A világ legnehezebb döntése: a fiam vagy én menjek a börtönbe?
Az utóbbi évek hazai filmgyártásának talán legelgondolkodtatóbb mozija lett Sós Bálint Dániel Minden Rendben című drámája. Egy apa – aki egyetlen szemtanúja egy rettenetes balesetnek, amelyet éppen a saját fia okoz – súlyos morális döntés elé kerül: vállalja-e az igazságot és a fiára nehezedő, várható büntetés terhét, vagy tagadja le azt, amit látott? Lehet-e jó döntést hozni egy ilyen tragikusan ambivalens helyzetben? Házi Péter ajánlója.
A megözvegyült Sanyi (Hajdu Szabolcs) egyedül neveli két fiát. Egy nap találkozik Klárával (Háy Anna), egy elvált, a lányával élő anyával, és kettejük közös története annyira jól alakul, hogy Klára lányának, Sárinak a szülinapját már közösen ünneplik. A dühkitörésekkel küzdő Dénest (Sáfrány Ágoston), Sanyi egyik fiát azonban a többi gyerek ugratni, cukkolni kezdi. Az ebből kialakuló fogócska csak először tűnik játéknak, végül Sári rettenetes balesetével végződik. Az eseményeket az apa szemszögéből látjuk, ami alapján úgy tűnik, a tragédiát Dénes idézte elő.
„Láttam, mi történt, Sári megcsúszott, minden rendben lesz!” – jelenti ki zokogó fiának Sanyi ellentmondást nem tűrően, azonnal kézbe véve az irányítást. Aztán amikor néhány perccel később a fiú megpróbálná mégis elmondani, mi történt valójában, az apja nem hagyja.
Olyannyira nem, hogy „bemagoltatja” a fiával, mit kell majd mondania a rendőröknek, hogy minden rendben legyen.
A hős és az antagonista
„Általában sok minden jár a fejemben: formák, történetek, jelenetek, karakterek – egymás mellett. De nem választok közülük, csak figyelem, mi az, ami nem halványul el, hanem egyre erősödik, újra és újra visszatér. A legjobb, ha ez egy kérdés, amire nem tudom a választ, és az írás ezt hajtja. A Minden rendben is így született: a főhős dilemmája tulajdonképpen az enyém is. Az ambivalens helyzetek számomra a legizgalmasabb kiindulópontok, mert ezekben még az is nézőpont kérdése, hogy ki a hős, és ki az antagonista” – mondja Sós Bálint Dániel, a film rendezője arra kérdésre, miért éppen ezt a témát dolgozta fel első nagyjátékfilmjében.
Lehet egyáltalán ebben a helyzetben jó döntést hozni? Lehet a hazugság mindent magával ragadó, mindent lehúzó örvényében a felszínen maradni? A rendező szerint ebben a történetben meghatározó tényező a váratlanság és az azonnali lépéskényszer.
Az intellektus háttérbe szorul, és valami mélyebben húzódó, ösztönszerű erő veszi át az irányítást, ami olyan lendülettel és sebességgel tol előre, hogy a tudatos énünk szinte csak megfigyelő marad.
Egy kapcsolat megváltozásának története
A film legelején Dénes erőszakos, lobbanékony, kevésbé szerethető fiúnak tűnik. Aztán amikor Sári balesete után azt látjuk, hogy az apa mindenben, még a rendőrségi vallomásban is irányítani, kontrollálni akarja a fiát – aki mindeközben kétségbeesve keresi azt az embert, akinek elmondhatná az igazságot –, egyre inkább őt kezdjük sajnálni, nehogy összeroppanjon. És bizony hiába hajtogatja Sanyi a 12 éves Dénesnek, hogy mindjárt felnőtt lesz, valójában egyáltalán nem kezeli őt partnerként, sőt a kegyesnek induló hazugságok spiráljába belekeveredve teljesen elveszíti a józan ítélőképességét. Hogy melyikük valójában a film főszereplője?
„Változó. Ez egy kapcsolat megváltozásának története, amelyben a felek hol magukat, hol a másikat érzik főszereplőnek. Nekem fontosabbnak tűnt ezt megmutatni, mint hogy letegyem a voksom valamelyikük mellett. Így nézve az elvesztett anya/feleség is főszereplője a történetnek, mert a hatása még fontos alakítója Dénes és Sándor érzelmi világának” – válaszolja Sós Bálint Dániel.
Modern kori „gyóntatószékek”
Sanyi talán egyetlen őszinte pillanata a filmben, amikor egyfajta modern kori gyóntatószékben – valójában legjobb barátja autójában, egy kocsimosó keféinek hangos zúgása közepette – először és utoljára mondja el valakinek, mit látott. Aztán később Dénes is „vallomást” tehet végre.
„Szokatlan helyeket kerestem beszélgetésekhez. Ez a film nagyrészt párbeszédekre épül, rendezőként viszont felelősségem, hogy így is változatos és érdekes maradjon. Nemcsak Budapest, hanem Salgótarján is meghatározó helyszíne a filmnek.
Elképesztően izgalmas arcai vannak az utóbbi városnak: néhol még a hetvenes évek Los Angelesét is megidézi, a következő sarkon pedig lakótelep, majd egy kanyar után világszínvonalú brutalista épületcsoda.
A színek elvették volna a film erejét. A szürke árnyalatai az időtlenséget erősítették, a színek viszont a jelenben tartották volna a nézőt” – magyarázza Bálint.
És valóban: az olykor idegőrlő zene, a furcsa zörejek, a lecsupaszított terek, ahol egyetlen felesleges tárgy sincsen, vagy éppen a rendőrségi kihallgatószoba sterilsége mind arra „lökik” a nézőt, hogy ha még maradt volna bennünk egy csöppnyi részvét, az is kihaljon. Vagy legalábbis képesek legyünk ezt a történetet messziről szemlélni.
Ez a film talán annak a dilemmának is az extrém módon sarkított lenyomata, hogy túl sok mindent teszünk meg a gyermekünkért, amiről azt gondoljuk, jó neki. Pedig lehet, hogy ezeknek csak egy része segíti őt például a felnőtté válásban. Nem lehetünk mindig ott, hogy mindentől megvédjük őt – a tapasztalást semmi nem helyettesítheti.
Kaotikus és ambivalens
A Minden Rendben végig fenntartja a feszültséget, nem lehet közben popcornt eszegetni vagy kólát dönteni magunkba, ráadásul a végén egy olyan utolsó csavart vet, amely talán újra sínre teszi az élet kisiklott vonatát.
De tényleg minden rendben van a végén? Mehet minden tovább?
„Ami kiderül, az önmagában csak egy neutrális tény, amely minden szereplő számára más jelentéssel és hatással bír, attól függően, milyen nézőpontból szemléli. Így nézve az élet ugyanolyan kaotikus és ambivalens marad, mint volt, de talán kevesebb »fordítási hibával« zajlik. Azért ez is nagy szó” – vélekedik a rendező, aki nagyon örül annak, hogy az elsőként a Berlinalén, februárban bemutatott nagyjátékfilmjével kapcsolatban igen jó nézői és kritikusi visszajelzések érkeznek.
A főszerepben Hajdu Szabolcs és Sáfrány Ágoston
Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmje, a Minden Rendben a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült, a forgatókönyvet Sós Bálint Dániel és Nagy V. Gergő írta. A főszerepben Hajdu Szabolcs (Sanyi), illetve Sáfrány Ágoston (Dénes) látható, de szerepel a filmben Háy Anna, Jakab-Aponyi Zonga, Zikkert Milán, Kerkay Rita, Friedenthál Zoltán, Sodró Eliza, Galambos Péter és Kardos Róbert is. A film operatőre M. Deák Kristóf, a látványtervező Takács Eszter, a vágó Gothár Márton, a gyártásvezető Kristóf Kata, a film producere pedig Mártonffy Zoltán és Farkas Ádám volt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Megölte-e anya apát? – Az Egy zuhanás anatómiája című filmről pszichológusszemmel
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
