| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • A hónap témája
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • A hónap témája
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Minden korábbinál szélesebb körű összefogással kezdi meg Adventi Adománygyűjtését a 1353-as adományvonalon az Ökumenikus Segélyszervezet

2024. 11. 14.
Megosztás
  • Tovább (Minden korábbinál szélesebb körű összefogással kezdi meg Adventi Adománygyűjtését a 1353-as adományvonalon az Ökumenikus Segélyszervezet )
Kiemelt kép
adomanyozas_advent.jpg
Lead

Olimpiai bajnokok, művészek, adománygyűjtő partnerek és önkéntesek egész hada segített az összefogást szimbolizáló első mézeskalácsszívek díszítésében.

Rovat
Dunakavics
Címke
adományozás
advent
Ökumenikus Segélyszervezet
adományozás rászorulóknak
rászorulóknak segítség kérés
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

A már jól ismert ÉTELT az éhezőknek, OTTHONT az otthontalanoknak, ESÉLYT az esélyteleneknek mottóval hirdette meg november 12-én hagyományos Adventi Adománygyűjtését az Ökumenikus Segélyszervezet. A mára Magyarország legnagyobb ünnepi összefogásává vált kezdeményezés részeként megszervezett, egyedülálló hangulatú közösségi eseményen számos ismert önkéntes, munkatárs, illetve vállalati partner képviselője több száz mézeskalács szívvel díszítette föl a 1353-as adományvonalat megformáló óriás számokat. Az akcióval az adományozási lehetőségek azon legegyszerűbb formájára hívták föl a figyelmet, ahol tárcsázásonként 500 forinttal lehet támogatni a szervezet rászoruló családok tízezreit segítő egész éves munkáját.

Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója a rendezvénnyel egybekötött sajtótájékoztatón kifejtette: sok olyan család tekint az ünnepek felé, akiknek a folyamatosan növekvő árakkal szembesülve nemhogy az ünnepi fogásokról, de gyakran a meleg vacsoráról is le kell mondaniuk. Akik egyik napról a másikra, szűkösen élnek, és ha a számlákat még be is tudják fizetni, arról fájó szívvel le kell mondaniuk, hogy gyermekeiket ajándékokkal örvendeztessék meg.  A Segélyszervezet munkatársai sok olyan családdal is találkoznak, akiknek természeti katasztrófák és háborúk következményeivel kell megküzdeniük, létbizonytalanságban töltve a napjaikat. Az ügyvezető igazgató elmondta, hogy az Adventi Adománygyűjtést évről-évre változatlan célkitűzésekkel hirdetik meg: amellett, hogy minél több családnak szeretnék szebbé tenni az ünnepeket – élelmiszersegély csomagokkal, melegétel osztásokkal, tüzelővel, vagy éppen karácsonyi gyermekprogramokkal –, a fő cél az, hogy az ünnepeken túl, egész évben ott lehessenek a munkatársak a nélkülözők és bajbajutottak mellett szociális intézményeinken, esélyteremtő programjainkon keresztül. Gáncs Kristóf kiemelte: „A nehéz helyzetben élő rászoruló családok segítése érdekében széles körű összefogásra van szükség. A jelen lévő ismert közéleti személyiségek és partnerek sokasága azt szimbolizálja, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet egy közösség, amely az összefogás erejével tud segíteni a rászoruló családokon. Az Adventi Adománygyűjtés célja nem egy egyszeri ajándékozás csupán, az ünnepi segélyakciókon túlmutatóan azért gyűjtenek pénzadományt, hogy jövőre is egész évben ott tudjanak lenni a nélkülözők és bajbajutottak mellett. Az összefogáshoz most bárki egyszerűen tud csatlakozni a 1353-as adományvonal hívásával, tárcsázásonként 500 forintot adományozva, vagy a www.segelyszervezet.hu oldalon nagyobb összeggel támogatva a nehéz körülmények között élő embertársaink megsegítését.”

A Groupama Arénában tartott mézeskalácsszív sütés és díszítés házigazdája Lékai-Kiss Ramóna színész-műsorvezető volt. Az Ökumenikus Segélyszervezet ismert önkéntes közösségének tagjai közül a rendezvényen részt vett többek között Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász, Siklósi Gergely, Koch Máté és Andrásfi Tibor, az olimpiai bajnok magyar párbajtőrcsapat tagjai, Hosnyánszky Norbert olimpiai bajnok vízilabdázó, Katus Attila sportaerobik világbajnok, Lékai Máté válogatott kézilabdázó, Gulyás Michelle olimpiai bajnok öttusázó, Szuromi Tímea Masters világ és Európa-bajnok súlyemelő, továbbá Péter Szabó Szilvia énekesnő, Kardos Eszter színésznő, Szőke Gábor Miklós szobrászművész és Vitányi Judit televíziós műsorvezetők is.

Kép
Siklósi Gergely adománygyűjtés
Siklósi Gergely − Fotó: Schumy Csaba

Az ünnepi összefogáshoz idén is számos vállalati partner csatlakozik. November 18-tól az ország bármely Tesco áruházának vevői 250 forintos adománykuponok vásárlásával támogathatják a Segélyszervezet munkáját egészen december 31-ig. Az MBH Bank és Mastercard december folyamán minden bankkártyás vásárlás után támogatja a rászorulók megsegítését. A Magyar Posta jótékony MPL automata akciót indít, valamint a nagyobb postákon kihelyezett perselyekben gyűjt adományokat. A TV2 „Adni öröm” című adománygyűjtő műsorral jelentkezik a karácsony előtti időszakban. A Bookline webáruház pedig vásárláshoz köthető adományozás kialakításával segít. A Toyota Magyarország pedig egy különleges árverési akció során befolyt adománnyal csatlakozik az összefogáshoz.

A Segélyszervezet az Advent Bazilika rendezvénysorozat helyszínén november 15-én elindítja Adománypontját, ahol önkéntesek fogadják a pénzadományt a látogatóktól, az Adományboltban pedig a Segélyszervezet intézményeiben készített ajándéktárgyak vásárlásával lehet segíteni.

Hogyan lehet csatlakozni az Adventi Adománygyűjtéshez?
– A 1353-as adományvonalon hívásonként illetve sms-enként 500 forinttal lehet adományozni
– Bankkártyával a www.segelyszervezet.hu oldalon egyszerűen és biztonságosan adakozhat 
– Átutalással a 11705008-20464565 bankszámlaszámon lehet felajánlásokat tenni  

Még több háttér az Adventi Adománygyűjtésről itt olvasható.

Háttér szín
#bfd6d6

Bolygassuk-e a múltat, hogy előkerüljenek száműzött érzéseink, vagy jobb nélkülük?

2024. 11. 13.
Megosztás
  • Tovább (Bolygassuk-e a múltat, hogy előkerüljenek száműzött érzéseink, vagy jobb nélkülük?)
Kiemelt kép
csaladi_traumak_feldogozasa.jpg
Lead

A múlt sebei sok fájdalmat okozhatnak. Mi értelme velük foglalkozni? Nem volna egyszerűbb elfelejteni a nehéz történeteket, és csak a szép dolgokra emlékezni? 

Rovat
Életmód
Család
Címke
családi traumák feldolgozása
családi trauma
családi örökség
Szerző
Szőnyi Lídia
Szöllős Ákos
Szövegtörzs

Rejtett működés 

A legtöbb pár vagy család azért keres fel terapeutát, mert nem elégedettek a jelenlegi helyzetükkel. A terápiás folyamat során mégis sokszor régi történetek kerülnek elő, amelyek által megérthetik a jelenbéli érzéseket. Ugyanakkor azok, akik terápiára jelentkeznek, joggal teszik fel a következő kérdéseket. „Tehát a múltban keressük a válaszokat a jelenre?” „Azt kutatjuk, hogy ki a hibás vagy a felelős a kialakult helyzetért?” „Nemcsak történeteket, hanem a hozzájuk kapcsolódó érzéseket is megérthetjük így?” „A terapeuták arra szeretnék ösztönözni a klienseiket, hogy haragudjanak a szüleikre, amiért azok nem tudtak minden helyzetben odafigyelni rájuk?” „Van-e értelme annak, hogy évekkel később még azon kesergünk, amiért gyerekkorunkban nem kaptunk megértést vagy figyelmet éppen akkor, amikor szükségünk lett volna rá?” Válaszkeresések helyett egyszerűbb volna azt mondani, a múlt megtörtént, ne bolygassuk. 

Bár ez a hozzáállás rövid távon könnyebbnek tűnhet, valójában a találkozás a múlttal és az ahhoz fűződő érzéseinkkel megteremtheti azt a lehetőséget, hogy új és egyfajta felnőtt látószögből tekinthessünk a jelenre.  

A gyermek ugyanis mindig ahhoz alkalmazkodik, ami körülveszi, bármi is legyen az. Miközben próbálja megérteni a gondozóit és a hozzájuk fűződő viszonyát, kialakít egy mély meggyőződést önmagáról, a kapcsolatokról és a világ működéséről. Ezek a hiedelmek akkor és ott, nagyon hasznosnak bizonyulnak, hiszen hozzásegítik ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is tudjon viszonyulni a számára fontos személyekhez. 

Éppen ezért megkérdőjelezhetetlenül igaznak tűnnek, és a későbbiekben is meghatározzák, hogy miként élje az életét. Mindez természetesen nem tudatosan zajlik, így nehéz fülön csípni ezeket az automatikusan működő mintázatokat. Ez a rejtett működés pedig hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekkorban kialakult sémák fennmaradjanak, holott már rég nem nyújtanak segítséget. Ráadásul meghatározzák a későbbi döntéseket is, hiszen az egyén hajlamos tudattalanul olyan személyeket választani az életébe, akik mellett újra és újra megélheti a múltbeli érzéseket.  

Mi van a mosatlan edények mögött? 

Konyhapszichológiai közhelynek számít, hogy mindannyian az anyánkhoz vagy az apánkhoz hasonló embert választunk társnak. Sokan szeretnék ezt elkerülni, így tudatosan más típusú embert keresnek. Mégis a kezdeti összeolvadás után megélt érzések ismerősként hatnak. Vajon miért? Egyrészt, a tudattalan keresi az ismerős helyzeteket, mert ami ismerős, az bármennyire is nehéz, de legalább biztonságos, tudjuk, hogy mi fog történni. Az ismeretlen lehet vonzó, de térkép híján nehéz letérni a már kitaposott ösvényről. 

Másrészt mindannyiunkban ott rejlik mélyen a vágy a gyógyulás iránt, és reménykedünk abban, hogy majd most másképp alakul a fájdalmas történés, a szeretett személy képes lesz másképp jelen lenni, és gyógyítani a sebeinket.  

Klári nagyon szegény családban nőtt fel, ahol a szülei folyamatosan dolgoztak, hogy gondoskodni tudjanak a gyermekeikről. Bár a szülei érte is tették mindezt, gyakran voltak feszültek, és kevés idejük, türelmük, energiájuk maradt arra, hogy a gyerekeik érzelmi szükségleteire odafigyeljenek. Klári volt az, aki a két öccsének igyekezett megadni mindazt a gondoskodást, amely számára is hiányzott. Huszonéves volt, amikor Péterrel egy házibuliban találkozott, ahol az egész estét végigbeszélgették. Mindketten úgy érezték, hogy ez a kapcsolódás különleges, könnyen egymásra hangolódnak, ez valahogy más, mint a többi fiúval vagy lánnyal való együttlét. 

Klárinak sokat jelentett, hogy Péter úgy figyel rá, mintha egyedül ő létezne számára a világon. A férfit pedig jóérzéssel töltötte el, hogy a lány milyen nagyra becsüli, hogy nehéz háttere ellenére is nekivágott az egyetemnek. Okosnak, kitartónak és viccesnek érezhette magát a jelenlétében. Ez nagyon fontos volt számára, mert világéletében küzdött azzal, hogy elfogadja saját magát. Olyan családban nőtt fel, ahol a szülei folyamatosan veszekedtek, ő pedig azon igyekezett, hogy megvédje az anyukáját az apja kirobbanó dühkitöréseitől. Mélyen elítélte az édesapja viselkedését, ugyanakkor gyakran hangzott el az anyukája szájából, amikor elégedetlen volt vele, hogy „olyan vagy, mint az apád”. 

Klári és Péter néhány év múlva összeházasodtak, és megszülettek a várva várt gyermekek is. Mindketten sokat dolgoztak, Klári sikeres ügyvédként, Péter pedig otthonról informatikusként. A munka mellett igyekeztek minél több időt tölteni a gyerekekkel is. A párkapcsolatra azonban egyre kevesebb idejük maradt, és a rövid, együtt töltött időben is folyamatosan veszekedtek. Klári sérelmezte, hogy a férfi, bár otthonról dolgozik, mégis szinte minden házimunkát rá hagy. Péter ilyenkor nagyon feszültté vált, és teljesen bezárt. Klárit pedig még inkább feldühítette, hogy a férfi elérhetetlen, így a konfliktusaikat nem tudják megbeszélni.  

A felszínen a mosatlan edények jelentették a konfliktus tárgyát, a mélyben azonban a gyerekkori sebek és hiányok munkáltak. 

Klári ismét azt érezte, hogy ő beleszakad abba, hogy mindenkinek jó legyen, ám az ő szükségleteire senki nem figyel, ő nem elég értékes. Pont, mint gyerekkorában. Péter pedig a kritikát úgy élte meg, hogy bármennyire is igyekszik, soha nem tud elég jó lenni. Pont úgy, mint amikor az anyukája azt mondta neki, hogy „olyan vagy, mint az apád”. Ezek a veszekedések nagyon fájtak mindkettőjüknek, mert a másik fontos volt számukra, ezért szerették volna egymás mellett megélni a saját értékességük és elfogadhatóságuk érzését. 

A fájdalmas veszekedések hatására azonban egy idő után azt kezdték gondolni, hogy igazából már nem is szeretik egymást. A párterápián kezdték el jobban megérteni a konfliktusaik mögött meghúzódó mélyebb szükségleteket. Azzal, hogy ezek napvilágra kerültek, még nem tűntek el, de már nem automatizmusként működtek. Klári és Péter elkezdtek rálátni arra, ami bennük és a másikban zajlik. Tisztábban látták, hogy melyik érzés tartozik a múlthoz és melyik a jelenhez, ezáltal szabadabban reagáltak és döntöttek. 

Kép
családi örökség
Illusztráció forrása: Unplash/Anita Jankovic

Száműzött érzéseink 

Újra és újra megalkotjuk a múltunkról szóló történetet, amely identitásunk egyik alapköve. Mivel szilárd identitásra van szükségünk, ezért ez a történet hosszú távon stabil marad. Annyira, hogy az idősebbek néha már szinte szóról szóra azonos módon ismételve tudják felidézni az évtizedekkel korábban megélteket. Történeteink belső megalkotásához különféle stratégiákat alkalmazunk. 

Néhányan erőteljesen hangsúlyozzák a múltban megélt boldog pillanatokat, igyekeznek a visszaemlékezés során a sikereket és az örömteli pillanatokat előtérbe helyezni. Ilyen eseményláncok felidézésekor előkerülnek ugyan fájdalmas epizódok is, de csak mintegy mellékesen, felsorolásszerűen, különösebb látható érzelem nélkül említve. Ez hathat úgy, hogy az emlékező „már túl van rajta” vagy „elengedte” ezeket. Sok esetben azonban inkább az történik, hogy a fájdalmas történet egy tudattalan folyamat révén „ártalmatlanítódik”, és az emlékező leválasztja az epizódhoz kapcsolódó fájdalmas érzéseket, amelyeket igyekszik elkerülni. 

Így kettéválik az „érzéstelenített” epizód mint emlékkép és az akkor megélt érzések sokasága. Az emlék kifakul, vagy akár az átmeneti felejtés ködébe is veszhet. 

A kapcsolódó érzés azonban nem szűnik meg, hanem száműzetésbe kerül, és arra vár, hogy visszatérhessen. A visszatérés a száműzetés módjától függően különféleképpen történhet. Visszatérhet belső feszültségben, érthetetlen kitörések alakjában, felfedezhető elszólásokban, külső szemlélő számára nehezen követhető asszociációkban vagy logikai következtetésekben. Erősebb elzáráskor utalhat rá lehangoltság, erőteljes hangulatváltás vagy indokolatlannak tűnő félelemérzet. Vannak, akik arra panaszkodnak, hogy nem tudják megélni a pillanat örömét, fásultnak érzik magukat olyan helyzetekben, amikor vidámságot és boldogságot várnának maguktól. 

Ha ezt tapasztaljuk magunkban, akkor ennek egyik oka lehet egy gyerekkorban történt esemény emléke. Mivel szüleink is csak emberek, akik ugyan törekedtek a legjobbat nyújtani számunkra, mégis megtapasztalhattuk azt, hogy ők sem tökéletesek. Ilyenkor azt éltük át, hogy kielégítetlenek maradtak egyes alapszükségleteink, mint az az érzés, hogy elfogadnak, szeretnek, fontosak vagyunk vagy megértenek. Ugyanakkor szeretjük a szüleinket, ezért szeretnénk megóvni a róluk alkotott képet. Ha az átélt fájdalom vagy félelem gyerekkorunkban meghaladja azt a képességünket, hogy egyszerre lássuk őket valamennyi számunkra pozitív és negatív tulajdonságukkal, akkor a belső biztonság érdekében elindulhat az emlékek és az érzelmek kettéválasztása, hogy a szülőket az élmények ellenére mégiscsak jónak és biztonságot adónak láthassuk. 

Előfordul, hogy az érzésekhez nem kapcsolódnak felidézhető, konkrét emlékek. Ez a jelenség olyan eseményekkel függhet össze, amelyeket akkor élt át valaki, amikor kisgyermekként még nem tudott beszélni. 

Ilyenkor nehezen értelmezhető emlékképek, de leginkább csak érzések, hangulatok, benyomások tanúskodnak arról, hogy a múltban történt „valami”. Ilyenkor – ha lehetséges – még fontosabb a biztonságot és elfogadást sugárzó hallgatóság. A beszéd előtti időszakban szerzett élményekhez hasonlóan ködös és nehezen megfogható emlékek lehetnek azok, amelyek nem is az emlékezőé, hanem valamelyik felmenőé, de tovább hagyományozódtak a következő nemzedékekre.

Mihez kezdjünk az emlékeinkkel? 

A nehéz emlékek felidézéséhez nagy biztonságra van szükség a kapcsolatban. Ehhez odafigyelő, támogató és elfogadó környezetre van szükség, hiszen az emlékezőben a történet megidézte érzések mellett számos, a jelenre vonatkozó érzés is megjelenik: félelem attól, hogy eláraszthatja a fájdalom, hogy gondolkodását hosszú időre csapdába ejti a múlt, esetleg erős szégyenérzetet él meg, vagy akár megjelenik az esemény megismétlődéstől való félelem. Segít a megküzdésben, ha időnként emlékezteti magát, hogy a múltról beszél, de most a jelenben van, amely már teljesen más, és ahol biztonságban van. Ugyancsak segít a jelen megtartásában, ha megkülönböztetjük saját valóságunkat a generációk által átadott emlékektől. 

Az egyes nemzedékek nemcsak emlékeket, de látásmódokat és feladatokat is örökül hagynak. Ha ezek tudattalanok maradnak, nagyon erősen hatnak, és a valóság egyetlen lehetséges értelmezésének tűnnek. Tudatosításuk nélkül kevés esély marad arra, hogy az emlékek örököse valóban kezdeni tudjon valamit velük, s ne csak egyszerűen megismételje azokat az élményeket, megerősítve a családi sokgenerációs hiedelmeket. 

Ez szorosan kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy miként bánik az adott család az emlékekkel: kimondja, felidézi azokat, és erre bátorítja az újabb nemzedékeket, vagy felejteni próbál.  

Amikor saját múltunkkal és annak jelentőségével szembesülünk, érthető módon nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy mit mondanak a múltról a családtagjaink. Úgy hisszük, hogy ha ezt megtudjuk, az elhozhatja a belső békét. A tapasztalatok alapján viszont fontosabb ennél annak megértése, hogy mi hogyan éltük meg az adott időszakot, milyen viszonyban vagyunk vele. Ennek megismeréséhez be kell lépünk az adott időszak érzelmi helyzetébe és megéléseibe. 

Ezért a múlttal foglalkozó munkában érdemes először a saját élményeinkre összpontosítani, bármilyen hiányosak is a hozzájuk kapcsolható információk. Csak ezután érdemes a családtagjainktól hallottakkal kiegészíteni az esetleg hiányzó ismereteket. Ennek során újraszövődik a múlt története, amely annyiféle lehet, ahányan körbeülik az asztalt. A cél nem az, hogy megszülessen egyetlen, uralkodó, családi narratíva, amelyben egyértelmű ítélet születik mindenki tetteiről és személyéről. Elfogadható, ha nem egyformán tekintünk vissza a múltra, és közelebb áll a valósághoz, ha a történetekben szereplő személyeket is a maguk sokféleségében látjuk, jó és rossz tulajdonságaikkal, erényeikkel és hibáikkal együtt. Amilyenek mi magunk is vagyunk.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
trauma feldolgozása témájú cikkhez szomorú nőről illusztráció

A múlt zsarnoksága – Lehetséges-e szabadulni a régi fájdalmak terhe alól?

A múlt zsarnoksága Peter Levine kifejezése, amely arra utal, hogy egy a múltban szerzett seb a jelenben okoz hatalmas fájdalmat. Levine szavaival: „bemocskolja az összes többi tapasztalatot, rájuk telepszik és lehetetlenné teszi a pillanat élvezetét” . Lehetséges-e megszabadulni a múlt árnyaitól?
Háttér szín
#fdeac2

Célegyenesben az Operettszínház Hamupipőkéje

2024. 11. 13.
Megosztás
  • Tovább (Célegyenesben az Operettszínház Hamupipőkéje)
Kiemelt kép
hamupipoke_operettszinhaz.jpg
Lead

Elkezdődött a főpróbahete Pejtsik Péter és Orbán János Dénes Hamupipőke című operettmusicaljének a Budapesti Operettszínházban. Az új magyar zenés színházi darab ősbemutatóját Bozsik Yvette látványos és minden nézői réteget megszólító rendezésében hármas szereposztásban, november 15-én pénteken, 16-án szombaton, valamint 17-én vasárnap láthatja először a nagyközönség. 

Rovat
Dunakavics
Címke
Hamupipőke
Bozsik Yvette
Hamupipőke Operettszínház
Operettszínház
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Nemrég a Kálmán Imre Teátrumban tartott sajtótájékoztatón Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a színház főigazgatója elmondta: az operettforradalom folytatódik. A tavaly ősszel nagy sikerrel bemutatott és azóta is telt házzal játszott Az Orfeum mágusa című nagyoperett után ismét ősbemutató lesz a Budapesti Operettszínházban: november 15-én, 16-án és 17-én a már jól megszokott hármas szereposztásban tartják Pejtsik Péter, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett csellista, zeneszerző, valamint Orbán János Dénes Kossuth-díjas költő, drámaíró Hamupipőke című családi operettmusicaljének premierjét. Ahogyan a Családok Évadának, az új bemutatónak is fővédnöke Prof. Dr. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter, akinek a főigazgató kifejezte köszönetét. A társulat hamarosan már a nagyszínpadon próbálja az előadást, amely Kiss-B. Atilla szerint csodaszép, elbűvölő, szórakoztató, egyben elgondolkodtató is lesz, és a család minden tagját megszólítja. A főigazgató kiemelte: Bozsik Yvette rendezései minden esetben többrétegű jelentéstartalommal bírnak, és nincs ez másképpen a Hamupipőkével sem, amelynek elsődleges síkja a minőségi szórakoztatás, de azok a felnőttek is találnak benne értékes szellemi csemegét, akik fogékonyak a mélyebb tartalomra, vagyis minden néző megtalálja benne, amire vágyik.

Pejtsik Péter kifejtette: mindamellett, hogy új zenei anyagot írt, törekedett a különböző ismert zenei motívumok jó ízléssel és tisztelettel történő összefűzésére. A zeneszerző alapvetően szimfonikus zenekarra komponálta a darabot, mert meglátása szerint így megteremthető az átjárás a klasszikusabb és a modernebb zenei stílusok között, de a népzenei elemekből fakadóan az előadásban hallható lesz csűrdöngölő, csujjogató és csárdás is.  

Kép
Hamupipőke operett
Fotó: Janus Erika

Orbán János Dénes megosztotta a jelenlévőkkel, hogy az operett műfaja feltételezi a négy jól ismert és meghatározó szereplőt – a primadonnát, a szubrettet, a bonvivánt és a táncos komikust –, a mese színpadi alakjainak karakterjegyei azonban túlságosan kötöttek, ezért nem feltétlenül illeszkednek a klasszikus operett figurái közé. Másrészt a gazdag zenei anyagban megjelennek mások mellett operaáriák és a musical stílusjegyeit magukon hordozó dalok is. A librettó és a dalszövegek szerzője szerint ahogy Kálmán Imre felhasználta a cigányzene motívumait az alkotásaiban, úgy építik be a népzenét a mű keretei közé. Az előbbi sokrétű zenei skálát pedig jól összefoglalja és kifejezi a műfaji meghatározás, vagyis az operettmusical. 

Orbán János Dénes azt is elárulta, hogy azért esett a választás a csángó népdalokra, mert az árvaság és a szerelem tematikája ebben a kultúrkörben a legszívszaggatóbb. 

Mindemellett nem hiányozhat az előadásból a bál, a mulatság és a vidámság sem. 

Bozsik Yvette Kossuth-díjas rendező, koreográfus számos gyermekeknek szóló előadást rendezett korábban. A Budapesti Operettszínházban is több produkciót jegyző alkotó szerint a gyermekek sokszor nyitottabbak a felnőtteknél, ezért megérthetik akár a szürreálisabb színházi fogalmazásmódot is. A rendező elmondta, hogy tiszta szívvel és lélekkel vetette magát az alkotókkal és a társulattal közös munkába, hiszen véleménye szerint a Hamupipőkét csak úgy lehet színpadra vinni, ha mindenki felszínre hozza a belső gyermeki énjét, kíváncsiságát, játékosságát és vagányságát. Bozsik Yvette úgy látja, hogy nagyívű, szórakoztató és modern előadás vár a közönségre, amely azonban mélylélektani utazásra is invitálja a nézőket. 

Kép
Hamupipőke Bozsik Yvette
A darab rendezője Bozsik Yvette − Fotó: Janus Erika

A Budapesti Operettszínház új bemutatójának címszereplői, Nagy Alma Virág, Árki Lili Katalin és Nagy-Jancsó Júlia, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés-színművész osztályának operett-musical szakos hallgatói korábban elárulták, hogy Hamupipőke története mindhármuk gyermekkorában meghatározó volt. A felkészülési folyamattal kapcsolatban kiemelték: jelentős feladat lesz számukra, hogy megtalálják, mitől lesz Hamupipőke hercegnő és egyben hétköznapi ember. A három fiatal művész számára biztonságérzetet ad, hogy évek óta Kiss-B. Atilla és Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotó osztályába járnak az SZFE-n, így a közös munka is gördülékenyen folyik a Budapesti Operettszínházban. 

Homonnay Zsolt Hamupipőke
Fotó: Janus Erika

Magócs Ottó,Homonnay Zsolt és Földes Tamás a darab sajtótájékoztatóján

Hamupipőkének, az árva leánynak történetét – akinek gonosz mostohája és mostohatestvérei miatt megpróbáltatások sorát kell elszenvednie – mindenki ismeri. Mindannyiunkban elevenen él saját Hamupipőke-történetünk. Nem csoda: már az ókori Egyiptomban felbukkant, de kínai változata is fellelhető, világszerte közel 400 verziója ismert, és számtalan filmfeldolgozás és színpadi mű született belőle. A Budapesti Operettszínház Hamupipőkéje azonban nagyra törő, és minden eddigi változatnál komplexebb. Pejtsik Péter zeneszerző és Orbán János Dénes, a librettó és a dalszövegek írója bátor és nagyívű alkotásukban a magyar népmese és folklór elemeitől a mélylélektani tartalmakig szőtték a darab szálait, mindezt úgy, hogy a Bozsik Yvette rendezése és koreográfiája, F. Kovács Attila látványvilága és Berzsenyi Krisztina jelmezei a család apraja-nagyja számára szemet és szívet gyönyörködtetők legyenek. A látvány az Operettszínház minden eddigi produkcióját fölülmúlja, hiszen a teátrum új akvizíciója, az óriási LED-fal kitágítja a vizuális lehetőségek tárházát.

A sajtótájékoztatón részleteket adtak elő a készülő előadásból: Altsach Gergely, Antolovics Péter, Árki Lili Katalin, Bayer Fruzsina, Bartus Bertalan, Drahos Evelin, Földes Tamás, Füredi Nikolett, György-Rózsa Sándor, Homonnay Zsolt, Hortobágyi Brigitta, Kelemen Fanni, Kiss Zoltán, Kocsis Dénes, Lipics Franciska, Magócs Ottó, Maurer Milán, Nagy Alma Virág, Nagy Jancsó Júlia, Paláncz Daniéla Szixtina, Pete Ádám, Süle Dalma és Vanya Noémi.

Zongorán közreműködött Tassonyi Zsolt karmester, az előadás zenei vezetője. 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Az Operettszínház alkotói és Frank Wildhorn a Carmen sajtótájékoztatóján

A magyaroknak világszínvonalú előadóik vannak, vallja a Grammy-jelölt zeneszerző, a Carmen musical szerzője

Frank Wildhorn amerikai zeneszerző musicaljét állítja színpadra a Budapesti Operettszínház. A Carmen t három szereposztásban, április közepétől láthatja a közönség. Wildhorn magyarországi látogatásakor a kepmas.hu-nak is lehetősége nyílt feltenni pár kérdést az alkotónak.
Háttér szín
#dcecec

Megölte-e anya apát? – Az Egy zuhanás anatómiája című filmről pszichológusszemmel

2024. 11. 13.
Megosztás
  • Tovább (Megölte-e anya apát? – Az Egy zuhanás anatómiája című filmről pszichológusszemmel )
Kiemelt kép
egy_zuhanas_anatomiaja.jpg
Lead

Ritkán találkozunk olyan alkotással, amely annyira kíméletlenül tárja elénk az emberi lélek sebezhetőségét és törékenységét, mint Justine Triet thrillere, az Egy zuhanás anatómiája. A cannes-i Arany Pálmát elnyerő film egy család és egy házasság történetét mutatja be egy tárgyalótermi drámán keresztül. De mi történik egy ilyen helyzetben a gyermekkel? 

Rovat
Életmód
Kultúra
Család
Címke
Egy zuhanás anatómiája
filmekről pszichológusszemmel
Szerző
Szőnyi Lídia
Éger Csaba
Szövegtörzs

A történet 

Sandra (Sandra Hüller) és Samuel (Samuel Theis) a francia Alpokban él fiukkal, Daniellel (Milo Machado-Graner). Daniel legjobb barátja egy kutya, ugyanis a fiúnak négyévesen egy balesetben megsérült a látóidege. Ez a tragédia mázsás súlyként nehezedik a szülőkre. A film nyitójelenetében Sandra az otthonukban ad interjút legújabb könyvéről. A könnyed beszélgetést rövid idő elteltével hangos zene szakítja félbe, az emeleten dolgozó férj játszik le egy számot újra és újra olyan hangerővel, amely lehetetlenné teszi az interjú folytatását. 

Samuel dühös, féltékeny, vagy nem tudja, hogy mi történik a földszinten, esetleg nem is érdekli? Nem tudjuk meg, csak a feleség zavarát és feszültségét látjuk, majd az újságíró távozását. Daniel mindeközben elindul sétálni a kutyájukkal. Mire a fiú hazaér, apja holtan fekszik a faház előtt. Lezuhant. Leesett, miközben a felső szintet újította, vagy levetette magát, esetleg a feleségével veszett össze, és a vita erőszakkal végződött? Nem lehet tudni. 

Elindul a rendőrségi, majd végül a bírósági eljárás, amelyben a feleséget gyilkossággal vádolják, a koronatanú pedig a fiú. 

A tárgyalóteremben kímélet nélkül boncolgatják Sandra magánéletét, párkapcsolatát, szülőségét, szakmaiságát. Azonban, mint a párkapcsolati vitákban általában, minden emlék, felidézett mondat, veszekedésről hátramaradt hangfelvétel csak egy torz szelete a valóságnak, így lehetetlen eldönteni, hogy mi az igazság. Marad mások hibáztatása, az ítélkezés, a felelősök hasztalan keresése. De mi történik egy fiú lelkében, aki ráadásul koronatanúvá válik? 

Senki sem szolgálhat két úrnak 

Daniel életében sok trauma történt: baleset, látásvesztés, majd a szülők konfliktusai kísérik mindennapjait. Ellenben ő sem más, mint bármelyik gyerek. Vágyja, hogy az élet támasztotta kihívásokban a szülei biztonságot nyújtsanak neki. A látásvesztéssel járó krízisidőszak azonban törést okoz, az apa hibáztatja magát, az anya pedig távolságot tart, és „hallgatásával” jóváhagyja, hogy férje a tragédia felelőse. A szülők egyre jobban eltávolodnak egymástól. Veszekedéseik által kirajzolódik a fiát otthon tanító, bűntudattól szenvedő apa és a kapcsolódni nehezen tudó, veszteségbe ridegült anya személyisége. 

A házaspár a baleset óta elvesztette a szükséges összhangot, összevissza ráncigálják a gyermeküket, aki ráadásul lojalitáskonfliktusba is kerül. Egyik szülőt sem szeretné magára haragítani, és ezzel elveszíteni. Megfordulnak a szerepek, elkezd szülőként „gondoskodni”. Daniel lojalitáskonfliktusának csúcspontja az, amikor – minden gyerekjóléti szempontot figyelmen kívül hagyva – a bírósági tárgyaláson állást kell foglalnia abban, hogy vajon az édesanyja megölte-e az édesapját. Nemhogy nem számíthat biztos támaszra, neki kell sebzetten, a veszteségben és a fájdalomban megtámasztania a környezetét. 

Végül Daniel – aki nagy gyakorlattal rendelkezik abban, hogy miként álljon rendelkezésre – az édesanyja mellé áll. 

Bár a mindennapokban hála istennek, ritkák a hasonló balesetek és halálesetek, a szülők közötti feszültségek már kevésbé. Gyakran buzog bennünk az igazságérzet, a megbántottság, a fájdalom. Amikor ezeken túllépve megbocsátunk, és békére törekszünk a szülőtársunkkal, azzal nemcsak vele vagyunk nagyvonalúak, hanem egyúttal felelősséget vállalunk valakiért, aki számít ránk és az általunk közösen megteremthető biztos támaszra. 

Kép
Egy zuhanás anatómiája film
Képkocka az Egy zuhanás anatómiája című filmből

Viták és hallgatások 

Amikor nő a feszültség, Daniel általában kivonul a helyzetből, sétálni megy a kutyájával. A szülők veszekedése megviseli, hallani sem akarja a kiabálásukat. A kölcsönös vádakat hallva a gyerekek gyakran arról kezdenek el gondolkodni, vajon mi az, amit ők rontottak el. Apa vajon miattuk szomorú? Anya azért dühös, mert ők rosszak? Ha nem is fogalmazódnak meg tudatosan ezek a kérdések, de megjelenik egy homályos szorongás és bűntudat, hogy valami nincs rendben velük. 

Nagyon valószínű, hogy Danielt erős bűntudat gyötri, hiszen látásvesztése kihatott az egész családra, amelynek következtében a szülei élete és az érzelmeik is teljesen megváltoztak. Amikor a bíróságon meghallgatja édesapja és édesanyja veszekedésének hangfelvételét, összeomlik. Mit üzen ez nekünk, szülőknek? Seperjük a konfliktusainkat a szőnyeg alá, és temessük magunkba a hozzájuk kapcsolódó feszültséget? Családterápiás üléseken gyakran találkozunk azzal, hogy a szülőpár (vagy annak az egyik tagja) a saját gyermekkori fájdalmas tapasztalatai alapján erre a következtetésre jut. 

A „békesség kedvéért” nem fejezik ki az igényeiket és a szükségleteiket, ezzel azonban arról is lemondanak, hogy megosszák a saját belső valóságukat a társukkal. 

Elkezdenek tojásokon lépdelni, hogy a feszültséget okozó témákat elkerüljék. Emiatt egyre inkább eltávolodnak egymástól. A nehéz érzések ettől még nem tűnnek el, csupán annyi történik, hogy nagy gondossággal kerülgetik a konfliktust rejtő témákat. A hallgatás csendjében megbújó feszültséget sem lehet elrejteni a gyermek elől, ráadásul mivel nincs konkrét támpontja arról, hogy pontosan miről is van szó, a fantáziájára hagyatkozik, hogy kitöltse az információhiányt. A fantázia pedig gyakran ijesztőbb, mint maga a valóság. Ez még nagyobb teret enged a bűntudatnak, miközben arról nem ad a gyermeknek mintát, hogy a nehéz érzéseket és dilemmákat miként lehet megmutatni a másik számára, így az gyakran különféle pszichoszomatikus tünetekben ölt testet.

Kinek van igaza? 

Nézeteltérések, hiányokból fakadó fájdalmak minden párkapcsolatban megjelennek. Mit tegyünk akkor ezekkel, ha sem a veszekedés, sem a hallgatás nem jelent megoldást? Érdemes a veszekedések dinamikáját megvizsgálnunk. Amikor a párok a párterápián elkezdik a konfliktusaikat megvitatni, gyakran elhangzik az a mondat, hogy bárcsak volna egy hangfelvétel, amely perdöntő bizonyítékul szolgálna arra, hogy kinek van igaza. Felelőst keresnek, hogy kiderítsék, kinek kellene megváltoznia. Samuel és Sandra egyik veszekedéséről maradt ugyan fenn hangfelvétel, ám hamar világossá válik, hogy ezzel sem vagyunk előrébb. 

Egy-egy szó, mondat vagy reakció mögött ugyanis hihetetlenül sok szándék meghúzódhat, és a párkapcsolati vitában gyakran ezeket félreértjük, illetve a mögöttük meghúzódó szükségletekre teljesen vakok vagyunk. Nem létezik egyetlen igazság, mert minden szempont csupán a valóságnak egy nagyon kis szelete. Mindkét félnek igaza van és egyiknek sincs. Samuel és Sandra szeretik egymást, de a veszteséget követően a férjet maga alá temeti a gyász és a bűntudat, a nő pedig próbál eltávolodni a fájdalmától, így nem tudják megérteni egymást. Elkezdenek ítélkezni, a másikat hibáztatni. Veszekedésükben a másik megváltoztatására tett javaslatok nem szükségletek, bármennyire is szeretnék úgy tálalni. 

Az nem a szükségletek megfogalmazása, amikor arról beszélünk, hogy a másik valamit tegyen, vagy valamilyen legyen. Ezek nem visznek előre, mert többnyire éppen a másik érzékeny pontjait érintik.

Mindez pedig védekezésre vagy támadásra ösztönöz. Ehelyett érdemes a vágyaink és akaratunk mögött megtalálni azt a mélyebb szükségletet, amely mozgat bennünket, és arról beszélni (ilyen lehet többek között a szeretet, az elfogadás, a valahova tartozás vagy a biztonság). Amikor a párok elkezdenek ezekről kommunikálni, és a megértésen keresztül elindul egy kapcsolódás egymás felé, akkor a konfliktusok megvitatása sem eszkalálódik olyan mértékben, hogy az megterhelné a gyermeket. Természetesen érdemes megfontolni azt is, hogy mi az, ami a gyermek fülének való, de sokat segíthet, ha tanúja lehet annak, hogy a szülei miként fejezik ki a szükségleteiket, és rendezik apróbb, hétköznapi konfliktusaikat.

Igazat, valóságot vagy vágyottat? 

A nyomozók részletesen rekonstruálják a Daniel festette képet, és megállapítják, hogy ellentmondást rejt. Ekkor a fiú változtat a történeten: hirtelen már máshogyan emlékszik. Ezzel egyfelől feloldja az ellentmondást, másfelől újabb feladványt ad. Vajon miért mondott eddig egyebet? Kicsiben gyakran találkozhatunk hasonló helyzetekkel a gyerekeinkkel kapcsolatban. Rosszalkodnak, bántják a testvérüket, titokban megeszik az édességet, kiborítják a vizet, összekarcolják az autót... A szülő lelkében megjelenő feszültség vulkánszerűen löki a felszínre a „Mit csináltál?”, „Miért csináltad már megint?” vagy „Hányszor mondtam, hogy ne csinálj ilyet?” felkiáltásokat. 

A gyerek pedig, életkorától és temperamentumától függően pislog és hallgat, vagy valamit válaszol, de nem tudja igazán megfogalmazni. Feszült volt, és ebből fakadt a tette. Ezzel egy időben a gyerek tanul. Figyeli, hogy a reakciója mit vált ki a szülőből, és ahhoz igazítja a válaszait. Így például a megtorló/büntető szülő gyereke, aki el szeretné kerülni a büntetést, hazudni fog: „Nem én voltam.”, „Ő kezdte” és a többi. Vagy lefagy, megdermed, és némaságba burkolózik. 

A kapcsolatot helyreállítani igyekvő szülő gyereke nagyobb valószínűséggel megmutatja majd, hogy mi zajlik benne, mert megtanulta, hogy a szülője segíteni fog neki megküzdeni a nehéz érzéseivel. A gyerek egy hálózatba kapcsolódik, a cselekedeteinek és kimondott gondolatainak fő motorja az a vágy, hogy elfogadják és szeressék. 

Amikor Danieltől azt várják, hogy pontos, valósághű leírást adjon a történtekről, amikor éppen az édesanyját gyanúsítják az édesapja megölésével, az ő legmélyebb egzisztenciája forog kockán. 

A film tragikus történetétől eltávolodva érdemes az életünk hétköznapi eseményeit vizsgálva szülőként felfedezni, hogy a gyerekünk kifaggatása-kihallgatása egy-egy cselekedettel kapcsolatban pusztán nekünk, szülőknek segíthet abban, hogy ismét kontrollálhassunk egy helyzetet. Így azt hihetjük, hogy nem vagyunk kiszolgáltatottak, és hatásunk van az adott szituációra. Valójában éppen ezzel a megközelítéssel veszítjük el a kontrollt és csökkentjük a befolyásunkat, lévén, hogy a gyerek megtanulja, milyen választ szeretnénk tőle hallani, ő pedig rövid időn belül mondani fogja, miközben belül rejtve marad a valóság, és kiüresedik a kapcsolat.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Vilmányi Benett a Larry filmben

Szóvá tett valóság – A Larry című filmről pszichológusszemmel

A Larry egy megrázó és erőteljes alkotás, amelynek ereje a hitelességben rejlik. Nem finomkodik, de nem is mond ítéletet, amikor a nincstelenséget, a családi traumákat, a fájdalmat, a küzdelmet és a haragot ábrázolja. Nem vetít elénk happy endet, mégsem a reménytelenség filmje. Arról a fájdalomról és haragról szól...
Háttér szín
#dcecec

„Az állatok olyan színészek, akik szinte sosem jönnek időben” – interjú Török Zoltán természetfilmessel

2024. 11. 13.
Megosztás
  • Tovább („Az állatok olyan színészek, akik szinte sosem jönnek időben” – interjú Török Zoltán természetfilmessel )
Kiemelt kép
svedorszag_termeszetfilm.jpg
Lead

Török Zoltán rendező a nagy sikerű Vadlovak – Hortobágyi mese után a korábbiaknál személyesebb természetfilmet forgatott. A Változó vadon – Az én Északom a skandináv tájról, az állatvilágról; jég nélkül élő fókákról és kutyatáppal etetett sarki rókákról mesél. Láthatjuk, mit teszünk mi, emberek a bolygónkkal, de a rendező vallja: „hogyha a természet kap esélyt, vissza tudja építeni önmagát”. Török Zoltánt otthonában, a svédországi Uppsalában értük el. A forgatást meghekkelő rozsomákról, nagyüzemi fakitermelésről és családi túrázásaikról is beszélgettünk.

Rovat
Életmód
Kultúra
Címke
Svédország
Török Zoltán
természetfilm
Változó vadon
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Az eddigi filmjeidben ritkán szerepeltél. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal az egész családod szerepet kap ebben a filmben?

Természetfilmes vagyok, ezért rögtön arra gondoltam, hogy egy állatnak kéne lennie a főszereplőnek, illetve többnek, akik összekapcsolják a jeleneteket. A rozsomák lett volna az egyik főszereplő, de – erre nincs jobb szó – megszívatott minket. A természet közbeszólt. Az első évben két nappal azelőtt, hogy elkezdtünk volna forgatni, egy rivális hím megette a kölyköket, így nem sikerült a rozsomákok családi életét lencsevégre kapni. A második évben pedig akkora havazás jött május elején, ami még tél közepén is ritka. 

A kamerák szintjéig feljött a hó, és alatta a rozsomákok simán el tudtak éldegélni, anélkül, hogy mi láttuk volna őket. 

Eleinte a rozsomák és a réti sas lett volna a főszereplő, és csak Svédország egy részén filmeztünk volta, de aztán tágult a kör. Végül azt vettük észre, hogy már az egész ország területén forgatunk. Azon gondolkodtam, hogyan kössük ezt össze. Amikor kirándultunk egyszer a családdal, rájöttem, hogy a családi túrázásaink tökéletes összekötő kapcsot jelenthetnének.

Ötéves volt a kisebbik lányom, amikor elkezdtünk komolyabban túrázni sátorral, a hegyekben a 400 kilométeres Kungsleden – Királyi túraösvényen (A magyar Kéktúrához hasonló – a szerk.). Nagy mániám a téli túrázás, akár mínusz 20–30 fokban is sátrazok, de az már a kutyánknak se tetszene. A lányaim most már 17 és 13 évesek. Amikor négy éve elkezdtük a forgatást, megfordult a fejemben, hogy legyen benne az, hogy ahogy nőnek, inkább a barátaikkal akarnak időt tölteni a családi túrázás helyett. Aztán tényleg ez történt, ha akartam, ha nem. Most már szinte csak a párommal ketten túrázunk. 

Hogyan kerültél, kerültetek Svédországba?

Szentendrén nőttem fel, fiatalkoromban Magyarországon kezdtem filmezni, majd a 2000-es évek elején egy svéd cég ajánlott egy lehetőséget, hogy lehetek náluk asszisztens. Elkezdtem Budapestről Stockholmba ingázni. A világ több pontján forgathattam velük, de nem költöztem ki. Aztán hogy milyen az élet: a párom, aki biológus, kapott egy kutatói állást Uppsalában az egyetemen. Úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk, de az élet fricskája, hogy akkor forgattam először nagy természetfilmet otthon, a Vad Magyarországot, úgyhogy akkor meg Svédországból ingáztam Magyarországra.

Uppsalában élünk, ha kinézek az ablakon, az erdő szélét látom, de tíz perc alatt benn vagyok a városban.

A természetfilmesek nem színészekkel dolgoznak, hanem állatokkal, növényekkel, domborzati formákkal. Ki vannak téve a természet változásának. Hogyan lehet elérni, hogy az állatok a rendező partnerei legyenek? 

Úgy szoktam mondani, hogy olyan színészekkel dolgozunk, akik szinte sosem jönnek időben. Ha egyáltalán feltűnnek, akkor sem azt csinálják, amit mi szeretnénk. Azt tanultam a mestereimtől a dokumentumfilmes, természetfilmes továbbképzéseken, hogy egy film akkor is film, és akkor is jó, ha animációs-, dokumentum- vagy természetfilm. Kell bele valami történet, csak abban van különbség, hogyan valósítod meg. A természet ismétli önmagát, sokat kell kutatni, előre tudnod kell, mit akarsz leforgatni, de sokszor még így sem jön össze. Az előre eltervezett jeleneteknek csak a hatvan százaléka jön össze, ám a többi helyett mindig van valami más, ami kiszámíthatatlan, de jól jön. 

Kép
Változó vadon természetfilm
Török Zoltán családjával − Forrás: Mozinet

„A természetnél nincs szexistább, brutálisabb, erőszakosabb dolog” – mondtad egy interjúban, még a 2021-ben megjelent Vadlovak – Hortobágyi mese kapcsán. Most családi film készült? 

Mindig mondják, hogy a természet milyen szép, viszont azt is gondolom, hogy a természetben mindenki a túlélésre játszik. Sokszor családi filmekként aposztrofálják ezeket, de egy igazi természetfilmből nem hagyhatod ki például az agressziót vagy a párzást. A szakmánknak minden évben van egy világkongresszusa, idén pont volt egy beszélgetés arról, hogy ezt a dilemmát hogyan lehet feloldani. Az ember mindig késhegyen táncol. A Vadlovakban például bemutattam többször a halált, amiből elég nagy vita lett pszichológusi körökben is. Sok ember szeretné burokban tartani a gyerekét, és nem megmutatni ezt. Ezek nehéz kérdések. A Változó vadon szerintem családi film, a 6-os karika is csak a biztonság kedvéért van rajta. Vannak benne elhullott fókák, amikből sasok táplálkoznak, de azt gondolom, ez még belefér.

Mi, nézők pár percben látjuk, hogy egy róka és egy dolmányos varjú ugyanazt a zsákmányt, egy elhullott rénszarvast szemel ki magának. Ezt lefilmezni mennyi munka ott helyben a stábnak?

Hónapokkal előtte felmérjük a terepet; amikor leesik az első hó, körbejárjuk a helyszínt motoros szánnal, megnézzük a lábnyomokat. Miután kinéztük Svédországban a helyszínt, az állatokat oda kellett szoktatni, a táplálékot sokáig kinn kellett hagyni. 

Ezután az operatőr kollégám, Jan Henriksson, akivel már húsz éve együtt dolgozom, beült egy dobozba, és napokig ott forgatott. Kijönni se tudott, mert akkor megérzik az állatok a szagát. 

Van egy nagy kémény a lesen, valamint tudja tölteni az akkumulátorát. Egy szezon alatt kétszer-háromszor vissza kell menni, hogy néhánypercnyi anyag összegyűljön. 

A természetfilmezésben van egy-két hely, ahol mindent könnyű felvenni, például, ha a tajga fenyőerdőiről forgatsz, majdnem mindenki Finnországba megy, ahol vannak kiépített lesek fotósoknak, filmeseknek. Órára pontosan tudják, mikor jönnek a medvék, a farkasok, akik mindig pontosan ugyanazt csinálják, mert kutyatáppal etetik őket. Ugyanazok a helyszínek, sőt sokszor ugyanazok a medvék is szerepelnek a filmjeikben. Én ezt nem akartam. 

Floridában a természetfilmesek elmennek egy aligátorparkba, és felveszik, hogy kikelnek a tojásból az aligátorok. Ez háromórás munka, míg ugyanez nekem a természetes élőhelyükön két hónapba telt. Fontos, hogy ne hazudjunk. Így váratlan helyzetek is előfordulhatnak, bármi megtörténhet, az aligátoros esetben például odaszállt egy szürkegém és megpróbálta megenni a kicsiket, de az anyjuk megvédte őket. 

Kép
Változó vadon film
Képkocka a filmből − Fotó: Wild Tales Productions; forrás: Mozinet

A Változó vadonban sok állatfaj megjelenik; a kúpos fókáktól kezdve a sasokon át a jávorszarvasig. Van olyan állat, ami számodra különösen kedves? 

Nincs, mindegyik az. Ahogy az ember a gyerekei közül sem tud választani, hogy melyikőjük a kedvence.

És olyan állat van, amelyikkel kerültél már félelmetes helyzetbe?

Nekem állatokkal sosem volt rizikós helyzetem a munkám során, inkább a közlekedési eszközökkel. Magyarországon volt, hogy egy átszakadt gáton fejjel lefelé majdnem befordult az autónk a tóba, vagy itt, Svédországban az őslakos számikkal átkeltünk egy félig befagyott tavon motoros szánnal. 

Inkább ezektől a helyzetektől tartok, az állatoktól nincs miért félni. 

A barna medvék tudják, hogy az ember benne ül a lesben. Nem veszélyesek, esetleg akkor, ha bocsaik vannak, és az erdőben megijeszted őket. Ez nem Észak-Amerika grizzlykkel és fekete medvékkel. 

Kép
Változó vadon
Képkocka a filmből (vöröshátú erdeipocok) − Fotó: Wild Tales Productions, forrás: Mozinet

Beszéljünk a klímaváltozásról is, mert a Változó vadon bemutatja, mi történik Skandináviában a felmelegedés hatására. Például a kúpos fókák nem tudják hol világra hozni a kicsinyeiket, mert nem fagy be a Balti-tenger. Milyen jeleit tapasztalod még Svédországban a klímaváltozásnak? 

A fókák helyzetét már régóta le akartuk filmezni, illetve azt, hogy az egész folyamatnak a sasok a haszonélvezői. Eközben a gleccserek nagyon gyorsan olvadnak. Rövid, de széles folyók vannak Svédországban, amik rengeteg állatnak adnak életteret. Nyáron ezek a gleccserekből táplálkoznak, de ha eltűnnek a gleccserek, honnan lesz itt víz? Másrészt az erdők egyre följebb kerülnek, ami nem jó hír a rénszarvas-tenyésztéssel foglalkozó őslakos számiknak. A klímaváltozásra én nem úgy gondolok, hogy megváltozik egy élőhely, és akkor ott nem lesz semmi, hanem új fajok jelennek meg. A lakóhelyünk közelében filmeztem olyan lepkéket, amik tíz éve még nem voltak itt. A régiek eltűntek, mert nem tolerálják a meleget. 

Nincs klímaszorongásom, de az biztos, hogy ez a folyamat az emberiséget csúnyán fogja érinteni: Magyarországon már a második olyan év volt, hogy a kukoricatermés gyakorlatilag lenullázódott. Ami engem aggaszt: az élőhelyeket tönkreteszi az emberiség, a filmben is látszik, hogy az erdőket milyen ütemben vágják ki. 

Mindenki Amazóniáról meg Borneóról beszél, holott itt Európában ugyanez zajlik nagyüzemi mértékben. 

Az is megjelenik a filmben, hogy az ember nemcsak pusztítani képes, hanem meg is tudja menteni a természetet. 

Igen, Skandináviában 20–30 éve már kutyatáppal etetik a sarki rókákat, hogy túléljenek. Egy korábbi filmemben ezt még nem lehetett megmutatni, a tévétársaságok nem akarták, pedig ez az igazság. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a rókák viselkedése emiatt megváltozott; minek vadásszanak, ha ott van előttük az étel?

Azt gondolom, hogyha a természet kap esélyt, vissza tudja építeni önmagát – most a Változó vadon után ilyen történeteket keresek. A tervek szerint a következő filmem Floridában, az Everglades Nemzeti Parknál készül, ahol a világ legnagyobb vizes élőhely-helyreállítási programját kezdték el még Bill Clinton elnöksége idején. Clintontól Trumpon át Bidenig az összes amerikai elnök egyetértett abban, hogy meg kell menteni a területet. Több tízmilliárd dollárt fektettek a programba, aminek lassan vége. Ahol száz éve folyt a víz, most újra áramlik, és tíz-húsz év helyett egy év alatt tértek vissza olyan fajok, amiket kihaltnak hittek. Úgy tűnik, hogy ez működik. 

Szerinted miről forgathat majd tíz–húsz év múlva egy természetfilmes?

Dél-Svédországban például szőlőültetvényekről. Nálunk már most sem olyanok a telek, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Én menekülök a meleg elől, lehet, hogy még északabbra kell majd mennem. 

Dél-Svédország olyan lesz, mint Budapest, Budapest meg olyan, mint Barcelona.

Magyarországon is tervezek filmet forgatni, arról, hogyan sivatagosodnak el a belső országrészek, ami egész Európára kivetül. 

A Változó vadon – Az én Északom című 60 perces alkotás november 14-től látható a mozikban. A film narrátora Molnár Piroska színésznő. 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Hortobágy darvak

Családostul indulnak a hosszú útra – Hortobágyi daruvonulás az őszi csillagok alatt

A nap már narancsszínben fürdik, ahogy Hajdúböszörmény határában autózunk. A 800 hektáros Virágoskúti-halastavak felé közelítünk, amely a legnagyobb hortobágyi halastómeder. A Hortobágyi Nemzeti Park területén közel 350 madárfajt észleltek már, mi most mégsem (csak) rájuk vagyunk kíváncsiak, hanem egy, a néphagyományainkban jelentős szerepet betöltő, mára azonban lényegében csupán...
Háttér szín
#bfd6d6

„Minden harmadik nő gyermektelen, és a többségük sajnálja, ha kifut az időből” – Interjú Dr. Vesztergom Dórával

2024. 11. 13.
Megosztás
  • Tovább („Minden harmadik nő gyermektelen, és a többségük sajnálja, ha kifut az időből” – Interjú Dr. Vesztergom Dórával)
Kiemelt kép
meddoseg_dr_vesztergom_dora.jpg
Lead

„Egy friss kutatás alapján a társadalom kevesebb mint három (!) százalékának vannak helytálló ismeretei a termékenységről” – lep meg egy beszédes adattal Dr. Vesztergom Dóra reproduktív endokrinológus, meddőségi specialista, a Felelősen Magadért Egyesület állandó szakértője, az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatóság (OKFŐ HRI) igazgatója. A szakértő szerint az emberek sajnos felületesen, az internetről tájékozódnak a termékenységről, pedig a Google által feldobott találatok nem szakszerűek. Ehelyett társadalmi összefogás keretében az iskolákban, a családokban kellene többet beszélni például a gyermekvállalás helyes időzítéséről, hogy jóval kevesebben szembesüljenek azzal: lekésték azt.

Rovat
Életmód
Címke
meddőség
meddőség jelei
meddőség vizsgálat
Szerző
Dr. Szász Adrián
Szövegtörzs

A WHO felmérése szerint a világon minden hatodik ember termékenységi zavarral küzd. Mit értünk ez alatt az állapot alatt?

Orvosi meghatározás szerint azt, hogy ha egy pár egy éven át rendszeres szexuális életet él, de nem fogan belőle gyermek. Ebben az esetben mindenképp javasolt szakemberhez fordulniuk. A WHO 2023-ban a meddőséget betegségnek nyilvánította, de szerencsére sok esetben átmeneti állapotról van szó, amire megoldást tudunk találni. Ez persze függ a meddőség okától és további tényezőktől.

Ha például a nő már 40 év fölött jár, a helyében egy percet sem várnék az orvoshoz fordulással, mert az életkor a legfontosabb faktor.

Akkor is érdemes kivizsgálást kérni, ha a férfi vagy a nő esetében fennáll olyan korábbi probléma – nőgyógyászati, hormonális zavar, urológiai műtét vagy más veszélyeztető tényező –, amely miatt szeretnék előre tudni, lehet-e gyermekük. Az, hogy e téren minden rendben van-e, bármikor, akár kíváncsiságból is kivizsgálható, a lényeg, hogy a párt együtt, egészben nézzük.

Pontosan kihez érdemes meddőség gyanúja esetén kivizsgálásért, segítségért fordulni?

Olyan szakemberhez, aki nemcsak szülész-nőgyógyász szakorvos, hanem kifejezetten termékenységi és nemzőképességi zavarokra specializálódott. Most már lesz erre külön, a szülészet-nőgyógyászatra ráépülő szakvizsga. Ez egy multidiszciplináris terület, hiszen rendkívül sok – genetikai, nőgyógyászati, urológiai, endokrinológiai – tényező között kell kutakodni. A férfi nemzőképességi zavarral pedig az urológián belül az andrológia szakterülete foglalkozik, mely hormonháztartásbeli és merevedési problémákra is segítséget tud adni.

Statisztikákban olvasható, hogy az utóbbi évtizedben háromszorosára nőtt a meddőséggel orvoshoz fordulók száma. Mi állhat a tendencia hátterében?

Sajnos a világon minden hatodik férfi és nő érintett. Húsz éve körülbelül 20 százalékban voltak a férfiak a felelősek azért, ha nem született gyermeke egy párnak, most már ez az arány majdnem 50 százalék. Az okot valószínűleg az életmódban kell keresni, ami rendkívüli módon befolyásolja például a hormonháztartást. Számít, mit és mennyit eszünk, mikor fekszünk és kelünk, mennyit és hogyan alszunk, illetve mozgunk. Egyre többen küzdenek a túlsúly, az ülő életmód, az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztásának káros következményeivel. A környezeti hatások is hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakul-e egy párnál meddőségi probléma vagy sem. Az sem mindegy, milyen vegyi anyagok kerülnek a szervezetbe akár már a magzat fejlődése során.

Az, hogy egy nő mit eszik a várandóssága alatt, befolyásolhatja azt is, hogy később az ő gyermekénél előfordul-e termékenységi zavar.

És még mindig korántsem minden vegyi anyag termékenységre gyakorolt hatását ismeri az orvostudomány.

Mennyiben tehető felelőssé az elmaradt várandósságokért a kitolódott gyermekvállalási életkor?

Nőknél egyértelműen tudjuk, hogy a késői gyermekvállalás biológiailag megnehezíti a szülővé válást, ugyanis az életkor előrehaladtával a petefészek természetes öregedésének köszönhetően meddőség alakul ki. Egy 35 évesnél fiatalabb nő esetében egy ciklus (hónap) alatt 30 százalék eséllyel jön létre várandósság. Ugyanennél a nőnél 35 éves kor felett már csak 10–15 százalék eséllyel, míg 40 éves kor után a várandósság létrejötte természetes úton 5 százalékra csökken.

Ezért érdemes fiatalon gyermeket vállalni, amikor még minden harmadik petesejt képes arra, hogy sikeres megtermékenyülést követően egy életképes embrió jöjjön létre, és abból egészséges gyermek szülessen. Negyven felett a terhességek gyakorlatilag fele vetéléssel végződik, úgyhogy ki kell mondanunk: az életkor a legfontosabb tényező, ami befolyásolja, valakinek születik-e gyermeke.

Miért halasztják az emberek mégis egyre későbbre a családalapítást?

Ez nem új jelenség, már negyven évvel ezelőtt elkezdődött a tendencia, gyökerei a társadalmi-gazdasági változásokban, a modern társadalom sajátos szerveződésében rejlenek. Úgyhogy nem foghatjuk a mai fiatalokra, hogy ők azok, akik ne akarnának gyermeket vállalni. Nyáron az OKFŐ HRI készített egy kutatást a Századvéggel kétezer fős reprezentatív mintán a 18–49 évesek körében. Megkérdeztük, ki mikorra tervezi az első gyermekét, és mi az oka az esetleges halasztásnak. Az esetek felében a halasztás fő oka a stabil párkapcsolat hiánya, továbbá a gyermekvállalási tervek megvalósításánál a stabil munkahelyet és a kiszámítható gazdasági helyzetet is a legfontosabb feltételként jelölték meg.

A gyermektelen nők 10 százaléka most már 40 éves kora utánra tervezi az első gyermeke megszületését, ami azt mutatja, hogy hiányoznak az alapvető biológiai ismeretek. Negyven fölött ugyanis sokkal nagyobb az esély arra, hogy nem születik meg a vágyott gyermek, mint arra, hogy igen.

Sajnos a közösségi média is azt sugallja, hogy akár egy 50 éves celeb anyának is születhetnek ikrei, csak azt nem közlik, hogy azok a gyerekek petesejtdonációból születnek, azaz nem azonos a genetikájuk az anyáéval. És azt se feledjük, hogy negyven felett a férfiak nemzőképessége is romlik, több idő kell a fogantatáshoz, ötven fölött pedig bizonyos betegségek – autizmus, bipoláris zavar, skizofrénia – előfordulása gyakoribb a születendő gyermekeknél.

Jól gondolom, hogy a lombikeljárások sikerességét is túlbecsüli a többség?

Valószínűleg mi, orvosok sem kommunikálunk eleget arról, hogy a lombikkezelés eredményességét elsősorban az anya életkora határozza meg. A lombikkezelésen egy 35 év alatti párnál embrióbeültetéssel 30–40 százalék a várandósság esélye. Negyven éves kor felett ugyanannál a nőnél a várandósság esélye 10 százalék alá csökken. Az életkor előrehaladtával gyakrabban jön létre életképtelen embrió, amelyekből nem lesz fogantatás, nem születik gyermek.

Magyarországon még nem engedélyezett a preimplantációs genetikai szűrés, a PGT-A vizsgálat, amely az embrió életképességét vizsgálja. Ha ez a vizsgálat elérhető volna, jóval nagyobb lenne a kezelések eredményessége az életképes embriók beültetését követően. Ehhez egy döntés szükségeltetik az etikai bizottság részéről, én orvosként bízom benne, hogy meg fog születni. Akkor kevesebben választanának külföldi kezelést, de ez már a döntéshozókon, illetve a laborháttér megteremtésén is múlik. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy minél kevesebb sikertelenségen át vezessük el a párokat a várandósságig.

A lombikkezelés nem olyan, mint egy műtét, hogy részt veszünk rajta egyszer, és megoldódik a probléma. Több beültetésre, kezelésre kell testileg-lelkileg felkészülni, és minél hamarabb elkezdi egy pár, annál nagyobb az esélye a gyermekre.

Kép
Vesztergom Dóra meddőség
Fotó: Felelősen Magadért Egyesület/Jenei Levente

Mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik szeretnének gyermeket, de még nem találták meg hozzá az igazi partnert, a biológiai órájuk pedig ketyeg. Ők nyerhetnek még valamilyen módon időt?

Hogy ne lebegjen a fejük felett Damoklész kardja, létezik az úgynevezett szociális petesejtfagyasztás lehetősége. Ha egy nő 35 évesen még nem találta meg élete párját, de tisztában van azzal, hogy a termékenysége nagymértékben romlani fog, megőrizhető a termékenysége. A petesejtek fagyasztásához gyakorlatilag egy lombikkezelés elvégzése szükséges, amely során a petesejteket nem termékenyítik meg, tehát embrió nem jön létre.

Ha egy 35 évesnél fiatalabb nőnek egy kezelés során mondjuk húsz petesejtjét lefagyasztjuk, reális esélyt kap a későbbi gyermekáldásra akkor is, amikor ez saját petesejttel már nem lenne lehetséges, 40, 45 vagy akár 50 éves korában. Ez lehet ugyanolyan fogódzó, mint a férfiaknak a jogilag már most engedélyezett hímivarsejt-fagyasztás. A nőknél ehhez még jogszabály-módosítás szükséges, az OKFŐ HRI-nél a javaslatot előkészítettük és a minisztérium elé tártuk, bízom benne, hogy elfogadják. Nem jó, ha emiatt is külföldre kell járniuk a pácienseknek.

Ez biztató lehetőségnek ígérkezik. Mibe kapaszkodhatunk még, ha termékenységtudatosság-ügyben pozitívan akarunk a jövőbe tekinteni?

Az edukációba – általános iskolában, középiskolában, egyetemen. A korról, a biológiai időről, arról, hogy akaratlanul is ki lehet csúszni a gyermekvállalásból.

Húsz évvel ezelőtt minden nyolcadik nő volt gyermektelen, jelenleg minden harmadik az. A kutatások szerint a gyermektelenség oka az esetek 10 százalékában tudatos döntés, 10 százalékban meddőség áll a háttérben, ám az esetek 80 százalékában a gyermekvállalás elhalasztása az ok.

A késői gyermekvállalás miatt egyrészt lecsökken a gyermekvállalási tervek megvalósításához szükséges idő, másrészt romlik a fogamzóképesség. A gyermektelenül maradó nők sajnálják, hogy kifutottak az időből, és azt, hogy nem voltak kellően tisztában az életkor jelentőségével. Úgyhogy minden szinten fontos erről beszélni, ha pedig mégis kitolódik a gyermekvállalás, minden orvosi segítséget meg kell adni, mert például az említett petesejtfagyasztás ugyan nem garancia a későbbi gyermekáldásra, mégis hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb nő maradjon gyermektelen, ez ma már nem science fiction. Alapvető orvosi kötelességünk, hogy azt a párt, aki gyermeket szeretne, segítsük, és minden olyan lehetőségekhez hozzájuttassuk, amely növeli a sikeres várandósság esélyét.

A tudatosság tekintetében pedig azt tapasztalom, hogy már elindult egy pozitív folyamat. Mi az adatokkal nem sokkolni szeretnénk, de nehéz ennél finomabban átadni az üzenetet, amikor még a dohányzás, az elhízás vagy a nem megfelelő alvás általános élettani hatásaival sincsenek sokan tisztában. De azt hiszem, a már elindult tudatossághullám Magyarországot is elérte, és lesz kedvező változás, csak segíteni kell, kijelölni az utakat ebben a nagy információrengetegben.

Elérhetőségek: 
Honlap: www.feme.hu és www.termekenysegtudatossag.hu 

Felelősen magadért | Facebook 

Hello Termékenységtudatosság Instagram

FEME - Nőkről, nőknek - tabuk nélkül | Podcast on Spotify 

Hello Termékenységtudatosság! | Podcast on Spotify

FELELŐSEN MAGADÉRT EGYESÜLET - YouTube

A cikk a Felelősen Magadért Egyesület támogatásával készült.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
meddőség könyv

„A méhem egy temető” – Mostantól azok is megérthetik a meddőség érzéseit, akik nem élték át

A meddőséggel járó fájdalmakat és nehézségeket csak azok a párok érezhetik át igazán, akik személyesen is érintettek a témában. Muzslai-Bízik Hanna Várva várlak című kötete azonban amellett, hogy a sorstársaknak tapasztalatot ad át és iránymutatással szolgál, a kívülállóknak is betekintést enged a gyermektelenséggel járó gyászba, illetve a feldolgozás...
Háttér szín
#dcecec
Adverticum kód

Egy mesternő, aki fázisceruzára cserélte a tollat, és összefogott építőiparban dolgozó sorstársaival

2024. 11. 12.
Megosztás
  • Tovább (Egy mesternő, aki fázisceruzára cserélte a tollat, és összefogott építőiparban dolgozó sorstársaival )
Kiemelt kép
nok_az_epitoiparban_egyesulet.jpg
Lead

Hétfő reggel van, csönget a villanyszerelő. Piros-fekete munkaruhában érkezik, szinte irigylem, hogy ilyen menő öltözékben dolgozhat. Fegyelmezetten felhordja a cuccait a másodikra, majd nekilát a javításoknak. Ami jó értelemben véve szokatlan: pontos magyarázatot fűz mindenhez, mit miért csinál – vagy kellene csinálnia, döntsem el, azt is szabványosíttatom-e vele, ami eddig nem volt az a lakásban. Erősen ajánlja, felelősen bólintok. Egy régi, már nem működő, ám kedvenc lámpámba is életet lehel, amit az ő gondoskodása nélkül kidobhatnék. A mesternőt Szél Felíciának hívják, ő alapította a közelmúltban tizenegy társával a Nők az Építőiparban Egyesületet. Szász Adrián írása.

Rovat
Életmód
Címke
villanyszerelő
Szél Felícia
építőipar
asztalos
burkoló
Nők az Építőiparban Egyesület
Szerző
Dr. Szász Adrián
Szövegtörzs

Előbb házakat, majd a hivatásukat újították meg

„Kívülről nézve talán látványos, de belül nekem ez egy fokozatos és természetes átalakulás volt – kezdi Szél Felícia mesélni, hogyan lett kommunikációs szakértőből villanyszerelő. – Több felújítást is magunk végeztünk a férjemmel, részben saját ingatlanokon, részben a családtagjainknak besegítve, és egyre többen kérték a környezetünkből, hogy menjünk el hozzájuk is. Főleg a férjemnek remek érzéke van ehhez, együtt pláne szuper csapatot alkotunk. A covid-lezárások alatt a gyerekek mellett nehezen tudtam szövegíróként otthonról dolgozni, és anyagilag is nehezedett az életünk, amikor jött az ötlet, hogy komolyabban vehetnénk az építőipari munkát, amihez szakképzettséget kellene szereznünk.”

Felícia férje, aki akkor a rendőrségnek dolgozott, végül asztalos, ő maga pedig villanyszerelő lett. 

Azért pont az, mert az általa az évek során kipróbált megannyi építőipari munka – az ácsmunka kivételével szinte minden, például festés, burkolás, kőművesmunka – közül a villanyszerelés volt az, amit fizikailag is jól bírt, és az agyát is kellőképp megmozgatta, azaz nem volt neki unalmas. 

Az is szerepet játszott a döntésében, melyik szerszámgépeket kezeli szívesen. Magyarországon a villanyszerelő végzettség egy év alatt megszerezhető, persze nem mindegy, milyen tanárokhoz kerül az ember, és az sem, mennyire elszánt a hozzáállása. Felícia szeret tanulni, és jó mesterekre is akadt, így elméletben elsajátította, mi hogyan szabványos, és gyakorlati előismereteit kamatoztatva gyorsan el tudott indulni a szakmában.

Kép
Szél Felícia villanyszerelő
Szél Felícia − Fotó forrása: Szél Felícia

A lelkével is szerel

„Mások fel szokták húzni a szemöldöküket, amikor kiderül, hogy nőként ezt a hivatást űzöm, de ez inkább őszinte meglepetés, ami annak szól, hogy képes vagyok rá, mintsem előítélet – magyarázza. – Más mesterekkel kapcsolatban is jók a tapasztalataim, éppen csak annyira tesztelgetnek, amennyire egymást is, ez sem annak szól, hogy nő vagyok. Hátrányos megkülönböztetést nem vettem észre, bár nem is erre fókuszálok. Elvárás ugyanakkor van: egy nőtől mintha jobban elvárnák az odafigyelést, a tisztább környezetet, az esztétikai szempontok figyelembevételét a munka során, illetve feltételezik, hogy mi jobban megértjük az ügyfél hátterét, igényeit. Ez mondjuk rám korábban is jellemző volt.”

Úgy vette észre, akik hívják, a legtöbb esetben pont azért őt választják, mert nő. „Mondják is, hogy más mesterekben csalódtak, mert nem megfelelően vagy nem elég érthetően beszéltek velük, esetleg attól félnek, átvernék őket. Én már az előzetes egyeztetésből érezni szoktam, ha valakivel nem tudunk szót érteni, vagy nem jön létre a kölcsönös bizalom, az előző szakmámban töltött évek sokat segítenek ebben. Ha valakit problémásnak érzek, nem vállalom el, ha meg ott vagyok, akkor már tudomásul kell venni, hogy egy női villanyszerelő az érzéseit is beleteszi a munkába. Egy kicsit talán több lelket viszek a szerelésbe, mint a villanyszerelők jó része – ismeri el. Hallom is, ahogy beszél, dúdol munka közben.

Megtalálta a hozzá hasonlókat

Azt mondja, mivel a keze kisebb, mint egy átlag férfié, vannak egyes eszközök, amelyeket nehezebben használna, azok helyett másikat vagy fifikás megoldást választ. 

Olyan gépeket vásárol, amik beváltak neki, de szakmai kiállításokra is jár, hogy minél több új szerszámot, szerkezetet kipróbáljon. Rázta már meg az áram – volt, hogy fájt neki, volt, hogy rettentően megijedt –, de ez nem mindig az ő hibájából történt, olykor egy-egy évtizedekkel korábban ott dolgozó „Mekk Elek-társaság” után vitte el a balhét. Ezért veszi komolyan, milyen védőruházatban dolgozik, különleges cipőt sem vagánykodásból használ, hanem mert az ezer volt feszültségig szigetel, és mint mondja, mentette már meg az ő életét is.

Hogy mi vezetett a Nők az Építőiparban Egyesület megalapításához, amit lényegében ő hívott életre? „Egyedül éreztem magam egy csomó szituációban, hiszen vannak dolgok, amikről férfiakkal egy nő nem szívesen beszél, esetleg nyavalygásnak tűnhetnek. De ha egy nőnek mondom ugyanazt, ő rögtön érti, miről van szó. Úgyhogy csak kerestem a hozzám hasonlóan az építőiparban ténykedő hölgyeket, s ennek akkora visszhangja lett, hogy kirajzolódott, óriási erő meg lehetőség van az összefogásunkban. Az egyesület megalakult, indul a tagfelvétel, várjuk a jelentkezőket! Készülünk az első rendezvényekre, novemberben és decemberben is lesz egy-egy találkozónk a tudásátadás, illetve az ünnep jegyében.”

Rengeteg nő végez fizikai munkát

A mesternők egyesületét tizenketten alapították, akik között akad asztalos, burkoló, lakberendező, belsőépítész, enteriőrtervező, de például könyvelő, adószakértő és mentálhigiénés szakember is. Utóbbi azért fontos, mert egy nő mesterré és építőipari vállalkozóvá válásához lelkileg is fel kell készülnie erre a Magyarországon átlagosnak még nem nevezhető élethelyzetre. „Egy vállalkozást fejben is el kell tudni indítani – véli Felícia. – Mesterként az építőiparban nem elég megszerezni a szükséges szakképzettséget, tudni kell határozottan viselkedni is, hogy ha belépsz egy szaküzletbe, ott kapj kedvezményt, ne kérdőjelezzék meg a tudásodat, és még véletlenül se szóljanak be.” 

„Reméljük, ezekkel a nehézségekkel egyre kevésbé kell megküzdeni, és húsz év múlva az egyesület boldogan feloszlik, mert mi sem lesz természetesebb, mint hogy egy csomó mesternő dolgozik a szakmájában.”

Addig viszont még van teendő. Tudatosítani például az emberekben, hogy a nők igenis képesek fizikai munkát végezni, ennek nagyon komoly előképei is voltak a történelemben, például a háborúk során. A szocialista női élmunkásokat csak halkan emlegetjük, de ott vannak ma is bármelyik étteremben a lábukat elkoptató pincérnők, vagy a nővérek a kórházakban, illetve a szociális gondozók, emlékeztet beszélgetőpartnerem. Kevesen gondolnak bele, hogy az is ugyanolyan kemény fizikai munka, mint az építőipari, sőt, csak épp például egy horonymaróval a kezükben inkább férfiakat szoktunk elképzelni.

Hatékony szövetségesek

„Most, hogy a férjemmel vállalkozók lettünk, rugalmasabban alakítjuk az időnket és menedzseljük a családot – folytatja Felícia. – A kislányunk kilenc és fél, a fiunk tizenhárom éves. Van, hogy a létra tetején állok és próbálok valamit felfúrni, amikor hívnak a gyerekek, de ez még mindig könnyebb, mint olyankor belevágni ebbe az életformába, amikor a kicsik még bölcsisek vagy óvodások. Ha elkezdesz felrakni egy csempesort, és szólnak az oviból, hogy indulj, mert lázas a gyerek, az azért kellemetlen. Persze vannak az építőiparban olyan területek is, ahol nem nyakig a porban úszva kell dolgozni.”

Felíciának az előző élete sem szűnt meg, csak már nem dolgozik másoknak, ám íróként egy könyvet jelenleg is készít. 

Mivel a villanyszerelés másfajta agyműködést, sok logikázást kíván, és a fizikai részei is nagyon jól tudnak esni, azt mondja, ez a hivatás tökéletesen kiegészíti az írást. 

Pont úgy, ahogy a különböző karakterű mesternők az egyesületben egymást. „Szövetségesek vagyunk. Senki sem egyedül felel egy-egy feladatért, mini csapatokban dolgozunk, mindnek van vezetője, és mindenkit legalább egy társa bármikor tud helyettesíteni. A tizenkét alapító a munkája mellett lelkesedésből foglalkozik a tagfelvétellel, az online felületekkel, a rendezvényekkel, a merchandising termékekkel. Időigényes folyamat beindulni, hisz mindent magunk csinálunk, de annál hatékonyabbak leszünk!” – lelkendezik a mesternő. 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Győrfi Annamária és Győrfi Lászlóné Zsuzsa pásztornők

Ennyi pásztornő Magyarországon még nem gyűlt össze! – „Korántsem csak küzdelem, ahogy élünk, hanem csodálatos is!”

„Mindenhogy nélkülözhetetlenek, a családban, a háztartásban és az állatok mellett is teljeskörűen segítenek minket. Ez az életforma csak velük együtt működhet, kölcsönös tisztelettel, bizalommal” – mondja Sáfián Lajos juhász feleségéről, lányáról és általánosságban a pásztorságban élő, dolgozó nőkről. E hölgyek 2021-ben spanyol mintára Magyarországon is megalakították saját csoportjukat...
Háttér szín
#d0dfcb

Csak boldog sportoló tud jól teljesíteni – Interjú Érdi Máriával

2024. 11. 12.
Megosztás
  • Tovább (Csak boldog sportoló tud jól teljesíteni – Interjú Érdi Máriával)
Kiemelt kép
erdi_maria_vitorlazo.jpg
Lead

Érdi Mária világ- és Európa-bajnok vitorlázó, akit a sportújságírók tavaly – a sportágában elsőként – az év legjobb női sportolójának választottak. A huszonhat éves versenyző a díjátadó idején is épp egy világbajnokságon volt. Nem csodálkoznék, ha nem is bánta volna, hogy versenyzéssel ünnepel, hiszen mindene a vitorlázás. De azért az hamarosan kiderül, hogy ez a tevékenység nem hasonlít azokra a délutáni turistaprogramokra vagy baráti társaságban jeges italokat kortyolgató sziesztákra, amelyekre elsőként gondolnánk a szó hallatán. 

Rovat
Életmód
Címke
vitorlázás
Érdi Mária
Érdi Mária vitorlázó
olimpia 2024
olimpia
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

Amikor az eredményeidről vagy a felkészülésedről beszélsz, mindig többes számot használsz. Ennek van köze ahhoz, hogy mindig csapatban gondolkodtál, mivel öten vagytok testvérek? 

Ma is a testvéreim a legjobb barátaim, főleg mi, négyen lányok vagyunk nagyon közel egymáshoz, korban is. A legidősebb nővérem 1994. szeptember 19-én született, a legkisebb húgom pedig 1999. szeptember 19-én. Öt év alatt születtünk sorban, ma is nagyon támogatjuk egymást. Jó, hogy otthon ma sem vitorlázóként néznek rám, a családomban nem az számít, hogy mit érek el az életben. 

Ugyanakkor mindenki velem örül, ha valami jól sikerül, ez adja nekem az egyik legnagyobb támaszt a sportkarrieremben is. Ha rossz napom van a vízen, vagy nagyon izgulok, arra gondolok, hogy ha kiérek a partra, várnak azok, akik mindenhogyan szeretnek. Azért beszélek többes számban az interjúkban, mert az edzővel, a vitorlásedzővel is nagyon közeli a kapcsolatom. Nagyobb külföldi csapatoknál az utánpótlás fiataljai minden szakembert megkapnak, fejlődni tudnak a rendszeren belül. Mi, olimpiára készülő magyar vitorlázók, nagyon kevesen vagyunk, egyéni programot rakunk össze. Én például minden szakembert, akivel együtt dolgozom, magam kutattam fel és választottam ki. Hosszú és nehéz folyamat volt. 

Most tényleg olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiken érzem, hogy támogatnak, megértenek, meghallgatják, hogy mit gondolok, és számukra is fontos, hogy egymással jól tudjanak együtt dolgozni, mint az erőnléti edző és a gyógytornász. 

Majdnem olyanok ők számomra, mint egy család. Mindenki, aki körülvesz, örül, hogy részese lehet ennek a munkának, hiszen olyan eredményeket értünk el együtt, amelyekre a magyar vitorlázásban eddig nem volt példa. 

Huszonhat éves vagyok, tavaly megnyertem a felnőtt világbajnokságot, Magyarországon első nőként nyertem világbajnokságot, ráadásul ez egy kiemelt olimpiai kvalifikációs vébé volt. Amikor győztem, azt gondoltam, hogy ez valaminek az eleje. Most is azt érzem, hogy még annyi mindent fogunk így együtt elérni, és ez az együttműködés nem fog elveszni a magyar vitorlázáson belül. Ezek a nagyon értékes szakemberek tudnak majd másokat is segíteni. 

Most egy érem, egy eredmény hosszú távú hasznáról beszélsz. De melyik az a perc, amelyik miatt megéri neked minden egyes nap elkezdeni az edzést?  

Azért csinálom, mert én szeretnék a legjobb lenni a világon. Már nagyon fiatal koromban éreztem magamban, hogy megvan bennem ez a potenciál. Ha megnyersz egy versenyt, de mondjuk könnyű volt, vagy azt érzed, hogy nem is vitorláztál jól, az nem tölt el olyan boldogsággal, mint amikor azt érzed, hogy ez nagyon nehéz volt, mindenki nagyon akarta körülötted, és aztán a végén mégis te vagy a dobogó legfelső fokán. És közben inspirálni tudod a gyerekeket a sportágra, mert a vitorlázás annyi mindenre megtanít! A vitorlázók nem lesznek tizenkilenc évesen világbajnokok vagy olimpiai bajnokok, körülbelül huszonöt évesen érik meg egy vitorlázó arra, hogy versenyt nyerhessen a felnőtt mezőnyben. Addigra tud önállóan bánni az eszközzel a nagy szélben, a hullámokban, le tudja győzni a félelmet, és nemcsak a széltől meg a hullámoktól, hanem a vereségtől való félelmet is. A vitorlázás sokat segít abban, hogy megismerd önmagad. 

Annak, hogy a legjobb akarsz lenni, nincs köze ahhoz, hogy duplán középső, vagyis „szendvicsgyerek” voltál? Egy ötgyerekes családban biztosan meg kell küzdeni a figyelemért. 

Igen, az egyik nővéremmel bennünk nagyobb volt a versenyszellem, mindig próbáltuk legyőzni a másikat. De szerintem az embereket igazán az tölti el boldogsággal, ha valakivel együtt tud örülni is. 

Erről az jut eszembe, amikor győzelmet arattál, és az ausztrál versenytársaid fölemeltek a hajóddal együtt. Mi annak a titka, hogy az ellenfeled is örülni tud a sikerednek? 

Nekem sem fáj, ha valaki legyőz, de én beleadtam mindent. Nem szoktam a versenypályán senkivel sem kedveskedni vagy megengedni, hogy megelőzzön, de a versenytársaim iránt nagyon nagy bennem a tisztelet, mindig gratulálok nekik. Emberfüggő, hogy ki hogyan kezeli a konfliktushelyzeteket a vízen. Amikor aránylag fiatalon versenyezni kezdtem a felnőtt mezőnyben, ha rám kiabált a világranglista top 10-es versenyzője, teljesen megrémültem, hogy ez ilyen személyes kérdés. Hatvanan versenyzünk egy pályán, a bójákat ugyan lerakják a vízre, ugyanakkor a pálya keretein belül mész, amerre akarsz. Sokszor már a rajtvonalnál találkozik két hajó egymással. Csomó szabály van, hogy hogyan lehet beállni a másik hajó mellé, kinek kell kitérni, és ilyen helyzetekben rákiabálunk a másikra. Ha a rajtvonalon védeni próbálod a pozíciódat, rászólsz a másikra, hogy ide ne állj be, aztán vagy beáll, vagy nem. 

Akkor ez nem egy női hímzőkör… 

Hát nem. Tudomásul kell venni, hogy történnek dolgok a vízen, de ez nem személyeskedés, a futam után elmegyünk vacsorázni vagy viccelődünk. Persze vannak olyan versenyzők, akiknek nincs barátjuk a mezőnyben, de nekem a legjobb barátnőm is a mezőnyben van. Amikor megnyertem a világbajnokságot, és kiemeltek a vízből, nagyon jó érzés volt, hogy örültek nekem. 

Háttér ide vagy oda, egyszer csak nagyon magányos harccá válik minden komoly verseny, nem? 

A szakemberek segítenek engem az edzéseken, a mindennapi életben, de versenyezni én versenyzem, én hozom a döntéseket a futamok alatt. És képes vagyok felelősséget vállalni azért, ha valamelyik része a programomnak miattam nem sikerül jól. 

Ma már felnőttem ehhez a feladathoz, de tizennyolc évesen még nem láttam át, hogy hogyan kell felépíteni egy olimpiai programot. Nagyon sok ember segít benne, de a felelősség az enyém. És ez a vízen is velem marad. 

Szereted, hogy te irányítasz, hogy tiéd a döntés, a szervezés? 

Azért az jó érzés, amikor egy csapat részeseként utazom a versenyre, és mindent megszerveznek, repjegyeket, szállást, és csak annyit mondanak, hogy itt és itt legyél kilenckor. Ha már nem lesz szükség erre a felelősségre, szívesen elengedem. 

Kép
Érdi Mária vitorlázó interjú
Fotó: Emmer László

Azért alkalmazkodásban sincs hiány. Engem például meglepett, hogy azt mesélted sminkelés közben, hogy a doppingellenőrök bármikor meglephetnek, előre le kell adnod, mikor hol vagy. Mi az, amit szívesen kihagynál a versenyzői életformából? 

A sok utazást, a repülést, a reptéren várakozást, de leginkább nem is ezeket, hanem a felelősséget. Azt, hogy nekem menedzselni is kell azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom. Az edzőm például olasz, olasz temperamentummal… 

A barátod is ausztrál, és ő is vitorlás versenyző. Nem sokat tudtok találkozni. 

De legalább a legtöbb versenyen és edzőtáborban ott van. Ugyanakkor ez nagyon nehéz, még akkor is, ha ma már számos technikai lehetőség áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy beszélgethessünk. Két hete találkoztunk, de az előtte lévő hat hónap… Persze, mindennap fölkeltem, végigcsináltam mindent, amit kellett, edzőtábor, satöbbi, de borzasztó volt.

Milyen nehéz időszakok voltak a versenyzői utadon? 

Amikor elkezdtem, nagyon gyorsan fejlődtem. Az első versenyem 2012-ben volt, és 2016-ban már kijutottam az olimpiára, ami soha nem látott fejlődés volt a sporton belül. Ifjúsági Európa-bajnok, ifjúsági világbajnok lettem, gyorsan jöttek a sikerek, az olimpián futamot nyertem. Azt mondtam, hogy én Tokióból már éremmel jövök haza. De aztán 2019-ben volt egy deréksérülésem, amellyel a mai napig küszködöm, folyamatosan foglalkoznom kell vele. Olyan sportoló vagyok, aki nagyon élvezi a fizikai oldalát a sportnak, azt, hogy szenvedni is kell. De ez hátráltathat is egy versenyzőt, hogy túlnyomja az edzéseket, és nem optimális a terhelése. 

Azt gondoltam a deréksérülés előtt, hogy minél többet edzek, annál jobb leszek, de a sportnak nem csak ez az egy összetevője van. 

Ez volt az egyik legnagyobb nehézség: újra kellett gondolnom, hogy hogyan állok hozzá az edzésekhez, és többször le kellett állnom. Hat hónapra leállított a sportorvos, hogy csak kövessem a gyógytornaprogramokat, aztán hogy két hétig ne eddzek. Több ilyen periódus is volt. Semmi fejlődést nem éreztem, azok voltak a legnehezebb pillanatok. A tokiói olimpia után nagyon egyedül hagyott mindenki. Tizenharmadik lettem, ez egyébként az én hajóosztályomban a legjobb magyar eredmény, de nem érdekelt senkit, és én is csalódott voltam. Sokszor éreztem azt, hogy nulláról kell felépítenem megint ezt az egészet, a csapatot, a programot. Sokat segített a mostani edzőm, Enrico Strazzera, akivel 2022 elején kezdtem el dolgozni. Harminchat éves, edzőnek ő is fiatal, de nagyon jól kiegészítjük egymást. Számára az első és legfontosabb az, hogy boldog ember legyek.

Ha hajlamos voltál túledzeni magad, nyilván nem a túlhajszolás volt a boldogtalanságod oka. Akkor mi? 

Versenyezni nagyon szeretek, de a téli időszakban az edzések nagyon nehezek. Európán belül hiába vagyunk Spanyolországban, akkor is tizenöt fok van, fúj a szél, fázol. Már fiatalon felnőtt mezőnyben versenyeztem, nem voltak ott a barátaim. Amikor hazajöttem, magántanuló voltam, akkor is egyedül éreztem magam. Egy csomó energiát belefektettem a vitorlázásba, de nem jött vissza az, amire képes voltam. Egy sportoló sem fog teljesíteni, ha nem boldog az életben. Az edzőm megnyugtatott, hogy már mindenem megvan ahhoz, hogy nyerjek. Segített abban is, hogy a deréksérülésem ne okozzon galibát, vagyis ne legyen az, hogy most edzünk két hónapig, utána nem edzünk két hónapig. Ha fáj a derekam, vagy rossz napom van, azt mondja, hogy akkor most kevesebb ideig maradunk a vízen, de nem azért, mert gyenge vagyok, hanem mert okosan kell csinálni. 

Kép
Érdi Mária vitorlázás
Fotó: Emmer László

A közvélekedés szerint, a vitorlázás igazi pihentető flow-élmény, ringatózunk vagy suhanunk a vízen a szabad ég alatt. Ehhez képest láttam, mit tolsz le egy versenyen: milyen ugrásra kész rugalmasság, erőnlét, figyelem, összpontosítás, pillanatnyi döntések sorozata kell a sikerhez. 

Azért nagyon élvezetes! Arra a hajóosztályra, amelyben én versenyzem, az jellemző, hogy nagyon sűrű a mezőny. Közel vagyunk egymáshoz a futam alatt, centimétereken múlik, hogy a rajt után például ki tudsz-e jönni vagy nem. 

A futam körülbelül negyvenöt perces, és az, hogy az első percben tudsz nyerni egy métert, a végén az száz métert fog jelenteni. 

Szóval ezalatt a negyvenöt perc alatt folyamatosan feszülsz, és próbálod kihozni a hajóból a maximum sebességet, ami fizikailag is nehéz. Közben meg azt kell figyelni, hogy a szél hogyan fordul, a versenytársak merre mennek, a kockázatvállaláson is kell gondolkozni, hogy milyen pozícióban vagy, mennyit lehet reszkírozni, hogy odaérj. Ha meg szeretnél nyerni egy versenyt, általában a top 10-en kívül nem nagyon mehetsz egy futamban. Ha a tíz futamból átlagosan jó helyeket tudsz hozni, akkor lehetsz győztes. 

Ezeken mind gondolkoznod kell a futam közben. Figyelned, hogy a többiek mit csinálnak, hogyan pozícionáld magadat a mezőnyhöz képest, de egy hajóhoz képest is. Figyelni kell, hogy hol vannak a bóják, hol vannak olyan helyek, ahol nagyon bejön az áramlás. Soha nem tudjuk biztosan, hogy merre fog fordulni a szél… Folyamatosan jár az ember agya, próbálja kitalálni, hogy mi fog történni, de ha nem az történik, amire számított, akkor sem szabad feladni. Van olyan, hogy mindent jól csinálsz, de mégis a harmincadik helyen kerülöd az első bóját. Onnan is fel lehet jönni, az egész futam alatt megy a helyezkedés. Az utolsó versenyemen többször megesett velem, hogy az első bóját körülbelül a harmincadik helyen kerültem, és utána befutottam az első tízben. Szóval folyamatosan lehet feljönni vagy visszacsúszni. Feszül minden izmod, de közben egyfajta nyugalom is kell ehhez, hogy érezd, a hajó mit jelez vissza a köteleken, a kormányon, hogy rá tudj mozogni, és úgy tudj kormányozni, és úgy tudd a vitorlát állítani, hogy egy picivel gyorsabban mehetsz, mint az ellenfelek. 

Mennyire fontos tárgy számodra a hajód? 

Minden versenyző rendben tartja a hajóját, de lelki kötődésem nincs hozzá. A saját hajómat évente cserélem, de a vébéken és az olimpián kötelező a hajóbérlés. Szoktunk viccelődni, hogy elnevezzük a hajónkat, de ezek One Design vitorlások, vagyis egységes tervezési előírás szerint építették őket, hogy igazságos legyen a versenyzés. Mindegyik ugyanolyan a felszerelésükkel együtt, vagyis minden rajtam múlik, és nem a hajón. 

A vitorlázás azok közé a sportágak közé tartozik, amelyeknél nagyon meghatározó tényező a természet, az időjárás. A Balaton mellett laksz, gondolom kiismerted ott a vizet, a szelet, de a nagy versenyhelyszínek általában számodra ismeretlen terepek. Mennyi idő alatt lehet felmérni? 

Általában sok időt töltünk a fontos versenyek helyszínén. Például, ha majd augusztusban vége lesz az olimpiának, még idén sokan elutaznak a 2028-as olimpia helyszínére edzőtáborba. Ha van valahol egy fontos verseny, ahol teljesíteni szeretnél, akkor már évekkel a verseny előtt elkezded feltérképezni. Számunkra az idei olimpia helyszíne Marseille lesz, és az ott lévő pályával szintén már jó ideje „ismerkedünk”. A vitorlázás eléggé Európa-központú. Itt vannak a legjobb versenyzők, jól ismerik a helyszíneket. Az idei olimpián nem sok előnye lesz egy helyi versenyzőnek. Sőt azt a plusz nyomást is el kell bírnia, hogy a honfitársai egyértelműen a dobogó tetején szeretnék látni. 

Amikor a vízen vagy, megszűnik a part világa. Sportolóként mennyire tudsz a sporton kívüli életre figyelni? 

Szeretnék kicsit nyitni, hogy ne ez az egyetlen fontos dolog legyen az életemben. Sok mindent naponta meg kell csinálni ahhoz, hogy sikeres legyen az ember, és ezek nagyon el tudják vinni a figyelmét egy irányba. Ugyanakkor a kettőnek van köze egymáshoz. 

A sportpszichológus szerint, ahogyan éled az életedet, az rávetül a versenypályára is. Én például nagyon nem szeretem a konfliktust, sem a vízen, sem a szárazföldön. 

Nem mindegy, hogy ha rám jönnek egy futamban az ellenfelek, arra hogyan reagálok, mivel azt tudom gyakorolni az életben is. Mondhatom azt: „Előzni próbáltok? Csak gyertek, majd én megmutatom!” De azt is gondolhatom magamban: „Jaj, mennyi mindent elrontottam, hogy rám jöttek!” Ha befeszülsz, és megelőznek, mert azt hiszed, hogy jobbak nálad, aztán a futam után rájössz, hogy nem kellett volna elengedned azt az öt hajót, akkor nem jól reagáltál.

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2024. júniusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Milák Kristóf

Milák Kristóf: „Az úszásban nőttem fel, tanulni és meríteni is ebből tudok”

Milák Kristóf előtt Michael Phelps is megemelte a kalapját, amikor a magyar úszó 200 pillangón megdöntötte Phelps évtizedes világcsúcsát. Amikor Kristóffal beszélgettünk, a tokiói olimpiára készült.
Háttér szín
#dfcecc

Ismeretlen segítőink – Plakátkiállítás nyílt a szociális dolgozók tiszteletére

2024. 11. 11.
Megosztás
  • Tovább (Ismeretlen segítőink – Plakátkiállítás nyílt a szociális dolgozók tiszteletére)
Kiemelt kép
szocialis_munkasok_kiallitas.jpg
Lead

A szociális ágazatban dolgozó százezer ember áldozatos munkájára hívja fel a figyelmet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kampánya és Ismeretlen segítőink című kiállítása, amelyet a karitatív szervezet és a Játékszín közös sajtótájékoztatóján nyitottak meg november 11-én. A Budapest számos pontján, többek között színházakban, templomokban, könyvtárban és piacon kihelyezett plakátokon fotoriporterek képei és kortárs magyar szerzők művei mutatnak meg egy-egy epizódot a segítő szolgálatból. A tárlat november 24-ig látható.

Rovat
Dunakavics
Címke
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
szociális munkás
szociális munka napja
szociális munka
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

A szociális munka napján, november 12-én a szociális ágazat minden dolgozójának köszönetet mond és figyelemfelhívó kampányt indít a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A szervezet az Ismeretlen segítőink című pop-up tárlattal mutatja be a szociális munka sokszínűségét és azt, hogy aki ez a hivatást választja, a másik embert választja. 

A kiállítást megnyitó, a Játékszínben rendezett sajtótájékoztatón Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője idősotthonban, támogató szolgálatnál, tanyagondnokságnál, hajléktalanellátó és szenvedélybetegeket segítő intézményekben játszódó hétköznapi jeleneteket idézett fel. Mint mondta: a történetekben szereplő rászoruló emberek nevét ismerjük, ők szeretteink, hozzátartozóink, akár mi magunk is lehetünk. A segítőket azonban nem ismerjük név szerint. „Ők azok, akik helyettünk és értünk is teszik, amit tesznek, akkor, amikor a mi lehetőségeink, erőnk, tudásunk elfogyott: ők támogatnak, kísérnek, bohóckodnak, bevásárolnak, beszélgetnek, elfogadnak, meghallgatnak. Őket ünnepeljük, nekik mondunk köszönetet ma” – zárta köszöntőjét Morva Emília.

Bohócművészként kórházban szerzett tapasztalatait felidézve Bank Tamás, a Játékszín igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a szociális dolgozók nap mint nap lelkileg is elvégzik azt a sokszor megterhelő munkát, ami az általuk segített emberekkel való találkozással jár. „A magam és a Játékszín közössége nevében köszönetet mondok a háttérben dolgozóknak lelkierejükért és szolgálatukért” – mondta az igazgató. 

Lackfi János a kiállításra írt Ki segíti? című versét Lévay Viktória, a Játékszín művésze adta elő az eseményen. 

Parák Eszter, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs referense az Ismeretlen segítőink című kiállításról beszélt. A budapesti pop-up tárlat plakátjai november 12. és 24. között láthatóak az alábbi helyszíneken: Játékszín, Avilai Nagy Szent Teréz templom, EWTN Art&Culture a tv székházában, Fény utcai piac, Írók Boltja, József Attila Színház, Lehet téri Árpád-házi Szent Margit templom, Örkény István Színház, Párbeszéd Háza, Budapest Belvárosi Ferences templom (Alcantrai Szent Péter templom), Szabó Ervin Könyvtár. A képeket Kovács Bence, Lambert Attila, Majoros Árpád Csaba, Mózes Anita és Parák Eszter készítette. A plakátok látványtervét Bánlaki Szabolcs készítette. A fotók mellett kortárs költők és írók művei olvashatók hivatásról, segítségnyújtásról, a szociális segítőkről. A szerzők: Galambos Attila, Győrffy Ákos, Iancu Laura, Ijjas Tamás, Király Eszter, Lackfi János, Meskó Zsolt, Novák Péter, Posta Marianna, Szabó T. Anna, Takács Boglárka, Terék Anna, Vass Norbert, Visky András, Vörös István. A kiállítás térképe és teljes anyaga elérhető a tárlat honlapján: https://ismeretlensegitoink.maltai.hu/

#köszönjükhogyvagytok – Kampány a szociális munkások tiszteletére

A Máltai Szeretetszolgálat mindenkit arra is bátorít, gondoljon bele, milyen elkötelezettséggel jár az idős embereket gondozó, fogyatékos fiatalokat kísérő, szülők nélkül maradt gyermekeket nevelő, hajléktalan embereket segítő szociális munkások mindennapos, ám sokszor láthatatlan munkája. A karitatív szervezet arra kéri a sajtó munkatársait, a kampányban részt vevőket és a közösségi médiát használó magánembereket is, hogy mondjanak köszönetet a nélkülözhetetlen szolgálatot végző szociális munkásoknak, és ehhez használják az alábbi hashtageket: #köszönjükhogyvagytok #ismeretlensegítőink #szociálismunkanapja #szociálismunka. 

Magyarországon közel 100 ezer ember választotta hivatásának a másokért végzett szolgálatot. 

Ritkán kerülnek a figyelem középpontjába, többségüket elhivatottságuk vezette a segítségre szoruló emberek közé, és a kötelességérzet őrizte meg a szakmában, a tudat, hogy a rászoruló embereknek szükségük van rájuk. Aki megnézi az Ismeretlen segítőink című tárlat képeit és elolvassa a szövegeket, egy kicsivel többet megtudhat róluk. 

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az ágazatban dolgozó valamennyi szociális munkásnak köszönetét fejezi ki a szociális munka napján. 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
szociális munkás

Éhezők ellátásától a párok és családok segítéséig – A szociális munkások tevékenysége átível a tudományokon

„Nem helyette, hanem vele” – foglalja össze röviden hivatása lényegét Szokoli Erzsébet szociális munkás, szociálpolitikus, szupervízor, aki szerint segítőnek lenni valójában hivatás, és nem csak munka. Mindenki életében adódnak nehézségek, amiket maga képes megoldani, de olyanok is, amiket a szűkebb környezete segít leküzdeni. Kevesen tudják, hogy amikor egyik...
Háttér szín
#eec8bc

„Egyre extrémebb, intenzívebb tartalom kell az örömérzethez” – Mit keres valójában az, aki a vágyaitól és a szerelemtől függ?

2024. 11. 11.
Megosztás
  • Tovább („Egyre extrémebb, intenzívebb tartalom kell az örömérzethez” – Mit keres valójában az, aki a vágyaitól és a szerelemtől függ?)
Kiemelt kép
szexfuggo_2.jpg
Lead

A szex-, szerelem- és pornófüggőség kialakulásában és lefolyásában számos tényező játszik szerepet. A függőségek sok szempontból hasonlóak, ezért a felépülés belőlük, a terápia is számos esetben közel azonos. 

Rovat
Életmód
Címke
pornó
pornófüggő
szexfüggő
szerelemfüggő
Függésben
Szerző
Orsolics Zénó
Szövegtörzs

A kutatások szerint a genetika is meghatározhatja, hogy valakiből szerelem-, szex- és pornófüggő válik-e. Az agy kémiai rendszere ugyanis hozzájárul a függőség kialakulásához és fenntartásához. A szex-, szerelem- és pornófüggőség gyakran társulhat gyermekkori traumákhoz, elhanyagoláshoz vagy más stresszhelyzetekhez, amelyek miatt az egyén menekülési mechanizmusokat alakít ki. Mindehhez olyan önértékelési problémák is társulhatnak, mint az alacsony önbecsülés és a testképzavar. Az egyén emiatt szerelmi vagy szexuális élményekbe menekül, azt remélve, hogy általuk értékesnek érezheti magát, olyannak, akit végre elfogadnak. A társadalmi elvárásokon és normákon kívül a média által terjesztett szélsőséges szexuális tartalmak, illetve egy kisebb közösség is befolyásolhatja a szexuális viselkedést. 

Például egy olyan baráti kör, amelyben a szexuális vagy szerelmi kapcsolatok túlzottan nagy hangsúlyt kapnak, hajlamosíthat a függőségre. 

A szex-, szerelem- és pornófüggőség következtében az egyén fokozatosan elveszítheti az irányítást, és az addikció egyre nagyobb helyet követelhet magának a mindennapokban. Ez konfliktusokat gerjeszthet a munkahelyen, a családban és a kapcsolatokban, és komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fajta függőség is, mint minden más, kezelhető. A terápia, a támogató csoportok és más intervenciós módszerek segíthetnek megérteni és gyógyítani a függőséget, valamint megtalálni az egészséges kapcsolatokhoz és viselkedéshez vezető utat. 

Az önbecsülés fenntartása 

Péternek gyermekkori traumái miatt alacsony az önbecsülése, felnőttként az érzelmi kielégülést szerelmi vagy szexuális kapcsolatokban keresi, amelyek által az önértékelési gondjait is kompenzálni tudja. Az interneten könnyen elérhető pornográf tartalmakat fogyaszt, és gyakran vesz részt kötetlen szexuális kapcsolatokban. Amikor Péter stresszes helyzetekkel vagy érzelmi nehézségekkel szembesül, szexuális aktivitásba menekül, hogy elkerülje a fájdalmat vagy a szorongást, és ezek helyett valami jót éljen át. 

Kapcsolatai azonban instabillá válnak, hiszen nem tudja megfelelően kezelni az érzelmi kötődést, partnereit is gyakran önzően használja, mivel csak az azonnali kielégülést keresi általuk. 

Az idő múlásával Péter kezdi elveszíteni az irányítást a magánélete felett. Munkahelyi teljesítménye romlik, a kapcsolatai lassan tönkremennek. A szégyen és a bűntudat miatt ördögi körbe kerül. Péter esete jól mutatja, hogy hogyan játszanak össze a genetikai, a traumás, a pszichológiai és a társadalmi tényezők a függőség kialakulásában és lefolyásában. A kezelés során Péternek segítséget kell kapnia ahhoz, hogy megértse kialakult helyzetének okait, és megtanulja kezelni az érzelmeit, fejleszteni az egészséges kapcsolati készségeit.

Félelem az elhagyatottságtól 

Annát gyermekkorában érzelmileg és fizikailag is elhanyagolták. Felnőttként is gyakran érzi magát magányosnak, önértékelése alacsony. Az érzelmi hiányt romantikus vagy szexuális tartalmú filmekkel igyekszik kompenzálni, ugyanakkor olyan férfiakkal létesít kapcsolatot, akik nem felelnek meg az igényeinek, és kihasználják őt. Nehézséget okoz számára, hogy meghúzza a határokat és nemet mondjon, mivel fél az elutasítástól és az egyedülléttől. 

Amikor stresszes helyzetekkel vagy érzelmi konfliktusokkal szembesül, hajlamos szexuális vagy szerelmi kapcsolatokba menekülni, hogy elkerülje a fájdalmat és a szorongást. 

Komoly kapcsolati gondokkal küzd, hiszen képtelen az egészséges kommunikációra és az érzelmi kötődés kifejezésére. Függőségéhez egészségügyi problémák is társulnak, amelyek tovább súlyosbítják a helyzetét. Annának a kezelés során támogatást kell kapnia, hogy megértse érzelmi traumáinak hatását. Fontos számára az érzelmi önellátás és az egészséges határok kialakítása, valamint az önbizalom és az önbecsülés megerősítése. Az egyéni terápia és a támogató csoportok segíthetnek neki abban, hogy megtalálja az egészséges kapcsolatokhoz és életmódhoz vezető utat.

Kép
szexfüggőség
A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Instant „boldogság” 

Pornófüggőségnek a pornográf tartalmak túlzott és kontrollálhatatlan fogyasztását nevezzük. Kialakulásának kockázatát növelik az interneten bármikor elérhető videók, amelyekhez névtelenül lehet hozzáférni. A pornográf tartalmak hatására az agyban dopamin szabadul fel, amely örömöt és élvezetet okoz. Többen a pornót használják a stressz és a szorongás enyhítésére vagy az unalom elűzésére, ez pedig egyenes út a függőség kialakulásához. Az érintettek gyakran akkor is a pornóhoz fordulnak, ha nem elégedettek a kapcsolatukban, vagy nem érzik magukat benne megfelelőnek. A kapcsolatainkon dolgozni kell, az instant boldogság pedig csak két kattintásra van. 

A függőség előrehaladtával az egyénnek egyre extrémebb vagy intenzívebb pornóra van szüksége az örömérzet eléréséhez. 

Az egyén elveszíti az irányítást a pornónézés felett, és még akkor sem képes abbahagyni, amikor felismeri annak káros következményeit. A pornófüggők gyakran hanyagolják az életük más területeit, például a munkát, az iskolát. A függőség kapcsolati problémákhoz vezethet, beleértve az intimitás hiányát, a bizalom elvesztését és a konfliktusokat. 

A kognitív viselkedésterápia és az egyéni vagy csoportos terápia hatékony lehet a pornófüggőség kezelésében, az okok feltárásában, megszüntetésében, valamint az egészséges viselkedési mintázatok kialakításában. Az önsegítő csoportokban az érintettek megélhetik, hogy gondjukkal nincsenek egyedül, és tanulhatnak sorstársaiktól. Fontos, hogy az egyén változtasson életmódbeli mintázatain, akarja a gyógyulását, az egészségesebb kapcsolatokat és a helyes időbeosztást. 

Serdülőkori pornófogyasztás 

A fiatalkorúak az internet által egyre korábban találkoznak a pornográf tartalmakkal, és ez hozzájárulhat a függőség kialakulásához, mivel az agy még fejlődésben van, és sebezhetőbb. A kamaszok gyakran érzelmi problémáik miatt, vagy csak egyszerűen unalmukban kattintanak a pornóoldalakra. Az addikcióra különböző viselkedési jelek utalnak, például a visszahúzódás, az agresszivitás vagy az érzelmi labilitás. A függőség befolyásolhatja a fiatalkorúak iskolai teljesítményét is, mivel sok időt és energiát vesz el más tevékenységektől. Fontos, hogy a szülők beszéljenek a gyerekeikkel a pornó kockázatairól, valamint ellenőrizzék és korlátozzák a gyerekek internethasználatát. 

A pornográf tartalmak egyik legkárosabb hatása, hogy a fiatalok azt gondolhatják: az extremitás normális. Ez pedig később, leendő szerelmi kapcsolataikban okozhat sok problémát. 

Az iskola nagy szerepet játszhat a fiatalok oktatásában a pornó káros hatásairól és a függőség megelőzéséről. Fontos volna a mentális egészséget és az érzelmi jóllétet az iskolai tananyag részeként értelmezni, és prevenciós programokat szervezni a stresszkezelés, az érzelmiintelligencia-fejlesztés és a konfliktuskezelés témakörében. A mentálhigiéné integrálása az oktatási rendszerbe hozzájárulhat a diákok általános jóllétének növeléséhez, a tanulási eredmények javításához és az iskolai közösség megerősítéséhez is. Érdemes arra is megtanítanunk a gyerekeinket, hogy felnőttként mitől lesz valaki boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolatában.  

A cikk Orsolics Zénó család-rendszer terapeuta Függésben című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további részei ide kattintva érhetőek el.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Mégis podcast szexfüggőről szóló adásának kreatívja

„Én nem vagyok pornófüggő, de...”

A Mégis podcast vendégei „Norbert" anonim szexfüggő és egy segítő, Puskás Antal pálos szerzetes.
Háttér szín
#d0dfcb

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 65
  • Oldal 66
  • Oldal 67
  • Oldal 68
  • Jelenlegi oldal 69
  • Oldal 70
  • Oldal 71
  • Oldal 72
  • Oldal 73
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj
Barion logo