Hogyan ne legyen a pedagógus a nemzet napszámosa? – Új ösztöndíj segíti a pedagógus-utánpótlást
A katedrán lévő pedagógusok átlagéletkora 50 év felett van, közülük sokan már nyugdíjasként tanítanak. Ez azt jelenti, hogy tíz éven belül az általános és középiskolai pedagógusok 30-40 százaléka nyugdíjba vonul, így óriási szakemberhiány jelentkezhet a közoktatási munkaerőpiacon.
A pedagógus-életpályamodell nem kínál megoldást arra, hogy a pedagógusok bére megalázóan alacsony, sem arra, hogy az oktatás lépéshátrányba került a digitális korszak kihívásaival szemben. Elavult a tananyag, a frontális oktatási módszer, az időbeosztás, de még az iskolák építészeti és belsőépítészeti elgondolása is. A tanítás ma már nem tűnik vonzó pályának a fiatalok számára, tanárnak menni inkább egyfajta szégyenletes vagy megmosolyogni való döntés a rokoni kör szemében, semmint magasztos cél. A nagy pedagógusszemélyiségek egyre nehezebben boldogulnak a rendszerben, a kiégés, a kifáradás mindennapos veszélyforrássá vált. Paradigmát kell váltani az oktatásban!
Az oktatásnak meg kell tanulnia „gyerekül”
A Váci Egyházmegye közoktatási intézményhálózata az említett kihívásokra reagálva, a várható pedagógushiány elkerülése érdekében összefogott a felsőoktatással. Az összefogás jegyében a Váci Egyházmegye püspöke által alapított Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) Migazzi Kristóf Pedagógusképzési Ösztöndíj Pályázatot írt ki, amelynek célja fiatal, dinamikus, megfelelő szakmai tudással bíró – és a keresztény értékrend iránt elkötelezett – pedagógusok utánpótlásának biztosítása az egyházi fenntartású köznevelési és szakképzési intézmények számára. A pályázat meghirdetése alkalmából a Váci Egyházmegye sajtóbeszélgetést tartott a jelenlegi tendencia okairól, a pedagógusképzés problémáiról, és arról, hogyan érdemes felkészülni a küszöbön álló válsághelyzetre. A beszélgetés résztvevői Marton Zsolt váci püspök, Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és Selmeczi Zoltán, a Váci EKIF főigazgatója voltak.
Dr. Gloviczki Zoltán kifejtette, hogy a pedagógusi hivatás megújítása azért is nehéz, mert egyre nagyobb a disszonancia az iskolák által nyújtott képzés és a megváltozott világ elvárásai között. Az iskolai tananyag szinte „ezoterikus jelenség” a tanulók számára, a mindennapi élethez nem bizonyul elég muníciónak. Ugyanakkor tanárnak általában az megy, aki ezzel a rendszerrel kompatibilis, ebben érzi jól magát, ezért nekik nem lesz igényük az újításra.
A jövő irányát a rektor abban látja, hogy a képzésben a hangsúly ne azon legyen, hogy mit kell tanítani, hanem azon, hogy hogyan tanul a gyermek.
Nem a tantárgypedagógia tanításának kell tehát a középpontban állnia, sokkal inkább olyan személyiségek kellenek, akik fel tudják kelteni a gyerekek érdeklődését. A gyerekek mellé olyan pedagógus kell, akit ki akarnak nyitni, akire kíváncsiak, aki tud projektben gondolkodni. Aki össze tudja kötni az őszi „a fák lezárják nedvkeringésüket” tananyag szövegét azzal, hogy a tanár és a diákjai kimennek megnézni egy élő, lélegző fát, és együtt elgondolkodnak azon, hogy miért lett sárga a levele. Óriási perspektíva van a pedagógusképzés megváltoztatásában, hiszen nincs jövedelmezőbb befektetés, mint beszállni a gyerekek nevelésébe, mondta a rektor.
„A 2013-ban bevezetett életpályamodell nem adott választ a tanárok egzisztenciális félelmeire”
Selmeczi Zoltán is arra hívta fel a figyelmet, hogy váltani kell a pedagógusképzés fókuszán, mert a pályakép az utóbbi években sem vált vonzóvá. A mostani modell létrehozásakor egy minőségbiztosítási rendszer felállítása volt a cél, amelyhez szorosan kapcsolódtak a bérezési szintek. Mára elvált egymástól a két szempont, és mivel a bérek vetítési alapját a 2014-es minimálbér szintjén befagyasztották, a rendszer elvesztette ösztönző jellegét. A főigazgató feltette a kérdést: hol a pedagógus helye a társadalmi hierarchiában?
Ha a pedagógus ma is a „nemzet napszámosának” érzi magát, akkor az is feladat, hogy lelkileg kilendítsük őket ebből, visszaadjuk a szakma méltóságát, társadalmi elismertségét.
Jól felkészült, lendületes fiatalokra van szüksége ennek a hivatásnak, ezért is örül a főigazgató az ösztöndíj megalapításának.
Marton Zsolt püspök hozzátette, hogy az ösztöndíjjal egyfajta hidat is szeretnének létrehozni az óvodától egészen az egyetemig, szeretnék, ha a náluk tanult diákok végzett pedagógusként vagy óvodapedagógusként a saját egykori tanintézményükben helyezkednének el. „Magunk neveljük a pedagógusainkat” – állította fel a célt.
A Migazzi Kristóf Pedagógusképzési Ösztöndíj Pályázatra minden olyan magyarországi felsőoktatási intézményben tanuló, magyar anyanyelvű hallgató pályázhat, aki tanárképzésre, tanári mesterképzésre, gyógypedagógiai alapképzésre vagy óvodapedagógusi alapképzésre felvételt nyert, vagy ott tanulmányokat folytat, az oklevele megszerzését követő 6 hónapon belül főállású, teljes munkaidős jogviszonyt létesít EKIF-fenntartású intézménnyel, és a jogviszonyát legalább az ösztöndíj folyósítási idejének megfelelő időtartamban fenntartja. A pályázat benyújtásának határideje az első félévben október 10. napja. Az ösztöndíj mértéke a pályázó felvételi pontszáma, illetve a tanulmányi eredménye alapján számítódik, havi nettó 150 ezer forinttól 375 ezer forintig terjedhet. Minden további információ elérhető a www.ekif-vac.hu és a www.vaciegyhazmegye.hu oldalakon.
Selmeczi Zoltán, a váci EKIF főigazgatója hangot adott annak a reményének, hogy az ösztöndíj össze tud majd kötni hiteles, hívő fiatalokat a jövőbeli munkahelyükkel, így a diákok kezdettől fogva megélhetik, hogy nincsenek egyedül, támogató közeg várja és fogadja őket.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>