„Az élet sokkal nehezebb, mint a börtön”

A dokumentumfilm mozaikszerűen, különböző szituációk bemutatásával tárja elénk Attila történetét, egészen pontosan életének egy szakaszát. Az egyes jeleneteket kórusének, példabeszédek és közös imádságok választják el egymástól. „Fent” és „lent”, csend és zaj, bűn és tisztaság, piszkos utcák és csodaszép szobrok a Pannonhalmi Főapátságban – ezekre az oppozíciókra építenek az alkotók, és erősítenek rá a főszereplő lelkében lejátszódó harcokra.

Amíg Attila otthon élt szüleivel, ahhoz, hogy legyen mit enni, és meglegyen szüleinek a kábítószer, lopni kellett.

Később ő maga is függő lett, több börtönt is megjárt, és összesen hat és fél évet töltött börtönben. Miután börtönviselet felnőttként remek eredménnyel leérettségizett, egyetemre is felvették, mire azonban elkezdte volna, egy szakítás után újra drogozni kezdett. Végül a Kálvin téri aluljáróból hajléktalanként vonult be a börtönbe, ahonnan megtért keresztényként szabadult. Elhatározta, hogy soha többet nem lép a bűn útjára, leteszi a drogokat, és felhagy a bűnözéssel. Időközben kitanulta az asztalosságot, ledolgozta a közmunkában kiszabott büntetést, beiratkozott egy KRESZ-tanfolyamra, valamint feljár a Pannonhalmi Főapátságba ismerkedni a szerzetesi élettel.

Megtérésének történetét szerzetesekkel, elítéltekkel, barátokkal és az édesanyjával folytatott beszélgetésekből ismerjük meg. A bűnökről, amiket elkövetett, sosem beszél teljes egészében, egyszer azonban kivételt tesz, és részletesen elmeséli, hogyan lett öngyilkos az öccse, akit ő talált meg, ő vágott le a kötélről. Igazán megrendítő és szívfacsaró vallomás ez, már csak azért is, mert Attila nem színészkedik a kameráknak, fájdalma és bűnbánata őszinte.

A dokumentumfilm felénél egy verset is elszaval – ekkor jövünk rá, mennyi fájdalom és jó értelemben vett érzékenység lehet a szívében. És érettség. Mert Attila valójában egy nagyon is értelmes, empatikus, tisztelettudó férfi. Azzá érett az évek során.

A film készítői nem oldozzák fel bűnei alól, mégis megszeretjük ezt az elkallódott, de Istent és a boldogságot szüntelenül kereső férfit.

Miért akarja folyton elpusztítani magát az ember? – kérdezi egy gyermek ártatlanságával egy jelenetben az egyik szerzetest. Arra sem rest, hogy további kérdéseket tegyen fel Istennel és a szerzetességgel kapcsolatban. Olyanokat, amiket a legtöbben nem mernének.

Nagyon jót tesz a filmnek, hogy az alkotók behozzák az út szimbólumot is – hol Pannonhalma felé sétálva, hol autóvezetés-tanulás közben láthatjuk Attilát. Legjobb tudása szerint próbálja kormányozni saját életét, de néha elgyengül, és bevallja: Az élet sokkal nehezebb, mint a börtön.

Erősen foglalkoztatja egy kérdés: szerzetes legyen vagy családot alapítson.

Az alkotás címe többféleképpen értelmezhető. Utalhat azokra az emberekre, akik segítettek neki és egyengették útját, utalhat a börtönből való távozásra és arra is, hogy hitének köszönhetően megszabadult a drogoktól.

A mai szuperhősöktől tobzódó filmek korában jólesik végre egy olyan alkotást látni, ahol a főhős szuperereje „csupán” a bűnbánatra való képesség.

Ahol nem a pörgős-zajos jeleneteken van a hangsúly, hanem a csendességen és a természetességen. Az „ellenség”, akivel főhősünknek meg kell küzdenie, maga a hétköznapi élet, nem pedig egy természetfeletti képességekkel rendelkező, CGI-jal alkotott rém.

A Nemzeti Filmintézet támogatásával létrejött dokumentumfilmet 2022. június 1-jén az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be – az elkövetkezendő egy évben végigjárja majd a fesztiválokat, és az alkotók a veszélyeztetettek körében is terveznek folyamatosan filmvetítéseket.

A film előzetese megtekinthető itt.