Lili 31 éves óvodapedagógus, és még soha nem volt párkapcsolata. Tehetséges, csinos fiatal nőről beszélünk, aki a diploma megszerzését követően azonnal munkába állt, és immár évek óta szenvedéllyel űzi hivatását. A nagy Ő azonban ezidáig nem akart betoppanni az életébe. Lili igyekezett nyitott szemmel járni, megközelíthetőnek és érdeklődőnek tűnni, ám egyet megfogadott: bármi történjék is, nem fog társkeresőre regisztrálni. 

Kudarcnak élte meg, hogy az idő múlásával mégis úgy döntött, esélyt kell adnia az applikációnak. Ennek egyetlen oka volt: a tanácstalanság. Néhány kávézás és kudarcba fulladt ismerkedés után Lilinek a legnagyobb nehézséget nem a félénkség vagy a válogatósság jelentette, hanem az, hogy nem tudta, hol találkozhatna férfiakkal.

„Egyszerűen kifogytam az ötletekből – meséli. – Mégsem szólíthatok le valakit a boltban vagy a metrón.” 

Nincs egyedül az érzéseivel, elmondása alapján a baráti körében is többen vannak hasonló helyzetben.

Sokan vonakodnak elköteleződni

A fenti sorokat engedéllyel osztom meg, apró részleteket módosítottam csupán a titoktartás végett. Lili ugyanis azért keresett meg, hogy beszélgessünk arról, milyen szerepe lehet abban, hogy nem talál párt. A milleniál generáció pártalálási nehézsége olyan téma, amelyre magam is felfigyeltem. Kétségkívül sok kérdőjel övezi a jelenséget, ezért nehéz általános válaszokat megfogalmazni, ám egyet viszonylag magabiztosan kijelenthetünk: nem a túl magas elvárások jelentik a problémát. A nők többsége nem fogalmaz meg irreális igényeket, azaz nem egy Jane Austen-cselekmény megvalósulását várja az életében. Ez olyannyira igaz, hogy sokan még a kezdeményezést is hajlandók magukra vállalni – még ha titkon vágynak is rá, hogy ezt a másik fél tegye meg. 

Ha párkeresésről van szó, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak egy része ma nehezen kezdeményez, és vonakodik elköteleződni. 

Ennek többféle oka lehet. Egyesek szerint az online ismerkedés miatt a többség hajlamos nyitva hagyni a lehetőségeit, hiszen az érdeklődők nagy száma nem sürgeti a döntést. 

Az elköteleződés egyébként is egy véget nem érő folyamat sokadik lépcsőfokává vált, amelyet az ismerkedés különböző (és gyakran szükségtelenül elhúzódó) fázisai előznek meg. Mások a feminizmust és az interszekcionalitást okolják a férfiak bizonytalanságáért és a kezdeményezőkészség hiányáért. 

Dr. Philip Zimbardo pszichológus azonban máshol látja a probléma gyökerét. Nincs kapcsolat – Hova lettek a férfiak? című könyvében arra a következtetésre jut, hogy az apátlanság, a technológia rohamos fejlődése, az iskolarendszer sajátosságai, valamint az egyre több, kizárólag nőkre fókuszáló jogszabály együttesen felel azért, hogy a férfiak világszerte nehezen kapcsolódnak a nőkhöz, s az életük más területein is nehézségekkel küzdenek. A szakember szerint a könnyen elérhető pornográf anyagok, valamint az online játékok világa jóval kevesebb kihívást tartogat, ezért sok férfit jobban vonz, mint a valós találkozások és tevékenységek. A baj csak az, hogy a virtuális világban töltött idő aligha kedvez a szociális készségek fejlesztésének, melyek azonban elengedhetetlenek az ismerkedéshez.

Praktikus tanács azoknak, akik nehezen találnak párt

A párkeresés pontosan az a terület, ahol mindent jól csinálhatunk, mégsem garantált, hogy a végén sikerrel járunk. Ami egyrészt megnyugtató, mert azt üzeni, hogy szinglinek lenni nem kudarc vagy valami, amit törvényszerűen mi rontottunk el. Másrészt viszont ijesztő is belegondolni abba, hogy minden törekvésünk ellenére a szerencse mekkora szerepet játszik. Mert vagy keresztezik egymást az útjaink a másikkal, vagy nem. De mi az, amivel mindenképpen növelhetjük az esélyeinket? 

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy a milleniál generáció jókora hányada magányos, és kevés baráti kapcsolatot számlál. Az idézett kutatás ezt többek közt félénkséggel és az érdeklődési körök hiányával indokolta, ami azt hiszem, a párkeresés szempontjából is releváns információ. 

Ugyanis magam is tapasztalom, hogy az érintett korosztály programja sokszor munkára, bevásárlásra és otthon tartózkodásra korlátozódik. 

Ami részben érthető, hiszen egy fárasztó munkanap végén kevés dolog esik jobban, mint egy könyvvel vagy sorozattal a kanapén feküdni. Csakhogy a négy fal között nem fogunk barátokra vagy párkapcsolatra szert tenni, ezért a leghasznosabb, amit tehetünk, hogy igyekszünk bővíteni a szabadidős tevékenységeink sorát.

Járjunk el sportolni, önkénteskedjünk, ápoljuk a tehetségünket, csatlakozzunk olyan közösségekhez, amelyeknek a küldetésével egyetértünk! Természetesen ezek egyike sem garantálja, hogy sikerrel járunk, de tény, hogy minél több helyen megfordulunk, annál nagyobbak az esélyeink arra, hogy kötetlenül beszédbe elegyedjünk a másik nem képviselőivel. 

Az, hogy dolgozom magamon, nem jelenti, hogy én vagyok a hibás

Végezetül néhány gondolat azoknak, akik már többször eljutottak az ismerkedésig, ám a kávézások és üzengetések után elakadt a folyamat. Az egyén felelősségének hangsúlyozása nagyon hamar átcsúszhat hibáztatásba, ezért fontos kiemelni, hogy aki egyedülálló, az nem automatikusan önhibájából az. Arra viszont érdemes lehet odafigyelni, hogy felismerünk-e olyan ismétlődő forgatókönyveket, amelyek rendre megtörténtek a kudarcba fulladt ismerkedéseink során. 

Lehet, hogy túl hamar formáltunk ítéletet? Vagy épp megrémültünk a másik közeledésétől, ezért menekülőre fogtuk?

Az önvizsgálatban segítségünkre lehetnek azok is, akik jól ismernek, és valamiféle rálátással rendelkeznek az életünk ezen szeletére: barátok, családtagok, kollégák. Hasznos lehet megkérdezni, hogy ők mit tapasztalnak, egy külső perspektíva ugyanis gyakran más, mint ahogy mi belülről megélünk egy-egy helyzetet. A felismeréseinkre pedig érdemes lehet reflektálni, akár szakember segítségével is.

Van, ami egyszerűen azért fáj, mert fontos

Lili igyekezett pozitívan állni a párkereséshez, mégis időről időre mély szomorúság és reményvesztettség tört rá. Mit lehet kezdeni ezekkel az érzésekkel? Hogyan hallgattathatnánk el az egyedülállóság felett érzett fájdalmat? Hiszem, hogy az életben minden időszak tartogat lehetőséget a növekedésre és a fejlődésre, legyen az ember szingli vagy házas, egészséges vagy beteg, szomorú vagy boldog. 

De azzal is tisztában vagyok, hogy léteznek helyzetek, amelyeknek a fájdalmát nem lehet teljesen enyhíteni, egyszerűen azért, mert túl fontosak ahhoz, hogy ne fájjanak. A párkeresés is ilyen. Jó dolog megtalálni a másik felünket. Jólesik megtapasztalni, hogy valaki minket választ. Teljesen érthető, hogy vágyunk erre, és a hiánya szomorúsággal tölt el. 

Ám egyedül lenni nem azt jelenti, hogy nem kellünk, hanem hogy még nem találkoztunk azzal, akivel összeillünk. 

Ezért vagyunk keresésben. Hogy találkozzunk.

Székely Sóvidék  

Európa egyik legnagyobb sólelőhelye a székelyföldi Parajd község közelében, a Korond-patak és a Kis-Küküllő folyó völgyében található, 2700 méteres mélységben. Az 1,2×1,4 kilométeres sótömzs egyes források szerint 2, mások szerint akár 3 milliárd tonnányi kősót is magában rejthet. „Ily roppant tömegben a természetnek ezen nélkülözhetlen adománya sehol se mutatkozik, annyi itt a használatlanul heverő kincs, hogy egész Európa szükségleteit lehetne azzal fedezni, ha elzártságunk és olcsó közlekedésnek hiánya miatt azt használatlanul nem kellene hevertetni: mint annyi kincsét ezen isten által dusan megáldott hazának” − olvasható Orbán Balázs író, néprajzkutató A Székelyföld leírása című, 1868-ban meg­jelent művében, amelyből többek között az is kiderül, hogy Erdély 800 sóforrásából 129 a Sóvidéken fakadt.  

A XV. század óta Sóvidéknek nevezett terület története egészen a harmadidőszakig, húsz-harminc millió évvel korábbra vezethető vissza. Ekkor még tenger borította a mai Erdélyi-medencét, majd „az erős párolgás következtében sórétegek képződtek, és a későbbi üledékek által kifejtett nagy nyomás hatására a süllyedő medence pereme felé törekvő sótömzsök a vetők mentén áttörték a fölöttük lévő rétegeket. A medence és a Keleti-Kárpátok közti törésvonal találkozásánál fekvő Sóvidéken a felszínre törő só és víz, valamint a tektonikai mozgások olyan jellegzetes domborzati formákat hoztak létre, mint a sófalvi-parajdi sziklák” – írta Sófalvi András Sóvidék a középkorban című tanulmányában. Ezt az erdélyi kistájat ma hét település, Alsósófalva, Atyha, Felsősófalva, Korond, Parajd, Sóvárad és Szováta csoportja alkotja.  

