Lackfi János: Túlóra-prémium #Jóéjtpuszi

Túlóra-prémium

Nem tudsz annyi homokszemet 
egymásra pakolni, hogy egyszerre csak 
kész legyen a Himalája. 
Sem pipettával összecsepegtetni 
annyi sós vízcseppet, 
hogy óceán hullámozzon előtted, 
tele rájákkal, polipokkal, 
rákokkal, kagylókkal, cetekkel. 
Ahogy nem tudsz Istennek 
annyi szorgalmi házi feladatot 
írni, hogy egyenlő legyél vele, sem 
annyi bónuszpontot gyűjteni 
a Mindennél Hatalmasabb Akcióhoz, 
hogy végül beléphess a Legnagyobb Tutiba. 
Ez az egész csak visszatükrözés, próbáljuk 
legalább hasonló mértéktelenséggel 
szeretni a Teremtőt, ahogy ő szeret. 
Szerinted neki milyen az ügyeleti ideje 
meg a túlóra-prémiuma? 
Mennyit kap azért, hogy se éjjele, 
se nappala, pontosabban, te vagy, 
meg mi vagyunk hétmilliárdan 
az ő éjjele-nappala, a mi kórlapjainkat 
böngészgeti, sóhajtásainkat 
gyűjti egy-egy lufiba, örömünket 
préseli le növénygyűjteményébe, 
minden egyes zokogásunk, kacagásunk 
megvan neki külön hangfájlban, 
szívdobogva hallgatja vissza, 
sóhajtozik és kacag mellé. 
Visszapörgeti mindennapjaid összes képét 
a mobiljában, mert lefotózta, 
hogy megmaradjanak egy örök életre. 
Itt az első rácsodálkozásod a kerti 
levelek zizegésére, fényjátékára, 
még azt is elfelejtetted, hogy anyatejért 
bőgtél az előbb. Itt az első biciklid, 
a vázához erősített seprűnyéllel, 
apád fut utánad, tart egyensúlyban. 
Itt a nagyapádék padlása, 
petróelumlámpákkal, régi 
képes magazinok fekete-fehér 
kincseivel. Itt van, amikor a telefonfülkéhez 
mentél hívni nagyanyádat, de nem ő 
vette fel, és nem mertél beleszólni. 
Itt van a fél tornacipőd, amit vízitúrán 
elsodort a víz. Itt a gyermekeid 
válladra boruló súlya, az összes 
ünnepi ebéd, a hátadba szúrt kések, 
az öröm szívedre csorgatott balzsama, 
összes halálod és összes feltámadásod. 
Isten sosem utazik vakációra, 
már régen kivette az összes szabadnapját, 
minden napja szabad, és ebbe az is belefér, 
hogy szabadon ránk áldoz minden percet. 

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez a vers a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>