Az alkoholizmus lényege a tagadás – Ne játszmázzunk, ha alkoholbeteg van a családban!
Tóth Balázs a Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője, szociális munkás és családterapeuta. Több mint egymillió olyan hozzátartozó nevében teszem fel neki a kérdéseimet, akik alkoholbeteg családtaggal élnek együtt. Olyanok nevében, akik napról-napra közelről nézik, ahogy a szerettük egyre mélyebbre csúszik a lejtőn, amelynek végén betegség, kiszolgáltatottság és magány várja. Mit tehetünk?
Valóban egymillió alkoholbeteg országa vagyunk? Vagy a lappangást is tekintetbe véve inkább másfél millióé?
Azt gondolom, valahol a kettő között. Úgy fogalmaznék, hogy Magyarországon mindenki nagycsaládjában fellelhető egy alkoholbeteg.
A nők ivása inkább a titokzónába esik, tehát ők még ritkábban jelennek meg a statisztikában?
A nők jellemzően inkább rejtetten isznak, aminek kulturális gyökerei is vannak. A férfiakkal elnézőbb a társadalom, a nőkhöz egy kis „kontyalávaló” illik csak, édes likőröket kortyolgathatnak illő viselkedés mellett, de nem megengedett, hogy lerészegedjenek. Ennek a tabunak a hatására a női ivók igyekeznek titokban tartani a függésüket.
Más az az alkoholmennyiség, amit a férfi és női szervezetre nézve károsnak ítélünk, és ahol az alkoholbetegség határát meghúzzuk?
A függőséget nem mennyiségekben kell mérni. A függő emberre az jellemző, hogy nem tudja kontrollálni a szerfogyasztását. Hiába tudja, hogy árt magának, nem tud leállni vele. Az is problémás, ha valaki a nehézségei megoldására használja az alkoholt. Nehéz megítélni, hogy mi az a mennyiség, ami még nem okoz problémát. Sok kutató úgy tartja, hogy csak az a mennyiség nem káros, amit nem iszunk meg. A kevés keveset árt, a sok sokat.
Lehet, hogy napi egy deci vörösbor jót tesz a szívnek, de más szervünknek meg nagyon nem tesz jót, ezzel ne ámítsuk se magunkat, se egymást. Az igazság nem a borban van…
Ha én olyan családtag vagyok, aki már egy ideje gyanítom, hogy a hozzátartozóm naponta többször is a pohár fenekére néz, akkor milyen jeleket kell figyelnem, hogyan lesz a gyanúmból bizonyosság?
Egy zugivó esetén nem könnyű a felismerés bár akivel egy háztartásban él, például házastárs, gyermek azért észre szokta venni. Vannak magasan funkcionáló zugivók, akik ellátják a munkájukat, építik a karrierjüket, gondoskodnak a családról, azután esténként berúgnak. Ez egy komoly alkoholbetegség, de a család sokáig nem veszi észre. Olyan jeleket lehet érzékelni, hogy este jóval rosszabb összképet mutat, mint reggel, összeszedetlen, elmosódott hangon beszél, hamar kivonul a családi térből, alkoholos a lehelete. Reggel újra felturbózza magát, dolgozik teljes erőbedobással, hazatérve pedig minden este elkortyolja a maga italát, majd csöndesen lerészegedik. Kollégái néha homályosan érzik, hogy másnapos lehet, de ő gyakorlottan tudja az állapotát leplezni.
A magyar hagyományok és a nemzeti múlt is ellenünk dolgozik: hagyománnyá vált nálunk a búsongás és az alkoholba temetett bánat. Úgy tudom, csak nálunk létezik a panaszdal mint műfaj, és rengeteg szokásunk, közmondásunk, kínálási szlogenünk kötődik az alkoholhoz.
