Berki Krisztián: „Amikor a tornateremből kikerültem, egy burokból jöttem ki”
Ha össze kellene raknom, hogy a hírekből milyen ember képe rajzolódott ki Berki Krisztiánról számomra, elsőként arra gondolok, hogy sosem hibáztatott senkit amiatt, hogy a vállsérülését félrekezelték, noha az egy fantasztikus pályafutást szakított félbe. Az is eszembe jut, hogy amikor a bulvármédiában – sokunk számára hozzá képest bosszantóan elhíresült – névrokona elhunyt, részvétét fejezte ki a családnak. És azt is magam előtt látom, ahogyan a kifogástalan eleganciával öltöző, herkulesi megjelenésű olimpikon hétvégén hagyja, hogy a sminkmester feleségétől ellesett technikákat a kislánya rajta is gyakorolja. Most pedig felidézem a közös munkánkat, a címlapfotózást, amelyen olyan pontosan és elegánsan dolgozott, mint a szeren, és eszébe sem jutott a laptophoz rohangálni, hogy megnézze, miként is mutat a fotókon. Hiszen megszokta, az eredmény csak a gyakorlat után látszik a pontozótáblán.
Úgy lettél tornász, hogy valaki meglátott téged a porolón csüngeni, és becsalt a tornaterembe. Te mikor döntöttél úgy, hogy élsportoló szeretnél lenni?
Egyáltalán nem akartam tornázni, a szüleim, nagyszüleim környezetében nem volt olyan élő rokonom, aki élsportoló lett volna, én vagyok az első. Négy és fél éves voltam, amikor elkezdtem, és tizenöt éves koromban döbbentem rá arra, hogy egyáltalán mit is akarok.
Akkor volt a 2000-es sydney-i olimpia, ahol Csollány Szilveszter bemutatta az olimpiai aranyérmet érő gyűrűgyakorlatát. Ez volt az, ami megváltoztatta a gondolkodásomat.
Elég ezt tizenöt évesen elhatározni?
Valószínűleg az a gondolat azért előbb megfogant, hiszen jöttek az eredmények. Magát, a tornát 1989 végén kezdtem el, 1994-ben volt az első versenyem, sikereket értünk el csapatszinten, majd én egyéniben is. Ismertem Szilast személyesen, tudtam, hogy milyen edzésmunkát végez, mit áldoz fel a sportért, az eredményekért. De akkor döbbentem rá én is, hogy céltudatosabban kell dolgoznom, hogy még eredményesebb sportoló legyek.
Jól emlékszem, hogy Kovács István mondta, hogy ötször annyit kell dolgoznotok, mint az ázsiai tornászoknak. Ez elég kemény mondat, nem túl kecsegtető egy tizenöt évesnek.
Akkor még nyilván én sem fogtam föl, de utólag belegondolva, tényleg rengeteget tudtam dolgozni. Mindig azt mondtam, munkakutya vagyok. Később mentem ki az edzésről, mint a többiek, és tényleg viszonylag hamar ki is nőttem a magyar mezőnyt. Ahhoz, hogy a nemzetközi mezőnyben is szállíthassam az eredményeket, nagyon sokat kellett közösen dolgoznunk. Kokó bával nagy szerencsém volt, hogy 1993-tól együtt tudtunk dolgozni egészen a pályafutásom végéig. Mondhatom azt, hogy apa-fia kapcsolat van közöttünk.
Olvastam, hogy néha ma is tőle kérsz tanácsot. Miben?
Amikor a tornateremből kikerültem, egy burokból jöttem ki, amelyben ő minden feszültséget levett rólam, felfogta a támadásokat vagy bármi mást, hogy nekem ne kelljen semmivel sem foglalkoznom, csak azzal, hogy az edzések jól menjenek.
Ezen a másik oldalon, ahol most vagyok, sokkal több a konfliktuslehetőség, itt meg kellett tanulnom nemet mondani, kiállni az igazam mellett bizonyos helyzetekben.
Napi kapcsolatban vagyunk, sok olyan helyzet volt már az elmúlt három-négy évben, amikor kikértem a tanácsát. Én sportigazgatóként vagyok a szövetségben, ő viszont még mindig a magyar tornászválogatott szövetségi kapitánya.
Ennek az interjúnak a folytatása a Képmás magazin legfrissebb számában olvasható.
A július–augusztusi összevont szám már kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.
A magazinra előfizethet itt.
Kemény Dénes: „A siker az apró részletekben és a csapaterőben rejlik”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
