Kitti az első pánikrohamát hatévesen élte át, később pedig sokáig gyötörte az a kényszerképzet, hogy meg akarják mérgezni. Aludni is csak kislámpa mellett tudott, mivel attól félt, hogy ha a sötétben elalszik, nem ébred föl többé. Mindez a kilencvenes években történt, amikor még nem volt általánosan elfogadott pszichológushoz fordulni. Mivel Kittinek testi tünetei is voltak, a szülei különböző vizsgálatokra vitték, de minden lelete negatív lett. A nővére férjhez ment, ez nagyon megviselte, mivel őt érezte a legközelebb magához a családban. A veszteségérzést némileg enyhítette, hogy sokat lehetett testvére új családjával. Ettől megnyugodott, de az érettségi vizsgák időszaka ismét előhozta a szorongásait, és a pályaválasztás terhe is megviselte. A pszichiáterek gyógyszerrel kezdték kezelni, egy idő után már vénásan kapta a nyugtatót. Közben a szülei régóta rosszul működő házassága – amely valószínűleg erősen közrejátszott abban, hogy Kitti megbetegedett – végképp tönkrement. Rosszullétei egyre súlyosabbá váltak.

„Amikor mindennap van három rohamod, az olyan, mintha egy maratonnak tennéd ki a testedet. Borzalmas napok voltak. Gyakorlatilag a szívinfarktus és az agyvérzés tüneteit éreztem többször is.”  

„Hol mellkasfeszülés, hol kéz-, hol nyelvzsibbadás gyötört, hol folyt a nyálam, és nem tudtam beszélni. Időnként az ájulás környékezett, fájt a fejem, a szememet is alig tudtam nyitva tartani.” 

„Megesett, hogy autóvezetés közben egyik pillanatról a másikra leesett a kormányról a kezem, és csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy beletapostam a fékbe, és megálltam” – idézi fel Kitti e gyötrő állapot fázisait, és vallja, hogy aki pánikbeteg volt, vagy aki pánikbeteg, az az is marad. Ugyanis nagyon kevés olyan ember van, akinél ez varázsütésre eltűnik. Inkább az történik, hogy a pánikbetegségben szenvedő ember, mint ahogyan Kitti is, megtanulja a tudatosabb énjével kezelni a rohamokat. 

Kitti fiatalon, 25 évesen anyuka lett. Áron, a kisfia nem volt tervezett gyerek, védekezés mellett fogant, de az édesapával elfogadták és vállalták őt. Kitti a gyermekvállalás előtt sem volt jól. Állandó gyógyszerei közé tartozott a napi három Xanax, két hangulatjavító, plusz egy másik nyugtató a rohamokra. Azonban a várandósság idején a megváltozott hormonális állapotnak köszönhetően jobban lett, abba tudta hagyni a gyógyszerek szedését, kitisztult a szervezete, a párjával házat újítottak fel, a sok feladatot örömmel végezte. 
Ha jöttek is a rohamok, kevesebb, mint korábban, és úrrá tudott lenni rajtuk. A szülés után azonban az állapota még súlyosabbá vált, mint korábban. Párjával, aki a pánikrohamokat hisztinek könyvelte el, eltávolodtak egymástól. A picivel való minden feladat csak rá hárult, ő pedig megrettent a hatalmas felelősségtől. Jogi tanulmányait is félbehagyta, ebben az időszakban ébredt rá arra, hogy senki fölött nem merne ítélkezni. Ekkor már tudta, milyen az, amikor valaki otthonról kap egy „csomagot”.  

S hogy miképp lehet ebből felállni? Kellett hozzá kívülről érkező segítség, de kellett hozzá az is, hogy Kitti akarja elfogadni ezt a segítséget, amely végül élete nagy lehetőségévé vált. Így idézte fel a sorsfordító napot:
„Nem hiszek a véletlenekben azóta sem. Éppen autóztam, amikor a kalocsai helyi rádió reggeli adásában a pánikbetegség és a hipochondria volt a téma. És annyi butaságot hordtak össze a műsorvezetők, hogy írtam nekik egy üzenetet, hogy figyi, ha ezt a kutya megenné, akkor biztos, hogy szörnyet halna tőle, illetve, hogy nekem huszonhat évesen több leletem van már, mint némelyik hetvenévesnek. Visszahívtak, hogy akarok-e élő adásban beszélni minderről. Akartam. 

Így történt, hogy néhány nap múlva bementem a rádióba, és negyedórát beszélhettem a hallgatóknak a betegségemről. Akkora mázlim volt, hogy pont a főnök volt a műsorvezető. Ezt követően pedig munkát ajánlott fel nekem. 

Először azt hittem, hülyéskedik.”

Kép

Fotó forrása: Király Kitti

Kitti végül belevágott a nagy kalandba. Fél éven keresztül minden áldott nap autodidakta módon tanulta a szakmát. Bement a stúdióba, figyelte a többieket, sok könyvet elolvasott a kommunikáció és a rádiózás témájában, külföldi adásokat hallgatott. Végül a rádió lett az útja és a mentsvára. 

Az új hivatással kinyílt előtte a világ. Ő pedig rájött arra, hogy önerőből sok mindenre képes, ahogyan arra is, hogy a párjával a kapcsolatuk nem működik tovább, és ki kell szállnia a negatív spirálból. Búcsút vett gyermeke apjától, de azt mindketten megfogadták, hogy a közös kisfiuk ennek nem lehet a vesztese. Ehhez tartják magukat ma is. 

Kitti eldöntötte, hogy teljesen leáll a gyógyszerekkel: „Tudtam, hogy támaszra van szükségem, de az már nem lehet a gyógyszer, hiszen a gyerekemnek nem egy leszedált nőre van szüksége, hanem egy teljes értékű anyára, akire, ha később majd visszagondol, nem azt fogja mondani, hogy valahol ott ült a kanapén, hanem azt, hogy milyen sok jó időt töltöttem vele.” A leállás az orvosok szerint legalább nyolc hónapot szokott igénybe venni, Kitti azonban nem akart ennyit várni. „Fogtam a gyógyszereket, beleraktam őket egy csíkos nejlonszatyorba, és kidobtam mindet a kukába. De senki ne csinálja ezt utánam, mert az elvonási tünetek brutálisak voltak.” 

„Megkértem anyukámat, hogy vigye el magához a kisfiamat, én pedig napokig ültem a víz nélküli fürdőkádban ruhában, mert nem mertem onnan kiszállni. Az volt nekem akkor az anyaméh.” 

Hosszú napok, hetek, sőt hónapok teltek el küzdelemben, hiszen a rohamok még sokáig szabdalták Kitti mindennapjait, de ő eltökélt volt. A legfőbb célul azt tűzte ki, hogy a gyereke egészségesen lássa őt. „Ez volt a mantrám, és tudtam, hogy csak az agyam játszik velem. Tudtam, hogy nem fogok belehalni, és sikerülni fog.”

Kitti ahhoz, hogy valóban jól legyen, sok mindent – jóga, családállítás, meditáció – kipróbált. Végül az önfejlesztő könyvek, mások életútja, példája segített neki abban, hogy teljesen rendbe tegye magát. Később a kisfiával Budapestre költözött, itt kapott továbblépési lehetőséget a rádiózásban. Ekkor tényleg teljesen új fejezet kezdődött az életében. Egy társkeresőn megismerkedett azzal a férfival, akihez nyolc hónap múlva férjhez is ment, s akivel igazán megértik egymást a mai napig. Egy új hivatás is rátalált, a műsorvezetés mellett esküvői szertartásvezetőként is dolgozik.

Kitti ma hálás azért, ha a történetét megoszthatja másokkal. Szeretné, ha minél több embernek segíteni tudna a saját példáján keresztül. 

