„Odamenni a hegyhez” – ez a mondat többször eszembe jutott a Nagy-Somlóról. Réges-régen egy zalaegerszegi udvarlás miatt utaztam a hegy mellett sokszor, de csak megcsodáltam magányos szépségét a vonat ablakából, le nem szálltam. Egy ideje viszont egyre lelkesebben érdekel a bor eredete, kultúrája, készítése, na és természetesen az íze. Számos borvidékünket bejártam már, de Tokajt, Villányt, Szekszárdot vagy a Badacsonyt előre vettem, mert a Somló, „hát oda majd egyszer, az én lelkem amúgy is inkább löszben érlelt, nem bazalt”. Szerencsémre a tudásomat legjobb borászaink segítségével tudom mélyíteni lépésről-lépésre, így az elmúlt hónapokban már integetett nekem a hegy a Marcal-medencéből, a bevezetőben említett hír hallatán pedig azonnal tudtam, hogy a következő zarándoklatom a Nagy-Somlóhoz vezet.

„A tavalyi hegyközségi gyűlésen a tagok jelentős többsége megszavazta, hogy egységesen álljon át a Nagy-Somlói borvidék az organikus művelésre. Aztán különböző aggályok merültek fel, és a következő közgyűlésen némiképp módosítottunk. A jelenlegi határozatok szerint a két védett eredetű, OM somlói bornak - ezek a Somló és a Somló Superior - kell olyan bornak lennie, amelynek alapanyaga a Somlóról termesztett, organikusan művelt szőlőterületről származik, a nem organikusan művelt szőlőből készülő borokat Balaton régiós borként, vagy dunántúli tájborként lehet forgalomba hozni."

Még nem adták be az eredetvédelmi szabályozáson belül a termékleírás módosítását, de én nagyon bízom benne, hogy a következő közgyűlésünk olyan határozatot fog hozni, hogy mind a két kategória csak organikus művelésből származó lehessen – osztja meg a részleteket Baráth Sándor, a Nagy-Somlói Borvidék Hegyközsége elnöke. – Ez nem jelenti azt, hogy az egész borvidéken egységesen kötelező az organikus művelés, hiszen továbbra is lehet olyan bort készíteni, ami balatoni vagy dunántúli tájakról származó szőlőből készül, és a pár ezer négyzetméteren termesztő háztáji gazdákat sem akarjuk kényszeríteni. Mi csak azt szeretnénk, hogy ami somlóiként kerül forgalomba, ahhoz csak organikusan művelt területről származzon az alapanyag – mondja el Baráth Sándor, majd hozzáteszi: 

Tudomásunk szerint nincs a világon még egy olyan borvidék, ahol védett eredetű bort csak ökológiai művelésű szőlőből lehet készíteni.

Penedes spanyol borvidéken a Cava (a spanyol pezsgő – a szerk.) csak organikus szőlőből készülhet, de a boroknál ott sem kötelező. Somló méretét tekintve alkalmas erre a szerepre, hiszen Magyarország legkisebb borvidéke, 550 hektár nyilvántartott területtel.”

A Nagy-Somlón sok termelő már évek óta ökológiai művelésben termeli a szőlőt

A tapasztalatok nagyon kedvezőek, így nem a „semmiből” jött a hegyközség ötlete, viszont az átállás nem máról holnapra történik meg. „Úgy fogadtuk el az erről szóló határozatot, hogy négy évig tartó átképzésen vesznek részt a borászaink. Havonta egyszer van ilyen összejövetel a Kreinbacher Birtok konferenciatermében a Biocont Magyarország Kft. szervezésében, ahol neves egyetemi tanárok, szakértők, kutatók tartanak olyan előadásokat, amik segítik az átállás folyamatát. A képzés 2022 novemberéig tart, 2023-tól pedig már kötelező lesz teljesen organikusan művelni szőlőiket azoknak, akik ezeken a képzéseken részt vettek, jelenleg mintegy 50 somlói borász tanul nálunk.”

A Kreinbacher Birtokot 2002-ben alapította Kreinbacher József , ekkoriban vásárolta első dűlőit a Somlón. 2003 óta folyamatos az ültetvények újratelepítése és a szőlészet-borászat fejlesztése, hogy a terroirt leginkább kifejező borok születhessenek meg. Mára több, mint 60 hektáron gazdálkodnak, 2008 óta organikusan, valamint évente további 20–30 hektárról szüretelnek. Baráth Sándor a kezdeti időszakban a birtok igazgatójaként dolgozott, az elmúlt években pedig a borászat turisztikai életét gondozza, hiszen a birtok az elmúlt 10 évben pezsgőgyárral, négycsillagos borhotellel, borbisztróval és konferenciaközponttal gyarapodott.

A Kreinbacher ultramodern borászata, csakúgy, mint a belső építészetéért díjazott borbisztró és hotel építészetileg is kuriózum, belepillantani a bor- és pezsgőkészítés különböző fázisaiba külön élmény ilyen környezetben. „A Somló sosem lesz olyan, mint a Badacsony, de lehet, hogy jobb is. Ott a Balaton közelsége egyértelműen meghatározza a borturizmus volumenét, nálunk viszont csak a hegy és a bor van. Minden látogatót örömmel fogadunk – bortúrára a honlapunkon lehet időpontot foglalni –, és nagy örömmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt két-három évben felpörgött a Somló látogatottsága” – mondja búcsúzóul Sándor, miközben végigmustráljuk a borászat különböző részeit, majd továbbirányít Györgykovács Imréhez. Ő olyan legenda a Somló életében, mint amilyen Fekete Béla: a rendszerváltás utáni időszak maroknyi kis pincéinek egyike az övé, amelyeknek a Somló mai hírnevét köszönhetjük. Györgykovács Imre a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa, a 2012. évben ő lett a borászok borásza. A legendát telefonon érem el, miközben sétálok a bazaltorgonák felé a Somlót behálózó, grandiózus bazalttámfalak szegélyezte úton. „Nézze, én már átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Hetvenéves elmúltam, egy hektárt tartottam meg a gazdaságomból. Nagyon sok a visszajáró, régi vendégem, barátok is gyakran látogatnak el a kis birtokunkra. Bár nagyon szeretném, de új vendégeket nem tudok fogadni, hiszen nincs annyi borom, hogy mindenkit kiszolgáljak, azt pedig nem szeretném, hogy csalódottan távozzon tőlem bárki is.”

A Somlót körbeöleli egyfajta misztikum, mintha a sziklás talaj alatt nagy titok rejtőzne, amely a szőlő gyökerein át érkezik meg a poharunkba.

Györgykovács Imre tudását is a borait kóstolva ismerhetjük meg igazán, amihez a legjobb hely a Szent Margit-kápolnához vezető úton található Somlói Borok Boltja. Kihagyhatatlan betérő, árnyékos, panorámás teraszán nyugodt kóstolóval kezdhetjük a vásárlást, a polcaikon figyelmes válogatást találunk főleg helyi és balatoni, valamint az egyre ritkább Györgykovács borokból.

A fiatal generáció is egyre erősebb a Somló déli lankáin

Legtöbbjük azt az utat követi, amit Györgykovács vagy Fekete mentett át az elmúlt évtizedekben. „Kis családi pincészet vagyunk, és meg is maradunk annak. Több mint 3 hektáron gazdálkodunk, évi 10–12 ezer palackot töltünk. Még egy picit szeretnénk fejlődni, hogy a bevételeink stabilabbak legyenek, de nagy gazdaságot nem szeretnék, mert az mind anyagiakban, mind munkaerőben túl nagy ugrás lenne. Nekünk a legfontosabb cél, hogy jól érezzük magunkat ebben a történetben.” – mondja Barcza Bálint hangulatos vendégfogadó helyükön, a Kőkonyha Borteraszon. A bazaltorgonák tövében vagyunk, a hozzáértők szerint a Somlón belül ezek a legjobb adottságú területek a szőlőnek. Az asztalokon, kőkerítéseken virágzó kövirózsák, poharunkban a pince egyik legkitűnőbb tétele illatozik, egy 2016-os juhfark. „A 2011-es évjáratban jelentek meg az első borok palackban, és már akkor átálltunk az organikus termesztésre, de a borkészítésben is igyekszünk naturálisan gondolkodni. Borainkat spontán erjesztjük, csak ként és derítéshez bentonitot használunk, majd palackozunk. Évről évre ezen belül is próbálok még tisztább irányba menni, tehát alacsonyabb kénszinten tartom a borokat, erjedés után bizonyos tételeket hosszú ideig pihenni hagyok, csak a legvégén kénezem le. Kísérleteztem teljesen kénmentes borral is, de az egyelőre nem vált be. A magunk szórakoztatására sok új technológiát is kipróbálunk, készítettünk 2015-ben pezsgőt is, egészfürtös préseléssel pedig tavaly próbálkoztam először. Kékszőlővel is foglalkozom, ami itt a hegyen egyáltalán nem általános. Van egy apró kékfrankos ültetvényem, ez a fajta mostanában annyira izgat, hogy egy kisebb telepítést is tervezek, de egy ideig megmarad játéknak.”

Somlóra érkezzünk felkészülten!

Legkisebb borvidékünkön nagyon sok látnivalót, pincészetet, vendégházat, borbisztrót és éttermet is találunk, ami több napos látogatáshoz is bőséges programot kínál. Fontos azonban kiemelni, hogy itt nem a badacsonyi vagy a villányi borturizmust találjuk, mert a hegyet még nem látogatják annyian, hogy a borászok hétköznap is nyitott pincékkel várják a beeső kirándulókat. Barcza Bálint is kiemeli, hogy többször találkozott kifejezetten csalódott emberekkel, akik előzetes bejelentkezés hiányában nem tudtak pincét látogatni, mert a borászok a szőlőben dolgoztak. „Az a legrosszabb nekünk, amikor valaki csalódva megy el a hegyről.

„Ezért nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy itt vagyunk, nagy szeretettel várunk mindenkit, de kérjük, hogy előre jelentkezzenek be, mert akkor össze tudjuk hangolni a napi munkát a vendégek fogadásával.”

„Nálunk nincs akkora tömegturizmus, hogy megérje napi szinten nyitva tartani és erre alkalmazottakat fizetni, de bejelentkező és visszajáró vendégeink pont azt szeretik a legjobban, hogy megmaradtunk eredetinek, és személyesen velünk találkozhatnak.”

A hegyen nagyon sok kiváló pincészetet találunk a nagybirtokos Kreinbacher és Barcza Bálinték családi borászatán kívül is, ilyenek például a Somlói Apátsági Pince, Kolonics Pince, a Somlói Vándor, a Kőfejtő borászat vagy Spiegelbergék csodálatos terasza a Margit-kápolna mellett, hogy csak néhányat említsünk. Ne feledjük: utazás előtt néhány nappal telefonon, e-mailen vagy a weboldalon keresztül jelentkezzünk be hozzájuk, ha teljes „Somló-élményt” szeretnénk.

Hangszereken szólva

„Azoknak ajánlom, akik a klasszikus pszichológiai módszerek mellett más ösvényeket is felfedeznének az önismeret felé vezető úton” – így hirdette magát nemrég egy művészetterapeuta, aki biztos abban, hogy a szorongások feloldásában a kreativitás is hű társ. A legtöbbünk által ismert terápia esetében a szakember tudatosan irányított beszélgetéssel segíti a megviselt pácienst. A különböző művészeti ágakra építkező ülésekkor viszont ütős-, fúvós vagy billentyűs hangszerek, élénk, netán pasztellszíneket sorakoztató színpaletta, esetleg fiolákba rejtett illatok kerülnek elő. Az európai emberekhez gyakran keleti közvetítéssel jutottak el az alternatív stresszkezelő és egészségmegőrző módszerek – sokan ismerik nálunk is például a tibeti hangtálakon játszott muzsika hihetetlenül megnyugtató, lelket átmosó, felüdítő hatását. Az európai kultúrkör is kifejlesztette saját művészeti gyógymódjait, például a zeneterápia közel egy évszázados múltra visszatekintő, tudományosan is igazolt gyógymód. Sőnfeld Mátyás, a Magyar Zeneterápiás Egyesület elnöke sem restell hétköznapi tárgyakból hangszert kovácsolni a gyerekekkel, például gumiabroncsdobot.

A zeneterápia sokrétű módszer: az egészséges egyén önismeretének fejlesztésétől kezdve a gyógypedagógiai foglalkozásokon át a pszichiátriáig szinte bármely segítő, támogató területen használható, kortól és nemtől függetlenül.

Nevével ellentétben nem feltételez muzsikus vénát a pácienstől. „Mivel folyamatos lüktetésben élünk, és a zene, a hang, a ritmus, a dallam képes leképezni, tükrözni a viselkedésünket, a módszer elemi szinten fejti ki a hatását” – mondja Mátyás, aki gyógypedagógusként hosszú évek óta alkalmazza a zeneterápia eszközeit.

A módszer manapság egyre elterjedtebb, széles körben alkalmazzák pszichiátriai ellátásban, demenciával élők számára, mozgásterápia során vagy a gyógypedagógiában. „Az igény nő, már többen ismerik fel a zene jótékony hatását, miközben lassan az is köztudottá válik, hogy miért nem csinálhat bárki zeneterápiát, miért fontos, hogy a terapeuta a zene mellett az emberi pszichét, saját magát és a kompetenciahatárait is jól ismerje” – tudjuk meg Sőnfeld Mátyástól. A hatékonysághoz szükség van szakemberre és rendszerességre: hetente, kéthetente tartott foglalkozásokkal lehet elérni eredményt, ami végső soron a belső feszültségek oldása.

Valljunk színt!

Ahogyan az akusztikai ingerek, úgy a vizuálisak is hatással vannak ránk. „A fényt nemcsak látásra használjuk, hanem szervezetünk bonyolult működésének szinkronizálására is, többek között összefügg az alvás és az ébrenlét ritmusával, a növekedéssel, a szexuális ciklusokkal és a hormonális változásokkal” – állítja Földvári Melinda színszakértő. Ennélfogva érthető, hogy a napfény hiánya, a hosszú sötétség miért válthat ki depresszív hatást, míg mi az oka annak, hogy a színek gyógyító hatásának egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a közvélemény.

Ugyan mi nem fotoszintézissel táplálkozunk, mint a növények, de jó tudni, hogy életünkhöz hozzátartoznak a színek, amelyek az élő szervezet egészére hatást gyakorolnak.

Gondoljunk csak az újszülöttkori sárgaság gyógyítására, amelynek egyik módja a kékfény-kezelés (a ruhátlan újszülöttet az inkubátorban UV-fényt sugárzó lámpa alá fektetik). „Kísérletek igazolják, hogy a színes környezet, illetve a színes fények különböző reakciókat váltanak ki. Az ultraibolya-sugarak például teljesítményfokozó hatásúak, a vörös fény a véráramlást fokozza, de a gyomor- és bélműködést is befolyásolják a színes fények. Míg a vörös és zöld környezet csökkenti az étvágyat, addig a sárga általában növeli.” Persze a választott színek hosszas szemlélése nem fogja egy csettintésre előidézni a kívánt változást, erre leginkább speciális körülmények között van lehetőség, kellő ismeretekkel rendelkező tanácsadó jelenlétében.

Illatos terápia

„Jó látni, ahogy olykor visszakanyarodunk a természetes gyógymódokhoz!” – ezt már dr. Takács-Tóth Diána vegyész, termékfejlesztő kémikus mondja, aki illatokkal oldja az élet kisebb-nagyobb elakadásait, de a fizikai fájdalmakra is megoldást kínál. A fennmaradt források arra utalnak, hogy az aromaterápiát Kr.u. száz évvel már előszeretettel alkalmazták – igaz, akkor még nem így hívták – a gyógynövényekkel dolgozó orvosok vagy javasasszonyok.

„Gondoljunk bele, milyen gazdag botanikai világot ismerünk, nem csoda, ha az emberek minden időben bátran támaszkodtak a növények »tudására«. Bár volt egy időszak a II. világháború után, amikor itt, Európában elfordultunk a természetes szerektől, mivel a szintetikumok olcsó alternatívának bizonyultak a természetes megoldásokkal szemben, de hamar rá kellett döbbennünk ezeknek a nem várt egészségkárosító hatásaira (például a sokféle allergiára). Így kanyarodtunk vissza a természetes gyógymódokhoz, olyannyira, hogy mára divatja van – mondja, és már sorolja is az illatterápiával elért eredményeit. – Nagy sikerélmény volt, amikor egy nyugtalanul alvó kisgyermek szüleitől kaptam köszönőlevelet, amelyben leírták, hogy kisfiúk életében először aludta át az éjszakát a mandarin-illóolaj párologtatásának hatására, így ők is évek után először aludtak egy jót” – emlékszik vissza Diána, aki fontosnak tartja a történetet, mivel a módszer sokoldalúságát igazolja, akárcsak az, amikor az illatoknak köszönhetően enyhültek egy hölgy teniszkönyökkel járó ízületi fájdalmai.

Ahogy más módszerek esetében, itt is fontos szerepet kapnak a kérdések.

A segítő tevékenység akkor kezdődik, amikor a szakember előzetes információkat gyűjt, majd azok alapján illóolaj-keveréket készít az állapot javítása érdekében, miközben szem előtt tartja a páciens helyzetét. „Egy nyugtalan embernek, aki nehezen alszik és alacsony a vérnyomása, nem ajánlom a stresszoldó orvosi levendula-illóolajat, mert az vérnyomáscsökkentő hatású. Vagyis ahhoz, hogy eredményt érjek el, ismernem kell az olajok ellenjavallatait is, hogy a segítő szándék ne csak szándék maradjon.”

Amikor az illóolaj-szakértő „páciensről” beszél, széles skálát ért alatta, különböző nemű és korú embereket, hiszen a legtöbb esetben hatékony megoldást ígérnek az illatok – kivéve a várandósság első harmadában. A módszer az egészségmegőrzés területén, akut megbetegedésekben és még a súlyosabb esetekben, akár hospice vagy gyász feldolgozásában is javasolt. Szintén aranyszabály, hogy képzett szakember adjon tanácsot, hiszen az illóolajok kémiai vegyületekből tevődnek össze.

Az pedig, hogy kinek melyik módszer lehet a befutó, egyáltalán mikor érdemes kipróbálni, az egyének helyzetétől függ. Viszont a nyitottság minden esetben elkél.

Hogyan képes közreműködni egy anya tulajdon vére kínzásában? Miként huny szemet a borzalmak fölött, miközben sztárpszichológussá avatják a gyermekközpontú nevelés első, bántalmazás ellen is síkraszálló, forradalmi írásáért? A családi erőszak a szemünk előtt zajlik, mi pedig nyugodt lelkiismerettel sétálunk el mellette.

Átörökített minták

Húsz éve jelent meg magyarul Susan Forward Mérgező Szülők című könyve, amely gyakran hivatkozott alapművé vált a szakmában. Örültem anno ennek a könnyen érthető, átélhető, sőt, nehéz témája ellenére élvezhető ismeretterjesztő alkotásnak. Nem gondoltam, hogy két évtized múlva még mindig ugyanezekkel a problémákkal találkozom a pszichológusi rendelőben.

Azóta hazánkban is kutatott területté, majd közismertté vált a nemzedékek közötti áthagyományozódás motívuma. A bántalmazott gyerekek többsége minden fogadkozása ellenére újra és újra megismétli azokat a hibákat, amelyeket saját szülei követtek el vele szemben. Egyszerűen azért, mert ösztönösen nem bír másként cselekedni. A tudatos, átgondolt viselkedéshez az elköteleződésen túl óriási belső munkára van szükség.

Amikor találkozom olyan emberrel, aki képes megtörni a mérgező mintázatot, mély tiszteletet érzek iránta. Úgy vélem, nagyobb kincset adományoz leszármazottainak, mintha jelentős vagyont hagyna hátra.

Mit jelent a családon belüli agresszió?

A családon belüli erőszak bármelyik tag ellen irányulhat, most azonban a gyermekekkel szemben elkövetett formáit vesszük sorra. Léteznek olyan szülők, akik egyszerűen nem képesek megfelelően kielégíteni egy gyermek alapvető szükségleteit. Tehetetlenek, segítségre szorulnak, és önmaguk ellátására sem alkalmasak. Szenvedhetnek valamilyen testi betegségtől, mentális zavartól vagy függőségtől. Mások ugyan gondoskodnak gyermekük fizikai igényeiről, ételt, italt, fedelet biztosítanak számára, ám érzelmileg elérhetetlenek vagy bántalmazók.