A sóhoz való jog  

A só az egyik legősibb fűszer, így nem meglepő, hogy az erdélyi sóbányászat már a római korban is kiemelt szerepet élvezett. A lelőhely védelmére erődöt építettek, sőt volt, hogy a katonák sóban kapták a fizetségüket. A középkortól a só kereskedelmi szerepe egyre jelentősebb lett, így az uralkodók is jelentős figyelmet szenteltek a potenciális termelőhelyeknek. Anonymus leírása szerint Töhötöm, a hét vezér egyike, már a honfoglalás előtt tudomást szerzett arról, hogy Erdélyben „sót ásnak”, István király uralkodása idején pedig rendszeresen közlekedtek sószállító hajók a Maroson.  

A parajdi só egyike a világ legegészségesebb sóinak. 

A 84 féle ásványi anyagot tartalmazó, mesterséges adalékanyagok nélküli sót gasztronómiai, gyógyászati és szépségápolási célokra egyaránt használják. Szürkés színét az őstengeri iszaptartalmának köszönheti, amely a bőrápolás mellett az ízületekre és az izmokra is kedvező hatással van.  

A XIII. század óta a területen élő székelyek szabadságának egyik legfontosabb eleme volt a természeti kincsek – így többek között a só – saját javukra történő hasznosítása. Ennek a szabadságnak vetettek véget az 1400-as évek, amikor a sókereskedelem fellendülésével megjelentek az első központi, bányászatra vonatkozó utasítások, amelyek ettől kezdve szinte uralkodónként változtak. Míg Luxemburgi Zsigmond megtiltotta, hogy a földesurak saját sóbányákat létesítsenek, II. András rendelkezései szerint a székely és a szász lakosság évente három alkalommal fejthetett sót. Ezt, valamint a székelyek sókereskedelemhez való jogát erősítette meg Mátyás király. Egészen 1562-ig minden székely család ingyen jutott az ásványhoz, a székelyföldi felkelések után azonban II. János Zsigmond a királyi kamara rendelkezése alá vonta a bányát. Az erdélyi fejedelmek mind ígéretet tettek a szabad sójogra, amely végül 1650-ben valósult meg újra, bár a só bányászatát kizárólag saját használatra engedélyezték. Ezt a korlátozást a Rákóczi-szabadságharc idején törölték el, ám nem tartott sokáig az öröm, ugyanis pár évvel később a bányászat és a kereskedelem joga is a Habsburgok kiváltsága lett.  

Kép

Fotó forrása: Wikipédia

A bivalybőrtől a robbantásig  

A parajdi só föld alatti bányászata 1762-ben kezdődött, Johann Frendl bányamérnök irányításával, a József-bányában − nevét valószínűleg II. József 1784-es parajdi látogatása után kapta. A sót ekkoriban függőlegesen, harang vagy süveg alakú aknát vájva termelték ki. A parajdi sófejtés egyedülálló volt, a „székelyek tudniillik csupán faékeket és butykokat használnak, ezen különösség érdekét ama körülmény is emeli, hogy a székely munkások sajátkezüleg készítik el szükséges szerszámaikat; mert tudni kell, hogy az erdő nélkül alig képzelhető székelyek mindenike született − ácsmesterember” − olvasható a Hölgyfutár 1859-es számában a kézi fejtésről. 

Az így nyert kagylóforma alaksót bivalybőrbe csomagolták, a csomagokat pedig egy nyolclovas felvonó segítségével húzták a felszínre.

A József-bányából két oldalkamrát nyitottak, a 66 méteres mélységű Károly- és Ferdinánd-bányákat. A Párhuzamos-bányát 1864-ban vették használatba, ezt a századfordulón az Erzsébet-bánya követte. A Dózsa György-bányát 1949-ben adták át, ahol három évvel később a lovak szolgálata véget ért, és egy új, elektromos felvonógépet létesítettek a szállítóaknába. A fejtés is megváltozott, 1945-től a klasszikus kézi módszert robbantásos technika váltotta fel. A legújabb, Telegdy-bányában 1994-ben vette kezdetét a kitermelés.  

A gyógyítás szolgálatában  

Az 1960-as évek fordulatot hoztak a bánya életébe. A lengyelországi wieliczkai sóbányában végzett vizsgálatok eredményeire támaszkodva a parajdi bánya akkori igazgatója, Telegdy Károly és dr. Veres Árpád körorvos barlang- és klímaterápiás gyógykezelések elindítása mellett döntöttek. A Dózsa György-bányában alakították ki az új részleget, ahol a krónikus légúti betegségekben szenvedők kezelése vette kezdetét. Parajdon 1974-ben negyven férőhelyes asztmakórházat nyitottak, 1980-tól pedig már a termeléstől teljesen elkülönítve, az „50-es szinten”, 120 méteres mélységben alakították át gyógyászati célra a bányatermeket.  

Miben rejlik a parajdi só gyógyító ereje? „Egy kúra három hétig tart, a betegek naponta négy órát töltenek 165 méter mélyen a föld alatt. A kutatók megállapítása szerint a gyógyhatás legnagyobbrészt a lenti levegő magas konyhasó tartalmának köszönhető. Elősegíti a köpet képződését és kiürítését. A magas szén-dioxid-tartalom pedig fokozza a légzések mélységét, számát, és tágítja térfogatát. A magasabb páratartalom leülepíti a lebegő porszemcséket, mikrobákat, tisztává, csíramentessé teszi a levegőt. Alacsonyabb ózontartalma lévén csökkenti a simaizmok görcsét. Hőmérséklete állandó, a frontátvonulások, a légköri változások nem érzékelhetők” – mondta el 1976-ban a Dolgozó Nő című lapnak adott interjúban dr. Veres Árpád.  

Föld alatti sóváros  

Ahhoz, hogy a só jótékony hatásai érezhetők legyenek, többnapos, sőt akár többhetes kúrákat javasolhatnak, betegségtől és kortól függően. De mit lehet csinálni a föld alatt ennyi időn keresztül? 

A parajdi sóbányában nem csupán a villanyvilágítás és a szellőztetés biztosított, hanem egy valóságos föld alatti kisvárost alakítottak ki az elmúlt évtizedekben.

 A gyerekeket kalandpark, játszótér várja, mászókákkal, hintákkal, sóhomokozókkal, emellett pingpongasztal és rendszeres gyógytorna áll a mozogni vágyók rendelkezésére. A Nepomuki Szent János védelmébe ajánlott ökomenikus kápolna pedig 1993 óta nyújt lelki megerősödést a látogatóknak. A mozi, a kávézó és a gyógynövénybolt mellett történeti múzeum és időszaki kiállítások is hozzájárulnak ahhoz, hogy gyorsan elrepüljön a gyógyulással töltött idő. A látogatási szint egy 1250 méteres tárón keresztül, autóbusszal érhető el. Visszafelé útba ejthető a „60-as szint” is, a József-bánya kilátója, ahol borkóstoló és étterem fogadja a vendégeket. Nyáron az 1932-ben kialakított sós vizű strand is várja a felfrissülni vágyókat. Az évente ötszázezer látogatót számláló parajdi sóbánya minden évszakban nyitva áll a látogatók előtt.  

A cikk támogatója a Carola Egyesület.

Jövőre térnek vissza az űrhajósok

Nyár elején nagy várakozás előzte meg a Boeing cég Starliner (CST-100) űrhajójának első, embereket szállító próbarepülését. Két rutinos asztronautával, az 58 éves Sunita Williams-sel és a 61 éves Butch Wilmore-ral a fedélzetén június 5-én indult Floridából, és 27 órával a start után, június 6-án magyar idő szerint 19:34-kor sikerült a dokkolás. Eredetileg egy rövid, alig több mint egy hetes tesztről lett volna szó, azonban hibák léptek fel. Már azelőtt voltak gondok, hogy az űrhajó elindult volna: a NASA és a Boeing héliumszivárgást fedezett fel, majd az odaúton sem volt minden rendben a Starliner manőverezéshez használt hajtóműveivel.

Azóta a mérnöki csapatok sokat dolgoztak, hogy kijavítsák a problémákat, de úgy ítélték meg, kockázatos, hogy Williams és Wilmore a Starliner fedélzetén térjen vissza. Pontosabban nem volt egyetértés a Boeing és a NASA között, ezért az lett a vészforgatókönyv, hogy a Starliner üres fedélzettel tér majd vissza a Földre, és a két asztronauta a biztonságuk érdekében várakozni kényszerül. Hogy meddig? 2025 márciusáig, amikor is az Elon Musk SpaceX vállalatának űrhajójával (Crew-9 űrmisszió) térhetnek majd haza. 

Vagyis a két asztronauta nem fog személyesen szavazni a novemberi amerikai elnökválasztáson, sőt nagy valószínűséggel a karácsonyt és a szilvesztert is az űrállomáson ünneplik.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az eredetileg tervezett négyfős személyzet helyett a SpaceX űrhajója csak két embert vihet magával a felfelé vezető úton. A Crew-9 eredetileg kijelölt résztvevői amerikai részről Zena Cardman parancsnok, Nick Hague és Stephanie Wilson, orosz részről Alekszandr Gorbunov voltak, de így még kérdéses, kik utazhatnak. Legkorábban szeptember 24-én indulhatnak Floridából. 

Maratont futni az űrben? Lehetséges!

Az „amerikai hősök” – így nevezték őket a kilövésről tudósító kommentátorok.  Sunita Williams és Butch Wilmore mindketten az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) tapasztalt űrhajósai, a jelenlegi a harmadik űrrepülésük. Katonai múlttal a hátuk mögött lettek a NASA űrhajósai: Williams a haditengerészet nyugalmazott helikopterpilótája, Wilmore pedig korábban vadászrepülőgép-pilótaként szolgált. 

Sunita Williams úttörőnek számít az asztronauták között azzal, hogy ő volt az első nő, aki 2007 áprilisában lefutotta a Boston Maratont – az űrben. 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az asztronauták a Nemzetközi Űrállomás (ISS) futópadján, hevedert használva rendszeresen futnak, azért, hogy ellensúlyozzák a súlytalanság hatásait. A gépezetet úgy tervezték, hogy csak minimális hatást fejtsen ki az űrállomás szerkezetére.

Október helyett jövő tavasszal indulhat az űrbe Kapu Tibor

Augusztus elején elutazott Houstonba az Axiom Space Ax-4 küldetésének teljes legénysége – köztük a magyar űrhajósok: a 32 éves Kapu Tibor és a 35 éves Cserényi Gyula (tartalékűrhajós) is, hogy megkezdjék kiképzésüket. Az Ax-4 Floridából indul a világűrbe, és a várakozások szerint 14 napot tölt majd a Nemzetközi Űrállomáson. Eredetileg októberben indultak volna, de 2025 tavaszára halasztották az indulást – a módosításnak a Starliner meghibásodásához nincsen köze. Az amerikai misszióparancsnok, Peggy Whitson mellett várhatóan Kapu Tibor, a lengyel Slawosz Uznanski, valamint az indiai Shubhanshu Shukla lesznek a legénység tagjai.

16 óra munka, 8 óra pihenés

A NASA sietett mindenkit megnyugtatni, hogy a két űrben ragadt asztronauta nincs életveszélyben, lesz elég oxigénjük és élelmiszerük az űrállomáson rekedteknek. Ráadásul nemcsak ketten vannak az ISS-en, hanem hét kollégájukhoz csatlakoztak. De mivel fogják tölteni az elkövetkező körülbelül öt hónapot az asztronauták? Tudományos munkával, az űrállomás karbantartásával és esetleg űrsétákkal. 

Az ISS-en szigorú napirend szerint él minden űrhajós, napi 16 óra munkával és 8 óra pihenéssel, de 0–24-ben ügyeletben vannak. Hogyan alszanak? A padlón, a mennyezeten vagy a falakon is van erre lehetőség a zéró gravitáció miatt. Körülbelül akkora alvóállomások vannak az ISS-en mint egy telefonfülke, amik hálózsákból és párnából állnak. Alvómaszkot és füldugókat kapnak, ami kizárja a zajt és a fényt. Szabadidejükben videóhívással, hanghívással vagy e-mailben kapcsolatba léphetnek a családjukkal és a barátaikkal. De edzhetnek is az ISS „edzőtermében”: például futópaddal vagy álló kerékpárral. 

Mindez nemcsak lehetőség, hiszen napi két óra tréning elengedhetetlen, enélkül a Földre visszatérve sem felállni, sem járni nem tudnának. 

Az ISS-en baktériumok nem tudnak kifejlődni, de ez nem azt jelenti, hogy nem betegedhetnek meg: a súlytalanság miatt ugyanis a szervezetükben lévő folyadék a fejükbe „száll”, ezért állandóan úgy érezhetik magukat, minta náthásak lennének. Az űrhajósok naponta szivacsfürdőt vesznek, a hajmosáshoz olyan sampont használnak, amit nem kell leöblíteni. 

A Nemzetközi Űrállomás Környezetvédelmi és Életvédelmi Rendszere (ECLSS) egy olyan életfenntartó rendszer, amely biztosítja vagy szabályozza a légköri nyomást, a tűzérzékelést, az oxigénszintet, a megfelelő szellőzést, a hulladékgazdálkodást és a vízellátást. Napelemek által termelt villamos energiát használnak a víz felosztására hidrogéngázzá és oxigéngázzá, a hidrogént ezután az űrbe engedik. Az ISS fedélzetén folyamatosan újrahasznosítják a vizet. 

A napi 16 óra munka során kísérleteket folytatnak, működtetik az űrállomást, és karbantartják az űrhajót. Olyan küldetéseket is végeznek, amelyek során a műholdakat javítják. 

Bioasztronautika, űrrepülés, fizikai és földtudományok, űrbiológia – többek közt ezeken a területeken folynak a tudományos kísérleteik. 

Ezen túl orvosi kísérletekben is részt vesznek, monitorozzák magukat is, vizsgálataik segítséget jelentenek a jövőbeni űrmisszióra indulóknak. 

Folyamatos kapcsolat a Földdel

Magának az állomásnak a karbantartása önmagában is teljes munkaidős feladat: a személyzet folyamatosan ellenőrzi az állomás rendszereit, tisztítja a légszűrőket, és frissíti a számítógépes berendezéseket. Minden napjukat a Küldetésirányító Központtal egyeztetik. Az Egyesült Államok küldetéseit a felszállás előtt a NASA Kennedy Űrközpontjában található Launch Control Center (LCC) irányítja a floridai Merritt-szigeten. A felszállás után pedig átadják a felelősséget a NASA Houstonban, Texasban található Küldetésirányító Központjának (Mission Control Center). 

Egy átlagos hétköznap az állomáson reggelivel, személyes higiéniával, takarítással és a napi menetrend ellenőrzésével kezdődik. Ezután vérmintákat vesznek elemzésre, és konferenciabeszélgetést tartanak a Küldetésirányító Központtal. Majd rutinszerű levegőminőség-ellenőrzést végeznek, és a legénység megkezdi a kijelölt kísérletek elvégzését. Egy újabb levegőminőség-ellenőrzés után futópadra és szobabiciklire pattannak, jöhet a napi kétórás edzésprogram.

Ezt követi a közös ebéd. Az étkezés után egyórás szünetet kapnak, majd tovább folytatódik az ISS karbantartása, kutatásokat végeznek, és kísérleteken dolgoznak. Ha ennek vége, újra ellenőrzik a kabin légnyomását, és a személyzet még néhány kört tesz a futópadon. Vacsora után újabb konferenciabeszélgetés következik, majd mindenki elcsendesedik, és rápihen a következő mozgalmas napra. Hétvégente a legénység takarít, házimunkát végez, és az űrállomás egyéb teendőinek listáján dolgozik. 

„A természeti szépségek közül a Tarnai-pihenőt ajánlom elsőként, amely nagybátyámról, néhai Tarnai Lászlóról kapta a nevét – kezdi kedvenc helyeinek felsorolását Tarnai Richárd főispán. – Ő cserkészvezető, majd túravezető volt, és a rendszerváltás után a Magyar Cserkészszövetség újjáalakulásának egyik motorja lett, de 1991-ben turista társaival utazva egy tragikus buszbalesetben életét vesztette. Ez a kiugró sziklaszirt volt a kedvenc pihenőhelye Pátytól nem messze, a Nagy-Kopasz-hegy alatt, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Budai-hegységre és a Pilisre. A »Tarnai-pihenő« feliratú kis márványtábla a szirt alatt van, ahová le lehet mászni.”  

A pilisi Som-hegyi turistaházra különösen büszke: „Azért áll közel a szívemhez, mert a bakancsos turistaházak állaga az utóbbi évtizedekben nagyon leromlott, de egy kormánydöntés nyomán elkezdtük felújítani őket. A Som-hegyi Turistaház volt az első, és példaként szolgált a többi számára. Szívügyemnek tartom, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön, ha valaki szeretne kimenni a természetbe. Ezt segítik elő a megfizethető és kényelmes turistaszállások, az utazáshoz pedig az ország- vagy vármegyebérletet ajánlom.”  

A pilisi Prédikálószék 2016-ban átadott kilátójából – amely a vármegye határán áll – mesés panoráma nyílik a Duna legszebb kanyarulatára. „A gyerekek is szívesebben másznak meg egy olyan hegyet, amelynek a tetején kilátó van, hiszen a látvány minden fáradságért kárpótolja őket” – állapítja meg az ötgyermekes főispán saját családi tapasztalatai alapján.  

Most következzenek a különleges épületek, amelyeket nem volt könnyű kiválasztani Pest vármegye épített örökségének gazdagságából. „Az én három választottam a premontrei szerzetesrendhez kapcsolódik, időben és térben nagy ívet átfogva” – kezdi személyes ajánlatait Tarnai Richárd.  

A zsámbéki templom a XIII. század első harmadában épült, az 1763-as földrengés óta romként áll. A kormányzat a torzóból újra egészet akar építeni a kolostorral együtt úgy, hogy a premontrei rend visszakaphassa és használhassa. Gyakori vita a szakmában, hogy egy régebben megsérült műemléket romként konzerváljunk-e, vagy állítsuk-e helyre úgy, hogy ismét régi fényében ragyoghasson. „A zsámbéki templom esetében az a döntés született, hogy ne csak néhány kő tanúskodjon egy hajdani hatalmas épületről, hanem építsük újjá régi formájában, és kapjon ma is hasznos liturgikus vagy turisztikai funkciót. Több hazai vár is ily módon újult meg az elmúlt években, és példaként szolgálnak a jól sikerült felújításokra. Kétségtelenül vonzó célponttá váltak a turisták körében is.”  

A premontreiek a vármegye keleti részén, Ócsán is építettek kolostort és hozzá templomot, amelyet 1560-tól használnak a reformátusok, és máig épségben megmaradt.  

„Kevés ilyen magyarországi középkori épület van, nagyon büszke vagyok rá. 

Itt forgatták A katedrális című filmsorozatot, amely Ken Follett regényéből készült” – mondja Tarnai Richárd.  

Trianon után a nagyváradi premontrei szerzetesek Gödöllőre menekültek, ott gimnáziumot is építettek – 1948-ban persze rátették a kezüket a kommunisták. „A rendszerváltás után új épületet kapott a gimnázium, ahol egyébként Sallai Roland, a kiváló válogatott futballista is érettségizett – meséli a focikedvelő főispán. – A szerzetesek most építtettek egy hatalmas templomot Szent Ágoston tiszteletére, aminek ősszel lesz a szentelése. A tervek láttán kétségeim voltak a méretei miatt, de amint beléptem, lenyűgözött: a tradíció és a modernitás tökéletes ötvözete!”  

