És a gyerek elkezd mászni...

A lejtő végén kuncog egy kicsit, de már megy is tovább, gyorsan terjed a videó az interneten, egy baba felmászott az Eiffel-toronyra, és megnyalta a legmagasabb pontját, de te nem látod, mert még nem értél a magazin végére, és mire felnézel, ő már egy repülő csomagterében játszik zörgős nejlonzacskókkal az óceán felett, leszállás közben átmászik az amerikai elnök lába közt, nyála a cipőjére csöppen, egy katona felhagy a tisztelgéssel, utána nyúl, de csak egy illatos babazokni marad a kezében,

a gondolat halványan átsiklik az agyadon, hogy eltűnt a gyerek, aki ekkor már Japánban, az UNICEF világtalálkozó szónoki pulpitusán csócsálja a mikrofont, hogy aztán egy unokára vágyó képviselő néni vegye oltalmába, átcsempészve őt a kínai határon, de amint leteszi, ő már száguld is a Nagy Falig, ami végül is csak egy óriási járóka rácsa,

felmászik rá, végigmegy rajta, biztos bebújt megint az ágy alá, gondolod, amikor ő az orosz télben ereszt el éppen egy méretes pukit, felmelegítve a szibériai falut, ahol évtizedekig áldják a nevét azért a plusz három fokért, de ő mit sem tud erről, mert már egy orosz rakétát csapkodva magyarázza a tervezőmérnöknek, hogy dádádá, aztán persze meglát valami színeset, és utánaered, meg sem áll Magyarországig, ahol a határőrök gyanús méretű pelenkájába néznek, de gyorsan megbánják, és fintorogva tovább engedik, Debrecen környékén nyűgös lesz, nem csoda, hisz két teljes órája ébren van, egy kamion tetején alszik egy kicsit, aztán Budapesten az aszfaltra pottyan, pont négykézlábra, végigmászik a rakparton, a hídon, be az utcátokba, a házatokig, át az ajtón, meglátja a cipődet, ráteszi a kezét, felnéz rád, merre jártál édes kisfiam, megint elmásztál a konyháig, meg vissza, kérdezed, ártatlanul mosolyog, ügyes vagy, apa büszke rád. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>