Azok pedig, akik saját céljaikra használnak egy ártatlan lelket, visszaélnek gondviselői hatalmukkal. Bántalmazásnak minősül a gyermekkel szemben elkövetett fizikai és szexuális erőszak, az elhanyagolás és az érzelmi terror. Utóbbi többnyire a verbális bántalmazás kategóriáit meríti ki, amely a bántalmazott önértékelését, önbizalmát, végső soron emberi méltóságát zúzza porrá.

Áldozatsorsok

A bántalmazott gyerekek családjai vagy szétesett családok vagy épp ellenkezőleg, túlságosan zártak a külvilág felé. Előbbi esetben a kiskorú akár 10-11 évesen felnőtt­szerepek hurcolására kényszerül, amelyekkel nyilvánvalóan képtelen megküzdeni, és kudarcot vall. Az ilyen, parentifikálódott gyermek egész életében túlzott felelősséget vállal másokért, feladja saját igényeit és gyakran kerül vesztes pozícióba. Alkoholista, szerfüggő szülők gyerekei nemritkán választanak olyan párt, akinek megmentőjévé válhatnak. Esetleg segítő foglalkozást, ahol saját határaikat nem pontosan érzékelve, túlzottan bevonódnak mások életébe.

A zárt családok sajátossága az elkülönülés másoktól. Gyakran szégyenteljes titkokat (börtönviseltség, incesztus, nemi erőszak) őriznek, amelyek napfényre jutásától rettegve magukhoz láncolják gyermekeiket, és nem hagyják őket felnőni.

A közösségtől elzártan nevelkedőknek beilleszkedési, illetve társas-viselkedésbeli problémáik, valamint súlyos szorongásaik alakulnak ki. Elveszítik kezdeményezőkészségüket, izolálódnak, és a perifériára szorulva, magányosan tengődnek.

Magyarországon a korábbi diktatúrák besúgó rendszerétől rettegve a rejtőzködő magatartás egész társadalmi rétegeket érintett, így nem csoda, ha nálunk jelentős méreteket ölt a szorongásos-depresszív betegségek, valamint a kilátástalanságból és reménytelenségből származó öngyilkosság. A mai nemzedék is viseli a korábbi traumák következményeit, legyen az holokauszt-szindróma vagy a Gulagra hurcolt áldozatok leszármazottainál megfigyelhető hasonló tünetegyüttes.

Legyen világosság!

Milyen gyógymódok léteznek ilyen mélységű sebek gyógyítására? A pszichés zavarok kezeléséhez hozzáláthatunk a viselkedéses eltérések rendezésével. A bizonyítottan hatékony viselkedésterápiás eljárások képesek a szorongás okozta helytelen magatartásformák felszámolására, a gondolkodásbeli torzulások orvoslására pedig a kognitív terápia az elsődlegesen választandó módszer.

Ugyanakkor a rögzült érzelmi reagálások és magatartási minták megtöréséhez szükséges az értelem mindent bevilágító fénye, a nagyobb összefüggések átlátása, valamint az emocionális átélés segítségével történő korrekció.

Az erre irányuló terápiák szintén igen hasznosak, bár kevéssé elérhetőek. Éppen ezért van szükség olyan művekre, amelyek a katarzis erejével juttatják belátásra a közönséget. Mostanában több ilyen, a Hagyatékhoz hasonló színházi illetve filmművészeti alkotással találkoztam, amelyek igényesen töltik be ezen szerepüket, gyógyírként szolgálva a múlt tragédiái okozta sérüléseinkre.

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

– Nem egy hétköznapi hangszerválasztás a cimbalom. Hogyan sikerült rátalálnod?
– Nem származom tősgyökeres zenészcsaládból, bár anyukám ének-zene szakos óvónőként már akkor sokat énekelt, amikor a hasában voltam. Mindig akadt otthon hangszer, ötéves lehettem, amikor apu csinált nekem egy kis dobfelszerelést NDK-s műanyag székekből, sörösdobozokból. Becsukódtam a szobámba, és sorban ledoboltam a lemezeinket. Aztán Szadán, ahol felnőttem, citerázni, brácsázni, hegedülni tanultam, és amikor a hegedűtanárom, Blaskó Csaba megkérdezte, nem lenne-e kedvem – 13 évesen – cimbalmozni a zenekarában, kipróbáltam a hangszert Béresné Szöllős Beatrixnál az Óbudai Népzenei Iskolában.

Félóra alatt kiderült: mindig is ezt kerestem! Három az egyben-élmény volt, egyszerre produkálhattam ritmust, mint a dobon, akkordkíséretet, mint a brácsán, és dallamot, mint a hegedűn.

A Galga zenekarral aztán autentikus népzenéket játszottunk táncházakban, táncegyütteseknek. Magával ragadott mindez és maga a cimbalom.

– Olyannyira, hogy hamarosan már nemcsak muzsikus voltál, hanem nagy népzenegyűjtő is…
– A Taraf de Haïdouks nevű román zenekar CD-je nyitotta meg előttem az új dimenziókat. A moldvai csángó zenéhez hasonlított, cimbalommal. Később Johnny Depp meg Brad Pitt kedvencei is lettek, olyan jól muzsikáltak! Amikor megtudtam, hogy a moldvai csángók is használtak cimbalmot, a négyütemű Trabantommal nekivágtam egy 1200 kilométeres útnak Moldvába. A Tatros Együttes dobosa, az ottani születésű Benke Gráci segített cimbalmosokat találni, s ha kellett, tolmácsolni. Hihetetlen élmény volt: mint egy expedíción, gyűjtöttem tőlük a zenéket. A ’90-es években még majdnem százezer magyar ajkú csángó élt a Szeret-folyó környékén. Mesevilágba csöppentem, épp aratás volt, jártak ki dolgozni, utána este muzsikáltak nekem. De pénzt nem fogadtak el, legfeljebb sört vagy cimbalomverőt. Ha kétszer kértem ugyanazt a dalt az „adatközlőtől” – így hívjuk őket –, másodjára nem ugyanúgy játszotta, improvizált benne. Egy elemes Phillips magnóval rögzítettem, mert olyan helyeken is jártam, ahol áram sem volt. Mivel román zenészek is akadtak, tudtam, milyen dalokat kell kérnem, nehogy csak a nagy román szerzők műveit meg az akkori mulatósokat mutassák.

– Gondolom, a zenékkel együtt a cimbalom mint hangszer történelmében is el kellett mélyülnöd.
– Megtudtam, hogy a cimbalom az 1900-as évek elejétől terjedt el igazán, autentikusan Prágától az égei-tengeri görög szigetekig. 1872-ben a párizsi világkiállításon még nagydíjat is nyert a hangszer. Sőt, kiderült, hogy már az üknagymamám is cimbalmozott, a 20. század elején ugyanis a bécsi úri kisasszonyok zongoráztak, míg a magyarok cimbalmoztak.

Nem én vagyok tehát a félig sváb, félig magyar paraszti családunk első cimbalmosa, hanem Barta Mariska volt! De nemcsak erre döbbentem rá, hanem arra is, hogy ez a hungarikum milyen messzire eljutott.

Persze mindenhol más a stílus. Moldva mint a Balkán kapuja már a lánctáncok, körtáncok vidéke, bolgár, török hatással. Amilyen kifinomult a magyar és cigány zenében a cimbalomjáték, a románoké annyival pattogósabb.

– Hogyan alakult meg a Cimbaliband?
– 1999-ben bekerültünk a Galgával a Magyar Állami Népi Együttes mellé zenélni, ami a műfaj egyik csúcsa. Akkor találkoztam Dresch Mihállyal, aki meghívott a zenekarába dzsesszt játszani. Kevesen űzik a népzenei alapokon nyugvó dzsesszmuzsikát olyan hitelesen, mint ő! Ebből inspirálódva született két szólólemezem, a „Forduló”, majd a „Második forduló”, utóbbi már Pál István Szalonnával, aki ma a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. Amikor bemutattuk volna a második lemezt, a Népi Együttesnek pont fellépése volt, csak engem engedtek el, így rögtönöznöm kellett magam mellé más kiváló zenésztársakból egy csapatot, így jött létre a Cimbaliband. Vertetics Szlobodán harmonikás balkáni zenéket hozott, én belepakoltam némi dzsessz-improvizációt, szemezgettünk magyar, román, szerb népzenékből.

A dalainkat a cimbalom kötötte össze.

– Mindez 2006-ban volt, a mostani felállásotok pedig 2016 óta változatlan. Ki írja a dalokat?
– Elsősorban én, de épp most dolgozunk egy olyan lemezen, amelyhez mindenki hozzátesz, a címe az lesz: „Szabadon”. Főleg improvizációról szól majd. 2009 óta játszom együtt a még mindig csak 26 éves Solymosi Máté hegedűssel, aki tavaly megnyerte a Roby Lakatos Improvizációs Hegedűverseny különdíját a legjobb népzenei interpretációért, ami óriási elismerés egy nemzetközi mezőnyben! Ezen is felbuzdulva készül ez az új album, amelynek irányát a Dresch Mihállyal töltött idők is meghatározzák. Misi talán nem is tudja, anno milyen nagy hatással volt rám!

– Mikor jön ki a „Szabadon”? Úgy tudom, a járvány miatt van egy kis torlódás a lemezeitekben.
– A nemrég elkészült „Gipsy Fushion” című albumot sem volt még lehetőségünk bemutatni, vagyis előbb az kerül sorra. A fushion mozaikszó a fusion-ből és a fashion-ből jön, a lemez témája pedig a Kárpát-medence nagy roma dívái által előadott dalok feldolgozása. Van rajta cseh, szlovák, makedón, román, bolgár nóta – amerre csak a cigányság tevékenykedett –, de persze nagyecsedi magyar dallamok is. Az erdélyi származású Horváth Alexandra énekli őket, aki Őrkőn, Sepsiszentgyörgy azon magaslati pontján nőtt fel, ahol a nagyszerű muzsikus-énekes romacsaládok laknak. Egyenesen onnan hozta az attitűdjét, a tehetségét. Ezután, azaz év végén vagy jövőre jöhet majd a „Szabadon”.

– Figyelem, hogy mindig van egy koncepció, egy szál, amelyre felhúzzátok egy adott lemez dalait. A tavaly kiadott, Fonogram-díjas „Iram” című korongnál mi volt ez?
– Azon ugye Danics Dóra énekelt, a zenéket én írtam népzenei alapokra építve. A magyar népzene öt nagy vidéke: Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély, Moldva mindegyikéből legalább két dalt választottam – lehetőleg régi magyart –, ezeket dolgoztuk fel improvizatívan, dzsesszesen, balkáni hatásokkal. Igazi world music, amely alapvetően magyar értékekből indul ki.

Nagyon különleges nép vagyunk, talán a világon nincs még egy, amelyik így megőrizte volna a kultúráját!

Köszönhetően Kodálynak, Bartóknak és a táncházmozgalomnak, amely megállította az idő kerekének forgását, s a lehető legautentikusabban elmentette a 20. században még meglévő népzenei értékeket. A Cimbaliband ezeket a megmentett értékeket építi be a saját repertoárjába. Az adatközlők is így csinálták valaha: amit hallottak egy lakodalomban a másik hegedűstől, azt utána a saját arcukra formálták.

– Danics Dórával hogyan indult az együttműködés?
– 2016-ban kezdtünk vele dolgozni, amikor a korábbi állandó énekesnőnk kiszállt, Dórit pedig hallottam élőben, és nagyon tetszett, amit a hangjával tud. Korábban már az édesanyja, Bach Szilvia adottságai is lenyűgöztek. Dóri hangja is hasonlóan karakteres, ám más stílusú, még dögösebb! Azóta állandó vendégénekesekkel dolgozunk, ő az egyik. Amikor nincs velünk énekesnő, akkor én és a dobosunk éneklünk, a „Szabadon” lemez is így készül, de azon ugye nem az ének lesz fókuszban.

– Kik járnak Cimbaliband-koncertekre?
– Eleinte inkább az autentikus magyar népzenét kedvelő közönség jött, aztán született egy-két populárisabb nótánk, például a „Balatoni nyaraló”, amelyik a dunántúli ugrós és a jamaikai ska-zene szerelemgyereke. Egy olyan közönségréteget érintettünk meg vele, amelyiket addig nem. Elkezdték nézni a videóinkat, eljöttek a koncertekre. Nagy dolog, ha sikerül ezeket a magyar és balkáni népzenei alapokat vegyítő cimbalmos szerzeményeket – dzsesszel megfűszerezve – sokakhoz eljuttatni.

Az „Iram” lemezről írták valahol, hogy mi vagyunk a legpoposabb népzenekar vagy a legnépiesebb popzenekar. És nekem is mindig meglepetés, hogy kiket érünk el a zenénkkel!

– Mi lenne ezen a téren a cél és az üzenet a hallgatóság felé? Ha úgy tetszik, az ars poetica.
– A népzene mindig is a népnek szólt, és a nép ajkán is íródott. Nem „csak” ahhoz a 200 ezer emberhez szólunk tehát, akik amúgy is népzenekövetők. Ha a többiek közül ezerből csak egy azt mondja, hogy „de hát már a nagyapámék is ilyeneket énekeltek”, és egy kicsit a magáénak érzi, már mindenki nyert. A törököknél vagy Romániában ezek az elemek alapból beépültek a könnyűzenébe, az a furcsa, ha a rádióból nem ilyesmi szól. Nálunk viszont amerikai trend van, vagyis az a könnyűzene, ami onnan jön. A népzenére sokáig azt mondták: „ciki ez a népieskedés, inkább kikapcsolom”. Mára sokan tettek azért, hogy büszkék legyünk erre a kincsre is, jó, hogy sikerült megmenteni. Szerintem fontos továbbadni a megőrzött formában, de feldolgozva is! Megnyitni vele a fiatalokat e felé a világ felé. Ha nagyon szigorúan az autentikus regulákat követjük, arra nem biztos, hogy olyan önfeledten kezdenek el bulizni, ám ha belecsempészünk szabadabb elemeket, akkor talán elérjük, hogy egy mai húszéves srác autójában is magyar gyökerű zene szóljon munkába menet.

„Jó érzés volt egy kicsit hősnek lenni” – Eszenyi Balázs, ápoló

Balázs egy hónapig ápolt idős koronavírusos betegeket a Szent János kórházban, jelenleg pedig a Kútvölgyi kórházban. „Az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztam, ami mind fizikálisan, mind lelkileg megerősített. A kórházban tizenkét órán át kellett viselnem a védőruházatot, egy alkalommal 24 óráztam is, szó szerint izzasztó volt. A bepárásodó búvárszemüvegben pedig úgy éreztem magam, mint egy rövidlátó, akin nincs szemüveg.

Nem tapasztaltam különbséget a COVID-os és más páciensek ápolása között. Elég jól viselték az állapotukat, inkább azt élték meg nehezen, hogy nem látogathatják őket a szeretteik.

A dél-pesti szociális otthonból hozzánk kerülő idős és félig mozgásképtelen betegek ellátása már több energiát igényelt. A nehéz helyzetben maximálisan számíthattunk egymásra a kollégáimmal. Az I. Belgyógyászati Osztályon dolgozókkal olyanok vagyunk, mint egy nagy család, a járványhelyzet csak még inkább összehozott minket, nagyszerű volt velük a csapatmunka.”

A fiatal ápoló három éve dolgozik az egészségügyben, és az átéltek hatására még elhivatottabbá vált szakmája iránt. „A vírus előtt sokszor tapasztaltam lenézést, megesett, hogy csúnyán beszéltek velünk a betegek és a hozzátartozóik, a koronavírus viszont felnyitotta az emberek szemét, hogy szükség van az ápolókra. Volt, hogy tapsoltak nekünk, a kórházzal szomszédos épület ablakán pedig szív alakú kivilágítással mondtak nekünk köszönetet. Jó érzés volt egy kicsit hősnek lenni.”

„Tartunk tőle, hogy kevesebb embert tudunk ellátni” – Mundrucz Szilvia, szociális munkás

Szilvia, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa egy hajléktalan férfiak számára fenntartott éjjeli menedékhelyen dolgozik. A vészhelyzet kihirdetésével a szállót és az intézményhez tartozó nappali melegedőt is be kellett zárniuk.

„Zárt térben gyorsabban terjed a vírus, és a hajléktalanok rossz egészségügyi állapotuk miatt a veszélyeztetett réteghez tartoznak – sokan tüdőbetegek –, így fokozottan elővigyázatosnak kellett lennünk. Rendszeresen mértünk lázat, 1,5 méterre helyeztük egymástól az ágyakat, és minimalizáltuk a személyes kontaktussal járó teendőket. Mivel nem tartózkodhattam kis térben összezárva a klienseimmel, nem volt lehetőségem azt a munkát végezni, amit szoktam, ettől függetlenül volt bennem egy kis félelem, hogy tudtomon kívül megfertőzöm a lakókat. A hivatalok bezárása miatt az álláskereséssel kapcsolatos ügyintézésben sem tudtam segíteni őket, helyette például kimostam a maszkjukat.”

Azok, akik nem járnak el dolgozni, nem hagyhatták el az épületet, és a Szeretetszolgálat gondoskodott ellátásukról. Emiatt feszült hangulat uralkodott a házban, amit különböző programokkal igyekeztek enyhíteni, például filmmaratont szerveztek a hajléktalanoknak. Ennek ellenére előfordultak kisebb konfliktusok. „Az egyik férfit át kellett helyezni egy másik intézménybe, páran pedig inkább kiköltöztek, mert nem bírták a bezártságot.”

„Látva a lakókat, átértékeltem a saját helyzetemet: ugyan rossz volt, hogy nem találkozhatok a szeretteimmel, de én legalább szabadon mozoghattam, míg ők hetekre a házban ragadtak.”

A szállón továbbra is óvatosak: az ágyak egyelőre nagyobb távolságban maradnak egymástól, ugyanúgy lázat mérnek, maszkot viselnek, és kétóránként fertőtlenítenek. A nappali melegedő újra kinyílt, de egyszerre csak tizenöten tartózkodhatnak bent. „Novembertől, a nagy hideg beköszöntével jellemzően olyanok is felkeresik a szállót, akik egyébként nem szokták, így tartunk tőle, hogy egy következő hullám esetén kevesebb embert tudunk ellátni. Az utóbbi hetekben megnőtt a félelem az utcán élő hajléktalanokkal szemben, kevesebb élelmet és pénzt kaptak, holott ők még jobban is betartják a másfél méteres távolságot, mint azok, akik zárt légtérben tartózkodnak. Az utcán élőkre fokozottan oda kell figyelnünk.”

„Tetszett, hogy kicsit megállt az idő” – Illés Fanni, paralimpikon úszó

Fanni, a Vasas SC világ-és Európa-bajnok paralimpikon úszója épp a nyári tokiói paralimpiai játékokra készült, amikor Magyarországra is megérkezett a járvány. Az otthon töltött hetek után olyan érzés volt újra a medencében úsznia, mintha három év mozdulatlanságból kelt volna fel.

„A vírus miatt minden idénre tervezett versenyt és edzőtábort elhalasztottak, köztük a paralimpiát is. Ez eléggé megnehezíti a felkészülést, hiszen cél nélkül nagy kihívás végig motiváltan dolgozni. Összesen hat hetet hagytam ki, ezalatt csak itthon, a lakásban tudtam edzeni: majdnem mindennap kondiztam, illetve folytattam az étrendemet. Úszás nélkül viszont elég nehéz formában tartani az úszóizmokat, nem beszélve arról, hogy a vízérzékelésem is teljesen elhagyott: ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint hogyha valaki három évig feküdne, és utána újra kellene tanulnia járni.”

„Négy hétre volt szükségem, hogy újra magabiztosan mozogjak a vízben, és most már csak edzenem kell sokat.”

Fanni a karanténban töltött időt igyekezett előnyére fordítani. „Olvastam, és sok olyan dolgot csináltam, amire egyébként úszás mellett nem sok idők jutna. Tetszett, hogy kicsit megállt az idő, és nekem is meg kellett tanulnom lassítani, időt tölteni saját magammal. Az is tanulságos dolog volt számomra, hogy az alapvető higiéniára jobban oda kell figyelni, elvégre az egészségnél nincs fontosabb dolog az életben. A járvány okain viszont nem gondolkozom, szerintem a miértekre később kapjuk meg a választ.”

„A férjem olykor a garázsban bújt el, én pedig a fürdőszoba ajtaját zártam magamra” – Földeáki Éva, köztisztviselő

A nagycsaládos Éva és férje kettő, öt és hatéves gyermekükkel ragadtak otthon, ami arra késztette őket, tervezzék újra családi életüket.

„Az első négy hét sok küzdelemmel járt. Én otthonról próbáltam végezni a munkámat, a férjem viszont vállalkozóként átmenetileg bevétel nélkül maradt, ami lelkileg és anyagilag is megterhelte a családot. A veszélyhelyzet ideje alatt továbbra is kaptam a gyedet, ami segített átvészelni ezt az időszakot. Attól is szenvedtünk, hogy össze vagyunk zárva, és két lépést nem tudunk tenni a fiaink nélkül. Ráébredtem, még sosem voltunk 0–24-ben a gyerekeinkkel, és hiányzott pár óra énidő: a férjem olykor a garázsban bújt el, én pedig a fürdőszoba ajtaját zártam magamra.

Szerintem sok szülő érezte ugyanezt, de nem beszélnek róla, ami hamis képet fest a családok életéről. A fiúk látták rajtunk, hogy feszültek vagyunk, ami rájuk is átragadt, és neveletlenül viselkedtek.

Egy hónap után leültem a férjemmel és a két nagyobb gyerekemmel, hogy megbeszéljük, ez így nem mehet tovább, nem azért szültem őket, hogy veszekedjek velük és rosszul esik, hogy nem fogadnak szót. A fiúk megértették, és ők is elmondták, mi az, ami bántja őket. Előtte sosem volt ilyen, hogy felnőttek módjára beszéljünk meg valamit.”

A családnak ki kellett alakítania egy napirendet, amivel nem mennek a másik idegeire.

„Mivel én hat órában dolgozom, a férjem több házimunkát vállalt, emellett délelőttönként ő játszott a gyerekekkel a szabadban, délután pedig cseréltünk, és én foglalkoztam a fiúkkal. A bevásárlást ugyancsak a férjem intézte, aki az idős szüleimnek is segített ebben. A legnagyobb félelmem, hogy én vagy a gyerekeim átadjuk a vírust a szüleimnek, és emiatt meghalnak, ezért nagyon óvatosak voltunk. A kosarat benejlonoztam, lefertőtlenítettem és kesztyűs kézzel tettem le a kertjükbe, amit ők aztán szintén lefertőtlenítettek és tizenkét óráig nem nyúltak hozzá, mert elvileg eddig él meg egy felületen a vírus. Mivel egy utcában lakunk, a fiaim gyakran átszöktek hozzájuk, ezért meg kellett velük értetnem, ezt most nem szabad, mert súlyos következményei lehetnek. Féltem, hogy megijesztem őket, de fegyelmezetten fogadták, és felfogták, hogy vigyázni kell a mamáékra. Érzelmileg és értelmileg is nagyot ugrottak, ami büszkeséggel tölt el. Ha nagyobbak lesznek, erre az összetartásra és a másokra odafigyelésre fogom emlékeztetni őket az elmúlt időszakból. Ettől függetlenül, ha lehetne, gondolkodás nélkül törölném a veszélyhelyzetet az életünkből.”

„Megtanultam cipőt kötni, és vettünk egy trambulint is” – Ókovács Boróka, óvodás

Szerzőnk, Máthé Zsuzsa kislánya, a hatéves Boróka szerint egy jó és egy rossz oldala is van annak, hogy több hetet otthon kellett töltenie. „A jó oldala az, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel tudok lenni, a rossz oldala pedig az, hogy nem járhatok oviba. Amikor tanulnak és dolgoznak, a Zig and Sharko mesét szoktam nézni, ami egy hiénáról, egy cápáról, egy csigáról meg egy sellőről szól, és a cápa megvédi a sellőt a hiénától, nehogy megegye.”

Boróka számára az is szokatlan volt, hogy nem találkozhat nagyszüleivel. Szülei viszont tartalmas programokat szerveztek a családnak, amelyek nemcsak kellemesnek, de hasznosnak is bizonyultak.

„Megtanultam cipőt kötni, és vettünk egy trambulint is, amiben sokat ugráltam. A konyhában pedig sütöttem pogácsát. Sokat jártunk sétálni a patakpartra, és egyszer felmentünk Zebegénybe. A nagyszüleimmel vezetékes telefonon beszélgetünk, és csak mostanában látogattak meg minket, akkor is csak a kertben voltunk. Nemrég együtt jöttek át az unokatesómékkal és a másik nagyszülőmmel, aki Vácon lakik, ami nagyon jó volt. Rég volt így együtt a család.”

A kislány egy picit fél a koronavírustól, de van, ami jobban megrémítette. „Amikor anya elment dolgozni, én átmentem az unokatesómhoz, Fruzsihoz, akivel játszottunk, de aztán bementünk, mert elkezdett dörögni az ég.”

Melyikünk ne kezdené hegyezni a fülét, ha azt hallja, hogy a kisboltban épp a szomszédjáról beszélgetnek? Vagy ha elcsípi a munkahelyi folyosón a hírt, hogy veszélybe került a fizetésemelés? A pletyka, amely mindig is jelen volt a társadalmi életben, ősi szükségletünk, és messze több mint szórakozás, unaloműzés, netán áskálódás.

Szvetelszky Zsuzsanna–Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete

Aki fecseg neked, fecseg rólad is – tartja a mondás. A pletyka régen a szóbeszéddel terjedt, később az újságok hasábjain is megjelent, mára pedig megtöbbszöröződött a hatásfoka: a digitális világban minden korábbinál gyorsabban termelődik és terjed. Időszerű ez a könyv, amely feltárja a pletyka kulturális és evolúciós gyökereit, összehasonlítja az egyes tudományterületek elméleteit, emellett válogatást kínál az irodalom pletykakincséből. És ami a legvonzóbb: gyakorlati tippekkel is segít, hogyan kerülhetjük el a kompromittáló, kellemetlen, visszás kommunikációs helyzeteket. Vajon felesleges időtöltés a pletyka, vagy komoly lehetőségeket is tartogat számunkra?

A koronavírus-járvány idején egyeseknek megrendült a hite a gondviselő Istenben, mások csak újabb bizonyítékát látták annak, hogy az emberiséget szerető Isten nem létezik. Sokan viszont egyszerűen csak összezavarodtak, szoronganak. Mindhárom típusú olvasónak ajánlanom ezt a könyvet:

John C. Lennox: Hol van Isten a koronavírus idején?

John C. Lennox az Oxfordi Egyetem nyugalmazott matematikaprofesszora, aki filozófiával is foglalkozik. Számos nyilvános vitán védte már a keresztény hitet olyan közismert ateista gondolkodókkal szemben, mint pl. Richard Dawkins. Ez már önmagában is figyelemre méltóvá teszi a szerző személyét. Rövid, mégis tartalmas könyvében a különböző világnézetek fényében vizsgálja a koronavírus-járványt, hogy megmutassa: a kereszténység nem csupán magyarázatot ad, hanem reményt is nyújt. Nem állítja, hogy minden kérdésre tudja a választ, de nem futamodik meg a nagy kérdések elől.

Hitler és a Habsburgok – két olyan családnév, amely szinte minden történelemkedvelőt érdekel. E könyv címe hatásvadásznak tűnik, de nem az.

James Longo: Hitler és a Habsburgok – A Führer bosszúja az osztrák királyi család ellen

Hogyan és mitől alakult ki Adolf Hitler gyűlölete a Habsburg-család iránt? Miért fogadott bosszút az eltűnőben lévő birodalom, valamint a halott főherceg és árvái ellen? A kötetből az is kiderül, hogy mit kellett átélniük azoknak a gyermekeknek, akiknek a vére a nácik szerint túlságosan kék volt, de a Habsburgok szerint mégsem eléggé. Hitler szemében Ferenc Ferdinánd főherceg királyi árvái testesítették meg mindazt, amit megvetett a modernitásban, a huszadik században és az Osztrák-Magyar Monarchia többnemzetiségű, multikulturális birodalmában. Longo egy évtizeden át tartó kutatómunka és interjúk hosszú sora révén tárta fel a Habsburg-leszármazottak történetét, Hitler gyűlöletének gyökereit és a családtagok küzdelmét a Führer ellen.

A gyermekek örökbefogadása mindig társadalmi beszédtéma, mindig érzelmekre hat és állásfoglalásra késztet. Egyre inkább, hiszen a mind gyakoribb gyermektelenség arra készteti a párokat, hogy ezt a lehetőséget is megfontolják. De hogyan lesz ebből egy lebilincselően izgalmas könyv?

Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van. Küzdelmes sorsok — történetek az örökbefogadásról

Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu alapítója a kötetben megszólaltatja az örökbefogadási folyamat minden szereplőjét és gyakorlati útmutatóval is szolgál, de nem (csak) ez a lényege az Akiknek két anyja van című könyvnek. Érzékeny és megrendítő tudósítás egy fájdalommal és küzdelemmel teli élethelyzetről, a szeretetről, az élet nagy kérdéseiről, személyes élettörténeteken keresztül. Szembesít az előítéleteinkkel, segít, hogy közelebb kerüljünk az örökbefogadás világához, hogy megismerjük és megértsük mindazokat, akiket érint. Az örökbeadók, örökbefogadók, örökbefogadottak, nevelőszülők és szakemberek a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. A kötetet az Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet teszi teljessé, amely a jogi hátteret világítja meg, és praktikus információkat gyűjt össze.

Ha fontolgatta már, hogy jó lenne második esélyt adni egy árva kutyusnak a boldog életre, akkor itt az idő: nyár van, ilyenkor könnyebb az egymáshoz szokás, a menhelyek pedig tele vannak jobb sorsra váró kutyákkal. Ám ezt nem lehet felkészülés nélkül megtenni.

Laura Vissaritis: A mentett kutyád – Gyakorlati útmutató az örökbefogadáshoz, képzéshez és az örömteli közös élethez

A népszerű kutyakiképző és kutyaviselkedés-szakértő könyve gyakorlati tanácsokat ad az együttélés megkönnyítésére. A mentett kutyák gyakran szorongással küzdenek, félelmeik vannak, úgy tűnhet, hogy az egész világ fájdalmát a vállukon cipelik. De minden kutya megérdemel egy második esélyt – ez a könyv azt szeretné megmutatni, hogyan tudjuk mindezt a lehető leggördülékenyebben véghez vinni. Egy kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülő kapcsolat kialakítása a cél. Laura Vissaritis sok szükséges tudnivalóval és pszichológiai háttér-információval ellát. Megmenteni egy nehéz sorsú kutyát – bár nem minden esetben könnyű feladat – az egyik legfelemelőbb érzés a világon.

Nem lenne teljes a nyári olvasmányajánlat egy igényesen megírt szórakoztató és érzelmeket borzoló regény nélkül. A „bestseller”-bélyeg nem mindig hátrány – arra utalhat, hogy sokak számára jelentett valódi olvasmányélményt.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Az első szerelem azonban az ő életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Számomra nem a népszerűségi „cunami” a vonzó, amely a regény megjelenését övezte, hanem a szerző személye: Delia Owens eredeti foglalkozása zoológus, természettudományos írásai után ez az első – idős korában írt – regénye.

Lucifer-elmélet

Philip Zimbardo ezekre a kérdésekre kereste a választ, amikor megalkotta a Lucifer-elméletet. Kísérlete előtt is sejtette az okokat: rossz családi háttér, csonka családok, drog- vagy alkoholfüggő szülők, de többet szeretett volna tudni. 1971-ben a Stanfordi Egyetem alagsorát átalakította börtönné. Kiválasztott 24 megfelelő pszichés állapotú fiatalt, két csoportra osztotta őket, börtönőrökre és foglyokra, majd határozatlan időre bezárta őket. A kísérletet azonban hat nap után a börtönőrök brutális viselkedése miatt le kellett állítani. Kifejezetten kegyetlenné váltak a foglyokkal: megvonták tőlük napokig a WC-használatot, rendszeresen lemeztelenítették és bántalmazták őket. Zimbardo szerint a konklúzió elkeserítő.

„Tehát akkor úgy tűnik, hogy az emberek adott szituációban, adott szerepkörben pillanatok alatt kegyetlenné válhatnak. Képes egy alapvetően jó ember is negatív irányba változni meghatározott körülmények között.”

Bebukottak – Káin gyermekei

Gerő Marcell 2014-es Káin gyermekei című dokumentumfilmje Monory-Mész András 1985-ben bemutatott Bebukottakjának három gyerekszereplőjét mutatja be 30 évvel később. Pali, Gabesz és Zsolt, mindhárman emberölést követtek el tizenévesen, majd tettükért évekre, évtizedekre a tököli börtönbe kerültek. Gabesz a nevelőtanárát szúrta le, amikor az erőszakoskodni próbált vele. Palit az édesapja bántalmazta és éheztette rendszeresen, akit egy alkalommal hirtelen felindulásból fejbe lőtt a légpuskájával. Az ígéretes jövő előtt álló Zsolt pedig egy barátját ölte meg, mert az meg akarta erőszakolni a részeg édesanyját. Gerő Marcell azt mondja: „Nem igaz, hogy mindannyian a társadalom pereméről érkeztek, viszont az igaz, hogy bandáztak, rongáltak, loptak és különböző erőszakos cselekményekbe keveredtek, aztán egyszer csak túlléptek egy határt. Gabesznek teljesen normális családja van. A mai napig az anyjával él, és van három testvére. Erős kötelék volt közte és anyja között, csak rossz bandába keveredett, és későn vették észre. Pali is viszonylag normális életkörülmények között nevelkedett, bár az apja sokszor megverte.”

Vajon egyszeri botlás-e a bűnük, vagy a bűnözői hajlam mindig is bennük élt? Zsolt azt mondja, hogy ez valahol a génjeikben van, de a rendező ezt máshogy látja. „Tulajdonképpen az egész filmmel arra kerestem a választ, hogy ilyen helyzetekbe korábban is keveredhettek volna-e, hogy később is lett volna rá esély, hogy hasonló szituációba belebukjanak? Arra jöttem rá, hogy ők nem »gonosz gyerekek« voltak, hanem abban az adott pillanatban reagáltak szélsőségesen.” A rendező egy pszichológiai jelenséggel magyarázta ezt.

„Egy pszichológustól hallottam az úgynevezett kisülésről. Ez az állapot, amikor az agy nem is tudja, hogy tulajdonképpen mit cselekszik, ezért később sem tudja rekonstruálni. Hirtelen felindulásból kikapcsol az agy.”

Gyerekkatonák

Kikamba Kinhansában, Kongóban született. Édesanyját korán elveszítette. Édesapja nevelte fel őt és négy testvérét. Állandóan éheztek és féltek, ezért önszántából úgy döntött, hogy tizenkét évesen katonának áll, csatlakozik a kormányellenes erőkhöz. Öt évet töltött a katonaságban, ami egy háromhetes kiképzéssel kezdődött. A kiképzés lényege az volt, hogy gondolkodás nélküli elkötelezett harcost faragjanak belőle. Három alapvető dolgot kellett elsajátítania: a parancsok fenntartás nélküli teljesítését, a fegyverek használatát és a gyilkolást. Ezzel a tudással öt éven keresztül könyörtelenül gyilkolt, erőszakolt, mindezt kábítószer hatása alatt.

Kikambának szerencséje volt, mert sikerült megszöknie, és menedéket talált egy nemzetközi szervezet táborában, ahol több ezer társával együtt pszichológusok kezelték, írni, olvasni és szakmákra tanították.

De nem mindenki ilyen szerencsés. Az „új háborúk” fegyveres erőinek 80 százalékát gyerekek alkotják, és közülük nem mindenkinek sikerül elszökni.

Ezek a gyerekek is sokszor erőszakos környezetben nevelkednek, gyakran tapasztalnak bántalmazást, és maguk is követnek el durva cselekményeket. A „katonaságban” pedig a folyamatos, traumatikus stressz hatására pszichéjük eltorzul, megbetegszik. Az erőszak először ijesztő, félelmetes, aztán nemcsak hogy normálissá, megszokottá válik számukra, hanem egyenesen izgalmas, kívánatos lesz. Az agresszió iránti étvágyuk megnő. Ráadásul a gyerekeknek nincsen félelemérzetük, gyakorlatilag érinthetetlennek hiszik magukat. Gyorsan tanulnak, hajtja őket a bosszú, nem tartoznak senkiért felelősséggel, sok esetben nincs is hova hazatérniük, így feltétlen hűséggel adóznak a vezetőiknek, és képesek bűntudat nélkül, kegyetlenül gyilkolni. Elhitetik velük, hogy harcosnak lenni vonzó dolog, hiszen élet-halál urai. Arról nem is beszélve, hogy költséghatékonyabbak, hiszen zsoldra sem tartanak igényt.

Szilasi Ildikó, az Afrika-Magyar Egyesület munkatársa, aki maga is többször járt Kongóban, és foglalkozott gyerekkatonákkal, azt mondja: „Ezeknek a gyerekeknek teljesen eltűnik a normális életvitelük. Személy szerint én nem találkoztam a katonák között olyannal, akit bűnbánat vagy lelkiismeret-furdalás emésztett. És nem azért, mert ezek a gyerekek gonoszabbak, hanem mert a kitörés, a valahová tartozás megtapasztalását egyetlen lehetőségben látják: ha fegyvert ragadnak. Önként, a családjuk kiirtása miatti bosszúból vagy egyszerűen a napi betevőért csatlakoznak a legtöbben. Fenyítéssel, veréssel, tudatmódosító szerekkel, zsarolással, két-három hetes átnevelőtáborral mossák át az agyukat, és számukra már csak a gyilkolás, a felettesek parancsainak feltétel nélküli teljesítése marad.”

Mitől függnek a választásaink?

Nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy a „bűnözővé válás kizárólag alkati vagy szocializációs kérdés-e”, sőt, valószínűleg a két tényező kombinációja felelős érte.

Az biztos, hogy a nem megfelelő családi háttér és a szélsőséges helyzetek mindenki életét megváltoztathatják.

Solt Ágnes szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa 2012-es disszertációjában szintén azt próbálta megfejteni, hogy mitől függnek a választásaink. Mitől függ, hogy merre indulunk? Kik a felelősek életünk alakulásáért? Miért választjuk a rosszat vagy éppen a jót? 94 interjút készített fiatal- és gyerekkorú fogvatartottakkal. Végül arra jutott, hogy a gyerekkorúak és a fiatalkorúak jóval nagyobb létszámban vesznek részt a bűnözésben, mint ahogy azt az összlakossághoz viszonyított arányuk indokolná. Az általa megkérdezettek háromnegyedéről elmondható, hogy noha családban nevelkedett, otthon az erőszak mindennapos volt, sőt, a legtöbb esetben maguk a gyerekek is bántalmazottakká váltak. Szegény, aluliskolázott, munkanélküli, alkoholista életmódot folytató szüleik és a reményvesztettség miatt az iskola helyett az utcán találták magukat, valamilyen ganghez csapódtak, és bűncselekményekbe keveredtek. Ami szintén érdekes, hogy Solt Ágnes megkérdezte a büntetésvégrehajtási intézetbe kerülő fiatalokat arról, hogy szerintük ki felelős a sorsukért. A srácok négyötöde azt felelte, hogy „a körülmények által kijelölt úton haladtak” idáig.

Káin gyermekei és a gyerekkatonák talán mind áldozatok, és talán volt is választási lehetőségük a jó és a rossz között, és igen, az egyszerűbb utat választották, de ebben a környezetük által teremtett „jó és követendő” példa is közrejátszott.

Egy az iraki–iráni háborúról keringő történet pontosan ezt ragadja meg: 1980 és 1988 között az iraki–iráni háborúban egy kulcsot akasztottak a gyerekek nyakába azzal, hogy „ez a Paradicsom bejáratát nyitó kulcs, ha elestek, egyenesen a mennyországba kerültök.”

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Itthon nyaralni menő

A Magyar Turisztikai Ügynökség arra buzdítja az utazóközönséget, hogy aki teheti, barangoljon belföldön, és maradjon az ország határain belül, ezzel is támogatva a hazai gazdaságot és szolgáltatókat. A legnépszerűbb úti cél továbbra is a Balaton és környéke. Kár lenne azonban, ha hazánk lehetőségeit csupán a Balatonra és annak környékére szűkítenénk le. Összegyűjtöttünk húsz olyan különleges helyet, amely bár világviszonylatban is megállja a helyét, mégis csak kevesen tudnak létezéséről.

20+1 hely hazánkban, amit egyszer mindenkinek látnia kell!

1. Hazánk sivatagja: a fülöpházi buckavidék
Bizony, csak kevesen tudják, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb területű (7400 km²) homokvidéke itt van Magyarországon! A Kiskunsági Nemzeti Park területén található homokterület tele van természeti és kultúrtörténeti látnivalókkal. A sivatagi hangulaton kívül számos lovas tanya, ökogazdaság, tanyamúzeum is vár bennünket.

2. Lélegzetelállító formák: a Balaton-felvidék tanúhegyei
A Balaton-felvidék jellegzetes képződményei a Tapolcai-medence szépséges hegyei: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Haláp, valamint a Balatontól messzebbre eső Somló-hegy, a Kis-Somló és a Ság-hegy, amelyek gyöngysorként ölelik körbe az azúr színű Balatont. A Hegyestű ugyancsak egy tanúhegy a Balaton-felvidéken, a Káli-medence keleti peremén. Egy vulkán egykori kráterében jött létre ez az Európában is ritkaságszámba menő, csodás képződmény. A magma megrekedt, és hűlése során öt- és hatszögletű, 20-40 cm átmérőjű bazaltoszlopokká szilárdult, amelyek orgonasípszerűen, szorosan egymás mellett állva, a hegycsúcs irányában összehajlanak.

3. Festői táj: a Gaja-szurdok és római fürdő
A Bakony számtalan írót, költőt, festőt ihletett és ihlet meg szépségével a mai napig. Bakonynána a Zirci kistérségben található. Leghíresebb része a csodálatos Gaja-szurdokvölgy. A völgy váratlanul összeszűkül, és a patak a két függőleges sziklafal alkotta szurdokba ömlik. Amikor sok eső esik, a Gaja-patak látványosan, bővizűen zuhog bele a sziklákkal körbefogott tavacskába.

4. Karsztforrások világa: a Tatai Fényes Tanösvény
Tatán, a vizek városában sokan az Öreg-tó környékét veszik célba, pedig a Fényes fürdő 30 hektáros természetvédelmi területén fekvő Fényes tanösvény ugyancsak megér egy – ha nem több – látogatást. Az 1350 méter hosszú tanösvény egy cölöpsétányon vezet végig, és 18 állomáson ismerkedhetünk meg a karsztforrások világával. De van itt kilátó, kézi erővel működtethető csónak és egy látogatóközpont is.

5. Akár a Loire mentén is lehetne: a tiszadobi Andrássy-kastély
Ki mondta, hogy pompás kastélyok csak a Loire mentén vannak? Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Tiszadobon, a Tisza partján áll az Andrássy-kastély, amely akár a híres francia folyó völgyében is lehetne. Az épület különlegessége, hogy a négy évszaknak megfelelően négy bejárata, a 12 hónapnak megfelelően 12 tornya, az 52 hétnek megfelelően 52 szobája és a 365 napnak megfelelően 365 ablakszeme van. A múzeum megtekintése után érdemes egy sétát tenni a kertben is, ahol egy lélegzetelállító bukszus-labirintust alakítottak ki.

6. Holdbéli tájon: a Megyer-hegyi tengerszem
A Sárospatak közelében található holdbéli tájat – bármennyire is hihetetlen – emberkéz formálta, a vulkáni eredetű hegyen ugyanis már a 15. században kőbánya működött, ennek helyén, a fejtési gödörben alakult ki egy türkiz zöld színű tó, amelynek ma sokan csodájára járnak. A tó körül 70 méteres sziklafalak magasodnak, lélegzetelállító látványt nyújtva ezzel.

7. A mi Velencénk: a Bokodi-tó lebegő házai
Cölöpökre épült horgásztanyák alkotják a Bokodi-tó úszó faluját, amely már sok fotóst megihletett. Oroszlánytól nem messze található „a mi Velencénk”, a mesterségesen létrehozott Bokodi-tó felett lebegő csodafalu. A helyi erőmű hűtőtavaként funkcionáló tó sohasem fagy be, így nem csoda, hogy a horgászok Mekkájaként emlegetik. Filmet is forgattak itt, a magyar „Utóélet” című kísértetfilm részben itt játszódik.

8. Őseink üzenete: a csarodai református templom
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében igazi bakancslistás látnivaló Csaroda református temploma, amelyre a Középkori Templomok Útját követve a Beregi-síkságon találhatunk rá. A 13. században, a Csaroda-patak közelében, dombra épített templom különlegességei a 13. századi, bibliai témákat ábrázoló freskók, a 17. században föléjük festett népies stílusú, ősi életfás-virágos falfestmények, valamint az 1777-ből származó festett fakazettás mennyezet, amely jelképes ábrák sokasága.

9. Gyógyító, sós vízi élmények: a Szelidi-tó
Aki sós vízi élményre vágyik, az mindenképpen látogasson el a Bács-Kiskun megyében található sekély, sós vizű tóhoz, amely természetes fürdőélményt kínál. Egyedi összetételének köszönhetően kiválóan alkalmas idegrendszeri, hormon- és reumás problémák kezelésére, ráadásul hiányzik belőle a jellegzetes kénes szag is, ami miatt néhányan kerülik a termálfürdőket.

10. Egy szerelem emlékére: a Nádasdy-kastély
Hazánk egyetlen, Tudor-stílusban épült romantikus kastélya egy örök szerelemnek állít emléket Nádasladányban. Zichy Ilona mindössze 24 éves volt, amikor meghalt, de a kastélyt építtető férje, Nádasdy Ferenc minden szobát úgy rendeztetett be, mintha még mindig élne imádott felesége.

11. Jurassic World: az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület
Az ipolytarnóci park igazi Jurassic World, tele izgalmas látványossággal. A vulkáni katasztrófáknak nem szoktunk örülni, de itt igazán áldásos munkát végeztek. Az egykori Pannon-tenger partjairól cápafogak, megkövesedett szubtrópusi fák, egzotikus növények lenyomatai, régen kihalt ősvilági lények lábnyomai kerültek elő. Eredeti helyzetükben, egy izgalmas geológiai tanösvény mentén szemlélhetjük meg mindezt. A Kőszikla ösvény négy kilométeren át hosszú vízmosások, különleges kőzetek, elhagyott kőbányák mentén vezet minket.

12. Ahol a csillagok körbevesznek: Répáshuta
Répáshuta a Bükki Nemzeti Park területén az egyetlen olyan település, amelynek fényszennyezettsége minimális. A csillagos égbolt olyan tisztán látszik, és olyan látványt nyújt, mintha nem is a Földön, hanem az űrben lennénk. Már ezért a különleges élményért érdemes idelátogatni, ezen felül ajánlott felkeresni a falu határában lévő Balla-barlangot és a Balla-völgyi sziklaüreget, az ott talált csiszolt kőkori eszközöket.

13. Kincsem és az aranyszarvas nyomában: Tápiószentmárton és környéke
Aki olvasta vagy látta a Kincsemről, a híres versenylóról szóló történetet, annak kötelező ellátogatni ide! Akárcsak annak, aki a régi mondák, mítoszok nagy rajongója, hiszen az egyik szerint itt állt Attila, hun király fából készült palotája, és innen került elő a híres szkíta aranyszarvas is. Tápiószentmárton nevéhez több különlegesség is kapcsolódik. A település az őskor óta lakott hely volt, ezt a határában 1923-ban feltárt fejedelmi sírból származó pajzsdísz, a szkíta aranyszarvas is tanúsítja. A terület birtokosai közül a legnagyobb hírnevet a Blaskovich família, pontosabban Blaskovich Bertalan szerezte, aki a 19. század első évtizedeiben részt vett a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora című folyóirat megindításában (1822), és jelentősen támogatta a hazai lóversenyzést. Fia, Blaskovich Ernő mezőgazdász alapította azt a híres ménest, amelyben a Kincsem nevű versenykancát is nevelték.

14. Virágos álomvilág: a fertődi rózsakert
A Fertő tó vonzáskörzetében található a fertődi Esterházy-kastély, amelynek parkjában több mint 8000 tő rózsa virágzik, pompás illatárral bódítva el az arra járókat. A franciapark barokk díszkertjében pedig 120 éves tiszafák szegélyezik a sugárutakat, amelyek egyébként azt a célt is szolgálták, hogy a mulatságokból ittasan hazabotorkáló urak bizton visszataláljanak a kastélyhoz. A gyönyörű park mellett maga a kastély is mindenképpen megérdemli, hogy körbejárjuk, és ha tehetjük, egyszer vegyünk részt a kertben megrendezett klasszikus zenei koncertek valamelyikén.

15. Vadregény a négyzeten: a Szigetköz
Magyarország legnagyobb szigetének területén évezredekkel ezelőtt beltenger vize hullámzott. A Duna később itt rakta le a hegyvidékről legörgetett kavicsot, amely több száz méter vastag réteggé állt össze. A folyó Magyarországra érve ágakra szakadt, és szigetek sokaságát hozta létre, így alakult ki ez az egyedülálló vízi birodalom, amelyet a „Duna ajándékának” is neveznek. Ma láperdők, mocsárrétek, ligeterdők borítják. Állat- és növényvilága páratlan! A nedves környezetben rengetegféle kétéltű, hal, lepke és madár talált itt otthonra. A vadregényes táj nem csak a vízitúrázóknak kihagyhatatlan.

16. A világ egyik csodája: Egerszalók sódombja
Egerszalók Egertől 6 kilométerre, a Laskó-patak völgyében található. A településhez tartozó hévforrást 1961-ben fedezték fel, amikor kőolaj után kutattak. A 410 méter mélyből feltörő víz 65-68°C-os. A sódomb a mélyből feltörő termálvíznek köszönheti létét. A feltörő gyógyvíz ugyanis lehűlésekor kevesebb oldott anyagot tud megtartani, ez kicsapódva pedig úgynevezett sódombot hoz létre. Hasonló csak Pamukkaléban (Törökország) és a Yellowstone Nemzeti Parkban (USA) található.

17. Meseerdő: a gemenci erdő
Az ország egyik legszebb, egyúttal a Duna legnagyobb ártéri erdeje 30 kilométer hosszan húzódik a folyó nyugati részén. Holtágai, belső tavai, kisvasútja és egyedülálló vadvilága miatt vétek lenne kihagyni.

18. Vár a felhők között: a füzéri vár
A Zempléni-hegységben emelkedő vulkáni kúp önmagában is felejthetetlen látványt nyújt, a 13. században épült füzéri vár pedig megkoronázza a csúcsot. Ha felkapaszkodunk rá, a sarokbástyáról gyönyörű kilátás tárul elénk a Hegyköz medencéjére, tavasztól őszig pedig a sziklák között nyíló virágokban is gyönyörködhetünk.

19. A palóc Grand Canyon: a Páris-patak szurdokvölgye
A Páris-patak szinte merőleges kőfalakkal körbevett szurdokvölgyét Nógrádszakál községtől északra találjuk, ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, és a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit lehet megcsodálni. A hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölé magasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni. A Páris-patak völgyében bukkantak hazánk első fatörzsbarlangjaira, amelyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak.

20. A magyar Camino: a Szent Jakab út
A magyarországi Szent Jakab zarándokút alapútja Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul, és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz, amely régi korok zarándokútjainak is fontos állomása, megállóhelye volt. Az út olyan látnivalókat érint, mint a zsámbéki romtemplom, a tatai vár, a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A Szent Jakab út Lébényből továbbvezet Ausztria felé, és Wolfsthalban becsatlakozik az egész Európán átívelő, Santiago de Compostelába vivő, hivatalos Camino de Santiago zarándokútba. Ezzel Magyarország is bekapcsolódott az európai Camino útvonalába, és lehetővé vált, hogy Budapestről akár egészen Santiago de Composteláig elgyalogolhasson bárki, akit szíve Szent Jakab útjára hív.

 +1: Lilába borult táj: a tihanyi őslevendulás
Nyáron kihagyhatatlan a Balaton-felvidék 50 éves őslevendulása. A tihanyi levendulatermesztésnek és feldolgozásnak még napjainkban is hagyománya van, amit évről-évre felelevenítenek a levendulafesztiválon. A táj ilyenkor lilába borul, és nyugtató levendulaillat lengi be az egész környéket.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

Mary Shelley 1797-ben, Londonban született Mary Wollstonecraft Godwin néven. Apja, William Godwin anarchista, feminista író és filozófus volt, édesanyja pedig Mary Wollstonecraft, a világ egyik első valódi, radikális baloldali feminista aktivista írónője, akinek volt egy Fanny nevű törvénytelen lánya is egy amerikai tőzsdespekulánstól. Mary Wollstonecraft a szülés után meghalt gyermekágyi lázban, az apa pedig nemsokára feleségül vette a művelt Mary Jane Clairmont-t, aki szintén hozott a házasságba két gyereket, Charles-t és Claire-t.
A kis Mary iskolába nem járt, saját házitanítója volt, aki használható és rendszerezett tudást adott át neki. A családnak azonban sok nehézséggel kellett megküzdenie. A sokféle gyerek és az új feleség nem mindig jött ki egymással, különösen komoly volt a feszültség Mary Jane és a fiatal Mary között. A mostohaanya a saját gyerekeit részesítette előnyben a többiekkel szemben, Maryvel gyűlölték egymást. Ezenkívül állandó anyagi nehézségekkel is küzdött a família, mivel az apa leginkább politikai és filozófiai kérdésekkel foglalkozott, a családi vállalkozáshoz kevés tehetsége volt. Többször előfordult, hogy a csődtől és az adósok börtönétől csak jóindulatú barátok és tisztelők kölcsönei mentették meg.

Költők társaságában 

Az egyik ilyen segítő a huszonkét éves Percy Bysshe Shelley, a később világhírűvé vált költő volt. Radikális politikai eszméi és kicsapongó életmódja miatt 1814-re teljesen elhidegült mind a saját arisztokrata családjától, mind a feleségétől. Ekkor találkozott a szép, tizenhét éves Godwin lánnyal, és viharos, romantikus vonzódás alakult ki közöttük. Mary anyjának sírjánál, egy gondosan megválasztott, holdfényes éjszakán vallottak egymásnak örök szerelmet. Az apa nem kifogásolta a kapcsolatot, már csak azért sem, mert Shelley megígérte, hogy kifizeti Godwin tetemes adósságait. Mivel azonban a fiatalembert gyakorlatilag kitagadta nemesi családja, az anyagi segítség ellehetetlenült, így a szívélyes viszony is megromlott.
Ekkor már megbocsáthatatlan inzultusnak tekintették, hogy a makulátlan hírű lány egy temetőben egy zabolátlan költőnek ajándékozta ártatlanságát.

Mary rossz néven vette, hogy az apja elutasítja az általa is nagyra becsült radikális, jakobinus eszmék szószólóját, a szerelmesek még abban az évben meg is szöktek otthonról, Mary egyik mostohatestvérével, Claire-rel együtt.

Shelley magára hagyta terhes feleségét, és többé nem állt szándékában hazamenni. A kis társaság a háborúban álló Franciaországon átutazva, komoly nélkülözések közepette, állandó veszélyeken keresztül Svájcba menekült.

A romantikus szökés dicstelen vergődéssé változott: kiderült, hogy Mary gyereket vár, mindhárman nyomorogtak és éheztek, így aztán kénytelenek voltak visszamenekülni Londonba. Itt azonban hiába alázkodtak meg, William Godwin megmakacsolta magát, és egy fillérrel sem volt hajlandó támogatni őket. A trió lepusztult albérletekben lakott, állandó nélkülözések közepette próbált megélni, miközben a fiatal költőnek gyakran szó szerint menekülnie kellett a dühös hitelezők elől. Eközben szinte kötelezően élték a romantika lázadóinak intellektuális életét: programszerűen olvastak, művelődtek, és hasonló gondolkodású barátokkal elmés, éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattak.
Ilyen barát volt például egy bizonyos Thomas Jefferson Hogg, aki igen közel került Maryhez, részben Shelley biztatására, aki igyekezett rávenni őket, hogy bizalmas kapcsolatba kerüljenek, ő maga pedig a velük utazó és nyomorgó Claire szeretője lett, miközben Mary hét hónapra megszülte a kisbabájukat. A gyerek hamarosan meg is halt, de Mary szinte azonnal újra teherbe esett, és amikor 1816-ban ismét szült, még mindig csak tizenkilenc éves volt.

A három utazó ekkor a csecsemővel együtt a Genfi-tó partjára utazott, ahol házat béreltek. Ekkor csatlakozott hozzájuk a másik nemesi származású dekadens költő, Lord Byron is Claire szeretőjeként, aki éppen gyereket is várt tőle. Hogy teljes legyen a káosz, Byron orvosa, John William Polidori is velük lakott.

Rémromantika

Ebben a miliőben kezdett kialakulni Frankenstein doktor története. A túlfűtött éjszakai beszélgetések és tavi csónakázás közben kísértettörténetekkel és más borzongató mesékkel szórakoztatták egymást. A szeánszok fokozatosan egyfajta versengésbe torkolltak: azt akarták eldönteni, melyikük tudja megírni a legjobb rémtörténetet.

Mindennap arról kérdezgették egymást, hogy most sikerült-e valami tényleg félelmeteset kitalálni. Ezek az éjszakák adták Marynek az istent játszó tudós ötletét, aki feltámaszt egy halottat, és saját maga hoz létre egy érző emberi lényt.
Genfi-tavi tartózkodásuk alatt megírta a történetet, ami novellának indult, de fokozatosan regénnyé dagadt. Az írónőt a tudós machinációi hatására megrezdülő, majd fokozatosan feltámadó halott gondolata olyan borzalommal töltötte el, hogy hosszú éjszakákon át képtelen volt elaludni, és papírra kellett vetnie a történetet.
A teremtés efféle megcsúfolása, Isten utánzásának gondolata a blaszfémia netovábbjának számított, így a történet a kor horrorirodalmának leghatásosabb darabja lett. Két évvel később kiadták, bár a szerző neve sehol nem szerepelt benne.
A kutatások azóta bebizonyították, hogy Percy Shelley maga is besegített az írásba. Vannak, akik azt állítják, hogy csak stilisztikai kérdésekbe szólt bele, mások szerint gyakorlatilag Shelley írta az egész könyvet. A teljes igazság talán már soha nem derül ki.

Tragédiáról tragédiára

A társaság ezek után megint visszautazott Angliába. Először Mary féltestvére, Fanny lett öngyilkos, majd röviddel utána Shelley felesége, Harriet, aki két árvát hagyott maga után. A költő sietve feleségül vette Maryt, hogy látszólag rendezett életével megkaphassa a gyerekei felügyeleti jogát, de ez nem sikerült: a kicsiket nevelőszülőknél helyezték el. Mary Shelley megszülte harmadik gyereküket is, Claire megszülte Byron gyerekét, majd le is mondott róla a költő javára, miközben a társaság folyamatosan úton volt, ezúttal Itáliában. A tragédiák sorozata folytatódott, a házaspár mindkét gyermeke meghalt: Clara 1818-ban, William 1819-ben.

Mary bánatát a művészetbe fojtotta, több regényt is megírt. Percy Bysshe Shelley is ekkor alkotta élete leghíresebb verseit. Hamarosan megszületett Percy Florence nevű fiuk. A pár alkotott, betegeskedett, szenvedett. Mindketten depresszióval küzdöttek, párhuzamos kapcsolatokba bonyolódtak.

Mary 1822-ben halott gyereket szült, és csak azért nem vérzett el, mert Shelley – ahelyett, hogy megvárta volna az orvost – jeges fürdőbe ültette, és ezzel megállította a vérzést.
Ennek a kaotikus életnek aztán Percy Shelley halála vetett véget. A társaság éppen Észak-Itáliában, egy átalakított csónakházban élt, ráadásul egy új taggal, Jane Williams-szel gyarapodva, aki szintén Shelly szeretője és egyre inkább felesége helyébe lépő múzsája volt. A költő egy kifejezetten neki épített, vadonatúj csónakkal, két barátjával együtt kifutott Liguria partjairól a tengerre, ahol tisztázatlan körülmények között mindannyian megfulladtak. Mary fiával együtt visszautazott Angliába. Sikerült valamiféle szerény apanázst kiharcolnia az apósától, amit ettől kezdve Byron, majd Shelley verseinek sajtó alá rendezésével és regényírással egészített ki. Minden erejével egyetlen életben maradt gyermekére koncentrált, taníttatta, utazgatott vele. Számos regényével ismertté vált, de a társadalom soha nem fogadta be. Magányos és keserű élet után betegen, lebénulva, agydaganatban halt meg ötvenhárom éves korában.
Fia, Percy Florence Shelley megörökölte a bárói címet a kilencvenéves korában elhunyt nagyapjától, békés és kényelmes élet után, hetvenévesen halt meg, mint a világhírű költő egyetlen leszármazottja. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Túlélők podcast a Képmás magazin műsora. Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető negatív fordulatok túlélőivel beszélget, akik tragédiájuk által erősödtek meg. Gyakran bosszankodunk azon, hogy az élet nem mindig felfelé ívelő változás. Ezért is fontos olyanokkal találkozni, akiknek egy- egy válsághelyzetben is megtalálták a lehetőségeket. Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Túlélők podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

 

Mai adásunkat az FGSZ Földgázszállító Zrt., a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának partnere támogatta.