„A gyerekeket úgy tudod felkészíteni a jövőre, hogy megtanítod őket vigyázni arra, amijük van” – a nagykovácsi Kisiskola pedagógiája

A nagyszüleink még ösztönösen tudták, hogy a világot, ahol élünk, és a társainkat, akikkel a világot belakjuk, vagyis a közvetlen környezetünket tisztelettel és tevőlegesen óvni, ápolni kell. Praktikus gondolkodásuk mai szemmel nézve „ökotudatos”, a hajdani összetartó, elfogadó és támogató közösségek pedig sok szempontból a modern szervezetfejlesztő coachok mintakönyvei lehetnének. A reformpedagógia innen nézve talán nem is olyan újító, inkább csak a jóféle gyökereket felfrissítő módszer. A nagykovácsi Kisiskolában a NAT szerint tanítanak – az elsajátítandó követelmények hagyományosak, a mindennapok azonban kicsit átkereteződnek. Sárkány Andrea pedagógiai vezetővel beszélgetünk.

Gyerekek a nagykovácsi Kisiskola udvarán
Gyerekek a nagykovácsi Kisiskola udvarán – Fotó: Borbély Viktor

– Iskolacsengő nincs?

– Nincs. Nem vesszük olyan szigorúan az órarendet, itt nincs kicsöngetés-becsöngetés. Ha délelőtt új anyagot tanulunk, és nagyon elfáradnak a gyerekek, akkor lazábbra vesszük a napot, kimegyünk a kastélyparkba, ránézünk a közösen csíráztatott, palántázott konyhakertünkre. Az elfogadóbb szemléletű időbeosztás megtérül, a gyerekek nem fáradnak el annyira, sokkal könnyebb velük utána dolgozni.

Igyekszünk a tananyagot a gyerekek képére formálni, és nem fordítva.

– A Nemzeti Alaptanterv szerint dolgoztok, a mindennapjaitok azonban inkább a reformpedagógiával működő iskolákéhoz hasonlíthatók...

– A módszereket a Gyermekek Házából tanuljuk: differenciált rétegmunka, kooperatív tanulás és Kagan-féle program. A frontális munkaformát ezekkel a módszerekkel és személyes fejlesztéseinkkel váltjuk ki. A legmeghatározóbb tanítási elvünk a gyakorlatiasság, a tevékenységekbe ágyazott tanulás. Dolgozunk munkafüzetekben is – mint mindenhol –, de a tartalmakat a gyerekek a projektmunkáik során mélyítik. Együtt készítünk lekvárt, sütünk és sokat alkotunk. A gyerekek kibontakoztatják kreativitásukat, megismerik az önkifejezés útjait, megtanulják a szabadidejüket értelmesen eltölteni (például kötni, zöldségeket termelni, a kertről gondoskodni, könyvet kötni és naplót vezetni). Megismerik az erdők-mezők társulásait, növényeit, gyógynövényeit. Részt vesznek a Duna-Ipoly Nemzeti Park programjain, felismerik a legfontosabb környezeti problémákat és lehetőségeket, amelyekkel hozzájárulhatnak maguk és a közösségük életének jobbá tételéhez. Ahogy nagyobbak lesznek, tanulnak környezetkultúrát, rálátnak a településkép és a házépítési szándékok fontosságára, az épületenergetikai megoldásokra, a praktikus tájolásra, a lombos fák, az árnyékos, méh- és madárbarát kertek jelentőségére. Etikus életvezetési, vásárlási és öltözködési szempontokat sajátítanak el.

Nem csupán a személyes érdekeik szerint gondolkodnak és a saját előrejutásukban érdekeltek, hanem együttműködővé is válnak.

Képesek lesznek lokális közösségben, fenntartható és előremutató kezdeményezésekben gondolkodni. Egy Finnországból hazatért szülőpár szerint – a pedagógiai gondolkodást tekintve – leginkább egy finn iskolához hasonlítunk.

Kép
nagykovácsi Kisiskola
Életképek a nagykovácsi Kisiskolából – Fotók: Kisiskola/Borbély Viktor

– Hihetetlen belső motor kell egy ilyen program és intézmény működtetéséhez a mai világban...

– Néhány éve elkeseredetten figyeltem, ahogy településünkön, Nagykovácsiban egyre inkább elharapódzik az individualisztikus szemlélet: egyre nagyobb házak épülnek egyre sivárabb telkekkel, egyre több autó van az utcákon... Úgy éreztem, vagy távolabbra költözöm, vagy másként teszek a dolgok megváltoztatásáért. Dolgoztam hagyományos iskolákban is. Művészettanárként egyre erősebben éreztem, hogy a gyerekeket nem lehet már tovább terhelni. Annyira tele vannak, hogy ki kell őket rántani ebből. Érzik, hogy „poros”, amit megpróbálunk nekik átadni, és ez taszítja őket, a tanulással szembeni ellenállás felé sodródnak.

Érdemes közelebb vinni őket a tanulandókhoz, azaz élő dolgokat mutatni.

„Globálisan gondolkodni, lokálisan cselekedni” – kutakodtam, megismerkedtem a nemzetközi green school mozgalommal, és egyre érlelődött a gondolat, hogy ez itt is megvalósítható. Miután a szándék megszületett, jöttek hozzá a keretek is: a nagykovácsi Teleki-Tisza-kastély udvarában egykor működő Mezőgazdasági Iskola épületét nemrég korszerű szabványoknak megfelelően felújították. Itt indítottuk el 2019-ben a napközis tanulócsoportunkat, amely a tavalyi akkreditációval már alternatív jellegű általános iskolaként működik. A bútoroktól kezdve igyekeztünk mindent egyedi módon kialakítani újrahasznosított anyagokból. A párom lelki és logisztikai támogatása fontos pillérem, egy nonprofit Kft. keretein belül működünk.

Kép
Kisiskola Sárkány Andrea
Sárkány Andrea, a Kisiskola pedagógiai vezetője – Fotó: Borbély Viktor

– Az iskolabútor és a térelrendezés nemcsak kreatív, hanem rendkívül kompakt és otthonos is.

– Igen, egy kicsit a falusi iskolák szemléletét is visszük. Mivel nem annyira kötött a rendszer, sokkal praktikusabban lehet működtetni. Kis létszámú, maximum 16 fős összevont osztállyal dolgozunk, ez lehetővé teszi, hogy támogassuk, segítsük a gyerekeket az egyedi gondolkodásukban (az iskolában egy harmadik-negyedikes osztály, egy másodikos és egy induló elsős osztály van – a szerk.). A tevékenykedtetésen keresztül könnyedebben megtaníthatók a dolgok. A kulcs a megértetés. Leugráljuk, letapsoljuk a számsorokat, a mértékegységeket a saját konyhánkban tanuljuk vajkockák dekázásával. A kooperatív tanulás iránt még a közvetlen kollégáim közül is sokan kétségekkel viseltetnek, de tapasztalataink ezeket a bizonytalanságokat egyre inkább eloszlatják. Nemrég a közös táboroztatásunkon az ábrahámhegyi strandon találtunk egy hatalmas szabadtéri sakk-készletet.

A gyerekek egy pillanat alatt két csoportra osztották magukat. Akik tudtak sakkozni, azok elkezdték megtanítani azokat, akik még nem ismerték a játékot. Megbeszélték a stratégiát, és lejátszottak egy partit.

Ültünk a kolléganőmmel, és döbbenten figyeltük, ahogyan életre kel az elmélet, és valós gyakorlattá válik...

A Kisiskola pedagógiai programja és épületének közvetlen környezete szervesen illeszkedik egymáshoz. A nagykovácsi Teleki-Tisza-kastély 10 hektáros parkja a gyerekek játszótere. Az árnyas fák alatt csordogáló Ördögárok-patakban papírhajókat eregetnek, az egykori filagória a szülők nyárköszöntő színdarabjának díszletéül szolgált. Hamarosan remélhetőleg újabb épületszárnnyal bővülhet az intézmény, az egykori istálló átalakításával felépülhet a felső tagozatosok iskolája.

Folyamatosan érkeznek megkeresések különböző helyekről, pedig még a weboldalunk kiépítésére sem jut idő. Valahogy megtalálnak azok az emberek, akik közel állnak a szemléletmódunkhoz. Nagyon izgalmas, ahogy organikusan fejlődik és alakul az iskolánk.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti