Vera Atkins egy csendes angol kisvárosban élte le élete nagy részét. Akik a városban elmentek mellette az utcán, vagy biccentettek neki a boltban, valószínűleg nem is sejtették, hogy évtizedekkel korábban hírszerző tiszt volt. Miután 2000-ben 92 éves korában elhunyt, rokonai az életrajzírójának, Sarah Helmnek elmondták, hogy tudtak ugyan a második világháborús tevékenységéről, de Vera soha nem beszélt a múltjáról. Helm Vera életét bemutató könyvében több korábbi SOE ügynök nyilatkozott arról, hogy a nő kilógott a többiek közül, mert volt a viselkedésében valami áthatolhatatlan titokzatosság.

Azt sem sokan sejtették a mellette dolgozók közül, hogy a tökéletes kiejtéssel beszélő nő, aki minden titkos akció részleteit ismerte, nem is volt angol.

Eltitkolt múlt

Vera May Rosenberg 1908-ban született Galațiban (Galac), Romániában. Édesapja orosz gyökerekkel rendelkező, német zsidó volt, édesanyja Dél-Afrikában nőtt fel, és szintén zsidó családból származott. Az apja, Max Rosenberg üzletemberként tevékenykedett, így került a család Romániába. Vera egész életében igyekezett eltitkolni zsidó származását, valószínűleg a kor előítéletei miatt tartotta ezt indokoltnak. 1987-ben, amikor Conrad Wood interjút készített vele a második világháborús tevékenységéről, a gyerekkorával kapcsolatos kérdésekre a következőt mondta: „Ez egy olyan boldog időszak volt, amelyről már bezártam a könyvem.” Családja elegáns körökben mozgott, külföldi diplomatákkal és üzletemberekkel érintkeztek. A Woodnak adott interjúban azt is elmondta, hogy magántanárok és nevelőnők tanították 17 éves koráig, majd egy időre Svájcba küldték iskolába. Anyanyelvi szinten beszélt franciául, németül és angolul, ezenkívül tudott olaszul és románul is. Az 1930-as évek elején Vera Angliában vállalt állást, majd 1937-ben végleg kiköltözött.

A brit titkosszolgálattal már a ‘30-as években kapcsolatba került, amikor információkat adott nekik, miközben Romániában egy nagy amerikai olajcégnek dolgozott. Édesanyja lánykori neve, az Etkins angolosabb Atkins változatát vette fel.

Titkosszolgálati karrierje előtt belekavarodott egy ügybe, amely rávilágít arra, miért titkolózhatott. A történetet Helm fedezte fel. 1940-ben Vera Belgiumba és Hollandiába utazott, hogy kimentse unokatestvérét Romániából. Nagy összeget fizetett egy német Abwehr-tisztnek, hogy unokatestvére számára útlevelet szerezzen. A férfinak és feleségének azt is meg kellett ígérnie, hogy kémkednek a németeknek. Valószínű, hogy ha a britek megtudták volna, mit tett, soha nem veszik fel a SOE-be. Vera ugyanis egészen 1944-ig külföldi állampolgár volt, aki könnyen bajba juthatott volna, ha kiderül az ügy. Vera azonban azt tette, amihez oly kiválóan értett: hallgatott.

1941-ben Vera Atkins szokatlan levelet kapott, amelyben interjúra hívták őt, hogy ajánlanak egy munkát számára, amivel hozzájárulhat a brit „háborús erőfeszítésekhez”. Atkins elmondása szerint meg sem kérdezte, hogyan vagy miért esett rá a választás.

A Woodnak adott interjúban beszámolt arról, hogy hivatalosan „titkárnőnek” vették fel az „International Research Bureau”-hoz (Nemzetközi Kutatási Irodához). Azonban Vera Atkins saját elmondása szerint soha nem dolgozott titkárnőként, az iroda pedig a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységét (SOE) takarta.

Kép

Vera Atkins hírszerző – archív fotó

„Gyújtsátok lángra Európát!”

A világháború több frontos káoszában a hírszerzők csak apró csavarok voltak a hadigépezetben. A hírszerzés egyik ága az 1940-ben kapkodva megalakított Special Operations Executive (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) volt, amely a megszállt területeken tevékenykedett. Ügynökei kizárólag önkéntesekből álltak, akik az élet legkülönbözőbb területeiről érkeztek.

A National Army Museum leírása szerint a csoport nagy támogatója volt Winston Churchill, aki azt a parancsot adta ki a szabotázst is végző csoportnak, hogy: „Gyújtsátok lángra Európát”.

A SOE különlegessége, hogy a leghíresebb ügynökei közül sokan nők voltak, köztük a legendás Virginia Hall és Krystyna Skarbek. A SOE legsikeresebb akciója Reinhard Heydrich meggyilkolása volt, aki a „Végső Megoldás” fő megtervezője volt.

Vera Atkins az F Szekcióba vagyis a Franciaországért felelős részlegre került 1941-ben. A csoport vezetője Maurice Buckmaster volt, alatta szolgált Atkins, aki egy ideig civilként végezte a munkát, majd kinevezték hírszerző tisztnek. Helm leírása szerint Vera koordinálta közel 400 ügynök felkészülését, tudott minden titkos akcióról, és ő felelt a női ügynökökért. Az írónak egy SOE ügynök azt nyilatkozta, hogy a háború végére Vera volt „a legbefolyásosabb személyiség a szervezetnél”.

Vera Atkins az interjúban elmondta, hogy a beszervezésben nem vett részt, mire elé ért egy fiatal lány, már túlesett az első lépéseken, és ő volt az, aki felvilágosította őket, hogy mi előtt állnak, és mi lesz a feladatuk. Ezt követően az újonc ügynököket elküldték Skóciába kiképzésre.

A női ügynökök legfőbb feladata az üzenetek átadása volt, de szabotázsakciókban is részt vettek.

A megszállt országban komoly hálózat jött létre különböző hírszerzési csoportokból. A lányok francia lakosoknak adták ki magukat, és Atkins alaposan felkészítette őket, hogy hihetően játsszák a szerepüket. Helm leírja, hogy egy rádiókezelő ügynök átlagosan hat hét után lebukott.

Elvarrta az elvarratlan szálakat

Az F Szekció közel 400 embert küldött át Franciaországba, ezeknek körülbelül a tizede volt nő. Atkins volt a felelős a női ügynökökért, végigkísérte a felkészülésüket, és az indulás előtt ő ment velük a reptérre. Az interjúban elmondta, hogy ez volt mindig a legnehezebb pillanat, a gyönyörű és békés angol vidéken megtett autóút, amely során talán utoljára látták Angliát a bátor lányok. Ha bármi történt, Verának kellett értesítenie a rokonokat. Az F Szekció főnöke, Maurice Buckmaster volt a felelős azért, hogy az üzenetek alapján kiszűrje, kompromittálva lettek-e az ügynökök. A hírszerzési hálózatok közül az egyik legjelentősebbet 1943-ban leleplezték a németek, amit Buckmaster a gyülekező bizonyítékok ellenére nem vett tudomásul, és sorban küldte oda az ügynököket, akiknek a nagy részét elkapták. A partraszállás, majd Párizs felszabadítása után már csak az ügynökök hazatérése és felkutatása lett a cél.

A háború után gyorsan feloszlatták a SOE-t, ami azt is jelentette, hogy számtalan elvarratlan szál maradt. Azonban Vera elmondása szerint felelősséget érzett az eltűnt SOE ügynökökért, akik közül nem mindenkiről tudták, hogy mi lett a sorsuk a lebukást követően. 1946-ban Németországba utazott immár az MI6 támogatásával, hogy kiderítse, mi történt velük. Kikutatta és követte az ügynökök nyomait, különös tekintettel a női ügynökökre. Az út gyakran koncentrációs táborokba vezetett.

Helm leírása szerint több mint 100 eltűnt személy sorsát nyomozta ki, akik mind német fogságban haltak meg – betegségben, vagy megölték őket (14 volt közülük nő).

Atkins személyesen hallgatott ki magas rangú náci tiszteket, és tanúskodott több koncentrációs táborral kapcsolatos per során.

Vera 1947-ben fejezte be hírszerzői tevékenységét. Az UNESCO-nak dolgozott, majd korán nyugdíjba vonult, és élete hátralevő évtizedeit az angol vidéken élte. Soha nem ment férjhez. Helm leírja, hogy a nagy titokzatosság később ahhoz is vezetett, hogy többen azzal gyanúsították, szovjet, sőt német kém volt. A SOE később sok művet ihletett. 2019-ben Atkinsről és a SOE női ügynökeiről film készült A Call to Spy (Churchill kémei) címmel, amelyben Atkinst Stana Katic formálta meg. Állítólag James Bond megalkotója, Ian Fleming többek között Veráról mintázta Miss Moneypenny alakját. Vera Atkinst még a halála után is titkok lengik körül: életében áthatolhatatlan fallal vette körül magát, halálában pedig csak találgatni lehet, mi motiválta ezt a magányos, mindenki számára idegen nőt, aki úgy lett hírszerző, hogy meg sem kérdezte, miért pont őt választották a feladatra.

Források:

• Atkins, Vera May (Oral history) Interviewer: Conrad Wood, Imperial War Museum, 1987, https://www.iwm.org.uk/collections/item/object/80009338
• Helm, Sarah: A Life In Secrets: Vera Atkins and the Lost Agents of SOE, Hachette UK, 2009 Google Books00:29:59
• National Army Museum: Special Operations Executive https://www.nam.ac.uk/explore/SOE
• https://www.ianfleming.com/real-heroes-ian-fleming/
• https://www.encyclopedia.com/history/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/atkins-vera

Bologna, minden egyetem anyja

A Bolognai Egyetemet 1088-ban alapították (I. Barbarossa Frigyes 1154-ben ismerte el hivatalosan), ezzel a nyugati világ legrégebbi folyamatosan működő egyeteme címet viseli. Az egyetem mottója: Petrus ubique pater legum Bononia mater, azaz Szent Péter mindenütt a törvény atyja, Bologna az anyja. Az egyetem a modern időkig a kánonjog és a polgári jog oktatására összpontosított, mára pedig nagyon változatos képzési programmal rendelkezik. 

Feljegyzések szerint eredetileg azzal a céllal alapították, hogy értelmezze a római jog alaptételeit, de később is központi szerepet játszott a jogfejlődésben. 

Bologna hatalmas középkori metropolisz volt, amely gazdag fiatalok százait vonzotta, akik nemcsak könyveket és szolgákat hoztak magukkal, hanem jelentős mennyiségű pénzt is, és az első néhány évszázadban törvényekkel és rendeletekkel támogatták az intézményt. Abban az időben a professzorok otthon vagy bérelt helyiségekben, még gyakrabban a városi tereken tartottak előadásokat. A Bolognai Egyetem eredetileg nem is professzorok társaságaként (universitas magistrorum) jött létre, amelynek a tanítványok engedelmességgel tartoztak volna, hanem hallgatói társaságként (universitas scholarium).

A világ minden szegletéből idesereglett hallgatók maguk választották meg a rektort és az oktatókat, s hamarosan kölcsönös támogató egyesületeket hoztak létre. Idővel ezeket a származási helyük (nationes) szerint szervezték, mígnem beolvadtak az universitatesnak nevezett tekintélyes, régión felüli céhekbe.

