Jánosnál, aki most harmincnégy éves, kilenc éve hatalmasodott el ez a viselkedési zavar.

„Van egy szint, amikor már nem maximalista valaki, hanem kényszerbeteg. Én is kényszerbeteg vagyok, erről papírom is van. Az egész kilenc évvel ezelőtt kezdődött, kézmosással, és ma is tart… Háromszor szappanozom be a kezem, majd pontosan hét másodpercig öblítem vízzel. Ha nem teszem meg, talán eltörik a lábam napközben” – mondja János, aki külön kéri, hogy a beszélgetés alatt kerüljek minden fizikai kontaktust, és a közelében található tárgyakat se fogjam meg, mert ha hozzáérnék valamihez, attól azonnal piszkosnak érezné magát, és az tönkretenné az egész napját. Elárulja, hogy a zebránál sose nyomja meg a gombot, és hogy évekkel ezelőtt napi száz darab gumikesztyűt használt – csak így tudott érintkezni a világgal.

A nappaliban hatalmas könyvespolc. János a könyveket színek szerint rendszerezi, a polcok két szélén mindig azok a könyvek vannak, amelyeknek a gerince a leghosszabb, így szép szabályos ívet ír le minden könyvcsoport. „Ragaszkodom a szimmetriához, hosszú percekig képes vagyok szabályos alakzatba rendezgetni a tárgyakat az asztalon is.

A kényszercselekvés az én biztonsági zónám. A konyhai törlőrongyot háromszor rázom ki. Ha nincs meg a három, akkor a fiamat baleset érheti.

Állandóan veszélyt szimatolok, és figyelem, hogyan lehetne azt elkerülni: folyamatos készenlétben állok, és ez nagyon fárasztó. Nem vagyok képes kapcsolatban lenni napi szinten senkivel, mert az embereket piszkosnak érzem. A fiamat azért kerülöm, mert tartok attól, hogy eltanulná tőlem a kényszerességet. Párkapcsolatról már rég letettem. Vicces lenne azt mondani egy randin, hogy „szia, naponta harmincszor mosok kezet, még a nyelvemet is fertőtlenítem, ha piszkosnak érzem magam, de szeretnék tartós kapcsolatot”. Sajnos nem tudom leállítani ezt az egészet magamban. Rettenetesen félek, hogy az állapotom rosszabbodik, attól pedig egyenesen rettegek, hogy magam ellen fordulok; például leégetem magam, vagy közterületen kényszerből valami megalázó dolgot csinálok.”

János elmondása szerint a koronavírus-járvány csak növelte benne a szorongás fokát. „Beoltatnám magam, de azt gondolom, hogy az oltással vírust fecskendeznek belém, ezért nem is merek regisztrálni. Egyébként úgy hallottam, hogy a pandémia megjelenése óta megnőttek a szorongásos reakciók, és ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma is, akik tisztálkodási kényszer miatt fordulnak szakemberhez. Nem is csodálom, hiszen még a gyerekek is megélik a korábbi kapcsolatok hiányát, az élet beszűkülését, az anyagi veszteségeket.”

Kényszerképzetek táptalaján, maximalistáknál

A kényszerbetegség, vagyis az obcesszív-kompulzív zavar kényszergondolatokból és kényszercselekvésekből áll, amelyek jócskán megnehezítik az ebben szenvedők életét. Olyan állandóan visszatérő, nyugtalanító, sőt egyenesen félelmeket keltő gondolatokkal küszködnek nap mint nap, amikről tudják, hogy nem reálisak, mégsem bírnak szabadulni tőlük, így újra meg újra ugyanazokat a köröket futják.

Kép

Kép: Pexels / Amir Esrafili

„A kényszercselekvések mögött minden esetben kényszergondolatok állnak – ezek azok, amelyeknek a leküzdéséhez a beteg a cselekvéssorokat alakítja. A betegség jellemzően perfekcionista személyeknél alakul ki.

Egyesek a mérgezéstől, a betegségektől, a szennyezéstől félnek, emiatt jön létre a kényszeres takarítás és tisztálkodás. Mindez olyan méreteket ölthet, hogy az illető akár két-három órát is tölthet a fürdőszobában, és a keze egy idő után sebes lesz a tisztálkodási szerektől. Kényszercselekvés az is, amikor valaki negyvenedszerre is visszaszalad a lakásba ellenőrizni, hogy kihúzta-e a vasalót – hiába tudatosult benne az előző harminckilenc alkalommal, hogy nincs veszély, mert a vasaló hideg. Kismamáknál gyakori, hogy rettegnek attól, hogy gyermekükkel agresszívan fognak viselkedni, például kidobják az erkélyről. A potenciális rossz történés nem reális, sokkal nagyobb veszélynek élik meg, mint amekkora valójában. Egyes betegek feje szexuális képzetekkel van tele, és akadnak olyanok is, akik kóros döntésképtelenségben szenvednek, és kilencven fokos szögbe igazgatják a tárgyakat az asztalon” – avat be Dr. Bácskai Mária pszichiáter szakorvos.

Van kiút?

Az érintettek szégyellnek beszélni a betegségükről, pedig ha a kényszercselekvések és -gondolatok kezeletlenek maradnak, idővel egyre erősebbé válhatnak. Olyan gént még nem fedeztek fel, ami felelős lenne a betegség kialakulásáért, de gyakori a családi halmozódás – ahol egy gyerek például azt látja, hogy az apja folyton mossa a kezét, később ő is mosni fogja. A szakember szerint érdemes felkeresni szakorvost, aki dönthet a kognitív pszichoterápia és a magatartásterápia mellett, illetve, ha szükségesnek ítéli, antidepresszánsokat ír fel.

„Az antidepresszánsok a szerotonin szintre hatnak, a kényszerbetegség pedig a szerotoninnal áll összefüggésben. Amint a páciens elkezdi szedni a gyógyszert, a szorongás csökkenni kezd, és maga is tudja majd kontrollálni a kényszercselekvéseket.

Létezik úgynevezett „fárasztásos terápia” is, amikor feladatba adják a betegnek, hogy menjen vissza a lakásába huszonnégyszer, és ellenőrizze, hogy kikapcsolta-e a vasalót. Ez olyan megterhelő lesz, hogy egy idő után az illető elhagyja a kényszercselekvést.”

Mindenkinek vannak furcsa gondolatai. Az átlagember gyorsan túllép rajtuk, mások azonban képtelenek ezt megtenni. Ha neked is vannak apró „rituáléid”, amiktől, ha úgy hozza a helyzet, meg tudsz szabadulni, akkor nem vagy kényszerbeteg. Ha viszont rá kell szánnod az elindulásra plusz fél órát, mert tudod, hogy jó párszor vissza fogsz fordulni – például, hogy ellenőrizd, bezártad-e az ajtót –, akkor érdemes kivizsgáltatnod magad egy szakemberrel.  

– Szereti ezt a helyet?

–  Szeretem. Nézze, én a Nemzeti Színházba léptem be a pályám elején, és innen fogok meghalni.

– Össze lehet hasonlítani a régi Nemzetit a mostanival?

– Nem. Amikor még állt a régi, Gobbi Hilda már akkor harcolt azért, hogy építsenek egy igazit, hiszen a régi eredetileg dalszínháznak épült. Nagyobb volt, mint a Vígszínház, ezért ott a színésznek nagyon kellett tudni beszélni, kicsit mindig meg is kellett emelni hangot.

Ennek az épületnek lehet vitatkozni a külsején – tény, hogy kicsit agyon van díszítve – de rendkívül jól építették meg, minden gépesítve van és a legmodernebb technikával fölszerelve. Schwajda György nagyon értett ehhez. Amikor a makettet bemutatták a meghívott igazgatóknak, direkt nem jött el, és megüzente, hogy nyugodtan mondják el a véleményüket, akkor is, ha az nem pozitív. Zsámbéki Gábor nagyon szakszerűen rá is kérdezett mindenre, például, hogy hova állnak majd a kamionok, hány színpadot lehet úgy megépíteni előre, hogy csak be kell tolni.

– Jobb is itt játszani a színésznek?

– Nézze, sokáig azt mondták, hogy rossz az akusztikája, de amikor a megnyitón a Tragédiában Bodrogi megszólalt, azt lehetett hallani, mert ő tud beszélni. Ezzel nekem sincs gondom.

– A színpadon kívül otthonos hely ez az épület? Például itt a büfé?

– Most már keveset járok be, de volt időszak, amikor dugig volt a büfé. Mindenki mindenkivel beszélgetett, a külön pártokért rajongó emberek kedvesen összevitatkoztak, össze is vesztek, aztán kibékültek – de mindent játszva, mindig tisztelve a másikat. Ahogy az életben is kellene, hogy legyen. Mindenki azt mondta, hogy így kéne élni az országban is.

– Most a Galilei élete próbáira jár?

– Zsótér engem minden hülyeségre rávesz. A Brandban például Trill Zsolt anyját és a húgát, egy fiatal lányt játszom, még az a szerencse, hogy a lány egy kicsit lökött. Most meg rábeszélt, hogy én legyek az öreg Galilei, amikor az egyház ráteszi a kezét. Egy nagy tudós, egy öreg tudós. Egyszer próbáltam, úgyhogy egyelőre kicsit félek is tőle.

