Szerelmes tizenévesek – hogyan segítsünk nekik?

Átalakuló serdülők

Egy serdülő előtt nagy feladatok állnak. Meg kell változtatnia a szüleihez, a kortársaihoz való viszonyát, saját testéhez való attitűdjét, lassan el kell szakadnia a szüleitől, hivatást kell választania, és el kell köteleződnie egy intim párkapcsolatban.

Az új feladatok megjelenése eddig még nem ismert lehetőségekhez, élményekhez juttatja, másfelől a veszteségeket is magában hordozza. A végtelen lehetőségek illúzióját fel kell adnia, meg kell kockáztatnia szülei elutasítását. Megzavart gyermekkori fejlődés esetén, ha belső konfliktusai miatt elszigetelt a serdülő, a további kudarcok erősíteni fogják a már meglévő akadályoztatottságot. Ezeket később nehezebb megszüntetni és felnőtt korban behozni a lemaradást. El kell viselnie a kortárs közösségben a megmérettetést, mely jelez neki szociális és szexuális alkalmasságáról. Meg kell ismernie, el kell fogadnia a megváltozott testét, fel kell dolgoznia az elemi erővel rátörő szexuális fantáziáit.

Ez a fejlődési fázis átmenetileg kaotikus állapotot idéz elő, de egészséges esetben ez a krízisállapot a felnőttkori én megteremtésének forrása.

A serdülők nagyon kívánják egymás társaságát. Az iskolában eltöltött fél nap után még órákat tudnak beszélgetni, a téren, a ház előtt, vagy otthon a gép előtt ülve. Táborban, iskolai kiránduláson éjszaka is jár a szájuk. Titkok, vallomások, félelmek, örömök fogalmazódnak meg. Itt dől el, ki számít menőnek, ki az, aki mindenből kimarad.

Ki vagyok én, ki vagy te?

Sajnos az a tapasztalatom, hogy a mai felnőttek kevés valódi (készségeket, jellemet megismerő) cselekvési teret adnak a fiataloknak. Nagyon kevés a közösség, egysíkúak, életidegenek a programok. Nincs tér önmaguk kipróbálására, egymás viselkedésének megtapasztalására. Plázákban való lötyögés helyett mennyivel plasztikusabban lehet megismerni a másikat egy táborban, kiránduláson, ahol a résztvevők maguk gondoskodnak az ellátásukról. Ki az, aki a fáradtságán uralkodva segít a másiknak? Melyik fiú hajlandó a nehezebb csomagot vinni? Kinek van szép hangja? Jó humora? Ilyen alkalmakkor az emberi értékek tárházába nyerhet bepillantást a fiatal, anélkül, hogy elköteleződne egyetlen személy mellett.

A társaságon belül közelebb, távolabb sodródnak egymástól. Megélik barátságaikat, szerelmes fellángolásaikat, látják társaikat hasonló helyzetben.

Elköteleződésük először a társaságnak szól. A választás lehetősége csak annak adatik meg, aki sok embert, sokféle helyzetben tudott megtapasztalni. Az intim elköteleződés a nagy barátságokkal kezdődik. A legjobb barátnő, barát tud először a kiszemelt fiúról, lányról, a hozzá fűződő érzelmekről, fantáziákról, reményekről, kudarcokról. Milyen lánynak, nőnek, fiúnak, férfinak látnak? Tudok-e azonosulni azzal a képpel? Az események természetes ütemét felboríthatja az életünk minden területére bekerülő teljesítménykényszer: akkor vagyok menő, ha pasim/nőm van, s ez nagyon fontos élménytől fosztja meg a fiatalokat. Még kialakulatlan az új énük, még maguk sem ismerkedtek meg vele. A másik szemében tükröződve újabb és újabb információt kaphatnának önmagukról, a másikról, de ehhez idő és optimális távolság kell. Saját testét, annak reakcióit kevéssé ismerő fiatal elsősorban önmagától ijedhet meg egy divatból kiprovokált szexuális együttlét folyamán. A tapasztalatlanság miatt átélt kudarc néha nehezen dolgozható fel.

Függésbe menekülve

A kortársai által kirekesztett serdülő gyakran keresi tőle jóval idősebb felnőtt korú személy társaságát. 16-17 éves lányok 30- 35 éves férfiakkal, kiskorú fiúk felnőtt nőkkel kerülnek intim kapcsolatba.

Most nem szeretnék arról beszélni, hogy ezek a felnőttek miért keresik a személyiségükben még kialakulatlan partnereket. A fiatalok szemszögéből nézve az egyik leggyakoribb ok, hogy eddig nem tudtak beilleszkedni a kortársaik közé. Ide vezethet a túlvédő szülői attitűd, a családi hierarchia megbomlása, amikor a gyermek beemelődik a szülői alrendszerbe (pl. válás, betegség, vagy az egyik szülő alkoholizmusa miatt), vagy a szülők tévesen értelmezett önbizalom növelő magatartása: „Te sokkal szebb, jobb, okosabb, tehetségesebb vagy mint a többiek”. Ezek a fiatalok nem bíznak a kortársak jelzéseiben, közeledésében. Nem merik kitenni magukat megítéléseiknek, inkább választják az egyértelmű alárendelt szerepet egy korban idősebb, de nem feltétlenül érettebb társ mellett. Visszavonhatatlanul kimaradnak egy sor fontos élményből. A függetlenség átéléséből, a döntések, a választások gyakorlásából. A diákkori szerelmek az életünk meghatározó élményei, de az esetek nagy százalékában nem válnak be felnőtt kapcsolatként. Nem is baj, mert a kiforratlan személyiség eszményképet imád a szerelmében.

Az életre szóló elköteleződés előtt átélt csalódások, veszteségek mind fontos próbakövei a felnőtté válás folyamatának.

Gyakori tapasztalat, hogy a korai elköteleződés később megbosszulja magát. A fiatal felnőtt megelégelve vagy kinőve az aszimmetrikus helyzetet kitör a kapcsolatból, esetleg felborítva ezzel a lépésével a gyermekei életét.

Új családtag?

Gyakori kérdés, mennyire kell a fiataloknak „beépülnie” az aktuális fiú vagy lány családjába. Egyáltalán a szülők beleszóljanak-e gyermekük kapcsolatába. Véleményem szerint ez csak zavart idéz elő a szerelmesek között. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a meglévő, egyébként érvényes szabályokat ne kellene betartani, de a családnak nem kell belefolynia, gátolnia, vagy segítenie az aktuális kapcsolatot! Így elkerülhető, hogy a tinédzser azért maradjon társa mellett, mert anyjának, apjának szimpatikus! A külső nyomásra kierőszakolt szakítás pedig elbizonytalanít, és sokáig tüskét hagy a lélekben.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>