Január 7. óta – immár több mint két hete – pusztít a tűzvész Los Angelesben, amelynek a magja feltehetően a Pacific Palisades-ben, a Piedra Morada Drive mögötti erdőben van. A meleg levegő, a szárazság és a hirtelen jött, akár 100 km/órát is elérő Santa Ana szél keltette extrém körülmények kedvező feltételeket teremtettek a tűz villámgyors terjedésének, így egész Los Angeles megyében rövid időn belül négy helyen – Palisades-ben, Eatonben, Kenneth-ben és Hurstben is lángokba borultak az utcák. 

Egy napja a Santa Clarita melletti erdő is kigyulladt, az oltás még folyamatban van, de a példa nélküli szárazság nem könnyíti meg a szakemberek munkáját.

A katasztrófa okozta károk egyelőre felmérhetetlenek, nem csupán azért, mert a tűz elérte a Getty Villát is, sőt számos természeti kincs, erdő és park veszett oda, hanem azért is, mert személyes sorstragédiák ezrei húzódnak meg a lángok mögött: leégett házak, elhunyt barátok vagy rokonok, evakuált családok... Azt már pontos kárfelmérés nélkül is tudni lehet, hogy több mint 15 ezer lakást pusztított el a tűz, 200 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, az elhalálozottak száma pedig 27. A legfrissebb adatok szerint 31 eltűnt személyt keres a rendőrség. 

A katasztrófának koránt sincs még vége – a tüzet több mint 60 százalékban sikerült már visszaszorítani, de a Los Angeles-i lakosok addig nem lélegezhetnek fel teljesen, amíg maradtak élő tűzmagvak, megbúvó parazsak… Los Angeles megye hatalmas területen fekszik – kicsivel több mint huszonháromszor nagyobb Budapestnél –, így szerencsére van olyan része, amely most is teljesen biztonságos, ahonnan még a füst sem látható; idekerültek az evakuált lakosok is. 

Az a terület, amely már a tűz martalékává vált, hozzávetőleg Debrecen méretével azonos.

Los Angeles nemcsak a magyar turisták, hanem a kivándorlók körében is kedvelt hely, így a tűzvész közvetett vagy közvetlen módon számos kint élő magyart érint. Közülük néhányat mi is felkerestünk, hogy meséljenek a kialakult vészhelyzetről.

A katasztrófavédelem profi, de a pánikot nehezebb oltani, mint a tüzet 

Simon Dóra hat éve költözött ki a Santa Monicán belül található Sawtelle-be, amely a tűz kiindulópontjától mindössze hét mérföldre található. Dóra elmondása szerint a jelenlegi apokaliptikus helyzet minden korábbival összehasonlíthatatlan.

„Bár nem voltunk a közvetlen veszélyzónában, és nem evakuáltak minket – meséli Dóra –, a tűz kitörésekor úgy döntöttünk, hogy a lehető leghamarabb elhagyjuk az otthonunkat. Ekkor Santa Monica lakosságának nagy részét már evakuálták. Összepakoltunk, és néhány éjszakára a barátainkhoz költöztünk, akiknek a lakása egy jóval biztonságosabb városrészben található. Amikor eljöttünk, valóságos világvége-hangulat volt. 

A tornácunkról látni lehetett az égő Palisades-et, a szél rettenetesen fújt, és közvetlenül a lakásunk mellett egy fákkal körbevett villanyoszlop is szikrázott, majd hirtelen ki is gyulladt.

Napokig nem volt áram.”

A katasztrófavédelem transzparens kommunikációja valamelyest oldotta a pánikhangulatot. Dóra elmondása szerint a Watch Duty nevű applikáción folyamatosan követhető az aktív tüzek száma, a szél erőssége, a szélirány és a tűz terjedési irányának változása. „Mivel úgy ítéltük meg, hogy most már eléggé biztonságos a környék ahhoz, hogy visszaköltözzünk, már a saját lakásunkból jelentkezem. Ugyanakkor voltak kritikus napok, amikor percenként érkeztek az üzenetek a telefonomra, hogy álljunk készenlétben a csomagokkal, dokumentumokkal és kisállatokkal, mivel bármikor bekerülhetünk az evakuációs zónába. Amikor a tűz miatt térerő sem volt, egy rendőrautó ment körbe, és hangosbemondóval szólította fel a veszélyeztetetteket, hogy haladéktalanul hagyják el a lakásukat. Szerencsére mi végül nem kerültünk bele az evakuációs zónába, de a biztonság kedvéért a bőröndök még mindig össze vannak készítve.”

Kép

Fotó forrása: Profimedia − Red Dot

Dóra szerint az extrém körülményekhez képest a katasztrófavédelem profi módon kezelte a helyzetet, bár a tűz akkora méreteket öltött, hogy Kanadából és Mexikóból is érkezett már erősítés, Altadenában pedig már civilek is segédkeznek a törmelékek elhordásában és a terültetek megtisztításában. 

Az este és reggel hat közötti idősávban még mindig él a kijárási tilalom, és a magas fokú légszennyezettség miatt a maszk használata is erősen ajánlott, mivel a szél nemcsak a tüzet viszi tovább, hanem az utána maradt hamut is, ami beborítja a környéket. 

A magyar turisták a tűz ellenére is bátran utaznak

Tóth Mária Los Angelesben dolgozik a magyar turisták közkedvelt idegenvezetőjeként. Mivel a tűz a hegyek aljában keletkezett, és a tengerparton található lakóterületek felé indult el, a sík terepen fekvő Hollywood és környéke, ahol Mária is él, biztonságban van, ezen a területen a pánik is kevésbé észlelhető.

„Jó látni, hogy egy ilyen katasztrófa egy ekkora megapoliszt is össze tud fogni – mondja Mária. – Ugyanis rengeteg ember végez önkéntesmunkát. A tűz közelébe nyilván senkit sem engednek, de nagyon sok magánszemély ajánlotta fel a lakását az evakuált régiókból érkezőknek. A menekültközpontokban is rengeteg az önkéntes, akik ételt, ruhát vagy pelenkát osztogatnak.”

A Máriával való beszélgetésből az is kiderült, hogy az emberek többsége veszélyzónától függetlenül meg volt ijedve, a turistalátványosságokat körbevevő sztrádák teljesen kiürültek egy időre. Ám a magyarok ennél jóval bátrabbnak bizonyulnak, mivel Mária vendégei egyelőre nem mondták vissza az Egyesült Államokba tervezett utakat. 

Az idegenvezető azonban mindenkit figyelmeztet, hogy mielőtt kiutazik, lehetőség szerint előre tájékozódjon, hogy melyik környékek látogathatók. 

A katasztrófaturizmust és a balesetveszélyt elkerülve ugyanis a leégett területek csak a kárfelmérés céljából érkező, lakcímkártyával rendelkező magánszemélyek számára elérhetők. Nekik is csak akkor, ha a terület már teljes mértékben biztonságosnak van nyilvánítva, hiszen egyetlen észrevétlenül megbúvó szikra is újabb tüzet lobbanthat fel, nem beszélve a romos épületek veszélyeiről.

Kép

Fotó forrása: Profimedia − Red Dot

Szakértővel a tűz nyomában

Ahhoz, hogy megértsük a tűz villámgyors terjedésének okait és a világszerte dúló, egyre gyakoribbnak tűnő természeti katasztrófák hátterét, szakembert kérdeztünk. Lakatos Mónika, a HungaroMet éghajlatelemző munkatársa mesél nekünk az időjárás szélsőséges ingadozásairól és a változó tendenciákról, extremitásokról.

Az USA Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala (NOAA) közlése szerint a tavalyi esős évszak Los Angeles térségében az átlagosnál csapadékosabb volt, ami lehetővé tette, hogy a növényzet nagyra nőjön és megerősödjön. 

Ezt követően azonban az esős évszak végétől egy nagyon száraz időszak következett, amitől a viszonylag dús növényzet rendkívül kiszáradt, és bőséges éghető anyagot biztosított a tüzek terjedéséhez. 

A jellegzetes kaliforniai Santa Ana-szelekkel együtt ezek a tényezők „tökéletes” feltételeket teremtettek a katasztrófához. A Santa Ana-szelek, vagyis a hegyen fújó erős szelek forróságot és rendkívül alacsony páratartalmat okoznak, így tovább szárítják a talajt és a növényzetet.

Az éghajlatváltozás jelentősége

Az éghajlatváltozás az elmúlt két évtizedben kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok nyugati területein a tűzvészek kockázatának és a leégett terület nagyságának növekedésében. Az erdőtüzek kialakulását több tényező befolyásolja, például a hőmérséklet, a levegő páratartalma, az éghető anyagok: fák, bokrok, fűfélék és az avar nedvességtartalma. Mindezen tényezőkre közvetlenül vagy közvetve hatással van az éghajlatváltozás. 

Az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén a tűzvészek természetes részét képezik az ökoszisztéma körforgásának, ám az utóbbi évtizedekben intenzitásuk és gyakoriságuk riasztó mértékben megnőtt. 

Az NOAA által végzett kutatások szerint az éghajlatváltozás a fő oka a tűzkockázat növekedésének ebben a térségben. 

Bár az időnként előforduló hűvösebb és csapadékosabb időszakok enyhülést hoznak, a hőmérséklet emelkedése miatt a gyakoribb és intenzívebb erdőtüzek és az elsivatagosodás veszélye továbbra is fennáll.

A tűzvészek gyors növekedésének fő oka, hogy növekszik a légkör „szomjúsága”, vagyis a párologtatóképessége. A páraéhes légkör több nedvességet von el a talajból és a növényekből, ami növeli az éghető anyagok gyúlékonyságát, valamint csökkenti a folyók vízhozamát és a víztározók szintjét, ami megnehezítheti az oltást. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy az elmúlt évtizedekben a légkör páraéhségének gyors növekedését részben az üvegházhatású gázok emberi kibocsátása által okozott éghajlatváltozás idézte elő.

Nemcsak azt tudjuk, hogy a 2020 és 2022 között pusztított erdőtüzeknek az éghajlatváltozás volt a fő oka, hanem azt is, hogy a leégett területek nagysága is jóval nagyobb lett a korábban átlagosnak mondható évi 1,2 millió hektárnál. Az ebben az időszakban tapasztalt pusztító erdőtüzek próbára tették a tűzoltókat, mivel több hatalmas tűz hónapokig is égett, egész települések égtek le. A kaliforniai Sierrában és Coloradóban, a Sziklás-hegységben a lángfrontok parazsat dobáltak át a hegyvonulatok gerincén, több kilométernyi sziklás és gyúlékony terepen keresztül, amire addig nem volt példa.

Az éghajlatváltozás melegebb és szárazabb körülményeket teremt, ami hosszabb és aktívabb tűzszezonokhoz vezet már napjainkban is. 

Az Egyesült Államok nyugati területeinek nagy részén az éghajlati modellek azt vetítik előre, hogy az évi átlaghőmérséklet egy Celsius-fokos emelkedése egyes erdőtípusoknál hétszeresére növelheti az évente leégett átlagos területet. 

Az Egyesült Államok délkeleti részén is nő a tűzveszély, és hosszabb tűzszezon várható. A kutatók szerint 2060-ra a villám gyújtotta erdőtüzek által felégetett terület akár 30 százalékkal is növekedhet 2011-hez képest. 

2023 után 2024 is rekordmeleg év volt földi átlagban 

A szélsőséges időjárás 2024-ben új, veszélyes méreteket öltött. A tavalyi magas hőmérsékletek világszerte könyörtelen hőhullámokat, aszályokat, erdőtüzeket, viharokat és árvizeket okoztak, ami több ezer ember halálához vezetett, és milliókat kényszerített arra, hogy elhagyják az otthonukat. A szélsőséges időjárás e kivételes éve megmutatja, hogy az emberi tevékenység miatt is bekövetkező, 1,3 Celsius-fokos felmelegedés már most is mennyire veszélyessé teszi a mindennapi életet.

Hétköznapi csodatevő

A Köztünk élő angyalok-ban a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank egy louisville-i (Kentucky állam) fodrászt alakít, aki nappal frizurákat készít másoknak, esténként pedig italokat magának, ugyanis alkoholista.

A színésznő a karaktert édesapja halála után öt hónappal kezdte el megformálni, azt követően, hogy amíg a tüdőtranszplantáción átesett férfit ápolta, három esztendőt is a kameráktól távol töltött.

Ennek a bevezetőben említett Michelle Schmitt történetét tekintve különös jelentősége van.

A filmben ugyanis a Sharon nevű fodrásznő egy anonim alkoholisták találkozójáról kisétálva a boltban meglátja egy újság címoldalán az ötéves Michelle-t, aki nem elég, hogy épp most veszítette el súlyos betegség miatt az édesanyját, maga is sürgős májátültetésre vár. Sharon a kislány felkarolásában egy önmagán – és az italon – túlmutató célt talál, ezért jótékonysági hajvágást szervez a szalonjában, amelynek bevételével bekopog a nagybeteg Michelle meglepett édesapjához. 

A felesége halála és a kisebbik lánya betegsége miatt összetört, a kórházi költségek kapcsán anyagi csődbe is sodródott férfi először bizalmatlanul fogadja a látogatót, de nincs abban a helyzetben, hogy végképp visszautasítsa a segítségét. Már csak azért sem, mert Sharon – ahogy saját maga fogalmaz – „sok dologban erős, de a nem-ek elfogadása nem tartozik ezek közé”.

„Egy káosz” – jellemzi a férfi a nőt, „Máris illik közénk” – nyugtázza édesanyja, Michelle nagymamája, aki úgy véli, a fodrásznő betoppanása válasz a keresztény közösségbe járó család imáira.

Annál is inkább, mert a gyógyulófélben lévő alkoholista „angyalnak” innentől személyes küldetésévé válik a kislány életének megmentése. Az elhivatottságra további nyomós oka is van: ő maga a saját fiától elhidegült, hiába igyekszik újra közel kerülni hozzá. „Sajnálom azt a kislányt. Nem azért, mert beteg, hanem, mert a te segítségedre számít” – így vélekedik édesanyjáról a fiú. A nő innentől még inkább minden követ megmozgat, hogy anyaként és csodatevőként is bizonyítsa alkalmasságát.

Kép

Hilary Swank a film egy jelenetében

Mélyen hívő akciósztár

A Sharon karakterével szinte eggyé olvadó Hilary Swank partnere a filmben az apa szerepében némi meglepetésre az az Alan Ritchson, akinek a karja akkora, mint másnak a combja, és akit éppen ezért főleg akciósztárként (elsősorban a Reacher sorozatból) ismerhetünk. Ha viszont a színész múltjába és jelenébe tekintünk, rájöhetünk, hogyan kerül az alapvetően hívő – de az őt ért csapások miatt épp kételkedő – apa szerepébe.

Ritchson ugyanis mélyen vallásos katolikus családban nőtt fel, ám fiatal modellként szexuális zaklatás áldozata lett, amit egy híres fotós követett el vele szemben. 

Emiatt a férfi néhány éve megpróbált öngyilkos lenni: felakasztotta magát a háza padlásán, ám mielőtt megfulladt volna, izomerejének köszönhetően sikerült felhúzódzkodnia és megmenekülnie.

Ezt követően fordult újra a hit felé, amelytől korábban a szórakoztatóipar világában eltávolodott.

„Mindig azért imádkozom, hogy Isten oly módon avatkozzon be az életembe, hogy az út, amelyen járok, összhangba kerüljön az ő akaratával” – vallotta. És ezt annyira komolyan is gondolja, hogy két évvel ezelőtt InstaChurch néven saját YouTube-csatornát indított, ahol – szigorúan politikamentes – videókat tesz közzé a Bibliáról és ahhoz kapcsolódóan mindennapi életéről, munkáiról. „Azért vagyok keresztény, mert Jézus arra hív minket, hogy mindhalálig szeressünk másokat” – hangzik a vallási ars poeticája, azt pedig hatalmas dolognak tartja, ha Krisztus nevét az emberek a mozikban is hallhatják.

Kép

Alan Ritchson a filmben

Egyszerre erősek és gyengék

És itt értünk vissza a Köztünk járó angyalok-hoz, amely a louisville-i keresztény közösség összefogását is megmutatja – de nem hangsúlyozza túl – a beteg Michelle-ért. Arról is szól ugyanakkor, hogy isteni beavatkozás nélkül is lehet olyan erős egy közösség, hogy a látszólag lehetetlent is lehetővé fordítja.

Hát még, ha mindehhez hozzávesszük, hogy azok a valós események, amelyek alapján a film készült, három évtizeddel ezelőtt történtek, amikor az az összefogás, amelyet a fodrásznő kezdeményezett a kislány megmentéséért, még nem alapulhatott interneten, közösségi médián – mégis megszületett.

Hilary Swank és Alan Ritchson párosa azért lebilincselő a filmben, mert mindketten egyszerre erősek és gyengék. A nő küzd a démonaival, függőségével és fia elutasításával, miközben elsöprő lendülettel szerez meg minden támogatást egy jó ügyhöz. A férfi pedig hús-vér izomkolosszusként döcög jobbra-balra az otthonában, ahol minden a feleségére emlékezteti, és ahol halomban hevernek a befizetetlen számlák. Azaz hiába erős fizikailag, ha az élete történései lélekben – érthetően – a padlóra küldték, hiszen úgy érzi, képtelen volt megvédeni szerelmét és kislányát az alattomos betegség pusztításától.

Mindketten úgy keltenek bennünk rokonszenvet, hogy közben tele vannak hibákkal és szorongással, de épp ezekből keletkezik az az érzelmi erő, amely a nézőt is magával rántja az események sűrűjébe. A kontrasztot jól szolgálja az a különbözőség is, hogy a nő harsány, szókimondó, nem ismer határokat, a férfi pedig csendes, zárkózott, ami a családtagjaiért vívott küzdelmét – Sharon nélkül – korlátok közé szorítaná. Abban, hogy ők a bajban találkoznak, mégis van egy megmagyarázhatatlan sorsszerűség.

Velünk is megtörténhet

Őket és gyermekeiket figyelve nekem eszembe sem jutott, hogy a filmes eszközök giccsességén vagy a megvalósítás sziruposságán fanyalogjak.

Inkább olyan kérdések kezdtek foglalkoztatni, hogy például kell-e csoda ahhoz, hogy kijussunk, netán mást kijuttassunk egy őrülten nehéz helyzetből, vagy elég az empátia és a kitartás.

Meg hogy a mai megosztott világban is vannak-e még ügyek – úgy mint voltak ezek szerint 1994-ben –, amelyek mentén az emberek képesek mindent félretéve összetartani.

A Köztünk élő angyalok nem egy újabb történet arról, hogy egy sérthetetlen hős megmenti a világot. Ebben esendő, sérülékeny emberek igyekeznek túlélni és ebben másokat is segíteni. Itt az akciósztár – aki épp csak külsőre az – sem képes azzal megoldani a bonyodalmat, hogy leüt valakit vagy felrobbant valamit. Ezek az események bárhol a világban megtörténhetnek, ahogy az USA-ban meg is történtek. Azt leszámítva például, hogy a fodrásznő a valóságban nem küzdött a filmbeli démonaival, vagy nem azokkal küzdött. Michelle későbbi sorsát most nem spoilerezném el, bár az internetről kideríthető.

A mai vizuálisan lenyűgöző, de tartalmilag leegyszerűsített sikerfilmek mellett ez az alkotás nem hoz semmi korszakalkotót a filmiparnak, de üzenetével sokunkat inspirálhat. Éppoly tökéletlenül emberi, ahogy a főszereplői és mi, nézői is azok vagyunk. Előbbiek közül különösen Swank alakítása vonzza a figyelmünket, mert azt hinnénk, kiszámítható lesz, mégis folyamatosan meglep. A történet pedig önmagában friss levegő egy olyan korban, amely egymás ellen fordít ahelyett, hogy összekötne.

Van egy furcsa kis nemzet a kontinens szívében, amely sok száz évvel ezelőtt lóháton tört be Európába, és bár tépte balsors, nem érkezett rá víg esztendő, cserébe jött helyette török rabiga, halálhörgés, siralom, de mi még mindig itt vagyunk. S ha valamire igazán büszkék lehetünk, akkor az a mindenkor virágzó kultúránk, amely a magyar nemzet zivataros évszázadai közepette is megmaradt. De vajon a külföldiek mennyire ismerik?

Magyar szerzők világirodalmi kontextusban

A Himnusz születésének évfordulóján mi sem illőbb, mint az irodalommal kezdeni a felsorolást. Nehéz megmondani, mekkora Kölcsey Ferenc nemzetközi ismertsége, azt azonban biztosan lehet tudni, hogy nemzeti imánkat több mint 30 nyelvre lefordították. 

A korabeli forrásokból az is kiderül, hogy az első fordítás olasz nyelvű volt – nem csoda, hiszen az olasz nyelv tökéletesen alkalmas a Kölcsey által papírra vetett trocheusi sorok rekonstruálására.

Folytatva a sort, talán nem lep meg senkit, hogy a franciák körében Ady Endre – vagy ahogy csak maguk közt hívják, André Ady – a legismertebb magyar szerző. Az azonban korántsem evidens, hogy Adyval Kassák Lajos vetekszik a franciák kegyeiért, aki szerzőként és képzőművészként is rendkívül népszerű alkotó. Párizsban számos kiállítása volt a 20. században, neve a mai napig fennmaradt mint az avantgárd egyik legjelentősebb képviselője.

Szerb Antal Olaszországot hódította meg, ami az Utas és holdvilág fényében nem olyan meglepő. Azt viszont kevesen tudják, hogy az út, amit Mihály a regényben bejárt, ma már kész körúttá vált a rajongók körében, így Foligno, Siena és Gubbio lakosai már jól ismerik Szerb Antal klasszikusát. Azt is megtanulták, hogy ha magyar vendégek érkeznek, azok nagy valószínűséggel az Utas és holdvilág kalandorának nyomába eredtek.

Nagy László és Szécsi Margit nevét a bolgárok emlegetik előszeretettel, ugyanis Nagy László több évet is eltöltött a Bulgáriában. Később szívesen látogatott vissza feleségével is az életművére inspiráló hatással bíró országba, ahol ma emlékház is őrzi a nevét, verseit pedig többször kiadták bolgár nyelven.

