Még a legnagyobb szerelmét is visszautasította – Miért nem ment soha férjhez I. Erzsébet?

I. Erzsébet angol (Tudor) királynőt mindenki ki akarta házasítani, ajánlatok tömegeit kapta, királyok és nemesek tolakodtak a kegyeiért, ő pedig mint valami mesebeli alak húzta az időt, egészen addig, amíg a kora miatt el nem apadtak a kérők. Azóta is foglalkoztatja a történészeket, miért döntött úgy a királynő, hogy nem házasodik meg.

I. Erzsébet
I. Erzsébet angol királynő - Kép: Wikipedia

Amikor 1533-ban megszületett Erzsébet hercegnő, csalódott sóhajok kísérték az érkezését: a várva várt fiúörökös helyett egy kislány érkezett. Csak egy fiú biztosíthatta volna Boleyn Anna pozícióját, egyúttal megerősítette volna VIII. Henriket abban, hogy helyesen döntött, amikor szakított Rómával annak érdekében, hogy felbonthassa házasságát Aragóniai Katalinnal, és elvehesse Annát.

Miután felesége az elkövetkezendő két évben nem adott életet fiúgyermeknek, VIII. Henrik lefejeztette árulás és házasságtörés vádjával.

A History Extra azt is leírja, hogy a király a parlamenttel kimondatta házassága érvénytelenségét, ezért Erzsébet is törvénytelen gyermekének minősült.

Édesapja halála után zaklathatták

Feljegyzések hiányában csak találgatni lehet arról, Erzsébet mikor tudta meg édesanyja sorsát, és hogy ez a tudás milyen hatással volt az életére. Egyik életrajzírója, Helen Castor a könyvében leírja, hogy Erzsébet nyilvánosan soha nem ejtette ki az édesanyja nevét, a történész azonban azt is hozzáteszi, hogy igyekezett magát az anyja rokonaival körülvenni, és volt egy gyűrűje, amelyben Boleyn Anna miniatűrje volt elrejtve.

Édesanyját ugyan kivégezték, de Erzsébet a király gyermeke volt, így továbbra is külön háztartást biztosítottak neki a London közelében található Hatfieldben. Henrik élete vége felé visszafogadta a kegyeibe Erzsébetet, aki így újra bekerült a trónöröklési rendbe. A vörös hajú kislány a festmények alapján nagyon hasonlított édesapjára, így attól soha nem kellett félnie, hogy megkérdőjelezik, ő valóban a király leánya.

A hercegnő élete viszonylag nyugodtan telt édesapja haláláig, amikor öccse, Eduárd örökölte a trónt. A 13 éves lány mostohaanyja, Henrik hatodik felesége, Catherine Parr birtokára költözött. Az özvegy gyorsan férjhez ment Thomas Seymourhoz, aki az ifjú király nagybátyja volt. Ami ebben a házban történt, az jelentősen kihatott Erzsébet későbbi életére.

Tracy Borman történész, a Tudor-kor szakértője egy podcast-adásban elmondta, a leírások alapján a kora tinédzserkorban lévő Erzsébet ki volt téve a nőcsábász hírében álló Seymour zaklatásának.

A férfi a szolgák szeme láttára flörtölt a lánnyal, máskor kimondottan erőszakosan viselkedett, egy alkalommal a hercegnő szoknyáját is szétvagdosta.

Pletykák kezdtek terjedni róluk, és Erzsébetet elküldték a háztól.

Miután Catherine Parr meghalt gyermekágyban, Seymour szabaddá vált arra, hogy megpróbálja elvenni Erzsébetet. A férfit azonban letartóztatták árulás vádjával, és Erzsébetet is megvádolták, hogy összejátszott vele. Ezt a lány végig tagadta. Castor leírja, hogy a hercegnő jeges méltósággal viselte a kihallgatásokat, és miután Seymourt kivégezték, tüntetően visszafogott ruhákat kezdett hordani, hogy ezzel is cáfolja azokat a híreket, hogy viszonya lett volna a férfival.

Az időhúzás művésze

Erzsébetre ezután nehéz évek jöttek, öccse halálát követően a katolikus Mária lett az uralkodó, aki gyanakvással tekintett protestáns irányba húzó féltestvérére. A protestáns nemesek lázongása miatt a fiatal hercegnő közel került ahhoz, hogy Mária kivégeztesse, de végül a királynő megkegyelmezett a húgának.

Amikor az uralkodó 1558-ban meghalt, a 25 esztendős Erzsébet fejére került a korona.

A fiatal királynő állandó fenyegetettségben élt, mind a népe és a tanácsadói, mind az ellenségei azt várták, hogy egy előnyös házasággal szilárdítja meg a hatalmát. Akkoriban Anglia nem volt még olyan erős hatalom, VIII. Henrik szakítása a katolikus egyházzal kényes helyzetbe sodorta a szigetet, hiszen a kontinens vezető hatalmai mind katolikusok voltak.

Kép
I. Erzsébet
Robert Dudley és I. Erzsébet királynő - Kép: Wikipedia

Már az első parlamenti ülés szembesítette Erzsébetet azzal, hogy férjhez kell mennie, hiszen örököst kellett adnia a koronának. Castor leírása szerint Erzsébet ekkor sajátította el az időhúzás művészetét: minden egyes kérőt komolyan megfontolt, halasztott, gondolkodott, míg végül vagy feladták, vagy ő lépett ki a tárgyalásból. Európában szinte nem volt olyan uralkodó vagy herceg, aki meg ne kérte volna a kezét.

Borman szerint Erzsébetnek nem volt pozitív mintája a házasságra, hiszen édesanyját kivégeztette az apja, szeretett mostohaanyja, Catherine Parr szülés során halt meg, a nővére pedig hírhedt és megalázó fantomterhességeket élt át.

A történész szerint valószínűleg a hatalmát is féltette, hiszen egy terhesség esetén a férje régens szerepbe kerülhetett volna. Helen Castor leírja, hogy a különböző külföldi követek sem tudták eldönteni, hogy a királynő valóban komolyan vesz egy-egy udvarlást, vagy csak mindenkit az orránál fogva vezet.

A nagy szerelem: Robert Dudley

Erzsébet királynő életében az egyik legfontosabb férfi Robert Dudley volt, akit gyermekkora óta ismert, és akivel a férfi haláláig szoros kapcsolatban állt. Akárcsak a fiatal királynő, Dudley is átélte, hogy hullanak körülötte az árulással vádolt emberek, édesapját és fivérét is kivégezték. Castor azt is leírja, hogy miután Erzsébet kinevezte őt Master of the Horse-nak, a férfi volt az egyetlen, aki hozzáérhetett a királynőhöz, amikor felsegítette a lovára. Erzsébet nem titkolta, hogy Dudley társaságát jobban kedveli másokénál: Leicester grófjává tette, sőt odáig is elment, hogy nyíltan flörtölt vele, és elterjedt, hogy bejárása van a férfi lakosztályába.

A nyilvánvaló vonzalom ellenére azonban Dudley nem vehette el a királynőt, ugyanis házas volt, és az akkori törvények szerint nem válhatott el. Miután felesége a vidéki birtokukon titokzatos körülmények között leesett a lépcsőről, Dudley-ra olyan gyanú árnyéka vetődött, amely veszélyes volt Erzsébet számára.

Bár a férfi elvben szabad lett a felesége halálával, annak körülményei miatt lehetetlenné vált, hogy Erzsébet igent mondjon neki.

Dudley egészen 1575-ig próbálkozott, amikor egy hatalmas, több napon át tartó ünnepségen is megpróbálta elnyerni a királynő kezét. Erzsébet azonban visszautasította.

A szűz királynő

Castor leírja, hogy a királynő az évek során sokszor eljátszotta az udvari románcot, szerelmes verseket és leveleket kapott előkelő férfiaktól, azonban ezek szép lassan elhaltak. Az évek előrehaladtával Erzsébet felvette a híres „szűz királynő” imázst, aminek a történészek vitatják a valóságalapját. Tracy Dorman szerint a legerősebb bizonyíték, hogy a királynő valóban nem folytatott senkivel testi viszonyt, 1562-ből származik. Ekkor Erzsébet himlős lett, és attól félt, hogy meg fog halni, ezért papot hivatott, akinek megesküdött, hogy soha nem volt férfival, még Robert Dudley-val sem. A történész szerint lehet azzal érvelni, hogy a királynő hazudott, azonban Erzsébet korában az emberek a lelki üdvüket nem kockáztatták volna azzal, hogy hazudnak a halálos ágyukon.

A királynő addig halogatta a házasságot, amíg már senki nem erőltette, hogy férjhez menjen. A szűz királynő megszilárdította hatalmát, s létrehozta az anglikán egyházat, véglegesítve apja elszakadását.

Sikeresen visszaverte a hatalma megdöntésére tett kísérleteket: a trónjára törő skót rokonát, Stuart Máriát börtönbe záratta, később aláírta a kivégzését, és az angol időjárás segítségével győzelmet aratott a spanyol Armada felett is.

Dorman szerint zseniálisan építette a saját imidzsét: a portréit úgy festették meg, hogy fiatal maradjon az arca, és csak alapos, több órán át tartó rutin után jött ki reggelente a szobájából. Az udvarhölgyei csak komor színekbe öltözhettek, hogy így még feltűnőbb legyen a királynő díszes öltözéke. I. Erzsébet úgy tudott sikeres uralkodó lenni, hogy minden nehézségen átlendült, tiszteletet harcolt ki magának, miközben többen is a trónjára törtek, és illegitimnek bélyegezték uralmát. Erős országot hagyott maga után, s bár halálával a Tudor-ház uralma végét ért, a mai napig Anglia egyik legnagyobb uralkodójaként emlékeznek rá.

Források:
Tracy Dorman in The Rest is History, Episode 39: Elizabeth I.
Helen Castor: Elizabeth I. Penguin Books, 2019
History Extra, The birth of Elizabeth I: everything you need to know 
https://www.historyextra.com/period/elizabethan/princess-queen-elizabeth-i-born-when-where-anne-boleyn/
https://thetudortravelguide.com/2019/07/06/the-old-palace-of-hatfield/

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti