Az orvos és beteg közötti személyes találkozások számát csökkenteni szándékozó szabályokat már a COVID-járvány első hulláma idején bevezették, most szeptember közepétől egy új rendelet frissíti a lehetőségeket. E szerint az orvos a beteg személyes jelenléte nélkül is állíthat fel diagnózist, terápiás javaslatot, végezhet tanácsadást, konzultációt, terápiát, rehabilitációs tevékenységet, elláthat betegirányítást, illetve gondozást, beutalót adhat, gyógyszert, gyógyászati segédeszközt írhat fel. Ha a páciens telefonos jelentkezése esetén felvetődik a koronavírus-fertőzés – vagy a kontaktszeméllyé válás – gyanúja, akkor természetesen továbbra is mentőt küldhet az orvos, amely a helyszínen teszteli az illetőt, illetve súlyosabb tünetek esetén kórházba szállítja. Az enyhébb tünetek szerencsére házipatikai szerekkel otthon is kezelhetők. 

Az viszont mindenki érdeke, hogy a rendelőben lehetőleg ne zsúfolódjon össze sok beteg, akik egymást és az orvost is megfertőzhetik.  

„Éppen ezért már egy vonalas és egy mobiltelefonszámon, két e-mail címen, sőt, a Facebook-oldalamon is fogadom a pácienseim (szüleinek) megkeresését – mondja dr. Kocsis András jászfényszarui gyermekorvos. – Akár egy gyorsíró, jegyzetelem a vonal túlsó végéről érkező információkat a beteg állapotáról, majd az asszisztensem segítségével már küldjük is az elektronikus recepteket a „felhőbe”, hogy a gyógyszertárak rendszere is láthassa azokat, a beteg vagy a szülei pedig elsétálhassanak kiváltani. Mindenkinek feltesszük a COVID-ra vonatkozó ellenőrző kérdéseket is persze, sőt, egy cég még a videochates távkonzultáció lehetőségét is biztosítja számomra, amely révén szükség esetén még pontosabb információt kaphatok a beteg gyermekekről. Mivel eleinte túlzottan leterheltek voltak a vonalaink, a Facebookon azt is kértem a szülőktől, hogy csak az új, akut esetek miatt jelentkezzenek telefonon – lehetőleg a rendelés első órájában –, ám aki például csak azt közölné, hogy a gyermeke már tünetmentes, az inkább üzenetet küldjön, és azokra a nap második felében válaszolok, illetve küldöm a szükséges igazolást. A mai napon 130, a múlt héten mintegy 600 betegellátást végeztem összesen – ezek háromnegyede távkonzultáció volt.”

Kocsis doktor már az iskolai igazolások kontaktmentes intézéséről is gondoskodott, miután begyűjtötte a környező oktatási intézmények hivatalos e-mail címeit, amelyeken az ő hivatalos orvosi igazolásait a gyermekek hiányzásairól fogadják.

Az iskolai igazolásokon az is szerepel, hogy nem személyesen mérte fel a gyermek állapotát, hanem a szülők elmondása alapján állapítja meg, hogy a tünetei elmúltak, közösségbe mehet.

Az iskolából bármilyen kis tünettel is haza fogják küldeni, így senkinek nem érdeke kijátszani a rendszert. Most kezd komplikáltabbá válni a helyzet a tekintetben, hogy allergiaszezon is van, hányós-hasmenéses vírusok is terjednek, és előbb-utóbb az influenza is megérkezik. Dr. Kocsis András előzetes felmérése szerint az influenza elleni védőoltást idén sokkal többen igénylik, mint korábban, ami azért hasznos, mert ha tünetei lesznek egy beoltottnak, akkor hamarabb a COVID-ra terelődhet a gyanú, hiszen az influenzával szemben már védett. Akinek mégis mindenképp személyes találkozóra volna szüksége az orvossal, továbbra is kap időpontot – a (nem COVID-gyanús) fertőző betegek a rendelés végére, a többiek pedig a rendelés elejére.

„Az első hullám Jászfényszarun nagyon fegyelmezetten zajlott, ám az már most látszik: ősszel a távkonzultációs forgalom a tavaszi sokszorosára nő. A felnőtt háziorvosok annyival nehezebb helyzetben lehetnek, hogy ők sok olyan idős beteget is kezelnek, akiknek nincs meg a kellő jártasságuk a telekommunikációs eszközök használatában, legfeljebb telefonálni tudnak.

A gyermekes családoknál viszont a többségében fiatal szülők otthonosan mozognak a digitális világban is, nem okoz gondot nekik a virtuális kapcsolattartás.

Nekem pedig előnyömre szolgált, hogy már a COVID előtt igyekeztem felépíteni ezt a fajta sokoldalúságot a kommunikációmban, most ráadásul rövid idő alatt sokat fejlődött a rendszer. Reméljük, a vakcina érkezésével – és az influenza ellenihez hasonlóan mondjuk évenkénti beadásával – hamarosan megoldódik a helyzet!”

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

Az Istenélmények sallang nélkül podcast a Képmás magazin műsora. Valódi emberek valódi történetei istenélményeikről. Sallang nélkül. A vendégekkel Tóth-Fazekas Andrea beszélget. Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók az Istenélmények sallang nélkül podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud  csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

Az eBay-en cirka húszezer forinttól hárommillió forintig lehet rebornokat kapni. A jobbaknak a tapintása, súlyozása olyan, mint egy valódi újszülötté. A legtöbb darab egyedi – sokszor kifejezetten megrendelésre, fényképek alapján – készített élethű baba, amelyet nem gyerekeknek gyártanak. Kinézetre, tapintásra, súlyra olyan, mint egy valódi újszülött. Ha a megrendelő igényli, szívdobogást imitáló, testmeleget adó kis kütyüket is építenek bele, de a gügyögés és sírás is megoldható. Ki rendelne ilyet?

A célcsoport egy részét azok a nők alkotják, akik nem akarnak gyereket, ám a babázásról nem szeretnének lemondani.

A babaillat – mert ezeknek a termékeknek tényleg babaillatuk van – ugyanúgy belengi a lakást, és a cuki holmiknak sem kell ellenállniuk, valódi felelősség és elkötelezettség viszont nem nyomja a vállukat. Akár egy babakocsis sétát is tehetnek, anélkül, hogy bárki rájönne a turpisságra, bókokat bezsebelve az idős néniktől. Senki nem mondja meg, hogy nem egy valódi újszülött fekszik a takarók között. Itthon 2020-ban ez teljesen szürreálisnak tűnik, a tengerentúlon már közel sem az.

A keresgélésem itt nem várt fordulatot vett.

A reborn azért az „újjászületésről” kapta a nevét, mert a vásárlók egy része elvesztett gyermeke képmására készíttet ilyen babákat.

A gyártók szerint ez segít feldolgozni a veszteségélményt – nem inkább üzletet csinálnak a nyomorukból? Ez a szituáció álomvilágban tartja fogva ezeket az egyébként segítségre szoruló embereket, ők pedig elhiszik, hogy a hasonmások tényleg a segítségükre lehetnek.

Révész Renáta Liliána gyászterapeuta szerint, ha valaki úgy érzi, hogy ez segít, az sajnos, elodázza a gyászmunkát, így nem sikerül szembenéznie a véglegességgel, hárít. A gyász alkalmazkodást jelent a tényekhez, a megváltoztathatatlan elfogadása – aki eddig kint volt, azt belsővé kell tenni, bennünk megmarad, de nem a valóságban. Azzal viszont, hogy megteremtem őt, mintha élne, azzal úgy csinálok, mintha nem halt volna meg. Közel akarom érezni magamhoz, de ez nem lehetséges, el kell válnunk, mert így történt, a temetés ezt véglegesíti. Ha valaki el tud búcsúzni egy kedves halottjától, látja, hogy a halott nagyon hasonlít önmagához, de már nem teljesen ugyanaz – a halott látványa egy biztos tudást ad, hogy ő már nem él, és ez segíti a gyászfeldolgozást.

Minden elhárító mechanizmus tökéletlen, így az elfelejtés, a tagadás nem a feldolgozást segítik, hanem elodázzák a lélektani feldolgozást, a tudattalanba száműzik a megtörtént eseményt, de ez nem azt jelenti, hogy sikerült feldolgozni, mert ugyanúgy hatással van ránk a gyászesemény traumája.

A feldolgozott gyász azt jelenti, hogy szembe tudtam nézni azzal, ami történt, élni tudom az életem ennek ellenére, és egy idő után a vele való kapcsolat emlékei tudnak örömteliek is lenni.

– Magyarországon 2019 decemberében debütált a Netflixen „A két pápa” című film, amelynek forgatókönyvét és színpadi verzióját is Anthony McCarthy készítette el; a darab jogait Magyarországon elsőként a Rózsavölgyi Szalon kapta meg. Az előadás XVI. Benedek és Bergoglio bíboros, a későbbi Ferenc pápa elképzelt vitáját mutatja be szeretetteljes humorral, miközben fontos témákat boncolgat. Hogy érzi magát Ferenc pápa szerepében?
– Jordán Tamás és én jutalomjátéknak fogjuk fel XVI. Benedek és Ferenc pápa szerepét. Két közismert karizmatikus személyről van szó, akiknek élete és munkássága méltó arra, hogy színpadon is megörökítsék. A mi előadásunk helyszíne a Vatikán – itt kell egyezségre jutnia a konzervatív Benedek pápának és a leendő egyházfőnek, a liberálisabb szemléletű Ferenc pápának azzal kapcsolatban, hogy mely irányba vezessék tovább a katolikus egyházat. Mindkettejüknek megvan a maga sajátos teológiája és mentalitása, ebből fakadóan ellenszenvet is éreznek egymás iránt, de közös bennük, hogy mindketten a kereszténység szolgálatáért küzdenek. A vita során sok minden változik a főszereplők lelkében. Szerintem színészként ezt a bizonyos ívet a legnagyobb kihívás megmutatni, pontosabban azt a folyamatot, ahogyan a kezdeti ellenszenv szeretetté, végül pedig baráti öleléssé változik. A rendező Vecsei H. Miklós a Vígszínházban is kollégám. Ő a maga friss, fiatalos lendületével, meglátásaival és nagyfokú műveltségével igencsak sokat tanított nekünk – azt hiszem, ezt Molnár Piroska (Brigitta nővér), Trokán Anna (Sophia nővér) és Jordán Tamás nevében is mondhatom. Minden javaslatával egyet tudtunk érteni, és feltételezem, hogy ő is tudott profitálni valamit a mi negyven-ötvenéves színészi tapasztalatainkból.

– Ferenc pápa megosztó személyiség: egyfelől hasonló rajongás övezi, mint annak idején Szent II. János Pál pápát, ugyanakkor beiktatása óta rendkívül sok támadás is éri úgy migrációs, mint a szexuális és nemi kisebbségeket érintő nyilatkozatai miatt.
– Jorge Bergoglio, vagyis Ferenc pápa szélsőségesebb megítélésében valószínűleg nagy szerepet játszik latin-amerikai mivolta, hiszen az Egyháznak még soha nem volt amerikai születésű vezetője, és nem Európából származó is nagyon régen. Máshogy szocializálódott, más élethelyzeteket tapasztalt meg. Sok esetben talán a sajtó ferdíti el szavait. Az előadásunkból kiderül, hogy régebben tangózott, illetve, hogy mielőtt a papi hivatás megfordult volna a fejében, egy tangóklubban volt kidobó ember.

Kétségkívül egy, hogy úgy mondjam, nyitottabb egyházat képvisel, mint Benedek pápa, tanításai koherensek az egyház tanításával, de bizonyos pontokon – úgy, hogy az nem sértő, nem eretnek – egy kicsit eltolja a hangsúlyokat.

Szerinte például a fiatalokat nem az érinti meg, ha prédikálnak nekik, hanem az új, kreatív megközelítések. A művészetek, a sport mind a pozitív lelkipásztori tevékenység területei.

– A próbák során lett kedvenc Ferenc pápa-mondata?
– Rengeteg lett, persze, de kettő különösen közel áll a szívemhez, az egyik így szól: „A gyónás csak a bűnös lelkét tisztítja meg, de az áldozatokon nem segít. A megbocsájtás nem elég. Ugyanakkor a bűn nem stigma, hanem seb, és nekünk az a feladatunk, hogy begyógyítsunk minden sebet.” És a másik: „Nekünk mindenki mellett ott kell állnunk. De az embereknek nem kell mellettünk állniuk, ha nem érzik magukat jól mellettünk.”

– Hisz abban, hogy van egy nálunk feljebbvaló segítő erő?
– Természetesen! Istenhívő ember vagyok, gyerekkorom óta, csak én puritánul, egyházi szokások, közvetítők nélkül gyakorlom a vallásom. Mindennap elmondom az imám, és igyekszem szoros kapcsolatot fenntartani a Mindenhatóval. 

Kép

Kép: Molnár Miklós

– Mint említette, a két főszereplő sok mindenben különbözik, mégis képesek nyitottak maradni egymás érveire, s úgy vitatkozni, hogy álláspontjaik közeledjenek. Ehhez képest milyennek érzékeli a jelenlegi hazai vitakultúrát?
– Nekem úgy tűnik, mintha nem a problémák megoldására törekednénk, és nem az a cél, hogy eljussunk A-ból B-be, vagy hogy egymás álláspontját megértsük. Egyértelműen egymás legyőzése áll a középpontban. Viszonylag sok televíziós vitát nézek meg, de ott is azt érzem, hogy nem tudunk vitatkozni, mert folyton egymás szavába vágunk, rosszul érvelünk, és sokszor direkt nem az adott kérdésre válaszolunk. Jó volna, ha intelligensen, érvekkel alátámasztva próbálnánk részt venni a diskurzusokban, s ha ellentétek helyett az értékeket keresnénk végre egymásban.

Tudni kellene néha egy kicsit félresöpörni a saját rögeszméinket, s meg kellene tudni hallani a másik ember gondolatait is.

Kíváncsinak kellene lennünk mások kultúrájára, világára, szokásaira, mert az csak gazdagabbá, netán bölcsebbé tehet bennünket. „A két pápa” előadásunk szerintem kiváló példa arra, hogy két különböző mentalitású és habitusú személyiség hogyan tud sikeresen eljutni egymás értékeinek felfedezéséhez és megértéséhez.

– Mi az oka annak, hogy önt egyáltalán nem látjuk-halljuk nyilatkozni a hazai színházi világban zajló események kapcsán?
– Aggodalommal figyelem a hazai színházi világban zajló eseményeket, látom, hogy elképesztő mély árkok keletkeznek a szellemi életben, s pontosan érzékelem az ország kettéosztottságát, de a Jóisten engem és a színészkollégáimat is megáldott egy olyan hivatással, amellyel lehetőségünk van arra, hogy indirekt módon, egy-egy szerepen keresztül fejezzük ki a véleményünket.

Nem szeretnék megmondóember lenni, mert nem akarom elveszíteni a nézők köréből senkinek a bizalmát, és mielőtt bárki azt mondja, hogy ez opportunizmus, jelezném, hogy szó sincs opportunizmusról!

Egyszerűen arról van szó, hogy én, a színész mindenkinek – ha úgy tetszik jobbra és balra is – szeretnék katarzist okozni. Természetesen megvan a saját véleményem mindenről, de hangsúlyozom, hogy azt vagy a szerepeimen vagy pedig a verseimen keresztül szeretem kifejezésre juttatni – nemrégiben jelent meg például hetedik verseskötetem „Földi szokásaid” címmel a Nap Kiadónál.

– Elégedett azokkal a szakmai lehetőségekkel, amik mostanában megtalálják?
– Hetvenhárom éves vagyok. Ez egy olyan kor, amikor az ember már nem dúskál úgy a szerepekben, mint régebben, de hálás vagyok azért, amit az élet ad, hiszen a jelenlegi repertoáromon kizárólag olyan előadások szerepelnek, amiket szívesen játszom és nagyon kedvesek a lelkemnek. Ilyen például, a II. Richárd, a Honderű a Pesti Színházban, vagy a Kaddis a meg nem született gyermekért című monodráma a Vígszínház Házi Színpadán. Az élet elég korán megtanított arra, hogy a szerepálmokkal csínján kell bánni, nem szabad rájuk nagyon vágyni. Mert aminek meg kell találnia, az megtalál úgyis, de ha mégsem, akkor jön olyan szerep, mint például nekem 1978-ban Petronius a Caligula helytartójában, ami, őszintén mondom, felért egy Hamlettel.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem szabad túlaggódni vagy görcsösen akarni a dolgokat: meg kell tudni elégedni, és néha igenis rá kell bíznunk magunkat a Gondviselésre!

Novák Katalin a családtámogató politika „arca” – ezt túlzás nélkül állíthatjuk. De nemcsak „arc”, nemcsak jelkép, hanem ezeknek az intézkedéseknek tettre kész és energikus kezdeményezője, mozgatója is. 

Amikor újságíróként hivatali szobájában jártam, nem sokkal újév után, magától értetődően mutatta meg büszkén a képet a telefonján, hogy először sikerült igazán szép macaronokat sütnie családjának az ünnepre. Tudta, hogy családanyák között van, akiknek nemcsak a politika és a társadalmi szociális háló fontos, hanem az a családi háló is, amely átszövi hétköznapjaikat. Nem titkolta az interjúban sem az aggodalmát amiatt, hogy három gyermekükből kettő új iskolát kezdett, ahol a korábbinál jóval többet kell teljesíteniük, és nehezen tud több időt szakítani a nekik nyújtott segítségre, hogy könnyebben megbirkózhassanak az új kihívásokkal. Novák Katalin politikusként magas pozícióba jutva is megőrizte kapcsolatát a mindennapi valósággal, nem veszítette el érzékét az átlagos életformájú emberek problémái iránt – és talán nem tévedünk abban, hogy ez nagyrészt családja tagjainak is köszönhető. Ő így fejezte ki a gyakorlatias politikai-gazdasági döntések és a társadalmi hitelesség összefüggését egy korábbi, Képmás magazinnak adott interjúban:

„A hitelességet növeli, hogy a döntéshozók között többen vagyunk olyanok, akik magunk is ismerjük a családos létformát.”

A Novák Katalin neve által fémjelzett családtámogatási korszak intézkedései, vívmányai ma már szinte minden, családokat érintő szociális szférára kiterjednek. Ha csak szalagcímszerűen, a teljesség igénye nélkül soroljuk: a CSOK, vagyis az otthonteremtési kedvezmény több hullámban bővült, így ma már nemcsak a sokgyerekesek, hanem az egygyerekesek is igénybe vehetik, és nemcsak új lakás esetén, hanem használt lakás vásárlása vagy bővítése esetén is felhasználható; emelkedett a csecsemőgondozási díj összege; a fiatal házasok gyermekvállalási támogatást kapnak, amelyet az özvegyek és elváltak is igényelhetnek; csökkentették a nagycsaládosok jelzáloghiteleit; a négy- vagy többgyerekes anyák mentesülnek az adófizetés alól; nagyszülői gyed; óvodai és bölcsődei férőhelyek folyamatos bővítése; nagycsaládosok autóvásárlási programja; bevezették a gyermekek otthongondozási díját; emelkedett az ápolási díj összege; emelkedett a gyed összege; az örökbefogadó szülőknek minden családtámogatás ugyanúgy jár, mint a vérszerinti szülőknek; olcsóbbá és elérhetőbbé váltak a meddőségi kezelések.

Sok szimbolikus és gazdasági intézkedés üzente a magyar állampolgároknak, hogy szerelemben elköteleződni, házasodni, családot alapítani és fenntartani, dolgozni, gyermekeket vállalni és lelkiismeretesen nevelni jó, értékes, társadalmilag is hasznos és tiszteletre méltó cselekedet, életpálya.

Vannak, akik eltúlzottnak vagy feleslegesnek tartják a kívánt gyerekek megszületését segítő intézkedéseket, mert szerintük a demográfiai trend Magyarországon belül már megfordíthatatlan. Novák Katalin határozottan visszautasítja ezt az önfeladó hozzáállást. „Sosem lehet feltenni a kezünket, ráadásul a demográfiai játszma nincs lejátszva, sokféle szcenárió létezik, és nagyon nem mindegy, hogy melyik válik valósággá! Egy biztos, amíg Magyarországnak polgári kormánya van, minden erejével és eszközével azon dolgozik, hogy Magyarország megmaradjon, és magyar országnak maradjon meg” – jelentette ki a Képmásnak adott korábbi interjúban.

A gyermekvállalás nem nyűg egy túlnépesedett bolygó számára – ellentétben azzal, ahogy néhány „zöld” civil és politikai mozgalom hirdeti –, hanem az utódok vállalása ad értelmet minden gazdasági, technikai és szellemi fejlődésnek. „Ma az alapelv világos: minél több a gyermek, annál több a támogatás – összegezte törekvéseit Novák Katalin a portálunknak év elején adott interjúban. – Talán most már érzik azt a magyar emberek, hogy akik gyermeket terveznek, várnak, azok számíthatnak segítségre. Fontos, hogy minden új élethelyzetben – ha testvér érkezik a családba, ha iskolás lesz a gyermek, ha új otthont szeretne a család vásárolni vagy lecserélnék az autójukat – érdemes tájékozódni a lehetőségekről, mert szinte minden élethelyzetben ott állunk a fiatalok és a családok mellett, és segítséget nyújtunk.”

Nem kell különlegesen gyerekszeretőnek, vallásosnak, konzervatívnak vagy idealistának lenni ahhoz, hogy megértsük a jól működő családokra támaszkodó és azokat támogató politika szükségességét.

Józan ésszel, anyagi érdekekben gondolkodva is belátható ez. Novák Katalin így fogalmazott: „Közgazdászként a képlet egyszerű: ha nem születnek gyerekek, akkor egyszerűen elfogy és egyre gyengül a magyar nemzet, eltűnünk; de ha ettől rövidebb távlatban is gondolkodunk, akkor nem lesz elég állampolgár, aki eltartsa az időseket.”

A volt államtitkár pályafutásának egyik legnagyobb sikere, egyben talán legfelemelőbb pillanata volt a Családvédelmi Akcióterv bejelentése – pedig nem is ő, hanem Orbán Viktor miniszterelnök hirdette ki, mégis Novák Katalin munkásságának eddigi csúcspontját jelentette. Ő így emlékezett erre: „A Családvédelmi Akcióterv bejelentése – hiába tudtam, hogy miniszterelnök úr mit fog elmondani – még számomra is meghatározó pillanat volt. Sok helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy mások is meghatottan ültek a tévé előtt a bejelentést követően. Számunkra az igazi munka csak ezután kezdődött.”

Ugyanakkor szimbolikus és gyakorlati kormányintézkedések üzenik azt is, hogy nincs helye a családon belül sem az erőszaknak: a kapcsolati erőszak áldozatainak segítséget adó intézményrendszert folyamatosan bővítik, az erőszak megelőzésének és büntetésének hatásosságát is növelik. „A kapcsolati erőszak nem magánügy. Attól, hogy valami a zárt ajtók mögött történik, ugyanúgy bűncselekmény, mintha mindenki látná” – mondta Novák Katalin még államtitkárként az Ökumenikus Segélyszervezet kampányának 2020 februárjában tartott nyitóeseményén. Éjjel-nappal és ingyenesen elérhető az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat, az áldozatoknak otthont adó házak száma az elmúlt években megháromszorozódott, minden korábbi kormánynál több anyagi forrást mozgósítottak a kapcsolati erőszak megszüntetése érdekében.

Novák Katalin nem nevezi magát feministának, ám a konzervatív feministák joggal tekinthetik mozgalmuk képviselőjének mind pályafutásával, mind tetteivel.

Ő maga így nyilatkozott: „Igen, kell támogatni a nőket. Hiszen szeretnénk, ha nem esne el valaki egy lehetőségtől csak azért, mert nő. A legnagyobb kihívást a nők életében az jelenti, amikor a családi és a munkahelyi feladatok ütköznek. Ezért igyekszünk itt nyújtani a legtöbb segítséget.”

Az új tárca nélküli miniszter számára fontos a siker, vagyis az, hogy a segítő szándékú intézkedések elérjék a célcsoportokat, valódi és jól fókuszált segítséget, ösztönzést jelentsenek számukra. Ennek érdekében figyel a visszajelzésekre, és nem titkoltan ezek hatására is cizellálják az intézkedéseket. „A családpolitika kicsit olyan, mint a foci: mindenkinek van véleménye róla. Aminek én személy szerint örülök, hiszen ez biztosítja, hogy a visszajelzések eljussanak hozzánk, amelyeket aztán mérlegelni tudunk, és adott esetben be is építhetünk a támogatási rendszerbe – ismerte el a kepmas.hu-nak adott interjúban. – A jogszabályok stabilitása és a kiszámíthatóság fontos, de szükség esetén az észszerűségnek és életszerűségnek megfelelően reagálunk.”

A tárca nélküli miniszteri kinevezés azt sugallja, hogy Novák Katalin a miniszteri felhatalmazással járó nagyobb kompetenciákat, szélesebb lehetőségeket érvényesítheti majd a családtámogatások terén a közeljövőben.

Amikor erősnek és ellenállónak érezzük a testünket, és lépéseket teszünk egészségünk megőrzése érdekében, akkor védettebbnek is gondoljuk magunkat. A megküzdésnek egy fontos formája ez: a testi-lelki megnyugvást és a pszicho-neuro-endokrin immunitást segíti elő, vagyis lelki, idegrendszeri és hormonális szinten is a szervezetünk ellenálló képességét fokozza, rezilienssé tesz. 

Fontos, hogy beszéljünk a megváltozott élet okozta veszteségeinkről, a félelmeinkről, és hogy találjunk magunknak olyan fogódzókat, amelyek átsegítenek ezen a nehéz időszakon. A mindennapos fizikai aktivitás ilyen lehet, és számos jótékony idegrendszeri, fiziológiai és érzelmi hatásával a megküzdésünk szolgálatába állítható.

Azonban jó, ha tudatosítjuk, hogy ezt a fogódzót, amely ellenállóbba tesz, ebben a nehéz helyzetben kell megtalálnunk és használnunk, amelyből menekülni nem tudunk. 

Ez a tudatosítás segíthet abban, hogy mindig csak annyira éljük át a nehéz érzéseinket, amennyire akkor éppen elbírjuk. Egyfajta szabályozóként tekinthetünk saját magunkra, aki meglévő vagy kimunkált kapaszkodói által képes a megküzdésre. Ha tudunk tenni valamit a jóllétünkért, akkor könnyebb átvészelni a nehéz időszakot. Ezért ebben az időszakban különösen fontos, hogy figyeljünk belső igényeinkre, teherbírásunkra, és adjunk teret olyan dolgoknak, tevékenységeknek, amelyek testi és lelki szinten is erősítenek. A mozgás ilyen lehet, ám fontos, hogy olyan mozgásformát válasszunk, amely közel áll hozzánk. Mivel online nagyon sokféle edzésforma elérhető, jó, ha tudatosak vagyunk választásainkban, és megfogalmazzuk, hogy melyik a jó nekünk, mire vágyunk. Az ingerelárasztás itt is érvényesül, ezért könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy nem azt csináljuk, amiben önazonosak vagyunk. 

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Amikor folyton feladatokba, teljesítményhelyzetekbe kényszerítjük magunkat, akkor előfordulhat, hogy nem csupán eltávolodunk érzéseinktől, de teljességgel leválasztjuk őket. Abban a kollektív krízisben, amiben most vagyunk, ez könnyen megtörténhet. A disszociatív stratégiák – vagyis amikor kivonjuk magunkat a konkrét helyzetből és annak érzelmi terhéből – működnek, de hosszú távon károsak lehetnek, mert érzelmeink tagadásához vezetnek. Például amikor sportolunk és részt veszünk egy online edzésen, akkor figyelmünk elterelődhet érzéseinkről, gondjainkról, és beszűkülhet a feladatra – és ez segít, ha feltöltődünk, megnyugszunk, és utána erősebbnek érezzük magunkat. Nem segít viszont, ha a feladatmegvalósítások és nagyszabású célok csapdájába menekülünk. Arra figyeljünk, hogy mi ad kapaszkodót az érzelmi megküzdéshez, hogy testi és pszichés immunitásunkat mivel tudjuk növelni, röviden arra, hogy mi az, amiben aktuálisan jól tudjuk érezni magunkat. Például lehet, hogy arra van szükségünk, hogy megnyugodjunk, ezért a meditációs gyakorlatok, online vezetett, elcsendesedést szolgáló jógaórák vagy relaxációs tréningek hasznosak lesznek. Vagy attól érezzük magunkat jobban, hogy dinamikus mozgásokkal, flow-szerű gerinctréningekkel központosítunk, földelünk, erősítjük és megérezzük testünk középpontját. Az ilyesmi stabilizációt és mobilizációt kombináló tréningek, az áramló, ballisztikus mozgások pszichésen is stabilizálnak, és az idegrendszert a megnyugvási állapot felé terelik. Lehetséges, hogy bizonyos napokon erőteljesebb, határainkat bemozdító aktivitásra van szükségünk, és egy olyan edzés, amelyben jól elfáradunk, kiadjuk a bennünk felgyülemlett feszültséget, azt az élményt adhatja, hogy erős vagyok, kibírtam, képes vagyok leküzdeni a nehézségeket. 

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Nincs recept arra, hogy mit csináljunk, illetve a receptet mi dobjuk össze abból, ami otthon, vagyis bennünk van. Minél nagyobb kedvvel és örömmel vágunk bele valamibe, annál védettebbé válunk testi és lelki szinten is. Mindenkinek máshoz van kedve, másra vágyik.

Az én álláspontom az, hogy mivel egyik nagy veszteségünk a közösségi élmények elmaradása, ezért például úgy sportolni, hogy online csatlakozunk egy közösséghez, ahol meghatározott időben vehetünk részt live edzésen, nagyon pozitív élmény.

Az edzés kezdete előtt virtuálisan üdvözölhetik egymást a résztvevők, láthatják egymást és az edzőt közösen dolgozni, a végén együtt pihegve köszönhetjük meg az edzőnek és egymásnak (és ezáltal magunknak is) az erre szánt időt és energiát, és úgy búcsúzhatunk, hogy következő alkalommal ismét találkozunk, ugyanazon a felületen. A közös küzdés, a közös élmény hatására azt érezzük, hogy együtt maradtunk, együtt lehetünk, és ez jó. A következő edzés kapaszkodó is, struktúrát, rendet teremt, és pozitív várakozást eredményez. Nagyon fontos most, hogy a jóra, az életkedvet adóra tudjunk várakozni. Ha karban tartom a testem, rendet teszek magam körül, odafigyelek, hogy mi segít jobban lenni lelkileg, akkor nagyon sokat tettem az egészségemért. Mert bár be vagyunk zárva, izolálva egymástól, és bizonytalanok vagyunk abban, hogy ez meddig tart, egyéni szinten mindannyian tudunk tenni azért, hogy jobban legyünk, kimozogjuk magunkból a nehéz érzéseinket.  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. májusi-júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

„Meséltem, imádkoztunk, lekapcsoltam a lámpát, és aludtatok, nem altattalak benneteket órákon át” – így emlékszik vissza anyukám a gyerekkorunkra. Igaz, hogy nem ült az ágyunk mellett órákon át, de mi se aludtunk el varázsütésre. Testvéreimmel még sokszor beszélgettünk, nevetgéltünk. Anyukám gyakran felkiabált az alsó szintről: „Ne kaszinózzatok! Aludjatok!” Időnként fel is jött megkérdezni, ki nem hagyja aludni a többieket. Mind a négyen a fejünkre húztuk a takarót, és csak kuncogtunk. Ha sikerült megtalálnia a főkolompost — aki legtöbbször én voltam —, egy időre kiültette a szobaajtó elé, hogy hagyja aludni a testvéreit. Ha mindenki elcsöndesedett, a hangadó pedig megígérte, hogy nem zavarja többieket, visszamehetett.

Eltelt harminc év… és ugyanúgy a gyerekszoba ajtajában ülök esténként, de most nem bandavezérként. Évek óta nem hagyhatom el a szobát, amíg el nem alszanak a gyerekeim.

Ha csak egy pillanatra elmegyek, egyből jön a kérdés: „Mikor jössz vissza?” Azzal nem is lenne bajom, hogy ott kell maradnom, amíg nem alszanak. Elfogadom, hogy úgy szeretnek álomba szenderülni, hogy ott vagyok, de sajnos nálunk az altatás olykor egy-két óra hosszúságúra nyúlik, és eléggé kikezdi a türelmemet, főleg, amikor hullafáradt vagyok, vagy még dolgoznom kellene. Már az is megfordult a fejemben, hogy a gyerekkori kaszinózások miatt kaptam ezt a büntetést, de azért nem voltam ennyiszer renitens...

A bajok akkor kezdődtek, amikor a lányom középsős lett, és egyre kevésbé igényelte a délutáni alvást. Hétvégente el is hagytuk, de az óvodában nem volt opció, aludni kellett, és kész. Ennek az lett a következménye, hogy olyannyira kialudta magát délután, hogy este egyáltalán nem volt fáradt. Hiába tettük le időben, nem tudott elaludni este 10-11-ig, de másnap délutánra, mivel korán keltettük, újra fáradt lett, sokszor elsőként aludt el az oviban.

Próbáltuk mindenféle módszerrel megfordítani a dolgot, hogy délután ne aludjon, és majd este kidől, de sehogy sem sikerült.

Ebben az ördögi körben éltünk három évig. Nagycsoport végén nagyon kecsegtető lehetőségnek tűnt, hogy elmegy iskolába, nincs délutáni alvás, és este minden rendben lesz, de végül egyéb, fontosabb szempontokat figyelembe véve maradt még egy évet az óvodában. Második nagycsoport végén már nagyon vártuk az iskolát, férjemmel számoltuk a heteket, hogy újra hosszabb estéink legyenek kettesben. Csak egy valamivel, illetve valakivel nem számoltunk: az öccsével, aki akkor kezdte az ovit, amikor a nővére befejezte. Az idő előrehaladtával róla is hamar kiderült, hogy egy nagy délutáni alvás olyannyira keresztbe tesz neki, hogy este 8-kor még egyáltalán nem fáradt. Ennek folyamatosan hangot is ad: „Nem tudok elaludni, nem tudok elaludni, nem tudok elaludni” – ismétli öt percenként. Hiába adok neki tippeket: számold a bárányokat, gondold végig a napodat, koncentrálj a légzésedre, stb. – semmi nem jön be ilyenkor. A könnyű elalvást az is akadályozza, hogy három-négyéves korára kiváló beszélgető- és bulipartner lett belőle, aki este szívesen él még társasági életet a nővérével.

Az altatás „feladata” teljesen rám maradt az évek során, pedig időnként szívesen átadnám másnak. Férjem csak nagyon ritkán altat, egyrészt, mert sokszor nem ér haza addig, másrészt neki teljesen más elképzelései vannak róla – és abban nincs köszönet.

Kép

Kép: Freepik

Ő ugyanis azt gondolja, az altatás egyenlő a beszélgetéssel. Lefekszik a földre és beszélget velük, mesél a gyerekkoráról, majd egy idő után kiszól nekem, hogy inkább én altassam őket, mert neki nem akarnak aludni. Ha nem ő, akkor a gyerekek hívnak rövid időn belül, hogy gyere anya, mert apa alszik. Mindezek ellenére időként felajánlja, hogy majd ő elaltatja őket, és én nyugodtan csináljam a dolgom. Erre az előbb említettek miatt maximum tizenöt percem van.

Mesélek, imádkozunk, lekapcsolom a lámpát, jó éjszakát-puszit adok, és anyukámmal ellentétben nem hagyom el a szobát, csendben várom a csodát, hátha ma hamar elalszanak, és távozhatok. A csend csak néhány másodpercig tart, valahogy mindig ilyenkor ered meg a nyelvük, és mesélnek az aznapról. Délután még alig lehet kihúzni belőlük, mi történt velük, de este sorban jönnek elő a sztorik: mekkora gödröt ástak az óvodában, mit csináltak matekórán, hogyan törte el Zsófi a kezét, mit mondott Áron nagypapája, hogyan szólt vissza Peti az óvó néninek, kibe szerelmes Kinga, vagy valami eget rengető kérdést tesznek föl, amely nem várhat holnapig: „Hogyan kell csirkét kopasztani? Miért van most a világ másik végén reggel? Meg szabad-e ölelni a barátainkat a koronavírus alatt? Mit jelent az, hogy ne élj vissza a türelmemmel?” Igyekszem egy mondattal válaszolni, és lelkükre kötöm, hogy jegyezzék meg a kérdést, és holnap megbeszéljük… már el is telt félóra. Újra csönd lesz, egészen addig, amíg valaki szomjas nem lesz, vagy nem kell újra WC-re mennie, netalántán csuklik vagy szellent egyet. Ez utóbbiaknál hatalmas hahotázás tör ki, és újra beindul a traccsparti. Mire ismét csönd lesz, megint eltelik újabb félóra. Mindeközben küzdök az ellen, hogy ne aludjak el, vagy cikkeket olvasok a telefonomon, vagy könyvet a szobaajtóban a folyosói lámpa fényénél. Előfordult már, hogy egy regénnyel két nap alatt végeztem. Ezeken kívül még vasalni is kiválóan tudok a folyosón, lényeg, hogy fél szemmel lássanak.

Amikor úgy tűnik, mindenki alszik, megpróbálok kilopódzni. Még ha sikerül is elkerülnöm, hogy ne rúgjak bele a sötétben egy-egy földön heverő játékba, a lányom az esetek 70%-ban akkor is felriad és megkérdezi, hova megyek.

Ilyenkor azt mondom, fogat mosni, átöltözni, de mindjárt visszajövök. Olykor ez be is jön, és mire visszatérek, tényleg alszik. Ha nem, kezdődik az egész elölről.

Amikor már csak a szuszogásuk hallatszik, betakarom, megsimogatom őket, kilépek az ajtón, és az órára pillantok. Megint fél 10, pedig már 8 órakor ágyban voltak. Ma sem sikerült hamar elaltatnom őket, cserében sok mindent megtudtam a napjukról, érzéseikről. Nem baj, majd holnap.

A háromtagú zsűri, Dér András filmrendező, PPKE Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének adjunktusa, Gelencsér Gábor filmesztéta, filmtörténész, az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense, Lőcsei Gabriella, kulturális hírlapíró, film-és tévékritikus negyvennégy alkotást választott a versenyprogramba.

Az egész estés dokumentumfilm kategória győztese A létezés eufóriája című film, rendezője Szabó Réka. A rövid dokumentumfilm kategóriában a zsűri megosztva két alkotást jutalmazott. Kis Anna Csak családról ne című filmjét, valamint Bak Zsuzsanna és Szőcs Petra Rend a lelke című filmjét. A rövid (fikciós, animációs, kísérleti) film nyertese a Válaszúton című film, rendezője Chilton Flóra.

Az V. Ars Sacra Filmfesztivál fődíját a zsűri teljes egyetértéssel Zurbó Dorottya Könnyű leckék című filmjének ítélte.

Az idei filmfesztivált is több intézmény megtisztelte azzal, hogy különdíjat ajánlott fel.
A Magyar Kurír katolikus hírportál a shoeshine produkciójában készült, Szerzetesnek álltam című filmet jutalmazta különdíjával, a film rendezője Huszár Domonkos.
A Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája a Novák Tamás rendezte Lélek és betű című filmjét jutalmazta.
Az Ars Sacra Alapítvány különdíjával Miklós Ádám A magyar nóta belga mestere című filmjét jutalmazta.

Aki lemaradt volna a sokféle emberi sorsot, történetet bemutató filmfesztivál kínálatáról, vagy esetleg a járványtól tartva maradt volna otthon, még pótolhatja a program legjavát. Szeptember 21-27. között ingyenesen online nézhető a versenyprogramban szereplő filmek nagy része az Ars Sacra Fesztivál oldalán!

 „Nem félünk a farkastól”

A koronavírus első és második hulláma sok mindenben eltér, például a fertőzöttek és a halálozások számában, a korlátozó intézkedésekben, de amiről talán kevesebbet beszélünk, hogy az emberek hozzáállása a vírushoz is nagyban megváltozott. Tavasszal még látványos képeket láthattunk a boltokat megrohamozó és kifosztó tömegekről, és egyre-másra születtek oktató videók arról, mit és hogyan fertőtlenítsünk a környezetünkben, hány méter távolságot betartva biztonságos a futás vagy a biciklizés. Bizonytalanságban éltünk, hiszen nem ismertük, mivel állunk szemben és mire számíthatunk.

Az idő azonban azokat a viselkedéskutatókat igazolta, akik szerint az embereknek csak egy kisebb hányada él hosszú ideig rettegésben, a nagyobbik részénél egy idő után a megnyugvás kerekedik felül, míg végül eljutnak odáig, hogy akár több kockázatot is vállalnak, mint az indokolt lenne.

Generációs különbségek a védekezésben: a fiatalok könnyebben adják fel az óvatosságot

Júniusra már egyre több ember adta fel az önként vállalt karantént, és eddigi óvatosságát félredobva szervezett baráti összejöveteleket és indult nyaralni, akár külföldre is. „Nem gondolom, hogy a tengerparton, a friss levegőn vagy a sós vízben nagyobb az esélye annak, hogy elkapjam a fertőzést, mint a munkahelyemen vagy a boltban” – nyilatkozta egy családapa az ismerősi körünkből.

A téma kutatói szerint a fiatalok – mivel a rövid távú örömöket általában többre értékelik az idősebbeknél – általában kevésbé tartanak a kockázatos dolgoktól, mint az idősebb korosztályok. „Most vagyok fiatal, ráadásul nincs semmi gond az egészségemmel, miért ne ülhetnék be a barátaimmal beszélgetni valahova, és miért ne mehetnék egy kicsit szórakozni?” – kérdezi a 21 éves Ádám. A fiatalok azt gondolják, őket nem döntheti le a lábukról a vírus, hiszen erősek, egészségesek, és legtöbbjüket sajnos kevésbé érdekli, hogy a környezetükben esetleg olyanokat is megfertőzhetnek, akiknek az immunrendszere már kevéssé bírja az ekkora csapásokat.

Fegyelmezett olaszok, laza hollandok

Eltérően érzékelik a vírus kockázati tényezőit a különböző országok lakói, eltérő kultúrák képviselői is. Egy közel 7000 fős mintán alapuló, és 10 országban elvégzett összehasonlító kutatásból kiderült, hogy a britek, az olaszok és a spanyolok jobban tartanak a koronavírustól, mint a hollandok, a mexikóiak vagy a dél-koreaiak, igaz, a kockázatészlelés szintje minden vizsgált országban relatíve magas volt.

„Nem tudjuk, mi lehet az oka, hogy míg más országokban a járványgörbe lapítását célzó intézkedések sikeresek voltak, New Yorkban tovább tombol a vírus. Talán a korlátozások lazítása? A George Floyd-tüntetések? A strandra járás?”

„Nem igazán tudjuk, de valószínűleg ezek mindegyike hozzájárult a kialakult helyzethez. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy az amerikaiak egy része valamiért a személyes szabadság elleni támadásként éli meg a maszkhordást, ami nagyban nehezíti a járvány elleni védekezést – meséli Péter, aki pont a járvány kitörését megelőzően költözött családjával New Yorkba. – Azt azonban mindenképpen hozzá kell tenni, hogy Amerikában azért számtalan nagyon hasznos és követendő kezdeményezés is útjára indult a járvány megfékezésére. A New York-i High Line Parkot például úgy alakították át, hogy 1000 zöld pöttyöt szórtak szét a park egész területén, amelyek szigorú rendben ismétlődnek a földön, az ösvényeken, a padokon és különféle ülő alkalmatosságokon, jelezve a biztonságos távolságot.”

 „Hollandiában annyi történt, hogy az első hullámnál bezárták az éjszakai szórakozóhelyeket, illetve minden más vendéglátóhely 23:00 óráig maradhatott nyitva. Ezt a rendeletet a mai napig nem oldották fel. Most, a második hullámnál annyi történt pluszban, hogy az országokat színekbe sorolták. A vörös és narancssárga besorolású országokból Hollandiába visszautazáskor két hét karantén javasolt, de nem kötelező, csak választható, illetve a munkaadó kérheti a munkavállalót, ha ilyen besorolású országokból tér vissza, hogy maradjon otthon 10 napig a biztonság kedvéért. Az élet minden más téren a megszokott módon folyik, nincs maszkhordás, távolságtartás, kézfertőtlenítés. Úgy élünk, ahogy azelőtt” – írja Zsuzsanna egy külföldön élő magyarok számára létrejött közösségi fórumon.

Érdekes módon, a lazaságukról és életigenlésükről ismert olaszok a mai napig nagyfokú önfegyelemről tesznek tanúbizonyságot. „Ijesztő volt, ahogy tavasszal felgyorsultak az események – nyilatkozta a családjával Milánóban élő Roland. – Mi nem is annyira a járványtól tartottunk, hanem inkább attól, hogy a kórházakban nem fognak tudni ellátni, ha bármi történik velünk, két kisgyerekkel pedig nem akartunk kockáztatni, ezért visszaköltöztünk Magyarországra. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy az olaszok tőlük szokatlan fegyelmezettséggel tartották be a szigorú szabályozásokat, és a mai napig is így tesznek. Ami számomra még döbbenetes, az az összetartásuk. A barátaink minden este gyertyát gyújtottak az orvosok és egészségügyi dolgozók tiszteletére, és együtt énekeltek, zenéltek lakásaik ablakából, erkélyéről.”

Olaszországhoz hasonlóan más országokban is az összetartozás érzését erősítette a járvány, és olyan mozgalmakat indított útjára, mint a hazánkban vagy Ausztriában is nagy támogatottságú „Vegyél hazait” kezdeményezés.

„Ausztriában az emberek az itt megszokott fegyelmezettséggel kezelték a járványügyi rendelkezéseket. A szabályok teljesen egyértelműek voltak, és a kommunikáció is kifogástalanul működött, nem volt felesleges pánikkeltés, viszont biztosítva volt minden, ami a védekezéshez szükséges. Így például az első hullám idején minden élelmiszerüzletben, minden vásárláshoz kaptunk új maszkot. A kisebb üzletekben négyzetméter alapján határozták meg, hány ember tartózkodhat bent egyszerre. Ez például pici könyvesboltok esetén a kis forgalom miatt igen nehéz helyzetet teremtett, de példátlan összefogást eredményezett, az emberek gyűjtést rendeztek ezeknek a kis boltoknak, akiknek ily módon nem kellett végleg bezárniuk” – meséli a férjével és hétéves kisfiával Bécsben élő Petra.

Ahol közös karanténba zárnak, ha megszeged a sajátodat

Még mindig vannak azonban a világnak olyan szegletei, ahol a nagyon szigorú korlátozások ellenére is válságos a helyzet.

Dél-Amerikában a járvány gócpontjai azok a metropoliszok, ahol rengeteg ember él. „El Salvadorban március 21. óta vagyunk a családommal karanténban, csak boltba és gyógyszertárba lehet menni, minden más zárva van. A reptereket, határokat már az első eset megjelenése előtt lezárták, azóta se ki, se be, még a megyék között is tilos az átjárás, és egyáltalán nincs tömegközlekedés. Az utcán kötelező a maszk viselése, és egy autóban csak egy ember ülhet. Ha szabályt szegsz, elvisznek egy közös karanténba, két hétre. Amikor a legmagasabb volt a fertőzöttek száma, újabb szigorítást vezettek be: személyi igazolvány száma szerint lehetett csak boltba menni, hetente kétszer, amit a bejáratnál ellenőriztek, és ha nem azon a napon mentél, amihez az igazolványszámod passzol, szintén elvittek a „közös karanténba”. A boltok bejáratánál azóta is mérik a testhőmérsékletet, lefertőtlenítik a kezed és a cipőd talpát és nem tölthetsz benn többet fél óránál. Mindenki fél és stresszes” – mesél a kinti helyzetről Alexandra.

Panamában még szigorúbbak voltak a korlátozások:

„Nálunk, Panamában nagyon komolyak a korlátozások. Március 16. óta vagyunk teljes karanténban és teljes a határzár. A személyi igazolvány utolsó számától függően lehet két órát vásárolni járni. Hétfőn, szerdán és pénteken csak a nők, kedden és csütörtökön pedig csak a férfiak mehetnek ki, a szombat és a vasárnap totális karantént jelent mindenki számára. A rendőrök nagyon szigorúan veszik a rendeleteket, például ha valaki nem a megengedett időben megy vásárolni, elveszik a jogosítványát, és a kocsiját is lefoglalhatják. Ha az illető nem tudja kifizetni a bírságot, közmunkára viszik. Május elején kezdte el a panamai kormány kiosztani a 80 dolláros segélybónuszokat, az emberek azóta viszont mint a szardíniák tülekednek a boltokban, hogy beválthassák” – adta hírül Pál.

Köszönöm a cikk közreműködőinek, hogy megosztották élményeiket, és Hartmann Andrásnak, aki lehetővé tette, hogy a Külföldre költöző-külföldön élő magyarok nevű közösségi csoport tagjainak hozzászólásait felhasználhassam.

A tervezés most is fontos 

Érdemes heti ütemtervet készíteni, összeírni, melyik nap milyen társasjátékot vesz elő a család, milyen teendőket végezhetnek el a családtagok, kicsik és nagyok. Célszerű előre megtervezni azt is, kivel mikor beszélünk telefonon vagy videócseten, a tevékenységeket pedig úgy időzíteni, hogy a barkácsmunka csúszása miatt ne szalasszuk el az unoka bejelentkezését. Jó ötlet összeszedni a könyves restanciákat is, megnézni a filmeket, amelyeket évek óta tervezünk. Az összeírás, tervezés fontos mozzanat, egyrészt mert az egyes teendők kipipálása sikerélményt ad, másrészt segít elkerülni a napok összefolyását. Egyszóval ha feladatokat tűzünk ki magunknak, sokkal jobban és eredményesebben telik az idő. 

Ha játszik a család 

A társasjátékozást nemcsak a meglévő készletből lehet tervezni, és nemcsak a webshopok kínálatából szerezhetők be újak, hanem akár el is készíthetők. Ilyen például az autóversenyző-pálya, amelyet filccel letekert sütőpapírra is meg lehet rajzolni, a lépésszámot pedig egyszerűen dobókocka alapján lehet meghatározni. A bábuk lehetnek match­boxok, de használhatók bármilyen apró játékautók is. Készíthetünk saját memóriajátékot gyerekrajzokat vagy régi újságokat felhasználva.

Az interneten rengeteg bonyolultabb játék leírását, elkészítési útmutatóját meg lehet találni, már a válogatás is lehet külön családi program. 

Kép

Kép: Freepik

Homokozó a kertbe 

Amennyire egyszerű, olyan nagy örömöt okozhat a saját készítésű homokozó. Nem kell hozzá más, mint két-két azonos hosszúságú deszka, néhány facsavar, négy sarokvas, csavarhúzó, csiszolópapír és fólia, és ha kell, akkor egy kis festék. A homokozót célszerű naptól védett, árnyékos helyre helyezni, hiszen a kicsik sok időt fognak benne tölteni, így nem jó, ha folyamatosan éri a nap.

Az elkészítés első lépése a fólia lehelyezése, erre kerülhet keretként a négy deszka, végeiknél sarokvassal összefogatva.

Érdemes gondoskodni a fedéséről is, minimum egy fóliával, hogy nagyobb esők alkalmából ne gyűljön össze benne a víz. A homokot zsákokban el lehet hozni a sóderdepókból, de lehet vásárolni barkácsáruházban is. 

Mi köze a sütinek a sörhöz? 

A nagyobb gyerekeket be lehet vonni konyhai eszközök készítésébe, kreativitásukat azokon is kiélhetik. Saját tervezésű sütiszaggatójukkal a finomságok elkészítésében is segédkezhetnek. Ehhez nem kell más, mint venni néhány dobozos sört vagy fémdobozos üdítőt, majd a hengereket 1-2 centi széles karikákra vágni (olyanra, mint egy karkötő). Egy ponton a körformát is át kell vágni, így jön létre egy nagyjából 23 centis íves szalag, ami tetszőleges formára hajtogatható. Készülhet belőle szívecske. A forma zárását a szélek kis ráhagyással történő visszahajtásával lehet megoldani. A dobozok oldalfala vágva sem éles, viszonylag puha és könnyen hajlítható, de mindig ellenőrizni kell, hogy az adott darab megfelelő-e, lehet-e vele biztonságosan dolgozni. 

Munkába áll a varrógép 

A gardróbok selejtezése gyakran évek óta várólistán van, legyen szó a kicsik sok éve kinőtt ruháiról, vagy a szülői szekrények rejtett zugairól.

Kép

Kép: Freepik

Érdemes most időt szánni a válogatásra, a nem használt darabokat pedig félretenni, majd időt fordítani arra, hogy olyan szervezetet keressünk, amelynek eljuttathatjuk a járványveszély lezárultával.

Akinek van otthon varrógépe, egy-egy darabot föl is használhat. Az első lépés lehet egy saját készítésű maszk gyártása, amihez rengeteg szabásminta található az interneten, elkészítésük pedig nagyon egyszerű. 

Egy kis kárpitosmunka 

A méteráruboltok jelenleg is látogathatók, ha fölkeressük őket, pillanatok alatt szerezhetünk olyan szöveteket, amelyekkel megújíthatjuk a kerti bútor nap által megszívott kárpitját, vagy éppen újjávarázsolhatunk pár éve vásárolt, rattanra hasonlító, de fonott műanyagból készült – nem éppen UV-álló – székeket. Sokak tapasztalata, hogy ezek napos helyen egy év alatt is szétpattoghatnak, és marad az ülőalkalmatosság fémváza, ami önmagában használhatatlan. Ezek reparálásához pontos, de nem nehéz tervezésre van szükség: lemérjük a szélességeket és hosszakat, számolva a rögzítéshez szükséges ráhagyással. Ezeket kell egy egyszerű kockás papíron úgy modellezni, hogy a lehető legjobban kitöltsék azt a 140–150 centis szélességet, amilyennel a méterárut jellemzően kínálják. Ha súlyt tartó felületet is készítünk (például a szék ülőfelületét), fontos, hogy a varráshoz erős, úgynevezett farmervarró cérnát szerezzünk be. Ez szintén kapható minden méteráruboltban. 

A telelő madarakért 

Nyáron még bőven van eleségük a madaraknak, de télen ez nem lesz így, olyankor jól jön nekik a segítség. Madáretető némi faanyag, fűrész, csavar és csavarhúzó segítségével könnyen készíthető, nem kell hozzá komolyabb asztalostudomány. Egy üres borosüveg felhasználásával akár öntöltős is lehet a szerkezet. Ehhez az kell, hogy az üveget egy bilinccsel rögzítsük az etető oldalfalához, méghozzá úgy, hogy fejjel lefele álljon, pár centire a tálca aljától. Így a magokkal teletöltött üvegből annak megfelelően töltődik újra az utánpótlás, ahogy a madarak eszik. 

Fűszereskert a teraszra 

Ha nincs kertünk, az erkélyre vagy teraszra is készíthetünk saját fűszereskertet, elég hozzá néhány tő növény megvásárlása – ilyesmi szinte minden nagyobb élelmiszerüzletben kapható, de a rövidebb nyitvatartású kertészetekből is beszerezhetők.

A fűszerek ültethetők cserepekbe, színesre festett, alul kilukasztott konzerves dobozokba, de kerülhetnek a már nem használt muskátlis ládába, virágládába is, jó hozzájuk az egyszerű virágföld is.

A lényeg, hogy napos helyre kerüljenek, de ne érjék őket egész nap égető sugarak. A levelek, hajtások szedésekor arra kell figyelni, hogy a növényeket egyszerre ne kopasszuk meg, mindig maradjon levelük. 

Vágódeszka házilag 

Maradék laminált padlódarabból vagy egyéb faanyagból saját tervezésű vágódeszka is készíthető. Satu, lombfűrész vagy dekopír, csiszolópapír kell hozzá. Az alapanyagot a satuba fogva lehet formára vágni, majd durva széleit, éleit csiszolópapírral lehet finommá tenni. 

Ne szökjön a hő 

Az elmúlt évek szakemberhiánya miatt sokan hiába terveztek lakáskorszerűsítést, kihívás volt kivitelezőt találni, most pláne lehetetlen belevágni ilyesmibe. A homlokzati hőszigetelés és az ablakcsere persze nem igazán oldható meg házilag, ahhoz muszáj szakember, viszont a födémhőszigetelést egyetlen hétvége alatt megcsinálhatjuk. Nem kell hozzá más, mint megrendelni a szigetelőanyagot, majd elhelyezni a padláson. Az egyik lehetőség a kőzetgyapot táblák eltolt illesztéssel történő lerakása, a másik pedig az ilyen tekercsek leterítése. Fontos, hogy a szigetelés fölé páraáteresztő réteg – ez lehet speciális fólia – is kerüljön, hogy a födémen átjutott pára szabadon távozhasson, az anyag viszont ne porosodjon. Az, hogy alá kell-e, illetve milyen fólia kell, a födémtípustól függ, ennek szakmai oldalakon érdemes utánanézni. 

Felvillanyozó ötlet 

A jól elhelyezett ledsorok nagyon mutatósak, praktikusak és energiatakarékosak, könnyen elrejthetők a lépcsőfokok élei alá, bevilágíthatják a kamra polcait. Használatuk mellett nem kell többet sötétben botorkálni és beleakadni a lépcsőbe, elemlámpával menni a spájzba.

A flexibilis ledszalagokat házilag is könnyen el lehet helyezni, a megfelelő, előre jelzett pontokon bátran elvághatóak, könnyűszerrel méretre szabhatók.

A vágási pontoknál bekötősarukkal rögzíthetők a vezetékek, de az egyes darabok a sarkaknál pákával is összeforraszthatók. Hátuk öntapadós, így a felhelyezésük is roppant egyszerű. A szalagok a leggyakrabban 12 voltosok, de vannak 5, 24 vagy 30 Volttal üzemelők is, a tápegységeket a végeikre kell rákötni.

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. májusi-júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>