Fontos kiemelni, hogy irodalmunk nemcsak Európát hódította meg, hanem az Amerikai Egyesült Államokban is teret nyert magának. Első körben Molnár Ferenc neve kívánkozik ide, aki ott kivételesen nem A Pál utcai fiúkkal vált ismertté, hanem a Broadway koronázatlan magyar királya lett, akit még a Fehér Házban is fogadtak, egy-egy darabját pedig még ma is játsszák. Amerika azonban nemcsak az ő nevét jegyezte meg egy életre, hanem az emigráció révén Márai Sándoré is ismertté vált, és Szabó Magda is rendkívüli népszerűségnek örvend. 

Ezt bizonyítja a The New York Times bestsellerei között szereplő regénye is, ugyanis Az ajtót 2015-ben beválasztották a top 10 könyv közé.

További érdekesség, hogy Kányádi Sándor egy kicsit délebbre, Latin-Amerika-szerte vált népszerű szerzővé, amikor 1984-ben egy nagyobb túrát tett a messzi földrészen. Érintette Kolumbiát, Argentínát, Brazíliát is. Viszonzásképp a latin vidékek is mély benyomást tettek Kányádira, itt születtek a legszebb versei, például a Románc vagy A dél keresztje.

Klasszikus, folk vagy pop?

Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán neve nemzetközi szinten is már-már az alapműveltséghez tartozik, a legtöbb európai nagyvárosban szobruk vagy emléktáblájuk van. Sőt ha Párizsban járunk, még a Place Franz Lisztet is megcsodálhatjuk. De vajon létezik magyar zene utánuk is, amit világszerte hallgatnak?

A ’70-es években az Omega mellett az LGT is berobbant, és a szocializmus ellenére kis túlzással az egész világot bejárták, halmozva a nemzetközi sikereket. Nem csoda, hiszen a magyar rockzene egyedülálló alakjairól van szó. Ám úgy tűnik, a magyar rock kortalan, ugyanis az LGT-hez meglehetősen hasonló Ivan & The Parazol is rendkívüli népszerűségnek örvend manapság. Határokon átívelő sikerük titka nem csak abban rejlik, hogy angol és magyar nyelvű számokat egyaránt megjelentetnek. 

A ma már retrónak számító időszakot elevenítik fel egy kis kortárs csavarral, így zenéjük egyszerre nosztalgikus, mégis magában hordozza a 21. század zenei jegyeit.

Szintén két nyelven, azonban meglehetősen eltérő stílus- és szövegvilággal készít dalokat a Platon Karataev zenekar, akiket talán több nemzetközi dicsfény övez, mint magyar elismerés. Úgy tűnik, a lírai szövegek és a hangzásvilág nem csak a magyar füleket varázsolja el…

A népzene rajongóinak jó hír, hogy a Sebő együttes ugyancsak nemzetközi szinten képvisel minket, ápolva és a továbbadva a népzenében rejlő kincseket. Megzenésített verseiken keresztül ők az irodalom oltárán is áldoznak. A Sebő együttes mellett meg kell említenünk a Kalákát is, amelynek zenéjén nem csak magyar gyerekek százai nevelkedtek.

„A magyarnak, sej-haj, nincsen párja”

Aki Magyarországra látogat, az első körben nem az irodalommal vagy a zenével, sokkal inkább a színes népi kultúrával találkozik. Ezt bizonyítja, hogy mind a Néprajzi Múzeum, mind a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – vagyis a szentendrei skanzen – évről évre bekerül a leglátogatottabb magyarországi helyszínek közé.

Nem véletlen, hiszen a folklór világába bepillantva rengeteg csodát találni… 

Többek közt a csárdás tánc és a hozzá kapcsolódó élénk népzene vált világszerte ismerté, ezt sokan a magyar kultúra jelképének tartják. 

Nem sokkal marad le a csárdás mögött a szatmári üveges tánc, a karikázó és a palotás tánc sem.

A zene- és tánckultúrán túl fontos idesorolni a magyar népművességet, és a néphagyományok sem hagyhatók ki a sorból, amelyek közül a húsvéti locsolkodás és a lassan aktuálissá váló mohácsi busójárás gyakran felkelti a látogatók figyelmét egyedisége és látványossága miatt. 

A magyar konyha és a hungarikumok

Amit biztosan mindenki ismer Magyarországgal kapcsolatban, az a színes gasztrokultúránk. Nem is csoda, hogy az ideérkező külföldiek először a gulyásleves, a paprika, a lángos és a pálinka szavakat tanulják meg. Természetesen a tokaji aszú és a különleges magyar édességek sem hagyhatók figyelmen kívül, ugyanakkor az igazi hungarikumok nem merülnek ki csupán a kulináris élvezetekben. Az egyik legkülönlegesebb hungarikumnak a zsolnai porcelán, a kifinomult elegancia és a kézműves művészet tökéletes találkozása számít, amely generációk óta elbűvöli a műkedvelőket. 

Végezetül jöjjön egy játék, a kreativitás, a logika és a kitartás világszintű szimbóluma, a Rubik-kocka, amit 1974 óta felnőttek és gyerekek milliói forgatnak szenvedélyesen. Egyszerűnek tűnő, de lenyűgözően komplex mechanizmusával a kocka nemcsak a játékpiacot forradalmasította, hanem tudományos kutatások, művészeti alkotások és versenysportok ihletője is lett. 

Varázsa abban rejlik, hogy minden mozdulatával új kihívást kínál, miközben fejleszti a térbeli gondolkodást és az önfegyelmet. 

A világ számos országában rendeznek gyorsasági kirakóversenyeket, a másodperc tört része alatt bizonyítva, hogy ez az apró magyar találmány a játékok koronázatlan királya. Nemcsak maga a játék, hanem megalkotója, Rubik Ernő is bevonult a történelembe, ugyanis nem olyan rég megjelent önéletrajzi írását, A mi kockánkat már több mint húsz nyelvre lefordították, Japánban kötelező olvasmánnyá is tették!

Azért is kerestem meg újra az Új Emberben a költő erről szóló írásait, mert mostanában hiányzik valami lényegi magyarázat a körülöttünk történtekre – nem tudom, önök hogy vannak vele. Hiányzik a magyarázat arra, miért van olyan rossz érzésem, amikor az ismert énekesnőt pellengérre állítják, mert válik, és új szerelme van. 

A rossz megtestesítőjének bélyegzik, de közben azt, amit tesz, a szabad szerelmet, az egyéni boldogság előtérbe helyezését a legnagyobb értéknek hirdetik. 

A bűnt vitatják, a bűnöst elítélik. Vagy, amikor a politikai diskurzusban megjelenő házastársi erőszakot relativizálják, mert eleve eldöntötték, ki bűnös és ki a nagyobb ügyet szolgáló hős. A személyt akarják elutasítani, nem a tettet. 

Szóval, ehhez hiányzik a lelkiismeretet és figyelmet helyretevő magyarázat. És azt gondolom, Pilinszky megadja, amikor arról ír, hogy ahol „nincs valódi bűn, valódi dráma és valódi katarzis se lehetséges”. Valószínűleg ezért fortyog annyi verbális és morális szennyezés a médiában. Ezért nem nyugszunk meg, ha valami kiderül. Ezért leszünk egyre éhesebbek a feszültségek további srófolására, az új „keretezésekre”, az új szabadságharcosok és új vesztesek létrejöttére. 

Ezt az éhséget igyekeznek fokozni a meg- és kimondóemberek, az énekesek és influenszerek, újabb és újabb nagy megállapításaikkal. Nem elsősorban a bűnről beszélnek, hiszen az már csupán jogi eset, ügy, az emberről leválasztott, elemzendő tett. Hanem a bűnösről. Hogy milyen eredendően rossz, gonosz, eltökélt és elviselhetetlen. Arról, akiről Pilinszky így ír: „anélkül, hogy bűnét »kimagyaráznánk« – minden bűnöst a lehető legnagyobb szeretettel kell kezelnünk, s főképpen azt, aki ellenünk vétkezett.”  

A megcsalás nem bűn, hanem a szabadság megélése, ugye? A házastársi bántás nem bűn, ha nem értünk egyet azzal, aki ellen elkövették, nemde? A lopás nem bűn, mert levezethető a transzgenerációs mintákból. De, aki csinálja?! Az bizony förtelmes, undorító, kibírhatatlan. 

Azt várjuk tőle, hogy belássa, milyen rémes, és aztán rögvest szűnjön is meg. Arra kényszerítjük, hogy bánja meg... Mit is? Saját magát?... Megbánás csak akkor lehetséges, mondja Pilinszky, ha a bűnt felismerjük mint vétket. És a megbocsátás is csak akkor történhet meg. Megbocsátás nélkül pedig nincs megnyugvás, és marad a láz. Mintha gőz volna ott, ahol nem fő semmi. Mintha füst volna ott is, ahol semmi sem ég. Ez a felismerés pedig újra nyugtalanságot szül, amelyet jó volna végre legyőzni. Ezért is olvasom Pilinszkyt.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Mi számít hasmenésnek? 

A hasmenés csecsemőket, kisebb-nagyobb gyerekeket és felnőtteket egyaránt érinthet, definíciójával mégsem vagyunk feltétlenül tisztában. Ennek oka vélhetően az, hogy a köznyelv az egyszeri, hígabb székletet is hasmenésnek nevezi. Ugyanakkor nemcsak az számít, hogy megváltozik-e a széklet mennyisége és minősége, hanem az is, hogy ez milyen gyakorisággal történik. 

„A naponta egyszeri vagy kétszeri, illetve többnaponta egyszeri hígabb széklet nem tekinthető hasmenésnek, csak az, ha mindennap naponta kettőnél többször jelentkezik a korábbinál hígabb széklet.” 

„Nem mindegy az időtartam sem: míg az akut hasmenés pár napig áll fenn, addig a krónikus hasmenés jellemzően két-három hónapnál tovább is elhúzódhat” – mondja dr. Cseh Áron PhD gyermek-gasztroenterológus, egyetemi adjunktus. 

Mi a teendő, ha fertőzésről van szó? 

A pár napig tartó hasmenés – életkortól függetlenül – jellemzően fertőzés következménye. Háttérben állhatnak vírusok, például a rotavírus – ez ellen már van vakcina, amely szájon át adható – és a calici-, illetve az adenovírusok, de gyerekeknél a Covid is gyakran okoz hasmenést. „Ezek a fertőzések általában maguktól múlnak, kezelni csak a tüneteiket kell. Lehet a kiváltó ok baktérium (szalmonella, Shigella, Yersinia, Campylobacter vagy éppen Clostridioides). Ezeket a háziorvosok által is kérhető széklettenyésztéses vizsgálatokban rutinszerűen néznek. Ez a fajta hasmenés – amely akár véres is lehet – az esetek jelentős részében szintén magától múlik, antibiotikumos kezelés csak akkor kell, ha valakinél az immunrendszer nem működik megfelelően, illetve ha a tünetek súlyosak, és nem múlnak el néhány nap alatt” – mondja szakértőnk. 

Mire kell figyelni? 