A biatorbágyi viadukt  
Magyarországon ez az egyetlen páros vasúti völgyhíd. Egy anarchista, Matuska Szilveszter 1931-ben itt robbantott fel egy vonatot, sok ember halálát okozva. Ma már feledteti a rossz emlékeket, hogy ez a táj a Budapest–Balaton bicikliút egyik legszebb szakasza.  

Magyarország egyetlen történelmi diadalíve  
Öt hónap alatt építették a váciak Mária Terézia ünnepélyes fogadására, a királynő mégsem mert áthaladni alatta, félt, hogy összeomlik. Ma is masszívan áll, épp a börtön szomszédságában.  

 Az első magyarországi közforgalmú vasútvonal  
A Budapest–Vác vasútvonal 1846-ban létesült. Tarnai Richárd büszke arra, hogy néhány évvel ezelőtt a Magyarországon közlekedő emeletes vonatokat elsőként szintén ezen a vonalon indították el.  

Üvegtigris  
Kevesen tudják, hogy a lakókocsiból kialakított retróbüfé, ahol az Üvegtigris-filmek cselekménye játszódik, Pest vármegyében, Tinnye mellett található. A Garancsi-tó partján áll, így duplán érdemes odalátogatni, akkor is, ha nem Rudolf Péter szolgál ki a büfében.  

 A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült. 

Sulikezdő csomagok

Kezdjük is rögtön egy hasznos szokással Németországból! A Schultüte egy nagy, színes papírból készült tölcsér, amelyet a gyerekek kapnak az első iskolás napjukon, tele hasznos holmival (pl. radír, ceruza, toll, hegyező) és persze sok-sok finomsággal, édességgel. Az 1810-as években elterjedt szokás hamar népszerű lett az osztrákok körében is, sőt néhol hazánkban is ajándékoznak ilyesmit. Nálunk például az óvodából búcsúztatták ilyen ajándékkal teli tölcsérrel a fiamat a csoporttársai: így máris néhány aprósággal, füzettel kevesebbet kellett most beszereznünk. Németországban pedig ma már tömeggyártásban készülnek ezek a tárgyak, szintén levéve a beszerzés terhét a szülőkről. 

Japánban sok gyermek az első iskolai napon (ott ez áprilisban van) kapja meg a család ajándékát, a randoserut, ami egy bőr hátizsák. 

Hagyományosan a lányoké piros, a fiúké fekete szokott lenni, de már más színek is kaphatók.

Az alapkonstrukció viszont ugyanaz, így nem kell olyan sok típusból választani iskolatáskát az újdonsült elsősök szüleinek: ez az a fazon, ami a legjobban bírja a strapát, és ami a leginkább praktikus. 

Az olasz gyerekek kék színű iskolaköpenyt kapnak az iskolakezdés alkalmából, ez a grembiule. Mára ezeken is lehetnek különféle minták, ám az továbbra is szabály, hogy minden diáknak egy meghatározott színű szalagot kell viselnie rajta, amely az osztályfokozatot jelzi. Indiában is praktikus ajándékot kapnak az elsősök: mivel ott a tanítási időszak egybeesik a monszunszezonnal, az iskolakezdő csomag része az esernyő. 

Akik megadják a módját

India egyes részein, különösen a déli államokban az első iskolai napot a „Vidyarambham” szertartás jelzi. 

A tanár vagy pap által vezetett rituálé során egy különleges imát, illetve az ábécé vagy egy vallási írás első betűit írják rizsre vagy homokra, ezzel szimbolikusan is jelezve, hogy egy új út veszi kezdetét a diákok életében. 

Kazahsztánban szintén komoly eseménynek számít az iskolakezdés, amelyhez nagy családi ünnepség dukál. A „Tyl Asharnak” („beavatás az oktatásba”) nevezett eseményen nagy lakoma van bárányhússal és rizzsel, valamint sok édességgel. Vendégeket is hívnak ilyenkor, akik büszkén figyelik az új tanulót, aki több generációra visszamenőleg elsorolja felmenői nevét, ezzel is bizonyítva eszét és tiszteletét az ősök iránt. Jutalmul a gyerekeket édességgel, ceruzával és gyertyával ajándékozzák meg – ez a hagyomány még abból az időből származik, amikor a diákoknak gyertyafénynél kellett tanulniuk. A kazah gyerekek ezután egy szál virágot visznek az iskolába a tanáruknak, aki a virágokat összegyűjti egy csokorba. A török gyerekek szintén virággal köszöntik az év első napján a tanárukat.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Az orosz gyerekek is hasonlóképp tesznek. Ott szeptember elsején kezdődik az iskola: tanítás még nincs ezen a napon (amelynek hivatalos neve: a Tudás Napja), egy dalokkal, táncokkal, beszédekkel színesített évkezdő ünnepséget tartanak helyette. Aranyos ceremónia ilyenkor az „első csengetés”. A diákok sorba állnak az iskola udvarán, aszerint, hogy melyik osztályba lépnek. 

Ezután egy idősebb diák felvesz egy új elsős tanulót, aki csengőt tart a kezében, és körbesétálnak az iskola udvarán, miközben az elsős megkongatja a csengőt. 

Ez jelzi az orosz tanév első csengetését.

Kínában zászlófelvonásból, a kemény munka és tanulás fontosságát hangsúlyozó beszédből és persze úttörőavatásból áll a hivatalos megnyitó. Ez nálunk már, hála Istennek, csak a múlt, ám a most szokásos évnyitó ünnepségeinknek is akad párja szerte a világban. Bulgáriában például szintén versekkel, énekkel és beszédekkel indul a nap, ám ezután tánc és a kisebbeknek játék követi a programot. Ez a barátkozást, a leendő osztálytársakkal való ismerkedést is segíti. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Aki barátot talál, kincset talál

Indonéziában még többet segítenek abban, hogy az elsősök hamar barátokra leljenek. Ott a tanítási időszak kezdetét kifejezetten a közösségépítésre használják. A diákokat több csoportra osztják, és olyan feladatokat adnak, amelyek a csapatmunkát erősítik. Elképzelésük szerint az osztálytermi tanulás sokkal hatékonyabb lesz majd, ha a diákok előbb megbarátkoznak egymással, és megtanulnak együtt dolgozni. 

Ausztráliában is célzottan segítenek az ismerkedésben: itt az első napon egy idősebb diák (ő lesz az úgynevezett „buddy”) segít berendezkedni az új diáknak, ő mutatja meg az iskolát, válaszol a felvetődő kérdésekre, és segít abban is, hogy mielőbb megismerje az osztálytársait.

A közösséghez tartozás érzését is erősíti ez, illetve segít enyhíteni az iskolakezdéssel járó szorongást, hiszen tudható, hogy van egy idősebb pártfogója a kis elsősnek. 

A svéd gyerekek ugyan lazább keretek között, de szintén az ismerkedéssel kezdik első napjaikat (augusztus 23. környékén) az iskolában. Néhol még az óvodában megszokott játékos tanulás folytatódik ilyenkor, máshol már elkezdik a szoktatást a tanórákhoz, az asztalhoz.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Nagy ünnepség vagy hagyományos ajándék ugyan nincs az iskolakezdés napján az Amerikai Egyesült Államokban, mégis emlékezetes ott is ez a nap: a szülők általában fotózást tartanak az otthonukban vagy az iskola kapuja előtt. A gyerekek kis táblát tarthatnak a kezükben, ezen szerepel az iskolakezdés időpontja és helye, illetve az, hogy mivel szeretne majd foglalkozni a kisdiák, ha felnő. Jó pár év múlva visszanézve ezeket a kedves képeket, nemcsak az iskolatáska és a korabeli ruhadivat lehet megmosolyogtató, hanem az utóbbi információ is.

A görög iskolakezdéssel kapcsolatban a jókívánságokat érdemes megismerni. Kívánhatnak ilyenkor fejlődést (Καλή Πρόοδο!), jó döntéseket (Καλά Μυαλα!) vagy éppen jó kezdetet (Καλή Αρχή!). Más nem is kell erre az izgalmas időszakra.

Kastélyok, pincék, tanösvények az Érdi járásban  

A 184 négyzetkilométernyi Érdi járás a 2013-ban létrehozott új járások egyike, hét település, Érd, Diósd, Pusztazámor, Sóskút, Százhalombatta, Tárnok és Törökbálint tartozik hozzá, összesen több mint 132 ezer lakossal.  

Magyar Földrajzi Múzeum  

Az 1840-ben épült érdi Batthyány-kúria klasszicista stílusú épületében 1983-ban nyílt meg a Magyar Földrajzi Gyűjtemény (ma Múzeum) első kiállítása. A 140 ezer darabot számláló tárlat az öt kontinens néprajzi, természetrajzi emlékei mellett olyan közismert magyar utazók és geográfusok relikviáit őrzi, mint Cholnoky Jenő, Germanus Gyula vagy Teleki Sámuel. A múzeumban állandó kiállítás, időszakos programok és szoborkert várja az érdeklődőket.  

Walla-kastély  

A törökbálinti Tükörhegyen neoromán stílusú, középkori vártoronyra emlékeztető kastély bukkan fel a házak között. Az épület Walla József mozaik- és cementgyáros megrendelésére készült 1902-ben, a kor közismert építésze, Alpár Ignác tervei alapján. 

Ha ez még nem volna elég, a villa színes üvegmozaikjait a világhírű Róth Miksa üvegfestő készítette, aki történetesen Walla lányát vette feleségül.

