Élet külföldön, a koronavírus árnyékában – 1000 pötty New Yorkban

 „Nem félünk a farkastól”

A koronavírus első és második hulláma sok mindenben eltér, például a fertőzöttek és a halálozások számában, a korlátozó intézkedésekben, de amiről talán kevesebbet beszélünk, hogy az emberek hozzáállása a vírushoz is nagyban megváltozott. Tavasszal még látványos képeket láthattunk a boltokat megrohamozó és kifosztó tömegekről, és egyre-másra születtek oktató videók arról, mit és hogyan fertőtlenítsünk a környezetünkben, hány méter távolságot betartva biztonságos a futás vagy a biciklizés. Bizonytalanságban éltünk, hiszen nem ismertük, mivel állunk szemben és mire számíthatunk.

Az idő azonban azokat a viselkedéskutatókat igazolta, akik szerint az embereknek csak egy kisebb hányada él hosszú ideig rettegésben, a nagyobbik részénél egy idő után a megnyugvás kerekedik felül, míg végül eljutnak odáig, hogy akár több kockázatot is vállalnak, mint az indokolt lenne.

Generációs különbségek a védekezésben: a fiatalok könnyebben adják fel az óvatosságot

Júniusra már egyre több ember adta fel az önként vállalt karantént, és eddigi óvatosságát félredobva szervezett baráti összejöveteleket és indult nyaralni, akár külföldre is. „Nem gondolom, hogy a tengerparton, a friss levegőn vagy a sós vízben nagyobb az esélye annak, hogy elkapjam a fertőzést, mint a munkahelyemen vagy a boltban” – nyilatkozta egy családapa az ismerősi körünkből.

A téma kutatói szerint a fiatalok – mivel a rövid távú örömöket általában többre értékelik az idősebbeknél – általában kevésbé tartanak a kockázatos dolgoktól, mint az idősebb korosztályok. „Most vagyok fiatal, ráadásul nincs semmi gond az egészségemmel, miért ne ülhetnék be a barátaimmal beszélgetni valahova, és miért ne mehetnék egy kicsit szórakozni?” – kérdezi a 21 éves Ádám. A fiatalok azt gondolják, őket nem döntheti le a lábukról a vírus, hiszen erősek, egészségesek, és legtöbbjüket sajnos kevésbé érdekli, hogy a környezetükben esetleg olyanokat is megfertőzhetnek, akiknek az immunrendszere már kevéssé bírja az ekkora csapásokat.

Fegyelmezett olaszok, laza hollandok

Eltérően érzékelik a vírus kockázati tényezőit a különböző országok lakói, eltérő kultúrák képviselői is. Egy közel 7000 fős mintán alapuló, és 10 országban elvégzett összehasonlító kutatásból kiderült, hogy a britek, az olaszok és a spanyolok jobban tartanak a koronavírustól, mint a hollandok, a mexikóiak vagy a dél-koreaiak, igaz, a kockázatészlelés szintje minden vizsgált országban relatíve magas volt.

„Nem tudjuk, mi lehet az oka, hogy míg más országokban a járványgörbe lapítását célzó intézkedések sikeresek voltak, New Yorkban tovább tombol a vírus. Talán a korlátozások lazítása? A George Floyd-tüntetések? A strandra járás?”

„Nem igazán tudjuk, de valószínűleg ezek mindegyike hozzájárult a kialakult helyzethez. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy az amerikaiak egy része valamiért a személyes szabadság elleni támadásként éli meg a maszkhordást, ami nagyban nehezíti a járvány elleni védekezést – meséli Péter, aki pont a járvány kitörését megelőzően költözött családjával New Yorkba. – Azt azonban mindenképpen hozzá kell tenni, hogy Amerikában azért számtalan nagyon hasznos és követendő kezdeményezés is útjára indult a járvány megfékezésére. A New York-i High Line Parkot például úgy alakították át, hogy 1000 zöld pöttyöt szórtak szét a park egész területén, amelyek szigorú rendben ismétlődnek a földön, az ösvényeken, a padokon és különféle ülő alkalmatosságokon, jelezve a biztonságos távolságot.”

 „Hollandiában annyi történt, hogy az első hullámnál bezárták az éjszakai szórakozóhelyeket, illetve minden más vendéglátóhely 23:00 óráig maradhatott nyitva. Ezt a rendeletet a mai napig nem oldották fel. Most, a második hullámnál annyi történt pluszban, hogy az országokat színekbe sorolták. A vörös és narancssárga besorolású országokból Hollandiába visszautazáskor két hét karantén javasolt, de nem kötelező, csak választható, illetve a munkaadó kérheti a munkavállalót, ha ilyen besorolású országokból tér vissza, hogy maradjon otthon 10 napig a biztonság kedvéért. Az élet minden más téren a megszokott módon folyik, nincs maszkhordás, távolságtartás, kézfertőtlenítés. Úgy élünk, ahogy azelőtt” – írja Zsuzsanna egy külföldön élő magyarok számára létrejött közösségi fórumon.

Érdekes módon, a lazaságukról és életigenlésükről ismert olaszok a mai napig nagyfokú önfegyelemről tesznek tanúbizonyságot. „Ijesztő volt, ahogy tavasszal felgyorsultak az események – nyilatkozta a családjával Milánóban élő Roland. – Mi nem is annyira a járványtól tartottunk, hanem inkább attól, hogy a kórházakban nem fognak tudni ellátni, ha bármi történik velünk, két kisgyerekkel pedig nem akartunk kockáztatni, ezért visszaköltöztünk Magyarországra. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy az olaszok tőlük szokatlan fegyelmezettséggel tartották be a szigorú szabályozásokat, és a mai napig is így tesznek. Ami számomra még döbbenetes, az az összetartásuk. A barátaink minden este gyertyát gyújtottak az orvosok és egészségügyi dolgozók tiszteletére, és együtt énekeltek, zenéltek lakásaik ablakából, erkélyéről.”

Olaszországhoz hasonlóan más országokban is az összetartozás érzését erősítette a járvány, és olyan mozgalmakat indított útjára, mint a hazánkban vagy Ausztriában is nagy támogatottságú „Vegyél hazait” kezdeményezés.

„Ausztriában az emberek az itt megszokott fegyelmezettséggel kezelték a járványügyi rendelkezéseket. A szabályok teljesen egyértelműek voltak, és a kommunikáció is kifogástalanul működött, nem volt felesleges pánikkeltés, viszont biztosítva volt minden, ami a védekezéshez szükséges. Így például az első hullám idején minden élelmiszerüzletben, minden vásárláshoz kaptunk új maszkot. A kisebb üzletekben négyzetméter alapján határozták meg, hány ember tartózkodhat bent egyszerre. Ez például pici könyvesboltok esetén a kis forgalom miatt igen nehéz helyzetet teremtett, de példátlan összefogást eredményezett, az emberek gyűjtést rendeztek ezeknek a kis boltoknak, akiknek ily módon nem kellett végleg bezárniuk” – meséli a férjével és hétéves kisfiával Bécsben élő Petra.

Ahol közös karanténba zárnak, ha megszeged a sajátodat

Még mindig vannak azonban a világnak olyan szegletei, ahol a nagyon szigorú korlátozások ellenére is válságos a helyzet.

Dél-Amerikában a járvány gócpontjai azok a metropoliszok, ahol rengeteg ember él. „El Salvadorban március 21. óta vagyunk a családommal karanténban, csak boltba és gyógyszertárba lehet menni, minden más zárva van. A reptereket, határokat már az első eset megjelenése előtt lezárták, azóta se ki, se be, még a megyék között is tilos az átjárás, és egyáltalán nincs tömegközlekedés. Az utcán kötelező a maszk viselése, és egy autóban csak egy ember ülhet. Ha szabályt szegsz, elvisznek egy közös karanténba, két hétre. Amikor a legmagasabb volt a fertőzöttek száma, újabb szigorítást vezettek be: személyi igazolvány száma szerint lehetett csak boltba menni, hetente kétszer, amit a bejáratnál ellenőriztek, és ha nem azon a napon mentél, amihez az igazolványszámod passzol, szintén elvittek a „közös karanténba”. A boltok bejáratánál azóta is mérik a testhőmérsékletet, lefertőtlenítik a kezed és a cipőd talpát és nem tölthetsz benn többet fél óránál. Mindenki fél és stresszes” – mesél a kinti helyzetről Alexandra.

Panamában még szigorúbbak voltak a korlátozások:

„Nálunk, Panamában nagyon komolyak a korlátozások. Március 16. óta vagyunk teljes karanténban és teljes a határzár. A személyi igazolvány utolsó számától függően lehet két órát vásárolni járni. Hétfőn, szerdán és pénteken csak a nők, kedden és csütörtökön pedig csak a férfiak mehetnek ki, a szombat és a vasárnap totális karantént jelent mindenki számára. A rendőrök nagyon szigorúan veszik a rendeleteket, például ha valaki nem a megengedett időben megy vásárolni, elveszik a jogosítványát, és a kocsiját is lefoglalhatják. Ha az illető nem tudja kifizetni a bírságot, közmunkára viszik. Május elején kezdte el a panamai kormány kiosztani a 80 dolláros segélybónuszokat, az emberek azóta viszont mint a szardíniák tülekednek a boltokban, hogy beválthassák” – adta hírül Pál.

Köszönöm a cikk közreműködőinek, hogy megosztották élményeiket, és Hartmann Andrásnak, aki lehetővé tette, hogy a Külföldre költöző-külföldön élő magyarok nevű közösségi csoport tagjainak hozzászólásait felhasználhassam.