Ismét terápiára kezdett járni, ahol idővel újra tudatosult benne, hogy ez az ő élete, hogy csak egy van belőle, és hogy igenis képes tenni azért, hogy az egészsége és a lelki békéje megmaradjon. Akkor is, ha ehhez az kell, hogy megszakítsa a kapcsolatot az édesanyjával. Nemrég – pszichológusa tanácsára – kiírta magából, amit az anyjával való kapcsolatáról gondol:

„Mielőtt bármit is írnék, leszögezném, hogy kifejezetten híve vagyok a nagy családnak, és mindenkinek azt kívánom, hogy minél több szerető családtag vegye körül. Néha azonban előfordul, hogy valaki csak úgy őrizheti meg a saját egészségét, ha megszakítja a családi kötelékeket. Amikor én elkezdtem távolságot tartani anyámmal, rögtön jött az indulatcunami néhány szomszédtól, hogy hálátlan vagyok és szégyelljem magam, amiért rá sem nyitom az ajtót. A világ készpénznek veszi az anyai szeretetet, és ha a kapcsolat elromlik vagy megszakad, akkor egyértelműen a (felnőtt) gyerekeket hibáztatják. Csakhogy egy kívülálló nem igazán látja, miért volt szükség erre a nehéz döntésre.

Gyerekkoromban anyukám hol dicsért, hol pedig elmondott mindennek. Sosem lehetett tudni, milyen hangulatra ébredek. Már egészen kicsiként elkezdtem magam kevésnek érezni, mert rendszerint csak az volt neki jó, ha a legjobb voltam. Hiába mondta, hogy szeret akkor is, ha rosszat csinálok, a viselkedése és a szavai nem ezt tükrözték. Az egyetemi éveim alatt, majd a fészek elhagyásának időszakában már látszott, hogy nem megy neki könnyen az elválás.

Ilyenkor rendre belemászott a privát szférámba, jöttek a mindennapos sértődések, a verbális és fizikai bántalmazások, a korholás, hogy semmire sem vagyok jó.

Megjegyzem, a mi családunkban egyébként is természetes volt egymást bántani, sértő szavakat használni, így sokáig azt hittem, hogy a saját családomhoz hasonlóan működnek más családok, sőt az egész világ is. Amikor elköltöztem tőle, hogy megkezdjem a saját életemet, hisztérikusan kihajigálta a szekrényből a kabátjaimat, hogy akkor menjek, ahová akarok, de vegyem tudomásul, hogy Isten nagyon megbüntet ezért.

Miután elköltöztem, azt sem tudtam, hová tartozom. Gyökértelennek éreztem magam, hiába volt mellettem a szerető párom. Éjjelente altatóval tudtam csak aludni, máskülönben rémálmaim voltak. Hónapokkal később még felhívtam anyámat, de ő minden olyan témától elzárkózott, ami a költözésemmel és a párommal kapcsolatos, sőt, kiderült, hogy ő teljesen másképpen emlékszik a történtekre, mint én.

Nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutnának anyám kedves szavai, a mosolya vagy a mesék, amiket gyerekkoromban olvasott nekem az ágyam szélén ülve. Hálás vagyok, hogy segítette az életemet, hogy utat mutatott, és hiszem, hogy nem véletlenül születtem épp hozzá. Biztosítottam őt, hogy ha beteg lesz, vagy ha segítségre szorul, számíthat rám, elvégre nem vagyok szívtelen, de ennél közelebbi kapcsolatot egyáltalán nem szeretnék vele fenntartani. Talán most magányos és megpróbálja elhitetni a környezetével, hogy remekül van, de én ismerem, és tudom, hogy hiányzom neki, és hiányzik neki az energia is, amit éveken át csapolt belőlem. Biztos vagyok abban, hogy amíg élek, bűntudatom lesz, amiért elköltöztem, és elkezdtem a saját életemet.

Egyetlen mentségem van csupán: önvédelemből tettem. Hogy ne betegítsen meg, és hogy felépítsem a sérült önbecsülésemet.”

Mindenkinek joga van megmenteni magát

„Mosolyszünetek előfordulnak még a kevésbé terhelt szülő-gyermek kapcsolatokban is, és nemcsak kamaszkorunkban lehetnek komoly konfliktusaink a szüleinkkel, hanem felnőttként is. A hosszútávú károkat azok a szülők okozzák, akik félelmet és bűntudatot keltenek otthon, manipulálnak, fizikailag bántalmaznak, olyan sérüléseket ejtenek a gyermek lelkén, amik később a személyiségfejlődésére és a felnőttkorára is kihatással lesz. Ha a felnőtt gyermek és a szülő között bekövetkezik a szakítás, azt sokszor ítélkezés, stigmatizálás kíséri, gyakran hálátlannak tartja a környezet a családból kilépőket. Ezért van az, hogy az érintettek nem is nagyon beszélnek a dologról” – kezdi Balkuné Szűcs Emese gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, aki szerint fontos tudatosítani, hogy mindenkinek joga van egy bántalmazó kapcsolatból kilépni, joga van magát megmenteni, még akkor is, ha a másik fél a szülő.

Kép

Kép: Freepik

„Ha másképpen nem megy, egy végleges kapcsolatmegszakítás is lehet eszköze a generációkon keresztül átadott rossz minták megtörésének” – mondja a szakértő.

Amikor a szülő görcsösen kapaszkodik felnőtt gyermekébe

„A szülők és a gyerekek rendszere normál esetben két különálló alrendszer. Abban a pillatatban, hogy a két alrendszer határai összemosódnak, megzavarodik a struktúra. Ha például egy anyának nem jó a kapcsolata az apával vagy férjjel, akkor előfordulhat, hogy a gyermekével alkot inkább szoros koalíciót. Ők lesznek azok az anyák, akik nem képesek hagyni, hogy gyermekük önállósága kialakuljon, és mindenbe beleavatkoznak. Kapaszkodnak belé, és nem képesek érzelmileg elengedni őt, hiszen ha ez mégis megtörténne, a kétszemélyes rendszer összeomlana” – magyarázza a pszichológus.

Felszabadultság után kínzó önvád

A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy bár a családi kapcsolat megszakítását sok esetben kíséri megkönnyebbülés és a szabadság érzése, mégis fájdalommal és stresszel jár, hiszen mindkét fél egyfajta gyászt él meg.

Ráadásul felszínre törhetnek régi sérelmek és fájdalmak, gyakori a düh, a szomorúság, az önvád és a lelkiismeret-furdalás is. A lelkileg érzékenyebbek az elszakadás után testi tüneteket is tapasztalhatnak magukon. Ilyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni, aki különféle technikákkal segít feloldani a bűntudatot.

Magányosan öregszenek meg?

„Vannak szülők, akik tehetetlennek érzik magukat, ha a gyermek kirepül, azt élik meg, hogy elvesztették a befolyásukat az gyerek felett. Azt gondolhatják, hogy a gyerekük bántja, cserbenhagyta őket. Annak a szülőnek, akinek élete középpontjában mindig is a család állt, és elhanyagolt miatta párkapcsolatot, hobbit és barátságokat, nem lesz könnyű, amikor gyermeke kirepül a fészekből, mert megfosztva érzi majd magát egyetlen szerepétől, és könnyen magányossá válhat. Ez a szerepvesztés az ilyen személyiséget nagyon megrázza, mert azonosította magát a szerepével, úgy érezheti, önmagától fosztják meg” – mondja Balkuné Szűcs Emese.

Érdemes mégis közeledni egymáshoz?

A pszichológus szerint ez nagyban függ a felek tárgyaló- és kompromisszumképességétől. „A teljes kapcsolatmegszakításon kívül megoldás lehet egy felszínes, korlátozott kapcsolat, amely adott esetben jobb lehet, mint a semmi. Erősen ajánlott, hogy a szülő az újbóli kapcsolatfelvételkor ne legyen kritikus. Se a korábbi vádakat ne hangoztassa, se a felnőtt gyereke életmódjával vagy párjával kapcsolatban ne tegyen megjegyzéseket. Ezek azonnal visszaterelik a dolgokat a régi mederbe, amelyből a gyerek szabadulni igyekezett, ráadásul az emlékezet hajlamos arra – főleg idősödő embereknél –, hogy átírja a múltban történteket. Nem érdemes a régi eseményeken vitatkozni, hiszen az emlékezet szubjektív rendszer, tehát ahány ember, annyiféle emlékezetverzió és látószög. Óvatosan, apránként kell egymáshoz közeledni, és lehetőleg olyan témákat célszerű felhozni, amik nem túl mélyrehatóak” – magyarázza a pszichológus.

A hipnózis kifejezés magát a relaxált állapotot jelenti, amelybe a szakképzett pszichoterapeuta a kliensét bevezeti. A hipnoterápia pedig ezeknek a foglalkozásoknak a sorozatát, amely révén a pszichés gyógyulás elérhető. A világ egyik legősibb pszichoterápiás módszere a közelmúltban még népszerűbbé vált: szorongás, depresszió, pszichoszomatikus betegségek esetén sikerrel alkalmazzák. A lényege, hogy a módosult tudatállapotban fogékonyabbak vagyunk akár a negatív élményeink átértékelésére, ezáltal a személyiségfejlődésre is. Az együttműködés feltétele a terapeuta és a kliens közötti bizalom. Az ötéves pszichológia és a négyéves szakpszichológusi képzés után még három év tanulást követően lehet szakorvosként hipnoterápiából levizsgázni, azaz összesen tizenkét évet kell tanulni a hipnoterápia – és egyébként más pszichoterápia-típusok – alkalmazásához is.

„Valamennyi terápia feltétele annak a nyugalmi állapotnak a megteremtése, amelyben elmélyülhet a kliens a saját világában, és mi is az övében” – magyarázza a szakember. „De a hipnoterápia sem varázslat, holott sokan a minél gyorsabb gyógyulás érdekében választanák. Ez is egy nagyon szoros, tervszerű közös munkálkodást jelent két ember között. Kölcsönös, megértő együttműködést, amely időigényes, ugyanakkor alkalomról alkalomra kellemes élményt, jó energiát adhat az alanyának. Mintha eljárna valaki zongoratanárhoz, edzésre vagy nyelvórára mondjuk kezdőként japánul tanulni. Néhány alkalom után még nem fogja beszélni a nyelvet, de hosszú távon megváltozhat az élete. A szorongás, a depresszió, a kapcsolati zavarok mögött sokszor mélyebb okok rejtőznek, amelyek csak türelemmel bonthatók ki. Ennek módját a terapeuta sem csupán könyvekből tanulja meg, hanem a gyakorlat során jön bele, azaz rajta is sok múlik. Pontozható egy skálán a kliens „hipnábilitása”, azaz hipnózisra való fogékonysága, de aki csak egy-két pontot kap a skálán, annál is ugyanúgy működhet, mint annál, aki tízet, tizenkettőt. Ez inkább a tudomány mérhetősége szempontjából érdekes” – fejti ki a klinikai szakpszichológus.

A hipnoterápia a terapeuta által kontrollált folyamat, amely a kliens szabad együttműködésével valósulhat meg.

Nincs veszélye, mert nem manipulált önkívületi vagy más kiszolgáltatott állapotot jelent, hanem egyfajta kapcsolatfelvételt a személyiség mélyebb rétegeivel.

Kitárulkozást, de nem anélkül, hogy tudnánk róla, mi történik, és utólag is mindenre emlékezni fogunk. Nem sérül a szabad akaratunk, ellenben nehezen feldolgozható érzéseink rendeződhetnek. Csak bele nem egyező vagy például értelmi fogyatékos kliensnél nem járható út. Dr. Szentmiklóssy Margit tapasztalatai szerint sokan kifejezetten kérik is ezt a fajta terápiát, az már nem jellemző, hogy tévhitek miatt tartanának tőle az emberek. Különböző stresszkezelési problémák, fóbiák, krízisek, pánikok, hangulatváltozások, alvászavarok, testi tünetek, szexuális és párkapcsolati problémák, fájdalmak, allergiák, tanulási vagy beszédzavarok, sőt, egyes függőségek oka is jó eséllyel kideríthető és kezelhető hipnoterápia útján.

Kép

Dr. Szentmiklóssy Margit

„A terapeuta tudja, mikor milyen „csavart” mozdítson meg, miután kikérdezte kliensét a panaszairól” – vallja a tanító, gyógypedagógus, logopédus tanári végzettséggel is rendelkező pszichológusdoktor. „Mindkét fél munkát tesz be a közösbe, amelyről jegyzőkönyvet is felveszünk, de természetesen hétről hétre fejben is tartjuk az illető történetét. A több irányból való megközelítésben nekem a tanári végzettségem is sokat segít. Talán innen jön, hogy minden órán adok úgymond házifeladatot is a kliensnek, például, hogy írja össze a saját értékeit. Mert értékei mindenkinek vannak, és azokból bontakozik ki minden.

A hipnoterápia után a kliensek többsége felfrissülve, feltöltődve, békében és biztonságban érzi magát.

Ez az egészség állapota, ami minden terápia célja: amikor érzem, hogy a helyemen vagyok, és a gondolataim is a helyükön vannak. Minden fejben, gondolatban, képzeletben indul – ha ott reálisak vagyunk, akkor a világot is reálisan látjuk, de ha nem, akkor szorongunk, ilyenkor lehet indokolt a terápia” – magyarázza a szakember.

A hipnoterápia kényelmes ülő vagy fekvő helyzetben történik. Legfőbb célja az ellazulás, az éberség elengedése, a megszabadulás a környezet ingereitől. A befelé figyelés. Ismert ugyanakkor az éber hipnózis módszere is, amelyet a tudományág egyik legnagyobb hazai szakértője, Dr. Bányai Éva professzor (ELTE) dolgozott ki. Ennél a kliens egy kerékpárt teker, és a fizikai aktivitás során kerül az éber hipnózis állapotába. Ez is csökkentheti a szorongást, a depressziót, miképpen például a futásnak is van terápiás hatása, mert annak a monoton ritmusa is elviheti az embert egy másik tudatállapotba. Nyilván nem az alvás felé, inkább az átlagos éberség fölé. A hipnózis állapotában az információk az agyunkban a megszokottnál mélyebben kódolódnak. Például egy kedvező üzenet ebben az érzékeny helyzetben saját magunk felé akár sorsfordító hatású is lehet a jövőnk szempontjából. Persze ezzel együtt se tekintsünk úgy a módszerre, mint varázslatra, amely azonnal megoldja a problémáinkat. Már csak azért se, mert egy alkalom általában 45-50 perces, és a teljes gyógyuláshoz akár ötven találkozás is szükséges lehet.

„Egy magyar átlagpolgár jellemzően tíz-harminc foglalkozást vállal be, ám adott esetben ennyitől is jelentős javulás tapasztalható.

Sőt, akár már öt alkalom is közelebb vihet a megoldáshoz, de még jobb a hosszú távú kitartás, türelem” – mondja a szakpszichológus. „Én magamat lényegében integratív terapeutának vallom, azaz kombinálni szoktam a különböző fajta terápiákat, amelyeket mind éveken át tanultam. Párhuzamosan gondolati szinten, és a teljes gondtalanság állapotát segítségül hívva is lehet kombinált terápiát folytatni. A pszichológia tudománya is hasonló gyorsasággal fejlődik, mint az informatikáé, szinte napról napra többet tudunk. Az emberek igénylik is ezt, és ma már ők maguk is tájékozottabbak. Legfeljebb az idősebb generáció nem tud mit kezdeni ezzel a tudományterülettel, a fiatalabbak nagy bizalommal keresnek. Főiskolások, egyetemisták, harmincasok, negyvenesek szép számmal. Ma már nem lehet labdába rúgni az életben anélkül, hogy valamilyen szinten ne ismernénk magunkat. Nincs ember, akinek ne lenne problémája, legfeljebb még nem ismerte fel. Aki eljön, az már felismerte. És nemcsak abban fejlődik, amivel eljön, hanem mindenben. Legyen mérnök, jogász vagy buszvezető, a munkájában is eredményesebbé válik. Ha jobb viszonyba kerül magával, ha elfogadja magát, ha megnő a biztonságérzete, akkor az életminősége minden területen javul” – teszi hozzá a szakértő.

Mióta elfogadott?
A hipnózis kifejezés a görög „hypnos” (alvás) szóból ered. A gyógyításban a módszert Európában és Magyarországon is a 19. század óta alkalmazzák. A 20. század elején a magyar orvosi egyetemeken már tanították is mint az ember testi, lelki és mentális egészségének javítását szolgáló metódust.

– Hagyományos reumatológusként kezdtem el dolgozni, de az évek alatt észrevettem, hogy az általunk alkalmazott számos gyógymód, mint az injekciózás, gyógyszerelés, fizikoterápia, balneoterápia, nem mindig hatásos. Édesapám felvidéki lévén említette nekem az arrafelé működő csontkovácsokat, és ez engem roppantul érdekelt. Elmentem hát Pista bácsihoz, az ottani híres csontkovácshoz, és figyeltem, mit csinál. Láttam, hogy van néhány ügyes fogása, ami tényleg helyes és jó, de láttam olyat is, amit nem tartottam helyesnek. Ezek után orvos szakmai körökből kerestem valakit, aki képzett az ilyen típusú kezelésekben. Meg is találtam, még a régi Csehszlovákiában, Prágában Levitt professzort, aki az egész akkori nyugat-európai képzés vezetője volt. Nagy nehezen sikerült hozzá kijutnom, és elsajátítottam a manuálterápia alapjait.

A reumatológia két nagy részből áll, a gyulladásos és a nem gyulladásos, degeneratív, kopásos típusú kórképekből. Ez utóbbi kategória hétköznapi eseteinél a manuálterápia nagyon hasznos. Szándékosan nem használom a csontkovács szót, ami hazai körökben egy elterjedt kifejezés: kézzel végzett, különböző műfogásokkal történő gyógyításra utal. Ez egy nem szakképzett ember által végzett módszer. A manuálterápia, valamint a nyugati országokban a kiropraxis és az oszteopátia, egyetemi képzésben oktatott modern és elfogadott módszerek. Az én alapelvem szerint a legfontosabb a diagnózis felállítása. És éppen ez az, ami a csontkovácsoknál nincs meg.

Az önmagában nem diagnózis, hogy valakit megnyomogatok, hogy hol fáj, vagy megnézem, hogy az egyik lába rövidebb-e, mint a másik.

Vannak ugyan, akik finomabban kezelnek, de vannak, akik manipulációs fogásokat, rántást, lökést alkalmaznak – ez akár veszélyes is lehet. Ahhoz, hogy a testtel ilyen formában foglalkozzon valaki, mindenképpen kell általános orvosi tudás, és mozgásszervi orvosi tudás is.

– Mi az a protokoll, amelyet ajánlott lenne mindenkinek betartani?
– Az orvosi vizsgálat protokoll rendszere szerint először kikérdezzük a beteget. Ha elmondta a panaszát, utána célirányos kérdésekkel kell pontosítani a körülbelüli diagnózist, és utána jöhet egy kézzel végzett vizsgálat, amelynek vannak klasszikus fogásai. Ebbe beletartoznak az ideggyógyászati eltérésekre, ortopéd típusú eltérésekre és a reumatológiai problémákra (ízület, gyulladás, nyomásérzékenység) vonatkozó vizsgáló fogások. És csak mindezek után jöhet az a lépés, ami a terápia irányát fogja megadni, például, hogy lehet-e manuálterápiát alkalmazni. Vannak abszolút kontraindikációk, például ha valakinek balesetes törése vagy daganata, gyulladásos, reumás betegsége vagy súlyos csontritkulása van – és még hosszan sorolhatnám, hogy mikor nem jöhet szóba manuálterápia. Bizonyos pszichés állapotok fennállása esetén nem tanácsos tekergetni a páciens testét, nyakát, ahogy a várandós nőkre és az idős emberekre is kiemelten kell figyelni ilyen szempontból.

Kép

Kép: Freepik

Külön ki kell emelnem a gerincsérvet, ami egy nagyon széles spektrumú kórkép, mert egy nagyon pici becsípődéstől kezdve egy kiszakadt sérvig sok minden belefér. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a szakorvos nagyon alaposan megvizsgálhassa a beteget. Mondjuk valaki megemelte az ágyat és fáj a dereka – lehet, hogy csak becsípődött a kisízület a csigolyák között, de sajnos sokszor előfordul, hogy a csigolya zárólemeze beroppant, és ezt bizony csak képalkotó, röntgen- vagy MRI-vizsgálattal lehet megállapítani. Erre meg csak orvosnak van módja. A szöveti vagy szerkezeti elváltozás mértékével fordítottan arányos a várható javulás mértéke.

Ha valakinek a csípőízülete úgy elkopott, hogy műteni kellene, az olyan mértékű szöveti szerkezeti károsodás, aminél felesleges mással próbálkozni.

De ha csak mondjuk a csigolya közti kisízületben van egy becsípődés, egy rossz mozdulat következtében, ott meg teljesen felesleges előjegyezni a beteget MRI-re, fizikoterápiára, mert egy kis ügyes rándítással, mozdítással, azaz manuálterápiával megoldható. Más oldalról megközelítve: éjszaka jelentkező keresztcsonti, deréktáji fájdalmak esetén gyulladásos betegségre gyanakodhatunk, ilyen irányú vizsgálatokra kell küldeni a pácienst. Ha viszont az illetőnek mozgásra provokálódik a fájdalma, akkor inkább arra gondolhatunk, hogy becsípődött az ágyéki csigolyák közti kisízület vagy a keresztcsonti ízület. Akkor jöhet a manuálterápiás vizsgálat, amivel kideríthető, mik lehetnek azok az anatómiai okok, amelyek ilyen hosszan tartó, visszatérő panaszt okoznak. Utána javasolható gyógytorna és valamilyen sporttevékenység.

Mindenkit sportra biztatok, de nem mindenkinek való minden sport. Sokan rossz technikával teniszeznek, úsznak, sőt, futnak. Ezzel akár még gondot is okozhatnak a testüknek. Alaposan át kell beszélni a beteggel, hogy az ő alkata, állapota alkalmas-e az általa választott sportra. Kínában a parkokban az idősebbek csoportban tai-chiznak. Ez itthon el sem tudjuk képzelni, sajnos. Ha viszont valaki rászánja az időt és az energiát a sportra, ne tegye a saját elgondolása szerint! Egy aerobic vagy súlyzós edzés esetén nagyon sokat jelenthet az orvossal, személyi edzővel, gyógytornásszal egyeztetett feladatsor.

– A manuálterápia különböző technikákat alkalmaz, ezek közé tartozik a manipuláció, a mobilizáció és a lágyrész-kezelés. Mit jelentenek pontosan ezek a kifejezések?
– A lágyrész-kezelés alatt sokan masszírozást értenek. A manuálterápiába valójában nem tartozik bele a masszírozás. Három fő technika van ugyanis: az egyik a manipuláció, amikor rántok, lökök; rövid idő alatt kis amplitúdójú, gyors mozdulatot végzek. A mobilizáció egy ismétlődő, fokozódó, nagyobb amplitúdójú, lassabban végzett műfogás. A lágyrész-kezelés az izmokhoz kapcsolódik, az azokkal kötődő terápiát jelenti. Ezek a legmodernebb technikák, mégpedig azért, mert a legkevésbé veszélyesek, nincs szövődményük, egyáltalában nem fájdalmasak, ugyanakkor hatásosak. Meg kell jegyeznem, hogy a nyakon végzett rántások, csavarások, bizonyos országokban nem engedélyezettek a manuálterápiában. Finomabb, izmokkal végzett technikákat javasolnak, amik ugyanolyan hatásosak, és bár picit időigényesebbek, de semmiképpen nem fájdalmasak, és semmiféle veszéllyel nem járnak.

– Mely tünetek, panaszok tehát azok, amelyek a manuálterápia körébe sorolva, hatásosan gyógyíthatók e módszerrel?
– Nagyon sok fejfájásos, szédüléses, pontosabban egyensúlyzavar-panasz van. Mindegyik nagyon széleskörű probléma, és csak egy szeletük kapcsolódik a nyakhoz. A hátfájások, derékfájások esetében a manuálterápia azonnali segítséget jelenthet, kiegészítve azzal, hogy hogyan tornázzon, milyen életmódbeli változások szükségesek még. Ki kell térnem a fájdalomcsillapítókra. Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben minden évben én tartom a gyógyszerekkel kapcsolatos továbbképzési előadást. Azt kell mondanom, a mai világban nem kell fájdalmat elszenvednünk, nem szégyen fájdalomcsillapítót bevenni. A probléma mindig a hosszan tartó gyógyszerelés.

Ha valakin manuálterápiával tudok segíteni, nem írok fel neki gyógyszert, akkor sem, ha kéri.

Azt szoktam mondani, hogy akkor én most tornatablettát írok föl magának. A tablettát bekapja és kész, azt hiszi, megoldotta. Inkább csinálja meg a napi 10 perc gyógytornáját, akinek krónikus derékfájása vagy hátfájása van, és sokkal jobban lesz.

„Fél liter lisztet deszkára kell tenni, a közepébe lyukat kell kotorni és abba egész tojásokat kell kiüríteni. Lehet egy kevés vízzel is szaporítani, de minél tojásosabb a levesbe való tészta, annál jobb. A tojással a lisztet össze kell egyenlíteni és azután jól meg kell gyúrni, úgy, hogy a tészta szép sima legyen és olyan keménységű, amelyet nyújtófával kissé nehéz, de mégis el lehessen nyújtani” – olvassuk Zilahy Ágnes leírását 1892-ből, és máris megelevenedhet előttünk a vasárnapi leveshez tésztát gyúró nagymama képe. Az, hogy pontosan milyen, még nem világos ebből a szövegből, hiszen amilyen gazdag kínálatunk van ezen a téren, ebből még akármi lehet.

Klasszikus darabok

Zilahy leírása aztán később egyértelműsít, a csigatészta készítéséről ír itt. A folytatás szerint ehhez két részbe kell venni a tésztát, szép vékony leveleket kell belőle nyújtanunk, abból kockákat vágni, majd határozott és gyors mozdulatokkal – mert hamar szárad – apró csigákat kell belőle sodorni. Az ehhez való szerszámot, a bordát, amely régen egy háztartásból sem hiányozhatott, a recept szerzője szerint takácsmestertől kell venni. Fogjuk aztán a tésztakockát, tekerjük fel fapálcikára és sodorjuk át a bordán: „csak így lesz a tészta szép reczés, csak így ragad össze és csak így alakul szép kis kürtő formába. Aki gyors, ügyes kezű egy óra alatt el tud készíteni néhány egyén számára levesbe való csiga tésztát. Ez igen jó régi magyar étel tyúkhús levesbe téve.” Ha mégsem ezzel, akkor cérnametélttel ették (és esszük) a húslevest. Ugyanilyen megszokott betét a pirított zsemlekocka vagy pirított kenyér – érdemes kipróbálni a régi szakácskönyvek ajánlását, gyakran használtak vajon pirított kalácsot erre a célra.

Régi újdonságok

Szintén ma is használjuk a tojásfehérjéből vert habot, madártejbe vagy borleveshez ezt főzzük. Sütve már nem szokott szerepelni levesben, pedig az 1830-ban kiadott kassai Nemzeti szakácskönyvben találhatunk egy jó receptet. Neve az indiánregények főszereplőit idézi: „tejleves tojáshavú széllel.” Ha megsült a habcsók, „habarj fel egynehány tojássárgáját, szép liszttel, cukorral és fahéjvízzel, önts hozzá lassacskán édes forró tejet és habard fel tajtékká.” A habcsókot a tejleves mellé kínáljuk. Ebben a kiadványban szerepel a gersli a levesbetétek között: ezt is érdemes újra felfedezni, az árpagyöngye a legnagyobb nyomelem-tartalmú gabonafélénk, rosttartalma révén segíti az emésztést, ráadásul alacsony a glikémiás indexe.

Galuskavariációk

A dara- és vajgaluska ma is levesbe kerül, a Pesti Hírlap 1930-as években kiadott szakácskönyvének sajtgaluskája azonban már kevésbé ismerős. Nagyon egyszerű, és a felhasznált sajt ízétől függően számtalan variációban használhatjuk. Az alaprecept szerint ehhez 2 dkg vajat kell 2 dkg liszttel megfuttatni és 1 dl tejjel felönteni. Ebbe jöhet aztán a 6 dkg reszelt sajt és egy tojás. Az így kapott masszát galuskaként főzzük bele a levesbe. (Természetesen az arányokon változtathatunk.) Móra Ferencné 1929-es szakácskönyvében a hagyományos ízeket találjuk, nála található a „májas galuska” néven szereplő étel is. Mint írja, lehet hozzá borjú-, bárány-, szárnyas-, vagy gyenge disznómájat használni. Tíz dkg májhoz 5 dkg zsírban kell megpirítani zsemlemorzsát, ehhez adjuk hozzá aztán a felaprított májat, a zöldpetrezselymet, sót, borsot, két tojást és egy kanál lisztet. „Lehetőleg hígra hagyni, mert keményedik” – figyelmeztet Móra Ferencné.

Gombócok

Az 1900-as évek elején kiadott szegedi Szegény asszony szakácskönyve azoknak ajánlható, akik gyorsan, kevés alapanyagbók akarnak főzni. A burgonyagombóc például így készül eszerint: „2 szép burgonyát megfőzünk, áttörünk, teszünk bele egy kis kanál zsírt, 1 egész tojást és kevés morzsát. Apró gombóckákat készítünk belőle, és a levesbe fõzzük.” Bármilyen zöldségleveshez illik. Az 1930-as évekből származó ötlet, a rizsgombóc hasonlóan egyszerű és univerzális. Főzzük meg a rizst (ha lehet, alaplében), aztán keverjük össze vajjal, tojással, zsemlemorzsával, gyúrjunk belőle gombócot és főzzük bele a levesbe. Ha van előző napról rántott vagy sült halunk, akkor érdemes másnap halgombócként zöldséglevesbe – az eredeti recept borsólevest ír – elkészítenünk. Ehhez a halat szedjük apró darabokra, vajjal, tejbe áztatott zsemlével, egy kis tejföllel, tojással keverjük ki, ízesítsük szerecsendióval és sóval. A Pesti Hírlap szakácskönyvében olvashatunk még ugyanígy készült gombócot kelkáposztával is – a zöldséget finomra vágva főzzük elő ehhez.

Húsos változatok

Kugler Géza 19. század végéről származó szakácskönyve még ínyencebb – az ő rizsgombóca például májjal együtt főtt és spárgából készült pogácsát is készített. A levesbetétek címszó alatt pedig egy, a magyar konyhából mára teljesen kiveszett alapanyagot találhatunk: a rákot. A rákgombóc a megfőtt rák húsából, tojássárgájából és rákvajból készült, és szerecsendióval fűszerezték. Készültek ilyen gombócok velőből, és lehetett levesbetét tüdőből is, utóbbival kis tésztatáskákat töltöttek meg. Móra Ferencné receptje pedig arról tanúskodik, bármilyen sült a leves fénypontjává válhatott másnap. „Maradék sültet, csirkét vagy borjút megdarálunk. Egy tejbe áztatott zsemlét jól kinyomunk, egy pici sóval, két tojás sárgájával, finomra vágott hagymával, petrezselyemmel összekeverünk, hozzáadjuk a két tojás habját is. Morzsával összekeverve pogácsákat formálunk belőlük. Tojásba, morzsába mártva forró zsírban kisütjük.”

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

Mégis kinek és mikor kell gyógytorna?

A válasz akár lehetne az, hogy mindenkinek. A gyógytornának bizonyos elemei egészségmegőrző céllal végezhetők, sőt ajánlhatók, szabadidős tevékenységbe beépíthetők. Ezen gyakorlatok célja a helyes testtartás, a testtudat kialakítása, amely játékos, csoportos formában már kisgyermekkorban elkezdhető.

Betegség, sérülés esetén azonban már nem ilyen egyszerű a válasz. A mozgásterápia és gyógytorna a terápia része, amelynek vannak indikációi és kontraindikációi.

Ilyen esetben orvosi indikáció kell a gyógytornához, azaz szakorvosi elrendelés és felügyelet nélkül nem kezelhet beteget a gyógytornász. Ez még működik, ha a felnőtt vagy a gyermek egészségügyi ellátás keretin belül kapja a gyógytornát. A szakorvos kiírja a kezelést és a kezelések számát, ezt követően pedig kontrollvizsgálaton dönt a további kezelés szükségességéről. Sajnos a magángyógytornánál ez sokszor elmarad, a szomszéd, rokon tanácsára keresnek sokan gyógytornászt, anélkül, hogy orvoshoz fordulnának például egy derékfájás miatt. A panaszok okának kiderítése nélkül pedig akár súlyos következménye is lehet a gyógytornának. Egyes társbetegségek, (pl. magas vérnyomás, visszerek) a gyógymódot szintén befolyásolják, fennállásuk esetén ellenjavallt is lehet a gyógytorna vagy bizonyos speciális kezelés.

A terápia fontos része

Gyermekek esetében egy-egy baleset, műtét után szükség lehet gyógytornára, hasonlóképpen mint a felnőtteknél, ami általában az egészségügyi ellátásban hozzáférhető. Itt is fontos a kivizsgálás és a szakorvosi javaslat. Például a kezdetben banálisnak tűnő hanyag tartás vagy gerincferdülés mögött ortopédiai kezelést igénylő gerincbetegség, vagy neurológiai betegség is állhat, mindkettőnél a terápia része a gyógytorna, de más a terápiás módszer, különbözőek a gyakorlatok. Súlyosabb esetekben vagy általában az idegrendszert érintő betegségeknél (pl. születés körüli agysérülés), ahol mozgási és értelmi képességek elmaradásával lehet számolni, komplex rehabilitációs, habilitációs terápia szükséges, amelynek egy része a mozgásterápia.

Egymást segítő szakemberek

Jelenleg mozgásterápiát három különböző szakember végezhet: gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus. Sokszor még a szülő sem tudja, a gyermekét ki kezeli. A gyógytornász egészségügyi végzettség (orvosi egyetem egyik tagozata), a konduktor (Pető Intézet) és a szomatopedagógus (gyógypedagógiai szak) pedagógiai végzettség és pedagógiai alapokra épül. Mindháromnak megvan a maga helye a terápiában, és optimális esetben, ha szükséges, mind a gyógytornász, mind a konduktor vagy szomatopedagógus együtt, egymást segítve (és nem egymás ellen) kezelik a gyermeket.

Nincs két egyforma gyermek

Számos, a gyermekek mozgás- és értelmi fejlődését segítő mozgásterápiás módszer hozzáférhető jelenleg Magyarországon, sajnos ezek közül kevés elérhető az egészségügyi ellátáson belül (OEP-finanszírozással). A teljesség igénye nélkül: Dévény torna (DSGM), HRG, TSMTI-II, Huple, Szenzomotoros integráció, Therasuit, Bobath. Ezen terápiák mindegyikére igaz a fenti szabály: „kérdezze kezelőorvosát”.

Nincs két egyforma gyermek, még akkor sem, ha a diagnózisuk azonos.

A károsodás mértékétől, helyétől, a tünetektől és a kísérő betegségektől függően kell kiválasztani a speciális kezeléseket. Sajnos ezen terápiák többnyire komoly anyagi terhet rónak a családra, főleg mivel hosszú éveken, akár életen át tartó mozgásterápiás kezelésre van szükség a fejlődéhez, az elért állapot megtartásához. Tudni kell, hogy egyik sem csodamódszer és nem biztos, hogy a legdrágább, a legmesszebb lévő és a legújabb a legjobb. Az itt felsorolt módszerek neuroélettani alapjait ismerjük és hatásosságukat tanulmányok is alátámasztják.

Ki tud a terápiákban eligazodni?

Ha a gyermek fejlődése, betegsége miatt felmerül a mozgásterápia szükségessége, esetlegesen speciális terápiát javasolnak, érdemes mozgásszervi rehabilitációs szakorvoshoz fordulni, tanácsot kérni. Befejezésül még egy fontos tanácsot fogadjanak el: a speciális gyógytorna és mozgásterápiás módszerek külön képzésekhez kötöttek, és erről az azt elvégző terapeuta írásos oklevelet kap. Még a mosógépszerelőtől is elkérjük a szakértelmét igazoló papírt, tegyük meg ezt a gyermekünket vagy családtagunkat kezelő szakembernél is!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

– Versénekmondó. Sajátos szóösszetétel, a verséneklő és az énekmondó szavakból. Mi a különbség a kettő között, egyáltalán el lehet-e őket szigorúan határolni egymástól?
– Azért is tetszett ez a szójáték, mert az ének szó benne a híd a két „tábor” között. Tinódi Lantos Sebestyén idejében még teljesen összetartozott a zene és a szöveg, Balassi is odaírta, hogy melyik dallamra szeretné hallani a verseit, de mára szinte teljesen kettévált a vers és a zene. Az énekmondók és a verséneklők segíthetnek megmutatni, hogy a versnek dallampárja, a zenének pedig szövegpárja is lehet. A műfaj számos kortárs képviselőjét ismerjük, de korántsem az összeset. Az 1969-ben indult Kaláka együttes ma is méltán népszerű, de például az 1974-ben alakult, ma is aktív pécsi Szélkiáltót kevesebben ismerik. Kevesen tudják azt is, hogy a Sebő-Halmos duó versénekléssel kezdte a pályáját. Sebő Ferenc egy nemrégen folytatott beszélgetésünk alkalmával pont azt mondta, hogy a magyar népdal maga az énekelt vers, azaz nem halt meg a műfaj évszázadokkal ezelőtt, hanem a népdallal örökítődött át. Szintén tőle tudom, hogy az általuk, a Kaláka vagy a Misztrál által képviselt énekelt vers műfaját Tersánszky Józsi Jenő író-költő kezdte el, aki a gazdasági válság idején saját verseit énekelte gitárkísérettel bérházak udvarán, és a lepottyanó pénzekből tartotta fönn magát.

Sebő Feritől tudom azt a történetet is, hogy Tersánszky Józsi Jenő még Babits-verset is megzenésített, mégpedig azért, hogy felvidítsa az akkor már erősen depressziós és nagyon beteg Babitsot. Bement hozzá a kórházba, eljátszotta a Szerenád című versét megzenésítve, és azt füllentette, hogy az egész város ezt a slágert énekli. 

Válaszolva a kérdésedre, szigorúan nem lehet különválasztani a két műfajt, de mégis érezhető, a más-más korokban született dallamvezetés. A 16–17. századi énekmondók hagyományát ma kevesen őrzik és mutatják meg a kortárs hallgatóságnak. A legjelesebb képviselője talán Kátai Zoltán volt, aki sajnos 2020 novemberében meghalt. Ő vallotta, hogy akkor lehet valaki jó énekmondó, ha az egész életét erre szánja.

– Másoknak pedig mindaz, amit például ő megmentett, forrás? Amolyan alapanyag a múzeumi tárlóból?
– Igen. A régi korok dalai sok esetben azért merültek a feledés homályába, mert erős identitásképzők voltak, és politikához, szakralitáshoz kapcsolódtak. Az Isten, a haza szeretete sok korban veszélyesnek számított. Ma az énekmondók világa újra felfedezhető és akár újra is értelmezhető új dallamokkal. Hiszem, hogy a vers és a dallam, politikai vagy vallási hovatartozás nélkül szakrális alkotás, és ez nagyon sok mindent determinál. Nemcsak azért tartom fontosnak a Versénekmondó oldalon megfogalmazott célt, mert lassan 25 éve magam is ezen a pályán vagyok, hanem azért, mert szeretném, ha 3 év múlva láthatnánk, mennyien vagyunk, akik magyar nyelven verseket éneklünk. Illetve fontosnak tartom, hogy megkérdezzük azokat a pályatársakat a műfajról, akiknek úttörő szerepe volt abban, hogy ma él az énekelt vers. 

Kép

Kép: Páczai Tamás

– A magyar nyelv sajátosságai, ritmusa, hangsúlyai meghatározzák a zenét, amelyre egy-egy vers megénekelhető?
– Minden vers megénekelhető, csak találkoznia kell a jó párnak, versnek és megzenésítőnek.

El tudok képzelni magyar verset hitelesen akár heavy metalban is. Különböző népek és stílusok zenéje is illeszkedhet egy-egy magyar nyelvű szövegre, hiszen minden szövegnek megvan a maga dallama.

És fordítva is működik ez, hiszen dallamra is írnak szöveget, nemcsak szövegírók, költők is. 

– A honlapon meghirdetett űrlapos felhívásra milyen kritériumokkal lehet jelentkezni?
– Egy megjelent lemez és a nagykorúság a két feltétel. Nem nagyon lehet más kitételt tenni, hiszen verséneklő és énekmondó végzettség nincsen. Dévai Nagy Kamilla a ’90-es évek végén tett arra kísérletet, hogy iskolai keretek között lehessen verséneklést tanulni, és ehhez annak idején számos pályatárs csatlakozott tanárként, de végül nem tudott akkreditált intézménnyé válni. Tehát ma még csak önmeghatározás kérdése az, ki énekmondó, vagy verséneklő. A versenekmondo.hu oldal fő célja a szakmai interjúk közzététele, amelyek laikusok számára is érthetőek, és melyekben szóba kerül többek között, hogy kinek miért fontos a verséneklés, és az is, hogy a színpadon a közvetítendő tartalom van az első helyen. 

– Nem így kellene lennie minden előadóművésznél?
– De, szerintem igen. 

– A titkos cél, hogy egy szakmailag kompetens csapatot gyűjts, egy későbbi képzés lehetőségéhez?
– Nem feltétlenül, bár fontos lenne az alapok elsajátításának lehetősége. Nagyon örülnék, ha elindulhatna egy akkreditált alapfokú vagy középfokú képzés ebben a műfajban is. De a mostani cél az, hogy lássuk, mennyien vagyunk, és az, hogy összegyűjtsük azt a szakmai élményanyagot, ami még elérhető hiteles forrásból. 

– Most is kaptam tőled egy kis könyvecskét dupla CD-vel, Pálos hangok címmel. Tavaly karácsonyra jelent meg, és gregorián énekeket, többszólamú kanciókat tartalmaz középkori forrásokból, illetve megzenésített verseket pálosokról, pálosoktól. Az jutott eszembe, hogy ezek a produktumok, a lemezek, a papír, a CD, amelyek az évtizedeken keresztül az énekek hordozói voltak, egyre kevesebb kézben forognak. A zenehallgatók tömege az internetre költözött át, ahol bármikor bármire rábukkanhatnak. Nem kezd ez kicsit hasonlítani arra, amikor a hőskorban az utcán járva csak úgy véletlenül meghallották az énekmondót? A könyvtáraknak meg ott vannak a dokumentumok.
– Szerintem nektek is fontos, hogy a Képmást kézbe tudjátok venni, amikor megjelenik. A fiamnak azt szoktam mondani, hogy itt van nekünk ez a sok könyv és ez a számtalan lemez, és ha lekapcsolják az internetet, akkor is fogunk tudni mit olvasni és hallgatni. Én szeretem a könyveket és a lemezeket, mint tárgyakat is. Abban, hogy a hatvanas évek végétől kezdve az énekelt vers népszerű lehetett, a hangfelvételeknek nagy szerepe volt. Az, hogy produktumok, lenyomatok készülnek, egy kornak a sajátosságai. Az internet világa ma már akkora információhalmazt tartalmaz, hogy nem biztos, hogy ki tudom csemegézni belőle, ami érdekel, persze ez egy könyvesboltra is igaz.

Hiszek a kis templomi koncertek megfogó erejében, ahol jobban megérinti az embert a zene, mint a buszon a fülhallgatóból. Viszont, ha koncert után hazavihetem a lemezt, vagy meghallgathatom az interneten, már része lesz az életemnek.

Hasonlóan az életem részévé válhat egy kis verseskötet is. Ilyen volt például nekem az ARJ válogatás, ami Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila válogatott költeményeit tartalmazta. Véletlen, vagy nem az, de a Misztrálban mind nagyon szerettük ezt a kötetet, és most pont azon dolgozunk, hogy egy hasonló szerkesztői elven alapuló válogatást énekeljünk lemezre.

– Ma a köteteket pótolja a megzenésített vers? A zene – amit ma gyakrabban és könnyebben fogyasztunk – szállítja a gondolatokat?
– Nem pótolja, de segíti. Sokféle zenét hallgathat ma az ember, és a többségén nem is gondolkozunk el, mert más célt szolgál, szórakoztat, relaxál, felpörget… de van, amelyik arra késztet, hogy tovább gondoljuk. Az énekelt versnek az egyik nagy csodája ez. Segíthet is, hiszen a gyerekek az iskolában sokkal könnyebben megtanulják a memoritereket általuk. Régi álmom, hogy az irodalmi szöveggyűjtemények mellé énekelt verses gyűjteményt is szerkeszthessünk, ami együtt kerülne a diákokhoz a könyvvel. 

– Foglalkoztat, hogy például a Misztrál dalait éneklik-e majd?
– Szerintem egy szerzőnek, előadónak nem kell azzal foglalkoznia, hogy az utókor emlékszik-e rá, mert a saját kortársai számára van feladata. Valaki kenyeret süt, más házat épít, valaki pedig gondolatot ad át. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem érdekel, tudják-e majd száz év múlva, mi az a Misztrál együttes, de nem ez az elsődleges. Amikor hasonlót kérdeztem Gryllus Danitól, akkor erre válaszként Kányádi Sándort idézte, aki azt mondta mindig, hogy majd 50 évvel a halálom után derül ki, hogy tényleg költő voltam-e, amikor majd a ti unokáitok tudják és szavalják a verseimet. 
Gyerekként hallottam egy gondolatot, miszerint száz év múlva senki nem él a Földön azok közül, akik ma élnek. Ez nagy rádöbbenés volt – a saját kortársaink muzsikusai vagyunk.

– … mondja ezt egy olyan művész, aki sokat foglalkozik a historikus hagyománnyal.
– Onnan merítkezünk, és közben meg kell teremtenünk a saját korunk hagyományait is. Nem lehet öncélú a művészet, és a hagyományt nem ápolni kell, hanem élni és éltetni. Mégpedig úgy, hogy részeseivé válunk mindannyian, közösen. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. márciusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

Rengeteg itt a jól karbantartott, igényes, tiszta zöld terület. Mindjárt a város szívében, a régi Népkert óriási fái között három árnyas, csudaklassz játszóteret találunk, ahol a forróságban is kikapcsolódhatnak, biciklizhetnek a gyerkőcök, ezt semmiképp sem szabad kihagyni.

Közel van ide a Herman Ottó Múzeum, amely rendkívül gyerekbarát tárlatával, a Pannon-tenger Múzeummal kápráztatja el a látogatót. Interaktív, játékos módon, észrevétlenül tanulhatnak itt a Kárpát-medence földtörténetéről, vulkánokról, ásványokról, de persze nem hiányozhatnak a kisfiúk kedvencei, a dinók sem, vagy épp a rudabányai őslénytani lelőhely leletegyüttese. A kiállítás régészetileg legjelentősebb része pedig a bükkábrányi lignitbányából tökéletes állapotban előkerült 7 millió éves mocsáricipruserdő – itt megismerhetjük az ősfák útját a múzeumig, a feltárásról és a szállításról is megtudhatunk több mindent. A sok megfogható, elindítható, mozgatható kiállítási darab mellett modern, (valóban működő!) infotechnikai eszköz segíti a gyerekeket a látottak jobb megértésében.

A belvárosban járva ne hagyjuk ki a gyerekek kedvencét, a villamosozást sem, amely egyben a legolcsóbb, legkényelmesebb városnéző alkalmatosság. Végigzötyöghetünk vele a Szinva patak mentén, gyönyörködhetünk a barátságos sétálóutca műemlék épületeiben, és bárhol leugorhatunk egy kicsit bámészkodni a helyes üzletek, kávézók forgatagában, vagy épp elfogyasztani egy kellemes ebédet valamelyik kerthelyiségben.

Miskolc gasztronómiája mára országos rangra emelkedett, bisztrók és ételbárok sokasága várja az éhes vándorokat, ám gyermekkel érkezők számára egyértelmű, hogy a Creppy Palacsintaház a legjobb választás. Sós és édes fogások tömkelege, gusztusos szószok, mártások, egészséges fogások közül választhatunk, és mind-mind palacsinta!

A jó ebédet pedig illik lemozogni, így hát muszáj lesz felkaptatnunk az Avasra is (csak 10 perc innen, menni fog!), erre a város fölé magasodó, kis vulkanikus hegyre, ahonnan tiszta időben messzire ellátni a futurisztikus, valaha szebb napokat látott kilátóból.

Visszafelé megnézhetjük a belváros legrégibb gótikus épületét, a református templomot, innen pedig érdemes a rusztikus pincesoron indulni vissza a belvárosba. Ősszel nagyon hangulatos a színes fák között, a jó levegőn gesztenyét gyűjteni és a régi épületcsodákban gyönyörködve „időutazni”, de persze tavasszal is érdemes idelátogatni, amikor megnyílnak a pincék, és gasztronómiai különlegességeket, finom borokat kóstolhatunk.

Kép

Kép: Wikipedia

Miskolcnak egyébként nemcsak a belvárosi része ilyen csodás, hirtelen nehéz is kiválasztani, merre induljunk a városközpontból, de az bizonyos, hogy a Miskolctapolcai Barlangfürdő bármely évszakban elsőrangú választás. A gyerekek garantáltan emlékezni fognak erre a helyre, ahol egy igazán különleges, a természet által zegzugosra formált barlangrendszer folyosóiban pancsolhatnak. A wellness szolgáltatások, az élménymedencék, a sziklafalról lezúduló víz hangja és a sejtelmes csillagterem miatt hamar megszeretjük majd ezt a helyet.

A fürdő környéke is festői, sétára csábító parkrendszer, már-már arborétum vár mindenkit a Hejő patak mentén. A Csónakázó-tó nevéhez hűen vízibiciklizésre és csónakázásra invitál, de ha csak hattyúkat lesnénk, vagy szaladgálnánk a platánokkal, ősszel aranyba burkolódzó páfrányfenyőkkel teleültetett ősfás ligetben, azt is bátran megtehetjük itt. A hőforrások táplálta, kisebb tavon még novemberben is sárga, bíbor, lila, hófehér, egyszóval színpompás vízililiomokban gyönyörködhetünk.

Ha itt felszállunk a Dotto kisvonatra, pár perc után az Avalon Parkhoz érünk, amely egy luxusszálloda komplexum a tölgyerdő kellős közepén. A lenyűgöző, ápolt park azonban bárki számára látogatható, belépődíj ellenében pedig egy 2500 négyzetméteres, maja tematikájú játszóház várja a gyermekeket, csúszdával, mászófalakkal, tornyokkal, kötélpályával. Iskolai szünetek, ünnepek idején pedig színvonalas, animátorok által levezényelt programok is színesítik a kínálatot. Nem utolsó szempont, hogy helyes büfé is üzemel itt (a forró csokira érdemes várni), kulturált mosdókkal és pelenkázási lehetőséggel. A parkban található Magyarország egyik legmodernebb elektromos gokart pályája, olyan, amilyentől tényleg leesik az állunk. Hatéves kortól, szülő felügyelete mellett lehet használni – apukák és kisfiúk álma!

Miskolc és környéke amúgy is mintha csak az aktív pihenés szerelmeseinek lenne kitalálva. A miskolctapolcai bobpálya ugyanis májustól szeptemberig este 10-ig várja a látogatókat, de érdemes kipróbálni a Kalandtúra Parkot is, mert ott szintén gyönyörű környezetben, jó levegőn erősíthetjük az izmainkat.

Kép

Kép: Wikipedia

Ugyanez elmondható a Lillafüredi Sport- és Kalandparkról is, hiszen egy miskolci pihenés alkalmával Lillafüred is kihagyhatatlan, noha minimum egy hetet igényelne, hogy teljes egészében bebarangoljuk: libegő, segway túrák, kötélpálya, ejtőgép, szabaduló szoba, kisvasutazás, barlanglátogatás, meseszép túraösvények várják az ideérkezőt.

Ha ennyi időnk nincs, csak egy délután kedvéért is érdemes felkeresni a Bükk lábánál fekvő DVTK Parkot (mindjárt a Kalandparkkal szemben), mert egyedi játszótere szakít a megszokott piros-sárga-kék EU-s látványvilággal, és gyönyörű, fából faragott játékeszközöket vonultat fel kicsik és nagyok örömére.

A játszótér és a mosdók használata ingyenes, külön szoptatós-pelenkázó helyiség várja a kismamákat, és a hatalmas étteremben, amelynek teraszáról jól rálátni a játszótérre, büféárakkal és bőséges meleg étel választékkal kényeztetik a betérőt, a parkolás pedig ingyenes.

Lillafüredhez hasonlóan Diósgyőr is szinte Miskolc külvárosának számít, annyira szerves egységet képez vele. A már említett villamossal fél óra alatt kizötyöghetünk a várhoz, amit tényleg vétek volna kihagyni. Évekig tartó, grandiózus felújítást követően 2014-ben adták át újra a nagyközönségnek, szóval aki gyerekkorában látta csak, rá sem ismer majd a nagyszerű épületre, amely már most is vetekszik bármely francia kastéllyal, pedig további nagy beruházás előtt áll. Idén például korszerű, hangulatos baba-mama szobát adtak át, ahol tápszermelegítésre, pelenkázásra és diszkrét szoptatásra is van lehetőség.

Kép

Kép: Wikipedia

A vár egyes helyiségeiben gyerekcsalogató tárlatokat rendeztek be, minden teremben tájékoztató táblák állnak a legfőbb tudnivalókkal, és érintőképernyős gépeken lehet játszani tematikus játékokkal vagy részleteiben is megszemlélni a térképeket, maketteket.

Gyerekeim nagy kedvence az illatos gyógyfüvektől hemzsegő, hangulatos boszorkánykonyha volt, de van itt fegyverszoba, vadászat terme, lakószobák, várkápolna és lenyűgöző lovagterem is, amely tanácskozások, békekötések színtere és építésének idején Közép-Európa legnagyobb ilyen célra használt csarnoka volt.

A vártörténeti kiállítást jól kiegészíti az a 3D-s film, amelyet a körpanorámás rondellában nézhetünk meg (gyerekkel érkezők garantáltan kétszer fogják végigülni), és nagyban segíti az időutazást a tárlatvezetéseket tartó jelmezes animátorok felbukkanása is. Fenséges látvány tárul a szemünk elé a magas toronyból kitekintve, így könnyen érthető, miért volt évszázadokig a királynék jegyajándéka ez a meseszép vár.  

Ha több órás vártúránk után még maradt a lábunkban erő, mindenképp keressük fel a Miskolci Állatkertet, amely a pécsihez hasonlóan fantasztikus adottságokkal rendelkezik, hiszen gyakorlatilag az erdőben van. Láthatunk itt szibériai tigrist, szurikátákat, marákat, gyűrűsfarkú makikat és még sokszáz állatot. Ahogy a legtöbb állatkertben, itt is lehet etetni és simogatni háztáji állatokat, biztos, hogy a kecskék és a birkák elvarázsolják majd a családot. Az állatkert egyik legklasszabb pontja a kilenc méteres magasles, amelyről csőcsúszdán lehet távozni, mellette rövid kötélpálya és egy tanösvény is várja a kicsiket.

Szóval ha eddig csak egy unalmas iparvárosként gondoltál Miskolcra, itt az ideje, hogy közelebbről is megnézd!

Filmeket, klipeket hoz össze társadalmi ügyek és segítő szervezetek mögött állva, de azt mondja, a film hasznos eszköz, hogy olyanok, akik nem látnak kiutat életük útvesztőjéből, magukra találjanak. Hisz abban, hogy szakemberek segítségével kell és lehet olyan filmeket alkotni, amelyek hasznára válnak a kezdeményezőnek és a közösségnek is. Hogy a jól elmesélt történeteknek ereje van, hatásukra a társadalomban erősödik az empátia, a civil szervezetek és ügyek ismertsége nő, az önkéntesek és adományok száma gyarapodik. Az Északi Támpont Egyesülettel forgatott társadalmi témájú kisfilmjeik sorra nyerik a díjakat a filmfesztiválokon is. De talán ennél is fontosabb az állami gondozottaknak tartott Önismereti Filmes Műhely. 
Az egész sok évvel ezelőtt kezdődött, egy marihuánafogyasztóknak szóló honlappal. A marketingtanulmányokat éppen befejező Bálint és barátai úgy gondolták, a drogprevenció első és legfontosabb lépcsőfoka a tájékoztatás. Így került Bálint a civil szférába, a drogprevencióba. A civil szervezetek többsége ennél jóval emészthetőbb témákkal foglalkozik, a kiskutyák vagy a beteg gyerekek segítése mindig könnyebben kommunikálható. A droghasználókat elítéli és felelőssé teszi a társadalom, így sokkal nagyobb kihívás a róluk szóló segítő kommunikáció.

A 2000-es évek elején, jóval a mai online programok előtt létrehoztak egy virtuális játékot, amelyben ha a karakter bűncselekményt követett el vagy droghoz nyúlt, a külleme és a képességei is megváltoztak.

A komoly szakértői háttérrel és minisztériumi támogatással megalkotott játék alapja az a gondolat volt, hogy egy olyan ügyben, amelyben pont a felelősség előli menekülés az érintettek célja, vigyék le arra a szintre a kommunikációt és a segítségnyújtást, ahol a játékon keresztül sokkal direktebben és hatásosabban átmegy az információ. Ez a nagyon újszerű kommunikációs program, ami még a betárcsázós internet korszakában tört be, sikert aratott szakértői körökben és a fiatalok között is. Sajnos, az internet egy olyan gyorsuló és fejlődő tér volt akkoriban, hogy állandó fejlesztésre szorult volna az újabb és újabb böngészőkkel való versenyfutás, erre azonban nem volt meg a háttér, így a program lassan elavult. 

Kép

Kép: Őszi Szilvia

Bálint időközben rádióműsort is indított a témában, szakértőket és érintetteket ültetve egy mikrofon elé. A műsor révén találkozott Nagy András újságíróval, aki épp egy Kis-nagy emberek című filmsorozatot készült csinálni hétköznapi hősökkel, és ehhez keresett partnernek civil szervezeteket. Bálint, aki mindig is híd volt alkotók és szervezetek között, itt is megtalálta a feladatot, és el is készült a filmsorozat Karmák címmel. A mára 11 részből álló kisfilmsorozat társadalmi problémákat, civil szervezetek dolgozóit vagy klienseit mutatja be, hétköznapi embereket, akik fáradhatatlanul küzdenek a nehézségekkel és nyújtanak kezet bajban lévőknek. A kisfilmek szinte azonnal meghívást kaptak filmfesztiválok és konferenciák programjába és sorozatban nyerték a díjakat. De ami ennél is fontosabb, elindult a kommunikáció sok, addig csenddel körülvett társadalmi problémáról, hátrányos helyzetű csoportról.

Ráadásul olyan konkrét eredményekkel is járt a kampány, mint hogy a sorozat egyik hőse, a szegénységben élő Virág Tünde egyéves ösztöndíjat kapott egy svájci finanszírozó segítségével. 

Az addig is társadalmi kommunikációval foglalkozó Északi Támpont egyesületen belül elindult a filmek gyártása, és kitermelődött melléjük egy olyan filmes és újságíróréteg, amelynek tagjai munkahelyükön nem tudták megélni a kreativitásukat. Itt bármilyen szívükhöz közeli témához megteremtik a hátteret. 
Bálint másik fontos ügye az Önismereti Filmes Műhely, ahol intézetis gyerekek profi filmesekkel készítenek közösen kisfilmeket. Ebből a fiatal filmesek is profitálnak, mert forgathatnak, kereshetik a kreatív megoldásokat, a gyerekeknek pedig az alkotás örömét adják, ami fejleszti az önértékelésüket, megtanítja a csapatmunka erejét, jövőképet ad nekik. A munka során életmintát is kapnak, és a tudást, hogy ha energiát raknak valamibe és megdolgoznak érte, annak eredménye lesz. Így született meg Chilton Flóra fiatal filmes rendezésében a gyerekekkel közösen írt és készített Válaszúton című film, amely sikerrel járja a komoly nemzetközi filmfesztiválokat is. 

Ahogy hallgatom Bálintot, érzem, ahogy egyre könnyebben veszem a levegőt. Mély meggyőződéssel mondja ugyanis, hogy amíg ennyi jó ember foglalkozik azzal, hogy a bajban lévőket segítse, addig nem lehet nagy baj a világban. 
Dolgozott cégeknél is korábban, de igazán az egyesületben találta meg önmagát. Míg a cégeknél termékek vannak, itt ügyek. Egy olajos magot vagy egy téli gumit eladni is érdekes feladat volt, de egy ügyben hinni lehet, és a hírét eljuttatni azokhoz, akik nem tudnak róla, de jobb lesz az életük attól, hogy megismerik.

Boldogabb, bár anyagilag bizonytalanabb élete van, amióta a nonprofit oldalon dolgozik. A fontos témák, a jó emberek, a hálás gyerektekintetek és megerősítő visszajelzések bőven kárpótolják.

Persze közben arról álmodik, hogy a kettő, a megbecsültség és az anyagiak egyszer együtt fognak járni.
Egy pillanatra megállt a kezem a billentyűk fölött… Bálintról akartam írni, de ügyekről meséltem. A cikk mégis róla szól. A láthatatlan emberről az ügyek mögött, aki összekötő híd filmes szakemberek és filmre érdemes sorsok közt, védőháló, hogy közben senki ne sérüljön, történetek vigyázója és a történetekkel beszélgetések indítója. Olyan beszélgetéseké, amelyek végén megértés és elfogadás vár. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. márciusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

Trendfordulóhoz közelít az ingatlanpiac

Míg az eddigi években a különböző lakástípusok mind hasonlóan népszerűek voltak az ingatlant vásárlók körében, addig ma – vélhetően a pandémia és az állami támogatások hatására – a hirdetési portál felmérése szerint egyre keresettebbek a nagyobb életteret biztosító otthonok.

A trendfordulót a családi otthonok iránti megnövekedett kereslet, valamint a kínálati árak eddig nem látott mértékű drágulása is alátámasztja.

Országos viszonylatban a családi otthonok 2021 első hat hónapjában mért átlagos négyzetméterára több mint 16%-kal haladta meg a tavalyi év azonos időszakában mért átlagárat. A különböző lakástípusok közül a téglalakások esetében a drágulás mértéke 9,5%, a panellakások esetében ez 7,4%-ot jelent. A hirdetési portál országos statisztikái alapján a kertes házak átlagos négyzetméterára január és június között 316 ezer forint volt, a téglalakásoké ezzel szemben 639 ezer forint, míg a panellakások esetében 428 ezer forint volt.

Akár tízévnyi átlagfizetésbe is kerülhet egy lakás Budapesten

Az elmúlt években leginkább a bérek és az ingatlanárak nem azonos ütemű emelkedése jelentette a legnagyobb akadályt az első lakásvásárlók előtt. A hirdetési portál statisztikái szerint akár tízévnyi átlagkeresetet is félre kellene tenni a fiataloknak, ha önerőből szeretnének ingatlant vásárolni Budapesten.

Igaz, a fővárosi ingatlanpiacon nem történt nagymértékű áremelkedés, de még így is szárnyalnak a kínálati árak. A portál adatbázisában található hirdetések alapján hat hónap alatt a téglalakások átlagos négyzetméterára 2,5%-kal emelkedett, míg a panellakások négyzetméterára hullámzó tendenciát mutatott, de az átlagár így is 4,4%-kal nőtt.

A fővárosban a különböző ingatlantípusok közül a kertes házak kínálati ára emelkedett a legnagyobb mértékben.

Az átlagár 8,2%-kal ugrott meg, ezzel több mint 600 ezer forintos négyzetméterárat kérnek a hirdetők a családi házak esetén. Egy fővárosi téglalakás esetében akár 50 millió forint is lehet a hirdetési irányár. A panellakások esetében is hasonlóan magas irányárakkal találkozhatunk, 30-35 millió forint lehet a kínálati ár.

Vidéken is érezhető a drágulás

Az állami támogatások, azon belül is a falusi csok hatására a vidéki ingatlanárak is dráguló tendenciát mutatnak.

Az ingatlannet.hu portál statisztikái szerint a nagyobb városokban, például Debrecenben vagy Győrben az áremelkedés akár kétszámjegyű is lehet a különböző ingatlantípusok esetében. Ezzel szemben a kisebb települések ingatlanpiacán kisebb mértékű a drágulás. Vidéken is a családi házak vannak fölényben, néhol akár meghaladva a 400 ezer forintos négyzetméterárat.

Milyen lehetőségekkel élhetnek ma a fiatalok?

A fiatalok ingatlanszerzési lehetőségét egyre több állami támogatás segíti, ilyen például a családi otthonteremtési kedvezmény, vagy a már említett falusi csok. Azonban fontos megjegyezni, hogy e támogatások csak akkor igényelhetők, ha a párnak már van gyermeke, vagy bizonyos időn belül teljesítik a gyermekvállalást. Emellett babaváró hitel is fordítható ingatlanvásárlásra, sokkal kedvezőbb feltételek mellett, mint a banki szolgáltatók által nyújtott hitelek. Természetesen érdemes spórolni az első lakásra, de érdemes kihasználni a fiatalok ingatlanszerzését segítő lehetőségeket is.

Anya nélkül

Adott egy testvérpár, akik még szándékosan sem különbözhetnének ennél jobban. Maggie gyönyörű, szőke hajú, hosszú combú, karcsú lány, akinek egyetlen mosolyától elalél minden férfi. Tudja is magáról, hogy milyen hatást gyakorol rájuk, s nem habozik ezt minél többször kihasználni. Ingyen italok, kósza pásztorórák, carpe diem életérzés. Az életében semmi stabilitás: nincs állandó lakhelye, képtelen egy állást huzamosabb ideig megtartani, abszolút üresfejű, buta libának tűnik, aki a környezetén élősködik. Rose ezzel szemben céltudatos, egyetemet végzett, komoly nő. Rendes állása van, mondhatni a munkájának él, látástól vakulásig az irodában robotol, s már-már olyan szürkének tűnik, mint a kosztümök, amiket visel. Nem egy kimondott szépség, nincs önbizalma, a magánélete pedig kész katasztrófa. Mindennek tetejében még csélcsap húgát is neki kell istápolnia, annak minden problémája az ő vállát nyomja.

A testvérek között komoly konfliktus támad, amikor Maggie nem tud parancsolni az ösztöneinek, s olyan dolgot tesz és mond, amivel vérig sérti a nővérét, s akkora árkot ás köztük, amit nem lehet csak úgy betemetni. Hirtelen nem számíthatnak egymásra többé, ami azért elszomorító, mivel ők ketten jelentették egymás számára a családot. Ugyanis a háttérben mindenféle lappangó, elnyomott, elfojtott titkok lebegnek, ki nem mondott, elhallgatott katasztrófák: egy távolba vesző nagymama, egy gyenge, alárendelt apa, egy szurkálódó, távolságtartó mostoha, és a „bezzeg” mostohatestvér, valamint egy halott anya emlékképe. Ezek a családi terhek eltérő módon hatottak a testvérek életére, így természetes, hogy a konfliktushelyzetet is merőben más módon kezelik. Maggie rég nem látott nagymamájához menekül, hogy kissé fellélegezhessen, s ott nem várt segítséget kap, igazi támogató, bátorító környezetbe kerül, ahol az önmegvalósítás nem csupán ábrándkép többé.

Végre részesülhet abban a tükröző figyelemben, egyfajta másodlagos anyai szeretetben, amit elhunyt édesanyjától a testvérével egyetemben sohasem kaptak meg. Shirley McLane lubickol ebben a nagymama szerepben. Valószínűleg sokan szeretnének egy ilyen karakán nagymamát, aki érzelmi biztonságot teremt, ugyanakkor gatyába ráz, és nem hagyja, hogy az ember lánya belesüppedjen az önsajnálatba. Nem oszt mindentudó tanácsokat, csak iránymutatást, és hagyja, hogy mi magunk bogozzuk ki a csomókat.

Egyforma nevelés – különböző gyerekek

A képernyő előtt ülve azt is megláthatjuk, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint ha egy családban valamelyik fél elkezd változni, az a többiekre is kihat. Maggie és Rose változik, és megmutatják nekünk, hogy bizony a kilónyi önbizalom és szépség, vagy a fegyelmezett munkaerő és sikeres karrier mögött is meghúzódhatnak sérelmek és gyengeségek, csak vannak, akik jobban tudják ezeket palástolni, illetve személyiségüktől és szocializációjuktól függően más módon rejtik véka alá a bensőjükben tátongó bizonytalanságot.

A film remekül bemutatja, hogy két édestestvér mennyire különbözhet egymástól, annak ellenére, hogy ugyanazon családban nevelkedtek, hasonló genetikai állománnyal rendelkeznek és azonos elvek mintájára nevelték őket.

Bár ugyanabba a családba születtek, az őket körülvevő légkör eltérően alakul. Fontos tudni, hogy ugyanazon történések különböző életkorokban másként hatnak ránk, illetve a szülők is másképpen viszonyulnak gyermekeikhez azok személyiségétől és születési sorrendjétől függően. Így a már csecsemőkorban is megjelenő személyiségbeli különbségek az idő során még tovább erősödhetnek a kezdetekben megmutatkozó temperamentumvonások, illetve a testvérsorban elfoglalt hely eredőjeképpen.

Nagy testvér és kis testvér

Rose iskolapéldája annak, amit a kutatások és szakkönyvek az elsőszülött gyermekek személyiségvonásaival kapcsolatban megfogalmaznak: komoly, felelősségteljes felnőtté válik, tökéletességre törekvése és maximalizmusa határozza meg mindennapjait, ugyanakkor kapcsolataiban gyakran szorongóan, félénken, bizonytalanul viselkedik. Mindennek az lehet az oka, hogy az első gyermek születésekor a szülők még tapasztalatlanok, így szorongásuk és bizonytalanságuk a gyermek személyiségfejlődésére is hatással van. Ezenfelül az elsőszülött gyermekkel kapcsolatban számos olyan elvárás él a szülők fejében, amely a kisebb gyermekek születésekor már nincs jelen, illetve a legnagyobb gyermeket előszeretettel bevonják a kisebbek nevelésébe, így hamar koravén felnőtté válik, különösen abban az esetben, ha a szülők komoly lelki problémákkal küszködnek, ahogyan Rose szülei is. Rose, annyi más elsőszülötthöz hasonlóan, nem akar csalódást okozni a szüleinek, felelősséget érez a húga iránt, és ezek az érzelmek határozzák meg az életét.

Kép

Részlet az Egy cipőben c. filmből

Ezzel szemben Maggie a család legkisebbjeként éli mindennapjait, sokkal lazább, viselkedése kevésbé beszabályozott, ami mögött az eltérő, jóval magabiztosabb szülői viszonyulás húzódik meg. Ugyanakkor nehezen önállósul, hiszen ő a kicsi, akit a szülők, illetve a család összes tagja elkényeztet, még a széltől is óv, akire mindenki gyermekként tekint, így nem csoda, hogy nehezen talál rá céljaira, illetve képtelen megvalósítani azokat, mivel megszokta, hogy bármilyen probléma adódjon is, valaki mindig intézkedik helyette.

Szülőként érdemes odafigyelni ezekre az apró buktatókra, és gondot fordítani arra, hogy az elsőszülött gyermeket ne terheljük túl, ne pakoljunk rá túlzott felelősséget, illetve ne várjuk el tőle, hogy kis felnőttként viselkedjen, hadd legyen neki is felhőtlen gyermekkora.

A kisebb gyermek nevelésekor érdemes figyelmet fordítani arra, hogy a helyzetével járó nagyobb szabadság mellett ő is kivegye a részét a feladatokból, és találjon olyan célokat, amelyekben sikereket ér el, amelyekért megdicsérhetjük és megerősíthetjük abban, hogy ő is képes önállóan megfelelni az élet kihívásainak.

Testvértükörben

Ahogy Rose és Maggie szép lassan rátalál önmagára, a közöttük lévő szakadék fokról-fokra egyre kisebb lesz, a különbségeik pedig szép lassan eltünedeznek. Egyre jobban közelednek valami eredő középponthoz, s mindjárt jobban átlátjuk, miért is, hogyan is testvérek ők. A változás közepette Maggie rátalál arra a testhezálló munkára, amelyet szívesen és jól csinál, Rose-t pedig elkezdjük szépnek, értékesnek, pótolhatatlannak látni, s közben szép lassan a múlt kirakós darabkái is a helyükre kerülnek. Mindez persze nem varázsütésre történik, amolyan hollywoodi stílusban, hanem igazán átérezzük, mennyire problémás az egyikük vagy a másikuk, ők is tudják ezt magukról, mégis ezzel együtt és ezen felül jó testvérek, legjobb barátnők, és ezt a köteléket semmilyen őrültség nem írhatja felül.

Mert bizony a testvérek között óhatatlanul felmerülhetnek feszültségek, féltékenység, rivalizálás és versengés. Szülőként olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy katasztrófaként tekintsünk ezekre a helyzetekre, pedig elkerülhetetlenek, mivel a testvérkapcsolatban tanuljuk meg, hogy miként lehet egy fontos, egyenrangú viszonyban (együtt)működni, hogyan viszonyulhatunk a másik félhez, illetve melyek azok a határok, amelyeket érdemes tiszteletben tartanunk.

A baráti kapcsolatok is gyakran a testvérkapcsolatok mintájára formálódnak, a közös játék, feladatvégzés, bandázás, versengés, összefogás és együttműködés során alakul ki, hogy miként fogunk ezekben a későbbi egyenrangú kapcsolatokban megnyilvánulni.

A kutatások eredményei szerint a számunkra fontos személyekkel hasonlóképpen kommunikálunk, mint ahogyan azt a testvérünkkel/testvéreinkkel tapasztaltuk, csak némileg finomabban, óvatosabban, hiszen ezekben a viszonyulásokban nincs meg a testvérkapcsolatnak az a biztonsága, amely miatt feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy olyan dolgokat is megtegyünk, amelyeket egy idegennel szemben soha nem engednénk meg magunknak. Ugyanis mélyen legbelül mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy bármi történjék is, a testvérünkre minden körülmények között számíthatunk, hiszen a vér soha nem válhat vízzé.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>