Még csak óvodás a gyerekem, de már káromkodik!

„Sosem felejtem el, amikor a 11 éves kislányom száján először csúszott ki az a bizonyos »b« betűs szó. Fogalmam sem volt, honnan tanulta, mi otthon nem káromkodunk a férjemmel. Mint megtudtam, az egyik osztálytársától eredt a cifraság, és a legrosszabb az, hogy eléggé rászokott. Nem kell dühösnek lennie ahhoz, hogy mondogassa: akkor is használja, ha viccel, vagy ha kellemes témáról beszél. Fogalmam nincs, hogyan szoktassam le. Elkeserítő és bosszantó, hogy mi, szülők minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy illedelmes gyereket neveljünk, erre az iskolai közeg mindent lerombol” – panaszkodik Krisztina, a fiatal édesanya.

káromkodás
Kép: Unsplash / Patrick Fore

Krisztinán kívül még szülők millióinak okozhat kellemetlen pillanatokat, amikor gyermekük száján trágár kifejezések csúsznak ki idegenek vagy ismerősök füle hallatára. Balkuné Szűcs Emese gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológust kérdeztük a jelenségről:

„A káromkodás és trágárság indulatlevezető funkcióval bír, a minket ért stresszre adott válasz, az agresszió levezetésének egy formája. Ez a megnyilvánulási forma a verbális agresszió része. Ha valaki autót vezet, és hirtelen más szabálytalanul bevág elé, akkor az életveszélyes helyzet miatt akarva-akaratlanul kicsúszik a száján egy kevésbé kulturált kifejezés. Ilyenkor valóban csökken a feszültség, ez normális.

A trágárságnak lehet helye és ideje gyermeknél és felnőttnél egyaránt, hiszen, ha valaki ettől megnyugszik, ha el tudja engedni a mérgét, akkor akár hasznos is lehet.

Persze korántsem mindegy, hogy milyen szavakkal tesszük mindezt, pláne nem gyerekként. Nagyon valószínű, hogy az őskorban is léteztek indulatkifejező hangadások, a keresztény kultúrkörben viszont már súlyos bűnnek számított a szitkozódás, különösen a káromkodás, amely vallásos kifejezések indulatos, obszcén szavakkal összekapcsolt használatát jelenti” – mondja Balkuné Szűcs Emese.

Mást jelent, ha ovisként, mást, ha iskolásként trágárkodik a gyerek

A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy nem mindegy, mennyi idősen kezd trágár szavakkal dobálózni a gyermek. Egészen más okból trágárkodik vagy káromkodik ugyanis egy hároméves, mint egy hétéves.

„Ha egy hároméves kisgyerek száját hagyja el egy-egy csúnya szó, a szülők nagyon meg szoktak döbbenni. A kicsik modell útján tanulnak, szivacsként szívják magukba a hallottakat, így környezetük – főként a szülők – igen fontosak ebben a korban. Ha kicsúszott egy csúnya szó a szülő száján, nem ördögtől való dolog bocsánatot kérni.

Ha az utcán vagy az óvodai csoportban hall valakitől egy trágár kifejezést a csemete, nem azért kezdi el mondogatni, mert az indulatát akarja levezetni, csupán mintát követ.

Ilyenkor még nincs tisztában a csúnya szavak jelentésével, annyit érez csupán, hogy ezek a szavak érzelmileg telítettek. Idővel világossá válik számára, hogy egy-egy ilyen szóval képes a leginkább felhívni magára a figyelmet: miközben kimondja a csúnya szót, huncutul néz, kuncog, és várja, hogyan reagálnak a felnőttek. Ha a csúnya szavakkal figyelemhez tud jutni a kisgyerek, ez a viselkedése garantáltan rögzül. A legjobb, ha ilyenkor nyugodt hangnemben megfogalmazzuk az igényünket, azaz, hogy ez egy csúnya szó, mi nem használjuk, és tőle is ezt kérjük. Valamint tegyük fel a kérdéseket neki és magunknak: hiányzik valami a gyermek életéből? Odafigyelek eléggé a szükségleteire? Vagyunk eleget szabad levegőn, és játszunk is?

Míg ovis korban csak játékból, egymás heccelése miatt ismételgetik a gyerekek a csúnya szavakat, iskolásként már indulat is kapcsolódik hozzájuk.

Megtanulják, hogy ezzel ki tudják ereszteni a gőzt, és már azt is tudják, körülbelül mi a szó jelentése.

Fontos tehát megvizsgálni, vajon nem egy feszültebb, stresszel teli időszak az okozója a gyerek csúnya beszédének. Sok beszélgetésre lehet ilyenkor szükség, hogy a szülő is megértse, mi zajlik a gyerekben. Ösztönözzük, hogy próbálja elmondani trágár szavak nélkül, hogy mi bántja, mire gondol, mit érez éppen” – javasolja a pszichológus, aki hangsúlyozza, hogy teljesen értelmetlen ilyenkor retorziót alkalmazni, mert az csak olaj a tűzre.

„Általánosságban elmondható, hogy ha a gyermek számára biztosítjuk a mozgásos feladatokat, és teret adunk a szabad megnyilvánulásainak, akkor sokkal kisebb igénye lesz arra, hogy a feszültségét agresszív formában, például verekedéssel, káromkodással vezesse le.”

Ezzel a módszerrel sikeresen leszoktathatod óvodáskorú csemetédet a trágár szavak használatáról

A szakpszichológus az alábbi módszert javasolja:

Gyermekünknek rajzoljunk egy kacskaringós utat, amin keresztül fel lehet jutni egy csodaszép várba. Ebbe a várba csak úgy juthat fel, ha összegyűjti az összes matricát.

Ha a gyermek meg tudja állni, hogy egész délután nem beszél csúnyán, kaphat egy matricát.

Ha egy hét alatt megszerez 5 matricát, hétvégén kaphat egy kisebb ajándékot. Nem kell költséges dolgokra gondolni, lehet az ajándék egy szuper közös program, például egy kirándulás is. Ha a gyerekünk feljut a képzeletbeli várhoz, nagyobb ajándékot is kaphat, így folyamatosan küzdeni fog, lesz valami, amiért megéri hátrahagynia a csúnya szavakat.

Ha valamelyik nap trágár kifejezéseket használ, nem szabad visszavenni az addig megszerzett matricákat tőle! Aznap legyünk vele együttérzők, és mondjuk ezt: „Nagyon sajnálom, de most nem tudunk matricát ragasztani. Holnap majd biztosan sikerül!” Ha otthon sikeresen leszoktattuk őt a trágárkodásról, akkor az óvónővel is meg lehet beszélni, hogy figyelje a gyereket és a kortársakat, s osztogasson ő is matricákat.

Kísérletek igazolták, hogy a szitkozódás képes megnövelni a fájdalomküszöböt. (Épp ezért nem ritka, hogy a vajúdó nők száját káromkodás vagy trágárkodás hagyja el – erre bőven látni példát vígjátékokban is). Az angliai Keele Egyetem egy kísérletében a résztvevők kezét jeges vízbe mártották, ami általánosan alkalmazott teszt a fájdalomküszöb mérésére. Mint kiderült, azok az alanyok, akik a jeges vizes „kínzás” alatt trágár indulatszavakat használhattak, jobban tűrték a fájdalmat, mint azok, akiknek csendben kellett viselniük a megpróbáltatásokat. A szitokszavak átlagosan 32 százalékkal növelték a résztvevők fájdalomtűrő képességét.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti