Egy értelmiségi férfi súlyos beteg barátját érkezett meglátogatni. Amikor annak felesége közölte, hogy a férje „eltávozott”, a vendég visszakérdezett: „Ha visszatér, átadná neki, hogy itt jártam?” Ez a szakállas vicc a világ legelső fennmaradt viccgyűjteményéből, az összesen 265 viccet tartalmazó Philogelos (A nevetés szerelmese) című kötetből származik, amely becslések szerint a IV. század környékén jelent meg. De a mai, Facebook-üzenőfalas kommentelésnek is megvolt már az ennél is korábbi, ókori elődje: Pompeii városának falait például a korabeli lakosok telefirkálták egymásnak címzett nyers beszólásokkal. Ilyenekkel: „Epaphra, te kopasz vagy”, hogy a szexuális tartalmú üzengetésekre és annak taglalására, hogy ki kivel mikor mit csinált, most ne térjünk ki.

Egyre ritkábban megy be a fickó a kocsmába

A poénok, humorosnak szánt szösszenetek formátuma a modern időkre gyökeresen átalakult, a tartalmuk viszont nem változott annyit, hogy amit évszázadokkal ezelőtt viccként sütöttek el, arról ne ismernénk fel ma is, hogy tréfa lehetett.

Legfeljebb nem nevetünk rajta, mert mai ízléssel már nem „talál be” nálunk.

A görög filozófus, Khrüszipposz állítólag a saját korában halálra nevette magát, miközben azt nézte, egy részeg szamár hogyan próbál megenni egy fügét. Vajon ugyanő ugyanezt a jelenetet YouTube-videóban vagy Instagram-sztoriban miként fogadta volna? Az elmúlt két évtizedben különösen sok változáson ment keresztül életünk minden szegmense, miért pont a vicceink – és azok csatornái – maradtak volna érintetlenek? Az biztos, hogy egyre kevesebb poén indul olyasfajta felvezetéssel, mint mondjuk harminc éve, hogy „bemegy egy fickó a kocsmába...”

Az internet, pláne az okostelefon a viccmesélés metódusát is megváltoztatta. Azokon a helyeken, ahol egy kicsit megállt az idő – autentikus falusi presszókban például – még működhetnek a régi formátumok, de minél türelmetlenebbül élünk, annál inkább az internetes mémekhez fordulunk. Elizabeth Bruenig Pulitzer-díjra jelölt újságíró fogalmazott úgy, hogy a mémek „egy olvashatatlan világ hangulataival és érzelmeivel képesek játszani. A művészet és az irodalom szürreális és abszurd műfajainak olyan frissítéséhez hasonlíthatók, amelyek a 20. század viharos elejét jellemezték”. Pedig a mémek ugyanazon kritériumoknak felelnek meg, mint a mesélt viccek: könnyen felismerhetők, az ember környezetéhez szabhatók. De tovább is mennek: megosztási sebességük minden korábbit meghaladó, és mindegyik ilyen kép szabadon továbbkölthetővé is alakul, még ezer újabb poén épülhet rájuk.

A mémeknek világunk megértésében legalább akkora szerepük van, mint a Wikipédiának.

Kovács András Péter: A színpadi mesélés nincs veszélyben

A még újabb formákról már népszerű stand-uposunk, Kovács András Péter mesél helyettem. „Én azt látom, hogy a viccek szerepét ma már nem is annyira a mémek, mint a Reels videók, a Facebookon, Instagramon, TikTokon terjedő, legfeljebb félperces videók vették át. Ma már az állókép is kevés, a rövidebb mozgóképes tartalom lett a vicc, mesélés helyett ezeket osztjuk meg. Néhány éve rengeteg energiát öltünk rövid televíziós kisfilmek szerkesztésébe, ma már ezek a telefonnal felvett, hirtelen ötletből születő nyúlfarknyi tartalmak ugyanolyan vagy nagyobb hatásfokot, pláne nézettséget érnek el. Én ebben nem vagyok jó, amit tudomásul is veszek. Képtelen vagyok telefonnal a TikTokra olyan szkeccseket rögtönözni, amiket aztán 300 ezren megnéznek. Nem mindennel tudok lépést tartani, de nem is kell, mert tőlem elsősorban még mindig azt várják, hogy kiálljak a színpadra, és meséljek. Ez – hogy élőben beszélünk mások előtt – pedig annyira ősi emberi műfaj, hogy nem érzem veszélyben.”

A humorista szerint van közös is a régi viccekben és az említett kisvideókban. A terjesztésük módja például ugyanaz: a városilegenda-szerű kézen-közön való továbbadás, ma már nehéz is megállapítani a legtöbb videóról, hogy ki az eredeti szerzőjük, mégis ugyanúgy ismerik őket az emberek, mint egy-egy jó viccet. Az igény, amely ezeket életre hívja, is hasonló lehet, mint a viccek esetében, csak a hordozó lett más, véli Kovács András Péter „KAP”, aki gyermekei humoráról is elgondolkodik. „Ők az okostelefonos őrületből eddig kimaradtak. Egyelőre ugyanúgy az iskolában hallják ugyanazokat a vicceket, amiket én is annak idején. És én nagy türelemmel meg is hallgatom tőlük ezeket. Egyébként családilag igyekszünk jó humorérzéket – vagy inkább jó ízlést a humor iránt – nevelni beléjük.”

Kép

Kovács András Péter, Badár Sándor és Aranyosi Péter – Fotók forrása: Wikipédia

Badár Sándor: Az internet magányos, a vicc társas műfaj

KAP kollégája, Badár Sándor kitart a viccmesélés létjogosultsága mellett, de a világ felgyorsulását ezen a téren is érzékeli.

„Azoknak a vicceknek a végét, amiket szépen – négy, öt, hat mondatban is – felépítünk, hogy legyen csattanójuk, a mai kor embere már nemigen várja ki, az ilyenekkel nehezebb nevettetni.”

„És ez nemcsak a fiatalokra igaz, hanem mindenkire a rohanó 21. században. Talán ezért gondolják úgy sokan, hogy leértékelődtek a viccek, pedig szerintem a jó viccekre ma is igény van. Szinte minden viccnek van régebbi alapja, és létezik egy csomó úgynevezett vándorvicc, amik témáról témára vándorolnak, de a poénjuk hasonló. Úgy tapasztalom, mindig van hozzájuk »szűz« hallgató, aki nélkül nem lehetne elsütni. Persze Antal Imrék már nincsenek, ő több mint tízezer viccet tudott...”

A szentesi származású előadó azt mondja, ő is legalább negyven éve foglalkozik viccekkel, de képtelen megunni őket, és még mindig hall újakat. Szerinte bárhol, ahol a humor felüti fejét – baráti társaságban, munkahelyen, kocsmában – „krónikusan” jelen van a viccmesélés, és reméli, sosem megy ki a divatból. „Az internet abban más, hogy – bár nem tűnik annak, mégis – magányos műfaj. Elég figyelni, a metrón hányan böngészik magukba fordulva a telefonjukat, lökdösik arrébb TikTokon, Instagramon a sztorikat. A viccmesélés viszont társas műfaj, egy mesélő meg egy alany is kell hozzá. Lehet vicckönyvet olvasgatni, de az sosem lesz olyan izgalmas, mint átélni a poén csattanását. Akinek mondom, az várja, várja, majd együtt nevetünk – ő magán a viccen, én meg azon, ahogy beüt.”

Aranyosi Péter: Ma már nem jellemző a sorok között olvasás

A borsodi humor – mert ilyen is létezik – közkedvelt képviselője, Aranyosi Péter szerint régen is volt karikatúra, csak most a karikatúra mozog, ezt hívják TikTok-videónak. „A vicceket pedig ma már inkább elmutogatják egymásnak a kocsmában az emberek a klasszikus mesélés helyett.

TikTokon persze az is megy, hogy a férj meg a feleség évődik fél percben, tulajdonképp eljátszanak egy viccet. És a mémekben is sokszor a klasszikus viccek élnek tovább.

Most kaptam egy olyat, hogy »A nőkkel keményen kell bánni.« A szöveg mellett egy bajszos, kalapos, kovbojtípusú kemény legény áll, hozzá kisbetűvel odaírva: »A többit mindjárt elmondom, csak elmosogatok«. Ez képen is átjön, de egy jó vénájú ember videóban is meg tudja csinálni viccesre. Persze a mi időnkben még mindenki viccet mesélt, sőt Hofi Géza meg Markos–Nádas műsorát adtuk elő egymásnak. Akkor erre volt lehetőség.”

A történelemtanár végzettségű stand-upos egy másik jellemző tendenciára is rávilágít. „Mivel romlik a közönség szövegértése – egy kutatás szerint a magyar dolgozók fele funkcionális analfabéta –, már nem írhatok négy és fél soros felvezetést egy poénhoz. A Kékfogú Harald dán és norvég királyról szóló anyagomat sem mondom már, mert idővel túl bonyolultnak bizonyult, és a krikett nevű játékról is el kell magyaráznom, mi az. De úgy van rendjén, hogy a viccek akkor élnek, ha a maguk korához mérjük őket. Az sem elfogadható számomra, ha ma Amerikában lebontják George Washington szobrát, mert 1790-ben rabszolgatartó volt. Nem ítélhetjük meg mai világnézettel egy teljesen más kor történelmi személyiségét, ahogy egy régi viccet sem! Ma már a humorérzék is más. A gyerekeim nem tudnak úgy a sorok között olvasni, ahogy mi, mert nekünk az akkori világban ezt meg kellett tanulnunk. Ma is létezik a jelenség, de a jobbaknak és a bátrabbaknak ma nem kell a sorok között beszélniük.”

A direkt poénok, az egy-két mondatos viccek tehát ma is megélnek, ha az általuk parodizált jelenség vagy karakter a korszellemünk része.

Hogy egy személyes kedvenccel zárjak: amíg például tudjuk, ki Chuck Norris, addig jó eséllyel derülünk azon, hogy ő egyszer lenyugtatott egy mérgesgombát, szóra bírta a Csendes-óceánt, lábnyomot hagyott kezével a homokban, és kétszer járt Budán kutyavásáron.

Természetes, hogy az édesanyák nagyon odafigyelnek cseperedő gyermekük szokásaira. Olykor túlaggódnak dolgokat, ugyanakkor nagyon is fontos, hogy időben észleljenek bizonyos túlkapásokat. Virág gyereke nagycsoportos, éles eszű kislány, aki kifejezetten örömmel tartja be a szabályokat, amikor úgy érzi, hogy azokat az ő biztonsága érdekében hozták. Azt is szereti, ha a többiek nem rosszalkodnak. Az anyukájának csak egyszer kellett elmagyarázni, hogy nem szaladunk át csak úgy az úttesten, máris megértette. Ha az óvó néni azt mondja, hogy nem szabad felállni a székre, mert az veszélyes, Dalma nem fogja megpróbálni, sőt az ovis társait is kedvesen lebeszéli arról, hogy megtegyék.

Viszont amikor az ovis társak csak csintalanok, Dalma akkor is gyakran szalad az óvónénihez, hogy árulkodjon, ami persze nem szimpatikus a többieknek – mondja az édesanya, aki szerint a többi szülő ugyanezt éli meg. Ebben a korban az árulkodás gyakori eszköz a problémák megoldására, de ez sokszor fájó konfliktusokat, kirekesztéseket szül a csoportban.

Dalma hamarosan iskolás lesz, és Virág attól tart, hogy ha ott is sokszor tudósít az osztálytársak csínyeiről a tanítóknak, akkor kiközösítik, és ő nem érti majd, hol rontotta el.

„Két dolgot tartok fontosnak. Az egyik, hogy bizonyos esetekben merjen segítséget kérni, a másik pedig éppen az, hogy tudjon kiállni magáért, amikor kell. Mindkettő nehéz terep. Mindig elmondom neki, hogy nem szeretném, ha később nem merne szólni, ha valami komoly dologról van szó, csak azért, mert nem akar »árulkodni«. A kapcsolatunk alapeleme a bizalom, és fontosnak tartom, hogy nekem bármit el merjen mondani, de attól azért próbálom eltántorítani, hogy elsőben azzal nyisson: »Pistike rágózik a hátsó padban.« Egyébként évről évre egyre ügyesebb, már többször kiállt magáért, és nem megy minden aprósággal a felnőttekhez, de nem tudom, hogy az új közösségben mi lesz majd” – teszi hozzá Virág. 

Mit mond vajon a szakember? Melyek azok az az esetek, amikor már érdemes hozzájuk fordulni? Borsi Andrea gyermekpszichológus sokszor találkozik az árulkodós problémával. Mint fogalmaz: az „árulkodás majomszokás” csúfolódás és maga a jelenség is örök.
Ám nagyon nem mindegy, mit értünk az alatt, hogy valaki „csintalankodik”. Mit csinál a gyermek? Ha ugyanis fizikai vagy lelki bántalmazásról van szó (például az egyik ovis titokban megkarmolja a másikat), akkor nagyon jó, ha ez kitudódik. Ám ha például csak egy kézmosás elmulasztásáról van szó, akkor annak a szóvá tétele, beárulása valóban amolyan fontoskodás lehet. Ilyenkor az óvónő elmagyarázhatja, hogy ez nem nagy dolog, nem kell annyira komolyan venni. (Mondjuk a Covid időszaka pont arra volt példa, hogy mekkora jelentősége lehet a kézmosásnak vagy éppen az elmulasztásának – jegyzem meg halkan…)
Éppen ezért nagyon fontos már a kezdetek kezdetén tisztázni az óvodai csoporttal, hogy melyek a legfontosabb betartandó szabályok, mi számít szabályszegésnek. Az óvónő mondja el, hogy egymás bántása veszélyes lehet, és például a kerítésen átmászni is veszélyes, ezek nem a csintalankodás kategóriájába tartoznak – hangsúlyozza a pszichológus.
Ugyanakkor magát az árulkodást nem kell letiltani. Sőt, ha érzékelhető jó indulat van mögötte, akkor akár meg is lehet dicsérni az árulkodót. Ám ha kiderül, hogy egy gyermek rosszindulatból árulta be a másikat (akár azért, mert nem kedveli, vagy így akar az óvó néni kegyeibe férkőzni), azt nem szabad szó nélkül hagyni. Ezt az óvónők elég jól meg tudják különböztetni. Látszik, hogy a harc sokszor a barátságokért megy, ennek eszköze az árulkodás.

Az óvodai nagycsoportosok jellemzően nagyon komolyan veszik a szabályokat, pont azért, mert egyre közelebb kerülnek az iskolához. Ők például ezért hajlamosabbak az árulkodásra: jobban zavarja őket, ha valaki vét a szabályok ellen, mint kisebb társaikat.

A kicsik sokszor titkokat fecsegnek ki, sajnos ez is tisztességtelen, árulkodásnak számít. Ilyenkor az óvónőnek nehéz igazságot tenni, így a legjobb, ha a gyerekekre bízza a dolgot, amíg „nem folyik vér”.
Jó, ha felismeri, mennyire kell az adott gyereknek a figyelem. Lehet, hogy csak a kötődés miatt megy hozzá, azért árulkodik sokszor, mert otthon nem figyelnek rá eléggé.

Alapvetően tehát három esetre érdemes odafigyelni az árulkodás kapcsán: vannak azok az árulkodók, akik otthon nem kapnak elég figyelmet. Vannak a nagyon szabálykövetők, ilyenkor valószínűleg a szülő is az. És vannak azok az érzelmi, szociális játszmák, amikor a barátságokért megy a harc.

Sokan sajnos már gyerekként megérzik, hogy az információ hatalom…

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Ha gyakori, vagyis heti többszöri, szinte már kényszeres az árulkodás, akár semmiségek miatt is, akkor érdemes lehet pszichológushoz fordulni. Az óvónő jelzésére ugyancsak oda kell figyelni – mondja Borsi Andrea, aki szerint ha egy közösségben nincs, vagy alig fordul elő árulkodás, akkor tudható, hogy az a közösség jó, támogató közeg.

Óvónők tapasztalatait is kérdeztem. Abban megegyezett a véleményük, hogy valóban a nagyobb, 5–6 éves gyerekek az árulkodósabbak, mert ők már komolyabban veszik a szabályok betartását. És igen, látszik, hogy sokszor a rivalizálás eszköze az árulkodás. Például: „megütött”, „nem adja oda a legót” és a többi. A barátságokért komoly harc dúl olykor, a rivális fél beárulásával. Ilyenkor az óvónők többnyire rábízzák a gyerekekre a békülést, a megegyezést, már amennyiben nem durvul el a helyzet. Láttak azonban nagyon komolyan, már-már mániásan szabálykövető négyéves gyermeket is.
Abban is egyetértettek, hogy az „árulkodás” szó inkább a kevésbé veszélyes történések kapcsán használható, ha valami veszélyesebb, komoly ügyről van szó, akkor azokról már inkább „szólni” kell.
És bizony, az óvónéni figyelmét is láthatóan többen szeretnék árulkodással kivívni – ám nem feltétlenül érnek célt…

Tiszta, illatos mikró pillanatok alatt

Bármennyire szeretjük is a mikrohullámú sütő által nyújtott kényelmet, azért tisztítani és szagtalanítani a készüléket korántsem olyan egyszerű. Ha szeretnénk gyorsan megszabadulni a mikró belsejére tapadt ételmaradványoktól, tegyünk egy tálba citromos vizet, és melegítsük tíz percig, utána egy tiszta ronggyal alaposan dörzsöljük át a mikró belső oldalait.

A citromos gőz feloldja a szennyeződéseket, így a mikró könnyen tisztítható és friss illatú lesz.

Az ajtaján lévő makacsabb, zsíros szennyeződések eltávolítására érdemes egy kis ecetet is bevetni a következőképpen: fele-fele arányban keverjük össze az ecetet a vízzel, és törölgessük át vele a felületet. Majd egy vizes és egy száraz áttörlés, és rá sem lehet ismerni az ajtóra.

Foltos mosogató volt, nincs

A citrom a foltos mosogatóra is pár perc alatt megoldást kínál: ha esténként egy fél citrommal átdörzsöljük a mosogatónkat, nemcsak ragyogóan tiszta és fényes lesz, de kellemes citrusillatú is.

Szőnyegtisztítás, folteltávolítás és vízkőoldás ecettel

Az ecetet savassága és zsírbontó képessége kiváló tisztítószerré teszi, meglepően sok mindenben hasznunkra lehet a háztartásban. Folt vagy szag? Az ecet csodákra képes mindkettő eltüntetésére. Olcsó, egyszerű, és valóban működik. Mindössze egy teáskanál szódabikarbónára, egy evőkanál fehér ecetre és két csésze vízre van szükség hozzá. Permetezzük be a foltokat, hagyjuk beszívódni a folyadékot, és szükség esetén ismételjük meg a műveletet!

A ruhákon az izzadságfoltok után megjelenő sárga elszíneződések is könnyedén eltüntethetők ecet segítségével. Csak súroljuk át a foltot fogkefével és ecettel!

Alternatívaként készíthetünk pasztát szódabikarbónából és ecetből (2:3 arányban), amelyet a foltra tehetünk egy órára, mielőtt kimossuk a ruhát.

Az ecet a kávé- és vörösborfoltokkal is pillanatok alatt elbánik, de akár ruháink fehérítésére is bevethető. A mosógépbe öntött – mosószerhez adagolva, vagy csak úgy magában – fél pohárnyi ecet a koszos és beszürkült fehérneműt is újjávarázsolja, így az újra fehér és makulátlanul tiszta lesz.

Az ecet háztartási gépeink, így a kávéfőző és a vízforraló tisztítására és vízkőmentesítésére is kiválóan alkalmas. Vízzel, fele-fele arányban hígítva, makacsabb vízkő esetén töményen használjuk!

Univerzális csodaszer: a szódabikarbóna

Gyakorlatilag nincs olyan folt a konyhában, amelyet szódabikarbónás súrolással ne tüntethetnénk el. Még a háziasszonyok nagy mumusaként számontartott, tűzhelyre száradt ételmaradványok eltüntetésében is verhetetlen! Ehhez a két nagyágyút – a szódabikarbónát és az ecetet – együtt érdemes bevetni: egy szórófejes üvegbe tegyünk egy evőkanál szódabikarbónát és egy kanál ecetet. Öntsünk a folyadékba két-három csepp zsíroldó mosogatószert, és engedjük fel fél pohár vízzel. Fújjuk be a makacs foltokat, várjunk 10–15 percet, majd egy szivaccsal egyszerűen töröljük le az odaégett szennyeződéseket.

A szennyeződések mellett a hangyákat is száműzhetjük a házból, ha szódabikarbónát és sót fele-fele arányban szórunk az érintett területre, és a hűtőt, szemetesládát is szagtalaníthatjuk, ehhez mindössze egyetlen evőkanál szódabikarbónára van szükségünk.

Megoldások a legmakacsabb foltokra

Vannak foltok, amelyek eltávolítása még a gyakorlott háziasszonyok számára is nagy kihívást jelent. Ilyen például a rúzs-, olaj- vagy zsírfoltok eltüntetése. Pár éve egy kiránduláson kaptam a tippet – miután olaj csöppent a fehér pólómra – egy kedves pincérnőtől: mosás előtt dörzsöljem be krétával, és mossam ki, ahogy szoktam. Igaza lett, az olajfoltnak emléke sem maradt.

A zsírfolt egyébként egy adag kóla segítségével is eltüntethető: elég csak egy decinyi mennyiséget önteni a mosószer mellé.

Milyen bosszantó is tud lenni, ha tollal véletlenül összefirkáljuk a ruhánkat! De szerencsére tintafoltra is van megoldás. Mosás előtt egy éjszakára áztassuk be tejbe a tintás ruhadarabot, és már meg is szabadultunk a folttól.

A vérfolt eltávolítása még az orvosok számára is igazi kihívás, de nem lehetetlen! Egy szülész-nőgyógyász ismerősömtől kaptam a tippet, hogy a vérfoltot fluoridos fogkrémmel kell bedörzsölni, majd a megszokott módon kimosni. Egy kolléganőm pedig a 3 százalékos hidrogén-peroxidra esküszik. Ha azzal dörzsöljük át a foltot, majd lemossuk tiszta vízzel, a ruha olyan lesz, mint új korában.

A makacs zöld foltok eltávolítása korántsem olyan egyszerű, ám az egyik „fekete öves” édesanya ismerősöm erre is megtalálta a megoldást: a fűfoltot ecet segítségével addig dörzsöli, amíg az el nem tűnik. Ha a folt már megszáradt, akkor ecetet kever össze szódabikarbónával, és ezt a krémszerű anyagot viszi fel a foltra mielőtt mosásba teszi. Én ugyan még nem próbáltam, de egy háromgyermekes édesanyának elhiszem, hogy működik.

Eper, málna, ribizli, szeder – mennyire szeretjük ezeket az isteni bogyós gyümölcsöket! Akkor azonban már kevésbé, ha a levük rácsöppen a ruhánkra. Tavaly nyáron azonban egy amerikai magazinban olvastam egy tippet erre a problémára, és ki is próbáltam: a bogyós gyümölcsök által okozott foltokat forrásban lévő vízzel lehet kitisztítani. Addig öntsük rá, amíg a folt el nem tűnik! Nekem bevált.

Hogyan lesz valakiből összeomláskutató?

Az elmúlt évtized nagy részét külföldön töltöttem. Amikor hazaköltöztem, kapcsolatba kerültem Jem Bendell professzor munkásságával, aki a Mélyalkalmazkodás (angolul: Deep Adaptation) mozgalom elindítója.  Bendell professzor gondolatai olyan hatással voltak rám, hogy elkezdtem ezzel a területtel foglalkozni, egyúttal képviselni a Mélyalkalmazkodást Magyarországon. Közben útjára indítottam a Deep Adaptation csoport hazai verzióját, amely mára nemzetközi összevetésben a második legnagyobb és legaktívabb mélyalkalmazkodó közösséggé nőtte ki magát. Ebben a csoportban ismerkedtem meg Szalóczy Zsolt fizikussal és Hunyadi Mátyás humánökológussal, velük indítottuk útjára a Cassandra Programot, amely a Mélyalkalmazkodás értékein alapul, annak egyfajta kiteljesítése, és az emberek szemléletformálását, felkészítését, alkalmazkodását igyekszik támogatni az előttünk álló nehéz időkre.

Pontosan minek az összeomlásával foglalkozik az ön tudományága?

Az összeomláskutatás vagy kollapszológia kifejezés francia nyelvterületről származik, Jared Diamond és Joseph Tainter számítanak a terület nagy nevű kutatóinak.

A kollapszológia a komplex rendszerek (például egy ökoszisztéma vagy a globális ipari civilizáció) változásaival, illetve ezen rendszerek hosszabb felívelő periódusaihoz képest a viszonylag rövid és gyors hanyatlásukkal és összeomlásukkal foglalkozik.

Egy korábbi, digitális átalakulásról szóló konferencián azt mondta, hogy a nagy gyorsulás korát éljük. Kifejtené, pontosan mit takar a fogalom?  

Az energia és anyag felhasználásán, a népesség számának növekedésén át az ökoszisztémák pusztulásáig, a vízfelhasználásig, a termőföld kimerüléséig számtalan jele van annak, hogy a nagy gyorsulás korába, az úgynevezett antropocén korszakba léptünk. Ennek az időszaknak egyértelműen az exponenciális gyorsulás a mértékegysége: minden ebben az ütemben fogy, pusztul, adott esetben fejlődik vagy szaporodik, hogyha az emberiséget nézzük. Ezek mind egyértelmű jelei annak, hogy rendkívül gyorsan merítjük ki a bolygó erőforrásait, így járulunk hozzá a saját magunk és még jó néhány más faj pusztulásához.

Mégis mik azok a jelek, amik ebbe az irányba mutatnak.

Úgy gondolom, a jeleket már mindannyian a saját bőrünkön tapasztaljuk. 2020 nem önálló esemény volt, hanem inkább valaminek, egy új korszaknak a kezdete, amit nyugodtan hívhatunk a bizonytalanság korának is. Pandémia, háború, ezeknek a gazdasági, társadalmi vonzatai, az energia- és élelmiszerválság tulajdonképpen nem egy-egy különálló esemény jelei, hanem sokkal inkább azt mutatják, hogy itt rendszerszintű problémák vannak. És ezek a válságok egy idő után egymásba fognak érni. Így alakul ki aztán a polikrízis. A polikrízis a nevéből adódóan nem egy vagy önmagában több válság megléte, hanem ezeknek a kölcsönhatása, miközben egymás hatásait erősítik. Így ezek eredménye több lesz, mint a válságok külön-külön eredményeinek az összege.

A Covid előtt nagy médiateret kapott a klímakatasztrófa közelgő bekövetkezése. A klímaváltozás többek között a fosszilis energiahordozók zabolátlan elégetésének a következménye. Mit gondol, van esély az energia-felhasználásunk zöldebbé tételére? Olyan lehetőségekre gondolok, mint a hidrogén felhasználása üzemanyagként, vagy a széndioxid-megkötés és -tárolás, amelyekben már nagyon előremutató eredmények is vannak.

Az ökoszisztémánk egyensúlyának felbomlásáért nem a technológia vagy az energiafelhasználás a felelős, hanem az ember. Minden drasztikus változás mögött mi állunk, és alapvetően mi nem tudunk megváltozni. Minden egyes ilyen technológiához energia kell és anyag, amelyek mind mennyiségükben, mind minőségükben egyre fogynak és romlanak. A kérdésben említett példák a tagadás legkézenfekvőbb formáját jelentik, a technooptimizmust.

Amikor abban bízunk, hogy a különböző technológiák és a tudomány majd megmentenek minket. Ez azért képzelhető el nehezen, mert ezek mind ugyanabban a keretrendszerben működnek, ami idáig juttatott minket.

Ha végtelen energiánk lenne, az alapvetően nem sokat segítene az ökoszisztémák összeroppanásán, az éghajlatváltozás anomáliáin. Érdemben nem tudnánk javítani az elképesztő társadalmi egyenlőtlenségeken, amik időzített bombaként ketyegnek.

Kép

Stumpf-Biró Balázs – Fotó: Garamvölgyi Gergely

Elég sokan hisznek a közelgő világvégében, az Egyesült Államokban léteznek úgynevezett prepperek (az angol prepare, azaz felkészülni szóból ered az elnevezés), vagyis a felkészülők, akik tudatosan készülnek az összeomlásra. Van értelme élelmiszereket felhalmozni, vagy elég lelkileg elfogadni a megváltoztathatatlant?

Nem gondolom, hogy a prepperek a világvégére készülnének. Egyébként sem a világvégéről van szó, hanem arról, hogy a jelenleg fennálló társadalmi, gazdasági rendszereink, vagyis az ipari civilizáció belátható időn belül nem fog tudni továbbműködni a ma ismert formájában. A prepperek csak a fizikai felkészülésre koncentrálnak, felhalmoznak, adott esetben önellátásra törekednek. Úgy is mondhatnánk: ugyanannak az érmének a másik oldalát jelképezik, míg a mélyalkalmazkodás velük ellentétben sokkal inkább befelé koncentrál, egy olyan megközelítést használ, ami úgy gondolja, hogy ezek a nehéz idők elsősorban mentális kihívást jelentenek majd az embereknek. Ahhoz, hogy ne a lehető legrosszabb legyen a helyzet, támogatni kell az embereket abban, hogy a mentális ellenállóképességük, vagyis a lelkierejük a lehető legstabilabb legyen.

Ezek szerint önnek nincs negatív érzete, esetleg depressziója, ha belegondol az elmúlásba.

Én már megbékéltem ezzel. Ami viszont a leginkább elborzaszt az előttünk álló időkben, az az, amit az említett konferencián is kifejtettem: az úgynevezett technoautoriter állam víziója.

Vagyis az, hogy úgymond a mi érdekünkben, továbbá azért, hogy a globális vészhelyzeteket elhárítsák, olyan államok fognak kialakulni, amelyek – részben a technológia és a mesterséges intelligencia felhasználásával – gyakorlatilag kontroll alatt fogják tartani a teljes életünket.

Részben erről szól a Fekete Tükör című sorozat is. Számomra ez egy félelmetes vízió, aminek a megvalósulása, úgy gondolom, szinte már karnyújtásnyira van.

A családja hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez?

A családom tagjai ugyanúgy reagálnak a témára, mint a legtöbb ember, úgyhogy igazából köztük is én vagyok az, akinek a fent említettekre oda kell figyelnie.

Ha már úgyis mindegy, miért alkalmazkodjunk, miért ne élhetnénk tovább az életünket változatlanul?

Változtatni mindig lehet, ahogy jobbá is tehetjük a dolgokat bármikor. Azt gondolom iránymutatónak, hogy úgy éljük az életünket, és úgy tegyünk dolgokat nap mint nap, ahogy azt helyesnek érezzük. Ne azért cselekedjünk így vagy úgy, mert meg akarjuk menteni a világot, és ne is pusztán azért, hogy néhány nappal tovább élhessünk. Hanem mindig az adott napot próbáljuk meg a lehető legszebbé tenni, mert ha ezt tartjuk szem előtt, akkor a jövő is egy fokkal jobb lehet. Egyben elkerülhetjük azt is, hogy a lehető legrosszabb legyen a végkifejlete a történéseknek...

Stumpf-Biró Balázs összeomláskutató, az éghajlatváltozás hatásait azonosító és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast létrehozója, aki a Pannon Egyetem Környezettudományi Doktori Iskolájában a globális polikrízis jelenségének kibontakozását kutatja.

Apja kávéházában figyelte a művészeket

„Tulajdonságaim? Rengeteget patienceozok. (pasziánszozok – a szerk.) Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak. Szeretek az uccán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha bejjebb nem látnak...?"  – mondta egyszer magáról Bajor Gizi, a két világháború közötti Magyarország legnagyobb színházi színésznője. Mindent tudott a színpadon, és csodákra is képes volt, mégis tragikus sors jutott neki.

Budapest VII. kerületében, 1893. május 19-én látta meg a napvilágot. Két testvére mellett ő, a kis Beyer Gizella volt a legfiatalabb, a család apai ágon sváb gyökerekkel rendelkezett. Édesapja, Beyer Marcell bányamérnök jóhiszeműen „jó barátai” unszolásra otthagyta állását, és a Kálvin téren a 20. századelő híres Báthory Kávéházának tulajdonosa lett.

Így a kislány a belváros szívében nőtt fel, színészek, rendezők, írók, költők és kultúrharcosok társaságában, nyugodtan bámészkodva a kártyázó értelmiség mellett.

Nem sokáig, mert a kávéház hamarosan csődbe ment, a család elszegényedett. A tizenéves Gizella az angolkisasszonyoknál nevelkedett, de miután a család anyagilag tönkrement, szülei megkérdezése nélkül otthagyta az iskolát, és színitanodába ment, hogy jól fizetett színésznő válhasson belőle.

Hogy lett Beyerből Bajor?

Otthon mindent eltitkolt, és 1911-ben elment felvételizni a Színművészeti Akadémiára, ahol Szép Ernő Nem volt játékom című versét szavalta el. (Ezt a költeményt a budapesti magyar királyi rendőrség 1928-ban, az erősödő antiszemitizmus idején betiltotta, mert Szép Ernő zsidó származású volt.) Beyerék Gizella gyermekkorában a Múzeum körúton egy házban laktak a színésznő későbbi barátjával és kedvenc rendezőjével, Csathó Kálmánnal. Csathót Gizella már páréves lánykaként is elbűvölte, és amikor elvégezte a színművészetit, állítólag a rendező közbenjárására figyelt fel rá a Nemzeti Színház akkori igazgatója, aki végzősként le is szerződtette.

A Gizi nevet még Szentesy Lajostól, a színiakadémia főtitkárától kapta, eredetileg – az általa, a polgári életben is így használt – Bayor vezetéknévvel. Ám később az 1930-as Színművészeti lexikonban már Bajorként jelent meg, ezért hívjuk a mai napig így. Nem volt az a tipikus nőideál, fiús alkatával és egyszerű vonásaival jóval inkább emlékeztetett az aranykori Hollywood nádszálvékony üdvöskéire, mint a gömbölyded monarchiás magyar szépségideálokra. Később Ambrus Zoltán, a kor tekintélyes kritikusa lett a színidirektor, aki állítólag már apja kávézójában beleszeretett az akkor tizenéves Bajor Gizibe, és a színházban egyengette a fiatal színésznő pályáját.

Mivel családja nem állt jól anyagilag, fiatalon megfogadta, hogy soha nem adja kezét és szerelmét nincstelennek. 27 évesen hozzáment a nála kilenc évvel idősebb sármos ügyvédhez, Vajda János Ödönhöz, aki akkor tért haza a frontról.

Hét évvel később Bajor Gizi kezdeményezte, hogy bontsák fel a frigyet, miután a Vajda által felvett ügyvédi kölcsön felemésztette csekélyke keresetét és megmaradt vagyonát.

Nem maradt sokáig egyedül, 1929-ben Paupera Ferenc országgyűlési képviselővel, a Földhitelbank vezérigazgatójával házasodott össze, de három évvel később a bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után elváltak.

Kép

Fotók: Fortepan

„Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig"

A színpadon eközben valóban csodákra volt képes. Herczeg Ferenc Utolsó tánc című darabjában anyát és lányát is ő alakította, a bolond Ásvaynéként Harsányi Zsolt drámája elején huszonhét éves, a végén pedig nyolcvanhét, és az átalakulást nem elsősorban a paróka vagy a smink jelezte, hanem Bajor Gizi matrónaszerű észjárása és gesztusai. Pályafutása egyik legnagyobb diadala Zilia Duca szerepe volt Heltai Jenő A néma levente című vígjátékában. Az egyik előadáson még az is megtörtént, hogy egy férfi néző felkiáltott: „Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig."

Haláláig hűséges maradt a Nemzeti Színházhoz, mindössze két évadot játszott a Magyar Színházban. Életéből nem maradtak ki a filmszerepek sem, de különös módon a vásznon nem érvényesült sem a humora, sem a drámai ereje, sem a jellemábrázoló képessége. Ugyanakkor, ha lehet a 20. század első felének Magyarországán sztárságról beszélni, akkor Bajor Gizi igazi sztár volt. Minden lélegzetvétele érdekelte a közönséget, ő azonban a magánéletét óvta a nyilvánosságtól.

„Nézzenek meg a színpadon!” – az újságírókat mindig ezekkel a szavakkal szerelte le, ám nemcsak a színpadon, hanem a társasági életben is sztár volt. Átlagos külseje ellenére gyönyörű tudott lenni, ha akart, vagy ha a szerep úgy kívánta. Amikor megjelent vagy távozott, taps köszöntötte, az utcán megfordultak utána. A nők utánozták az öltözködését, a frizuráját. Kivételes csillagzat alatt jött a földi világra, és arra született, hogy ünnepeljék. 

Eközben jóságáról, segítőkészségéről legendákat meséltek. Gyermeke nem született, de családtagjai, kollégái és mindenki, aki rászorult, számíthatott rá.  

Kép

Bajor Gizi (balra) villája teraszán Elsa Merlini olasz színművésznővel – Fotó: Fortepan

Férje okozta a végzetét

Harmadszorra is férjhez ment, dr. Germán Tibor fül-, orr- és gégespecialistához, és XII. kerületi villájuk csakhamar a budapesti művészvilág kedvelt találkozóhelyévé vált. A férj zsidó származású volt, így őt is elérte a nyilas karhatalom. A nácikat csak fondorlattal tudták kijátszani: otthonuk padlásán bujkált az orvos sok más zsidó társával együtt, míg Gizi lent a földszinten kábította a munkaszolgálatosokat kereső rendőröket. A szalonból a második világháború alatt menedékház lett, itt vészelte át Budapest ostromát Dióssy Antal festőművész és felesége, Nagyajtay Teréz jelmeztervező, valamint Tamási Áron író is.

Amikor a háborúnak vége lett, a házaspár többször is külföldi útlevélért folyamodott a kommunista vezetéshez. Germán Tibor testvérei ugyanis Angliába disszidáltak, és szerették volna őket meglátogatni, de Rákosiék nem engedélyezték a kiutazást. A doktor még egy illegális útlevélbizniszt is megpróbált tető alá hozni, ami azonban kiderült, és a színésznő férjével együtt az ÁVH látókörébe került.

1951. február 12-én történt a szörnyű tragédia: az 57 éves színésznőt holtan, férjét pedig haldokolva találták budai otthonukban. Egy papíron ez állt: „Betegen nem lehet élni. Bayor Gizi” A korabeli sajtó szerint Germán Tibor már évek óta kezelte felesége fülproblémáit, és a műtétek után kivett szöveteket szétküldte a nagyvilágba különböző professzoroknak. Svájcból érkezett egy szakvélemény, miszerint Bajor Gizinél nem kizárható a rosszindulatú daganat. A férj szerette volna megóvni feleségét a szörnyű haláltól, és közös öngyilkosságot javasolt neki. A színésznő kinevette, férje mégis körmönfont tervet eszelt ki, és végül halálbiztos adag morfiuminjekciót adott be neki, majd önmagának is. Ezt a tragikus történetet mesélte el búcsúztató beszédében az örök színészbarát, Gobbi Hilda is.
Bajor Gizit ezrek kísérték utolsó útjára, sírkövén ez a mára már eltűnt felirat volt olvasható: „Nézzétek: a halált játszom!”

A boncolás és a nyomozás során kiderült, hogy Bajor Gizi füle egészséges volt, Germán Tibornál viszont agykéregsorvadást találtak, vagyis ő értelmi képességében és cselekvésében már régóta korlátozott volt. A „búcsúlevélről” bebizonyosodott, hogy az aláírás sokkal korábbról, másik tollból, más kéztől származik, mint a fölé írt szöveg. Ugyanakkor legendák kezdtek keringeni a tragédia körül, sokan úgy gondolták, a pár azon a végzetes napon nem is saját kézzel vetett véget az életének, hanem titokban így tette el őket láb alól a titkosrendőrség. A végzetes napon ráadásul egy ÁVH-s autó jelent meg a helyszínen – ami azért nem csoda, hiszen Bajor Gizi az első Kossuth-díjas színésznő, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze volt.

Nevét 1952 óta Budán a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatti villájában létrehozott Színészmúzeum őrzi. Érdekesség, hogy egy diákszínházi előadás után egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás fiúnak a nagy színésznő azt javasolta, hogy válassza a színész hivatást. Ő volt Latinovits Zoltán.

Források:
MTI
https://bpromantikaja.blog.hu/2020/04/28/bajor_gizi_aki_penzben_merte_a_szerelmet
https://www.criticailapok.hu/28-fesztivalnaplo-cikkek/38586-foeldieknek-jatszo-egi-tuenemeny
https://oszmi.hu/hu/bajor-gizi-szineszmuzeum
https://oszmi.hu/hu/hirek/betekinto-szinhazi-blog/szerelem-haboru-idejen
https://szerelmembudapest.blog.hu/2014/03/01/nezzetek_a_halalt_jatszom
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajor_Gizi

A Habfürdő reneszánsza

„Zenés trükkfilm szívdobbanásra” – így határozta meg társadalmi, lélektani kérdéseket boncolgató, első és egyetlen egész estés rajzfilmjét Kovásznai György (1934–1983) festő, animációs rendező és író.

„Zsolt, a kirakatrendező és meg nem értett művész az esküvője napján menyasszonya kolléganőjéhez, Annihoz menekül, aki épp az ötödik orvosi felvételijére készül albérleti szobájában. Zsolt ráveszi Annit, hogy hívja fel aráját, és közölje vele, meggondolta magát, mégsem veszi el…” – áll a rövid szinopszis a Nemzeti Filmintézet leírásában. A film a hetvenes évek fiatal nemzedékének dilemmáit szórakoztató, ugyanakkor groteszk módon jelenítette meg, amihez az alkotó szociográfiai igényű, dokumentarista elemeket is társított. A valós interjúfelvételeken alapuló, animált szocioriportokat egy anya- és csecsemőgondozó várótermében készítették. Kovásznai a karaktereket korábbi munkáihoz hasonlóan valós személyek alapján alkotta meg, mozgatásukban a realizmustól, a divatrajzos megoldásokon át a teljes absztrakcióig terjedő ábrázolásmód érvényesül.

A 15 éves kora óta festőnek készülő Kovásznai korábbi rövidfilmjeiben érlelte ki azt az egyedi stílust, ami a Habfürdőt rendhagyóvá tette. 1963 óta készített rajz-, illetve festményfilmeket.

Merészen expresszív grafikájú és kísérleti hangmegoldásokkal dolgozó stílusa teljesen új volt a hazai kikapcsolódást szolgáló mesefilmek és karikatúra jellegű gegfilmek között.

Az általa anima veritének keresztelt módszerrel a környező valóságot dokumentáló, élőfilmes kamerakezelést a képzőművészet eszközeire fordította át.

A Habfürdő történetének kibontásában is a dalok és párbeszédek mellett óriási szerepe van a képi elemeknek. A karakterek egymáshoz való kapcsolódását méret- és stílusváltakozásaik, illetve az erősen karikírozott, jellegzetes pózok mondják el. Amikor például a szereplők flörtölnek, figurájuk megnyúlik, hajladozik, átalakul. A folyamatosan torzuló, billegő, átváltozó figurák és helyszínek különleges vizualitása nagy bravúrral ível át festői korszakokat. Kovásznai páratlan érzékenységgel vált a kubizmus, a fauvizmus, a szürrealizmus, a pop-art és a geometrikus absztrakció fázisai között úgy, hogy közben végig felismerhetőek maradnak a karakterek. A divatgrafikai ábrázolásra is emlékeztető, nyújtott alakok átváltozásai a hatvanas évek Yellow Submarine Beatles-klip hangulatától Van Gogh és Chagall festői látványán át Andy Warhol kézjegyéig sok mindent felidéznek. A látványkavalkádhoz Kovásznai korát megelőző animációs technikákat alkalmaz: kollázsolt fotóelemei és az animációs cellákra vetülő, szűrt fénysugarai egészen egyedi világot eredményeznek.

A film műfajához hasonlóan hibrid a fanyar humorú filmzene is, amelyeknek szövegeit szintén Kovásznai György írta; a zenét Másik János jegyzi, aki ezzel debütált filmzeneszerzőként. A jelenben játszódó történet radikálisan szembement az addigi klasszikus irodalmi alapanyagokból, elsősorban gyerekeknek készült hazai rajzfilmekkel. Megjelenésekor a nézők értetlenül fogadták a felnőtteknek szóló animációt; a szakmát is megosztotta; pár hét alatt lekerült a mozik műsoráról.

A napjainkra egyre nagyobb rajongótáborral rendelkező és nemzetközi sikerekkel újra vetített film 4K felbontású restaurálását a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum és Filmlabor igazgatóságainak mintegy harminc munkatársa készítette el négy hónap alatt. A munkálatokban részt vett a film egykori operatőre, Lossonczy Árpád is. A hazai mozik tavaly mutatták be, idén nyártól pedig egy művészfilmeket tömörítő, nemzetközi online szolgáltató (mubi.com) felületén érhető el, angol felirattal.

Átjárás a művészetek között

A művészeti együttműködéseiről ismert ruhamárka, az ARTISTA a 2022-es őszi divathéten mutatta be azt a kollekciót, aminek ihletője Kovásznai György munkássága, ezen belül nagy hangsúllyal a Habfürdő képei lettek.

Kép

Fotók: zsibi.com

Az ARTISTA márka mögött három tervező gondolkodik együtt: Imre Katalin, Rácz Nóra és Stampf Katalin. A több mint 25 éves brand kollekcióit a kényelmes, eleganciát sugárzó, ugyanakkor extravagáns, mindennapi öltözékek jellemzik, amelyek könnyedén alakíthatóak át alkalmi darabokká. Egyedi esztétikájuk szokatlan anyagtársításaiknak is köszönhető, amit tovább fokoznak az ARTISTA darabok formai bravúrjai. Öltözékeik összeállításában mindig van egy erős művészi attitűd, ami azonban soha nem megy a viselhetőség rovására. Rendszeresen működnek együtt más művészeti ágak alkotóival, képzőművészeti elemeket vonnak be a ruhák mintázatába; zenészeket, előadóművészeket kérnek fel a bemutatóik felvezetésére. Ezúttal azonban nem ők keresték a témát, hanem felkérésként érkezett a lehetőség.

Kovásznai György sajnos korán elhunyt egy betegség miatt, lánya, Kovásznai Dóra kereste meg az ARTISTA tervezőit az együttműködés ötletével. Imre Katalin, Rácz Nóra és Stampf Katalin azonnal magukénak érezték a koncepciót: „Kovásznai György művészetét finom ironikus humor, vizuális sokszínűség és zenei eklektika jellemzi, ami nagyon közel áll hozzánk. A Habfürdőt annyira megszerettük, hogy a kollekció fő motívumának a rajzfilm hangulati elemeit tettük meg.”

Az ARTISTA vibráló formai világához zseniálisan illeszkednek Kovásznai György alakjai, akik az öltözékek változatos mozgásához hasonlóan pulzálnak az animáció világában. Az ARTISTA alkotói könnyen azonosultak a humorral és az abszurditással: „Kifejező jellemábrázolása gyakran szürreális asszociációkká változtatja a figurákat. A divat hasonlóan működik, hiszen az is arányok változásáról szól.

„A printek többnyire a filmkockákból készültek, léptékváltásokkal, de vannak benne absztrakt grafikai nyomatok is.”

A karakterekben és jelmezes struktúrákban gondolkodó tervezők a női szerepek változatosságából kiindulva alkották meg légies, látványos, ugyanakkor funkcionális darabjaikat. A film képeit a márkára jellemző színvilágra adaptálva köszönnek vissza a szereplők arcai felsőkön, ruhákon, szoknyákon, festői printekkel és csíkokkal vegyítve. A tavaszi–nyári szezonra szánt ARTISTA öltözéksor a művészetek közötti átjárás izgalmas példája. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2022/12-es számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Mindenki tévedhet – még az IT-hősök is, akik olyan biztonságtudatosak, hogy a gondolataikat is gondosan kiválasztott jelszószéf védi. Ők is kaphatnak olyan manipulatív, kecsegtető ajánlatot, ami egy pillanatig hihetőnek tűnik – és megesik, hogy rá is kattintanak. Ilyen üzenetet már az ESET kiberbiztonsági kampányában szerepet vállaló King’s Tech videócsatorna készítője is kapott, ahogy arról videójában beszámol. A kampány során a Culture Geeks a történelem legveszélyesebb vírusáról számol be egy videóban, a Tízes Lista csatorna pedig a darkweb veszélyeit tárja fel előttünk. Bár a kiberbiztonság első lépcsője maga az ember, ha eszközeinket megbízható védelmi megoldással védjük, akkor figyelmünk lankadása esetén is van, ami figyelmeztet: gyanús weboldal, gyanús feladó, gyanús tartalom. Így aztán senkiből sem kell, hogy kiberbalek váljon.

Mikor gyanakodjunk?

Szokatlan, akár párszáz forintos ismeretlen tranzakciók a bankszámlánkon? Nem sikerül belépni a saját fiókjainkba? Nagy valószínűséggel adataink illetéktelenek kezébe kerültek, akik költik a pénzünket, belépnek és akár el is lopják fiókunkat, hogy akár a nevünkben újabb embereket károsítsanak meg. Ha valamelyik fiókunkban a bankkártyaadataink is el vannak mentve, akkor annak is búcsút inthetünk.

De hogyan történik az adataink ellopása?

Kényelemből minden fiókunkban ugyanaz a jelszavunk? Vagy éppen mindenhol más, de elmentjük őket? Vagy kaptunk egy sms-t, hogy nyertünk valamit, mi pedig a linkre kattintva megadtuk adatainkat, hogy átvehessük a nyereményt? Egy potenciális vevő a Marketplace-en azt ígérte, hogy futárt küld a termékért, csak adjuk meg az adatainkat? Az utóbbi két eset adathalász támadás jele, és ha nem vagyunk éberek, illetve nincs megfelelő vírusirtó a gépünkön, akkor bizony kiberbűnözők áldozatául eshetünk.

A jelszavainkat ellophatják azoktól a vállalatoktól is, amelyekkel kapcsolatban állunk – vásároltunk tőlük, előfizetői vagy ügyfelei vagyunk –, és ha az innen kiszivárgott jelszavunkat máshol is használjuk, máris bejutottak minden fiókunkba.

Az is előfordul, hogy a csalók magukat közösségi médiumok, streaming szolgáltatók vagy bankok alkalmazottainak kiadva, magától az áldozattól szereznek meg jelszavakat. És persze van, amikor feltöréssel próbálkoznak – na, nem egyesével pötyögik be a lehetséges jelszavakat, hanem egy olyan jelszófeltörő módszerrel, ami az összes lehetséges kombináció végigpróbálásával dolgozik. A legelterjedtebb 10 jelszó (12345, password vagy qwerty) akár egy másodpercen belül feltörhető.

Védekezni kötelező – de hogyan?

• Használjunk erős, egyedi jelszavakat, amelyeket megbízható jelszókezelő tárol.
• A két- vagy többfaktoros hitelesítés nagyobb védelmet biztosít az adathalászok és a csalókkal szemben.
• Rendszeresen frissítsük, tartsuk naprakészen az eszközeinket, szoftvereinket.
• Ne mentsük el a személyes és/vagy pénzügyi adatokat online fiókokban, böngészőben.
• Gondoskodjunk arról, hogy minden eszközünk és számítógépünk megbízható forgalmazótól származó, kártékony szoftverek elleni védelemmel rendelkezzen, az ESET megoldásai ilyenek.
• Olvassunk IT biztonsági híreket, tájékozódjunk arról, hogy éppen mik a leggyakoribb támadási, csalási módszerek.
• Ne adjuk ki személyes adatainkat, mindig legyünk éberek, ellenőrizzük az üzenet tartalmát és a feladó e-mail címét, telefonszámát, profilját.

Ha mindezt betartod, te is lehetsz IT-hős! Ugye mennyivel jobb, mint a kiberbalek?

Támogatott tartalom

A VII. kerületi Vörösmarty utcai Hajléktalan Nappali Melegedő, azaz a Golgota Ellátó klienseinek körülbelül tíz százaléka, nyolc-tíz fő nő. Látogatásomkor többen is ott tartózkodnak közülük, igaz, van, akit elsőre férfinak nézek. „Tapasztalatom szerint inkább a férfiak azok, akik az otthonukat elhagyják, míg a nők a végsőkig küzdenek a biztonságért, a lakhatásért” – mondja Máté István, a Mentés Másként Alapítvány kuratóriumi elnöke és a melegedő munkatársa, akivel arról beszélgetek, hogyan őrizheti meg nőiségét, aki az utcára kerül.

A Golgota melegedőjében a fedél nélkülieknek van lehetőségük zuhanyozni. Higiéniai termékeiket, dekorkozmetikumaikat – például dezodor, tusfürdő – saját kulcsos szekrényükben tárolhatják. A ruházkodásuk is megoldott, rengeteg ilyen adomány érkezik, emellett mosni is tudnak. „Nem szeretek több napig ugyanabban a ruhában lenni, másnap átöltözöm, és kimosom” – mondja egyik kliensük, Csilla. Az ápoltságra hozzá hasonlóan Erzsébet, vagy ahogy a többiek hívják, Sziki is mindig ad, aki mosakodással indítja a reggelt. Az intézmény alkalmanként fodrászoktól is kap felajánlásokat, akik vállalják, hogy ingyen veszik kezelésbe a hajléktalanokat. Ennél égetőbbek egyes egészségügyi problémák, például a körömgomba, amik esztétikai szempontból is kellemetlenséget jelentenek. És akkor az intim higiéniáról még nem is beszéltünk.

„Volt, hogy valaki több napig vérfoltos nadrágban járt” – meséli Sziki, akit olykor a mellékhelyiségben sem fogad szép látvány.

Lejjebb adnak az igényeikből

A hajléktalan nők, mivel folyamatosan a létfenntartásért küzdenek, ha keresnek is egy kevés pénzt, azt nem kozmetikusra vagy fodrászra költik, ezeket a dolgokat maguk próbálják megoldani. Egy idő után aztán beletörődnek, és lejjebb adnak az igényeikből. „Úgy érzik, már senkinek sem számítanak, és nem foglalkoznak azzal, hogy nőiesek legyenek, mondván, ide minek?” – összegzi István.

Ugyanezt érzi Csilla is, aki pár hónappal ezelőtt, munkahelye elvesztése miatt vált hajléktalanná. Azelőtt a vendéglátóiparban dolgozott, és imádott csinosan felöltözni. „Mindig hosszú szoknyában és körömcipőben jártam. Sok ruhám van Olaszországból, ezeket viszont nem tudom magammal hozni, így most egy raktárban várnak.” Meglévő ruháit már csak azért sem tartja magánál, mert volt, hogy egy hajléktalanszállón eltűnt pár darab. „Egyik nap későn értem oda, így hajnalban tudtam mosni. Másnap el kellett hagynom a szállót, de a ruháimat a szárítón hagytam, az egyik ott dolgozó pedig kidobta” – idézi fel. Nagyon szeretett műkörmöt is viselni, de most ezt sem tudja megoldani. A nő jelenleg közmunkából tartja fenn magát. Ide valóban nem lenne túl praktikus a magasabb sarkú cipő és a műköröm, állapítom meg, mire azt mondja, őt a hosszú körmök sem akadályoznák a munkavégzésben. Inkább életkedvének elvesztése az oka, hogy nem foglalkozik ezzel.

„Pár hónap alatt tizenöt kilót fogytam. Szinte megijedek magamtól, ha tükörbe nézek.”

Kép

Fotó: Fekete Fanni

Keménynek kell lenniük, hogy életben maradjanak

Ezeknek a nőknek nem csak a megélhetésük okoz problémát: a hajléktalanok között, ahol a többség férfi, alárendelt szerepet töltenek be, olykor meg kell védeniük magukat. Ha pedig az életben maradásuk a tét, akkor érthető módon nem foglalkoznak azzal, hogyan öltözzenek fel vagy hogyan sminkeljenek.

„Gyakran eszközként tekintenek rájuk a férfiak” – állapítja meg István. A melegedőben előfordulnak atrocitások, a nők gyalázása, lekurvázása. Igaz, az ilyen esetek nem előzmény nélküliek, van, hogy a nők robbantják ki a konfliktust. Az ellátóházban alapkövetelmény, hogy a férfi kliensek és a szociális munkások is viselkedjenek tisztelettudóan a nőkkel, legyenek velük udvariasak, kezeljék őket nőként.

Ám olykor a hajléktalan nők sem tekintenek magukra nőként, pontosabban nem tudják, mit is jelent ez. Sokan intézetben nőttek fel vagy elhanyagoló családban, ahol a nemi szerepekhez sem kaptak mintát, nem látták például, hogy a szüleik megölelik egymást. „Ez hatalmas űrt jelent az életükben. A gyerekkorukat már nem tudjuk visszaadni, de lehet azon dolgozni, hogy változzon a nőiségről alkotott képük” – véli István. Erre azonban csak akkor lát esélyt, ha kiszakadnak abból a közegből, amelyben jelenleg élnek, különben bármi, amit addig felépítettek, romba dől.

Rövidre nyírt hajával, férfias alkatával, tetoválásával, határozott fellépésével Sziki maga is egy férfi benyomását kelti, aztán ahogy elkezdünk beszélgetni, felsejlik egy másik oldala is. A karján vágások mutatják, milyen kemény életút áll mögötte: megtudom, hogy ő is intézetben nőtt fel, kamaszkorában megerőszakolták, majd teherbe esett. Hogy etetni tudja a lányát, lopott, ami miatt börtönbe került, később egyéb dolgok miatt is szembekerült a törvénnyel. Összesen tizenöt évet ült, a börtönben elmondása szerint többször is bántalmazták. A haját még akkor vágatta le, és azóta is így hordja.

„Nem akartam nőnek kinézni, hogy ez ne történhessen meg velem még egyszer” – utal a kamaszként átélt traumára.

Később arra is volt példa, hogy férfias külseje miatt támadták meg, tehát még így sem érzi magát biztonságban az utcán.

A börtönkörülmények és a sok stressz miatt hamar elmaradt a menstruációja, habár a hasi görcsök azóta is minden hónapban jelentkeznek. Mintha csak a szervezete így próbálta volna védeni őt. Az anyai ösztönök viszont továbbra is ott munkálnak benne. Bár gyereke megszakította vele a kapcsolatot, lett egy fogadott lánya, akivel szorosabb viszonyban van, és akinek sorsában a sajátját látja. Aggódva meséli, hogy a nő bántalmazó kapcsolatban él, és beszélgetésünk végén engem is óva int: „Vigyázzon magára, mert fiatal lány, legyen magánál gázspray!”

Ugyanazok a vágyaik, mint a többi nőnek

A hajléktalan nőkre szeretné felhívni a figyelmet Somoskői Rita stylist, coach, kommunikációs szakember, aki a Mentés Másként Alapítvánnyal karöltve jótékonysági gardróbvásárt szervez a támogatásukra. Az eseményen hazai divattervezők és ismert emberek által felajánlott ruhadarabokat vásárolhatnak meg az érdeklődők. A befolyt összeget a Golgota és más hasonló intézmények női klienseinek kozmetikai, fodrászati, nőgyógyászati és fogorvosi kezelésére fordítják. „Egy középkorú nőt alapból kevésbé vesznek észre, és ez a láthatatlanság a hajléktalan nőkre hatványozottan igaz” – hívja fel a figyelmet Rita.

Az érintett nők öltözete nem mindig árulkodik róla, hogy hajléktalanok, legfeljebb a maguknál hordott nagy szatyrokból lehet sejteni. „Az egész életüket magukkal hordozzák” – mondja Rita, aki szerint nonverbális jelekből is fel lehet ismerni őket.
„A tartásán is látszik, ha egy nő hajléktalan. Máshogy közlekednek, lesütött szemmel, összehúzódva. Igyekeznek észrevétlenek maradni, mintha beton alatt járnának.”
Ritáék a jótékonysági vásárnak a Bridge, azaz Híd nevet adták, mivel az átlagos vagy jobb anyagi helyzetű nőket köti össze a hajléktalan nőkkel. „Teljesen mindegy, milyen körülmények közt élnek, ugyanazok a félelmeik, a vágyaik, a sérüléseik” – véli.

Kép

Máté István és Somoskői Rita – Fotó: Fekete Fanni

Szerinte az, hogy a hajléktalan nők (újból) megtapasztalhassák nőiességüket, nemcsak az önbecsülésük erősítése miatt fontos, hanem a társadalomba való visszailleszkedésüket is segíti. „Az emberek külső alapján ítélnek. Az első benyomás pedig egy állásinterjún különösen sokat számít, ezért is szeretnénk lehetőséget adni nekik, hogy a hajukat, az arcukat, a körmeiket, a fogaikat, esetleg a nőgyógyászati panaszaikat kezeltetni tudják.”

Az esemény kapcsán sokat gondolkodott rajta: mit jelent nőiesnek lenni. Erre valószínűleg nincs is egységes definíció: van, akinek a külső megjelenés, a csinos ruhák, a smink és a frizura ugrik be, más belső értékeket emel ki, mint a finomság és az érzékenység. Rita szintén úgy véli, mindez belülről fakad.

Istvánék a jótékonysági esemény előtt megkérdezték a női klienseiket is, ők mit gondolnak erről, és mitől érzik magukat nőnek. Volt, aki azt válaszolta, attól, ha megdicsérik, más attól, ha a tükörbe nézve látja magán a jellegzetes női jegyeket. A leggyakrabban visszatérő kifejezések a láthatóvá válás, a sérülékenység, a talajvesztés és az elutasítottság voltak. Tehát csupa negatív érzés, gondolat, amelyekből kiderül: mindenekelőtt az emberi méltóságukat kell visszanyerniük.

Alább a Mentés Másként Alapítvány egy videója, amelyben egyik kliensük beszél arról, miért nem érzi már magát nőnek.

Ül a karosszékében, és próbál nem gondolni rád. Szégyell téged, az az igazság, nem vagy elég jó neki, legszívesebben elfelejtene. És nehéz lenne ezzel vitatkozni, tényleg nem vagy elég jó, nézd csak meg az életed, megalázó alkalmi munkák sorozata, mégis nulla pénz, mert minden este eliszod az aznapi keresetet. Olyankor kemény csávónak érzed magad pár órára, mert ki tudsz fizetni egy hivatásos nőt, a legolcsóbbat és a legigénytelenebbet persze, de még az ilyenek is undorodnak tőled, jól látszik, hogy ha nem kéne nekik a lé drogra, rád se néznének. Koszos, büdös lepedőkön, ismeretlen, fülledt szobákban ébredsz minden reggel, még zuhanyozni se engednek, csoda, hogy egyáltalán ott aludhattál, gyorsan összekapdosod a cuccaidat és menekülsz, hogy ne az izomember dobjon ki, akinek a nő dolgozik, mielőtt jön a következő kuncsaft. Éhesen munka után nézel, csak az a helyzet, hogy már nem kellesz senkinek, nem is csoda, egy darabig még hagyták, hogy kipucold a vécéjüket, kiirtsad a csótányokat, csak az a helyzet, hogy most már büdösebb vagy, mint a vécéjük, és te lettél az a csótány, amit el akarnak takarítani. Amikor tizedszer is az arcodba csapják az ajtót, éhesen elkullogsz a hajléktalanszállóra, hogy adjanak enni. Ide csak józan embereket engedünk be, válaszolja a portás, érzi a leheleteden a tegnap estét. Megkerülöd az épületet, hátul a kukák mögött két kutya marakodik egy félig rágott csirkecombon.

Arrébb rugdosod őket, beleharapsz a kutyanyálas csontba, mert csak az maradt, a húst már lerágták róla, ide jutottál, így igazságos, ne csodálkozz, a tetteid alapján pontosan ezt érdemled.

Ül a karosszékében, és csak rád gondol, merre járhatsz most, van-e hol laknod, van-e mit enned, emberszámba vesznek-e, vagy csak egy szolga vagy a sok közül. Legbelül azt reméli, hogy saját lábra álltál, találtál munkát magadnak, elvettél egy szép lányt feleségül, szeretetben és biztonságban élsz. Veled kel és fekszik, fontos üzleti megbeszéléseken elkalandozik, néz a semmibe, néha azt hiszik, teljesen megőrült. Az egész vagyonát odaadná azért, hogy újra lásson, hiszen a fia vagy, hogyan is tudna változtatni ezen bármi is. Persze hall rólad ezt-azt, hogy bűnös életet élsz, hogy nem vesznek semmibe és hogy elvertél mindent, de nem hajlandó rossz szájízzel beszélni rólad, és ha a testvéred ezt teszi, megdorgálja őt. Mert van egy testvéred, aki hiba nélkül él, megbecsüli és gyarapítja az apai vagyont, pontról pontra betartja a szabályokat, és több szeretetet érdemelne nálad. Az apád hiába magyarázza, hogy ez nem érdem szerint megy, akkor is épp ezen vitatkoznak, amikor meglát téged, ahogy elgyengülve, botladozva, szinte négykézláb közeledsz a ház felé, felpattan, és fejvesztve rohan eléd, többször elesik, még a szolgái is kinevetik. Mint egy újszülötthöz, úgy hajol le hozzád, felemel és hazavisz, lemos és felöltöztet, óriási bulit csaptok, együtt táncoltok hajnalig. 

A novella Véssey Miklós Bibliai történetek című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további írásai elérhetőek itt.

Ez az írás a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az érettségi vizsgák hetében, csütörtökön beszélgetünk. Hogy mentek az írásbelik?

A matek szerintem nehéz volt, arra sokan panaszkodtak. A töri könnyű volt, és az irodalom is egész jól ment, úgyhogy nekem nincs okom panaszra. A német emelt szintű érettségit és az informatikát pedig már tavaly, tavalyelőtt letudtam.

Szerintem nem mindenki vállalna be pár héttel az érettségi előtt egy olyan világversenyt, amilyen a Szervátültetettek Világjátéka volt.

Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam a Világjátékokat. Úgy voltam vele, hogy pótérettségizni lehet, de ez a világverseny és az ausztráliai út soha vissza nem térő alkalom. Semmiképp nem akartam elmulasztani a versenyt, ilyen élményem nem lesz többet!

Tizenegy éves korod óta vagy veseátültetett, de már négyéves kisgyermekként kiderült a betegséged. Erre hogyan emlékszel vissza?

Ödémásodtak, felpuffadtak a lábaim. Úgy lehetett észrevenni, hogy például a zokni nyoma nagyon erősen látszott a bőrömön. Elkezdtünk orvoshoz járni, és viszonylag hamar kiderült, hogy ez nem egy átlagos betegség. Pesten kötöttünk ki, de először nem tudták, mi lehet a bajom, a véremből mindenfélét kikísérleteztek, végül 2006 táján jöttek rá nagy nehezen, hogy vesebetegségem, nefrózis szindrómám van.