– Galilei is fél?

– Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor fél, de nem ez volt a fő jellemvonása. Majd megnézi az előadást és megtudja. Csak nem fogom elmesélni azt, amitől még én is félek, meg talán a rendező is? Különben sem szeretek a szerepekről beszélni, arról sem, amelyiket eljátszottam, arról sem, amelyik készül. Hihetetlen munka ez, és nekem nem az a dolgom, hogy megfogalmazzam, hanem hogy eljátsszam.

– Ez a szerep nagyon más, mint a nevéhez kötődő legendás alakítások, amelyekben a női jelleg annyira meghatározó volt. Szokatlan?

– Dehogy. Ez is egy feladat. Játszottam már gyilkost is, pedig nem vagyok gyilkos. Persze azért a szerepben benne van az embernek az egész élete, nem mindegy, hogyan gondolkodik az alapproblémáról. Egy jó rendező szinte lediktálja, hogy mit kell csinálnia a színésznek, mert ismeri az eszközeit. Szerintem akkor nem lesz modoros az ember, ha a rendező jól ismeri ezeket és a helyén kezeli őket. Nagy szerencsém volt, hogy sok jó rendezővel dolgoztam, nem úgy, mint például Psota Irén vagy Kozák András, akiket főleg egy-egy rendező játszatott. A másik, amit fontosnak tartok – és ezt mostanában szívesen hangoztatom –, hogy csak akkor mondjon a színész monológot, amikor már kész a darab.

Kép

Törőcsik Mari – Kép: Eőri Szabó Zsolt

– A pályája elején sok negatív visszajelzést kapott. Mi adott erőt a folytatáshoz?

– Vártam és tanultam. Már kilenc éve voltam a pályán, amikor leírták, hogy velem már ne kísérletezzenek, mert nem tudok se beszélni, se mozogni, és ezt a szerepet, a Szent Johannát, különben is csak egy személyiség játszhatja el, nem pedig – és itt zárójelben volt a nevem – Törőcsik Mari. Itt azért összeroppantam. De közben olyan emberek között voltam nap mint nap, hogy nem hagyhattam abba. Major Tamás ’56 után nem tudott mit játszani, ezért 16 nap alatt felújította a Vízkeresztet. Mindenki régi volt benne, csak Bara Margit volt új, aki az ország egyik legjobb színésznője, és én, aki megkaptam Mészáros Ági szerepét, mert ő le volt tiltva. Major lehívott, és közölte velem, hogy „Törőcsik, maga nem tud semmit”. Mondtam, hogy tudom, Major elvtárs, de mit csináljak? Azt válaszolta, hogy „Semmit. Majd leírják magáról, hogy nem jön át a rivaldán. Ne jöjjön át! Majd szépen megtanulja a saját kifejezési formáit. Mert az egész különleges ízlésre vall, hogy maga képtelen használni az általam annyira gyűlölt általános színészetet." Major akkor Mészáros Ágikát hívta oda, hogy segítsen nekem, aki annak ellenére, hogy az ő szerepét kaptam meg, mindent elkövetett, hogy valamit kicsiholjon belőlem. Megszerettem egy életre, azt hiszem ő is engem. De akkor nem sokat ért el velem. Igaz, már voltak mögöttem sikeres filmes alakítások, de a színház egész más. A filmekben magamat kellett adnom, de Shakespeare-hez már szakmai tudás kell, és én akkor ehhez még nem voltam elég jó színész. 1960-ban mégis megkaptam a Farkas-Ratkó vándorgyűrűt, amelyet a társulat tagjainak titkos szavazata alapján ítélnek oda a legjobb alakítást nyújtó fiatal színésznek. Az átadás után elkezdtem zokogni, és a büfében mondtam a társulatnak, hogy én ezt nem érdemeltem meg. Azt mondták, hogy nézd, tényleg rossz Viola vagy a Vízkeresztben, és el is fognak küldeni téged a pályáról még sokáig. Viszont itt sok színész megfordul, de nem sokan maradnak meg, te azonban be fogsz épülni a Nemzeti falai közé.

– Két filmben is óriási nemzetközi sikere volt. A Körhintát itthon is nagyon szerették, de a Déryné hol van? c. filmnek, amelynek címszerepéért meg is kapta az Arany Pálmát, Magyarországon szinte nem volt sajtója. Miért?

– Akkor tegyük helyre. A Körhinta volt az első magyar film, amelyik áttörte a kulturális falakat, mert nemcsak politikai falak léteztek, a művészet sem jutott át nyugatra. Addig a kelet-európai filmre oda sem figyeltek. Fábri Zoltánnak óriási szerencséje is volt, mert akkor csinált egy nagyon jó filmet, amikor megérett rá a helyzet. Cannes-ba akkor nem engedtek ki. Főiskolás voltam. François Truffaut le is írta: „Törőcsik Mari nem is tudja, hogy ő a fesztivál igazi sztárja.” Annyira rajongtak a Körhintáért, hogy fölfeszítették a filmet forgalmazó Hungarofilm standját, és elvitték a képeket.

A Déryné vetítésén ott lehettem. Én sosem nézem végig a filmeket, amelyekben játszom: bevonulok, de amikor elkezdődik, kijövök, és a végén megint visszamegyek. Beültünk addig a kávézóba Maár Gyulával. Azt mondtam neki, hogy akkor lesz igazán sikeres a film, ha miután leveszik a páholyunkról a fényt, és kimennek az emberek, megvárnak majd az előcsarnokban is. De aztán a mellettünk lévő páholyban volt Jack Lang, francia kultuszminiszter, és 25 percig beszélgettek Maár Gyulával. Néztem az órámat. Kifelé odasúgtam neki, hogy most már biztos nem lesz itt senki, de annyian voltak, hogy az utcán is álltak és ordítottak. A rendőröknek le kellett zárni a Croisette-et. Kovács Andris, aki szintén zsűritag volt elmesélte, hogy Tennessee Williams, aki a zsűri elnöke volt, odatolt egy papírt eléjük: „Legjobb film Déryné, legjobb női alakítás Törőcsik Mari”. Másra nem is szavazott. Aztán azt nyilatkozta a Le Monde-ban, hogy „Meg kell kérdőjeleznem a munkásságomat, mert soha nem bíztam az emberi erőben, de most Cannes-ban láttam az emberi erő himnuszát. Rendezte Maár Gyula, játszotta Törőcsik Mari.”

Vissza kellett utaznom átvenni az Arany Pálmát, mert minden filmes társaságot öt napra meghívnak, de aztán az átadón már rengeteg pénzért a gazdagok vásárolják meg a jegyeket, csak pár világsztár van jelen, meg a díjazottak. Féltem, hogy ha bemondják a nevemet, fogalmuk sem lesz, hogy ki vagyok, és jó, ha egyáltalán megtapsolnak majd. Nem tudtam, hogy az emeleten ott ül az a 2000 újságíró is, aki látta a fesztivál filmjeit. Amikor bemondták a nevem, ezek elkezdtek dobogni a lábukkal, meg tapsolni, aztán a gazdag népség is átvette a tapsot. Hazajöttünk, és egy cikk közepén olvastam a sorok között, hogy Törőcsik Mari Arany Pálmát kapott, a film címe már nem volt odaírva, és Maár Gyula neve meg sem volt említve. – Azt kérdezi, hogy miért? Kérdezze meg az akkori újságírókat!

– Az Ön életében is volt olyan szünet, mint a filmbeli Déryné életében? Milyen volt a visszatérés?

– Egyszer elmentem két évre a vidéki házamba, a lányom ott kezdte az első osztályt. Nem kényszerített rá senki, magamtól döntöttem így. Aztán, amikor Harag György, a nagy marosvásárhelyi rendező rendezett Győrben, hívott Osztrovszkij Viharjának a Katyerinájára. És 2008-ban is eltűntem egy időre, nemcsak a színpadról, az életből is. Klinikai halott voltam. Utána két hónapig feküdtem az intenzív osztályon totális kiszolgáltatottságban, mégis boldog voltam.

Ahogy ezt meséli, ragyog...

Az interjú a Képmás magazin 2016. áprilisi számában jelent meg.

Ahhoz, hogy meg lehessen őrizni a magyarság legjelentősebb vívmányait, mindenek­előtt össze kell azokat gyűjteni. A kétezres évek elején indult hazai hungarikum-mozgalomnak ez volt az alapgondolata. Széles körű társadalmi egyeztetést követően az Országgyűlés a képviselők egyhangú döntésével 2012. április 2-án fogadta el A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvényt. Eszerint „a hungarikum a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség”.

A hungarikumok közt van olyan, amelyet világszerte ismernek, ilyen Puskás Ferenc életműve, és vannak szép számmal, amelyek kellő odafigyeléssel szintén komoly nemzetközi elismerést hozhatnak. A gazdasági és az idegenforgalmi előnyök kiaknázása mellett azért is fontos kiemelten kezelni, ápolni ezeket az értékeket, mert a hungarikumok az országimázs építésén felül a magyarság egyetemes összetartozásának szimbólumai is. Azon túl, hogy megőrizzük, számba vesszük őket, fontos, hogy meg is ismertessük a jövő nemzedékekkel. Vajon mi a története a nagymama féltve őrzött herendi porcelán étkészletének? Hogy lehet, hogy a nagypapa kívülről fújja az összes magyar nótát? A gyerekek fantáziavilágát, identitását ezek az izgalmas családi történetek éppúgy gazdagítják, mint mondjuk a Magyar népmesék-rajzfilmsorozat.

A hungarikumokat szerencsére többnyire nem múzeumok vitrinjei őrzik, zömük a hétköznapjaink szerves része. A következő családi vakációt érdemes már most úgy megtervezni, hogy hungarikumok is gazdagítsák. (Az aktuális lista a www.hungarikum.hu oldalon megtekinthető.)

Az értékgyűjtés piramisa

A „magyarság csúcsteljesítményei” gondosan válogatott „társaság”, egy olyan, folyamatosan bővülő kör, ahova csak a legjobbaknak van lehetőségük bekerülni. Egy alkotás, egy hagyomány, egy kulturális érték hungarikummá nyilvánítását bárki kezdeményezheti a megfelelő formanyomtatvány benyújtásával. Az eljárás egy piramisépítéshez hasonló, alulról építkező, többlépcsős folyamat.

Amennyiben az adott érték konkrét településhez vagy tájegységhez köthető, először az önkormányzatok által működtetett települési/tájegységi értéktárba történő felvételét kell kezdeményezni. Pozitív elbírálás esetén az adott érték nemzeti értékké válik. Ha megyei jelentőséggel is bír, akkor ezt követően felterjeszthető megyei értéktárba vételre is. Amennyiben a területiség elvéhez nem köthető az adott érték, akkor a kérelmet első lépésként az ágazati értéktárba való felvételre kell előterjeszteni.

Kép

Illusztráció: Balassa Nikoletta

Miután az érték a megyei, ágazati, illetve a külhoni nemzetrész értéktárba bekerült, lehetőség nyílik, szintén kérelemre, a kiemelkedő nemzeti értékké minősítésére, azaz a Magyar Értéktárba való felvételének a kezdeményezésére. Hogy ezek közül végül mi lesz hungarikum, arról a Hungarikum Bizottság dönt. Ez alól kivételek az UNESCO világörökségi listáján szereplő értékek, ezeket a Hungarikum Bizottság emelheti be a hungarikumok közé.

Jelenleg 175 kiemelkedő nemzeti értéket és több mint tízezer nemzeti értéket tartanak nyilván, a külhoni nemzetrészek értéktáraiban pedig 360 érték található.

A hungarikumok társasága

A kiemelkedő nemzeti értékek fölött, a piramis csúcsán találhatóak a hungarikumok. A gyűjtemény jelenleg 8 kategóriában 76 kiválósággal büszkélkedhet:

A Kulturális örökség kategória a legnépesebb 31 elemmel. Ezek közül a legismertebbek a Mohácsi busójárás, a solymászat, a táncház módszer, a Kalocsai hímzés, a Hollóházi és a Herendi porcelán, a Kodály-módszer, a Halasi csipke, a Matyó hímzéskultúra, a Csíksomlyói pünkösdi búcsú és kegyhely, legújabb csatlakozóként pedig a Magyar népmesék rajzfilmsorozat. Az Agrár- és élelmiszergazdasági értékek köre jelenleg 25 tagot számlál, ide tartozik például az Egri bikavér, a pálinka, a Tokaji aszú, a szikvíz, a Csabai és a Gyulai kolbász, a hízott libamáj. Az Egészség és életmód kategóriába eddig öt értéknek sikerült bejutnia, például a külföldiek által is előszeretettel látogatott Hévízi-tónak és a ráépülő tradicionális hévízi gyógyászatnak. Az Épített környezet kategória jeles képviselője Torockó épített öröksége, a jelenleg három tagot számláló Ipari és műszaki megoldások csoportban pedig hungarikum minősítést szerzett a Zsolnay porcelán és kerámia, valamint az informatikában maradandót alkotó Neumann János életműve is. Sport hungarikumként Puskás Ferenc életműve mellett jelenleg a klasszikus magyar szablyavívás hagyományát tartják számon, a Természeti környezet kategória pedig három taggal büszkélkedhet, a tiszavirág és tiszavirágzás, a Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra, valamint az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai minősülnek hungarikumnak. Végül, de nem utolsósorban, a Turizmus és Vendéglátás csoportban hat kiválóság szerepel, köztük a bajai és tiszai halászlé, a gulyásleves, és sokak kedvenc süteménye, a dobostorta is itt kapott helyet.

Ránk bízott értékek

Az összegyűjtést követően az értékek ápolásán a sor. A Hungarikum Bizottság tagjai, azon túl, hogy döntenek a hungarikummá nyilvánításról, javaslatokkal látják el a kormányt ezek fenntarthatóságával és hasznosíthatóságával kapcsolatban. A szakmai testület feladata ezenfelül a hungarikumok megőrzését, fejlesztését szolgáló pályázatok kiírása, továbbá a termékek hazai és nemzetközi piaci bevezetésének, megismertetésének támogatása. Ezt szolgálja többek között a hungarikum védjegy is. A közelmúltban a Hungarikum Bizottság támogatásával jelent meg például a Nemzeti kincsünk a kuvasz című könyv, és a testület közbenjárásának köszönhető az is, hogy 2021. január 1-jétől a hungarikumnak számító kutyák törzskönyvezésének költségeit az agrártárca a tulajdonosoknak megtéríti. A hungarikumok ápolása persze mindannyiunk feladata, nem elégedhetünk meg például azzal, hogy a magyar szürkemarhának külföldön nagy a népszerűsége, gyermekeinket is jó lenne megismertetni vele, és elültetni bennük a jó minőségű magyar mezőgazdasági termékek iránti szeretetet.

A hungarikumokban benne rejlik mindaz a szellemi muníció, kreativitás és küzdeni tudás, ami bennünk, magyar emberekben lakozik. A szőregi rózsatő, amely Magyarország egyetlen rózsatőtermesztő tájkörzetében évi többmilliós példányban nevelkedik, Közép-Európában egyedülálló földrajzi és környezeti adottságokat élvez. A térségben másfél évszázados hagyományai vannak a rózsatermesztésnek, generációkon át öröklődik az a tudás, amelynek köszönhetően a szőregi rózsatő Európa, és benne Magyarország legkiválóbb termékei közé tartozik. Fagytűrő képessége, hosszan tartó virágzási periódusa és a sziromlevelek színjátékának intenzitása miatt egyedülálló minőséget képvisel. Azt csak viszonylag kevesen tudják, hogy minden egyes tő virág mögött hároméves kőkemény fizikai munka áll. Ahogy a helyiek mondják, „a magot akkor kell elvetni, ha legjobban fúj a szél, a csemetét akkor kell beszemezni, amikor a legnagyobb a forróság, és akkor kell fölszedni, ha a legnagyobb a sár”.

Hogy fennmarad-e a térségben a rózsaszemzőverseny hagyománya, fognak-e az unokáink részesülni a táncházmozgalom kulturális örökségéből, az rajtunk is áll, hiszen a hungarikumokkal kapcsolatban nemcsak a büszkeségünk, hanem a felelősségünk is közös.

A cikk megjelenését támogatta:

A lejtő végén kuncog egy kicsit, de már megy is tovább, gyorsan terjed a videó az interneten, egy baba felmászott az Eiffel-toronyra, és megnyalta a legmagasabb pontját, de te nem látod, mert még nem értél a magazin végére, és mire felnézel, ő már egy repülő csomagterében játszik zörgős nejlonzacskókkal az óceán felett, leszállás közben átmászik az amerikai elnök lába közt, nyála a cipőjére csöppen, egy katona felhagy a tisztelgéssel, utána nyúl, de csak egy illatos babazokni marad a kezében,

a gondolat halványan átsiklik az agyadon, hogy eltűnt a gyerek, aki ekkor már Japánban, az UNICEF világtalálkozó szónoki pulpitusán csócsálja a mikrofont, hogy aztán egy unokára vágyó képviselő néni vegye oltalmába, átcsempészve őt a kínai határon, de amint leteszi, ő már száguld is a Nagy Falig, ami végül is csak egy óriási járóka rácsa,

felmászik rá, végigmegy rajta, biztos bebújt megint az ágy alá, gondolod, amikor ő az orosz télben ereszt el éppen egy méretes pukit, felmelegítve a szibériai falut, ahol évtizedekig áldják a nevét azért a plusz három fokért, de ő mit sem tud erről, mert már egy orosz rakétát csapkodva magyarázza a tervezőmérnöknek, hogy dádádá, aztán persze meglát valami színeset, és utánaered, meg sem áll Magyarországig, ahol a határőrök gyanús méretű pelenkájába néznek, de gyorsan megbánják, és fintorogva tovább engedik, Debrecen környékén nyűgös lesz, nem csoda, hisz két teljes órája ébren van, egy kamion tetején alszik egy kicsit, aztán Budapesten az aszfaltra pottyan, pont négykézlábra, végigmászik a rakparton, a hídon, be az utcátokba, a házatokig, át az ajtón, meglátja a cipődet, ráteszi a kezét, felnéz rád, merre jártál édes kisfiam, megint elmásztál a konyháig, meg vissza, kérdezed, ártatlanul mosolyog, ügyes vagy, apa büszke rád. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Zene az emberség szolgálatában

A Bartók Béla zenekari művére utaló Magyar Képek albumcím már ismerős lehet a zenekedvelőknek, hiszen a Mandoki Soulmates legutóbbi lemezén olyan dalsikerek szerepelnek, mint a Transylvanian Dances vagy a Return to Budapest. A zenekar ezúttal online tér vissza Budapestre - és egész Magyarországra.

Leslie Mandoki Tony Carey-vel és a müncheni Soulmates-zenekarával a Starnbergi-tó melletti stúdiójából játszik a közönségnek. Videón keresztül csatlakoznak hozzájuk a Soulmates zenésztársak Los Angelesből, New Yorkból, Bostonból Miamiből, Nashvilleből, Londonból és Berlinből. Kiegészültek még tokiói, sanghaji, pekingi, delhi és moszkvai zenészekkel is. Van olyan zenész, aki New Yorkban, az 52. utcai nappalijából működött közre, de olyan is, aki Dél-Karolina tengerparti strandjáról vagy éppen észak-angliai kastélyának pincestúdiójából.

A magyar közönség által is jól ismert és kedvelt előadók is szerepelnek az együttműködésben, többek között Szakcsi Lakatos Béla, Al Di Meola, Ian Anderson, Mike Stern és Richard Bona.

Bartók Béla nyomdokában – Ezt hallhatjuk a koncerten

Leslie Mandoki kedves gyermekkori emlékeket őriz Bartók Mikrokozmoszáról, amelynek darabjait az édesapja gitározta neki. Akkor még nem is sejtette, mekkora hatással lesz rá és zenészgenerációjára a progresszív példatár.

A Hungarian Pictures/ Magyar Képek produkciót és annak bázisát, a Living in The Gap + Hungarian Pictures dupla album azonos című, második lemezét Bartók Béla dallamai ihlették.

A lemez elkészítésének ötlete egy turné során fogalmazódott meg Leslie Mandoki, Greg Lake (Emerson, Lake & Palmer) és Jon Lord (Deep Purple) fejében, amikor arról társalogtak, hogy mindhárman hatalmas tiszteletet éreznek a bartóki életmű iránt. Lake és Lord sajnos már nem érhették meg a lemez megjelenését, de Mandoki nem mondott le arról az álmáról, hogy magyar zenével kösse össze az egész világot.

A Hungarian Pictures zenészeiben partnerre talált ebben, ők ugyanis egytől egyig inspirálónak tartják, ahogy Bartók életműve egyesíti a különböző népek zenei motívumait és a különböző zenetörténeti korszakok formáit. Jane Xie, a produkció zongoristája Bartók munkásságának egyik legnagyobb tisztelője a produkció zenészei közül: „Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, a dallamvilága hasonlít a kínai melódiákéhoz.” – meséli róla a sanghaji születésű zenész, aki a magyar legenda munkásságából habilitált.

Ahogy Bartóknak, úgy a produkcióban részt vevő művészeknek is az a meggyőződésük, hogy a zene nem más, mint egy határokat elmosó kapocs, a különböző kultúrák pedig gazdagítják egymást. Jelképesen az egész földkerekségen átívelő hidat szeretnének építeni ezzel a koncerttel, ahogy szerintük a zeneszerző-népzenekutató gyűjteményei is egyesítik a nemzetek kulturális értékeit.

Leslie Mandoki szerint a művészet feladata a felelősségvállalás és a kreativitás, ezeket a szerepvállalásokat pedig tökéletesen tükrözi a produkció is. „A Soulmates nem egyszerűen az a hely, ahol játszunk, hanem ahol toleranciát építünk, ahol a különbözőségeket megosztjuk. Ez egy csodálatos projekt!” – üzente az online koncert nézőinek Richard Bona,

Az online koncert TV2 Play oldalán, ingyenes regisztrációt követően nézhető.

Mikor, hol?
A produkciót 2021. április 17-én,20:00 órától
láthatja a magyar közönség, a tv2play.hu-n.
Kikkel?
Az online koncert fellépőinek teljes listája:
Leslie Mandoki - Lake Starnberg
Ian Anderson (Jethro Tull) - Oxford
Nick van Eede (Cutting Crew) - London
Till Brönner - Berlin
Szakcsi Lakatos Béla - Budapest
Jane Xie - Shanghai
John Helliwell (Supertramp) - Liverpool
Steve Bailey - Boston
Al Di Meola - New York
Peter Maffay - Lake Starnberg
Jesse Siebenberg (Supertramp) - San Francisco
Cory Henry - Los Angeles
Deobrat Mishra - Delhi
Mike Stern - New York
Margarita - Moscow
Randy Brecker - Long Island / New York
Bill Evans - Nashville
Sirreal - Beijing
Richard Bona - Miami
Moto Fukushima - Tokyo
Tony Carey - Los Angeles
Julia Mandoki - Amsterdam

Nem engedjük el a rászorulók kezét járványhelyzetben sem! – ezt a mondatot tűzte zászlajára az Ökumenikus Segélyszervezet több mint egy évvel ezelőtt, amikor még nem is sejtettük, milyen hosszú és nehéz lesz ez a „vírusos” időszak. Hogy a Segélyszervezet jelmondata mit jelent a hétköznapokban, azaz a járványidőszakban végzett segítő munkáról a Segélyszervezet rendszeresen beszámol közösségi oldalain is. A szervezet Facebook-oldalán megtekinthető legfrissebb videóban két elkötelezett önkéntese, Iszak Eszter és Gyurta Dániel látogattak el a Segélyszervezet kaposvári Biztos Kezdet Gyerekházába. A népszerű műsorvezető és az olimpiai bajnok sportoló tevőlegesen is bekapcsolódott a központ munkájába: egy háromgyermekes családhoz adománycsomagot szállítottak ki, online foglalkozást tartottak kisgyermekes családoknak, sőt, még ebédet is osztottak.

Az Ökumenikus Segélyszervezet rászoruló gyermekek ezreit támogatja országszerte Kapaszkodó gyermekfejlesztő programján keresztül. Az egyedülálló program keretében a Segélyszervezet egyéni és közösségi foglalkozásokkal segíti a gyermekeket a szegénység okozta hátrányok leküzdésében. A Biztos Kezdet Gyerekházakban egészen csecsemőkortól segítik a hátrányos helyzetű gyermekeket és családjukat. A gyermekek kezét a Segélyszervezet a járványhelyzetben sem engedte el: ha kell online vagy telefonon keresztül maradt kapcsolatban a családokkal, még azokban az időszakokban is, amikor a járványveszély miatt egy-egy intézményét ideiglenesen be kellett zárni. A járvány gazdasági következményei miatt még nehezebb helyzetbe került családokat a Segélyszervezet kiemelten támogatja, illetve segítséget nyújt(ott) a digitális oktatási rend alatt azon gyereknek, akik nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel vagy interneteléréssel.

Mivel a járványhelyzetben még többen fordulnak hozzájuk segítségért, a szervezet folyamatosan várja a pénzadományokat honlapján, a www.segelyszervezet.hu oldalon.

A kérészekről nem sokat tanultunk az iskolában. Sokan talán a nevüket sem hallották. Pedig ebbe a rovarcsoportba tartozik az az élőlény, amelynek kedvéért messzi földről idelátogatnak a fotósok és a természetbarátok. Megtévesztő nevével ellentétben a tiszavirág nem növény, hanem az európai kérészek legnagyobb termetű faja. Egykor Európa nagy részén elterjedt volt, mára azonban csak igen kevés helyen maradt fenn, tömegesen pedig már csak a Tiszában és mellékfolyóiban fordul elő.

Vacsorázni már nincs idő

A kifejlett tiszavirág testhossza 8–12 centiméter, aminek nagy részét a potrohának végén található páros nyúlvány teszi ki. Ezek a farokserték (cercus), amelyek a hímeken sokkal hosszabbak, mint a nőstényeken, az egyensúlyozást szolgálják. A szitakötőkhöz hasonlóan két pár, egyforma méretű szárnyuk van, amelyeknek fesztávolsága eléri a 6-7 centimétert, a hímek világosbarna színűek, a nőstények szürkések. Fejük kicsi, és jól fejlett, összetett szemek láthatók rajta, de ezeken kívül még három pontszemük is van. Csápjuk viszonylag rövid, szájszervük pedig csökevényes: a kifejlett tiszavirág táplálkozásra már nem vesztegeti az idejét.

Több mint húsz éve már, hogy egy romániai aranybánya szennyvize gátszakadás miatt a Tiszába ömlött, számtalan vízi élőlény pusztulását okozva. Félő volt akkor, hogy a katasztrófa végleg véget vet a tiszavirágzásnak, ám a kérészlárvák szerencsére túlélték a szennyezést: mivel tél volt, életműködéseik lelassultak, és járataikba visszahúzódva megmenekültek a mérgezéstől.

Észrevétlen víztisztítók

A tiszavirág élete azonban nem akkor kezdődik, amikor feljön a felszínre. A vízbe lerakott petékből lárvák kelnek ki, amelyek a folyómederben, a víz alatt fejlődnek. Az agyagos partoldalba erős, lapátszerű ásólábaikkal hengeres lyukakat vájnak, általában 1-7 méterrel a felszín alatt. Ha járataik az alacsony vízszint miatt szárazra kerülnek, akkor mélyebbre húzódnak, de a fenékig ritkán hatolnak le. U alakú járataikban rejtőzve kopoltyúlemezeikkel szűrik ki a vízből a szerves törmeléket, algákat, baktériumokat – a tiszavirágnak tehát fontos szerepe van a vízi életközösség egyensúlyának fenntartásában. A lárváknak emellett fűrészes rágó szájszervük is van.

A Duna vízminőségének javulása eredményezte a dunavirág újbóli tömeges megjelenését legnagyobb folyónkon. Ez a másik kérészfaj a tiszavirágnál sokkal kisebb, és nem júniusban rajzik, hanem a nyár végén, augusztusban.

Három év a víz alatt

Három éven keresztül fejlődnek a lárvák észrevétlenül odalent, ahol tehát három nemzedékük él együtt, várva az átalakulásra. A kérészek egyedfejlődése egyedülálló a rovarok körében. Tökéletlen átalakulással fejlődnek, ami azt jelenti, hogy bábállapotuk kimarad, és a lárvák (nimfák) szervezetében nem áll be jelentős változás, leszámítva a szárnyak és ivarszervek kialakulását. A hímek esetében az imágó (kifejlett) állapot elé beiktatódik még egy ún. szubimágó állapot: ebben a stádiumban a rovarnak már van szárnya, és ügyetlenül bár, de tud repülni. Vízből kiálló faágakra, növények leveleire kapaszkodnak fel, és ott várják az utolsó vedlésüket, ami néhány óra múlva bekövetkezik.

Randevú Szentivánkor

Az utolsó vedléssel a szubimágó hímek ivaréretté válnak, ekkor már készek a párzásra. A nőstények fejlődéséből ez az állapot kimarad: valamivel később jelennek meg a felszínen, mint a hímek, de lárvaállapotukból közvetlenül ivarérett, felnőtt állatokká alakulnak. A hímek már várják őket: izgatottan röpdösnek közvetlenül a vízfelszín fölött. Egy-egy nőstényre tíz-húsz hím is ráveti magát, és gomolygó tömegként hullanak a víztükörre – ilyenkor valóban inkább látszanak virágnak, mint rovarnak. Végül azonban mégsem minden nősténynek jut hím, ám a megtermékenyítetlen peték sem mennek kárba: ezekből szűznemzéssel nőstény utódok kelnek ki.

Kép

Kép: Profimédia - Red Dot

A víz feletti látványos „előadás” akkor történik, amikor a hőmérsékleti viszonyok elérik az optimális szintet: általában a nyári napforduló környékén, június második felében. A rajzás három szakaszra oszlik: az előrajzás alatt egyszerre csak néhány száz rovar látható a víz fölött, a főrajzás során azonban milliószám repülnek a kérészek. Végül az utórajzás idején már csak szórványosan figyelhetők meg. A násztánc mindig az esti órákban kezdődik, és körülbelül három órán át tart: ezalatt számos természetfotós igyekszik minél művészibb formában megörökíteni az eseményt.

A kérészek érzékelik a fény polarizációját, ami támpontot jelent számukra a petézésre alkalmas vízfelületek megtalálásához, mivel a természetben polarizált fény csak a víztükörről verődik vissza. Az emberi környezetben azonban hasonló visszatükröződést mutatnak az aszfaltozott utak is, ami megtévesztő lehet a kérészek számára: az utakra vonzza őket, ahol mind a rovarok nagy része, mind az általuk lerakott peték elpusztulnak.

Temető a víz színén

A hímek a párzás után elpusztulnak, a nőstények azonban még néhány kilométert repülnek a folyási iránnyal szemben, hogy a lefelé sodródást kompenzálva visszajussanak nagyjából arra a mederszakaszra, ahol ők maguk is kifejlődtek. A vízfelszínre ereszkedve lerakják petéiket, amelyek nehezebbek a víznél, így lesüllyednek a fenékre. Végül a nőstények is elpusztulnak: kifejlett életük csak néhány órát tartott, tetemeik szőnyegként borítják a folyót. A különféle víziállatok, békák, halak és madarak tort ülnek porhüvelyük felett: degeszre eszik magukat az elpusztult rovarokból. Egykor az ember is hasznot húzott a tiszavirágzásból: az elpusztult rovarok mennyisége oly hatalmas volt, hogy szekérderékkal szállították el, és sertések takarmányaként vagy termőtalajt javító trágyaként hasznosították. Ma már az elpusztult kérészek begyűjtése is tilos.

A kérészek visszatérnek?

A kérészek megritkulása egyértelműen az emberi tevékenység rovására írható. Egykor nemcsak az elhullott imágókat, hanem a lárvákat is nagy mennyiségben gyűjtötték, horgászcsalinak. A hidak sok helyen akadályozzák a nőstények kompenzációs repülését. A legnagyobb veszteséget azonban a vízszennyezés jelentette: ez eredményezte a kérészek óriá­sának eltűnését az iparosodott Európa folyóiból. Néhány évvel ezelőtt magyar-német együttműködéssel kísérelték meg a tiszavirág visszatelepítését németországi folyókba, ahol a vízminőség újra alkalmasnak tűnik a megtelepedésére. De ha sikerül is elérni, hogy újra benépesítse Európát, a tiszavirágzás akkor is magyar természeti érték, igazi hungarikum marad.

A cikk megjelenését támogatta:

Eliézer Wiesel író, újságíró, egyetemi tanár 1928-ban született Máramarosszigeten. Az édesapjának, Slomónak fűszerkereskedése volt, és mivel művelt és bölcs ember volt, gyakran kopogtattak az ajtaján olyan emberek, akik a tanácsát szerették volna kérni. Máramarosszigeten Elie születésekor 10 ezer zsidó élt, akiknek ősei 350 évvel korábban érkeztek Erdélybe. A Wiesel család tagjai mind románul, mind magyarul beszéltek, Elie magyar iskolába járt, de otthon elsősorban a jiddist használták.

A fiú, aki a vallásnak élt

A kisfiú mélyen hívő gyermek volt, aki sokat tanulmányozta a Bibliát és a zsidó szövegmagyarázatokat. Felmenői között több híres rabbi volt, és ő maga is arra vágyott, hogy felnőttként majd a zsidó vallási tanításokat tanulmányozza és oktassa. A „Minden folyó a tengerbe siet” című önéletrajzi műve szerint az egyetlen esemény, amely megzavarta békés gyerekkorát, az volt, amikor a wiznitzi Izrael rabbi Máramarosszigetre látogatott. Elie és édesanyja elmentek a rabbihoz, hogy áldást kérjenek tőle. A rabbi a nyolcéves fiú tanulmányairól érdeklődött, majd kérte, hogy menjen ki, mert az édesanyjával szeretne beszélni. Amikor az anyja kijött, a szeme tele volt könnyekkel, és Elie sem megvigasztalni nem tudta, sem pedig kihúzni belőle, hogy mit mondott a rabbi. Az eset éveken át nyugtalanította, mert azt érezte, hogy fájdalmat okozott az anyjának. Huszonöt évvel később a nagybátyjától tudta meg, hogy a rabbi a következőt mondta az édesanyjának:

„Sára, tudd meg, hogy a fiad Izrael nagy embere lesz egykor, de ezt már egyikünk sem éli meg, ezért mondom neked most.”

Megtörtént, amit el se tudtak képzelni

Elie 11 éves volt, amikor kitört a második világháború, de ebből a város semmit nem érzett meg azon kívül, hogy lengyel zsidó menekültek érkeztek, akiket 1941-ben a magyar hatóságok kitoloncoltak, és a határon átadtak a németeknek. Wiesel életrajzi könyvében megemlékezik róla, hogy még a pályaudvarra is kimentek, hogy búcsút intsenek nekik. Nem tudhatták, hogy ezeket az embereket, több mint 20 ezer más zsidóval együtt Kamenyec-Podolszkijban lemészárolja az SS. Később egy férfi, aki túlélte a mészárlást, hazatért, hogy figyelmeztesse a zsidókat. Elie Wiesel „Az éjszaka” című művében leírja, hogy mivel nem jutottak el hozzájuk az európai zsidósággal kapcsolatos hírek, ezért senki nem akart hinni a férfinak, azt gondolták, megbolondult.

Amikor Máramarossziget újra Magyarország része lett, a Wiesel szülők örültek, mert jó emlékeik voltak az Osztrák-Magyar Monarchiáról. Egészen a németek bevonulásáig azt hitték, hogy nem fogja őket elérni a háború. A családhoz csak az angol rádió adásain keresztül jutottak el a háború hírei. 1944. március 19-én, a németek bevonulásakor minden megváltozott. A németek Máramarosszigeten is megjelentek. A zsidóknak gettóba kellett vonulni, és fel kellett varrni ruhájukra a sárga csillagot. Adolf Eichmann személyesen jelent meg Máramarosszigeten, hogy levezényelje a deportálást. A család házvezetőnője, Mária a deportálás ellőtti éjjelen bekopogtatott az ablakukon, hogy megszöktesse őket, és felajánlotta, hogy bújjanak el kis hegyi kunyhójában. Elie édesapja – nem sejtve, hová viszik őket – elutasította a menedéket. 1944. május 16-án a magyar rendőrök a Wiesel családot is vagonba terelték a többiekkel együtt, és elindították őket Auschwitz felé.

Elie Wieselt egész életében gyötörte a gondolat, hogy a magyar vidéki zsidóság megmenthető lett volna. 1944-ben ugyanis a nyugati kormányzatok már két éve tudtak a zsidók elleni népirtásról, a budapesti zsidó vezetők pedig ’44-ben már tudtak Auschwitzról.

Elie az életrajzi könyvében azt írja, ha figyelmeztették volna őket, ha küldtek volna egy rádióüzenetet, hogy senki ne szálljon vonatra, akkor a zsidók nagy része megpróbált volna elbújni, és sokan életben maradtak volna néhány hónapig, az orosz csapatok megérkezéséig. Azonban nem ez történt, hanem a történelmi Magyarország minden nagy vidéki városából vonatok indultak meg, és néhány hónap leforgása alatt a magyar vidéki zsidóság szinte teljesen megsemmisült. Amikor Elie Wieselt és édesapját elválasztották a család női tagjaitól Birkenauban, a már korábban ott raboskodó zsidók szinte mérgesen vágták a fejükhöz a kérdést: „Miért jöttetek ide?!”

Az Istenbe vetett bizalom elvesztése

A Wiesel család Birkenauba érkezése után a család nőtagjait, az édesanyát, Sárát és kishúgát, a hétéves Cipórát azonnal halálba küldték. Elie két nővérét, Hildát és Beát munkára osztották be. Elie-t egész életében kísértette az emlék, amikor elválasztották a húgától és édesanyjától: „Hogy mi maradt bennem ebből a semmi máshoz nem hasonlítható éjszakából? A veszteség, az elszakadás gyógyíthatatlan fájdalma. Anyám és húgom elmentek, és én nem búcsúztam el tőlük.”

Elie Wiesel gyakran feltette magának a kérdést, hogy vajon miért élte túl a holokausztot. A táborokban töltött idő alatt elvesztette Istenbe vetett feltétlen hitét, így később a puszta véletlennek tulajdonította a megmenekülését. Apjával még Auschwitzban is igyekeztek megtartani a vallási törvényeket és szokásokat, korán felkeltek, hogy imádkozzanak, de ezt már csak az apja kedvéért tette.

Sosem szakadt el teljesen az istenhittől, és népe vallásos hagyományaiba is visszailleszkedett, de az átélt traumák hatására gyermekkora intenzív hitét és feltétlen bizalmát elvesztette.

Életrajzi könyvében leírja, hogy végig azt gondolta, meg fog halni. Néhány héttel a megérkezésük után Bunába kerültek, amely Auschwitz egyik fő tábora volt, és itt is maradtak 1944 végig. Elie édesapja ötvenesztendős volt, a kényszermunka és az embertelen körülmények megviselték a szervezetét. 1945 januárjában a németek a közelgő orosz front miatt megkezdték Auschwitz kiürítését. Elie édesapja a kórházban volt, de féltek, hogyha maradnak, megölik őket, így a továbbállás mellett döntöttek. Slomó Wiesel végül Buchenwaldban halt meg, és halálát Elie soha nem tudta feldolgozni. A tizenhat éves fiú egyedül élte meg az amerikaiak érkezését.

A koncentrációs táborok felszabadítását követően általános jelenség volt, hogy a túlélőknek nem volt hová mennie. Sokan nem mertek hazamenni, mert azt gondolták, úgy érezték, nincs már hová hazamenni. Elie Wiesel egy olyan csoporthoz csatlakozott, amely Franciaországba ment. Ott különböző szervezetek segítették őket, vállalták a tanításukat és ellátásukat. Elie Franciaországban fedezte fel, hogy két nővére életben maradt. Egyikük hazatért Máramarosszigetre, ahol azonban a házukat korábban kifosztották, és idegenek költöztek bele.

Miért hallgatott a világ?

Elie a tanulmányai befejezése után újságírói pályára lépett, és egy jiddisnyelvű lapnak kezdett dolgozni, majd egy izraeli lap tudósítója lett. Miközben járta a világot, igyekezett olyan emberekkel találkozni, akik válaszolni tudnak a kérdéseire. Miért engedte meg Isten a holokausztot? Miért hallgatott a világ? Miért nem segítettek a szabad világ vezetői? A kérdéseire olyan válaszokat kapott, amik nem elégítették ki. A cikkek mellett folyamatosan dolgozott Az éjszakán, amelyet először jiddisül írt meg, majd franciára fordította át, és először ezen a nyelven jelent meg 1958-ban.

Kép

Elie Wiesel - Kép: Wikipedia

Elie Wiesel 1955-ben költözött az Egyesült Államokba, ott telepedett le. Termékeny írói munkássága mellett egyetemen tanított, és folytatta a cikkek írását. 1969-ben házasodott meg, feleségével, Marionnal egy fiuk született. A házaspár létrehozott egy alapítványt a holokauszt emlékeinek ébren tartása érdekében. Elie Wiesel aktívan kampányolt a háborús konfliktusok ellen és azért, hogy ne merüljön feledésbe a holokauszt, hanem tanulságul szolgáljon a jövőbeli erőszakos cselekedetek elkerülése érdekében. 1986-ban neki ítélték a Nobel-békedíjat.

Erdélyben többször járt, ám Magyarországra a holokauszt óta először csak 2009-ben látogatott el, bár korábban azt gondolta, soha nem fog ide visszatérni.

Elment a Parlamentbe, és több ezer ember előtt mondott beszédet a Hit Parkban. 2013-ban, három évvel a halála előtt, a washingtoni holokauszt-emlékmúzeumban (USHMM), amelynek alapításában ő is részt vett, beszédet intézett a fiatalokhoz, akiket arra kért, hogy azután is tartsák életben az áldozatok emlékét, miután a túlélők eltávoznak: „Mit mondjunk a fiataloknak? Ezt mondjuk nekik: ti vagytok a tanúink, mert ti túl fogtok élni minket. Ti vagytok a reménységünk. Amit teszünk, nem a múlt kedvéért tesszük, hanem a jövőért. Ti vagytok a jövőnk. (…) A ti emlékezetetek örököli a mi emlékeinket. Bennetek fognak tovább élni.”

Az idézett könyvrészletek Elie Wiesel: „Minden folyó a tengerbe siet” című művéből származnak. Esély Könyvklub Kiadó, 1996, Fordító: Péter Éva

Egy kis öröklődéstan

Az ivarsejtek a szülők génjeinek kombinációját rejtik, minden petesejt és spermium más és más géneket tartalmaz a teljes állományból. Az apa és az anya génjei közül bármelyik bekerülhet a gyermek génállományába, alakítva annak testi és személyiségbeli adottságait és tulajdonságait.

A megtermékenyítés során a petesejt és a spermium egyesülésével az anya és az apa génállománya összekeveredik. Az érett ivarsejtek csak 23 kromoszómából álló kromoszómasort tartalmaznak, de a pete- és a hímivarsejt egyesülésekor az új sejtben, az ún. zigótában ismét 46 kromoszómából álló sejt képződik, amelyben 23 kromoszóma az anya, 23 pedig az apa génállományából származik.

A zigóta létrejöttével tehát egy teljesen egyedi génkombináció jelenik meg. Így lehetséges az, hogy minden ember más és más, bár egyes tulajdonságokban hasonlíthatnak egymásra.

Azt, hogy végül is milyen tulajdonságokkal bír majd az utód, a nemhez kötött öröklődés is befolyásolja. A nemi jelleget a 23. kromoszómapár határozza meg, ahol férfiak esetében a XY, nőknél XX kromoszómapár található. Ezek a kromoszómák a nemi jellegen kívül több más tulajdonságot is meghatároznak, és betegségek, fejlődési rendellenességek is kötődnek hozzájuk. Egy átlagos embernek jelenlegi tudásunk szerint 22-23 ezer génje van, és a gének által meghatározott jellegzetességek között vannak dominánsak és recesszívek. Az utóbbiak olykor egy vagy akár több generációt is átugorva nyilvánulnak csak meg látható, érzékelhető tulajdonságokként – a rokonság nem kis meglepetésére. Így lehetséges, hogy egy sötét hajú és szemű párnak a dédszülők génjeit öröklő, világos szemű és bőrű, szőke gyermeke szülessen.

