Apácás és papos filmsorozatok, amelyekért rajongtunk anno és most is

Borostyán – Apácazárdából a kegyetlen és szerelmes valóságba

Emlékszem, rögtön magával ragadott ennek az olasz romantikus sorozatnak az első része, aztán pedig minden áldott nap leültem a tévé elé, és vártam a folytatást. Tele volt titkokkal, drámával, temperamentummal és fordulatokkal – nehéz volt megjósolni, pontosan mi lesz a végkifejlet. Időközben akkora rajongóvá váltam, hogy beszereztem egy aranyból készült borostyánmedált, valamint a tévéműsor nyomán született összes regényt is (amelyeket nagymamám rögtön kölcsönkért), évekkel később pedig a film hatására kezdtem olaszul tanulni. 
A 44 részes tévésorozatot Olaszországban 1992-ben mutatták be, nem sokkal később a Magyar Televízió is leadta. 

A történet egy árva lányról szól, akit csecsemőként egy arcát eltakaró nő az apácazárda kapujában hagy, nyakában egy borostyánlevél-formájú medállal. 

Az apácák által Borostyán névre keresztelt lány a zárdában nő fel, majd 20 évesen bolti eladóként kezd dolgozni. Egy nap megismerkedik  a jóképű és gazdag Andrea Davilával, akivel egymásba szeretnek, ám a férfi anyja gyűlöli Borostyánt, és ellenzi a kapcsolatot. A főszereplőt játszó – és a Cinema Paradiso-ból akkor már jól ismert – Agnese Nano tökéletes választásnak bizonyult, afféle modern Audrey Hepburnnek számított akkoriban a maga kislányos bájával, tiszta tekintetével, törékeny alkatával. 

A sorozat zenéje, az Amadeo Minghi által szerzett L’Edera is figyelemre méltó – szinte első hallásra belopja magát az ember szívébe, én például, ha már nagyon nem tudok mit hallgatni a kedvenc klasszikus zenéim közül, ezt választom. 

Kép

Jelenet a sorozat egy részéből

Don Camillo – A világ, amelyben a kereszténység és a kommunizmus elviselik egymást

Talán kevesen tudják, de nem a Terence Hill főszereplésével készült Don Camillo volt az első, hanem az 1952-es verzió, a Don Camillo kis világa című, amely a világhírű olasz író, Giovannino Guareschi azonos című regényei alapján készült. A rajongásunk tárgyává vált 1983-as olasz sorozatot pedig Terence Hill rendezte, a címszerepet is ő játszotta, a forgatókönyvért pedig felesége, Lori Hill felelt. A széria humorosan és meghatóan ábrázolja a fiktív olasz kis falu, Brescello mindennapjait, a helyi közösség dinamikáját, a szegények és a hatalmasok közötti ellentéteket. Két kulcsfontosságú karaktere Don Camillo katolikus plébános és Peppone, a kommunista polgármester, ily módon olyan társadalmi mélységeket is érint, amelyek a vallás és politika terén általában érzékeny kérdések. 

Összetűzéseik, évődéseik ellenére mindkettőjük szívében jó szándék és empátia lakozik – gyakorlatilag képtelenek igazán haragudni egymásra. 

Köztudott, hogy fia halála óta Terence Hill szinte csak vallási témájú filmekben szerepel – ő alakítja Don Matteót, az oknyomozó lelkészt is, aki egy olasz kisvárosban göngyölíti fel a bűnügyeket. A Don Matteo-széria, amelynek hazánkban is bőven vannak rajongói, 22 éve sikerrel fut. 

Kép

Jelenet a sorozat egy részéből

Az apáca története – Audrey Hepburn remeklése

A filmeseket és a nézőket is érthető módon izgatja az ellentmondás: miért mond le egy fiatal, életerős, vonzó nő önként a világi élet örömeiről? 
Gabriella Kongóban szeretne nővér lenni, hogy példaképéhez, apjához hasonlóan betegeken segíthessen. Apácának áll, hogy mielőbb kijusson az államba. Az Afrikában töltött idő alatt dr. Fortunati orvos asszisztenseként sikeres pályát fut be, még egy TBC-t is túlél, majd a nácik által megszállt Belgiumban próbál emberéleteket menteni. Mindent megtesz, hogy alkalmazkodjon az engedelmesség és szerénység eszméihez, mégis újra és újra előtörnek az elnyomott, természetes, világias ösztönei és érzelmei. Márpedig a büszkeség, az orvosi ambiciózusság és a düh nem fér össze az apácaléttel, még a második világháború árnyékában sem…

A főszerepet játszó, őzikeszemű Audrey Hepburn e film forgatásának hatására kezdett el jótékonykodni, majd lett később az UNICEF nagykövete, s azt az idealizált képet, ami legtöbbünk fejében él az apácák hivatásáról, a legpontosabban talán ő jelenítette meg. 

Az 1959-ben debütált alkotás összesen 7 Oscar-díjat és 4 Golden Globe-jelölést kapott.

Tövismadarak – Világi vágyak, egyházi kötelékek

Az ausztrál Colleen McCullough 1977-ben megjelent regénye szolgált a Tövismadarak alapjául, s mindkét alkotás világszerte népszerűvé vált, és csaknem 40 éve rendületlenül ott van a toplisták élén. A sorozat, amely Richard Chamberlain, Rachel Ward és Barbara Stanwyck főszereplésével készült, egy katolikus pap és egy nő beteljesületlenül is beteljesült, életen át tartó szerelméről szól. Egy ausztrál farm életét követhetjük nyomon, amelynek középpontjában a Cleary család, pontosabban Meggie Cleary áll, aki kislánykora óta rajongó szerelmet érez Ralph de Bricassart katolikus pap iránt. A „gond” csak az, hogy a pap, bár sokáig igyekszik elnyomni valódi érzelmeit, szintén szerelmet táplál Meggie iránt, ám a hivatása iránti elkötelezettsége erősebb… 

Kép

Jelenet a sorozatból

A sorozat szerencsésen elkerüli a sziruposságot, elképesztően fordulatos, izgalmas, a karakterek nagyívű fejlődésen mennek keresztül. Vallás, erkölcs, család és hivatás, fiatalság és idősödés közötti feszültségek dominálnak, pro és kontra érvek záporoznak minden egyes epizódban. A Magyar Televízió először 1990-ben tűzte műsorra, a népszerűsége majdnem akkora lett, mint a Dallasé.