Művesekezelés következett, de én úgymond szerencsés voltam, mert ez csak egy évig tartott. A művesekezelésnek három fajtája van: a nyakba, a vénába vagy a hasba teszik be a vezetéket. Nálam szerencsére a hasi verzió volt, amit tudtam otthon is csinálni. Előfordult, hogy éjjelente is kellett 4–5 óránként dializálni, ami megterhelő volt.

Egy év után sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy a veséim tönkrementek. Nem vették ki őket, a mai napig bennem vannak, csak teljesen elhaltak.

Új vesére volt szükségem, ezért transzplantációs várólistára kerültem.

Először úgy volt, hogy édesapád egyik veséjét kapod meg, jól tudom?

Igen, a családtagok közül egyedül apukám vércsoportja egyezett az enyémmel, így elindultak a kivizsgálások nála is. Ám erre végül nem volt szükség, mert előbb jött egy veseriadó. Ez 2015. november 4-én történt. Mindenre emlékszem arról a napról, szerencsés véletlen, hogy éppen akkor Budapesten voltunk kontrollon. A vonatot vártuk, amikor hívtak, hogy forduljunk vissza, és menjünk be a kórházba. Még aznap megindultak a kivizsgálások, és éjfél körül már be is toltak a műtőbe. Volt egy „vesetársam”, ami ritkaságnak számít. Először egy kislányt, utána engem műtöttek, de két külön donorunk volt.

Már a művesekezelés és a transzplantáció előtt is sportoltál?

Sportot valamilyen szinten mindig űztem, de nem kifejezetten atlétikát. Volt, amikor úsztam, de ezt a műtétek miatt – a dialízishez be kellett ültetni a hasamba egy csövet, amit a transzplantáció után újabb műtéttel eltávolítottak – abba kellett hagynom. Később futni, majd, amikor megkaptam az új vesémet, atletizálni kezdtem. A transzplantáció után viszonylag sokáig kórházban tartózkodtam, két hónap múlva mehettem csak haza. Nehéz volt a felépülés, sokáig fekvőbeteg voltam, se sétálni, se futni nem tudtam, hiányzott hozzá az energiám. Kellett fél év, hogy mozogni tudjak.

Hogyan döntöttél a versenysport mellett?

A műtét után 2015-ben ismerkedtem meg egy hölggyel, aki mesélt nekem a Magyar Szervátültetettek Szövetségéről, ahová utánpótlást kerestek. Ő tanácsolta, hogy érdemes lenne náluk folytatnom a sportolást.

Alapból minden transzplantáltnak ajánlott a sport, hiszen nincsen immunrendszerünk, és a mozgással tudjuk védeni magunkat.

Nekem például olyan gyógyszereket kell szednem, amik megemelik a vércukorszintemet. Kezdetben kicsit féltünk is, hogy cukorbeteg leszek, ezért tanácsolták, hogy minél többet sportoljak, hogy normális határok között maradjon a cukrom. 2017-ben Malagában volt az első nagyobb megmérettetésem a világbajnokságon. Ez volt az első külföldi versenyem 11–12 évesen.

Kép

Réka a Perthben rendezett Szervátültetettek Világjátékán – Fotó: Szekeres Máté/Magyar Szervátültetettek Szövetsége

Akkor még gyerekek között versenyeztél, viszont áprilisban a magyar csapat legfiatalabb tagjaként részt vettél az első felnőtt világversenyeden a Szervátültetettek Világjátékán Perthben. Milyen élmény volt?

A hétköznapokban mi, szervátültetettek ritkán találkozunk a miénkhez hasonló történettel, ott pedig minden sportoló hasonló dolgokon ment keresztül. Sőt van, aki az enyémnél jóval nehezebb műtéten, például szívtranszplantáción esett át. Jó volt látni, hogy mások is küzdenek az eredményekért. A magyar csapat együtt ment mindenhova, már a reptérre is a nemzeti melegítőben érkeztünk. Ez megalapozta a hangulatot. Érdekes volt, mert én azt hittem, hogy majd az óceán mellett, a strandon fogunk sík terepen futni, ehhez képest az öt kilométert dombos-hegyes vidéken teljesítettük. Elég nagy kaptató volt, de a gyönyörű kilátás kárpótolt. Mindenki szurkolt nekünk, találkoztunk kivándorolt magyarokkal, a magyar konzul is megjelent. Az atlétikaverseny kétnapos volt, pont a legmelegebb időben, jól le is égtünk. Illetve napfogyatkozást is láttunk.

A Szervátültetettek Világjátékát kétévente rendezik meg. A nemzetközi sportversenyt a World Transplant Games Federation (WTGF) szervezi azzal a céllal, hogy bemutassa a szervátültetés életmentő hatását, és ösztönözze a szervdonációt. Idén április 14–21. között volt a verseny Ausztráliában, Perthben, és azon 45 ország több mint ezer sportolója vett részt. A magyar csapat 32 fővel utazott, és összesen 60 (18 arany, 24 ezüst és 18 bronz) érmet szerzett. A legeredményesebb sportágaink az úszás, az atlétika, az asztalitenisz, a bowling és a petanque voltak. Két világrekord is született: súlylökésben és úszásban. forrás: trapilap.hu

Kétszer a dobogó legfelső fokára is felállhattál. Összesen hány éremmel tértél haza?

Négy érmet szereztem, ebből kettő arany. Az elsőt súlylökésben nyertem, ahol elég szoros küzdelem alakult ki egy finn lánnyal. A második arany 200 méter síkfutásban lett meg, ezen kívül szereztem egy ezüstérmet 400 méteren, és egy bronzot távolugrásban. Öt kilométeren pedig a negyedik helyen zártam.

A súlylökésre és a 400 méterre vagyok a legbüszkébb, mert ezekbe rengeteg munkát tettem. A kiutazás előtt feleennyi éremmel sem számoltam, annyi volt a célom, hogy a súlylökéssel esetleg dobogóra álljak, illetve a 400 méterre is nagyon sokat edzettem.

Öt kilométeren két érmet szereztek a magyarok, már ez is meglepett mindenkit, utána pedig éremeső kezdődött atlétikában. Az egyedüli lány vagyok az atlétikacsapatban, ez azért nem a legkönnyebb helyzet, de nagyon segítőkész csapatom van, szerencsés vagyok.

Kép

Réka a perthi világjátékok dobogóján – Fotó: Szekeres Máté/Magyar Szervátültetettek Szövetsége

Az egyik aranyérmet hálából az orvosomnak, Dr. Török Szilárdnak ajándékoztam. Elég nehéz évem volt, és ő rengeteget segített. A kezelőorvosom állítja be a gyógyszereimet, mert minden transzplantáltnak gyógyszereket kell szednie, hogy ne lökődjön ki az új szerve. Ha nem szedném, pár napon belül kilökődne a vesém. Mivel nincsen immunrendszerem, nagyon gyorsan elkapok bármilyen betegséget, és az orvosom mindig segített kilábalni ezekből. Háromhavonta kell kontrollra járnom, vagy ha rosszabbak az eredményeim, akkor havonta vagy akár hetente is, de szerencsére ilyen nem szokott előfordulni.

Mennyit kell edzened ezekhez az eredményekhez?

A Mosonmagyaróvári Atlétikai Clubban edzem minden hétköznap, és még hétvégén is egyszer, így egy pihenőnapom van. Befogadtak itt, van egy kisebb csapatom, viszont egyedüli hosszútávfutó vagyok. A futást egymagam csinálom, de a többi számra a csapattal együtt készülök.

A szervátültetett gyermekeket és fiatalokat segítő Trappancs Egyesület tagja is vagy. A honlapjukon a bemutatkozásodnál a következő szöveg olvasható: „Világbajnok szeretnék lenni, mint Ádám bácsi!”  Ez most 18 évesen sikerült is. Ő a példaképed?

Velkey Ádám szervátültetett sprinter a csapattársam, viszont most nem tudott eljönni a világversenyre, mert nemrég kapta meg a második veséjét. De remélem, hogy hamarosan visszatérhet! Mindig is felnéztem rá, hiszen veseátültetettként világcsúcsokat döntött meg, mindig mindenhol az első helyen végzett. Száz és kétszáz méteren fut, és igen, példakép számomra.

Szervátültetettként lehet ma valaki profi sportoló Magyarországon?

Támogatók nélkül nem sikerült volna ilyen jól a világverseny. Nem olcsó egy ilyen út, kaptunk valamennyi állami támogatást, de van benne egy önrész is, amit nekünk kell szponzorok segítségével kifizetni.

Szervátültetett sportolókként nem mehetünk a paralimpiára, minket nem úgy számítanak sérültnek, mint a paralimpikonokat, és az egészségesekkel sem versenyezhetünk, mondjuk, az olimpián.

Világversenyen kaphatunk pénztámogatást mi, versenyzők és az edzőink, de ehhez több kritériumnak is meg kell felelni: például, hogy az adott versenyszámban legalább 12 ország álljon rajthoz. De alapvetően nem jellemző a pénzdíjazás.

Mik a jövőbeni terveid akár a sport, akár a továbbtanulás terén?

Az atlétikát szeretném versenyszerűen folytatni, így terveim szerint a Kossuth Lajos Gimnáziumból olyan helyre megyek továbbtanulni, ahol lesz erre lehetőségem. Tatabányára és Budapestre jelentkeztem közgazdaságtan, kereskedelem és marketing-menedzsment szakokra.

Hol izgultál jobban: az érettségi előtt, vagy a Világjátékokon a rajtnál?

Iskolában nem szoktam izgulni, viszont a versenyeken nagyon. De az a jó, hogy az ellenfeleim már nem ellenfeleim, hanem sokkal inkább a barátaim, így nagyon sokat segítettek nekem. Tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen beszélünk. Perthben más csapatok edzői is támogattak, mindig meglepődöm, milyen segítőkészek. Például a németek edzője is odajött hozzám, és így már nem is izgul annyira az ember.