Az adás meghallgatásához kattintson az alábbi lejátszók egyikére: 

Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus válaszol Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető és a hallgatók időgazdálkodással kapcsolatos kérdéseire. Ennek során négy különböző élethelyzetben lévő család életébe is bepillantást nyerünk. Juhász Péter Tibor, a Vodafone Magyarország márkaigazgatója pedig beavat minket abba, hogyan tudja egy telekommunikációs cég kiszolgálni a családok igényeit a szolgáltatásaival úgy, hogy közösségi időt is teremtsen számukra. Izgalmas, sűrű adás, tartson velünk!

A Vodafone TV összegyűjti és rendszerezi nekünk azokat a műsorokat, amelyek tényleg érdekelnek bennünket. Segítségével egy hétköznap esti vagy hétvégi családi tévézés sokkal egyszerűbb és kellemesebb program lesz. Ezt a korábban megtekintett műsorok alapján válogató személyes ajánlórendszer, a 90 órányi műsor rögzítésére alkalmas felvétel-funkció és a megállítható és visszatekerhető élő adás teszi lehetővé. Sőt, a Vodafone TV-re további streaming alkalmazások is integrálhatók.

A podcast mai adását a Vodafone Magyarország támogatta!

A Magyar Természetjáró Szövetség 1961 óta koordinálja a kék sávval jelzett, az Írott-kőtől Hollóházáig tartó jelvényszerző túramozgalmat.

Hívjuk a természet kedvelőit, hogy 2020. október 10-én teljesítsük együtt, közösségként az Országos Kéktúrát egy nap alatt – a felelős túrázás szabályait betartva, vigyázva egymásra és a természet kincseire.

1168 kilométernyi távot és 31 550 méternyi emelkedőt 70 szakaszban, 50 fős csapatokkal, felkészült túravezetőkkel lehet majd egyszerre, egyidőben végigjárni, így a GPS jeladóknak köszönhetően estére a virtuális és az elektronikus térképen is kirajzolódik majd az országot keletről nyugatra átszelő ikonikus túraútvonal képe.

Hagyományteremtő céllal, a hazai állami erdőgazdaságok és a nemzeti parkok szakmai segítségével az MTSZ ezzel a túranappal szeretné felhívni a figyelmet nemzeti értékünkre, a Kéktúrára, annak értékes múltjára és lendületes jelenére. A következő években az Alföldi és a Dél-Dunántúli Kéktúrára kerül sor, így 3 év alatt teljessé zárul a Kék Kör.

A rendezvény a 2012-ben elnyert ÉMOP-2.1.1/A-12-k2-2012-0002 uniós pályázat céljait támogatja.

Hogyan köt össze a zene őseinkkel, gyermekeinkkel, egymással, hogyan tehetjük mindennapi erőforrássá az életünkben, akkor is, ha eddig nem volt a része. Szalóki Ágival beszélgettünk.

Szalóki Ági többek között arról mesél nekünk, milyen a természetben adott koncert, mit jelent számára a zenetanítás, hogy mit kell tenni a zenepedagógusoknak, hogy a gyereknek legyen önbizalma, hogy milyen a népzene közönsége különböző közegekben, és hogy milyen teljes sötétségben zenét hallgatni és énekelni.

Megtudjuk a beszélgetésből azt is, hogy bizony valamennyien abszolút hallással születünk, hogy mi kell a tiszta énekléshez és milyen zene jut el a szívünkig. A beszélgetés közben Ági többször dalra fakadt és egyszer a közönséget is megénekeltette.

A Képmás-estek fő támogatója:

Az otthonteremtést támogatták: lomtalanított bútoraink, földre tett matracunk, bordóra festetett, kinyúlt függönyeink és a fillérekért vett, koporsóforma, idomtalan barokk tálaló!
Nem voltunk nagyon eleresztve, míg Simon fiunk kisbaba volt, mi, egyetemista szülők, csak neki vettünk egy-egy csirkemellet, hogy jusson neki hús, és a lehámozott csontból levest főztünk diadallal. Más nem nagyon kerülhetett bele, mint a puszta diadal, de hát lazacból, gorgonzolából, argentin bélszínből, kaviárból finomat főzni nem kunszt! Juli ellenben zseniális kőleveseket és kőfőzelékeket alkotott.
Legfőbb kedvencemnek a hordószámra előállított köménymagos leves bizonyult.

Minthogy heti két cselgáncsedzést tartottam, még kettőre jártam, továbbá mindennap futottam, erősítettem, állandóan rettentő éhes voltam. Így aztán merőkanállal jártam rá a fagyos köménylevesre, nem bírtam megállni.

