Hitvitázó lendület és természet iránti érdeklődés jellemezte – Mélius Juhász Péter, a magyar Kálvin
A reformáció hazai terjedése a 16. század derekától a török hódítás és a vele járó pusztulás ellenére korábban nem látott pezsgést hozott a hazai vallási, irodalmi és kulturális életbe. A könyvnyomtatás kínálta lehetőségek és az anyanyelvűre váltó írásbeliség, társulva a lutheránus és kálvinista hitújítók térítő buzgalmával, a kibontakozó hitviták idejével új, termékeny korszakot jelentettek.
Reformátori karrier Magyarországon
Ennek a vészterhes, ám izgalmas időnek volt jelentős, a hazai kálvinizmus kibontakozását maghatározó alakja Mélius Juhász Péter prédikátor, egyházszervező, tudós és egyházi író, ahogy később nevezték, a magyar Kálvin. Juhász Péter 1532 körül született a később a török által elpusztított Somogy megyei Horhi faluban. Nevét a kor divatjának engedve a mélius, juhász görög szóval egészítette ki. Lutheránus szellemben nevelkedett, a tolnai iskola növendékeként azonban mestere, Szegedi Kis István hatására a reformáció svájci irányzatához pártolt.
1556-tól a reformáció szellemi bölcsőjének számító wittenbergi egyetemnek volt diákja. Doktori címének megszerzését követően hazatérve Debrecenben volt lelkész, 1561-től pedig, egészen fiatalon a tiszántúli egyházkerület püspöke, a hazai kálvinizmus első embere.
A várostól számos kiváltságot szerezve, különösen az oktatás támogatását tartva szívügyének, a hazai reformáció fellegvárává tette Debrecent.
Ekkor még együtt dolgozott későbbi nagy ellenfelével, idővel unitáriussá lett lelkésztársával, Dávid Ferenccel, igyekeztek megerősíteni a kálvinizmus pozícióit a Tiszántúlon.
Ekkor, 1559-ben írta meg a nagyváradi zsinat alkalmából a kálvini úrvacsoratan részletes kifejtését tartalmazó munkáját, az Orthodoxa sententitiát, a hazai református egyház első hitvallását. Ezt követően állította össze Mélius Szegedi Gergely debreceni és Czeglédi György nagyváradi lelkésztársa segítségével első rendszerező hittani munkáját, a Debreceni és egervölgyi hitvallást, amelyben Zwingli és Kálvin szellemében tárgyalta az alapvető hittani témákat, kitért az egyházkormányzat, az istentiszteleti rend, a szertartások, a házasságjog kérdéseire, sőt gazdasági és politikai megfontolásokra is. Ezekkel a munkáival évszázadokra meghatározta a hazai református egyházi életet.
1560 és 1562 között Debrecenben működött lelkésztársa, Huszár Gál nyomdája, amely sorra adta ki írásait. Miután Huszár Gál távozott, nyomdája Mélius szellemi irányítása alatt tovább működött, mint a legelső, azóta is folyamatosan fennálló hazai nyomdaüzem, amelynek napjainkban az Alföldi Nyomda a jogutóda.
Mélius szenvedélyes, sőt időnként durva hangú, vitázó, türelmetlen ember volt, aki kezdetben a katolikus nézetekkel szállt szembe:
„nem baráti sírás, pityergés, éhezés, koplalás, bánat, zsákba való öltözés a poenitentia, hanem megújulás, újjáteremtés, megtérés: bűnnek, ördög hatalmának, törvény átkának elrontása, új szűnek, léleknek teremtése”. Később a kálvinizmusra legveszélyesebbnek ítélt antitrinitárius, unitárius, a Szentháromságot tagadó nézetek ellen emelte fel szenvedélyesen a szavát.
Teológia és herbárium
A hitvitázó lendület jutott érvényre dogmatikai traktátusaiban is, amelyben elutasítja az úrvacsora hagyományos katolikus felfogását, Az igaz szentírásbul kiszedett ének címűben pedig magának a Messiásnak tulajdonított fiktív beszédet fogalmazott meg a Szentháromság tagadói ellen. A Szentírást magyarázva azt vallotta, „látom hogy az Anyaszentegyházban való hű tanítók régtől fogva ezt mívelték, és nem csonkán-bonkán magyarázták az Apostoloknak, prófétáknak vagy Evangelistáknak a könyvöket, mint az álnok pápa a postillában redelte, hanem eleitől fogva elkezdvén mindvégig magyarázták azt az Isten népe előtt”.
A bibliai nyelvekben képzett püspök fordította is a Szentírást. Közreadta Sámuel könyveinek és Jób könyvének átültetését. „Bolondok, eretnekek, pápalelkűek, akik érthető magyar nyelven írni, prédikálni, igazat, épületre Szentírást nem hagynak” – vallotta. 1567-ben Szegeden megjelentette Újszövetség-fordítását, bár ennek egyetlen példánya sem maradt az utókorra. Fordításai amolyan parafrázisok, kommentárok is voltak, hiszen a szent szövegeket lapszéli jegyzetekben magyarázta.
Mélius természettudományos témájú művet is írt, a Herbarium című, német mintákat követő füvészkönyvet.
Ez kora botanikai és orvoslási ismereteinek összefoglalása, magyar nyelven az első ilyen természetű, a külhoni munkák mellett saját megfigyelésekre és népi tapasztalatokra is támaszkodó összeállítás.
A szerző a hazai növényvilág, fák, füvek, virágok leírása mellett betegségekkel szembeni hasznukról adott áttekintést, miközben nemegyszer elsőként örökítette meg azok magyar nevét.
Mélius Juhász Péter 1572-ben, alig negyven esztendősen távozott az élők sorából. Az iránta való tisztelet jeléül házát halála után lelkészlakás céljára Debrecen városa vette meg, a tanács pedig özvegyének és lányainak adómentességet szavazott.
Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Egyetlen szótár kibocsátásával többet csinálhatok, mintha három évig tanítom az ifjúságot” – Szenczi Molnár Albert életútja
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
