„Egy szépen kigyúrt tésztának szerintem lelke van” – Gábri-Kása Henrietta mézes csodákat alkot
Az erdélyi származású Gábri-Kása Henrietta már gyerekként szeretett rajzolni, kézműveskedni, az alkotás iránti szenvedélye pedig azóta sem lankadt. Szakmaválasztáskor is azt tartotta szem előtt, hogy olyan munkája legyen, ahol ki tudja élni művészi hajlamát. Így lett belőle fogtechnikus, ahol véleménye szerint ugyanolyan fontos a kézügyesség, a pontosság, az alaposság és a türelem, mint a mézeskalács-készítésnél. Lassan harmadik éve készít otthonában mézeskalácsokat, de nem csak karácsony alkalmából. Heninél ugyanis egész évben fahéjillat van – minden neves alkalomra, ünnepre süt mézeseket sokak örömére.
Heninek volt kitől örökölnie a sütés szeretetét, édesanyja ugyanis cukrász. Amikor kicsi volt, sokat tevékenykedtek együtt a konyhában, Heni rengeteg süteménykészítési praktikát ellesett tőle. A mézeskalácssütésnek viszont nem volt náluk hagyománya.
„Az alkotás iránti vágy gyerekkorom óta jelen van az életemben. Azért esett a választásom a fogtechnikusi képzésre is, mert ez tulajdonképpen egy művészi szakma, fogakat lehet lemodellezni, létrehozni, és ez engem lenyűgöz. Elvégeztem Kolozsváron az egyetemet, azt követően másfél évig dolgoztam technikusként a városban. A fordulat akkor jött, amikor a párom – most már férjem – kapott egy álláslehetőséget Tiszaújvárosban, és átköltöztünk Magyarországra. Egy olyan új élethelyzetben találtam magam, amelyben hiányoltam az alkotást.”
A mézeskalács varázsa
Ekkor lépett be Heni életébe a mézeskalács-készítés. Korábban kolozsvári kollégáit lepte meg ezzel kedvességből, akkor még csak kísérletezett a finomságokkal.
Elsőként mézeskalács-házikót sütött, ami Heni szerint a jelenlegi munkáihoz képest inkább viskónak tűnik.
A munkatársa viszont nagyon örült az ajándéknak, Henibe pedig mélyen bevésődött az a nagy hálaérzet és pozitivitás, amit a mézédes sütemény kiváltott. Ez volt az első alkalom, amikor megtapasztalta a mézeskalács varázsát.
„Amikor költözni készültünk, és elköszöntem a fogtechnikus kollégáimtól, akkor is mézeskalácsot készítettem nekik búcsúajándékként. Egy kör alakú díszbe rajzoltam egy fogat, és ráírtam mindenkinek a nevét. Ez is nagy sikert aratott. Tiszaújvárosban viszont nem volt lehetőségem elhelyezkedni a szakmámban, emiatt egyfajta űr maradt bennem, amit nem tudtam mivel kitölteni. Aztán jött a mézeskalács-készítés, ami sok szempontból hasonlít a szakmámra: ez is kézügyességet, precizitást, alaposságot és türelmet igényel.”
A kezdeti próbálkozásoktól a saját kiállításig
Az első télen három-négy házikót ajándékozott tiszaújvárosi ismerőseinek, akik biztatták őt, hogy folytassa a sütést, mert nagyon tetszik nekik a végeredmény. Heni februárig gondolkodott azon, mitévő legyen, belevágjon-e komolyabban ebbe a tevékenységbe. Nem szeretett volna tíz hónapot várni arra, hogy újból mézeskalácsot készíthessen, ezért már Valentin-napra sütött szívecskéket, nőnapra pedig csokrokat állított össze egyszálas virágokból. Időközben hivatalosan is elindította vállalkozását próba-szerencse alapon.
Heni alkotásainak hamar híre ment a városban, egyre többen kezdtek el érdeklődni gyönyörű mézeskalácsai iránt. Ezt követően nem volt megállás, mindegyik neves alkalomra, ünnepre sütött valamit: húsvétra nyuszikat és csibéket, anyák napjára virágokat, esküvőkre köszönőajándékokat.
Nála egész évben fahéjillat van, nem csak karácsony előtt.
Tavaly kiállítást is szerveztek a munkáiból a helyi Művelődési Központban.
„Három évvel ezelőtt álmodni sem mertem arról, ami most van. Óriási mennyiségben készítem a mézeskalácsokat, most is tele van velük a konyha, sőt, még egy külön szobát is feláldoztam arra, hogy tárolhassam őket. Mondanom sem kell, mennyire nehéz összehangolni ezt a tevékenységet a jelenlegi főállásommal – egy multinacionális cégnél dolgozom beszerzőként, ahol nem ritkák a túlórázások sem. Egy nyolcórás munkanap mellett általában további hét-nyolc órát töltök el a mézeskalácssütéssel otthon.”
