Viszonylag fiatalon kötöttetek házasságot. Régóta ismertétek egymást?

Fanni: Először 2014-ben találkoztunk egy egyházzenei eseményen. Mindenki inget viselt, de rajta lila póló volt, és már akkor feltűnt. Ugyanezzel a közösséggel töltöttem a szilvesztert, de csak néhány levelet váltottunk Mátyással. Három évvel később, az érettségi utáni nyarunk az ismerkedésről szólt. Ő Nyíregyházán lakott, én Egerben, így a Debreceni Egyetemre kerülve könnyebben tudtunk találkozni. 

Tudatosan készültetek a párválasztásra? 

Fanni: A gimnázium utolsó évében leírtuk, hogyan képzeljük el az életünket öt-tíz év múlva. Úgy terveztem, először egyetemre megyek, mire végzek, lesz egy vőlegényem, és családot alapítunk. Olyan párt szerettem volna, aki ismeri a Jóistent, és az Ő tanítása vezérli az életét. 

Amikor Mátyást megismertem, arra gondoltam, hogy megérdemlem-e őt. 

Számomra ajándék volt, és átírta a nagy terveimet. 

Mátyás: Nem szoktam előre tervezni, csak ha muszáj, de az útjaink összetalálkoztak, és onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy mi lesz a folytatás. Olyan párt kerestem, akivel mindenben tudok osztozni, aki támogat a munkám során, és megérti, hogy sokszor távol vagyok. Karosszérialakatos a szakmám, de a Hetednap Adventista Reformmozgalom munkatársaként dolgozom, fiataloknak szervezek programokat, és időseket látogatok. Emberekkel foglalkozni nem egyszerű, a gondokat általában a párunkkal osztjuk meg, és Fanni eddig mindig partner volt ebben. 

Mennyi idő elteltével lett téma az esküvő?

Fanni: 2017-ben lettünk egy pár, és Mátyás 2018-ban elment Kanadába dolgozni, hogy legyen pénzünk az esküvő megszervezésére. 

Mit szóltak a családtagok és ismerősök a gyors elhatározáshoz?

Mátyás: Megoszlottak a vélemények. Senki nem volt ellene, de felvetődött, hogy miért nem próbálunk meg együtt élni, és majd kiforr, hogy mi lesz. Nem kell elsietni, ez még korai. Talán azt is gondolták, hogy majd elfelejtjük ezt az egészet. De hiába mondták, mi már elhatároztuk.

Miért tűnt jobbnak a házasság az együttélésnél?

Mátyás: Mindketten keresztény családból származunk, és egy keresztényben fel sem vetődhetne az együttélés, mert a Biblia a paráznaság ellen szól. 

Ezenkívül szép dolog szövetséget kötni a másikkal, ezzel megerősíteni a kapcsolatunkat.

Fanni: Nem úgy állunk hozzá, hogy ha elromlik, akkor otthagyjuk az egészet, és két úton megyünk tovább. Együtt oldjuk meg a nehézségeket, és nem adjuk fel könnyen.

Fanni, nem aggódtál a tanulmányaid miatt? 

Fanni: Az esküvő előtt egy héttel nem sikerült egy szigorlatom, így csúsztam egy évet. Nagyon elkeseredtem, hogy egy keresetből kell öt évet végigcsinálnunk. Rengeteget tanultam, és nem tudtam mellette dolgozni, de annyira szerettem volna, hogy belevágtam. 

Mátyás, téged terhelt az anyagi felelősség. Nem aggódtál?

Mátyás: Nem szoktam aggodalmaskodni. Persze, elgondolkodtam, de számomra nem a pénz a fő szempont. Az esküvő előtt apósom megkérdezte, hogy hol fogunk lakni, miből élünk meg. Gondoltam, majd valahogy megoldjuk. Csak az számított, hogy szeretjük egymást, és a Jóistenben bízunk. 

Fanni: Albérletből albérletbe vándorolunk, most is épp költözés előtt állunk, ami mindig nagy tortúra, de ezzel jár az életünk.

Kép

Fotó forrása: Gálig Mátyás

Sokan még élvezni akarják az életet, mielőtt elköteleződnének. Nem érzitek azt, hogy kimaradtatok valamiből?

Fanni: Bármit, ami előttünk áll, együtt szeretnék megvalósítani, nélküle nem is élvezném. Rengeteg programon veszünk részt, amiket Mátyás szervez, több országba eljutottunk az egyház keretein belül, így sokkal izgalmasabb lett az életünk. 

Együtt váltunk igazán szabaddá.

Kisfiatok, Beni érkezésére számítottatok?

Fanni: Meglepetésként érkezett, de nagyon vártuk. A covid kellős közepén született. Teljesen átalakította az életünket. Eltöltöttem egy passzív évet otthon, és amikor Beni kilenc hónapos lett, folytattam az egyetemet. Onnantól kezdve hajnali három körül keltem, reggelig tanultam, utána elmentem az egyetemre, és amikor hazajöttem, feleség és anya lettem. Délután elmentünk sétálni, és házimunkát végeztem. Napközben a fiúk örültek, ha túlélték ezt az időszakot, hiszen Mátyásnak a munkáját kellett végeznie, látogatta az időseket és rászorulókat. Beni sokszor felvidította így az embereket. 

Mátyás, hogy sikerült megküzdened az anyai feladatokkal?

Mátyás: Az első héten úgy elfáradtam, mintha betont törtem volna. Néhány hónap kellett az összeszokáshoz, amíg megismertük egymás napi rutinját, működését. Szegény Beni annyit utazott, állandóan vittem magammal, és mialatt tárgyaltunk, játszott a földön. Karosszérialakatosként időnként autókat javítottam, de ezt akkor teljesen fel kellett adnom. Eleinte a szüleimnél sem maradt el, de később sokszor vigyáztak rá. 

Fanni: Most az óvodával ismerkedik, ez új környezet számára. Azt mondják, terelhető a figyelme, nyitott, elfogadja az óvó nénit, és a gyerekekkel is jól eljátszik.

Beni jelenléte mennyiben változtatta meg a kapcsolatotokat?

Mátyás: A feleségemet azóta még jobban szeretem. Neki nehezebb, mert két fiúról kell gondoskodnia, másrészt jó is, mert ketten vagyunk belé szerelmesek. 

Megtanítottam a kisfiamat is, hogy udvaroljon anyának. Mondja, hogy milyen szép, milyen csinos vagy, anya.

Fanni: Fel kellett adnom a maximalizmusomat, mert nem lehet minden a helyén, és nem tudok mindent megtanulni. Ami tőlem telik, megteszem, a többit rábízom a Jóistenre. Mindig a családomra gondolok először, és csak utána magamra. Már értem, amit anyukám mondott régen, hogy nektek legyen rendben minden, és utána jövök én. 

Kép

Fotó forrása: Gálig Mátyás

A felvetődő problémákat hogyan kezelitek?

Fanni: Az évek során olyan jól megismertük egymást, hogy Mátyás a nézésemből tudja, mire gondolok. Nyíltan megbeszélünk mindent, és együtt imádkozunk a jó megoldásért. Nem szoktunk hangos szót ejteni, igazán sosem veszekedtünk.

A gyereknevelés mellett a házimunkát is megosztjátok egymás között?

Mátyás: A mosogatás fixen Fannié, azonkívül minden mást megosztunk.

Fanni: Aki otthon van, az főz vagy takarít. Benike is besegít, mert van saját kis porszívója, mosógépe, és ha nem engedjük érvényesülni, akkor robban a bomba. 

Mátyás, említetted korábban, hogy időnként távol vagy.

Mátyás: Fél éve a Hetednap Adventista Reformmozgalom presbitere lettem, azóta több a kötelezettségem. Jelenleg Szegedtől a Balatonon át Kőszegig terjed a missziós területem. Elég gyakran utazom, több napra is, de hétvégente a család is jön velem. Eddig sikerült jó beosztással, rugalmasan kezelni.

Fanni, mit tervezel az egyetem után?

Fanni: Ez az utolsó évem, nyáron végzek. Nem szeretnék egy kórházi darálóban bent ragadni, mert az felőrölne, háziorvosként szeretnék elhelyezkedni. 

Ha megismerem a körzetemben élő embereket, akkor ez is lehet egy misszió, együtt dolgozhatunk Mátyással – én a testet gyógyítom, ő a lelket. 

Sok időt kellett az iskolának szentelnem, de ez a terület visszaadhat egy kis időt a családunknak. 

Őriztek olyan közös élményt, amit nem felejtetek el soha? 

Fanni: A polgári és az egyházi esküvőnk is katasztrófába torkollott.

Mátyás: A polgári esküvőnk hétfőre esett. Szombat este érkeztem haza a Dunántúlról, bedagadt lábbal. Ecetes vízbe áztattam, de a melegtől még nagyobb lett a gyulladás. A hétfő délelőttöt az orvosnál töltöttem, és patikáról patikára szaladtam gyógyszerért, végül papucsban mentem az esküvőre. Ott felhúztam a cipőt, de nem tudtam befűzni. Gondoltuk, ennél rosszabb már nem lehet. Hétközben megérkeztek unokatestvéremék Kanadából hányás-hasmenés vírussal, és vasárnap volt az egyházi szertartás. A vacsoránál furcsán éreztem magam, és az előétel után már nem jutottam ki a mosdóba, a főasztalnál adtam ki mindent magamból. Odalett az ingem, a zakóm megúszta. Felvettem egy szürke Trónok harcás pólót, és a tortaszeletelésig jól éreztem magam, bár nem ettem semmit. 

