Lehet játszani egy ember arcával? – Barbie-babák Mariah Carey külsejével
Az ünnepek közeledtével a Barbie-kat gyártó cég piacra dobta legújabb karácsonyi különlegességét, a Mariah Carey-babát. A játékszert az énekesnő All I Want for Christmas Is You című dalához készült klip alapján formázták meg, az abban viselt piros ruhába és ikonikus ékszerekbe öltöztették. (A lassan 30 éve karácsonyi slágerlisták élén álló, romantikus emlékeket ébresztő, szerelmes dal szövege most némi jelentéscsúsztatással igyekszik hatni a szülő fedőnevű fogyasztóra, hogy teljesítse gyermeke egyetlen kívánságát: „Karácsonyra csak téged kérlek.”)
Az ötvenes évei közepén járó, ötszörös Grammy-díjas énekesnő ezzel az Audrey Hepburn, Tina Turner, Zendaya, Jennifer Lopez, Cher, Gloria Estefan nevekkel fémjelzett kollekció részévé vált. De nemcsak zenei előadók és színésznők szerepelnek a sorban, hanem például Vera Wang divattervező, Oszaka Naomi japán teniszező, Kristina Vogel német kerékpáros vagy Melodie Robinson új-zélandi tévés műsorvezető. A tavalyi év meglepetése pedig Laverne Cox színésznő és televíziós személyiség. Mielőtt még bárki meglepődne azon, hogy az óvodásoknak szánt gyermekjáték egy transznemű közszereplőt formáz (már ha egyáltalán mond neki valamit ez a név), vessen egy pillantást a több mint egy évtizede megszületett, Chert mintázó Barbie-ra, amelynek a ruházatához hasonló csak szexshopok kínálatában szerezhető be felnőttként.
A sztárbarbie-k gyártása nem újkeletű, Frank Sinatrának már 2000-ben megszületett mini hasonmása, Elvis Presley 2001-ben, Shakira 2003-ban kapott Barbie-alteregót. Bár az előbbiek feltehetően nem tudták beleegyezésüket adni a projekthez (ami persze nem is biztos, hogy szükséges, hiszen például a közszereplőket megjelenítő gumiálarcokhoz, sőt az egyéb célra használatos guminőkhöz sem kell), a későbbi „modellek” többsége a médiahírek tanúsága szerint általában örömmel fogadta a megtiszteltetést.
A lehetőséget, hogy a valószínűtlenül karcsú műanyagtestre az ő fejük megszépített mása kerül.
A friss hírek szerint Mariah Carey is szorosan együttműködött a baba készítőivel a tervezés során, a termékét hirdető cég közleménye szerint „művészi elképzeléseivel és kreatív visszajelzéseivel segítette az alkotófolyamatot”.
Akkor hát úgy tűnik, mindenki boldog. A sztárok örülnek a megtiszteltetésnek, a kislányok lelkesednek a csilivili játékbabáért, amely olyannyira valódi, hogy még a videoklipekben is szerepel, a szülők pedig a karácsonyfa alatt örömködő, csillogó szemű gyerek látványától boldogok. Mi ezzel a baj?
Az, hogy egy gyerekjátékról beszélünk. Egy játékról, amit a gyerekek a homokozóban felejtenek, paradicsomszósszal etetnek meg, eljátsszák, hogy felfalja őt a sárkány. De nemcsak szerepjátékaik, hanem olykor indulataik tárgyává is teszik, szó szerint azt tesznek vele, amit akarnak.
Létező személyek arcát tesszük a levetkőztethető, darabjaira szedhető, szexis Barbie-testre és adjuk a gyermekek kezébe egy olyan korban, amikor az online térben sokan azzal játszanak, hogy színésznők arcával hamisítanak pornófelvételeket, amikor jól ismert fogalommá vált az online bullying és a bosszúpornó.
Hogy mindez túlzott aggodalom? Bevallom, egy húsz évvel ezelőtti abszurd élmény indította el bennem az erről való gondolkodást. Amikor a gyerekeim kisiskolások voltak, és felmentünk a Kiscelli-dombra sétálni, az egyik elhagyatott udvaron felakasztott meztelen Barbie lógott, akár egy horrorfilm díszlete. Talán gyerekek morbid játéka volt, talán kutyajátéknak akasztották föl, talán egy beteg elme szórakozása lehetett, nem tudom. De térjünk vissza a hétköznapokhoz: szülőként és nagyszülőként tudom, hogy a gyerekölelésben eldeformálódott mackó, amely vígasz az elalváskor, néha a falon nyekken, amikor megszemélyesíti a szurit adó doki nénit, vagy csak egyszerűen a dackorszaktól szenvedő hároméves tehetetlenségét. Tudom, hogy egy testvéri veszekedésben, ami a legjobb családban is előfordul, megesik, hogy a ceruza hegye a tesó babájának szemében landol, hisz gazdája szeme szerencsére tabu. Nos, szerintem van annak jelentősége, ha az „áldozat" történetesen Cher vagy Jennifer Lopez hasonmása.
Nem a vudubabákra célzok, bár nyilván az okkult szertartások gyökere is összefügg az emberről készített másolat szimbolikus jelentésével, ami tudat alatt biztosan hat a gondolkodásunkra. Azt érzem veszélyesnek, hogy legálisan lehet játszani egy ember arcával. Nem úgy, ahogy a gyermeki fantázia elképzeli a szerepjátékban, hanem lemásolva, ha szépítő filterekkel is hamisítva, kicserélve. Tudom, tudom, ugyanígy lehet játszani az online játékokban, lehet poénkodni a telefonokon megtalálható alkalmazásokkal, lehet gorillára montírozni a politikus, a tanár vagy az osztálytárs fejét. Aztán szét is lehet küldeni chatcsoportokban vagy felrakni a YouTube-ra.
Utóbbit leginkább azok teszik, akik számára játszani mások egyszeri, egyedi és megismételhetetlen arcával sosem volt tabu. Már az oviban sem.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Meghackelt mackó, kémkedő baba: hogyan szűrhetjük ki a nem biztonságos okosjátékokat ajándékvásárláskor?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
