„Az én életemet is rajzolod” – Judit vicces alkotásaiban a legtöbb anyuka magára ismerhet
Férjével két ikerfiút nevel, eközben saját mindennapjaikat humorral, öniróniával rajzolja meg Schmidt-Kovács Judit. Először azért kezdett bele az alkotásba, hogy levezesse a feszültséget, oldalát, a rajzolomacsaladom-at azonban mostanra több mint hétezren követik. Judit hangsúlyozza, szülés után a valóság arcon tud csapni, de együtt, anyai sorsközösségben könnyebb átvészelni a nehézségeket. Kell-e, és hogyan kell beszélni az anyaság árnyoldalairól? A rajzolomacsaladom alkotója erről is mesélt.
Kiszakadni a mókuskerékből
Schmidt-Kovács Judit eredetileg terméktervező mérnök, korábban belsőépítészettel foglalkozott, a művészet pedig már egész kiskorától kezdve az élete része volt. Két évvel ezelőtt édesanya lett, sőt rögtön duplán, ugyanis egypetéjű ikerfiai születtek.
„Az ikrek születése után szükségem volt arra, hogy visszanyúljak valami olyan tevékenységhez, amely korábban is az életem része volt, és ezáltal ne anyaként, hanem szimplán Juditként funkcionáljak” – mesél a kezdetekről a harmincas évei elején járó anyuka, aki az első hónapokban a gyerekek fotói alapján kezdett el rajzolni.
„Nagyon megterhelő és sokkoló volt az elején az ikrekkel.
Nem így képzeli el az ember az anyaságot. Arra gondol, hogy milyen cukik lesznek, milyen jó lesz otthon babázni, a valóság pedig azért eléggé arcul tud csapni.
A rajzolás kellett ahhoz, hogy kiszakadjak a mókuskerékből, és feltöltődjek” – folytatja.
„Okostelefonon kezdtem el rajzolni, mert két egyhónapos baba mellett esélytelen volt, hogy papírt, ceruzát vegyek elő, pláne, hogy számítógép elé üljek. A telefonom viszont mindig nálam volt, ha a szobájukban ültem, akkor is tudtam rajzolni. Először sima érintős ceruzával egy ingyenes applikáción. Amikor a férjem látta, hogy kell a rajzolás a lelkemnek, kaptam tőle egy tabletet. Ezen alkotok most.”
„Anyának lenni nehéz”
Mit csinál az anya, amikor alszanak a gyerekek? Elképzelés: takarít, főz, hajtogat. Valóság: ül a kanapén, és kávézik. Ezzel, az első vicces rajzzal indult el a rajzolomacsaladom. Ekkor félévesek voltak az ikrek.
Azóta sok idő eltelt, a rajzolomacsaladom is kinőtte magát, az ikrek is megnőttek. Bálint és Máté augusztusban ünnepelték kétéves szülinapjukat, a családi mindennapok pedig bőven szolgálnak témával az anyukájuknak.
„Van olyan időszak, amikor egyszerre több téma is eszembe jut, máskor a férjem mondja, hogy ez milyen vicces, le kéne rajzolnom. De az elmúlt egy évben minden hétre jutott valami, ami jó alapanyag volt” – mondja.
„Ikres vagy nem ikres, anyának lenni nehéz. Szerintem nincs különbség az ikres vagy a többgyermekes anyaság nehézségi szintje között, a két verzió csupán más kihívásokat rejt magában. Én sosem fogom megtudni, milyen nem ikres szülőnek lenni, csak azt tudom, hogy ez most még nagyon-nagyon nem egyszerű” – szögezi le Judit, aki a rajzokat a fiúknak is megmutatja, ám őket egyelőre még jobban érdekli a toll, mint az, amit az anyukájuk azzal készít.
Régen és most
Az anyaság mindent megváltoztat. Máshogy alszol, máshogy eszel, máshogy vásárolsz… Máshogy létezel, mint régebben. A rajzolomacsaladom mindezt őszinte humorral, iróniával ábrázolja. Az egyik rajzon például az anyuka épp elkéredzkedik a saját édesanyjától, hogy a férjével kettesben lehessenek.
Régen: Anyuci! Peti a suliból elhívott moziba. Elmehetek? Hazaérek 10-re!
Most: Anyuci! A férjemmel kettesben elmehetünk valahova szombaton? Hazaérünk este 7-re!
„Ez pontosan így történt nálunk” – meséli nevetve.
Mint mondja, ő a szerencsések közé tartozik, ugyanis van segítsége: anyósa minden hétköznap munka után átjön hozzájuk. Ilyenkor vagy napközben, alvásidőben, esetleg esti fektetés után van ideje alkotni.
Rajzain a kakaóscsiga-hajú – vagy ahogy Judit hívja, a gyes-kontyos – anyakarakter állandó szereplő.
„De minden egyes alkalommal újra és újra meg kell rajzolni” – avat be a részletekbe. „Emlékezetes számomra a törlőkendős rajz is. Az ember mindig próbál kihúzni egyet a tasakból, de úgy van összerakva, hogy mindig kijön egyszerre tíz. Viszont, ha a gyerek húzza ki, akkor ő egyesével ki tudja húzni az összeset” – mond egy példát.
„Nem lenne jó egyedül megöregedni”
Judit szerint az anyaság nehézségeiről beszélni kell, de nem mindegy, hogyan.
„Ez veszélyes terep, mert eleve alacsony a gyermekvállalási kedv. Ha az anyaság negatívumait még jobban kihangsúlyozzuk, lehet, hogy még inkább csökken a lelkesedés. Ugyanakkor nyilván kell róla beszélni, mert ha csak akkor szembesülsz a nehézségekkel, amikor már ott a gyerek, akkor nincs visszaút.”
„Valahol a kettő között lenne az ideális megoldás” – fogalmaz.
„A Nemakarokbeleszólni oldal alapítói is elkezdtek az anyaság árnyoldalairól kommunikálni. Az egyikük, Fancsikai Eszter teljesen őszintén beszélt erről, és most, amikor a második gyermekét várja, nagyon sokan bántják a kommentekben, hogy akkor minek vállalt másodikat. Ez szerintem nem fair” – hangsúlyozza Judit. „Amikor az ikreket vártuk, az elején mi is megkaptuk a barátoktól, hogy milyen nehéz lesz majd velük, de most, hogy már kétévesek, azt látom, talán ők is szívesen lennének a helyünkben. Azért mindenki belegondol abba, hogy nem lenne jó egyedül megöregedni, kivel ünnepelnéd a karácsonyt nyugdíjasként” – veti fel.
Sorsközösséget hoz létre
A rajzolomacsaladom-hoz hasonló kezdeményezések külföldön is szép számmal vannak. Az ausztrál Paula Kuka Common Wild néven gyárt hasonló tartalmat. A Mom is drawing egy dél-kaliforniai illusztrátor édesanya ötletéből jött létre. A kétgyermekes holland Natasha Sena Heartilyart néven hozta létra a saját oldalát, ő inspirálta leginkább Juditot arra, hogy belevágjon a rajzolomacsaladom-ba.
A rajzolomacsaladom Insta-oldalt már több mint 7200-an követik. „Az oldal sikere abban rejlik, hogy egy anyai sorsközösséget hoz létre. Ezeken a nehézségeken mindenki átesik.”
„Az én életemet is rajzolod” – ilyen visszajelzések is érkeztek már” – mondja az ötletgazda.
Apukák is írtak, hogy az ő szemszögükből is meg kellene rajzolni a családi pillanatokat. De, mint Judit mondja, ő akkor hiteles, ha azt rajzolja, amit ő átél, érez. „Régebben készítettem egy apukás rajzot, a lényege az volt, hogy az apa ne is lélegezzen, maradjon csöndben, miközben a gyerekek alszanak. Tudom, hogy annak idején, amikor picik voltak a gyerekek, a férjemet nagyon bántotta, ha ilyesmit mondtam neki” – emlékszik vissza.
Judit célja, hogy a rajzok minél több anyukához eljussanak, mosolyt csaljanak az arcokra, és segítsenek átvészelni a mindennapi nehézségeket. „Tudom, nekem is mennyit számított annak idején, hogy inkább csak legyintsek egy-egy dologra” – mondja.
Az oldalnak köszönhetően Judit több kisgyerekes anyával is jóban lett. Például az Anyamajom blog készítőjével, illetve így ismerte meg a benkakonyvek alapítóját is, aki szintén ikres anyuka.
„Anyagi hasznot még nem hozott a rajzolás, de nem is ezért kezdtem el, hanem hogy támogatást nyerjek a mindennapokhoz. Ez egy őszinte oldal, ami semmi mást nem akar, csak kiadni a feszültséget, és közösséget építeni. Hosszú távon jó lenne elérni, hogy ez lehessen a munkám. Ez az igazi nagy vágyam” – teszi hozzá.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
