„Buszon ülök, nagyon rosszul hallak” – Egy beszélgetés következményei

– … 
– Hogy én? Hát megvagyok. 
– … 
– Mi? 
– … 
– Ja, nem. 
– … 
– Az Anikó. 
– … 
– Mondom, hogy az Anikó. 
– … 
– Ő? 
– … 
– Ő jól. Csak koronás. 
– … 
– Hogyhogy és? Hát karanténban van. 
– … 
– És az esküvő is elmaradt. 
– … 
– El, igen. Sajnos. 
– … 
– Augusztus végén lett volna. 
– … 
– Hogy augusztus óta koronás-e? Jaj, nem, dehogyis! 
– … 
– Kedd óta. 
– … 
– Hogy érted? 
– … 
– Nem, nem. Nem a korlátozások miatt. 
– … 
– Visszalépett a vőlegény. 
– … 
– Mondom! 
– … 
– De. 
– … 
– Csak úgy, hogy meggondolta magát, és mégsem. Hogy ő így nem tudja rámondani tiszta szívből az igent. 
– … 
– Igen, ennyi. 
– … 
– Hogy ki? 
– … 
– Ki a féreg? 
– … 
– Zoli? 
– … 
– Milyen Zoli? De hiszen Gábor. 
– … 
– Nem, dehogyis Zoli! Sosem volt Zoli! 
– … 
– Hogy mi? 
– … 
– Ezt már végképp nem értem! 
– … 
– Ki? 
– … 
– Már ne haragudjon, de kivel beszélek? 
– … 
– Hogy ki? Vegye már le egy pillanatra azt a maszkot, és úgy mondja! 
– … 
– Ja, bocs, akkor ez téves. Az Anikó sztorit meg felejtse el! 
– … 
– Visszhall. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. februári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>