Egy napja hirdettem meg a szóban forgó porszívót. Sokszor sikerült eladnom terméket a Marketplace-en, és reméltem, ezúttal is szerencsém lesz. Másnap jelentkezett is egy hölgy, hogy megvásárolná tőlem. Az üzenetváltások során leírta, hogy futárszolgálaton keresztül kérné a szállítást, kifizeti a porszívó árát és a szállítási díjat, s e-mailben elküldi nekem a futárszolgálatnál történő tranzakció igazolását. Érkezett is egy e-mail a futárszolgálat oldaláról, s a rákattintás után ki kellett választanom a bankomat. Ezt követően a saját bankom oldala fogadott, ahol chatrobot is a rendelkezésemre állt. Mivel biztosítottak arról, hogy adataimat bizalmasan kezelik, megadtam a bankkártyám adatait. Eközben megerősítő kódok érkeztek a telefonomra, végül az oldal tájékoztatott, hogy a tranzakció sikeresen megtörtént, nemsokára a számlámon lesz a porszívó ellenértéke. Azt csak később vettem észre, hogy az Apple Pay alkalmazásba is regisztrálva lett a kártyám, vagyis az PIN-kód nélkül, érintéssel is használhatóvá vált.
Ami ezután két perc leforgása alatt történt, azt senkinek sem kívánom.
13 óra 59 és 14 óra 1 perc között jött egy SMS a bankomtól, hogy pár száz euró eltűnt a kártyámról – egy ATM-ből vették fel –, majd még háromszor vett fel valaki moldáv lejt.
Az SMS-ek alapján mindegyik tranzakció Kisinyovban, Moldovában történt. Emlékszem, éreztem, ahogy kimegy az arcomból a vér, a tér elkezdett szűkülni körülöttem, a karjaimat képtelen voltam megmozdítani. Szerencsére a bénultság csak pár másodpercig tartott, majd hívtam a bankom, letiltattam a kártyám, és töröltettem minden netbankos jelszavamat. A fizetésem közel fele, azaz minden pénzem odalett. Megtudtam, hogy internetes csalás áldozata lettem, s, hogy a csalók még a beállított napi limitemet is képesek voltak módosítani. Vagyis, ha nem tiltatom le időben a kártyám, simán le tudtak volna húzni akár több millió forintra is. A végén pedig álltam volna pislogva, több milliós banki tartozással.
„Úristen, hogy lehettél ekkora bolond, hogy megadtad valakinek a bankkártya-adataidat?!” – volt az egyik barátom első reakciója, mire én azt feleltem: „Nem valakinek adtam meg, hanem a bankom honlapján a bankom kérte az adataimat. Utólag jöttem rá, hogy a weboldal tökéletes másolata volt az eredetinek.” Sztoikus nyugalommal (?), már-már sokkos állapotban szedtem össze a személyes irataimat és indultam el a kerületi rendőrfőkapitányságra. Nem tudtam sírni, eszemben sem volt kiborulni, egyszerűen csak reméltem, hogy ez nem velem történik, valamint próbáltam megnyugtató magyarázatot találni. Például, hogy a sors így próbál figyelmeztetni arra, hogy húzzam meg a nadrágszíjat a jövőben, elvégre háborús, inflációs időket élünk, vagy, hogy azért történik most mindez, mert életem során én is bántottam meg embereket – nem csalással, megtévesztéssel, de – szavakkal, és talán az univerzum így szeretné kiegyenlíttetni velem a számlát.
Mégis pár éve, ha valami rossz dolgon kellett keresztülmennem, egyetlen mondat tudott csak igazán megnyugtatni, így most is: „Legyen meg a Te akaratod!”
Hittem és hiszek abban, hogy ha most még nem is értem az összefüggéseket, idővel rájövök, hogy minden rossznak és jónak igenis meg kellett velem történnie. Annak is, hogy a fizetésem egy részét – amiért sokszor éjjelekbe nyúlóan dolgoztam – kettő perc alatt szerezte meg valaki. Annak is, hogy két hétig nem tudtam kifizetni alapvető dolgokat, illetve hogy kölcsön kellett kérnem (azaz én is „megkárosítottam” egy időre egy másik embert).
Milyen módszerekkel dolgoznak a kiber-bűnszervezetek?
„Az internetes csalás egyik típusa, amikor a csalók maguk szerzik be az áldozat banki adatait különféle átverésekkel. Például felhívják telefonon egy jól kiképzett, banki telefonos ügyfélszolgálatokat megfelelően ismerő, kulturált diszpécser útján, és közlik, hogy veszélyben van a bankszámlája hackertámadás miatt. Hogy ezt elkerülje, töltsön le azonnal egy telefonos alkalmazást, és utalja át egy biztonságos banki letéti számlára az összeget. A pánikba eső áldozat ezt meg is teszi, és maga adja meg összes adatát a csalóknak.
A banki adatok megszerzésének egy új módja az apróhirdetés-csalás, amikor a csaló azt ígéri az eladónak, hogy kifizeti a meghirdetett árut, és gondoskodik a postázásról, de ehhez szüksége van a banki adatokra.
És akkor még nem beszéltünk a »nigériai« csalások olyan változatairól, amikor egy mesés örökség megszerzése érdekében kell bizonyos ügyvédi és közjegyzői költségeket megelőlegezni” – magyarázza Dr. Bátki Pál büntetőjogi ügyvéd.
Mikor kezdjünk gyanakodni?
Sajnos ott tartunk, hogy eleve gyanakodni kell, ha valaki úgy akarja megvenni az általunk kínált árucikket, hogy azt meg sem akarja nézni, nem alkuszik, és még a postaköltséget is bevállalja. Mindig gondoljunk bele abba, hogy ez racionális, megszokott magatartás-e, s mi így járnánk-e el, ha vevők lennénk.
Miért én, a kártyatulajdonos vagyok a hibás teljes mértékben?
Ezt a kérdést szinte minden károsult felteszi, de a csúf igazság az, hogy a bank minden felelősséget hárít, mivel sokszor hangsúlyozzák, hogy soha nem kérnek sem telefonon, sem e-mailben banki adatokat, és e-mailben soha nem küldenek linket a netbankos oldalakhoz. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy a webes felületen egyáltalán hova látogat el, leellenőrzi-e az url-t, és hogy milyen adatait adja meg. De mégis, hogy lehet ilyenkor okos az ember? Hiszen az átverés, a megtévesztés pont attól megtévesztés, hogy nem vesszük észre, s hogy „bevisznek minket a málnásba”, mert az emberi lény pszichológiailag manipulálható.
Nem fogod viszontlátni az ellopott pénzed, legalábbis a banktól nem!
Mielőtt berontanál a bankba vagy a rendőrségre, és jelenetet rendeznél, tudd, hogy a bankok a kártérítési igényeket el szokták utasítani azzal, hogy nem az ő rendszerüket törték fel, hanem valaki létrehozott egy az övékéhez külsőre hasonlító oldalt, amire ma már akár egy kamasz gyerek is képes.
Természetesen én is kaptam egy dokumentumot a banktól, miszerint engem terhel a felelősség az ügyben, amit tudomásul is vettem.
„A bankok világosan kommunikálni szokták, hogyan kell használni a netbankot, és nem felelősek azért, ha valaki ezt nem tartja be. Látnunk kell azt is, hogy a bank pénze a mi pénzünk is, mindazoké, akik ott tartják a pénzüket. A bank csak a betétesek kárára tud méltányosságból folyósítani, és ez akár olyan következményekkel is járhat, hogy még kevésbé lesznek gondosak az ügyfelek” – mondja az ügyvéd.
Hetente közel 50 ilyen eset és feljelentés kerületenként
Amíg a rendőrségen várakoztam, egy hölgy és egy idősebb úr is megjelent internetes csalás miatt, ők is feljelentést kívántak tenni. A rendőr őrnagy közölte velem később, hogy körülbelül 50 hasonló eset jut egy hétre náluk, s én még nagyon olcsón megúsztam. Ráadásul majd minden károsult náluk dühöngi ki magát, azaz a túlterheltség mellett még ezt is el kell viselniük. Nem irigylem őket, főleg, mert a saját szememmel láttam, hogy megállás nélkül dolgoznak, és rendkívül fáradtak.
Néhány megdöbbentő idézet és fotó a közösségi médiában, az áldozatok által közzétett bejegyzésekből
„A páromnak 2023.05.12-én 10.850.000 forintot vettek le pár perc alatt a kártyájáról. Maradt 43.000 forintunk! Annyira megrázta a páromat az eset, hogy a kerületi mentálhigiénés központba jár, ingyenes pszichoterápiára. Egy hete kezdte el szedni a felírt nyugtatót, azóta picit jobb a hangulat otthon.”
„Engem egy banknak tűnő oldal nyereményjátékba vont bele: három kérdést tettek fel a banki szolgáltatások színvonalával kapcsolatban, majd meg kellett adnom a kártyám adatait. Azt ígérték, 50 ezer forintot kapok a felmérésben való részvételért. Ehhez képest 527.000 forintot szippantottak le a kártyámról.”
„Egy csaló banki munkatársnak adta ki magát azzal a szöveggel, hogy egy 70.000 Ft-os fizetést hajtottak végre az én kártyámmal. Biztos én voltam-e, kérdezte, majd kérte, egyeztessünk bankkártya-adatokat. Ugrott is közel 80 ezer forintom.”
Egy dolgot még tehetünk – Irány az Áldozatsegítő Központ!
Merthogy Áldozatsegítő Központok országszerte vannak szerencsére. Az áldozatsegítés felvállalt állami feladat, aminek mértéke és a folyósítás feltételei pontosan meg vannak határozva jogszabályban.
Jelenleg a vagyon elleni bűncselekményt követően nyolc napon belül igényelhet az áldozat legfeljebb 188.690 Ft-ot.
Ez nem kárenyhítés, hanem méltányosságból akkor adható, ha alapvető szükségletek (lakhatás, ruházkodás, utazás, élelmezés, gyógyászati igény) kerülnek veszélybe a bűncselekmény következtében.
„Állami kárenyhítésre csak az erőszakos bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjei jogosultak, az internetes csalások nem ilyenek. De az áldozatsegítő központokban tudtommal valamilyen mértékű lelki segélyt és jogi tájékoztatást is tudnak adni. Egy internetes csalás áldozatának általában erre is szüksége van” – avat be a jogász.
Engem a III. kerületi Budapest Főváros Kormányhivatalának Igazságügyi Főosztályához irányítottak. Pontosabban a rendőrségen nagyon javasolták, próbáljak itt anyagi segítséget kérni. Az áldozatsegítő szakügyintéző maximálisan készséges volt – na, jó, keresztkérdéseket is feltett, amik esetleges megtakarításaimra, egyéb költéseimre, szüleim anyagi helyzetére vonatkoztak, de jól van ez így, hiszen talán olyanok is megpróbálhatják kijátszani ezt a rendszert némi pluszpénz reményében, akik nem jogosultak rá.
Ezt követően kaptam kitöltésre az egyszeri állami anyagi segítségnyújtásra vonatkozó kérelmet, valamint átadtam azon dokumentumokat (számlák, igazolások), amik alátámasztják mindazt, hogy milyen kifizetések váltak a kiberbűnözés miatt számomra akadályozottá (gyógyszerek kiváltása, utazással, élelmezéssel kapcsolatos költségek). Természetesen be kellett nyújtanom a rendőrségi feljelentést a birtokomban lévő összes bizonyítékkal együtt, egy 30 napnál nem régebbi jövedelemigazolást és egy bankszámlatörténet másolatát is. Az egész nem volt több húsz percnél, s az ügyintéző biztosított, hogy valamennyi pénzt fogok kapni postai úton – annyit biztos, amennyivel kihúzhatom a következő fizetésemig.
