| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • A hónap témája
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • A hónap témája
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Az önmegvalósítás kulcsa – Az anyagilag független nők ereje

2023. 01. 18.
Megosztás
  • Tovább (Az önmegvalósítás kulcsa – Az anyagilag független nők ereje)
Kiemelt kép
anyagi_fuggetlenseg.jpg
Lead

A régi családmodell szerint a férj felelt a háztartás anyagi döntéseiért, az ő kezében összpontosult a család pénzügyi helyzetének kezelése. Mára e modell átalakult, hiszen egyfelől egyre általánosabb, hogy a pár mindkét tagja pénzkereső munkát végez, másfelől az önmegvalósítás mind női, mind férfi oldalról egyre nagyobb hangsúlyt kap a mindennapok során. Ma már a nők egyre növekvő részének nem kell lemondania karrierjéről, szakmai vágyairól a gyermeknevelés javára, mert a vállalatok a társadalmi igényekhez igazodva egyre több családbarát intézkedést hoznak, egyre rugalmasabb munkakörülményeket biztosítanak, és az egyre szélesedő online lehetőségek gyermek mellett is a jövedelem növelésének vagy az önmegvalósításnak az útját jelentik.

Rovat
Dunakavics
Címke
anyagi függetlenség
Maslow-piramis
Szerző
Szabadkai Liza
Szövegtörzs

Az önmegvalósítás az anyagiaktól függ?

A válasz az, hogy alapvetően igen. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, érdemes visszanyúlni Maslow szükséglet-elméletéhez, a Maslow-piramishoz. Az első és legfontosabb motiváció a piramis első két foka, amely a létfenntartáshoz szükséges tényezők biztosítása. Ezek a fiziológiai, valamint a biztonsági szükségletek, vagyis az élelmiszer és lakhatás biztosítása. Amennyiben ez a két szint a mindennapokban negatív értelemben uralkodik, addig nem beszélhetünk önmegvalósításról sem. Az anyagi függetlenség először az első két szint kielégítését biztosítja, majd ezt követi az önmagunkat és fejlődésünket szolgáló további igények kielégítése.

Amíg a létszükséglet biztosítását negatív érzések és gondolatok övezik, addig nem beszélhetünk egészséges működésről.

A kiszolgáltatottság érzése, a bizonytalanság sokszor az önmagunkba vetett bizalmat és hitet is gyengítheti, akár önmagunk feladásához vezethet. Éppen ezért az anyagi függetlenség többet jelent annál, mint hogy bármire költhetünk. Ez szabadságot, biztonságot, befolyást és erőt ad, sokkal inkább azzal a jelentéssel bír, hogy azt tehetjük és akkor, amikor éppen akarjuk. Természetesen az életben adódnak helyzetek, amikor a másik félre bízhatjuk a helyzetünket, azonban erre érdemes úgy tekinteni, mint egy átmeneti állapotra.

Az anyagiak és a mentális egészség kapcsolata

Felvetődhet a kérdés, hogy mégis mit jelent a jólét. Életvezetési tanácsadók szerint a jólét ott kezdődik, amikor jól érezzük magunkat mind testileg, mind lelkileg. Ehhez megint csak elengedhetetlen a biztonságos anyagi háttér megteremtése, de ez korántsem elég a jólétünkhöz. Egyrészt az anyagi javak biztosította lehetőségek és előnyök akkor élvezhetők kellőképp, ha egészségesek vagyunk mind mentálisan, mind fizikálisan. Másrészt a hozzánk közel állók boldogsága szintén alapvető követelménye a jólétünknek, amit nem helyettesíthet a megfelelő pénzügyi háttér sem.

Ha életünk három fontos pillére – az anyagi biztonság, az egészség és szeretteink jóléte – egyensúlyban van, akkor ez nemcsak egészségügyi, hanem mentális állapotunkra is pozitív hatással bír.

Elméletben ezt könnyű elképzelni, azonban a gyakorlatban nehéz megvalósítani.

Az anyagi függetlenség megteremtésének első lépései

Az első és talán legfontosabb lépés az anyagi függetlenség elérése útján az, hogy megismerjük vagy átfogalmazzuk magunkban a pénz természetét és jelentőségének mértékét. Ha a mindennapok során a pénznek túl sok jelentőséget tulajdonítunk, és a mindennapi teendőket ez negatívan befolyásolja, úgy érdemes új keretet adni neki. Mint a nevében is szerepel, ez egy eszköz, amelyet célszerű tudatosan használni.

Ma már számos applikáció – például kiadás- vagy pénzügyicél-tervező – segítségével gyorsan és könnyen fejleszthető a pénzügyi tudatosság, továbbá követhetők és tervezhetők a kiadások és bevételek. Fontos, hogy a pénzügyek terén is a harmóniára törekedjünk: legyen például megtakarításunk, de nem mindenáron. Az anyagi függetlenség nemcsak a pénzeszközök halmozásában teljesedik ki, sokkal inkább a megtakarítás és az emberi kiteljesedésünket segítő élet közötti egyensúly megteremtését jelenti.

Forrás: Creditline.hu

Háttér szín
#dcecec

„Akkor is megcsináljuk, ha veszteséges a missziónk” – A Hajnalfény Orvoscsoport erdélyi rászorulóknak is segít

2023. 01. 18.
Megosztás
  • Tovább („Akkor is megcsináljuk, ha veszteséges a missziónk” – A Hajnalfény Orvoscsoport erdélyi rászorulóknak is segít)
Kiemelt kép
szalai_laszlo_szemorvos.jpg
Lead

Távol-keleti földrengések térségében és közel-keleti háborús területeken gyógyított civilként Szalai László szemorvos, mielőtt felismerte, hogy itthon ugyanilyen kétségbeesett helyzetek vannak. Eőry Ajándok, a szegények orvosa volt a példaképe, akivel még friss diplomásként járta az országot. A Hajnalfény Orvoscsoport Egyesülettel mára több százezer embernek tudtak segíteni, időben felismerve a betegségüket. A civil szervezet közel 20 éve számos szakterületet képvisel, stabil tagokból áll, de sajnos a misszióba nehéz a leendő orvosokat bevonni.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Szalai László szemorvos
Hajnalfény Orvoscsoport
olvasószemüveg
Hajnalfény Orvoscsoport Egyesület
Dr. Eőry Ajándok
Szerző
Szilléry Éva
Szövegtörzs

Úttörői voltak itthon Eőry Ajándokkal a kilencvenes évek végén a szegények gyógyításának. Kettesben indultak a rászorulókhoz?

Kezdetben Eőry Ajándok biológusként mint természetgyógyász kezdett dolgozni a szegények körében, majd bekerült a máltaiak hajléktalanellátásába. Amikor megismertem, akkor kezdett el az orvosi egyetemre járni, már sokgyermekes apuka volt. Orvostanhallgatóként kezdtem vele dolgozni: kiszuperált, német mentőautóval jártuk a budai erdőket, tereket, ahol a krízisben szenvedőket gyűjtöttük össze és juttattuk el a kórházakba. Akkoriban friss volt a tudásom, és sokkal plasztikusabb kép élt bennem a gyógyításról, könnyedebben tudtam egy-egy belgyógyászati esettel is foglalkozni. A szemészet később érkezett meg a misszióba: egy akadémiai kezdeményezés keretében Nógrád megyei kis falvakban kezdtünk el orvosi vizsgálatokat végezni, a gyengénlátókat pedig szemüveggel láttuk el. Innen indult a „Látás határok nélkül” a határon túli területekre, valamint az „Amíg a szem ellát” anyaországi prevenciós orvosi programunk. Akkor még a máltaiakkal együtt dolgoztunk, később alapítottunk egy saját egyesületet. Mára számokban sem mérhető, hány százezer embert értünk el.

Egyesületük, a Hajnalfény több szakterületről gyűjtötte össze az elhivatott orvosokat.

Az a különlegessége a Hajnalfény Orvoscsoportnak, hogy közel tíz szakma képviselteti magát bizonyos rendszerességgel a kritikus helyzetű vidékeken. Egy felfújható sátort állítunk fel, ahol fizikális vizsgálatokat végzünk, és céldiagnózissal elindítjuk a beteg útját. Mára vannak olyan eszközeink, amelyek már túlmutatnak az alapellátás színvonalán. Volt, hogy mobiltelefonnal készítettünk fotókat a betegek bőrelváltozásairól, és Budapestről a kolléganőnk elemezte a képeket. 70–80 százalék volt a találati arány, és ennek megfelelően a terápiás iránymutatás is.

Ám ahhoz, hogy a csapat ténylegesen összeálljon, olyan tragédiáknak kellett történnie a világban, mint az ázsiai földrengések, a szökőár vagy a libanoni háború.

Mi képviseltük ezeken a területeken a magyar államot, a civilekkel összefogva. Érdekes volt látni, hogy az iszlám világában többnyire valamilyen keresztény szervezet formájában voltak jelen a segítők.

Ideiglenesen vállaltuk ezeket a kiküldetéseket, de ott megfogalmazódott bennünk, hogy nálunk ugyanilyen kétségbeesett helyzetek vannak, csak azok a Richter-skálával nem mérhetők. Minden programunkban jelen van kezdettől fogva a szemészeti vizsgálat, hiszen a gyerekek látásproblémájának felismerése és támogatása alapvető a tanulásban és fejlődésükben.

A társadalombiztosítás nem támogatja a hátrányos helyzetű gyerekek szemüveghez jutását?

Nem támogatja, ezt egyelőre semmilyen döntéshozónak nem sikerült elérnie. Ezeket a szemüvegeket nekünk kell elkészíttetnünk és eljuttatnunk a szóban forgó településekre. Néha elrugaszkodtunk a pénzügyi realitásoktól is, és azt mondtuk, hogy legyen veszteséges a missziónk, de megcsináljuk. Ilyen volt a legutóbbi utunk Erdélybe: még csak az üzemanyagra sem volt elég a céges támogatásunk.

Kép
A Hajnalfény Orvoscsoport sátra
A Hajnalfény Orvoscsoport egyik sátra – Fotó forrása: Hajnalfény Egyesület közösségi oldala

Károsak lehetnek a szemre a drogériákban kapható olcsó olvasószemüvegek?

Amit egy drogériában megkapunk, az nem illeszkedik a biometriai adatainkhoz. Mindezt úgy a legegyszerűbb megértenünk, ha tekintetbe vesszük a testünk aszimmetriáját mint az egész élővilágot átható törvényt.

Két külön szervként kell értelmezni a két szemünket.

Így ezek a kész szemüvegek nem ránk vannak szabva, csakis arra jók, hogy a táskából előkapva megnézzünk valamit, de rendszeres használattal vegetatív idegrendszeri zavarokat okozhatnak. A rászorulók kiválasztják a szemüvegkereteiket, és a biometriai mérési adatok alapján a lencséket becsiszoljuk és visszaküldjük nekik.

Mennyire gyorsan váltak a Hajnalfény Orvoscsoport tagjai megbízható, felszerelt segítőkké?

Ez nagyon gyorsan kialakult, mert a társaság magja kezdettől ugyanaz maradt, így nagyon hamar felfejlődött. Van annak egy dinamikája, hogy mikor milyen team áll össze.

Bővül a kör fiatalokkal is?

Érdekes módon nagyon kis mértékben; egészen más a hozzáállásuk, mint a miénk volt. Ez a fajta karitatív szemlélet kiveszik lassan a fiatalokból, egoistábbak lettek az emberek. Ma egy végzős hallgató előtt a PhD megszerzése, a karrier és a pénz lebeg. Nehezen ismerik fel, hogy ez a fajta karitatív energia hogyan köszön vissza a munkájukban, pedig mi azt látjuk, hogy mindez nagyon sok erőt ad vissza nekünk. Meghirdettünk egyetemi tagfelvételeket, de nagyon ritkán jelentkeztek. Talán az egyetemi oktatás is okolható ezért: szakbarbárokat nevelnek, algoritmusban gondolkodó fiatalokat, a problémamegoldás és az emberekkel való kapcsolódás képessége ezáltal gyengébb bennük. Mi friss diplomásként háttérdiagnosztikai park nélkül is elmentünk a nyomortelepekre. Mély víz volt ez akkor, mély merítéssel: olyan ritka betegségek jöttek elénk, amelyeket ott és akkor meg kellett értenünk, fel kellett dolgoznunk.

Drámai esetek is történtek a missziók során?

Mindig vannak, de a legmegrázóbb élmény Székelyföldön ért, egy otthonban, ahol Erdély legsúlyosabban fogyatékos gyerekei élnek. Többüket többször is visszahozták a halálból. A vélt mosoly az egyetlen jel, hogy ők érzékelik azt, hogy foglalkoznak velük. Megrendítő volt annak a tizenegynéhány kanülökkel becsatornázott kisgyereknek a látványa.

Ott azt éreztem, hogy azok az erdélyi nővérkék, ha minden embernek adnának öt percet az életükből, más lenne az egész emberiség.

Sok kétségbeesett helyzetet láttam, de ez volt a legmegdöbbentőbb.

Akadt olyan, akit a sorsa miatt annyira megsajnált, hogy elhívta a budapesti rendelőjébe?