Mindig előre megtervezi a hetét, azt, hogy melyik nap kell sütnie, melyik nap dekorálnia, és kiszámolja azt is, mi az a mennyiség, amit teljesítenie kell ahhoz, hogy időben meglegyen minden rendelés. Igazi logisztikai kihívás ez, amellyel nagyrészt egyedül birkózik meg. Férje szerencsére támogatja őt, sokszor segít neki a csomagolásban és a tészta gyúrásában is, kimegy vele vásárokra. Az ünnepi hajrában Heni édesanyja is besegít a sütésbe.
„Úgy érzem, kiteljesedek a mézeskalács-készítésben, kikapcsol és feltölt. Nálam nincs olyan, hogy elfogy a türelmem, vagy nincs kedvem hozzá. Néha én is elcsodálkozom, fizikailag hogy bírom, azonban lelkileg folyamatosan töltődöm, és az a sok pozitív visszajelzés és szeretet, amit kapok az emberektől, éltet, visz előre, nem hagy fáradni.”
Idén már szeptember közepétől elkezdte készíteni az ünnepi mézeskalácsokat. Meg sem tudja mondani, mennyit sütött belőlük a mostani szezonra.
Elkezdte összeírni, hány kiló tésztát gyúrhatott be karácsonyra, de száznál abbahagyta a számolást.
A tökéletes receptúra
Sokan szoktak kérni tőle receptet. „A jó mézeskalács egyik titka a minőségi alapanyagokban, a másik a pihentetésben rejlik. Miután begyúrjuk a mézeskalácsot, pihentessük hűvös helyen legalább három éjszakát, de akár egy hetet is lehet hagyni. Minél tovább pihen a tészta, annál jobb. Pihentetés után és sütés előtt szobahőmérsékleten 3-4 órát tartjuk, és alaposan átgyúrjuk. Addig kell ezt tenni, amíg szép fényes nem lesz a tészta, és nem ragad, tehát könnyen lehet vele dolgozni. Amikor ez sikerül, az eredmény szemmel látható, ugyanis egy szépen kigyúrt tésztának szerintem lelke van.”
Heni azt látja, sokan beleesnek abba a hibába, hogy túlsütik a mézeskalácsot, ezért száraz és kemény lesz. Azt tanácsolja, figyeljünk sütéskor, mert amikor elkezd a mézes széle barnulni, akkor már biztos, hogy jó, nem kell megvárni, hogy teljesen barna legyen. Ha túlsütöttük a mézeskalácsot, akkor sincs minden veszve, pár szelet almával orvosolni tudjuk a problémát. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a mézeskalácsot egy dobozba zárjuk néhány szelet almával, és hagyjuk pihenni egy éjszakát. Másnapra puha mézeskalácsot kapunk.
Szinte bármi megformálható mézeskalácsból
A klasszikus mézeskalácsokon kívül sok egyedi kérést is teljesít Heni, így olyan tárgyakat is „megsüt”, amelyekre korábban egyáltalán nem gondolt. Így készült már traktor, tank, teherautó, sőt, csárda is a keze alatt. A legnagyobb kihívást utóbbi jelentette számára. „Amikor megkaptam a felkérést, elgondolkodtam azon, hogy vállaljam-e, de nem hátráltam meg. Szerencsére hűen tudtam ábrázolni a helyet. Figyeltem arra, hogy ugyanúgy nézzen ki az ajtó, az ablakok, a tető.
A másik ilyen extrém feladat az volt, amikor szülőfalum, Szilágyzovány templomát alkottam meg mézeskalácsból.
Ennek a kihívásnak is nagyon örültem, közel állt a szívemhez.”
A mézeskalács Heni állítása szerint örök életű. Nem romlik meg, mert a méz tartósítja, és ha jól be van csomagolva celofán tasakba, akkor a száradástól és a porosodástól is védeni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy akár több éven keresztül is használhatjuk dekorációként.
Heni álma, hogy egyszer külön műhelye legyen, ahol továbbra is fáradhatatlanul készítheti a mézeskalácsokat. Még nem tudja, hogy ez a tevékenység átveszi-e a főszerepet nála vagy sem, de az biztos, hogy a mézeskalács-készítés továbbra is az élete része marad.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ambíciók, álmok és egy nagy család megférnek egymás mellett – interjú Sütis Mónival
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