A teljes beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható:

A cikk és a podcast megjelenésének támogatója a Szerencsejáték Zrt.

Az érzelmi biztonság elvesztése

Bemutatjuk a boldog párok egyik jellemzőjét, az érzelmi biztonságot és annak megteremtésének a képességét. Ehhez először felvázolunk egy lehetséges párkapcsolati helyzetet, amelyben megjelenik az érzelmi biztonság megingása.

Emma szerette Bernátban, hogy elfogadta őt, és teljes biztonságban érezheti magát mellette. Bernát pedig szerette, hogy meg tudja adni ezt az érzést Emmának. Kapcsolatuk elején erről meséltek barátaiknak új választottjukat bemutatva. Idővel megházasodtak, majd lassanként sok minden megváltozott. Később, egy terápiás ülésen együtt értelmeztünk egy jellemző helyzetet, amelyben mindketten sok fájdalmat megéltek:
Emma a munkahelyéről érkezik az otthonukba. Munkája nagyon kimerítő, csak úgy zsong a feje a nap végén, így a hazaérkezését követő félórában alig szól a férjéhez. Bernát otthonról dolgozik, sokat van egyedül. Nagyon várja a felesége érkezését. Élénken faggatni kezdi Emmát, aki úgy érzi, megbántaná Bernátot, ha arra kérné, hagyja kicsit megpihenni. Ezért próbál számára jelen lenni, de közben folyamatosan növekszik a belső feszültsége. 

Még gomolyog benne az egész munkanap, amit nehéz gyors váltással összefoglalnia, nem könnyű kapcsolódnia Bernáthoz. Szeretne megfelelni, ám úgy érzi, nem képes rá. 

Szorongani kezd, s egyre rövidebb válaszokat présel ki magából. Bernát észleli a jeleket, s úgy véli, Emma azért zárkózik el, mert ő már nem fontos neki. A szorongás, hogy elveszítheti őt, jól ismert érzés a számára.
Bernát és Emma eleinte talán nem is tudná megfogalmazni, hogy mi történik kettejük között. Esetleg azt érzik, valami nincsen rendben, és a másik igen furcsán viselkedik, aminek okát könnyedén azonosítják egy olyan értelmezés szerint, amelynek alapköveit még gyerekkori élményeik rakták le. A folytatás sokféle módon elképzelhető: kitörhet egy vádaskodással teli vita közöttük, esetleg visszanyelhetik a feszültséget, s úgy tesznek, mintha nem észlelnék azt. Előfordulhat, hogy elfogadják a belső nyugtalanságot, nem hozzák szóba érzéseiket, de lassan növekedni kezd a távolság kettejük között. Az is lehetséges kimenetel, hogy vitába kezdenek, de mivel fontosak egymásnak, nem a kapcsolat lényegét érintő kérdés, hanem valami apróság miatt csapnak össze indulatosan. Így igyekeznek kifejezni érzéseiket, és letapogatni, hogy mire számíthatnak a másiktól, az hogyan reagál a vészjelzésekre. A kapcsolatban megélt érzelmi biztonság elvesztése a legtöbb ember számára valódi kínt jelent. Megjelenhet benne a nem vagyok elég, a nem tudok megfelelni, a magány és a nem szeretettség érzése.

Kapcsolati sebeink

A nehéz érzések hirtelen csapnak le, mintha a másik a piros gombunkra tenyerelt volna. Néha szinte érthetetlen a magunk és a tásunk számára is, hogy az a mondat, az a pillantás, az az egyszerű reakció vagy éppen annak hiánya, miért vált ki ilyen eltúlzottnak tűnő választ belőlünk. Olyan, mintha a reakciónk nemcsak az „itt és most”-nak szólna, hanem egy réges-régi, „akkor és ott”-nak, amelyben megsebződtünk, és a másik ezt a sebet horzsolná meg.

 Ha az a megélésünk, hogy folyton ugyanazok a viták zajlanak le köztünk, és szinte forgószélként ragadnak magukkal az érzések, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy kölcsönösen egymás azon pontjára tapintunk, ahol a leginkább sebezhetők vagyunk. 

Mintha valamiféle kényszert éreznénk, hogy újra- és újraéljük azt a szenvedést, amelyet a seb megérintése okoz. Vajon miért tesszük ezt magunkkal és a másikkal? Amikor a testünk sérül meg, ápoljuk a sebet, és igyekszünk biztonságban tartani, hogy ne éljük át újra a fájdalmat, és hamar meggyógyuljon. Miért nem tesszük ezt a lelki sebeinkkel is? A lelki sebeket az idő önmagában többnyire nem gyógyítja. Keressük a gyógyszert, amitől enyhül a fájdalom. Ám a kapcsolatban keletkezett seb csak kapcsolatban tud gyógyulni. Újból és újból nekifutunk hát, hogy újrateremtsük a számunkra fájdalmas helyzetet, hátha most másképp lesz, hátha most megkapjuk azt a szeretet, megértést és elfogadást, amire vágyunk.

A legmélyebb sebeinket a gyerekkorunkból cipeljük magunkkal. Persze, megint a szülőkre mutogatunk, gondolhatnánk, ám ez a mondat nem a szülők hibáztatásáról szól. Szülőként tesszük, amit tudunk, szeretnénk a legjobbat és legtöbbet adni a gyermekeinknek. Ám nekünk is vannak nehéz történeteink, és bármennyire is próbáljuk elkerülni, hogy azokat továbbadjuk nekik, emberek vagyunk, így olykor hibázunk, és megsebezzük a másikat. 

Kép

Kép forrása: Joyce/Unsplash

A sebeink története

Az érzékeny pontjaink és a hozzájuk kapcsolódó érzések és szükségletek feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy kiszabaduljunk a fogságból. Fontos látnunk, hogy a viselkedés és a nehéz érzések mögött valamilyen szükségletünk sérülése húzódik meg. Vágyi Petra A sémáink fogságában című könyvében leírja, hogy a fejlődésünk során öt olyan alapszükséglet van, amelyek szükségesek az egészséges lelki fejlődéshez. 

Biztonságos kötődés-kapcsolat 

Az újszülött fizikailag és érzelmileg rá van utalva a szülei érzékeny és hangolódó gondoskodására. Ennek a stabil biztos kapcsolatnak a talaján szeretve és elfogadva érzi magát, olyan embernek, aki számíthat mások törődésére.
Bernát anyukája már nagyon szeretett volna kisbabát, és félt, hogy kifut az időből, így hozzáment Bernát apukájához, akivel megismerkedésük óta se veled, se nélküled kapcsolatban éltek. 

Bernát érkezése csak fokozta a konfliktust a szülők között, ami nagyon megterhelő volt mindkettőjük számára, így nehézséget okozott érzelmileg ráhangolódniuk a csecsemőre.

Feszült állapotukban nem tudták megnyugtatni, és amikor nem bírták tovább, tehetetlenségükben megrázták a babát, hogy hagyja abba a sírást. Bernát hamar megtanulta, hogy jobb magában tartania az érzéseit. Már nem sírt, nem kért, és kezdett nagyon mélyen, tudattalanul megfogalmazódni benne az érzés, hogy ő nem igazán fontos. Emma hallgatása ezt a fájdalmas mondatot erősítette meg benne.

