Az önkéntesség fejleszti az ember jellemét

Hegyi Levente, a fővárosi Than Károly Ökoiskola 18 éves kadét tanulója maszkokból, gumikesztyűkből, védőfelszerelésekből álló csomagokat állított össze a tesztelőpontok számára. Ugyan a feladat csak négy napot vett igénybe, ám többször is hajnali ötkor kezdett, és utána még órái is voltak. Mindezek ellenére, mint mondja, jó érzés volt, hogy segíteni tudott a járvány elleni védekezésben. „Az önkéntesség sokat tud hozzátenni egy ember személyiségéhez, jellemfejlődéséhez” – véli. Ebben egyetért az iskola igazgatója, Csordás Katalin is, aki szerint ezek a feladatok empátiára, toleranciára és bajtársiasságra tanítják a fiatalokat nemcsak kadéttársaik, hanem a nagyobb közösségek felé is. „A középiskolásoknál fontos, hogy csapatban végezhessék a munkát, és legyen egy közös cél, ami összetartja őket és közösségi élményt ad nekik” – mondja az intézmény vezetője.

Az iskolában egyébként nagy hangsúlyt fektetnek az önkéntességre: a honvédelmi, valamint a rendészet és közszolgálat ágazati képzések alappillére, hogy a diákok bármilyen nagyobb társadalmi célú feladatra mozgósíthatók. A tanulókat gyakran hívják társadalmi eseményekre, például helyszínbiztosításra, iskolai versenyek lebonyolítására.

Kép

A Than Károly Ökoiskola igazgatója és kadétjai. Jobb szélen Hegyi Levente - Kép: Fekete Fanni

Segíti a generációk együttélését

Szili Ákos és Walton Mihály a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hallgatói Önkormányzatának vezetőiként több száz egyetemista önkéntes munkáját koordinálták: népszerűsítették a feladatokat társaik körében, összegyűjtötték a jelentkezéseket és a Semmelweis Egyetem által megadott paraméterek szerint beosztották, hogy ki mikor, hol és mennyit tevékenykedjen.

Hetente több százan álltak munkába, és még most, a járványhelyzet enyhülését követően is több tízen jelentkeznek.

A műszakis hallgatók a Semmelweis Egyetem teszteket végző egyetemistáit szállították sofőrként a tesztelőpontokra, illetve valamennyien callcenterekben vállaltak adminisztrációs feladatokat.

Kép

Walton Mihály és Szili Ákos - Kép: Fekete Fanni

„Évente többször rendezünk egyetemi és kari szintű önkéntes napot. A XI. kerületben vállalunk önkéntes tevékenységeket, például kerítésfestést és kertrendezést a közeli óvodákban, idősotthonokban, vagy szemétszedést – olyan feladatokat, amik kevés szakértelmet igényelnek és sok embert lehet rá mozgósítani” – sorolják. Hallgatótársaikat az motiválja, hogy tegyenek a környezetért, amelyben élnek és amiért tanulnak. Mihály emellett úgy gondolja, ezek a programok segítik a generációk együttélését és javítják egymás megítélését is. „Az idősek hajlamosak ferde szemmel nézni a hangosan bulizó egyetemistákra, ezek a megmozdulások viszont megváltoztatják a fiatalokról alkotott képüket.”

Olyan készségeket szereztek, amikre máskor nem tudtak volna szert tenni

A Semmelweis Egyetem mind a hat karának hallgatói tavaly március óta segítenek a Covid-19 elleni harcban. Először a H-UNCOVER országos reprezentatív szűrési programban vettek részt, majd nyáron indítottak egy hallgatói szűrőpontot. Októberben csatlakoztak az Országos Mentőszolgálat szűrési munkájához, amelynek keretében Felvidékre is elutaztak. Emellett többek között a pedagógusok szűrésében is részt vettek. A harmadik hullámban a Semmelweis Egyetem saját klinikáin biztosították az önkéntes jelenlétet. Itt nyolcszáz hallgató dolgozott, az elmúlt másfél év során pedig ötezer egyetemista vállalt valamilyen önkéntes munkát.

A részvétel a járvány elleni védekezésben két vizsgaidőszakot is felölelt. A hallgatók helytállását vizsgakedvezményekkel és anyagi díjazással honorálták, például két héttel kitolódott a vizsgázási lehetőség. Takács Félix, a HÖK alelnöke szerint viszont nem ez volt a motiváló erő, sokkal inkább a hivatástudat, hiszen gyógyításra készülnek már jó ideje.

A Covid elleni védekezésben a nehézségek ellenére a lehetőséget próbálták látni, azt, hogy gyakorlati tapasztalatra tehetnek szert.

Kevés hallgatónak adatik meg, hogy már az egyetemi évek alatt ilyen komoly feladatokban próbálja ki magát. „Ebben a rendkívüli helyzetben a sotésok olyan készségeket is elsajátítottak, amikre normál helyzetben nem biztos, hogy alkalom lett volna” – mutat rá Félix. Őt türelemre, kitartásra, alázatra tanították az elmúlt hónapok, és más látásmódot adtak neki mind magával, mind a választott hivatásával és a hallgatótársaival szemben. „Számomra még jobban megmutatkozott, milyen összetartó közössége van a Semmelweis Egyetemnek. Senki sem próbálta meg kivonni magát a feladatok alól, hanem bajtársakként tették a dolgukat.”

Kép

Tripolszky Bálint és Varga Judit igazságügyi miniszter - A kép Tripolszky Bálint tulajdona.

Ahogy a BME-n, úgy a Semmelweis Egyetemen is hagyománya van az önkéntes munkának: klinikai vagy segédápolói munkát eddig is végeztek, aztán az igények növekedésével a tenni akarás is megnőtt. „A hallgatóink összefogva, egy közösségért dolgoztak ebben a zivataros időben – veszi át a szót Tripolszky Bálint, a SE HÖK-jének elnöke, akinek jólestek a társadalomtól érkező pozitív visszajelzések. – Akár a mentőszolgálattal mentünk szűrni, akár a klinikán voltunk a betegek ágya mellett, mérhetetlen hálát kaptunk a páciensektől, mivel tudták, hogy hallgatók vagyunk, és az egyetemi tanulmányaink mellett folytatjuk a munkát. Amikor például szűrni mentünk egy idős házaspárhoz, marasztalni akartak minket ebédre” – meséli. Bálintot az is motiválta, hogy az egyetem vezetése partnerként tekintett rájuk: napi szinten tartották a kapcsolatot Dr. Merkely Béla professzorral és Dr. Szabó Attilával, a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának elnökével, és minden járványügyi operatív megbeszélésre meghívták őket.

Megtanultak szót érteni mindenféle társadalmi réteggel

A Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának hallgatói Covid-szűrésekben tevékenykedtek, míg a gépészek sofőri feladatokat láttak el. Kertész Nikolett és Dékány Péter vegyes érzelmekkel emlékeznek vissza az elmúlt időszakra: nagyon jó pillanatokat és szívszorító perceket is megéltek. A járványhelyzet őket is megviselte lelkileg, de sok támogatást kaptak a környezetüktől, és erős volt a csapatszellem.

Az önkéntesség alatt sok kiszolgáltatott helyzetben lévő emberhez mentek ki, végeztek szűrést külföldről érkezett covidos hallgatók, tartós betegek és mélyszegénységben élők körében, valamint hajléktalanszállón is.

Egy fedél nélküli kevésbé tájékozott a járványt illetően, így a hajléktalanokkal való munka során az is felkészülést igényelt, hogy megértessék velük magukat. „A szűréseknek köszönhetően élettapasztalattal gazdagodtunk, és megtanultunk mindenféle embertípussal szót érteni, kezelni őket” – mondja Péter, aki azért vállalta a feladatot, mert tudja, hogy ha ő lenne nehéz helyzetben, rajta is ugyanúgy segítenének.

Nikolett és Péter együtt egy alkalommal életet is mentettek. A Sátoraljaújhely melletti Károlyfalván járva egy ágyban fekvő covidos beteget találtak, aki napok óta nem evett, és 220-as vérnyomással és magas lázzal feküdt. A nő könyörögni kezdett, hogy vessenek véget a szenvedéseinek. „Már pont elfogyott a védőruházatunk, de Peti ennek ellenére is mellettem maradt. Amíg a mentőre vártunk, előkerestem és beadtam neki a gyógyszereit, megitattuk, hideg vizes ruhával borogattuk, és folyamatosan mértük a vérnyomását. Mire kiértek a mentős bajtársak, összekészítettük a ruháit, amit a kórházba vitt magával” – meséli Nikolett. A történet aztán jól végződött: a beteg életben maradt, ők pedig nem kapták el a betegséget.

Nikolettet jó érzéssel töltötte el, amikor olyan gyógyultakat látott viszont, akiknek korábban ő nyújtott segítséget. Neki emiatt is érte meg az önkénteskedés, és a családokért, az aggódó szülőkért, nagyszülőkért, akik a vírus miatt nem tudtak találkozni szeretteikkel. „Olyat nyújthattunk nekik, amit más nem tud megadni, csak az ebben dolgozók. Felbecsülhetetlen élmény volt látni a gyógyultak és a Covid-negatív emberek örömkönnyeit” – idézi fel.

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által 2016-ban alapított Magyar Családokért Díj minden évben olyan személynek, vagy közösségnek adományozható, aki/amely tudományos, közéleti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a magyar családok érdekében fejti ki tevékenységét. Az Asszonyszövetség elnökségének döntése alapján, 2021-ben Dr. Szlávik János és Dr. Bobek Ilona főorvosok által irányított Dél-pesti Centrumkórház Infektológiai, valamint Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás osztályok munkatársainak adományozták a díjat. 
A rendkívüli helyzetre tekintettel, az elnökség úgy határozott, hogy 2021-ben elismerő oklevélben részesítik azon orvos- és egészségtudományi és azon egyetemek hallgatói önkormányzatait is, amelyek hallgatói részt vettek a koronavírus-járvány elleni védekezésben, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a Corvinus Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, és a Széchenyi István Egyetem Hallgatói Önkormányzatai, illetve a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Than Károly Ökoiskola és Technikum honvéd kadét ágazati képzésben résztvevő tanulói kaptak elismerő oklevelet. Elismerésben részesült a Csíki Sör Manufaktúra és a Magyar Védőnői Szolgálat is.

– Ugye nem túlzás önt a romániai snowboard úttörőjének nevezni?
– Ami biztos: Csíkszeredából indulva nyolc éven át úgy versenyeztem a világkupákon, hogy mindent magam csináltam, az egyetlen voltam az indulók közül, akinek nem volt csapata, edzője, technikusa. Az utat így valóban én törtem magamnak és talán másoknak, de pont ezen is múlt, hogy nem lettem még sikeresebb. Két olimpiára is majdnem kijutottam, de hiányzott valami. Egy technikai sportágban nehéz úgy versenyezni, hogy nincs veled külső szem, a helyszínekre egyedül utazol, vezetsz, foglalsz hotelt, így sosem tudsz igazán az adott feladatra figyelni. A mostani gyerekeknek próbálom megadni azt, ami nekem hiányzott, hiszen én nem kaptam senkitől visszajelzést, magamnak jegyzeteltem le, amit láttam vagy hallottam mások edzőitől. Ha befogadtak egy edzőtáborba, leírtam gyorsan, amit ott tapasztaltam.

Ezeket az infókat szinte betetováltam az agyamba, így ma átadhatom másoknak.

– Hány évesen találkozott először a snowboarddal?
– 14 évesen, 23 évvel ezelőtt. Akkor még nem volt összesen tíz snowboardos sem az országban, ma meg tízfős csapatom alakul a válogatottnál. Megvettem egy felszerelést kötés nélkül, majd olyan kötéssel, ami leesett, síbakanccsal mentem, nem ismertem a technikákat. Nem voltak instruktorok, YouTube-videók. Öt-tíz évembe telt felépíteni magam. Jól jött, hogy egész életemben sportoltam, nyolcéves koromig versenyszerűen műkorcsolyáztam. Utána elkezdtem síelni a Madarasi Hargitán, ott láttam az első snowboardost. Egyből szöget ütött a fejembe: ezt kell csinálnom! Csíkszeredában a jégkorong is erős, de az nem az én világom. Pedig voltam egyszer hokiedzésen, ott lekorcsolyáztam mindenkit, de nem vonzott. Ám a műkorcsolyából hozott egyensúlyérzék jól jött a snowboardban.

– Mennyi időbe telt eljutnia a kezdetektől a komolyabb szintű versenyzésig?
– Eleinte a legolcsóbb felszerelést tudtam csak megvenni, és az olcsó húsnak híg volt a leve. Az első évemet nem is nevezném snowboardozásnak, inkább amolyan felfedezőút volt. De száztíz százalékos motiváció hajtott, éreztem, hogy számomra ez a sportág az igazi. Pár év múlva lett csak megfelelő felszerelésem, akkor csatlakoztam nálam idősebbekhez csúszni. Emlékszem, sztrájkoltak az iskolában a tanárok, így azon a télen 2-3 hónapon át mindennap edzésre mentem suli helyett. Reggel kilenctől elindultak a Hargitán a felvonók, és én délután ötig megállás nélkül csúsztam. 16-17 évesen volt az első versenyem Brassópojánán, több mint száz indulóból második lettem. Nyertem ezer dollárt, ami akkor úgy egyéves fizetésnek felelt meg, hazamentem vele, onnantól a szüleim is elfogadták, hogy ezzel foglalkozom, mert addig nem szerették. Rólam írt a helyi sajtó, akkor indult be a karrierem.

Onnantól nagyjából önfenntartó is lettem, azaz több pénzt nyertem, mint amennyit költöttem rá.

– Mennyire alkalmasak Erdélyben a körülmények a nemzetközi szintű felkészüléshez?
– Őszintén szólva semennyire. Nemzetközi versenyekre lényegében csak külföldön lehet felkészülni, és meg vagyok győződve róla, hogy ez nem a pénzen múlik. Hiszen lennének uniós, magyar, román projektek a pályák fejlesztésére, de hiányzik a székelység összefogása. Főleg, ha üzletről van szó. Mert mindenki azt gondolja, ért hozzá, és nem hallgatnak a szakemberekre. Hargitafürdőn ma négy pálya is csak körülbelül egy hónapig működik évente, s csak egy gyerekpálya megy egész szezonban. Jelenleg sajnos nem elég sportbarát az a régió, ahol én anno snowboardozni tanultam. Nem azok alakítják, akik ebben nőttek fel és áldoznának rá, hanem azok, akik csak a profitot keresik benne.

– Hogyan élte meg azt a nyolc esztendőt, amíg világkupák során vett részt, bejárta a snowboard révén a világot, s két téli olimpiáról is csak kevéssel maradt le. Vagyis: az egyikre még el is jutott…
– Amikor kezdtem, még nem volt olyan sűrű és erős élmezőny a sportágban, mint ma. Akkor még sokat számított önmagában a motiváció. Romániában a versenyek 90 százalékát megnyertem, majd Magyarországon versenyeztem, és utána jöttek a világkupák, az olimpiai pontgyűjtés. De oda csak a top 40 versenyző juthatott ki a világból, én pedig 2014-ben Szocsi előtt 45., 2018-ban Phjongcshang előtt talán 46-47. voltam a listán. Az viszont jólesett, hogy nyolcévnyi harc után az olimpiai bizottság felajánlotta – mint a 40-50. hely közé rangsorolt versenyzőnek –, hogy úgynevezett forerunner, azaz pályanyitó és tesztelő legyek a 2018-as játékokon. Ez nagy elismerés volt, de nem elégített ki, mert a végcélt mégsem értem el. Tudtam, hogy lezárul egy periódus az életemben, csalódás volt, hogy nem sikerült kijutni, de nyilván nem egy életre szóló kudarc ez, hiszen így is sikeres voltam.

Eb-harmadik, Európa-kupa top 10-es, többszörös országos bajnok, ausztrál és új-zélandi kupagyőztes is lettem.

– Nem lett volna lehetősége még egy – konkrétan a 2022-es – téli olimpiát is megcélozni?
– Már nem tudtam tartani a lépést az igazi profikkal, mert ez a sportág hónapról hónapra elképesztő mértékben fejlődik. Csapat nélkül nem tudtam volna olyan edzésmunkát végezni, amivel ne lefelé haladtam volna a ranglistán, csapatot összeállítani pedig lehetetlen volt az országon belül. Talán nem is az eredményeimre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy az egyetlen világkupaversenyző vagyok snowboardcross-ban, aki nyolc éven át csapat nélkül is ott tudott lenni a világkupákon!

Kép

Kép: Kinda Géza

– Magától értetődő volt, miután abbahagyta a versenyzést, hogy továbbadja másoknak a tudását?
– Az elején egyáltalán nem akartam edzősködni, de aztán csapódtak hozzám gyerekek, tanítgattam, segítettem őket, majd gyermekversenyre is elvittem néhányukat. Sikereket értünk el együtt, azaz úgy tűnt, olyan információkat tudok átadni nekik, amiktől eredményesebbek. Beleéltem magam, megszerettem a dolgot. Ha látom, hogy valaki dobogós, az 60-70 százalékban az én sikerélményem is. Van egy székelyudvarhelyi kislány, a 16 éves Bartalis Henrietta, aki junior világbajnokságon a 16. lett, és sok más versenyen is dobogós. Előtte a határ a csillagos ég. Szinte katonásan megcsinál mindent, amit kérek tőle, sosem késik, videóelemzéseket tartunk vele, jó úton halad. A tízfősre tervezett válogatottból amúgy is heten magyarok, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, brassói, bukaresti, nagyszebeni versenyző is van a csapatban. Három lány és hét fiú. 14 éves kortól tudjuk betenni őket a válogatottba, mert először 15 évesen indulhatnak el nemzetközi versenyen.

– Mennyire kell győzködni a szülőket, hogy nyugodtan engedjék a gyerekeiket snowboardozni?
– A Battle On Snow nevű versenyt, amelynek a második napja az országos bajnokság, már tíz éve csináljuk a Ride More nevű klubommal, ezalatt kialakult egy közösség. A szülők már tudják, hogy nem valami vágóhídra küldik a gyerekeiket, hanem egy nagyon szép sportágba.

Mert az csupán hiedelem, hogy a snowboard csak a bevállalósaknak való extrémsport.

Nem extrémebb, mint a futball, ahol két ember két irányból 25 kilométer per órás sebességgel fut neki egymásnak egy labdáért. Ha megfelelő edzésprogrammal készülsz, és nem vállalod túl magad, akkor pont annyira biztonságos, mint bármely sport. Én csak két nagy sérülést szenvedtem el életemben, az egyiket biciklivel. Szerencsére sokan karácsonyra már nem sífelszerelést kérnek, hanem snowboardot. Van gyermek, akinek ez az álma. Mi a jók közül kiválasztjuk a legjobbakat, velük foglalkozunk tovább.

– Önnek mit tett hozzá a személyiségéhez az, hogy a sikereit magyarként egy másik országban érvényesülve érte el?
– Bejártam a világot, s ezalatt rájöttem, hogy a határok csak minket határolnak be, ha hagyjuk. Nem számít a nemzetiség, mindenkivel meg lehet találni a szót. Ha bárki kérdezi, mondom, hogy magyar vagyok, és ezt a románok is tiszteletben tartják.

A magyarságom ezzel együtt egész életemben extra motivációt adott, főleg ebben az országban. Hogy mégis jobb legyek egy kicsit.

Talán nem véletlen, hogy a téli sportokon belül egy remek jégkorongcsapat, Miklós Edit síző vagy Tófalvi Éva biatlonista is mind ebből az egy városból, Csíkszeredából indult. Itt egyfajta megfelelési vágy van mindenkiben, és ez a sportban tökéletesen meg tud nyilvánulni. Én jól érzem magam romániai magyarként, tudnunk kell a helyünket, hogy ott feleljünk meg a kihívásoknak, ahol élünk. Japán, Szibéria, Kanada, Amerika, Új-Zéland, Ausztrália vagy Olaszország közül mindegyikben versenyeztem, de sosem fordult meg a fejemben, hogy bármelyikben ott maradjak. Mindig tudtam, hogy haza fogok jönni. Nem Bukarestbe, Brassóba, Kolozsvárra vagy Budapestre, hanem Csíkszeredába. Mert itt nekem mindenem megvan.

„A Pannonhalmi Gyógynövénykert, benne az Illatmúzeummal komplex turisztikai fejlesztés részeként valósult meg a Széchenyi 2020 program keretében. Itt minden érdeklődőnek lehetősége van arra, hogy jobban megismerje a Pannonhalmán leggyakrabban használt gyógynövényeket, azok történetét és feldolgozási technológiáját. Az Illatmúzeumban kezünkkel tapinthatjuk a korabeli növénymetszetek rekonstruált körvonalait, megcsodálhatjuk botanikai sajátosságaikat és szárított alapanyagukat. Betekintést nyerhetünk a feldolgozási technológiák titkaiba is, valamint érdekességeket tudhatunk meg a pannonhalmi szerzetesi gyógyászati hagyományokról is” – kezdi Márton testvér, s hozzáteszi, hogy a gyógynövények világa mellett a parfüméria iránt érdeklődők kíváncsiságát is igyekeznek kielégíteni.

A Gyógynövénykert-komplexumot a modern kor követelményeinek megfelelően alakították ki – applikációval tölthetők le az egyes világörökségi helyszínek írott és képi anyaga, valamint narrációja. A kert kialakításában a kezdetektől részt vett Magyarország „orra”, Zólyomi Zsolt parfümőr és Cserkuti Viola art director.

A Gyógynövénykert „A” épületében kialakítottuk a látványmanufaktúra tereit, itt található az új illóolaj-lepárló berendezésünk is. Azok a növények, amelyeket a Pannonhalmi Főapátság földjein és parcelláin látunk, betakarítás után ide kerülnek szárított formában a padlásra vagy az illóolaj lepárlóba. „Évelő növények, például mediterrán félcserjék esetében, mint amilyen a levendula, az orvosi zsálya vagy a rozmaring, két-három év szükséges ahhoz, hogy betakaríthatók, desztillálhatók, gyógyászati termékekbe, krémekbe vagy pipereszerekbe keverhetők legyenek.

Kép

A Pannonhalmi Főapátság Illatmúzeuma

A „B” épület ad otthont az új látványosságnak számító Illatmúzeumnak, ahol hét olyan illatot mutatunk be, amelyeket évezredek óta a világ különböző tájain használnak.

Ilyen például a tömjén, a pézsma, az ámbra és a rózsa, de illattölcsérből a monostori gyógyászat öt klasszikus gyógynövényébe, a borsmentába, az orvosi zsályába, a kakukkfűbe, a citromfűbe és a levendulába is bele lehet szippantani. Egyébként a szaglás mechanizmusa, az illatok érzékelése, pontosabban a belőlük származó információk feldolgozása összefügg az emlékezet agyi központjaival, ezért van az, hogy egy ismerős illat akár félévszázados emlékeket is képes felidézni. A mi illóolajkeverékeinkben, kenőcseinkben és gyógyászati célra használt olajainkban, azok egyetlen szimatolásában évszázadok, évezredek bújnak meg” – mondja Márton testvér, s felhívja a figyelmet arra, hogy szintén a „B”épületben tekinthető meg egy szakramentárium-másolat, amelyben olyan imádságok és szertartások leírásai szerepelnek, amelyekkel korábban a gyógynövényeket áldották meg.

„A tárlat egyik fontos eleme az a parfüm, amelyet Károly Róbert adott feleségének, Erzsébet királynénak a 14. század első felében.”

Kép

A Pannonhalmi Főapátság Illatmúzeuma

„Ez volt a világ első ismert feljegyzett parfümje. Sajnos a kreációt elnyelte a történelem vihara, mára már nem lehet kideríteni, hogy ki készítette, csak sejteni lehet, hogy rozmaring, levendula, menta, zsálya, majoránna, narancsvirág és citrom voltak az alapanyagai. Az illatot később 18. századi francia parfümőrök rekreálták, ettől fogva kapható világszerte, sőt, a különleges illat a Pannonhalmi Főapátság tárlatán is megszagolható. A tetőtérben egy 19. századi parfümőr asztala található, rajta növényekkel és a parfümkészítéshez szükséges eszközökkel, végül pedig eljutunk a Teaházba, ahol a kész termékek – egyebek között krémek, kenőcsök és illóolajok – sorakoznak, amelyeket meg is lehet vásárolni.”

Márton testvér végezetül elárulja azt is, hogy neki melyik a kedvenc illata: „A szakrális, testes illatokat kedvelem, legfőképp a tömjént, a rozmaringot és a mirhát, amelyek az antik időket idézik. A lágy illatok közül nagyon szeretem a citromfüvet és a borsmentát, utóbbi olyan élményt ad, mintha egy napfényes nyári délutánon egy virágos réten sétálgatna az ember.”

– A segítő szakmában dolgozóknál egyáltalán nem ritka, hogy a saját élettörténetüket is feldolgozzák, amikor másoknak segítenek.
– Valóban magam is érintett vagyok, bár nekem nem a teherbeesés nehezített útja, nem is a lombikkezelés vagy a szülés idején volt problémám. Elsőre sikerült a lombikkezelés 2008-ban, nem volt mögöttem kudarcsorozat, ebből a szempontból legalábbis. Én akkor éreztem meg az elakadást, amikor már három-négy éves volt a kislányunk. Akkor kezdett el nagyon mélyen foglalkoztatni, mi lehetett a lelki oka annak, hogy nekem nehezebben sikerült az anyává válás. 2014-ben hoztam létre a CsillagKuckót, és akkor még autodidakta módon, ösztönből és élettapasztalatból tanulva segítettem a hozzám, hozzánk fordulókat, majd 2015-ben kezdtem el a mentálhigiénés segítő szakember szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen.

Szerencsésen alakult, hogy az élettapasztalatom köré épült a szakmai keret.

– Az a sztereotípia él a köztudatban, hogy a nők a késői életkorra kitolódó családalapítás miatt kezdenek el mindenféle mesterséges orvosi utat és eszközöket igénybe venni, miközben ez egyáltalán nem törvényszerű, hiszen bármely életkorban, akár a 20-as években is előfordulhat, hogy nehezített az útja a gyermekáldásnak.
– Így van, már fiatalon is lehetnek nehézségek a gyermek megfoganása és kihordása körül.

Fontos, hogy ne ijedjen meg az sem, aki fiatal nőként szembesül a nehezített gyermekáldással, de az sem, aki harminc vagy akár negyven pluszosan tapasztalja meg – mert nincsenek egyedül. Én úgy érzékelem, hogy az életkörülményeink, a világ történései, a minket körülvevő dolgok új rendje, a munkahelyek is alakítják azt, hogy későbbre tolódik a párválasztás, családalapítás, és a nőket ma az anyaság mellett már foglalkoztatja a szakmai önmegvalósítás is. Párhuzamosan e két hivatást megélni tényleg nem könnyű…

– Azokat az anyukákat, akiknek a történetét összefoglaltad a könyvben, mi kapcsolja össze, túl azon, hogy ugyanaz volt a céljuk?
– A könyvben nemcsak lombikos anyukák vannak, sok történetben a tervezett lombikkezelést megelőzte a spontán terhesség. A legkomolyabb összekapcsoló erő a nők között az anyává válás vágya. Ha pedig kifejezetten a lombikos anyukákra gondolok, akkor annak az elfogadása, hogy mesterséges útra kényszerültek, hogy olyan segítséget vettek igénybe, amire talán soha nem gondoltak volna, hiszen mindenkinek a fejében az él, hogy ennek természetes folyamatnak kellene lennie.

Azt a legnehezebb elfogadni, hogy történhet így is, és történhet úgy is, annak ellenére, hogy mindent, tényleg mindent megteszünk fizikailag, lelkileg mi is és többnyire az orvosaink is.

– Elfogadást mondasz, de a veszteség érzése biztosan nagyon mély ezekben a nőkben, akkor is, ha végül sikeres lesz a terhesség, és ki tudják hordani a kisbabájukat. Mi az, amit elsősorban meggyászoltak, ha meggyászoltak?
– Igen, ez egy jó kérdés... hogyha meggyászoltak. Nagyon-nagyon fontos lenne ezeket a veszteségeket meggyászolni. Azt a szót, hogy elengedni, semmiképpen nem szeretjük hallani, inkább megengedni, hogy távolabb kerüljünk ettől. Elsősorban a meg nem született magzatot gyászoljuk, de emellett az elmúlt időt, a párkapcsolati dinamika megváltozását és akár azt is, hogy mellettünk mennek el barátok és alapítanak könnyedén családot. Lehet, hogy közben szülők, nagyszülők halnak meg anélkül, hogy megérnék az unoka megszületését, és az is nagy hatással lehet ránk. Minden, ami elmúlás és minden, amit szerettünk volna, de nem tudtunk megélni, az veszteség, és egy gyászfolyamatot indít el bennünk.

Kép

Varga Katalin és Antall Gabriella

– Az anyává válás vágya görcsössé is teheti a próbálkozást….
– Amikor egy ciklusmonitorozás közben hazaküldenek minket az orvosok, és megmondják, hogy mely napokon érdemes szexuálisan együtt lenni, akkor ezt egy darabig fel lehet fogni viccesen, de egy idő után biztos, hogy nyomasztóan hat a párkapcsolatra. A hormonok ingadozása és a libidó csökkenése egészen biztosan bekövetkezik. Érdemes különbséget tenni aközött, hogy mely napokon milyen funkciója van a szexnek, azaz mikor van „babaszex” és mikor „örömszex”.

Sokszor látjuk, hogy a tét nélküli örömszexben mindenféle biológiai ellentmondás mellett is megtörténik a csoda, a foganás.

A segítő kapcsolatban is fontos az őszinte kommunikáció, ezért amikor néhány találkozó után rákérdezek erre a témára, először csodálkoznak, de aztán megértik, hogy ez nem tabu, nem ciki, és olyasmiket mondanak el, amit talán még soha senkinek – és ez nagyon felszabadító. Nem adok tanácsot, hogy hogyan működjenek. A változás jó esetben magától fog bekövetkezni akkor, amikor már olyan sokat beszéltünk róla, hogy szinte triviális. Gyakran kiderül, hogy a nő már nem is szeretné vagy nem is kívánja a szexuális együttlétet, esetleg azon őrlődik, hogy ezt hogyan mondja el a párjának. Az is előfordul, hogy a párja nem kívánja, mert azt érzi, hogy csak a gyerekcsinálás a feladata. A szívtől-szívig kapcsolódás és a másik érzelmeinek elfogadása, ami itt segít.

– A történeteket olvasva feltűnt, hogy a szomorúság mellett rengeteg öröm meg sok-sok humor is megcsillan.
– Nagyon jó, hogy a humort is említed, mert tényleg nagyon fontos, persze nem úgy, hogy a probléma elnyomását vagy hárítását szolgálja. Lényeges, hogy a segítőben is legyen lendület, alkalmazkodási készség, hogy fel tudja mérni, mikor szabad egy kicsit könnyedebb témát vagy stílust is behozni. A Vörös Fonal csoportban társam Antall Gabi kineziológus, akivel finom humorral is tudjuk kezelni a csoportmunkát, így nem ritka, hogy a sírásból átcsapunk a nevetésbe, még könnyekkel a szemünkben. Bátorítok mindenkit arra, hogy használja a humorérzékét, mert nagyon sokat segít.

Kép

– Sokféle érzelmet említettél, de vajon a szégyen dolgozik-e a nőkben?
– Igen, megjelenik, mert azt hisszük, hogy szégyenkeznünk kell, mert megítélnek bennünket. Valójában ez belőlünk indul ki, mi szégyelljük magunkat, és ez összefügghet az önbizalomhiánnyal, a társadalmi tabusítással. Ezért is fontos, hogy minél többet beszéljünk erről. Az itt megjelenő szégyen gyökere, hogy a legtöbbünknek természetes, ösztönös, zsigeri igénye van a családalapításra és a gyermekre. A többség úgy véli, az emberi élet céltalan ezek nélkül. Az érintett nők pedig úgy élik meg, hogy ezt az alapvető dolgot nem tudják teljesíteni.

Gyermek nélkül megkérdőjeleződik a férfiak megtermékenyítő képessége, a nőknek pedig a megtermékenyülő és a várandósság kihordásának képessége. Ezt nagyon nehéz elviselni.

Az is szerepet játszhat, hogy ha valamit meg akarunk oldani, és az tőlünk függ, akkor megcsináljuk így vagy úgy. Itt hiába teszünk meg mindent, tényleg mindent, nem rajtunk múlik, hogy sikerül-e. Azzal a két kicsi ivarsejttel a lombikcsészében történik valami. Mintha valamiféle földöntúli dolog lenne, amibe nem tudunk beleszólni.

– A kötet szereplői között a lombikos anyukák mellett vannak olyanok is, akik természetes módon lettek várandósak. Tehát mondhatjuk, hogy mindenki, aki itt megosztja a történetét, tulajdonképpen sikersztorit mesél el?
– Nem, én nem szerettem volna egy rózsaszínű sikersztori-könyvet, hiszen a valóság sem olyan. Amikor a kézirat nagyjából összeállt, kilencen a harmincból – akiknek még nem sikerült az anyává válás – azt mondták, oké, én írok arról, hogy mi volt az, ami segített, és mi az, ami kapcsán már megengedésben vagyok. Mire a kézirat a tördelésre ment, közülük hárman jelezték, hogy a történetük végét meg kell változtatni, mert várandósak lettek. Sokféle élethelyzetből merítettünk azért, hogy ez egy igazán jó sorstársi segítő könyv lehessen. Valaki azt írta nekem visszajelzésül, hogy olyan, mintha harminc barátnőtől kapna segítséget, valaki meg azt, hogy végre nem csak szomorúságot olvas, mint sok csoportban a közösségi felületeken. Szóval, ez egy nagy virtuális sorsközösségi összekötő könyv.

A gyereket nevelő családok idén januártól vehetnek föl olyan felújítási támogatást, amely az otthonok renoválását segíti. A költségek fele, maximum 3 millió forint utólag kapható vissza, tehát a munkálatokat először be kell fejezni, a támogatást utána lehet kérni. Emiatt az igénybevételhez mindenképpen kell önerő, ami viszont biztosítható akár hitelből is. Fontos tudni, hogy ezt a segítséget csak egyszer lehet igénybe venni. „Ez azt jelenti, hogy aki például elvégeztet egy 2 millió forintos felújítási munkát, majd abból visszakap 1 milliót, az a támogatást nem veheti igénybe újra, így az igénybe nem vett 2 millió forint elveszik.

Tehát a 3 milliós maximális támogatást csak az veheti igénybe, aki ezt egyben teszi.

Emiatt fontos, hogy a nagyobb felújításokat akkor is egyben végeztessük – majd a kérelmet is egyben, az összes munka elvégeztével nyújtsuk be –, ha az anyagilag megterhelőbb” – mondja Sojnoczki József, a Credithungary ügyvezetője.

Kulcskérdés az is, hogy a felújítási támogatásnak az anyagköltséget és a munkadíjat fele-fele arányban kell fedeznie. Tehát hiába kerül sokba az alapanyag, ha a kivitelezés olcsó, akkor a támogatás nem használható ki maximálisan. Ez fordítva is igaz: hiába fizetünk kisebb vagyont például egy járólap lerakásáért, ha a beépített anyag nekünk fillérekbe kerül, mert esetleg maradékot használunk föl. Ahhoz sem kérhető segítség, ha valaki saját maga festi vagy tapétázza ki a lakást, és emiatt csak a festékről vagy a tapétáról van számlája. Emiatt kell arra törekedni, hogy ha olyan beruházást tervezzünk, aminek az anyagköltsége magas, akkor mellé olyan munkát is kérjünk, aminek a munkadíja a sok. Vagy éppen fordítva.

Ahhoz, hogy teljesen ki lehessen használni a 3 millió forintos támogatást, a munkadíjnak és az anyagköltségnek külön-külön kell elérnie a minimum 1,5 millió forintot, a kettőnek pedig együtt a 6 milliót.

Jó tudni azt is, hogy a támogatáshoz felhasznált számlákat a lakás-takarékpénztári megtakarítás felvételéhez is föl lehet használni, így akiknek idén vagy jövőre jár le ez a szerződése, azok a lakástakarék előnyeit kombinálhatják a felújítási támogatással.

Kik igényelhetik?

A felújítási támogatás igényléséhez a családnak elég egy gyereket nevelnie, de annak mindenképpen meg kell lennie (a gyermek lehet örökbefogadott is). A segítséget nem csak házaspárok kérhetik, hanem egyedülálló szülők és élettársak is. Nekik ezt a jogállást nem kell okirattal igazolniuk, elég, ha azonos az állandó lakcímük. A gyerek életkorára viszont már figyelni kell: legfeljebb 25 év azokban az esetekben is, amikor még egyetemi hallgatóról van szó. Azért jó ezt tudni, mert nagyobbacska gyerek esetén – aki hamarosan betölti ezt az életkort – jobban kell igyekezni a munkálatokkal. A fölső korhatár alól az egyetlen kivétel, ha a gyerek megváltozott munkaképességű, ilyenkor lényegtelen az életkor.

Kép

Kép: Pexels / Ivan Samkov

Erre a támogatásra azok nem jogosultak, akik csak később tervezik a gyerekvállalást, ez alól az egyetlen kivétel az, amikor az igénylés napján a kismama már legalább a terhessége 12. hetében jár. A felújítási munkákat persze már ezt megelőzően meg lehet kezdeni, a lényeg, hogy a kérelem benyújtásakor már teljesüljenek a feltételek. „Megfelel tehát, ha a család az igénylés pillanatában igazolni tudja a 12 hetes magzat meglétét, és azt, hogy a felújítás idén kezdődött. Az nem okoz problémát, ha egyes számlák kiállítási dátuma korábbi, a lényeg, hogy azok legalább idén januáriak legyenek” – magyarázza Sojnoczki József.

Arról viszont nem szabad elfeledkezni, hogy az igénylést az utolsó számla kifizetését követő 60 napon belül, legkésőbb jövő év végéig be kell nyújtani.

Jó tudni, hogy a támogatásra azok jogosultak, akiknek van legalább 1 éves társadalombiztosítási jogviszonya, és már legalább egy éve abban a lakásban laknak, amelyre a támogatást kérik. Ugyanakkor nem kell mindkét szülőnek tulajdonosnak lennie, elég, ha csak egyikük az, sőt az is megteszi, ha az ingatlan a kiskorú gyerek nevén van. A lényeg, hogy a támogatást igénylők a kérelem benyújtáskor együttesen legalább 50 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezzenek.

Mire fordítható?

A jogszabály nem szab szigorú feltételeket a támogatás felhasználhatóságára, nem előírás például az, hogy a munkálat javítsa a lakás vagy a ház energiahatékonyságát. Az ugyanakkor fontos, hogy a család a mesterekkel szerződést is kössön, majd azt benyújtsa a kérelem mellé. Az igénylési folyamat teljesen elektronikus, minden intézhető otthonról. A kérelmet 30 napon belül elbírálják, majd 5 napon belül folyósítják is az összeget. A meglepetések elkerülése miatt fontos tudni, hogy olyan számla nem képezheti a támogatás alapját, amelynek áfatartalma 5 százalék (áfa nélküli számla viszont igen).

A támogatásból lehet renoválni akár a konyhát vagy a fürdőszobát, kifestetni a szobákat, újraburkolni a padlót, hőszigetelni a külső falakat, vagy éppen korszerűsíteni a fűtést. Felújításnak számítanak az olyan munkálatok is, mint például a tetőcsere és az ablakcsere. Fölhasználható a keret redőnyök, árnyékolók, spaletták, szúnyoghálók vagy biztonsági rácsok, párkányok felszerelésére, cseréjére is. Elszámolható az is, ha villanykapcsolókat vagy konnektorokat akarunk cserélni, új lámpákat vagy világítótesteket szeretnénk beépíteni. Ahol még nincs bekötve csatorna, ott a támogatást annak bekötéséhez is föl lehet használni. A munkálatok nemcsak a belső tereket, hanem az udvart és a kertet is érinthetik. Készülhet a felhasználásával például garázs vagy kocsibeálló. A felújítási támogatás igénybe vehető kapu és kerítés építésére is, de kérhető meglévő terasz, erkély és előtető felújítására, korszerűsítésére is. A keret felhasználható kinti térburkolat készítésére vagy cseréjére, de akár télikert kialakítására is.

Hogyan lehet önerő?

Akinek nincs kerete a felújítási támogatás önerejére, az hitellel is pótolhatja azt.

A legalább egy gyermeket nevelők – ami a támogatásnak is eleve alapfeltétele – kamattámogatott otthonfelújítási kölcsönt vehetnek fel, amelynek kamata 3 százalékos.

Ezt a hitelt csak egy alkalommal lehet igénybe venni, így csak azok élhetnek vele, akik korábban nem kértek ilyet.
Ha kamattámogatott felújítási kölcsön már nem igényelhető, a sima jelzáloghitelek jelenthetnek megoldást. Ezekből vannak olyanok is, amelyeket energiahatékonysági felújításokhoz lehet kérni, így ha valaki ilyen beruházást tervez a támogatás felhasználásával, annak érdemes megnéznie ezeket is. Mivel az ilyen kölcsönöket jellemzően külön költségvetés és az új energiatanúsítvány tervezetének birtokában lehet igényelni, főképp akkor érdemes rajtuk gondolkodni, ha a felújítás drágább (ellenkező esetben az új energiatanúsítvány elkészíttetésének díja többe kerülhet, mint amennyit a kamatkedvezményen nyerni lehet).

Meglepő, de a felújításhoz, korszerűsítéshez – bizonyos keretek közt – jó lehet a személyi kölcsön is. Ez akkor van így, ha a munkálatok gyorsan megvannak, és kizárólag a hamar visszakapható támogatás összegére (tehát nem a teljes beruházási költségre) terjednek ki. A személyi kölcsön néhány millió forintnál azért lehet jó megoldás, mert kamatuk ugyan magasabb a jelzáloghiteleknél, viszont nincsenek olyan járulékos költségeik, mint a közjegyzői díj, a földhivatalnak fizetendő díjak vagy éppen az esetleges előtörlesztésnél fizetett szerződésmódosítási díj. Viszont az ilyen hiteleket nagyon meg kell nézni, és csak akkor szabad választani, ha a támogatásból biztosan vissza tudjuk fizetni a teljes összeget pár hónappal a felvétel után. Így nyerni is lehet vele, ellenkező esetben viszont nagyon sokba kerülhet egy ilyen konstrukció.

A történet

Chris Gardner speciális röntgengépekkel kereskedik, naphosszat rója a kórházakat, s megpróbál minél több üzletet kötni, hogy eltarthassa a családját. Felesége szintén dupla műszakban dolgozik, hogy valahogy megéljenek, s tőlük telhetően mindent megadhassanak kisfiuknak Christophernek. Az állandó pénzügyi gondok kikezdik Chris házasságát, s bár a férfi nem egy született vesztes, pillanatnyilag minden ellene szól, felesége folyamatosan őt hibáztatja, s egyáltalán nem támogatja férje ambícióit, hogy kikeveredjenek szorongató helyzetükből. A dolgok végül odáig fajulnak, hogy Christ elhagyja a felesége, s mivel a férfi minden erejével ragaszkodik fia neveléséhez, így hát ketten próbálnak meg a felszínen maradni.

Apa és fia sorsa innentől kezdve eléggé hányattatott.

Egész pechsorozatot kell átvészelniük, miközben Chris próbálja megvalósítani az álmát és gondoskodni kisfiáról.

Elhatározza, hogy kitanulja a bróker szakmát, mert tudja, hogy ha sikerül, azzal elég pénzt tud előteremteni kettejük számára. A dolog buktatója, hogy a hat hónap gyakornoki idő alatt a cég egyetlen centet sem fizet, és húsz emberből csak egyetlen egy lehet a befutó.

Chris ismeretlen útra lép, ami a kívülálló szemével kapitális hibának és nagy felelőtlenségnek tűnhet, hiszen mindent egyetlen lapra tesz fel, és egyáltalán nem tudni, hogy bejönnek-e a számításai. Mégis, tőle valahogy hiteles ez a viselkedés, mert bár a végére szinte mindent elveszít, a leglehetetlenebb helyzetekbe kerül, s közben még egy másik életről is gondoskodnia kell – állja a sarat rendületlenül.

Apa anyaszerepben

Chris állhatatossága hegyeket mozgat meg, s mindeközben nem felejt el embernek maradni, nem felejti el, hogyan kell jó szülőnek lenni, hogyan kell apaként viselkedni. Kisfiához, akit édesanyja látszólag oly könnyedén elhagy, körömszakadtáig ragaszkodik, példát mutatva szeretetről, kötődésről és hűségről. S bár a mai világban egyre elfogadottabb, hogy a gyermekek nevelése, a róluk való gondoskodás nem csak az anya feladata, mégis meglepődünk, amikor az apa válik az elsődleges kötődés alanyává. Fontos azonban tudni, hogy az apa jelenléte, viselkedése, nevelési stílusa, fegyelmezési szokásai, továbbá a gyermek édesanyjával való kapcsolata nagy hatással van a gyermek személyiségének és jellemének alakulására.

Gyakran csodabogárként tekintünk azokra a férfiakra, akik aktívan részt vállalnak gyermekeik felnevelésében, mivel az új típusú, érzelmileg is gondoskodó apaszerep mellett még ma is erőteljesen tartja magát az a hagyományos elgondolás, miszerint a férfi feladata kimerül abban, hogy a család anyagi biztonságáról és védelméről gondoskodjon.

Kevesen tudják, hogy a gyermek az apa irányába is ugyanolyan biztonságos kötődést alakíthat ki, mint az anya irányába, hiszen az apa is képes arra, hogy ráhangolódjon a gyermekére,  hogy annak testi-lelki szükségleteiről gondoskodjon. Ez utóbbi állítást támasztja alá az a kutatási eredmény, miszerint a gyermeküket etető apák ugyanolyan érzékenyen reagálnak a gyermekük evési ritmusára, mint az anyák. A témában elvégzett vizsgálatok eredménye szerint az apák és gyermekeik közti kötődés erőssége az együtt töltött idő mennyiségének, továbbá az apa gyengédségének, kedvességének és játékosságának a függvénye. Mindezek mellett az apa saját magához, valamint a szülői szerephez való viszonyulása is közrejátszik a kapcsolat alakulásában.

A megtartó erő

A fent leírtak természetesen nem jelentik azt, hogy az apa és az anya ugyanolyan szerepet töltenének be a gyermek életében, vagy versengeniük kellene egymással a gyermek szeretetéért, hiszen a két szerep nem szembenálló, hanem sokkal inkább egymást kiegészítő funkciót tölt be. Míg az anya elsősorban a meleg, folyamatos, kiegyensúlyozott, lassú ritmusú légkört biztosítja a gyermek számára, addig az apával való együttlét során az aktívabb, veszélyesebb játékok nyújtotta veszély- és biztonságérzet tapasztalható meg.

Kép

A boldogság nyomában

Szerencsés esetben az apa az, akit csodálni lehet, akire fel lehet nézni, akivel azonosulni lehet, különösen igaz ez a fiúgyermekek esetében. Míg ők elsősorban az apai magatartást utánozzák, addig a lányok inkább az anyai viselkedésmintákkal azonosulnak. Ugyanakkor az apa jelenléte és nevelési stílusa a leánygyermekekre is hatással van, mivel a meleg, önállóságot biztosító apai attitűd elősegíti a helyes önértékelés kialakulását, és hozzájárul ahhoz, hogy a későbbiekben a kislányból boldog, kiegyensúlyozott felnőtt nő, feleség és anya legyen.

A film főszereplője, Chris egy olyan apa képét mutatja be számunkra, aki jelen van a fia életében, modellként szolgálva a különböző viselkedési minták elsajátításához. Ugyanis egy szülőnek nem elég csupán beszélnie a helyes viselkedésről, hiszen a gyermekek nem azzal azonosulnak, amit mondunk, hanem azzal, amit teszünk, úgy hogy elkezdik utánozni azt.

Érzelmi stabilitás

Az sem elegendő, ha csupán a megfelelő életvezetési módot mutatjuk meg, hanem elsősorban minden körülmények között biztosítanunk kell gyermekünk számára a megtartó erőt és az érzelmi stabilitást. S van az úgy, hogy semmi mást nem tehetünk, mint hogy hitelesek maradunk, és még a kudarc, vagy a nevetségessé válás árán is követjük a meggyőződésünket, s ezzel észrevétlenül is kitartásra, állhatatosságra, de legfőképpen a hinni tudás képességére tanítjuk a gyermekünket. Chris a nehéz körülmények ellenére is mindent megtesz, hogy jó szülő maradjon, nem veszíti el a fejét, akkor is van türelme megérteni gyermeke érzéseit, félelmeit, amikor még a sajátjaival is alig tud mit kezdeni.

A legkilátástalanabb helyzetben is erőforrásként tudja használni a humort, a nevetést, hogy ezáltal orvosolja gyermeke szorongásait, s újrateremtse a kettejük közti bizalmi kapcsolatot.

Olykor a pillanatnyi előnyökért könnyű megalkuvásra bírni önmagunkat, mert egyszerűbb a járt úton haladni, az ismerős rosszal pedig már tudunk bánni, tudjuk, mire számíthatunk. Ezzel szemben a járatlan utak – ott ahol az igazi ambíciók és álmok kezdődnek – tele vannak ismeretlen akadályokkal, s nem merünk rájuk lépni, mert irtózunk a kudarcnak még a gondolatától is. Christől nemcsak a kisfia, hanem mi is sokat tanulhatunk emberségről, kitartásról, az apaszerepről, az önmagunkkal szembeni lojalitásról, de legfőképpen arról, hogy a boldogság nem egy kósza, kergetnivaló ábránd, nem olyan entitás, amire rálelhetünk, hanem olyan, amit életünk minden egyes napján nekünk kell megteremteni és felépíteni.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

– … 
– Hogy én? Hát megvagyok. 
– … 
– Mi? 
– … 
– Ja, nem. 
– … 
– Az Anikó. 
– … 
– Mondom, hogy az Anikó. 
– … 
– Ő? 
– … 
– Ő jól. Csak koronás. 
– … 
– Hogyhogy és? Hát karanténban van. 
– … 
– És az esküvő is elmaradt. 
– … 
– El, igen. Sajnos. 
– … 
– Augusztus végén lett volna. 
– … 
– Hogy augusztus óta koronás-e? Jaj, nem, dehogyis! 
– … 
– Kedd óta. 
– … 
– Hogy érted? 
– … 
– Nem, nem. Nem a korlátozások miatt. 
– … 
– Visszalépett a vőlegény. 
– … 
– Mondom! 
– … 
– De. 
– … 
– Csak úgy, hogy meggondolta magát, és mégsem. Hogy ő így nem tudja rámondani tiszta szívből az igent. 
– … 
– Igen, ennyi. 
– … 
– Hogy ki? 
– … 
– Ki a féreg? 
– … 
– Zoli? 
– … 
– Milyen Zoli? De hiszen Gábor. 
– … 
– Nem, dehogyis Zoli! Sosem volt Zoli! 
– … 
– Hogy mi? 
– … 
– Ezt már végképp nem értem! 
– … 
– Ki? 
– … 
– Már ne haragudjon, de kivel beszélek? 
– … 
– Hogy ki? Vegye már le egy pillanatra azt a maszkot, és úgy mondja! 
– … 
– Ja, bocs, akkor ez téves. Az Anikó sztorit meg felejtse el! 
– … 
– Visszhall. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. februári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

Ahol a Hisztéria pozitív fogalom

A Tápiószecső határában található Hisztéria Cukrászda mediterrán jellegű épülete előtt egy keskeny kis bevezető járda van, amely egyben híd is: kettéosztja a kerti halastavat, amelyben szebbnél szebb halacskák úszkálnak a tavirózsák körül. A családi cukrászda (Ipacs Balázs a tulajdonos) története 1990-re nyúlik vissza, amikor Tápiószecsőn a família megnyitotta első kis fagylaltozóját egy 16 négyzetméteres faházban, ahol helyben készült fagyival szolgálták ki vendégeiket, kizárólag nyáron. Ma már a legfejlettebb technológiákkal dolgoznak.

Rendszeresen részt vesznek az Olaszországban, Riminiben megrendezett SIGEP-en, 2020-ban pedig Curiositas tortájuk elnyerte a Magyarország Tortája címet.

A cukrászda fagylaltválasztéka rendkívül bőséges, én 25 féle ízt számoltam, és nagy örömömre szolgált, hogy mindegyiknél feltüntetik, hogy melyik milyen allergéneket tartalmaz. A gyümölcsfagyik zöme laktózmentes – vizes sorbet-k és háromféle cukormentes közül is választhatunk. Szimpatikus, hogy nem spórolnak az adagokkal: lapáttal helyezik a tölcsérbe a finomságokat, a kis adag 10 dekát és két íz jelent. Én pisztáciát, karamelles fenyőmagot és Hisztéria fagylaltot kértem a tölcsérembe, amelyet étcsokis öntettel fogyasztottam. A csoki felül a hidegtől megdermedt, alul pedig a tölcsér csúcsában szépen összegyűlt. A Hisztéria nevű fagyi, amely ránézésre valami vanília alapú, eperöntetes kreáció, ízre leginkább a sajttorta-fagylalthoz hasonlít, amelyet fehércsokiból és tejcsokiból készítenek eperöntettel, a tetején pedig ropogós golyók fokozzák az élményt. Talán nem ez lesz a kedvenc ízem, de kellemesen eltelített, és határozottan vidámabb lettem tőle. Azoknak ajánlom, akik szeretik a tejes alapú, édes, de nem túl gejl fagyikat.

Chilliből csak kettő van az országban

Chilli Cuki két helyen található az országban, az egyik Budapest IV. kerületében, Káposztásmegyeren, a másik pedig Dunakeszi egyik eldugott kis utcájának végében, az emeletes házak alatt. A személyzettől megtudtam, hogy gyümölcsfagylaltjaik nem aromából vagy pasztából készülnek, hanem valódi gyümölcsből, a csokoládét pedig nem porból keverik, hanem főzik.

A fagylaltfelhozataluk pazar, a „tálalás” művészi.

Olyannyira, hogy korántsem édesszájú édesapám is becsábul néha egy-egy gombócra, pusztán a látvány miatt. Többek között Kék rágógumi (tutti frutti ízű), New York Sajttorta, a sós karamell, a Kinder Bueno, a somlói, a Bud Spencer, a kőrösi meggy és tejbegríz ízek közül válogathatunk, de azok is megtalálják számításaikat, akik cukormentes finomságra éheznek: eper, mangó, mogyoró kerülhet a tölcsérükbe. (Aki cukormentes/vegán fagyira vágyik, az jobb, ha hétköznap látogat el a cukrászdába, ugyanis akkor akár ötféle ízből is válogathat).
A bestsellerek listáján van a sós pisztácia, a sós mogyoró, a tiramisu és a már említett Bud Spencer, amely krémes étcsokoládé pisztáciadarabokkal megbolondítva. Én pont ezt kóstoltam, mellé pedig kértem még Kinder Maxi Kinget és vegán mogyorót, na meg sztracsatellát, és túlzás nélkül állítom, hogy mindegyiktől felrobbantak az ízlelőbimbóim. A kiszolgálás kifogástalan, a helyiség az 1960-70-es évekbe repít (a pénztár mögött óriási Audrey Hepburn-kép látható). Pohárba, kehelybe és ízesített tölcsérbe, szórással és öntettel is kérhetünk fagylaltot. Aki kihagyja a Chillit, magára vessen!

Ahol vakcinákról kapták a nevüket a fagyik

Nem hittem volna, hogy a koronavírus-járványnak pozitív hozadéka is lehet, de a budapesti, IX. kerületi I love Gelato félig olasz testvérpárja bebizonyította, hogy több közös van a vakcinákban és a fagylaltban, mint gondoltam: náluk ugyanis várakozási idő nélkül lehet oltóanyagot kérni.

Természetesen nem igazi oltóanyagról van szó, csupán a fagylaltok fantázianeveit kölcsönözték a vakcináktól.

Bárki kérhet egy adag Modernát (Snickers-szerű, mogyorós, karamellás fagyi), Pfizert (Kinder csokis) vagy Szputnyikot (pilótakeksz-íz, valódi pilótakeksz-darabokkal,), esetleg AstraZenecát (eperjoghurt), sőt, még kombinálhatja is őket. A Sinopharm egy ázsiai ország ízeit idézi, ezért kókuszos és maracujás, a Johnson & Johnson pedig amerikai sajttortás. Vigyázat, mellékhatásként erőteljes endorfinfelszabadulás léphet fel!

Kép

Kép: Jónás Ágnes

Az I love Gelatónak a fentieken kívül még rengetegféle fagylaltja van, körülbelül 35–40-félét is felszolgálnak egyszerre. Közkedvelt a Medvecukor alap ruby csokival leöntve és liofilizált málnával megszórva, valamint a görög joghurt alap házi kávésziruppal meglocsolva és kókuszos granolával megszórva. Én Unikornis fagyit kóstoltam, amelyben a legmeglepőbb az volt, hogy egyáltalán nem gejl, és messze nem olyan édes, mint amit a körítés alapján vártam. Az íze a vattacukorhoz hasonlít, némi puncsos benyomással, kis szivárványalakú cukorkákkal. Gyerekeknek és gyerekkor-ízt kereső felnőtteknek ajánlom ezt a kreatív nyalánkságot.

Zöldségfagyik a hagyományosak mellett

Mivel több ismerősöm úgy emlegeti a székesfehérvári Damniczki Cukrász Manufaktúrát, mint a fagylaltimádók mekkáját, egy szombat reggel fogtam magam, és elutaztam Székesfehérvárra egy kis minőségellenőrzésre.
Hagyományos tejszín, friss tej egy környékbeli tehenészetből, dió a szomszédos kiskertekből, valódi csokoládé: Damniczki Balázs ezekből készíti fagylaltjait.

Persze a hagyományos ízek mellett mindig akad itt valami különleges is, például az uborkás és a sóska fagyi, a sós-vajas kukorica, a bazsalikomos cékla vagy petrezselymes sárgarépa fagylalt.

Ez utóbbit szemeltem ki magamnak, és nem bántam meg, ugyanis a nem habos, nem túl krémes, de természetes alapanyagot tartalmazó sorbet rögtön levett a lábamról. Igaz, elég furcsa érzés, amikor az édeskés sárgarépa után egy jéghideg petrezselyem kerül az ember fogai közé, de egyszer mindent ki kell próbálni. Az örök kíváncsiaknak és a kísérletezőknek ajánlom. Az árképzés első pillantásra bőven a városi átlag felett van, a hétdekás adagok azonban a megszokott mennyiség közel dupláját jelentik.

Csalódás a Centrumban

A Szentendre Fő terén található Centrum Fagylaltozóban a legkülönlegesebb ízeket is megtaláljuk: van például zöldtea ízű fagyijuk is. A kiszolgálás udvarias, a beltér kellemes, a terasz különösen, amely Szentendre történelmi levegőjű belvárosára néz. A pozitívumok ennyiben ki is merültek nálam, ugyanis sikerült egy olyan borzalmas vegán mangót és citromos túrót kóstolnom, amitől a hűs finomságokba vetett hitem csaknem elhagyott.

Sokszor fogyasztottam már itt, minden alkalommal elégedetten távoztam, és efféle csalódásban, mint most, még sosem volt részem.

A mangó olyan volt, mintha egy darab ízesített jeget nyalogatnék, és nem túlzás azt állítani, hogy egy bolti sorbet nagyobb élvezetet okozott volna. A citromos túró valamivel élvezhetőbb és krémesebb volt, de a citromot alig éreztem benne. Mindezért 350 forintot fizettem. (Mindenestre még így is jobban jártam, mintha a dubai Black Diamond-ot kóstolom, amelynek ára 3000 dirham/gombóc, vagyis körülbelül 216 ezer forint. A vanília ízesítésű hűs édességet egy kis iráni sáfránnyal és olasz szarvasgombával bolondítják meg, mindezt 23 karátos ehető aranylemezzel díszítik, végül egy különleges, ritka tálkában tálalják, aranykanállal).

Ibolya és wasabi – minden pillanatát élveztem!

A budapesti, Etele téri Erdős és fiai Cukrászda igazi fagylaltoázisnak számít a környéken. Náluk volt először tökmagfagyi az országban, és folyamatosan kísérleteznek az ízekkel. A hatalmas kínálatnak van egy fix része (leginkább az alapízek), de sok ízt másfél-kéthetente lecserélnek, így érdemes őket gyakran felkeresni, nehogy lemaradjunk valamiről. Az olyan közkedvelt fantáziafagyik mellett, mint az Oreo, piemonti mogyoró, tejszín–karamell–fenyőmag vagy az Erdős (100% pisztácia alapfagylaltban roppanós csokidarabok, fehércsoki, mandulapiskóta, pisztáciadarabkák, málnafalatokkal díszítve), nem riadnak vissza az olyan meglepő kombinációktól sem, mint a bazsalikomos-paradicsomos sorbet, a wasabis tejcsoki, a kamilla vagy az eper vad borssal.

Kép

Kép: Jónás Ágnes

A gyümölcsfagylaltok természetesen igazi gyümölcsből készülnek, és tejmentesek, annak érdekében, hogy a gyümölcsök valódi íze érvényesülhessen.

Ibolyát és wasabis tejcsokit választottam, és úgy éreztem magam, mint egy igazán jó könyv olvasása közben: azt kívántam, bárcsak sose fogyna el a számból ez a semmihez sem hasonlítható, izgalmas, extravagáns íz. Minden pillanatát élveztem.

„A fagylaltot nem szeretni és nem fogyasztani azt jelenti, hogy nem érzünk vonzalmat semmilyen étel iránt.” Ezt Joseph Epstein amerikai író mondta – mindenki döntse el maga, hogy igaza volt-e. Egy biztos: a következő cikkemet Tornagyakorlatok fagylaltpocak eltüntetésére címmel fogom írni.

Mi az, hogy házi egér?

Sajátos nyelvi fricska, hogy házi egérnek éppenséggel a vadonélő egeret hívjuk, amely az ember közelségét keresi ugyan, de hívatlan vendége a háznak. Ám létezik az egérnek valóban háziasított változata is, amelyet viszont általában laboregér vagy fehéregér néven emlegetnek, noha nem mindig fehér, és nem is csak laboratóriumokban tartják, hanem kedvencként, valamint terráriumi állatok eleségeként is tenyésztik – roppant szaporaságát, amely az évezredek során annyi bosszúságot okozott, így fordította az ember a saját hasznára.

Elsősorban így kerültem vele kapcsolatba magam is, bár voltak azért ennek is gyerekkori előzményei. Társasházi lakásunk a legfelső emeleten, a padlás tőszomszédságában volt, és ha nem is gyakran, de bizony előfordult, hogy (valószínűleg a szellőzőkön át) betévedt hozzánk egy-egy egérke. Engem mindig lenyűgöztek, mint minden állat, és bár meg nem tarthattam őket, elpusztítani nem hagytam, hanem az elevenen befogott rágcsálónak személyesen kerestem reményeim szerint biztonságot ígérő új otthont, a közelben düledező, bontásra váró, kihalt házak pincéiben.

Száz egeret fognék…

Gimnazista koromban egy alkalommal barátom és állandó tettestársam fordult hozzám, mint nagy állatbaráthoz, hogy segítsek neki, mert szeretett osztályfőnökünk egy egér beszerzésével bízta meg. Eleinte nem értettük, miért vág csalódott arcot a tanárnő, amikor a kisegeret együtt vittük fel neki a biológia-szertárba. Csak később derült ki, hogy az állatkát éppen nekem szánta volna karácsonyi ajándékba, mert engem húzott, amikor azt kellett eldönteni, ki kit ajándékozzon meg.

Később, számos kígyó tulajdonosaként aztán volt dolgom egerekkel bőven. Egy időben hüllőbarát klubtársaimmal közösen szereztük be és osztottuk szét egymás közt a takarmányállatokat: százasával hoztuk el őket a tenyészetből, speciálisan e célra szolgáló, szellőzőráccsal ellátott kartondobozokban, melyeket azonban csak rövid távú szállításra terveztek. Egyszer egyikünk egy ilyen csomaggal betért egy sörözőbe, letette az asztal alá, és megfeledkezett róla. A folytatás sejthető: az egerek kirágták magukat a dobozból, és felfedezőútra indultak a helyiségben – mind a százan. Alighanem sok vén iszákos tehette le végleg a poharat ijedtében, amikor körös-körül mindenfelé fehéregereket látott mászkálni…

Kép

Kép: Pexels

Algernon, a túlélő

Bár a természet rendje az, hogy egyik állat megeszi a másikat, és téved, aki azt hiszi, hogy a kígyó több szenvedést okoz a zsákmányának, mint az ember által használt, sokszor igen kegyetlen csapdák és mérgek, azért mégis mindig nehéz ítéletet mondani egy élőlény sorsa felett, főleg, ha az igen elszántan ragaszkodik az élethez. Vörös királysiklónkat éppen csak szőrösödő egerekkel szoktuk etetni, amelyeknek szeme még csukva, önálló életre képtelenek. Egy alkalommal azonban az egyik ilyen kis jószág valahogy megmenekült: elkerülte a hüllő figyelmét, elrejtőzött a terrárium egy sötét zugában, és várt egy napot, kettőt…

A jóllakott kígyó nem vadászik – így történhetett, hogy mire a kis állat újra előkerült, kinyílt a szeme, és képes volt elfogadni az almaszeletkét, diót, sajtdarabkát, salátalevelet, cseppnyi tejet, amivel leányom kínálgatni kezdte. Így vált családi állatseregletünk tagjává Algernon, a túlélő (nevét természetesen Daniel Keyes emlékezetes regénye után kapta): pocakot eresztett, és fészket rakott a ketrece fölé lógó függöny lerágott aljából. Ránézésre éppen olyan fehéregér, mint a többi, de belőle már sohasem lesz kígyóeledel…

- Tom és Jerry a filmvászon egyik legismertebb állati párosa. Noha a valóságban a macska a háziállat, ez egér pedig kártevő, mégis mindenki Jerrynek szurkol…
- A házi egeret a Föld második legnagyobb egyedszámú emlősfajának tartják. Az első az ember.
- Az egér egyszerűen tartható és könnyen szelídülő társállat, de a többi domesztikált rágcsálóhoz képest (hörcsög, patkány, tengerimalac stb.) neki van a legerősebb szaga.
- Az egér szó jelentése manapság bővült: a számítógéphez csatlakozó kézi mutatóeszközt azért hívják így, mert a hozzá tartozó kábellel együtt a hosszú farkú állatkára emlékeztet.

Agár helyett egér

Kevesen tudják, hogy az egér nem kísérleti állatból lett házikedvenc, hanem éppen fordítva. Karrierje az angol ipari forradalom idején kezdődött, amikor vidéki emberek tömege változtatta meg életformáját, és vált farmerből bányásszá, munkássá, viszont nem akartak lemondani arról a jellegzetes brit szokásról, hogy állatokat tenyésszenek kiállítás, versenyeztetés céljából. A városban nem volt lehetőségük díjnyertes bikákat, hízókat nevelni, és nem futtathattak a versenypályán lovakat, de még kutyákat sem nagyon – az agár helyébe így lépett az egér, melynek számtalan színváltozatát hozták létre. Ezekre figyelt aztán fel a tudomány, és használta fel őket később mindenféle lehetséges kísérletre.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

„Mindig magamból indulok ki!” „Nálam ez így működik, azt gondoltam nálad is.” „A mi családunkban ez a szokás, úgy hittem, nálatok is.” – Ismerős mondatok? Sorolhatnánk napestig azokat a frázisokat, amelyek jól mutatják, hogy nem vagyunk egyformák. Számtalan félreértést lehetne elkerülni – sőt, a kapcsolataink is könnyebbé válnának –, ha megértenénk, hogy nem működünk azonos módon, nem ugyanazok a gondolataink, a reakcióink, a rálátásunk a világra és a különféle helyzetekre, és ha elfogadnánk, hogy a szükségleteink sem megegyezők.

Nem elég a jóindulat

Tavaly nyáron történt a családban egy olyan eset, ami tökéletesen példázza a félrement jószándékot.

Az egyik legmelegebb augusztusi hétvégén, egy erdei házikóban jöttünk össze, ami nemcsak kellemes pihenést és időtöltést, de néhány fokkal hűsebb levegőt is adott nekünk. Az egyik idősebb rokon, annak örömére, hogy végre mindannyian együtt vagyunk, elhatározta, hogy meglep minket egy finom ebéddel a legközelebbi település vendéglőjében. A szándék őszinte és kedves volt, bizonyos mértékben mégis balul sült el a dolog. Az utat ugyanis gyalogszerrel, főként betonúton tettük meg, ebédidőben, hőségben, ráadásul a tűző napon. Hazafelé tele hassal, lassan haladtunk, vízzel locsolva magunkat, fejünkön kendőkkel, és bizony többször meg kellett állnunk egy-egy árnyékos részen. Mire visszaérkeztünk, szó szerint mindannyian kidőltünk, és a terv kiötlője is belátta: nem gondolta át eléggé ezt az egészet. A jóindulat kellemetlenségeket szült, ez pedig, mint ahogyan személyes példám is mutatja, a közvetlen környezetünkben is könnyen előfordulhat.

Mindannyian szeretnénk segíteni és jót tenni, főleg a szeretteinkkel, előfordul azonban, hogy túlzásba visszük, vagy kéretlenül, határok nélkül avatkozunk be egymás életébe. Ha megvizsgáljuk a jóindulat szó jelentését, amely a magyar nyelv értelmező szótára szerint egy „szíves készség, hajlandóság arra, hogy valakin segítsünk, valakivel jót tegyünk” illetve „lelki hajlam az iránt, ami jó; a jóra való készség, igyekezet”, akkor hamar rájöhetünk, hogy a jótételhez mindezek mellett figyelem és tudatosság is szükséges.

Tipikus eset, amikor az idősebb szülő (főleg az anyuka) minden erejével azon van, hogy támogassa felnőtt gyerekét.

Emiatt talán túl sokat hívogatja, szó nélkül beállít egy fazék étellel vagy süteménnyel, esetleg olyan megoldást kínál egy-egy problémára, ami nem működőképes. Ő mindezt azért teszi, mert szeret, és szeretne minél többet adni, egy dolgot azonban valószínűleg figyelmen kívül hagy: nem feltétlenül a másik szükségletei szerint cselekszik.

V. Kulcsár Ildikó író, párkapcsolati mediátor Anyák, nagyik és más szent őrültek című kötete kapcsán egy interjúban a következőket mondta: „Igazából azt kellene megértenünk, hogy akkor lehet egy kapcsolat jól működő és tartós, ha nem a saját törvényeink szerint szeretünk benne. Mert lehet, hogy van arról elképzelésünk, hogy a másiknak mi (lehet) a jó, de ha neki más az elképzelése, mi pedig mégis ráerőltetjük a sajátunkat, akkor boldogtalan lesz. Ez pedig mindenféle kapcsolatra igaz. (…) Vegyünk egy példát: tegyük fel, hogy neked arra lenne szükséged, hogy egy hónapban egyszer megkeress és beszélgessünk egy jót. Ezzel szemben én nem veszem észre, vagy éppen nem tartom tiszteletben az igényeidet, és naponta hatszor felhívlak – mert nekem így a jó, mert én ettől nyugszom meg. Érzékelhető, hogy ki áll itt a középpontban?”
Ezek a gondolatok is segítenek megérteni, hogy legyünk akármilyen korosztály tagjai, szerencsésebb, ha nem erőltetjük rá másokra az akaratunkat.

Szeressünk és figyeljünk jól!

A kommunikáció, az odafigyelés, az empátia és a tudatosság életünk minden területén fontos elemek, szeretteinkkel és közeli ismerőseinkkel kapcsolatban pedig még inkább. Nem egyszerű dolog megfejteni az embereket, de talán nem is erre van szükség.

Ahhoz, hogy a jó cselekedeteink célba érjenek, egyszerűen figyelnünk kell a másikra.

Látni, milyen személyiség ő, milyen szokásai, megoldási stratégiái, igényei vannak, és ezek tudatában érdemes viselkednünk. Lehet, hogy nekünk nagy segítség egy krízis kirobbanásakor, ha mellettünk van az édesanyánk, a testvérünk vagy a legjobb barátunk, barátnőnk, aki fogja a kezünket, meghallgat, tanácsokat ad, de talán másnak az segít, ha pár napra egyedül hagyják a gondolataival, amíg ő rálel a számára ideális megoldásra, vagy legalábbis leülepednek benne a történtek annyira, hogy készen álljon a környezetével való kommunikációra.

Ha tudjuk, mit akarunk, és persze mit nem akarunk, és ezt el is tudjuk mondani, azzal iránymutatást adhatunk a körülöttünk élőknek, ezzel pedig rengeteg félreértést elkerülhetünk. És mi a helyzet akkor, ha velünk szemben fogalmazódnak meg „vádak”? A legjobb, ha őszintén és nyíltan kommunikálunk, el- és befogadjuk a másik gondolatait, érzéseit és érveit, végső soron pedig igyekszünk közös igények szerint kialakítani egy fenntartható szokásrendszert. Terry Pratchett angol író gondolatai tökéletesen megfogalmazzák az odafigyelés, a törődés és a kapcsolatok természetét: „Néha, ha az ember igazán odafigyel a kavicsokra, megtudhat tőlük dolgokat az óceánról.” Érdemes (lehet) ezt az iránymutatás az élet megannyi területén szem előtt tartanunk.