Sok ilyen eset volt. A programunk egyik fontos fejlődési lépcsőfoka volt, hogy a saját intézeteinkbe vittük kézen fogva a súlyos állapotú betegeket. Egy vastag- és végbélrákszűrés kapcsán a hasi sebészünk a kiszűrt betegeket az Országos Onkológiai Intézetben operálta meg, és megmentette őket a haláltól. A bőrgyógyászaink, kardiológusaink is kapcsolatot ápoltak azokkal, akik rászorultak. Mind a mai napig működő dolgok ezek.

Kép
Szalai László szemorvos egy lányt vizsgál
Fotó forrása: Hajnalfény Egyesület közösségi oldala

Egyetemistaként jutott ki először Erdélybe?

Nem. Gyermekkoromban a szüleimmel, azokból az időkből (’70-es évek) leginkább a nélkülözés élménye maradt meg az emlékezetemben. Később egyetemistaként, kulturális éhséggel tértem vissza, s azóta minden évben többször jelen vagyunk az orvoscsoporttal. Erdélyben még mindig vannak olyan közösségek, akik még szerencsétlenebb sorsúak, mint a hátrányos helyzetű magyarországiak.

Amikor kapcsolatba kerülünk a beteggel, általános képet kell adnunk a testi-lelki állapotáról, majd át kell adnunk az ottani szakellátásnak, amely ott, helyben tovább tudja vinni a munkát. Egy ilyen egészségügyi szűrés nagyon sok gyors döntéssel jár. Az a team, amellyel dolgozom, elsajátította ennek a munkamódszernek a filozófiáját, nagyon beleszokott a profi és gyors helyzetképek és döntések kialakításába.

Önök akarva-akaratlanul is tükröt tartanak az állami rendszerben gyógyítóknak. Zavarja a fellépésük a helyi orvosokat, van rivalizálás önök között?

Tény, hogy a jelenlétünk megmutatja, milyen hiányossággal dolgozik az alap- és a szakorvosi ellátás, de mindig azt tartom, hogy lehet jobban csinálni, még ha módszertant is kell váltaniuk. Az, hogy Magyarországon a vérnyomáskezelés számos helyen úgy működik, hogy laboratóriumi kontroll nélkül egyszeri mérés alapján gyógyszereket írnak fel, az nekem nem orvoslás.

Az a gyógyítás lényege, hogy a beteget mint egészet vizsgáljuk.

A látáskontroll is azt jelenti, hogy az a rövidlátó gyerek, aki négyévesen mínusz 2 dioptriát kap, és jól lát vele, később nem fog ugyanazzal ugyanúgy látni: ha nem követed, beleragad abba, amit akkor felírtál neki, és az már nem felel meg a későbbi igényeinek.

Kép
Szalai László
Szalai László – Fotó: Pitrolffy Zoltán

Eőry Ajándok a jézusi szeretetre és gondviselésre építette a segítés filozófiáját. Ön mire építi?

Mindenkiben ez munkál. Amikor belefogtam ebbe, először a gyógyítás szabadsága ragadott el: a szabadság örömével gyógyítani. Persze ott voltak ennek a hátrányai is: magam voltam, és óhatatlanul kapcsolódnom kellett az egészségügyi rendszer kitaposott, merev ösvényeihez. Később megérintett a karitatív erő: segítesz, és ettől újra energiát nyersz – ezt a jót kell működtetni magunkban!

Háttér szín
#dfcecc

Lisa Marie Presley egy életen át harcolt, hogy önmaga lehessen, csak függetlenséget nem örökölt

2023. 01. 17.
Megosztás
  • Tovább (Lisa Marie Presley egy életen át harcolt, hogy önmaga lehessen, csak függetlenséget nem örökölt)
Kiemelt kép
lisa_marie_presley.jpg
Lead

„Nem vagyok tökéletes. Apám sem volt tökéletes, senki sem tökéletes. Annyit tehetsz, hogy miután ezt megtanultad, másoknak is próbálsz segíteni vele” – mármint a tapasztalattal és a levont tanulsággal, vélte Lisa Marie Presley dalszerző-énekesnő, aki rövid, küzdelmes életet élt. A neki jutott 54 esztendő alatt elveszítette édesapját, Elvis Presley-t, négy közül az egyik férjét, Michael Jacksont és egyetlen fiát, Benjamint, aki 27 évesen – 2020-ban – öngyilkos lett. Kétszer ilyen hosszú életre is elég teher, s az apai örökségről még nem is beszéltünk.

Rovat
Köz-Élet
Kultúra
Címke
Lisa Marie Presley
Elvis Presley
Elvis Presley lánya
Priscilla Presley
Szerző
Dr. Szász Adrián
Szövegtörzs

Elvis lányának lenni

A feledhetetlen Elvis Presley 1977-ben egy kilencéves kislányt hagyott maga után, aki aztán egész életét az ő neve árnyékában – meg persze az annak köszönhető reflektorfényben – töltötte. Nem lehetett könnyű helytállnia a „fényviszonyok” ilyesfajta kettősségében, pláne, hogy az édesapjával rendkívül közel álltak egymáshoz. Elvis egyszer csak azért Idahóba repítette Lisa Marie-t, mert az kijelentette, hogy még sosem látott havat, de az 1975-ben vásárolt Convair 880 típusú magánrepülőjét is Lisa Marie-nak nevezte el, talán mert szerette volna, ha a lánya is hasonlóképp szárnyal. Ezt sajnos már nem érhette meg, azt viszont mi, kívülállók elmondhatjuk: egyetlen örököse sosem hozott szégyent rá és a családra.

„Az a helyzet az apámmal, hogy soha nem titkolt el semmit – írja Lisa Marie az Elvis by the Presleys című 2005-ös könyvben, amelyben édesanyjával és másokkal együtt idéz fel családi emlékeket. –

Sosem viselt álarcot, nem akart többnek látszani. Ha vacakul volt, tudtad; ha dühös volt, azt is tudatta veled.

 (…) De ha ő boldog volt, mindenki boldog volt.” Ugyanitt azt is elmeséli, egyszer az éjszaka közepén arra ébredt, hogy édesapja hálószobájában, amely az övé mellett volt, éktelen ricsaj kerekedett. Ahogy felkelt és kinézett, látta, ahogy pár srác fűrészeli le a hálószoba ajtaját, hogy áttuszkolhassanak rajta egy zongorát. A rock ’n’ roll királyának éjjel támadt kedve zongorázni, gospeleket énekelni...

Elvis a lányát kétszer el is fenekelte, de Lisa Marie szerint mindkét eset jogos és visszafogott volt. Egyszer egy bársony kanapét színezett ki zsírkrétával, egyszer pedig – figyelmen kívül hagyva az atyai figyelmeztetést – túl közel került a medence széléhez. A lánynak két szó jutott eszébe világszerte rajongott édesapja elvesztéséről: magányos és mély. Igen magányosan és – fiatalsága ellenére – túl mélyen élte meg a tragédiát és az azt követő éveket: „Tele volt a fejem nagy és szörnyű kérdésekkel: mi az élet, mi a halál, miért vagyunk itt? Rosszul érintett.”

Elvis örökösének lenni

Megörökölte apja legendás birtokát, a memphisi Graceland birodalmat és számos műtárgyat, üzleti érdekeltséget.

A legnagyobb kihívást azonban a felé irányuló érzelmek, előítéletek, elvárások kezelése okozta neki.

 „Nem bánok jól a csodálattal, ha valami olyasmiért jön, amiért a létezésemen túl semmit nem tettem – mondta őszintén. – Próbálom tenni a saját dolgom, de nem is tudom, ez egyáltalán lehetséges-e. Nem is gondoltam, milyen sokan hiszik, hogy olyan akarok lenni, mint az apám. Olyan megjegyzéseket olvasok, hogy »ő nem Elvis«. De hát, nem is próbálok az lenni! Soha nem akartam az lenni” – osztotta meg vívódásait, amelyek mindenhová elkísérték.

Úgy kellett (volna) függetlenednie a saját vezetéknevétől, hogy véletlenül se meneküljön szeretett apja öröksége elől, ám a saját jogán lehessen előadóművész. A helyén kezelve azt is, hogy bár a zenei karrierje egy percig sem vetekedhet Elvisével, a hatásait azért büszkén érdemes továbbvinnie. „Valaki lekapcsolta a fényeket Memphisben, ahol a családomat eltemették” – énekelte 2003-as debütáló lemeze, a To Whom It May Concern (Akit érinthet) egyik dalában. Harmadik, utolsó albuma, a Storm & Grace (Vihar és kegyelem) 2012-ben jelent meg, és ma már csak találgathatjuk, hogy Lisa Marie a kegyelemre is rátalált-e.

Kép
Elvis Presley lánya
Elvis és Priscilla Presley újszülött lányukkal – Forrás: Profimedia

Privát hullámvasút

Mert a kisebb viharokra a magánéletében igen.

Nem feltétlenül növelte a népszerűségét, hogy a rock ’n’ roll királyának lánya 1994-ben éppen a pop királyának tartott Michael Jacksonnal kötött házasságot.

Egyesek szerint a frigy célja a figyelem elterelése is volt arról, hogy Jackson ellen egy 13 éves fiú állítólagos molesztálása miatt folytattak épp jogi eljárást, de a pár közel két éven át boldognak tűnt, majd – elváltak. Lisa Marie utólag is csak szépeket mondott exéről: „Csodás ember volt, szerencsés vagyok, hogy ilyen közel kerültem hozzá, és átélhettem az együtt megadatott élményeket, éveket.”

Az énekesnő másik celebházassága is hasonló időtartamot élt meg: 2002 és 2004 között volt Nicolas Cage hitvese, aki egy partin szeretett bele, és Hawaii szigetén vezette az oltár elé. A színész öt felesége közül a második volt Lisa Marie, de ha már a számoknál tartunk, neki is volt még két férje: 1988–1994 között Danny Keough énekes-dalszerző, 2006–2021 között pedig Michael Lockwood gitáros, mindkettejüktől két-két gyermeke született. Az idősebbek közül Benjamin Keough – egyik legjobb barátja szerint – azért vetett véget tragikusan fiatalon, 27 évesen az életének, mert nem volt képes kezelni, hogy ő Elvis Presley egyetlen fiúunokája (fotók alapján mondhatjuk, hasonlított is rá). Nem tudta, mások nem csak a híres nagyapja miatt keresik-e a társaságát, ami súlyos depresszióhoz vezetett.

Függőség és felszabadító duett

A többi gyermek, Riley Keough színésznő, valamint az ikerlányok, Harper és Finley Lockwood a körülményekhez képest jól vannak. Lisa Marie azonban saját bevallása szerint is ópiátfüggőséggel küzdött, amióta az ikrek születése után felírtak neki egy fájdalomcsillapítót. Küzdelmeiről részletesebben Harry Nelson The United States of Opioids: A Prescription for Liberating a Nation in Pain című 2019-es – az amerikai emberek függőségeit elemző – könyvének előszavában vallott:

„Itt az ideje, hogy búcsút vegyünk a függőség miatti szégyentől. Abba kell hagynunk a magunk és a körülöttünk élő emberek hibáztatását, az ítélkezést.”

„Ez azzal kezdődik, hogy megosztjuk a történeteinket. (…) Miközben ezt írom, a négy gyermekemre gondolok, akik a gyógyulás célját adták nekem” – fogalmazott. Akkor már túl volt azon a 2018-ban társproducerként készített albumon is, amely Elvis Presley gospelzene iránti szeretetét ünnepelte, és amelynek címadó dalában (Where No One Stands Alone – Ahol senki sincs egyedül) a modern technikának köszönhetően megkésett duettet énekelhetett az édesapjával.

„Nagyon erős, megindító élmény volt apámmal énekelni – írta a lemezhez készített jegyzeteiben. – A dalszöveg hozzám szól, megérinti a lelkemet, de biztos vagyok benne, hogy nagyjából ugyanúgy szólt apámhoz is. (…) Ez volt a kedvenc műfaja, nem kérdés. Akkor tűnt a legszenvedélyesebbnek és a legnyugodtabbnak, amikor gospelt énekelt.” Ez a közös produkció talán egy kicsit nyugvópontra helyezte Lisa Marie kapcsolódását az apjához (vagy inkább apja emlékéhez és hiányához), ám viszonya az édesanyjával sem volt egyszerű.

Utolsó dobbanások

 „Nagyon-nagyon szigorú volt velem – állította 2013-ban Priscilla Presley-ről, aki a válásuk után, Lisa Marie négyéves korától Elvissel felváltva, majd, mivel sosem házasodott újra, egyedül nevelte a lányát. – Most nagyon közel állunk egymáshoz, de fiatalabb koromban nehéz volt jó kapcsolatot ápolnom valakivel, aki folyton a nyakamon lógott” – folytatta Lisa Marie. Priscilla az ő szemében az engedékeny Elvishez képest „megfontolt és zsarnokias” volt. Felnőttként már jól kijöttek egymással, Priscilla a napokban megrendülten búcsúzott lányától: „Ő volt a legszenvedélyesebb, legerősebb és legszeretetteljesebb nő, akit valaha ismertem.”

Hogy valóban sok szeretet volt benne, azt jótékonysági tevékenysége is mutatja.

Az Elvis Presley Jótékonysági Alapítvány vezetése mellett részt vett a memphisi Presley Place megnyitásában, amely hajléktalan családoknak biztosít lakbérmentes lakhatást és egyéb ellátást, eszközöket, tanácsadást. Az Elvis Presley Music Room-ban a rászoruló fiatalok hangszerekhez és oktatáshoz juthatnak, az alapítvány ösztöndíja művészeti területeken tanuló hallgatókat segít. Lisa Marie a hurrikán sújtotta New Orleans-ból Memphisbe költöztetett áldozatokat személyesen is támogatta – maga pakolt tele segélyszállító teherautókat a katasztrófa után –, ezzel is kifejezve háláját a szülővárosa felé. Mindez csak pár példa, amelyek jelzik, hogy a szíve – amely január 12-én dobbant utoljára – a helyén volt.

Kép
Lisa Marie Presley családja
Lisa Marie Presley, Baz Luhrmann rendező, Priscilla Presley, Riley Keough és Austin Butler színész az Elvis című film bemutatóján – Forrás: Profimedia

Annak ellenére, hogy 45 éven át nélkülöznie kellett, Lisa Marie Presley életét az édesapja szó szerint végigkísérte: az énekesnő négy nappal a halála előtt még Graceland-ben emlékezett meg Elvis 88. születésnapjáról, két nappal a halála előtt pedig a Los Angeles-i Golden Globe díjátadón ünnepelte őt, Austin Butlert méltatva, aki az Elvis film címszerepében nyújtott teljesítményével elnyerte a díjat. „Igazán le voltam döbbenve. Öt napig tartott feldolgoznom, annyira pontos és hiteles volt” – mondta Lisa Marie az alakításról. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a közönség – édesanyja oldalán – láthatta őt. A világ szeme előtt élt, de a halál ugyanúgy az otthonában, egyedül érte, ahogy anno az édesapját.

Pletykák és tények Lisa Marie Presley-ről
Felmenői között német, norvég, angol, skót, francia, ír, svájci-német, holland, dán és esetleg indián származású ősök is lehettek.
Pontosan kilenc hónappal az után született, hogy a szülei összeházasodtak.
A hetvenes évek végén, már Elvis halála után vett részt az első rockkoncertjén: a Queen fellépése után apja sálját ajándékozta Freddie Mercury-nak.
Iskolásként legszívesebben verseket, novellákat írt – akkor volt a legboldogabb, ha írhatott.
A 10. születésnapján édesanyja elvitte John Travoltához, akivel jó barátok lettek. Később Marilyn Manson és Pink extravagáns énekesekhez is közel került.
A legjobb barátjának volt férjét, Danny Keough-t nevezte, de jó viszonyban maradt Nicolas Cage-dzsel és Michael Jackson nővéreivel is.
2011-ben Tennessee kormányzója, majd New Orleans polgármestere is kitüntette jótékonysági erőfeszítéseiért, illetve a város iránti elkötelezettségéért.
2018-19-ben egy ideig Johnny Depp-pel alkotott egy párt.
Február 1-jén ünnepelte volna 55. születésnapját.
Végső nyughelye Gracelandben lesz édesapja és fia mellett.

Források:

  • https://www.nytimes.com/2023/01/12/arts/music/lisa-marie-presley-dead.html
  • https://www.imdb.com/name/nm1070086/bio
  • https://people.com/health/lisa-marie-presleys-addiction-battles-its-a-difficult-path-to-overcome/
  • https://www.usmagazine.com/celebrity-news/pictures/lisa-marie-presleys-ups-and-downs-with-mom-priscilla-presley/
  • https://eu.usatoday.com/story/life/music/2018/08/10/elvis-and-lisa-marie-presley-gospel-duet-where-no-one-stands-alone/955252002/
  • https://people.com/music/lisa-marie-presley-hospitalized-priscilla-presley-breaks-silence/
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Lisa_Marie_Presley
  • https://people.com/music/lisa-marie-presley-dead-music-retrospective/

 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Barbara Hutton

A „szegény kis gazdag lány”, akinek pénzeső és halál járt a nyomában – Barbara Hutton, a világ egyik leggazdagabb örökösnője

Barbara Hutton élettörténete akár egy pszichológiai esettanulmány is lehetne. Kiviláglik belőle, milyen sorsra számíthat egy mérhetetlen gazdagságba született, elkényeztetett, de teljesen magára hagyott kislány, akinek – balszerencséjére – javíthatatlanul jó szíve van.
Háttér szín
#d0dfcb

Ha a kamasz terhes lesz, az az egész családnak trauma – „Azt mondták, vetessem el a babát”

2023. 01. 17.
Megosztás
  • Tovább (Ha a kamasz terhes lesz, az az egész családnak trauma – „Azt mondták, vetessem el a babát”)
Kiemelt kép
kamaszterhesseg.jpg
Lead

Kétezer-négyszáz. Körülbelül ennyi 15 és 19 év közti fiatalon végeztek el abortuszt 2021-ben. A kamaszkori terhességet ennek ellenére továbbra is tabu övezi, a szülők pedig gyakran saját szégyenükként élik meg, ha kiderül, hogy tinédzser lányuk megesett.

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Család
Címke
kamaszterhesség
terhes kamasz
abortusz
krízisterhesség
Ráhel Szőlőskertje
Olaj Anett
Kék Vonal Alapítvány
Szerző
Fekete Fanni
Szövegtörzs

„Nagyon meg voltam ijedve, a nőgyógyászom pedig csak még jobban felzaklatott: azt mondta, felelőtlen vagyok, és vetessem el a babát” – emlékezik vissza Rebeka, aki csak 16 éves volt, amikor barátjától teherbe esett. A lány helyzetét nehezítette, hogy otthon nem vette körül egy biztonságos háló. „A miénk nem épp egy mintacsalád. A szüleim sokat veszekedtek, amikor gyerek voltam, hatéves koromban el is váltak, édesanyám egyedül nevelt fel. A szeretetüket érzelmek helyett inkább ajándékokkal mutatták ki, és a nemi élet tabutémának számított” – meséli. Amikor a szülők megtudták, hogy gyereket vár, anyja a továbbtanulása miatt kezdett aggódni, és arra ösztönözte, vetesse el a magzatot. Abortuszellenes apja viszont a gyerek megtartása mellett kardoskodott, ahogyan párja és annak családja is ezt szerették volna. Rebeka végül az abortusz mellett döntött, a műtétre pedig pont édesapja kísérte el.

A beavatkozás után egy hétig lelki gondozásra kellett járnia, otthon azonban azt sem kérdezték meg, hogy hogyan érzi magát.

Mit él át a kamasz?

Mind a nem várt szülővé válás, mind az abortusz lehetősége a világvégével egyenlő a fiatal lányok és fiúk többsége számára, mondja Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. A tavalyi évben körülbelül 150 fiatal kért segítséget a lelki segélyvonal önkénteseitől terhesség miatt. „Vannak, akik nem ezzel kezdik, és csak a beszélgetés közben derült ki, hogy terhesek vagy hogy abortuszuk volt – meséli Csekeő Borbála. – Egy párkapcsolati problémát vagy egy konfliktust a szülőkkel könnyebben felvállalnak, pedig a beszélgetés teljesen anonim, és nem kötelező válaszolniuk a kérdéseinkre. A gondolat, hogy a szüleikkel is megosszák a történteket, ugyancsak félelemmel tölti el őket, és inkább a kortársaikat, barátaikat avatják be.”

A Kék Vonal szakmai vezetője szerint a fizikai tünetek – hányinger, ájulás – mellett egy nem tervezett terhességről árulkodó jel lehet, ha megváltozik a gyerek viselkedése, kedélyállapota, például az extrovertált kamasz a szobájába zárkózik vagy hanyagolja az általa kedvelt tevékenységeket. De a felsoroltak egyéb problémára, például iskolai zaklatásra is utalhatnak – hogy mi áll a háttérben, az akkor derülhet ki, ha párbeszéd indul a szülő és a kamasz között.

A fiúkat is nagyon megviseli, ha barátnőjük teherbe esik, akár megtartja a babát, akár elveteti, hiszen az ő gyerekükről is születik a döntés.

A Kék Vonal szolgáltatásait gyakran keresik olyan fiúk is, akiknek a problémája a terhesség tematikájú topikba illik, akár azért, mert a védekezés nélküli együttlét következményeitől aggódnak, de olyan eset is volt, ahol az abortuszt tudta nehezen elfogadni egy fiú, ugyanis ő nem így döntött volna.

Bármilyen családban előfordulhat

A kamaszkori terhesség az egész családnak sokk. Ha egy tinédzser teherbe esik, akkor általában igyekszik eltitkolni saját szülei előtt is – ez főleg a jól szituált családokban igaz, ahol mindez presztízskérdést is jelent. A szülőkben ilyenkor a bűntudat, a szégyen és a harag érzései kavarognak és a tinédzsert hibáztathatják.

„A legfontosabb, hogy a szülő ne essen pánikba, ugyanakkor maradjon hiteles és az aggódását se rejtse el – tanácsolja Csekeő Borbála. – Az sem jó, ha érzéseit a tinédzserre zúdítja, mivel ez nem róla szól, hanem a kamaszról, az ő párkapcsolata, az ő élete, de joga van hozzá és segíthet is azzal, ha őszintén beszél a félelmeiről, a negatív érzéseiről is.”

Abszolút kerülendő a hibáztatás, illetve a gyerek bántalmazása is. Ez talán evidensnek tűnik, de a Kék Vonal szakmai vezetője felhívja a figyelmet, a verbális agresszió – kioktatás, fenyegetés, megszégyenítés – is a bántalmazás formája, amivel talán sokan hajlamosak elnézőbbek lenni.

„A szülők részéről fontos lenne a perspektívaváltás, annak tudatosítása, hogy – ha nem is közvetlenül, de – nekik is szerepük van a történtekben és hogy közösen kell megoldást találniuk a problémára.” – Ezt már Balkuné Szűcs Emese gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus mondja, aki azt is kiemeli, ilyenkor nem lenne szabad, hogy a szülőket befolyásolja, mit fognak gondolni róluk az ismerősök. „Ami történt, az senki másra nem tartozik. Persze az sem szerencsés, ha titkolózás övezi, de hirdetni sem kell.” Bizonyára lesznek, akik a szájukra veszik a családot, a támadások elől azonban felvértezhetik magukat, ha egymásba kapaszkodnak.

A kamaszkori terhesség egyébként bármilyen családban előfordulhat. Bár azok a lányok, akik nem kapnak elég figyelmet otthon, nagyobb eséllyel menekülnek egy fiú vagy egy férfi karjaiba, Csekeő Borbála szerint nem szabad általánosítani: egy érzelmi biztonságot adó értelmiségi családban is megtörténhet a nem tervezett teherbeesés.

Egyrészt nincsen százszázalékos fogamzásgátlási módszer, sem mindig százszázalékosan megfontolt kamasz. Ugyanis a tinédzserek idegrendszere még fejlődésben van.

Azok az idegrendszeri struktúrák, amik a tervezést, a döntéshozatalt, a cselekedetek következményeinek a mérlegelését lehetővé teszik, csak a húszas éveikre alakulnak ki. Ahogyan Balkuné Szűcs Emese is fogalmaz, „a tinédzser gyerek még nincs kész”.

Kép
kamaszkori terhesség
A kép illusztráció – Forrás: Rawpixel

Két tűz között

Előfordulhat, hogy a családtagok mást gondolnak a helyzetről, ahogyan az a riportunkban megszólaló Rebeka esetében is történt. Balkuné Szűcs Emese szerint a lehető legrosszabb, ha az eltérő véleményen lévők csatába kezdenek, ehelyett konszenzusra kell jutni. Rebeka nemcsak a saját, hanem barátja szüleivel is ellentétbe került, akik nem tudták elfogadni abortuszát, és utána nem is álltak vele szóba. Egy ilyen helyzetet a fiús szülőknek is kezelnie kell, bár valószínűleg kevésbé tudják befolyásolni a lány döntését. Amit ők tehetnek, hogy teret nyújtanak a fiataloknak, ahol lehet közösen gondolkodni, és biztosítják a gyereküket arról, hogy bármi is lesz, mellette állnak.

Olaj Anett társadalmi aktivista, az abortusz.hu létrehozója sok krízisterhessel került kapcsolatba munkája során, és több olyan családi történetet is ismer, ahol a szülők negatívan fogadták gyerekük terhességét. Az esetek többségében azonban a kisbaba születése békét hozott a családba. „Miután kézzelfoghatóvá válik a kis emberi lény, a nagyszülők kíváncsiak lesznek rá, megszeretik” – mondja. Ritka tehát, hogy kitart az ellenségeskedés. Olyanra is volt példa, hogy a nagyszülők dacból vagy presztízsből nem nyújtottak békejobbot, azonban titokban anyagilag támogatták unokájukat.

Anett egy másik dologra is felhívja a figyelmet a szülők hozzáállásával kapcsolatban: a mai ötvenes-hatvanas generáció még aktív életet él, ami miatt szintén nem feltétlenül vágyik az unokázásra. Ahogy fogalmaz, „ma nemcsak szülővé, de nagyszülővé válni is nehéz folyamat.”

Elkerülni nem, csak csökkenteni lehet a sérülést

A megkérdezett szakértők szerint, ha a kamasz teherbe esik, nincs egy egyértelműen jó megoldás. Ilyenkor három opció merül fel: az abortusz, az örökbeadás és a kisbaba megtartása.

Akármelyik mellett is döntenek, mind a három traumát okoz és valaki sérülni fog, de a károkat lehet csökkenteni, hívja fel a figyelmet Balkuné Szűcs Emese gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, aki azt is hangsúlyozza, a család közösen hozza meg a döntést, és ne a fiatal feje felett, de ne is hagyják magára a választásban.

Ha a kamaszlány abortuszon esik át, igyekszik hamar elfelejteni a történteket. Egy ilyen műtét gyorsan lezajlik, ezért úgy tűnhet, hamar túl is tud rajta lépni. Valószínűleg magába fog zárkózni, és nem akar beszélni a történtekről, belül pedig magát hibáztatja. „Amit ilyenkor a szülők tehetnek, hogy biztonságba helyezik a fiatalt, és biztosítják róla, hogy minden rendbejön, és mindez nem történhet meg még egyszer” – mondja Balkuné Szűcs Emese. Adjanak teret az őszinte párbeszédnek, és ne hagyják, hogy elnyomja magában az ezzel kapcsolatos érzéseit, gondolatait. Segíthet a feldolgozásban, ha kitalálnak különböző gyász-rítusokat, ahogyan az is könnyebbséget jelenthet a tinédzsernek, ha a következő időszakban azzal foglalkozhat, amit szeret. Előfordulhat, hogy mindezek ellenére sem sikerül túljutnia a traumán. „Ha két hónap elteltével szokatlan tüneteket tapasztalnak a szülők a gyerekükön, érdemes szakemberhez fordulni” – tanácsolja a szakértő.

Kép
terhes kamasz
A kép illusztráció – Forrás: Pxhere

Az örökbeadás hasonlóan komoly veszteségélmény, mint a magzat elvetetése, és ugyanúgy gyászfolyamat követi, mutat rá Balkuné Szűcs Emese. Ebben az esetben szintén a történtek elgyászolása hozhat enyhülést.

A magzat megtartásával száznyolcvan fokos fordulatot vesz a család élete, de ez akkor is így van, ha tervezett a gyermek, hiszen a szüléssel a nő egy új életszakaszba lép. A serdülőkor szintén egy normatív krízis, ami nagy átalakulással jár. A kamaszkori terhesség esetén ez a két ciklusváltás csúszik egybe. „A tinédzserek nemcsak lelkileg éretlenek a szülői feladatokra, ebben a korban a szervezet még nem feltétlenül áll készen egy gyermek kihordására. Az így születő, nem kívánt gyermekek lelkileg sokkal sérülékenyebbek lesznek, mint azok, akiket a szülei vártak” – emeli ki a gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus. A traumafeldolgozáshoz érdemes az egész családnak szakértő segítségét kérnie: minden megyében működnek családsegítő központok, amelynek szolgáltatásai ingyenesen igénybe vehetők, és ahol ideális esetben pszichológushoz is fordulhatnak, emellett családterápián is részt vehetnek a családtagok.

A magzat megtartásával ugyanakkor pozitív fordulatot is vehet a lány élete: Olaj Anett sok olyan fiatalt ismer, aki – nehéz körülményei ellenére – világra hozta gyermekét és boldog anyává vált.

„Ezeket a lányokat sem a fiú, sem a szüleik nem támogatták, akár ki is tették otthonról, ők azonban megküzdöttek a babájukért, és mindennap hálát adnak érte. A környezetük mégis lesajnálja őket, és úgy tekintenek rájuk, mint bolondokra vagy akik szembeszálltak a családjukkal. Pedig igazi hősök, akiket ünnepelnünk kellene.”

Amikor utólag kopogtat a szívhang

A fel nem dolgozott abortusz nem „múlik el” nyomtalanul. Rebekának eszébe szokott jutni első terhessége, és úgy véli, ha családcentrikusabb környezet veszi körül, másképp döntött volna. A Kék Vonalat is keresték már olyan huszonévesek, akik szorongásról, depresszív tünetekről, kilátástalanságról számoltak be, majd a történeteikből kibomlott jó pár feldolgozatlan trauma, köztük egy vagy akár több abortusz is.

Olaj Anett maga is hasonlón ment keresztül, mivel korábban átesett egy abortuszon. Ő valamivel idősebb, 22 éves volt, amikor teherbe esett. Már külön lakott a szüleitől, de még egyetemre járt, és nem szerepelt a tervei között a korai anyaság. Megrémítette a jövő, és attól is tartott, hogy megszólják a szüleit, akiknek nem is vallotta be a dolgot. „A műtét előtt azt mondtam édesanyámnak, hogy elutazom valahová hétvégére” – idézi fel Anett, aki úgy véli, talán máshogy döntött volna, ha szülei is tudnak róla, mit tervez. „Ha akkor bevallom nekik, hogy terhes vagyok, szerintem arra gondoltak volna, hogy unokájuk lesz. De csak egy emberrel osztottam meg, aki sem nem támogatta, sem nem ellenezte az elhatározásomat, így egyedül a saját döntésem visszhangzott a fejemben, nem hallottam más alternatívát.” Nála évekkel a történtek után posztabortusz-szindróma formájában öltött testet a veszteség miatti fájdalom. Később az abortuszon átesett sorstársainak indította el a Ráhel Szőlőskertje programot, amelyen az idősebb és a fiatalabb érintetteket egyaránt várják – volt, aki harminc évvel az abortusza után jelentkezett. Ugyanakkor Anett azt is fontosnak tartja, hogy a teherbe esett lányok olyannal is beszélgessenek, aki megtartotta babáját.

Ne legyen tabu, hogy a kamaszok szexelnek!

A megkérdezett szakértők szerint egyébként a legelső és legfontosabb lépés a megelőzés és hogy bizalmas kapcsolat legyen a gyerek és a szülők között, amelyben mindent tabuk nélkül meg tudnak beszélni. Így tudomásuk lesz róla, ha a kamasz párkapcsolata olyan fázisba ér, hogy aktuálissá válik a fogamzásgátlás.

A kamaszkori szexualitás még mindig tabu a magyar társadalomban, holott már a kiskamaszok életében is jelen van, akik egy átszexualizált világba születnek.

A reklámokból, videóklipekből, showműsorokból ömlik rájuk a szex, az interneten pedig két kattintással elérhetnek pornóvideókat. A pornófüggőség pedig már az egészen fiatal fiúkat is érinti. „Ehhez képest nagyon kevés az olyan fórum, ahol valós történetekről és dilemmákról, szexuális orientációról, nemi identitásról, vágyakról lehetne beszélgetni, kérdezni, élményeket megosztani. Nagyon fontos lenne, hogy a tizenévesek körében is csökkenjen az abortuszok száma, ehhez viszont több, elfogadó, partneri, nem az elrettentésen és bűntudatkeltésen alapuló beszélgetésre lenne szükség nem csak a családokon belül. Illetve könnyebben elérhető fogamzásgátlára és olyan a szexuális nevelésre, ami a biztonságos, felelős párkapcsolatokra segít felkészülni” – mutat rá Csekeő Borbála.

Ha a kamasz elegendő figyelmet kap, tudni fogja, hogy akkor is segítséget kérhet a szüleitől, amennyiben már megtörtént a baj. A kapcsolatot a szülők többi emberekhez való hozzáállása is befolyásolhatja: ha folyton mások felett ítélkeznek, az csökkentheti a gyerekük bizalmát, ha viszont együttérzést mutatnak, könnyebben megnyílhat előttük a nehéz helyzetbe került fiatal.

Magyarországon évente több mint húszezer (2021-ben 21 907) abortuszt hajtanak végre. A KSH adatai szerint a tavalyi évben az abortuszon átesettek 11%-a 15 és 19 év közti lány volt. Bár számuk az elmúlt húsz évben körülbelül a felére csökkent, így is jelentős a probléma: 2021-ben közel 2500 fiatalnál végeztek terhességmegszakítást.
A nem kívánt terhesség megszakítása kiskorúak esetében is lehetséges: az 1992. évi LXXIX. törvény szerint 14 éves kor alatt ezt a fiatal törvényes képviselője (a szülő vagy a gyám) kérelmezheti. Ha pedig az állapotos már betöltötte a 14-et, maga is kérheti az abortuszt, ilyenkor a törvényes képviselő tudomásulvétele (azaz aláírása a kérőlapon) szükséges.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
szerelmes kamaszok

Szerelmes tizenévesek – hogyan segítsünk nekik?

Gyerekeink – látszólag – egyik pillanatról a másikra felnőtté válnak, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy kézen fogva állítanak be egy idegennel. Van, ahol ez csak úgy megtörténik egyik nap suli után, máshol nem kis izgalom előzi meg. Nem árt tudni, mi is zajlik le ilyenkor...
Háttér szín
#dfcecc

A Himalája és a Balaton szerelmese – Lóczy Lajos geológus élete

2023. 01. 17.
Megosztás
  • Tovább (A Himalája és a Balaton szerelmese – Lóczy Lajos geológus élete)
Kiemelt kép
loczy_lajos.jpg
Lead

A kiegyezés és az I. világháború közötti időszak minden árnyoldala dacára az ország és a magyar gazdaság fejlődésének egyik fénykora volt. Ez kiterjedt a kultúra és a tudomány világára is, látványos eredmények, felfedezések, technikai újítások születtek a műszaki és természettudományok területén, így a földtudományok, a geográfia és a geodézia világában is, ahol a földtani kutatások klasszikusa, Lóczy Lajos alkotott.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Lóczy Lajos
Lóczy Lajos geológus
geológus
Magyar Földrajzi Társaság
Cholnoky Jenő
Szerző
Horváth Pál
Szövegtörzs

Lóczy Lajos a szabadságharc bukásának évében, 1849-ben, Pozsonyban látta meg a napvilágot. Kisnemesi famíliája a felvidéki Gömör vármegyéből származott, apja azonban vámtisztként a Magyar Királyság és Erdély akkor még létező vámhatárán, a Délvidéken a kiegyezés után megszűnő Zaránd megyében szolgált, ahol Ópáloson egy kis birtokot is vásárolt. A szabadságharc idején innen menekült feleségével a román felkelők elől a távoli Pozsonyba, ahol Lajos fia született. A család ezt követően rövid időre Pécsre került, 1854-ben azonban visszatért az ópálosi birtokra. Az ifjú Lajos az aradi minoriták gimnáziumába került, ott is érettségizett, közben apját tizenöt évesen elveszítette. A szűkössé váló anyagi körülmények dacára 1869-ben a zürichi műszaki egyetemre iratkozott be, a geológia és a geodézia szakra, öt esztendő után mérnöki diplomával a zsebében térhetett haza. Egyetemi éveiben már lelkesen vetette bele magát a földtani kutatásokba, kőzet- és ásványtani, talajszerkezeti kutatásokat végezve bejárta a Nyugati-Alpok és Tirol vidékét. Itthon a Magyar Nemzeti Múzeumban jutott szerény álláshoz, mint az ásvány- és kőzettani gyűjtemény segédőre, közben pedig a Zarándi-hegységben végzett kőzet- és rétegtani kutatásokat, amelyekről a Földrajzi Közlemények lapjain számolt be.

Páratlan lehetőség nyílt meg előtte, amikor az ismert utazó és amatőr természetbúvár, Széchenyi Béla gróf, „a legnagyobb magyar” fia geológus munkatársául szemelte ki tervezett távol-keleti expedíciójára.

Bő három esztendőt voltak távol, jártak Indiában, Burmában, Jáván, Borneón, Nyugat-Kína tartományaiban. A déli útvonalon nem sikerült bejutniuk az idegenek elől elzárt Tibetbe, így oda Belső-Kína felől jutottak el. Útjuk során Lóczy folyamatosan végezte geológiai, geomorfológiai kutatásait, a Himalája északi oldala felől közelítve azonosította, leírta az azzal párhuzamos északi hegyláncot, a Transzhimaláját. Az út során főleg a tektonikai mozgások, a Föld kéreglemezeinek elmozdulásai, a hegységek képződésének folyamatai érdekelték, de gyűjtött kőzeteket, ásványokat, őskori fossziliákat, megkövült növény- és állatmaradványokat is. Erről szóló tudományos beszámolója néhány évvel később megjelent, egy csapásra nemzetközileg is ismert és elismert geológussá lett.

Tudományos karrier

Az expedícióról hazatérve még két évet töltött a Nemzeti Múzeumban, 1883-ban azonban átkerült a Magyar Királyi Földtani Intézet állományába, ahol a bánsági hegyvidék és az Erdélyi-érchegység geológiai feldolgozása volt a feladata. Rövidesen meghívták a geológia tanárának a pesti Műegyetemre, 1889-ben pedig megörökölte a pesti egyetem bölcsészkarán a neves földrajztudós, Hunfalvy János általános földrajzi tanszékét, ahol szinte élete végéig tanított, 1904–1905-ben a kar dékáni tisztségét is viselte, kutatóútjairól kötetek sorában számolt be. 1888-tól volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja, két ízben is elnöke a Magyar Földrajzi Társaságnak, ekkor így fogalmazta meg a maga ars poetikáját: „Mi is a földrajzi társaságoknak és különösen a Magyar Földrajzi Társaságnak a feladata? A Föld származására vonatkozó elméletek mívelésétől a szerves élet mindennemű megnyilatkozásának nyomozásán végig az ember szellemi és társadalmi életének vizsgálatáig minden, de minden diszciplína foglalkoztatja a geográfust. Mert Földünkön folyik le az anyagi és lelki élet valamennyi mozzanata; a Földnek éghajlati, valamint térszintbeli és mennyiségi viszonyai hatással vannak a növényi és az állatlétre, ezek rendezik az ember foglalkozásait, alakítják jellemét, lelki tulajdonságait, sőt még vallási felfogását is.”

Lóczy Lajos alapítója volt a hazai turizmus és természetjárás szervezetének, a Kárpát Egyesületnek, vezette a Magyar Földtani Társulatot, amelynek megbízásából

ő készítette el a 20. század elején a Magyar Korona országainak korszerű földtani térképét.

1919-es visszavonulásáig ő volt a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, az utolsó időben helyettes államtitkári rangban. Hosszú tanári pályafutása alatt jeles geológusok, geográfusok, kartográfusok egész nemzedékét nevelte fel, olyanokat, mint a geológia tudományában utóda, Cholnoki Jenő, vagy a jelentős földrajztudós és politikus, a sikertelen trianoni béketárgyalásoktól a miniszterelnöki bársonyszékig emelkedett tragikus sorsú gróf Teleki Pál. Mint geológusnak, a terepmunka volt a lételeme, tanárként diákjait rendszeresen vitte hazai és külhoni kutatóutakra, tanulmányi kirándulásokra. Bejárták a Balaton környékét, a Duna és a Tisza közét, felmérték a bugaci és a délibláti homokpusztákat, jártak az Al-Dunánál. Útjait kezdetben az amatőr tudós és tudománypártoló Semsey Andor anyagi támogatása tette lehetővé.

Kép
Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő

Ifjabb Lóczy Lajos, Cholnoki Lászlóné, Fink Ida és Cholnoky Jenő  a Lóczy család lakásában
– Forrás: Fortepan/Cholnoky Tamás

Az 1890-es években diákjaival vagy éppen a társául szegődő jeles biológus, zoológus kollégával, Entz Gézával, Cholnoki Jenővel vagy a földrengések kutatásának szakértőjével, Kövesligethy Radóval bejárta Bosznia-Hercegovinát, Itáliát, megfordultak Finnországban, Bulgáriában, Törökországban vagy éppen Oroszországban, ahol a Kaukázus vonulatait tanulmányozták. 1916 és 1918 között bejárta a Balkánt, kutatott Szerbiában, Makedóniában, Albániában is, ahová már fia és szakmai örököse, ifjabb Lóczy Lajos is elkísérte, aki a II. világháború után Brazíliába költözött, és elismert alakja lett az ottani tudóstársadalomnak.

A Balaton

Életének utolsó szakaszában Lóczy nagy szerelme a Balaton és annak geológiai környezete volt. Folyamatosan tanulmányozta a tó medencéjét és a környező hegyvidéket, megállapításait A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című háromkötetes műben adta közre. De folytatta az Erdélyi-medence geológiai feltérképezését is. Ennek volt a hozadéka jelentős kősólelőhelyek feltárása mellett a nagysármási gázmező felfedezése, amely alapja lett a későbbi román korszakban kiteljesedő erdélyi kőolaj- és földgázkitermelésnek.

Lóczy alapvetően geológus volt, de gyűjtőútjain őslénytani, sőt néprajzi és régészeti gyűjtéseket is végzett, figyelt az általa tanulmányozott vidék – legyen az Kína vagy a Balaton-felvidék – történetére is.

Nem öncélú gyűjtőszenvedély volt ez, hanem szervesen következett abból, ahogyan a saját tudományát felfogta: „az igazi földrajz a Földnek természettudományos ismerete, beleértve az embert is anthropológiai szempontból; összes jelenségeinek vizsgálata és a jelenségeknek törvénybe való foglalásában áll”. Élete nagy döntése volt, amikor még 1892-ben rokonaira hagyva az ópálosi családi birtokot, Balatonfüred mellett, Balatonarácson vett egy kúriát. A következő negyed században, ha tehette, szívesen időzött itt, 1919-ben, visszavonulása után végleg ide költözött. 1920-ban a balatonfüredi szívkórházban halt meg, síremléke az arácsi régi temetőben van. Nevét viseli Füred határában a Lóczy-barlang és Budán a Pál-völgy-barlang Lóczy-terme, a balatonfüredi gimnázium, az Országos Földtani Intézet, a Lóczy Lajos Országos Földrajzverseny és az az emlékérem, amely a geológus szakma legjelentősebb hazai elismerése. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Széchenyi Zsigmond

Budai villából egy tanya tyúkóljába – Széchenyi Zsigmond élettörténete

„A fantáziát kárpótlásul kaptuk azért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.” (Gróf Széchenyi Zsigmond) Ha Széchenyi Istvánt már kortársai joggal nevezték a legnagyobb magyarnak, akkor családja későbbi leszármazottjáról, Széchenyi Zsigmondról mondhatjuk, hogy ő volt a legnagyobb magyar vadász. Nem csupán a fegyverforgatásnak, hanem a...
Háttér szín
#d0dfcb

Véssey Miklós: „A lányommal táncolok, aki sosem lesz már ilyen közel hozzám” – Apa, kezdődik!

2023. 01. 16.
Megosztás
  • Tovább (Véssey Miklós: „A lányommal táncolok, aki sosem lesz már ilyen közel hozzám” – Apa, kezdődik!)
Kiemelt kép
a_lanyommal_tancolok_pexels-josh-willink.jpg
Lead

A lányommal táncolok a nappaliban, nincs még két hónapos, rám van kötve egy hordozókendővel, a hangszóróból az anyaméhen belüli világ zörejei szólnak, az interneten találtam a hangfájlt, és amikor beraktam, aprócska arcán a felismerés öröme jelent meg, rögtön megnyugodott, szívdobogás, magzatvíz hullámzása, tompa, szűrt beszédhangok a külvilág felől, ezekre táncolunk, a feje a mellkasomon, elnyílik a szája, az egész teste elernyed, túlvilági mélységekbe merül, én meg csak nézem ahogy lélegzik, sosem lesz ennél közelebb hozzám, erre gondolok. 

Rovat
Család
Címke
Véssey Miklós novella
Apa kezdődik
apa
szülőség
apa és lánya
apa-lánya kapcsolat
kisgyerek
kamaszlány
Szerző
Véssey Miklós
Szövegtörzs

A lányommal táncolok a szobájában, négy-öt éves lehet, a teljes felszabadultság mámorával pörgünk, ugrándozunk, sikítozik, nevet, ide-oda libbenő haján átsüt a nap, én leszek a feleséged apa, ugye elveszel feleségül, kiabálja a fülembe, árnyékot vetünk a falra, azt nézem, és elcsodálkozom, mert ott az ő alakja sokkal nagyobb, az enyém pedig sokkal kisebb, átölelem, feldobom a magasba, és várom, hogy a karomba hulljon. 
A lányommal táncolok egy szalagavatón, annyi az ember, hogy lépni sem lehet, én mégis úgy érzem, mintha csak ketten lennénk, és mint egy szerelmes kamasz, bámulom a vonásait, a ruháját, a mozdulatait, nem létezik, hogy ez az én kislányom, könnyek futnak a szemembe, ne sírj már apa, olyan gáz vagy, leégetsz mindenki előtt, ezt mondja, de közben elnéz a vállam felett, és amikor megfordulok, egy osztálytársa néz vissza rám, illetve nem rám, hanem a lányomra, ráadásul egy fiú, és még jóképű is, te jó ég, egyáltalán nem vagyok felkészülve erre, de azért próbálok mosolyogni, és letörlöm a könnyeket. 

A lányommal táncolok egy esküvőn, valami giccses zene szól, amitől máskor a falra másznék, most mégis a világ legnagyobb mesterművének érzem, mert úgy mozdulunk rá együtt, mint akik az idők kezdete óta ismerik egymást, mint ág az érett, nemsokára lehulló gyümölcsöt,

úgy tartom őt, a lányomat, aki most még engedi, hogy vezessem, már a könnyeim sem zavarják, sőt, látom, hogy ő is mindjárt elsírja magát, hogyne látnám, hiszen jobban ismerem, mint saját magamat, úgy rezzen meg a szája sarka, ahogy az anyjának szokott, ő is tudja, hogy utoljára csináljuk ezt, táncolhatunk majd máskor is, de az már egy teljesen másik tánc lesz, egy távolibb, egy botladozóbb, aztán odalép a vőlegénye, és udvariasan elkéri tőlem, én pedig udvariasan, bár kissé remegő kézzel átadom, ismerem a srácot, és bízom is benne, de azért mégiscsak az életemet adom oda a kezébe, nézem egy darabig, ahogy pörögve távolodnak, aztán szép lassan elvesznek az emberek között.

Az írás Véssey Miklós „Apa, kezdődik!” című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
kisbaba egy férfi kezében

Véssey Miklós: A pelenkás idegen – Apa, kezdődik!

Képzeld el, hogy egyszer csak beállít valaki hozzád, akit egyáltalán nem ismersz, és kijelenti, hogy ő mostantól itt lakik. Mondhatsz erre bármit, akár vissza is küldheted oda, ahonnan jött, neked ebbe nincs beleszólásod, úgyhogy rád se hederít. Mire feleszmélsz a meglepetéstől, teljes természetességgel berendezkedik a lakásodban, mintha egyenesen...
Háttér szín
#eec8bc

A halhatatlan cukrász, Emil Gerbeaud, akinek sütemény is őrzi nevét

2023. 01. 16.
Megosztás
  • Tovább (A halhatatlan cukrász, Emil Gerbeaud, akinek sütemény is őrzi nevét)
Kiemelt kép
emil_gerberaud.jpg
Lead

169 éve született Emil Gerbeaud, a svájci származású cukrász, aki belopva magát a budapesti közönség szívébe a főváros kedvenc édesipari mestere lett. Munkásságával világszerte nagy hírnévre tett szert a kiemelkedő tehetségű csokoládégyár-tulajdonos.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Emil Gerbeaud
Gerbeaud
Gerbeaud cukrászda
zserbó
Szerző
Hegedűs Henriett
Szövegtörzs

Nem meglepő, hogy az 1854-ben született, cukrász felmenőkkel rendelkező Emil Gerbeaud maga is az édességipart választotta. És milyen jól tette, hiszen rátermettségének köszönhetően őseit is messze túlszárnyalta! Az alapokat édesapjától tanulta, majd számos nagyvárost megjárva szerzett édesipari tapasztalatokat. Ellátogatott például Németországba és Angliába, sőt, Franciaországban is tevékenykedett, méghozzá olyan sikeresen, hogy Saint-Étienne-ben nyithatta meg első saját üzletét, akkor még csak 25 évesen.

Örökös és utód lett egy szemvillanás alatt

Az ifjú tehetség 1882-ben svájci mestere ajánlására találkozott a szintén cukrász Henrik Kuglerrel. A magyar származású, akkor középkorú Kuglernek nem volt családja, így Gerbeaud-nak lehetősége nyílt rá, hogy átvegye elődje helyét.

Kugler tapasztalt cukrászként számos finomságot készített a magyar közönségnek, például csokoládés kávét, likőröket, bonbonokat, de az ő nevéhez fűződik az 1870-es években hazánkban is bevezetett, többféle módon és eljárással dekorált édes finomság, a mignon is.

Kugler Magyarországon, a Gizella téren (a mai Vörösmarty tér elődje) üzemeltetett cukrászdát, Emil Gerbeaud így került kapcsolatba hazánkkal, amit 1884-ben meg is látogatott.

A fiút nemcsak Budapest szépsége nyűgözte le, hanem tudta, sikere itt garantált, hiszen a filléres, kiváló alapanyagokkal, és a lelkes, ám olcsó munkaerő alkalmazásával vállalkozása csak jövedelmező lehet. Budapestre való áttelepülésétől kezdve – Kuglerrel való társulásának köszönhetően – sikeres cukrász lett, fokozatosan átvette mestere helyét az üzletben. Új tulajdonosként számos újítást bevezetett, cukrászdájába párizsias hangulatot csempészett, amit a magyar vendégek örömmel fogadtak. Ekkor már 60 segéddel, 20 elárusítónővel és csomagolóval, valamint öt szállítóval dolgozott együtt, akik munkáját nagyon megbecsülte.

Kugler 1905-ben meghalt, így Gerbeaud „Kugler Henrik utóda Gerbeaud” néven vitte tovább a vállalkozást, és 1908-ban megalapította az ehhez tartozó részvénytársaságot is.

Kép
Gerberaud cukrászda
A Gerberaud cukrászda egy archív fotón

Süteményt is elneveztek a mesterről

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a nevüket egy igen finom édesség őrzi. Gerbeaud egyike azon kiváló szakembereknek, akik hazánkban nemcsak számos finomságot honosítottak meg, hanem akikről rendkívül ízletes édességet is elneveztek.

A csokoládétetős, diós-lekváros szeletsütemény, a zserbó ugyanis a mesterről kapta a nevét.

A sokak által ismert macskanyelv és a méltán híres konyakos meggy is hozzá köthető, Magyarországgal ő ismertette meg ezt a két finomságot is – 1895-re már mindezek csodájára jártak a cukrászdájában az emberek. Üzeme ekkor már 150 alkalmazottat foglalkoztatott, és tipikus mintapéldánya volt azoknak a vállalkozásoknak, ahová a dolgozók nem csupán a megélhetés biztosítása miatt jártak, hanem azért is, hogy a legkülönfélébb csokoládé-, sütemény- és édességkészítési technikákat elsajátítsák.

Sisi is meglátogatta

Emil Gerbeaud munkásságát mind a hazai, mind a külföldi cukrászszakma elismerte, díjazta, a cukrászdatulajdonos számos kitüntetésben részesült. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon szakmabeli díszoklevelet kapott. 1886-ban alapított egy csokoládéüzemet, a benne folyó munkát az 1896-os Millenniumi Kiállításon prezentálta, ahol a királyi pavilont kibérelve bemutatta a szakma csínját-bínját. Itt kínált termékeivel és édességeivel lenyűgözte a közönséget, olyannyira, hogy standját még I. Ferenc József császár és hitvese, Erzsébet is meglátogatta, a bemutató végén pedig aranyérmet és díszoklevelet is bezsebelhetett. A városligeti Gerbeaud Pavillon a Ferenc József-rend kitüntetését is megkapta.

Teljesítményét elismerve felkérték, hogy zsűrizzen a párizsi világkiállításon 1900-ban, ahol a Francia Becsületrendet is kiosztották neki.

Kép
Gerbeuad pavillon
A Gerbeaud cukrászda pavilonja 1896-ban a Milleniumi Kiállításon – Forrás: Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

Feleségével együtt kezdett tehetséggondozásba

Emil Gerbeaud szép családot alapított, házasságából öt gyermek született, mind lány: Erzsébet, Marcelle, Gabrielle, Ilona és Margit. Felesége Ramseyer Eszter (1853–1940) volt, aki egész karrierje alatt kitartott mellette és támogatta. Mindketten szerették volna segíteni a feltörekvő ügyes cukrásztanoncokat, akikben tehetséget láttak, így 1909-ben alapítványt hoztak létre, amelyhez komoly ösztöndíj kapcsolódott. Az alapítványi támogatás keretei között évente egy-egy ügyes diákot választottak ki, aki a cukrászszakmában – a csokoládégyártásban, cukorkakészítésben vagy magában a sütésben – kiemelkedő volt. Neki külföldi tanulmányutat ajánlottak, biztosítva a feltörekvő tehetség szakmai előmenetelét és a tanulás lehetőségét. Eszter a háziasszonyi feladatok és a gyermeknevelés mellett jómódú feleségként szerepet vállalt Gerbeaud üzletében is, számos, a munkával összefüggő ügy intézésében segítette férjét. Sokat foglalkozott például az alkalmazottak sorsával, segédkezett a betanításukban.

A legnagyobb tőrdöfés az államosítás volt

1914-től a hely hatalmas veszteségeket szenvedett el, a kitörő háború – mint minden területen, a sütő- és édesiparban is – helyrehozhatatlan károkat okozott. Gerbeaud vállalkozása áru- és nyersanyaghiánnyal küzdött, és az alkalmazottak helyzetében is változás állt be. A háború pusztítása ellenére a cukrászda fenn tudott maradni, ám 1919-ben jött a következő nagy csapás, amikor Gerbeaud szeretett üzemeit és cukrászdáit államosították.

Ezzel több évtizedes munkássága lett oda, hiszen onnantól kezdve – bár bejárhatott és üzemeltethette azokat – a vállalkozásai már nem az ő nevén voltak.

A javait később visszakapta, mégsem lehetett velük sokáig boldog, mert 1919. november 8-án súlyos betegségben elhunyt. A legendás cukrászmester halála után felesége – bizonyítva hűségét és elkötelezettségét – továbbvitte az üzletet egészen 1940-ig.

Kép
Gerberaud cukrászda régen
A Gerbeaud cukrászda 1900-ban – Forrás: Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

Emil Gerbeaud modern szemléletével, forradalmi újításaival, kedves és emberi karakterével a cukrász szakma halhatatlanja lett. Szakmai sikerét gondos odafigyelése és szigorú minőségellenőrzése alapozta meg. Cukrászdája ma is működik a Vörösmarty téren.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Az egri Marcipánia barokk szobája

Cukorharang, cukorbélyeg, cukorszoba – Marcipánia, az Oscar-díjas Kopcsik Lajos birodalma

Az édességnek nemcsak az ízét lehet élvezni, hanem a látványát is. Különösen igaz ez akkor, ha valaki a cukorból ikont, mozaikot, festményreprodukciót, harangot vagy egy egész barokk szobát teremt. Kopcsik Lajos mestercukrász Egerben egy saját birodalmat alapított, a Marcipániát. Az alkotások itt maradtak, a mester viszont júniusban elköltözött...
Háttér szín
#dfcecc

„Ma már az apák is ki akarják venni a részüket a gyermekneveléséből” – Bedő Imre szerint egyre több a jó apa

2023. 01. 16.
Megosztás
  • Tovább („Ma már az apák is ki akarják venni a részüket a gyermekneveléséből” – Bedő Imre szerint egyre több a jó apa)
Kiemelt kép
bedo_imre.jpg
Lead

Az apáknak és nagyapáknak valóságként kell jelen lenniük a jó példa átadásában, és nem csak lehetőségként. Ennek hiánypótló fontosságát hirdeti Bedő Imre a Férfiak Klubja vezetőjeként és magánemberként is. Személyes hangvételű beszélgetésünk során betekintést enged családi életébe és édesapai hivatásának megélésébe. Vall arról is, hogy a hit hogyan adott erőt a családi élete megpróbáltatásai során.

Rovat
Köz-Élet
Család
Címke
Bedő Imre
Férfiak Klubja
Szerző
Pethő Krisztina
Szövegtörzs

Az apa a család feje és „pásztora”. Napjainkban ez még tartható?

Napjainkban az apák sok esetben elméleti fogódzókká váltak. Sokan férfi- és apaminta nélkül vagy éppen rossz apamintával nőttek fel, és ez kiütközik társadalmunkban. A családok életéből kimarad a jó férfiminta, hiszen az apának, nagyapának kéne ezt első körben adnia. Emellett a férfi pedagógus is jó példakép lehetne, de mivel manapság elenyésző a férfiak száma ezen a pályán, ez is csak elmélet marad.

A családon kívül (is) jó példákat kell mutatnunk gyermekeinknek. Mert ha valaki a szakmáján túl betekintést enged az életébe, és láthatjuk, hogyan viszonyul a kapcsolataihoz, azzal jó példát adhat. Az óriási hiány pótlásaként fontos számunkra a Férfiak Klubjánál, hogy a Gránit Oroszlán-díjjal olyan férfi pedagógusokat és mestereket tüntessünk ki, akik a jó példával elöl járnak, és gyakorlati fogódzót adnak a környezetükben élőknek.

Az apáknak, nagyapáknak mindenekelőtt életcélként kell ragaszkodniuk ahhoz, hogy ne csak egy lehetőség, hanem valóság legyenek a jó minta átadásában.

Napjaink kihívásai és társadalmi torzulásai között hogyan tudnak eligazodni, jó útra találni a jövő apái?

Kapaszkodó lehetne az olvasmányok igényes megválasztása, a kultúra fogyasztása, de óvatossággal kell ma ezekhez nyúlni, hogy ne az eltorzult képet kapjuk általuk is. Gyakorlati fogódzót adhat az idősekkel való beszélgetés, hiszen sok tanulságot rejthetnek a megélt tapasztalatok. Vagy a férfiközösségekhez való csatlakozás is megtartó erő lehet.

A legfontosabb talán az, hogy ne akkor kezdjenek igazodási pontokat keresni, amikor már késő. Sajnos sokan csak az első válás után kapnak észbe, hogy mit kellett volna másképpen csinálni.

Az iskola a munkahelyi megfelelésre neveli a gyermekeket. Ez nem tudatos, de mivel ezen van a fókusz, közben elsiklanak a családi helytállás fölött, ami az élet alapja: hiszen jó magánélet nélkül minden üres.

Véleményem szerint preventív jelleggel a fiatal fiúkat kellene támogatni, hogy sikeres szövetségre tudjanak lépni majd a nővel. Mert a munkahelyen jól fognak teljesíteni, de akiknek a magánéletében kevés a jó férfipélda, azoknak más fórumokon kell kapaszkodót adni. Sokan érintettek válásokban (szüleik, rokonaik, barátaik szülei kapcsán), tehát traumatizáltak. Többen látensen félnek, hogy ők is elkövetik elődeik párkapcsolati, gyereknevelési hibáit.

Nekünk, felnőtteknek segíteni kell őket, hogy helyükre tegyék magukban a dolgokat. Ne féljenek: nem kötelező elkövetni elődeik hibáit, de nekik is tudatosan kell akarni jó házastárssá és szülővé válni.

Én erre próbálok rávilágítani: a magyar kultúra jó gyakorlatot adott számunkra, ami a magánéleti boldogulást illeti, hiszen az örök értékek minden korban és vidéken vagy városban egyaránt használhatók. Én nem egy újfajta coachingot hoztam létre, hanem az ezeréves múltú hagyományainkra építek mai, modern módon.

Mit tehetünk azért, hogy a társadalom jobban elismerje az apák erőfeszítéseit?

Gyarapodik a jó apák száma. Ez annak köszönhető, hogy kezdenek visszatalálni az ösztönös helyükre: ők is ki akarják venni a részüket a gyermeknevelésből. A fősodorban azt halljuk, hogy az apák sosem voltak jelen a család életében a történelem folyamán, mert nekik mindig dolgozniuk kellett. Ez nem igaz, hiszen a megelőző korokban a nő a házon belül, a férfi a házon kívül, de a ház körül tett a családért, és közben szem előtt voltak a gyerekek. Csak az utóbbi 50–100 év a vargabetű, amikor a gazdasági robbanás megkövetelte a férfiaktól a családtól távoli robotolást. Viszont a férfiban mindig ott élt a vágy, hogy lássa, hogyan nevelkednek a gyermekei. Napjainkban ez kap hál’ Istennek egyre nagyobb teret. Ez azt jelenti, hogy az apákat is jobban megbecsülik.

Férjként hogyan lehet tenni a párkapcsolat meghittségének őrzéséért, amikor érkeznek a gyerekek, és rájuk irányul minden figyelem?

Újra köztudatba kell hozni az érett felnőttség fogalmát – azaz alapvetésnek tartom, hogy felnőtté kell válni.

Ha egy férfi gyerek marad, és a feleségében az anyját várja, az soha nem tud férjjé válni – esetleg ideig-óráig eljátssza ezt a szerepet.

Egy kapcsolatban úgy lesznek egyenrangú társak, ha egy felnőtt férfi és nő, férj és feleség van jelen. Így tudják egymást vállvetve segíteni a nehéz helyzetekben is. Viszont, ha nem nőnek fel a feladathoz, számos gyermeteg vitába keverednek, harcolnak egymással, és ez végzetes lehet a kapcsolatukra.

Kép
Bedő Imre és felesége
Bedő Imre feleségével – Fotó: Túri Márton

Milyen apakép élt önben, mielőtt megszülettek a gyermekei, és mennyiben változott ez élesben?

Úgy szocializálódtam, hogy a feladatot el kell végezni. Tervezhetünk, de van, hogy a szöges ellenkezője lesz annak, amire számítunk. Ez az élet velejárója, ezt el kell tudni fogadni és a helyén kell kezelni.

A nagylányom 14, a kicsi 11 éves. A nehéz idők azt bizonyították, hogy szükség van rám, nélkülözhetetlen vagyok, az én tartásom nélkül sokkal nehezebb és biztosan más lenne az életünk. Ez a tudat további erőt ad. Amikor a kisebbik lányunk 920 grammal született, én töltöttem vele több időt, hogy a nagyobbikkal tudjon a feleségem lenni, hogy ő se sérüljön. Nehéz időszak volt, de meg kellett oldani. És ez megerősítette a szülői szövetségünket is. Sokkal jobban becsüljük a „megpróbált” önmagunkat és társunkat.

Az istenhit segített a megoldásokban?

Az embereknek ma azért nincs hite, mert az életük 99 százaléka jóval a komfortzónájukon belül történik. A kényelemben nincs szükség rá. Hitre az eszköztelenségben, vészhelyzetekben van szükség, és főleg, ha kilök az élet a komfortzónán kívülre. Akinek mély hite van, annak alkalmazkodni is könnyebb. A megpróbáltatások idején a hit erős támaszt ad, és bizalmat, hogy nem vagyunk egyedül a teherviselésben.