Akkor kirohantam a bokrok alá, és mire kimásztam, megérkezett a mentő. 

A fergeteges nászéjszaka abból állt, hogy óránként hánytam, és Fanni mosott fel utánam. Reggel már ő is rosszul érezte magát, és megint mentünk a sürgősségire. Kiderült, hogy nemcsak mi lettünk betegek, hanem negyven vendég, akikkel együtt töltöttük a hétvégét. A háziorvos már csak azt kérdezte a testvéremtől, hogy ő is az esküvőn volt-e. 

Fanni: Alapvetően jó volt a hangulat. Azzal vigasztalták Mátyást, hogy senki nem vette észre, amikor eltűnt. Igyekeztünk ehhez is pozitívan állni. Azt gondoljuk, hogy ennél csak szebb lehet az életünk. 

Ahogy az előző részben végigvettük, a hétközbeni rohanós konyhánkat gyakran félkész alapanyagok, konzervek, fagyasztóban lakó hozzávalók fogják megmenteni. Nemcsak ebből fog állni a menünk, de érdemes kihasználni a velük nyerhető időt. Merthogy rengeteg időt lehet spórolni a használatukkal!

 A konzervbab a hosszú főzési idő kivárása nélkül lehet

• pürésítve, tárkonnyal vagy rozmaringgal fűszerezve főzelék (a régi szakácskönyvek gyakori szereplője) – a maradék később kenyérre kenhető, és jó uzsonnának;
• vízzel (vagy alaplével, jó minőségű leveskockával) felöntve, fokhagymás rántással klasszikus főzelék;
• saláta: szintén régi receptek adták az ihletet – főtt tojással, ecetes-olajos dresszinggel leöntve, de néhol kapribogyóval, céklával, salátalevéllel is kiegészítve;
• „texmex” ihletésű leves kukoricával, korianderrel és tejföllel;
• chili con vagy sine carne: előbbihez darált húst pirítunk, felöntjük paradicsomlével, hozzáadjuk a babot és fűszerezzük, utóbbihoz hús helyett csak kukoricát teszünk. 

A lencséből készülhet

• leves és saláta, mint a babnál (a századfordulós Kugler-szakácskönyvben olaj és tárkonyos ecet 1:3 arányú keverékével öntötték le, és galambbegysalátával, felkockázott főtt tojással keverték el salátának);
• püré: nagyon jól illik egy forró serpenyőben három perc alatt megpiruló csuka- vagy szárnyasmáj mellé, ha pürésítjük (a Zrínyi-udvarban is így ették a 17. században) – ehhez felöntjük vízzel a lencsét, kis vajat adunk hozzá, és botmixerrel pürésítjük, fűszere lehet bármilyen zöld (rozmaring, kakukkfű, csombor);
• pikáns főzelék: tejföllel és vízzel vagy tejszínnel felöntve, megmelegítve, kis mustárral, felnőtteknek sült kolbásszal, gyerekeknek anélkül, virslivel (ehhez a kolbász és a virsli egymás mellett megsül sütőben, mialatt a főzelék készül).

A fagyasztott zöldség még jobb választás, hiszen a konzervvel ellentétben vitamintartalma is magas: ezeket a frissességük csúcsán, leszedésük után a lehető legrövidebb ideig blansírozzák és sokkolva hűtik. A zöldborsó, a brokkoli, a spenót, a kukorica és a zöldbab lehet:

• rizzsel, bulgurral keverve egészséges köret gyorsan sült hús mellé, ráadásul főhetnek egyszerre: amikor félkész a gabona, beledobjuk a zöldséget is a főzővízbe;
• leves: a megfőtt zöldséget saját magával (kiveszünk két kanállal, és azt turmixoljuk) vagy vele főtt krumplival sűrítjük, esetleg rántással, tejszínnel, kókusztejjel, tejfölös habarással;
• krémleves vagy főzelék: az egészet botmixerrel pürésíthetjük, ezt hozzáadott vajjal vagy krémsajttal, esetleg tejszínnel, netán fetasajttal lehet tovább krémesíteni és laktatóbbá tenni ízlés szerint – önmagában is megáll, de sült hús, hal, virsli, tükörtojás mellé is adható köretként;
• köret: a zöldborsó, feta, kakukkfű és a kukorica, reszelt sajt, tejszín, illetve a brokkoli, snidlinges krémsajt például remek kombináció, izgalmas, tápláló, hamar elkészül (ha a zöldség egy részét magában mixeljük csak, a tejtermékek nélkül, hozzátápláláskor adható sült hallal vagy csirkemellel a kisebbeknek is);
• szendvicskrém vagy tésztaszósz: pürék maradékát felhasználhatjuk így, esetleg csőben sült tészta szószának másnap; 
• zöldséglepény: ha az előző napi püré vagy főtt zöldség (pl. brokkoli) mellé krumplit reszelünk, netán lisztet és tojást adunk hozzá, majd kisütjük – fűszeres joghurttal (joghurt, fokhagyma és citromlé vagy joghurt és snidling) tálalhatjuk, esetleg zsemlébe téve, télen savanyított zöldségekkel szendvicsként ehetjük.

Kép

Kép forrása: Freepik

Ezen a ponton úgy érezhetjük, hogy túlságosan dominálnak a pürék, melyeket ugyan levesnek főzeléknek, szósznak is készíthetünk, de mégiscsak pürék… Ezért enyhítő körülményként elárulom, hogy bár vacsorának önmagukban is megállják a helyüket, ebédként mással is kombinálhatók. Egy borsópüré mellé például sült hús (ez lehet előző napi maradék is) illik, egy kukoricakrémleves mellé adhatunk másodiknak tésztaételt.

Korábban készített zöldséggolyó, fasírt, nudli vagy gnocchi a fagyasztóból szintén megmentheti az ebédet. A kamrapolcról egy tészta vagy a fagyasztóból a gnocchi a fenti zöldségkrémekkel vagy maradék zöldségből készült szósszal lehet ebéd is.

Ha délután sütőtököt sütünk – amíg a sütő dolgozik, csinálhatunk mást –, ez lesz a vacsora (hozzátápláltnak magában, felnőtteknek vele sült camembert sajttal, aszalt szilvával). Másnap vízforralóban vizet forralunk; ha kész, átöntjük egy lábasba, és a forrásban lévő vízben kifőzzük két perc alatt a fagyasztott gnocchit. A maradék sütőtököt reszelt sajttal és tejszínnel (vagy kókusztejjel) botmixerrel pürésítjük, összekeverjük a gnocchival, megszórjuk szerecsendióval és zsályával, összeforraljuk, és kész.

Szószok

Amennyiben a főtt zöldségekből készült szósznak nem vagyunk rajongói (bár tejszínnel vagy paradicsomlével felöntve érdemes mégis egy próbát tenni velük), de van olyan szerencsénk, hogy nyáron volt időnk tésztaszószt készíteni, sőt még nagyobb szerencse esetén családtagtól kaptunk, már nyert ügyünk van: elég tésztát főzni hozzá. Ha több időnk van, amíg a tészta elkészül, húsgolyót, esetleg kolbászkarikát vagy csíkokra vágott csirkemellet is süthetünk hozzá.

Kép

Kép forrása: Freepik

Paradicsomlé

Egy kis utófűszerezéssel és melegítéssel készülhet belőle leves, betűtésztával vagy rizzsel (ahogy Rézi néni szakácskönyvében olvashatjuk, a 19. századból). De főzelékké is alakulhat: egyik kedvenc ételem a paradicsomlében főtt zöldbab kaporral. Tükörtojással vagy mozzarellával tálalható. Előző este alufóliában, egészben sült céklával összeturmixolva a paradicsomlé, jól fűszerezve (só, bors, szegfűszeg, fahéj), remek leves lesz. Durvára vágott diót szórok a tetejére tálaláskor. 

Kép

Kép forrása: Freepik

Lecsó

Önmagában, tojással, rizzsel vagy éppen sült csirkemáj mellé is kiváló. Utóbbi nagyon hálás alapanyag, öt perc sem kell, míg elkészül, de tény, hogy nem egy általános gyerekkedvenc fogás. A lecsót ugyanakkor tepsis egytálételhez is felhasználhatjuk: egy réteg karikára vágott krumplit, egy réteg hagymát, egy réteg karaj- vagy harcsaszeletet öntsünk le lecsóval, és süssük készre, míg a gyerekkel játszunk vagy kiteregetünk.

Itt kitérnék a tepsis ételekre úgy általában, mert ezek igazi jolly jokerek. Viszonylag gyorsan összeállíthatók, hiszen csak bepakoljuk a hozzávalókat egy jó nagy tepsibe, és a sülés ideje alatt sok mással haladhatunk. Süthetünk egyben sertés- vagy csirkecombot, csirkemellet, tarját, marhacombot, mellette pedig a köretként kínált krumpli is elkészülhet. A húsok mellé tehetünk rengeteg hagymát vagy gyümölcsöt, ez lesz a mártás alapja (alma- vagy körteszeletek esetén kicsit összenyomkodjuk, vajjal és a szaft egy részével krémesre keverjük, a hagymát a hús tetejére halmozva vagy tejszínnel átmelegítve adhatjuk. Zöldségekkel rétegezhetünk karajt vagy halat (egyben vagy filében).

Kompótok

A gyümölcskompótból (pl. alma, körte, barack) készülhet első fogásként gyümölcsleves, akár egészben, akár krémlevesnek elkészítve, tejszínnel vagy kókusztejjel felöntve. Vaníliaporral, vaníliás pudinggal vagy fahéjjal fűszerezhető. Szoktam mellé készíteni nyers túrógombóckákat is (túró, tejföl, kókuszreszelék és méz gyúrható állagúra kikeverve, majd kis gombócokra formálva), de ez elhagyható. A Divat Újság 1909-es receptjében az almakompótot egy kis aszúval és baracklekvárral melegítették, majd tejberizs tetejére kanalazták. Ez pedig átvezet a maradékmentés hálás témakörébe, ahol a gyerekek által meghagyott délutáni gyümölcs másnap reggel turmixban, zabkásában, tejberizsben vagy palacsintatésztába kerülve születik újjá. De ez már egy másik cikk témája…

A kilencvenes évek közepén robbant be az amerikai gyermekműsorok világába Dan Schneider, aki aztán számos, később ikonikussá vált Nickelodeon-műsor, például a The Amanda Show és az iCarly alkotója és producere lett. A dokumentumfilm-sorozatban korábbi gyerekszínészek és felnőtt munkatársak vallanak arról a toxikus és szexista légkörről, verbális bántalmazásról, ami a forgatásokon kialakult. És ez még csak a jéghegy csúcsa!

Ha panaszkodsz, elveszíted a szerepet és a pénzt

Vicces és kicsit vad – annak idején a legtöbben így jellemezték a Nickelodeon gyermekműsorait, amiben valószínűleg Dan Schneidernek volt a lenagyobb szerepe, aki eleinte a gyerekszereplők válogatásáért volt felelős, de aztán hamar a műsor producere lett. Furcsa poénjaival, ösztönzési technikáival többek szerint „csak a legjobbat akarta kihozni” a tízegynéhány éves gyermekekből. 

A kétezres évek második felében azonban egyre több egykori szereplő állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy Schneider személyében valójában egy érzelmileg bántalmazó producerrel kellett dolgoznia, „akivel, ha jóban voltál, sok szerepet kaptál, de ha panaszkodtál, akkor kikerültél a pikszisből, és a szerepedet is elveszíthetted”. 

Gyakran ezek a 8–15 éves gyermekek voltak felelősek a családjuk anyagi jólétéért. Melyik gyermek mert volna szólni, hogy „én ezt nem akarom csinálni”?

Szájba csorgó zöld nyálka

A dokumentumfilmben számos bevágást láthatunk azokból a jelenetekből, amelyekben szexuális tartalmú „vicces szituációkat” kellett eljátszaniuk a gyermekeknek, akik persze semmit sem sejtettek mindezek valódi üzenetéről. Britney Spears húga például, az akkor 13 éves Jamie Lynn Spears a Zoey 101-ben szerepelt, amelynek egyik jelentében zöld színű trutyit spricceltek az arcára. A felvételt – és így a spriccelést – azonban többször meg kellett ismételni, mert Dan Schneider mindig talált valamilyen hibát… 

A zöld trutyi aztán a kislány homlokáról lecsorgott a szájáig, és ezt olyan viccesnek találta a rendező, és állítólag a lány jelen lévő anyja is, hogy hangosan nevettek. Vajon nem látta, nem ismerte fel Spears édesanyja, hogy a lányával mit művelnek? Vagy felismerte, de nem mert szót emelni ellene, mert akkor a pénzcsapot elzárják, a lányát kirúgják? 

A ma már világhírű énekes- és színésznő, Ariana Grande sem maradt ki a hasonló „viccekből”: fiatal lányként a V, mint Victoriával vált népszerűvé, aminek az egyik epizódjában krumplit kellett markolásznia, abban a reményben, hátha jön belőle egy kis lé. Egy másik szituációban pedig ágyon fekve, kéjes sikongatások közepette kellett magát vízzel leborítania…

Teljes kiszolgáltatottság, masszírozás és lábfétis

„Alapvetően vidám volt a légkör a forgatásokon, de lehetett érezni, hogy ez bármikor átfordulhat a legrosszabba, mert Dan labilis személyiség” – emlékszik vissza a gyermekműsorok egyik szereplője. Az is feltűnt neki gyerekként, hogy Amanda Bynes – aki a ‘90-es évek végén igazi sztárrá vált a Nickelodeonon futó fut Amanda Show-nak köszönhetően – gyakran eltűnik a forgatásokról. Ilyenkor állítólag Dan Schneiderrel ötleteltek a poénokon.

Több szereplő is látta, hogy Amanda és Dan gyakran ölelgette egymást, egy jakuzzis jelenetben pedig, amikor Dan ruhában, Amanda pedig bikiniben fürdik, a producer megjegyzi, ő teremtette ezt a helyzetet, utalva ezzel a szereplők teljes kiszolgáltatottságára.

Arra, hogy bármit megtehet. 

Ugyancsak feltűnő, hogy ezekben a gyermekeknek szánt műsorokban milyen sokszor mutatják a fiatal lányok csupasz lábát: valószínűleg ez lehet Dan szexuális fétise, aki állítólag a Twitteren is kérte a gyermekrajongóitól: küldjenek fotót a lábukról. A filmben megszólaló szövegírók, Christy Stratton és Jenny Kilgen szerint Schneider folyamatosan gyermekpornót mutogatott nekik a laptopján, és a női munkatársaknak masszíroznia kellett a férfi nyakát.

Kép

Dan Schneider (középen) egy díjátadón − forrás: Profimedia − Red Dot

Aki 16 hónapnyi börtönnel megúszta a szexuális abúzust

A fenti esetek azonban szinte csak „romantikus cselekedetek” ahhoz képest, ami Drake Bell-lel, a már említett Amanda Show, illetve a Drake és Josh című sorozat főszereplőjével történt. A műsorok készítését beszédtanárként segítette a mindig kedves, humoros Brian Peck, akit mindenki kedvelt a közvetlensége, a segítő hozzáállása miatt. 

Így volt ezzel a tizenhárom éves Drake Bell is, aki rengeteg időt töltött együtt a beszédtanárral. Apjának ez szemet is szúrt, nem tetszett neki, hogy a férfi sokszor átkarolja fia derekát, sőt segít neki felöltözni a jelenetekhez. Ám amikor az apa a cég vezetésének szóvá tette a gyanúját, azzal hűtötték le, hogy ne legyen ilyen homofób, Briantől nem kell félni csak azért, mert meleg. Neki egyszerűen ilyen a szeretetnyelve, magyarázták.

Tizenöt éves korára azonban Drake olyannyira Brian hatása alá került, hogy kritika nélkül elfogadta, amit a férfi az édesapjáról duruzsolt a fülébe: „Apád lopja a pénzedet, csak kihasznál. Nem tesz jót a karrierednek!” Ekkor már voltak olyan napok és éjszakák, amiket a fiú – az otthontól való nagy távolságra hivatkozva – a beszédtanáránál töltött. 

Egy reggel azonban arra ébredt, hogy Peck gyakorlatilag elkapta őt, és éppen megerőszakolja. 

A dokumentumfilmben Drake azt állítja, egyszerűen nem tudott kimenekülni a házból, aztán később a kapcsolatból sem. Habár Brian az első eset után bocsánatot kért, a zaklatás folytatódott, a fiú többször is átesett szexuális bántalmazáson. Évekkel később, amikor már barátnője lett, annak édesanyja vette észre, hogy valami nem stimmel az egykori gyermekszínésszel. 

Ezután került pszichológushoz, ám hogy pontosan milyen megaláztatásokat és szenvedést élt át, azt sem a terapeutának, sem a film riporterének nem tudta szavakba önteni. Brian Pecket 2003-ban letartóztatták, és 2004-ben 16 hónap börtönbüntetésre ítélték, valamint bekerült a szexuális bűnözők nyilvántartásába is. A bírósági aktákat titkosították.

Kép

A Sok hűhó című Nickelodeon-sorozat szereplői, középen Amanday Bynes − Forrás: Paramount Pictures

Amikor a szülő még időben kapcsolt

Brandi, a 11 éves lány ugyancsak az Amanda Show-ban tűnt fel, itt ismerte meg Jason Michael Handyt. A fiatal férfinak produkciós asszisztensként az volt a dolga, hogy mindenben segítse a gyerekeket a forgatásokon. Handy egyre többet e-mailezett Brandivel, ami már ekkor sem tetszett a lány édesanyjának. Aztán egy nap a férfi maszturbálás közben készített fotót küldött magáról, és mint írta, azért küldte, mert Brandire gondolt. Ekkor az édesanya azonnal megszakított minden kapcsolatot a szórakoztatóiparral, és a rendőrséghez fordult. 

Handyt 2004-ben letartóztatták, a számítógépén ezernél is több gyermekpornográf képet találtak, amiket a férfi készített, illetve terjesztett. 

A produkciós asszisztens végül bevallotta, teljes mértékben pedofil, hatalmas vágyat érez arra, hogy megerőszakolja a kislányokat. Beismerte, hogy szexuálisan zaklatott több gyermeket, akikkel a munkája során került kapcsolatba. 2005-ben hat év börtönbüntetésre ítélték. 

Egyszerre három szexragadozó is szedte áldozatait

A dokumentumfilm bemutatja az ugyancsak a Nickelodeonnál dolgozó Ezel Channelt is, aki szintén a műsorokban tevékenykedett, és akit 2005-ben egy 14 éves fiú molesztálása miatt tartóztattak le. Hihetetlen, hogy egyszerre három „szexragadozó” is dolgozott a csatornánál, s közben mégis ez az időszak volt a Nickelodeon virágkora!

Máig ható traumák

És hogy mi lett a tizenéves gyermekekkel? Drake Bell a drogokhoz és az alkoholhoz menekült, 2016-ban ittas vezetés miatt letartóztatták, és négy év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Azóta is többször került a függőségei miatt rehabilitációra. 

Amanda Bynes is folyamatosan küzd a démonaival: először 16 éves korában próbálta ki a marihuánát, aztán jött az ecstasy és a még keményebb drogok. 2012-ben részegen vezetve tartóztatták le, 2013-ban aztán szülei gondnoksága alá került, amit 2022-ben megszüntettek, ám azóta is küzd a depressziójával.

Hasonlóan küzdelmesen alakult a világ talán legismertebb gyermeksztárjának, a Reszkessetek betörők! Kevinjének az élete: Macaulay Culkin eltávolodott a színészettől, majd 2004-ben marihuána birtoklása miatt letartóztatták Oklahomában. 

Culkin több interjúban is nyíltan beszélt a drogfüggőséggel és a depresszióval folytatott küzdelmeiről, illetve arról, hogy a hirtelen jött hírnév és a későbbi családi konfliktusok milyen romboló hatással voltak az életére.

Bocsánatkérés a meg nem történtekért?

2014-ben, amikor a MeeToo mozgalom keretében egyre több egykori gyermekszínész mondta el, milyen megaláztatásoknak és mérgező légkörnek volt kitéve a forgatások idején, Dan Schneidert eltiltották a fiatalkorú színészektől. Habár Schneider minden vádat tagad, és sohasem került bíróság elé ezekkel kapcsolatban, 2018-ban végül mégis kirúgták őt a Nickelodeontól. A dokumentumfilm megjelenése után Schneider bocsánatkérő videót tett közzé a YouTube-csatornáján. 

Közgazdászi pályakezdés 

Junusz még a gyarmati uralom idején, 1940-ben született Csittagongban, egy kilencgyermekes muszlim polgárcsalád gyermekeként. Bár a família a helyi középosztályhoz tartozott, ezért Muhammadnak nem kellett megélnie a hazájára oly jellemző nyomort, mégis már fiatalon egy szegénység nélküli világról ábrándozott. A Dakkai Egyetemen közgazdaságtant tanult és 1961-ben diplomázott. Tanítani kezdett, és az üzleti életbe bekapcsolódva gyárakat alapított.

Gazdasági és pénzügyi tanulmányait az Egyesült Államokban, a Vanderbilt Egyetemen folytatta, majd a Coloradói Egyetemen doktorált. Tanított is Amerikában, majd hazatérve a Csittagongi Egyetemen lett a gazdaságtan professzora, a gazdasági elmaradás leküzdésének szakértője. Kidolgozott egy szegénységcsökkentő programot, és vállalkozóként is folytatta munkáját. Ezekre az időkre önkritikusan így emlékezett: „míg emberek haltak meg az éhínségtől az utcán, én gyönyörű elveket tanítottam”.

Gondolkodásában az hozta meg a fordulatot, amikor 1976-ban bambuszbútorokat készítő asszonyok egy csoportja tőle kért segítséget, mivel nem volt elegendő pénzük, hogy bambusznádat vegyenek. 

Csupán huszonhét dollárra lett volna szükségük ahhoz, hogy folytassák a munkát, de a nagy összegű hitelek kihelyezésében érdekelt bankok egyike sem adott ilyen kis kölcsönt. 

Ráadásul olyan visszafizetési garanciákat követeltek tőlük, amelyeket képtelenség volt teljesíteniük. Uzsorásokhoz sem fordulhattak, mivel az is egyet jelentett volna a csőddel és a kiszolgáltatottsággal. Junusz ekkor felismerte, hogy a szegényebb réteghez tartozó, de vállalkozni kész emberek megfelelő támogatásának óriási a jelentősége, hiszen csak ezáltal törhetnek ki a mélyszegénységből.

 Új pénzügyi modell születése 

Ebben a helyzetben Junusz professzor saját zsebből megadta a kért támogatást, a vállalkozás élhetett tovább, sőt az érintettek hamarosan visszafizették az összeget, és még némi haszonra is szert tettek. Mivel Bangladesben számos kézműves kisvállalkozó – többek között kosárfonók, varrónők, fuvarozók – is hasonló helyzetben vergődött, Junusz kidolgozta a mikrohitel, vagyis a kis összegű kölcsön folyósításának programját. Az első, huszonhét dolláros hitel modellé vált, amelyre Junusz pénzügyi elméletet és gyakorlatot épített. 

A közgazdász 1983-ban megalapította a Grameen Bankot, amelynek a mikrohitelek folyósítása, azzal életképes vállalkozások megmentése vagy beindítása volt a rendeltetése, hogy csökkentse a nyomort. Az alapelvek szerint a pénzintézet hitelei fedezeteként nem saját részt vagy jelzálog-biztosítékot, hanem csupán bizalmi tőkét követel. A kérelmezőnek négy-hat embert vagy egy szervezetet – „szolidaritási csoportot” – kell maga mellé állítania, akik szerződésben felelősséget vállalnak a törlesztésért. 

Amíg a pénzt vissza nem fizetik, a kedvezményezettek további összeget nem vehetnek fel. A bank továbbá házhoz megy: munkatársai kerékpárral járják a területeket, és ha olyan embert találnak, akinek pénzre van szüksége, felajánlják neki a lehetőséget. Az ügyletet nem előzi meg semmiféle hitelbírálat vagy értékbecslés. Négyféle kamatlábat alkalmaznak, a legmagasabb húsz százalék, de lakásépítésre és továbbtanulásra jóval alacsonyabb hiteldíjat kell fizetni, a koldusoknak pedig nem számolnak fel kamatot. 

A bank azonban nemcsak kölcsönzéssel foglalkozik, hanem arra is hangsúlyt fektet, hogy a feleknek képzést biztosítson, akik így elsajátíthatják az elemi gazdasági, vállalkozói ismereteket, a pénzügyi tudatosságot. 

A modell sikerét mutatja, hogy a visszafizetési ráta majdnem kilencvenkilenc százalékos. A Grameen Bank 2211 fiókot üzemeltet, amelyek 70 370 településen 6,5 millió embernek nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat. 

A bank hitelezési hálózata a hozzá hasonló pénzintézetekkel együtt ma már világméretű. A mikrohitelek valamely konstrukciója csaknem száz országban, főként Délkelet-Afrikában és Dél-Ázsiában érhető el. Junusz modellje világszerte ismertté vált, őt magát pedig a „szegények bankára” néven emlegetik.

Kép

Fotó forrása: Profimedia − Red Dot

Díjak és meghurcoltatások 

Muhammad Junusz a bank alapítása, a módszer kidolgozása óta eltelt évtizedekben számos elismerésben, neves egyetemek díszdoktori címében részesült, könyveit sok nyelvre lefordították, előadóként az egész világot bejárta, 2010-ben Budapestre is ellátogatott. 

Neki ítélték oda 2006-ban a Nobel-békedíjat, a bizottság indoklása szerint: „a szegények, különösen a nők gazdasági és társadalmi lehetőségeinek bővítéséért, úttörő mikrohitelezési munkájáért”. 

A professzor a díjjal járó pénzösszegből, jótékony célú adományokból és saját vállalkozásai hasznából folyamatosan bővítette szociális programját. Így egy nagy élelmiszergyártóval közösen olcsó és egészséges gyermekételek, tápszerek előállítását kezdte meg. Fontosnak bizonyult az egyik ismert mobilszolgáltatóval közösen létrehozott projektje is, amely révén eldugott falvak lakói és a kórházak között jött létre összeköttetés.

Ugyancsak az egészségügyi helyzet javítása érdekében hozott létre hazája egyik népbetegségének, a fertőző szembetegségnek a gyógyítására szemészeti kórházat. Az általa alapított víztisztító állomás is fontos feladatot lát el, hiszen Bangladesben a tiszta és egészséges ivóvíz hiánycikk. 

Alapvető fontosságú volt Junusz bankjának és alapítványainak koldusokat támogató programja is, amelynek keretében mobiltelefont biztosítanak számukra kamatmentes hitelre.

A hazai sikerek és a nemzetközi elismerés dacára az emberjog területén egyre aktívabb Junuszt folyamatosan támadta a bangladesi politikai vezetés, amelynek képviselőit gyakran ő is keményen bírálta. Civilként is az ellenzéket támogatta, 2007-ben pártot alapított, amely azonban nem volt hosszú életű. Kritizálta a korrupciót, az elhibázott gazdasági és szociális politikát, a demokrácia fogyatékosságait. Mindezért a hatóságok kisebb-nagyobb pereket indítottak személye és bankja ellen, 2011-ben pedig bankelnöki tisztségéből nyugdíjba kényszerítették.

 Több per indult ellene 2023-ban is, majd sikkasztás, munkajogi visszaélések koholt vádjával 2024 januárjában első fokon hat hónapos börtönbüntetésre ítélték. Ez ellen otthon és külföldön is sokan – jeles tudósok, politikusok emberjogi szervezetek – is felemelték a hangjukat. Közben fordulat állt be a bangladesi belpolitikában, 2024 tavaszán tömegesen tiltakoztak a kormány számos intézkedése ellen. 

A halálos áldozatokkal is járó összecsapások végkimenetele az lett, hogy a tüntetők elfoglalták a kormányépületeket, júliusban Haszina Vazed miniszterelnök asszony lemondott, és Indiába menekült. 

Ezt követően az ellenzéki erők és a diákság követelésére, a hadsereg támogatásával, a parlament feloszlatását követően augusztus 8-án főtanácsadói címmel Muhammad Junusz vette át Banglades ideiglenes kormányának vezetését, egy új választás előkészítésének nem könnyű feladatát.   

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Zita eleven, táncoló, sportoló, kitűnő tanuló lány a kamaszos mindennapjaival együtt. Éppen olyan, mint 14 éves társai szerte a világban. Édesanyja, Nóra azonban családorvosként – egyfajta jó értelemben vett szakmai ártalomként – az átlagosnál jobban figyel három lánya egészségére. Ennek része az a laborvizsgálat is, amelynek eredményeként 2024 augusztusában Zita májértékeinél egy kis eltérést mutatott a lelet.

Egy hét alatt feje tetejére állt az életük

„Általában minden év elején szoktunk vérvételre menni, de mivel a nagyobbik lányunkat felvették egyetemre, és ott kötelező volt ez a vizsgálat, tavaly nyáron mindhármuknál kértük a labort. Ha ez nincs, nem derült volna ki, hogy baj van. A történet egyik tanulsága éppen ez: fontos a rendszeres szűrés, már fiatalkorban, még teljesen tünetmentes esetekben is” – mondja Nóra családorvosi minőségében, de anyaként nagyot sóhajtva. 

A labor eredménye egyébként nem mutatott nagy problémát, egy kis koleszterinemelkedésen túl a májértékeknél volt minimális változás. Zita édesapja, aki maga is orvos, úgy döntött, azért készüljön egy gyors ultrahang, mert abból baj nem lehet.

„Az ultrahang után a doktornő azonnal hasi MR-vizsgálatot kért, mert, mint kiderült, egy tízcentis daganat volt a lányunk májának jobb lebenyén. Ezt nem sokkal később az MR is megerősítette, ahol azt is kimondták, egyértelműen rosszindulatú daganatról van szó. Gyakorlatilag egy hét alatt felborult, összeomlott az addigi életünk” – idézte fel a rémálom kezdetét Nóra. Ekkor nagyon felgyorsultak az események, néhány nap múlva, szeptember 11-én már az onkológián kötött ki a kamaszlány. Szülei orvosként teljesen tisztában voltak azzal, mi vár rá, tudták, mik lehetnek a szövődmények, előre látták a tornyosuló nehézségeket. És ez bizony, mondja Nóra, hátrány, mert mindennek a tudatában sokkal többet aggódtak a legelején.

Mindig csak a következő napig jussunk el!

„Hétfőn még egy tök egészséges gyermekem van, pénteken meg már szövettani mintát vesznek tőle – hát, ez nagyon a földbe döngölt. Furcsamód mégis ekkor villant belém, hogy ha valakinek, akkor nekem nem szabad összerogynom. Jó jelnek tartottam, hogy a lányom teljesen tünetmentes. Ugyanakkor a szövettan esetében úgy döntöttem, nem nézem meg a prognózist, hanem csak csinálom, amit a hozzáértők mondanak. Bele kell állnom, nem szabad túl sokat agyalnom, teljesen belevonódnom, mert az csak visszavet abban, hogy teljes erővel tudjak segíteni. 

Megpróbáltam azt a technikát alkalmazni, amit gyakran mondok a saját betegeimnek: mindig csak a következő napra, a következő feladatra koncentráljunk. Nem volt egyszerű magamon alkalmazni, de valahogy az embert ilyenkor megszállja az erő” – emlékezett vissza a stratégiájára Nóra.

Kép

Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem

Bajban ismerszik meg a barát

A kemoterápia október legelején kezdődött, Zita nehezen viselte, ám a barátoktól, ismerősöktől, feléjük áramló, kifogyhatatlan támogatóenergiák segítettek a folytatásban. „A két nagyobbik lányom, Lilla és Kata is nagyon sok erőt adott nekünk, amiként szüleim, testvéreim odaadó támogatása is. És ami szerintem Zitának hatalmas impulzus a nehézségek közepette, az az, hogy osztálytársai, barátai és táncostársai szeretetére mindig számíthat” – vallja az édesanya, aki a hónapok óta tartó kemény időszakban a pácienseit is gyógyította. Ha olykor-olykor lánya mellett kellett lennie a kórházban, akkor kollégái segítettek a helyettesítésben, így a betegek ellátása végig gördülékeny volt. Mint mondta, ezekből a hihetetlenül jó rezgésekből tud azóta is táplálkozni, erőt, hitet meríteni.

Segít Da Vinci, az operáló robot

A kemoterápia jól sikerült, a daganat szépen összehúzódott. Közben Zita édesapja, Attila felkereste az ország egyik legjobb sebészét, dr. Hahn Oszkárt, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának igazgatóhelyettesét, aki január elején találkozott Zitával és édesanyjával. A szakorvos részletesen elmondta, hogyan zajlik majd a műtét. Ekkor derült ki, hogy nem az ő keze vágja majd ki a daganatot, hanem a Da Vinci nevű négykarú robot. 

Persze a gép karjait a sebészorvos irányítja, aki egy kicsit arrébb, egy háromdimenziós, tízszeres nagyítású monitornál ülve tartja a kapcsolatot a robottal. A sebész pedálokkal és egy, a kezének mozgásait továbbító rendszerrel irányítja a műszert. 

Ezzel a robottechnológiával precízebb beavatkozásokat lehet végezni olyan szűk helyeken is, ahol ez más technikákkal nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehetséges. Azt már csak az operáció után tudta meg a család, hogy gyermekek esetében addig még nem hajtottak végre Magyarországon ilyen beavatkozást, így Zita műtétje történelmi mérföldkőnek számít a magyar egészségügyben.

„Emberi és szakmai szempontból is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni dr. Hahn Oszkárról, aki végig partnerként, felnőttként kezelte a lányunkat. Öt-hat óránál is hosszabb ideig tartott a műtét, de hála neki, valamint dr. Szijártó Attila klinikaigazgatónak, dr. Pekli Damján és dr. Deák-Ilkó Zoltán sebészek asszisztenciájának, no meg az új technikának, jóval kevesebb eret, ideget kellett átvágni, könnyebb volt a vérzéscsillapítás, és mivel a műtéti seb is kisebb, így a sebgyógyulás is jóval gyorsabb” – magyarázza szakmai szempontból a forradalmi eljárást Popovics Nóra, aki soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor a sebész kijött a műtőből, és mosolyogva azt mondta: minden rendben van!

Kép

Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem

A műtét sikeres volt, de a küzdelemnek még nincs vége

Lélektanilag nagyon nem volt egyszerű eddig a pontig eljutni, ám most, hogy Zita szemmel láthatóan jobban van és erősödik, Nóra úgy tervezi, visszamegy dolgozni. Ugyanakkor azt is tudja, sőt hangsúlyozza, hogy habár a műtét jól sikerült, és az a rettenetes valami már nincs ott a lánya máján, a küzdelemnek még nincs vége. A varratszedés után várhatóan újabb kemoterápia következik. 

Zita kezelése amúgy igen összetett: az onkológus és a sebész szakmai tudása mellett dietetikus, gyógytornász és mentálhigiénés szakember segítségét is igénybe veszik a teljes gyógyulás érdekében.

Emellett az édesanya két barátnője is bevállalta Zita otthoni korrepetálását, hogy haladjon a tananyaggal, és iskolatársai is rendszeresen küldik a leckéket, hogy ne maradjon le. Zita sokat fogyott, de újra erősödik, és nagyon hiányoznak neki a barátai, akikkel, ha minden jól megy, hamarosan újra találkozhat!

Da Vinci csak most jön igazán bele

Zita műtétje után néhány nappal ismét sikeres beavatkozást hajtott végre a Da Vinci robot egy gyermek máján. A két műtét tapasztalatait, adatait kielemzik, és a tervek szerint a klinika elindítja a robotasszisztált gyermek-májsebészeti programot, reményt adva a kis sorstársak biztosabb gyógyulására.

Párizs fényűzése, Milánó grandiózus épületei vagy az Atlanti-óceán mosta partok Lisszabon határában kétségkívül felejthetetlen élményt nyújtanak az arra járó turistáknak. Ezek a helyek azonban az utóbbi években rendkívül túltelítődtek, jóval több ember látogatja őket nap mint nap, mint amennyit kényelmesen elbírnának e városok. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb európai metropoliszt egy egész hónapon át lehetne nézegetni, így az esetek döntő többségében nincs is elég idő a kalandozáshoz. Észre sem vesszük, és az önfeledt vakációzás végére sokkal lestrapáltabbá válhatunk, mint a szabadság előtt.

Öt mesés európai várost gyűjtöttem most össze, amiket az utóbbi években én is bebarangoltam. 

1. Ausztria rejtett tájai: Sankt Anton am Arlberg

Sankt Anton am Arlberg Ausztria egyik legcsodásabb síparadicsoma, amely a tiroli Alpok szívében helyezkedik el. A település nemcsak síelésre és snowboardozásra alkalmas, hanem a téli sportok széles skáláját kínálja: hótalpas túrák, sífutás és hegyi ösvények egyaránt elérhetők, ráadásul a régió híres a világ egyik legjobb sípályarendszeréről, amely a tapasztaltak számára is kihívást jelentő terepeket kínál.

A hegyekkel körülölelt dimbes-dombos falu remek döntés akkor is, ha a meleg elől szeretnénk kissé elmenekülni. Sankt Anton nyáron is tökéletes hely a túrázóknak, hegymászóknak és kerékpárosoknak. A régió az aktív kikapcsolódás mellett kulturális és közösségi élményekkel is szolgál. 

Csak azáltal, hogy szállást foglaltál valamely helyi panzióban, már jogosulttá is válsz a Sankt Anton-kártyára, amellyel számos ingyenes (ám regisztrációhoz kötött) eseményre juthatsz el.

Így meglátogathatod a helyi múzeumokat, részt vehetsz szabadtéri jógaoktatáson, elmehetsz íjászkodni, vagy az ingyenes tömegközlekedésnek hála bebarangolhatod a vidéket! A túraösvények és az Alpok nyújtotta látkép felülmúlhatatlan, a könnyed túrára vágyók számára a Verwallsee nevű hegyi tavacska kihagyhatatlan, míg a tapasztaltabb hegymászóknak a Seeköpfe is remek úti cél lehet.

A kis falucska idilli alpesi környezetben, festői tájakkal várja a látogatókat, amelyekhez elengedhetetlen módon társulnak az utcákat szegélyező osztrák kis faházak, a fényekben úszó sétálóutca és a remek kiszolgálással váró hangos éttermek. Nem véletlen, hogy ez az apró kis település Kate Moss, Hugh Grant és Tom Cruise szívét is rabul ejtette már…

Kép

Szerzőnk egy Nemes Nagy Ágnes-verset olvas, a háttérben Verwallsee − Fotó: Kocsis Anett

2. Berlin kicsiben

Német nyelvterületen maradva következzék az egyik kedvenc városom: Lipcse. Bár a futballrajongók előszeretettel látogatnak el ide, én mégis azt gondolom, a hely jóval többet rejteget magában holmi stadionnál és egy izgalmas focimérkőzésnél!

Lipcse az egyik legnagyobb város volt az NDK-n belül, azonban a szocialista évtizedek még a legfáradságosabb törekvések ellenére sem voltak elegendők ahhoz, hogy kiirtsák a sok száz éves kultúrát a városból. 

Cserébe Lipcse látképében örök nyomot hagyott az NDK, ugyanis a klasszicista és barokk jegyeiben épült óvárost körbevevő épületek már többnyire a világháborús bombázások után felhúzott szocialista betontömbökre emlékeztethetik az arra járókat. 

Épp ebből a kettősségből kifolyólag hasonlít Lipcse olyannyira Berlinhez: bár az óváros sétálóin többszázéves macskaköveken lépkedhetünk, a régi épületekkel nem záródik a horizont, ugyanis a háztetők felett már felsejlenek a tömbházak és a szocialista realizmus jegyeiben felhúzott modern épületek. Jóllehet ez a kettősség nem feltétlenül szemet gyönyörködtető, de történelmi értéke annál nagyobb, nem is beszélve arról a nosztalgiáról, amely a keleti blokk turistáit érintheti leginkább… Egy szó mint száz: Lipcse romantikája éppen a tökéletlenségében rejlik.

Az Elster folyó partján fekvő város híres továbbá zenei örökségéről, dinamikus művészeti életéről és pezsgő kulturális rendezvénysorozatairól. A város legismertebb nevezetességei közé tartozik az Operaház, valamint a Bach emlékét őrző épületek. 

3. Une petite Tour de Vin

A hármas határ (Svájc–Németország–Franciaország) mentén fekvő elzászi régió már magában megér egy misét, azonban van egy bájos kisváros, Colmar, amely magában foglal mindent, amit Franciaországban szeretünk: a gyönyörű tájakat, a kastélyokat, a múzeumokat, a baguette-et és a jobbnál jobb sajtokat, no meg a helyi borokat.

Colmar varázsa részben az óvárosában rejlik, amely a színes, fagerendás házakkal, a szűk utcákkal és csatornákkal a középkori Európa hangulatát idézi. A La Petite Venise, vagyis a Kis Velence negyed különösen elbűvölő: a házak a víz tükrében úgy tűnnek, mintha egy meséből léptek volna elő. Colmar azonban nem csak építészetileg gazdag város, hanem kulturálisan is pezsgő helyszín, rengeteg múzeum és galéria várja az érkezőket. 

Ezek közül talán a leginkább elragadó az Unterlinden Múzeum, amely híres műalkotásoknak, köztük Matthias Grünewald Isenheimi oltárának és Claude Monet festményeinek ad otthont. 

A kalandozni, sétálni vagy éppen biciklizni vágyók számára kiváló lehetőségeket rejteget a környék. A Colmar határában található falvak ugyanis könnyű szerrel megközelíthetők, akár gyalogosan is. Ha útba ejtjük Ingersheim, Katzenthal és Ammerschwihr falvakat, ez a túra akkor sem lesz hosszabb egy napnál, cserébe francia szőlősökön sétálhatunk végig, ahol folyamatos munka zajlik, ugyanis a környéken élők többnyire mind borászatból szerzik a napi betevőt. Erről tanúskodik az is, hogy a kis falusi házakba bekopogtatva bátran megkóstolhatjuk az adott ház francia borkülönlegességét. A francia vendégszeretet sehol sem olyan szívélyes, mint ezen a vidéken!

4. Coimbra, avagy hova járnak egyetemre a portugálok?

Portugáliában – valahol Lisszabon és Porto között félúton – található egy hegyen épült kis város, Coimbra, amely nem kifejezetten turistacélpont, sokkal inkább a fiatalos latin életstílus esszenciáját élhetjük itt át. Coimbrában található Európa egyik legrégebbi egyeteme, amely még az UNESCO Világörökségének is része, a város tehát szüntelen nyüzsög, ám nem a turistáktól, mint azt a portugál nagyvárosokban megszokhattuk, hanem a helyi hallgatóktól.

Az egyetem története több mint 700 évre nyúlik vissza, és az épületek, mint a gyönyörű João de Alboim könyvtár vagy az impozáns Universitás Katedrális, mind a város büszkeségei. 

Coimbra óvárosa olyan hely, ahol minden utca, tér és épület egy-egy történelmi pillanatot mesél el, a középkori utcák szűk, kanyargós sikátoraitól kezdve a reneszánsz és barokk stílusú templomokig és palotákig. 

A város különleges atmoszféráját mégis az egyetemista közösség adja, hiszen Portugália egyik legősibb városa egy csapásra az egyik legfiatalabb portugál várossá válik, a fiatalok kisugárzásából áradó energiával és kreativitással. A diákélet szerves része a városnak, így mindig történik valami izgalmas program vagy rendezvény, mint például a híres Queima das Fitas (a végzős diákok ünnepe), amely felejthetetlen élményt kínál az arra járó turistáknak is.

A természeti szépségek sem maradhatnak el: a Parque Verde do Mondego és a déliesen egzotikus botanikus kert ideális helyszínek a pihenésre, míg a környező hegyekből és a Mondego folyó partjáról páratlan panoráma nyílik a városra.

Emellett Coimbra kulturális és zenei öröksége is figyelemre méltó, hiszen a város híres a coimbrai fadóról, egy olyan zenei stílusról, amely bár merőben különbözik a többi változattól, a helyi kávézókban és éttermekben szüntelenül tovább él. Egyes forró estéken az sem ritka, hogy a placcon egy-egy pár táncra is perdül…

5. Magyar kincsek Belgiumban

Coimbra után következzen egy másik európai egyetemváros, a belgiumi Leuven, amely a magyarok számára igazán különleges úticélként szolgálhat, mivel a híres Leuveni Egyetemi Könyvtár több szempontból is kapcsolódik a magyar történelemhez. A 20. században ugyanis csodával határos módon találtak rá a ma már Leuveni Kódex néven ismert középkori könyvre, amely tartalmazza az egyik legrégebbi szövegemlékünket, az Ómagyar Mária Siralmat is. A könyvtárat a világháborúk alatt bombatalálat érte, és többször tűzvész martalékává is vált, miután azonban a kódex mégis megmenekült, hosszú évekre német kezekbe került. Így a leuveni könyvtár nem csak az épület izgalmas történetét őrzi, hanem a Leuveni Kódex hazatérésének históriáját is, amely ma már az OSZK-ban található.

A város felfedezése azonban korántsem merül ki ennyiben. Sétáink során érdemes ellátogatni a Groot Begijnhof (Nagy Beginaudvar) nevű csendes történelmi helyszínre, tele bájos, patinás házakkal és pihenőhelyekkel. 

A beginaudvarok a középkorban a begina női szerzetesrendek számára épültek, a vallási és a közösségi élet fontos központjai voltak, jelentőségük mégis sokkal messzemenőbb. 

Amellett, hogy fontos kulturális és építészeti műemlékek, amelyek tükrözik a középkori városi életet, kiemelik a nők vallási társadalomban betöltött szerepét is. Itt az autonóm közösségként tevékenykedő nővérek betegeket ápolták, oktattak, és kis túlzással egy mikrotelepülésként működve elláttak minden olyan feladatot és szerepkört, amik biztosították számukra a folyamatos fejlődés lehetőségét és az életszínvonal minőségének fenntartását.

Kép

Leuven − Fotó: Kocsis Anett

Végül, ha autentikus flamand élményre vágyunk, akkor a főtér sörözőit és a Kruidtuint, Leuven gyönyörű botanikus kertjét sem hagyhatjuk ki! Míg előbbi a pezsgés, a közösségi lét és a harsány pillanatok színtere, addig a botanikus kert a csendes elvonulást és a vasárnap reggeli piknikeket jelenti a helyi lakosok számára.

A februári hónap témája: Egyszerűen különleges! További cikkeink a témában elérhetőek itt.

Érdekes helyzet ez, hiszen általában azokat a foglalkozásokat, amelyeknek a fő feladata a kommunikáció, igen bizalmatlanul figyeljük. A két évtizede minden évben, Nagy-Britanniában megjelenő foglalkozásbizalmi index rendre ezt mutatja ki. A kutatás kérdése egyszerű: mennyire mernek a megkérdezettek egy-egy munkakör képviselőjére hagyatkozni. És amíg a repülőgép-pilóta, az orvos vagy a tudós bizalmat ébreszt, addig a politikus, az újságíró vagy a marketinges – sőt most már a mesterséges intelligencia is – a rangsor végén kullog, megmutatva, hogy a meggyőzés még mindig gyanús szakmai cselekmény. Ebből arra következtethetünk, hogy míg a mágikusnak tartott kommunikáció „hivatalos” képviselőivel szemben bizalmatlanok vagyunk, addig egyes közszereplők, politikusok és influenszerek hatáscsapdájába könnyedén besétálunk. 

A különös mégis az, hogy e fenti „kifejezés-zsenik” a legritkább esetben jó kommunikátorok. 

Ugyanis nem az a jó kommunikáció, ha valaki szünet nélkül, a másikat levegővételhez sem engedve monoton dallamívvel sokat beszél. Mint ahogyan az sem, aki felfoghatatlan tempóban, magából táplálkozó dühvel sorol adatokat, amelyek megértésére sem hagy időt, pláne nem az ellenőrzésükre. A szenvedélyes szónok eszköze nem a tomboló harag. A lázadás még nem igazságmondás, a polgárpukkasztás még nem egyediség. Mintha eltévedtünk volna a minősítések terén is. Hiszen a sor folytatható: attól, hogy valaki „hazabeszél”, még nem érvel, attól, hogy valaki hangos, még nem érdekes. Aki megállás nélkül ontja a szót, és nincsenek csendjei, az másokat kirekeszt; az nem ad, hanem elvesz. 

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

A kommunikációs túlértékeléssel olyan beszélő „ideálokat” hozunk létre, akik követendő mintaként is szolgálhatnak a valóban jó kommunikátorok helyett. Félreértés ne essék, nem vitatható, hogy haragvással másban is felébreszthető a harag, kritikával a kritikusság, elfogultsággal a rajongás. De ezek „csak” érzelemébresztések. Mint amikor egy mozdulattal klikkelünk, kapcsolunk. Nem ezek a zseniális kommunikáció alapismérvei. A zseniális kommunikáció – már ha egy emberben meg is testesülhet ilyesmi – nem beindít, hanem megváltoztat. Nem mágnesként vonz, hanem vezet. Nem rájátszik egy érzelmi szólamra, hanem melódiát kínál. 

Az agresszió helyett határozottsággal lép fel. A harag helyett az érzelmek spektrumán játszik. Új nézőpontot kínál. Utat mutat. 

Persze, persze, tudom, szokás azt mondani, hogy az ilyesféle ideállal nem lehet ma sikert elérni. De pusztán azért, mert nem tipikus a mai közbeszédben, még ne higgyük, hogy nem működik. Vannak azért jó példák is. Az igazán jó kommunikátorokkal kapcsolatban az a legérdekesebb, hogy többet kritizálják, mint dicsérik őket: mert hatnak, bevonják a másikat a gondolkodásba, és nem csak learatják a kommunikációs sikert. Fontos tehát, hogy ne esetleges befolyásolhatóságunk kibúvójaként értékeljünk túl olyan beszélőket, akik nem érdemlik meg. És hogy bízzunk azokban, akik a közérzet meglovagolása helyett valódi, hiteles mondanivalóval állnak elénk.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt. 

Diákszemmel

Felső tagozatos és gimnáziumi tanulókat kérdeztem arról, mit jelent számukra a Himnusz. Akik nemrég tanulták memoriterként, úgy érzik, ezáltal jobban megértették a szöveget. Van, aki furcsának tartja, hogy amíg más népek himnusza vidámabb, pörgősebb, addig a miénk lassú és „pesszimista”. Egy diák panaszkodott, hogy lehetetlen elénekelni, olyan magas a hangfekvése. Egy gimnazista lány számára a hovatartozást jelenti, és megerősíti benne, hogy ő is a közösség része. Egy érettségi előtt álló fiatalember nemzeti identitását nem ez a költemény határozza meg, inkább a csodás tájak, a művészeti alkotások és a kultúra nagy alakjai. 

Ő szívesebben tenné meg nemzeti himnusznak a Szózatot, mert annak üzenete szerinte jobban kifejezi a magyarságunkat. 

Végül van, aki szilveszterkor meghallgatja az énekelt változatot, miközben az eltelt esztendőre gondol, hálát adva mindenért. 

Nincs minden kőbe vésve

„Mi állandóságot látunk a Himnuszban, de valójában sokirányú a története, és azt sem lehet mondani, hogy minden kőbe van vésve a szöveggel és a dallammal kapcsolatban” – állítja dr. Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, aki elmeséli, hogy kezdetben nem volt jelentős vers a magyarul olvasók számára a Himnusz, maga Kölcsey sem ezt tartotta fő művének.

„A Himnusz a költői útkeresés tükre, amelyre Balassi Istenhez fohászkodó, imaszerű megfogalmazásmódja is hatott. Első nyilvános megjelenése 1832-re tehető, amikor Széchenyi Pesti Casinójában felolvasták. A közönség ünnepelte, de mindez nem hozott számára hatalmas ismertséget. A reformkor gondolkodását és a hazafiság érzését Kölcsey halála után is a Szózat határozta meg és a Rákóczi-induló, amit Liszt játszott a dunai árvíz kárvallottjainak megsegítésére adott koncerten. 1848-ban a Nemzeti Színház színpadán, a Bánk bán előadása közben a Szózat és a Rákóczi-induló hangzott fel, sőt a La Marseillaise is. 1850-ben a debreceni református kollégiumban is énekelték a Himnuszt, amely sokkal inkább hasonlít egy protestáns népénekre, mint egy lázadó hazafias dalra. 1903-ban kodifikálták mint himnuszt a Gotterhalte mellett, de a képviselőházat megosztotta a kérdés, hogy szerencsés-e egy panaszos, inkább szakrális, a múltba merengő szöveg választása. A rendszerváltás idején vetődött fel az igény, hogy az alkotmányba, az alaptörvénybe is beemeljék.” 

Pesszimista életérzés

Fiatalok és felnőttek is gyakran felróják nemzeti himnuszunk hibájaként, hogy a látásmódja pesszimista, hangulata igencsak lehangoló. A PIM főigazgató-helyettese, aki közel húsz éven át volt munkatársa a Kölcsey életművét sajtó alá rendező kutatócsoportnak, azt is elárulja, hogy a költő olyan életszakaszában írta a Himnuszt, amikor – mai szóval élve – depressziós volt. Több éven át a csekei birtokára bezárkózva kizárólag peres és gazdasági ügyekkel foglalkozott. 

„Szemere Pálnak írja, hogy volt egy év, amikor nem mozdult ki a házából. A mai kommunikációs viszonyok között el sem tudjuk képzelni, milyen lehet egy év a falusi udvarház magányában” – jegyzi meg dr. Kalla Zsuzsa. 

Ugyanakkor felhívja a figyelmet egy rendhagyó Himnusz-szavalatra, amelyben Mácsai Pál érdekes váltásokkal dolgozik, és mintha pozitív irányba fordulna a vers vége, vagyis azt üzeni, hogy tegyük félre a múlt nehézségeit, elég volt a kesergésből, innentől kezdve legyen bőség, jókedv, vidámság. 

Lehet a versnek ilyen üzenete, felfejtése is.  

Lassan vagy gyorsan?

A himnuszunk énekelt változata – különösen a fiatalok szerint – túl lassú, elnyújtott. Persze ez sem volt mindig így, tájékoztat az irodalomtörténész. „Az eredeti változatban vannak pontozós ritmusok, szünetek, sőt egy harangjáték is. 1865-ben Mosonyi Mihály készített egy könnyen lejátszható zongoraátiratot az Erkel-féle zenéből. A 20. században – a trianoni trauma hatásaként – kezdődött meg a zene lelassulása, a méltóságteljes és kicsit fájdalmas előadásmód kodifikálása. 1923-tól, a Himnusz százéves születésnapjától kezdve maradt az a forma, amit a legjobban ismerünk, ami egy picit magas a hétköznapi énekléshez, de léteznek alacsonyabb hangfekvésű változatai. Érdekes, hogy az 1949 utáni időszakban az ünnepségeken elsősorban zenei változatban hangzott fel a Himnusz, nem énekelt formában.” 

Izgalmas változás a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2013-as döntése, amely szerint egy gyorsabb, tempósabb változata szólal meg a zenének – közelítve az erkeli tempóhoz –, amikor magyar versenyző lép a dobogóra.

Kép

Kép: Képmás kollázs

A Himnusz közösségteremtő ereje

Idén ünnepeljük az Akadémia megalapításának jubileumát, és ma már látjuk, hogy kétszáz évvel ezelőtt történt valami, amit akkor még nehezen lehetett körvonalazni. Lehet, hogy meghallgatásra talált a költő kérése – „Hozz rá víg esztendőt…” –, hiszen a reformkorban elindult egy virágzó, sokkal nyitottabb korszak, amely teret adott a nemzeti érzés kibontakozásának és a magyar nyelv használatának. Dr. Kalla Zsuzsa az 1990-es évek elején Koltón járt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötte a mézesheteket. 

„Petőfi-relikviákat kutattunk, és a kastély lepusztult állapotban volt, ennek ellenére évente megrendezték a Petőfi-ünnepséget, amely a koltói református templomban kezdődött egy istentisztelettel. A szertartás végén nem állva, hanem szokatlan módon ülve, de mindenki hangosan és szívből elénekelte a Himnuszt. Tavaly a Petőfi-évfordulóra megújult a Teleki-kastély. Egy lelkes közösség hordozza az emlékhelyet, amelynek van kisugárzása és hatása” – avat be a PIM főigazgató-helyettese a pozitív folyamatba. 

„Nem biztos, hogy a szilveszteri mulatozás közepette elénekelt magyar himnusz ugyanazt jelenti egy fiatalnak, mint a nyolcvanas években egy asztaltársaságnak. A személyes élményektől is függ, hogy ki mit gondol a szöveg mögé.”

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese, Kalla Zsuzsa − Fotó: Balla Zsolt

Talán meg kellene változtatni…

Dr. Kalla Zsuzsa megjegyzi, hogy Kölcseyt kicsit félreismerve oktatják, amikor a Himnuszt emelik ki fő műveként. „Országgyűlési beszédei is értékesek, valamint a Kölcsey Kálmánhoz írt Parainesis, amelyben egy fiatalembernek beszél az élet kihívásairól, a helytállás nehézségeiről. Ez a Himnusznál többet mondhat egy mai fiatalnak.” 

Bizonyos felületeken, beszédhelyzetekben felvetődik, hogy ma mennyire érezhetjük magunkénak a Himnuszt. Az irodalomtörténész is véleményt formált a kérdésről. „Ha lenne olyan szerző, akire a magyar anyanyelvűek többsége azt mondaná, hogy az ő versét szeretné énekelni ünnepi alkalmakkor, elképzelhető lenne a változás. A hagyomány trükkös dolog, mélyebbre mennek a gyökerei, mint azt gondolnánk. Amikor külföldi magyar intézetekben járok, és elhangzik a Himnusz, sokkal inkább az ismerősség, az »ez a miénk« érzése uralkodik el. Ott az a gondolat, hogy meg kellene változtatni, egyenesen szentségtörésnek számít. Az én álláspontom inkább a másfajta játékmód, éneklésmód, előadásmód felé hajlik. Egy gyorsabb tempójú, pozitívabb kisugárzású zene, egy más versmondási stílusban közvetített szöveg lehet, hogy megváltoztatná sokak ellenérzését.”

Közelebb a fiatalokhoz

A Himnusz az általános iskolai tananyagban szerepel, pedig egyre távolodunk a reformkor archaikus nyelvezetétől. Dr. Kalla Zsuzsa szerint új szempontokra kellene helyezni a hangsúlyt, mint a magyar táj szépsége, gazdagsága, amely az otthont is jelenti számunkra. „Hosszú ideig dolgoztam Kölcsey kritikai kiadásán, és úgy látom, Kölcsey ismét trendi. Nemrég Nyíregyházán egy – irodalomtörténész professzor közreműködésével készült – musicalt mutattak be, amely a fiatal Kölcseyről kifejezetten vicces stílusú előadás” – lelkesedik a főigazgató-helyettes. „Nekünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiváló múzeumpedagógusaink vannak, ezért vagyok ebben optimista. 

Alig lehet kizavarni a gyerekeket a tárlatból a múzeumpedagógiai foglalkozások után, tehát a távoli múlt irodalma is tud még vonzó és megragadó lenni, ha megtaláljuk a megfelelő eszközöket. 

Nem hiszem, hogy a Himnusz értékeinek megőrzéséhez az üdvözítő út az, ha memoriterként tudjuk az egész verset. A szöveg értése, megítélése erőteljesen függ a most ringbe lépő tanárgenerációtól, aki a gyerekeinket, unokáinkat fogja tanítani.”

Azt mondják, egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell, de talán igaz ez a paraszti élet minden fontosabb mozzanatára is. Együtt örültek, együtt sírtak, együtt dolgoztak. A disznóölés mindig is a magyar parasztháztartások egyik legnagyobb gazdasági és közösségi eseménye volt. Rendszerint fontosabb történések idején – lakodalom, búcsú, újév – tartották, illetve tartják, és leginkább télen, hiszen a hamar romló hús feldolgozása hidegben a legcélszerűbb. Az elkészült finomságok sózással vagy füstöléssel tartósítva hosszabb ideig is elállnak. 

A nagycsalád régen úgy ölt disznót, hogy hol egyiküknél, hol másikuknál kerüljön sor erre az eseményre. Egyrészt segíteni tudtak egymásnak a munkában, másrészt így mindig volt kóstoló a háznál.  

Kép

A szíverősítő már előkészítve vár − Fotó: Mohos Zsófia

Az általában kora hajnalban kezdődő munka ma is a vágással indul, majd a hosszú feladattal, a bontással, és végül a hús feldolgozásával zárul. „Elég lesz a paprika?” – hangzik gyakorta a kérdés, hiszen kellő mennyiségű paprika nélkül nem lesz elég jó íze a kolbásznak. 

Ám a paprikát sokáig nem ismerték, csak a XVIII. században kezdett elterjedni. Tehát csak néhány száz éve beszélhetünk paprikás szalonnáról, kolbászról, gulyásról és paprikás csirkéről. Korábban is használtak sokféle fűszert, például fokhagymát, sáfrányt, rozmaringot, gyömbért és kaprot, csak éppen paprikát nem. 

A disznóölés előkészítésében, majd az egész napi munkában régen, s talán még néhány helyen ma is segítenek a szomszédasszonyok és a közeli rokonok. Ez a segítség kölcsönös: a háziasszony később visszasegít, ha a szomszédoknál van disznóölés. A nap fénypontja a disznótor, amelyre nemcsak azokat hívják meg, akik egész nap segédkeztek, hanem másokat is, elsősorban a közeli rokonokat, a szomszédokat és a jó barátokat. 

Hajdan a vacsora végén a házigazda és a vendégek gyakran dalra fakadtak, különböző hangszerek, például a citera is előkerült, és hajnalig táncoltak. 

„Ez lesz az utolsó” – hangzik el évről évre sok helyütt az elhatározás, míg végül valóban eljön az a tél, amikor a nagy üst végleg magára marad.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás 2025. február 9-én a Vígszínházban. A musical szövegkönyvét Sztevanovity Dusán és Horváth Péter, dalszövegeit Sztevanovity Dusán, zenéjét Presser Gábor írta. Az előadást Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.  Az elmúlt 37 évben megszámlálhatatlanul sokszor nyitották ki a Rubik Ernő által készített Varázskönyv lapjait, Mamóka szilvás gombócai több ezerszer átrepülték már a színpadot, és generációk váltják egymást nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is: vannak, akik még gyerekként látták a bemutatót, ma pedig már unokájukkal együtt izgulják végig Rádi és a szellemek örökérvényű történetét. 

„Félig mese félig musical, 9-99 éves korig, mondja a színlap. Így is van. Mesemusical, amelyben sok a nagyon komoly, nem mesei gondolat. És unokák meg nagypapáik egyaránt élvezhetik. Jó a zene, jók a színészek; különösen Kaszás Attila Rádiósa, Méhes László Hercege. Rudolf Péter Lámpása, Igó Éva Sünije, Tábori Nóra Mamókája aranyos. A Vígszínház (...) újabb biztos kasszasikert produkált, és megnyugtató, hogy a színvonal itt is, most is magas. Ami ismét igazolja: minőség és közönségsiker nem egymást kizáró fogalmak” – írta A padlás bemutatója után Takács István a Pest Megyei Hírlapban. Az előadás szinopszisát Sztevanovity Dusán vetette papírra egy ég és föld közötti helyen, a padláson lévő otthoni dolgozószobájában. Ahogy korábban mesélte, A padlás az ő hitvallása, mely örök kérdésekre keres választ: „miért vagyunk itt, egyedül vagyunk-e az univerzumban, mi lesz velünk, amikor meghalunk és így tovább”.  

Kép

A padlás szereplői a premier évében, 1988-ban − Fotó: Keleti Éva

Az elmúlt 37 évben az előadás bebizonyította, hogy ezen a padláson tényleg bármi megtörténhet. 

A próbák a nagyszínpad helyett sokáig a Házi Színpadon zajlottak, pénzhiány miatt a Fehér Miklós által megálmodott díszlet nagy része korábban már használt elemekből állt össze, Jánoskúti Mártának fillérekből kellett megoldania a 13 szereplő jelmezét, a zenét pedig Presser Gábornak egyedül kellett feljátszania. A dalokat azonban azóta is mindenki dúdolja, és a díszlet is változatlan a kezdetek óta, még Robinson, a mindent tudó számítógép is csak kisebb frissítéseken esett át. Az előadásban máig közel 100 színész szerepelt. Igó Éva a bemutatón még Süniként, ma már – Hegyi Barbarával váltásban – Mamókaként, míg Méhes László a premieren Herceg szerepében, napjainkban pedig – Kőszegi Ákossal megosztva – Detektívként lép színpadra. A Varázskönyv különleges hajtogatási technikáját pedig nemcsak a Hercegeknek, de a kellékeseknek is mindig meg kell tanulniuk. A Vígszínházban eddig több mint 1 millió 100 ezer néző látta, a 999. előadást pedig streamen keresztül világszerte 50 országból tízezrek nézték élőben. A padlás felett reméljük még sokáig ragyognak a csillagok, és sok-sok generáció fogja átérezni annak a fontosságát, hogy a szellemeket miért csak azok láthatják, akiknek tiszta a szívük és romlatlan a lelkük. 

További információ az előadásról itt olvasható.

Forrás: Vígszínház