A fortélyokat családja nőtagjaitól, legfőképp édesanyjától és annak testvérétől tanulta; 14 éves korában már önállóan alkotott. Számára nincs lehetetlen: amit a megrendelők kitalálnak, ő megvalósítja. Tagja az Országos Grillázs Szövetségnek, számos díj birtokosa, érmek és kupák tanúsítják rátermettségét.

– Vidám és energikus, nem túlzás azt állítani, hogy ön a nyugdíjasok mintaképe. Mindig is ilyen tevékeny volt?
– Én mindig igyekeztem hasznossá tenni magam. Szerintem nem az évek számítanak, hanem az, ahogyan az idő múlásához és a körülményekhez viszonyulunk. Három gyerek mellett egyébként sem lehetett lazsálni. Jószágaink, kertünk is volt, ezeket bizony mindig el kellett látni, rendben kellett tartani. A tortakészítés mindig jó kis fizetés-kiegészítés volt.

– Hogy lehet a grillázstorta-készítés mesterévé, mindentudójává válni?
– Sok-sok gyakorlással. A torta elkészítése során sok múlik a fantázián, türelmen és a kézügyességen. Eleinte csak egyszerű formákat készítettem, később aztán egyre inkább belendültem, majd pedig jöttek a megrendelések. Közel 20 éve járok versenyekre, alig van olyan forma, amit ne készítettem volna el „égetett cukorból”. Tortáim eljutottak többek között Erdélybe, Németországba, Kárpátaljára, Szlovákiába és Kanadába is.

19 arany-, 6 ezüst- és 4 bronzérmet, valamint több különdíjat is nyertem.

A jászteleki 2001-es versenyen Szent Korona-tortám különdíjas lett, ami óriási megtiszteltetés volt! Sokáig tanulmányoztam a Koronáról szóló könyveket, hogy pontos mását elkészíthessem, az ékköveket gumicukorból raktam ki. Rendszeresen részt veszek kézműves bemutatókon: régebben a tápióbicskei és pándi, jászberényi versenyeken is indultam, részt vettem a szolnoki Pelikán-kupán, Milotán a diófesztiválon, a nagyszabású budapesti Grillázs Majálison a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (ezt manapság már Lajosmizsén tartják minden év május elején).

Az eddigi legnagyobb élményem, hogy 2005-ben részt vehettem Budapesten a Guinness grillázstorta elkészítésében: csapatban dolgoztunk, velem együtt összesen 28 grillázskészítő 4,5 kiló cukorból készített különféle grillázselemeket, amelyeket a végén összeraktunk.

Három méter hatvan centis alkotás lett a végeredmény – ez a hatalmas édesség lett Magyarország legnagyobb grillázs-alkotása.

– Nem izgul a versenyek előtt?
– Jaj, dehogynem! Előző este olyan izgatott vagyok, hogy aludni sem tudok. A versenyeken a tortákat sok szempont alapján értékelik, de a két legfontosabb a külső megjelenés és az íz, hiszen mégis csak élelmiszerről van szó. Nagyon jó érzés, amikor eredményhirdetéskor hallom a nevem, s ha díjjal ismerik el a munkám. Benke László mesterszakáccsal többször volt szerencsém találkozni, mindig szívből gratulált az alkotásaimhoz, jóízűeket nevettünk, beszélgettünk. Az 2001-es jászteleki versenyre – ez volt az első megmérettetésem – a férjem kísért el. Ő szintén kárpitos volt, a munkahelyünkön ismerkedtünk össze. Teljes mértékben támogatta a szenvedélyem. Aztán 2004-re szegénynek elment az összes haja, nem sokkal később el is hunyt. Pont, amikor már egy kicsit könnyebb lett volna az életünk… De vígasztal, hogy van három nagyszerű fiam.

– Ők mivel foglalkoznak?
– Andor fiam CNC esztergályos, eredeti szakmája állategészségügyi technikus, de mire ’89-ben végzett, megszűntek a termelőszövetkezetek, és nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. A középső fiam, Gábor, százados a Magyar Honvédségnél, Irakban szolgált hét hónapig: tavaly augusztusban ment ki, és márciusban, szinte a járvány miatti lezárások előtti utolsó pillanatban jött haza. A legkisebb fiam, Viktor hentes, 22 évesen nősült, párja még az előző házasságából hozott egy kislányt, de született saját közös gyerekük is, Janka, aki most 15 éves. Büszke vagyok mindhárom fiamra, mert szeretnek dolgozni. Férjemmel mindig a jóra neveltük őket, hogy legyenek becsületesek, őszinték, tiszteljék egymást és embertársaikat. Fiatal korukban folyton segítettek nekünk, nyári munkákat is vállaltak, hogy legyen zsebpénzük. Nem jönnek zavarba, ha főzni kell, ha autót kell szerelni, vagy ha kőművesmunkákat kell megcsinálni. A nagyobb ünnepeken el szoktunk menni együtt templomba, mondatunk misét elhunyt szeretteinkért.

– Hogyan képzeljük el a grillázstorta-készítés folyamatát?

– A grillázs cukor és olajos magvak keveréke, ami lehet dió, mogyoró, tökmag, szezámmag, ezen kívül kókuszreszelék. A szezámmag szép sárga, a mák fekete, a dió pedig barna színt ad a cukornak.

Egy közepes méretű torta elkészítéséhez egy kiló cukrot kell felolvasztani méz sűrűségűre, majd miután a masszát levettük a tűzről, 40 deka durvára vágott diót (vagy az említett magvak bármelyikét) és egy kanál ecetet keverünk hozzá. Ezzel kész is az alapanyag, jöhet a formázás. Hogy ne hűljön ki a massza, egy lábasban a sütőben tartom. (A díszítéshez felverek egy tojásfehérjét, hozzáteszek 15-20 deka porcukrot és egy kanál ecetet). A forró cukrot kiöntöm a vizezett nyújtódeszkára, s vizes nyújtófával nyújtom és szabom, vagy pedig beleöntöm a forró masszát olyan (nedves ruhával kibélelt) gipszformába, amit az adott torta alakja megkíván. Az egészet még kiegészítem egy kis nyers krumplival. Pár perc múlva a massza megszilárdul, s a kilógó vizes ruha segítségével ki lehet húzni a grillázst a formából.

– Mit szeret jobban: ha a saját fantáziáját használhatja, vagy ha a megrendelő áll elő extrém kívánságokkal?
– Mindkettőnek megvan a maga szépsége. A kompozíciókat azért szeretem, mert szárnyalhat a fantáziám, igyekszem mindig valamiféle üzenetet közvetíteni. Készítettem már nyitott könyvet tintásüveggel és tintatollal ballagó diákok számára, petróleumlámpát imakönyvvel, szemüveggel és képkerettel, valamint pusztai lovasfogatot. Van, aki képet hoz, és azt mondja „ilyet szeretnék, Terike néni!” Ilyenkor napokig járkálok a házban, s keresem a megfelelő formát.

Volt, aki mobiltelefont, kamiont, télapót, családi házat, favágót vagy láncfűrészt ábrázoló tortát kért, utóbbit egy láncfűrészeket bemutató prospektus alapján készítettem.

Egy varrónő Singer varrógépet akart, de formáztam már bárányt, Eiffel-tornyot, japán gésát, templomot, bölcsőt és még sok egyebet is. Egyszer egy esküvőre pulykaformájú tortát kértek, merthogy a vőlegény pulykatenyésztő. Galamb- legyező- és gólyaformákat ötvöztem, így állt össze a pulykamadár. Egy anyós boszorkányt rendelt, s azt íratta az alkotásra: „A lány mellé kaptál egy boszorkányt is!” A Szent Jobbot sokáig nézegettem a számítógépen, vázlatot készítettem, s csak ezután láttam neki a formázásnak.

– Gyermekei közül viszi-e tovább valaki a családból ezt a szép hagyományt?
– Amikor a tévében divatba jött a Vacsoracsata című főzőműsor, Gábor fiam nagy lelkesen szervezett is itthon egy hasonlót, meghívta a kollégáit, és bevonultak a konyhába. Gábor még grillázst is csinált: egy nyitott könyvet és egy orvosi fecskendőt. Nagyon szépek lettek! Janka unokám sokszor besegít nekem, rendezvényekre is jön velem, de egyelőre önálló alkotást még nem készít.

– Jászboldogházán él és alkot. Az ön számára jászságinak lenni büszkeség?
– Természetesen! A jászsági népről azt tartják, hogy szorgalmas, összetartó, és tapasztalatból mondom, hogy ez valóban így is van. Büszke vagyok arra, amikor felvehetem a jászsági ruháimat. Egyiket magától a polgármestertől kaptam. A grillázskészítő versenyeken is divat lett jászsági öltözéket viselni, és különösen szép tud lenni, amikor a Jász Világtalálkozón 18 jász település képviselői vonulnak a reggeli misére lóháton, Jász-Nagykun-Szolnok megye zászlajával.

– Ha lehetne három kívánsága, miket kérne?

– Először azt, hogy legyen még több unokám. Mert kellenek a gyerekek, kell a zsongás, az utánpótlás!

Másodszor, hogy a gyerekeimnek mindig legyen munkájuk, és örvendjenek jó egészségnek. Harmadszor pedig, hogy még sokáig tudjam készíteni a grillázstortákat, s hogy Janka unokám vigye tovább ezt a szép hagyományt. Igyekszem átadni neki a mesterség minden fortélyát.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

Az Istenélmények sallang nélkül podcast a Képmás magazin műsora. Valódi emberek valódi történetei istenélményeikről. Sallang nélkül. A vendégekkel Tóth-Fazekas Andrea beszélget. Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók az Istenélmények sallang nélkül podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud  csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

 

A Szentszék szóvivője április végén jelentette be, hogy a koronavírus okozta helyzet miatt 2021 szeptemberére halasztják a keresztény világ egyik legnagyobb eseményének számító 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelyet Budapesten rendeznek. Az eseményhez kapcsolódó zarándoklatokat, amelyek Csíksomlyóról, az ausztriai Melkből és a lengyelországi Czestochowából érkeznek majd, szintén egy évvel elhalasztották. A csíksomlyói pünkösdi búcsút is hívek nélkül rendezték meg.

Jelenleg egy zsúfolt strand helyett sokkal biztonságosabb és egészségesebb kilométereket sétálni, ami az immunrendszerünket erősíti, zarándoklatként teljesítve pedig lelkünket is pallérozza. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szemlézzük hazánk főbb zarándokútvonalait, valamint az országon áthaladó, nemzetközi útvonalakat is. Több zarándokútvonalhoz igazolófüzetet is vásárolhatunk. Alapszabály, hogy teljesítés közben és szervezéskor az épp aktuális veszélyhelyzetnek megfelelően, az operatív törzs ajánlásai szerint járjunk el, fokozottan figyeljünk egymásra és idősebb családtagjainkra.

Mária Út

Közép-Európa összes szent helyét túrautak kötik össze. A legnagyobb ezek közül a Mária Út, ez népünk Máriához kötődő szent helyeit (kegyhelyeit, kápolnáit, forrásait) csatolja be az európai zarándokutak vérkeringésébe. Az útvonal kelet-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet, hossza körülbelül 1400 kilométer, amelyet gyalogosan 60 nap alatt lehet bejárni. Ez a 2007-ben indult kezdeményezés első és legfőbb útvonala, azóta viszont több, az egész országot átszelő útvonalat is kiépítettek a szervezők, többek közt Máriagyűdöt, Hercegszántót és Máriapócsot is bekapcsolták a főútvonalba, budapesti végponttal.

A Mária Út honlapján interaktív térkép segítségével részletesen megtervezhetjük zarándoklatunkat, az adatok telefonra is letölthetőek, hogy túrázás közben se tévedjünk le a keskeny útról. www.mariaut.hu.

Magyar Zarándokút

Az Esztergomtól Budapest, Kalocsa, Szekszárd, Pécsvárad érintésével a Harkány melletti Máriagyűdig tartó útvonal teljes hossza mintegy 431 km, kitérőkkel együtt 600 km is lehet. A szervezők március végétől novemberig ajánlják teljesítését, főleg egyénileg vagy kisebb csoportokban, jó tempóban minimum 16 nap szükséges a teljesítéséhez. Zarándokútlevelet igényelhetünk (helyek listája a honlapon). Ha pedig egy 100 kilométeres szakaszt igazolunk, akkor zarándok-oklevelet kérhetünk. Részletes útvonalleírások és egyéb infók: www.magyarzarandokut.hu.

Via Margaritarum, azaz a Gyöngyök Útja

Folyamatosan járható, jelzett útvonal, teljes hossza 760 km és főleg azon középkori országutak vonalát követi, ahol egykor elődeink zarándokolhattak. Lelki ívét az útvonalon található történelmi és szent helyek, valamint Az élet gyöngyei elnevezésű elmélkedésfüzér adják. A Via Margaritarum összeköti a 2006-ban nemzeti szentéllyé nyilvánított Mátraverebély-Szentkutat és Mariazellt. Mindkét irányba járható, a Budapestről Mátraverebélyre vezető közel 180 kilométeres útvonal önálló zarándokutat képez. Helyszínek, útvonalterv és zarándokútlevél beszerzése: www.viamargaritarum.info.

Szent Erzsébet Út

Az északi országrészben lakók számára közeli zarándoklat Sárospatakról Kassáig. Az itthoni szakasz olyan csodálatos helyeket is érint, mint a regéci vagy a füzéri vár és a Zempléni-hegység háborítatlan vadonja. Hagyományosan a pünkösdhétfői szentmisét követő áldással indul az öt napig tartó zarándoklat, de természetesen ezenkívül is bármikor bejárható a középkori hagyományból 2007-ben felelevenített útvonal. www.szenterzsebetut.hu.

Szent Jakab zarándokút

„A Szent Jakab zarándokút úgy született, hogy elindultunk rajta. Jelzések, útleírások és térképek nélkül, csupán a vággyal a szívünkben, hogy el szeretnénk jutni Lébénybe, a Szent Jakab-templomhoz. Eljutottunk. Maga a kijelölt út csak ezután kezdett kiépülni” – írja bevezetőjében Dukát Csilla, a 2009-ben civil kezdeményezésként induló útvonal egyik megálmodója. Az elmúlt több mint tíz évben a Szent Jakab utat hozzákapcsolták az El Camino mozgalomhoz, a szervező Szent Jakab Baráti Kör által kiadott zarándokútlevél ezért érvényes az Ibériai-félsziget Camino útvonalain is, egyszeri zarándoklatra. Magyarországon a Budapestről induló Camino Hungaro, valamint a Tihanyból induló Camino Benedictus útvonalon érvényes. Részletes útvonal‑ismertetések, tippek a sikeres zarándoklathoz itt: www.szentjakabut.hu.

Középkori Templomok Útja

Varázslatos kirándulásra ad lehetőséget hazánk fővárostól legtávolabbi részén, Szabolcs, Szatmár és Bereg többszáz éves, egyedülálló értékeket rejtő templomainak megismerésével. A teljes útvonal érint kárpátaljai és máramarosi helyszíneket is, de a legtöbb látnivaló Magyarországon van, gazdagon fennmaradt román és gótikus freskókkal, fa haranglábakkal, festett kazettás mennyezetekkel és faragott szószékekkel. Az útvonal honlapján részletes leírásokat találunk az egyes templomokról és kápolnákról, falvakra lebontva. Szabolcs-Szatmár-Bereg zegzugos folyói és gondosan karbantartott árvízvédelmi töltései, gyér forgalmú mellékútjai miatt kiváló terep, hogy zarándoklatunkat kerékpárral vagy vízitúrával teljesítsük. Info: www.temple-tour.eu.

A zarándoklás azonban nem egyszerűen utazás, túra vagy kirándulás. A zarándokút lépései elsősorban belső lépések az emberi szív szentélye és Isten irgalmának élő forrása felé.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

 

Pörgetem a netet, kapcsolgatom a tévécsatornákat, hogy többet megtudjak ennek a szörnyű tragédiának a hátteréről. Súlyos betegségre utalnak a hírek. Közben sorra jelennek meg a világklasszis sportoló eredményeinek összefoglalói, szinte az összes portálon a sporttól a gazdaságin át a bulvárig: mindegyik közli, hány meg hány EB-n, világversenyen, olimpián szerzett aranyat és dicsőséget az országnak Benedek Tibor játékosként, csapatkapitányként, edzőként és szövetségi kapitányként.

Pótolhatatlan űrt hagyott maga után a hivatásában, a rajongói szívében éppúgy, mint a családja életében. Fel nem foghatom, csak sejtem, mit élhetnek most át a szerettei, három gyermeke, felesége, szülei... Az ember, ha egy ilyen tragédiával szembesül, akarva-akaratlanul is azonnal a saját életére gondol. A férjem 43 éves, iszonyatos stresszben éli a mindennapjait a munkája miatt, és különösebben nem figyel az egészségére. Tibor csak négy évvel volt idősebb nála…

Benedek Tibor és Epres Panni házassága csodálatos. Tudatosan nem írom, hogy csodálatos volt, mert a kettejük között lévő szerelem örök, és hiszem, hogy egyszer majd újra találkozni fognak.

Egy ideje minden cikket, műsort megnéztem velük kapcsolatban. Amit a házasságukkal, a családjukkal képviseltek, az, úgy gondolom, valóban hiánypótló a mai világban. Mindig is csodáltam azt a fajta békét és harmóniát, ami Panniból áradt Tibor mellett. Többször nyilatkozta, hogy komoly nemzetközi modellkarriert csinálhatott volna, de ő a családanyaságot választotta, mert tökéletesen boldoggá tette, hogy a munkából jelentősen visszavéve gondoskodhat gyermekeiről és a férjéről. Nagy alázat, erő és szeretet kell ehhez! Azt gondolom, isteni ajándék, ami nekik adatott egymás mellett: a szerelemnek, két ember kapcsolatának olyan mélységeit élhették meg együtt, amire sokan egész életükben csak vágyakoznak. Fogalmam sincs, hogy két kicsi gyermekkel hogy lehet felállni egy ilyen tragédiából, de abban biztos vagyok, hogy Panninak sikerülni fog, hiszen a legnagyobb akaraterővel rendelkező pólósunk biztosan nem véletlenül választotta épp őt élete társává.

Kedves Tibor! Köszönünk mindent! A büszkeséget, a számtalan közösségi élményt, ahogy összekapaszkodva szurkolhattunk neked, nektek a meccseket nézve!

Köszönjük, hogy fiatalok ezreinek követendő példát mutattál az életeddel, és tanítottad a jövő olimpikonjait! Hála, és köszönet azért, hogy Pannival megmutattátok, miért és hogyan érdemes családban élni! Szerintem, most nagyon sokan átértékelik a kapcsolataikat, a jövőbeni terveiket, hogy mi az igazán fontos, és mi nem az… Isten veled!   

Mindegy, hogy bölény, egér vagy egy bonyolult matekpélda, semmiképp sem tudhat rólad! Hogy vagy, hogy itt vagy. Hogy őt akarod. Azt kell hinnie, hogy semmi veszély sem fenyegeti. Simulj a környezetbe! Válj a talaj részévé! Mint egy növény, oly lassan mozogj! Osonj, kússz, lebegj! A szél felőle fújjon! Ne félj, mindez csak látszat! Ha jól csinálod, akkor valójában te irányítod a körülményeket.
Nem tudni, mikor jön el a megfelelő pillanat. Mindig máskor. Érezni kell, és készen állni. Állandó feszült figyelem. A megfelelő pillanat ugyanis nem más, mint a részletek tökéletes összhangja. Fények, szagok, testhelyzetek egyszeri, megismételhetetlen együttállása. Nem rajtunk múlik, hogy mikor jön el. Egyes vadászok szerint ajándékba kapjuk. Mások szerint kiérdemeljük. A figyelmünkkel, a türelmünkkel. Az első percekben ugyanis könnyű összpontosítani. Napokig, hetekig vagy évekig, az már nehezebb. Nem lankadni, nem fáradni el. Kizárni a zavaró hangokat. És végig hinni, hogy eljön.

Ez a legnehezebb, hogy nem rajtunk múlik. Mert még a legnagyobbakat is kísérti a gondolat, hogy hiába várakozunk. Hogy felesleges hónapok, évek telnek el, amiket mással is tölthetnénk. Pedig ez nem igaz, ennek a gondolatnak nem szabad engedni.

Mert ha mással töltenénk az időt, előbb-utóbb éhen halnánk. Ennünk mégiscsak kell valamiből. Felesleges vadászat nem létezik.
Nézd, most például épp úgy fordul, hogy ha ugranál, véged. De bármikor előállhat a helyzet, hogy a szél olyan szögből fúj, az árnyék pont oda esik, a bölény pont úgy hajtja le fejét, hogy ha ugrasz, biztos a siker. Csakhogy a legtöbben elszalasztják ezt a pillanatot. Félnek ugrani, vagy már ott sincsenek. Megunták, feladták, hazamentek. Ők éhen maradnak. Hidd el, nincs annál rosszabb. Tudni, hogy meg sem próbáltad. Hogy lehetett volna. Annál a kudarc is jobb. 
Most egyedül hagylak. Figyelj, és várj. Szép nagy bölény, ha elejted, napokig lakomázhatunk.

Már besötétedett, de a kisfiú még mindig mozdulatlan lapult a kert hátsó szegletében, vacsorázni sem volt hajlandó. Este tízkor azonban ujjongva rontott be szülei hálószobájába. „Apa, Apa, nézd, sikerült!” – kiáltozta.
Apja megkönnyebbülve nézte a befőttesüvegben vergődő szöcskét. Egész este a fiáért aggódott: tapasztalatból tudta, milyen nehéz az első nagy vadat elejteni.  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Nálunk otthon volt kialakított rendszer, de a takarítás inkább kampányszerű volt, akkor minden csillogott-villogott, majd kivártuk, amíg az állapot kellően leromlik. Ezzel szemben a férjem családjában állandó patikarend honolt, és nem lehetett renitenskedni. Ebből adódóan ő a mai napig szebben hajtogat, rendezettebb a gardróbja, és nagy örömmel jön haza, ha itthon minden ragyog. Az évek során egyre fontosabb lett nekem is a rend(ezettség), de a patikarend tíz percnél tovább ritkán bírja nálunk. Kisebb különbségek – kölcsönös engedéssel – jól áthidalhatók, de egy káoszt kedvelőnek és egy mániákus rendszeretőnek sosem lesz könnyű dolga egymással. Ilyenkor ugyanis az egyik fél óhatatlanul elkezd „szigeteket” alkotni a lakásban, ahol kiélheti rend/rendetlensége iránti vágyát. Ezek a magánterritóriumok azonban megbontják a harmóniát, és állandó gócpontok. A kölcsönös elvárásokat jó az elején, és persze menet közben is tisztázni, és azokat gyakorlattá formálni, szokássá építeni.

A házirend kialakítása elengedhetetlen tartozéka a közös életnek.

A rendnek különféle összetevői vannak: formai része a tisztaság és a szép, esztétikus elhelyezés, a lényegi része pedig azt jelenti, hogy a tárgyak értelmesen, célszerűen, azaz rendszerben vannak elhelyezve a lakásban.

A formai rend a lakásban

A tisztaság sajnos kizárólag takarítással érhető el

Ez valóban nem a legkedveltebb tevékenységeink egyike, de minden rosszban van valami jó. Sokszor már a takarításig eljutni sem könnyű. Ahhoz ugyanis, hogy el tudjunk kezdeni takarítani, először mindennek a helyére kell kerülnie. A pakolás, ha jól kialakított tárolási rendszerünk van, viszonylag könnyen megy, mert mindennek megvan a maga helye – és a párunktól sem kapjuk meg állandóan azt a kérdést, hogy hol van ez meg az, vagy ha igen, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy „hát a helyén…”. A pakolási fázisban segítségünkre siet a multitasking. Az elpakolandó dolgokat azonnal elemezni kell, hogy mi hova való, mennyit bírunk el egyszerre, éppen merről hova tartunk, így a lehető legtöbb dolog a leggyorsabban célba ér. A magam részéről elég vehemensen tudok pakolni, azonnal szétosztom, kiválogatom a dolgokat, ha ruhákról van szó, akkor csak kupacokat dobálok az adott szobába, majd azokat számolom fel szobáról szobára.

Napi egy órát egy átlagos háziasszony biztosan pakol, a takarítás csak ezután következik. De hogyan, hányszor, milyen mélységben „kell” takarítani?

A takarítási „triázs” nálam valahogy így néz ki:

1. Rutinvizsgálat: mielőtt hazaér a férjem, a nagyobb dolgokat elrakom a helyére – így nem érzi úgy, hogy egy földrengés epicentrumába érkezik meg -, minden este felsöprök-felmosok, elrakom a földön maradt játékokat (amiket az illetékeseknek valahogyan mégsem sikerült) stb.

2. Kis- és nagybeavatkozás: Heti egy-két „kis beavatkozás” legalább szükséges, ilyenkor felporszívózok, ezt-azt áttörlök, kitakarítom a fürdőszobát, amikor éppen van tíz-húsz percem. Egy hét után azonban az egész lakást kezdi lassan belengeni egy finom porréteg, az ajtók mögött gyülekeznek már a porcicák, foltokat kezdek észrevenni az ajtókon, szekrényeken… egyre frusztráltabb leszek… Amikor elérkezek a kritikus ponthoz, akkor kezdetét veszi az azonnali „nagybeavatkozás”. Mivel nem akarok sok időt rászánni, ezért nagyon gyorsan takarítok, és mivel a lehető leghosszabban tartó eredményt szeretném elérni, nagyon alaposan is. Ilyenkor teljes fókuszban vagyok, ég a kezem alatt a munka, szinte füstölnek a bútorok. Egy ilyen „frusztrált” állapotban nagyjából másfél óra alatt elég alaposan végig tudok menni a lakáson.

3. Műtét: évente kétszer-háromszor teljes műgonddal, a 2. ponthoz képest teljes lelki nyugalomban végigmegyek a lakás minden berendezési tárgyán. Ez egy igazán sziszifuszi munka, ami legalább két napot vesz igénybe.

Még sosem beszélgettem senkivel sem takarítási módszerekről és praktikákról, mert olyan egyértelműnek tűnik, hogy hogyan kell takarítani, bár sehol sem tanuljuk (csak ránk ragad otthon a kosszal együtt). Többször próbálkoztam már takarítónőkkel, azóta tudom, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit hogyan kell csinálni. A kis- és nagybeavatkozásokkal még valahogy megbirkóznak, de a műtét nem az ő asztaluk.

És mi a jó a takarításban? Egyrészt mozgás, így endorfint szabadít fel, kikapcsol, mert fókuszálni kell rá, és jó feszültség-levezető.

Továbbá vizuális élményt nyújt a pormentes lakás, ami ilyenkor hirtelen újjáéled, üde lesz. Imádom ezt az érzést, amikor végignézek a szépen elrendezett terepen. A befektetett energiánk tehát nem vész el, hanem renddé, tisztasággá alakul. A ragyogó lakás pedig feltölt, ne felejtsük el egy jó kávé vagy tea mellett élvezni a helyreállt harmóniát. És még vírusölő is!