Egyik barátunk borzadva kérdezte Julitól: én ennyire szeretem a köménymagos levest? Juli bölcsen legyintett: jaj, ne is mondja, ez már függőség.
A menü változatos volt, egyszer sült krumpli tökfőzelékkel, másnap tökfőzelék sült krumplival. Ugye, attól függ, honnan nézzük. És mi mindig máshonnan néztük. Vagy vettünk a hentesnél egy kiló csalamádét, és hozzá friss, házi kenyeret. Aki azt mondta volna, szegények vagyunk, dühömben biztos megkergetem a háztömb körül.
Egyik este egyetlen fej vöröshagyma volt odahaza, mire Juli közölte, ő inkább nem éhes, lefekszik aludni. Mondtam, én meg éhes vagyok, bevacsorázok, ha a fene fenét eszik is.

Ugye, milyen romantikusan hangzik a népdalban: „Van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában”? Nos, megtapasztaltam, hogy nem keserű, hanem durva. Egész éjszaka facsarta gyomromat, valósággal fetrengtem kínomban.

Ünnep volt, amikor szégyentelenül leárazott almára bukkantunk a zöldségesnél, vettünk is egy targoncányit. Hámozáskor derült ki, hogy a héja hibátlan, ám a belseje megfagyott, tiszta barna. Rettentően kétségbeestünk, és megpróbáltuk minimumra szorítani a veszteséget. A Simon ételének turmixolására szolgáló, ajándékba kapott kisgépen ledaráltuk lének az egészet. Hú, de finom volt, beittunk rendesen a bánatra, majd megindultak végtelenített ingajárataink a konyha és a vécé között. A tatár talán nem hajt, de a fagyott alma leve igen. Még misére is úgy mentem el, hogy nejlonzacskóval rögzítettem magamon Simon egyik pelenkabetétjét. Az óvatossági betét minden lépésre diszkréten zizegett.

Kép

Humorgyógyászi karrierem kezdete is erre az időszakra tehető.

A kicsi Simon lázas beteg volt, harminckilenc fok. Rettenetes, tehetetlen érzés egy ilyen vékonyka, törékeny, fehér kis testet egészen erőtlennek látni, lázrózsákkal arcán.

Nem segít sem ész, sem erő, sem akarat; ápolgattuk és vártunk. Valakit közben fel kellett hívnom, közeli barát volt az illető, így megengedtem magamnak az ökörséget, és köszönés gyanánt belenyerítettem a fekete bakelitkészülékbe: HIJÓÓÓÓREGGELT, VIETNÁÁÁÁM!
A poén közel sem hatalmas, ám a telefoncsevej közben arra lettem figyelmes, hogy Simon, aki imént még moccanni se tudott, most lelkesen fel és alá rohangászik a lakásban, azt rikoltozva: JÓÓJEGGELT, NYEVITNYÁM! Megmértük a lázát, teljesen lement. Így lesz a közepesen gyenge humorból és az agyonverhetetlen jó kedélyből éltető energia. Én pedig utóbb jövedelmező üzletágat építettem akkor felfedezett képességemre.  

A cikk Lackfi János „Vízen járni tilos” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A mostani új helyzetben nem mindig egyértelmű, hogyan illik viselkednünk az üzleti- és a magánéletünkben. A magatartásunkban egyelőre érzékelhető némi káosz, a protokollosok szerint azért, mert még ki kell tapasztalnunk azokat az elveket, amelyek egy ilyen különleges helyzetben megkönnyítik a társas érintkezéseket.

Kézfogás helyett zavart toporgás

„Egy hivatalos megbeszélésen be kellett mutatkoznunk. Kezet nyújtottak nekem, de én egy ideig csak toporogtam, vonakodtam elfogadni a gesztust, hiszen járvány idején nem biztos, hogy az a legjobb, ha az egész csoport így üdvözli egymást. Ugyanakkor bunkó sem akartam lenni, ezért inkább viszonoztam a kézfogást” – számol be ismerősöm, Lili arról a bizonytalanságról, amit a járványhelyzet teremtett az életében.

A kézfogás mint üdvözlési forma a középkorra vezethető vissza.

Azért nyújtjuk hagyományosan a jobb kezünket, mert a katonák jobb kézzel fogták a fegyvert, vagyis azt fejezzük ki azzal, hogy „a fegyvertartó kezünket nyújtjuk”, vagyis nincsenek gyilkos szándékaink, békével jöttünk. Ezt az ősrégi hagyományt most kénytelenek vagyunk szüneteltetni, hogy eleget tehessünk a járványügyi ajánlásoknak.

Miniska Édua protokollszakértő szerint az elmúlt évtizedekben az illemszabályok fellazulását tapasztalhattuk, a jelenlegi pandémiás helyzet pedig csak felgyorsítja ezt a folyamatot.  „Mára eljutottunk onnan, hogy egy barátsággal nyújtott kéz el nem fogadása akár országok közötti háborúskodást is jelenthet, odáig, hogy természetessé váljon ez a visszautasítás. Nem szabad elfelejtenünk, hogy – bár sokszor az ellenkezőjének tűnhet – a viselkedésbeli szabályok nem fölösleges nehezítései az életünknek, hanem éppen hogy könnyítik a társas érintkezést az illem-, etikett- és protokolláris iránymutatások lefektetésével. Az, hogy vendéglátó házigazdaként tiszteletben tartjuk a másik fél kultúrájából, vallásából vagy akár egészségügyi helyzetéből adódó szokásait, elősegítheti társas interakciónk sikerességét, hozzásegíthet minket a találkozóval elérni kívánt célunkhoz.

A Covid-19 megváltoztatta mindennapjainkat, a személyes találkozók lassan a digitális térbe szorulnak, egyre többen mellőzik az udvarias üdvözlésnek számító kézfogást.

Van, aki egyelőre vegyes érzelmekkel tekint arra, aki megkér, hogy zárt térben vegyünk fel maszkot, vagy a nyújtott kezünket visszautasítja, esetleg alternatív módon – akár könyökkel – viszonozza üdvözlésünket, de a kezdeti zavartságot hamar oldja annak tudatosítása, hogy igen, ez a gesztus jelen helyzetben nem udvariatlanság, hanem egy indokolt viselkedésmód. Egy tanulási folyamat elején tartunk, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek gyorsan alkalmazkodnak a változásokhoz, ami az üzleti életet illeti. A találkozók nagy részét – akár a határzárakból adódó korlátozások miatt, akár belső indíttatásból – online bonyolítják, amit pedig szükséges személyes részvétellel megtartani, ott a szervezők igyekeznek a lehető legkörültekintőbb módon kialakítani a környezetet” – teszi hozzá a szakértő.

Kép

Kép: Freepik

A magánéletben is fontos a rugalmasság

„Engem nem érdekel, ha megsértődnek, egyszerűen csak szóltam, hogy nem tudok elmenni az esküvőre. Nem vagyok már mai csirke, és krónikus betegségem is van, nem szeretném kitenni magam a kockázatnak, nem érezném magam jól” – magyarázza Mária, aki a járvány miatt lemondta a részvételét keresztlánya százötven fős esküvőjén.

A protokollszakértő szerint a tavaszi „Maradj otthon!” időszak olyan szempontból könnyebbséget jelentett az embereknek a jelenlegi helyzethez képest, hogy nem nekik kellett meghozni bizonyos döntéseket. A rendezvényeket elhalasztották, a társaságok is mellőzték a személyes találkozást.

A lazítások nyomán a döntés átkerült a mi kezünkbe, ennek köszönhetően pedig jól látható a magánéletünkben alkalmazott illemszabályok változása is.

„Hogy ki milyen mértékben alkalmazza az óvintézkedéseket, változó. Van, aki egész nap maszkban jár, és van, aki nem törődik akár az alapvetőnek számító kézmosással sem. Az illem, etikett és protokoll szabályai szerint a házigazda hozza a szabályokat a „saját házában”. Vagyis, ha a fogadó fél úgy dönt, hogy elvárja egy összejövetelnél a vendégeitől a maszk használatát, vagy érkezéskor elküld minket kezet mosni, nem szabad személyes sértésnek venni – magyarázza Miniska Édua. – A bonyodalmak elkerülésének leghatékonyabb módja véleményem szerint továbbra is a kommunikáció.

Akár a diplomáciában, az üzletben vagy a magánéletben rendkívül fontos, hogy előre egyeztessünk a másik féllel.

Mielőtt az adott találkozó létrejönne, érdemes felmérni, hogy mi milyen módon tudnánk a leghatékonyabban elérni az adott célunkat. Fontos a személyes találkozó, vagy lehet online is? Ha elkerülhetetlen a személyes interakció, fontos tájékoztatni a másikat, hogy mi mit teszünk jelen helyzetben a körülmények normalizálása érdekében, valamint érdemes megkérdezni, hogy ez így a másik fél számára is elfogadható-e” – tette hozzá a szakértő.

Az, hogy az ember társas lény, talán az egyik legismertebb közhely, és az igazságát az is bizonyítja, hogy a karanténidőszakban megnőtt a depresszióval küzdők száma, a bezártság emellett növelte sok ember erőszakszintjét és fásultságot okozott. Az életünket élnünk kell tovább, az alapvető óvintézkedéseket azonban továbbra is be kell tartani! Ebben a kérdésben sem lehet megkerülni az egyre növekvő számú szkeptikusokat, akik túlzónak ítélik a maszkviseléssel és a távolságtartással kapcsolatos szabályokat a közösségi terekben.  

Szakértők szerint az általános illemszabály erre vonatkozóan az, hogy nem számít, mi a személyes véleményünk a járványról, a többség által fontosnak tartott szabályokat be kell tartani.

Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik akaratát a közösségi terekben, ha az fontosnak tartja egészsége védelmében a higiéniás előírásokat és a távolságtartást.

Míg az előző években átlagosan hatvan pályázat közül kellett kiválasztani a legérdekesebbet, legszerethetőbbet, leginnovatívabbat, addig idén már majdnem száz cég regisztrált, borítékolható tehát a magas színvonal, a nemes és kemény küzdelem Az Év Családbarát Vállalata 2020 cím elnyeréséért.

A jelentkezés szeptember 21-ig folyamatos.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szakmai zsűrije kis-, közép- és nagyvállalati kategóriában ítéli oda a címet, de rajtuk kívül számos pályázó nyeri el a Családbarát Vállalat logót, amelyet egy éven át használhat és minden felületén megjeleníthet. A sikeres pályázatot bemutató, így versenybe kerülő vállalatok vezetői minden évben díjkiosztó gálaesten vesznek részt, ahol kiderül, mely cégekhez kerül a díj.

A munka-magánélet egyensúlyának fontosságát hangsúlyozó kezdeményezés egyben közösséget is formál, hiszen a családbarát intézkedéseket folytató vagy épp ezek iránt érdeklődő cégek a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Balansz Munkacsoportjának segítségével megismerhetik egymást és egymás jó gyakorlatait. Rendszeres workshopjaik azt célozzák, hogy a cégek vezetői, HR-szakemberei a legújabb családbarát gyakorlatokkal megismerkedjenek és azokról szerzett tapasztalataikat kicseréljék egymás között.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Túlélők podcast a Képmás magazin műsora. Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető negatív fordulatok túlélőivel beszélget, akik tragédiájuk által erősödtek meg. Gyakran bosszankodunk azon, hogy az élet nem mindig felfelé ívelő változás. Ezért is fontos olyanokkal találkozni, akiknek egy- egy válsághelyzetben is megtalálták a lehetőségeket. Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók a Túlélők podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

– Mindig élvezettel hallgatom, hogy milyen tökéletesen beszél magyarul, pedig hát nem csoda ez, hiszen több mint három évtizede él Magyarországon. Milyen célokkal, tervekkel érkezett ide annak idején?
– Tizennyolc évesen jöttem el Törökországból Budapestre, tanulni. 1986-ban válaszút előtt álltam, hogy hogyan és merre tovább. Összeült a családi tanács, latolgattuk a lehetőségeket. Lehettem volna orvos, mint édesapám, szóba jött a zenei és a fizikusi pálya, utóbbi azért, mert csillagász és űrhajós akartam lenni. A család másik ága a gazdasági világ felé akart terelni, csakhogy a gyermekkori szerelem, azaz a zene nem hagyta, hogy más irányba kacsintgassak. Az édesapám kikötötte, hogy egy semleges zenei szakvéleményt szeretne hallani rólam, ezért ’86 nyarán Berlinben jártam, ahol a Karajan Akadémia akkori igazgatójával találkoztam, bemutatkozás és előjátszás céljából. Dicsérő véleménye meggyőzte a családot. Ezt követően a professzorral egy több mint háromórás tanakodás után három városra, illetve zeneakadémiára esett a választás: Budapestre, Prágára és Moszkvára. Én első állomásnak Budapestet, a Liszt Ferenc Zeneakadémia zongora szakát választottam.

1987 februárjában érkeztem Budapestre, emlékszem, mínusz 20 fok volt, a járda szélén pedig derékig erő hó.

– Isztambulban született, gyermekéveit is ott töltötte, ezért gyermekkorában két vallás, két kultúra vette körbe: egyes családtagokkal a mecsetet látogatta, ugyanakkor – görög édesanyja miatt – a görög-keleti istentiszteleteken is részt vett.
– A görög kultúra nagyon erősen hatott rám, és most is hat a családomra. Isztambulban mindenki tiszteletben tartotta a másik hitét és szokásait, így közösen ünnepeltünk: karácsonykor mindig volt karácsonyfánk, húsvétkor festett tojás és nagyanyám által készített kalács. Ő volt az, aki előszeretettel ötvözte az örmény, a görög és a török gasztronómiai hagyományokat és ízeket. Ő kislányként, az első világháborút követő időszakban több éven át egy örmény családnál lakott, onnan ismerte az örmény konyhát. Most már a feleségem viszi tovább az örmény–görög és török gasztrohagyományokat, de kedveljük az olasz, a japán, az indonéz, a brazil ízeket is. Szoktam is mondani, hogy nálunk Őrbottyánban szinte a világ minden íze megtalálható. A kislányom, aki 12 éves, gyakran készít szusit nekünk, én pedig bográcsgulyást.

– A gulyáson kívül van más magyar étel, amit kedvel?
– A császármorzsát, a rakott krumplit, a darázsfészket és a töltött paprikát különösen szeretem.

Kép

Kép: Felvégi Andrea

– A kezdetekkor szembesült olyan magyar szokásokkal, amelyeket eleinte meglepőnek, bizarrnak tartott?
– Meglepetésekre nem emlékszem, a következőt viszont nem felejtem el: még csak pár hónapja lehettem Budapesten 1987-ben, amikor egyik barátom barátja az összeismerkedésünket követő pillanatban nem tréfálva azt mondta: „Itt voltatok ti, törökök 150 évig!”

Ez nagyon meglepett, ugyanis nekünk a történelemórákon azt tanították, hogy a törökök és magyarok testvérnépek több ezer évre visszamenőleg.

Tény, hogy az Oszmán Birodalom sok területet foglalt el, terjeszkedett, ahogyan más nagy birodalmak is. A fiatalember azt persze nem tudhatta, hogy egy úgymond „bizánci” emberrel áll szemben. Ezért csak mosolyogtam.

– Német nyelvű gimnáziumban érettségizett Isztambulban, tehát akkor törökül, görögül, németül és magyarul is tud. Esetleg más idegen nyelven is beszél még?
– Az anyanyelvemet, a görögöt nem beszélem. Angolul és németül tudok, és hobbiból arabul, koreaiul és japánul a betűket, a szótagírást tanultam. A magyar nyelvet itthon sajátítottam el 18 éves koromtól, és azóta is fejlesztem. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájában írom a disszertációmat, természetesen magyarul. Van még némi olasz nyelvtudásom is, de sajnos gyakorlás hiányában napról napra kopik.

– Feleségével két gyermeket nevelnek. Milyen elvek, értékek mentén teszik ezt?
– A gyerekeinknek a lehető legtöbb ismeretet szeretnénk biztosítani. Nincsenek szabványok, dogmák vagy görcsös ragaszkodás egyes hagyományokhoz. Ismerjenek meg minél több kultúrát, beszéljenek több nyelven, legyenek nyitottak – ezt szorgalmazzuk. Hermész és Artemisz – ezeket a neveket adtuk nekik a görög hagyományok után. A Budapesti Német Iskolába járnak, jelenleg négy nyelven beszélnek, a fiam két éve tanulja a spanyolt mint ötödik nyelvet, lányom két év múlva kezdi a spanyolt, szintén ötödik nyelvként. Ki tudja, mi jön ez után…

Szeretünk Törökországba járni, a gyerekek imádnak a nagyszülőkkel lenni, Görögországban is rengeteg rokonunk él, s a technológiának hála ma már sokkal könnyebb szoros kapcsolatot tartani a rokonokkal és a szeretteinkkel.

Sajnos rá is vagyunk kényszerülve az online kapcsolattartásra a világjárvány miatt. Egyébként Erdély is nagyon közel áll a szívemhez, mert a feleségem Kolozsvárról származik. Sokat járunk oda, nem mellesleg pedig életem legelső karmesteri felkérése Marosvásárhelyen volt, ahova azóta is minden évben visszajárok, szeretetből.

Kép

Kép: Felvégi Andrea

– Mennyire volt önnek könnyű vagy épp nehéz a beilleszkedés, és mennyire volt göröngyös a szakmai sikerek felé vezető út?
– Minden pálya nehezen indul, ha nincs az embernek hátszele, anyagi, családi vagy politikai támogatója. Az enyém sem indult könnyen. Voltak mélypontjaim és dilemmáim, nem is egyszer. Volt, hogy úgy döntöttem, egy életre kizárom zenét a mindennapjaimból. Rögtön a Zeneakadémia elvégzése után (mint zongoraművész) lecsuktam a zongorát, mert kíváncsi voltam, meddig nem fog nekem hiányozni a zongorázás, illetve maga a zene. Ez 1992-ben volt, és két évig tartott.

A második „krízis” 1998-ban történt, amikor felvételizni készültem a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakára, Szabó István osztályába. Emlékszem, hogy a jelentkezési levelemre válaszképpen Jancsó Miklós azt írta, hogy nagyon kíváncsiak rám, mert eddig nem volt karmester, aki jelentkezett volna a szakra. A felvételi egybeesett a budapesti 9. Nemzetközi Karmesterversennyel. Ha nem jutottam volna tovább a versenyen, el tudtam volna menni a felvételire, de továbbjutottam, és harmadik helyezést értem el. A rendezői pályám tehát el sem kezdődött.

A nagy mérföldkő 2009-ben jött, amikor a legendás karmester, Claudio Abbado művészeti asszisztense lettem haláláig, 2013 végéig.

Egy ilyen legenda mellett dolgozni, őt megismerni, a munkájának és a gondolkodásának szem- és fültanúja lenni, nem sokaknak adatik meg. Szerencsés vagyok, hogy őt asszisztálhattam és helyettesíthettem, többek között Berlinben, Milánóban, Lucerne-ben és Rómában.

