Olvashatunk arról, hogy a testképünkre is ráfér a gyúrás, miért jó az ősgabona, hogy le kell-e foglalni az unatkozó gyerekeket, és miért kellene védenünk őket a koronavírustól. Pszichológusok írnak a Zöld könyv című film kapcsán az előítéleteink hasznáról és árnyoldaláról; arról, hogy hogyan készítsük fel a diákokat a rendhagyó iskolakezdére; Pataki Zita és Szárnyas Attila házasságuk nehézségeiről és örömeiről mesélnek.

Fizesse elő a lapot ITT!

Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A koronavírus-járvány okozta megváltozott körülmények miatt sok, amúgy is hátrányos helyzetű család került még nehezebb anyagi helyzetbe. Nekik rendkívül nagy kihívást jelent a szeptemberi iskolakezdéshez szükséges felszerelés előteremtése, különösen több gyermek esetén. Az Ökumenikus Segélyszervezet a koronavírus miatt idén az előző évekhez képest dupla annyi, azaz 2000 nehéz sorsú gyermeket szeretne támogatni Iskolakezdés együtt! elnevezésű felhívásával. A segélyakcióhoz kapcsolódó pénzadománygyűjtés célja az iskolaszerek beszerzéséhez szükséges forrás előteremtése.

„Stratégiai partnerként évek óta támogatjuk az Ökumenikus Segélyszervezetet adománykuponok értékesítésével. A Felhőtlen gyermekkor, illetve a karácsonyi szeretet.éhség. kezdeményezések során vásárlóink tavaly mintegy 100 millió forintot gyűjtöttek össze. Biztosak vagyunk benne, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is számíthatunk rájuk, ezért is döntöttünk úgy, hogy idén először a Segélyszervezet iskolakezdési kampányához is csatlakozunk, és segítünk a személyre szabott, minőségi tanszercsomagok összeállításában” – mondta Hevesi Nóra, a Tesco Magyarország kommunikációs vezetője.

A kuponok augusztus 3. és szeptember 6. között vásárolhatók meg az áruházlánc kasszáinál. A 250 forintos felajánlásokból befolyt összegből az Ökumenikus Segélyszervezet az országos intézményhálózatával kapcsolatban álló, előre kiválasztott hátrányos helyzetű gyermekek iskoláztatását szeretné támogatni. A 2000 személyre szabott, illetve egységcsomagok összeállításához szükséges pénzen felül beérkező adományokat a gyermekek felzárkózását elősegítő egész éves munka támogatására fordítja a Segélyszervezet.

„Célunk, hogy olyan gyermekeknek segítsünk, akiknek már az első becsengetés előtt rosszabbak lennének az esélyei társaiknál, mert családjuk nem tudja biztosítani számukra az iskolakezdéshez szükséges eszközöket. 10 ezer forintból már komoly segítséget jelentő csomagot tudunk összeállítani, ami a legszegényebb gyermekeknek többet jelent bármilyen ajándéknál: egy jó minőségű tolltartó, füzetcsomag, tornazsák vagy ünneplő ruha esélyt kínál arra, hogy ők is büszkén és örömmel ülhessenek be az iskolapadba. Örülünk, hogy partnerként ismét számíthatunk a Tescóra egy újabb fontos célkitűzésünk megvalósításában!” – mondta Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet elnökigazgató-helyettese.

– Gyakran használjuk a superfood kifejezést, és talán sejtjük is, hogy miről szól – de tudjuk-e, mit jelent pontosan?
– Nem csoda, ha kissé homályos sokak számára a superfood (szószerinti fordításban: nagyszerű, kimagasló élelmiszer) kifejezés, hiszen nem egy egzakt meghatározásról van szó, nem a táplálkozástudomány hozta létre a definíciót, hanem marketingszakemberek. A cél pedig nem az informáltság elérése volt, hanem csak a kedvezőbb eladhatóság. A „szuper” jelző valamilyen feltételezett, pozitív, egészségtámogató hatásra utal, amely néhány így címkézett élelmiszerre igaz is. De abban hibázik a koncepció, hogy az éppen divatos superfoodok (avokádó, lazac, chiamag, gojibogyó, kókuszolaj, alga, kakaóbab, mikor mi...) erejét és gazdag hatóanyagtartalmát magasztalják a többi nyersanyag és élelmiszer rovására, holott kiemelkedő tulajdonságú tápanyagforrás lehet számunkra oly sok minden. Illetve azt is fontos tudatosítani, hogy bár lehet a feketeribizli superfood, de ha csak néha-néha fogyasztjuk, semmit sem ér.

A superfoodok önmagukban nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, nem néhány piedesztálra emelt nyersanyag a hosszú fiatalság és a betegségek elkerülésének forrása.

Továbbá ebbe a csoportba nem objektív mérőszámok alapján kerülnek be nyersanyagok (például hogy melyiknek a legmagasabb a szabadgyökkötő kapacitása, a bioaktív vegyülettartalma vagy egy adott vitamintartalma), hanem az kapja a kitüntető jelzőt, amelyik épp divat, amit épp a vezető influencerek annak tartanak, tehát nincs mögötte tudományos kategorizálás.

– Nemrég jelent meg a könyved „Magyar superfood” címmel. Miért tartottad fontosnak megírni?

– Úgy láttam, arról még nem született könyv, hogy hogyan együnk egészségesen szélsőségek nélkül. Talán még olyan látványos szakácskönyvet nem alkottak, amely nem abban látja az egészség kulcsát, hogy valamitől mentes, hanem a mértékletes és kiegyensúlyozott mindennapi étkezéseket szorgalmazó alapelven nyugszik.

Az egészségünk támogatása és a Föld ökoszisztémáját tiszteletben tartó táplálkozás összefonódása is hiányként jelentkezett eddig. Itt volt az ideje egy ilyen könyvnek, mert már sok tematikus Facebook-csoportot találtam arról, hogyan éljünk otthon vegyszermentesen, miért ne vegyünk ruhát havonta, hogyan vásároljunk csomagolásmentesen, támogassuk a hazai ipart, de olyat még nem, ami azt mutatja be, hogyan lehet egészségtudatosan táplálkozni kis ökológiai lábnyomú, hazai alapanyagokkal. Sajnos, hazánkban a dietetikus szakma megítélése nem mindig ideális. Gyakran azt tapasztalom a közösségi médiában, hogy előnyösebb visszhangja van egy influencernek vagy egy táplálkozási tanácsadónak, akit épp valamilyen márka lekötelezett, és egy többszörösen feldolgozott, sokszorosan csomagolt instant vagy import terméket promotál.

Az is a céljaim között szerepelt, hogy a fenntartható táplálkozás területén az emberek kapjanak egy olyan alternatívát, amely tudományos alapokon nyugszik és szélsőségektől mentes. Azt szeretném, hogy ne higgye azt senki, hogy csak az a fenntartható, ha valaki vegán életmódra tér át, hiszen ezzel a környezettudatosság lehetőségét elvesszük attól, aki elképzelni sem tudja az életet hús nélkül. Nekik azt kell megtanítani, hogyan lehet mértékkel fogyasztani. A vegánoknak pedig azt tanítja a könyv, hogy a vegánság önmagában nem elég, kell, hogy csomagolásmentes és hazai is legyen az az alapanyag ahhoz, hogy igazán környezetbarát legyen. Tehát ha iparilag előállított, nagyüzemi vega-kolbászt és húsmentes szalámit fogyaszt, akkor az ő szokásai szintén még csak félúton járnak a megoldás felé. Amikor a BOOOK kiadónak vázoltam az ötletem, gyakorlatilag tíz perc után már arról egyeztettünk, milyen határidőket tűzzünk ki a könyv elkészítésére. Azonnal felismerték a téma fontosságát, egyediségét, igent mondtak az ötletemre és rám is. Pedig tudták, hogy még sosem írtam könyvet, nem is volt célom a publikálás, de azt éreztem, hogy ezért a misszióért érdemes belevágnom.

– Melyek a legfontosabb magyar „superfoodok”?
– Az összes, könyvben felsorolt nyersanyag!

A megszámlálhatatlan sokféle színű zöldségeink és gyümölcseink, a ropogós olajos magvak, a változatos gabonaféléink, de ugyanígy a tejtermékeink, a hazai vizek halai és az erdők vadjai mind-mind fontos szerepet töltenek be az egészség támogatásban és a betegségek megelőzésben.

Ezek egymás hatását erősítve szerepet játszanak az áhított életminőség elérésében. A kulcs az, hogy nem kampányszerűen esszük ezeket, nem kúraszerűen szedjük, mint a multivitamint, hanem naponta minden étkezésnél, hosszú évtizedeken keresztül figyelünk arra, hogy milyen minőségben és mennyiségben kerülnek az asztalunkra.

– Sokat hallhatunk arról is, hogy a külföldről behozott élelmiszereknek nincs is olyan vitamin- és ásványianyagtartalma, mint amit remélünk azoktól.
– Az avokádót sokszor a kedvező zsírsavtartalma miatt fogyasztjuk, az megmarad; a chiamag rosttartalma nem változik a szállítás során, tehát a helyzet nem azonnal fekete vagy fehér. De, amikor a túltenyésztett, táppal etetett lazac omega-3 zsírsavtartalmát mérlegeljük, vagy a szállítás során használt vegyszerek és növényvédőszerek maradékát kell megítélnünk, arra már nem ilyen egyszerű a válasz. Az biztos, hogy ha kisebb a szállítási lánc, kevesebb a közvetítő a termőhely és az asztal között, kevesebb országon (más és más szabályrendszerrel és előírásokkal) halad át egy termék, akkor könnyebb ellenőrizni a minőséget. Könnyebb átlátni, hogy a pénzünk hova kerül, milyen munkakörülmények és termelési viszonyok fenntartására szavazunk a forintjainkkal. 
A határon túlról érkező terményeknek egyébként általában magasabb a növényvédőszer-maradék szintje, mint a hazainak, és ez még magasabb az óceánon túlról érkező áruk esetén. Egyébként valóban fontos tényező a vitamintartalom szempontjából is a hazait választani, mert a legtöbb zöldség és gyümölcs frissen szedve bír a legmagasabb vitamin- és ásványianyag-tartalommal, ezért együnk sok paradicsomot most, és télen lehetőleg ne terheljük sem a környezetünket, sem magunkat a behurcolt árukkal.

– Nemcsak a külföldi, de az itthoni zöldségekről, gyümölcsökről is azt mondják, már közel sem akkora a tápanyagtartalmuk, mint régen. Erről mi a véleményed?
– Ebbe a „bezzeg régen” mondatba egy kis panaszkodás, sopánkodás is fűszereződik, de tény, hogy nem hasonlítható össze a szabadföldi paradicsom a fűtött fóliasátras paradicsommal. Viszont, manapság már sok hazai kistermelő teszi elérhetővé a portékáját kisebb piacokon, divatos lett a közösségi kert és balkonos termelés, valamint olyan gazdálkodási formák jelennek meg, mint a permakultúra – így már nem mondhatjuk, hogy nincs olyan, mint a békebeli időkben, legfeljebb nem szánunk rá időt, hogy megtaláljuk.

– Akkor elképzelhető, hogy csak egészséges táplálkozással fedezni tudjuk a napi vitamin- és ásványianyag szükségleteinket?
– Bizony, ez így van.

A mesterségesen elkészített vitaminok, étrendkiegészítők csomagolásán azért szerepel, hogy nem helyettesíti a kiegyensúlyozott táplálkozást, mert valóban csak akkor szívódnak fel hatékonyan, ha jelen van mellette a természetes forma.

A probiotikus készítmények sem olyan hatékonyak, mint a hosszú ideig kivitelezett rostgazdag, természetes pro- és prebiotikumokban gazdag táplálkozás. Gyakran az is a probléma a porított, tablettába tömörített étrendkiegészítőkkel (amellett, hogy elképesztő mennyiségű hulladékot termelünk velük), hogy gyakran olyan kategóriába sorolja őket a gyártó, amely által kikerül a szigorú ellenőrzés hatálya alól, és nem is bizonyított a hirdetett pozitív hatás.

– Dietetikusként dolgozol, egy kórházban is. Mióta érdekel a táplálkozás? Hogyan alakultak az elveid a táplálkozás, illetve a diéták terén?
– Az egészségügy, a kórházak, a gyógyítás, az emberek segítése mindig is vonzott. Nem is merült fel bennem soha semmi más szakma, tudtam, hogy az egészségügyben fogom megélni a hivatásomat. Emellett mindig szerettem enni, a családom visszajelzése szerint már tízéves koromtól ügyesen főztem és sütöttem. Az elveim pedig aszerint alakultak, ahogy egyre inkább gyakorlattá vált az egyetemen megszerzett elméleti tudásom. Mondok egy példát: amikor megtanultam az egyetemen, hogy az elhízás vagy épp a cukorbetegség mennyiféle betegség előszobája lehet, ha nem kezelik mihamarabb, kevésbé tűnt veszélyesnek, mint amikor napi szinten találkoztam a betegekkel, az ő problémáikkal, és azok kezelésével vagy épp elhanyagolásával.

Igen hamar a szakmám lett a hobbim. Utazásaim során, ha csak tehetem, megnézem a helyi kórházat, és olyan étteremben eszem, ahol a helyiek, hogy inspirációt meríthessek itthonra másoktól. Ha könyvet viszek magammal a szabadságomra, akkor egy szakmai anyagot kapok fel a könyvespolcomról. Facebookon nemcsak a lakóhelyem szerinti csoportban vagyok jelen, hanem rengeteg hazai és nemzetközi betegcsoportban is, hogy még jobban megismerjem a betegek kérdéseit, érdeklődését, aggodalmait, az aktuális újdonságokat. Ezek mind-mind alakítják szakmai világnézetemet. Érdekes a dietetikában, hogy kicsit sem kényelmes. Sosincs megállás, mert a táplálkozástudomány dinamikus fejlődése miatt hamar le lehet maradni. Ezt pedig észreveszi a szakma, és a betegek is mindig a legújabb, legkorszerűbb megoldásokat kínáló szakembereket keresik. Ahhoz, hogy topon legyek, és reflektálni tudjak minden újdonságra vagy újonnan lángra kapott városi legendára, folyamatosan változnom, fejlődnöm kell.

– A saját étkezéseddel kapcsolatban is ilyen alapos és körültekintő vagy?
– Figyelek rá, hogy meglegyen a napi öt étkezés, mert sajnos volt idő, amikor kihagytam a reggelit, mert esetleg előző nap többet ettem, és azt hajlamos voltam túlkompenzálni.

Kiskoromban sokszor piszkáltak, hogy ne egyek, sokat eszem, így is kövér vagyok (pedig nem voltam kövér sosem), ezért gyakran estem abba a hibába a magam uraként is, hogy azt mantráztam, nem szabad ennem. Ma már tudom, hogy ha most nem teszek meg mindent az egészséges táplálkozásomért, akkor később kellene duplán figyelnem a rendszertelen evésből adódó problémák kezelésére.

Egyik legfontosabb alapelvem, hogy minden étkezéskor szerepeljen a tányéromon egy nagy adag zöldség és/vagy gyümölcs. Figyelek arra, hogy minél kevesebb húst és tejterméket fogyasszak. Fontos, hogy változatosan variáljam a teljesértékű gabonákat, és amire még mindig figyelnem kell, hogy elég vizet igyak.

– Sokszor halljuk, hogy mi, magyarok vagyunk az egyik legelhízottabb nép. Szerinted is így van? Hol rontjuk el az étkezést?
– A statisztikák szerint valóban rossz helyen állunk, és azért is fontos ezzel foglalkozni, mert már a gyermekek is elhízottak, egyre fiatalabb generációnál jelenik meg a túlsúly. Két tényező tehető felelőssé ebben: elégtelen mennyiségű mozgás, valamint a rossz minőségű és túlzott mennyiségű tápanyagbevitel. A túlsúly mellett megjelenhet alultápláltság is: ha valaki édességtől, alkoholtól, sok egyszerű szénhidráttartalmú étkezéstől hízik meg, a többletkilók ellenére sem hívhatjuk jól tápláltnak. A leggyakoribb hiba az étkezésekben, hogy azt tartjuk „normálisnak”, ha reggelire nagy adag kenyeret eszünk margarinnal és szalámival, és már „nyúlnak” vagy „vegának” tituláljuk azt, aki reggelire sok zöldséget eszik, vagy épp lenézzük, hogy „persze, neki van erre ideje és pénze”. Aztán van, aki eszik nyers kerti veteményt, de még nem ismeri a javasolt mennyiséget, és egy kis fej retket felkarikázva a reggeli szendvicsbe, már kipipálta a napi bevitel jelentős részét. A kevés zöldség és gyümölcs mellett jellemző a túlzott zsírbevitel.

Talán mindennek a forrása az információ hiánya. Mert nem tudják az emberek, hogy a sok reklám, rövid cikk, hangzatos interjú, látványos vitaminkampány és sokféle influencer javaslatai között hogyan igazodjanak el. Megfelelő, hiteles, tudományos szakmai segítség nélkül nem lehet a napi rutinban megvalósítani egy olyan tiltást, hogy „ne egyen zsírosan”. Szerintem nem én vagyok az egyetlen dietetikus, aki arról álmodik, hogy az országban lehetne egy kampány: ahol oktatóprogramokat tartunk az óvodákban, a szülőkkel együtt, az általános iskolában játékos programokat szervezünk, a tévében műsorsorozat szól a valóban egészséges táplálkozásról, és így tovább. Nem tízperces reggeli műsoridőben, amikor egyetlen kérdést sem lehet igazán körbejárni. És a megfelelő tájékoztatás után lehetne mire építeni az ország egészségnevelését.

– Szerinted létezik olyan táplálkozási rendszer, amely mindenkinek megfelelő?

– Már a suliban megtanuljuk, hogy az helytelen mondat, amely úgy kezdődik, hogy „mindig” vagy „mindenki” – mindenkinek teljesen megfelelő táplálkozás tehát nincs.

De általánosságban elmondható, hogy az egészségmegőrző, betegségmegelőző (prevenciós) táplálkozás alapja a sok-sok hazai, szezonális zöldség és gyümölcs, majd ezt követik a teljesértékű gabonák és malomipari termékek, és ezt egészítik ki a sovány húsok, halak, tejtermékek és a tojás. Napi szinten ehetünk kis maroknyi mennyiségben sótlan és pörköletlen olajos magot, mértékletes mennyiségben növényi olajokat és zsírokat változatosan; édesség, alkohol pedig legfeljebb heti egy-két alkalommal szerepeljen. Fontos a bőséges vízivás, szemben a szénsavas, édesítőszeres italokkal, valamint a mértékletes sózás és a változatos zöldfűszerhasználat. Fontos alapelv saját és környezetünk egészsége érdekében, hogy a készételek helyett minél inkább a feldolgozatlan, csomagolásmentes nyersanyagokat szerezzük be, és otthon készítsük el ételeinket.

A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban tett érettségi után a pesti egyetem orvoskarára iratkozott be. Ám mire végzett 1917-ben, javában dúlt a világháború, amelynek utolsó éveiben katonaorvosként a keleti fronton, majd a hátországban szolgált. A háború végén Pozsonyba került, az ottani egyetemi klinikára, Csehszlovákia megalakulása után azonban távoznia kellett. Mivel továbbra is a kutatómunka, az orvosi vegytan és élettan érdekelte, állás után kellett néznie. Trianon után azonban ilyen állás Magyarországon nem kínálkozott. Barátja és kollégája, a később ugyancsak Nobel-díjas osztrák Carl Cori társaságában Prágába ment, majd Németországban és Hollandiában talált állást, ekkor kezdte el a mellékvese működésére vonatkozó, lényegében orvoskémiai kutatásait. Különösen az általa hexuronsavnak nevezett anyag és annak élettani hatása érdekelte, amelyet a mellékvese termel. Ért is el eredményeket, publikációival pedig egy oxfordi ösztöndíjhoz is hozzájutott. Ekkor már, az 1920-as évek dereka után az izomműködés kémiáját, a szerves savak élettani jelentőségét vizsgálta.

Az ekkor még titokzatosnak számító C-vitaminnak a kinyerési módját és hatásmechanizmusát is kereste. 

A paprikasalátától a Nobel-díjig

Miután idehaza – főleg Klebelsberg Kunó erőfeszítései jóvoltából – az oktatás, a kultúra és a tudomány virágkora érkezett el, másokkal együtt a miniszter őt is hazahívta. Egy hosszabb tanulmányutat követően a szegedi egyetemen kapott tanári állást és kutatási lehetőséget, munkáját pedig a Rockefeller Alapítvány is támogatta. Ebben a közegben született meg az a nagy felfedezése, amely meghozta számára a nemzetközi elismerést és a világhírt. Az úgynevezett citrátkör biokémiai működését vizsgálta, az általa aszkorbinsavnak elnevezett, a skorbut ellenanyagának számító, évtizedek óta keresett C-vitamin kinyerésével és pontos meghatározásával foglalkozott. Kiderült, hogy ez a kis mennyiségben a mellékveséből, nagy fáradsággal a citrusfélékből kivonható anyag azonos az általa korábban hexuronsavnak nevezett vegyülettel, amelynek a biológiai oxidációban van meghatározó szerepe. 

Sikerült paprikából kinyernie azt a csodaszert, amit azóta is C-vitaminként ismerünk. 

Mások már más alapanyagból is próbálták kivonni ezt az anyagot, valójában egy szerves vegyületet, Szent-Györgyit azonban egy véletlen segítette a nagy eredményhez. Egy este felesége paprikasalátával kínálta, amit nem volt kedve megenni. Inkább bevitte a laboratóriumba, ahol megvizsgálva kiderült, hogy a jóféle Szeged környéki paprika bőséges forrása az oly nagyon keresett anyagnak. Az ellenőrző vizsgálatok, az előállítási technika kidolgozása következett, majd nemzetközi fórumokon és publikációkban az eredmények ismertetése. A fogadtatás, a siker egyértelmű volt, hiszen az 1937-es esztendőben Szent-Györgyi Albert lett az orvosi és élettani Nobel-díj kitüntetettje, máig az egyetlen Nobel-díjas magyar tudós, aki eredményét itthon, a Tisza partján érte el. Nem maradtak el a hazai elismerések sem, hiszen 1938-ban tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia, két évre rá pedig ő lett a szegedi egyetem rektora. 

Fordulat és emigráció

Mint ismert és elismert tudós, ekkor már közéleti személyiségekkel, tudósokkal, írókkal, politikusokkal is tartotta a kapcsolatot. Fontossá akkor vált ez, amikor már javában dúlt a II. világháború. Szent-Györgyi ellenezte a háborút, így békepárti, Magyarország kilépését szorgalmazó értelmiségiekkel, polgári ellenzéki pártokkal került kapcsolatba. Szent-Györgyi Szervezet néven ellenállói kört szervezett, amikor pedig Kállay Miklós miniszterelnöksége idején Horthy kormányzó jóváhagyásával a háborúból való kilépés előkészítésével próbálkozott, titkos küldetést is vállalt.

A kormány és a németellenes polgári pártok nevében titokban Isztambulban tárgyalt a szövetséges hatalmak képviselőivel, ami miatt felkerült a Gestapo feketelistájára. 

A német megszállás után bujkálni kényszerült, az ostromot pedig a pesti svéd követségen vészelte át. 

1945-től szinte azonnal szerepet vállalt az új, demokratikus magyar közéletben. Miközben vezetője lett a pesti egyetem biokémiai tanszékének, a koalíciós időkben nemzetgyűlési képviselő volt, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia másod­elnöke. Kezdetben szerepet vállalt a Szovjet–Magyar Baráti Társaság munkájában, kültagjává választotta a Szovjet Tudományos Akadémia, ám a fordulat évének közeledtével belátta, hogy semmivé válik a független, polgári, demokratikus Magyarország megteremtésének esélye. Így még 1947-ben emigrált, előbb Svédországba, majd az Egyesült Államokba ment, a Kossuth-díj 1948-as, elsők közötti elnyerése idején már nem volt idehaza. 

A tudós közéleti hangja

Massachusetts-ben, Woods Hole-ban telepedett le, alapítványi támogatással folytatta oktató- és kutatómunkáját. 1955-ben lett amerikai állampolgár, tekintélyes tudományos testületek tagja. Folytatta az izomműködés biokémiáját, a sejtlégzést és az oxidánsokat érintő kutatásait, és bár áttörő eredményre ő sem jutott, a rák elleni küzdelembe is beírta a nevét az élő sejtekben meglévő úgynevezett szabad gyökök vizsgálatával. A hatvanas években ismét vállalt közéleti szerepeket. Aktívan részt vett a világ tudósainak a nukleáris fegyverkezést elítélő mozgalmaiban, fellépett a vietnami háború ellen. 

Ekkor írta Őrült majom című nagyhatású könyvét, amelyben civilizációnk önpusztítása ellen emelte fel a szavát. 

Tudósi sikerei mellett magánélete zaklatottan alakult. Négyszer nősült, kétszer vált el, egyszer megözvegyült, és egyetlen lánygyermekének halálát is meg kellett élnie az 1960-as években. Szívben, lélekben mindig magyar maradt, haza azonban csak két ízben látogatott. 1973-ban ott volt Szegeden az új Biológiai Kutatóközpont átadásán, 1978-ban pedig tagja volt a Szent Koronát hazahozó amerikai delegációnak. Élete során számos külföldi és hazai elismerésben volt része, így egyebek között 1937-ben lett a Corvin Koszorú, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetettje. Szent-Györgyi Albert hosszú, tudományos eredményekben gazdag élet után kilencvenhárom évesen, 1986-ban távozott az élők sorából. Kívánságának megfelelően Woods Hole-ban, tengerparti háza kertjében helyezték örök nyugalomra. 

Hazája azóta is tisztelettel emlékezik meg róla, mint egyetlen olyan tudósáról, aki nem a messzi idegenben elért eredményeivel, hanem hazai kutatásaival és a magyar paprikával lett a Nobel- díj kitüntetettje. 

Alakját nevében őrzi ma a Szegedi Egyetem orvoskara, a Szent-Györgyi Albert-díj rangos tudományos elismerés, de neveztek el róla közterületet, szobrai és emléktáblái idézik alakját. Valójában előtte tisztelegnek mindazok, akik egészségük megőrzését a C-vitamin‑készítményeknek köszönhetik.  

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. januári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az ezer, gyermekvállalási korban lévő válaszadó megkérdezésével készített közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy az utóbbi év hét új családtámogatási lépése töretlenül népszerű a magyarok körében: a válaszadók nagy része (84,6%) egyetért az intézkedésekkel, közel háromnegyede pedig elégedett azokkal. A legtöbben a bölcsődei férőhelyek bővítését tartják a leghasznosabbnak. Ezt követi a babaváró támogatás, a CSOK és a négygyermekes anyák szja-mentessége. A KINCS tavalyi felmérése óta a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása és a nagyszülői gyed előnyeit is egyre többen fedezik fel.

Jól jön az építkezéshez

A program főképp anyagi segítséget jelent a megkérdezettek szerint, amelynek köszönhetően nagyobb jólétben tudják felnevelni gyermekeiket. Andrea és férje meglévő gyermekük után vették igénybe a CSOK-ot, valamint a városuk által biztosított lakásvásárlási támogatást, és most vettek házat. „A támogatások révén több pénzünk maradt a felújításra és magunkra is. Elindítottunk egy vállalkozást, és a lehetőségeinkhez képest próbálunk félretenni belőle a kicsinek is” – meséli. Böbe és párja szintén a CSOK-ra és a babaváró támogatásra jelentkeztek. Mivel két gyermeket szeretnének, a második baba érkezése után a visszafizetendő összeg 30%-át elengedik, ezt Andreáékhoz hasonlóan ők is otthonuk csinosítására fordítják. „Nemrég építkeztünk, és még bőven van teendő a ház körül, így jól fog jönni a pénz, amit a kerítésre és a melléképületekre fogunk költeni.”

Nem kell aggódni a bölcsi miatt

A KINCS felmérésének eredményeiből az derül ki, hogy a válaszadók gondolkodását is befolyásolta az akcióterv: a megkérdezettek közel 40 százaléka magabiztosabbá vált. Böbe azt mondja, az önbecsülésüket nem a pénz határozza meg, viszont kevesebbet aggódnak az anyagiak miatt, mert szükség esetén van mihez nyúlniuk. A bölcsődei férőhely-növekedés népszerűségének ugyancsak nem anyagi okai vannak. Anasztázia csak nemrég adott életet második gyermekének, de már most látja a kezdeményezés pozitívumát. „A kislányomnál, aki 2015-ben jött világra, szinte már a születésekor jeleznünk kellett, hogy mikortól szeretnénk bölcsődébe adni, most viszont nem kell amiatt aggódnunk, hogy fel tudják-e venni az öccsét” – osztja meg tapasztalatait.

Hány gyermek az ideális?

A KINCS arra is rákérdezett, segíthet-e a népességfogyás megállításában az akcióterv. A válaszadók közel háromnegyede úgy véli, az intézkedések javítják Magyarország népesedési helyzetét – ez 7 százalékos emelkedés a tavalyi felmérés eredményéhez képest. A megkérdezettek majdnem 20 százaléka valószínűleg nem vállalt volna (újabb) gyermeket a támogatások nélkül.

A felmérésben részt vevők fele szerint a gyermekek ideális száma kettő, valamivel kevesebben (41,7%) pedig a háromgyerekes családmodellt preferálják. Az egygyermekességet mindössze 1,5% választotta követendőnek, ami kevesebb, mint a 2019-es évben. A megkérdezettek 49%-a két gyermeket tervez, közel 15%-a egyet, további 37% pedig nagycsaládot. Saját kis közvéleménykutatásom némileg eltérő eredményt mutat: az általam kérdezett kilenc szülőből öten három gyerekkel képzelik el a jövőjüket, négyen pedig kettővel. Az ő döntésüket nem befolyásolta az akcióterv. Sok tényezőtől függ, mennyi a megfelelő gyerekszám, mint a lakás mérete vagy a szülők keresete.

„Van, ahol az egy gyereket is soknak tartom, máshol simán belefér négy is. A mi családunk egy testvérpárral vált teljessé” – mondja Lilla. A KINCS adatai szerint minél több gyermeke van valakinek, annál magasabbnak mondja az ideális gyermekszámot. Ezenkívül az otthonról hozott minta is meghatározó lehet a párok számára, mint a két fiút nevelő Fanni és férje esetében: „Szeretnék még egy gyereket, de nem a támogatások motiválnak. Mindig is nagycsaládra vágytam, magam is nagycsaládban nőttem fel.”

A gyermekek számát a (leendő) szülők kora is befolyásolja: a gyerekvállalás valószínűsége az életkor előrehaladtával érthető módon csökken. „Szerintem a gyerekek ideális száma kettő, ám a párom már elmúlt 45, így csak egy babát vállalunk” – árulta el Andrea. A családtámogatási intézkedések ettől függetlenül az idősebb korosztály számára is előnyökkel járnak: míg a babaváró támogatás a legfiatalabbak körében vezet (az elmúlt évben a 18 és 29 éves megkérdezettek 16%-a vette igénybe), addig a legtöbb harmincas és negyvenes életére a CSOK és a bölcsődei férőhelyek bővítése gyakorolt kedvező hatást.

Készült a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) együttműködésével.

Van olyan dal, amelyik egy esős délutánra emlékeztet, amikor az első szerelmeslevelet kaptam. Egy másik az osztálykirándulásra, amikor busszal utaztunk, és mindannyian ugyanazt a slágert harsogtuk. Egy harmadik az álomszerű bálra, amikor körbe-körbe keringőzhettem a táncparketten. Egy sokadik a gimnáziumi osztályra, akikkel egy kollégiumi szobában, összekapaszkodva, kört formálva énekeltünk, a búcsúillatú estében. Meg sem tudom számolni azokat a dallamokat, amelyek belém ivódtak egy-egy emlékhez kapcsolódva.

Nagyon közel áll hozzám a hegedű hangja. Szinte belém költözik, és keresztül-kasul jár minden porcikámban, láthatatlan húrokat pendítve. Érzéseket csalogat elő, amelyek egyszerre adnak örömet, simogatják a szépérzékemet, borzolják az emlékeimet, és rettenetesen fájnak is. Majd’ kifacsarják a szívem, mégis jólesnek.

A férjem szokta mondani, hogy nekem mindig az a dal tetszik, amelyik fájdalmas. És igaza van. Ami fáj, arról szebbet lehet írni, alkotni. Valahogy hatásosabb, mert benne van a teljesség a mélységtől a magasságig. Egyszerre taszít a mélybe és emel föl.

Minap egy csodálatos hegedűszólót hallottam az utcán felcsendülni. Azt, amit hat évvel ezelőtt, egy hétfő reggelen, hétkezdő imádság aláfestéseként játszottam le egy katolikus iskolában.

Akkor, azon a régi reggelen a zene szólt, de a hangok nem jöttek elő a torkomból. Pedig leírtam a szöveget, a biztonság kedvéért, csak fel kellett volna olvasnom. De nem ment. Hogy is ment volna, amikor hétvégén az angyalok magukkal vitték a tizenkét éves tanítványomat. Őt, aki pár héttel korábban a műtét vágását viselve glóriaként, alakját veszítve a szteroidoktól, hófehérbe öltözve, angyalpostásként szállította az adventi üzeneteket. Aki életrevaló, vidám fiúként egy évvel korábban, még mit sem sejtve betegségéről, az egyik osztályfőnöki óra végén váratlanul felállt, és bocsánatot kért azoktól, akiket korábban megbántott.

Egyik napról a másikra változott meg minden a rosszindulatú daganat megjelenésével. Fél éven át küzdhettünk, reménykedhettünk együtt.

Édesanyja is félig-meddig diákká vált erre a néhány hónapra, mert mindig elkísérte a fiát a távol eső faluból, és beült az iskolapadba. A lányok a barátnőjüknek tekintették. Egy család lettünk, és különös, meghitt színezetet kaptak a magyar- és hittanórák. Mindegyiknek külön üzenete volt – nekik és nekünk. Soha olyan büszke nem voltam még tanítványaimra – sem versenyen, sem fellépésen –, mint akkor.

Szeretettel és természetességgel vették körbe beteg osztálytársukat.

Mindig meglepték valamivel, elhalmozták, látogatták az utolsó napokig. Középpont lett, aki köré elválaszthatatlanul kovácsolódtunk. Aztán egyszer csak eltűnt a kör közepéből, és nélküle imádkoztunk könnyeinkkel küszködve, kéz a kézben.

Igen, vannak dallamok, amelyekben összefonódik az öröm és a fájdalom, az együttlét és az elvesztés, a reménytelenség és a felemelkedés érzése. Finom erezetű emlékmedreket vájnak belénk, ahol kitörölhetetlenül rezegnek, örökkön örökké.

„A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál.” – Hamvas Béla a múlt század derekán látta így országunk csodás borvidékeit és az általa megfogalmazott idill az elmúlt évtizedekben cseppet sem változott.

Augusztusban a gazdák fokozottan figyelik a szőlőt, tisztítják a dézsákat, hordókat, átnézik a présgépeket, egyszóval minden figyelmükkel arra összpontosítanak, hogy a termés a legjobb pillanatban legyen betakarítva, a hónap végétől pedig elkezdődik a szüret a korai érésű fajtákkal.

A borászatok ilyenkor nagyon elfoglaltak, minden munkára fogható ember kora hajnaltól késő estig a dűlőkön és a pincéknél dolgozik, de tudomásul veszik, hogy a legtöbben a szüreti időszakban keresik fel őket. Szerencsére a legkisebb borvidékek is kitűnő programokkal ünneplik a szüretet, és azt az idillt, amiről Hamvas Béla A bor filozófiájában elmélkedett, leginkább a Nagy-Somló bazaltorgonáin, a hajósi homokbuckákon, a zalai völgyekben és a Kékes aljában élhetjük át – mégpedig azért, mert ezek a vidékek még kevésbé ismertek, nem zsúfoltak. Szüreti ajánlónkat olvashatják, nagy írónk kedv­csináló soraival.

Nagy-Somló

„Egészen személyes dolog, és csak azért mondom el, mert szigligeti meditációm egyik nagy eredménye volt: a somlai bor hieratikus maszkjában éreztem magam a legközelebb ahhoz a kiérett derűhöz és bölcsességhez, ahhoz az intenzív teremtő mámorhoz, amely ezt a világot megalkotta.”

Augusztusra még foglalhatunk időpontokat borkóstolásra, pincelátogatásra vagy dűlőtúrákra egyénileg: mi a Tornai Pincészet, a Barcza Bálint családi pincészete, a Somlói Apátsági Pince és a Kreinbacher birtok programjait ajánljuk, de a somloiborvidek.hu oldalon saját magunk választhatunk pincét, és a rendezvényekről is itt találunk friss híreket. Október 17-én ötödik alkalommal rendezik meg Somlón a juhfark egyedülálló, reprezentatív bemutatóját, ahol a fajta összes kiemelkedő tétele megkóstolható. A borok készítői kínálnak, válaszolnak a kérdésekre, és a „legsomlóibb” borokkal együtt élvezhető a hegy összetéveszthetetlen varázsa is. A Somlói Juhfark Ünnep idén három napon át tart: a Tornai Pincészetben október 16-tól 18-ig, péntektől vasárnapig dűlő- és pincetúrával, borkóstolókkal, borvacsorával; részletek és jegyvásárlás: tornaipince.hu.

Hajós-Baja

„...az ember homoki bort iszik, egészen apró csillagszemecskékkel telik meg, s ezek a szemecskék az ember vérében táncolnak, mint a megelevenedett Tejút.”

Hajós korán kezdi a szüreti rendezvényeket. Európa legnagyobb pincefaluja több, mint 1200 présházával már önmagában bakancslistás látnivaló, augusztus 20. és 22. között a Nyári Pincenyitogató remek alkalom a felfedezéséhez. A helyi borászok az italok mellé házi finomságokat kínálnak, esténként pedig hajnalig tartó zenés mulatságokkal készülnek a pincefalu központjában. A 4500 forintos „normál jegy” egy borospoharat és 20 db 0,5 deciliteres kóstolójegyet, valamint térképet tartalmaz. Információk szállásról és programokról: [email protected].

Szeptember 25-én és 27-én a Vinalia Bajai Nemzetközi Borfesztiválon a Hajós-Bajai borvidék mellett horvát, erdélyi és szerb termelők borait kóstolhatjuk a Szentháromság téren, napközben kézműves foglalkozásokkal és vásárral, esténként koncertekkel várják a vendégeket.

Móri Borvidék

„A fiatal Móri néha összetévesztésig hasonlít a fél-hegyi, lankás vidéki borhoz. Csak öt-hat éves korában kezd derengeni benne az erő. De akkor aztán erő, anélkül, hogy durva lenne. Teljesen egyedi és utánozhatatlan ásványi zamata van.”

Csetvei Krisztina vagy a Geszler családi pincészet palackjai egyre ismertebbek a borrajongók körében, de a Bakony lankáin megbúvó apró borvidék többi pincészete is „erősödik”. Legtöbbjük szervez borkóstolóval egybekötött programokat, a moriborvidek.hu oldalon érjük el a helyi termelőket. A Móri Bornapokat pedig idén október 1. és 4. között rendezik meg, a részletes programot a moribornapok.hu oldalon találjuk.

Mátrai Borvidék

„A hegyi borok? Kezdem a Gyöngyösin. Szépen kiöltözött bor. Minden megvan benne, ami a korrekt megjelenéshez szükséges. Ehhez képest jó vendéglátó is, kellemes társalgó, sokszor elmés. A Gyöngyösinél kezd egyre fontosabb lenni a kor. Minél öregebb, annál tüzesebb, mint a helyesen érett lélek mind. A legjobb pogácsához és szendvicshez.”

A Mátrai Történelmi Borvidék nem nevezhető aprónak, sőt! Az ország 22 borvidéke közül területe alapján a második legnagyobb, a hegyvidékiek közül pedig a legnagyobb mintegy 7815 hektáros nyilvántartott szőlőültetvényével. Mégis meg kell itt említenünk, mert népszerűségben elmarad társaitól. A borvidék a Mátra hegység déli lejtőin, kelet-nyugat irányban a Tarna és a Zagyva folyók által határolt területen, mintegy 15−20 km széles sávban helyezkedik el. A területen ősi hagyományai vannak a szőlészeti-borászati tevékenységnek, mégis csak az elmúlt években kezdjük újra felfedezni kitűnő hegyvidéki borait.

A borvidék legnagyobb ünnepe a Mátrai Szüreti Napok és Fehérbor Fesztivál szeptember 11. és 13. között. Az illatos, könnyed borok mellett a szervezők igényes könnyűzenei koncertekkel és gulyásfőző versennyel várják a vendégeket. Részletes információk: matraiborvidek.hu

A nyári hőségben üdítő hétvégi program lehet a winecatching, ami ötvözi a kalandot a természetjárással, a térképes navigálással, valamint új borok és borászok megismerésének élményeivel. A borokat rejtő ládákat pincészeteknél kell megkeresnünk. A kalandtúrát bármikor elkezdhetjük, és ha sok ládát találunk, akkor a Mátrai Borok Házában egész évre szóló kedvezményeket kapunk; winecaching.hu. 

A koronavírus okozta veszélyhelyzet a szabadtéri, így a szüreti programokat is érinti. Lapzártánk pillanatában még nincsen konkrét, érvényes döntés az augusztus 15. utáni rendezvények kapcsán, azt az aktuális járványhelyzet fogja befolyásolni, ezért utazásunk szervezésekor a koronavirus.gov.hu-n található legfrissebb információkat vegyük figyelembe. Éppen ezért a szüreti mulatságok aktuális időpontjáról is tájékozódjunk online felületeken és a közösségi médiában. Egyéni, kiscsoportos pincelátogatásokat szervezhetünk, de vegyük figyelembe, hogy a szüreti időszakban a borászok nem mindig érhetőek el, mindenképpen jelentkezzünk be előre!

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

 

A férfimosogatás nem összecsapott meló

Már gyerekkoromban tapasztaltam, hogy a férfiakat valamiért frusztrálja a „megfogom, elmosom” féle gyors verzió. Ha Apu mosogatott, félórás, zárt ajtók mögött zajló csörömpölés után poharakba áztatott evőeszközök jelezték, hogy elkezdte a tevékenységet. A következő fázist soha sem sikerült megismernünk, inkább pár óra múlva elmosogattunk. Valamiért férjem is lelkes híve a beáztatott lábosok legendájának. Abban, hogy ezek rendszerint el is mosódnak, semmi meglepőt nem talál, ahogy az sem készteti cselekvésre, ha két nap múlva is ugyanolyan állapotban áll ott a jobb sorsra érdemes edény.

A családunkban megjelenő mosogatógép sem járult hozzá a nemek közti különbségek összemosásához, bár ezt nem is ígérték meg a használati utasításban, ott csak edényekről volt szó. A többlépcsős folyamat azóta arra vonatkozna, hogy a koszos edényeket eljuttassák a gépig, illetve onnan végső nyughelyükre, a szekrénybe. A kávésbögre felszólításra el is jut az étkező asztalára, onnan egy következő figyelmeztetés után a mosogatótálba vagy a konyhaasztalra. A következő lépés a mosogatógép lenne, de ide már legtöbbször női kezek helyezik a bögrét, tányért, miegyebet, a bekapcsoló gomb megnyomása pedig már szinte deklaráltan női feladat. Végül a kipakolás egyenesen férfitabu, megszegését a szennyes edénnyel teli konyha sem indokolja.

Pár hónapja arra mentem haza, hogy a reggeli edények még az ebédlőasztalon várakoztak. Fiam volt otthon egyedül, ezért megkérdeztem: „Nem tudnád ilyenkor bepakolni a reggeli edényeket a mosogatógépbe?” „De” – felelte készségesen. Majd felnézett a képernyőről, és kicsit elgondolkodott: „De honnan tudjam, hogy az a reggeli?”

A mosás női huncutság

Ha családom férfitagjait megkérdezem, van-e mosnivalójuk, általában nincs semmi, legfeljebb annyit válaszolnak, hogy minek annyit koptatni a ruhát és hogy a mosónők egyébként is korán halnak. Másnap reggel azonban megkérdezik, hol van a kék ingük. Kamasz fiú esetében biztos lehetsz benne, hogy valamelyik ágya melletti kupac alatt vagy az edzésen. Persze az is lehet, hogy eljutott a szennyestartó… mellé. És amikor megkérdezed, hogy miért nem a szennyestartóba, logikus válasz érkezik: „Mert ez jelzi, hogy elsőbbségi.”

A ruhaszárítón megszáradt ruha csak akkor késztet egy férfit cselekvésre, ha belelóg a tévé képernyőjébe (ilyenkor arrébb teszi), vagy ha leveszi róla azt az egyetlen darabot, amire épp szüksége van.

A férfi főztje, az más

Ha családfőnk főzésre adja fejét, akkor az minden ízében férfias. Biztosan van benne szalonna, erőspaprika vagy legalábbis gulyáskrém. S ha valaki netán zsírosnak vagy csípősnek találná az ebédre beígért, de vacsorára elkészülő hőskölteményt, ez épp elég ok arra, hogy évekre elveszítse motivációját a gasztronómiai cselekmények iránt. Emiatt azt sem érdemes szóvá tenni, hogy egyetlen fogás elkészítéséhez a konyha teljes edénykészletét csatasorba állította vagy ha ki kell dobni egy elszenesedett lábast és valami brutális tűzhelytisztítót kell beszerezni. És semmiképpen ne próbáljunk tapasztalt háziasszonyként gyakorlati tanácsokat vagy ízesítési javaslatokat adni! Jól véssük eszünkbe: A férfinak, ha fakanalat ragad, nem az a célja, hogy hétköznapi ebédet főzzön, hanem hogy elkápráztasson. (Még ha néha csupán a konyha látványa miatt érezzük is, hogy káprázik a szemünk.)

Ilyenkor gondoljunk arra, milyen heroikus küzdelem volt számunkra a kerékcsere vagy az eldugult lefolyó kitisztítása, és milyen rosszul esett, amikor erre csak annyit felelt életünk párja, hogy a csavarokat jobban meg kellett volna húzni.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

– Hogyan ismerkedtetek meg egymással?

Gabi: Mind a ketten cserkészek vagyunk, és egy cserkésztáborban ismerkedtünk meg 1998-ban, Isaszegen. Odamentem hozzá, és leszólítottam azzal a szöveggel, hogy „én már láttalak valahol”, és a következő három órában megpróbáltuk kitalálni, hogy hol. (nevet) A tábor végén azt mondta, hogy levelezni szeretne velem, amire a válaszom az volt, hogy minden táborban ezt szokták mondani a fiúk, de aztán soha nem írnak levelet. Ezzel a kijelentéssel valószínűleg „ráléphettem” az ambícióira, mert két nappal a hazaérkezés után várt egy gyönyörű levél. Az egész barátságunk, kapcsolatunk, szerelmünk alatt leveleztünk. Volt olyan időszak, amikor naponta írt nekem levelet. Még mindig megvan az összes és a válaszaim is.

Marci: Valószínűleg? Teljesen biztosan ráléptél azokra az ambíciókra. Bár a szüleim arra tanítottak, hogy az „úgysem mered, úgysem tudod” kihívásokat már az adott pillanatban hagyni kell a csudába, ez azért belefért. Akkor még mindennemű szerelem nélkül csak menteni szerettem volna a férfinem becsületét. Hogy e téren sikeres voltam-e, azt nem tudom, de kettőnk közös életét tekintve nagyon is megérte felvenni a kesztyűt.

– Elég korán megházasodtatok, hogyan fogadta ezt a környezetetek, családotok?

Gabi:

Én 20 voltam, Marci 21, de már az első randin megkérte a kezemet, szóval már a kezdet kezdetén úgy indultunk, hogy össze fogunk házasodni. Most pedig már 17 éve házasok vagyunk. A fogadtatás elég felemás volt.

Az én szüleim, mivel ismerték a kapcsolat hátterét és Marcit, támogatóak voltak, velük mindent az elejétől kezdve megosztottam. Marci (férfi lévén) kevesebbet mesélt otthon, ezért az ő szülei számára váratlan meglepetés volt az eljegyzésünk. A barátaink is felemásan fogadták, volt, aki azt mondta, hogy egymásnak teremtettek minket, voltak, akik szerint jó ötlet korán összeházasodni, hogy legyen idő elválni...

Marci: Igen, az én családom rosszul fogadta, az biztos, de tudni kell, hogy nálunk az elmúlt generációkban sokan házasodtak korán és sokan váltak is korán, így szerintem érthető volt a féltés. Szerencsére a kezdeti tiltakozás után elfogadták a szüleim is a döntésünket, és bár nem az volt a fő cél, hogy nekik bizonyítsunk, nagy öröm, hogy ma már ők is nagyon örülnek a házasságunknak.

– 17 év házasság után már bőven van tapasztalatotok a tartós párkapcsolatról. Milyen tanácsot tudnátok adni azoknak, akik szintén házasságon gondolkoznak?

Gabi:

A házasság szerintem egy döntés. Az ember eldönti, hogy kivel akar együtt élni, majd kitart a döntése mellett, így a nehéz helyzetekben nem zsigerből, hanem ebből a döntésből kiindulva lehet reagálni a helyzetekre.

Emellett anyukám szerint nem az a fontos, hogy valaki szép, okos vagy gazdag, hanem az, hogy van e humorérzéke, mert életünk végéig fontos a nevetés. Ez szerencsére bőven megvan Marciban.

Marci: Nyilván ilyen végszóra valami poén kívánkozna ide, de most nem megy. Főleg azért, mert manapság Magyarországon és Lengyelországban is nagyon sok a válás, és zömében olyan indokokat hallunk, amelyek alapján a felek nem vették komolyan ezt a döntést. Vagy nem tettek meg mindent (de még csak keveset sem) azért, hogy a kapcsolatukat megmentsék. Mi katolikusok vagyunk, számunkra a házasság egy életre szóló kapcsolat, szeretetszövetség. Szerencsések vagyunk, mert négy évet voltunk együtt a boldogító igen kimondása előtt, dolgoztunk is együtt önkéntes cserkészprojektben, szóval sok téren megismerhettük egymást.

Nagyon-nagyon jó nekem Gabival, elképesztően mázlistának érzem magam, hogy ilyen párom lehet.

Mélyen belül tudom, hogy tettünk is ezért, de nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit csináltunk jól, mit találtunk el nagyon. Talán azt mondanám, hogy ha akkor is tudod szeretni a párod, amikor a legrosszabb formáját hozza, ha olyankor is tudsz tenni azért, hogy neki jó vagy jobb legyen, amikor ez neked komoly áldozat, és úgy tűnik, hogy épp ő sem szolgált rá – akkor rendben lehetnek a dolgok. Ha zanzásítva kellene megfogalmazni, akkor a nyolcadik cserkésztörvényre asszociálva azt mondanám: mindig vidáman és meggondoltan!

– Nincs még gyermeketek. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés, hogy szándékos e, vagy ti szeretnétek bővíteni a családot.

Gabi: Szeretnénk gyermeket, sőt, úgy indultunk neki, hogy hat saját és két örökbefogadott gyermeket szeretnénk. Majd az idő múlásával azt vettük észre, hogy nekünk a Jóisten nem ad babát. Felmerült az, hogy forduljunk orvoshoz, próbálkozzunk mesterséges megtermékenyítéssel, de arra a megállapításra jutottunk, hogy a Jóisten vagy ad, vagy nem, és ezt el kell fogadni, és úgy érzem, az életem anyaság nélkül is lehet teljes. Ezt nagyon megtámogatta a nővérem, akinek öt gyermeke van és teológus. Ő azt mondta, hogy a házas élet szentségét meg lehet élni gyermekáldás nélkül is. Mi erre törekszünk, és még az is lehet, hogy majd bővül a családunk.

Marci: Ehhez én már nem is tudok semmit sem hozzátenni...

– Lengyelországban, Kościeliskóban, Zakopane mellett éltek. Miért döntöttetek úgy, hogy ide költöztök?

Gabi: Kisvárosi vagyok, egy olyan helyen nőttem fel, ahol a hentesnél, a zöldségesnél személyesen ismertek, ahol tudták, hogy mik a kedvenceim, és félrerakták. Marci Budapesten nőtt fel, de számomra az mindig túl zsúfolt és személytelen volt.

Mivel félig lengyel vagyok, ezért sokszor dolgoztam tolmácsként, és egyszer kaptam egy álláslehetőséget itt, a Tátra lábainál. Marci pedig azóta tanul lengyelül, amióta elkezdett nekem hivatalosan udvarolni.

Azaz a második randitól, amikor bemutattam őt a családnak, és anyukám diszkréten mondta neki, hogy az ő unokái lengyelül fognak beszélni, a kérdés csak az, hogy azok Marci gyermekei lesznek e. Erre ő a következő héten beiratkozott a Lengyel Intézetbe, így amikor 2009-ben kiköltöztünk Lengyelországba, akkor ő már erős alapfokon beszélt lengyelül. Egy utazási irodában kezdtünk el itt dolgozni, ahol magyarokkal foglalkoztunk.

Marci: Mindig azt szoktam mondani, hogy Gabi kapott egy állást Lengyelországban, és szerencsére nem hagyott otthon. Én nagyon szerettem Budapestet, ahol minden van, de egyetemre már Kaposvárra jártam, ami meg közelebb volt a Gabi-féle kisvároshoz. (Különben is, amikor elkezdtünk járni, akkor Visegrád, ahonnan Gabi származik, még csak falu volt…) És nekem is tetszett, hogy személyesebb a kapcsolat az emberekkel. S bár egy időre visszakerültem Budapestre, végül is öröm volt ideköltözni. Zakopane és környéke nagyon falu, nagyon pletykás vidék, ugyanakkor nagyon oda is figyelnek egymásra az emberek. Ez pedig jó.

– Most mivel telnek a napjaitok?

Gabi: Ez egy nehéz kérdés, mert nagyon sok mindennel foglalkozunk. Elsősorban az utazási irodával, amely magyaroknak segít főleg Zakopane és Krakkó területén. Segítünk programot szervezni, szállást keresni, turistalátványosságok kapcsán, bármi aprósággal vagy információval kapcsolatban. A másodlagos az az apartmanház, amit többek között az utazási irodában megforduló vendégek kérésére nyitottunk, mert Zakopanéban gyakorlatilag nincs olyan szálláshely, ahol magyarul beszélnek. Mi voltunk az egyetlenek, akik erre a még szűz területre lecsaptak, és sok honfitársunk van, aki nem beszél idegen nyelveket, és jól jön neki a helyi segítség.

A munkánk harmadik része pedig a rendőrségi, kórházi, ügyészségi fordítások a bajba jutott magyarok számára, hogy mégiscsak jó emlékekkel menjenek haza, például egy gyorshajtási bírság után is.

Marci: Ehhez jön az, hogy most, a Covid-19 járvány utáni nyitási fázisban sokat agyalunk Lengyelország marketingjén, a turisták idecsábításán. No meg nagyobb projekteken is dolgozunk, mert azt szeretnénk, hogy ne csak a Gabi által említett régiókban rendelkezzünk nagy tudásbázissal, kapcsolati rendszerrel, hanem egész Lengyelországban.

Én nagyon szeretném, ha a magyar emberek felkapnák Lengyelországot mint turistacélpontot, fantasztikusan szép és érdekes ország, és nem utolsó sorban nagyon szeretnek itt minket.

Szóval építgetünk egy Lengyelország info-portált, hogy olyan helyekhez is kedvet kapjon a kedves olvasó, amelyek tán nem annyira ismertek odahaza.

– Mélyen él a tudatunkban a „lengyel-magyar, két jó barát” mondás. Ti ezt mennyire érzékelitek?

Gabi: Lengyelország egészségesen nacionalista hely, ahol lengyelül beszélünk, ahol a lengyel hagyományok elevenen élnek, ezért a külföldiekkel szemben érezhető egyfajta bizalmatlanság. Viszont annak ellenére, hogy mi külföldiek, ráadásul betelepültek vagyunk, ezt a bizalmatlanságot mindig felülírta az, hogy magyarok vagyunk. A lengyel–magyar barátság ebben a régióban hihetetlenül erős, ennek mellékhatása az, hogy igen sok vodkát kell inni, hiszen a barátságot mindig meg kell pecsételni.

Azt tapasztaljuk, hogy a lengyeleknek nagyon jó véleménye van rólunk, és szeretik a magyar turistákat. Azt mondják a magyarokról, hogy kedvesek vagyunk, mosolygósok, konfliktusmentesek (nem hisztizünk vagy törjük össze a szoba berendezését és lépünk le fizetés nélkül), elégedettek vagyunk az étellel, nem nyafogunk az időjárás miatt – alapjában véve a zakopanei lakosok a magyar turistákat nagyon szeretik, ami csak erősíti a régi barátságot.

Marci: Gabi belenőtt a lengyel–magyar barátságba, én beletanultam. Azaz hallottam róla, aztán amikor itt jártam először (Gabi előtti időszámítás szerint), akkor már elkezdtem tapasztalni. Amióta meg itt élek, és valamelyest már lengyelül is beszélek, azóta mindennapi szinten megélem.

Bárhol, bármikor, ha megismerkedem egy lengyel emberrel, és megneszeli, hogy magyar vagyok, az az első szava 80 százalékos eséllyel, hogy „Hajdúsoboslo”. Ez vicces, de nagyon szívmelengető is.

Az ivás egy külön pálya. Gabi nagyjából absztinens, így a barátság fenntartásának ez a nehezebb része rám hárul a családban. Szerencsére egyre több a visszafogott lengyel, és ma már az esetek nagyobb százalékában a közös barátságot köszöntő vodkát vagy egyéb (keményebb) szeszeket kupicában rakják le elém, és nem vizespohárban...

Már a bejáratnál, a park nagybetűs felirata előtt nosztalgikus érzés kerített hatalmába: a Tarzan™ Park olyan, mint a néhai Vidámpark, a Disneyland és egy kalandpark keresztezése. A gyerekek rengeteg látványos és izgalmas játékot próbálhatnak ki, mint a Felhővárak, a Tornyoktava és a Zsiványtenger, a Placcs Placcon pedig vízágyuk alatt szaladgálhatnak. Maga a park elnevezése is igen találó: a Liándzsungel kötélpályáján átlendülve vagy a Billegliget kötélhágcsóin lengve a gyerekek valóban Tarzannak érezhetik magukat. A különböző játékokon más mesefigurák, a kalózhajó fedélzetén például Jack Sparrow, az indiánsátorban pedig Pocahontas bőrébe is belebújhatnak. 

Keresztlányom a Picurvárral kezdte a barátkozást, amely két (felnőtt szemmel) kisebb vár mászófallal, lánchíddal és csúszdával. Kezdeti bizonytalansága után meglepő magabiztossággal és ügyességgel mászott fel a kötelekből álló lépcsőn – viccesen meg is állapítottam, hogy két perc alatt fejlődött fél évet. És nem is járok messze az igazságtól, mert a mászós feladat többek között az egyensúlyérzéket és az idegrendszer érését is elősegíti.

1.000 Ft kedvezmény
A Képmás magazin augusztusi lapszámában 1.000 Ft-os kedvezménykupont talál, mely a belépőjegy árából biztosít engedményt, és 2020. augusztus 31.-ig vehető igénybe. A Képmás magazint keresse az újságárusoknál.

A kislány innen önfeledten szaladt tovább a jóval magasabb Felhővárakhoz, amelynek egészen a legtetejéig felsétált anyukájával; a magasból aztán vidáman integetett le nekem. Ugyanilyen bátran vette be a mesébe illő Tornyoktava sziget tavacskával körbezárt tornyát is, ahová egy lánccal felszerelt fahíd vezet el. Ezután a Zsiványtenger kalózhajóját fedezte fel, amely a várak mellett a park egyik leglátványosabb eleme, majd a Rejtekerőd hintójába ülve képzeletben Hamupipőke báljába kocsikáztunk el a hercegnővel.

Keresztlányomat kísérve azt láttam, hogy nagyon megörült a parkban játszó többi gyereknek – a fejlesztő játékok mellett a kisebbek szocializálása érdekében is jó ötlet elnézni ide. Ha pedig már kialakult a gyerek baráti köre, a szülők zsúrt is tarthatnak a parkban – ottjártunkkor egy hat-nyolc fős csapat épp egy kisfiú születésnapját ünnepelte.

A fővárosi park egyébként az 1–14 éves gyerekeket várja, a szigeteket ennek megfelelően alakították ki: a kisebbek hintázhatnak, a homokozóban játszhatnak vagy a tornyokban bújócskázhatnak, az óvodás korosztály a nagyobb csúszdákon és az eszközök mászófalán próbálhatja ki bátorságát, az iskolásoknak pedig a drótkötélpálya jelentheti a legfőbb szórakozást. De a felnőtteknek is hasonlóan jó buli – én a magam 26 évével is élveztem, hogy kicsit újra gyerek lehetek.

A Tarzan™ Parkot azoknak a szülőknek is ajánlom, akiknek nagyobb gyermekük mellett kisbabájuk is van – a komfortos pelenkázóban még a babaételt is meg tudják melegíteni, a játékok közelében, a fák árnyékában pedig rengeteg pad szolgálja a szülők kényelmét, amíg az idősebb testvérek csúszdáznak vagy a trambulinon ugrálnak; emellett a fűre leterített pléden heverészne is figyelhetik gyerekeiket. Nővéremmel legközelebb a szüleinket is elcsábítjuk – ahogyan láttam, a gondozott, szép környezetben az unokáikat kísérő nagymamák és nagypapák is kellemesen érezték magukat.

Aki kedvet kapott, az indulás előtt váltóruhát is készítsen a táskába, mert az önfeledt játék végére ruhadarab nem marad szárazon. Szendvicseket viszont senki ne cipeljen, mivel ételt és italt nem lehet bevinni, a park területén működő Tarzan Teraszon viszont a gyerekek a kedvenc finomságaikból választhatnak – a jégkrém, a hamburger, a virsli elmaradhatatlan elemei egy családi kiruccanásnak.

A belépők négyórás időtartamra szólnak, a gyerekek ennyi idő alatt bőven levezetik fölös energiáikat. Azonban arra is van lehetőség, hogy a látogatók tovább maradjanak, ez esetben minden megkezdett óra után a jegyár 25%-át kell kifizetniük. Mi késő délután értünk a helyszínre, de következő alkalommal hosszabbra tervezzük ottlétünket.

Hangulatfokozóként érdemes megnézni A Tarzan™ Park Facebook oldalát és weboldalát, ahol egy szemléletes térképet és egy zenés bemutatót is találunk.

A TARZANTM védjegy, az Edgar Rice Burroughs Inc. tulajdonában van, és engedéllyel használják.

Támogatott tartalom.