Autonómia, kompetencia és énazonosság érzése

Ahogyan a gyermek növekszik, egyre fontosabbá válik a számára, hogy higgyenek a képességeiben, hatékonyan tudja használni azokat, hogy lehessenek önálló döntései, megélhesse a szabadság és az értékesség érzését.
Bernát ötéves volt, amikor a szülei elváltak. Az apukája, aki addig a világa közepe volt a számára, egyik napról a másikra szinte eltűnt az életéből. A kisfiú gyakran gondolt arra, hogy ha ő elég jó volna, akkor az apukája talán nem hagyta volna el őket. Az anyukájára a válás után sok feladat hárult, a kisfiú pedig szeretett volna segíteni neki, és igyekezett betölteni az űrt, amit az apukája hagyott maga után. Mivel ez nem az ő feladata és felelőssége lett volna, folyamatosan azt érezte, hogy kudarcot vall. Amikor Emma jelezte számára, hogy nagyon zavarják a rázúduló kérdései, ugyanezt a kétségbeesést érezte: „Nem vagyok elég jó a számára, engem nem is lehet szeretni.”

A jogos igények és érzések kifejezésének szabadsága

Mindannyiunk alapvető szükséglete, hogy érzéseink és vágyaink kimondhatók legyenek, és elfogadják azokat.
Emma szülei rengeteget dolgoztak, és gyakran voltak feszültek. Emmának mint legidősebb gyermeknek már nagyon hamar az volt a feladata, hogy gondoskodjon a testvéreiről, és végezze el a házimunkát. Szívesen megtette, reménykedve abban, hogy így a szülei kevésbé lesznek fáradtak. 

Ám ez a pillanat csak ritkán érkezett el, ami miatt Emmának gyakran volt bűntudata. Úgy érezte, ha elég jól tenné a dolgát, akkor a szülei boldogok lennének. Azóta is különösen fontos számára, hogy kielégítse mások igényeit. 

Éppen ezért nagy csalódás neki, hogy Bernát kérdéseire nem tud azonnal válaszolni. A „nem vagyok elég jó” érzéshez kapcsolódó szorongás szinte lebénítja. 

Spontenaitás és játék

Óvodáskortól kezdve egyre inkább kinyílik a világ, és szükségünk van arra, hogy megélhessük az örömteli, szabad, önfeledt élményeket, illetve a kreativitásunkat.
Emma egyik meghatározó élménye, hogy tizenegy éves korában az iskola után belefeledkezett a játékba a barátnőjével, ezért nem végezte el a házimunkát. Nagyon leszidták és megbüntették érte. Amikor Bernát szemrehányást tesz neki, csak arra tud gondolni: „Tényleg jobban kellene csinálnom. Milyen gáz vagyok, hogy nem tudok neki mesélni.”

Reális keretek és önkontroll

Iskoláskorba lépve egyre inkább szükségünk van arra, hogy figyelembe vegyék a szükségleteinket, és segítsenek abban, hogy miként fejezzük ki vagy késleltessük azokat.

Bernáttól és Emmától a szüleik elvárták az önkontrollt és a korlátok betartását. Ennek hiányához nem kapcsolódik egyiküknek sem fájdalmas seb. A nehézségük inkább abban rejlik, hogy túlontúl fegyelmezett viselkedést várnak el maguktól, szeretnének minden helyzetben a másiknak megfelelni. Mivel azonban nehezen látnak rá a saját érzéseikre és szükségleteikre, nem is tudják azokat kifejezni, ami az indulati túlcsordulás pillanatában veszekedésben jelenik meg, vagy belülről emészti őket, növelve a kapcsolati távolságot.

A párkapcsolatban megjelenő érzések és a régi történetek fájdalmai bonyolultan összekeverednek. Az ösztönös reakciók mögötti szükségletek felismerése és kommunikálása, a másik szükségleteinek és azok történetének megértése elindítja az érzelmi egymásra hangolódást. Ez olyan tanulási folyamat, amely elindulhat egy pár­terápia keretében, de gyakorolni egy élethosszon keresztül szükséges.

Élet az érzelmi biztonságban

Régen átélt tapasztalatokról számolnak be azok a párok, akik kapcsolatukon munkálkodva, vagy a párterápiában tett előrehaladás után érzelmi biztonságot élnek meg. Elmondják, hogy leginkább kapcsolatuk elején érezték ugyanezt. 

Azt érzik, szabadon és mégis egymást megtartva, könnyeden és biztonságban lehetnek jelen a társukkal közös érzelmi térben. 

Nézeteltéréseik ugyan nem illantak el, de a korábbiakhoz képest már hamar lecsendesülnek, s immár nem kérdőjelezik meg alapvetően a kapcsolat jövőjét. Ekkor nemcsak magukat, hanem a másikat is óvják a párkapcsolatban. Magától értetődő számukra, hogy társuk szempontjaira figyelemmel vannak, ami többek között megjelenik a kapcsolat számos területét átfogó figyelmességben. Ez minden párkapcsolatban mást jelenthet, mert eltérőek a szükségletek, de példaként említhetjük, hogy gyakrabban beszélnek egymással napközben, vagy már magától értetődően társukkal együtt hoznak meg döntéseket. Apróságokkal kimutatják, hogy gondoltak egymásra. A kapcsolati változások mellett új személyes vonások mutatkoznak: tapasztalják, hogy képességeik kinyílnak, mint a virág. Van, aki ötletesebbé válik, magabiztosabbá a munkahelyén, esetleg meghoz addig halogatott döntéseket. Van, aki talán éppen erőt érez magában addig elhanyagolt sporttevékenységekhez, vagy egyéb társas kapcsolatain hagy nyomot egyfajta gyógyító erő és belső rendezettség. A kapcsolat változása hullámként továbbgyűrűzik az egész személyiségen, amely sok egyéb mellett fókuszáltabb, konstruktívabb és bátrabb lesz. A párkapcsolat felvirágzása kihat az egész családra. Sokan nem gondolnák, mennyire intenzíven figyelik a gyerekek, hogy miképp is vannak egymással a szüleik. Ebben az értelemben a szülők közötti kapcsolat bizony nem is egy pár magánügye, hanem családi közügy és közérdek. A gyerekek gyorsan azonosítják a változásokat és reagálnak a szülők közötti nyugalomra, összehangoltságra. Számukra ez olyan, mint amikor a halak az oxigéndús vízbe érkeznek. Talán nem tudják megfogalmazni, miért és hogyan, de ez a helyzet láthatóan pozitívan hat rájuk.

Amikor a párok betekintenek a párkapcsolati Paradicsomba, már nem is akarnak elmenni onnan. Ettől kezdve törekednek arra, hogy megőrizzék harmóniájukat. Ezért közösen gyakorolt módokat alakítanak ki arra, hogy a szükségszerűen adódó nehézségek közepette is képesek legyenek egymásra hangolódni. Keresik a kapcsolódás lehetőségét, amely nem feltétlenül a kettesben töltött nyaralást, illetve hétvégét jelenti. Legalább ilyen fontos a számos, napközbeni mikrokapcsolódás, amely lehet egy beszélgetés a reggeli kávé mellett, egy séta munka után, egy simogatás vagy ölelés főzés közben, egy telefonhívás ebédidőben, valamilyen közös sporttevékenység vagy szórakozás – a lehetőségek tárháza végtelen.
Közben pedig a mélyebb érzelmeket kifejezve szó esik arról, hogy miképp élnek meg bizonyos helyzeteket, mire van érzelmileg szükségük a másiktól. 

Ennek mértékében és módjában természetesen vannak eltérések, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami hasonló az ilyen pároknál, az a külső szemmel is tapasztalható benyomás, hogy itt egy „boldog pár” él, vagy ahogyan régen leírták: ketten vannak, de egy testként működnek. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

A te életed mikor és hogyan kapcsolódott össze a hospice-szal? 

Egész egyszerűen úgy, hogy megkeresett egy tapasztaltabb zeneterapeuta, akit a Magyar Hospice Alapítvány felkért, hogy dolgozzon a Budapest Hospice Házban, ahol külön szobát is kialakítottak erre a célra. Egyedül viszont nem tudta volna vállalni a feladatot, így rám gondolt. Én korábban – még a Zeneakadémia növendékeként – önkénteskedve csöppentem bele a zeneterápia világába, amit rögtön a „terepen” kezdtem el tanulni: agysérülésen átesett és stroke-betegek rehabilitációján keresztül. 

Nagyon megörültem a felkérésnek, de mivel semmilyen korábbi kapcsolatom nem volt a hospice-szal – amit távoli, és bevallom, kissé ijesztő dolognak tartottam –, kételyeim is voltak.

 A vezetőség ennek ellenére hatalmas bizalommal és nyitottsággal fogadott, és szabad kezet adott nekünk abban, hogy mi alakíthassuk ki a működésmódunkat a saját tapasztalataink alapján. 

Az élet aztán úgy hozta, hogy egy évre Hollandiába mentem, ahol elvégeztem egy zeneterápiás mesterképzést, jártam egy hospice-házban Skóciában, benyomásokat és ismereteket gyűjtöttem. Ténylegesen tavaly nyár óta járok be és tartok zeneterápiás foglalkozásokat a Házban, ahol a kezdeti alkalmak – legnagyobb meglepetésemre – nagyon feltöltöttek, és ez az érzés azóta is kitart. Hihetetlen mélységeket ad és nyit meg ez a munka.

Hogyan zajlik egy foglalkozás?

Heti egy délután tartunk zeneterápiás foglalkozásokat, ami alkalmanként nagyjából két órát jelent. Ezalatt általában három emberre jut idő, és rendszerint azokkal kezdünk, akikkel korábban már foglalkoztunk. Attól kezdve, hogy megérkezünk a Házba, szoros kapcsolatban vagyunk az ápolókkal, akiktől először információt gyűjtünk, hogy mi történt a legutóbbi látogatásunk óta, milyen állapotban vannak a betegek. Persze őket is körbekérdezzük, kinek lenne kedve aznap a zenéléshez, énekléshez. A foglalkozásaink után mi is jegyzeteket készítünk, hogy a benyomásainkról szintén be tudjunk számolni. Sajnos a betegek rossz állapota miatt gyakran kell új emberekkel megismerkedni, új kapcsolatokat teremteni, ami nekem állandó kihívást is jelent. 

Kép

Fotó: Fóti Péter – Magyar Hospice Alapítvány

Nem visel meg a tudat, hogy sokukkal talán nem lesz következő alkalom?

Nem mondhatnám. Van azért néhány olyan „eset”, ami nagyon megérintett, és amik kapcsán épp a napokban gondolkodtam el azon, vajon mi a közös nevező bennük. Arra jutottam, hogy az visel meg jobban, amikor azt látom, a beteg nagyon nincs megbékélve a helyzetével, nehezen tudja elfogadni a halál gondolatát, én pedig több alkalommal is találkozhattam vele, így már valamiféle kötődés ki tudott alakulni iránta. 

Ezzel együtt úgy érzem, hogy amikor ott vagyunk, éneklünk és zenélünk nekik, de még többször velük együtt – azok nagyon pozitív találkozások. Másfelől nagyon megtisztelő, amikor egy beteg beenged az intim szférájába, és valamit megoszt velem az ő belső világából. 

Élő emberekkel foglalkozunk: ez nem a halálról szól, hanem pontosan arról, hogy ott vagyunk, és a jelenben kapcsolódunk. 

Konkrét dalokkal, zenékkel készülsz, vagy az adott körülményekhez próbálsz igazodni?

Egyrészt mindenképp olyan zenét „kell” játszanunk, amit a beteg szeretne. Ehhez minden érzékszervemmel nagyon figyelnem kell rá, le kell lassulnom ahhoz, hogy egymásra tudjunk hangolódni, és hogy közösen felépíthessünk valamit. A zeneterapeuta megtanulja, hogyan használja célzottan a zenét, hogyan bontsa elemeire és emelje be azokat úgy, hogy azt a hatást érje el vele, amit szeretne. Pszichológiai ismereteket is szerez, önismereten megy át, amik segítségével egy terápiás helyzetben egyre inkább le tudja választani a saját megéléseit, és bele tud helyezkedni a másik ember szükségleteibe, ennek szolgálatába állítva az eszköztárát. 

A dalválasztás emellett nagyban függ a zeneterapeuta személyiségétől is, illetve attól, hogy milyen felkészültséggel, milyen „repertoárral” rendelkezik. A rehabilitációs területen zajló foglalkozásainkon nagyon sok magyar dalt használunk, a mindenkori magyar dalokból merítünk. Van ehhez egy daloskönyvem, amely nagyon jól jön például akkor, ha a betegnek épp nincs ötlete vagy bátortalan. Ilyenkor ebből választunk közösen valamit. Néha egyszerűen csak elkezdek énekelni, hangszerrel improvizálni: gitár általában mindig van nálam. Nem mindig terápiás cél, hogy a beteg is bekapcsolódjon, persze ha szeretne, megteheti. De olyan is van, aki csak fekszik, és csendben hallgat, majd elmesél egy olyan történetet, amit a zene hívott elő benne. Valaki emlékezik, míg mással a valóságot feledteti el arra a kis időre a muzsika. 

Kép

Zeneterápiás foglalkozás a hospice házban - Fotó: Fóti Péter – Magyar Hospice Alapítvány

Milyen egyéb szerepe lehet még a zenének a hospice-ellátásban?

Folyamatosan alakítom, fejlesztem az eszköztáramat, mert rengeteg olyan irány van ezen a területen, amerre el szeretnék indulni. Ilyen például a fájdalomcsillapítás a zene által, ami a fájdalomérzékelés módosításán keresztül működik. Ez akár kedvenc dalok, akár hangszeres improvizációk segítségével is történhet, a beteg bevonásával. 

A zene endorfint termel, egyes hangok hatására szelídülhet a fájdalom. Az i hang például a fejünknél rezeg, ha például ott van a fájdalom, érdemes ilyen hangzókkal vokalizálni. 

Erről először egy New York-i csapattól hallottam annak idején, ők a koraszülött és a palliatív ellátásban is foglalkoztak zeneterápiával: jól látszódott, hogy egészen sok az átfedés. Bár léteznek rá különféle technikák és ajánlások – én is olvastam erre vonatkozó szakirodalmat –, fontos leszögezni, hogy ez egy nehéz, érzékeny terület, amit nagy óvatossággal kell kezelni. Mindenki fájdalomérzékelése egyedi, ahogyan az is változó, kinek milyen módszer válik be.

Mik voltak az eddigi legkülönlegesebb élményeid? 

Volt a Házban egy idős néni, akit ténylegesen az élete végéig kísértem, előtte többször is tartottam neki zeneterápiás foglalkozást. Az utolsó találkozásunk után – amikor már sejteni lehetett, hogy nincs sok ideje hátra – néhány perccel meg is halt. Ezen a bizonyos utolsó alkalmon azokat a dalokat énekeltem neki, amikről tudtam, hogy nagyon szereti, és azt is tudtam róla, hogy egykor óvónő volt, így nagyon sokat jelentettek neki a dalokba ágyazott találkozásaink. Egyik ijedt hozzátartozója csak velem tudott bemenni a szobájába, ahol a folyamatos zene, az éneklés nemcsak kitöltötte a félelmetes, ismeretlen teret, de közelebb is hozta őket egymáshoz. Ez az eset szakmailag és emberileg is nagyon különleges volt számomra. 

Egy másik, fiatalabb beteg, aki szintén óvónő volt – és ugyanúgy hosszabb időt töltött a hospice-ban ahhoz, hogy vele is ki tudott alakulni közelebbi kapcsolatom – mindig arra kért, hogy valami vidámat zenéljünk. Egyik alkalommal, amikor őszi dalokat keresgéltünk, beugrott egy nagy, gyerekkori kedvencem, Gryllus Vilmos Őszi falevél című dala. Elkezdtük együtt énekelni a sorait: „Hova mész, falevél? Oda, hova visz a szél. Honnan jössz, falevél? Fa ágáról hoz a szél… Szállj tova, falevél! Repülök, ha fúj a szél.” Amikor a végére értünk, akkor zuhant ránk hirtelen a felismerés, hogy a szöveg ott, abban a helyzetben egy teljesen más értelmet nyert. Azóta többször is átéltem hasonlót, amikor azt éreztem, teljesen átértelmeződik egy dal szövege: átszínezi az a speciális helyzet, hogy egy hospice-házban csendül fel. 
 

Az esemény résztvevői izgalmas témákban merülhetnek el, amelyek érintik a csillagászatot, a robotikát, a mezőgazdaságot, a hulladékhasznosítást, a bio laborokat, az állatokat, a szennyezést és az elektronikát.

Szuper hírünk van! 
Az IPS, a Huawei kiemelt magyarországi forgalmazója az Öko Zsibongóra Huawei látványteremmel készül a látogatók számára, ahol az érdeklődők a legkisebb akkumulátortól a legnagyobb szünetmentes tápegységig mindent megtekinthetnek. Ismerd meg a legújabb innovációkat! Legyél az első látogatók között és Tied lehet egy az ajándéktárgyak közül!

Az Intelligent Power Solutions Kft. 2011 óta megoldást nyújt azoknak, akik szeretnék biztos kezekben tudni cégük áramellátását és adatközponti infrastruktúráját. Magas szintű műszaki megoldásokat kínál magyarországi ügyfeleinek. Az IPS és a Huawei partnersége közös céljukban gyökerezik, hogy értéket teremtsenek ügyfeleik számára, miközben segítenek nekik a legújabb innovációk és technológiák megismerésében.

Érkezik hozzánk még az Obstyza is egy innovatív technológiával.  Hozd el szemüveged, ékszereidet, hogy ott helyben megtisztítsák neked ultrahangos technológiával ezeket!

Kép

Az esemény egyedülálló lehetőséget teremt a látogatóknak, hogy megértsék, hol tart jelenleg a világ a fenntarthatóság terén, és miként lehetünk részesei ennek a változásnak. Az Öko Zsibongó Future nem csak egy egyszerű rendezvény, hanem a látogatók játékos edukációval tanulhatják és ismerhetik meg a legújabb innovációkat.

Az esemény időpontja: 2023. november 26.
Helyszín: Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ "C" épület (A Szabolcs utcai kórház helyén, Budapest, Szabolcs u. 33-35, 1135)

Csatlakozz hozzánk, és ismerjük meg a jövő rejtelmeit együtt!
 

Az ötvenes évei közepén járó, ötszörös Grammy-díjas énekesnő ezzel az Audrey Hepburn, Tina Turner, Zendaya, Jennifer Lopez, Cher, Gloria Estefan nevekkel fémjelzett kollekció részévé vált. De nemcsak zenei előadók és színésznők szerepelnek a sorban, hanem például Vera Wang divattervező, Oszaka Naomi japán teniszező, Kristina Vogel német kerékpáros vagy Melodie Robinson új-zélandi tévés műsorvezető. A tavalyi év meglepetése pedig Laverne Cox színésznő és televíziós személyiség. Mielőtt még bárki meglepődne azon, hogy az óvodásoknak szánt gyermekjáték egy transznemű közszereplőt formáz (már ha egyáltalán mond neki valamit ez a név), vessen egy pillantást a több mint egy évtizede megszületett, Chert mintázó Barbie-ra, amelynek a ruházatához hasonló csak szexshopok kínálatában szerezhető be felnőttként.

A sztárbarbie-k gyártása nem újkeletű, Frank Sinatrának már 2000-ben megszületett mini hasonmása, Elvis Presley 2001-ben, Shakira 2003-ban kapott Barbie-alteregót. Bár az előbbiek feltehetően nem tudták beleegyezésüket adni a projekthez (ami persze nem is biztos, hogy szükséges, hiszen például a közszereplőket megjelenítő gumiálarcokhoz, sőt az egyéb célra használatos guminőkhöz sem kell), a későbbi „modellek” többsége a médiahírek tanúsága szerint általában örömmel fogadta a megtiszteltetést.

A lehetőséget, hogy a valószínűtlenül karcsú műanyagtestre az ő fejük megszépített mása kerül. 

A friss hírek szerint Mariah Carey is szorosan együttműködött a baba készítőivel a tervezés során, a termékét hirdető cég közleménye szerint „művészi elképzeléseivel és kreatív visszajelzéseivel segítette az alkotófolyamatot”.

Kép

A Mariah Carey-ről mintázott barbie arca közelről – Kép forrása: Mattel

Akkor hát úgy tűnik, mindenki boldog. A sztárok örülnek a megtiszteltetésnek, a kislányok lelkesednek a csilivili játékbabáért, amely olyannyira valódi, hogy még a videoklipekben is szerepel, a szülők pedig a karácsonyfa alatt örömködő, csillogó szemű gyerek látványától boldogok. Mi ezzel a baj?

Az, hogy egy gyerekjátékról beszélünk. Egy játékról, amit a gyerekek a homokozóban felejtenek, paradicsomszósszal etetnek meg, eljátsszák, hogy felfalja őt a sárkány. De nemcsak szerepjátékaik, hanem olykor indulataik tárgyává is teszik, szó szerint azt tesznek vele, amit akarnak. 

Létező személyek arcát tesszük a levetkőztethető, darabjaira szedhető, szexis Barbie-testre és adjuk a gyermekek kezébe egy olyan korban, amikor az online térben sokan azzal játszanak, hogy színésznők arcával hamisítanak pornófelvételeket, amikor jól ismert fogalommá vált az online bullying és a bosszúpornó.

Hogy mindez túlzott aggodalom? Bevallom, egy húsz évvel ezelőtti abszurd élmény indította el bennem az erről való gondolkodást. Amikor a gyerekeim kisiskolások voltak, és felmentünk a Kiscelli-dombra sétálni, az egyik elhagyatott udvaron felakasztott meztelen Barbie lógott, akár egy horrorfilm díszlete. Talán gyerekek morbid játéka volt, talán kutyajátéknak akasztották föl, talán egy beteg elme szórakozása lehetett, nem tudom. De térjünk vissza a hétköznapokhoz: szülőként és nagyszülőként tudom, hogy a gyerekölelésben eldeformálódott mackó, amely vígasz az elalváskor, néha a falon nyekken, amikor megszemélyesíti a szurit adó doki nénit, vagy csak egyszerűen a dackorszaktól szenvedő hároméves tehetetlenségét. Tudom, hogy egy testvéri veszekedésben, ami a legjobb családban is előfordul, megesik, hogy a ceruza hegye a tesó babájának szemében landol, hisz gazdája szeme szerencsére tabu. Nos, szerintem van annak jelentősége, ha az „áldozat" történetesen Cher vagy Jennifer Lopez hasonmása.

Nem a vudubabákra célzok, bár nyilván az okkult szertartások gyökere is összefügg az emberről készített másolat szimbolikus jelentésével, ami tudat alatt biztosan hat a gondolkodásunkra. Azt érzem veszélyesnek, hogy legálisan lehet játszani egy ember arcával. Nem úgy, ahogy a gyermeki fantázia elképzeli a szerepjátékban, hanem lemásolva, ha szépítő filterekkel is hamisítva, kicserélve. Tudom, tudom, ugyanígy lehet játszani az online játékokban, lehet poénkodni a telefonokon megtalálható alkalmazásokkal, lehet gorillára montírozni a politikus, a tanár vagy az osztálytárs fejét. Aztán szét is lehet küldeni chatcsoportokban vagy felrakni a YouTube-ra.

Utóbbit leginkább azok teszik, akik számára játszani mások egyszeri, egyedi és megismételhetetlen arcával sosem volt tabu. Már az oviban sem.
 

Miben igényelnek leginkább segítséget, támogatást a babát váró és kisgyermekes családok?

Németh Ottó: A gyermek születése hatalmas boldogság, ugyanakkor gyökeres változást is hoz az újdonsült szülők életébe, akik érthetően tele vannak bizonytalansággal. Jellemző, hogy nem tudják, hova és kihez fordulhatnának segítségért. Ha az anyagiaktól eltekintünk, akkor leginkább az információ, illetve annak hiánya az, ami bizonytalanságot okozhat a fiatal pároknál. Nagy lendülettel keresik azokat a fórumokat, releváns felületeket, ahol választ kaphatnak a kérdéseikre. Mi pedig pontosan ehhez az igényhez kapcsolódunk. Várandós kismamák és frissen szült anyukák részére felkínált ingyenes ajándékcsomagjaink, nyomtatott magazinjaink, online baba-mama portálunk, közösségi média felületeink és online konferenciáink segítségével hasznos tanácsokat, információkat, termékmintákat adunk a magyar családok számára. 

Büszkék vagyunk rá, hogy a társaságunk alapítása óta már egymillió édesanyának osztottunk ki ingyenes ajándékcsomagot.

Kóka Antal: Apaként én magam is átéltem, hogy az első gyermek születését követő időszak mennyire tele van nehézségekkel, aggódással, ezért hatalmas segítség, ha van kihez fordulni, és van, aki megnyugtató válaszokat ad. Mert nem mindenkinek áll rendelkezésére a nap 24 órájában egy „feketeöves” nagymama. 

Németh Ottó: A baba megszületésének örömteli pillanatai után, a megoldandó feladatokkal teli mindennapokban, az egészségügyi kérdések mellett előtérbe kerül a pénzügyi tervezés, a biztonság érzetének megteremtése, az öngondoskodás. Ha vannak országos és helyi szervezetek, állami szereplők és cégek, akik ezen az úton kísérik és támogatják a családokat, az hatalmas segítséget jelenthet. Szerencsére egészségügyi oldalról már nagyon jó partnerhálózatunk van, pénzügyi területen pedig egy új biztosító partnert üdvözölhetünk. Nagyon örülünk, hogy létrejött a CIG Pannónia Biztosítóval a stratégiai együttműködésünk. 

Kóka Antal: A PromoBox által életre hívott, évtizedes múltra visszatekintő kezdeményezés olyan hiánypótló szolgáltatás, amihez örömmel csatlakoztunk, és biztosítási programjaink révén a legnagyobb gondossággal támogatjuk a szülőket a családtervezés első pillanatától kezdve egészen a gyermek önálló életkezdéséig. Az együttműködés keretében térítésmentes és családokra szabott teljes körű biztosítási (pl. családvédelmi és gyermekjövő programok, szülés körüli kockázatok csökkentését támogató biztosítási csomag, váratlan betegségből eredő jövedelemkiesés pótlását szolgáló biztosítás stb.) és pénzügyi tanácsadással járulunk hozzá a biztonságos családtervezéshez és a gyermek érkezése után a megváltozott életkörülményekkel járó kockázatok csökkentéséhez. 

A célunk, hogy védőburkot építsünk a családok köré minden élethelyzetben. 

Kép

Németh Ottó – Fotó: Katona László

Mi a tapasztalat, mennyire tartják opciónak a családok a különféle biztosítási konstrukciókat, ha jövőtervezésről van szó?

Kóka Antal: Az öngondoskodás hazánkban sajnos még mindig nem evidencia. A családalapítás előtt állók többsége nem tudja, hogyan lenne érdemes összeállítani egy megtakarítási vagy hitelportfóliót. A támogatott lakáshiteleket, személyi kölcsönöket mindenki ismeri, de hogy ezeknek a megtakarítási oldalát hogyan lehet előteremteni, azzal kapcsolatban teljes a tanácstalanság. Pedig milyen jó lenne, ha már középiskolában megtanítanák nekünk, hogyan lehet még kis jövedelemmel is hatékonyan gazdálkodni, hosszú távon a pénzügyeinket kamatozó módon tervezni! Ezért is hiánypótló az együttműködés a két vállalat között, amelynek célja olyan közös biztosítási termékek fejlesztése, amelyek kifejezetten a várandós kismamákra és az újdonsült családokra szabottak, és fedezetük a család minden tagjára kiterjed.

Hol és hogyan igényelhető a PromoBox és a CIG Pannónia komplex szolgáltatás csomagja, és milyen további terveik vannak 2024-re?

Németh Ottó: Babaváró csomagunk átvételéhez nem kell mást tenni, mint regisztrálni online  felületünkön, a www.edeskisbabam.hu oldalon, és kiválasztani a legközelebbi átvevőhelyet, ami a Rossmann Magyarország bármelyik üzlete, illetve akár az Alma Patika hálózatába tartozó egyik patika is lehet. Az Édes Kisbabám csomagot az édesanyák a szülést követő napokban kapják meg Magyarország szinte összes kórházának szülészeti osztályán, kórházi tartózkodásuk alatt. 

A www.edeskisbabam.hu honlapunk szolgál jelenlegi és jövőbeni termékeink megjelenítésére, a CIG Pannónia ajánlat is ezen a felületen lesz majd elérhető.

Kép

Kóka Antal – Fotó: Katona László

Kóka Antal: 2024 első negyedévétől kezdjük el felépíteni termékportfóliónk elérhetőségét az edeskisbabam.hu honlapon, amely a PromoBox régóta működő információs oldala, rengeteg hasznos információval és a fent említett regisztrációs felülettel. A cél az, hogy a kismamákat és a kisgyermekes édesanyákat erre az online felületre tereljük, és ezen a felületen kössenek biztosítást, amelyek között lesznek standard és a piaci szegmens egyedi igényeire szabott termékek is. Az együttműködés keretében a közösen kialakított biztosítási csomagokkal a PromoBox ügyfelei a lehető legmagasabb színvonalú biztosítási szolgáltatást kapják meg, hogy életük legfontosabb mérföldköveinél biztonságban érezzék magukat.

Támogatott tartalom
 

Németh Szilvia vendégei: Kormos Piroska szociálpedagógus, a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának munkatársa, az "Apa Anya Pia" program egyik vezetője és Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, színházterapeuta, családterapeuta-jelölt, a Láthatatlan árvák c. könyv megálmodója, a Töltsd velünk! podcast egyik műsorvezetője.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

A segítőszándék, id. dr. Béres József feltaláló életszemléletéből, példájából adódóan, a Béres vállalati kultúrájának a kezdetektől része. 

A karitatív munka koordinálására 30 éve, 1993-ban jött létre a Béres Alapítvány a Teljes Életért, melynek feladata az élet teljességének, a testi, a lelki és a mentális egészség szolgálata.

A jubileumi eseményen Béres Klára, az Alapítvány elnöke ünnepi beszédben összegezte az elmúlt 30 év eseményeit, kiemelte eredményeit és köszönetet mondott a szervezeteknek, akiknek támogató együttműködésével az évek során emberek millióinak nyújthattak támaszt, adhattak segítséget. „A világban ma zajló háborúk, a gazdasági nehézségekkel, lelki vívódásokkal terhelt súlyos jelen, melyben élünk, arra int mindannyiunkat, hogy még odafigyelőbben, még odaadóbban forduljunk egymás felé. Szükség van az összefogásra, az odafigyelő, hatékony, példamutató segítségre, melyben a Béres immár három évtizede az élen jár – mondta Béres Klára, és hozzátette – Ennyi évvel magunk mögött, talán azt is kijelenthetjük: csak így érdemes. Ma úgy ünneplünk, hogy ünnepünk egyúttal segítségnyújtás is legyen.”

A jubileumi eseményen a rászorulók segítése érdekében 100 millió forint értékű Béres Csepp adomány került átadásra. Az egészséget támogató termékeket, az ünnepségen jelenlévő 12 országos karitatív és egyházi szervezet vezetői vették át, akik sok éve szövetségesei a Béresnek a készítmények betegekhez, idősekhez, rászorulókhoz való közvetlen és célzott eljuttatásában. 
 

Forrás: Béres Alapítvány

A Szépművészeti Múzeum előadássorozatot rendezett az immár hetvenöt éve független Indiáról a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar–Indiai Baráti Társaság szervezésében, valamint az Indiai Nagykövetség támogatásával. Az előadók között volt dr. Lázár Imre kulturális diplomata, aki előadásában bepillantást engedett azoknak a magyar származású nőknek az életébe, akik sokat tettek a független Indiáért és azért, hogy az országban élő nők társadalmi helyzete javuljon. 

Magyar nő Gándhi követői között

Vértessy Aladárné nevét először Baktay Ervin a Rádióélet számára adott interjújában említette meg: „Gándhi telepén egy magyar asszony is él, teljesen indus szokások szerint.” A nőt Mahátmá legbelsőbb köréhez tartozó tanítványának nevezte. Életéről keveset tudunk, a források nem mindenben egyeznek. A Magyarság című újság például így írt róla 1930-ban: „Vértessy Aladárné még néhány év előtt Erdély ünnepelt szépsége volt. Szovátán, a Mária oláh királyné jelenlétében rendezett táncversenyen első díjat nyert szépségével. Három év előtt Indiában utazgatott, s akkor megismerkedve Ghandival, az indiai vezérnek egyik leglelkesebb híve lett. Mint Temesvárról írják, hazajőve, eladta erdélyi kastélyát, földbirtokát, nagy erdejét, minden ékszerét, műkincsét, a bankokban lévő pénzét is magához vette, azután újból kiment Indiába s ott belépett egy őserdő mélyén fekvő, Ghandi által alapított női kolostorba. Minden pénzét a kolostornak ajándékozta. Fejét kopaszra beretváltatta, szőrcsuhában, mezítláb jár, kemény munkát végez, sőt koldul a környék nyomorúságos lakóitól. A régi életéből csupán anyja arcképét őrizte meg. Egyedüli boldogsága, hogy Ghandival évente kétszer-háromszor levelet válthat.”

A Nehru család magyar származású tagja

Friedmann Magdolna 1935-ben menekült el Magyarországról az antiszemitizmus elől. 

Az első indiai miniszterelnök – Dzsaváharlál Nehru – családjába házasodott be, ugyanis 1935-ben ment férjhez Braj Kumar Nehruhoz, a miniszterelnök unokatestvéréhez. 

Így került rokonságba az első miniszterelnök lányával, illetve annak fiával, vagyis Indira és Radzsiv Gandhival, akik később ugyancsak az ország élén álltak. Friedmann Magdolna a házasságkötés után felvette a Sobha Nehru nevet. Közvetlen szemtanúja és részese volt India függetlenségi harcának, és teljes erejével dolgozott az új, szabad ország megteremtésén. India és Pakisztán szétválásának idején önként felajánlotta a szolgálatait a kormány által felállított Vészhelyzet Bizottságnak, amelynek egyetlen női tagja volt. Létrehozott egy jóléti szervezetet, amely megélhetést biztosított a menekült nők számára azzal, hogy eladhatták a hímzéseiket és kézműves tárgyaikat. Sobha Nehru száznyolc éves korában, 2017-ben hunyt el.

A fiatal magyar lány és az idős bengáli költő

Boglár Etelka Londonban ismerkedett meg a nála huszonöt évvel idősebb Kánti Csandra Ghós bengáli költővel. A férfi mesélt neki Indiáról, aztán elváltak útjaik, de néhány hónap múlva ismét találkoztak. Nem sokkal ezután a költőtől levél érkezett Boglárék ferencvárosi lakásába. A férfi megkérte a szülőktől Etelka kezét. Az esküvőről készült fényképek tanúsága szerint 1937-ben került sor a ceremóniára Sántinikétanban. Az egyiken ő látható tarka ruhában, bindivel, vagyis festett ponttal a homlokán, törökülésben. A másikon egy őszülő, szemüveges férfi, vagyis a férje mellett áll. A harmadik képen Eta és férje egy ház bejárata előtt ülnek. Közöttük ősz matuzsálem néz a lencsébe, aki nem más, mint a híres indiai költő: Rabindranath Tagore. Érdekesség, hogy Sántinikétan alapítója Tagore édesapja, a nagy vallási reformer és hindu filozófus volt. A várost fia, a költő bővítette. Etelka Tagore közvetlen közelében élt. Özvegyként is Indiában maradt, az egyetem könyvtárában dolgozott, sokat tett a független India magyarországi megismertetéséért.

Misszionárius nővér, aki több száz indiai nőt tanított meg kézimunkázni

Marton Etelka, szerzetesi nevén Lenke nővér 1930-ban csatlakozott a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságához, és 1934-ben jutott el a közép-indiai Dzsabalpurba. Kolkatába (korábbi nevén Kalkutta) 1968-ban érkezett, de élete végéig megtartotta magyar állampolgárságát. 

Lenke nővér ideje nagy részében szegény nőket tanított, akiket papok küldtek hozzá távoli missziókból. A törékeny apácát élete végéig tisztelet és szeretet övezte. 

Századik születésnapján 2009-ben mintegy kétszázötven olyan nő látogatta meg, akiknek egykoron segített. Több évtizedes szolgálata alatt ápolónőként, az árvák anyjaként, sekrestyésként, kertészként és katekizmustanárként dolgozott. Több mint ötszáz szegény, iskolázatlan, munkanélküli falusi nőt tanított meg kézimunkázni, így biztosítva a megélhetésüket. Lenke nővér 2011-ben hunyt el. 

Kép

Marton Etelka, azaz Lenke nővér

Magyar szerzetes nővér és a művészettörténet

Tömöry Edith nővér (1905–1998) szintén a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságához tartozott. Csennaiba (korábbi nevén Madrász) 1948-ban érkezett, ahol ekkor alapították meg a Stella Maris College-ot, a független India egyik első női felsőoktatási intézményét. Még ugyanabban az évben létrehozta a művészeti tanszéket, ahol tanszékvezető egyetemi tanárként, majd az intézmény vezetőjeként is dolgozott. Az indiai és a nyugati képzőművészet történetét ismertető könyvét a mai napig használják. 

Tömöry Edith nővér

Az olaszfai Teréz anya, a szegény indiaiak segítője

Az 1921-ben született Ódor Anna, szerzetesi nevén Teréz orsolyita nővér 1949-től élt Indiában. Az ott töltött több mint fél évszázad alatt nagyon sokat tett a szegények felemeléséért. Hidakat, iskolákat, kórházakat, utakat építtetett, kutakat ásatott, mezőgazdasági ismeretek átadásával segítette az indiai emberek életét. Teréz nővér 2008-ban hunyt el Indiában, temetésére az ország számos tartományából érkeztek. Születésének századik évfordulója alkalmából emlékszobrot avattak a tiszteletére szülőhelyén, Olaszfán. 

Ódor Anna azaz Teréz nővér

Festőművész anya és lánya, akik megörökítették India szépségeit

Sass-Brunner Erzsébet (1889–1950) és lánya, Brunner Erzsébet (1910–2001) nevét a legismertebb India-utazók, vagyis Körösi Csoma Sándor és Baktay Ervin mellett említik. Nem világot akartak látni, hanem elhivatottságból, szellemi és lelki megtisztulni vágyásból indultak neki a nagy útnak. 

Kép

Sass-Brunner Erzsébet és férje

A brit korona legszebb gyémántjának is nevezett Indiába 1930-ban érkeztek, és az ország egy életre az otthonukká vált. 

Anya és lánya, akik mindketten festőművészek voltak, megörökítették India tájait, szent helyeit, az egyszerű emberek mindennapi életét, és megfestették az ország vezető politikusait.

Vonzódtak a spirituális világhoz, meditáltak, látomásaik voltak, érzékenységük és tehetségük révén képesek voltak megjeleníteni India szellemiségét. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

Madárka, madárka, / Csacsogó madárka, / Vidd el a levelem, / Vidd el a levelem / Szép magyar hazámba!
Ha kérdi: ki küldte? / Mondjad, hogy az küldte, / Kinek bánatába, / Szíve fájdalmába / Meghasad a szíve!

A kifejezés számtalan népdalunk szövegében – így a fentebb idézett, Madárka, madárka kezdetű nóta utolsó sorában is – visszaköszön. Az irodalom, a film- és zenei világ örök, visszatérő témája a „megtört szív” fájdalma. De elgondolkodtunk-e már valaha azon, valójában mit takarhat ez a szófordulat? Tényleg megtörténhet, hogy nagy bánatunkban egyszer csak „megszakad a szívünk”? S ha igen, mi zajlik le ilyenkor e kulcsfontosságú szervünkben? A kifejezésnek jóval több a valóságalapja, mint azt elsőre gondolnánk, állítják az úgynevezett megtört szív szindrómát kutató szakemberek.

Tényleg „meghasadhat” a szív? 

A jelenséget japán tudósok írták le először 1990-ben, és egy speciális formájú, lyukacsos polipcsapda után („tako-tsubo”) nevezték el: miután az érintettek szívéről készült röntgenfelvételeken látottak erre a keskeny nyakú, kiszélesedő edényféle alakjára emlékeztették a szakembereket. 

Dr. Howard LeWine, a bostoni Brigham and Women's Hospital belgyógyásza egy tanulmányában kiemeli, a Takotsubo-szindrómával (TTS) diagnosztizált emberek kilencven százaléka 58–75 év közötti nő: közülük csak az Egyesült Államokban évente 50–100 ezer esetet regisztrálnak. 

Stacey Rosen, a Long Island-i Kórház kardiológusa úgy fogalmaz: közismert, hogy a nőkben a különféle szívbetegségek másképp jelentkeznek, mint a férfiakban. Hogy ez egy külső hatás, amely károsítja a szívizmot, vagy a vérerek működésének eltérése, egyelőre nem tisztázott.

Az állapot általában súlyos érzelmi vagy fizikai stressz – például egy hirtelen jött betegség, a szerettünk elvesztése, súlyos baleset vagy természeti katasztrófa – következtében állhat elő. Ezért is nevezik stressz okozta kardiomiopátiának vagy „megtört szív” szindrómának, írja a Harvard Health Publishing vezető orvosszerkesztője, a Harvard Men's Health Watch főszerkesztője, hozzátéve: az utóbbi időben – főleg a Covid világjárvány kirobbanásakor – megugrott a diagnózisok száma. 

Néhány éve a brit sajtó adott hírt arról a 93 éves asszonyról, akinek a házába magukat rendőrnek kiadó betörők hatoltak be. Felforgatták az idős hölgy otthonát, és értéktárgyait, pénzét, de még elhunyt férje karóráját is ellopták, majd elmenekültek. Betty Munroe – akinek már egyébként is gyenge volt a szíve – állapota a betörés után gyors hanyatlásnak indult: rémálmok gyötörték, és folyton remegett. Halálát, ahogy azt később az orvosok megállapították, a TTS okozta. Családja szerint a betörők nemcsak az értékeit és a szeretett tárgyait, hanem a biztonságérzetét és az életkedvét is elrabolták.

Nagy boldogság is kiválthatja

Létezik a Takotsubo-szindrómának egy olyan altípusa, amit más néven „boldog szív szindrómának” is neveznek: ez alapján sejthető, hogy nem csak negatív érzelmek, behatások idézhetik elő az összetört szív jelenséget. 

Bár sokkal kisebb arányban, mégis ugyanezeket a változásokat figyelték meg olyan emberek esetében, akik erősen pozitív érzelmi élményt éltek át.

Kardiológusok egy csoportja 1750 páciens adatait átvizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a TTS-sel küzdő betegek 4 százalékánál a betegséget egy kellemes élmény váltotta ki, tehát a megtört szív és a boldogság pillanatai között is van kapcsolat. Ezeknek a pácienseknek az átlagéletkora 65 év volt, és 95 százalékuk nő volt.

Kép

Kép: Pexels/Maël Balland

Olyan, akár egy szívinfarktus

A TTS-szindróma tünetei kísértetiesen hasonlítanak a szívrohaméhoz: az érintettek ugyanúgy mellkasi fájdalomról, nehézlégzésről, hideg verejtékezésről, szédülésről számoltak be. Ám míg a „klasszikus értelemben” vett szívroham tünetei leggyakrabban a koszorúér elzáródásából erednek – ami megakadályozza a vér szívizomba jutását –, a takotsubo-kardiomiopátia „csak” imitálja ezeket a tüneteket. 
„A megtört szív szindróma tulajdonképpen a szív bal kamrájának a meggyengülése, ami miatt jelentősen gyengül a szív pumpafunkciója is. A szindróma elnevezése arra utal, hogy ez a jelenség elsősorban nagy megrázkódtatások után fordul elő, mint például egy szeretett személy elvesztése, komoly baleset, támadás, váratlan betegség, felkavaró életesemény (például munka elvesztése, nyilvános szereplés, rossz hírrel való szembesülés), bizonyos, félelmet keltő egészségi állapotok (például: asztmás roham, hirtelen vérnyomásesés, nagy fájdalom), vagy gyógyszer (mondjuk bétablokkoló) megvonása esetén” – részletezi a jelenséget ismertetve dr. Vaskó Péter. 

A KardioKözpont szakorvosa – más szakértőkkel egyetértésben – szintén azon a véleményen van, hogy az okok hátterében a stresszhormonok állhatnak, amelyek olyan hatással lehetnek a szívizomsejtekre és a koszorúerekre, ami megakadályozza a szív bal kamrájának hatékony működését. 

Dr. Vaskó Péter kiemeli, a TTS tünetei azért is ijesztőek, mert megegyeznek a szívinfarktus tüneteivel, ráadásul az EKG is mutathat hasonló eltéréseket. 

Emiatt a kivizsgálás során ki kell zárni az infarktust, ha pedig ez megtörtént, a szakorvos a szív MR-vizsgálatát javasolja, ami a jellemző elváltozást ki tudja mutatni. 

Nem csak a megnyugtatás miatt 

Bár a legtöbb, TTS-en átesett ember hosszú távú károsodás nélkül, jellemzően néhány hét alatt felgyógyul – és a legtöbb érintett esetében alacsony az újra előfordulás kockázata – megeshet, hogy valakinél tartósan fennmaradnak a szívelégtelenséggel egyező tünetek. „Nincs egységesen ajánlott kezelés a megtört szív szindróma kezelésére, általában a szívelégtelenség során használatos gyógyszerek válhatnak be” – összegzi dr. Vaskó Péter, kiemelve: a kivizsgálás és a kezelés nemcsak a megnyugtatás miatt, hanem azért is fontos, mert az esetek közel ötödében valóban szívelégtelenség alakulhat ki.