Az universitas szót tehát itt használták először az egyetemi oktatásra.

A 14. és 17. század között számos válságot élt át az intézmény, majd Bonaparte Napóleon állami egyetemmé tette, ezzel megszilárdította a helyzetét. 1988-ban, az egyetem kilencedik centenáriumi  ünnepségén a világ 372 rektora írta alá a Magna Charta Universitatum-ot, amely a tanítás függetlenségét és szabadságát jelképezi, egyúttal ismét minden egyetem anyjaként ismerték el a bolognait.

Itt tanított Francesco Petrarca és Dante Alighieri költő, Nicolaus Kopernikusz és Giovanni Domenico Cassini csillagász, itt tanult három pápa, köztük VI. (Borgia) Sándor, Paracelsus orvos és okkultista, Umberto Eco író és az olasz miniszterelnök Romano Prodi, sőt Enzo Ferrari, az autógyár alapítója is. A Bolognai Egyetem diákjai két babonához ragaszkodnak évszázadok óta: fel kell mászniuk a Torre degli Asinelli tetejére, amely a régió két mérföldkőnek számító tornyának az egyike, és át kell sétálniuk a Maggiore tér közepén.

Kép

Kép: Nicola/Flickr  https://www.flickr.com/photos/15216811@N06/13938843937/in/photostream/

Oxford a vakító hercegnővel és a fejetlen kancellárral

Az Oxfordi Egyetemet, Európa második legrégebbi egyetemét 1096-ban Nagy Alfréd alapította, de csak 1167-ben indult meg a fejlődése, amikor II. Henrik megtiltotta az angol hallgatóknak az akkor alapított párizsi egyetem oktatásában való részvételt.

Huszonnyolc brit miniszterelnököt (köztük Margaret Thatchert, Tony Blairt és Boris Johnsont), húsz canterburyi érseket, tizenkét szentet, huszonhét Nobel-díjast és több száz Fulbright-ösztöndíjas tudóst adott az egyetem a világnak.

Sir Stephen Hawking 1959 októberében kezdett az Oxfordi Egyetemre járni, alma matere kiindulópontja volt fizikusi karrierjének. A világranglistán jelenleg ötödik Oxfordi Egyetem közel 24 300 fős hallgatói közösséget oktat, és a világ legnagyobb egyetemi sajtóját működteti. Riválisát, a Cambridge-i Egyetemet nagyjából 100 évvel később alapították, amikor a városlakókkal folytatott viták miatt számos oxfordi tudós távozásra kényszerült. Közülük sokan Cambridge-ben telepedtek le, és új egyetemet hoztak létre. 

Az Oxfordi Egyetemhez évszázadok óta számos legenda kapcsolódik. Ilyen például, hogy valójában egy gyönyörű szász hercegnő alapította, akinek Frideswide volt a neve. Az volt a szándéka, hogy életét az egyháznak szentelje, de egy király mindenáron feleségül akarta őt venni. Oxfordig üldözte, de amikor elérte a határait, hirtelen megvakult. Könyörgött a hercegnőnek, hogy bocsásson meg neki, és beleegyezett, hogy feladja a házasság gondolatát – mire a látása csodával határos módon helyreállt. Frideswide ezután kolostort alapított azon a helyen, ahol jelenleg a Christ Church Cathedral áll. 

Frideswide apátnőre a mai napig az Oxfordi Egyetem védőszentjeként emlékeznek.

Szintén érdekes a St. John's College legendája, amely szerint az egyetemi könyvtárat William Laud érsek, az Oxfordi Egyetem egykori kancellárjának szelleme kísérti, aki egykor nagyon aktívan részt vett az intézmény különböző részei, köztük a könyvtár építésében. Szelleme állítólag fejetlen (Laud-ot 1645-ben lefejezték I. Károly támogatása miatt), és azzal zavarja a szorgalmasan tanuló diákokat, hogy úgy rúgja a fejét, mint egy focilabdát.

S még egy érdekesség az Oxfordi Egyetemről: a St. Giles-en – az Oxfordból észak felé vezető nagy főútvonalon – van egy történelmi kocsma, az Eagle and Child, amelyet 1650 körül építettek. A fogadóban évszázadokkal később írócsoport alakult, akik The Inklings-nek nevezték magukat.

Leghíresebb tagjai: J.R.R. Tolkien, a Gyűrűk Ura szerzője és C.S Lewis, akit a Narnia Krónikái kapcsán is ismerhetünk. 

Összejöveteleik 1933-ban kezdődtek Lewis kollégiumi szobájában, a Magdalen College-ban, majd az Eagle and Child eldugott különtermében, a Nyúl szobában találkoztak minden hétfőn vagy kedden ebédidőben. Ezek a találkozók – amelyeken az írók megvitatták műveiket, és felolvasást tartottak – több évtizeden át folytatódtak, Lewis leghíresebb regényének, az Oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrénynek, valamint Tolkien Gyűrűk Ura című klasszikusának bemutatási helyszínéül is szolgáltak.

Kép: lookandlearn.com

Salamanca segített felfedezni Amerikát

A spanyolországi Salamancai Egyetemet 1134-ben alapították. Székesegyházi iskolaként indult, de mivel 1218-ban megkapta a Királyi Chartát IX. Alfonz királytól, Spanyolország legrégebbi intézményének számít (a már megszűnt Palenciai Egyetem után). Az egyetem mottója: Omnium scientiarum princeps Salmantica docet, azaz Salamancában minden tudomány alapelveit tanítják.

A 16. század végéig Salamanca volt az egyik vezető oktatási központ Európában Párizs, Bologna és Oxford mellett, 1584-ben közel 7000 hallgató járt ide.

Lassú hanyatlás indult ezután, mígnem Napóleon seregei a 19. században elpusztították Salamanca számos negyedét, köztük az egyetemi épületek egy részét is. Ez azért is volt hatalmas veszteség, mert az egyetemi komplexum megmaradt gótikus, reneszánsz és barokk stílusú épületegyütteseit a keresztény világ régi egyetemi városainak kivételes példáiként tartják számon, hasonlóan Oxfordhoz és Cambridge-hez.

A Madridtól nyugatra található intézményben Kolumbusz Kristóf is megfordult, hogy királyi támogatást szerezzen indiai expedíciójához 1492-ben. A genovai hajós az egyetemen mutatta be a tudósoknak az indiai utazásról szóló ötletét, akiknek a véleményére a királyi pár sokat adott, mielőtt eldöntötték volna a nagy út támogatását, amely Amerika felfedezéséhez vezetett.

Kolumbusz tehát a Salamancai Egyetem segítségével kapott engedélyt és lehetőséget Amerika felfedezésére.

Az egyetem falai között 1537-ben Fransisco de Vitoria, a nemzetközi jog atyja előadást tartott „De Indis” címmel, amelyben kijelentette, hogy a spanyolok uralma alá került amerikai őslakosok saját szuverén jogokkal rendelkeznek, és nem tekinthetők rabszolgának. A benszülöttek emberi jogainak elismerése akkoriban forradalmi tett volt. Az első női hallgató a Salamancai Egyetemen Beatriz Galindo volt, akit „la Latina” néven ismernek a források. Nem sokkal később, 1508-ban valószínűleg elsőként a világon itt engedélyezték, hogy egy nő, Lucía de Medrano oktasson az egyetemen, mégpedig klasszikus nyelveket.

Kép

Kép: Freepik

A Salamancai Egyetem mindig is a bölcsészettudományok, a nyelvi képzés fontos központja volt, de ma már nagyon ismert jogi és közgazdasági kurzusairól is. A mai napig fontos tudományos kutatások zajlanak az egyetemen és a hozzá kapcsolódó kutatóközpontokban: a Rákkutató Központban vagy a Kasztília és Leon Idegtudományi Intézetben.

Számos legenda kapcsolódik az egyetemi élethez, például az, hogy ha egy diák megtalálja a koponya és a béka szimbólumokat az iskola híres homlokzatán, az szerencsét hoz neki a következő vizsgáin. 

A valóságban azonban a koponya a halált, a béka pedig a kéjvágyat jelképezte figyelmeztetésként, hogy elkerüljék a szifiliszt, amely az 1500-as években terjedt Salamancában.

Az egyetemi épületek és paloták falain, például az Anaya-patotában (amely ma a filológiai fakultás épülete) jellegzetes piros jelek láthatók: a Victor-, azaz győzelem-szimbólum, amelyet a 14. század óta használtak különböző spanyol egyetemek a végzős hallgatók elismeréseként.

Források:  

• https://www.thestudentpocketguide.com/2018/01/student-life/education-career/bologna-university/
• https://www.theodysseyonline.com/salamanca-university-fun-facts
• https://blog.friendlyrentals.com/en/interesting-facts-about-salamanca-its-cathedral-and-university/
• https://www.topuniversities.com/blog/10-oldest-universities-world
• https://www.mastersavenue.com/articles-guides/good-to-know/10-oldest-universities-in-europe
• https://www.oldest.org/culture/universities-in-europe/

Nyugdíjasként „bővült ki” a családja

Péterfy Miklós igen keveset tudott őseiről, apai nagyapját nem ismerte, édesapját is korán elvesztette, aki nem nagyon mesélt neki a családról, a felmenőkről. Mindössze annyit mondott el, hogy Nyárádszeredán, Marosvásárhely közelében látta meg a napvilágot, ahol az édesapja ügyvédként dolgozott, azonban sohasem mentek hozzá látogatóba, nem jártak Erdélyben. Miklós mérnökként az egész életét az élelmiszeriparban töltötte, dolgozott termelőüzemben, kutatóintézetben, tervezővállalatnál, hét és fél évig Kubában húsipari szakértőként, de Mongóliában is fél évet töltött egy húskombinát üzembe helyezésének vezetőjeként. Majd nyugdíjba vonult, és saját tervezőirodát nyitott: hús- és halfeldolgozó üzemeket tervezett.

Aztán teltek az évek, és szépen lassan kilépett a mókuskerékből. Akkor lett ideje arra, hogy visszatekintsen és a múlttal foglalkozzon. Egyre kíváncsibb lett a borítékban őrzött kiváltságlevél történetére, az unokahúgától kapott kisebb családfára, a Családi feljegyzések napló történetére és a benne szereplő ősökre. Így hát 2014 nyarán elindult az azóta már ortopéd-traumatológus, kézsebész szakorvos Nóra lányával az ősi faluba, Nagyajtára, Székelyföld dél-keleti csücskébe, hogy Péterfy-leszármazottakat keressen, és a családfát kutassa.

Már a 900 fős magyar ajkú falu első kocsmájában meglepetés érte őket: „Annyi Péterfyt fognak itt találni, hogy megdöbbennek” – mondták a helyiek.

Az unitárius lelkészhez, Fekete Levente tiszteleteshez, valamint Bihari Edömér polgármesterhez irányították őket.

Kilenc napon át tanulmányozták az egyházi és az önkormányzati anyakönyvet, és az összes Péterfyt, akit csak találtak, kijegyzetelték. Ekkor kiderült, hogy a családnevük írása az évszázadok során változott, volt, hogy egy családon belül is többféleképpen írták azt a négyféle mód (-ffy, -fi, -ffi, -fy) valamelyikét használva. Több Péterfivel személyesen is megismerkedtek, akik szívesen meséltek anekdotákat családi kapcsolatokról, felmenőkről, és újabb információkkal gazdagították a családi adatgyűjteményt. A temetőben is megszámlálhatatlan Péterfi, -fy, -ffy sírral találkoztak.

Mintha egy történelemkönyv nyílt volna ki előttük, amelynek lapjait addig homály fedte.

A kutyabőrre írt régi oklevél

Hazatérve az asztalon rakosgatták egymás mellé a kis családfaágakat, és egy csodálatos nagy családfa kezdett kibontakozni. Ám itt nem ért véget a munkájuk, tovább folytatták a kutakodást az interneten, családfakészítő program segítségét is igénybe vették. Így bukkant rá a lánya arra, hogy a családfájukon szereplő, 1900-ban született Péterffi Ilona egy másik családfán is megjelenik. Ahogyan áttanulmányozta azt a családfát, észrevette, hogy egyik gimnáziumi osztálytársa, Rochy György is szerepel rajta. Egyből felvették a kapcsolatot vele, aki elárulta, benne már iskoláskorában felmerült, hogy nem rokonok-e, hiszen a nagymamája vezetékneve is Péterffi, de sohasem kérdezett rá. Eljutottak György nővéréhez, Máriához is, aki számos családi irattal, adattal tudott szolgálni, amely tovább segítette a családfakutatást.

Búcsúzáskor jutott eszébe: „Van itt még valami, amit a család őriz, de nem igazán tudom, mi az.” Ekkor került le az előszoba faláról a kutyabőrre írt eredeti latin nyelvű kiváltságlevél, amellyel Bocskai István, Erdély fejedelme és a székelyek ispánja 1606-ban Péterffy Jánosnak lófőszékely rangot adományozott – ennek az 1906-ban készült fordítását őrizte Miklós családja egy megsárgult borítékban, ám nem tudtak az eredeti okirat hollétéről.

„Senki sem gondolta, hogy 2014-ben Budapesten, Nagyajtától 800 kilométerre talál egymásra a két emlék a múltból” – mesél Miklós a nagy felfedezésről.

A kutyabőrre írt eredeti oklevelet már a harmincas években restauráltatták, és családi ereklyeként őrzik azóta is.

Kép

Az 1606-os, kutyabőrre írt kiváltságlevél, amit Bocskai István adományozott Péterffy Jánosnak – Fotó: Péterfy Miklós

A rögök nem eresztenek, a családfakutatás szenvedély

Az elkövetkező évben többször is ellátogattak Erdélybe. Utazásaik során mindig újabb leszármazottakra és családi történetekre leltek, ezek összekapcsolásához nagy segítséget adott a már említett Családi feljegyzések napló, amely nemcsak családi, hanem kortörténeti dokumentum is, ugyanis a fontos családi események – születés, halál, házasságkötés – időpontjain túl történelmi eseményekre is utal, sőt a szerzők sokszor az érzéseiket is szavakba öntötték. A napló utolsó szerzője, az iskolaigazgató Péterfy Gyula új könyvet kezdett el írni.

1920-ban a család véglegesen áttelepült Magyarországra, ám ő akkor sem hagyott fel az írással, utolsó bejegyzése 1951-ben született. Többször hazalátogatott Erdélybe, mind a tizenegy utazásáról Haza címmel külön feljegyzést készített, amelyből kiderül, annak ellenére, hogy Budapesten élt, lélekben örökre Erdélyben maradt:

„Ezek a rögök, amelyek engem soha el nem eresztenek – örökre az én hazám, Erdély, Székelyföld!”

Fölmerült a napló sokszorosításának gondolata, de mivel az eredeti naplót nehézkesen lehetett olvasni, Miklós felesége, Olga az egészet legépelte. A Családi feljegyzések az évek során kiegészült a családfakutatás történetével, amelyet a fiatal jogász, Péterfi Dénes közreműködésével könyvben is kiadtak.

„Ha az ember egyszer belefog a családkutatásba, és ráérez az ízére, nem tudja abbahagyni. Ráadásul egyből olyan sikereket értünk el, amelyek nem engedtek megállni, mindig újabb és újabb csodákra találtunk” – magyaráz Miklós csillogó szemmel a szenvedélyéről. 2014-ben dédnagyapja, Péterfy Áron kántor-tanító, majd iskolaigazgató sírjára is rábukkantak Homoródalmáson. Ott élt és tanított, mellette komoly népművelő munkát végzett, méhészetre és gyümölcsfa-nemesítésre is oktatta a falubelieket, sőt verseket is írt. 2015-ben halála évfordulójára kopjafát állítottak neki, amelyet az újonnan megismert rokon, Péterfi Dénes kopjafafaragó művész készített.

Kép

A Péterfi Nemzetség kopjafája – Fotó: Péterfy Miklós

A hagyományteremtő Péterfy-találkozó

Az avatásra összehívták az összes újonnan felfedezett rokont, és el is nevezték azt I. Péterffy-találkozónak. Nyolcvanöten vettek részt rajta a környéken, távolabb és Magyarországon élő Péterfi(-fy) rokonok közül. Sokszor még az egy faluban élők sem voltak tisztában azzal, hogy a másik Péterfi nem csupán név-, hanem vérrokon is. Ekkor Miklós és lánya beszámoltak a családfakutatásuk eredményeiről, és be is mutatták az első családfát. Már ekkor többen jelezték, hogy újabb rokonokról tudnak. Olyan nagy sikere volt a családi találkozónak, hogy megbeszélték, évente találkoznak Nagyajtán.

A következő évben már a bővített családfát mutatták be, és közel százan jöttek el. Ekkor Péterffy-nemzetségi kopjafát is állítottak a temetőben, amely büszkén hirdeti az erős, nagy családot.

„Boldog vagyok, hogy egy ilyen terebélyes, ősi székely család tagja lehetek” – mondja büszkeséggel Miklós, majd így folytatja: „Még erősebb tartást adott, hogy tudom, milyen vér csörgedezik az ereimben, milyen nemes és értékes emberek voltak a felmenőim. Jó érzéssel tölt el, hogy biztos lábakon állok, tartozom valahová, ennek egészségmegőrző és lélektámogató ereje is van.”

Kép

Csoportkép a II. Péterfy-Családtalálkozón, 2015-ből – Fotó: Péterfy Miklós

Nincs ideje öregedni, az unokáiért is folytatja

Mindezt el is hiszem neki, ugyanis több mint tíz évvel fiatalabbnak néz ki, és energiája vetekszik a fiatalokéval. Kell is az energia, ugyanis feleségével gyönyörű kertet művelnek, fest, kerámiákat készít és szobrászkodik is, mindmáig aktívan sportol, kerékpározik, síel, a Lukács uszoda állandó látogatója, mindennek alapját a néptáncos múltja adja. Miközben beszélgetünk, folyamatosan csörög a telefonja, csak egy hétig nyaralt, de a teniszpartnerek már türelmetlenek, várják vissza a pályára. „Nincs időnk megöregedni, mi azok a fajta nyugdíjasok vagyunk, akik sohasem érnek rá” – árulja el a hosszú élet titkát, miközben arról mesél, hogy idén videószerkesztő és Photoshop-tanfolyamot is elvégzett.

A családfakutatás azonban még nem ért véget, ahogyan Miklós mondja, amíg csak él, foglalkozik vele. Mindmáig lelkes előfizetője az egyik legnagyobb családfakutató oldalnak, és az interneten új Péterfyket keresgél, akikkel rendre fel is veszi a kapcsolatot: „Olyan vagyok, mint egy úthenger, lendületben vagyok, nem tudok megállni.”

Ám mindezt nem saját magáért teszi, hanem a családtagokért, az unokákért, dédunokákért, mert tudja, milyen hatalmas kincs lesz nekik, hogy megismerhetik a felmenőiket, a családjuk múltját, ezáltal ők is biztos talajon állhatnak majd.

A tavalyi találkozón már a harmadik tovább-bővített családfát mutatta be, amelyen több mint nyolcszáz családtag szerepel. Idén a VIII. Péterfy-találkozóra készülnek, amelynek megszokott menetrendje van: a csodásan felújított vártemplomban unitárius istentisztelettel, kopjafa- és kriptakoszorúzással kezdődik, majd beszámolnak a legfrissebb családfakutatási eredményekről, az év során a családban bekövetkezett változásokról.  Ebben az évben a fiatal, nagy tehetségű költő-rokon, Bihari Csilla Rozália fog bemutatkozni, verseit ifjú rokonok tolmácsolják. Majd fellép a Nagyajtai Citerazenekar és a gitárművész Kerekes Szabolcs, aki szintén családtag. Miklós pedig a lófőszékelységről tart történelmi előadást az egybegyűlteknek. Végül közös ebéddel és beszélgetéssel zárják a napot.

Kép

Péterfy Miklós a családfát ismerteti – Fotó: Péterfy Miklós

Hamarosan újabb kinccsel is bővül a Péterfy nemzetség kincstára, ugyanis Miklós családi életrajzalbum készítésébe fogott: személyesen keresi fel a Péterffy-leszármazottakat, fényképet készít róluk és interjút az életükről. „Nem tudom, mennyi időt ad még a Jóisten, de úgy érzem, még sok teendőm van, amihez idő kell” – fejezi be a beszélgetést, és a kertbe invitál, hogy megmutassa, nemcsak a családja múltja, hanem a kertje is kincseket rejt.

Jobb félni? 

A mai negyvenes korosztály még emlékezhet gyermekkorunk olvasókönyvére, amelyben a szerzők közmondásokkal próbálták tágítani pszichológiai horizontunkat. Kifejezetten óvatos kislányként boldogan vettem észre akkori életfilozófiám megfogalmazását az egyik lap alján: „jobb félni, mint megijedni”. „Lám, már a régi öregek is tudták, hogy elővigyázatosnak kell lennünk” – idéztem bölcsen meggondolatlan és fegyelmezetlen húgomnak, akit egyáltalán nem hatott meg kilencéves élettapasztalatom esszenciája, és felszabadult gyerekként rendetlenkedett tovább. 

Jósnők és gondolatolvasók 

A segítségért hozzám forduló serdülők jelentős része a teljesítményével, illetve a kortárs kapcsolataival összefüggésben fogalmaz meg gondolati torzításokat. Kriszti, az egyik kliensem ebben a tanévben került középiskolába, ahol jóval magasabb követelménnyel találkozott, mint korábban. Úgy érzi, az osztálytársai sokkal ügyesebben alkalmazkodtak az új elvárásokhoz, mint ő. Nem mer megszólalni, amikor a tanár kérdezi, és már felelni sem megy ki, inkább beíratja az egyest. „Azt is el fogom felejteni, amit megtanultam.” „Beégek az egész osztály előtt.” „Idiótának fognak gondolni a többiek.” „A tanár az hiszi rólam, hogy nem tanultam.” Az ilyen feltételezések mögött elhamarkodott következtetések állnak.

A jövendőmondás logikai hibája esetében (például „el fogom felejteni, amit tudok”) Kriszti a jövőre vonatkozóan a leginkább negatív kimenetelt vetíti előre, miközben más, valószínűbb lehetőségeket teljesen figyelmen kívül hagy.

Kriszti gondolatolvasásra is hajlamos (például „idiótának gondolnak”), kitalálja, mi lehet a másik ember fejében, ahelyett, hogy erről valóban meggyőződne. A teljesítményszorongó és szociális fóbiás emberek kedvelt logikai torzításai ezek. 

Az mind semmi… 

Gabi olyan fiatal felnőtt, aki egészen szépen teljesít az életében: már letett az asztalra egy diplomát, jó állást szerzett, beilleszkedett a munkahelyére, ahol elégedettek vele a főnökei. Önmagával mégsincs megbékélve. „Az semmit sem jelent, ha van egy diplomád, kinek nincs ma már?” „A nyelvvizsga alap.” „Nem vagyok büszke az angol felsőfokúra, a legtöbben megcsinálják a gimiben.” „Mások kiemelkedő eredményekkel rukkolhatnak elő, hozzájuk képest nemsok mindennel büszkélkedhetek.” Gabi önértékelése bizony ingatag talajon áll, amelynek hátterében a felnagyítás és a bagatellizálás logikai hibáit fedezhetjük fel. Míg saját eredményeit lekicsinyli, másokét felnagyítja, így aztán nem csodálkozhatunk rajta, ha szorongóvá válik társaságban, hiszen mindenkit értékesebbnek talál saját magához képest. 

Kép

Kép: Pexels/Kat Smith

Belehalok! 

Márk szívritmuszavarral küzd pár hónapja, így az orvosi kivizsgálások idejére abbahagyta az általa kedvelt és rendszeresen űzött sportokat. Egyre kevésbé mozdul ki az otthonából, nem mer fizikailag megerőltető munkába kezdeni, pedig éppen építkezik, így bőven akadna tennivalója. A kardiológiai eredmények szerint teljesen egészséges. Orvosai mégsem képesek meggyőzni őt arról, hogy nyugodtan folytassa a fizikai aktivitást. A férfi fejében olyan gondolatok járnak, mint „szívrohamot fogok kapni”, „focizás közben összeesem, és meghalok” „súlyos betegségem lesz”. Márk érzékenyen reagál saját testi működéseire, és azokat az átlagnál erőteljesebben észleli. Egy hevesebb szívdobogás, nehézlégzés már figyelmeztetés a számára: gond lehet az egészségével. Mivel könnyebben észreveszi ezeket a jeleket, és hajlamos nagyobb jelentőséget tulajdonítani nekik, gyorsan következtet tévesen a legrosszabb kimenetelre, vagyis katasztrofizálja a jövőt. 

Minek az érzelmeket szabályozni? 

Az egyik kliensem, Béla, megjegyezte, amikor az érzelemszabályozás fontosságára próbáltam felhívni a figyelmét: „Az érzelmek vannak és kész. Minek azokat szabályozni?” 

Valóban, az érzelmek kialakulnak, egy darabig fennmaradnak, majd elmúlnak. Sokak számára azonban ez sem egyértelmű.

Némelyek ugyanis nem képesek átélni az érzéseiket, mások bizonyos emóciókat hárítanak, míg vannak olyanok is, amelyeket megengednek maguknak. Néha azt gondoljuk egyes érzelmeinkről, nem illendőek vagy helyénvalóak egy bizonyos helyzetben. Az érzelmek kifejezésével kapcsolatban is adódhatnak problémák. Az első lépés tehát az, hogy engedjük meg magunknak az érzelmeink átélését. Ezután tudjuk őket megfigyelni és elfogadni. Ha eljutottunk idáig, akkor eldönthetjük, hogy az a megnyilvánulási mód, ahogy egy adott szituációban kimutatjuk őket, megfelelő-e. 

Szorongást csökkentő technikák 

Az érzelemszabályozás a szorongás esetében irányulhat a testi feszültség csökkentésére. Ennek érdekében tanulhatunk különböző relaxációs, imaginációs vagy meditációs technikákat, sportolhatunk, végezhetünk bármilyen intenzív fizikai aktivitást, amellyel becsatornázzuk a felgyülemlett, fokozott mértékű energiát. 
Ugyanakkor a félelem redukcióját megközelíthetjük az adott szituációban mutatott magatartás oldaláról is. Amennyiben képes vagyok megváltoztatni a viselkedésemet egy szorongáskeltő helyzetben, azzal visszahatok magára az átélt érzelemre is. Ha például félek a szerepléstől, és ennek ellenére kiállok a közönség elé, akkor egy darabig magas fokú feszültséget tapasztalok, ám ez idővel magától oldódik, ezáltal megismerem ennek a helyzetnek az átélhetőségét. Vagyis menekülés vagy elkerülés helyett vállalom a megmérettetést, egyúttal csökkentem a félelmemet. 

Végül a félelmet befolyásolhatom a vele együtt járó gondolati torzítások átkeretezésével, felsorakoztatva az irreális állítás melletti érveket, valamint azokat, amelyek ellene szólnak.

Megkérdezhetem magamtól, vajon mi történne, ha a logikai hibát tartalmazó negatív automatikus gondolat bekövetkezne? Végül mit tanácsolnék egy barátomnak hasonló helyzetben? Még a legkonokabb negatív automatikus gondolatok is reális irányba terelhetőek, ami azonnal a hozzá kapcsolódó rossz érzések csökkenéséhez vezet. Ahogy Béla mondja, az érzelmek vannak, pont. És ugyanígy el is múlnak. Ha hiszünk ebben, a legkomolyabb félelmeinkkel is bátran szembenézhetünk. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

 Gróf Batthyány Lajos és felesége, gróf Zichy Antónia sorstörténete példaként áll a mindenkori magyar társadalom előtt. Ennek apropóján hozta létre a Magyar Batthyány Alapítvány a gróf Batthyány Lajos- és gróf Zichy Antónia-díjakat 2019-ben, amelyeket idén ismét kiosztanak.

A két díjat olyan személyek kaphatják, akik társadalmi, gazdasági, politikai kihívásokra praktikus és pragmatikus, a lehetőségekkel és szükségszerűségekkel arányos választ adnak.

Ezzel a magyar nemzet jobbítását, Magyarország sikerét, nemzetközi elismertségét, a gazdálkodói tradíciók megőrzését és megújulását, a kisközösségek és a család egységét, a hitbéli és egyetemes értékek érvényesülését, a tudomány, kultúra, művészet és oktatás fejlődését erősítik. A díjak pénzjutalommal is járnak.

Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke az idei jelöltállítás kapcsán hangsúlyozta: „Rendkívüli időket élünk; ilyenkor a példamutató tettek még inkább felértékelődnek. A díjak megalapításakor nem gondolhattuk, hogy három év alatt mekkorát fordul a világ körülöttünk és mennyire aktuálissá válnak azok az értékek, amelyek elismeréseinkben öltenek testet.” 

Az idei díjazás fővédnöke ezúttal is Balog Zoltán, református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. A végső díjazottak személyéről idén is az Alapítvány által felállított nyolcfős független, szakmai Bíráló Bizottsága dönt. A Díjak átadására az Aradi Vértanúk kivégzésének nemzeti gyásznapján, 2022. október 6-án kerül sor a Batthyány-mauzóleumnál.

Az Alapítvány idén is lehetőséget biztosít bárki számára a jelöltállításra. A javaslatok a [email protected] e-mail címre várják 2022. július 31-éig.

További információ és a felhívásról készült kisfilm itt érhető el.

„Manapság szeretnénk azt hinni, hogy a szüleink, nagyszüleink generációihoz képest nekünk sokkal jobb és őszintébb a kapcsolatunk a gyermekeinkkel, hiszen nyitottak vagyunk, számos pszichológiai könyvből, előadásból tájékozódunk a kérdésben. Az igazság azonban az, hogy a gyerekeink ezt nem tudják, és kamaszként épp úgy viselkednek, mint a korábbi generációk: sok mindent elhallgatnak a szülők elől, nem feltétlenül velük osztják meg az élményeiket. 12-14 évesen már élénken érdeklődnek a nemiség iránt. Ami változott, az az, hogy a technikai környezet számos olyan lehetőséget teremtett, amellyel élve már súlyosabb tettek lehetnek az amúgy teljesen egészséges kíváncsiság, a szexus iránti érdeklődés következményei” – kezdi szakértőnk, amikor felvázolom neki az első történetünket.

Meztelen szelfik az osztályban

Ancsa szeret a kamasz fia telefonjában kutakodni. Az egyik este szexuális tartalmú képeket talált rajta az egyik lányról az osztályukban. A lány maga küldte a képet a meztelen testéről, felismerhetően ő szerepelt a fotón. Ancsa émelyegni kezdett, ugyanis a 16 éves fiú mellett volt egy 14 éves lánya is, akiről bár nem tudta elképzelni, hogy ilyet tesz, mégis valami azt súgta neki, hogy nem ismeri elég jól a gyerekeit, és nem tudhatja, mi jár egy kamasz fejében. Amikor a fiát kérdőre vonta, természetesen az első reakció a felháborodás volt, hogy miért turkált az anyja a telefonjában. Ancsa magyarázta, hogy ez megalázó dolog és bűncselekmény, következményei lehetnek, főleg, ha másnak is továbbküldte, de a fiú egyáltalán nem vette komolyan a dolgot.

Azt állította, hogy az osztályban teljesen természetes jelenség, hogy meztelen képeket küldözgetnek a gyerekek magukról, és aki kap, az továbbítja a többieknek.

Másnap találkozott a lány édesanyjával, meg is szólította, de végül nem mesélte el, hogy mit tud. Arra gondolt, neki is összetörne a szíve, ha a lánya hasonló dologba keveredne.

„Ancsa kutakodása eléggé elítélendő. Neki már sokkal régebben kellett volna nyíltan beszélnie ilyesmikről a gyermekeivel, biztosítva őket arról, hogy tudja: a kamaszkor egy izgalmas, sok újdonságot hozó életszakasz, amelyben a nagyszerű dolgok mellett hibákat is követ el az ember, amiknek akár súlyos következményei is lehetnek, akár lelkileg, akár jogilag. Ezt ők nem tudják, ha nem mondják el nekik érthető módon. Sajnos úgy tűnik, általános jelenségről van szó, ami több szempontból is káros.

Míg régen a modellekről voltak csak képek, addig ma a fiatalok magukról osztanak meg szexuális tartalmakat. Kevesebb jut a fantáziának, elmarad a vágyakozás, ami a kamaszkori kapcsolatok megváltozásához is vezet. Emellett a jogi aspektusok sem elhanyagolhatók.

A szülőknek érdemes felkészülniük arra, hogy az internethasználat, a közösségi média és az okostelefon számos előnye mellett képesek legyenek a hátrányokról, a veszélyekről is beszélgetni a gyerekekkel, méghozzá elég korán. Ne legyenek tabutémák, ne legyen fenyegetés, hanem a gyerekek érdekében egy velük együtt zajló beszélgetés, amelyben a kérdésekre őszinte válaszok hangzanak el. Nem tapintatra, hanem nyíltságra van szükség ahhoz, hogy a valós veszéllyel szembesítsük a gyermekeinket. A másik szülő bevonása időnként elkerülhetetlen, és nem az ő szíve megszakadásától kellene félni, hanem a gyereke bajba kerülésétől. Ehhez azonban megfelelő kommunikációra van szükség, aminek persze nincs mindenki a birtokában” – magyarázza dr. Belső Nóra.

