| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • A hónap témája
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • A hónap témája
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

„Máltai csatni a bundáskenyér mellé” – a FeteKert szegény falvak termékeivel vár

2023. 01. 25.
Megosztás
  • Tovább („Máltai csatni a bundáskenyér mellé” – a FeteKert szegény falvak termékeivel vár )
Kiemelt kép
fetekert.jpg
Lead

Új közösségi tér, kávézó és bolt nyílt a közelmúltban a belbudai Fény utcai piacon. A második emeleten található FeTeKert nem egyszerűen kávézó vagy üzlet, a helynek története van. Az itt kapható termékek ugyanis az ország felzárkózó településeiről érkeznek: a polcokat helyi termelésből, helyi munkaerővel előállított gasztronómiai és kézműves termékek töltik meg.

Rovat
Köz-Élet
Címke
FeTeKert
FeteKert Kávézó és Reggeliző
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Fény utcai piac
Felzárkózó települések program
Fete program
Vecsei Miklós
felzárkóztató program
Szerző
Velkei Tamás
Szövegtörzs

Egy magas, idős úr nyit be a helyiségbe. Kissé tétován közelíti meg a pultot, mintha nem volna benne biztos, hogy jó helyen jár. Érdeklődik a felszolgálónál: úgy emlékszik, itt régen kávézó működött, ám a környezet nem hasonlít az általa ismertre. A barista megnyugtatja: jó helyen jár, egyben igaza is van, a hely valóban bérlőt váltott. Kéri az idős urat, amíg elkészül a kávéja, nézzen körül.

A nyugdíjaskorú férfi így is tesz, először elégedetten konstatálja, hogy feketéje egy világhírű olasz cég kávéfőzőjével készül, ráadásul kifejezetten a helynek blendelt olasz, kézműves pörkölésű kávészemekből. A pult melletti polcokhoz lép, ahol ízléses csomagolásban megannyi finomság sorakozik. Savanyúságok, lecsó, mézek (még sós karamella és csokoládé ízesítésben is), szörpök, gyógyteák, hidegen sajtolt tökmagolaj.

Majd miután megkapja a rendelését, kissé távolabb is elsétál, rácsodálkozik, hogy kapható méznyalóka, máriatövisolaj, bazsalikomos paradicsomszósz, sőt, még kedves kerámiavirágok is.

Az ősz szakállas úr arcán mosollyal távozik, és valószínűleg megállapítja magában: jó kis delikátesz-kávézó nyílt a régi helyén.

Jól teszi, ha így gondolja, mert az itt kapható termékek nemcsak különlegesek, de történetük is van. A szörpök, lekvárok, csatnik, szószok, szendvicskrémek, textil-, fa- és kerámiatárgyak mind elmaradott vidékek falvainak családias hangulatú kisüzemeiben készülnek nagy gondossággal. A FeTeKert nemcsak lehetőség egy jó kávéra, hanem közösségi tér is egyben. Világok találkozásának, beszélgetéseknek a helyszíne – mi is itt ülünk le a bérlő Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársaival.

Ugrás a munka világába

A FeTeKert a Felzárkózó települések, azaz a FeTe 2019-ben indult országos felzárkózást segítő programjának keretében nyílt meg tavaly év végén. A programban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával húsz egyházi és civil szervezet dolgozik együtt, tudom meg Németh Nándortól, a civil szervezet modellprogramjainak szakterületi vezetőjétől. A példa nélküli összefogás keretén belül a megvalósítók folyamatos jelenlétükkel évtizedek óta halmozódó problémákra nyújtanak megoldást hazánk 300 leghátrányosabb helyzetű településén.

A szerteágazó tevékenységek egyik hangsúlyos eleme a közösségi gazdaságfejlesztés, amelynek fontos lépcsőfoka, hogy a leghátrányosabb helyzetű településeken megtermelt és feldolgozott magas minőségű termékek immár a fővárosban is elérhetők.

Azok a termékek, amelyek a FeTeKertben kaphatók, a vidéki Magyarország és a szegénység kezelésével, felszámolási szándékával összefüggő munka gyümölcsei.

Németh Nándor elmondja: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, illetve a körülötte dolgozó civilek, jó szándékú emberek legalább egy évtizede kezdtek elmaradott falvakban olyan típusú tevekénységet végezni, amely nemcsak a szociális munka klasszikus eszközeit használja, nemcsak oktatási tevékenység vagy egészségfejlesztés, hanem egyfajta munkaszocializáció, ami helyben épít egy rendszert.

„Megjelenik mögötte a termelés, olyan struktúrák jönnek létre, amikben a munkát nem találó, de dolgozni akaró, motiválható, tanítható emberek örömöt lelnek, s valamiféle értelmet látnak a munkájukban. Így létrejön egy olyan termék, amely nemcsak fizetést biztosít számukra, de célt is ad nekik, még ha teljes életeket, családok sorsát egy csapásra nem is tudjuk orvosolni” – magyarázza a szakterületi vezető.

Ezek az emberek beszorultak egy-egy hátrányos helyzetű településre, nem tudnak onnan kitörni élethelyzeti okokból. A Málta célja ezért az volt, hogy velük kezdjenek el úgy dolgozni, hogy abból kialakulhasson helyben egy stabil munkahely, illetve náluk össze tudják szedni magukat az emberek úgy, hogy onnan később továbblépjenek egy piaci munkahelyre. Sokaknak sikerült már ez az ugrás.

A munka során szakmai ismereteket sajátítanak el az emberek, úgy olvasztanak magukba tudást, hogy szinte észre sem veszik, így kinyílik egy világ előttük.

Mindez így válik egyszerre vidékfejlesztéssé és szociális programmá.

 

FeteKert
FeteKert kávézó
FeteKert belülről
FeteKert kézműves termék
FeteKert kávézó belülről
FeteKert kávézó kép
FeteKert kávézó sütemény
FeteKert kávézó dekoráció
FeteKert kávézó belül
FeteKert kávézó és bolt
FeteKert
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert belülről
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kézműves termék
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó belülről
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó kép
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó sütemény
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó dekoráció
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó belül
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó és bolt
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert belülről
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kézműves termék
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó belülről
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó kép
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó sütemény
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó dekoráció
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó belül
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
FeteKert kávézó és bolt
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Megnézem a galériát

Mentek előre a nehéz időszakokban is

A metódus a jelenlét programra épül, amely még 2004-ben indult. A máltaiak akkor úgy gondolták: jól segíteni csak belülről és alulról lehet, vagyis ott kell élni az emberek között, a közösség részévé kell válni, csak így lehet megérteni a problémákat, és a helyben élőket bevonva segíteni rajtuk. „Ez a beavatkozás sokkal «puhább», sokkal érzékenyebb” – mutat rá Németh Nándor.

Ha pályáznak, nem egy felülről irányított rendszerben próbálják elképzelni a fejlesztéseket, sokkal inkább alulról igyekeznek összerakni azokat: arra szereznek forrást, ami helyi problémákat orvosolhat, így e folyamatokba becsatornázhatnak uniós támogatásokat is. Ez részben ellentétes azzal a Magyarországon elterjedt gondolkodással, amelynek pusztán a forrásszerzés célja, mondják beszélgetőpartnereim.

Fontos, hogy nem hagyják ott az embereket egy megkezdett folyamat közben, a köztük eltöltött fejlesztési idő nem korlátozódik projektekre, mindez hosszú távú, értelmes, kiszámítható munkát biztosít. A termékeken is látszik: a máltások és a többi karitatív szervezet egész egyszerűen nem hagyta abba, amit elkezdett, ha volt pályázati forrás, ha nem, mentek előre a nehéz időszakokban is.

Németh Nándor e ponton megjegyzi: a klasszikus mecenatúra kevésbé jellemző az országra, a gazdaság szereplőire. A szervezet mögött a Velux Alapítvány jelent meg, amelytől két projektre is kaptak nagyobb adományt, ezek az összegek fontosak voltak a kávézóban megvásárolható termékek „túlélésében”, hiszen biztosították a forgóeszközigény kielégítését, az alapanyagvásárlást, és néhány szakember javadalmazását egyaránt.

Mindebből következik, hogy alapvetően közösségi forrásokat használnak, ilyen a Felzárkózó Települések (FeTe) program, amely állami költségvetésből indult el 2019-ben.

Pénzt kapnak a kezük munkájáért

A munka mára kikristályosodott termékekben, mert a máltaiak arra is rájöttek: a folyamatnak akkor van értelme, ha helyben nyitnak egy feldolgozóegységet. A Tolna vármegyei Gyulajon létrehozott első feldolgozó kisüzem már 2015 óta termel, e helyszínen kezdték kifejleszteni a recepteket. Mára a készlet elemei kidolgozott metódusok alapján, szép, modern csomagolásban jelennek meg.

Azóta is egyre-másra nyílnak a kis üzemek, ahol gyártani kezdenek, először még nem piaci alapon, hanem karitatív módon. Később, amikor már olajozottan megy a termelés, és a rendszerbe belépők végigmentek a tanulási folyamatokon, kilépnek a produktummal a piacra.

Ezzel rá is tapintottunk a történet legérzékenyebb pontjára, az eladásra. Németh Nándor szerint akkor van értelme a termelésnek, ha nemcsak támogatásokból él, hanem piaci viszonyok között is megállja a helyét. Ez a rászoruló embereknek is fontos, hiszen akik nem találnak értelmes munkát, azoknak a máltaiak biztosította foglalkoztatás az „értelmes” munka, ezért nem mindegy számukra, hogy tudják: ami a kezükből kikerül, az eljut Budapestre, ahol az emberek pénzt adnak érte. Ez motiválja őket, ellentétben azzal, ha ingyen szétosztanák a termékeket, vagy a raktárnak termelnének. 

A kávézónak is muszáj helytállni a piaci körülmények között, hiszen, ha nem tudja kitermelni a bérleti díjat, akkor a civil szervezet nem lesz képes fenntartani. Ezért az idei év a marketingről, a PR-ról fog szólni, hogy a kávézón keresztül a máltaiak be tudják mutatni a FeTe programot és az annak keretében születő megannyi finomságot.

Kép
FeteKert Kávézó és reggeliző
Fotó: FeteKert Kávézó és reggeliző Facebook oldal

56 féle termék, társadalmi és anyagi érték

„Régóta szerettünk volna nyitni Budapesten egy stabil értékesítési helyet, aminek a paraméterei hasonlók, mint a FeTeKerté, és ahol bemutathatjuk, milyen színes is ez a program. A Fény utcai helyszín kötődik Vecsei Miklóshoz, aki amellett, hogy a szeretetszolgálat alelnöke, miniszterelnöki biztosként felügyeli a FeTe programot. Egy évvel ezelőtt a közelben lemaradtunk egy másik üzlethelyiségről, de az elhelyezkedést több szempontból is optimálisnak találtuk. A piachoz mint közösségi térhez is illik a profilunk: később ugyanis a kertprogramunkban termelt zöldségeket a piacon bérelt asztalokon kínálhatjuk a budapestieknek” – tudom meg Barta Beatrixtól, a kávézó vezetőjétől.

A kávézóban egyébként kínálnak szendvicseket, amelyeket a felzárkóztatási folyamat részeseként a programterületen működő szociális vállalkozások üzemeiből kikerülő szendvicskrémek tesznek különlegessé és egyedivé. Fogyasztható bundáskenyér, ami mellé „máltai” csatnit szolgálnak fel.

A polcokon kapható termékek, használati és dísztárgyak Hernádszentandrásról, Pátyról, Toldról, Göncruszkáról, Fulókércsről, Mátraverebélyről, Tarpáról érkeznek.

Ötvenhatféle, máltai manufaktúrából származó terméket kapni, de természetesen kínálják a többi szervezet árucikkeit is.

A civil szervezetek sokat adnak a minőségre, nem szeretnék, hogy a vásárlók csalódjanak. Minden termék mögött van egy cég, amely szavatolja a gyártási feltételeket és a minőséget, működteti az üzemeket, a máltai termékek mögött például a Máltai Manufaktúra Nonprofit Kft. áll.

Az itt kapható finomságok nemcsak jó minőségűek és megbízhatók, de megfelelnek a mai trendeknek mind tartalmukat, mind megjelenésüket tekintve. Az állandó minőség megtartása az üzemvezetők felelőssége; soha nincs megállás a termékfejlesztésben, receptalkotásban, mindenből a legjobbat igyekeznek előállítani. A polcokon sorakozó finomságok emellett tartósítószer- és adalékanyagmentesek, de találunk vegán, vegetáriánus étrendbe illeszthető különlegességeket is. A lekvárok például száz százalékban gyümölcsből készülnek (ellentétben a legtöbb, almapektinnel előállított bolti termékkel).

„A célunk, hogy bebizonyítsuk: a karitatív világ együttesen tömeget képes megmozdítani. Láthatóvá akarjuk tenni, hogy a ránk bízott eszközökkel társadalmi és anyagi értéket állítunk elő” – jelenti ki Németh Nándor. Mára a civil szervezetek koordinációjában több száz ember dolgozik, szeretnék, ha ez a folyamat tovább erősödne.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Tarnabod

Mínusz egyről a kettőre – Vecsei Miklós miniszterelnöki biztossal Tarnabodra látogattunk

„A csillogás a szemükben – mondja Maca –, onnan tudom, hogy melyik gyerek akar egyről a kettőre jutni. Vagyis inkább a mínusz egyről az egyre.” Vörösné Bangó Melinda 2016 óta helyi segítő, mentor a tarnabodi tanodában. Kilencéves volt, amikor megismerkedett a településre érkező Máltai Szeretetszolgálat munkatársaival. Nemrég, az...
Háttér szín
#fdeac2

„Sokszor titok marad, miért lett valaki öngyilkos” – interjú Kárpáti György Mórral, a Jövő nyár című film rendezőjével

2023. 01. 25.
Megosztás
  • Tovább („Sokszor titok marad, miért lett valaki öngyilkos” – interjú Kárpáti György Mórral, a Jövő nyár című film rendezőjével )
Kiemelt kép
jovo_nyar.jpg
Lead

Január 12. óta vetítik a mozik Kárpáti György Mór Jövő nyár című filmjét. A történet szerint egy gimnáziumi osztály nyári drámatáborban vesz részt, ahol Anna, Dani és Milán között szerelmi háromszög alakul ki. Egy év múlva visszatérnek a táborba, de már eggyel kevesebben, időközben ugyanis Milán öngyilkos lett. „Soha nem értettem, miért tesz valaki ilyet, nyugtalanít és megráz” – hangsúlyozza a rendező-forgatókönyvíró. Kárpáti György Mórral, akinek az 1849-es szabadságharc idején játszódó Guerilla után ez a második nagyjátékfilmje, a Z generáció chatelési szokásairól, erdei forgatásról és az öngyilkosságok mögött meghúzódó titokról is beszélgettünk.

Rovat
Életmód
Kultúra
Címke
Kárpári György Mór
Jövő nyár
magyar film
öngyilkosság
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Nem először foglalkozol súlyos társadalmi problémákkal. A 2016-ban megjelent Gólyatábor című kisfilmed a szexuális erőszakról szólt, most pedig a kamaszkori öngyilkosság áll a Jövő nyár központjában. Miért érdekelt ez a téma?

Soha nem értettem, miért tesz valaki ilyet, nyugtalanít és megráz. Már korábban gondoltam arra, hogy ezzel a kérdéssel filmben is foglalkozni kellene. A Jövő nyár előtt elindítottunk egy castingot még egy másik filmre, akkor jutott eszembe, hogy érdekes lenne a 16–18 éves korosztállyal beszélgetni a témáról.

Kiderült, hogy sokuknak vannak ilyen történeteik: önsértés, öngyilkossági kísérlet, öngyilkosság, ami gimnáziumban történt.

Az a filmterv lassabban alakul, de annyira jó jelentkezések érkeztek be, annyira szimpatikus fiatalok küldtek videókat, hogy arra gondoltam, mindenképpen jó lenne valamit csinálni velük. Éppen a Covid sokadik hulláma volt, úgy gondoltam, jó lenne nyáron szervezni egy tábort, ami közösségi program, miközben forgatunk, és egy mozifilm is készül.

Milyen kutatómunkát végez ilyenkor egy rendező-forgatókönyvíró?

Megírtam a forgatókönyvet, aztán fontos volt, hogy bevonjak egy pszichológus szakembert: ő Horváth Lili Olga, aki fiatalkori krízisekkel foglalkozik. Elolvasta a könyvet, sokat beszélgettünk, a meglátásai sokat segítettek abban, hogy továbbgondoljam a helyzetet. Aztán összeállt, hogy ki lesz az a 21 fiatal, aki a filmben az osztályt játssza.

Száz fiatalt hallgattatok meg, a casting a járvány miatt egy parkban volt.

Mindennap jött öt-hat jelentkező, akikkel rövid interjúkat rögzítettem. A személyes történeteik alapján kértem tőlük egy telefonos improvizációt; játsszák el, mintha valakivel telefonálnának. Ez már olyan volt, mint egy filmjelenet. Amikor kialakult a csapat, elkezdtünk a természetbe járni, mert a film is erdőben játszódik. Voltunk a Normafán, a Római-parton, 2021 nyarán pedig egy iskola üres termében olyan helyzeteket játszottak el, amik az osztály élete és Milán karaktere körül forogtak. Jó volt ezeket az imprókat Lilivel, a pszichológussal is átbeszélni.

A történetről röviden
Milán, a 18 éves nyughatatlan gimnazista nyári táborban vesz részt osztálytársaival. Szerelmi háromszög kezd el alakulni közte, Anna és Dani között. A három fiatal a társaságból kiválva a saját útját járja, de az események váratlan fordulatot vesznek. Egy év elteltével az osztály visszatér a kirándulás helyszínére, ekkor már Milán nélkül: a fiú időközben öngyilkos lett. Az emléke kitörölhetetlen nyomot hagyott bennük. Megpróbálják felidézni a történteket, és keresik a választ arra, vajon elkerülhető lett volna-e a tragédia. Vajon az osztálytársak együtt fel tudják dolgozni a traumát?

Kevés magyar mozifilm szól kizárólag a Z generációról, nekem hirtelen csak a FOMO jut eszembe. Miért érdekel ez a korosztály?

Valóban nem sok ilyen film készül. Azért érdekel, mert emlékszem a saját 18 éves koromra, sokat változik ilyenkor az ember. Hatott rám Luca Guadagnino We Are Who We Are (Akik mi vagyunk – a szerk.) című HBO-sorozata is, amely szintén ezzel a korosztállyal foglalkozik.

A szereplők 17–21 év körüliek voltak a forgatáskor, a három főszereplő, Bukovszky Orsolya (Anna), Brezovszky Dániel (Dani) és Liber Ágoston (Milán) a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói. A többiek drámatagozatos iskolákból – a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumból, a debreceni Ady Endre Gimnáziumból, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumból és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumból – jöttek.

Azt kerestem, ki az, akit igazán érdekel a téma, ki tud igazán jelen lenni a jelenetben, a kamera előtt olyan koncentráltan, hogy az jól is mutasson a filmen.

A munkafolyamat alatt egyáltalán nem éreztem a köztünk lévő korkülönbséget, hogy 18–20 évesek, nyitott, jó fej emberekkel találkoztam. A többi stábtag is így volt ezzel. Két hetet forgattunk a Bükkben, Cserépváralján.

A két hét elég kevés idő, a vászonról viszont egy nagyon jól összeszokott csapat képe jött le.

A két hét egy nagyjátékfilm átlagos forgatási idejének a harmada. Amit mondasz, az intenzitás annak is köszönhető, hogy nagyon sokat találkoztunk előtte, tavasztól nyárig több hónapot töltöttünk együtt. Készülnek úgy filmek, hogy valaki felkér egy színészt, átküldi a forgatókönyvet, és lehet, hogy csak a forgatáson találkoznak.

A Jövő nyár egy nyári erdei táborban játszódik. A természetközeliség több korábbi filmedben, a Guerillában és az Erdő-ben is lényeges elem. Miért?

Máshogy viselkednek az emberek a természetben, mint a civilizált, épített területeken. Jobban jelen van az ösztönvilág és maguk az emberek is, engem ezek a helyzetek érdekelnek. Az erdőben, ami egy labirintus, nagyon jól meg lehet mutatni, hogy azok a szereplők – legyenek akár 170 évvel ezelőtti szabadságharcosok vagy mai tizenévesek – hogyan járják végig az útjukat.

Ilyenkor heteket-hónapokat töltünk helyszínkereséssel. Nyilván a Guerilla kapcsán is formálódott az, ahogyan erdőhelyszínt keresek. Azt figyelem, milyen típusú természeti tér az, amit jól tudunk megmutatni képben, melyik természeti képződmény mit jelenthet, milyen hangulatot kelthet. Nekem ez egy visszatérő tér, díszlet, fontos organizmus egy filmben.

Kép
Jövő nyár forgatás
A stáb a film forgatásán – Fotó: Skublics Gergely

A moziban ülve sokszor az volt az érzésem, mintha nem is egy játékfilmet, hanem egy dokumentumfilmet néznék, mivel többször telefonos felvételeket is láthatunk. Ezeket a szereplők maguk készítették?

Tizenéves koromban mi még MSN-en beszéltünk délután, amikor hazaértünk az iskolából.

De ők folyamatosan chatelnek, hiába utaztunk együtt Cserépváraljára, útközben, a buszon is írogattak egymásnak.

Egy chatcsoportban gyűlt ez a rengeteg fotó, rövid üzenet. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy ez érdekes lehet a filmben, mert a valóságközeli állapotot erősítheti. Petrányi Viki producer is biztatott, hogy nézzük meg, gyűjtsük ezeket. Feladatokat adtam a szereplőknek, milyen témákban készítsenek szelfivideót, például mondjanak pár mondatot a szerelemről. A forgatás után – amíg várni kellett a nyersanyagra – leválogattam ezeket a fotókat, videókat, s később a film részévé váltak.

Miért lesz egy kamasz öngyilkos, miért lett Milán öngyilkos? Erre nem ad választ a film.

Igen, ez tudatos döntés volt. Mert én magam sem tudom, hogy néhány ismerősöm, barátom miért tette ezt. Több ilyen tragikus eset történt, ami hatott rám, amire sokat gondolok. A valóságos életet akartam modellezni. Sokszor titok marad, miért lett valaki öngyilkos, nem tudjuk a pontos okokat, néha a módját sem. Lehet, hogy ez néhány nézőnek nyugtalanító vagy idegesítő, de vállalom, mert ettől válik szerintem életszerűbbé a történet.

Tabu beszélni Magyarországon a mentális problémákról, vagy van ebben változás? Például egyre természetesebb ma már, hogy valaki pszichológushoz jár.

Igen, az utóbbi húsz évben ez változott, de biztos, hogy még sok megerősítésre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán ne legyen szégyen, ha valaki rosszul érzi magát. Jó lenne, ha azok, akik a közösségi médiában szerepelnek, még nagyobb részt vállalnának ennek tudatosításában.

Közvetítsék az üzeneteket, hogy nem szégyen rosszul lenni, segítséget kérni, elmondhatja valaki, hogyan érzi magát, fontos egymásra figyelni.

Tallinnban volt a film világpremierje, itthon január 12-től látható a mozikban. Milyen a fogadtatás?

Tallinnban nagyon érdeklő fesztiválközönség volt, a zsűri is kérdezett. Úgy éreztem, nagyon érteni akarják a filmet. Itthon is jó visszajelzések jönnek, a díszbemutató nagyon jól sikerült, ugyanakkor van, akit zavar, hogy nincs konklúzió, afféle megoldás a filmben. De ezt is megértem. Ez szabálytalanabb, szokatlanabb, s tudom, hogy ez egy nehéz film.

Ezért is kérdezem: mivel lennél elégedett? Ez nem egy olyan film, amelyiknél nézőcsúcsokra lehet számítani.

Persze, de ha gondolkodásra, beszélgetésre készteti az embereket, nekem az már siker, vagy ha nézik a fiatalok az iskolákban. Tanárok már látták, és mondták, hogy szívesen vinnék az osztályokat vetítésre. Nagyon remélem, hogy ez is elindul.

Kép
Kárpáti György Mór
Kárpáti György Mór – Fotó: Skublics Gergely

A szereplőkkel tartjátok a kapcsolatot?

Igen, egyrészt chatcsoportokban beszélünk, tudunk egymásról. Most a premier előtti vetítéseken, díszbemutatón is találkoztunk. Követjük egymást, kivel mi történik, ez a társaság együtt maradt, és ez jó.

A MANYI kultúrbázison beszélgetünk. Itt egy filmes műhely is működik, ahol szintén fiatalokkal foglalkoztok. Mit lehet erről tudni?

Ez a Castorp Filmes Képzőműhely, többek között Szőcs Petrával és Moll Zoltánnal csináljuk, hetente kétszer találkozunk hat huszonéves hallgatóval, akik filmesnek készülnek. A program teljesen az ő filmterveikre épül. Éppen megírták a forgatókönyveik első verzióját, most fogok nekik órát tartani. Előadókat is hívunk: operatőrt, vágót, hangmérnököt. Már másfél éve tart, nekem nagyon jó, hogy hetente jöhetek és beszélgethetek velük. Azt próbáljuk átadni nekik, hogy ez egy lassan megtanulható szakma. Én öt évig jártam egyetemre Enyedi Ildikó osztályába, és még lehetett volna hatod-, heted-, nyolcadév is.

Mindig mondom nekik, hogy legyenek magukkal szemben türelmesek, keressék a gyakorlás lehetőségét, hisz úgy lehet megtanulni filmezni, ha saját filmet készítesz.

És persze azt is nézzék, hogy külföldön hol lehet tanulni.

Sok filmet vetítek nekik, magyar kisjátékfilmeket, vizsgafilmeket. Például Xantus János ‘70-es évekbeli És így s eképp tovább című vizsgafilmjétől kezdve vetítettem Szilágyi Fanni (Veszélyes lehet a fagyi), Reisz Gábor (Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek), vagy Kis Hajni (Külön falka) korábbi vizsgafilmjeit is. Ezek jó példák nekik. Tulajdonképpen a Castorp is egy közösség, ugyanúgy, mint a Jövő nyár stábja.

Kisfilmek, történelmi mozifilm, és most a Jövő nyár filmdráma. Van-e már következő filmterv?

Több is van, alakulnak. Nagyon szeretem a sorozatokat is, fontos műfaj szerintem. Elkezdtem írni egy krimit, ami a 19. században játszódik, ez most az egyik feladat.

Ha úgy érzed azonnali segítségre van szükséged, ezeket az ingyenes számokat hívhatod:
Kék Vonal: 116-111 (éjjel-nappal elérhető)
Ifjúsági lelki elsősegély (ingyen hívható hétköznapokon 17-21 óra között): 137-00
http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/
Este 7 és reggel 7 óra között: +36 80 505 390
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségé (LESZ): 116-123  
Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) +36 80 205 520

Háttér szín
#dcecec

Átadták a Média a Családért-díjakat

2023. 01. 24.
Megosztás
  • Tovább (Átadták a Média a Családért-díjakat)
Alcím
A szakmai zsűri 2022 legjobb családdal kapcsolatos tartalmait ismerte el
Kiemelt kép
media_a_csaladert_maltai_szimfonia_csoportkep.jpg
Lead

Idén is díjazták a családdal kapcsolatos cikkeket, valamint rádió- és televízióműsorokat az immár 16 éves Média a Családért-díj gálaestjén, az Eiffel Műhelyházban. A zsűri a magyarországi sajtómegjelenések közül megosztott Média a Családért-díjjal jutalmazta Ambrus Eszter és Nagy-Bozsoky József „Úgy tűnik, mintha Down-szindrómás lenne, de ha jobban megnézed, kiderül, hogy gyerek” (MTVA Találkozás) című televíziós riportját, valamint Madocsai Bea Ráhel szőlőskertje (Kossuth Rádió, Tanúim lesztek)  című beszélgetését. A Külhoni Média a Családért-díjat Szomolai Andrea „A háborúban is fontos a gyerekkor szentsége” (ma7.sk) című cikke kapta meg. A legjobb családdal kapcsolatos médiatartalmakat a nagyközönség is díjazta: az internetes szavazás alapján a hazai pályaművek közül ugyancsak Madocsai Bea, míg a külhoniak közül Homolya-Horváth Ágnes Csillagszemű hármasikrek (Magyar Szó) című írása kapott közönségdíjat.

Rovat
Dunakavics
Címke
Média a Családért díj
Külhoni Média a Családért-díj
Média a Családért Alapítvány
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

A család sokkal fontosabb helyet tölt be az életünkben és a mindennapjainkban, mint amekkora figyelmet a média szentel neki. Éppen ezért kiemelt jelentősége van egy olyan szakmai díjnak, amely a legjobb családról és a családnak szóló médiatartalmakat díjazza – vallják a 2007-ben életre hívott Média a Családért-díj alapítói és a kuratórium, valamint a szakmai zsűri tagjai. 

A nyolctagú, elismert kommunikációs szakemberekből és újságírókból álló zsűri 2022-ben az év minden hónapjában kiválasztott egy-egy hazai és külhoni megjelenést, és az így kiemelt 2x12 jelölt közül kerültek ki a 2022-es év győztesei. A zsűri a magyarországi sajtómegjelenések közül megosztott Média a Családért-díjjal jutalmazta Ambrus Eszter és Nagy-Bozsoky József „Úgy tűnik, mintha Down-szindrómás lenne, de ha jobban megnézed, kiderül, hogy gyerek” (MTVA Találkozás) című televíziós riportját, valamint Madocsai Bea Ráhel szőlőskertje (Kossuth Rádió, Tanúim lesztek)  című beszélgetését. A Külhoni Média a Családért-díjat Szomolai Andrea „A háborúban is fontos a gyerekkor szentsége” (ma7.sk) című cikke kapta meg. A legjobb családdal kapcsolatos médiatartalmakat a nagyközönség is díjazta: az internetes szavazás alapján a hazai pályaművek közül ugyancsak Madocsai Bea, míg a külhoniak közül Homolya-Horváth Ágnes Csillagszemű hármasikrek (Magyar Szó) című írása kapott közönségdíjat.

Kép
Média a Családért-díj, díjazottak
Kép: Jónás Jácint

Balról: A külhoni közönségdíjas Horváth-Homolya Ágnes, Madocsai Bea fődíjas és közönségdíjas, Szomolai Andrea külhoni fődíjas, Nagy-Bozsoky József, kollégája, Ambrus Eszter távollétében két fődíjas oklevelet tart a kezében.

„Azok a történetek, amelyeket az idei Média a Családért-díjra jelölt újságírók feldolgoznak, mind a család megtartó erejéről szólnak – betegség vagy háború idején, a múltunkban és a jövőnkben, kicsi, akár csonka családokban, valamint sok-sok gyerek között, idős emberek és még meg nem született magzatok családjaiban, Magyarországon és a körülöttünk fekvő országok magyar közösségeiben. Megható, erőt adó, okos, élménydús, elgondolkodtató írások és műsorok ezek, ezúton is szeretnék gratulálni az alkotóiknak” – mondta köszöntő beszédében Lévai Anikó. 

„Az elmúlt tizenkét évben megerősített nemzeti kötelékünk a koronavírus után is erősebb, mint valaha. A cselekvő nemzet ereje járta át mindannyiunkat, mert közösen megerősítettük a magyar intézményrendszert, lehetőségünk volt arra, hogy gondoskodjunk közösségeinkről és megtartóvá tegyük szülőföldünket. A Média a Családért-díj olyan értéket képvisel, amely nemzetünk egyik „elültetett almafája”, mert megmutatja a Kárpát-medence magyar családjait. A magyar családokat, amelyek nem zárják magukra az ajtót, nem csukják be a szemüket, hogy nálunk minden rendben, hanem meglátják a másikat, átérzik más családok helyzetét” – hangsúlyozta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. 

„Fenntarthatóság – ez korunk egyik kulcsszava. Egyre nagyobb és mélyebb jelentőséggel bír ez ma, amikor a lényeges változások nem századok vagy dekádok, hanem napok alatt következhetnek be. Mi teszi az emberséget, a humánumot, a jó életet fenntarthatóvá? A család. Az a közeg, amely nélkül a múlt és a jövő is értelmezhetetlen. A család a világ egyik legsikeresebb »brandje«, leghatékonyabb »influenszere« és legörökebb »innovációja«. A családok történeteinek elbeszélője pedig lehet a média is. A Média a Családért-díjjal azokat a tartalmakat ismerjük el, amelyek megmutatják, hogy a család a fenntartható, jó emberi élet alapja. Ezek a történetek arra figyelmeztetnek minket, hogy legyünk hálásak. Azt tanítják, hogy van remény. És arra bíztatnak minket, hogy legyünk készek a jövőre” – fejtette ki gondolatait a díjátadó kapcsán Prof. dr. Aczél Petra, a Média a Családért Alapítvány kuratóriumi elnöke.

„Családbarát vállalatként a Magyar Telekomnál tudatosan foglalkozunk azzal, hogy kollégáink számára olyan munkahelyet teremtsünk, ahol a munkával és a családdal töltött idő egyensúlyban van és a családalapítás előtt, a távollét alatt és a visszatérést követően is minden szükséges lehetőséget és információt megadjunk munkatársaink számára. Ezentúl, keressük azokat az igazán fontos témákat, amelyek mentén kapcsolódni tudunk ügyfeleink és az egész társadalom életéhez. A család mindenképpen egy ilyen, számunkra is központi téma. Azért döntöttünk az együttműködés mellett, mert Média a Családért Alapítvány olyan tartalmak megjelenését ösztönzi a médiában, melyek valódi értéket képviselnek. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megmutassuk, hogyan teheti hatékonyabbá a családi együttműködést a digitalizáció, legyen szó a kapcsolattartásról, tudatosságról, vagy a közös családi kikapcsolódásról” – mondta Friedl Zsuzsanna, a Média a Családért-díj főtámogatója, a Telekom Chief People Officere. 

A két szakmai fődíj összege 1-1 millió forint, a közönségszavazás díjazottjai 400-400 ezer forint jutalomban részesülnek.  A magyarországi Média a Családért-díj főtámogatója a Magyar Telekom, az alsópáhoki Kolping Hotel pedig egy-egy családi hétvégével járult hozzá a megosztott díjhoz. A külhoni Média a Családért-díj a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával valósul meg. A hazai közönségdíj támogatója idén az MKB Bank. 

További információ: www.mediaacsaladert.hu.

Háttér szín
#eec8bc

„Nem szeretem a szüleimet!” – Honnan ered a világ legnehezebb érzése?

2023. 01. 24.
Megosztás
  • Tovább („Nem szeretem a szüleimet!” – Honnan ered a világ legnehezebb érzése?)
Kiemelt kép
nem_szeretem_szuleimet.jpg
Lead

Úgy hat ez a négy szó, mint valami bűnös gondolat, és nem is meglepő, hiszen a legtöbben azzal az érzéssel cseperedünk bele az életünkbe, hogy szeretjük és tiszteljük a szüleinket. Mégis miért érezheti ennek az ellenkezőjét akárki is, és hogyan írhatjuk felül a rossz sémákat annak érdekében, hogy jól tudjunk kapcsolódni másokhoz?

Rovat
Életmód
Címke
mérgező szülők
traumatikus gyerekkor
családterápia
rossz kapcsolat a szülőkkel
családi konfliktus
nem szeretem a szüleimet
Szerző
Légrádi Júlia
Szövegtörzs

Amikor felmerült bennem a téma ötlete, amivel leginkább filmekben és könyvekben találkoztam ez idáig, tudtam, hogy komplikált terepre tévedek, hiszen az egyik legnehezebb érzés és döntés feltérképezését tűztem ki célul. Jól tudtam azokat az alapvetéseket, miszerint a szüleit senki sem választja, vagy, hogy mindenkinek kötelessége jól bánni a gondviselőivel, hiszen amit tudtak, megtettek. De az is eszembe jutott, amit a tízparancsolat kér: tiszteld apádat és anyádat. Aki szeretetben, odafigyelésben és törődésben nő fel, abban valószínűleg sosem kérdőjeleződnek meg a szülők iránti érzések, de sajnos léteznek olyan helyzetek, élmények és tapasztalatok, amelyek az emóciók hiányát vagy épp elvesztését idézik elő valakiben.

Elég az elég jó

„Fontosnak tartom rögtön az elején leszögezni, hogy itt nem azokról a családokról esik majd szó, akiknél konfliktusok vannak akár rendszeres jelleggel, hiszen ilyen bárhol előfordul – mondja Sárga Noémi pszichológus. – Nem attól lesz valaki rossz és a későbbiekben kerülendő szülő, hogy hibázik, néha nem megfelelően reagál, vagy nem tudja mindig minden helyzetben a gyermek igényeit azonnal kielégíteni.

A pszichológiában gyakran használjuk a Donald W. Winnicott-tól származó elég jó szülő kifejezést, ami annyit takar, hogy nem kell tökéletesnek lenni, elegendő, ha az idő nagy részében türelemmel, odafigyeléssel és jó bánásmóddal fordulunk a gyermekeinkhez.

Az elég jó szülő csecsemőkorban igyekszik kielégíteni a baba minden szükségletét, de később a gyermek érdeke is, hogy megküzdjön az élet kihívásaival, megéljen és eltűrjön frusztrációkat. Ez egy szükséges és természetes folyamat, éppen ezért ritka, hogy valaki, aki ilyen körülmények között nő fel, teljesen meg akarná szakítani a kapcsolatát a szüleivel. Ez a jelenség akkor szokott inkább megjelenni, amikor súlyos érzelmi, fizikai, verbális vagy szexuális bántalmazás, tehát az egyik vagy mindkettő szülő mérgező viselkedése áll a háttérben.”

Meghatározó lehet az is, amikor bár nem mérgező a viszony, egyszerűen hiányzik a kapcsolódás, aminek következtében nem (vagy csak ritkán) érzi indokoltnak a felnőtt egyén a szülővel való érintkezés fenntartását. Ezt többek között előidézheti, ha nem olyan volt a szülő, mint amilyenre a gyermeknek szüksége lett volna (érzelmileg és/vagy fizikailag), ha az anya, apa a saját elakadásai miatt nem tudott ráhangolódni, szeretetteljesen hozzá fordulni és a különféle szükségleteit kielégíteni. A szeretet egy élményekből és kapcsolódásokból épülő vár, és ha sok pozitív, empátiával, elfogadással, törődéssel és közös megéléssel teli elemből áll, akkor jó eséllyel senki sem jut el arra a pontra, hogy ne akarjon beszélni a szüleivel.

Generációs minták, háttérben meghúzódó okok

„Mindenki abból tud kiindulni, abból tud adni, amit ő maga kapott, éppen ezért segíthet, ha a sértett felderíti, hogy a számára nehézséget okozó anyának vagy apának milyen a háttere. Honnan jön? Milyen környezetben nőtt fel? Milyenek voltak az ő szülei? Mit nyújtottak, és mit nem? Ha ezekre van válasz, fény derülhet a családfában megbúvó történésekre, akár olyan bántalmazásokra, elhanyagolásokra, mint amilyeneket a szülőtől távolodni vágyó személy megélt.

Az ember általában felnőttkorában jön rá, mennyi szükséglete maradt kielégítetlenül gyermekkorában, milyen sokszor nem azt kapta, amire igénye lett volna. Ebben az életszakaszban bárki ráébredhet, hogy vannak dolgok, amiket egész addigi életében elfojtott, blokkolt magában.

A tudatos szinten nem hozzáférhető élmények felderítése egy folyamat része, amelyben extrém esetben szexuális bántalmazás emlékei is előjöhetnek. Aki felnőttként eszmél rá nehéz gyerekkorára, szükségét érezheti egy erőteljes határhúzásnak és távolságtartásnak – részletezi a szakértő, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az okok megértése önmagában senkit sem ment fel, és nem ad zöld utat annak, hogy a saját gyereke felé ugyanazokat a bántalmazásokat elkövesse. – Még ha nem is tehetők meg nem történtté az események, fontos lenne az indítékok feltárása terápiás keretek között, hiszen ez egy kicsit a megértést és az elfogadást segítheti. Egyértelművé válhat, hogy a szülő nem azért viselkedett ártalmasan, mert szívtelen ember és rosszat akart, hanem azért, mert ő maga is traumatizált, és nem tudott többet adni. Ennek ellenére az ilyen esetben érzett harag, düh, csalódottság és minden negatív érzés jogos, a megértés és a rossz érzések nem zárják ki egymást. Sőt attól, hogy a szülő motivációja világossá válik, még nem menthető fel a felelősség alól.”

Megszakítani egy ősi kapcsolatot

Hosszú idő szükséges ahhoz, hogy valaki eldöntse: nem kívánja többé élete részének tekinteni a szülőjét. Ez egy nagyon ellentmondásos érzés és lépés, aminek előzménye lehet a próbálkozás a kapcsolat fenntartására, hiszen az emberben ott van a szándék arra, hogy megjavítsa azt, ami elromlott – főleg, ha a családjáról van szó.

 „Ez mindig egy bűntudattal, nehéz érzésekkel járó esemény, ami hosszú ideig kíséri az érintett személyeket, éppen ezért terápiában is hosszú folyamat a feldolgozása, főleg, hogy gyakorlatilag ilyenkor is egy gyászfolyamat megy végbe.

Ezen a ponton valójában az elmúlt évek hiányait kell elsiratni, és azt a szülőt, akire szüksége lett volna a személynek, ám akit sosem kapott meg, és már akkor sem fog, ha a kapcsolat helyreáll.

Sokszor ezek a szülő-gyerek viszonyok ambivalens kapcsolódáson alapulnak, általában nem lehet kiigazodni azon, hogy mit kellene tennie a gyereknek ahhoz, hogy megfeleljen az anyának, apának. Annyira kiszolgáltatott állapotban jövünk a világra, hogy tényleg a szüleinktől függ az életünk, ebből adódóan csecsemőként úgy próbálunk kapcsolódni, hogy valamilyen szinten megfeleljünk, és megkapjuk azt a teljes elfogadást, amire mindannyian vágyunk. Toxikus, személyiségzavaros vagy traumatizált szülőknél nehéz, sőt szinte lehetetlen ez a megfelelés, és mint következmény, kialakulhat az önbizalomhiány, a csökkent önbecsülés, a leértékelés, majd a bűntudat, mert az egyén nem tud mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy haragszik a szüleire. Ez a mai napig egy társadalmilag és családilag is tabusított, nem elfogadott dolog, a szülők felé érzett negatív érzelmek nincsenek validálva, sőt szeretetkapcsolatban is gyakran teszünk úgy, mintha csak akkor szeretnénk a másikat, ha sosem haragszunk rá. Pedig konfliktusok, negatív érzelmek bármilyen kapcsolatban előfordulhatnak, és pont attól lesz valaki érzelmileg érett, hogy ezt a két ellentétes érzést átéli, elbírja. Szerethetünk és lehetünk dühösek egyszerre, és ezt akár ki is mondhatjuk adott pillanatban. Attól, hogy így érzünk, még jó gyerekei lehetünk a szüleinknek.”

Kép
szülőkkel konfliktus
Kép: Pixabay

A feldolgozás útja

Aki ilyen nehézségekkel küzd, vagyis a részleges vagy teljes eltávolodás mellett döntött, annak meg kell küzdenie a feldolgozás szintjeivel, amit elősegíthet az egyéni terápia. Itt szakértő segítségével mélyebbre lehet nézni, és megvizsgálni, hogy az illetőnek mire lett volna szüksége, elgyászolni a hiányokkal teli gyerekkort, és megnézni, hogy felnőttként hogyan tudná pótolni ezeket az igényeket, s miként tudná azokat jobban kifejezni a kapcsolataiban.

„Erre jó módszer a sématerápia vagy a pszichodráma, de más út is járható. Gyakran tapasztalom, hogy a fiatalabb generációk elkezdtek magukon dolgozni, és ezt úgy teszik, hogy bevonják az idősebb generáció tagjait, vagyis a szüleiket, akár nagyszüleiket. Előfordul, hogy egy felnőtt gyerek-szülő páros családterápiába kezd azért, hogy felszámolja az elakadásokat, helyre tegyen bizonyos dolgokat a kapcsolatukban, közeledjen egymáshoz.

Van, hogy a szülő nyitott a sérelmek átbeszélésére, tud ezekre reagálni, bocsánatot kérni, akár elmesélni a saját motivációját, amivel elindulhat a párbeszéd, közeledés. Sok esetben azonban ezt támadásnak veszik az emberek, és nemhogy közelebb, de távolabb kerülnek a felek.

Érdemes tudni, hogy ilyenkor általában a szülőnek nincs rálátása, beismerése a történtekre, ami róla szól, az ő útjáról és elakadásairól, nem a gyermekéről. Az is látható, hogy sokan megnyílnának, de nem tudják, megtegyék-e ezt, illetve, ha igen, milyen formában. Szerencsére a feldolgozásnak nem kritériuma, hogy az adott személlyel közöljük a sérelmeinket, vagy megjavítsuk a kapcsolatot. A nehéz érzéseket elgyászolni, elengedni enélkül is lehetséges.
Amikor mérgező a kapcsolat, de nem akarja valaki teljesen megszakítani, akkor azon szoktunk dolgozni, hogy meghatározzuk, mi az adott személynek elfogadható mennyiségű és módú kapcsolattartás. Megannyi felnőtt küzd ezzel a teherrel, valamint az elutasítástól, meg nem értéstől való félelemmel, ami miatt önkéntelenül is a lassú eltávolodást választják. Ha ez megtörténik, hétköznapivá válhatnak az olyan érzések, mint az őrlődés, kételkedés, bizonytalanság, és a kérdés, hogy újra kellene-e építeni a kapcsolatot.

Érdekes lehet végiggondolni azt is, hogy egy gyermek nem tehet arról, hogy a világra jött, nem kérte, hanem kapta az életét, és sajnos megesik – leginkább súlyos érzelmi és fizikális elhanyagolás esetén –, hogy valaki tényleg csak azért lehet hálás a szüleinek, mert megszületett.”

A következő könyveket ajánljuk azoknak, akik jobban elmerülnének a témában:
Susan Forward – Mérgező szülők
Lindsay C. Gibson – Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Bruno Bettelheim – Az elég jó szülő
Thais Gibson – Kötődési problémák és megoldások
Shannon Thomas – Gyógyulás a rejtett bántalmazásból
Bethany Webster – Anyaseb

Kép
anya-lánya kapcsolat

„Hogy lehettem olyan naiv, hogy felkerestem az anyámat?” – Mit tehet a felnőtt gyerek, ha konfliktusos a kapcsolata az anyjával?

Sarolta fél éve nem beszélt az édesanyjával, egy nap mégis úgy döntött, felhívja őt és megbeszél vele egy találkozót. Anyja beleegyezett, Sarolta pedig úgy örült, mint egy óvodás. Félretett minden sérelmet. Félretette, hogy anyja gyakorlatilag elüldözte otthonról a viselkedésével, hogy sokszor fizikailag is bántotta, és azt is, hogy...
Háttér szín
#bfd6d6

„Én voltam a numero uno” – Gina Lollobrigida, „a világ legszebb asszonya” élete

2023. 01. 24.
Megosztás
  • Tovább („Én voltam a numero uno” – Gina Lollobrigida, „a világ legszebb asszonya” élete)
Kiemelt kép
gina_lollobrigida.jpg
Lead

A múlt század közepén a világ leggyönyörűbb nőjének tartották. Nem készült színésznőnek, mégis kora egyik legnagyobb olasz és európai filmcsillaga lett. Az olasz kis faluban született Gina Lollobrigidát már tizenévesen felfedezték, később olyan filmekben játszott, mint a Világ legszebb asszonya, a Trapéz, és ő volt A párizsi Notre-Dame Esmeraldája. Egész életében azért küzdött, hogy ne csak külső adottságai miatt ismerjék el. Rengeteg férfi rajongott érte, de igazi társát sosem találta meg. Filmes karrierje után szobrászként és fotóművészként alkotott. Többször járt hazánkban, a Magyar Televízió szilveszteri műsorában is vendégeskedett, megtáncoltatta Antal Imrét és Vitray Tamást. Az „isteni Lollo” 95 évesen, 2023. január 16-án örökre elment.

Rovat
Kultúra
Címke
Gina Lollobrigida
isteni Lollo
Howard Hughes
Sophia Loren
Javier Rigau
színésznő
Hollywood
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Olasz hegyvidéki faluban nőtt fel

Gina Lollobrigida 1927. július 4-én az olaszországi Subiacóban, egy Rómától északra lévő kis hegyvidéki településen született Luigina Lollobrigida néven, egy bútorkészítő lányaként. Négyen voltak lánytestvérek.
Rómában a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult, vagyis nem tervezte, hogy színésznő lesz. Tizenévesen már modellkedett, és nem sokáig váratott magára, hogy felfigyeljenek rá.

Egy meghallgatáson a világhírű filmművészek egyik európai központjában, a Cinecitta olasz filmstúdióban fedezték fel. Kezdetben azonban nem lelkesedett a filmezésért.

„Visszautasítottam, amikor először szerepet ajánlottak. Ezért mondták, hogy ezer lírát fizetnének. Én meg mondtam nekik, hogy az ár egymillió líra, azt gondoltam, ezzel le is zártuk az egész dolgot. De ők igent mondtak!”

Húszévesen aztán harmadik lett a Miss Italia szépségversenyen. A jelentkezési lapjára állítólag azt írta, tudja, hogy van tehetsége a színészkedéshez, de ő valami komolyabb dologra akarja használni a képességeit. Két évvel később megházasodott, egy szlovén doktor, Milko Škofič vette feleségül. Házasságukból később egy fiú, Milko született.

Kép
Gina Lollobrigida és fia
Gina Lollobrigida és fia 1962 karácsonyán – Forrás: Wikipedia

Kitérő Hollywoodba

Már házas volt, amikor felfigyelt a szépségére a nála több mint húsz évvel idősebb Howard Hughes – akit Leonardo DiCaprio alakított Martin Scorsese Aviátor (2004) című nagy sikerű filmjében – különc amerikai milliárdos, filmstúdiótulajdonos, aki meghívta Hollywoodba egy filmszerep próbafelvételére, és megpróbálta elcsábítani.

A színésznőt a reptéren válásra szakosodott ügyvédek várták, a férfi luxusszállodába vitette, titkárnőt és sofőrt fogadott mellé, s folyton házassági ajánlatokkal bombázta. Erőszakos viselkedése ellenére Lollobrigida élvezte a figyelmét.
„Nagyon magas volt, nagyon érdekes. Sokkal érdekesebb, mint a férjem” – nyilatkozta később. Szakmailag semmilyen előrelépést nem jelentett számára a három hónapos amerikai tartózkodás, ezért hazatért, de ezt csak úgy tehette meg, hogy Hughes egy hétéves szerződést íratott vele alá, amely megnehezítette bármelyik másik hollywoodi stúdiónak, hogy a színésznővel dolgozzon.

Hughes nem adta fel, előfordult, hogy az algériai sivatagba is követte Ginát, amikor ott forgatott. A színésznő férje megértéssel szemlélte az egy évtizedig tartó rajongást.

„Időről időre próbált megszerezni – mondta a színésznő egy a Vanity Fairnek adott interjújában. – De nem járt sikerrel… Túl nagy különbség volt köztünk. Azt mondtam neki, ha elvesztenéd minden pénzed, talán hozzád mennék. Lehet, hogy meglepődött, hogy van olyan személy, akit nem érdekel a pénze.”

 

Kép
Gina Lollobrigida fiatalon
Gina Lollobrigida Amszterdamban 1955-ben – Forrás: Wikipedia

Az ötvenes, hatvanas évek ikonja

Kezdetben Gina európai filmekben szerepelt: 1953-as Ördögi kör című filmje, amelyben Humphrey Bogarttal játszott együtt, nemzetközi hírnevet és nagy rajongótábort hozott neki. Ugyanebben az évben a Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia) Mariájaként BAFTA-díj jelölést kapott. Az ízig-vérig olasz temperamentumú filmben a szép, vadóc Mariát, azaz Vadmacskát alakította, aki titokban szerelmes az egyik ifjú csendőrbe, Pietróba. A fiatalembert azonban kinézte magának a plébános unokahúga, Paoletta is. A két lány között a csendőrkapitány próbál igazságot tenni.

Rövid idő alatt Európa egyik legnépszerűbb színésznője lett. Igaz, ekkor még nem a tehetségével, hanem nagy barna szemeivel, szépségével és érzékiségével kápráztatta el (elsősorban a férfi) nézőket.

Egész életében próbált a „nagy kebel, kicsi ész” skatulya ellen harcolni, amit a közvélemény aggatott rá.

Kétségkívül az 1950-es évek végén érte el a legnagyobb sikereit, ekkor játszott például a Világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo) című filmben. Az „isteni Lollo” nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai a Trapéz (1956); A párizsi Notre-Dame (1956), amelyben a tragikus sorú Esmeraldát formálta meg; a Salamon és Sába királynője (1959). Az 1960-as években is voltak híres szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, majd ezt a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi követte. Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát a Császári Vénusz (1963) című filmben, továbbá Alessandro Blasetti társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is emlékezetes alakítást nyújtott.

Kép
Ördögi kör film
Lollobrigida az Ördögi kör főszerepét is eljátszotta (– a képen a film plakátja)

Szobrász, fényképész, fotóriporter

Az ötvenes évek végén ismét Hollywoodba utazott, de sztár mégsem lett belőle, hiába reklámozták úgy, hogy Lollobrigida a legjobb dolog, ami a makaróni óta Itáliából érkezett. A már ismét otthon készült filmjei közül a legnagyobb visszhangot a Cicababák váltotta ki, amely miatt 1965-ben bűnvádi eljárást indítottak ellene erkölcstelenség címén. Néhány film erejéig még vissza tudták csábítani a tengerentúlra, például a Jó estét Mrs. Campbell! forgatására, ez volt az utolsó igazán sikeres filmje.

1969-ben Olaszországban népszerű tévéműsora indult, amelyben a történelem nagy asszonyalakjait elevenítette meg. A hetvenes évektől egyre kevesebbet szerepelt a vásznon, utolsó emlékezetes alakítását a Pinokkió 1971-ben készült televíziós változatában, a tündér szerepében nyújtotta.

Érdeklődése a fényképészet felé fordult, fotózta többek közt Henry Kissinger amerikai külügyminisztert, Jurij Gagarin szovjet űrhajóst és Grace Kelly amerikai színésznőt, monacói hercegnét is.


Több albumot is kiadott a fotóival, és szoborkiállítást is rendezett. Megpróbálkozott a dokumentumfilmmel, valamint Fidel Castro kubai elnök is adott neki exkluzív interjút. Dolgozott az ENSZ és az UNICEF jószolgálati nagyköveteként, és a politikai pályával is kacérkodott: 1999-ben be akart jutni az Európai Parlamentbe, de nem kapta meg az ehhez szükséges szavazatokat.
Érdekesség, hogy róla nevezték el a Lollót, azaz a fodros salátát, de vita van arról, hogy a filmsztár göndör frizurája vagy az akkoriban hordott fodros kabátjai után kapta ezt az elnevezést a zöldség.

Lollobrigida és Loren – vetélytársak, vagy mégsem?

Az 1953-as Kenyér, szerelem, fantázia című romantikus vígjáték több folytatást is kapott, azonban a harmadik filmben már nem Lollobrigida, hanem helyette Sophia Loren szerepelt. Lollo ekkor várandós volt, ezért átadta Lorennek a szerepet, más források szerint viszont túl nagy gázsit kért, ezért nem szerződtették.

A sajtó innentől rendszeresen vetélytársként írt a két színésznőről, annak ellenére, hogy soha nem játszottak együtt, s bár soha nem is nyilatkoztak rosszat egymásról, kínosan kerülték a találkozást. Sok helyen tévesen szerepel, hogy 1980 körül egy moszkvai filmfesztiválon mindketten ugyanabban a Dior ruhában jelentek meg. Valójában nem Sophia Loren, hanem Liz Taylor volt az, akivel véletlenül összeöltözött (csak a ruhán lévő öv volt más).
A díva unta azokat az újságírói kérdéseket, amelyek mindig a Sophia Lorennel való rivalizálását firtatták. 2008-ban erről így beszélt:

„Ez sohasem létezett, mivel annyira különbözünk egymástól. Most is különbözünk: én szobrokat készítek, nem naptárakat” – jegyezte meg cinikusan, utalva a Pirelli-naptárra, amelyhez Loren modellt ült 2007-ben.

A „The Cal" néven ismert és védjegyzett Pirelli Calendar egy éves szakmai naptár, amelyet a Pirelli olasz gumiabroncsgyártó vállalat Egyesült Királyság-beli leányvállalata ad ki 1964 óta.

Nyolcvanadik születésnapja környékén úgy nyilatkozott, hogy a legtehetségesebb olasz színésznőnek Monica Belluccit tartja, akit – miután Franciaországban sikeres volt – az olaszok is felfedeztek. „Független nő, akinek van temperamentuma" – mondta róla.

„Nem volt szükségem arra, hogy bárkivel rivalizáljak. Én voltam a numero uno… Nem támogatott producer. Mindent magam értem el” – fogalmazott a Corriere della Serában a 90. születésnapja alkalmából készült interjúban.

Kép
Gina Lollobrigida 1986-ban
Gina Lollobrigida 1986-ban – Forrás: Wikipedia

Lollo és a férfiak

A „világ leggyönyörűbb nőjének” rengeteg rajongója volt, de soha nem találta meg az igazi társát. 1959-ben szakított férjével – a házasság végére törvényesen csak 1971-ben tettek pontot. Egy férje, de számos kapcsolata volt, egyebek között Christiaan Barnard szívsebésszel, aki az első szívátültetést végezte. 2013-ban házassági csalás áldozata lett, miután 34 évvel fiatalabb spanyol üzletember vőlegénye a tudta nélkül házasságot kötött vele. Az akkor 85 éves színésznő azt állította, az internetről tudta meg, hogy Javier Rigau Barcelonában állítólag házasságot kötött vele nyolc szemtanú előtt. De nem ő jelent meg az anyakönyvi hivatalban, hanem Rigau egy olyan felhatalmazást használt fel, amelyet a színésznő teljesen más célból írt alá.

Az „isteni Lollo” többször járt Magyarországon: 1972-ben, 45 évesen a Magyar Televízió szilveszteri műsorának vendége volt, ahol Antal Imrével és Vitray Tamással táncra is perdült. 2005-ben ő volt a budapesti Operabál díszvendége.

„Tiszta szeretetben és önkifejezésben élni.

Utólag már tudom, hogy a szex, a vak szerelem és a szenvedély sokszor távol tartottak az igazán fontos dolgoktól. Az én szerelmem ma a szobrászat, a színház és a fényképészet…

Megszerezni egy férfit sokkal könnyebb, mint megszabadulni tőle. A megoldás az, hogy éljünk együtt, de szex nélkül, csak szeretetben. És amellett nekem az a szerencsém, hogy örök szerelmeim a szobrászat, a fényképészet és az UNICEF, az univerzális szeretet nagyon fontosak” – így fogalmazott Szenes Andreának egy interjúban, amikor később újra nálunk járt.

„Mindannyian azért születtünk, hogy meghaljunk. A különbség köztünk az, mit választunk, milyen intenzitással éljük az életünket.” E mottó szerint élt. Gina Lollobrigida 2023. január 16-án, hétfőn, 95 éves korában egy római klinikán hunyt el.

Források:

  • MTI
  • https://www.theguardian.com/film/2023/jan/16/gina-lollobrigida-dies-la-lollo-beat-the-devil
  • https://www.bbc.com/news/entertainment-arts-64292026
  • https://www.corriere.it/spettacoli/17_luglio_02/lollobrigida-io-attrice-caso-amavo-scultura-volevo-cantare-ae9408f2-5f4c-11e7-8241-893ad62f90c4.shtml
  • https://hu.wikipedia.org/wiki/Gina_Lollobrigida
  • https://port.hu/adatlap/szemely/gina-lollobrigida/person-11815
  • https://www.youtube.com/watch?v=zn-koSPbens

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Grace Kelly

Sztárkarrier a filmvásznon, majd hercegnőként rejtélyes halál – Grace Kelly szerelmei és végzete

„A nyilvánosság felé mindenkinél szentebb, valójában az ördögnél is romlottabb” – így jellemezte Hollywoodot Grace Kelly, aki 22 és 27 éves kora között filmes villámkarriert futott be, hogy aztán faképnél hagyja az álomgyárat a monacói herceg kedvéért. Hercegnéként körülbelül még egyszer ennyi idő – 26 év – adatott...
Háttér szín
#eec8bc

„Magam már nem sajnálom többet” – Interjú aZorkával

2023. 01. 24.
Megosztás
  • Tovább („Magam már nem sajnálom többet” – Interjú aZorkával)
Kiemelt kép
lackfi-dorottya_azorka_01_paczai.jpg
Lead

A kapolcsi Versudvar kulcsembere, Sinha Róbert gitárművész alkotótársa, dalszerző-énekesnő: aZorka. Egykori versenycsiga-tulajdonos, a hiszti megzabolázója, a gyors taktikai sírás koronázatlan királynője. Lackfi János költő és Bárdos Júlia művészettörténész-képzőművész harmadik gyermeke. A lány, aki különbékét kötött magával. Lackfi Dorottyával beszélgettünk. 

Rovat
Kultúra
Címke
aZorka
Lackfi Dorottya
magyar énekesnő
magyar popzene
Szerző
Király Eszter
Szövegtörzs

– Szabadnapos vagy ma, mondod. Egy énekesnő saját magától kér szabadnapot? 
– Énekesnő is vagyok, de félállásban baristaként dolgozom egy kávézóban. Muszáj volt kitalálni valamit, mert albérletben élek, és egy előadói karrier eleje pénzügyileg nem valami stabil dolog. 

– És a kávénak is lehet némi köze a kreativitáshoz… 
– A Trafó Ház földszintjén lévő kávézóban dolgozom, ahol sok művészet iránt érdeklődő ember megfordul. Mikor rájöttek, hogy zenélek, nagyszerű beszélgetésekbe csöppentem, egy csomó izgalmas találkozásban volt részem. 

– Mi szél hozott a nagyvárosba? 
– Zsámbékon nőttem fel, Budakeszire jártam gimnáziumba. Alig vártam, hogy dolgozhassak és önállóan élhessek, érettségi után szilárd meggyőződésem volt, hogy már felnőtt vagyok. Bele akartam csapni a lecsóba, csak azért is elkezdeni a „rendes” életet a „papíron” – vagy a papírért – élt élet helyett. Egy barátnőmmel közösen ki is tudtunk venni egy albérletet Budapesten, dolgozni kezdtem. Sok klassz munkahelyem volt, de kudarcok is értek, az a bizonyos felnőtt élet több új arcát is felfedte menet közben. 

– Az első aZorka-kislemez megjelenésekor egy interjúban úgy jellemezted magad, hogy szomorú vagy és kedves. Mindig szomorú, mindig kedves? 
– Azt nem mondanám, hogy folyamatosan szomorú vagyok. Szívesen dolgozok fel keserédes témákat, mert úgy érzem, hogy az életemet a szép melankólia, a boldog szomorúság járja át. Szeretem, amikor az öröm és a fájdalom nem válik el vegytisztán, nekem úgy élvezetes az élet, ha mindkét végletet meg tudom élni. A zeném kedves, mert otthonos, és közben mindig szomorkás is valahol. 

– Az eddigi dalaid zöme a saját érzelmi mérföldköveidet, életeseményeidet énekli meg, a Káosz például a városba költözésről, a Vízözön az önmagad elfogadásához vezető utadról, a Hullámzik egy szerelem végéről szól. Önfeltáró dalokat írsz, de ha rád nézek, inkább visszafogottnak látlak. 
– Nagyon érzelmes ember vagyok, és erős igényem van arra, hogy meg is éljem az érzéseimet. A legfőbb inspirációmat is a bennem egyszerre jelenlévő és akár egymásnak teljesen ellentmondó, intenzív érzelmek adják, ezek egyszerűen „ki akarnak jönni”. Közben meg szeretem, ha az összetettségük is látható. Sokan megírták a könnyen megragadható, egyszerűen kifejezhető gondolatokat, mint a „szeretlek, mert csodás vagy”, „megszakad a szívem, mert elhagytál”. A belső történéseket én inkább sűrűbb képekkel, visszafogottabb elemekkel szeretem megragadni. 

– Édesapád egyik híres gyerekversét, a Dorottya és a hiszti címűt is az érzelmi dinamizmusod ihlette… 
– Ez gyerekkoromban komoly nehézség volt, tényleg voltak hisztérikus rohamaim. A mai napig vannak instabil pillanataim, de egyre jobban uralom őket. A vers szerint akkor múlt el a hisztim, amikor apa felemelt.

Ma nincs egyetlen konkrét módszer, ami megnyugtat, mindig az adott helyzetben kell valahogy felülkerekednem a nehézségen. Például elmenni a mosdóba egy gyors taktikai sírásra. 

– A Vízözön című számod az önelfogadásig tartó utadról szól. Milyen küzdelmek végén érkeztél meg ehhez a dalhoz? 
– Amióta csak emlékszem magamra, mindig nehezemre esett magamat szeretni. Sok nehéz érzésem volt velem kapcsolatban, főleg szégyenérzetem. Minden negatív visszajelzésre intenzíven reagáltam, majd az indulatom maximalizmusba fordult. Mindez lassan őrölt belülről, az érzéseim ellenem dolgoztak. Az elmúlt évben pszichológushoz jártam, és ahogy növök fel, és egyre többet foglalkozom tudatosan a fejemben lévő dolgokkal, úgy javul egyre inkább a helyzet. A Vízözön nagyon jókor, éppen akkor jelent meg, amikor már őszintén tudtam énekelni a refrénjét: „Magam már nem sajnálom többet, sem azt, hogy létezem, inkább köszönöm – jöhet utánam vízözön.” 

– Ehhez a dalhoz egy nagyon kifejező borítókép is készült: saját magadat öleled át rajta. 
– Ez a kreatív Székely Zsófi grafikus munkája. Együtt találtuk ki a koncepciót, sokat beszélgettünk róla, de amikor átküldte a kész képet, megkönnyeztem. Megrendítő volt így, egy képben látni azt, ami bennem történt. Szerintem mindenkinek kellene egy ilyen önátölelős kép. 

Kép
Lackfi Dorottya aZorka
Kép: Páczai Tamás

– Miért épp popban utazol? 
– Mindig is főleg popzenét hallgattam – persze néha rockot, klasszikust és népzenét is, mégis ez az a műfaj, amivel a hétköznapokban a legjobban ki tudok kapcsolódni, a leggyorsabban el tudok kerülni „máshová”. És szuper „hordozóanyag” is, mert a popdallamok könnyebben tapadnak az ember fülében, és ha értékes, összetett tartalommal töltöm meg, akkor a zenével együtt az is könnyebben eljut a hallgatóig. 

– Ennek élő bizonyítéka, amikor a koncerten a szöveget skandálja a közönség... 
– Amikor ez megtörtént velem, az olyan erőteljes élmény volt, hogy a színpadon életemben először belezavarodtam a szövegbe. Pedig még soha nem felejtettem el egy sort sem. 

– Különösen jólesik a reflektorfény annak, aki híres szülők gyermekeként, hat testvér közt az egyik középsőként nevelkedett? 
– Valóban nagyon figyelemhiányos tudok lenni, pontosabban figyelemigényes. Hajlamos vagyok kicsikarni az emberek figyelmét, és ebben biztos van szerepe a nagycsaládnak, amiben felnőttem. Tudom, hogy ezt a késztetést ki kell küszöbölni, folyton próbálom emlékeztetni magam, hogy ne a tetszés miatt csináljam, ne az feszítsen, hányan néznek majd meg egy klipet.

Az igazi örömöt az alkotásban találom meg, nagyon jó néha csak úgy ránézni egy-egy számomra, és arra gondolni, de jó, hogy ezt megcsináltam. Erre az örömre szeretnék összpontosítani. 

– Milyen érzés, amikor a családtagjaid csápolnak a koncertjeiden? 
– Nagyon sokszor eljönnek, Ágnes húgom különösen. Szeretek rájuk nézni, mert gyakran lámpalázas vagyok, és bátorító a színpadról látni azokat, akik a legjobban szeretnek. Érdekes, hogy az ember a hétköznapokban nem néz rá így a szeretteire. Ha találkozunk, sokszor csak gyors puszi-puszi, néha nem is ér össze a tekintetünk, nem is látjuk a másik arcát, hiába áll ott mellettünk. Ilyenkor nem feltétlenül érzékelem azt, amit a színpadról viszont egyértelműen látni: hogy milyen támogató szeretettel néznek rám, mennyire értékelik, amit csinálok. 

– A művészeti örökségen kívül mit hozol otthonról, amiből erőt merítesz? 
– Nagyon sok pozitív dolgot, ilyen a humor mindennapi jelenléte a családban, az érzelmesség, a közös éneklések öröme és a kreativitás természetessége. Anyukám például elképesztő játékokat talált ki nekünk, volt, hogy kavicsokra festve hoztunk létre egy teljes babaház­szettet bútorostól, mindenestől. A tesóimmal eső után csigákat versenyeztettünk – az én versenycsigám Hófehérke néven futott –, meg extrémsportolókká „képeztük ki” a Barbie babákat, volt ejtőernyős meg barlangász Barbie-nk is.

Sok őrültségnek tűnő, de kreatív és rettentően szórakoztató dolgot csináltunk, ami nagyon nagy részben anyukámnak köszönhető, ő elképesztő találékony. 

– Az Elharapott szavak című kislemez, a Vízözön és a fesztiválszezon után maradt akár egy nagylemeznyi alkotói energiád? 
– Írjuk az új számokat, ezeket egyesével tervezem kihozni klippel együtt. A nagylemezt úgy szeretném megírni, hogy egy nagyon erős koncepciója legyen. Az eddigi dalok többfelé ágaztak el hangzásban, most szeretném, ha az első nagylemezen már egy sajátos, egyéni hang jelenne meg, ami összetéveszthetetlenné teszi aZorkát. Ezért nem szabtam határidőt a megjelenésnek. 

– Ha nem színpadon, akkor milyen helyzetekben énekelsz? 
– A fürdőszoba klasszikus. Nagyon sokszor énekelek az utcán is – ez biztos furcsán néz ki, de nem tudom megállni. És amikor otthon a családdal, akár csak viccelődésből elkezdünk énekelni – az nagyon jó dolog. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Boggie énekesnő

„A családom mellett a Boggie-produkció az életem” – Csemer Boglárka lemezbemutató koncertre készül

Boggie, Csemer Boglárka olyan értékes művész, hogy ünnepnek számít, ha új lemeze jelenik meg. Olvasom az új dalai címeit – Törékenység, Árnyék, Füst –, és ilyen képzeteim támadnak: légies, könnyed, kissé sebezhető, kicsit kiszolgáltatott, ugyanakkor mégis szabad… Vajon mivel lep meg minket október 27-én, a lemezbemutató koncertjén a...
Háttér szín
#c8c1b9

Egy magyar lány a Broadway küszöbén – Zádor Eszter az „Oklahoma” című musical turnéjával indult

2023. 01. 23.
Megosztás
  • Tovább (Egy magyar lány a Broadway küszöbén – Zádor Eszter az „Oklahoma” című musical turnéjával indult )
Kiemelt kép
zador_eszter.jpg
Lead

Egy 26 éves budapesti hölgy igazgatta a kulisszák mögül a nagy sikerű Oklahoma című musicalt a 2022. őszi amerikai turné előadásain. Zádor Eszter, a New York-i Columbia Egyetem mesterképzős hallgatója úgy érzi, megtalálta a hivatását, és szeretne minél előbb a Broadway keresett stage menedzserei közé emelkedni.

Rovat
Kultúra
Címke
Zádor Eszter
Broadway
musical
stage menedzser
Oklahoma musical
Szerző
Csinta Samu
Szövegtörzs

„Számomra az a legvonzóbb az egészben, hogy az én munkám generálja mindazt, amit a nézők láthatnak – természetesen elsősorban szervezési szempontból, de időnként kis mértékben művészeti értelemben is. Nagyon leegyszerűsítve az a feladatom, hogy a színészek számára megteremtsem azt a körülményegyüttest, amely sikeressé tudja tenni őket a színpadon.” Így foglalta össze Zádor Eszter, mi is vonzza őt a színpadi kulisszák mögötti, a nagyközönség számára láthatatlan világba.

Egy olyan szerepkörbe, amelynek Magyarországon nincs is pontos megfelelője, a stage menedzser munkája ugyanis valahol a rendezőasszisztens és az ügyelő tevékenysége közé helyezhető.

A színházi világ első látásra messze esik egy olyan lánytól, aki az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett, ugyanakkor a magyar tenisz egyik reményteljes ifjúsági játékosának számított. Eszter családja életének viszont állandó és fontos része volt a kultúra, ikertestvérével együtt kisgyerekkora óta gyakran vitték őket színházba, moziba a szülők. „Az AKG ugyanakkor elnevezése ellenére sem csak a közgazdaságra fókuszáló iskola, némi túlzással bármibe belekóstolhattál, amihez kedved volt. A színházba is, a kulisszák mögé úgynevezett témahetek keretében pillanthattunk be. Így jutottam el a Centrál Színházba meg az Operettszínházba. Ezek az alkalmak abban is segítettek, hogy ráérezhessek: a színházi háttérmunka sokkal inkább nekem való, mint a színpadi fellépések.” Innen eredeztethetők azok a kapcsolatok is, amelyek révén Eszter eljuthatott az Orlai Produkcióhoz, ahol több éven át gyakornokként dolgozott, öt előadásban is részt vett, többek között részese volt az Irodai patkányok című előadásnak, a Nóra II vagy Az oroszlán télen című produkcióknak. Ezek során kezdte megtanulni, hogyan is áll össze egy-egy ilyen előadás.

Amerikai álom

Az itthoni próbálkozások az amerikai egyetemi tanulmányok kiválasztásánál is fontos szerepet játszottak. „Sportösztöndíjjal kerültem az Egyesült Államokba, de a választásnál annak is alaposan utánanéztem, hogy a színházszak keretében milyen lehetőségek nyílnak. Akkor még nem tudtam, mi az a stage menedzser, de azt sem, hogyan nevezik angolul a rendezőasszisztens szakmát. Az alapképzést Milwaukee-ban kezdtem, Portlandben végeztem 2020-ban, az utóbbi egyetemen azonban nem volt stage menedzser szak, így a diplomámon színházművészet szerepel.

De nem jártam rosszul azokkal az évekkel, nagyon sok mindenbe belekóstolhattam a kosztümdizájntól a produceri és menedzseri tevékenységig.

Ennek azért van jelentősége, mert a stage menedzser az összekötő a producer és a rendező, illetve a produkció többi szereplője között. Ha a kosztümkészítő például azt mondja, hogy két nap múlva kész az a bizonyos jelmez, tudnod kell, mennyi a realitása egy ilyen vállalásnak, a rendező szempontjából ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a próbafolyamat során a színész két nap vagy két hét múlva öltheti magára azt a ruhát.”

Azt állítja, maga lepődött meg a leginkább, amikor felvették a Columbia Egyetem mesterképzésére. Másik két intézménybe is jelentkezett, a Columbia inkább csak az álmaiban szerepelt. „Nagyon jól választottam, bár a koronavírus-járvány miatt az első év során sok mindent nem kaptunk meg, amit más osztályok korábban igen. Volt olyan óránk, amelyet normál üzemmódban egy színházban kellett volna megtartani, nekünk viszont csak a zoom jutott, de így sem lehetett különösebb panasz az oktatásra. Még furcsábbá tette a helyzetet, hogy én az első félévben Budapesten ültem a számítógép előtt, 2021 januárja előtt az évfolyamtársaimmal is csak virtuálisan találkozhattam. De ilyen körülmények között is igyekeztem személyes kapcsolatot teremteni a tanárokkal, többségük a színházi szakmában is dolgozik – miközben óraadók a Columbián –, és így sokat segíthetnek a szakmai kapcsolatépítésben. Nem mindenkire érvényes ez, de a többségük igyekszik segíteni az indulásban, a kezdeti megbízások, munkák megszerzésében. Hasonló a helyzet a vendégelőadókkal is, egyikük, Bess Glorioso stílusa olyan mértékben megtetszett, hogy külön is megkerestem, és a mai napig ő a mentorom.”

Kép
Zádor Eszter stage menedzser
Fotók: Zádor Eszter

Világszám hátszél nélkül

Az Oklahomához viszont nem mentori „hátszél” sodorta.

Az eredetileg filmként, majd musicalként világsikert arató alkotást 2019-ben újították fel, abban az évben Tony-díjat is nyert a felújítások kategóriájában.

Miután a Broadway-n több mint 200 előadást megért, amerikai turnéra indították a produkciót. Bevett szokás ez a sikeres előadások esetében, a turnéelőadás ugyanabban a koncepcióban zajlik, de többnyire más színészekkel, sőt, sokszor dizájnerként is mások dolgoznak. Azért is újra kell próbálni ezeket az előadásokat, mert míg a Broadway-n csúcs színpadtechnikát használnak, a Tour helyszínein rendszerint más, szokványosabb körülmények várják a csapatot. Az Oklahoma például eredetileg körszínpadon „forgott”, ezt kellett átültetni átlagos színpadra. „A turné 2021 októberében kezdődött, én menet közben csatlakoztam a csapathoz. Akkoriban kezdtem elküldeni a szakmai életrajzomat különböző ügynökségeknek, köztük annak is, amely az Oklahomával dolgozott. A szerencsés egybeesések sorába tartozik, hogy éppen egy stage menedzsert kerestek, nekem meg a diplomaszerzéshez szükségem volt még egy gyakornoki munkára.”

Az Oklahomáig nem a musical műfaja volt Zádor Eszter fő irányvonala, korábbi, magyarországi évei alatt sem rendelkezett különösebb musicaltapasztalattal. A Columbia közelében lévő Broadway-n azonban több musical is fut párhuzamosan, plusz elkezdett tanulni a musicalekről, a felépítésükről, ami olyannyira megtetszett neki, hogy most már nagyon érdekli. „Azóta persze több musicalt is láttam, részben az egyetemi tanulmányok részeként, a műfajban mozgó színészekkel és rendezőkkel folytatott beszélgetések révén pedig kinyílt számomra ez a világ. Roppant imponáló volt, amikor ráébredtem, hogy a zene révén jóval több embert el lehet érni, mint a prózai műfajokkal, pláne New Yorkban, ahol nagyon sok külföldi él vagy megfordul.”

Szakmai „ártalmak”

Ma már nemcsak nézőként, hanem egyre inkább szakmai szemmel figyeli a musicaleket, elsősorban arra figyelve, hogyan csinálták meg egyik vagy másik jelenetet, és ha rájön, az örömmel tölti el, növeli az önbizalmát.

Ahogy annak a tudata is, hogy gyakorlatilag a stage menedzser generálja mindazt, ami a színpadon történik, a fényhatásoktól a színpadi mozgásokig.

Nagy a felelőssége, ezért valamennyi előadáson maximálisan kell figyelnie, hogy az esetlegesen becsúszó hibák többé ne ismétlődhessenek meg.

„Az egyértelmű, hogy amit meg lehet csinálni a Broadway-n, azt máshol kevésbé, mert csak ott állnak rendelkezésre a legjobb műszaki feltételek. A legutóbbi ott látott produkción csak ámultam és bámultam. December folyamán játszották a Christmas Carol című karácsonyi előadást, ahol az egyik tanárom volt a stage menedzser. Az egyszemélyes darabban a színész harminc karaktert formált meg, ami önmagában is lenyűgöző, de engem elsősorban a színpadkép, az atmoszféra, a már-már misztikusan magas technikai színvonal ragadott meg.”

Zádor Eszter azt mondja, egyelőre nem tervezi, hogy visszajön Európába, hiszen elképesztően kreatív közeg veszi körül, sok munkalehetőség kínálkozik, szeretne bekerülni az amerikai színházak világába, megtalálni és megtartani a helyét. Ha már ennyit segített a sorsnak álmai valóra váltásában.

Háttér szín
#fdeac2

Hogyan csináljunk krízisből életművet? – A krízis és a trauma átjáró lehet ahhoz a világhoz, ahol a feladatunk vár

2023. 01. 23.
Megosztás
  • Tovább (Hogyan csináljunk krízisből életművet? – A krízis és a trauma átjáró lehet ahhoz a világhoz, ahol a feladatunk vár)
Kiemelt kép
krizis.jpg
Lead

A krízis szó önmagában ijesztőnek tűnik, pedig a kifejezés válságot, fordulatot, döntést jelent, szó szerinti értelemben kereszteződést: vagyis egy olyan helyet, ahonnan másfelé is tovább lehet menni. A krízis nem szükségszerűen azonos az összeomlással, lehet új esély, valaminek a kezdete is. A szenvedés nem szükségszerűen önmagáért van – hajtóerő és életműbe forgatható energia is lehet, vagy felajánlható mások számára. A pszichológiai kutatások az utóbbi évtizedekben megismertettek minket a krízis utáni növekedés fogalmával.

Rovat
Életmód
Címke
krízis
Polcz Alaine
Frida Kahlo
Viktor Frankl
Teréz anya
Szerző
Csongor Andrea
Szövegtörzs

„Az idegháborútól hosszú út vezet a lélek békéjéig, mégpedig akadályokkal teli út” – írja Viktor Frankl …mégis mondj igent az életre című művében. Viktor Frankl több mint három évig volt különböző koncentrációs táborok foglya. Traumája feldolgozása után pszichiáterként dolgozott tovább, és olyan tudást hozott létre, ami mindannyiunk számára érték. A Frankl által alapított logoterápia egy olyan lélekgyógyászati irányzat, amelynek középpontjában a személyes önfelülmúlás igénye áll. Az értelem feltétel nélküli akarása Frankl számára túlélési stratégiából tudományos eredménnyé, életművé vált.

Mi sem érhetjük be kevesebbel.

A krízis az élet velejárója. Minden nagy életmű mögött egy meghaladott trauma áll. A küzdelemből felemelkedés, műalkotás, új szervezet, új élet, felfedezés, feltámadás jöhet létre.

„Az élet kihívás – fogadd el!” – mondta Teréz anya

Amikor nyolcéves kislány volt, meghalt az édesapja, és a család az apa jövedelme nélkül mélyszegénységbe került. Anjezë Gonxha Bojaxhiu – a későbbi Teréz anya – 20 évesen tanári állást vállalt Kalkuttában, a Boldogságos Szűz Mária-rend apácájaként. Saját szemével látta az 1943-as bengáli éhínség utcán heverő, éhen halt áldozatait. Az átélt krízist feladatként értelmezte, úgy vette, hogy Jézus új utasításokat adott neki. Elhagyta a kolostor védett falait, kiköltözött a szegény emberek közé, és saját rendet alapított. A kék szegélyes fehér szári viselése ma egyet jelent annak a belső parancsnak a teljesítésével, hogy a szenvedésen enyhítenünk kell.

Kép
Teréz anya
Teréz anya – Forrás: Wikipedia

Nagy veszélyek és veszteségek idején a traumára adott első válaszunk többnyire a bénultság, az esemény utáni csend, egyfajta zsibbadt állapot, válaszképtelenség. A legtöbb ember ilyenkor azt éli meg, hogy üvegbúra alatt él – nevezik ezt Sylvia Plath-effektusnak is az íróról, aki szépirodalmi formába öntötte Üvegbúra című regényében ezt az életérzést. Ebben az állapotban a szenvedőt láthatatlan üvegfal választja el a körülötte élőktől, és a búra alá alig szivárog be némi levegő. Amikor az ember visszatalál a testébe, az többé már nem ugyanaz a hely. A Viktor Frankl által említett értelmezési gépezet ekkor indul be: az agy megpróbál az eseményeknek okot és célt tulajdonítani. Beégett, beakadt képek és hangok villanhatnak fel, emlékek törhetnek be, és a gyász, az elengedés vagy egy új helyzet elfogadása gyötrelmesen hosszú lehet.

Ha alkotó módon értelmet tudunk találni a szenvedésben, ezáltal ki is szabadulhatunk belőle.

Törött gerinccel felépített csodálatos életmű

Frida Kahlo alig 18 évesen szenvedett súlyos buszbalesetet, teste szétroncsolódott, gerince csúnyán összezúzódott. Három év megfeszített munkája után tudott talpra állni, és festészetében dolgozta föl minden veszteségét. Az emberi szenvedést vitte vászonra, a művészete terápia volt önmaga számára. Abortuszábrázolásai, a fájdalom és kínlódás önarcképei azonban nemcsak az öngyógyítás eszközei: festményei megrázóak, egyúttal emberi sorsközösségbe is vonnak minket. A szenvedés közös sorsunk, Frida pedig közös művészi értékké növesztette a kínt. Az osztozás lehetősége enyhíti a fájdalmat.

Kép
Frida Kahlo protézise
Frida Kahlo protézise – Forrás: Wikipedia

Traumán, veszteségen átesett emberek arról számolnak be, hogy a feldolgozás után megváltozott az életük. Az óriási veszélyérzet átélése emelheti életünk tétjét, túl tudunk lépni az addigi sérelmeinken, léptéket váltunk, letisztulnak az érzéseink. „Bele kell mennünk a veszteségbe, hogy kijöhessünk belőle” – fogalmaz Pál Ferenc katolikus pap és mentálhigiénés szakember. A megélt trauma után sok embernek javulnak az emberi kapcsolatai, nő az önbizalmuk, és világosabban látják a céljaikat.

A trauma utáni növekedés egyik lehetséges iránya a művészi kreativitás fejlődése, ami megküzdési stratégiából a gigantikus életműig növekedhet. Polcz Alaine fiatal házasként került a világháború poklába, közelről szembesült az elmúlás iszonyával, és személyes veszteségekkel is meg kellett küzdenie. A halál tanulmányozása felé fordult, és ő lett Magyarországon a halál tudományának, a tanatológiának az első képviselője.

Tudományos felismerései mellett szépirodalmi pályát is befutott, de krízisét társadalmi szerepvállalásba, segítő cselekvésbe is fordította: ő teremtette meg a magyarországi hospice szolgáltatás alapjait.

A krízis növekedésre késztethet, erősebbé tehet

A krízisbe bele lehet rokkanni, megtörni, feladni – ezek a reakciók azonban inkább a feladat alóli kibújások, mint válaszok. A krízis lehetőség arra, hogy jobb emberekké váljunk, hogy egyensúlyunkat egy magasabb szinten állítsuk helyre. A krízis gazdagíthat, új stratégiákra taníthat, arra kényszeríthet, hogy régi bőrünket levetve nagyobbat növesszünk, és tágasabb térben mozogjunk.

A tudomány 1990 óta kutatja a szenvedés által előhívott pozitív változásokat a személyiségben. Nagy traumák túlélői utólag képesek új szemszögből szemlélni magukat és másokat, örömforrásokat találni addig apróságoknak tűnő jelenségekben, a puszta szemlélődésben, egy szép természeti képben. A sérülékenység megélése együtt járhat azzal, hogy megérezzük az erőnket, és arról szerzünk tapasztalatot, hogy bármennyire rossz dolog történt is velünk, képesek voltunk azt megoldani és túlélni.

A trauma utáni növekedés lényeges eleme lehet, hogy a túlélő megváltoztatja a fontossági sorrendjét az életfeladatai terén, márpedig a fontossági sorrend szinte azonos magával a személlyel, jellemzi őt.

Sok esetben a túlélő személy az átéltek hatására hivatást módosít, önkéntes munkát vállal, és hitében óriási szintet lép.

A rák túlélőiből sok esetben ápolónő vagy önkéntes segítő lesz. Az alkoholbetegségből szabadult függőkből tapasztalati szakértők és segítő mentorok válnak. Gyógypedagógiai problémával küzdő gyerekek szülei úgy dolgozzák fel a traumát, hogy gyógypedagógusi képzettségre tesznek szert, és életpályát módosítanak.

Küzdelmes felemelkedésekből születhet műalkotás, civil szervezet, szolgáltatás, önkéntesség

„Én egész népemet fogom… tanítani” – határozta el József Attila, a költő, akit épp eltanácsoltak az egyetemről. Az auschwitzi túlélő, Simon Wiesenthal dokumentációs központot hozott létre bujkáló náci bűnösök megtalálására, adatokat és bizonyítékokat gyűjtött a nürnbergi perekhez, és szervezetén keresztül a háború áldozatait segítette. Gándhí fiatal jogi diplomásként Afrikában szembesült először az indiaiakat sújtó megkülönböztető viselkedéssel, és ezután egész életét a faji alapú megkülönböztetés elleni küzdelemre szánta. Az erőszakmentességért folytatott harca hatására elvei nemzetközi szabadságjogi dokumentumokba kerültek. Ken Smith vietnami veterán mintamenhelyet és rehabilitációs programot indított hajléktalan veteránok számára.

Minden kultúra rendelkezik túlélőmítoszokkal és olyan hősökkel, akik a megpróbáltatás útját végigjárva túlnőttek önmagukon, értékeket bontakoztattak ki mások javára, jó kezdeményezések megteremtőivé és részeseivé váltak. Magyarországon is rengeteg olyan pozitív kezdeményezés van, amely mögött egy-egy emberi trauma húzódik.

Szükségünk van a szekrényre, amelyen át Május 35-be jutunk, a szűkös nyúlüregre a Csodaországba éréshez, a 9 és ½-dik vágányra Roxfort felé menet vagy a tornádóra, ami felkapja a házat, és egyenesen ráhajítja a Keleti Boszorkányra. A trauma átjáró ahhoz a világhoz, ahol várnak minket, ahol a feladatunk fogad… Saját mítoszunk megküzdeni a mi sárkányunkkal, kibújni a bőrünkből és a szenvedést életműbe forgatni. A szenvedés nem devalvált valuta, hanem működő tőke.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Polcz Alaine

„Alaine újra és újra megnyitotta az ajtókat” – Polcz Alaine sok emberi szenvedésre talált gyógyírt

1922-ben született Kolozsváron Polcz Alaine író, pszichológus, tanatológus. Élete átívelt a XX. századon, ő pedig sok jót és rosszat megtapasztalt abból, ami e századdal járt. Tudományos és írói öröksége, bölcs meglátásai máig hatnak, velünk vannak.
Háttér szín
#c8c1b9

„Ma is te leszel az egyetlen, akinek nincs szendvics a csomagjában”

2023. 01. 23.
Megosztás
  • Tovább („Ma is te leszel az egyetlen, akinek nincs szendvics a csomagjában”)
Kiemelt kép
az_egyetlen_akinek_nincs_szendvics_a_csomagjaban_freepik.jpg
Lead

Reggel fél nyolc is elmúlt, már tényleg indulnod kellene. Csak húsz perc a suli, te mégis minden nap elkésel. Kezed a kilincsen, válladon a táskád, a mappa is megvan, maszk a zsebedben. Beköszönsz. Anyád kisírt szemekkel jön elő, kezében az öcséd, fogd meg, kérlek, csak pár szívásra van szükségem, mondja, és te ott találod magad a kezedben egy pelenkással. A pelenka szivárog, már a ruhája is ázik. Lerakod a táskád.

Rovat
Család
Címke
családon belüli erőszak
agresszió
agresszív családtag
nehéz sorsú gyermekek
alkoholbeteg családtag
alkoholista a családban
Szerző
Székely-Balogh Szilvia
Szövegtörzs

Mire tényleg kilépsz az ajtón, már tudod, hogy ma is hiába sietsz. A villamoson a csuklós részre állsz, élvezed, ahogy forog a talaj a lábad alatt, miközben a Duna fölött zakatoltok, és még nem döntötted el, hogy a híd elválaszt vagy összeköt, csak azt tudod, hogy az alatta morajló víznek az összes színét ismered. Szorítod a mappát a mellkasodhoz, benne van minden, amit a síneken túl képzelsz a világról feketén-fehéren, aztán csupa színnel, tussal, zsírkrétával, olajfestékkel, temperával, szögletesen és puhán, kicsiben és nagyban. Nem szereted a kötött pályát, legszívesebben átrajzolnál mindent, másképp vezetnéd az összes kiszámítható vonalat, lehet, hogy egyenesen az absztraktig feszítenéd az egészet, mégis tudod, hogy

ma is le fognak tolni a késésért, ma is te leszel az egyetlen, akinek nincs szendvics a csomagjában, és ma is hazudni fogsz, hogy otthon degeszre tömted magad.

Az erős sminkedre is megjegyzéseket kapsz, de nem baj, mert ott legalább a te akaratod érvényesül az osztott lapokkal szemben: te festetted fel a Joker álarcot az arcod helyére, hogy aztán a száj részét a maszkoddal fedjed el. 
Lassan továbbzökken a villamos, és neked valamiért a tegnap esti veszekedés pillanatai villognak a szemed előtt. Az apád, ahogy a harmadik sör után megint arról kezd beszélni, hogy délutánonként mehetnél vele dolgozni, ha már úgyis ennyi időt töltesz az ecsettel, szobafestő, mázoló, az legalább valaki, nem ingyenélő naplopó, aki mástól várja a falatot, a hangja egyre erősebb, a tónusai egyre sötétebbek, csak a ruháján világítanak a rácsöpögött és odaszáradt fehér cseppek, egész jó kompozíció lenne, ha nem lennél te is részese, a végén egy pohár is csattan a konyha kövén, anyád megint sír, és te megint nehezen alszol el. 
A villamos vánszorog, hiába a magasfeszültség felette, a csuklós rész mereven, mozdulatlanul kitart a talpad alatt, te erősen szorítod a mappát, benne az összes távlattal és perspektívával. Apádra gondolsz és az egyenletesen fehérre festett falakra, amelyek a keze alól kerülnek ki. Lassan szállsz le, az iskola előtti tér üresen tátong. Rutinosan csengetsz a portásnak. Ma is elkéstél, morogja szemrehányón, a sajtos szendvicsét a gyűrött szalvétájába tömködve. Lehet, válaszolsz dacosan, pedig máskor ezt sosem teszed, de ami tényleg számít, vágod a szemébe, az az, hogy egyforma súlyú fehérek nem léteznek. A portás ebből semmit nem ért, vállát vonogatva harapja a megkezdett szendvicset, te viszont kicsit könnyebb léptekkel vágsz neki a lépcsőknek. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Cipőt kötő gyerek

„Anya szerint apa azért költözött el, mert közöttük szakadás van”

Ott gubbaszt az előszoba padlóján, a cipőjét köti, egészen mélyen hajol a lábai fölé, a szemöldökei szinte összeérnek a koncentrálásban, sietni kell, fél nyolc is elmúlt már, nem lehet olyan nehéz befűzni, neki ezt már illik tudni, sokan mondták már, a tanító is éppen tegnap, amikor megint ő...
Háttér szín
#fdeac2

Mert megérdemled! – Az áldozathibáztatás anatómiája

2023. 01. 22.
Megosztás
  • Tovább (Mert megérdemled! – Az áldozathibáztatás anatómiája)
Kiemelt kép
aldozathibaztatas.jpg
Lead

Tavaly novemberben Debrecenben egy kisgyermekes anya partidrog áldozata lett. Erre a történetre sokan felkapják a fejüket: „Miért ment olyan helyre, ahol kétes alakok drogot adhatnak neki? Miért nem a gyerekével törődött, ahelyett, hogy bulizni ment? Biztosan azért került a drog az italába, mert nem figyelt eléggé.” Katona Katalin szexuálpszichológus segítségével tárjuk fel az áldozathibáztatás okait, és csak remélhetjük, hogy viselkedésünk tudatosításával segíthetünk elejét venni a hibás gondolatok és mondatok megfogalmazódásának, amelyek az ítélkező felek számára pajzsként, az áldozatok számára viszont fegyverként működnek.

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
áldozathibáztatás
Szerző
Zeke Lilla
Szövegtörzs

„Nagyon feszített időszak állt a hátunk mögött – kezdi Erika, a harmincas anyuka, aki egy négyéves kisfiút nevel a férjével Debrecenben. – Megengedtünk magunknak egy lazább estét. Egy debreceni bárba ültünk be egy pohár fehérborra, a fiunkat addig a nagyihoz vittük. Csocsóztunk, és odajött hozzánk egy fiatal férfi – nevezzük Árpinak –, akinek az édesanyja a családi vállalkozásunk alkalmazásában áll. Csatlakozott hozzánk, beszélgettünk, és kérdezte, hogy innék-e még valamit? Mivel szinte egyáltalán nem szoktam alkoholt fogyasztani, kedvesen visszautasítottam az ajánlatát. Majd egy barátnőm lépett oda hozzánk, és amíg a férjemmel vele beszélgettünk, Árpi hozott még egy italt nekem. Amikor visszafordultunk az asztal felé, rögtön mondtam, hogy ezt az újabb adag bort már nem fogom meginni, mert az előző pohár még félig volt. Miután azt megittam, úgy gondoltam, így biztosan nem lehet baj.

Lett baj

Ennyire emlékszem az estéből. A többit a férjem mesélte: egyik percről a másikra indokolatlanul jó kedvem lett, mindenen hangosan nevettem. Furcsállta a hirtelen hangulatváltozásomat, de eleinte saját magának is azzal magyarázta a viselkedésemet, hogy végül is ezért jöttünk, hogy jó kedvem legyen. 15 perc múlva szóltam, hogy rosszul érzem magam, szeretnék szabad levegőre menni. Várakoztunk néhány percet a bár előtt, de még pocsékabbul éreztem magam. Gábor leültetett egy padra, akkor már hánytam. A férjem nem értette, mitől lettem ennyire rosszul.

Amikor tárcsázta a mentő számát, a padon ülve elájultam, és az arccsontom a betonjárdának ütődött. A férjem minden lehetséges módszerrel próbált felébreszteni, sikertelenül.

Halálra rémült, de stabil oldalfekvésbe helyezett. A mentősök a vizsgálat után közölték vele, hogy a felesége nem az alkohol miatt került ebbe az állapotba, ez drog hatása, azonban nem végeztek vérvizsgálatot. Hogy miért nem kérte Gábor a vizsgálatot? Mert sokkhatás alatt állt az eszméletlen felesége mellett. Azt mondták, stabil az állapotom, ha Gábor tud rám figyelni éjszaka, hogy ne hányjak fekve, hazavisz a mentőautó. A szüleim és a férjem egész éjszaka mellettem voltak, és figyelték, hogy lélegzem-e.

A másnap

Reggel meglepődtem, hogy nem az otthonunkban, hanem a szüleimnél ébredek. Nem fájt a fejem, de a tükörbe nézve ledöbbentem, hogy egy hatalmas, véraláfutásos kék folt van az arcomon. Miért pont velem történt ez? Úgy érzem, valamiféle erőszaknak estem áldozatul, hiszen akaratomon kívül kerültem drog hatása alá, és gyakorlatilag öntudatlan állapotban töltöttem egy estét az életemből – mondja Erika, miközben a könnyeivel és a szégyennel küzd, amit érez. – Árpi unokatestvére, aki a szomszédunkban lakik, nevetve kérdezte, hogy ki kellett-e mosni a gyomromat, mert Árpi elmondása szerint annyit ittam előző este. Ezt sok ismerősének elmesélte, akik kifejezték sajnálatukat a szüleimnek, hogy hová jutottam. Nem mertem utcára menni, amíg el nem múlt a hatalmas folt a szemem alól. Úgy éreztem, a saját arcom gúnyolódik rajtam, és üvölti a szégyenemet az embereknek.”

Kép
áldozat
A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A bántalmazás normalizálása

Sajnos gyakran hamarabb hisznek egy abuzív szülőnek, mint egy bántalmazott gyermeknek – mondván, a felnőtt jobban tudja, mit beszél –, egy bántalmazó férjnek, mint egy szubmisszív feleségnek – hiszen „senki nem nézi ki a Bélából”, hogy olyat csinál.

„Kezdjük az elején: mi vezethet odáig, hogy valaki feljogosítva érzi magát arra, hogy másokat bántson? Jelenlegi társadalmunkban sajnos gyakran találkozunk a bántalmazás normalizálásával.

Hajlamosak vagyunk felmenteni az erőszakos szomszédot, hogy csak indulatkezelési problémája van, miközben halljuk, hogy csattan a pofon a gyerek arcán.

Az, hogy az egyre terjedő pszichológiai ismeretek segítségével sokszor már tisztában vagyunk vele, hogy minden viselkedési problémának van eredője, ez még nem mentesíti az elkövetőt” – magyarázza a pszichológus.

Kinek a hibája?

„A kísérletet, amely rendkívül hatásosan mutatja be az áldozatválasztás mechanizmusát, egy börtönben végezték el – avat be Katona Katalin. – Olyan férfiaknak mutattak képeket és videókat, akiket szexuális erőszakért ítéltek el. Ki kellett választaniuk, hogy kit támadnának meg. Érdekes módon nem azokat a nőket választották ki, akik hivalkodóan, kihívóan voltak felöltözve, hanem azokat, akiknek a ruházatuk, a testtartásuk, a mimikájuk azt sugallta, hogy sérülékenyek, alárendelődők, kiszolgáltatottak. A metakommunikáció tökéletesen tükrözi a mentális állapotot, amelyet tudat alatt mindannyian egyértelműen felismerünk, és ezt a képességet az erőszaktevők is birtokolják. Volt egy kiállítás, amely a világ több országában is turnézott, ezen olyan nők ruháit állították ki, akik erőszak áldozatai lettek az utcán, a családban vagy akárhol. Pontosan ugyanolyan szetteket mutattak be, amelyet az áldozatok az elkövetés idején viseltek. Erre azért volt szükség, hogy megmutassák az embereknek, hogy milyenek a valódi áldozatok.

Ezek nem szegecses bőrszerkók és rövid szoknyák voltak, hanem pizsama, melegítő, egyszerű póló, teljesen hétköznapi, otthon viselt ruhák.

Ez is mutatja, hogy az erőszakolások nagy része otthon történik, vagy olyan személyek esnek áldozatul, akik – az elkövető szempontjából – valószínűsíthetően a legkisebb ellenállást fogják kifejteni. És az nem azért lesz, mert ők szeretnének belemenni abba a helyzetbe, mert kihívóan viselkednek, vagy kiprovokálják. Hanem mert látszik rajtuk, hogy nem tudnak majd védekezni, lebénulnak a helyzetben.

Sajnos általános és hibás vélekedés az, hogy minden esetben két bűnös van: az elkövető és az áldozat. Nem győzzük elégszer elmondani, hogy az erőszak, az abúzus egyetlen ember felelőssége: csak az elkövetőé. Nem kell a múltba, a szülőkre, a nehéz életre mutogatni, ha az elkövetőkről beszélünk, és ezzel párhuzamosan az áldozat felelősségét vizsgálni, mert az biztos, hogy neki nincs döntési lehetősége a helyzetben. Az egyetlen, aki dönt, az az elkövető” – hangsúlyozza a pszichológus. A szakértő arra is rámutat, hogy az emberekben felvetődő áldozathibáztató tévhitek alapvetően két okra vezethetők vissza: az első az igazságos világba vetett hit. Ez azt jelenti, hogy a jó emberekkel jó dolgok, a rossz emberekkel rossz dolgok történnek. Sajnálatos módon, ha elhinnénk, hogy ez hamis állítás, úgy összeomlana a saját hitrendszerünk, amely védelmez bennünket.

Hiszen mi is jó emberek vagyunk, ezek szerint velünk is történhetnének rossz dolgok? Na ne!

Ha Erika italába drogot tettek, akkor biztosan csinált valamit, ami okot adott erre. Ezzel tartjuk magunkat egy optimista illúzióban, amelyben elhisszük, hogy nekünk nem eshet bántódásunk. Könnyebb olyan dolgokat mondani, hogy: utolérte őt a sorsa, beteljesült a karmája, mint a saját kiszolgáltatottságunkkal találkozni. A másik a kontroll fogalma. Szeretjük azt gondolni, hogy az életünk az ellenőrzésünk alatt zajlik, és csak olyan dolgok történhetnek meg velünk, amelyeket mi megengedünk, elősegítünk, vagy egyenesen akarunk. Tehát ha az áldozatot az előző hiedelem mentén jó embernek tartjuk, másként kell megóvnunk az igazságos világba vetett hitünket, keresünk valami hihető okot a történtekre: úgy volt öltözve, úgy viselkedett, vagy igazából akarta. Ezekkel a saját lelki egyensúlyunkat igyekszünk visszaállítani.

Feloldozás

„Mit vétettünk, hogy a fiamnak és a családomnak így, összetört arccal és lélekkel kell látniuk? Azon kapom magam, hogy próbálok újra és újra visszaemlékezni, megpróbálom kitalálni, hogyan kerülhettem volna el ezt a helyzetet. Félek társaságba menni, ostobának, kijátszhatónak, átverhetőnek érzem magam, és nagyon nehezen tudok koncentrálni a napi teendőimre” – meséli szomorúan Erika.

„Amíg nyomozóként dolgoztam, tapasztaltam, hogy az áldozatokban nagyon erős bűntudat munkál – nyugtázza Katona Katalin. – Nehezen beszélnek, és ha megszólalnak, azt kutatják, mit rontottak el, hol hibáztak, hogy ilyen helyzetbe kerültek.

Tudják, hogy olyan dolog történt velük, ami fölött nem volt befolyásuk, és a társadalom ítélkezik felettük. Szorongás, szomorúság és pánik uralkodik el az életükön.

Ez az eset alapjaiban rendítette meg Erika emberekbe vetett bizalmát. A feldolgozás folyamatában az a legfontosabb, hogy tudatosítsuk az áldozatokban, hogy nem hibáztatjuk őket. Ne kérdőjelezzük meg, amit elmesélnek, ha már eljutottak arra a szintre, hogy beszélni tudnak róla. A traumák feldolgozása ugyanis eltér a hétköznapi események agyi feldolgozásától. A traumatikus események sok elemét meghatározatlan időre a tudattalanba zárjuk, mert túl fájdalmas lenne egészében szembenézni a történtekkel.

Ezért sokszor csak a hangok, szagok, érzések, az elzárt régiókból felszínre kerülő emlékdarabok kísértik az áldozatokat. Hogy eljussanak addig, hogy az esemény minél több részletét tudatos szintre hozzák, ahhoz rengeteg énerőre van szükség. Az emberek pedig azt kérdezik: miért most jött elő ezzel? Ha évekkel ezelőtt történt, akkor kellett volna szólni! Most biztosan valami érdeke fűződik hozzá, hogy a régi sérelmekkel előhozakodjon. Az ilyen áldozathibáztató mondatokkal csak azt érjük el, hogy a sértett még jobban bezárkózzon, rosszul érezze magát.

És vigyázzunk, mert minden egyes ilyen mondattal megerősítjük az elkövetőben azt a tévhitet, hogy nem is olyan nagy baj, amit elkövetett, hiszen a társadalom tagjai az áldozatot kérdőjelezik meg, nem őt!

Ha a jövőben ilyesmivel találkozunk, már tisztában leszünk a lelki és neurológiai hátterével, ezért bátran világosítsuk fel a többieket, hogy az ilyen minősítő mondatok miként hatnak az elkövetői és az áldozati oldalra. Az áldozatoknak a feldolgozás folyamatában rengeteget segíthet a támogató családi és baráti háttér, a szakemberek és a sorstárs támogató csoportok, az áldozatsegítő központok” – mondja a pszichológus.

Ebben az esetben nem sikerült bizonyítani, hogy Árpi volt az elkövető, de az elmúlt hónapokban két debreceni szabadidős közterületről is kitiltották vélhetően tudatmódostó szerek terjesztése miatt, és eljárás indult ellene.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Kép: Pexels/Anete Lusina

Az áldozatok mellé állni kötelesség – sorsok a számok mögött

„Megszúrta és megvakította volt barátnőjét egy férfi Kemecsén” , „Bántalmazta a főbérlőjét Debrecenben” , „Több mint egymillió forintot csaltak ki egy idős hölgytől az unokázós csalók” . A bűncselekmények áldozatai a statisztikában számként jelennek meg, a sajtóban pedig borzongató sztoriként, amelyet tovább görgetünk a hírfolyamban, de minden szám...
Háttér szín
#d0dfcb

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 244
  • Oldal 245
  • Oldal 246
  • Oldal 247
  • Jelenlegi oldal 248
  • Oldal 249
  • Oldal 250
  • Oldal 251
  • Oldal 252
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj
Barion logo