– Mindig is szívügyének tartotta, hogy egyfajta kulturális híd keletkezzen magyarok és törökök között. E misszióra a Gül Baba Örökségvédő Alapítvány művészeti igazgatójaként is lehetősége nyílt.
– Két barátom kérésére kezdtem el dolgozni a Gül Baba Alapítványnál, amelynek a legfőbb célja – a múzeumkomplexum működtetése mellett – a magyar és török népek kulturális kapcsolatainak a fejlesztése, Magyarország és a magyar kultúra népszerűsítése. 2017 és 2019 között voltam művészeti igazgató, 2019-től kulturális tanácsadóként folytattam a munkát az Alapítványnál, hogy ne kelljen a karmesteri munkámat elhanyagolni, sem a fellépéseket lemondani. Büszke vagyok arra, hogy igazgatóságom alatt jelenhetett meg a magyar őstörténet egyik fontos forrása, Bartók Béla „Török népzene Kis-Ázsiából” című tanulmánya Sipos János fordításában. Ebben Bartók a török és a magyar népdalokat veti össze, ugyanis a törökországi gyűjtőútja során Bartók egyes magyar népdalokat a török népdalokhoz hasonlónak talált, amelyek alapján a két nép közös gyökereit vélte felfedezni. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen értékes munka 1936 óta nem volt lefordítva magyarra.

– Mit gondol, mi az, amit a török és a magyar nép tanulhatna egymástól?
– Hiszem, hogy az emberek képesek tanulni egymástól. Bárki bárkitől. Nem tartom szerencsésnek, hogy lebontsam ezt a dolgot törökökre vagy magyarokra.

Szerintem minden fejlődés alapja az önkritika és a párbeszédkészség, utóbbit a nyitottságnak kell jellemeznie.

A rögeszméket és az előítéleteket, amennyiben vannak, el kell tenni egy „fiókba”, hogy tisztán tudjunk gondolkodni és egyenesen kommunikálni egymással.

– Törökországot és Magyarországot is hazájának nevezi? Vagy egyik az otthon, a másik pedig a haza?
– Mint említettem, tizennyolc évesen jöttem el Törökországból, és azóta is kizárólag a szüleim, a húgom meg pár rokon köt oda, pontosabban Isztambulhoz. Törökországban kaptam meg az élethez az alapokat, de Magyarországon teljesedtem ki szellemileg, művészileg. Megtapasztaltam, hogyan válik egy idegen hazaivá Magyarországon, és azt is, hogy hogyan lett az itthonból otthon.

Bárhová megyek, ezt a hazát, a magyar kultúrát, a magyar karmesteri iskolát és a magyar értelmiséget képviselem; a magyar kulturális örökséget ismerem és átérzem.

Érzem a magyar nyelv lüktetését beszédben és zenében egyaránt. A zsigereimben érzem. Ahogy Kodály Zoltán mondja: „Nem elég magyarnak születni, a magyarságot meg is kell tanulni.”

Ekkor jelentek meg ugyanis a Pesti Hírlap szakácskönyvei, amelyekből rengeteg dolgot tudhatunk meg erről a jól ismert húsféléről.

„A csirke 7-9 hónapos kora után elveszti húsának a lágyságát, éppen ezért miután az izmok és a kötőszövetek megkeményednek, tehát szívósabbá válnak, elkészítésük is hosszabb időt igényel, ízük és húsuk sem olyan ízletes már, mint a fiatal szárnyasoké” – olvashatjuk itt.

Ezért aztán a 9 hónapnál idősebb szárnyast levesnek elkészítve vagy ledarálva, másfajta ételek elkészítéséhez ajánlják. Mert „ilyen esetekben a szárnyas izmai könnyen eltávolíthatók és az elkészített ételben a hús keménysége és a szárnyas vénsége nem érezhető.” Sütni, paprikásnak, töltött csirkének pedig a 2-3 hónapos való, mert ekkor a legízletesebb a hús. Persze, mindehhez ma már megbízható forrás szükséges, a boltban kapható, akciós csirke korát nehezen deríthetjük ki… Még jobb lenne, ha őshonos fajtát (kendermagos, fogolyszínű, sárga magyar, fehér magyar, erdélyi kopasznyakú) tudnánk enni, amely lehet, hogy kisebb húsú (bár a bolti vetélytárs is sokszor inkább csak több vizet, mint húst tartalmaz), de ellenállóbb is. Ezért kisebb valószínűséggel evett antibiotikummal kevert takarmányt. Ízük, hússzerkezetük szintén változatosságot mutat. Beszerzésük ugyanakkor nem olyan egyszerű, így még ha nem is sikerül 2-3 hónapos, hazai fajtájú csirkéhez jutni egyenesen egy gazdától, akkor is érdemes tudnunk, mi alapján keresgéljünk a piacon. Nos, a régi szakácskönyv azt írja, a legjobb „a jól táplált, fehéres-sárga bőrű csirke, melynek bőre alatt sárga zsírfoltokat látunk. Ezen koron felül a csirke húsa csak úgy élvezhető és igazán jól csak akkor készíthető el, ha tejjel hizlalták (tejes darával), és húsa a leölés után legalább 3-4 napig állott. Ez a fajta fehér zsírfoltjairól és zsíros bőréről könnyen felismerhető.”

Nem mai csirke

A jó alapanyag már fél siker, amit néhány régi recept mai megvalósításával tovább fokozhatunk. Itt van például a Pesti Hírlap szakácskönyvében olvasható kapros változat. Rendkívül egyszerű és üdítően hat a sokszor unalmas, szárazra sült csirke után. Kezdetnek vajon (ez már remek indítás, pluszízt és ‑zsírt ad az ételhez, ami a csirkének nagyon jót tesz) pirítsunk két kanál lisztet, majd tegyünk bele egy egész hagymát. Eresszük fel vízzel (ez természetesen tovább fokozható alaplével), majd adjuk hozzá a legfontosabbat: egy fiatal, 40-50 dekás csirkét, felkockázva. Egy kanál ecetet (gyümölcsecetet vagy tárkonyos ecetet ajánlok) öntsünk rá, 3-4 kanál tejfölt (ez is jó zsíros legyen, a legjobb, ha piacon vesszük), egy jó nagy maréknyi kaprot és reszelt citromhéjat. Rizzsel, tarhonyával, bulgurral, kuszkusszal köríthetjük.

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

A másik véglet a szakácskönyvben egy zöldséges csirkés felfújt, amelyhez először is a fiatal csirkét leveszöldséggel puhára főzzük. A húst felvágjuk, a főzőlevéből pedig mártást csinálunk: vajas rántást készítünk, öntünk rá a léből és egy kis citromot facsarunk belé. Ezzel fogjuk leönteni a csirkehúst, amelyet tűzálló edénybe teszünk, gombával, zöldborsóval. Az egész tetejére jön a tejszínes felfújt, amelyet úgy készítünk, hogy öt tojássárgáját 2 dl tejszínnel elkeverünk, megsózzuk, hozzáadunk 4 kanál lisztet és az öt tojás fehérjének felvert habját. Sütőben világossárgára sütjük.

Töltsünk ötletesen

Aztán kipróbálhatunk egy igazi őszi receptet is ebből az 1930-as évekből származó könyvből, a kelkáposztával töltött csirkét – amely a köpönyeges jelzőt kapta. Egy szép fej kelkáposztát sós vízben puhára főzünk (tegyünk bele egész köménymagot is!). Az útmutatás szerint ezután néhány levelet meghagyunk, a többit pedig ledaráljuk, de csinálhatjuk úgy is, hogy egy kicsi levet hagyunk rajta és botmixerrel pépesítjük. Hozzákeverünk ezután egy marék zsemlemorzsát, egy tojást, sózzuk, borsozzuk, majorannával szórjuk. Az így kapott masszát betöltjük egy csirke bőre alá, az egész húst szalonnaszeletekkel fedjük, majd beborítjuk a félretett kelkáposztalevelekkel. Rá is kötjük azokat cérnával, mert aztán lábasban puhára pároljuk. Használhatjuk ötletadónak is ezt a receptet, és szabadon módosíthatunk rajta. Vízben főzés helyett sütőben is süthetjük a káposztával töltött csirkét, tetejét meglocsolhatjuk tejföllel és vajjal. Meg aztán a káposzta is cserélhető, hasonló módon készítve, de spenóttal is el tudom képzelni… Vannak a régi szakácskönyvben is gazdagabb töltelékű változatok.

A királynő módra készített csirkét például zsírban sült libamájjal és gombával tömték meg. Sőt, mindehhez cérnametéltet is tettek.

Szintén vízben főtt aztán a hús, de zöldségekkel, s a párolás után tejszínnel, citromlével mártást forraltak ebből a gazdag főzőléből. A húst pedig a végén zsírban körbesütötték, hogy szép színt kapjon. Főtt krumplival és gyenge zöldbabból készült salátával tálalták. A sor tovább folytatható (ott van például a paradicsomos rizzsel töltött, bormártással leöntött csirke), ezért további izgalmas receptekért (nem csak csirkével) érdemes fellapozni ezt a régi szakácskönyvet!

A cikk Bogos Zsuzsanna Végy egy régi receptet! című sorozatának része. A sorozat további írásai itt érhetőek el.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A felnőtt cukorbetegek száma az utóbbi két évtizedben csaknem 70%-kal emelkedett, míg a diabétesszel élő gyermekek száma lassú, fokozatos emelkedést mutat – mondta el a Magyar Diabetes Társaság elnöke, prof. Dr. Kempler Péter az Egy Csepp Figyelem Alapítvány sajtótájékoztatóján. Ezért is fontos, hogy a civil szervezet a cukorbetegségről és annak veszélyeiről szóló egészségprogramokkal, online kommunikációs kampányaival elérje a fiatalokat és a családokat. A koronavírus-járvány miatt ebben az évben a tervezett kezdeményezések nagy részét nem hagyományos módon rendezi meg az alapítvány. 

TEENS néven idén új, online egészségprogram indul pilot jelleggel a 13-14 éves korosztály számára két iskolában. A félnapos program célja helyes életvezetési minta közvetítésével olyan krónikus betegségek megelőzése, mint az elhízás, a cukorbetegség, a kardiovaszkuláris elváltozások, a hipertónia.

 Az új kezdeményezés mellett ebben a tanévben is megtartjuk újabb iskolák részvételével a 2 évvel ezelőtt indított KiDS elnevezésű diabétesz-képzést, amelyet a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) hozott létre 6-14 éves általános iskolások, valamint szüleik és tanáraik számára. A program a cukorbetegség megismerésére, a 2-es típusú diabétesz megelőzésére és a diabétesszel élő gyerekek elfogadására irányuló iskolai program. A TEENS és a KiDS főtámogatója a Sanofi- Aventis Zrt.

Folytatódik az Egy Csepp Figyelem Alapítvány felnőtt oktatási programja, a 7 éve indított „Belevalók” is. Az ingyenes képzés célja, hogy az óvópedagógusokat és tanítókat felkészítse a cukorbeteg gyerekek körüli mindennapi feladatokra.

Eddig 50 állomáson csaknem 4000 pedagógus szerzett ismereteket a diabétesszel élő kicsik gondozásáról. Szakmai partnerként a Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége segíti a „Belevalókat”, amely része az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar hivatalos képzési programjának. Az oktatási program támogatója a 77 Elektronika Kft. és a Sanofi-Aventis Zrt.

Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány törekvése az is, hogy a cukorbetegek és a betegség rizikófaktorával élők konkrét válaszokat, gyakorlati tanácsokat kapjanak a mindennapokban felmerülő kérdéseikre. Ezzel a céllal indítja el a Novo Nordisk támogatásával a diabétesz edukátor szakértői csapatot és a Diabétesz Nagyköveti rendszert.
Minap ismételten a Tour de Hongrie-n versenyeztek a Team Novo Nordisk cukorbeteg profi kerékpárosai, és példájukkal megmutatták, hogy betegségüktől függetlenül kiemelkedő sporttevékenységre is képesek lehetnek a diabétesszel élő fiatalok. Ezt a küldetést az Egy Csepp Figyelem Alapítvány is zászlójára tűzte, és kommunikációs kampányt indít ősszel a cukorbeteg gyermeket nevelő szülők számára a rendszeres mozgásról.

További újdonság, hogy ősztől a közösségi médiában aktívan kommunikáló 1-es típusú cukorbeteg fiatalok segítik az Egy Csepp Figyelem Alapítvány küldetését.

A rendhagyó edukációs videósorozat során testközelből ismerhetjük meg életüket, ezzel is segítve a diabétesszel élők elfogadását.

Legnagyobb éves eseményét, az Egy Csepp Világnap – családi egészségnapot, a november 14-ei nemzetközi diabétesz világnaphoz kapcsolódóan tervezi megrendezni az alapítvány. Felelős civil szervezetként a programokat új platformra helyezi, főtámogató a magyar Dcont© vércukormérőket fejlesztő 77 Elektronika Kft.

Idén megújul a Cseppont Patikaprogram, valamint a gyógyszerészi gondozás protokollja is. Az alapítvány 15 évvel ezelőtt a gyógyszerészekkel szakmai együttműködésben teremtette meg a patikai gondozás lehetőségét. A kezdeményezéhez csatlakozó Cseppont Patikák egész évben lehetőséget biztosítanak jelképes összegért a vércukorszint és több helyen a vérnyomás ellenőrzésére is. Az Alapítvány hagyományosan májusban és novemberben meghirdeti a Cseppont Patikahetek elnevezésű programját. Ezalatt egyes gyógyászati segédeszközökhöz és tesztcsíkokhoz kedvezménnyel juthatnak a vásárlók, így a rendszeres otthoni szűrésre is lehetőségük nyílik. A program támogatója a Beurer Medical Hungary Kft., és szeptembertől az Egy Csepp Figyelem Alapítvány gyógyszerészi gondozáshoz kapcsolódó programjaiban a vércukormérés kizárólagos támogatója a 77 Elektronika Kft.

Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány lakossági szűréseivel idén is járta az országot, amikor a vírushelyzet lehetővé tette, a sárga szűrősátrak megjelentek népszerű sporteseményeken, családi egészségnapokon és nemrégiben a fővárosi állatkert látogatói is részt vehettek vércukor- és vérnyomásmérésen. A program támogatója a magyar Dcont© vércukormérőket fejlesztő 77 Elektronika Kft., a Beurer Medical Hungary Kft. és a Berlin-Chemie / A. Menarini Kft.

A Magyarország Cukormentes Tortája versenyt is sikerült megrendezni, amelyet 2012-ben az alapítvány hívott életre. Az idei győztes torta a Szentivánéji Álom lett, amelyet a pilisszentiváni JÓkenyér cukrászat csapata készített Dienes Andrea cukrászmester vezetésével. A nyertes édesség több mint 400 cukrászdában kapható az országban.

A verseny főtámogatója kezdetektől a 77 Elektronika Kft. Támogatója a Beurer Medical Hungary Kft. és a Diabess Kft. A program szakmai partnere a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Wessling független laboratórium.