Kép

Képünk illusztráció – Forrás: Pexels/Ivan Samkov

Vannak helyzetek, amikor – bármennyire szeretnénk is – nem kerülhetjük el a konfliktust. A szülőtársunkat figyelmeztetni a lánya meztelen képeire bizony kínos dolog, és valószínűsíthetően az első reakció részéről a tagadás és az agresszív válasz lesz. Érdemes tapintatosnak és higgadtnak maradnunk hasonló helyzetben, mert abban biztosak lehetünk, hogy ha „beletettük a bogarat” a másik fülébe, az vélhetően előbb vagy utóbb, de utána fog járni a dolognak. De mi történik, ha mi kapunk hasonló híreket? Érdemes figyelembe venni, kitől és milyen körülmények között jön az információ. Ha elvonulva, diszkréten, jó szándékkal közlik a hírt, esetleg szakember társaságában, akkor emlékeztessük magunkat, hogy minden bennünk felmerülő érzés természetes – a düh, a szégyen és a tehetetlenség is –, de nem mindnek kell hangot adni az adott pillanatban.

Érdemes magunkban vagy a párunkkal kezelni az első indulatokat, és a gyermekünkkel már hideg fejjel beszélni a témáról. Ha tapintatlan, fennhangon közölt, megszégyenítő megjegyzésekkel találkozunk, hívjuk félre az illetőt, és vonjuk kérdőre: miért mondod ezt?

Nagyon nagy tudatosságot kíván egy kamasz gyermek nevelése és a kölcsönös bizalmi kapcsolat kialakítása, ahol kínos témákról is szabad beszélni. Ez nem mindenkinek következik a természetéből, zavarba jövünk, mismásolunk, ha például szexről van szó. Hajlamosak vagyunk szőnyeg alá söpörni életünk kínos, zavarba ejtő epizódjait, mert azt gondoljuk, akkor nem kell átélnünk őket. De sajnos a film mindenképp forog, csak épp a rejtett zónában. Azon a területen, amelyet sokszor pont mi rejtünk el magunk elől, akárcsak következő esetünk főszereplője, Marina tette.

A férj másik családja

Marina pedáns asszony, két fiatal felnőtt gyermekéből egy még otthon lakik, mindketten diplomások. A férje orvosdinasztia sarja, impozáns férfi, aki a munkahelyén igazgatja a neurológiai osztályt, otthon pedig a legfőbb döntéshozó és megmondóember szerepét tölti be. Beszédéből mindig kihallatszik, hogy amit ő megmond, az „meg van mondva”. A gyermekvállalás és a ház körüli teendők kérdései mellett eldöntötte, hogy a feleségének nincs szüksége munkára, maradjon otthon, ne idegeskedjen feleslegesen. És Marina mindenben szót fogadott, sosem kérdezett.

Észrevette, hogy a férje évek óta napi 15 órákat dolgozik, de a főorvos elmagyarázta neki, hogy ilyen az élet a kórházakban. Azt is megfigyelte, hogy a férje mindig hideg vele, nem kedveskedik, nem kérdezi, hogyan telt a napja.

Marina megtanult egyedül lenni, és inkább a baráti kapcsolatait ápolta. A barátnői többször mondták neki, hogy nézzen utána a férjének, mert valószínűleg szeretőt tart, de Marina nem akarta meghallani az óvó figyelmeztetéseket. Feltűnt neki, hogy a férje nagyon ideges lett, amikor egyszer felvette a telefonját. Próbálta megnyugtatni, bocsánatot kért, de a férfi nagyon nehezen nyugodott le. És feltűntek a sanda mosolyok is, amelyeket csakis a telefon kijelzőjének tartogatott. A barátnői szóltak, hogy látták a férjét a szeretőjével étteremben, szállodában, de Marina nem hitte el.

Egy nap, amikor vásárolgatott a drogériában, a boltból kilépve megpillantotta a férjét az utca másik oldalán. Már integetett volna, amikor észrevette, hogy egy ötéves forma gyerek odaszalad hozzá, és átöleli a lábát.

Egy jól öltözött nő tartott utána, és karöltve befordultak az utcasarkon. Marina még félórán át állt az úttest mellett, mire meg tudta tenni az első lépést. Sokáig győzködte magát, hogy ezzel semmi sem változik, az életük haladhat tovább a maga medrében. Ezek után még órákig tartott felvennie azt az arcot, amelyet a környezete megszokott tőle. Hatalmas erőket mozgósított magában, de úgy érezte, ez még mindig kevesebb, mint amit az egzisztenciális bizonytalanság és a szégyen elviseléséhez kellene hadba állítania.

„Marina esete nem ritkaság. Ő már a házassága elején »engedélyezte« a férjének a külön utakat. Nevezhetjük ezt elvakult szeretetnek, bizalomnak, naivitásnak is, ami a »kiváló« férje iránti tiszteletből fakadt. Ez a házasság, noha kifelé mintaértékűnek tűnhet, híján van a bensőségességnek, a kölcsönösségnek, az őszinteségnek. Ehhez persze kell egy pszichopátiásnak tűnő, önelégült férj is, aki önző módon használja ki az embereket maga körül, és kiszolgáltatottságban tartja a saját feleségét, aki viszont hagyja ezt.

Sajnos sok ilyen helyzetet látok, ahol az egyik fél – legtöbbször a feleség – valamilyen előny érdekében (egzisztenciális biztonság, társadalmi státusz, mások elismerése), vagy esetleg kényelemből képes belehelyezkedni egy ilyen helyzetbe, és a saját nyugalma érdekében nem keresi a konfliktust, nem veszi észre a jeleket.

Amiről nem tudunk, az nincs alapon őrizgeti az ideálképet a saját életéről. Ez a látszólagos nyugalom és az érdeklődés hiánya korántsem vonzó az amúgy is folyamatosan a figyelmet igénylő partner számára, tehát részéről borítékolható a külső figyelem keresése, akár egy párhuzamos élet felépítése. A praxisomban számos hasonló esettel találkoztam, sajnos már többnyire abban a szakaszban, amikor a megalázottság, a bántások lelki hatásai mutatkoztak. A megoldás sajnos mindenhol a válás volt, ami után az önismeret és a személyiség fejlesztése volt a következő lépés, hiszen csak így vált lehetővé, hogy egy teljesen új alapokon nyugvó, másképpen működtetett kapcsolatot alakítson ki magának a kliens. Annak belátása, hogy ő is hibás volt, senkinek nem volt egyszerű, és bár a hibáztatás nem cél, a hibák felismerése az. A belső erőforrások mindenkiben megvannak, aki le akarja győzni a lustaságát, fel tudja adni a látszólagos kényelmét, és el tudja fogadni, hogy maga is hibázott. Persze a külső segítség, főleg egy szakembertől, nagyon sokat számít, és segíthet elérni a célokat” – véli dr. Belső Nóra.

Kép

Képünk illusztráció – Forrás: Freepik

Ugyan Marinát a barátai szemtől szemben próbálták tájékoztatni a férje párhuzamos életéről, mégis szárnyra kaptak a személyét övező pletykák is. Szorongott miattuk, ám sosem vette a bátorságot, hogy a szemébe nézzen a pletykálkodóknak. Érezte, hogy van az a fajta szóbeszéd, amelyre nem érdemes figyelni, szájról szájra terjedhetnek destruktív tartalmak is, amelyek valósággal fojtogatják az alanyukat.

Üzenet a rossz nyelveknek

Mit tegyünk, ha mi magunk kerülünk a pletykálkodás középpontjába? „Szerintem mindenképp foglalkozni kell vele, de nem mindegy, hogyan. Először is arra kell rájönni, mi a legfőbb ok: irigység, féltékenység, félelem, rivalizálás, vagy akár egy konkrét történés.

Az is lehet, hogy a dolognak van igazságalapja, azaz jogos a kritika, csak nem megfelelő köntösben érkezik. Az első lépés tehát az önvizsgálat.

Ha képesek vagyunk az őszinte önkritikára, rájöhetünk a hibánkra, amikkel az áskálódó is foglalkozik. Ilyenkor nyugodtan szembe is állhatunk vele, és elmondhatjuk: »a hátam mögött kritizáltál, de rájöttem, hogy van benne igazság, szóval próbálok változtatni, te pedig fejezd be!«. Ha nincs ilyen ok, akkor pedig bátran odaállhatunk ezzel is: »szeretném, ha elgondolkodnál, mi késztet téged az alaptalan vádaskodásra, mert nagyon igazságtalannak érzem, és te is tudod, hogy ártasz vele nekem«. Véleményem szerint ezt mielőbb meg kell tenni, mert az idő haladása a többi ember elbizonytalanodásához, a nem zörög a haraszt alapú ítélkezéshez is vezethet. Az ilyen helyzeteket jobb hamar, határozott módon kezelni és lezárni. Fontosnak tartom, hogy a kommunikációnk végig legyen nyílt, egyenes és érzelmektől mentes, mert ilyen helyzetben nem segít a düh, az indulat vagy más érzelmek kifejezése” – hívja fel a figyelmet a szakértő.

Már gyerekként is arról álmodoztál, hogy televíziós műsorvezető leszel?

Mint minden gyerek, sok mindenről álmodoztam: egyik nap mesemondó akartam lenni, másik nap a „bácsi, aki árulja a színes üdítőket”, következő nap pedig már karatés vagy divattervező. Amikor már kicsit nagyobb voltam, akkor kezdtem el keresni a színpadot. Színész, műsorvezető szerettem volna lenni. Tehát igen, mondhatjuk, hogy már gyerekként álmodoztam erről. Volt egy műanyag lila mikrofonom, azzal „szerepeltem”. Így lett később a játékból szakma.

A tanulmányaid alatt nagyon sok diákszervezetnél tevékenykedtél, köztük a Kolozs Megyei Magyar Diáktanácsnál (KMDT) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségénél (MAKOSZ). Tudatos volt részedről, hogy ilyen sok fórumon megfordulj?

Egyáltalán nem, csak folyamatában tudatosult bennem, hogy ez mennyi mindent adott nekem. Úgy kezdődött, hogy meghívtak egy KMDT gyűlésre, ahol nagyon megtetszett a szervezeti munka. Fiatalon bedobtak a mélyvízbe: a középiskola első évében tartottam életem első képzését rendezvényszervezés témában, ahol a háromórás ülés alatt egyetlen szünetet sem tartottam. Ez a résztvevőkkel szemben elég kegyetlen, de azzal nyugtattam magam utólag, hogy valamit lehet jól csináltam, ha ennyi ideig tudtak figyelni. A későbbiekben elsajátítottam a képzéstartás módszertanát is. Sokat tanultam, tapasztaltam, utaztam ezekben az években.

Otthon a hűtőnkön volt egy kis jegyzet, oda be volt írva januártól decemberig szinte minden hétvégére valami. A szüleim így tudták követni, hogy mikor milyen rendezvényen, képzésen veszek részt.

Ezek vittek a kommunikáció szak felé, illetve adták az alapokat a későbbi pályaválasztáshoz.

Hogyan és mikor kerültél az Erdélyi Magyar Televízióhoz?