Oszthat ránk az élet elhordozhatatlan terheket, ilyenkor megrokkannak azok, akiknek nincs hite. Nekünk fogódzónk volt a hit a nehéz helyzetekben, és acélosította a párkapcsolatunkat is.

A hitem bizonyosságot ad ott, ahol mindenki fél, hogy bátran induljak el az örök erkölcsi mérce iránytűjével a kezemben az üzleti, véleményformálási, családi járatlan utakon.

Hogyan jellemezné Bedő Imrét mint édesapát? Gyermekeivel mik a kedvenc tevékenységeik?

Igyekszem következetes lenni: amit nem engedek, azt magyarázattal látom el. Szüleim mindig felnőttként kezeltek, ezt adom át a gyermekeimnek is. Sok esetben beavatom az érzéseimbe a gyermekeimet, így jobban megértik a miérteket is. Nagyon szeretem dicsérni a lányaimat, ugyanakkor felelősséget is helyezek rájuk életkorukhoz mérten. Például óvodáskorban az elköszönésünk része volt a komoly felszólítás: „Tudod, ma mi a dolgod? Hogy sokat játsszál.” Később az iskolában ezt átformáltam: „Olyan okosan viselkedj, amilyen okos vagy!” Mindig csillogó szemmel jöttek haza, és büszkén meséltek a napjukról, hogy hogyan „teljesítettek”.
Az esti rutin része, hogy beszélgessünk a napunkról – ha nem vagyok otthon egy rendezvény miatt, ez mindig hiányzik.

Természetesen velem is előfordul, hogy hamarabb elvesztem a türelmem, mint kéne, ilyenkor bocsánatot is kérek tőlük. Ez óvatosabbá tesz, nevel engem is, hiszen az ember nem szívesen hozza magát olyan helyzetbe, hogy bocsánatot kelljen kérnie.

Milyen értékeket hoz a szüleitől, amelyeket szívesen átörökít a gyermekeinek?

A hitet biztosan. Fontosnak tartom átadni az őszinteséget is, hogy az igazságról beszélgessünk.
Az otthoni, háztartási terhelhetőség napjainkban nagy kihívás – ebben fejlődnünk kell. Az otthon fészekké varázslásának képessége elengedhetetlen a boldog élethez.

A munkát muszáj elvégezni, arra nem kell nevelni a gyermekeinket, de a feladataikra szoktatnunk kell őket – gondolok itt a házimunka számos területére.

Meg kell éreztetnünk velük azt az elégedettségérzést, amikor az elvégzett munkánk gyümölcse édes, és másnak is örömöt okoz.
 

A cikk létrejöttét a Média a Családért Alapítvány támogatta.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
A Spiritusz podcast férfinak lenni témájú adásának plakátja

Férfinak lenni: kaland és kihívás

Az erősebbik nem, a család fenntartója, a biztonság megteremtője. Vajon ezek a megállapítások érvényesek a férfiakra... még? Hogyan változott a szerepük, a megbecsültségük, és tényleg az anyákon múlik, hogy milyenek lesznek kisfiaik felnőttkorukban? A következő Spiritusz vendége Steigervald Krisztián generációkutató.
Háttér szín
#dcecec

Amikor egy forint volt egy báli belépő – Hogyan ünnepelték a farsangot elődeink?

2023. 01. 15.
Megosztás
  • Tovább (Amikor egy forint volt egy báli belépő – Hogyan ünnepelték a farsangot elődeink?)
Kiemelt kép
mask-1179732_1280.jpg
Lead

Fékevesztett mulatozás, álarcosbálok, lovagi viadalok. A magyar történelem különböző korszakaiban nagy jelentőséggel bírt a farsangi időszak, amelyhez sok hagyomány kötődik. Mátyás udvarába Itáliából érkeztek a művészin megfestett maszkok, míg II. Lajos király ördögnek öltözött farsang idején. Mária Terézia uralkodása alatt pedig rendeletben szabályozták, milyen jelmezt lehet felölteni. A paraszti társadalomban is a mulatság, sőt az udvarlás, az esküvők ideje volt a vízkereszt és a nagyböjt közötti időszak. A farsang történelmi hagyományairól Porogi Andrást, a Rubicon Intézet tudományos munkatársát kérdeztük.

Rovat
Köz-Élet
Címke
farsang
farsangi szokások
mohácsi busójárás
farsang régen
farsangi maszk
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Farsang vagy karnevál

A farsangi időszak a nagyböjtöt megelőző, változó hosszúságú időszakot jelöli. Mindig január 6-án, vízkereszt napján kezdődik, és hamvazószerda előtti keddig, vagyis húshagyókeddig tart, idén ez február 21-re esik.

Maga a farsang szó bajor-osztrák eredetű, magyarul először a 14. század közepén jelent meg írásban. Az eredeti bajor-osztrák szóban r hang nem szerepelt: vaschanc, vaschang, vassang alakokban ismerték, míg a déli németben Fasching alakban fordul elő. A szó a Fastenschank (böjti italmérés) összetett szóból származik. Eredetileg a farsang utolsó napjára, azaz húshagyókeddre utalt, hiszen a másnap kezdődő nagyböjt előtt ezen a napon lehetett utoljára alkoholt fogyasztani.
A fejedelmi udvarokban viszont a farsang helyett leginkább a latin-olasz eredetű karnevál szót használták, amely feltehetőleg a carnelevare (hús elhagyása) kifejezésből alakult ki.

Miért az ördög ünnepe?

Az egyház évszázadokkal ezelőtt nagyon helytelenítette a farsangi szokásokat, több okból is. De melyek voltak ezek?

„A farsang a fékevesztett mulatozás időszaka volt. A középkori társadalmakban sokkal kötöttebbek voltak az emberi szerepek, kontrolláltabb volt a mindennapi élet. Ezért sokszor vad és féktelen módon ünnepeltek, hetekig tartó részegeskedés, verekedések, káromkodás, szexuális szabadosság volt jellemző. Mindaz, amit az egyház tilt” – fogalmaz Porogi András. Már magát a táncot sem nézték jó szemmel az egyházi elöljárók: „A szigorúbb protestáns prédikátorok önmagában a táncot az ördög találmányának, bűnre csábító dolognak tartották. Voltak városok, amelyek be is tiltották a táncot, ami ideig-óráig sikerült csak.”

A török szultán bécsi követe egyenesen azt írta a 17. században, hogy a keresztényeket farsang idején kellene megtámadni, mert akkor megbolondulnak.

Itáliából érkezett maszkok

Az ünnep eredete nemcsak a középkorig, hanem egészen az ókori hagyományokig vezethető vissza. Az ókori görögök is ekkor ünnepelték Dionüszoszt, a bor és a mámor istenét, valamint a görög drámajátékokat is ilyenkor rendezték.

Hazai írott forrásainkban először a 16. századból vannak adatok a farsangi mulatságokról. A különböző társadalmi csoportok máshogy ünnepeltek: meg kell különböztetni azokat a szokásokat, amelyek népi környezetben, az egyszerű emberek között terjedtek el, és azokat, amelyek a fejedelmi, királyi udvarokban. „Például Mátyás királynak és más előkelőknek Itáliából származó maszkjaik, álarcaik voltak, amelyeket itáliai festőműhelyekben készítettek. A maszkviselés a paraszti környezetben egész másként nézett ki. Magyarországon a hagyományos paraszti társadalomban négyféle állatmaszkot hordtak: medve, gólya, kecske, ló” – mondja Porogi András.

farsang középkorban
Egy 17. századi farsangi jelenet

Az 1516–1526 között uralkodott kiskorú királyunkról, II. Lajosról pedig feljegyezték, hogy ördögnek, Lucifernek öltözött farsangkor. Az ő idejében lovagi viadalokat is tartottak, a versengés is hozzátartozott a farsanghoz. II. Lajos nevelője, Brandenburgi György írta le, hogy jelmezben vívtak.

Egy forintért bárki bálozhatott

A 18. században a városi társadalomban bálokat tartottak a farsangi időszakban. „Ezt engedélyhez, koncesszióhoz kötötték a városokban. Mária Terézia korában a Budai Várban tartott bálba egy forint volt a belépő. Ilyen értelemben nagyon demokratikus is volt: aki befizette az egy forintot – függetlenül attól, hogy nemes, nemtelen vagy arisztokrata volt –, az részt vehetett álarcban is, így még azt sem lehetett tudni, ki ő. Egyedül a libériás inasok (előkelő családnál szolgáló inasok, a libéria szó a zsinóros egyenruhájukra utalt – a szerk.) nem juthattak be.

Mária Terézia rendeletben le is írta, hogy az utálatos jelmezeket nem szabad hordani, valószínűleg az ördögi, sátáni jelmezekre utalt ezzel.

Nem lehetett egyházi jelmezt ölteni: papnak, barátnak, szerzetesnek, püspöknek nem volt szabad öltözni. És nem lehetett olyan jelmezt sem ölteni, amely az egész testet eltakarta, sőt, az utcán sem lehetett jelmezt viselni” – részletezi Porogi András.

A tánc központi elem volt, de természetesen mást táncoltak az udvarban és mást a nép köreiben. A 19. században a csárdás, majd a 20. században a palotás lett a bálok nyitótánca. Ha elegen összegyűltek a bálokban, a keringő mellett francia négyest táncoltak, ami a bál csúcspontjának számított.

Kép
farsang 1959-ben
Farsang 1959-ben – Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

„A farsang végén esküvő legyen”

A farsang valójában egy tavaszváró, tavaszköszöntő ünnepi időszak Európában. Akkor kezdődik, amikor a természetben az emberek elkezdik érzékelni, hogy a nappalok már nem rövidülnek, hanem hosszabbodnak. Ez még a tél kellős közepe, de ígéret arra, hogy már nem befelé megyünk a sötétségbe, hanem kifelé jövünk onnan. Régebben a városban élők is közelebbi kapcsolatban voltak a természettel. A mindennapi élet szempontjából sokkal nagyobb jelentősége volt a természeti változásoknak, az év bizonyos időszakainak. Ez összefüggött egyrészt a vallásossággal, a vallásos ünnepekkel, másrészt azzal is, hogy kitettebb volt az ember a természetnek. Télen fázott, illetve betegségek gyötörték, nyáron könnyebb volt élni. Emiatt nagyobb jelentősége volt az emberi életben az ünnepeknek, így a farsangnak is. Az egyház rosszallása ellenére kevés kivételtől eltekintve az emberek farsangoltak.

„Ráadásul a hagyományos európai agrártársadalmakban ez az időszak volt az, amikor nem nagyon volt mezei munka. Ráértek az emberek mulatozni, esküvőket tartani.”

„A lányok meg a fiúk a farsangi mulatságokban tudtak érintkezni, ismerkedni. Bizonyos katolikus vidékeken az éves házasságkötéseknek a harminc-negyven százaléka is lezajlott ez alatt a néhány hét alatt” – hangsúlyozza a történész.

A falusi társadalomban nem bálok, hanem táncmulatságok voltak, ez a néhány hét volt az udvarlás ideje, és zajlott az élet a fonóban is. A cél az volt, hogy farsang végén esküvő legyen. „Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzában, amelyben Dorottya nem talál férjet magának – a költemény tulajdonképpen egy vénlánycsúfoló –, azt írja, hogy elég hosszú idő a farsang az esküvőre, mert az első hét az ismerkedésé, a másodikon megszereti az ember a másikat, utána kihirdetik a templomban három hétig, és az ötödik-hatodik héten már meglehet az esküvő” – idézi fel Porogi András.
Dorottyához hasonlóan azt, aki nem ment férjhez, kigúnyolták, meglehetősen kegyetlenül bántak vele. Például hozzáadták egy fenyőfához vagy rákötöttek egy tuskót a lányra, amit húznia kellett, innen ered a tuskóhúzás hagyománya. A néprajzkutatók szerint ez a szántást, a föld termékennyé tételét jelképezte eredetileg. 

Ahogy a királyi udvarokban, úgy a paraszti közösségekben is megszokott volt a játékos versengés a férfiaknál. Például a mészáros céhek legényei azon versenyeztek egymás között, hogyan tudják letépni egy lúd fejét, vagyis elég drasztikus szokásaik is voltak.

Kép
mohácsi farsang
Farsangi jelmezbe öltözött fiatalok Mohács utcáján, 1973-ban – Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

A mohácsi busójárás
Magyarországon a farsang legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás, amely éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival. A monda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán kizavarták a törököket Mohácsról. Ám ennek aligha van történelmi alapja, mivel a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről vannak az első adatok. Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A busójárást idén február 16–21. között tartják.
Forrás:mohacsibusojaras.hu

A bálok hagyománya nem tűnt el

A középkori városokban különböző céhek rendeztek saját bálokat, aztán a 19. századtól különböző egyesületek váltak szervezőkké. Az 1800-as években külön volt az Úri Kaszinó bálja, a Polgári Kaszinó bálja.

Ezzel egyidőben a felekezetek vezetői is engedékenyebbek lettek, és a 19. század végétől már az egyházközségek is tartottak bálokat.

A farsang jelentősége a 20. századtól kezdett csökkeni, ami összefügg a szekularizáció folyamatával. Emellett azzal is, hogy az ismerkedés, a párkeresés, a házasodás – amelyek a farsang lényegét adták –, már egyáltalán nem kötődtek csak ehhez az időszakhoz, pláne a városi társadalomban. Nemcsak farsang idején, hanem az év nagy részében is mulatozhattak az emberek, így a fiatalok egész évben tudtak találkozni.
A bálozás szokása azonban nem tűnt el, ma is vannak olyan báljaink, amelyeknek akár 150 éves hagyományai vannak, ilyen a Jogászbál vagy a Medikus bál.

Forrás: https://m.nyest.hu/hirek/mi-a-farsang

Kapcsolódó tartalom

Kép
farsangi maszk

Mi van ma a farsangi álarc mögött?

A farsangi álarc – szemben az orvosi maszkkal – elsősorban a szemet takarja, de az egész arcot is elfedheti. Épp a legárulkodóbb vonásainkat zárja el a külvilágtól, a kíváncsi tekintetektől. Az arcizmoknak azt az öntudatlan játékát, amelyet kevésbé tudunk szabályozni, mint ahogyan megválogatjuk szavainkat. Nem is beszélve a...
Háttér szín
#f1e4e0

„Megfogadtuk, hogy mindent megmozgatunk a kislányunkért” – Küzdelem a ritka genetikai betegségben szenvedő Bíborka életéért

2023. 01. 15.
Megosztás
  • Tovább („Megfogadtuk, hogy mindent megmozgatunk a kislányunkért” – Küzdelem a ritka genetikai betegségben szenvedő Bíborka életéért )
Kiemelt kép
szendrei_csalad.jpg
Lead

A Debrecen melletti Ebesen élő Szendrei Eszternek és Bencének szép, egészséges babát jósoltak az orvosok. A várandósság rendben zajlott, a kötelező szűréseken kívül elvégezték az ajánlottakat is, de egyik esetben sem mutattak ki rendellenességet. Bíborka végül 2020. július 11-én jött világra, a szülés komplikációmentes és gyors lefolyású volt. Egyetlen dologra lettek figyelmesek a kórházi dolgozók a szülést követően: a kislánynak a lábacskái befelé fordultak, a szakemberek viszont megnyugtatták a szülőket, hogy a tartási dongalábat tornáztatással helyre lehet hozni.

Rovat
Életmód
Család
Címke
GM1 gangliosidosis
örökletes lizoszomális tárolási rendellenesség
genetikai betegség
Szerző
Vadas Henrietta
Szövegtörzs

A hármasban otthon töltött első napok és hetek békésen teltek. A szülők azt mondják, utólag visszagondolva kislányuk zavaróan nyugodt volt más babákhoz képest. A kötelező hallásvizsgálaton csak negyedjére ment át, amelyet ugyancsak egyfajta jelnek vehettek volna, de akkor senki nem gyanakodott komoly betegségre. A lába viszont nem javult, ezért a kéthónapos Bíborkát elvitték Dévény-tornára. Ebben az időszakban már meg kellett volna tudnia emelni a fejét, de sajnos ez sem ment neki.

A gyógytornán kiderült, hogy Bíborka izmai teljesen kötöttek, ezért hetente többször is jártak vele tornára. Az izmai szerencsére jól reagáltak erre, látszott a fejlődés. Négyhónapos korában viszont oldalirányú szemmozgásra lett figyelmes a gyógytornász, ami elsősorban neurológiai problémára utalt. Erre reagálva a szülők többféle szakorvost is felkerestek, végül teljes genetikai vizsgálatot végeztek a kislánynál, és az enzimaktivitást is megmérték. Ezekből derült ki, hogy Bíborka egy ritka betegségben, GM1 gangliosidosisban, azaz örökletes lizoszomális tárolási rendellenességben szenved.

A betegség jellegzetessége, hogy a szervezet folyamatosan leépül, mivel egy génhiba miatt fokozatosan elpusztulnak az agy és a gerincvelő idegsejtjei.

A fő tünetek: kötött izomzat, látás- és/vagy hallászavar, illetve ezek romlása, epilepszia, a képességek, mint a nyelés és a légzés folyamatos elvesztése. A GM1 gangliosidosis három fő típusra osztható. Bíborka az 1-es típusban szenved, ez a leggyakoribb és a legprogresszívebb, a várható élettartam ebben az esetben maximum négy év.

Felfogni a felfoghatatlant

„Felvilágosítottak bennünket, hogy a tudomány jelen állása szerint semmit sem tudnak kezdeni ezzel a betegséggel. Számunkra ez elfogadhatatlan volt. Először tagadtuk, aztán megoldásokat kerestünk, utána pedig beletörődtünk, mert időközben előjöttek Bíborkánál a betegségre utaló jelek. Beletörődtünk a helyzetbe, de azt nem tudtuk elfogadni, hogy nincs erre semmilyen gyógymód. Annyi mindent csinál már az emberiség – kolóniákat tervezünk létrehozni a Marson –, és akkor vannak olyan betegségek, amikkel egyszerűen nem tudnak semmit sem csinálni?” – tette fel a kérdést az apuka.

Ők a harmadik család Magyarországon, akiknél ilyen betegséget diagnosztizáltak. Sajnos a két másik gyermek már nem él, jelenleg Bíborka az egyetlen itthon, aki ezzel a rendellenességgel küzd. Azért viszont nagyon hálásak, hogy aránylag rövid időn belül, három hónap alatt megkapták a vizsgálati eredményeket Debrecenben. Más helyeken volt, hogy az érintett szülők erre egy-két évet is vártak.

Bence és Eszter nem akarták elfogadni, hogy semmit sem tehetnek a kislányukért. Úgy érezték, nem tudnak csak várni és nézni, ahogy Bíborka szépen lassan elmúlik.

Elkezdtek megoldások után kutatni, elsőként felvették külföldi szervezetekkel és szülőkkel a kapcsolatot. Itt hívták fel a figyelmünket arra, hogy lehetőség van klinikai kísérleti terápiákban részt venni. Ekkor felcsillant bennük is a remény, de a koronavírus-járvány miatt a külföldi kórházakból elutasították őket. Amikor Bíborka betöltötte a két évet, eldöntötték, hogy más utat keresnek.

„A tavalyelőtti karácsonyunk nagyon nehéz volt, két és fél hónapig voltunk az intenzív osztályon Bíborkával. Egy vírusfertőzés támadta meg az amúgy is gyenge szervezetét, olyannyira, hogy lélegeztetőgépre került. Ott ültünk a majdnem üres kórteremben karácsony estéjén is. Az orvosok azt mondták, készüljünk fel a legrosszabbra. Ott fogadtuk meg Eszterrel, hogy ha Bibus innen még kijön, akkor tényleg mindent megmozgatunk érte, amit csak tudunk. Sok mindenbe próbáltunk ekkor kapaszkodni: elsősorban egymásba, erősítettük és támogattuk egymást Eszterrel, és Bíborkában is hittünk, mert láttuk, hogy küzd és javulgat, és a sok szerető ember és családtag is tartotta bennünk a lelket” – mondja Bence.

Kép
beteg kislány szüleivel
Bíborka szüleivel – Forrás: Szendrei család

Reményt adó génterápia, folyamatos adománygyűjtés

Miután Bíborka hazakerült a kórházból, Bence és Eszter létrehozták kislányuk közösségi oldalát és az Együtt Bíborkáért csoportot, továbbá kérvényezték az alapítvánnyá válásukat is. Szakmai támogatás hiányában elkezdték felfedezni a lehetséges utakat, ez pedig egyáltalán nem volt könnyű. Több tárgyalást követően végül megállapodást kötöttek egy osztrák céggel, amely elkészíti Bíborka személyre szabott terápiáját, viszont a kifejlesztett technológia és az alapkezelés más betegeknek is segítséget nyújthat.

A kezelés előkészítése már elindult, mivel az ehhez szükséges 70 millió forint összegyűlt. A teljes terápia összesen 450–500 millió forintba fog kerülni, ami rengeteg pénz. Az összegeket fázisonként fizetik be Bencéék, a következő részlet 40 millió forintot takar, ennek nagyjából a negyede gyűlt eddig össze.

Bíznak benne, hogy mielőbb meglesz a szükséges pénz, mert alapjáraton is lassú a gyógyszer kifejlesztésének a folyamata, az idejük pedig a betegség lefolyása miatt véges.

„Egy másik céggel is egyeztettünk egy szinten tartó gyógyszer kapcsán, amely egy németországi kislánynál már hatásosnak bizonyult. Ezzel időt nyernénk addig, amíg el nem készül Bibus génterápiája. Ezt a gyógyszert a korábban összegyűjtött pénzből megrendeltük, körülbelül másfél-két évre elegendő az adag. Ennek beadatása viszont még kérdőjeles, de bízunk benne, hogy ezt itthon meg tudjuk oldani. Kérvényeztük, hogy a hatóanyag Magyarországon is engedélyt kapjon, biztató válaszokat kaptunk, csak lassan halad a folyamat” – számol be a lehetőségekről az apuka.

Korántsem egyszerű hétköznapok

Nem könnyűek a mindennapok a Szendrei családnál, mivel a két és fél éves Bíborka 24 órás felügyeletet igényel. A légzése könnyítése érdekében folyamatosan kapja az oxigént, a szülők munkáját gépek, monitorok segítik. Bár Bíborka már tudna enni, de mivel ott a félrenyelés kockázata, gyomorszondája van, jelenleg azon keresztül kapja a gyógyszereket meg a tápot is. Szoktak vele sétálni is, de ez is rengeteg előkészületet igényel – legalább egy órát tart, amíg mindent elrendeznek a szülők, és ehhez is két személy kell.

„Mivel Bibus nem tud orrot fújni, a váladékszívást mi végezzük. Ha túl sok nyál gyűlik össze a szájában, segítünk, leszívjuk neki. Közben a támogató oxigén adagolását is figyeljük. Folyamatosan mozgatni kell, hogy ne legyen felfekvése, és masszírozni, hogy ne legyenek letapadva az izmai. Hála az adományoknak, még időben be tudtuk szerezni neki a speciális ágyat és a fürdetőt, ezek sokat segítenek nekünk” – mondja Bence.

Kép
Szendrei Bíborka
Fotók: Szendrei Bence és Eszter

Bence és Eszter folyamatosan azon dolgoznak, hogy mindent megadjanak Bíborkának. Az állandó kétségek, a szüntelen koncentrálás megviseli őket, nagyon fáradtak, és sajnos kevés a lehetőségük a pihenésre, feltöltődésre.

Úgy érzik, nemcsak szülőnek kell lenniük sokszor, hanem orvosnak is. Nekik kell ugyanis döntést hozniuk sürgős esetekben, vészhelyzetekben.

Mindezek mellett az alapítványi munkát, a kezelések egyeztetését is szervezni kell, illetve foglalkozni az adománygyűjtéssel és a külső kommunikációval. Ezeket a feladatokat is felosztják egymás között.

Közeli tervek, nagy remények

„Az idő nagy részében a feleségem van Bibussal. Én főállásban szakácsként dolgozom, emellett igyekszem lebonyolítani a terápiával és adományozással kapcsolatos tárgyalásokat. Viszont ebben a helyzetben szeretnék többet a családommal lenni, ezért itthoni vállalkozáson törjük a fejünket. Szeretnénk egy kertéttermet kialakítani, így tudnék itthon főzni, és közben el tudnánk látni Bibust is. Ha idén sikerülne egy vendégteret kialakítani, akkor akár adománygyűjtő vacsoraestet is tarthatnánk itt, Ebesen” – avat be a tervekbe Bence.

A szülők abban bíznak, hogy össze fog gyűlni a kislányuk kezeléséhez szükséges összeg, reménykednek egy-egy nagyobb támogatásban is. Az alapítvány márciusban betölti az egy évet, onnantól már tudják fogadni az adó 1%-ot és a céges felajánlásokat is. Küzdenek tovább, az alapítványt pedig mindenképp megtartják; addig viszik, ameddig csak lehet, akármi történik is Bíborkával. Ha sikerül megmenteni kislányukat a génterápiával, az olyan orvostudományi bravúr és előrelépés lehet, amely gyógymódot biztosíthat a hasonló betegségben szenvedők számára is.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Az SMA-beteg Ábris és édesanyja

„Azt láttam, hogy a gyermekem ott fekszik egy asztalon, letakarva egy lepellel” – Béry-Januskó Flóra és SMA-beteg kisfia története

„Végzős középiskolásként olyan nőgyógyászati betegséget diagnosztizáltak nálam, ami nagyon kevés esélyt adott arra, hogy valaha természetes úton teherbe essek. Nem voltam az a típus, aki mindig babázott, és már tízévesen eltervezte, hány gyermeke lesz, de ez szíven ütött. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon szeretnék gyereket. Amikor 21 évesen...
Háttér szín
#dfcecc

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 246
  • Oldal 247
  • Oldal 248
  • Oldal 249
  • Jelenlegi oldal 250
  • Oldal 251
  • Oldal 252
  • Oldal 253
  • Oldal 254
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj
Barion logo