Fontos tudnunk, hogy az alkohol ugyanúgy drog, mint az illegális szerek, amiktől annyira félünk. Az alkoholt a pszichoaktív szerek közé soroljuk, aminek a rendszeres fogyasztása hozzászokáshoz, függőséghez vezethet. Mind fizikai, mind pszichés elvonási tünetek is megjelenhetnek a függőség kialakulása után, pont úgy, mint bármelyik tiltott szernél. . Hogy ennek ellenére miért legális? Minden kultúrának megvan a maga domináns drogja, amit elfogad, a többit pedig igyekszik kerülni. Európában az alkohol a domináns drog, része lett az életünknek, beépült a kultúránkba Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne veszélyes, vagy hogy megtanultuk volna helyesen használni, de el kell fogadnunk a jelenlétét, és úgy kell szabályozni a használatát, hogy minél kevesebb kárt okozzon.
Mennyire jelennek meg az alkoholfüggő emberek a támogatói rendszerben?
Nagyon kis részük jelenik meg. Többnyire az tartja vissza őket, hogy nem ismerik be az alkohol hatalmát maguk fölött: az alkoholizmust a tagadás betegségének szokták nevezni. Nagyon sokára tudatosul bennük a függésük, mert a probléma része a beismerés teljes elutasítása. El kell jutni egy olyan szintre – ezt hívjuk mélypontnak –, ahol ő maga jön rá, hogy ellehetetlenült az élete, veszélyben vannak a kapcsolatai, a munkája, a megélhetése, tehát segítséget kell kérnie.
Ha biztos vagyok benne, hogy a hozzátartozóm ezzel küzd, de nem ismeri be, mit tehetek?
Lehet vele beszélgetni erről. Elmondhatjuk neki, hogy „én ezt látom, nekem ez szomorúságot okoz.” Adhatunk neki címeket, telefonszámot, hogy itt tud segítséget kérni. A beszélgetés nagyon komoly segítségadást jelent. A mélypont ugyanis nem törvényszerűen azt jelenti, hogy valakinek teljesen összeomlik az élete, vagy mindent elveszít, elválik tőle a házastársa, vagy az orvos megkongatja a vészharangot – ilyen mélypont is van –, hanem elég lehet az is, hogy elveszíti a jogosítványát, vagy felismeri, hogy rossz úton jár. Ha elindul a mély beszélgetés, akkor a hozzátartozó elérheti, hogy még a mélypont vagy a visszafordíthatatlan egészségügyi károsodás vagy egzisztenciális zuhanás előtt eljussanak a beismerésig.
A hozzátartozó akkor jár el jól, ha én-közléseket használva tükröt tart az alkoholbeteg elé: nem őt minősíti, hanem a saját érzéseit mondja el.
Jó eszköz kilátásba helyezni, hogy „ha te nem változtatsz, elhagylak”?
Ha ezt csak zsarolásnak, valójában üres eszköznek, fenyegetésnek akarja használni a játszmában, akkor nem javaslom. De ha valóban úgy döntött, hogy nem akar tovább olyan körülmények élni, ahogy eddig, akkor ezt képviselje.
Mennyire igaz az alkoholizmusra, hogy ez is egy „többszereplős darab”?
Kialakulhatnak, és ki is szoktak alakulni a családban alkoholista játszmák, amelyek jócskán megnehezítik a függő számára, hogy megváltoztassa a szokásait. Eric Berne írta le ezt a folyamatot, ő úgy látta, hogy a házastárs felvehet egy megmentő szerepet, ami abban akadályozza meg a társát, hogy szembesüljön a saját felelősségével. Ha az alkoholista összehányja a konyhát, a Megmentő reggelre szépen kitakarít, és mire felébred az alkoholista, úgy tűnik, mintha mi sem történt volna. A Megmentő nyeresége a saját magáról mint hősről, jó emberről alkotott képe. Egy másik szerep az Üldözőé. Ő faggat, nyomoz, kitágult orrcimpákkal hajtja, hogy hol van eldugva az alkohol, számonkér, védekezésbe szorít. Ezek a szerepek fenntartják az alkoholbetegben a függést. Ha a hozzátartozó felismeri, hogy ő maga ott tart, hogy leszokna az alkoholról a függő társa helyett, akkor ez annak a jele, hogy játszmában vannak. Segíteni azzal tud, ha ő kilép a játszmából. Ha a hozzátartozó marad ezekben a szerepekben, még a gyógyult alkoholbeteg is visszatérhet a függéséhez. A „már megint ittál, megmondták, hogy tönkreteszed magad” féle felsőrendű felnőtt szerep helyett érdemesebb felnőtt–felnőtt egyenértékű szintről megszólítani őt. „Számomra ez nagyon nehéz, mit szólnál, ha segítség után néznénk?” Nem érdemes ítélkezni és uralkodni, inkább megerősíteni és bátorítani.
A Megmentőket milyen háttér, gyerekkor termeli ki? Ők honnan érkeznek?
Nagyon valószínű, hogy a Megmentő származási családjában is jelen volt az alkohol valamelyik szülőjénél, és ő tudattalanul ugyanilyen házastársat választ, sőt néha többször is megteszi. Ők valahogy nem tudatosan is megérzik az udvarló férfiban annak a lehetőségét, hogy alkoholfüggő lesz.
Ha például a Megmentő apja alkoholbeteg volt, akkor ő a szeretetnek ezt a formáját érzi ismerősnek, és mivel ez ismerős, ez neki a biztonságos is.
Ha megkérdeznénk tőle, hogy olyan férjet szeretne-e, mint az apja, hatalmas nemet mondana, de azért együtt rezeg a szinte láthatatlan jelekkel, amelyek a függőségre utalnak. Ha nem dolgozik ezen, újra és újra csapdába kerülhet.
A házastárson kívül milyen szereplői lehetnek az alkoholista játszmának?
Még a professzionális segítő is képes belecsúszni a játszmába, ha nincs résen. Lehet egy szomszéd is, akit megkér a szenvedélybeteg, hogy hozzon neki alkoholt, és ő segíteni szeretne – a játszmaelméletben ő a Barát. Ebbe a szerepbe kerülhet egy pultos vagy egy kolléga is. Persze, a játszma főszereplője maga az alkoholista.
A gyerek milyen szerepbe kényszerül?
A gyerek leginkább meg akarja menteni a szülőjét, és ez borzasztó, hiszen olyan terheket kell cipelnie, amit nem bír el. Nem az ő feladata, hogy a szülőjéről gondoskodjon, hanem pont fordítva: a szülőnek kéne róla gondoskodnia, és a biztonságot megteremtenie számára. Nem a gyereknek kell az ittas édesanyját felraknia az ágyra és kitakarítani utána. Ez a gyerek szeretetének a kihasználása. Ezek az élmények nagyon rombolóak, és meghatározhatják a gyermek későbbi életét, kapcsolódásait.
Pozitív vagy negatív hajtóerő ebben a történetben a sajnálat?
Inkább az együttérzés az, ami pozitív. Benne egy beteg embert kell látnunk, aki nem azért lesz az alkohol rabja, mert akaratgyenge, vagy kínozni akarja a családját. A cukorbeteg sem tud nem cukorbeteg lenni, hiába akarja mindennél jobban. Az alkoholizmus gyógyíthatatlan, sokszor halálos kimenetelű betegség. Viszont tünetmentessé tehető, és az alkoholbeteg teljes életet tud élni. Az alkoholizmus az allergiához szoktuk hasonlítani, például a mogyoróallergiához. A mogyoróallergia is gyógyíthatatlan, és ha az allergiában szenvedő ember mogyorót eszik, bele is halhat. De ha egész életében figyel arra, hogy kerülje a mogyorót, akkor semmi problémája nem lesz az allergiájával. Ugyanígy az alkoholbeteg, ha nem veszi magához az allergént, vagyis az alkoholt, nem lesznek tünetei. Ezt kell elérnünk.
Ha sikerült a belátásig jutni, mi legyen a következő lépés? Hogyan jutunk el egy szenvedélybeteg-segítőbe, mi vár ott ránk?
Egy kötelezettségektől mentes első beszélgetés. Ha idáig eljutunk, az már komoly remény. Innen mehetünk önsegítő csoportba vagy az egyéni megsegítés felé. Ha bevonható a hozzátartozó is, az még jobb, párterápiára is van lehetőség, akár az egész család járhat hozzánk családterápiába, amivel kiválóan kezelhető a betegség. Olyan is lehet, hogy csak a hozzátartozó jelentkezik, mi onnan is el tudunk indulni. Segítünk meghúzni a határait, hogy meg tudja fogalmazni, mire van szüksége, és mi az, amit nem visel el, hogy egyáltalán meg tudja markánsan rajzolni a saját kontúrját. Már egész kis korunktól jó lenne önismeretet tanulni, stresszfeldolgozást, kommunikációt és az érzelmeink kezelését is.
Önismeret birtokában lenni azért jó, mert nem megyünk bele játszmákba, felismerjük a saját érzelmeinket, felvállaljuk őket, meg tudjuk fogalmazni, mit várunk el a másik embertől, el tudjuk dönteni, kit engedünk be a hetedik ajtónkon…
Akinek van önismerete, az tudja vezetni az életét, tudja, hogy miképpen használhatja a személyiségét, a képességeit, és a szomorúságát, a gyászát is tudja vinni.
Az ivás közösséget teremt, sok embert ez vonz igazából, nem is pusztán az alkohol élvezete. Ha ezt elismerjük, milyen alapszabályok mentén maradhatunk az alkoholbetegségen innen?
Az első ilyen egyszerű szabály, hogy ne igyunk mindennap. Legyenek alkoholmentes napok. minél több, annál jobb, de hetente minimum kettő. A második, hogy ne igyunk töményet! Ha alkoholt iszunk is, azt mindig kössük étkezéshez, ünnephez, és mindig családi körben tegyük. Ezt hívjuk szociális ivásnak vagy alacsony kockázatú ivásnak, amelytől nagy valószínűséggel nem alakul ki függés. Egy családi ünnep, például az idei Karácsony alkalmával ihatunk néhány deci bort, de csak ha nincs olyan betegségünk, ami miatt az orvos eltiltott az alkoholtól. És a részegségig semmiképpen ne jussunk el.
Mit tudtok adni egy gyógyult alkoholbetegnek, aki azt élheti meg, hogy kiürült az élete, nincs benne se játszma, se vigasz, se felejtés, se örömforrás?
Meg kell találni azokat a pozitív függőségeket, amelyek nem okoznak kárt az életében. A legmagasabb szint ebben az, amikor alkoholbetegből mentor lesz, és nemcsak másokat tart meg ezáltal, hanem saját magát is. Lehet sport, hobbi, művészet… Lényeges, hogy teremtsünk közösségeket, vagy találjunk valami már működőt, ami közel áll a függő személyiségéhez. A közösségeink, a kapcsolataink tartanak meg minket, függőket és nem függőket egyaránt. A mi közösségünk, a GAMMA-GT (egy májfunkciót mérő markerről kapta a nevét) a gyógyuló alkoholbetegeink közössége.
Milyen hosszú nálatok a várólista?
Ingyenes pszichológusunk, család- és párterápiánk vár és fogad minden rászorulót. Sokféle képzettséggel rendelkeznek a munkatársaink, van gyászcsoportunk, párterapeutánk, pszichológusunk, szociális munkásunk, szociálpedagógusunk, alkotásterápiával is foglalkozunk, és hozzátartozói csoportot is viszünk. Mindig van olyan program, amelyhez lehet csatlakozni, nincs beláthatatlan várólistánk. Akár holnap fel lehet hívni minket.
A RÉV hálózat elérhetőségei: https://www.karitasz.hu/rev/rev-halozat
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