A lényegi rend a lakásban

Míg a formai rend megtartása egy állandóan visszatérő tevékenység, addig lényegi rendet csak egyszer kell tennünk. Ilyenkor ugyanis egy rendszert építünk ki, amelyben eldöntjük, hogy hol, mit tároljunk.

A dolgokat ott tartsuk, ahol a legnagyobb valószínűséggel használni is fogjuk őket. A sűrűn használt tárgyak legyenek könnyen elérhető helyen, míg a ritkán használtabbakat oda tegyük, ahol egyébként is nehezebb a hozzáférés, pl. szekrény felső polca, legalsó fiók. De ide tartozik az is, hogy berendezési tárgyaink, bútoraink ne gátoljanak a szabad mozgásban, ne álljanak kihasználatlanul, vagy hogy azokat funkciójuknak megfelelően használjuk. Így a zongora tetején nem tárolunk ruhákat, a könyvespolcon nem tartunk szerszámokat, az erkélyre pedig nem halmozzuk fel a ritkábban használt „nincs jobb helye” tárgyainkat.

Mivel szinte minden tevékenységünkkor tárgyakat használunk, folyamatosan fennáll a veszélye rendetlenségnek. A rend egy örökös harc a minket körülvevő tárgyakkal.

Mégis vannak közöttünk kiváló harcosok, és olyanok is, akik már a kisebb csatákban könnyen elesnek. Ilyen „elesettek” általában a kisgyerekek, a kamaszok, a depressziósok, azok, akik egyébként nagyon jól elvannak az életben, de nincs komolyabb célkitűzésük, akik annyira el vannak foglalva valami magasabb eszmei céllal, hogy a tárgyi világgal nem tudnak foglalkozni, a művészlelkek és az időhiányban szenvedők.

A rendetlenség hátterében általában életkori sajátosság vagy a célkitűzések túl alacsony vagy túl magas volta játszhat szerepet. Az állandó rendetlenség viszont kimerültséghez, ingerültséghez és fáradtsághoz, végső soron életminőség-romláshoz vezet.

Gyerekeinket igyekezzünk folyamatosan rendre szoktatni, és ne csináljunk meg mindent helyettük. Rengeteg nő pakol, takarít erőn felül férje és gyerekei helyett is, hatalmas terhet véve ezzel magára. Ne gondozzuk túl a gyereket (és férjet), tegyük meg azt a szívességet a jövőbeli menyünknek/vejünknek, hogy egy maga körül rendet tartani tudó embert adunk tovább. Igyekezzünk motiválni, a szép környezettel inspirálni a renitenskedőket.

Nem minden rend jó, és nem minden rendetlenség rossz.

A túlzott formai rend – tisztaságmánia/pedantéria – már nem otthonos, harmonikus, mert abban kényelmetlenül feszengünk, és szinte bőrünkön érezzük a „rendfenntartó” belső túlkapását, legyen az túlzó kontrolligény, rugalmatlanság, pszichés zavar vagy bármi más.

Ugyanakkor, ha a rendetlenség nem káoszba torkollik, hanem egy laza „munkarendetlenség” vagy „játékrendetlenség” van, az még nem bontja meg a harmóniát, csak arról árulkodik, hogy ebben a lakásban valóban laknak, így akár kifejezetten otthonosnak is tűnhet, ha ez-az elől van.

Szóval legyetek rendesek! De csak módjával!

Magyarországon alighanem a legtöbbet idézett pszichológiai elméletek egyike Gary Chapman öt szeretetnyelve, amely szerint mindenki eltérő mértékben érzékeny a szeretet különböző módú kifejezésére. Az embernek az öt szeretetnyelv közül van legalább egy (néha több) elsődleges, domináns, aminek segítségével a legkönnyebben, leglátványosabban képes kifejezni az érzelmeit. Ez visszafelé is igaz: a legjobb módja annak, hogy valakit „jól“ szeressünk, a saját szeretnyelvén valósul meg. A többin is lehetséges ez, csak nehezebb – ekkor érezhetjük azt, hogy a másik nem értékeli az érzelmeinket, vagy hogy nem tudja kimutatni azokat felénk.

Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai keresztény író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben. Ezek a következők:
Elismerő szavak
Minőségi idő
Ajándékozás
Szívességek
Testi érintés

A szeretetnyelvek közül a mai életritmusunk és körülményeink miatt talán a legnehezebb a minőségi idő megélése. Érdekes módon amióta háztartási gépek hada és más kényelmi funkciók segítik mindennapjainkat – azért, hogy időt spóroljanak számunka –, mintha még kevesebb időnk lenne, legalábbis a rohanás, a sürgetettség érzése jobban megtapasztalható a technikai eszközök között. Az együtt töltött minőségi idő jellegéből fakadóan ellene megy a kapkodásnak, sietségnek. Lényege, hogy minden más személyt és körülményt kizárunk az adott pillanatból, csak az adott emberre, emberekre fókuszálunk, rá(juk) irányítjuk minden figyelmünket és gondolatunkat.

Nem könnyű magunktól megtanulni

Sokan nem tudnak mit kezdeni a minőségi idővel, nem értik, miről szól pontosan. Gyakran látjuk mind párkapcsolati, mind családi nehézségnél, hogy hiába sikerül, akár nagy áldozat árán kisajtolni azt az időt, amit a felek egymásra tudnak szánni – legyen az egy romantikus hétvége, egy várva-várt családi nyaralás vagy akár egy délutáni félórás kisvonatozás a szőnyegen a gyerekekkel –, valahogy mégsem érik el a hatásukat ezek az alkalmak. Fontos megjegyezni, hogy ha nem láttunk erre példát, nem tapasztaltuk ezt meg még akár gyermekként, akár később, nem egyszerű magunktól megtanulni – gyakorolni kell! A régi embernek, akinek gyakran kellett várnia (vagy másképpen fogalmazva: nem kellett rohannia), jobban ment ez. Manapság relaxációs technikákkal, jógával és hasonló módszerekkel próbáljuk visszaszerezni ezt a képességet, ám ezt az „újratanulást“ az emberi kapcsolatokra is érdemes kiterjeszteni.

Miért nehéz odafordítani a teljes figyelmünket valakire, akit nagyon szeretünk?

Miért nehéz rácsatlakozni? Egyszerűen nincs benne gyakorlatunk. Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy minden percben számos inger ér minket, feltűnő reklámok sora, az interneten rövid, hangzatos című cikkeket és bejegyzéseket olvasunk, ha pedig van egy szabad percünk, azonnal az okostelefonunkhoz nyúlunk újabb ingerért. Kommunikációnk átalakul, online rendelünk dolgokat és intézzük az ügyeket. A mély emberi kapcsolatok azonban nagyon megsínylik ezt az átalakulást, ugyanis a megfelelő kommunikáció és a minőségi idő nem pótolható. Azt látjuk, hogy az emberi kapcsolatok ma mind minőségben, mind mennyiségben átalakulnak: átlagosan több embert ismerünk a kinyíló világ és a közösségi oldalak miatt, viszont sokkal felületesebbek a kapcsolataink.

Tudjuk, mit eszik éppen a másik, vagy hol bulizik, de arról, hogy mik a problémái, milyen céljai vannak az életben, sosem esik szó.

Sokkal kevesebb az igazi barátság és a mély, elkötelezett párkapcsolat, mint korábban – inkább közös időtöltés a jellemző, illetve egymás mellett élés a párkapcsolatokban. Ezek a tünetek mind szoros összefüggésben állnak a minőségi idővel. A párok, akikkel találkozunk, sokszor számolnak be nekünk arról, hogy hiába teremtik meg a kettesben töltött időt, nehezen tudnak vele mit kezdeni, rövid időn belül úgy érzik, hogy elfogy a téma kettejük között.

De mit is jelent pontosan a minőségi idő?

A régi görögöknek két szavuk is volt az időre: a kronosz jelentette a múló időt, ahogyan a percek, napok, évek múltak – volt viszont egy másik kifejezés is: a kairosz, vagyis valami történésnek, cselekedetnek a megfelelő ideje. Magyarul így mondjuk: ideje van, vagy eljött az idő ahhoz. A minőségi idő elkülönül a mennyiségitől, másfajta idővé változik át – pusztán azért, mert a másik felé fordítom a figyelmem teljes mértékben. Nem elég a fizikai együttlét, az egymás közelében tartózkodás, még az egymás melletti felszínes tevékenység is kevés. Együtt kell lenni igazán, a másik lelkével, gondolataival, problémáival foglalkozni! Nem lehet úgy, hogy közben megy a tévé, vagy várunk egy fontos telefonhívást, vagy nézni kell az órát, mert kezdődik a következő program. Teljesen oda kell szentelnünk minden figyelmünket és gondolatunkat.

A boldog kapcsolathoz idő kell

Ahhoz, hogy fontos kapcsolatainkban, házasságunkban, gyermekeinkkel el tudjuk mélyíteni és fenn tudjuk tartani a boldog kapcsolatunkat, segítségünkre lehet a tervezés: mikor és mennyi minőségi időt szánunk a másikra. Ez a legtöbb esetben egy döntés: leülök-e a gyermekem mellé a homokozóba várat építeni úgy, hogy addig semmi mással nem foglalkozom, vagy még gyorsan megnézem az emailjeimet előtte, amelyek el is terelik a gondolataimat. Leülök-e a házastársammal a reggeli kávézás közben pár nyugodt percre, megkérdezni, milyen napra számít, vár-e valami nehézség rá aznap – vagy inkább beleolvasok a friss újságba az asztalnál?

Nehéz döntések ezek, mert a kényelmesebb, megszokott módok felé húzunk, de mivel az idő fogy, és sok más dologgal szemben nem is pótolható, érdemes átgondolni a döntést.

A rossz hír tehát ez: az elvesztegetett idő nem pótolható. Van viszont jó hír is: mindennap újra tudjuk kezdeni, és újra dönthetünk, odaszánjuk-e időnket és figyelmünket szeretteinkre.

Ha rutinszerűvé, szokássá alakítjuk családunkban a minőségi időt, rövid időn belül meg fogjuk tapasztalni annak bőséges gyümölcsözését.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. augusztusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az a mogorva nő a megállóban, aki szitkozódott az eső miatt, de én békésen, mosolyogva néztem, mert tudtam, hogy mindjárt itt a villamos, és fél óra múlva az orvos is kimondja majd, amit én már tudok: várandós vagyok. Az eladó, aki fürkészve nézte, ahogy kiválasztok néhány Reich Károly illusztrálta gyerekkönyvet, és a pénztárhoz sietek – mert természetesen a könyvesboltban kötöttem ki, miután a barátnőm megírta, hogy az egyik ruhaboltban akciós a terhesnadrág, vegyek még időben. A kolléganőm, aki azt tanácsolta, nehogy szüléses videókat nézzek – mert mindaz, ami objektíven nézve kivitelezhetetlennek, sőt, anatómiailag lehetetlennek tűnik, az egy módosult tudatállapotban, a hormonok döbbenetes összjátékával mégis lehetséges. És a férjem, aki fáradhatatlanul kereste egy Kaláka-dal kottáját a neten, mert a zenei nevelést időben kell kezdeni.

Aztán a mentős, ahogyan azt mondja, ne aggódjak, az nagy dolog, hogy a baba nem lombikbébi volt, „szinte már ritkaság a termékenység manapság, úgyhogy majd…” – és nem folytatja, talán tapintatból nem teszi hozzá, hogy „majd lesz másik.” A férfi, aki villámgyorsan előkészíti a műtőt, és aki viccelődni kezd, amikor meglátja, hogy az egész testemet rázza a sírás. Papírokat rendezgető altatóorvos, születési év, „ó, sajnálom, biztos lesz ennél boldogabb születésnapja is!”, 0 RH+, csend.

A szomszédunk, ahogy a babáról kérdez, és az orvosom, akinek személyisége az elmosódó Skype-képen is megnyugtató. Azt mondja, nem az én hibám, valószínűleg a baba nem fejlődött megfelelően, nem tudott túlélni. A nagymamám beletörődő arcának emléke, ahogyan egy pusztító jégeső után nézi a nagy kertet, és azt mondja: „Ember tervez, Isten végez.” Ki tudom mondani ugyanezt?

És végül én, ahogy fekszem az ágyon, az új gyerekkönyvek vidám színekkel bámulnak rám. Március van, a nyitott ablaknál hallom, ahogy egy kisgyerek felpattan a biciklijére, majd azt kiabálja: „Anyaaaa!” Egyszer azt mondtam, ha az irreálisan alacsony fájdalomküszöbömmel túlélem a szülést, akkor mindent kibírok. Túléltem egy vetélést – akkor most mindent kibírok?

Megtanultam, hogy nincs minden kérdésemre válasz. Már tudom, van olyan, hogy valaki egy teljes évet rászán arra, hogy a gyerekvállalással és a szüléssel kapcsolatos félelmeit leküzdje; őszintén tud örülni annak, hogy sikerült; majd mégsem éri el, amit akart.

Már tudom, hogy a gyerek nem jutalom, amit megkapok a küzdelmek végén, mint a legkisebb fiú a fele királyságot.

Persze sokan azt mondanák erre, hogy „túlagyalom.” „Nem veszed te egy kicsit túl komolyan az életet?” – ha annyi forintom lenne, ahányszor ezt kérdezték tőlem a barátaim… És most, íme, itt fekszem az ágyon, pontosan tudom, hogy a tervem tökéletes volt, mégsem volt elég. Még tanulom a laza újratervezést, ugyanakkor a tervek nélküli létet is. Ina May Gaskin amerikai bába írja a könyvében: olyan jó lenne, ha felismernénk azt, amit ő rengetegszer látott, hogy a testünk rugalmas szövetekből, nagyon is tanulékony izmokból áll, és a női szervezet minden orvosi beavatkozás nélkül is alkalmas arra, hogy megszüljön egy gyereket. Igen, éppen erre a rugalmasságra van szükségem! A lelkemnek van szüksége rá.

Szájmaszkban, mégis Mosolygó nézéssel zajlott a Budapesti Operettszínház évadbejelentő sajtótájékoztatója 2020. június 10-én. Lenyűgöző műsorral és ismertető szakmai beszélgetésekkel adtak ízelítőt a Színház készülő bemutatóiból: Vadász Zsolt és Ninh Duc Hoang Long indították a rendezvényt A Mosoly országa című darab áriájával, a folytatásban Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Siménfalvy Ágota, Szulák Andrea, a Belgiumból videón keresztül csatlakozó Szilágyi Enikő, Gubik Petra és a jövő évadban visszatérő Vágó Bernadett előadásában hallhattak a vendégek egy-egy dalt a bemutatókból.

„A köszönet az első szó, amely nézőinknek jár, azért, hogy hűséggel kitartottak mellettünk ebben a pandémiás időszakban, s nagyon nagy figyelemmel követték azokat a tartalmakat, amelyeket az Operettszínház művészei, alkotói, játékmesteri hoztak létre ebben az időszakban. Nem kevesebb a szám, mint százezer. Számos beírás, visszajelzés igazolja, hogy nagyon sok pozitív energia szabadult fel, mind a nézőink, mind művészeink oldaláról, akik ezeket a tartalmakat létrehozták, s online felületünkön közzétették. Nagyon bízom benne, hogy méltán nevezzük A mosoly évadának következő évadunkat. Rengeteg érdekes és értékes tartalmat kínálunk nézőinknek, és ha túl leszünk a pandémiás időszakon, és lehetőséget kapunk a játszásra, akkor mindannyian mosolyoghatunk, és boldogan követhetik a nézőink az Operettszínház produkcióit” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kiss-B. Atilla főigazgató a sajtótájékoztatót. 

A különlegesen sokszínűnek ígérkező évadot ősszel Vincze Balázs rendezésében nyitja a La Mancha lovagja című musical. Ezt követi a nagy operett-klasszikus, a Marica grófnő, amelynek rendezője és koreográfusa a Kossuth-díjas Bozsik Yvette lesz. Lehár Ferenc operai igényességgel megkomponált operettjét, A mosoly országát nemzetközi témájához illően Stephen Medcalf világhírű brit rendező álmodja színpadra. Először látható Budapesten a Federico Fellini filmje alapján készült, számos Tony-díjjal kitüntetett Nine (Kilenc), ami Amerikából indult hódító útjára, de már világszerte belopta magát a nézők szívébe. A Broadway-sikert a rendhagyó színpadi megoldásairól ismert Balázs Zoltán rendezésében láthatja a budapesti közönség. A méltán népszerű Várkonyi Mátyás – Béres Attila szerzőpáros Mata Hari című kémoperája színpadi ősbemutatóként debütál a Kálmán Imre Teátrumban, Somogyi Szilárd olvasatában.

Sokak nagy örömére visszatér Nagyszínpadunkra az Abigél című musical, valamint Ábrahám Pál formabontó operettje, a Viktória. Továbbra is látható A Szépség és a Szörnyeteg, a Csárdáskirálynő, a Diótörő, az István, a király, a János vitéz, a Mágnás Miska, a Menyasszonytánc, a Musicalmesék, Oszi boszi, a repülő nagyanyó, az Elfújta a szél, a Rebecca. A Kálmán Imre Teátrum repertoárján olyan nagyszerű darabokból választhatnak a nézők, mint az Amerikai komédia, A Pendragon-legenda, a Dorian Gray, a Tajtékos dalok – Boris Vian revü, valamint újra lesz Dinner Show. A Raktárszínházban pedig az Anne Frank naplója/A képfaragó, A régi nyár, a Jövőre, Veled, Itt!, a Lili bárónő, a Szegény Dzsoni és Árnika, illetve a Virágot Algernonnak című előadásokat láthatja a közönség.

Az évadbejelentő sajtótájékoztató visszanézhető a Budapesti Operettszínház online csatornáin.

A 2020/21-es évad 22-féle bérlete új bemutatókat, felújításokat és repertoáron lévő előadásokat egyaránt tartalmaz. A bérletmegújítás időszaka 2020. június 11-től augusztus 31-ig tart, új bérletek vásárlására pedig 2020. június 11-től van lehetőség.

Slachta Margit 1884-ben született lengyel eredetű katolikus nemesi család gyermekeként Kassán. A família korábbi nemzedékeiben ügyvédeket, tisztviselőket, vármegyei hivatalnokokat találunk, apja a Kassai Takarékpénztár igazgatója volt. Margit szülővárosában végezte iskoláit, majd Kalocsára került, az ottani tanítóképzőbe, ahol német-francia szakos képesítést szerzett. Győrben, majd a pesti állami tanítóképzőben vállalt állást. 1908-at írtak, ez az esztendő pedig sorsdöntőnek bizonyult családja, de az ő számára is. Fény derült arra, hogy apja felelőtlen döntésekkel csődbe vitte az általa vezetett pénzintézetet, és saját családját is.

Nem maradt más választásuk, mint az, hogy megélhetési okokból és a szégyen elől menekülve az egész család kivándoroljon Amerikába. Margit azonban, aki már ekkor is igen határozott, céltudatos, önálló nő volt, nem ment a többiekkel.

Már csak azért sem, mert ebben az időben talált rá igazi hivatására. 

A szociális munka és a nők védelme mellett kötelezte el magát, bekapcsolódott az Országos Katolikus Nővédő Egylet munkájába. Állását feladva Berlinben nyert képzést a nőmozgalmi munkára, rövidesen pedig már lányok, asszonyok számára szervezett szociális tanfolyamokon tartott előadásokat. Ekkor ismerkedett meg Farkas Edittel, a korabeli hazai katolikus nőmozgalom és szociális munka nála idősebb alakjával, aki Szociális Missziótársulat néven, Prohászka Ottokár fehérvári püspök támogatásával olyan, apácarendnek nem minősülő, ám a kánonjog hatálya alá tartozó és egyházi jellegű szervezet megalapításán dolgozott, amelynek egyszerű fogadalmas tagjai a karitatív és szociális munkát, különösen a nők támogatását tekintették feladatuknak. Margit tagja lett a szervezetnek. A világban munkálkodtak, de lényegében szerzetesi életet éltek. A krisztusi szeretet szellemében végezték feladatukat, a szociális nőiskolák rendszerének megszervezését, amelyből előadóként és vezetőként Margit is kivette a részét.

Ez a munka a nőtársaknak kínált képzést, érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységet jelentett, a nők jogaiért, egyenjogúsításáért. Egyebek között szavazati joguk elnyeréséért folytatott küzdelmet.

A társulat házakat létesített, hallatta hangját a közéletben, sőt Keresztény Nő, majd pedig Magyar Nő címmel lapot is kiadott, amelyeknek Slachta Margit lett szerkesztője és állandó szerzője. A világháború előtt és alatt ez a lap A keresztény feminizmus lapja beszédes alcímmel látott napvilágot, a nők egyenjogúsítását követelve.

Két tűz között

Margit a korábban csak a baloldal, a szociáldemokraták által felvállalt nőügyet keresztény szellemben igyekezett szolgálni, vállalva azt is, hogy konzervatív egyházi körökben gyanakodva, értetlenül, a baloldalon ellenségesen nézték a munkáját. Ez a munka sok mindenre kiterjedt, a női egyenjogúság törvényi biztosításának és a nők választójogának követelése mellett gyakorlati képzéseket nyújtó tanfolyamokat, családvédelmi akciókat, a sajátosan női foglalkozásokra irányuló képzéseket, felvilágosító, érdekvédelmi munkát is magába foglalt. Része volt hátrányos helyzetű nők, cselédek, elhagyott asszonyok, leányanyák felkarolása is. A háború alatt a Társulat már a Keresztény Szocialista Párt női tagozataként is működött, 1918-ban pedig a nagyobb közéleti jelenlét érdekében Margit Keresztény Női Tábor néven önálló politikai szervezetet is létrehozott. Az őszirózsás forradalom idején üdvözölte a Károlyi-kormányt, mert az megadta a nőknek is a választójogot, más politikai témákban azonban ekkor és később is legitimista, királypárti nézeteket vallott, a trianoni béketárgyalások idején a győztesektől igazságos elbírálást követelő nőtüntetést szervezett. 

Az első nő a parlamentben

Amikor 1920-ban nemzetgyűlési választásokra került sor, a Keresztény Nemzeti Egység Pártja színeiben egy pótválasztáson Budapest I. kerületében mandátumot szerzett. Ő volt az első nő az ország házában, ami hatalmas áttörést jelentett, ekkor derült ki, hogy az épületben még női toalett sem volt. Bár a képviselők zöme furcsának találta, hogy egy nő, ráadásul egy katolikus apácaféle ül közöttük, Slachta Margitot ez nem hozta zavarba. A két esztendő alatt, amit a Tisztelt Házban töltött, huszonnyolc beszédet mondott, több törvényjavaslatot terjesztett elő, elérte, hogy a többiek egyenrangú társként tekintsenek rá. Megnyilatkozásaiban ekkor is a szociális igazságosság és a női jogok mellett szállt síkra. 1922-ben mandátuma megszűnt, az új választáson való indulását a püspöki kar kívánságára Farkas Edit megtiltotta. Ekkor indult a Szociális Missziótársulatnak szabályozott szerzetesi közösséggé való átalakítása. Margit ezzel nem értett egyet, a világból, a közéletből való kivonulás veszélyét érezte benne.

A Farkas Edittel való ellentéte oda vezetett, hogy 1923-ban néhány társával kizárták a Társulatból, ám ők heteken belül az eredeti célok mentén, Szociális Testvérek Társasága néven új közösséget hívtak életre. 

Amikor nem csak szavakra volt szükség

Margit vezetésével a következő két évtizedben ez a közösség szépen gyarapodott, házak sorát nyitotta meg, életre hívták a munkájuk lelki támogatására hivatott Szentlélek Szövetséget, az anyagi fedezet egy részéről pedig úgy gondoskodtak, hogy a nővérek Amerikában és Kanadában vállaltak munkát, ott is meggyökereztetve a Társaságot. Margit számára a II. világháború évei is tartogattak új kihívásokat. Mélyen hívő emberként felemelte a szavát a nyilvánosság előtt a zsidótörvények, majd a deportálások ellen, petíciót adott be a munkaszolgálatosok érdekében, amikor pedig Szlovákiában a zsidók tömeges megsemmisítése fenyegetett, Rómába ment, XII. Pius pápánál elérve, hogy járjon közbe Tiso páter kormányánál az akció felfüggesztése érdekében.

A hazai deportálások idején a társaság házai üldözött zsidóknak adtak menedéket, olyanoknak, mint az író Heltai Jenő, a szobrász Vilt Tibor, a színésznő Márkus Emília és sokan mások, munkatársai közül pedig Salkaházi Sára életét is adta az üldözöttekért. 

Kommunizmusban és emigrációban

Margit 1945-ben, a háború után pártonkívüliként ismét bekerült a parlamentbe, az 1947-es választásokon pedig a közben párttá alakult Keresztény Női Tábor színeiben nyert mandátumot. Ellenzéki, kereszténydemokrata elveket képviselt, élesen bírálta a baloldal politikai sakkhúzásait, amivel sokakat haragított magára. Utolsó nagy beszédét az egyházi iskolák államosítása ellen mondta el 1948 nyarán, a munkáspárti képviselők zajos tiltakozása közepette. Szinte dicséretnek számít, hogy az 50-es és a korai 60-as évek egyik legelvakultabb, vérgőzös pártembere, a közbeszédben – mivel valaha pékinas volt – csak Buci Gyurinak csúfolt Marosán György elvtárs durva beszólásokkal kísérte felszólalását. Az államosítási törvényt elfogadták, amikor pedig a kommunista-szociáldemokrata többség ezt ünnepelve a Himnusz éneklésébe kezdett, ő ülve maradt, amiért fél évre kitiltották a Tisztelt Házból és megvonták mentelmi jogát. Ezt követően már bujkálnia kellett, 1949 nyarán pedig illegálisan elhagyta az országot, de a nővérek a Társaság feloszlatása után titokban folytatták munkájukat. Margit Bécsbe ment, de amikor a Rákosi-éra derekán kiderült, hogy hazatérésére nincs esély, végleg Amerikába, a Társaság egyik ottani házába költözött. Nemes Borbála álnéven dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, 1956-ban segítette a menekülteket, de lassan elszigetelődött. Utolsó éveit, amelyeket a Társaság amerikai szervezetében történt szakadás is keserített, testileg és lelkileg fokozatosan leépülve töltötte Buffalóban, 1974 elején bekövetkezett haláláig. Berkeley Springsben temették, zsidómentő munkáját pedig a Yad Vasem a Világ Igaza kitüntetéssel ismerte el 1985-ben. Itthon a rendszerváltás hozta meg személye rehabilitációját; a Társaság, amely őrzi emlékét, kiléphetett az illegalitásból és a 90-es években hivatalos pápai elismerést nyert, ő maga pedig halála után több kitüntetésben részesült, emléktábla, utcanév idézi alakját, mint a szociálisan érzékeny katolikus közéletiség megtestesítőjéét.  

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>