Egy hétfői reggelen hívtak fel, hogy elvállalnék-e egy műsort. Akkor ébredtem meg, és gondolkodás nélkül rávágtam, hogy persze, mert azt hittem, hogy interjúalany lennék. A beszélgetés második felében derült ki számomra, hogy ez egy szakmai lehetőség, szerkesztő-műsorvezetőként számítanának rám. Megállapodtunk, hogy ha készítek egy próbaműsort, és az adásképes lesz, akkor kezdhetek. Így lettem 2015-ben az Erdélyi TV munkatársa. Akkor mesterképzésre jártam még a BBTE kommunikáció szakán. Nagyon fontosnak tartottam az egyetemi gyakorlatokat, mert valahol így lettem látható a szakmai porondon, így kaphattam később ezt a lehetőséget is.

A Női szeszély volt az első műsorod.

Igen, és azért volt nehéz az elején, mert egy gyakorlott műsorvezetőt váltottam, egy ideig kerestem saját magam. Próbáltam nem összehasonlítani a műsorokat, hanem megtalálni az én utam, hogy miként tudok hiteles lenni. Ehhez viszont műsorcímet cseréltünk. Ez volt a disszertációm témája is, amit Keszeg Anna vezetésével írtam. Az új címet pedig László Noémi találta ki, és így született a Panoráma. Ezt még inkább a sajátomnak éreztem; olyan tartalommal tölthettem fel, ami közel állt hozzám és érdekelt. Változtattunk a rovatok tartalmán is, egy témát próbáltunk körbejárni több szemszögből.

A televíziózás mellett bekapcsolódtál a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom (NEEEM) kampányába is. Ehhez mi adta a motivációt?

Szerettem volna nőket érintő komoly témákkal is foglalkozni a műsoromban, de ez egy könnyed női magazinműsorba nem fért bele. Ekkor hallottam, hogy az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) Nőszervezete indít egy ilyen kampányt, és mondták, hogy ha szeretném, akkor ebbe bekapcsolódhatok külső koordinátorként. A motivációt az adta, hogy

amikor diáktanácsos voltam, egy lány elmesélte, hogy kétszer is megerőszakolták. Ez nagyon lesokkolt, sokáig emésztett, és azt éreztem, hogy nem tudom, mit kell ilyenkor tenni.

Nem tudom, kinek kell szólni, kitől kell segítséget kérni, mi az eljárás, miért nem magánügy ez. A kampány segítségével megválaszoltuk ezeket a kérdéseket. Egy női magazin műsorvezetőjeként pedig kötelességemnek éreztem azt, hogy ilyen információt is közvetítsek.

Van olyan műsor, amely az elmúlt években nagyon emlékezetesre sikeredett, esetleg van kedvenced?

A legelső interjúm Skovrán Tünde színművésszel volt – még ma is emlékszem, mennyire remegett a kezemben a füzetem, amelyben a kérdések voltak. A 25 perces műsor szerkesztése akkor 8 órán át tartott; azóta lecsökkent 1 órára, és a lámpaláz is csak mértékkel van jelen. Egy másik kedves élmény a legelső Székely Gazda műsor, amit a Csíkszeredába költözésem után készítettem. Kászonban voltunk fent a hegyen, egy pásztorral beszélgettünk, aki nagyon megmaradt bennem. Megfogott az a tisztaság, egyszerűség, nyugodtság és idill, ami ott fogadott. De izgalmas volt a Székely konyha és kertben (Hargita Stúdió) a disznóvágás, amelyen már pocaklakó is velem volt, ezért nem bírtam túl jól a szagokat, de igyekeztem helytállni. Az Oxigén című, környezettudatos műsoromból (ETV) nagyon sokat tanultam, igyekeztem a mi életünkbe is beépíteni a praktikákat. De azt hiszem, hogy a lelkem mélyén a Panoráma női magazinműsor állt hozzám a legközelebb. Talán azért is, mert szinte három évig, hetente négy személlyel forgattunk – rengeteget tanultam, tapasztaltam és vittem magammal belőle.

Kép

Fotó: Bethlendi Tamás

Hogy érzed, mi jelenti a legnagyobb kihívást a szakmádban?

Korán kelni. Vagy újranézni, újrahallgatni a felvételeket, amelyeken én beszélek. De számomra az is kihívás, hogy megőrizzem a minőséget, újat hozzak, és ne fásuljak bele. Amikor már mindegy, akkor az már rossz nálam. Fontosnak tartom a hitelességet, a nyitottságot és a tájékozottságot, mert ezt mindegyik képernyő kiszűri.

Időközben férjhez mentél, és a szülővárosodból, Kolozsvárról elköltöztél Csíkszeredába. Nem hiányolod a nagyvárosi pezsgést?

Amikor ideköltöztem, mindenki azt mondta, hogy nyugdíjba vonulok. De nem ez volt a tervem, egy érzelmi döntés hozott ide: a (most már) férjem. Ő marosvásárhelyi születésű, de 11 éve a Csíki Játékszín színésze.

Mi korábban a családdal nyaralni jártunk Székelyföldre, de mindig szerelmes voltam ebbe a tájba, környezetbe. Úgyhogy a szerelmek itt marasztaltak. Itt alapítottunk családot, a kislányunk már csíkszerdai születésű.

Örülünk, mert családbarát város, rengeteg programlehetőség van, viszont csak úgy élhető számunkra, ha egy hónapban minimum egyszer elutazunk. Ilyenkor gyakran Kolozsvárra is elmegyünk, mert a család és a barátaim azért hiányoznak a városból.

A kislányod, Virág már egyéves. Hogyan éled meg az anyaságot? 

Hálás vagyok, hogy két évig gyermeknevelési szabadságon lehetek, nem, mint a szüleink, nagyszüleink. Az anyaság pedig izgalmas, tele határfeszegetéssel, önismerettel, fáradtsággal és boldogsággal. Virág egy nagyon jó tükör. Rengeteg dolog volt, amelyben fel kellett nőnünk a feladathoz, újra kellett tervezzünk, de igyekszünk jó csapatot alkotni. És amit még fontosnak tartok: rugalmasság, tervezés, amit megint rugalmasság követ. Ebben a pillanatban ezt érzem, valószínű, mert most ez a kihívás, de minden egyes nap más. Sőt, egy nap során is rengetegféleképpen élem meg az anyaságot.

Mit gondolsz, mit adott a személyiségedhez az, hogy kisebbségi magyar létbe születtél?

Sosem gondolkodtam ezen, számomra ez teljesen természetes. Úgy érzem, hogy beleszülettem egy hagyományba, egy tánccsoportba, egy népviseletbe. Ezeken túl pedig rengeteg nyitottságot, új nyelvet, kultúrát, szépirodalmat adott nekem a kisebbségi lét.

A kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) Parlament által elfogadott módosítása több százezer ember életét befolyásolja Magyarországon. Az adónem alkalmazásával vannak, akik élnek, illetve visszaélnek, a kormány az utóbbiak miatt tartja indokoltnak a kata átalakítását. A módosítás azonban nem mindenkit érint egyformán. Vannak, akik a változás nyomán nehezebb helyzetbe kerülnek más érintetteknél – például a szellemi szabadfoglalkozásúak: művészek, mérnökök, szövegírók és még sokan mások –, ők azon törik most a fejüket, hogyan alakítsák az egzisztenciájukat a közeljövőben. 

Kik maradhatnak katások?

A jelenlegi helyzet szerint szeptember 1-től azok maradhatnak katások, akik főfoglalkozású egyéni vállalkozókként és őstermelőkként kizárólag magánszemélyeknek állítanak ki számlát (ez alól kivételt képeznek a taxisok).

Számukra a kata összege továbbra is havi 50 ezer forint lesz, ha az éves bevételük nem haladja meg a 18 millió forintot, tb-járulékot és szociális hozzájárulási adót (szochót) nekik továbbra sem kell fizetniük.

Az eddig a kata szerint adózók többségének jelen állás szerint új megoldást kell találnia, hiszen nagyon szűk az a tevékenységi kör, ahol kizárólag magánszemélyek a megbízók. Angyal József okleveles adószakértő szerint nem igaz, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adójával azokat célozták, akik a lakosságnak szolgáltatnak, tehát nem feltétlenül a fodrászok, manikűrösök miatt találták ki a katát. „Mindazon adózási módokat, ahol csak bevételi nyilvántartást kell vezetni, elsősorban a szellemi szabadfoglalkozásúaknak találták ki, például mérnököknek, tervezőknek, igazságügyi szakértőknek, akiknek jellemzően alacsony költségük van. Mindezt azért, hogy ne kelljen számlákat gyűjtögetniük, ne számoljanak el fiktív költségeket, és pontosan ez határozza meg az egyik választóvonalat azzal kapcsolatban, hogy mit kell csinálnia annak, aki nem katázhat többé” – mutat rá Angyal József.

Annának alternatíva lehet az átalányadózás

Anna a gyermeke mellől nem szeretett volna alkalmazotti státuszba visszatérni, ezért katázó szabadúszó szövegíróként keresi a kenyerét. Mivel vállalkozásához csak a saját telefonjára, laptopjára, illetve némi papírra és írószerre van szüksége, szellemi szabadfoglalkozásúként nemigen tud költségként semmit elszámolni.

Angyal József szerint számára jó választás lehet az átalányadózás, amelynek keretén belül bizonylat nélkül lehet költségeket elszámolni.

Főszabály szerint a költséghányad 40 százalék lehet (azért főszabály szerint, mert vannak olyan tevékenységi körök pl. gépjárműjavítás, építőipari kivitelezés, szépségápolás, ahol a költséghányad 80 százalék. A részletes listát lásd itt.) Ebben az esetben a jövedelem 60 százalék, ezután kell befizetni az adót és a járulékot.

Angyal József példával igyekszik szemléltetni ezt a típusú adózást: ha egy átalányadózónak van 10 millió forint bevétele, abból 40 százalékot, tehát négymillió forintot költségként elszámolhat, így 60 százalék lesz az, ami tulajdonképpen a jövedelmét képezi. „Fizetnie kell szociális hozzájárulási járulékként 13 százalékot, le kell vonnia 18,5 százalék tb-járulékot, az szja-nál pedig van olyan kedvezmény, hogy 1,2 millió forint éves összegig adómentes, vagyis az szja alapja további 1,2 millió forinttal csökken” – teszi hozzá a szakember.

Fontos tudnivaló az is, hogy a befizetendő tb-járuléknak és a szochónak abban az esetben is el kell érnie a minimálbér, illetve a bérminimum után fizetendő összeget, ha az adóalap alacsonyabb annál.

„Figyelni kell arra továbbá, hogy a 12 millió forintos bevételi korlátot ne lépjük túl, ha az átalányadózást választjuk, mert akkor ez az adózási forma elveszíti azt az előnyét, hogy nem kell áfát fizetni”

– hangsúlyozza Angyal József, aki szerint a katáról szóló módosítás miatt várhatóan erősödni fog a feketegazdaság.  

A Bankmonitor cikkében az átalányadózás előnyeként emlegetik a katával szemben azt, hogy „míg a katás vállalkozásoknak tudomásul kellett venniük azt, hogy az szja-kedvezményekben nem részesülnek, illetve csak töredék szolgálati évet szereznek az öregségi nyugdíjjogosultságukhoz, ez az átalányadózás mellett már nincs így.”

Hátrányként pedig a magasabb közteher mellett a több adminisztrációval is számolni kell, többek között havi járulékbevallással, éves szja-bevallással és számlanyilvántartással is foglalkoznia kell annak, aki ezt az utat választja.

Bánki Erik, a Fidesz frakcióvezető-helyettese nemrég bejelentette, hogy napokon belül elérhető lesz a NAV adókalkulátora, de addig is érdemes megnézni a Bankmonitor összehasonlító táblázatát.

Ki lehet átalányadózó?
Az átalányadózást az az egyéni vállalkozó választhatja, akinek a bevétele az átalányadós adóév előtti adóévben nem haladta meg az éves minimálbér tízszeresét. A minimálbér tavaly 167 400 forint volt. Ez alapján a bevételi határ 20,08 millió forint. De itt is van kivétel! Kereskedelmi tevékenységből származó bevétel esetén a bevételi határ a minimálbér ötvenszerese, ami 2021-ben 100,4 millió forint volt. Az átalányadós adóévben pedig a vállalkozó bevétele nem haladhatja meg az aktuális éves minimálbér tízszeresét (vagyis a bevétel a jelenlegi számok alapján maximum 24 millió forint lehet).

Fontos tudni, hogy ha egyéni vállalkozóként az szja szerinti átalányadózást választjuk, akkor:
- a teljes bevétel egy része a költséghányad,
- adózni pedig csak a fennmaradó jövedelem után kell.
- Hogy pontosan mennyi adót és járulékot kell megfizetnie egy átalányadózást választó egyéni vállalkozónak, azt a teljes bevétel mellett a végzett tevékenység is meghatározza.
- Ha egyéni vállalkozóként az átalányadózást választjuk, akkor azt minden tevékenységre alkalmazni kell.

Forrás: Bank 360.hu

Dávid rosszul járhat az átalányadóval

Dávid laptopokat forgalmaz, a gépek beszerzése pedig jelentős költséget jelent vállalkozásának, így Angyal József szerint nem feltétlenül jár jól, ha átalányadózásra vált.

„Ahol van jelentősebb beszerzési összeg, ott más a helyzet, hiszen beszerezte az árut, aminek van pontos összege, amit el tud számolni, így lehet, hogy a 40 százaléknál több jön ki neki. Ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogy a költsége – figyelembe véve az alkalmazottak bérét, a felhasznált anyagköltséget, a működési költséget, esetleg az irodabérlést – meghaladja-e ezt a bizonyos 40 százalékot. Ezért is mondtam, hogy tevékenységtől is függ, hogy ki milyen adózási módot választhat” – hívja fel a figyelmet az okleveles adószakértő. 

Nyár végéig lehet cégek felé számlázni

Dóri pszichológus, rendszeresen tart cégeknek mentális egészségről szóló tréningeket, de mellette magánkliensei is vannak, a tevékenységének nagyjából egyharmadát teszik ki a céges megrendelések. „Akik ebben a helyzetben vannak, bejelentkezhetnek a kata alá, de az első cégtől származó bevételük megszerzése után elvesztik kata-alanyiságukat. Ezért azt kell csinálni – mivel az átmeneti szabály az, hogy amit még augusztus 31-ig kiszámláznak a cégek felé, az függetlenül attól, hogy mikor folyik be a pénz, még a mostani kata alá tartozik –, hogy a céges megrendeléseket lehetőség szerint augusztus 31-ig lekésőbb ki kell számlázni” – hívja fel a figyelmet az okleveles adószakértő. 

Hogyan tovább az eddig katázó Bt.-knek?

Angyal József a Képmásnak elmondta, hogy a Bt.-k előtt két út áll. Vagy áttérnek a számviteli törvény hatálya alá, ami komolyabb adminisztrációt igényel, vagy kiváltják az egyéni vállalkozói engedélyt. „Azt tudni kell, hogy a Bt. kültagja minden további nélkül kiválthatja az egyéni vállalkozói engedélyt, onnantól kezdve pedig átalányadózóként tevékenykedhet. A beltaggal már más a helyzet, mert ő személyes vagyonával felel a vállalkozásért. Ahhoz, hogy a beltag szintén egyéni vállalkozó lehessen, vagy másnak kell átadnia a beltagságot, vagy végelszámolással meg kell szüntetni a Bt.-t” – magyarázza Angyal József.

A szakértő azt is leszögezi, hogy a vállalkozók helyzete annyira eltérő, hogy nehéz általános elveket megfogalmazni, ezért azt javasolja, hogy minél széleskörűbben tájékozódjunk a felmerülő opciókról, lehetőség szerint szakértő bevonásával, aki személyre szabott tanácsokkal tud ellátni minket.

Július elején pápai rezidenciáján exkluzív interjút adott a Reutersnek Ferenc pápa, amelyben beszélt az egyházi és világi nők Vatikánban betöltött szerepéről is. Bejelentette, hogy két nőt tervez kinevezni a Püspöki Kongregáció – az új püspökök kiválasztásának bizottsága – tagjai közé. 

Végül a hivatalos bejelentésre július 13-án, szerdán került sor:

a testület tizennégy új taggal, köztük három nővel bővült.

Tizenegyen érsekek, püspökök és papok. A három női tag közül ketten szerzetesnők: az olasz Raffaella Petrini, a Vatikánváros kormányzóhelyettese és Yvonne Reungoat francia apáca. A harmadik nő pedig egy világi személy: az argentin Maria Lia Zervino, a Katolikus Nőszervezetek Világszövetségének elnöke, akit a pápa régi jó barátjának tartanak.

A 85 éves egyházfő döntése egyértelműen történelmi jelentőségű, hiszen a püspöki kinevezésekről eddig kizárólag férfiak döntöttek. Zervino kinevezése pedig még inkább úttörő lépés a pápai állam történetében.

Mindennek az előzménye, hogy június elején, több mint kilenc év előkészítés után életbe lépett egy új alkotmánymódosítás, amely minden megkeresztelt katolikusnak – nőnek vagy férfinak, egyházi vagy világi személynek – lehetőséget ad, hogy a Szentszék központi adminisztrációjában vezető tisztséget vállaljon. Kivételt képez a püspöki és a papsági testület, amelyekben vezető tisztséget továbbra is csak férfiak tölthetnek be, mivel a katolikus egyházban csak férfiak lehetnek papok és püspökök.

Mi a Püspöki Kongregáció?
A Katolikus Egyház közel 5300 püspökének munkáját felügyeli. Eddig bíborosokból, püspökökből és papokból álló testület volt. Tagjait öt évre választja a pápa. Havonta kétszer ül össze Rómában. Feladata a püspöki kinevezések előkészítése (a keleti egyházak, illetve a missziós területek kivételével), továbbá a részegyházak (egyházmegyék, területi prelatúrák és apátságok, apostoli vikariátusok, prefektúrák és kormányzóságok, személyi prelatúrák és tábori ordinariátusok) létrehozásával, módosításával és kormányzatával kapcsolatos kérdések intézése. A püspökök ide nyújtják be ötévente esedékes jelentésüket és ez a hivatal szervezi az ad limina látogatásokat (a megyéspüspökök szabályos időközönként kötelező látogatása az apostolok küszöbénél, azaz Szent Péter és Pál sírjánál Rómában). Ugyancsak illetékes a püspöki konferenciák tekintetében: felülvizsgálja statútumaikat és határozataikat.

Közgazdász, művészettörténész, bioetikus – női vezetők a Vatikánban

„Nyitott vagyok rá, hogy a nők több lehetőséget kapjanak” – szögezte le a pápa, és ezt már eddigi intézkedései is tükrözték. Az elmúlt években egyre több vezetői pozíciót töltenek be nők a világ legkisebb és hagyományosan férfiak által igazgatott államában.

A Püspöki Kongregációba most kinevezett Raffaella Petrini ferences szerzetesnővér tavaly novemberben lett a Vatikáni Kormányzóság második embere, a Vatikán Pápai Bizottságának, azaz törvényhozó testületének főtitkára. A legmagasabb beosztást kapta meg, amit a pápai állam történetében nő valaha betöltött.

Petrini 53 éves, politológiából diplomázott, a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem gazdaságszociológia-tanára, 2005-től a Népek Evangelizálása Kongregáció egyik felelőseként dolgozott a Vatikánban.

A pápa jelezte azt is, hogy más vatikáni hivatalok élére is el tudna képzelni szerzetesnőket vagy világi nőket. Mint mondta, szívesen látna nőket például a Katolikus Oktatási és Kulturális Osztály és az Apostoli Könyvtár élén.

Korábban, 2020 januárjában a pápa a palermói születésű jogásznőt, Francesca di Giovannit nevezte ki titkárhelyettesnek az Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Részlegéhez (ez lényegében a szentszéki „külügyminisztérium” funkcióit látja el). Ő volt az első nő és az első laikus a Vatikáni Államtitkárságon.

Kép

Dr. Francesca Di Giovanni volt az első nő a vatikáni Államtitkárságon - Kép: Profimedia

Tavaly februárban pedig először nevezett ki nőt a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkárává Nathalie Becquart francia származású nővér személyében. Augusztusban az olasz, közgazdász végzettségű szerzetesnő, Alessandra Smerilli kapta meg az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma (hivatal, amely egy minisztériumhoz hasonlít) új altitkári pozícióját. Carmen Ros Nortes spanyol nővér és misszionárius pedig a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Dikasztérium altitkára lett.

Kép

Nathalie Becquart a Püspöki Szinódus Főtitkárságának első női altitkára - Fotó: Profimedia

A világi nők közül is többen kaptak magas rangú pozíciót Ferenc pápa hivatalba lépése óta. Barbara Jatta olasz művészettörténész lett a Vatikáni Múzeumok első női igazgatója. A kétgyermekes filozófus-teológus, Linda Ghisoni és az ötgyermekes bioetika-professzor Gabriella Gambino mindketten a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériumának altitkárai.

Ez a friss, Ferenc pápa által létrehozott hivatal illetékes a világi hívek apostolkodása terén, feladata a családok és küldetésük gondozása, valamint az életvédelem.

Argentínából, Ferenc pápa szülőföldjéről származik Emilce Cuda teológus, egyetemi professzor, ő a Pápai Latin-Amerika Bizottság titkára. A szlovén Nataša Govekar a Kommunikációs Dikasztérium Teológiai-Lelkipásztori Irodájának igazgatója, míg a brazil rádiós újságíró, Cristiane Murray a Szentszéki Sajtóterem igazgatóhelyettesi posztját tölti be.

Kritikák – mi változik?

A sajtót bejárta Kevin Joseph Ferrel amerikai-ír bíboros, a Laikusok, a Család és az Élet Dikasztériumának prefektusa vicces megjegyzése: ha a tendencia folytatódik, valószínűleg ő lesz az utolsó klerikus, aki ezt a részleget vezeti. A katolikusok tradicionális gondolkodású csoportjai kétségbeejtő tendenciának tartják, és az egyház hanyatlása jeleként értelmezik, hogy nők kaphatják az eddig kizárólag férfi klerikusoknak fenntartott tisztségeket.

Néhány szakértő azért kételkedik, hogy ezek a kinevezések valódi reform indulását jelzik-e, lesz-e hosszabb távú hatásuk.

Cettina Militello olasz teológusnő szerint például a döntés későn született, már korábban be kellett volna vonni Isten egész népét az egyház irányításába, akárcsak az ősegyházban.

A nők egyházi térnyerését radikálisabban sürgető nők attól is tartanak, hogy azok a konzervatív nők fognak előnyt élvezni a vezetői kinevezéseknél, „akik a folytonosságot biztosítják”. Az elégedetlenek véleményét fogalmazta meg Lucetta Scaraffia történész-újságíró egy vatikáni női magazin alapítója: „Mindig szkeptikus vagyok a felülről jövő döntésekkel szemben, amikor olyan nők kerülnek magasra a hierarchiában, akik engedelmesek, és azt teszik, amit a papok akarnak” – nyilatkozta. Kiemelte, a püspökök kinevezése nemcsak a testülettől függ, hanem a leendő püspökök működési helyén gyűjtenek be róluk véleményeket, ahol elsősorban a helybéli férfi elöljárók adnak a jelöltről írásos nyilatkozatot, a jelöltet ismerő nőket ritkán kérdezik meg. Scaraffia szerint, ha a nőket nem hallgatják meg a helyi értékelések során, a püspökök kinevezése soha nem fog változni.

A Twitteren több hozzászóló kritizálta a pápa döntését, volt, aki szerint le kéne mondania.

„A Woke-pápa újra lecsap” – írta egy másikuk. (A woke kifejezés eredeti jelentése „felébredt”. A woke-kultúra egy olyan közösséget takar, akik számára fontos a társadalmi egyenlőség és így érzékenyek a faji és nemi megkülönböztetésre. Manapság leginkább pejoratív értelemben használják a konzervatív, jobboldali emberek a baloldali, liberális nézeteket vallókra – a szerk. )

A szerdai kinevezéseket üdvözölte, ugyanakkor kritikával is illette a Katolikus Egyház liberálisnak tartott szárnyához sorolt amerikai Women's Ordination Conference (WOC) szervezet, amely azt szorgalmazza, hogy nőket is lehessen diakónusokká, papokká és püspökké szentelni. Ugyanakkor közleményükben felhívták a figyelmet, több nő kinevezése a vatikáni posztokra nem képes egyedül orvosolni az igazságtalanságokat, amelyekkel a nők szembesülnek az egyházban.
„Ironikus, hogy miközben a nők most már segíthetnek a püspökök kiválasztásában, ezt a szerepet ők maguknak a nemük miatt tilos betölteniük" – fogalmaztak.

Felhasznált források:
MTI
https://www.magyarkurir.hu/hirek/romai-kuria-intezmenyei-1
https://www.reuters.com/world/europe/exclusive-pope-give-women-say-appointment-bishops-2022-07-06/?fbclid=IwAR1oJZYyJIaw_x5VnhYhr1CTZR6QIiI1abyqY5Ggl5N9bUxUE9xDo8oyt24
https://www.reuters.com/world/europe/pope-rules-any-baptized-lay-catholic-including-women-can-head-vatican-2022-03-19/
https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2022-07/ferenc-papa-reuters-interju-nok-kinevezese-vatikani-hivatalokba.html
https://www.washingtonpost.com/world/2022/07/06/pope-francis-women-bishops/

„Rokonunk kislánya 4 évesen simán csak ugrált, és elesés nélkül egyszer csak felordított fájdalmában. Egyszerűen az ugrálás közben visszacsapó erőtől hosszában végigrepedt a lábszárcsontja.”

„Szerintem ne is focizzon, mert ha arcon találják, akkor betörik az orra. A biciklivel meg elesik. A görkorival is eltöri a lábát. És az utcán se sétáljon, mert Buksi kutya megharapja.”

„Pedig lassan minden óvodában alapfelszerelés... Van, ahol az udvaron, de van a csoportszobákban is!”

„Az egyik legjobb lépés volt, hogy megvettük anno a trambulint. Nagyon szeretjük, és jót tesz a gyerekeknek.”

Ilyen és hasonló kommentek érkeztek a Bethesda Gyermekkórház közösségi oldalára, amikor a közelmúltban arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországon is jelentősen növekedett a trambulinos gyermekbalesetek száma az elmúlt években, és fontos lenne néhány alapszabályt betartani a sérülések elkerülése érdekében.

Nem játék, hanem akrobatikus sportszer

A trambulin alapvetően akrobatikus sportszer, amit először 1936-ban George Nissen vezetett be a köztudatba. Az amerikai tornász volt az, aki kifejlesztette a modern trambulint, és a trambulinozást világszerte sport- és szabadidős tevékenységgé tette. Az 1950-es évek óta egyre népszerűbbé váltak a trambulinok, leginkább Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában. Az Egyesült Államokban már a ‘90-es évek végén évente félmillió trambulint adtak el otthoni felhasználásra.

Ahogy az eszközök egyre elterjedtebbé váltak, úgy nőtt a trambulinbalesetek száma is. A ’90-es évek elejétől, 1999-re drámaian megnőtt, 98 százalékkal emelkedett a sérülések száma.

Évente százezren kerültek kórházba trambulin-baleset következtében, ez pedig azóta nagy valószínűséggel megsokszorozódott. 

Olyan gyakori, mint a biciklibaleset

„A tavasztól őszig tartó időszakban, amikor már van lehetőség kinti időtöltésre, az emberek otthon, a kertekben felállítják a trambulinokat. Ilyenkor a mindennapi gyermektraumatológiai ügyeletekben napi szinten találkozunk trambulinbalesetben megsérült gyermekekkel. Jóval gyakrabban, mint öt-tíz évvel ezelőtt” – mondja megkeresésünkre dr. Bóta Balázs gyermeksebész.

A legtöbben végtagsérülésekkel kerülnek a Bethesda Kórház Gyermeksebészeti Ambulanciájára. Sok esetben az ugrálás során nem megfelelően érkeznek, vagy több gyerek együtt ugrálva egymásnak ütközik, esetleg egymásra esik. Könnyen kibicsaklik a gyerekek lába, vagy úgy esnek el, hogy a karjuk maguk alá szorul.

„Sokszor súlyos csukló-, alkar-, könyök-, lábszártöréseket szenvednek, ezek akár nagy elmozdulással is járhatnak. Ilyenkor mindig (akár nagyobb feltárásos) műtétre van szükség.

Egy nagy elmozdulással járó végtagsérülés a megfelelő műtéti ellátás után több hónapos rehabilitációt, gyógytornát igényel, a teljes végtagi funkció visszanyerése akár egy-két évig is eltarthat.

Az is előfordulhat sajnos, hogy néhány fokos tengelyeltérés, tartós mozgáskorlátozottság marad vissza, amely akár egy egész életre kihathat” – magyarázza a gyermektraumatológus.

„Ha belegondolunk, kerékpárt szinte az összes gyerek használ, és sokan el is esnek vele. Az utóbbi években közel ugyanilyen gyakorisággal találkozunk trambulinos balesettel, holott bicikli szinte minden háztartásban van, de trambulin azért (még) nem. Ez azt jelzi, hogy a trambulin sokkal veszélyesebb, nagyobb kockázattal vezet balesethez, mint a kerékpár” – szemlélteti a szakorvos.

„Viszont a kerékpározásnál is gondot jelent a védőruházat hiánya, nagyon kevesen hordanak például bukósisakot. A legtöbb szülő sajnos nem gondolja végig, hogy a beton keményebb a gyermekek fejénél” – teszi hozzá.

Hatéves kor alatt nem szabadna használni

„Az is nehezíti a helyzetet, hogy a trambulin használata, szerepe nincsen jól meghatározva. Kicsit olyan, mint az elektromos roller a KRESZ-ben. Utóbbival is sok baleset történik sajnos, és még nincs megfelelően szabályozva” – vélekedik dr. Bóta Balázs. „A sérülések kockázata nagy, ezzel nincsenek tisztában az emberek, és a gyártó sem” – szögezi le.

Hogyan lehet mégis körültekintően használni? Hat éven aluliaknak a nagyméretű trambulinok használata semmiképp nem javasolt. Ne engedjük őket alá sem, mert ott is megsérülhetnek, ha valaki rajta ugrál. (Amerikában például az egészségügyi biztosító nem fizet, ha hat éven aluli gyerek sérül meg a trambulinon, mert tisztában vannak vele, hogy nagy a sérülések kockázata.) Nagyobb gyermeket is mindig csak (szülői) felügyelet mellett engedjünk trambulinozni!

Egyszerre mindig csak egy gyermek tartózkodjon a trambulinban, és csak védőhálós, védőszivacsos, megfelelően karbantartott trambulint használjanak!

„Kisgyerekeknek egyrészt sokkal gyengébb még a csontozatuk, másrészt a kordinációs képességeik, az idegrendszerük sem érett arra, hogy egy nagyobb ugrásnál megfelelően tudjanak érkezni. Még egy felnőtt is könnyen el tud esni egy trambulinon. Nagy erők hatnak, ezt fontos tudni. A teljes testsúlyunkkal instabil talajra érkezünk, ez okozza a súlyos baleseteket” – magyarázza a gyermeksebész.

A trambulinnak természetesen előnyei is vannak – nem hiába vásárolják őket egyre többen –, hiszen például a gyerek jól le tudja vezetni általa az energiáját. Megfelelő életkorú gyerekeknél szóba jöhet a trambulinozás sportként is. Sőt, neurológusok azt is felvetik, hogy a motoros fejlődésüket (például mozgáskoordináció, agyi funkciók) is segítheti e tevékenység. A klasszikus, nagy sportszerekhez képest a játszótéren lévő kisméretű, földbe süllyesztett trambulinok más megítélés alá esnek.

„Nem arról van szó, hogy mindentől tiltani kell a gyerekeket, de a szülők többsége nem gondol bele, amíg nem történik meg a baj, hogy az ő gyereke megsérülhet. A legtöbbször azt mondják, hogy az én gyerekemmel nem történhet baj” – jegyzi meg az orvos.

Kisgyerekektől a tinédzserekig

„A leggyakrabban a 8-10 éves korosztály tagjai érkeznek trambulinos sérüléssel hozzánk. Sokszor hoznak a szülők hat év alatti gyermekeket is hasonló sérüléssel. 16- 17 éves serdülőket is látunk el, náluk inkább az a jellemző, hogy nem megfelelően, például háló nélkül használják, nem húzzák be a cipzárt, labdát visznek bele, vagy többen ugrálnak egyszerre” – mondja a szakorvos.

„Nemrég egy 12 éves fiút műtöttem, aki többedmagával ugrált a trambulinon. Olyan rosszul érkezett, hogy mindkét könyökét eltörte, az egyiknél a csont nagyon elmozdult, ezért műteni kellett. Ez 2-3 napos kórházi tartózkodást igényel, majd kétoldali felső gipsz legalább 4-6 hétig, és csak utána kezdődhet a rehabilitáció, majd jöhet a fémek kivétele újabb műtéttel. Legalább fél év, amíg ezt az egyszeri esést teljesen kiheveri. Utána is kérdéses, a könyökfunkció mennyi idő alatt tud teljesen helyreállni. Előfordulhat, hogy nem fogja tudni úgy használni a súlyosabban sérült könyökét, mint a kevésbé sérültet” – mesél egy betegéről.

Eközben olyan eszköz is létezik, amelyiknek egyáltalán nincs védőhálója, emiatt a használói kizuhanhatnak belőle a földre. Ebből még súlyosabb balesetek, koponya-, sőt agysérülés is bekövetkezhet. Évente sajnos egy-két ilyen eset is előfordul a Bethesdában.