Véssey Miklós novella

Apa, ma lesz vihar, ugye? A fiam minden reggel felteszi ezt a kérdést. Imádja a vihart: az esőt, a szelet, a villámokat, a hajladozó...

Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16, 24–25)

Képzeljük el, milyen lenne egy rocksztár élete, ha akarata ellenére összeköltöztetnék egy tizennyolc éves rajongólánnyal. Még a legönteltebb, megtörhetetlen hübrisztudattal rendelkező ikonnak is elege...

Amióta apa vagyok, egészen máshogy gondolok a rendelkezésemre álló időre. Állandóan azon agyalok, honnan lehetne még szerezni, lopni, vásárolni, kereskedni vele, megvenni olcsón, eladni...

„»Ki érintette meg a ruhámat?« Tanítványai ezt válaszolták: »Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?«” (Mk 1, 30-31)

Arra a gyakori kérdésre, hogy milyen módszerrel altass, egyszerű a válasz: bármilyennel. Ahogy a normandiai partraszállásnál se válogattak a fedezékek között a katonák, mondván...

Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: »Meg akarsz gyógyulni?« (Jn 5, 6)

Látod azt a piros sapkásat a homokozónál? Na, az az én fiam. Száz közül is felismerem a járásáról. Teszi a balt a jobb után...

Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat! Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!” (Mt 8, 21-22)...

A régi társasháznál még a kapukódra is emlékszem. Felliftezünk a fiammal a harmadikra, becsöngetek a 3/B-be. Egy idős néni nyit ajtót. – Csókolom, özvegy...

Hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. (Lk 15, 24)

A lányom mosolya kemény drog. Elmegyünk sétálni, és már az ajtónál körénk gyűlnek a függők, lökdösve egymást a szerért, úgy kell megvédenem tőlük, persze...

Akkor sem, ha jogosnak tűnik, mert ez billentené helyre az általam igazságnak nevezett valóságszelet kiadási-­bevételi mérlegét. Akkor sem, ha úgy érzem, nincs más választásom...

A lányommal táncolok a nappaliban, nincs még két hónapos, rám van kötve egy hordozókendővel, a hangszóróból az anyaméhen belüli világ zörejei szólnak, az interneten...

Egy idős bácsi a játszótéren barátságosan rám mosolyog. Önkéntelenül visszamosolygok, ő pedig ezen felbátorodva odalép hozzánk, és megsimogatja a fiam fejét.

A fiú egy hídon ül, lóbálja a lábát, a lent elhaladó kocsikra mutogat. A híd erős, csontos szerkezet, két emberoszlop, két egymásba kapaszkodó kar...

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! (Mt 5...