Az akut hasmenésnél – mivel a kisgyerekek különösen érzékenyek a folyadékvesztésre, és ha kiszáradnak, akkor gyakran csak infúziósan oldható meg a kezelésük – a folyadékpótlás mindig kulcskérdés. Mivel a szervezet ilyenkor nemcsak vizet veszít, hanem sok iont, sót és cukrot is, azokat is pótolni kell. „Erre nagyon jók a szájon át adható rehidráló folyadékok, amelyeket patikában kapható porokból lehet előállítani víz hozzáadásával. Hasonló hatása van annak, ha a százszázalékos almalevet kicsit felhígítjuk, és belerakunk egy kevés sót. 

Lehet a tüneteket enyhíteni azzal is, ha a kicsiknek székletfogót adunk, de fontos, hogy azok ne bélműködést gátló szerek legyenek – azok ilyenkor ártalmasak –, hanem olyanok, amelyek felszívják és segítenek kicsit betömöríteni a székletet. 

Erre a régi, hagyományos módszer az orvosi szén, amelyet ma már kevésbé ajánlunk, főleg kisebb gyerekeknek, mert egyrészt elszínezi a székletet, így nem látszik, ha az esetleg vért is tartalmaz, másrészt fokozhatja a kiszáradás és az elektroliteltolódás veszélyét” – mondja dr. Cseh Áron. 

Számos modernebb „székletfogó” létezik, ilyenek például a diosmectit tartalmúak. Akut hasmenésnél – átmenetileg – segíthet a laktózmentes étrend is, mert a bél gyulladása miatt ilyenkor kialakulhat másodlagos laktózérzékenység. Ezen túlmenően ma már nem javasolnak nagyon szigorú diétákat hasmenésnél, a kicsik ehetnek szinte bármit, amit szeretnének. 

Kép

Kép forrása: Profimedia − Red Dot

Lehet pszichoszomatikus? 

Ha a hasmenés két-három hónapnál tovább áll fenn, akkor az esetek többségében valamilyen krónikus betegség áll a hátterében. Ezek nemcsak szerviek lehetnek, hanem pszichoszomatikusak is. „Ezt a lehetőséget komolyan kell venni, mert felmérések azt mutatják, hogy a gyomor-bélrendszeri tünetek – ezek közé tartozik már a csecsemőkori kólika is – fele, sőt egyes adatok szerint akár a kétharmada is lehet ilyen eredetű. Ez az úgynevezett funkcionális hasmenés, amelyet kamaszoknál és felnőtteknél IBS-nek, vagyis irritábilisbél-szindrómának nevezünk. 

„Az ilyen jellegű problémákat ma már bél-agy tengely zavaroknak tartjuk, mert a hátterükben olyan problémák állnak, mint a krónikus stressz vagy a szorongás” – magyarázza dr. Cseh Áron. 

A funkcionális hasmenés diagnózisa (annak gyakorisága miatt) ma már kimondható. Ez azt jelenti, hogy ha nincsenek szervi okokra utaló alarmírozó jelek, és a vizsgálat alapján egyértelmű, hogy a hasmenés funkcionális, akkor a gyerekeket nem is terhelik komoly kivizsgálással. Ilyenkor a kezelés – amelyben a gasztroenterológus mellett dietetikus és gyermekpszichológus is részt vesz – pszichoterápiára és diétára épül. Pici babáknál – például a kólikánál – a szülőknek való tanácsadás segíthet. 

Mi a helyzet az ételekkel? 

Lehetnek a krónikus hasmenésnek szervi okai is. Gyermekkorban gyakoriak például az ételallergiák, amelyeknek előfordulását két-négy százalékosra teszik, közülük pedig messze a leggyakoribb a tejfehérje-allergia, amely az összes ételallergia kétharmadát adja. Itt fontos tudni, hogy az ételallergiák diagnózisa vérvétellel nem állítható fel – az ilyen módszerek tudományosan nem elfogadhatóak –, csak terheléses és megvonásos vizsgálattal. 

„A tejfehérje-allergia leggyakoribb tünete a hasmenés, amely csecsemőkorban véres is lehet. Ez a fajta allergia – amelynek csúcsa egy- és kétéves kor között van – idővel jellemzően megszűnik, hat-nyolc éves korára a gyerekek nyolcvan százaléka kinövi. Esetében az irányelv az, hogy az érintetteket enyhe tüneteknél nem is diétáztatjuk. Ha a panaszok komolyabbak, akkor az étrendre jobban kell figyelni, de a szülőket ilyenkor is megkérjük arra, hogy gyereküket fokozatosan – egy-hét havonta – terheljék tejfehérjével” – emeli ki szakértőnk.

A fokozatos visszaterhelés azért fontos, mert a szervezetben így alakítható ki tolerancia az adott fehérjével szemben. 

Szigorú diétára akkor van szükség, ha az allergia csecsemőkorban jelentkezik, és miközben a híg széklet nagy mennyiségű és véres, a baba súlya nem gyarapszik. Ha komoly, egészséget veszélyeztető ekcéma vagy egyéb bőrtünet, nyelőcsőgyulladás vagy hányás is jelentkezik, szintén szigorú diétára van szükség. 

Állhat a krónikus hasmenés hátterében laktózérzékenység is, amely a tejcukor lebontási, felszívódási zavara. Ez általában hét-nyolc évnél idősebb gyerekeknél – de leginkább serdülőknél vagy fiatal felnőtteknél – jelentkezik, sokan nem is betegségnek tartják, hanem genetikai adottságnak. Ez a probléma itthon is minden második-harmadik embert érint. Esetében a laktózmentes diéta, vagy szükség esetén laktáz­tabletta szedése jelenti a megoldást. 

Óvodáskorban átmenetileg lehet a kicsiknek fruktózérzékenységük, amely a gyümölcscukor felszívódási zavara. Emiatt nem kell diétázni, csak tudomásul kell venni, hogy a széklet egy ideig kicsit lágyabbá válik. A veleszületett fruktóz- és laktózérzékenység már súlyos betegségek, de ezek nagyon ritkák (Magyarországon alig fordulnak elő). 

Okozhat hasmenést a lisztérzékenység (cöliákia) is, amely a gluténnal szembeni autoimmun betegség. Ez már vérvétellel szűrhető, nem kell hozzá gyomortükrözés. 

A kór sajnos nem nőhető ki, kezelése élethosszig tartó gluténmentes diétát követel. 

Állhat mögötte sebészeti ok? 

Ha a hasmenéshez hasfájás társul, és felmerül a sebészeti okok gyanúja, akkor azokat ki kell zárni. Bár esetében nem ez az első jellemző tünet, de akár vakbélgyulladásnál is lehet valakinek hasmenése. Vannak olyan bélösszecsúszások is, amelyeknél a széklet lágyabb lehet, ilyen esetekben ehhez vérzés is társul. Ritkán, de állhatnak a hasmenés mögött olyan bélelzáródások is, amelyeknél a széklet szilárdabb része nem tud kiürülni a szervezetből, csak a folyadék része. Ilyenkor valójában komoly székrekedés áll fenn, a szülők viszont csak a folyadékot látják. 

Az ilyen problémák diagnosztizálása két-három éves kor fölött könnyebb, mert akkor a gyerekek már pontosabban meg tudják mutatni a fájdalmas területet, és meg tudják mondani azt is, hogy szúró vagy görcsös fájdalomról van-e szó. Ilyenkor ultrahanggal meg lehet nézni, hogy van-e ott gyulladt rész, illetve elzáródás. Kisebbeknél a kivizsgálás nehezebb, de megoldható. 

Tévúton az immunrendszer? 

Az elhúzódó hasmenés hátterében egyre gyakrabban – de még így is ritkán – áll autoimmun betegség gyerekeknél is. 

Ezek lehetnek gyulladásos bélbetegségek (IBD), például Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás). Ezek az autoimmun kórképek gyerekeknél nem tartoznak a leggyakoribb betegségek közé, de így is minden negyedik érintett – főleg a colitis ulcerosánál – közülük kerül ki, akár már csecsemő- és kisdedkorban is. Ennek lehetősége a továbbképzések miatt egyre inkább bekerül a köztudatba, ma már a gyermekháziorvosok is hamar gondolnak rájuk. A gyulladásos bélbetegségeknek specifikus terápiája van, esetükben nem a hasmenés tüneti kezelésére van szükség.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Szükségletek, sémák, megküzdési mechanizmusok

„A személyiségünket meghatározza a velünk született temperamentum, hordozzuk magunkban a felmenőink génjeit, ezenfelül fontos szerepe van a nevelésnek. A három tényező közösen hat arra, ahogyan jelen vagyunk egy munkahelyen vagy a családban” – veszi fel a beszélgetés fonalát dr. Gally Zsófia háziorvos és pszichoterapeuta, aki többek között sématerápiával is foglalkozik. Tőle tudom meg, hogy ha az alapvető szükségleteink – mint a biztonságos kötődés, az autonómia igénye, az érzelmek szabad kifejezése vagy az egészséges határok – nem tudnak betöltődni, a hiányuk mentén különböző sémák alakulnak ki, amelyekre megküzdési mechanizmusokkal válaszolunk.

„Ha valaki gyerekként egy verbálisan agresszív vagy szerfüggő szülő hatása alatt állt, és úgy tanult meg életben maradni, hogy mindent elfogadott, alávetve magát az agresszornak, akkor a séma mentén kialakult együttműködő vagy feladó megküzdése megjelenhet a munkahelyén is” – világítja meg egy példán keresztül a pszichoterapeuta.

„Ő lesz tipikusan az az ember, akit sokszor kihasználnak, akinek nehéz a saját igényeit kifejeznie vagy nemet mondania.”

„Ez a fajta önfeladó hozzáállás megjelenhet a párkapcsolatában is, ami miatt konfrontálódhat, vagy számára méltatlan helyzetbe kerülhet.”

Biológiai örökség és rugalmasság

Az örökölt minták generációról generációra szállnak, biológiailag is. „Ha stresszben élünk, valamilyen trauma ért minket vagy súlyos bántalmazás, akkor ez biológiailag is kódolva van bennünk, és átörökíthetjük. Ha egy gyerek magasabb stresszhormonszinttel születik, akkor máshogy viszonyul a veszélyt keltő helyzetekhez, és sok esetben érezheti magát folyamatos készenléti állapotban, tartva a fenyegetőnek tűnő ingerektől” – tisztázza dr. Gally Zsófia, aki a praxisa során – például a transzgenerációs holokauszttúlélők leszármazottjainál – tapasztalta, hogy a sérülékenységérzés akkor is jelen lehet egy családban, ha a többedik generáció már nem élte át a tragédiát. 

Ennek ellenére átitatódik vele, és továbbadódhat az a szemlélet, hogy legyünk óvatosak, nem szabad kitűnnünk a tömegből. Ugyanakkor az is érdekes, hogy egyesek felülemelkednek a negatív eseményeken, és pozitív életutat visznek. „Ennek genetikai és biológiai alapja is van; a rezilienciától függ, hogy ki mennyire rugalmasan tud ellenállni a stresszhatásoknak. Így két testvér egészen másként élheti meg azt, ha bántalmazó családba születik” – értelmezi a pszichoterapeuta. „Van, aki elhatározza, hogy nem szeretné követni a szülői mintát. 

Tegyük fel, hogy vele túlkövetelők voltak a szülei, ő viszont próbál arra figyelni, hogy ne legyen szigorú és teljesítménycentrikus. 

Mégis megeshet, hogy egy vitás helyzetben akaratlanul is olyan mondatok hagyják el a száját, amelyeket a szüleitől hallott.” 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Gyerekkori megszégyenítés és szeretethiány

Mindannyian érezzük, hogy az évek előrehaladtával változunk, érik a személyiségünk, sok mindenre másképp reagálunk. Dr. Gally Zsófia szerint az időablakok is meghatározók a személyiségfejlődés során. Kamaszkorban vagy érzékeny időszakokban fogékonyabban reagálunk a külvilági ingerekre. Kialakulnak bennünk bizonyos hiedelmek, és ezek a kapcsolatainkban megerősödhetnek. 

„Ha olyan szülőnk volt, aki elhagyott minket vagy nem figyelt ránk, és azt érezzük, hogy nem vagyunk szerethetők, akkor elképzelhető, hogy tudat alatt olyan társat választunk, aki ugyanezt ismétli meg, és ezáltal megerősíti bennünk azt a sémát, hogy el fognak hagyni, és nem vagyunk fontosak” – mutat rá a szakértő, aki terápiás helyzetben gyakran találkozik a problémával. 

„Akit gyerekként lebecsméreltek, vagy sok megszégyenítő mondatot hallott, egy kritika hatására könnyen újraélheti, hogy semmit sem ér, és erre túlkompenzálóan is reagálhat, visszatámadással, mások lenyomásával. Munkahelyi környezetben elég kellemetlen, ha egy kolléga a visszajelzés miatt ingerültté és bántóvá válik. Az sem mindegy, hogy ilyen esetekben egészséges módon nyugtatja-e magát vagy káros szenvedéllyel” – hoz a doktornő egy újabb példát az örökölt mintákra. 

Sikertelenség a munka terén

A családokban előfordulhat, hogy valaki munkamániássá válik. A pszichoterapeuta szerint ez lehet elkerülő viselkedés is, amikor az apa nem érzi kompetensnek magát otthon, és a csökkentértékűség érzése miatt munkahelyi sikereket hajszol. „Amennyiben látszik, hogy szereti a munkáját, és emellett tud minőségi időt tölteni a családjával, akkor nem feltétlenül okoz hiányt a gyerekekben.” 

„Ha viszont előnyt élvez számára a telefon, a laptop, a munkahelyi megbeszélés, akkor a gyerek azt éli meg, hogy ő nem elég fontos, nem számítanak az érzései, és valószínűleg ezt viszi tovább egy párkapcsolatba is” – fejtegeti dr. Gally Zsófia. 

Egy anya meghozhatja azt a döntést, hogy otthon marad főállásban, de nem terhelheti rá a gyermekére, hogy mindent feláldozott érte, hiszen az a saját elhatározása volt. Az pedig nem baj, ha a szülő időnként sikertelen, lehet beszélnie a szomorúságáról, a csalódottságáról, de azt is ki kell mondania, hogy az élet megy tovább, és természetes dolog, ha időnként hibázunk vagy kudarcot vallunk. „Lehet, hogy vitázunk egymással, de utána béküljünk ki, kérjünk bocsánatot, és ezzel együtt szeressük egymást” – tanácsolja a pszichoterapeuta.

Kép

Illusztráció forrása: Pexels/Kindelmedia

Milyen anya vagy apa leszek?

A szülőséget nem lehet tanulni, csak a mintáinkra, emlékeinkre, megérzéseinkre hagyatkozhatunk, ami ijesztőnek tűnhet. Az anya-gyerek kapcsolat elvághatatlan köldökzsinór; egy egész életen át hordozzuk a hatását. „Akit egy szerető, elfogadó anya nevelt fel, nagy valószínűség szerint ő is képes lesz ezt nyújtani a gyermekének. Egy bántalmazott gyermek viszont szülőként felhatalmazva érezheti magát arra, hogy ő is verje a gyermekét, ha rosszat követ el.”

A szakember hangsúlyozza, hogy a határok meghúzása alapvető érzelmi szükségletünk, mert biztonságot ad. Tudni, hogy mindig a fürdés után jön a vacsora, megnyugtató. A gyerekek igénylik az ismételgetéseket, hogy minden ugyanúgy történjen, ugyanazt a könyvet olvassuk, ugyanúgy legyenek a közös családi étkezések, ünnepek. „Azzal is árthatunk, ha a biztonságos kereteket nem jelöljük ki egy kamasz számára” – figyelmeztet dr. Gally Zsófia. „Lehet, hogy számunkra szörnyű érzés volt, amikor bekorlátoztak, de a kamasznak is szüksége van arra, hogy elmondjuk, mit szabad és mit nem, hiszen épp hormonális és érzelmi zűrzavarban van.” 

„A biztonságos határok azt az üzenetet is hordozzák, hogy fontos, számontartjuk, és figyelünk rá.” 

A pszichoterapeuta nemegyszer tapasztalta, hogy a kliense nem érezte jól magát, holott semmit sem tiltottak meg neki. Megengedték, hogy 13 évesen barátja legyen, nála aludhatott, vagyis mindegy volt, hogy éjszaka hazamegy-e, vagy mit csinál. „Annak ellenére, hogy gyakran a kamasznak a családi ünnepekhez sincs kedve, a későbbiekben felnőttként fontosnak tarthatja ezeket a hagyományokat a saját családi életében” – teszi hozzá a doktornő.

Szülői szerepek és leválás

„Ha kislányként azt látjuk, hogy az anyukánk mindenkit kiszolgált, és sosem kért segítséget apukánktól, könnyen válhatunk olyan mértékben önfeláldozóvá, hogy mindennel magunkat terheljük. Persze meg is kérhetjük a férjünket, hogy legyen valamiféle munkamegosztás” – körvonalazza dr. Gally Zsófia a szülői szerepeket. Az a véleménye, hogy egyre kevésbé érvényesülnek a klasszikus szerepkörök, amikor apa dolgozik, és anya a házimunkát végzi. Ehelyett ketten dolgoznak, és ketten veszik ki a részüket a házimunkából és a gyereknevelésből. Számítanak a családi minták, de ebből a szempontból átalakulás látható. 

Több családban problémát okozhat az egészséges leválás. „Ez annak is köszönhető, hogy sok az egyedülálló szülő, és könnyebben kialakul az az erős egymásra utaltság, ami miatt a gyerek később azt érezheti, hogy egy új társ választásával magára hagyja az anyát. A felnőttnek kell sugallnia, hogy így a helyes, és én akkor vagyok boldog, ha neked saját családod lesz” – javasolja a terapeuta. 

Ugyanez a helyzet a férj-feleség-anyós háromszögben is, ahol a férj konfrontálódhat, mert mindkét irányba szeretne megfelelni. 

A szakértő szerint nem kell lelkiismeret-furdalást érezni az autonómiaigényünk miatt, hiszen az az életutunk, hogy leváljunk a szülőről, akinek magának kell felnőttként feldolgoznia a magányérzést vagy megoldania a saját házasságában megélt problémáit.

Az évszázados hímzés világa

A parasztház magába zárja az időt, a szobában búbos kemence. „Életemnek azt a szakaszát őrzi ez a kis ház, amikor az egyszerűséget választottuk követendő útnak, én pedig vissza szerettem volna lépni a múltba. Őshonos magyar állatokat tartottunk, kenyeret sütöttem. Aztán rájöttem, hogy ez zsákutca, hiszen nem kell a múltban élnem ahhoz, hogy az identitásomat megőrizhessem. 

Az igazi harmónia az, ha az életünkbe úgy építjük be a régi időket, hogy egyúttal meg is haladjuk őket.

A technika fejlődése – mindazokkal a könnyítő körülményekkel, hogy kinyitjuk a csapot, és folyik a meleg víz, van fűtés, villany – csak segítségünkre szolgál, és egy sokkal kényelmesebb létet biztosít. Ezek nem ördögtől való dolgok. Becsülöm a régiek nehéz, sokszor küzdelmes életét, de tudom, hogy a XXI. század gyermekei már egy másik korszakban vívják harcaikat. Ma már nem használom a búbos kemencéimet sem. Arra vagyok hivatott, hogy a múltat beépítsem a jelenbe, amit így élhető, gyakorlatias formában át tudok vinni a jövőbe. A személyiségfejlődés egy folyamat, amelyben vannak zsákutcák, rossz döntések, visszaesések is, mindezek ellenére a fejlődés a cél” – emlékezik vissza életének korábbi szakaszára a tervező.  

Katrics Krisztina az édesapjától, aki Munkácson született régi, polgári családban, örökölte a hagyományok és a múlt tiszteletét. „Trianon kitörölhetetlen nyomot hagyott édesapámban. Én már Egerben láttam meg a napvilágot, de az egész gyermekkoromat átjárta az a finom hazaszeretet, amelyet a szüleimtől kaptam. A nemzeti kultúra a kezdetektől az életem meghatározó része.”  

Katrics Krisztina − Forrás: Katrics Krisztina

Ha valaki Matyóföld közelében cseperedik fel, azt óhatatlanul magába szippantja az évszázados hímzés világa. Matyóföld három falut ölel fel: Mezőkövesdet, Tardot és Szentistvánt.  

A Gondviselés és a dac tartotta a pályán

Krisztinát mindig érdekelte az öltözködés, és a vállalkozói lét sem állt távol tőle. Sokoldalú kreativitása, az üzleti életben szerzett tapasztalatai hasznára váltak, amikor eljött az ideje annak, hogy a saját útjára lépjen. „Mezőkövesden nyitottam egy nőiruha-boltot. A városban a fűből, a fából, a házakból, a falakból is árad a valaha itt élt és ma is élő hihetetlenül erős, kreatív íróasszonyok hagyománya. Itt minden a hímzésről szól, mindenki ezzel foglalkozik. Ott ültem ebben az inspiratív energiában, és amikor éppen nem voltak nálam vevők, előadásokat hallgattam a magyar kultúráról. 

Megfogott a matyóhímzés hangulata, szépsége. Később értettem meg a matyó díszítőművészet szakrális jelentéstartalmát. 

Az Örökség Alkotóműhely indulásának pedig egészen egyszerű a története. Megkívántam magamnak egy matyó hímzéssel díszített blúzt, de sehol nem találtam olyat, amely megfelelt volna az elképzelésemnek. A klasszikus, kis behúzott blúzok egyáltalán nem álltak jól. Bárhogy is nézegettem magamat bennük, sehogy sem tetszett a látvány, ezért terveztem magamnak egyet. De teljesen új fazont: kicsit frissebbet, modernebbet, amit aztán másfajta matyó színezéssel díszítettem. Nagy sikere lett, jöttek a megkeresések, hogy tervezzek ilyeneket eladásra is. Fellelkesedtem. Ez volt a kezdet, de elég rögös utat kellett bejárnom az Örökség Alkotóműhelyért, hiszen kaptam bántást, és volt részem rosszindulatú megjegyzésekben. A teremtő akarat, a Gondviselés és a saját dacosságom a pályán tartottak. Mindig kaptam valakitől buzdítást, támogatást.” 

Krisztina határozottan kijelenti, hogy nem hivatott arra, hogy a matyó népművészetről beszéljen, hiszen ő nem népművész és nem is néprajztudós. Sok elméleti ismerettel rendelkezik, mégis inkább a gyakorlat híve. Inkább megmutatja, hogy miképp lehet megújítani egy több száz éves mintakincset úgy, hogy az a mai öltözködéskultúrában is élő legyen. „Számtalan kézműves technika megszűnt létezni, amikor az utolsó ember, aki ennek a birtokában volt, elköltözött ebből a világból, és a tudását magával vitte a sírba.”  

„Pontosan azért hívjuk segítségül a digitális technikát, hogy megmentsük a régi matyó íróasszonyok mintakincsét az enyészettől.”  

Krisztina elárulja, annak ellenére, hogy tud drukkolni (a drukkolás: a kézimunka alapanyagára a mintát festékkel felviszik, előnyomják), és vannak olyan megrendelői, akik ragaszkodnak a kézi hímzéshez, a vásárlók kilencvenöt százaléka a professzionális, gépi hímzést választja, mivel a gép milliós öltésszámokkal, gyönyörű színekkel dolgozik, ezért egészen más hatást kelt az anyagon, mint a kézi. 

Tulipán vagy ördögminta

Az Örökség Alkotóműhely öltözékei között találhatunk egyszerűbb, mindennapi viseleteket, esküvői ruhákat vagy elegáns darabokat különböző protokolleseményekre. Mindezek bőrbarát, természetes, kényelmes, könnyen tisztán tartható anyagokból készülnek. A tervező selyemre, bársonyra, pamutra, gyapjúra helyezi fel a mintákat. Katrics Krisztina öltözékeiben hű a matyó mintakincshez, ellenben a mintafelhelyezés és a színezés formabontó. A dizájner kedvenc színei közé tartoznak a mohazöld és a fáradtbordó árnyalatai. „Nem a klasszikus hatvanas-hetvenes évekbeli matyó színvilágot használom, hanem a saját esztétikai érzékemre hallgatok. Inkább a húszas-harmincas évek matyó mintáinak színeivel, illetve saját színkombinációkkal dolgozom. Utóbbiak nagyon kedvesek a mai szemnek, és a viselhetőség szempontjából is előnyösebbek.”  

A matyó mintakincs motívumai különböző jelentésekkel bírnak. A dizájner ezért is bánik óvatosan a lefelé tartó mintákkal, hiszen azok az öregedést, az elmúlást szimbolizálják.  

„Nagyon sok esetben beszédes a minta. Például egy tulipán mindig magában rejti a nőiesség, a termékenység finom szimbólumait. – Krisztina érdekességként megosztja velem, hogy a múlt rendszer ateizmussal átitatott évtizedeiben a szakrális mintakincset az íróasszonyok úgy tudták megőrizni és életben tartani, hogy sokszor negatív nevekkel látták el azokat: csúnyamintának vagy ördögmintának keresztelték. – Én az ördögmintát egy Boldogasszony-koronával díszített gyönyörű szép tulipánnak értelmezem” – mondja a tervező. 

Kép

Fotó: Katrics Krisztina

A magyar népművészet mintakincse közkincs, amelyet nem lehet kisajátítani. Elődeink örökségéhez nem szabad csak tudományos vagy egy adott pillanatot rögzítő, merev hagyományőrző szemlélettel közelítenünk. A különböző korok, évtizedek gyermekei más és más esztétikai igényeket fogalmaznak meg egy-egy öltözékkel, díszítéssel kapcsolatban. Az Örökség Alkotóműhelynek sikerült felpezsdítenie az évszázados matyó népi díszítőművészet világát. Ezzel a régi íróasszonyok is elégedettek lehetnek, ha letekintek egy kicsit a matyómennyországból.  

Ez a cikk a Képmás 2024. áprilisi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Több mint harminc éve a pályán

Hétköznap dél körül beszélünk telefonon, Poroszkai-German István, a Dunakeszi Mentőállomás állomásvezetője csak reggel ért haza a munkából, ugyanis 24 órázott, hétfő reggel fél héttől kedd reggelig volt szolgálatban. 

Merthogy ez szolgálat, nem ügyelet – így nevezik a mentősök egymás között. 

„Van 12 órás és 24 órás szolgálat. Ha 24 órában dolgozunk, akkor reggel fél hét és hét között van a váltás, átnézzük a felszerelést, feltöltjük, ami hiányzik, a gépkocsivezetők megnézik az autó állapotát: a fékek, a kormány, a megkülönböztető jelzések működését. Az ápolók is ugyanígy tesznek” – kezdi az állomásvezető.

Miután közösen átnézik a felszerelést, a lelépő személyzetet a belépő személyzet váltja. Mint mondja, tabletrendszer működik az Országos Mentőszolgálatnál, ezen kell bejelentkezni, illetve azt is ellenőrzik, hogy működnek-e a rádiók. Ha mindez megvan, minden állomáson van egy tartózkodóhelység, ahol várják az irányító csoport által kiadott feladatokat. 

Poroszkai-German István idén harmincegy éve van a pályán, és tulajdonképpen egy véletlen folytán lett mentős. 

„Egy rosszullét okán lettem mentős. A húszas éveim elején a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban dolgoztam mint biztonsági őr. Rengeteget kellett dolgozni, kimerültem, szívritmusproblémám lett. A szentendrei mentők jöttek ki értem, és egy barátom volt a gépkocsivezető. Miután kijöhettem a kórházból, megkérdeztem őt, hogyan lehet valaki mentős. Az ő tanácsára bementem a Markó utcába, és jelentkeztem. Akkor Dunakeszin épp volt szabad gépkocsivezetői pozíció. Felvettek, azóta itt dolgozom” – foglalja össze.

István pályája kezdetén − Forrás: Poroszkai-German István

Nem szabad cipelni a terhet

Ennyi év távlatából a legelső mentésére már nem emlékszik, de az első vonatgázolást, amelyhez hívták őket, nehezen felejti. „A mai napig tisztán emlékszem az első vonatgázoltra, akihez kimentünk. Most is itt van a szemem előtt, miként láttuk az áldozatot, akinek sajnos már nem volt esélye a túlélésre.” 

De hogyan lehet az ilyen tragédiákon nap mint nap túllépni? – kérdezem. „Nekem akkor egy régi mentorom azt tanácsolta, hogy nem szabad továbbvinni magunkkal a terhet, mert lerakódik, és rosszat tesz lelkileg, mentálisan. Ott kell hagyni a helyszínen, hiszen van, akiért hiába teszünk meg mindent, már nem lehet rajta segíteni. 

Viszont újra be kell ülni az autóba, hiszen kapjuk az újabb riasztást, ahol száz százalékban észnél kell lenni. Nem lehet azon rágódni, hogy mi volt egy-két órával korábban. 

Én mindig ezt alkalmazom, így könnyebb feldolgozni, de mindenkinél másképp működik. Azt vallom, hogy ezt nem szabad cipelni, mert nem tesz jót. Mindig próbálom a pályakezdőknek, az újoncoknak is átadni a szemléletemet” – fogalmaz. 

Ha már a pályakezdőknél tartunk, miért ajánlaná ezt a hivatást a fiataloknak? – vetem fel. „Jóleső érzés segíteni azokon, akiknek szükségük van rá, akik bajba kerültek, ez utólag is erőt ad” – összegzi István. Majd hozzáteszi, hogy az elmúlt évtizedekből természetesen rengeteg pozitív emléke, mentéstörténete is van: a szülések a mentőautóban vagy lakáson, a sikeres újraélesztések, a baleseteknél a csonttörések sikeres rögzítése.

„Dunakeszin, Fóton harminc év alatt elég sok helyen jártam, sok ember megismer, ha találkozunk. A rengeteg ellátott beteg közül nekem nehéz mindenkit felismerni. Mindig rám köszön valaki, hogy »Emlékszik rám?« Több olyan újraélesztettem van, akivel találkozom utcán, vonaton, és megköszöni, hogy milyen jó munkát végeztünk. Tartottam olyan családdal a kapcsolatot, akiknél a mentőautóban zajlott le a szülés, láttam felnőni a gyermeket” – sorolja az Év Mentőse díj győztese, akit barátai, ismerősei neveztek az elismerésre. 

István jelenleg mentőtechnikus-képzésre jár, azaz a mentőgépkocsi-vezetés mellett mentőápolónak képezi tovább magát. „Régen, 1996-ban szereztem meg a szakápolói képesítésemet, viszont fel kellett egy kicsit frissíteni a tudásomat, ezért újra elkezdtem az iskolát a Váci Szakképzési Centrum Selye János Egészségügyi Technikumban. Az osztálytársaimmal – akik mentőápolók, általános ápolók, gyógymasszőrök – nagyon jó közösség alakult ki, ők jelöltek a díjra. 

Nem tudtam róla. Egy hónapig jöttek az e-mailek, hogy fogadjam el a jelölést, én meg azt hittem, hogy ez csak valami szokásos internetes csalás. 

Már majdnem lejárt a nevezés, amikor a díj szervezője, a hazipatika.hu részéről is rám írt, hogy fogadjam el a jelölést. Akkor realizálódott bennem, hogy ez nem átverés – meséli. – Nagyon meglepődtem, és örültem, amikor nyertem, mert ilyen szintű elismerést még nem kaptam. Rengetegen szavaztak rám: barátok, ismerős családok, munkatársak, kollégák” – teszi hozzá.

„Harminc év szolgálat után is mindennap úgy megy be dolgozni, hogy szereti a munkáját.” „Hatalmas tudással, empátiával és hivatástudattal rendelkezik.” „Azonnal bizalmat vált ki a másikból.” „A segíteni akarása példaértékű! Mindig mosolyog. Mert a legjobb mentős" – ezekkel a sorokkal jellemezte Istvánt a környezete. 

Veszélyes üzem

A mindennapokban az utakon, a mentőautókból sokszor csak annyit látunk, annyit hallunk, hogy szirénáznak, és gyorsan el kell engedni őket. A volán mögött ilyenkor nagyon sok mindenre kell figyelniük a mentőgépkocsi-vezetőknek. 

„A kék lámpa, vagyis a megkülönböztető jelzés használata veszélyes üzem. A KRESZ-ben az van, hogy az ezt használó gépjármű felhívja a többi közlekedő figyelmét arra, hogy meg fogja szegni a közlekedési szabályokat. Például átmegyünk a piros lámpán, igaz, nagyon körültekintően 5 kilométer per órával. Nagyon kell figyelni a gyalogosokra, be van dugva a fülük, telefont nyomkodnak, nem vesznek észre minket. Akkor is, amikor szembemegyünk a forgalommal vagy két autósor között vezetünk. Szerteágazóan kell figyelni arra, hogy épségben kijussunk a helyszínre, és utána a beteggel bejussunk a kórházba” – összegzi Poroszkai-German István.

Kép

Fotók forrása: Poroszkai-German István

Hangsúlyozza, a mentőgépkocsi-vezetőknek is ugyanúgy részt kell venniük a betegellátásban, mint a mentőápolóknak, de utóbbiaknak nagyobb a kompetenciaszintjük. „Nemcsak A-ból B-be viszek egy járművet, hanem ketten egymásra támaszkodunk” – mondja.

Mentőgépkocsi: Betegszállításra, szükség szerint a beteg ellátásának a megkezdésére alkalmas mentőegység. Két főből áll: egy mentőápolóból és egy mentőgépkocsi-vezetőből.

Esetkocsi: súlyosabb, emelt szintű ellátást igénylő emberekhez küldött mentőgépkocsi. Hárman utaznak benne: gépkocsivezető, mentőápoló és mentőtiszt vagy orvos. Az autó kiegészül gyógyszerekkel, eszközökkel, ami az emelt szintű betegellátáshoz szükséges.

„Akit egyszer a sziréna hangja megbolondít, az nem tudja abbahagyni”

Szerinte a társadalom a koronavírus-járvány alatt érezte át igazán, mennyire fontos a mentősök munkája. „Napjainkban az szokott ellentétet szülni, ha nincs életveszély, és várni kell a mentőre. Ezt sokszor nehéz kezelni” – mondja. 

A mentősöknek sokszor az ünnepek is a munkáról szólnak, ez alól a dunakeszi állomás vezetője sem kivétel. „Az elmúlt tizenöt évben mindig január elsején dolgoztam, mert nem vagyok az a nagy iszogatós, bulizós fajta, ezért mindig elvállaltam az elsejét, hogy a szilveszterező bajtársaimnak ne kelljen bejönni. 

Most viszont december 26-án és szilveszterkor voltam szolgálatban: karácsonykor és szilveszterkor is esetkocsin dolgoztam. 

A szilveszter az utóbbi évekkel ellentétben nem volt olyan megterhelő. Tűzijátékos, petárdás baleset nem volt – bár itt csak a mi körzetünkről, a Dunakanyarról beszélek –, ittas személyt is csak egyet kellett ellátni. Az előző években viszont rengeteg volt” – idézi fel. 

István tehát „véletlenül” lett mentős, de egyáltalán nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta, sőt. „Szeretem csinálni. Időnként nagyon nehéz, de nem tudnám abbahagyni. Van egy mondás közöttünk, amely szerint akit egyszer a sziréna hangja megbolondít, az nem tudja abbahagyni. Ez teljesen igaz” – teszi hozzá.

Ahogy 1944-ben a szovjet hadsereg egyre jobban előrenyomult Magyarország területén, a magyar államiság legfontosabb kincseit jelentő koronázási ereklyék menekítése is megkezdődött. Novemberben a budai várból egy veszprémi banktrezorba, majd Kőszegre kerültek a becses ékszerek, végül a koronaőrök parancsnokának, Pajtás Ernőnek a vezetésével az ausztriai Mattsee mellett ásták el a Szent Koronát, a jogart és az országalmát egy kettévágott benzineshordóban. 

A Szent Jobbot a település plébánosa rejtette el, a koronázási palástot és a kardot pedig továbbvitték magukkal a koronaőrök, akik végül amerikai hadifogságba estek. Miután az ereklyék rejtekhelyének pontos helyét felfedték, a páratlan kincseket sikerült megtalálni, s ettől kezdve egészen 1978 januárjáig az Egyesült Államok felügyelete alatt álltak. 

Az USA 39. elnökének, Jimmy Carternek a döntése nyomán végül 1978. január 6-án „az amerikai nép képviseletében” Cyrus Vance külügyminiszter az Országházban rendezett ünnepségen visszaadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a magyar népnek. 

Fontos kikötés volt azonban: Kádár János nem lehet jelen a ceremónián. Pálffy Géza történész 2012 óta a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetőjeként igyekszik kollégáival feltárni a különleges kisugárzású, szent ereklyénk múltját. Most őt kérdezzük. 

Napjainkig sokféle elképzelés született a Szent Korona keletkezéséről, de vajon mi a véleménye mindezzel kapcsolatban a felségjelvény egyik legelismertebb kutatójának? 

Mivel a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport 2012 nyarán elsősorban nemzeti ereklyénk írott és képi források alapján feltárható történetének kutatására és a korona főszereplései, az uralkodókoronázások vizsgálatára jött létre, legfőbb nemzeti kincsünk keletkezéstörténetével nem foglalkozunk. Erről ugyanis írott és képi források hiányában csupán elméletek gyárthatók. E kérdésben a tudományos megismerésnek jelenleg komoly korlátai vannak. Nem szégyen kimondani: amiként a rák ellenszerét sem ismerték még fel, a Szent Korona keletkezését sem tudjuk biztosan rekonstruálni. Ezért nincs konszenzus arról, mikor készülhetett. Ráadásul a felségjelvényt 2000-től a Parlamentben őrzik, így tudományos kutatására csak különleges esetekben van lehetőség.

Mi az, ami biztosan kijelenthető koronánk korai történetéről?

Igen kevés. Korai históriáját nagyrészt magából a tárgyból kellene kitalálnunk. Amit mégis biztosan tudunk: egyfelől a Szent Korona kifejezés elsőként 1256-ban fordul elő. Másfelől azért nevezzük a koronát szentnek, mert évszázadokon át a szent királyokhoz, elsősorban Szent Istvánhoz kötötték. Révay Péter koronaőr, a Szent Korona első kutatója – akiről tavaly külön könyvet jelentettünk meg – sem merte ezt a 17. század elején megcáfolni, bár felismerte, hogy azon görög zománclemezek vannak.

A modern kutatás bizonyította be végleg, hogy az abroncson az 1070-es években élt uralkodók láthatók: többek között Dukász Mihály bizánci császár és I. Géza királyunk. Így a mai Szent Korona biztosan nem lehetett Szent István fején.

A koronázási jelvények közül köthető-e valamelyik ténylegesen Szent Istvánhoz?

Fontos hangsúlyozni: a korona államalapító uralkodónkhoz kötésének évszázados hagyománya erősebb, mint a valóság. De ez más koronaékszereink esetében is igaz. A Parlamentben látható koronázási kard például a 15. század végéről származik, mégis századokon át Szent István kardjaként emlegették. Az 1031-es feliratú palástot kivéve azonban egyik koronázási jelvény sem köthető konkrétan első királyunkhoz. Az viszont szinte biztosan kijelenthető, hogy az 1256-ban említett Szent Korona már a mai korona volt! Ám jelenleg nem tudjuk, mikor állították görög és latin részeiből össze, de azt igen, hogy 1205-ben Aragóniai Konstancia magyar királyné kisgyermek fia, Imre számára Ausztriába vitte, és Árpád-házi András herceg majdnem háborút indított, hogy visszaszerezze. 

Így a mai Szent Korona feltehetően Szent István II. Szilveszter pápától kapott, utóbb elkallódott koronájának pótlására készülhetett, valamikor az 1070 utáni bő egy évszázadban. Első királyunk egykori koronájáról azonban vajmi keveset tudunk, hiszen arról sem érdemi leírással, sem ábrázolással nem rendelkezünk. Sőt bármennyire hihetetlennek tűnik, koronánk első hiteles, részletes és színes ábrázolását csupán az 1550-es évekből, egy Augsburgban készült Habsburg-dinasztiatörténetből ismerjük. Ennek keletkezéstörténetét is az elmúlt évtizedben tártuk fel.

Kép

Pálffy Géza a Szent Koronát és a tartományok címereit ábrázoló országtáblákkal − Forrás: Pálffy Géza

Összesen hányszor lopták el a becses koronázási ékszert? Hány sérüléséről, illetve „kalandjáról” tudunk?

Ezen eseményekről friss kutatásaink alapján már biztosabbat mondhatok. Kétszer rabolta el magyar királyné (1205, 1440), számos alkalommal sérült meg viharos élete folyamán. 

Jelenleg több mint 90 kalandjáról tudunk, ezek között volt külföldi és hazai menekítés, szállítás és országjárás, elrablás és elásás, ládafeltörés és rendkívüli közszemle is.

Tizenegyszer menekítették határon túlra, több tucatszor szállították belföldön, négyszer ásták el, hétszer törték fel a ládáját, miközben több mint harminc alkalommal került közszemlére. Átlagosan minden évtizedben történt valami az ország legfőbb kincsével, sőt életének hatodát külföldön töltötte. Mindezek már önmagukban is megdöbbentők. Emellett érdemes kiemelni: a közvélekedéssel ellentétben a Szent Korona nem kizárólag beavató korona, hiszen a modern korban egyre gyakrabban került nem koronázásokhoz köthető ünnepségek és utazások során közszemlére, így történelmünk különleges közszereplőjévé vált. Mindezekről a nagyközönséget két új tanulmánykötetünk tájékoztatja: A Szent Korona hazatér. A magyar korona tizenegy külföldi útja (1205–1978) [2018] és A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001) [2023].

Kép

Forrás: Pálffy Géza

A keresztet vélhetően a 15. században illesztették a koronára. Mikor és miért ferdült el?

Nagyon valószínű, hogy ez a korona 1608 óta használt vasládájának 1638. februári feltörésekor történhetett. Ezt megelőzően minden ábrázoláson egyenesen áll a kereszt, később viszont már ferde. Ekkor egy királynét, III. Ferdinánd feleségét koronázták Pozsonyban, és rossz kulcsokat hoztak Bécsből a láda kinyitására, amelyeket 1608 után ott őriztek. Az új királynénak természetesen nem a fejére került a Szent Korona (akkor királynő lett volna), hanem csupán a vállát érintették vele (ez 1563-tól volt hagyomány). Mindez azt jelképezte, hogy a királyné támasza az uralkodónak az ország kormányzásában.

Mivel tehát rossz kulcs érkezett a koronázóvárosba, a ceremónia előtt lakatosoknak kellett feltörni a ládát a pozsonyi Szent Márton-templomban. Ekkor nemcsak a láda, hanem a korona is komolyan megsérülhetett. 

Ezt bizonyítja, hogy majd két hétig nem tették vissza a helyére, sőt a feltörés során tönkrement védőtokját is újra kellett cserélni. A keresztet feltehetően nem tudták vagy nem merték kiegyenesíteni, de az új tok aztán két évszázadig használatban maradt.

Ön foghatta a kezében a Szent Koronát? Ha igen, milyen érzés volt ez, tényleg van egy erős kisugárzása?

Fogni nem foghattam, de a koronázási kard tudományos vizsgálata alkalmával 2013 novemberében megérinthettem. Egészen felemelő pillanata volt az életemnek, sohasem fogom elfeledni, hiszen történelmünk legfontosabb kincséről van szó, amely sok-sok uralkodónk fejét érintette. Különleges megtiszteltetés számomra nemzeti ereklyénk kutatása!

Kép

Pálffy Géza Kőszegen − Forrás: Pálffy Géza

Mik a további legfőbb eredményei az ön által vezetett kutatócsoportnak?

Röviden négy dolgot emelnék ki. Egyfelől új koronázási és nemzeti kincseket fedeztünk fel, mint például a legkorábbi szent koronás magyar országzászlót 1618-ból az Esterházy család fraknói gyűjteményében. Ezen már ugyanaz a címer díszeleg, mint napjainkban minden magyar személyi igazolványán. Másfelől felfedezéseinkről 2016–2017-ben a FilmEver Stúdióval együttműködésben – A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában címmel – 65 perces ismeretterjesztő filmet készítettünk. Ez az első nagyszabású film koronázási kincseinkről, amelynek DVD-je minden középiskolába eljutott.

Harmadrészt a magyar uralkodók törvényes koronázása kapcsán még az érettségi tételt is pontosítottuk: történelmünkben összesen öt koronázóvárosban (Esztergom, Székesfehérvár, Pozsony, Sopron és Buda[pest]) közel félszáz uralkodót koronáztak, ezt azonban 1687-től a pótolhatatlan Szent Koronával már nem egyedül az esztergomi érsek, hanem ő és a világi elitet vezető nádor közösen tették. Végül bő tíz esztendő alatt több mint negyedszáz könyvünk jelent meg tucatnyi nyelven. Ez jól mutatja a magyar Szent Korona iránti kiemelkedő nemzetközi érdeklődést és a tudományos kutatások széles körű társadalmi hasznosulását.

Van-e a világtörténelemben hasonlóan kalandos sorsú, ilyen sok király koronázásán „részt vett” korona, mint a miénk?

Ennyire kalandos sorsú, ilyen hosszú ideig használatban lévő és ennyire egyedülálló eszmeiséggel és napjainkig tartó jelentőséggel bíró felségjelvény alig van a világon. 

Talán a Bécsben őrzött német-római császári korona vethető össze vele.

Mindezek után lehet-e még újat mondani legfőbb nemzeti kincsünkről?

Egy tudományos kutatást sohasem lehet lezárni. Magunk most – ismét team-munkában – éppen a korona sok évszázados őrzését igyekszünk feltárni. Remélem, értékes kötet jelenhet meg róla jövő karácsonyra. Ám a történeti feltáró munka mellett nagy szükség lenne a korona modern természettudományos, roncsolásmentes vizsgálatára is, miként ez az említett császári koronával nemrég megtörtént. De ez már egy másik kutatócsoport feladata.

Kisanyám – Avagy mostantól minden más (2004)

A Kisanyám (2004) tulajdonképpen az Ilyen az élet (2010) párfilmje is lehetne, hiszen mindkettő hasonlóan nehéz témát dolgoz fel, egy kis amerikai humorral vegyítve, néhány dologban azonban a végletekig eltérnek egymástól. 

Helen Harris (Kate Hudson) ugyanis nagy kanállal habzsolja az életet, építi a karrierjét, ugyanakkor a társasági élet és a szerelem(nek vélt románc) is a munkahelyi közegben köszönt rá. Az álomszerű élet azonban egy csapásra összedől, amikor egy váratlan telefonhívás révén értesül nővére és sógora halálhíréről. Az igazi változás azonban csak akkor kezdődik el Helen életében, amikor a végrendelet feltárásakor kiderül, hogy nővére őt jelölte meg a gyermekei gyámjaként. 

Ez nemcsak azért éri hideg zuhanyként, mert a fiatal lány lakása teljes mértékben alkalmatlan három gyermek felnevelésére, és a munkahelye is rossz néven veszi a gyerekek miatti kimaradásokat, hanem azért is, mert Helen sem nem nőtt még fel a feladathoz.

Az angol cím, a Raising Helen gyönyörű kettős utalás a film ívére. Egyszerre utal Helen újdonsült nevelőszülői szerepkörére és a saját fejlődéstörténetére, szülővé válásának útjára. Egy olyan út ez, amely rengeteg áldozatot kíván, többek közt az divatszakmában betöltött ügynöki pozíciójának kell búcsút intenie. Mindez történik egy olyan időszakban, amikor a saját gyásza mellett át kell kísérnie három különböző életkorú gyermeket is ezen a fájdalmas folyamaton.

A leggyakorlottabb szülőket is próbára tenné egy ilyen hirtelen változás, azonban a család, az új munkakörnyezet és az iskolából érkező támogatások végigkísérik Helent a szülővé válás útján. A főhős közben életre szóló tapasztalatokat szerez, és a kezdetben felszínes barátságait felváltja egy mély, megértő szociális háló, amelyre bátran lehet támaszkodni a nehéz időkben.

Kép

Képkocka a Kisanyám című filmből

Egy nap (2018)

A hollywoodi filmek után jöjjön egy kis magyar valóság! Szilágyi Zsófia filmje, az Egy nap nem szól sem többről, sem kevesebbről, mint egy magyar család huszonnégy órájáról, a főszereplő Anna (Szamosi Zsófia) szemüvegén keresztül.

Anna egy negyvenes éveiben járó, háromgyerekes anyuka, aki nyelviskolában tanít. Egyensúlyozik a munka és az anyaság között, így ez a huszonnégy óra tulajdonképpen bármelyik napját bemutathatná. Ugyanis Anna életében szinte minden nap ugyanarra a rutinra épül: reggeli rohanás a bölcsődébe, iskolába, majd nyolc óra a munkahelyen, délután pedig a gyerekeket fuvarozza különórára, balettre vagy csellókoncertre, és csak ezután jön a közös tanulás, a játék, a főzés és a házimunka.

Az állandó rohanás, a mókuskerék mellé társulnak még olyan megélhetési és magánéleti problémák, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni. 

Annáék napról napra élnek, és próbálják jól beosztani azt a szűkös minimálbért, amelyből szinte lehetetlen finanszírozni egy öttagú család mindennapjait… Az anyagi bizonytalanság és a folyamatos stressz mellett a házaspár kapcsolatát egy hirtelen felbukkanó harmadik szereplő is terheli, így Anna lába alól bármikor kicsúszhat a talaj. 

A film zsenialitása – amellett, hogy rendkívül jól él a díszlet és a hanghatások adta lehetőségekkel –, hogy kissé lezáratlan marad, mert a magunk előtt görgetett, megoldatlan problémák soha nem csak egyetlen nap nehézségei.     

Kép

Képkocka az Egy nap című filmből

Joy (2015)

Joy életvidám, okos kislány, aki rengeteget játszik, többnyire olyan játékokkal, amelyeket maga fabrikált: papírházikóban élnek a papíremberkék, természetesen papírállatkákkal körülvéve. Nagymamája hatalmas reményeket fűz a kislány jövőjéhez, az élet azonban átírja ezt a forgatókönyvet.

Joy élete már egészen korán a szülei kapcsolati nehézségeitől terhelt, emiatt a családon belüli szerepek is felcserélődnek: édesanyját Joy tartja el, apja pedig alkalomadtán beköltözik a lány lakásába, ha éppen nincs szeretője, akinél lakhatna. Idővel persze Joy életébe is beköszönt a nagy ő, de a második gyerek születése után kiderül, hogy ez a házasság mégsem hordozza magában azt a mély szeretetet és elköteleződést, ami átsegíti őket a legnagyobb viharokon.

A fiatal lány mégis úgy dönt, változtatni szeretne, úgy határoz, hogy felmond, és vállalkozói karriert indít mint feltaláló. 

Azonban hamar rá kell jönnie, hogy ez nem olyan egyszerű, az üzleti élet tele van alakoskodással és átveréssel, így nem meglepő, hogy a naiv és tapasztalatlan lány is igen gyorsan a csalók áldozatává válik.

Joy igazságérzete és elköteleződése azonban nagyobb, mint a benne dolgozó félelem és bizonytalanság, így karakterének életútja rendkívül inspiráló fordulatot vesz. Ez átsegíti őt a viszontagságokon, egészen addig a piedesztálig, ahonnan képes lesz másoknak is segítséget nyújtani, miközben megőrzi saját álmait, és képes lesz önmaga maradni.

Kép

Képkocka a Joy című filmből

A számolás joga (2016)         

Mindenki tudja, hogy az első holdra szállás alkalmával kik voltak azok, akik először hagyták el a bolygót, és többé-kevésbé az is közismert, melyik évben volt ez a grandiózus esemény. Arról azonban már nem szól a fáma, kik voltak azok a mérnökök, akik lehetővé tették, hogy az emberek egyáltalán kijussanak a világűrbe.

A számolás joga (2016) a hidegháború alatti űrverseny egy szegmensét örökíti meg a NASA űrállomásán, ahol a három főhősnőnk, Katherine Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson is dolgozik. 

Izgalmas, hogy Amerika a saját társadalmi berendezkedése révén kerül hátrányba az oroszokkal szemben, ugyanis az előítéletek miatt a nők és az afroamerikaiak labdába sem rúghatnak a NASA-nál.

A számolás joga ezt a hátrányos megkülönböztetést mutatja be, továbbá azoknak is emléket állít, akik rengeteget tettek hozzá a biztonságos űrutazás létrejöttéhez, mégis az árnyékban maradtak. Katherine, Dorothy és Mary olyan nők, akik páratlan tehetségüket csak nagy harcok árán kamatoztathatják. Mielőtt elérik karrierjük csúcsát, olyan megalázó munkakörnyezetben kell tevékenykedniük, amely teljesen kizsigereli a dolgozókat: az afroamerikaiaknak külön mosdóhelyiséget létesítenek, ráadásul ugyanazért a munkáért jóval kevesebb juttatásban részesülnek – mindezt úgy, hogy személyükben a NASA űrközpontjának legkiválóbb mérnökeiről beszélünk.

Rendíthetetlen munkamorálról és kitartásról szól ez a film, amely hátterében igaz történet húzódik meg. A legfontosabb, amit ez az alkotás tanít a világnak, az a tehetség és a szorgalom törvényszerű kifizetődése még egy olyan rendszerben is, ami egyértelműen a férfiaknak kedvez.

Kép

Képkocka A számolás joga című filmből

Diploma után (2009)

Mi sem jelent nagyobb örömöt, mint átvenni életünk első diplomáját, kezet rázni a rektorral, és miközben a családi fotókon széles mosoly terül el az arcunkon, legbelül gombóc szorul az ember torkába, gondolva, hogy a gondtalan egyetemista státuszát immár felváltja a munkanélküliség, amelyhez ráadásul a tapasztalat hiánya is társul. Ryden – Alexis Bledel alakításában – mégis hatalmas reményeket fűz a saját jövőjéhez, bizton hiszi, hogy az álommunka (és ezáltal az álomélet is) karnyújtásnyira van tőle.

Ehhez képest az élete feje a tetejére áll, amikor az álláskeresés során folyamatos zsákutcákba jut saját gyakorlatlansága, a megfelelő kapcsolatrendszer hiánya és a munkaerőpiac telítettsége révén. 

Ez nem csak a tökéletes terveit húzza keresztül, hanem a saját lábra állást is ellehetetleníti, így Ryden élete visszalépések sorozatává válik. Anyagi bevétel hiányában kénytelen visszaköltözni a szüleihez, és a nehézségek következtében párjával is elhidegülnek egymástól.

Mindemellett kénytelen végignézni, amint baráti köre (és riválisai) sorban helyezkednek el jobbnál jobb pozíciókban, miközben Ryden hátrafelé halad az életben, és azokat a kapaszkodókat is eldobja magától, amelyek a szüleitől vagy a párjától érkeznek.

Kép

Képkocka a Diploma után című filmből

Ahogy mondani szokták, minden kezdő a saját bőrén tanul, és ez törvényszerűen igaz Ryden karakterére is, aki egy kis kitérővel végül mégis eléri célját. Ám a nehézségekkel kikövezett út, a rengeteg állásinterjú és a kudarcélmények sorozata többet tanít főhősünknek, mintha varázsütésre az ölébe hullott volna minden, amit kívánt.