Amikor azt hinnéd, több meglepetés már nem érhet
A bankszámlatörténetemet nézegetve fedeztem fel, hogy bár június 12-én megloptak a netes csalók, a bankom azért még másnap is szépen felszámította a készpénzfelvételi díjat. Vagyis a bűnözők után még ezt is fizethettem, nem beszélve a megigényelt új bankkártyám költségeiről.
Vagyis amikor azt hiszed, jövő hónapban minden szépen helyreáll, rádöbbensz, hogy eleve húszezres mínuszról indulsz.
Azt hiszem, mind közül ez fájt lelkileg a legjobban, de – ahogy egy népszerű dalszöveg is mondja – „tudom, ha esik, a magamfajta megázik”. Marad a szégyen, a sajnálkozás és a tapasztalat, ami által gazdagabb és óvatosabb lettem. Na, meg a porszívóm, amire az eset óta rá sem bírok nézni.
Tökéletes biztonság nincs, de…
Tökéletes biztonság nincs, és valóban hibás az, aki kiadja a saját adatait, s vállalnia kell a következményeket, de az sem vitatható, hogy a jelenlegi védelmi rendszer javításra szorul. Sokan azok közül, akik valaha internetes csalás áldozatai lettek, akkor is félnek, ha egyébként nincs okuk rá. Félnek rákattintani az új e-mailekre, még egy színházjegyet sem mernek megrendelni, és leizzadnak, amikor ismeretlen szám villan fel a telefon kijelzőjén. És mint tudjuk, a félelem megeszi a lelket. Én is óvatosabb, gyanakvóbb lettem, sőt volt, hogy a főszerkesztőm e-mailjére is félve kattintottam, de direkt nem engedtem meg magamnak, hogy a történtek miatt elkezdjem utálni a rendszert, a világot és az embereket. Igenis továbbra is mosolyogva fogok köszönni mindenkinek, és nem rúgok bele másokba csak azért, mert velem ilyesmi megtörtént. Egyrészt, mert a derűhöz ok nélkül is jogom van, másrészt a fortyogó, rossz hazai közhangulatra még olajat önteni szemtelenség lenne.
Amit te is tehetsz
- Például, hogy nem veszíted el a szeretésre való képességed.
- Nem hirdetsz interneten, kevesebbet vásárolsz interneten, és csakis megbízható oldalakról rendelsz.
- Személyesen intézed az átutalásaid a bankfiókban, rendszeresen tájékozódsz a friss átverésekről.
- Ha pedig netes csalás áldozata lettél, változtasd meg minden jelszavadat a közösségi médiában is, és tarts fenn egy másik e-mail-címet, amelyre csakis a bankod küldhet e-maileket.
- Ne sajnáld az időt az Áldozatsegítő Központra, járj utána az ügyednek, mert, ha csak egy pici sikerrel is jársz, az növelheti az önbizalmad.
- Ellenőrizd, nincs-e valamilyen kémprogram telepítve az általad használt kütyükre!
- A legtöbb multi rendszeresen megkeresi álnéven a saját dolgozóit telefonon, e-mailben és a közösségi médiafelületeken, tesztelve, hogy felismerik-e a csalásokat. Jó volna, ha ilyen teszteken nem csak a multiknál dolgozók vehetnének részt.
A Wesselényi utca 8. szám alatt működő áldozatsegítő irodában jogi, anyagi, pszichológiai segítséget is kaphatunk a szakemberektől. A III. kerületi Budapest Főváros Kormányhivatalának Igazságügyi Főosztályához szintén lehet folyamodni segítségért. Az egyszeri állami pénzbeli segítségnyújtáshoz szükséges KÉRELEM innen letölthető.
Elérhetőségek:
061 896-2177, (1) 795-3536;
[email protected]
1035, Budapest, Váradi u.15.
Tel: 061 896 2136
Hétfő: 09:00-16:00
Kedd: 09:00-16:00
Szerda: ZÁRVA
Csütörtök: 09:00-16:00
Péntek: Zárva