Az X-kromoszómához kötött öröklődés is lehet recesszív és domináns jellegű. Ha az X-kromoszómához recesszív allél kötődik, például a vérzékenység esetében, akkor ez csak férfiakban jelenik meg, mert a férfiaknak csak egy X kromoszómájuk van, így nem tud a helyébe lépni egy másik, ép kromoszóma. Lányoknál az egészséges kromoszómapár pótolni tudja a beteget, így a vérzékenység például azok közé a rendellenességek közé tartozik, amelyeket nők hordozhatnak, de döntően a férfiutódokat betegíti meg.

Lássuk, mely tulajdonságokat örökítenek át inkább az apák utódaikra!

1. A baba neme

A gyermek nemét az határozza meg, hogy a petesejtet megtermékenyítő spermium milyen kromoszómát hordoz. A nők szexkromoszómák tekintetében csak X-szel, míg a férfiak X-szel és Y-nal is rendelkeznek. Ebből következik, hogy az apa hímivarsejtje „dönti” el, hogy egy gyermek fiú vagy lány lesz, mivel az anya az egészhez csak X-et, míg az apa X-et és Y-t is adhat.

Ha az anya X kromoszómájával egy másik X kromoszóma találkozik, akkor lánygyermek, ha pedig Y kromoszóma származik az apától, akkor fiúgyermek születik.

2. Tüsszentési reflex, ha napba nézel

Kizárólag az édesapától öröklődhet az ún. fótikus tüsszentési reflex is. Az emberiség nagyjából 10–35%-a tapasztalja, hogy a napba nézve vagy erős fény hatására tüsszögni kezd. Ez a reflex a tudomány mai állása szerint nem más, mint egy teljesen ártalmatlan idegrendszeri elváltozás: bizonyos embereknél a látásért felelős ideg – amelynek a hatására erős fényt érzékelve a pupilla összehúzódik – túl közel helyezkedik el a tüsszentésért felelős trigeminus ideghez, és erős fény hatására nemcsak a látóideg, de a trigeminus is stimulálódik és ingerületbe jön. Ha az apánál megvan ez a reflex, 50 százalék az esélye, hogy a gyermekei is öröklik.

Kép

Kép: Unsplash / Edi Libedinsky

3. Színtévesztés

A vörös–zöld színtévesztés egy rendellenesség, amely férfiaknál lényegesen gyakoribb, mint nőknél, éppen ezért sokkal valószínűbb, hogy az a családi vonal adja tovább ezt a génmutációt, ahol több férfi is színtévesztő. Egy lánygyerek csak akkor lesz színtévesztő, ha az apja színtévesztő, az anyja pedig hordozza a hibás gént. A zavart az okozza, hogy a színek érzékeléséért felelős ideghártya receptorai, a csapok nem működnek megfelelően vagy a mennyiségük nem elegendő. A rendellenességért egy hibás X-kromoszóma a felelős, és azért érinti jóval nagyobb arányban a férfiakat, mert náluk nincs még egy X kromoszóma, amely ellensúlyozni tudná a problémát (míg a nőknél a második X-kromoszóma viszont igen).

4. Fogazat

Ha az apának jók a fogai, vagy éppen sok problémája van a fogaival, ez a gyerekeinél is nagy valószínűséggel így lesz.

Bár a fogak alakját és méretét mindkét szülőtől örökölhetik, a férfi örökség dominánsabb.

5. Ujjlenyomat

Az ujjlenyomat teljesen egyedi, ami azt jelenti, hogy nem létezik belőle két egyforma – még az ikreknél sem, és még egyazon ember két különböző ujján sem. Ugyanakkor vannak bizonyos jellemzők, amelyek hasonlóságot mutatnak az apáéval (sokkal inkább, mint az anyáéval).

6. Élethossz

Alapvetően attól függ genetikusan az életünk hossza, hogy a DNS-eink részét képező és azt a káros hatásoktól védő telomerek mennyire hosszúak, ebből következően mennyi ideig tudják kifejteni sejtöregedést gátló hatásukat. Minél hosszabbak ezek a telomerek, annál valószínűbb, hogy sokáig. Svéd kutatók állapították meg több évtizedes kutatómunka eredményeként, hogy a telomerek hosszát az apa örökíti tovább az utódaira. (Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az emberi élet hosszát sok tényező együttese határozza meg: többek között, hogy hol, milyen körülmények között él, milyen az életmódja.)

7. Hajlam a mentális betegségekre

Idővel a spermiumok minősége romlik, az idősebb férfiak ezért örökíthetnek át utódjukra nagyobb valószínűséggel hibás géneket. Ez növeli a mentális betegségek, az autizmus, a hiperaktivitás, a bipoláris zavar kockázatát. A szívbetegségben szenvedő férfiak kortól függetlenül átörökíthetik betegségüket a fiúgyermekükre. Ez utóbbit a meddő férfiak is, akiknél a gyermekáldást csak mesterséges úton sikerült létrehozni, továbbadhatják fiaiknak.

8. Testmagasság

Körülbelül 60–80%-ban a testmagasságot az apától és anyától örökölt gének határozzák meg, ezen belül az apák génjei jobban befolyásolják a gyermek testmagasságát, mint az anyáké – a magas férfiaknak általában magas lesz a gyermekük is. A többi pedig az életmódtól, például a táplálkozás minőségétől és az egészségi állapottól függ.

+1: Amikor megjelennek az ősök

Ha kíváncsi vagy, hogyan fog kinézni a gyermeketek, csak vedd elő mindkettőtök családi fotóalbumát! Figyeld meg azokat a fő jellegzetességeket, amikkel a legtöbb rokon rendelkezik (pl. göndör haj, sasorr, nagy metszőfogak, sötét szemszín). Ezek a jellegzetességek dominánsak, és nagy eséllyel a te gyermeked is örökli majd ezeket.

A genetikán túl

A gének meghatározók már az első találkozásnál is – egy kutatás szerint az ösztöneink már első „szippantásra” tudják, hogy az illető, akivel találkoztunk, passzol-e hozzánk genetikailag vagy sem: akivel összeillünk, annak például kedveljük az illatát. Ez sajnos nem jelenti mindig azt, hogy akit ösztönösen hozzánk illőnek érzünk, annak a genetikai örökségével összeadódva majd a legegészségesebb utódokat hozzuk létre. A „gének vonzalmán” felül persze számos egyéb tényező van még, ami alapján végül meghozzuk azt a döntést, hogy valakit párunknak választunk, és vele alapítunk családot.

Genetika ide vagy oda, az ösztönlény-énünkön túl mégiscsak érző, gondolkodó emberek vagyunk, akik elsősorban nem az alapján lesznek szerelmesek, hogy a másik milyen génkészlettel rendelkezik.

A szerelem már csak ilyen: mindent és mindenkit megszépít.

A cikk fő forrásai (ahol további hasznos olvasnivalókat is találhat):
https://www.yourgenome.org/facts/what-is-inheritance
https://www.news-medical.net/life-sciences/Genetic-Inheritance.aspx
https://www.betterhealth.vic.gov.au/health/conditionsandtreatments/genes-and-genetics
https://bhc.hu/betegsegek/szintevesztes_szinvaksag/

Itt a szomszédomban az ordas hegyek közt
A „szent Öreg” élt, Virág Benedek.
Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát,
S lúdtollal körmölt magyar éneket,
Akkor se ismerték nálunk a költőt
Futó szegény vad, elbújt reszketeg,
Görcsös szókat gyalulva, gyúlt szemekkel,
Tág pupillával nézte az eget.

Kosztolányi Dezső: Ének Virág Benedekről

A kereszténység felvételének pillanatától a magyar egyház életének fontos része volt a férfi és női szerzetesi közösségek jelenléte. E rendek hazai kolostorai, házai külhoni alapításúak, a nyugati világot átívelő közösségek idehaza is meggyökeresedett filiái voltak. A bencés rend már Géza és Szent István idejében itt volt, a 12. században megérkeztek a ciszterek, a karthauziak, a következő században a koldulórendek, a ferencesek és a dominikánusok is.

A 228 és 341 között élt Remete Szent Pál Szent Antal és Szent Pakhomiosz mellett egyike volt az egyiptomi sivatagban a szerzetesi élet példaképéül szolgáló jámbor aszkétáknak, akiknek az életéről Szent Jeromos készített beszámolót.

Emellett voltak olyan jámbor klerikusok és vezeklők, akik a régi egyiptomi, szentföldi, itáliai, galliai példát követve magányos remeteéletet éltek, egyedül vagy meg nem szervezett kis közösségekben. Hegyekbe, barlangokba húzódva élték a maguk aszketikus, imádságos remeteéletét. Elsőként a Mecsekben és a Pilisben került sor arra, hogy ezek a magányos aszkéták rendi közösséget teremtsenek maguknak, és ez vezetett el az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend megszületéséhez. A kezdeményező egy bizonyos Özséb volt, aki 1200 körül Esztergomban született. Nemesember, talán egy várispán fia, aki a helyi káptalani iskolában tanult, pappá szentelése után pedig kanonokként tagja lett a székeskáptalannak. Jámbor és tudós ember lehetett, talán képzett kánonjogász, bőven osztotta az alamizsnát és gyakran került kapcsolatba a pilisi remetékkel. A tatárjárás után, 1246-ban lemondott egyházi méltóságáról, és maga is a pilisi remeteségbe költözött. Hat társával a Kesztölc melletti Klastrompuszta helyén letűzte a keresztet, egy látomás hatására pedig úgy döntött, hogy szerzetesi közösséggé szervezi a környéken élő remetéket. 1250-ben egy kis templomot és monostort épített, majd felvette a kapcsolatot az ország más vidékein élőkkel, főleg a Pécs melletti Patacson szerveződő közösséggel. Elzarándokolt Rómába is, hogy jóváhagyást nyerjen egy új szerzetesrend megalapításához. El is nyerte, ám a közösség végleges rendi szabályzatot még nem kapott. Özséb az új rend védnökének és előképének a legendás egyiptomi aszkétát, Remete Szent Pált választotta.

A Boldog Özséb Program keretében 2020-ban megjelent a Pálos hangok című gyűjtemény Török Máté szerkesztésében. Két könyvet és két CD-t tartalmaz. Utóbbin 150 percnyi zenét hallhatunk, az egyiken gregorián énekeket és többszólamú kanciókat középkori pálos forrásokból a Schola Sancti Pauli előadásában, a másikon énekelt verseket a pálos költők verseiből 70 előadóművész közreműködésével. Bele is hallgathatunk!

A fehér barátok

Özséb, aki még megérte a közösség gyarapodását, ott volt elöljáróként az 1256-os esztergomi zsinaton, közben pedig egyre több remete, vezeklő csatlakozott hozzájuk, sorra alakultak az új rend közösségei. Alig két évtized elteltével már voltak házaik Erdélyben, Horvátországban, 1291-ben szabályzatuk megerősítését kérték Benedek veszprémi püspöktől és Lodomér esztergomi érsektől, amelyet 1297-ben András egri püspök is átírásban megerősített. 1308 végén és 1309 elején Gentilis bíboros, pápai legátus engedélyezte a remetéknek az ágostonos regulát és saját rendi alkotmány összeállítását. Két évtizeddel később Károly Róbert király szorgalmazására pápai jogú rend lett a közösség. Ekkor már Remete Szent Pál remetéinek nevezték magukat, 1341-ben pedig jogot kaptak fehér habitus, rendi öltözék viselésére, ezért a köznép később fehér barátoknak nevezte őket.

Kép

A rend történetét 2020-ban a Pálos busz vándorkiállítás is népszerűsíti (www.palosbusz.hu) - Kép: Magyar Nemzeti Galéria

Számos kolostort építettek, köztük a márianosztrait, a nagyvázsonyit és a budaszentlőrincit is, többet pedig más rendektől vettek át. Budaszentlőrinc a János-hegy és a Hárs-hegy között, a Szépjuhászné közelében a rend központja lett, amelynek romjai ma is láthatók. 1340‑ben már volt négy német, több osztrák kolostoruk, 1404-ben megtelepedtek Rómában, ahol fél évszázaddal később övék lett a Santo Stefano Rotondo, amely azóta is a magyarok nemzeti temploma. Nagy Lajos idejében László oppelni herceg megtelepítette a barátokat lengyel földön is. Tizenhat nosztrai szerzetes költözött ekkor Częstochowába, ahol a Jasna Górán felépítették a híres Fekete Máriát is őrző, lengyel nemzeti kegyhelynek számító kolostort, amely a 19. század óta a pálosok világközpontja. Az Anjouk alatt, majd Zsigmond és Mátyás idejében a közösség szépen fejlődött, szerzett kisebb földbirtokokat is, amelyeken főként szőlőműveléssel, malmok és halastavak működtetésével foglalkoztak, de voltak iskoláik és házaik, gazdag könyvtárakat gyűjtöttek. Az egyszerű nép körében is népszerű rend a kolostorai révén lassan az egész Kárpát-medencét behálózta, de megtelepedtek számos más országban, így Itáliában is. Tagjai kivették a részüket a hazai reneszánsz kultúra fejlesztéséből is.

Egy eltűnt bibliafordítás
A hazai 15. századi teológiai irodalom nagy ígérete, a pálos közösség meghatározó alakja volt Bátori László, aki 1420-ban született Nyírcsászáriban. Csak feltételezzük, hogy Itáliában tanult, később Hunyadi katonája lett. 1457-ben fordított hátat a világnak és lett pálos szerzetes a rend budaszentlőrinci monostorában. Egy idő után innen remeteségbe vonult a Hárs-hegy egyik barlangjába, ahonnan csak röviddel 1484 táján bekövetkezett halála előtt tért vissza kolostorába. A szerzetesként töltött évtizedek alatt lemásolta a teljes magyar bibliát, amely sajnos a történelem viharaiban elveszett. Ugyancsak nem maradt meg az a Szentek élete címet viselő munka, amelyet Bátori latinból ültetett át magyarra. Nevét csak a Bátori-barlang őrzi a Hárs-hegy oldalában.

Nagy pálosok

Hadnagy Bálint (1460–1537) erdélyi jobbágyfiú volt, aki Krakkó egyetemén tanult, majd a budaszentlőrinci kolostor lakója lett. 1511-ben jelent meg Remete Szent Pál élete című munkája, benne a budaszentlőrinci ereklyékhez kapcsolódó csodás gyógyulások jegyzékével és Szent Antal életrajzával. A politika világában jutott magasra a rend következő nemzedékének tagja, az 1482-es dalmáciai születésű Fráter György, aki Szapolyai János király, Izabella királyné és János Zsigmond bizalmasa, kancellárja, ravasz diplomatája, az önálló Erdélyi Fejedelemség megteremtője, kinevezett bíboros volt. 1551-ben a Habsburgok zsoldosai gyilkolták meg.

A török időkben a felvidéki Malacka melletti Máriavölgy kivételével házaik elpusztultak, az 1680-as években azonban újraéledt a pálos közösség. Voltak kolostoraik a következő században egyebek között Pápán, Tőketerebesen, Nagyszombatban, Pesten. A pesti házat és templomot, a Központi Szeminárium és az Egyetemi templom épületét is ők emelték, ezek emlékét mára csak a híres Pálos Könyvtár őrzi, de a feloszlatás után több helyen ők vették át a jezsuita iskolákat is. A magyar pálos közösség a felvilágosodás egyházpolitikai viharai közepette, a 18. században is adott jeles gondolkodókat a hazai irodalmi és kulturális életnek. Ilyen volt a fiatalon elhunyt Ányos Pál költő (1756–1784), a felvilágosodás, a nemzeti öntudat és a szentimentalizmus, a lírai érzelgősség megszólaltatója, aki alig huszonnyolc évet élt. Őt közel fél évszázaddal túlélte rendtársa és barátja, Virág Benedek költő, műfordító, történetíró (1754–1830), a rend feloszlatása utáni évtizedekben írásaiból élő független literátor. A pálos költő-triász harmadik tagja Verseghy Ferenc (1757–1822) volt, irodalmár, nyelvész, esztéta, Bessenyei körének tagja, a rend feloszlatása után tábori lelkész, majd független irodalmár, a Martinovics-per elítéltje, kilenc börtönév után szabadulva házitanító, alkalmi szellemi munkás. Költői művek, esztétikai írások mellett nyelvészeti dolgozatok és magyar nyelvtankönyvek írója, szerkesztője is volt.

Kép

A salföldi Pálos kolostor romjai - Kép: Páczai Tamás

Miután II. József országaiban 1786-ban feloszlatta a rendet, az főleg lengyel földön élt tovább. Többszöri próbálkozás után a pálos élet itthon csak 1934-ben indult újra a budai Sziklatemplomban és Pécsett, majd 1940-ben a Petőfiszállás melletti Szentkút kegyhelyen, amelyet aztán a pálosok miatt Pálosszentkútnak neveztek el. 1950-ben azonban a rendek erőszakos felszámolása ismét elérte őket is. Az ÁVH 1950 júniusában elhurcolta a szerzeteseket, megsemmisítette rendházaik értékeit. A rendtagok közül Vezér Ferencet a Grősz-perben halálra ítélték, kivégezték, Kováts Ferencet 1958-ban a pufajkások verték agyon, a mintegy negyven magyar pálos egy része börtönbe került, a rend illegalitásban működött tovább. 1989 után újraszerveződtek a magyarországi pálosok. Napjainkban a magyar tartomány kereteiben Pécsett, Budán, Márianosztrán, Petőfiszállás-Pálosszentkúton és az erdélyi Hargitafürdőn 20 pálos szerzetes őrzi tovább Boldog Özséb lelkiségét. A nagyvilágban is szépen elterjedt az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend: jelenleg világszerte hetvenkét házban mintegy ötszáz szerzetes él, Lengyelország mellett olyan országokban is, mint Ausztrália, az USA, Dél‑Afrika, Kamerun, vagy Európában Olaszország, Németország, Anglia, Spanyolország, Horvátország, Lettország, Ukrajna, Fehéroroszország, Csehország és Szlovákia.

A pálosokról rendtörténeti kiállítás is látható: https://paloskiallitas.oszk.hu/

A cikk megjelenését támogatta: