Az emberek mindig azt hiszik el, amire vágynak – Egy Tinder-csaló krimibe illő története

Márkás holmik, luxusszálloda és magángép

A Tinder-csaló három nő, a norvég Cecilie, a svéd Pernilla Sjöholm és a holland Ayleen Charlotte történetét mutatja be – ők hárman voltak, akik vállalták a kamera előtti szereplést, és beszéltek a Simon Hayuttal való kapcsolatukról.

Simont Simon Leviev néven ismerték meg a Tinderen, aki az izraeli gyémántmogul, Lev Veviev fiának hazudta magát. Ez volt az első csali, amit bevetett a nőknél. Mindig márkás ruhákat, méregdrága órákat és dizájnerszemüveget viselt, magángéppel repült, és a legdrágább luxuslakosztályokban élt, bármerre járt is a világban. Fényűző életéről árulkodott az Instagram-profilja is.

Ha egy ilyen férfi azt írná nekünk a Tinderen, hogy szívesen megismerkedne velünk, elsőre nyilván gyanakodnánk, leellenőriznénk a neten, hogy amiket állít, fedi-e a valóságot, és csekkolnánk a közösségi oldalait is. Cecile is így tett, miután Simonnal elkezdett videócsetelni, csakhogy minden megfelelt annak, amit a férfi állított, így a hölgy tovább fogadta Simon bókjait és virtuális közeledését. A férfi személyes találkozóra hívta Cecile-t, és a további találkozók alkalmával is pazar vacsorákkal, hatalmas virágcsokrokkal, magánrepülőgéppel és méregdrága ajándékokkal halmozta el, pár héttel később pedig már szóba jött a közös jövőjük és a családalapítás is.

A film egyik nagy előnye, hogy Cecilie-t a rendező sokáig nem a csalásról beszélteti, hanem csak arról, hogyan ismerkedett meg a férfival. Így a néző teljes képet kap arról, miért hitte el neki, hogy valóban milliárdos.

Ha nem fektettek volna az alkotók ekkora hangsúlyt a szerelembe esés történetére, aligha hittük volna el mindazt, ami ez után történt. Később megismerjük Pernillát és Ayleent is, akik Cecilé-hez hátborzongatóan hasonló történetekről számolnak be, igaz, Pernilla és Simon között csupán „mély” barátság szövődött romantikus kapcsolat nélkül.

Hogy lehet valaki olyan bolond, hogy pénzt ad másnak, akit alig ismer?!

Kérdezhetjük ezt joggal, de hát, a tévé előtt könnyű okosnak lenni. Ha végignézzük a filmet, jóval árnyaltabb képet kapunk a szóban forgó nőkről. Simon mindvégig arra alapoz, hogy az emberek mindig azt hiszik el, amire vágynak. Tudta, hogy tökéletes illúziót kell kelteni, és ebbe invesztálni is hajlandó volt, akárcsak Goda Krisztina Kaméleon című filmjében a főszereplő, akit Nagy Ervin játszott. Sokat költött önmagára és a hölgyekre, valamint nagyon ügyelt a részletekre azért, hogy később ne keltsen gyanút, amikor majd ő kezd kérni valamit.

Amit Simon költött, azt mindig a korábban szédített nő által küldött nagy összegekből tette, vagyis az új áldozat becserkészéséhez az előző áldozata pénzét használta. Amikor úgy érezte, hogy már megvan a teljes bizalom a partner részéről, eljátszotta, hogy bajban van, és hogy megtámadták. Biztosra akart menni, ezért fotókat is küldött, amint mentőautóban ápolják a testőre vérző fejét. A nők elkezdtek aggódni, nem is kérdőjelezték meg a férfi szavahihetőségét. Ekkor Simon végre előrukkolhatott azzal, hogy a bankkártya-költései nyomán találtak rá az ellenségei, ezért le kell tiltania őket, emiatt pedig átmeneti pénzzavarba került. Megkérte a frissen belehabarodott nőket, hogy bocsássák ideiglenesen a rendelkezésékre a hitelkártyájukat, aminek a keretét rendkívül gyorsan lemerítette, és rávette a hölgyeket, hogy további kölcsönöket vegyenek fel azért, hogy kihúzzák őt a bajból. Persze mindig hozzátette, hogy rövid időn belül visszaadja a kölcsönöket.

Csakhogy a pénz visszaadásával valamiért mindig gondok adódtak.

A csekkjéről kiderült, hogy nincs mögötte fedezet, a banki átutalást igazoló papírról pedig, hogy csak hamisítvány.

A társkereső oldalak felmentik magukat

Az új technológiák a bűnözés új lehetőségeit teremtették meg. A Btk. akkor beszél bűncselekményről, ha szándékosan anyagi kárt okozunk a megtévesztéssel, vagyis, ha jogtalan haszonszerzés érdekében mást tévedésbe ejtünk vagy tévedésben tartunk. Ezt teszik a gyors szexre vagy anyagi haszonra utazó, hamis profilos ismerkedők, de felelősnek gondolhatjuk az online randifelületeket is, amelyek beszedik a több ezer forintos havi tagsági díjat, anélkül, hogy valóban szűrnék a felkerülő személyes adatokat.

Dr. Bátki Pál ügyvéd szerint a randevúba beleegyező nők vagy férfiak olyasminek teszik ki magukat, ami felett elveszíthetik a kontrollt, ugyanis a Simonhoz hasonló emberek megnyerő külsejükkel és folyamatos érdeklődésükkel nagyon gyorsan beférkőznek a bizalmukba. Az okozott kár nem feltétlenül nagy – lehet csak egy vacsora ára is –, az átverés viszont annál komolyabb pszichés-érzelmi sérüléseket okozhat. Az áldozatok önbecsülése csorbul, elveszthetik maradék önbizalmukat is, vannak, akik depresszióba esnek, vagy öngyilkosságot fontolgatnak.

A társkereső oldalak felmentik magukat, mondván, ők csak a hátteret biztosítják az ismerkedéshez. Ha valakit személyes találkozón megkárosítanak, vagy valaki erőszakosan viselkedik, a platform üzemeltetői nem vonhatók felelősségre.

„Érdemes fenntartásokkal kezelni azt, aki teljesen ismeretlenül túl gyors tempóban akar haladni, ajándékokkal bombáz, vagy a világ másik félén él, és a fotóin láthatóan igyekszik kihangsúlyozni, hogy mennyire gazdag” – tanácsolja az ügyvéd.

Nemsokára személyazonosító igazolvány kell a Tinderhez

Cecile, Ayleen és Pernilla a mai napig fizetik adósságaikat, s az anyagi csőd mellett mentálisan is nagyon megszenvedték az ügyet. Elkeseredésükben fordultak a médiához, ügyükben ugyanis a rendőrség nem járt el hatékonyan. A filmbeli szereplést úgy vállalták, hogy tisztában voltak azzal, sokan naivnak és aranyásónak bélyegzik őket.

Simonról időközben kiderült, hogy szülőhazájában, Izraelben már 2011 óta körözik. 2019 végén akadt horogra, s még abban az évben elítélték. Nem, nem a nők kisemmizéséért vonták felelősségre, csupán közokirat-hamisításért. A rá kiszabott 15 hónapból mindössze ötöt ült le jó magaviselete miatt. Jelenleg Izraelben él szabad emberként, és modellekkel randizik. Egy időre a Tinderre is visszatért, de – talán a film miatt – nemrég törölte a profilját.

Ami a Tindert illeti, nemrég a cég bejelentette: néhány hónapon belül világszerte elérhetővé tennék az ID Verification nevű funkciót, amelynek lényege, hogy a felhasználóknak személyazonosító okmánnyal – útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal – kell igazolni magukat a rendszerben.

Ez is valami. De talán kevesebb összetört ember lenne, ha a hatóságok komolyabban vennék a Simonéhoz hasonló ügyek felderítését, és ha születne egy olyan szabályozás, amely védi azokat, akik gyanútlanul besétálnak a károkozók csapdájába. Addig is a Tindert és egyéb társkereső platformokat használóknak marad a mondás, miszerint „ha valami túl szép, hogy igaz legyen, valószínűleg nem az”.