„Fantasztikus az Önök tevékenysége, nem lehetünk elég hálásak nektek! Köszönjük, hogy vagytok, hogy értünk dolgoztok!” – mondta Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom elnöke a Kopp-Skrabski-díjak átadó ünnepségén.  A Mozgalom 2017 óta minden évben kiosztja a Kopp Mária– Skrabski Árpád kutató házaspárról elnevezett díjat. A kitüntetést azok kapják, akik a családokért, kisebb és nagyobb közösségekért dolgoznak az élet legkülönbözőbb területein. A díjat egy-egy, életútján vagy hivatásán keresztül kiemelkedő példát mutató személy, házaspár illetve kutató kapja.

A Kopp-Skrabski-díj fődíjasa 2023-ban egyéni kategóriában Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar alapítója. A jövőfesztivál megrendezésével Gergely sokat tesz a magyar fiatalok tudásának, tájékozottságának növeléséért. A közönségdíjas Halász Éva kárpátaljai pedagógus. Éva kiemelkedően eredményes tehetségfejlesztő, hagyományőrző tevékenységet folytat oktatási feladatai mellett a beregszászi járási Haranglábon.

A Kopp-Skrabski-díj fődíjasai házaspár kategóriában Ébner Magdolna vegyészmérnök és Ébner Gyula villamosmérnök. Eredeti szakmájukat otthagyva megalapították a a gyöngyösi Autista Segítő Központot, a karácsondi Autista Majorságot és a Gyöngyöspatai ökogazdaságot. 
Közönségdíjasok Palojtay Márta, a munkácsi püspökség munkatársa és Popovics Béla tanár, honismereti vezető. Márta segélyprogramok szervezője, lelkigondozó, életvédő munkája nyomán jelentősen csökkent az abortuszok száma. Béla a cserkészet kárpátaljai elindítója, helytörténeti sétákat, előadásokat szervez.

A tudományos Kopp-Skrabski-díj fődíjasa (35 év alatti kategória) Juhász Anita, a Semmelweis Egyetem klinikai szakpszichológusa.  Anita tevékenysége a mentális egészség védelmének területén kiemelkedő. Tréningjének célja a szülő és gyermeke közötti kapocs erősítése. 
Közönségdíjas Dr. Jagodics Balázs, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa. Balázs iskolapszichológusi tapasztalatokkal lépett a kutatás területére, az iskolai kiégés-szindrómát, a tanulást támogató pszichológiai erőforrásokat, az iskolai kudarcok tényezőit kutatja. 
A tudományos Kopp-Skrabski-díj fődíjasa (35 év feletti kategória) Dr. Drjenovszky Zsófia Anna, a Károli Gáspár Református Egyetem Szociológia tanszékének docense. Ő családszociológiával foglalkozik, disszertációjának témája a nők távolmaradása a munkaerőpiactól a gyermekvállalást követően. 
Közönségdíjas Dr. Medgyesy-Schmikli Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének docense, művelődéstörténész. Az oktató a magyar iskolatörténet, a hazai barokk iskoladrámák kiemelkedő kutatója. Az általa alapított színtársulattal élővé és közösségi élménnyé teszi ezt a hagyományt. Emellett egyházi népének-gyűjtései is figyelemre méltóak. 

A tudományos Kopp-Skrabski-díjat a Richter Gedeon Nyrt. támogatásának köszönhetően ítélik oda. "Felelős vállalatnak lenni nemcsak annyit tesz, hogy munkatársaink jóllétéért teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hanem azt is, hogy bizonyos társadalmi kérdéseket felkarolunk, támogatjuk a jó ügyeket. A Kopp-Skrabski-díjak tudományos kategóriáival olyan szakemberek áldozatos munkája, munkaidőn kívüli tevékenysége előtt tiszteleghetünk, akik minden nap egy családbarátabb társadalomért, a kívánt gyermekek megszületéséért dolgoznak. Világszinten is meghatározó nőgyógyászati portfólióval rendelkező gyógyszeripari vállalatként természetes volt, hogy beállunk e nemes kezdeményezés mögé".

Engler Ágnes, a zsűri elnöke beszédében azt mondta, a jelen kihívásai ellenére mégis igent kell mondani a családra, a közösségekre, és a bizalom hídját kell építeni a jövőbe. A korábbi években díjazott lett többek között Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter színész-házaspár, Bálint Balázs szülész-nőgyógyász és Pál Ferenc katolikus pap. 

A korábbi évek díjazottairól itt olvashat: https://www.haromkiralyfi.hu/kopp-skrabski-dij 

Forrás: Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom

Fel sem merült, hogy esetleg megtartja a gyermeket?

Háromgyermekes édesanyaként, válófélben nehéz volt meghoznom a döntést, de nem láttam más kiutat, mint az abortusz, ugyanis házasságon kívüli kapcsolatban fogant a gyermek, és nem derülhetett fény a viszonyunkra, mert a szeretőm nem akarta otthagyni a feleségét. Sohasem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülök, hiszen védekeztünk.

Megosztotta valakivel, hogy gyermeket vár?

Néhány embernek mondtam csak el. Ők elfogadták döntésem, nem akartak lebeszélni, mert a szeretőm nem vállalta fel sem a kapcsolatunkat, sem az apaságot. Úgy éreztem, nem tehetek mást. Az is az abortusz felé terelte a gondolataimat, hogy ha erre a törvény lehetőséget ad, akkor élhetek vele. Akkor még nem tudtam, hogy a döntésem milyen következményekkel jár. Arról tudtam, hogy anyukámnak is volt abortusza, nem születhetett meg a testvérem, akit mindig is hiányoltam. Vele azonban nem beszéltem arról, hogy állapotos lettem, szégyelltem magam, titokban tartottam, így esélyt sem adtam neki arra, hogy befolyással lehessen a döntésemre.

Mikor kezdte úgy érezni, hogy mégsem hozott egyértelműen jó döntést?

Sokáig benne maradtam még a kapcsolatban, de közben szenvedtem attól, hogy a férfi, akit szeretek, sohasem lesz teljesen az enyém. Még abban az évben, amikor az abortuszom volt, meghalt az édesapám is. Aztán teltek-múltak az évek, a gyermekeim felnőttek, kirepültek, az édesanyám is meghalt, én meg egyre magányosabbnak éreztem magam. Teljesen eluralkodott rajtam a kilátástalanság, a depresszió, a gyermekeim már nem mertek egyedül hagyni. Akkor azt hittem, a depresszióm fő oka az, hogy nem lehetek azzal, akit szeretek. Ma már életvédő ismereteimből tudom, hogy posztabortusz-szindrómában szenvedtem. Én is, ahogyan sok más abortuszon átesett nő, megkönnyebbüléssel távoztam a kórházból, azt hittem, semmi bajom. 

Aztán hosszú évekkel később egyre rosszabbul éreztem magam, és egyre gyakrabban gondoltam a meg nem született gyermekemre: hány éves lenne, milyen jó volna, ha itt lenne mellettem.

Az anyaság abban a pillanatban kezdődik, amikor megfogan a gyermek. Olyan hormonális változás indul el a szervezetben, amely felkészíti az anyát a szülésre, a gyermeket a megszületésre. Amikor abortusz történik, megszakítjuk ezt a folyamatot. A szervezetet és a lelket egyaránt trauma éri, de az anyaság érzése akkor sem szűnik meg.

Hogyan jött rá, hogy mi a rosszullétének a valódi oka?

A depresszióm miatt rehabilitációra mentem. Segített, hogy megerősödjek elhatározásomban, hogy kilépek a szeretői viszonyból. Meg is tettem, ám rosszulléteim nem múltak el teljesen. Egy ismerősöm hívására ellátogattam egy keresztény gyülekezetbe. Olyan szeretetre, törődésre, figyelemre leltem abban a közösségben, amilyenre egész életemben vágytam. Elkezdtem rendszeresen járni a gyülekezetbe, és egyre közelebb kerültem Istenhez. Megtértem, és elfogadtam őt megváltómnak. Tizenhárom éve teljesen új életem kezdődött. Korábban azt gondoltam, lehetetlen tisztán élni ebben a világban, senki sem tudja távol tartani magát attól, hogy a bűn útjára lépjen. Ebben a közösségben azonban megtapasztaltam, hogy Istennel lehetséges ez. Előtte abban sem láttam kivetnivalót, hogy beleszerettem más férjébe. Nem okozott lelkiismeret-furdalást, hiszen hányan megteszik. Mára sikerült kigyógyulnom társfüggőségemből: Isten kezébe adtam a kérdést, ha szán nekem új társat, akkor lesz. Ha nem, akkor sem maradok egyedül, hiszen Ő velem van.

Mi hozott igazi gyógyírt a rosszulléteire?

Lelkigondozókhoz fordultam segítségért, hogy le tudjam tenni a terheimet, kigyógyuljak végleg a depresszióból, és megtaláljam az utam. Segítségükkel komoly önvizsgálatot végeztem, következő alkalommal sorban megosztottam velük, mi minden választhat el Isten szeretetétől. Amikor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy volt egy abortuszom is, mélyről jövő fájdalom szakadt fel bennem, könnyekben törtem ki. Magam is meglepődtem. Ugyanúgy zokogtam, mint ahogyan az egyik ismerősöm a gyermeke temetésén. 

Akkor szembesültem azzal, hogy ez lehet a depresszióm gyökere: még mindig nem dolgoztam fel az abortuszomat. 

Mivel titkolnom kellett, senkivel sem oszthattam meg fájdalmamat, egyedül maradtam vele, és jó mélyre eltemettem magamban. Ha valaki elveszíti hozzátartozóját, akkor az a természetes, hogy a fájdalmát megosztja a családdal, ismerősökkel. Abortuszáról azonban senki sem beszél, nem dicsekszik vele, és magára marad vele, ahogyan én is. Csak a gyermekem hiányát éreztem.

A találkozó végén a lelkigondozók imádkoztak értem, hogy Isten mossa le bűneimet. Közben egy képet láttam magam előtt, amely a mennyországban játszódott: egy férfi, aki Jézushoz hasonlított, kézen fogva sétált egy kislánnyal a virágos réten. A lány épp annyi idős volt, mint amennyi az én elvetett gyermekem lenne. Amikor befejeződött az ima, elmeséltem, mit láttam. Kiderült, hogy a lelkigondozók is ugyanezt a képet látták. Akkor vált bizonyossággá számomra, hogy a gyermekem a mennyben van, és jól érzi magát az Atyával.

Hogyan kapott elhívást az életvédelemre?

Elindultam a gyógyulás útján, egyre jobban éreztem magam, idővel a gyógyszerek szedését is abbahagytam. Egy alkalommal ellátogatott a gyülekezetbe Albertné Görgey Zsuzsanna, a Magyarok Európában Egyesület elnöke, és hirdette a Séta az Életért rendezvényt, amelynek célja, hogy a résztvevők közösen emlékezzenek a meg nem született gyermekekre, és felhívják a figyelmet az élet értékére. Egyből megszólítva éreztem magam. Zsuzsa tanácsára elvégeztem a Kiáltás az Életért Egyesület tanácsadó képzését, hogy ítélkezésmentesen segíteni tudjak azoknak a várandós kismamáknak, akik válsághelyzetbe kerültek. Az igazi elhívást az életvédelemre egy abortuszt feldolgozó lelkigyakorlaton kaptam, amelynek a végén minden résztvevő levelet írt a meg nem született gyermekének. Elneveztem a lányom, leírtam neki, hogy mi vezetett a döntésemhez, és bocsánatot kértem tőle. 

Akkor jöttem rá, hogy azzal lehetek legjobb anyukája a mennyben lévő gyermekemnek, ha teszek azért, hogy más gyermekek ne kerüljenek idő előtt a mennyországba. 

Kép

Fotó: Hajdani Józsefné Magdi

Pár éve már ön a 40 Nap az Életért mozgalom magyarországi szervezője. Mi célt szolgál az évente kétszer megrendezett kampány?

Magyarország 2017-ben csatlakozott a 2004-ben indult nemzetközi kezdeményezéshez, akkor még koordinátorként vettem részt benne. Célja, hogy minden megfogant magzat megszülethessen, a halál szellemisége helyett pedig az élet szellemisége kapjon teret. Most is zajlik (szeptember 27-től november 5-ig) az őszi 40 napos ima, böjt, békés jelenlét-kampányunk Budapest, Székesfehérvár és Vác egy-egy kórháza előtt. Budapesten a Hugonnai Vilma téren találkozunk mindennap reggel héttől este hétig, amelyre várunk mindenkit, aki szeretne imádkozni egy órát a megfogant gyermekekért, a válsághelyzetbe került kismamákért, a gyermekvesztés fájdalmában szenvedőkért, a fiatalok megfelelő felvilágosításáért, a civil életvédő, segítő szervezetek eredményes működéséért, a kórházi dolgozókért, azért, hogy minél több gyermek megszülethessen.

Milyen hatása van a kampánynak?

Évről évre világszerte több száz város csatlakozik a kampányhoz, amelyben húszezer gyülekezet működik együtt, és több mint egymillió önkéntes vesz részt. Közbenjárásunknak köszönhetően több mint 20 ezer gyermek menekült már meg az abortusztól (hivatalosan ennyiről tudunk). Magyarországon négy konkrét esetről is be tudunk számolni, amikor a mi imánk, jelenlétünk és egy-egy résztvevőnk gyakorlati segítségnyújtása befolyással lehetett arra, hogy az édesanya az élet mellett döntött és nemet mondott az abortuszra. 

Világszerte több mint 250 abortuszt végző egészségügyi dolgozó tért meg és hagyta ott munkáját, illetve több mint 100 abortuszközpont zárt be vagy szűnt meg. 

Hiszünk az ima erejében, hisszük, hogy Isten csodát tud művelni a szívekben. Életvédő szolgálatomban én is nap mint nap érzem Isten gondoskodó szeretetét, például mindig küld imádkozókat a helyszínekre, hogy folyamatos legyen a jelenlétünk, tavasszal Debrecenben, most ősszel – ahogyan említettem – Vácon és Székesfehérváron is imádkoznak a magzatok életéért. Személyes életemben Isten egy fogadott és három édes unokával ajándékozott meg, a negyedik úton van.

Babilontól Aquincumig 

„Ha valakinek a házában tűz üt ki s az ember, a ki oltani megy, a ház gazdájának holmijára emeli szemét, sőt a háziúr holmiját eltulajdonítja: az illető ugyanabba a tűzbe dobassék” − olvasható Hammurapi babiloni király i. e. 17. századi törvényei között. A tűzzel kapcsolatos íratlan szabályok azonban már 800 ezer évvel ezelőttre is visszanyúlhatnak. A régészeti emlékekből kiderül, hogy védekezésképpen tűzgyújtó gödröket ástak, kövekkel vették körbe a tűzrakó helyet, az ókori Egyiptomban pedig oltóvödröket használtak. 

Az első hazai tűzoltóemlék egy 228-ban készült víziorgona, amit az Aquincumi Tűzoltóság kapott ajándékba. 

Az önkéntesek ekkor még vízbe vagy ecetbe áztatott posztódarabokat, nyers állatbőröket, szivacsokat használtak az oltáshoz, amihez a tárolók és kutak szolgáltatták a vizet.

Diákok a tűzvonalban 

A középkorban a céhek feladata volt a tűzvédelem, azonban a város különböző pontjain élő kereskedőket nem tudták elég gyorsan mozgósítani. A 17. században a kollégiumban élő diákok bevonásával alakítottak tűzoltó csapatokat. 
Az ipari forradalommal megszülető gyártelepek védelme több szakértelmet és modernebb eszközöket igényelt, a bőrvödrök és lajtoskocsik nem voltak megfelelőek a nagyobb tüzek oltására. Ezekre a hiányosságokra derült fény 1835-ben Aradon, amikor kigyulladt egy kereskedő háza, amelynek emeletén puskaport tároltak. A céhes osztag nem ért oda időben, diákok hozták ki a robbanásveszélyes anyagot az épületből, így megmentve a várost. Még aznap döntöttek az első önkéntes testület, az Aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar létrehozásáról.

Kép

Tűzpasa 

1860-ban tűz ütött ki Nagycenken. 

A mentésben részt vett Széchenyi István fia, Ödön is, aki szembesülve a szervezetlenség okozta pusztítással, a tűzvédelemnek szentelte életét, 1863-ban megszervezte a hazai tűzoltóságot. 

Az 1848-as szabadságharc leverése után a politikai vezetés nem támogatta a hivatalos egyesületek létrejöttét, így a tűzvédelem intézményesülésére csak a kiegyezéssel került sor. 1866-ban kezdte meg működését a Rösch Frigyes által megalapított Soproni Torna- és Tűzoltó Egylet, amit 1870-ben a 12 fő vezetésével létrejövő Magyar Országos Tűzoltó Szövetség követett. Az elnök, Széchenyi Ödön hírneve az országhatáron túlra is eljutott, 1874-ben a szultán meghívására Törökországba utazott, hogy létrehozza a konstantinápolyi tűzoltóságot. Erőfeszítéseiért jutalmat is kapott, első keresztényként kapta meg a pasa címet.

Kárvallottak

1886-ban festette meg Feszty Árpád a Kárvallottak című festményét, amely a hetényi tűzvész áldozataira hívta fel a figyelmet. A tűzvédelem érdekében egyre több esetet vizsgáltak ki, így a Párizsi Nagyáruház 1903-as, 30 ember halálát okozó szerencsétlenségét is. Nem csupán a dolgozók voltak felkészületlenek, a tűzoltóság hiányosságaira is rámutatott az esemény, aminek eredményeképpen többek között megemelték a tűzoltók és az autók számát is. A korabeli tűzoltóság egyik legnagyobb tragédiája Ököritófülpösön történt 1910-ben. Mulatságot rendeztek a csűrben, a korlátozott férőhelyek miatt azonban eltorlaszolták az ajtókat, így amikor egy lampion miatt kigyulladt a tető, nem volt menekvés. A tűzvésznek 312 halálos áldozata volt.

Kép

Fotó forrása: Fortepan/Bojár Sándor

Törvénybe iktatva

A századfordulón már több mint 60 ezer tűzoltó szolgált, 1912-re pedig közel 9 ezer tűzoltóság működött országszerte, de az első világháború megakasztotta a fejlődést. Az országos helyzet rendezésére 1936-ban létrejött az első tűzrendészeti törvény, sok új előírással. 

Ezután pedig egymás után bukkantak fel a találmányok, megjelent a motoros fecskendő, a tűzjelző rendszer és a szárazoltó készülék is. 

„Legutóbb Párisban kísérletet tettek egy újfajta füstálarcczal. […] Egy tűzoltó felvette és fél óra hosszáig tartózkodott a fojtó füstben. Mikor a füstből kijött, egy orvos megvizsgálta és teljesen egészségesnek találta” – olvasható a Tolnai Világlapja 1909-es számában.

Az átalakulás évtizedei 

A második világháború alatt ismét szétesett a tűzvédelem, sok tűzoltó elesett vagy hadifogságba került, a felszerelés megsemmisült. 1948-ban született meg az egységes állami tűzoltóság, a fokozott biztonság érdekében községi és üzemi őrségeket is létrehoztak. Átalakult a képzés rendszere, új egyenruhát, sisakot kaptak az immár katonai rendfokozattal bíró tűzoltók. 

A rendszerváltást követően a tűzoltás és a műszaki mentés az önkormányzatok feladata lett, tíz évvel később pedig visszakerült az állami feladatok közé. Ma a tűzoltóság a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága alatt működik. 

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

Egy hely, amit a diákok magukénak éreznek

Az 1980-as években, egy alföldi településen jártam általános iskolába. A mai napig emlékszem rá, hogy alsó tagozatosként mennyire ódzkodtam a kinti WC használatától, viszont az egyáltalán nem tűnt fel, mennyire kicsi az osztályterem, ahol harmincnégyen tanultunk. A tanterem falait a saját rajzaink, fotóink és a tanár néni által készített csodaszép festmények díszítették, amiket hónapról hónapra lecserélt. Hozott terítőt és gyümölcskosarat az asztalra, függönyöket az ablakokra és játékokat a játszósarokba, így nem is vettem észre, hogy a falakon a festék málladozik, és a székek, asztalok a sok használattól már szinte teljesen simára koptak.

Annak idején nem igazán volt még kutatás arra vonatkozóan, hogy vajon van-e hatása az iskolaépület adottságainak, szerkezetének és a tanterem berendezésének a tanulmányi eredményekre. Ma már tudjuk, hogy a tantermek körültekintő berendezésével pozitív hatást gyakorolhatunk a diákok teljesítményére. Nem meglepő módon a sötét, ablak nélküli, szűkös tanterem, a kevés oxigén és a nem megfelelő levegőhőmérséklet rontja a tananyag elsajátításának eredményességét. Ám a tanteremben található dísztárgyak és a falak dekorációja jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy mennyire érzik a diákok magukénak a termet, ami szintén befolyásolja általános közérzetüket és iskolai teljesítményüket. 

„A nagylányom már gimnáziumba jár. Egy gyönyörű épületbe, amely csupa ablak és fény, tágas, többfunkciós terekkel. 

A tantermük egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy átlagos osztályterem, inkább hasonlít egy olyan otthonra, ahol sok időt tölt az ember. 

A falak tele vannak a diákok által kedvelt idézetekkel, vicces aranyköpésekkel, kedvenc énekeseik, színészeik posztereivel, az osztály mindennapjai során elkapott pillanatképekkel és sok-sok növénnyel. A terem végében pedig még egy szobabicikli, egy bordásfal és egy mini kosárpalánk is helyet kapott, ahol a szünetekben versenyeket rendeznek a gyerekek” – meséli Gábor, a 15 éves Kata édesapja.

Tamáska Máté épületszociológus szerint egy ideális tanterem több funkciót is képes betölteni: „A különböző típusú munkák végzéséhez jó, ha különböző zónákat rendeznek be a tantermekben: így lesz csapatban tanuló rész és csendes, egyedül tanuló sarok is. Ha elég nagy a tanterem, az előző két területhez hozzátehetnek még egy pihenőzónát is, valamint arra is lehetőséget kell adni a diákoknak, hogy mozoghassanak a feladatok megoldása közben, mert a kisebb gyerekeknek sokszor nehézséget okoz az egyhelyben ülés” – magyarázza az épületszociológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Térpedagógiai Műhelyének vezetője.

Visszahúzó struktúrák

A szakember szerint ma a legtöbb osztályterem túlzsúfolt, pedig a termek legalább 60 százalékát fel kellene szabadítani ahhoz, hogy legyen hely a mozgáshoz, a rajzoláshoz és a játékhoz.
„Ám nem ez az egyetlen gond az osztálytermek zömével. A hagyományos berendezés – vagyis amikor a hosszúkás osztályterem egyik végén a katedra áll, amely előtt padsorok sorakoznak – valójában csak a frontális oktatáshoz használható igazán, az összes többi pedagógiai módszerhez más térre lenne szükség. 

A mai iskolák többsége a 150 évvel ezelőtti elvárások szerint épült, a kaszárnyák mintájára. 

Ez akkoriban tökéletesen megfelelt a poroszos oktatási stílusnak, amelynek lényege a fegyelmezés, a tanár és a diák közötti alá-fölérendeltségi viszony hangsúlyozása, ez azonban ma már teljesen idejétmúlt” – hangsúlyozza.

A jövő iskolái

A szakember szerint jól látható irány az „iskolaházak” megteremtése – vagyis olyan közösségi tereket alakítanak ki a termek előtt, amelyeket két-három osztály használ pihenésre, tanulásra, olvasásra. „A csak közlekedésre alkalmas tereket igyekeznek minimalizálni, az épületeket pedig megnyitni az udvar felé. Arra is egyre inkább odafigyelnek, hogy az iskolaépületekhez természetes anyagokat használjanak, hiszen ez önmagában is nevelő hatású” – sorolja a további trendeket.

Sok helyen próbálják valódi közösségi térré alakítani például a túlméretezett folyosókat növényekkel, könyvespolcokkal, máshol az osztálytermek berendezésén változtatnak. Az Apor épületszociológiával foglalkozó oktatója szerint többek között azért érdemes megtörni a padsorok zárt egységét, hogy minél több közvetlen, személyes interakció jöjjön létre a tanár és a diákok között. Ehhez azonban sok „közlekedési útvonal” kell a padok között, hiszen a pedagógus nem a katedrán állva tud hatékonyan tanítani, hanem akkor, ha folyamatosan mozog a teremben. 

Egy nem új, mégis zseniális találmány: az iskolakert

A Térpedagógiai Műhely vezetője szerint az iskola életébe az udvart is érdemes bevonni – nem csak testnevelésórákat lehet kint tartani, egyre népszerűbb megoldás, hogy szabadtéri tanulási helyeket, kültéri tantermeket alakítanak ki. 

Hasznos pedagógiai eszköz az iskolakert is, amelyeket a gyerekek gondoznak, munkájuk közben számos ismeretet szerezve.

„A növényeknek egyébként is jó hatásuk van a közérzetre, sok vizsgálat kimutatta, hogy a kertre, parkra néző osztálytermekben a gyerekek jobban tudnak figyelni, és az agresszivitás szintje is szignifikánsan alacsonyabb, mint azokban a termekben, amelyek egy lebetonozott udvarra néznek” – magyarázza.

Az iskolakert jótékony hatásáról én is be tudok számolni, az iskolánkban ugyanis egy komplett gazdaság működött, amelynek növényeit mi, tanulók gondoztuk. Megtanultunk palántázni, metszeni, gyomláltunk, ástunk, és betakarítottuk, ami megérett. Mindent, amit leszüreteltünk, az iskola menzája dolgozott fel, így amikor az általunk szedett almából készült leves, azt mindannyian lelkesen – és persze nagyon büszkén – kanalaztuk.

Kép

Illusztráció: Pxhere

Hazai iskolák, amelyeket Európa-szerte példaként emlegetnek

„Az elmúlt 60–70 évben számtalan iskolaépítészeti kísérletezés zajlott a világban, és a folyosós, cellás iskolától indulva a tanulótömbökön át eljutott a tanulási tájig és a hatalmas, áramló térig. És erre ma már rengeteg megvalósult, szép példával találkozunk, nemcsak külföldön, hanem itthon is – írja Fürdős Zsanett építész, az Építészfórum szerzője. – Ilyen a Debreceni Nemzetközi Iskola is, amelynek épülete egy kör alakzatban öltött testet. Ez a geometriai alakzat nemcsak az intézmény alakját adja, erre a gyűrűre szerveződik minden: a tantermek füzérként fűződnek egymásra, és e koncepcionális kör vonala mentén, külső térként az erdő irányában, a tankertek is. Az épület védelmezőn öleli körbe a külső közösségi tereket és sportpályákat, valamint a félig földbe süllyesztett tornatermet. Ennek a tetején található a terepszint felett lebegő kosárlabdapálya is, amit a tantermek szintjéről hidakon keresztül közelíthetünk meg” – írja a szerző az épületről.

A tanulás itt nemcsak az osztálytermekben zajlik, hanem az iskola egész területén: a folyosó úgynevezett tanulóbuborékaiban (hubokban), a főbejáratnál lévő piramison ülve, az udvaron vagy akár az erdő szélén.

A frontális oktatáson túlmutató, sokféle tanulási helyzetet biztosító téri struktúrával működik az új Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont is, amelynek tervezésében a diákok, tanáraik, családjaik és a piarista tartományfőnökség egyaránt részt vállalt. Az iskola egyik nevezetessége a Forgó Tanterem, amely nem téglalap, hanem elnyújtott trapéz alakú. Ennek a formának pedig az az előnye, hogy a teremben való elfordulással dinamikus térérzet jön létre, így az sokféle funkciót képes ellátni: a leghosszabb oldal felé fordulva például tágasabb térben érzik magukat a diákok, így a tér az egész osztályt megmozgató vitafórumok ideális helyszínévé válik. A másik különlegesség pedig a Sutos Tanterem, amely L-alakú és kiegészül egy puhán kibélelt suttal, ahová be lehet kucorodni meseolvasáshoz, pihenéshez vagy játékhoz.

A világ legfuturisztikusabb iskolája

Egy hatalmas, színes kocka – kívülről csak ennyit lehet látni a dániai Ørestad Gimnáziumból, amelynek belső tereit az alapítók a pedagógusok és a diákok közreműködésével alakították ki. Mivel a gyerekek rengeteg csoport- és projektfeladatot kapnak, főként a kerek, félig nyitott helyiségekben, babzsákfotelekben és formatervezett, többfunkciós székeken ülve tanulnak. Az osztálytermeket üvegfalú, félig nyitott, folyamatosan alakítható terekre cserélték, miután tapasztalataik szerint a kerek és nyitott terek többféle oktatási módszer és eszköz kipróbálására alkalmasak, mint a hagyományos termek. 

A szakemberek az Ørestad Gimnáziumot − még tíz évvel az átadása után is − a világ legfuturisztikusabb iskolaépületének tartják. 

Kép

A dániai Ørestad Gimnázium belülről – Forrás: Flickr

A listán a dániai gimnázium mellett több skandináv ország modern iskolaépülete, így például a tágas terekkel, beszélgető- és olvasókuckókkal rendelkező svédországi Vittra School, valamint az amerikai The Sidwell Friends Middle School is szerepel. Utóbbira − amellett, hogy ott tanult Barack Obama volt amerikai elnök két lánya is − különleges csapadékvíz-újrahasznosító rendszere miatt figyelt fel a sajtó, a csapadékvízből ugyanis a hatalmas kertekbe is juttatnak.
Források: 
https://www.envisionexperience.com/blog/6-key-elements-of-21st-century-classroom-design 
https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.1177/2372732214548677 
https://www.nrel.gov/docs/fy02osti/30769.pdf 
https://eduline.hu/kozoktatas/20181215_milyen_lesz_a_jovo_iskolaepulete 
https://www.formiconcept.com/belsoepiteszet/mosonmogyorovar-piarista-iskolakozpont 
https://epiteszforum.hu/a-fogaskerek-is-lehet-epulet--debreceni-nemzetozi-iskola 
 

Miért feszítjük addig a húrt, amíg csak lehet? A hosszú távú alvásmegvonást meddig tolerálja a szervezet, és mindez hová vezet? Mi állhat a gyerekek és a kamaszok alvásproblémáinak hátterében, és mit tegyen a szülő? Ha kíváncsi rá, hogy hogyan függ össze a túlsúly a horkolásos légzéskimaradással, és miként vezet a krónikus rossz alvás időskori mentális betegségekhez, hallgassa meg a Spiritusz legújabb adását, amelyben Németh Szilvia dr. Terray-Horváth Attila szomnológussal beszélget.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

Reformátori karrier Magyarországon 

Ennek a vészterhes, ám izgalmas időnek volt jelentős, a hazai kálvinizmus kibontakozását maghatározó alakja Mélius Juhász Péter prédikátor, egyházszervező, tudós és egyházi író, ahogy később nevezték, a magyar Kálvin. Juhász Péter 1532 körül született a később a török által elpusztított Somogy megyei Horhi faluban. Nevét a kor divatjának engedve a mélius, juhász görög szóval egészítette ki. Lutheránus szellemben nevelkedett, a tolnai iskola növendékeként azonban mestere, Szegedi Kis István hatására a reformáció svájci irányzatához pártolt. 

1556-tól a reformáció szellemi bölcsőjének számító wittenbergi egyetemnek volt diákja. Doktori címének megszerzését követően hazatérve Debrecenben volt lelkész, 1561-től pedig, egészen fiatalon a tiszántúli egyházkerület püspöke, a hazai kálvinizmus első embere. 

A várostól számos kiváltságot szerezve, különösen az oktatás támogatását tartva szívügyének, a hazai reformáció fellegvárává tette Debrecent. 

Ekkor még együtt dolgozott későbbi nagy ellenfelével, idővel unitáriussá lett lelkésztársával, Dávid Ferenccel, igyekeztek megerősíteni a kálvinizmus pozícióit a Tiszántúlon. 

Ekkor, 1559-ben írta meg a nagyváradi zsinat alkalmából a kálvini úrvacsoratan részletes kifejtését tartalmazó munkáját, az Orthodoxa sententitiát, a hazai református egyház első hitvallását. Ezt követően állította össze Mélius Szegedi Gergely debreceni és Czeglédi György nagyváradi lelkésztársa segítségével első rendszerező hittani munkáját, a Debreceni és egervölgyi hitvallást, amelyben Zwingli és Kálvin szellemében tárgyalta az alapvető hittani témákat, kitért az egyházkormányzat, az istentiszteleti rend, a szertartások, a házasságjog kérdéseire, sőt gazdasági és politikai megfontolásokra is. Ezekkel a munkáival évszázadokra meghatározta a hazai református egyházi életet. 

1560 és 1562 között Debrecenben működött lelkésztársa, Huszár Gál nyomdája, amely sorra adta ki írásait. Miután Huszár Gál távozott, nyomdája Mélius szellemi irányítása alatt tovább működött, mint a legelső, azóta is folyamatosan fennálló hazai nyomdaüzem, amelynek napjainkban az Alföldi Nyomda a jogutóda. 

Mélius szenvedélyes, sőt időnként durva hangú, vitázó, türelmetlen ember volt, aki kezdetben a katolikus nézetekkel szállt szembe:

„nem baráti sírás, pityergés, éhezés, koplalás, bánat, zsákba való öltözés a poenitentia, hanem megújulás, újjáteremtés, megtérés: bűnnek, ördög hatalmának, törvény átkának elrontása, új szűnek, léleknek teremtése”. Később a kálvinizmusra legveszélyesebbnek ítélt antitrinitárius, unitárius, a Szentháromságot tagadó nézetek ellen emelte fel szenvedélyesen a szavát.

Teológia és herbárium

A hitvitázó lendület jutott érvényre dogmatikai traktátusaiban is, amelyben elutasítja az úrvacsora hagyományos katolikus felfogását, Az igaz szentírásbul kiszedett ének címűben pedig magának a Messiásnak tulajdonított fiktív beszédet fogalmazott meg a Szentháromság tagadói ellen. A Szentírást magyarázva azt vallotta, „látom hogy az Anyaszentegyházban való hű tanítók régtől fogva ezt mívelték, és nem csonkán-bonkán magyarázták az Apostoloknak, prófétáknak vagy Evangelistáknak a könyvöket, mint az álnok pápa a postillában redelte, hanem eleitől fogva elkezdvén mindvégig magyarázták azt az Isten népe előtt”. 

A bibliai nyelvekben képzett püspök fordította is a Szentírást. Közreadta Sámuel könyveinek és Jób könyvének átültetését. „Bolondok, eretnekek, pápalelkűek, akik érthető magyar nyelven írni, prédikálni, igazat, épületre Szentírást nem hagynak” – vallotta. 1567-ben Szegeden megjelentette Újszövetség-fordítását, bár ennek egyetlen példánya sem maradt az utókorra. Fordításai amolyan parafrázisok, kommentárok is voltak, hiszen a szent szövegeket lapszéli jegyzetekben magyarázta. 
Mélius természettudományos témájú művet is írt, a Herbarium című, német mintákat követő füvészkönyvet. 

Ez kora botanikai és orvoslási ismereteinek összefoglalása, magyar nyelven az első ilyen természetű, a külhoni munkák mellett saját megfigyelésekre és népi tapasztalatokra is támaszkodó összeállítás. 

A szerző a hazai növényvilág, fák, füvek, virágok leírása mellett betegségekkel szembeni hasznukról adott áttekintést, miközben nemegyszer elsőként örökítette meg azok magyar nevét. 

Kép

Kép forrása: Wikimedia Commons

Mélius Juhász Péter 1572-ben, alig negyven esztendősen távozott az élők sorából. Az iránta való tisztelet jeléül házát halála után lelkészlakás céljára Debrecen városa vette meg, a tanács pedig özvegyének és lányainak adómentességet szavazott. 

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Kalauz, amely segít eligazodni

„Fájdalom, mit is jelent nekem?!
Azt, hogy érzem, s el nem enged!
Pedig elengedném, szabadulnék tőle!
De fogva tart, s engem gyötör!
Szüntelenül, folyamatosan érzem!
Mi lesz így vélem?!”

A 12 éves Réka versének egy részlete ez. Problémájával nincs egyedül, ugyanis Magyarországon minden tizenharmadik fiatal visszatérő, életminőségét befolyásoló fájdalommal küzd: leggyakrabban fejfájással, hasfájással vagy mozgásszervi panaszokkal. A Bethesda Gyermekkórházban tíz éve nyitotta meg kapuit a Fájdalomkezelő Centrum, ahol ezeknek a gyerekeknek, tinédzsereknek, fiatal felnőtteknek igyekeznek segíteni. Most pedig egy edukációs könyv megírására vállalkoztak. 

A Fájdalomkezelő kisokos – Önsegítő kalauz szülőknek az érintett családoknak, szülőknek, pedagógusoknak, de a gyermekháziorvosoknak is kalauzként szolgálhat.

Megküzdési stratégiákkal, tippekkel segíti a fájdalom leküzdését. Nem az orvosi kezelést helyettesíti, de segít eligazodni a különböző kezelések útvesztőjében. 

„Mi intézkedünk és gyógyítunk, ő szenved. Tudjuk, és megnyugtatjuk magunkat, hogy a kettő összefügg, és hasznos, amit teszünk, mert ha a kórokot megtalálva eredményesen gyógyítunk, akkor utóbb a fájdalom is megszűnik. A fájdalomtól szenvedőt azonban nem a reménybeli elviselhetőbb közeli vagy távoli jövő, hanem a jelen és a kompromisszum nélküli siker érdekli. Akkor és ott csak az a fontos, hogy NE FÁJJON!” – fogalmaz a kötet előszavában dr. Velkey György főigazgató.

A könyvben arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy van megoldás, a terápiás lehetőségek sokrétűek. Szeretnének eljutni minden családhoz Magyarországon, akik olyan gyereket nevelnek, akinél mindennapos a fájdalom. A könyv a Móra kiadó gondozásában, a Családi Iránytű sorozat részeként jelent meg.

A gyulladás megszűnik, de a fájdalom megmarad

Nemcsak a Bethesda Gyermekkórház dolgozói, de a háziorvosok is gyakran találkoznak olyan kamaszokkal, akiknek a fájdalom a mindennapjaik része. „Érzem azt a tehetetlenséget, hogy szeretnék segíteni, de nem biztos, hogy tudom, hogyan tegyem” – mondta a kötet bemutatóján dr. Havasi Katalin, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke. Hangsúlyozta, ha egy gyereknek eltörik a keze, tudjuk, hogy meg fog gyógyulni, de a krónikus fájdalom nem ilyen egyszerű, hiszen nem egy szerv betegsége okozza. 
Az idegrendszerben keletkező fájdalmat csak az idegrendszerben lehet csökkenteni.

Hatvanezer gyermek érintett
A Bethesda Gyermekkórház 2016-os felmérése szerint a gyermekek négy százaléka – minden huszadik gyermek – folyamatosan erős, tízes skálán 8-as, 9-es erősségű fájdalommal küzd. Körülbelül 8 százalék, azaz 60 ezer gyermek érintett, ha nem is mindennapos, de az életvitelt erősen befolyásoló fájdalomban. A kutatás során országszerte 22 iskolában kérdeztek meg tizenéves gyerekeket. Arra voltak kíváncsiak, van-e fájdalmuk, ha igen, mióta tart, és mennyire befolyásolja az életüket?

A könyvet Dr. Major János, a Fájdalomkezelő Centrum főorvosa és Varga Zsófia Katalin klinikai szakpszichológus szerkesztette, tíz évvel ezelőtt ők ketten kezdtek el először a centrumban dolgozni. A 2013-as indulás óta mostanra több mint tízfős szakembergárda végzi a munkát: gyermekgyógyász szakorvosok, pszichiáterek, pszichológusok, gyógytornászok. Németországi minta alapján valósult meg, itthon ez az egyetlen ilyen központ, így az egész országból fogadnak pácienseket. De mégis milyen tünetekkel érkeznek hozzájuk?

„A fejfájás a leggyakoribb panasz, ami visszatérően jelentkezik. A hátterében nincs állandó gyulladás vagy megműtendő sebészeti probléma, hanem érzékennyé válik a fájdalomérző rendszer, azért, mert egy gyerek például beveri a fejét, vagy megdobják labdával és agyrázkódást kap. Eközben viszont más stresszhatás is éri az iskolában vagy a családban: ez lehet akár egy költözés vagy egy háziállat halála is” – magyarázza kérdésünkre Dr. Major János. 

„Ilyenkor a fájdalomérző rendszer aktív állapotban marad. Olyan mintha az autó riasztója állandóan szólna” – szemlélteti. 

Vagyis már egy egészen kis ingerre, legyen az a reggeli indulás az iskolába, elkezdődik a fejfájás, hasfájás, ízületi fájdalom. Van, akinek egy lábtörés, bokaszalag-szakadás vagy daganatos betegség is kiválthatja a krónikus fájdalmat. Ilyenkor a gyulladást kezelik, az megszűnik, de a fájdalom megmarad. 

Kép

A Fájdalomkezelő Centrum tízéves jubileumára rajzpályázatot hirdettek, a képen néhány díjnyertes alkotás – Forrás: Bethesda Gyermekkórház 

Mit tegyen a szülő?

Évről évre több beteget tudnak ellátni, ma már éves szinten 300–400 új páciensük van. Fiatal felnőtteket is fogadnak 25 éves korig, de a többség 13–14 éves korban érkezik a centrumba, ahol egyszerre rendel szakorvos, pszichológus, gyógytornász és nővér. Mindezeken túl elmaradhatatlan a család jelenléte. Amikor egy család először érkezik a centrumba, első lépésben összegyűjtik azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják a fájdalmat: napirend, alvási szokások, mozgás mennyisége, gyógyszerszedés. 
„Mindig van egy testi, egy pszichés és egy szociális rész. Ha valakinek fáj a feje, nem lesz jó a kedve, és egy idő után már nehéz eldönteni, hogy melyik volt előbb: a fejfájás vagy a rossz hangulat – részletezi a főorvos. Kiemeli, nagyon fontos, hogyan reagál a szülő a gyerek fájdalmára. – Ha azt mondja, hogy »feküdj le, ne csinálj semmit, vegyél be gyógyszert«, akkor ez passzív állapotba teszi a gyereket. De nem ez a cél. 

A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, az a jó, ha a szülő úgy viselkedik, mint egy edző. 

»Ha fáj a fejed, akkor is menj iskolába, találkozz a barátaiddal, segíts otthon!« Azzal, hogy a gyerek mindenben részt vesz, a fájdalom elkezd csökkeni, egy idő után pedig megszűnik.” 

Ez a könyv nem tanulmánykötet, hanem kisokos. Kézzelfogható eszköztár, amely segítséget jelent a családoknak. Megtudhatjuk belőle, hogyan lesz hevenyből krónikus fájdalom, s melyek a leggyakoribb krónikus fájdalmak. Hogyan tudunk otthon segíteni, és melyek azok a felkiáltójelek, amelyek megjelenésekor mindenképp orvoshoz vagy pszichológushoz kell fordulni. Testmozgás, stresszkezelés, relaxációs módszerek, pszichoterápiás lehetőségek – erre mind-mind kitér a kötet. A végén pedig bemutatnak olyan pácienseket is, akik megküzdöttek a fájdalommal. 

„Azt éreztem, hogy fel fog robbanni a fejem” 

Ilyen fiatal Tóth Julianna is, aki évekkel ezelőtt tinédzserként került a Fájdalomkezelő Centrumba. „Tipikus fejfájós kislány voltam, az iskolában minden stresszesebb napon azt éreztem, hogy fel fog robbanni a fejem” – kezdi. Majd úgy hozta az élet, hogy átesett egy súlyos fertőzésen, amelynek következtében élet-halál közötti állapotba került. Ez poszttraumás stressz szindrómát (PTSD) okozott nála, ami tizenhét éves korára nagyon erős fejfájáshoz vezetett. „Elkezdett erősödni a fájdalom, annyira, hogy már mindennap erős fájdalmam volt. És hát mit csinál az ember, ha fáj a feje, bevesz egy tablettát. Egy idő viszont után már ez sem segített” – mondja. Így került végül a Bethesdába, először a neurológiára, majd a Fájdalomkezelő Centrumba. 

„Világossá vált számomra, hogy ez nem egy egyszerű fejfájás, nem migrén, hanem lelki eredete is van. Ahogy elfogadtam ezt a tényt, úgy tudtam a fájdalomkezelés útján elindulni” – fogalmaz. 

Másfél éves munka után jutott el oda, hogy ma már nem nagyon fáj a feje. „Sokkal jobban megismertem önmagamat, a betegséget” – szögezi le. 

Julianna története valóban sikertörténet, a 21 éves fiatal lány ugyanis már segédápolóként dolgozik a Semmelweis Egyetem Gyermekklinikájának Gasztroenterológiai és Hepatológiai Osztályán, emellett csecsemő- és gyermekápolónak tanul.
„A saját betegségemmel való megküzdés is motivált arra, hogy ezt a hivatást válasszam” – meséli. Arról is beszélt, fontos célnak tekinti, hogy a fekvőbeteg-ellátásban – ahol akár hónapokig is kezelnek gyerekeket a kórházban – nagyobb legyen a hangsúly a krónikus fájdalommal küzdőkön. Az érintett betegeknek, családoknak pedig azt tanácsolja, legyenek türelmesek, ami talán a legnehezebb.
„Leginkább önmagunkkal szemben kell türelmesnek lenni. Fel tudunk állni, és le tudjuk győzni a fájdalmat, mert nagyon-nagyon jó érzés, amikor már nem fáj” – teszi hozzá.

A könyv megtalálható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt.

„Az egész társadalmunkra jellemző a mentális problémákkal küzdők megbélyegzése. Ez különösen igaz a segítő szakmákra, mint amilyen az állatorvoslás is” – állítja dr. Tiana Kelly szociológus a BBC nemrég megjelent kisfilmjében, amely az állatorvosokat sújtó mentálhigiéniai problémákról szól. „Sok szenvedést látunk az állatoknál, és ez nehéz, mert mindenkinek szeretnénk segíteni, de nem mindig lehetséges. A hivatásunk abban az értelemben sem hétköznapi, hogy az állatorvosoknak napi szinten kell eutanáziát gyakorolniuk” – magyarázza Bridget MacDonald okleveles állatorvosi technikus. 
A gazdik legtöbbször családtagként gondolnak kedvenceikre, és amikor orvoshoz viszik őket, azt várják, hogy állataik meggyógyuljanak. 

Amikor pedig a történet szomorú véget ér, és elaltatják az állatot, a gyászreakcióba sokszor az orvos is bevonódik, akitől nemcsak azt várnák el, hogy véghezvigye a csodát, de azt is, hogy olcsón tegye. 

 Az embereknek nyújtott egészségügyi szolgáltatásoktól eltérően az állatokkal foglalkozó ellátók kevés támogatást kapnak, ezért a szolgáltatásaiknak minden országban jellemzően busás áruk van. Ráadásul amikor a kezelés sokba kerül és nem is vezet eredményre, az ellátásban dolgozókat sokszor személyesen vagy online kezdik zaklatni, elárasztva elégedetlen hozzászólásokkal a vállalkozás internetes felületeit. „Folyton arra kérnek, hogy adjak gyógyszert, vagy szolgáltassak ingyenesen, ha pedig nem teszem, ócsárolnak és fenyegetnek” – mondja egy érintett.

Az állatorvosok másik stresszora, hogy a betegeik nem tudják elmondani nekik, hogy mi a baj. Mentális állapotuk romlásához továbbá az is hozzájárul a növekvő költségek mellett, hogy sokszor olyan emberek fordulnak hozzájuk segítségért, akik nem engedhetik meg maguknak a kezeléseket. „Elég demotiváló az állatorvosok számára, ha pénzhiány miatt kell abbahagynunk a gyógyítást vagy elaltatnunk az állatokat” – nyilatkozta dr. Warvick Vale állatorvos a The Guardiannek. Sok országban ráadásul nagyon drága a képzés, ezért a fiatalok csillagászati tartozással kezdik hivatásuk gyakorlását, ami szorongáshoz vezet.

A haszonállatokkal dolgozó szakemberek vállát mindezen túl még az a felelősség is nyomja, hogy ha valamilyen betegég üti fel a fejét a gazdaságban, az orvosnak teljes állományok életéről vagy haláláról kell döntenie a fertőzés megfékezése érdekében. 

Amikor pedig közli a rossz hírt a gazdával, sokszor egy család egzisztenciáját látja összeomlani, és az sem ritka, hogy a tulajdonos kétségbeesésében fizikailag vagy verbálisan nekiesik a diagnosztának. 

Egy magyar kutatás szerint, bár az állatorvosokat érintő depressziónak nagyobb szakirodalma van a tengerentúlon, a hazai szakemberek is szembesülnek ezzel a problémával. Itthon az állatorvosok több mint 80 százaléka érintett lehet a kiégésben, és a válaszadók több mint 30 százaléka mutat szuicid hajlamot.
„Az öngyilkosságra vonatkozó kérdésre is többféle lehetséges válasz szerepelt a kérdőívben: sokszor, gyakran, néha, soha. Az értékelés során mi a »néha« választ is öngyilkossági késztetésnek vettük, mert a néha is elég lehet ahhoz, hogy az illető egy elkeseredett pillanatában vagy valamilyen gyógyszer, esetleg alkohol hatása alatt meg is tegye, főleg, hogy kéznyújtásnyira vannak tőle az erre alkalmas gyógyszerek. Így jött ki a szám” – magyarázza a kutatást végző Medvecz Réka állatorvos. 

Szakértők szerint fontos, hogy az állatorvosokat már a képzés során tudatosan felkészítsék a mentális kihívásokra, és az is segíthet, ha azok a szaktekintélyek, akikre felnéznek, megosztják velük, hogy ők is kértek már segítséget, amikor úgy érezték, nincsenek jól. A társadalom részéről pedig több együttérzésre és tudatosságra van szükség, hogy a gazdik tisztán lássák a velük szemben álló embert, aki segíteni akar, de megvannak a maga korlátai.

Források: BBC, The Guardian, Time

Bebizonyosodott: a játék fejleszti az empátiát

Mostanáig nagyon keveset tudtunk arról, hogyan működik az agy játék közben, mert az agyműködést vizsgáló eszközökhöz arra volt szükség, hogy a vizsgált személy teljesen mozdulatlanul üljön egy zárt térben. Szerencsére egy új technológiát – az fNIRS (funkcionális közeli infravörös spektroszkópia) módszert – arra fejlesztettek ki, hogy a gyerekek agyműködését szabad mozgás közben is vizsgálni tudja. A Cardiff University kutatásában gyerekeket hívtak fel arra, hogy játszanak úgy, mint otthon (szabadon, instrukciók nélkül), miközben az fNIRS technológia segítségével mérték az agyműködésüket. A játékidőt részekre osztották, különféle játékokkal. Fél órát játszottak babákkal, és fél órát tableten. A babázás során kiegészítőkkel (pl. házikó, mentőautó) is játszottak, míg a tableten két különböző játékot próbálhattak ki. Mind babázás, mind tabletezés közben a vizsgált gyerekek hol játszótárssal, hol egyedül játszottak. 

A gyerekek az egész foglalkozás alatt egy úgynevezett fNIRS sapkát hordtak (ami egy úszósapkához hasonlít), így az agyműködésüket mindkét típusú játék során mérni tudták. 

A kutatás kimutatta, hogy a babázás a szociális információ feldolgozásáért, például az empátiáért felelős agyi régiót aktiválja, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek gyakorolják és használják ezeket a készségeket akkor is, amikor egyedül játszanak. 

Ám míg az egyszemélyes játék alkalmával az agy érintett régiója ugyanolyan aktív volt, mint amikor társat is kaptak a gyerekek, addig az önálló tabletes játék során ez az aktivitás jóval alacsonyabbnak bizonyult, még ha a játékok jelentős részben kreatív elemeket is tartalmaztak.
 

A Barbie és a Cardiff University 2019-ben indult közös kutatásának első szakaszában dr. Sarah Gerson, a Cardiff University kutatója és csapata elsőként mutatta ki képalkotó eljárással a babázás gyerekek agyára gyakorolt hatását. A kutatás során összesen 33 négy és nyolc év közötti gyerek agyi tevékenységét figyelték meg babázás közben. A vizsgálat szerint az agy társasinformáció-feldolgozásért, így például az empátiáért is felelős része akkor is működésbe lépett, amikor a gyerekek nem a társaikkal, hanem egyedül játszottak. 

„Ez egy teljesen új felfedezés. A problémamegoldó vagy építő játékokkal szemben a babázás arra ösztönzi a gyerekeket, hogy megteremtsék a saját képzeletbeli világukat, és más emberekről, a velük való interakcióról gondolkozzanak. Az általunk mért agyi aktivitás arra utal, hogy a babákkal való játék segít begyakorolni a később oly fontos szociális készségeket. Ráadásul úgy gondoljuk, hogy ez a világon mindenütt így van, mivel az agy empátiáért és társas készségekért felelős részét hat kontinens számos kutatása egybehangzóan ugyanitt azonosítja” – mondta dr. Gerson.

Babákkal a jobb kommunikációért

A kutatás második szakaszában a kutatók a játék közbeni kommunikáció fejlődést támogató hatását vizsgálták. Kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik babázással töltötték az idejüket, jelentősen többet beszéltek mások érzéseiről és gondolatairól, mint azok, akik a kutatás ideje alatt tableten játszottak.
 