A magántulajdonban lévő kastély nem látogatható − néhány éve a kastély kályhamúzeumnak adott otthont, így a szemfüles látogatók bekukkanthattak a hatalmas kőburkolatú falak mögé.  

 A zámorhegyi remeteség  

Hazánk egyedülálló barokk műemlék-különlegessége a Pusztazámorban található remeteség. Az 1758-ban emelt fatornyos remetetemplom mellett harangház és szerzetesi cellák épültek, 1818-ig éltek itt szerzetesek, ezt követően 1945-ig plébániatemplomként működött. A II. világháború során jelentősen megrongálódott a belső tere és a berendezése, ennek helyreállítására a kilencvenes évek elején került sor. Az épületben állandó vallás- és helytörténeti kiállítás várja az érdeklődőket.  

A tárnoki pincesor  

Több mint nyolcszáz pince sorakozik a tárnoki szőlőhegyen, amelyek a település XVIII. század végén jelentőssé váló bortermelésének emlékét őrzik. A pincék homlokzatai, gangjai, faragott ereszdeszkái a népi építészet lenyomatai, de érdemes tovább is menni. A hegycsúcsra felkapaszkodva, amelynek bár magassága csupán 120−187 méter között van, különleges kilátás nyílik a falura és a Benta-patakra. Minden év tavaszán, Szent Orbán napján hagyományőrző programokkal, borversennyel, kézműves foglalkozásokkal várják a látogatókat.  

Fundoklia-völgy  

Gyurgyalag, kuvik, futrinka, tavaszi hérics és turbánliliom, csak néhány példa abból a gazdag élővilágból, amelyeket az Érd–Tétényi-fennsík nyugati részén található Fundoklia-völgy rejt. 

A három kilométer hosszú, helyenként harminc méter mély völgy déli részén 2009 óta egy 1,7 kilométeres tanösvény kanyarog, tizenkét állomáson keresztül bemutatva a terület régészeti és geológiai különlegességeit. 

A völgy egy része régészeti oltalom alatt áll, a neandervölgyi ősember egykori vadásztelepének nyomait fedezték itt fel.  

A Törökbálinti Manóösvény  

Meseerdő varázsolja el a családokat a törökbálinti Anna-hegy lábánál. Az oda-vissza két kilométer hosszú útvonalon a manók és a tündérek tizenegy feladványból álló küldetéssel várják a gyerekeket. Többek között fából faragott állatok, kockaforgató, labirintusjáték és számtalan apró részlet teszi színessé a kirándulást felnőtteknek és idősebbeknek egyaránt.  

Tavak, vadak és körtefesztivál a Szigetszentmiklósi járásban  

A 211 négyzetkilométernyi Szigetszentmiklósi járást 2013-ban hozták létre. A névadó település mellett Délegyháza, Dunaharaszti, Dunavarsány, Halásztelek, Majosháza, Szigethalom, Taksony és Tököl tartozik hozzá, közel 130 ezer lakossal.  

Csepel Autógyár  

Az első, D-350 típusú Csepel teherautó 1950 áprilisában gurult le a Csepel Autógyár gyártósoráról, ami nevével ellentétben Szigetszentmiklóson működött. Eleinte elsősorban teherautókat és motorokat gyártottak, később folyamatosan bővült a termékek köre, és a hetvenes években például már buszokhoz is készítettek padlóvázat és szervókormányt.

Az egykori gyár emlékét ma ingyenesen látogatható múzeum őrzi, ahol több üzemképes jármű, egy busz, valamint makettek, korabeli fényképek repítik vissza a látogatókat a gyár fénykorába.  

 A szigethalmi vadaspark  

Az ország legkisebb személyszállításra alkalmas kisvasútja robog keresztül a szigethalmi vadasparkon. A 2014 óta működő parkban nem csupán a háztáji és erdei állatokkal találkozhatnak a látogatók, de olyan különlegességek is felbukkannak, mint a kenguru, az ara papagáj vagy az antilop. Állatsimogató, pikniklehetőség, játszótér, sőt egy gördeszka- és egy pumpapálya is várja a családokat és minden érdeklődőt.  

Délegyházi-tavak  

A Délegyházi-tavak nyolc tóból álló rendszere a helyi kavicsbányászat eredményeképpen jött létre, a víkendházak és villák pedig az 1960-as évektől kezdve bukkantak elő a lakatlan szigetekkel tűzdelt tórendszer körül. Ma több szabadstrand, horgászati lehetőség, büfé, kemping, kutyás strand, vízisízésre és szörfözésre alkalmas hely várja a pihenni vágyókat. Aki pedig nem találná meg itt a számítását, negyed­órányi autózás után rábukkanhat a dunavarsányi Rukkel-tóra, amelynek élményfürdője mindenki számára kellemes felfrissülést kínál.  

Délegyháza vadkörtefája, amely már a Rákóczi-szabadságharc idején is állt

Csepel-sziget Homokhátság Tanösvény  

A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén 2,2 kilométeres Csepel-sziget Homokhátság Tanösvénye a kisgyerekes családok és idősebb kirándulók számára tökéletes választás. A sziget élővilágát és a területet bemutató útvonalon olyan érdekességek is feltűnnek, mint hazánk egyik első gépesített vízműve.  

Úszóláp Tanösvény  

Európa második legnagyobb úszólápját csodálhatják meg azok, akik a szigetszentmiklósi Úszóláp Tanösvényen sétálnak végig. A hétszáz méteres útvonal kényelmesen bejárható minden korosztály számára.  

Szeptemberi körtefesztivál  

Több mint négyszáz éves az a vadkörtefa, amely Délegyháza címerének fő eleme. 

A fa már a Rákóczi-szabadságharc idején is állt, sőt egyes legendák szerint a tatárjáráskor elődjének árnyékában pihent meg Batu kán. 

A hat méter magas és nyolcvanegy centiméter törzskerületű idős fa törzse kettéhasadt, az állapotromlás megakadályozása érdekében „mankók” támasztják alá. A körte fontos szerepet tölt be a település életében, a fa tiszteletére minden év szeptemberében megrendezik a hagyományőrző családi programokat kínáló Délegyházi Körtefesztivált.  

Hajómalom, zátonyszigetek és csónakos piac a Ráckevei járásban  

A Ráckevei járás már 1898 óta létezett, korábban Pesti alsó járás néven. A több mint 417 négyzetkilométer területű, közel negyvenezer fős járást tíz település alkotja, Ráckeve mellett Apaj, Áporka, Dömsöd, Kiskunlacháza, Lórév, Makád, Szigetbecse, Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu.  

A Zichy-emlékkápolna  

Lórévet, a szerb nemzetiségű községet nem csupán gazdag madárvilága és a közeli természetvédelmi oltalom alatt álló ártéri erdő miatt érdemes felkeresni, hanem a Zichy Ödön emlékére épített kápolna miatt is. A Duna árterében álló, fákkal körülölelt neogótikus építmény mesebeli látványt kínál az arra kirándulóknak.  

A dömsödi Petőfi Sándor Emlékmúzeum  

Petőfi Sándorral egyidős a költő életét bemutató dömsödi múzeum épülete, ahol Petőfi több alkalommal is megszállt. 

Az 1823-ban épült házat 1960-ban alakították át kiállítótérré, ahol a település történetét is megismerhetik a látogatók.  

A ráckevei hajómalom  

Magyarország egyetlen ma is működő hajómalma Ráckevén található. A helyiek a vízimolnár mesterség előtt tisztelegve a XVIII. században létesített, az 1960-as évek végén megsemmisült malmot a 2000-es években nem csupán újjáépítették, de látogathatóvá is tették. A múzeum visszarepít a múltba, az őrlésbemutató mellett a gyerekek saját kezükkel próbálhatják ki, milyen is malomkövekkel őrölni a búzát.  

Kép

 Áporka kopjafái  

Faragott kopjafák sorakoznak Áporka régi temetőjében. Többségében a falu közismert fa­faragó dinasztiájának, a Márton családnak a tagjai készítették az emlékoszlopokat, de az egész településre máig jellemző a régi székely kézműves mesterség gyakorlása.  

Kép

 A ráckevei Senki-szigete  

Hódok és vízimadarak lakják a ráckevei Senki-szigetét. Bár elsőre azt gondolnánk ez a hely ihlette Jókai Mór regényének világtól elzárt területét, valójában a Duna számos zátonyszigetét nevezik így, közülük sok pedig még a térképen sem jelenik meg. A 6622 négyzetméteres, természetvédelmi területnek nyilvánított sziget szervezett kenutúrák keretében is látogatható.  

A ráckevei csónakos piac  

Ráckeve rutinos piacos város, már 1440 óta rendszeresen tartanak itt vásárokat. 

Megfelelő úthálózat híján évszázadokon át nem volt más választás, az eladók és a vevők egyaránt csónakkal érkeztek a helyszínre. 

A csónakos piac azóta is igen népszerű, szerdán és szombaton vár minden látogatót a Duna-parti sétányon, ahová most már akár kerékpárral is lehet érkezni.  

Őszi Ászok  

Minden évben ősszel rendezi meg Ráckeve az Őszi Ászok fesztivált, amely a helyi kultúra és gasztronómia megőrzését helyezi a középpontba. A halászok, vadászok, borászok, horgászok mellett mindenki talál kedvére való programot, sok más mellett színpadi előadások, kisállatsimogató és kirakodóvásár is várja a látogatókat.  

 A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült. 

Pincék, tavak és borókás a monori járásban  

Szüret Monoron  

Magam is Monoron nőttem fel, így jó szívvel ajánlom egy családi kirándulás kiindulási pontjaként, de akár egy egész hétvégét is eltölthetünk itt. Szombat reggeli érkezés esetén érdemes megtekinteni a helyi piacot, ahol őstermelőktől vásárolhatunk egyebek mellett túrót, mézet, felvágottat. Felszerelkezve a finomságokkal aztán felsétálhatunk a Strázsa-hegyre, amely ideális egy piknikezéshez. A nevével ellentétben egyébként inkább domb, háromszintes kilátójáról viszont egészen a budai hegyekig (tiszta időben az Északi-középhegység vonulatáig) ellátni. Ha megszomjaztunk, a közelben található a közel ezer pincéből álló Monori Pincefalu, ahol az ügyeletes nyitott pincék várják a borkedvelőket. A pincefalu kapujának számító Szent Orbán térről szőlészeti és borászati tanösvény is indul.  

Októberben látványos és vidám hangulatú szüreti felvonuláson ünnepelhetünk a helyiekkel – ha szerencsénk van, még egy lovas kocsira is felkapaszkodhatunk. A menetben elfáradt tömeget jótékonysági főzésen készült finomságokkal várják a piaccsarnoknál.  

A Monor Pincefalu néhány pincéje

Az új túraútvonalon  

Az aktív pihenés hívei végigjárhatják a nemrég felavatott túraútvonalat is a pincefalutól a Péteri településhez tartozó Ó-hegyen át Gyömrőig. Gyömrő és Mende határánál egy méretes kőtojást pillanthatunk meg, amely ifjabb Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész és testvére, Pál András munkája. A szobor egy túzoktojást formál, mivel egykor nagy számban élt a közelben a madárfaj.  

Két tóval is büszkélkedhet a 750 éves város. Az egyiknél már az 1930-as években strand épült ki, amely csúszdával, napozóágyakkal, hangulatos fröccsterasszal vár. A nyári szezon zárásával parkként látogatható, akár piknikezhetünk is itt, a tél beálltával pedig korcsolyázni is lehet a befagyott tavon. Azok a nyugdíjasok, akik tíz év alatti unokájukkal érkeznek, ingyen strandolhatnak (ha bármelyikük is helyi lakcímkártyával rendelkezik).  

II. Rákóczi Ferenc 1705-ben Gyömrőn, a mai Mánya-réten vert tanyát és tartott lelkesítő beszédet vitézeinek. (Erről meg is emlékeznek július első hétvégéjén a városban az Országos Rákóczi Napokon.) 

Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület  

Monortól autóval tíz percre fekszik Csévharaszt. Innen közelíthető meg a Pótharaszti sétaerdő és egyben a Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület, ahol kellemes túrát tehetünk. A sétaerdő bejáratánál álló száz éve még erdőőri lak volt, ma egy kiállításnak ad otthont, ami az erdészek munkáját, a térség növényvilágát mutatja be. Ide látogatva három sétakör közül is választhatunk, amelyeket végigjárva olyan ritka növény- és állatfajokkal is találkozhatunk, mint a fokozottan védett tartós szegfű, a homoki gyík, a futrinka és a szalakóta. Az útvonalak kisebb gyerekekkel is könnyedén teljesíthetők. Visszatérve a kiindulási ponthoz, kicsik és nagyok a játszótéren pihenhetnek meg habitusuk szerint. Ha a kék háromszöget követjük, egészen a pótharaszti pusztatemplomig jutunk. A honfoglalás kori Pótharaszt lakói építették a XIII. vagy XIV. században gótikus stílusban. Ma már csak a nyugati fala áll, de így is figyelemre méltó. Körülötte temető maradványait fedezhetjük fel, ahol a kivetettek, bűnözők és megkereszteletlen csecsemők testét helyezték nyugalomra.  

Kép

A Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület – Fotó: Radócz Ákos

A sokszínű nagykátai járás  

Nagykáta kincsei  

Idén szeptember 6-a és 7-e között tartják a nagykátai Tápiófesztet. A hagyományőrző rendezvényen  hungarikumokkal és népi mesterségekkel ismerkedhetünk, megnézhetjük, hogyan lesz a szőlőből bor, és lószőrből készíthetünk ékszert. Míg mustot kóstolunk, gyerekeink óriáspuzzle-t rakhatnak ki a késő délutánig tartó gyermekfoglalkozásokon. A részletes programról és a jegyárakról a tapiofeszt.hu oldalon tájékozódhatunk. A településen gyógyvizes fürdő is üzemel, egy úszó-, két gyógyvizes és egy pancsolómedencével. Gyógyvize igazoltan hatásos az ízületi panaszokra: a fürdőben víz alatti sugármasszázsra, fizikoterápiás kezelésekre, főszezonban vizes gyógytornára is van lehetőség.  

A sülysápi csillagvizsgáló  

Én is csak most hallottam róla, hogy Sülysápon csillagvizsgáló működik. A Tápiómenti Bemutató Csillagvizsgálóban nyárestéken távcsöves bemutatókat tartanak. Érdemes összebeszélni más családokkal, vagy elhívni a nagyszülőket is, ugyanis minimum tíz érdeklődő esetén bármely napon megszervezik a programot.    

A Túra a Naprendszerben nevű túraútvonalon kerékpárral „tekerhetjük körbe” a Naprendszert. A Napot a csillagvizsgáló négyméteres kupolája jelképezi, a további bolygókat egy-egy tábla jelöli a környező településeken, amiket a naprendszerbeli távolságoknak megfelelően, méretarányosan csökkentve helyeztek el. Ezek egyik oldalán az adott bolygó sziluettje, a másikon a település főbb információi olvashatók. A projekt célja, hogy bemutassa a Gödöllői-dombság délnyugati részének természeti szépségeit, és a vidék épített és kulturális örökségeit. Részletek a sacse.hu honlapon. 

Idén mesekastély a barokk stílusú tóalmási Andrássy-kastély. Előcsarnokának lépcsőjét a párizsi Opera lépcsőjéről mintázták. Parkja természetvédelmi terület üvegházzal, tóval és víztoronnyal. Jelenleg egy keresztény alapítvány tulajdonában áll, de megadott napokon látogatható, legközelebb szeptember 10-én és 21-én. Bővebb információ a toalmas.hu/toalmasi-kastely-latogatasi-datumok felületen.  

Kép

A sülysápi csillagvizsgáló

Ízek és mesevilág a Vecsési járásban

A fővárostól tíz kilométerre található Vecsés, amely káposztájáról híres. A vecsési savanyú káposztának, amely 2012-ben a Hagyományok, Ízek, Régiók védjegyet is megkapta, több mint húsz éve saját fesztiválja van. A Káposztafesztet minden évben szeptemberben tartják (idén szeptember 21-e és 22-e között), és az ízletes fogások mellett kulturális és családi programokat is kínál. 

Megelevenedő mesefigurák  

Vecsés nem csak gasztronómiája miatt érdekes: itt élt és alkotott a meseíró Bálint Ágnes, a TV Maci, Frakk és a Futrinka utca lakóinak megálmodója. Otthona ma Bálint Ágnes Emlékház néven mese­múzeumként működik, amelynek bejárata március és november között minden hónap első vasárnapján kitárul. A gyerekek Mazsolával főzőcskézhetnek a Tökházban, fakatonákkal csatázhatnak, minizongorán játszhatnak Cicamicának, hogy aztán élményeikről a Csőrszerkesztőség régi írógépén tudósítsanak. Az emlékház kertjében a Káposztafeszt idején báb­előadásokat is tartanak.  

A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült. 

Budakeszierdő szépségei  

A Budakeszi járás névadója a festői szépségű Budakeszi város, amely erdők között bújik meg. Nem véletlenül nevezik a főváros zöld kapujának, hiszen együtt lélegzik a természettel. Budakeszierdő azonban közigazgatásilag Budapesthez (II. és XII. kerület) tartozik, és összekapcsolja a fővárost Budakeszivel, a várossal.  

Budakeszierdő remek terepet kínál egy szombat délutáni kirándulásra. Gyerekeknek sem fárasztó, sőt sokféle élményben lehet itt részük. Utazhatunk fogaskerekűn, libegőn, gyermekvasúton, amelyet a Guinness-rekordok könyvében is jegyeznek. 

A hegyek között tekergő vonat ugyanis a leghosszabb olyan vasútvonal a világon, ahol a kereskedelmi és a forgalmi szolgálatokat kizárólag gyermekek látják el. 

Ezért is nagy élmény utazni rajta a kicsikkel, hiszen sok kis utas itt kap kedvet a kisvasutas tanfolyamhoz. De megnézhetjük velük a hűvösvölgyi állomáson a Gyermekvasút Múzeumot is, ahol sok új ismeretet szerezhetnek. Ha természetbarát a család, ám az aprónép még nem tud nagyobb túrákat tenni, akkor érdemes a nevében is meséket idéző Tündér-sziklához sétálni, amelyet a gyermekvasút Virágvölgy és Szépjuhászné állomásától egy laza erdei sétával lehet megközelíteni.  

Kegyhely a tölgyek alatt  

Budakeszi szakrális helye a városka délkeleti határában a Budai-hegység erdőségében található Makkosmária kegyhely. A történet szerint Traub János budakeszi legény 1731-ben a szőlőhegyre igyekezett dolgozni, amikor egy útszéli tölgyfánál több ízben megjelent előtte a szenvedő Krisztus. Traub a spirituális élmény után felszegezte a fára a Fájdalmas Szűzanya képét. Rövidesen nagybeteg lett, de felgyógyult, ekkor hálából besietett Budára, és Falconeri József festőtől megrendelt egy a Szűzanyát ábrázoló kegyképet, amelyet az útszéli tölgyfára helyezett. Traub látomásának, csodálatos gyógyulásának híre hamar elterjedt a településen, és zarándokok keresték fel a helyet, ahol a jelenés történt. 

Nem kellett sokat várni, Acsády Ádám veszprémi püspök kegyhellyé nyilvánította az öreg tölgyet, adományokból egy kis kápolna épült mellé. 

Az évszázadok során sok viszontagságon ment keresztül a kegyhely. II. József 1784-ben bezáratta, a kegyképet a budakeszi plébániatemplomba vitette. A kis kápolnát megette az idő. Jóval később, a hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák 1938 és 1947 között felépítették a romokból a jelenlegi templomot, újra elhelyezték benne a budakeszi plébániatemplomban őrzött fatörzset és kegyképet. A háború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni, és újra meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete. (A kegyhely első gondozói a fogolykiváltó trinitárius szerzetesek voltak.)  

A háborús idők elmúltával a kegytemplomban továbbra is a „foglyokért” imádkoznak, a kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedély rabjaiért. Ha nyugalomra, csendességre vágyunk, a kegyhely közelében megpihenhetünk az évszázados fák ölelte kis tisztáson, és mi is imádkozhatunk mindazok szabadulásáért, akik valamilyen káros szenvedély rabságában sínylődnek. 

Ha Budakeszi utcáin sétálgatunk, gyönyörködve egy-egy hagyományos, régi sváb parasztházban, mindenképpen keressük fel a Petőfi utca 18. szám alatt Mezei Mária színésznő otthonát.  

A Budakeszi Vadaspark  

A Budakeszi Vadaspark önmagában is külön program. Budapest belvárosától mindössze húszpercnyi autóútra van. Állatsimogató, kalandpark, különféle játszóterek várják itt a látogatókat. Korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a neki kedves foglalatosságokat. Az állatok érintése, etetése terápia. Különleges állatbemutatók márciustól októberig láthatók, a tréningek és látványetetések pedig megtanítanak arra, hogy hogyan kell bánnunk az állatokkal. Közvetlen közelről szemlélhetjük a mókás mosómedvéket, vagy a kevésbé bájos, ám gyönyörű aranysakálokat.  

Budakeszin nemcsak a kisgyermekes családok találhatnak remek időtöltést maguknak, de a túrázni szerető társaságok is, hiszen a településtől nyugati irányban húzódik a Kakukk-hegy és a Fekete-hegy, amelynek erdőségei érintetlenek, szarvasok, őzek, vaddisznók és muflonok birodalma ez.  

Kép

Rókák a Budakeszi Vadasparkban

Sváb porták és borospincék  

Budajenő hangulatos kis falu, azoknak, akik szeretnek rácsodálkozni az évszázados falusi portákra, templomokra, és nem utolsósorban a borospincékre. Szorgos, sváb szőlészek faluja volt Budajenő, ami ilyenkor szeptemberben a legtökéletesebb választás. A XIX. századi pincesor 1829–1866 között épült. 

A Szüret és Borünnepen a helyi pincészetek musttal, borral, gasztronómiai különlegességekkel várják az ide látogatókat.  

A falu ékessége, a Szent Mihály-temetőkápolna igazi középkori hangulatot áraszt. Az öreg templom egy régebbi XII. században félköríves stílusban épült templom romjaiból kelt újra életre, 2007-ben renoválták. A kápolnát, ahogyan az a középkorban szokás volt, temető veszi körül.  

Csillagösvény Pilisszántón  

Pilis egykor a királyok kedvenc vadászterülete volt, de nemcsak az arisztokrácia érezte itt meg a természet vonzerejét, hanem a pálos remeték is. Pilisszántón egy kapun léphetünk be a Pilisbe. A falu nagy múltjáról az őskorból való régészeti leletek tanúskodnak, amelyeket a pilisszántói kőfülkében találtak. A hegyek, az erdők, a rétek rengeteg túralehetőséget tartogatnak, de a bringások is kedvükre tekerhetnek a zöldben. 

Ha nem vagyunk kimondottan túrakedvelők, de szeretnénk teljesíteni egy kihívást a természetben, akkor sétáljunk el a Csillagösvényen Makovecz Imre és Örfi József tervei alapján épült Boldogasszony-kápolnához. A Csillagösvény történelmünk jeles személyeinek és szentjeinknek állít emléket.  

Az „egri vár” Pilisborosjenőn  

Azoknak, akik szeretik a történelmet és a történelmi filmeket, nagy élményt nyújthat a Pilisborosjenőn található vár, amely az egri másolata. Ezt a gyerekes családok is könnyen megostromolhatják. 

Az 1968-ban bemutatott Egri csillagok forgatásához építették meg Pilisborosjenőn Dobó István erődjének másolatát. 

Meg kell jegyeznünk, hogy hasonlóságot nehéz felfedezni a kettő között, arra viszont, hogy a kicsik kalandozzanak a bástyákon, tökéletesen megfelel.  

A solymári vár  

Ha már a váraknál járunk, Solymár középkori büszkeségéről sem szabad megfeledkeznünk, amelyet a turisztikában elterjedt téves névadás miatt sokáig Szarkavárnak hívtak. Solymáron Mátyás király vadászkastélya állt, amelyet hatalmas vadaspark vett körül. A solymári várat valószínűleg a XIV. század második felében, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A következő században több tulajdonosváltás is történt: a Cillei, majd a Garai család után Mátyás király és fia, Corvin János voltak a terület urai. A település főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt.  

 A vár környékén is érdemes egy kisebb kirándulást tenni. A közelben fakad a Rózsika-forrás, amely nevét egy jószívű asszonyról kapta, aki szegény gyerekeknek szervezett kirándulásokat többek között a forráshoz is. Az Újpesti Természetbarátok Turista Egyesülete döntött úgy 1917-ben, hogy a csobogó vizet Rózsikára keresztelik. Vadregényes, zöld utak futnak a forrás körül, érdemes végigsétálni rajtuk.  

A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült.

„A körforgásos gazdaságra történő folyamatos átállás fő célja a termékek életciklusának meghosszabbítása, a hulladékképződés csökkentése és a keletkezett hulladék minél nagyobb mennyiségének újrahasznosítása – összegez dr. Bartus Adrienn, a Pest Vármegyei Kormányhivatal országos környezetvédelmi főosztályának vezetője, aki arra is kitér, hogy számos biológiailag nem, vagy csak lassan lebomló termék kerül be a körforgásos gazdaság folyamatába, amely rövid használat után hamar hulladékká válik. – Ilyenek például a műanyag zacskók, nedves törlőkendők, dohánytermékek vagy a gombelemek. A fogyasztói társadalom fokozott igényeinek kielégítésére előállított elemek, textilek, valamint a háztartásokban használt kis- és nagygépek, gépjárművek, gumik és akkumulátorok hasznosítására környezetvédelmi szempontból szintén kiemelt figyelem irányul” – teszi hozzá a szakember. 

Világszerte újabb és újabb fenntartható megoldással állnak elő az innováció mesterei, és ha már azonos az életterünk, miért ne tanulhatnánk el egymástól azokat a zseniális ötleteket, amelyek nemcsak praktikusak, hanem a környezetünket is segítenek élhetőbbé tenni. 

Kezdjük rögtön egy itthoni példával!

Bedob, présel, fizet – itthon is működik a REpont‑rendszer 

Csak Magyarországon évente 3,2 milliárd műanyag palack kerül forgalomba, amelynek csupán töredékét sikerül a hagyományos szelektív hulladékgyűjtéssel begyűjteni. Ezt az arányt hivatott javítani hazánkban a REpont‑rendszer, amelyhez hasonlókat mintegy húsz éve működtetnek Európa-szerte. 

„A hulladékok újrahasznosítási arányának növelése érdekében bevezetett visszaváltási rendszer a féléves türelmi időszak lejártával, július 1-jén élesedett. Az 1 deciliternél nagyobb és maximum 3 liter űrtartalmú italtermékek esetében 50 forint visszaváltási díjat kell fizetni, amelyet leadáskor – üres, sértetlen csomagolás esetén – visszakaphat a vásárló. Július 1-jétől a gyártók csak a jelöléssel ellátott műanyag palackot, aludobozt, sörösüveget hozhatnak forgalomba, azonban a határidő előtt forgalomba hozott termékekkel a készlet erejéig még találkozhatunk a boltok polcain” – zárja szavait dr. Bartus Adrienn.  

A visszaváltó automaták a REpont mobilalkalmazás segítségével kereshetők meg, amely a rendszert kiépítő és üzemeltető MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-hez kötődik. 

A visszaváltható csomagolásokat minden négyszáz négyzetméternél nagyobb élelmiszerüzlet köteles átvenni, viszont lehetnek olyan kisebb üzletek, amelyek kézi visszaváltással csatlakoznak a rendszerhez. 

Babaruha-kölcsönzővel a textilhulladék ellen 

Első kislányom születése után szinte sokkolt, milyen ütemben nőnek a kisbabák. Nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy édes ruhácska hátracsúszott a polcon, és mire két héttel később megtaláltam, már csak a baba fejecskéjét tudtam belebújtatni. A ruhák egyre csak gyűltek, mígnem kénytelen voltam a szüleimet megkérni, hogy őrizzék meg nekem a dobozokat a kistesó érkezéséig. 

E probléma fenntartható megoldására rukkolt elő egy zseniális ötlettel az OiOiOi. A svájci start-up havi vagy éves előfizetési díj ellenében biztosít jó minőségű babaruhacsomagokat kölcsönbe. Ha a gyerek kinőtte a ruhákat, egyszerűen eljönnek értük, és hoznak egy újabb dobozt, a megrongálódott darabokat pedig megpróbálják megjavítani, és ha nem sikerül, eladják sarazós, festegetős, maszatolós célokra. A rendszer jelenleg Svájcban, Németországban és Liechtensteinben érhető el a szülők számára. 

Én csak kidobnám a barackmagot, neked nem kell? 

Nemrég egy drogéria „zöldpolcán” nézelődve olyan termékre leltem, amelyet hazaérve büszkén mutogattam a családomnak: „Nézzétek, milyen okos ötlet! Hulladékáfonyából csinálták a tusfürdőt! És milyen jó az illata.”

Az élelmiszeriparban rengeteg olyan „szemét” képződik, amely egy kis ráfordított energiával értékes alapanyagként szolgálhat. 

Ezeknek a matériáknak a hatékony felkutatására hozták létre szintén Svájcban a RethinkResource platformot, amely összeköti az iparági szereplőket az online térben. Így találhat rá például egy gyümölcsfeldolgozó cég olyan kozmetikai márkára, amely fel tudja használni termékeihez a biohulladékot. 

Birtokolj kevesebbet, élj többet! 

A helyhiány olyan probléma, amellyel főképp a városi emberek szembesülnek mindennap. Gyakran morfondírozom azon, hogyha nem kellene a pesti lakásomban a porszívót, a vasalódeszkát, a nyomtatót állandóan valahová pakolgatni, nem is kellene új helyre költözni, ha még egy kisbaba érkezne a családba. 

A tízmilliós megapoliszokban még nagyobb gondot okoz a kényelmes együttélés, nem csoda, hogy New Yorkban találták ki azt a megoldást, amely lehetővé teszi a társasházak lakóinak, hogy ahelyett, hogy telezsúfolnák a lakásukat használati tárgyakkal, csak lemennek az épület alsó szintjén lévő kölcsönzőbe, és bérbe veszik azt, amire szükségük van. Sőt, a TULU azt is lehetővé teszi, hogy olyan új dolgokat próbálhassanak ki a felhasználók, mint a VR-szemüveg. Kölcsönzőik jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, Angliában és Írországban működnek. 

Kép

Fotó forrása: GettyImages Hungary

Szemétből energia, tetőből sípálya! 

Vessünk egy pillantást Koppenhágára és a világ leghatékonyabb, hulladékból energiát előállító erőművére. „Annyi dolgot kell újrahasznosítanunk, amennyit csak tudunk, de el kell ismernünk, hogy vannak olyan termékek, amelyek nem újrahasznosíthatók. Minden ilyen hulladék az AmagerBakke erőműben végzi, ahol zöldenergiává formáljuk a szemetet” – lelkendezik Jacob Simonsen ügyvezető a cég honlapján. 

Az erőmű mintegy félmillió ember energiafelhasználását biztosítja, a kibocsátási értékei pedig jóval a határérték alatt vannak. Az épület tetejére ráadásul sípályát is építettek, amely rövid idő alatt a koppenhágai lakosok egyik kedvenc közösségi terévé vált. 

A műanyaghulladékból épült házaké a jövő? 

A jakartai Sabrina Ovy öt éve jött rá arra, hogy hogyan lehetne az egyszer használatos műanyagot építőanyaggá formálni a hagyományos, családi téglagyár eszközeinek segítségével. A cég keveri a vulkáni hamut a kővel, cementtel és azzal a műanyaghulladékkal, amelyet az indonéz háztartásoktól kapnak. A téglákat jellemzően olyan szervezetek használják fel, amelyek a szegényebb közösségek lakhatását igyekeznek biztosítani. Sabrina idén fogja megnyitni új üzemeit Jáva központjában és Balin, emellett iskolákba is szeretne eljutni, hogy népszerűsítse a tudatos hozzáállást az egyszer használatos műanyagokhoz.  

A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült. 

Valóban nagyon szeretek festeni, rajzolni, vágni és megvalósítható kreatív ötletek után kutatni. Imádom, hogy most anyukaként mindig van ürügyem arra, hogy így tegyek. Remek dolog, hogy az ismétlődő kötelességek mellett egy kis időre én is játszhatok, játszhatom a „művészt”. Ez észrevétlenül segít kiszakadni a mindennapokból, teret ad arra, hogy kifejezzem gondolataimat, érzéseimet, és a végén büszke lehetek az alkotásainkra. Végre egy engem is kikapcsoló szórakozás, a gyerekekkel együtt, őket is segítve ebben a tevékenységben. De éppen ettől fárasztó és olykor idegőrlő is ez az egész.

Ugyanis én nagyon türelmetlen vagyok. Meg kellett tanulnom, hogy nem gond, ha minden csupa festék lesz, ha a lakás tele van gyurmadarabokkal, ha nem sikerül elsőre rendesen kivágni valamit, vagy ha ragasztós az egész asztal… És persze azt is kezelni kell, hogy a gyerekeknek nem mindig akkor jön meg a kedve az alkotáshoz, amikor nekem. 

Sőt általában ők akkor szeretnének festeni, amikor épp a megszáradt ruhahalmot pakolnám el. Vagy olyankor tör elő belőlük a szunnyadó művész, amikor az ebédet főzném.

Hála Istennek, ezt a két konfliktusforrást (nagyjából) megtanultam mára kezelni. 

Egyrészt idővel finomítottam a módszereinken, és minimalizáltam a rendetlenséget. Meg persze, meg is tanultam vele együtt élni. Ha nagy maszatolásra számítok, előveszem az erre a célra rendszeresített viaszosvászon terítőt. Amikor nagy papírdarabok vannak otthon (térkitöltő vagy csomagvédő elemként érkeztek valamelyik rendelésem mellé), beterítem vele az egész asztalt: először erre festhetnek, később ez védi a bútort, erre tesszük rá a rajzpapírt. A festékeket már nem keverik össze a készlet dobozában, az egészet egy nagy szürke-fekete masszává alakítva ezzel. Néha győz a mániás énem, ilyenkor segítek, és rögtön utánuk én is azzal a színnek festek, kicsit több víz és papírtörlő segítségével megtisztogatva az adott színt. Máskor viszont előrelátó vagyok: befőttesüvegek tetejébe kapnak temperából vagy akrilfestékből kinyomott különféle színeket, ott lehet kutyulni is. És persze minél többször csináljuk, annál ügyesebbek és rendszeretőbbek lesznek. Mára odáig jutottunk, hogy gyakran maguk után törölnek, pakolnak. 

Másrészt, ha őszinte vagyok, bármikor neki lehet állni, hiszen néha elég nekik negyedóra is a pacsmagolásból. Vannak ugyan kegyelmi pillanatok, amikor hosszú időre le lehet foglalni a kézműveskedéssel őket, de mégsem ez a jellemző. 

Sokszor hosszabb ideig tart az előkészület, mint maga a festés. 

Ezt egyszerűen el kell fogadni, még ha nekünk tovább lenne is kedvünk belemerülni a papírba, ugyanakkor vigasz is lehet, ha a betervezett házimunka (mondjuk a nehezen elkezdett ruhapakolás) helyett kell azonnal műteremmé alakítani a lakást.  Mivel mi a konyhában szoktunk alkotni – ott férünk el kényelmesen, ha én is becsatlakoznék –, ez arra is remek lehetőség, hogy együtt legyünk, de kicsit külön is: tudok közben főzni, ők pedig el vannak foglalva az alkotással. 

Kép

Kép forrása: Freepik

S hogy miket csinálunk? Nincs szükség mindig a terelgetésre, gyakran maguktól festenek. A nagyobbik mindenféle találmányokat, különleges járműveket, a kisebb pedig az avatatlan néző számára krikszkrakszokat, de amikor rákérdezek, mindegyik pacáról, mindegyik vonalról kiderül, mit ábrázol – ilyenkor a bátorítás mellett kicsit segíthetünk is, hogyan lehet még valósághűbb, hogyan tudja papírra vetni azt, amit megálmodott.

Nagyszerű alkalom ez a beszélgetésre, a gyermek testi-szellemi-lelki fejlődésére. A motorikus készségek csiszolása mellett egymás gondolatait, érzéseit is jobban megismerjük így. 

Máskor viszont jól jöhet, ha kicsit irányítjuk az alkotást.

A család legnagyobb kedvence a pöttyözés. Ezzel máris az 1880-as évek Franciaországába repíthetjük gyermekeinket – legalábbis, ami a művészetet illeti. Akkoriban indult el ugyanis ez a technika az impresszionizmusból elágazva, jeles képviselője például Georges Seurat, Charles Angrand, Paul Signac, Henri-Edmond Cross. Rákeresve a műveikre, tovább inspirálódhatunk. Gyerekeknél jól működik ujjfestékkel, ecsettel és fültisztítóval is a festés ezen módja. Sőt tovább is lehet fejleszteni: négy-öt pálcikát befőttesgumival egymáshoz rögzítünk, belemártjuk a festékbe, és máris mehet az alkotás! Szép orgonát lehet ezzel a technikával készíteni, és előre megrajzolt minták színezésére is jól használható. De lehet teljesen absztrakt az eredmény, a pillanatnyi kedvünket tükrözve. Ehhez például a csomagolásoknál használt buborékos fólia is segíthet: egyszerűen befestjük a pöttyöket rajta, majd rányomjuk a papírra, és kész a színpompás, pöttynyomdás mű.

Sétáink során szoktunk virágokat, növényeket gyűjteni. Ezeket aztán mikroszkóp alatt vizsgáljuk otthon, de alkotni is lehet velük: a nagyobb megpróbálja lerajzolni vagy festeni, a kisebb pedig kiválasztja a színeit utánzó festékeket, és azokkal maszatol. A leveleket aztán szintén be lehet festeni, és nyomdázni velük.

A színek keverését mindenki szereti. Vagy annak ellenkezőjét, amikor egy színnel kell befesteni az egész lapot. 

Itt eszünkbe juthatnak avantgarde művek fekete kockával, kékre festett vászonnal, amelyek láttán gyakran hangzik el a mondat: „Ilyet én is tudnék!” 

A gyerekek ebben a technikában is szeretnek kísérletezni, és közben sokat fejlődhetnek, például abban, hogyan fogják egyre ügyesebben az ecsetet, miként vigyék fel minél egyenletesebben a színeket. Nekem is ez a kedvencem egyébként: mire teljesen kékre festek egy lapot, el is múlik a fáradtságom, a lelki enerváltságom. Pedig nem csináltunk semmi különöset, csak maszatoltunk…