„Amikor a gyerekek babázás közben különféle helyzeteket játszanak el, gyakran hangosan kimondva fogalmazzák meg az egyes szereplők érzéseit és gondolatait. Az ilyen – játék során elképzelt – érzések meghallgatása, valamint ezek átélése és a kitalált szereplőhöz kapcsolása segít fejleszteni a mások belső érzésvilágát érintő kommunikációt, hosszú távon pedig az empatikus és szociális készségeket” – mondta dr. Sarah Gerson, a kutatócsoport vezetője. 

„Ezek a készségek a gyerekek számára nemcsak az új barátságok kialakítása és fenntartása során lehetnek hasznosak, hanem a szüleiktől és tanáraiktól való tanulást is megkönnyíthetik.”

A játék kommunikációs híd a szülő és gyermeke között

A kutatási eredmények arra is felhívták a figyelmet, hogy a játék „híd” lehet a gyermek és a szülő közötti kommunikációban. Ha a szülő odafigyel gyermeke játékára, abból rengeteg hasznos infomációhoz juthat: ahogy a gyerek játszik, az rávilágíthat olyan eseményekre, amelyekről nem tud – vagy nem akar – beszélni, ám frusztrálja, félelemmel, szorongással tölti el. Ha a gyerek negatív élménnyel tér haza az oviból, nem biztos, hogy meg tudja fogalmazni a történteket, a babázás azonban segít, hogy ezeket az élményeket újrajátssza, és ezáltal feldolgozza, lezárja. 

Ugyanakkor a játékból a szülő számára is fény derülhet arra, hogy valami történt aznap az oviban. A játék egy közös nyelv, híd a szülő és a gyerek között; főként kiskorban, amikor a nyelvi készségeik még nem olyan fejlettek, hogy meg tudjanak fogalmazni érzéseket, élményeket. Ezért is fontos, hogy figyeljünk arra, mivel és hogyan játszik a gyermekünk.

Kép

Fotó: Pexels/Karolina Grabowska

A babázás az autista gyerekeknél is működik

A kutatás legújabb, harmadik szakaszában olyan gyerekeket is bevontak a megfigyelésbe, akiknél autizmusra utaló viselkedésformákat észleltek, vagy nehezen kommunikálnak másokkal és beilleszkedési problémákkal küzdenek. 
„Tanulmányunk kimutatja, hogy a babákkal való játék ösztönző lehet a gyermekek szociális feldolgozási folyamataira nézve, függetlenül az idegrendszeri fejlődési típusuktól. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a gyermekek hatékonyan képesek használni a babajátékot a szociális forgatókönyvek gyakorlására és a szociális készségek, például az empátia fejlesztésére, még abban az esetben is, ha az adott gyermeknél az autizmussal általában összefüggésbe hozott idegrendszeri különbségekre (neurodivergens) jellemző vonások figyelhetők meg” – fejtette ki dr. Sarah Gerson.

Babázó gyerekből sikeres felnőtt

„A gyerekkor jó játékai, például a babázás vagy a mesehallgatás fejlesztik a képzelőerőt, a társas érzelmi készségeket, így az empátiát. A szituációs játékok, szerepek eljátszása a babákkal lehetőséget adhat a gyerekek számára, hogy a saját életükben zajló társas élményeket újra átgondolják, feldolgozzák, valamint megélhessék és megérthessék a szereplők szempontjait. 

A fejlettebb szociális érzékenység és a társas élet információinak részletgazdagabb feldolgozása mélyebb megértést, jobb konfliktustűrést, konfliktuskezelést eredményezhet.

Az ilyen gyerekek elfogadóbbak a többiekkel, segítőkészebbek és képesek mások érdekeit is képviselni, például egy iskolai helyzetben, amikor meg kell védeniük egy társukat mások zaklatásával szemben” – mondta a kutatás megállapításai kapcsán dr. Belső Nóra pszichiáter szakorvos.

Források:
Kutatások:
https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fnhum.2020.560176/full 
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/desc.13163 
https://shop.mattel.com/pages/barbie-benefits-of-play 

A tanárok teljesítményét elismerő díj 2022 óta viseli Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő nevét, aki 1965-ben az év statikusa címet nyerte el az USA-ban. A díj elnevezésével az alapítvány  ösztönözni szeretné a középiskolás lányokat a mérnöki pálya választására, valamint azt is hangsúlyozza, hogy a tudományos munkában és kutatásban ugyanolyan karrierlehetőségek állnak a nők, mint a férfiak előtt.

Az elismerést olyan pedagógusoknak ítélték oda, akik tanítványaikat a műszaki és természettudományi pályák választására orientálják, valamint akiknek diákjai kimagasló eredményeket értek el hazai és nemzetközi tanulmányi és szakmai versenyeken.

Alább olvasható a Pécsi Eszter Tanári Díjban részesült tanárok neve:

Bakosné Novák Andrea (Kempelen Farkas Gimnázium, Budapest) 
Czirók Adrienn (Eötvös József Gimnázium, Budapest) 
Csizmaziázné Fazekas Beáta (Lovassy László Gimnázium, Veszprém) 
Drávucz Anita (Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok) 
Dr. Fülöp Zsolt (Gödöllői Református Líceum Gimnázium)
Gyertyán Attila ( ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium) 
Horváth Ferenc (Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest) 
Kilián Balázsné Raics Katalin (Ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma, Pécs) 
Molnár Krisztina (Miskolci Herman Ottó Gimnázium) 
Pásztorné Petrétei Noémi (Gödöllői Török Ignác Gimnázium) 
Dr. Türk Gábor (Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium)

A Pécsi Eszter Tanári Díjban részesült pedagógusok aktív tananyagfejlesztők, közösségépítők, új ismeretek és módszerek fejlesztői és terjesztői, igazi példaképek. A díjazott tanárokról készült kiadvány elérhető itt.

A díjakat Czigány Tibor rektor és Pakucs János, az alapítvány kuratóriumának elnöke adták át. A díjátadó ünnepségen a 11 kiváló pedagógust Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára, Csépe Valéria, a MAB elnöke, Erdei Anna, az MTA főtitkárhelyettese és Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke köszöntötte.

Hazánkban a tanulmányaikat a felsőoktatásban megkezdő diákoknak még a negyede sem választja a műszaki-és a természettudományi szakokat, és ezen belül különösen alacsony a nők száma. Hajnal Gabriella szerint a pedagógusok egyik legfontosabb feladata megtalálni a tehetségeket és lehetővé tenni, hogy szárnyalhassanak. Törekszenek arra, hogy a középiskolai természettudományos fakultációk létszámtól függetlenül, akár néhány jelentkezővel is, de induljanak el, mert 

egyetlen egy matematikából, fizikából, kémiából vagy biológiából felvételizni szándékozó diákot sem veszíthetünk el.

Balatoni Katalin úgy véli, meghatározó lépések szükségesek annak érdekében, hogy a természettudományos területen a jövőben elegendő szakemberünk legyen gyermekeink tanítására, a tudományos ismeretek átadására. A lányok pályaválasztását vizsgáló tanulmányoknak is az az egyik megállapítása, hogy a középiskolás lányok pályaválasztásában  a családok mellett a pedagógusok hatása  is jelentős.

A tudományos pályán ma már egyáltalán nem számít akadálynak, ha valaki lánynak születik, gondoljunk csak Karikó Katalinra. Erdei Anna a nők tudományos területen való szerepének örvendetes változását az MTA Lendület programjával illusztrálja: 2009-ben az első nyertesek kizárólag férfiak voltak, idén a 19 támogatást elnyerő pályázó között 9 kutatónő volt. Az arány javul, de tovább kellene javítani, vallja. 
 

Forrás: Magyar innovációs Szövetség