Jól sejtem, hogy gyerekkori szerelem fűzi a kerékpárokhoz?

A kerékpár és a szerelem valóban összefonódott az életemben. Gyerekként testnevelő tanár, majd hegesztő szerettem volna lenni, aztán a kettőt lényegében ötvöztem: ma egyrészt a sérült emberek mozgását segítem, másrészt vasakat hegesztek össze, ez a mesterségem. Ami pedig a szerelmet illeti: amikor már udvarolgattam, relatíve jó kerékpáros voltam. És akkor az első páromat egy madzaggal egy biciklin magam után kötöttem, úgy vontattam fel a szadai dombokra. Aztán megkerestem a mesteremet, a nagybácsikámat, hogy csináljunk kettőnknek egy tandemet. Így indult a történet.

S hogyan folytatódott?

Nincsenek véletlenek. A sors úgy rendelte, hogy egy ismerősünk vak gyermeket nevelt, és szólt, hogy nekik is milyen jó volna egy tandem. Szó szót követett, majd elkészítettem. Aztán a Vakok Intézetéből felhívott a kollégiumigazgató, végül ők is rendeltek három darab háromülésest. Ez a kilencvenes évek közepén történt, de még tavaly is én szervizeltem a járgányokat – nagyon jólesik a lelkemnek úgy viszontlátni a munkáimat, hogy még mindig üzemelnek a huszonéves alkatrészeikkel.

Ön döntötte el vagy az élet, hogy ennyire a különleges igényekre specializálódik?

Az élet hozta így. Egyszer például betipegett a boltomba egy sérült ember kockás papírral, ami a mai napig megvan – hozott egy rajzot, hogy ő milyen speciális biciklit szeretne. Egy külföldi újság prospektusából másolta ki, megcsináltuk, bevált. Azóta tervezett többet is, sőt egy gokartot is felújítottam neki, lábbal taposósat. Sok-sok év után idén hozták vissza egy javításra, sok ilyen visszajáró ügyfelem van. 

Kevesen foglalkoznak ilyesmivel, mert munkaigényes, de nem egy nagy pénzkereset. Szakmai kihívásból, elhivatottságból lehet csak csinálni, van vele küzdelem bőven.

Hogyan szerzett gyakorlatot abban, hogy melyik sérülési típussal küzdő embernek milyen kerékpár lehet alkalmas?

Volt szerencsém dolgozni egy orvosi teamben az egykori Mozgássérültek Állami Intézetében, ahol ortopéd orvossal, gyógytornásszal, szociális munkással munkálkodtunk együtt. Közösen találtuk ki, milyen eszköz lenne alkalmas egy-egy páciensnek. Nagyon komoly szakmai munka folyt, hiszen mindenki mást látott a maga szakterületéről, és olyan embereket is mozgási lehetőséghez juttattunk, akikről még a hozzátartozóik sem gondolták, hogy kerékpározni fognak. Egyszer pedig bejött az akkor már működő bringás boltomba két öltönyös úriember, akik épp indítottak egy egyesületet. Onnantól havonta meghívtak két találkozóra a sérült tagjaikkal, akik helyben kipróbálhatták az eszközöket. Ott kaptam a Velocipész nevet, és ott annyi fajta sérültség volt – láb, kéz nélküli emberek, vakok –, hogy képbe kerültem az igényeikkel. Nagyobb szakmai fejlődés volt, mint könyvekből tanulni a szakmát.

Nyilván nem olcsó egy-egy ilyen eszköz. Hogyan garantálható, hogy megtérül az ügyfél beruházása?

Úgy, hogy biztosra megyünk. Van kölcsönzési lehetőség is, pont azért, hogy tapasztalat alapján döntsük el, mi a megfelelő. Addig próbálgatunk, míg meg nem találjuk, melyikbe érdemes beruházni. És persze a biztonság a legfontosabb tényező, ilyen értelemben is teljes szakmai felelősséget vállalok a munkámért. Sosem volt még gond. Akadtak, akiknek direkt sárga színű járgányt készítettem – ők kérték így –, hogy jól észrevehetők legyenek a közlekedésben. Minden kérést meghallgatok, talán a neveltetésemből adódóan van is valamiféle szociális érzékenységem a különleges emberek felé.

Kép

Az anyuka így viszi iskolába kislányát Bringanti átalakított biciklijén, naponta kétszer 25 km-t bringáznak – Fotó forrása: Balogh Anna Facebook-oldala

Akiknek már az ismeretsége is biztosan egyedi élményt, sok új tapasztalatot jelent…

Nem is üzleti, hanem emberi alapon működöm. Azt az elképesztő hozzáállást kapom ezektől a személyiségektől, hogy nincs lehetetlen. Készítettem már szájjal-lábbal festő művésznek olyan háromkerekű biciklit, amelyet lényegében a feneke mozgatásával kormányzott. És kitekert vele Budapest egyik végéből a másikba. Ezek csodák. Vagy aki vidéken a törzsével irányít egy négykerekű fekvőbiciklit, maga mögé ültetve a nem látó asszonykáját. Elmennek egy hátizsákkal a szomszéd faluba kecsketejért, hazaviszik, megcsinálják a kecskesajtot és eladják. 

Hány ép társuk van, aki állandóan nyafog, panaszkodik, ők meg mindenre képesek, csak mert akarják! Óriási lelkierejű, pozitív életszemléletű emberekkel találkozom.

Köztük, úgy tudom, autistákkal és Down-szindrómásokkal is. Milyen nekik, velük dolgozni?
Nemrég egy autista kislánynak egy olyan széktolós bringát szerettek volna a szülei, amelyikbe csak be kell őt ültetni és tolni. Én meg mondtam, hogy inkább ő is tekerjen, mert kiskamaszkorban az a legfontosabb, hogy levezessék az energiákat, új élményhez jussanak. Megpróbáltuk, hát úgy ült a bringán, mint egy huszárkapitány, aki lovagol! Látszott, hogy van tartása. Mosolygott. A szülők pedig ámultak, hogy 14 éves korában kell rájönniük, igazából mire képes a gyerekük. Nyáron pedig egy Down-os kislánnyal túráztunk együtt. Kicsit tartottunk tőle, bírja-e majd hat–nyolc órán át a biciklin, de ő is mosolyogva ülte végig az utat, beszélt magában, és fogta a fejét örömében, hogy „Úristen!” A saját kis világában remekül szórakozott, biztonságban érezte magát. Bízott bennem és a technikában, jól elvolt a tájjal, mindenkinek sziázott, persze nem mindenki köszönt neki vissza. Mondtam is, hogy hagyjad, ezek kukák. A következő köszönése így hangzott: „Szia, kuka!”

A történeteiből azt a tanulságot is levonom, hogy sok olyan ember életét színesebbé lehetne tenni a kimozdulási lehetőség biztosításával, akik akár évek óta főleg a négy fal között élnek…

Én is ezzel biztatom a hozzátartozókat, és általában ráérzek, mi milyen eszközzel oldható meg. Az érintetteknek pedig az adott jármű irányítása tanulható, ahogy a gyerekek is megtanulják kicsiként. A kulcsszó, hogy a bringa személyre szabott legyen, ehhez persze nem árt, ha megvan köztem és a jármű leendő tulajdonosa között a közös hullámhossz. Az autista és Down-os gyerekek, felnőttek rettentő érzékenyek, extrán érzik a másik ember közeledését, minden rezdülését. Emlékszem, egy táborozás során egy bográcsot mostam locsolókannával, amikor egy nehezen kezelhetőnek tartott Down-os kislány kíváncsian odajött. Pillantásokkal, testtartással, testbeszéddel, egyetlen hangos szó nélkül kommunikáltunk. Most is beleborzongok. Végül segített, ő is locsolta a kondért, ráéreztünk egymás rezgésére. Ez is egy csoda volt. Nem tudom, ezt is lehet-e tanulni, vagy adottság kell hozzá.

Kép

Fotók forrása: Frank Antal

Ha jól tudom, már időseknek is készít speciális járgányokat, amivel egy újabb olyan csoportnak segít, akiknek a nehezedő élethelyzete ily módon könnyíthető.

Idős édesapám már állandó gondozásra szorul, én pedig tizenöt év után visszavásároltam egy tandemet, amin egymás mellett ülhetünk. Gondoltam, itt van a papának a gép, együtt tudunk vele haladni, ha akar, ő is teker, ha nem, nem. Este fél nyolckor vittem el hozzá egy utánfutóval, ő meg papucsban, bottal kibotorkált: „Mi ez, fiam?” Holnap ezzel megyünk anyukának kenyérért, mondtam. 

Ő pedig, aki már lesötétített szobában, gyógyszereken élt, másnap reggel ott állt melegítőben, cipőben – ekkora hatása volt az eszköz látványának! 

Még viccelődtem is, hogy csak nem kitette az asszony… Aztán, mivel valaha imádott horgászni, egy tóhoz is elvittem, több tíz kilométerre. A betegségei ellenére a világon semmi baja nem volt, viszont újra érte a reggeli szél, látta a madarakat, a fákat, a színeket, amiket a tévében ugyanígy nem lehet. És mindjárt más volt a vérkeringése, a vérnyomása. Szóval igen, az idősgondozásban is jól jöhet egy speciális bringa, mert a gyerekeké a jövő, de a szüleinkkel is törődnünk kell. Nem leírni őket, lehetőséget adni, bízni bennük, mert amit ezzel adni tudunk, az nekünk is ajándék. Én mindazt, amit tőlük kaptam, most így adom vissza.
 

„Hogyan léphetek ki egy bántalmazó kapcsolatból? Akinek volt ilyen, az hogyan vette a bátorságot? A kapcsolatom szörnyű, amióta rajtakaptam a páromat valaki mással a közös ágyunkban. Mivel nagyon szerettem, és közös gyermekeink is vannak, úgy döntöttünk, kibékülünk. Azóta ver. Ha olyat mondok, ami neki nem tetszik, megüt, ha csak szimplán azt mondja, hogy fogjam be a számat, és merek valamit mondani, megver, vagy ha azt akarja, hogy menjek ki a szobából, de nem megyek. Tele vagyok lila foltokkal, a mai nap után a fejem tele van ütésekkel, a karom és a kezem véraláfutásos, lila a szemem, és vérzik az orrom. El szeretnék menni. De hogyan? Nincs családom (tényleg senki, intézetben laktam), kis faluban lakunk, jogsim nincs (nem engedte, hogy megcsináljam), a pénzem és mindenem ő kezeli. Sosem voltam még ennyire egyedül, és annyira félek, hogy mihez tudnék kezdeni” – áll egy kétségbeesett nő vallomásában, amelyet egy internetes fórumon tett közzé. 

„Nyugodtan maradj még és nyavajogj... nehogy már ennyi eszed ne legyen. Hogy lépj ki? Egyik lábad a másik után, és kész. Na, meg irány a rendőrség, idióta!” – és íme a legrosszabb reakció, amit adhatunk egy segélykiáltásra. 

Az, hogy Magyarországon még mindig ekkora a kapcsolati erőszak látenciája, nagyban köszönhető az ehhez hasonló válaszadók agresszív ostobaságának. Kijelenthető, hogy aki így reagál egy bajba jutott ember segélykiáltására, az maga is cinkossá válik a bántalmazásban. 

Talpra állni nehéz, de nem lehetetlen!

Nem ritka sajnos, hogy azok az emberek, akik soha nem voltak bántalmazotti helyzetben „lépj ki, és kész!” felkiáltással reagálnak, mert nincsenek tisztában azzal, hogy megszakítani egy bántalmazói kapcsolatot nemcsak pszichológiai értelemben nem könnyű, hanem gyakorlati szempontokat figyelembe véve sem az. Az áldozatokat akkor tudjuk jól támogatni, ha elismerjük, hogy talpra állni nehéz, de nem lehetetlen, utóbbihoz pedig segítséget is nyújtunk, például hiteles és gyakorlatias információkkal.

Hogyan lehet felkészülni a válásra pénzügyi szempontból? Mi lesz a CSOK-kal, babaváró hitellel, egyéb kölcsönökkel? Hogyan álljak meg a saját lábamon, ráadásul úgy, hogy a gyerekekről is nekem kell gondoskodnom? Teljesen érthető, hogy ezek a kérdések felvetődnek, de éppen az érzéketlen, hozzá nem értő kotnyeleskedők elkerülése végett fontos, hogy olyan helyen tegyék fel őket a bántalmazottak, ahol megértik a helyzetüket, és valós segítséget tudnak nekik nyújtani. 

A bántalmazó kapcsolatból való kilépést eddig is sok fronton segítette a Magyar Ökumenikus Szervezet (MÖS), amelynek tevékenysége nemrég új szolgáltatással bővült. A „Pénzügyi kisokos – Lépj ki a bántalmazói kapcsolatodból pénzügyileg felkészülten” című kiadvány megjelentetése mellett már online tanácsadást is nyújtanak, amely programot az AVON támogatásával valósították meg. 

Nem vagy egyedül!

„A Covid időszaka mindenkinek nagyon nehéz volt, a bántalmazottak össze voltak zárva a bántalmazójukkal, a segítő csatornák pedig el voltak vágva – magyarázta Rácsok Balázs, a Segélyszervezet szociális igazgatója egy sajtótájékoztatón nemrég. A szakértő felelevenítette, hogy ekkor kezdtek el azon gondolkodni, mit tehetnének még az áldozatokért. 

Sok olyan történetbe futottak, ahol az anyagi háttér akadályozta a kilépést a bántalmazó kapcsolatból. 

A bántalmazottnak a döntés meghozatalát követően nemcsak lelkileg (és fizikailag), hanem anyagilag is újra kell építenie magát. Nagyon gyakori például, hogy a bántalmazó a bántalmazottal veteti fel a hitelt, akinek még a mindennapi pénzügyei felett sincs semmiféle kontrollja. Itt jön a képbe Gabnay Ágnes pénzügyi szakértő, aki amellett, hogy összeállította a legfontosabb információkat tartalmazó kiskönyvet, online tanácsadást is nyújt, ami kiterjedhet komplex pénzügyi stratégia felállítására, vagy akár egy-egy nagyobb probléma megoldására is. 

„A segítségkérés anonim és online módon történik, ami azért fontos, mert a bántalmazó sokszor ellenőrzi a bántalmazottat” – mondta Ágnes, aki ugyan felkészült azokra a szakmai kérdésekre, amelyek ilyen helyzetben a leggyakrabban előfordulnak, de arra nem számított, hogy elsőre hétköznapinak tűnő dolgok elvégzéséhez kell majd terveket készítenie. 

„Kaptam már olyan levelet, amelyből kiderült, hogy a bántalmazottat még abban is akadályozzák, hogy felvegye a bankokkal a kapcsolatot. Az ügyfélazonosításhoz el kellett mennie egy másik városba, nehogy meglássák. Ráadásul a férj nyomkövetőt tett az autójára!” – emlékezett vissza a sokkoló történetre. 
Kérdésünkre Rácsok Balázs azt is elárulta, hogy nem csak nők lehetnek érintettek: az áldozatok nagyjából 5-10 százaléka férfi. 

Volt például olyan esetük, amikor a férj abban kért segítséget, hogy közösen felállítsák azt a stratégiát, ami megakadályozza, hogy a bántalmazó feleség válás után kisemmizze őt.

A szervezők azt tapasztalják, hogy a médiamegjelenések után megnégyszereződik a kimenekítések, segítségkérések száma, emellett egy-egy cikk nagy erőforrást is jelenthet az áldozatoknak, ezért arra kérik az embereket, hogy ha tehetik, vigyék hírét az ingyenes szolgáltatásnak.  

A kiskönyvek PDF-változata és az online anonim tanácsadás az alábbi linken érhető el: https://segelyszervezet.hu/penzugyi-tanacsadas-anonim-feluletunkon/
Országos Segélyközpont – Segélykérések kezelése:
Telefonszám: (+36-1) 289-0056
Mobil: 06 30 / 828-27-78,
email: [email protected]
(munkanapokon 9 és 13 óra között hívható)

Ölveczky Tamást, a bajai Duna Népzene-Néptánc Tanoda vezetőjét már-már megállítanám egy pillanatra, hogy legyen egy kis időm leírni, mennyi programmal színesítik a bácskai nagyváros fakónak amúgy sem nevezhető kulturális életét, de ezt végül a furulyatanárnő megteszi helyettem, ugyanis a diákjai már várakoznak egy ideje a szűk iroda előtt, ahol beszélgetünk. Máshol már nincs hely, a Jézus Szíve-templom melletti közösségi ház termei foglaltak: a nagyteremben a kicsik melegítenek be, a kisteremben hegedűóra van, a folyosókon ruhapróbát tartanak, az udvaron még hideg van, egy másik terem pedig a bajai asztalitenisz szakosztálynak van fenntartva. Tamással így az udvaron folytatjuk a beszélgetést, miközben egy szülővel együtt nézzük az ablakból, hogyan táncolnak a gyerekek a tanoda tükrös termében.

„Alakítjuk, hogy a délszláv hegemónia, a magyar népi kultúra és a többi nemzetiség kultúrája egyensúlyba kerüljön.”

„Félreértés ne essék, a mi műsorainkban is gyakran megjelenik más nemzetiségek művészete, és nagyon jó szakmai kapcsolatot ápolunk délszláv zenészekkel is, de szeretnénk, ha a magyar kultúra helyi szinten a méltó helyére kerülne.”

Tamás – mint fogalmaz – „gyüttmentként” érkezett Bajára 16 évvel ezelőtt, a felvidéki Komáromból. „Született itt egy lányom, Emma, és bár az édesanyjával nem maradtunk együtt, nekem nagyon fontos volt, hogy a lányomhoz közel legyek, és apaként része lehessek az életének. Tizenkét évet dolgoztam egy helyi alapfokú művészeti iskolában. Az első kilenc évben főleg klasszikus zenét oktattam, az utolsó három évben pedig megalakítottam az iskola népzene-néptánc tagozatát. A Juhász zenekar tagja vagyok már 21 éve, és számtalan másik zenekarban is közreműködöm. Ez sok koncerttel és utazással jár szerte a világon, így több évtized alatt nagyon jól ráláthattam arra is, hogy máshol milyen módszerekkel tanítanak, és azok mennyire működnek.” 

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Négy évvel ezelőtt a párjával, Flórával együtt alapítottak egy iskolát. 

Néhány hónap alatt kiderült, hogy óriási az igény erre, már az elején több mint százan csatlakoztak hozzájuk.

Tamás és Flóra megdöbbentek, hogy felnőttek és gyerekek egyaránt szomjazzák a közösséghez való tartozást. Több évtizedes szakmai kapcsolataik közül válogattak szakembereket az ország különböző szegleteiből és a Vajdaságból is. „Akik a közelben laknak, hetente többször tanítanak nálunk, a többiek havi egy-két alkalommal tartanak kurzusokat. Ők, ahogy mi is, pedagógusok, de közben előadóművészek is, zenekarokban, színházakban játszanak, néptáncolnak. A gyerekekre és felnőttekre is hatással van ez a szakmai sokszínűség, vannak olyan tanulóink, akik már többféle hangszeren játszanak, mellette pedig a néptánccsoportnak is aktív tagjai” – meséli.

Kép

Fotó: Páczai Tamás

A Duna Népzene-Néptánc Tanodát a Duna Népművészeti Alapítvány működteti, ennek munkáit lényegében Tamás és Flóra végzi, írják a pályázatokat, végzik az adminisztrációs munkát, de a rendezvényeket, kirándulásokat is nagyrészt ők szervezik a szülők, a tanárok és a felnőtt tanulók segítségével. Délelőtt, amikor Flóra tanít, Tamás a tanoda ügyeit intézi, és gyakran az ebédet is ő főzi a családnak. Délután aztán átteker biciklivel a közösségi házba, hogy fogadja az iskola után megérkező gyerekeket. „Ahogy láthatod is, kinőttük már ezt a helyet. 

Idén már 540 diákunk van, ritka az olyan délután, hogy legalább 200 ember ne fordulna meg nálunk.

Amikor a versenyekre készülünk, akkor van, hogy a kazánházban is éneklünk késő estig, de olyan fotóm is van, amelyen látható, hogy a citerások az udvaron játszanak, mert máshol már nincs hely. Nagyon büszkék vagyunk a közösségünkre, de mostanában azt érezzük, hogy belefulladunk a munkába, és abba, hogy hogyan osszuk el a feladatokat, hogy közben mindenkinek megmaradjon az ép esze. Az erőforrásaink határán vagyunk. Senkit nem küldünk el, ugyan a hegedű és a brácsa tanszak betelt, viszont a citerásokhoz még tudnak csatlakozni a diákok, mert abban az idősávban még van szabad termünk, és a csoportos néptáncban is vannak helyek.” 

Ez az cikk eredetileg a Képmás magazin 2023. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kiosztotta a 2023-as Családbarát Vállalat díjakat. Az idei pályázat fókuszában a munkavégző közösségek álltak, a zsűri ennek a szempontnak a figyelembe vételével hozta meg döntését.
A kisvállalati kategória győztese a vetőmag- és takarmány-nagykereskedő Alfaseed Kft. A vállalat duplázott, hiszen kategóriájának fődíját 2022-ben is elhozta.
A középvállalati kategória győztese a Danone Kft., míg a nagyvállalati kategória győztese a CIB Bank Zrt. lett.

Az Év Családbarát Vállalata különdíjasai a következő vállalatok lettek:
Cognizant Technology Solutions Hungary Kft
CompuTREND Zrt.
Nokia Solutions and Networks Kft.
Philip Morris Magyarország Kft.
STUDIO IN-EX Zrt.
Trivium Packaging BSC Kft.
XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt.

A zsűri döntése alapján a nyerteseken kívül 46 hazai cég viselheti a kitüntető Családbarát Vállalat címet.

A díjátadó gálán osztották ki a Három Királyfi Balansz Programja által évről évre megrendezett, gyerekeknek szóló céges nyílt napokkal kapcsolatos #mutiholdolgozol pályázat díjait is. Idén mintegy 60 munkáltató kapcsolódott a felhíváshoz, a csatlakozóknál mintegy 2400 kollégájuk önkéntes munkájával valósították meg a munkahelyeket a gyerekeknek bemutató programokat az ország egész területén.
Ebben a versenyben 2023 fődíjasai a Celanese (nagyvállalati kategória), az IngramMicro (kis- és középvállalati kategória), valamint a Komárom-Esztergom Vármegyei  Rendőr-főkapitányság és a Semmelweis Egyetem.
A kategória különdíjasai a Alfaseed Kft., a Magyar Közút Zrt., illetve az NI Hungary Kft. lettek.

A munkahelyi közösség építésébe a munkavállalókat is be kell vonni

„A fiatalok továbbra is családban akarnak élni és gyerekeket szeretnének, viszont szoronganak és magányosnak érzik magukat, félnek a jövőtől. De a családbarát cégek jövőbe vetett bizalmat, célt, közösséget adnak az embereknek” – fogalmazott Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom elnöke.

Csák János kulturális és innovációs miniszter, a gála fővédnöke beszédében emlékeztetett, hogy egy életigenlő Magyarország, egy sikeres gazdasági modell nem épülhet másra, mint a családokra. Mint mondta, a kormány szándéka, hogy a gyerekvállalás ne okozzon aránytalanul nagy terhet a családoknak. Sebastian Keciek, Lengyelország budapesti nagykövete beszédében a lengyel családtámogatási rendszerről beszélt. „Munka és magánélet összeegyeztetése néha nagyon nehéz, főleg a nők esetében, ezért az államnak támogatnia kell a nőket a munkaerőpiacra való visszatérést illető döntésükben.”

Ujvári Enikő, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alelnöke, a Balansz Intézet vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkahelyi közösség építése egy közös feladat. „A rugalmasság mellett (vagy annak ellenére) és a minket körülvevő bizonytalanság és kockázati tényezők között mind az egyénnek (munkavállalónak), mind a gazdaság szereplőinek (munkáltatók) elemi fontosságú, hogy működő közösségek segítsék őket. Ehhez a döntéshozóknak és a munkatársaknak is bele kell tenniük a maguk részét a céges kultúra építésbe. Nemcsak azt figyeltük tehát, hogy a családbarát vállalatok milyen eszközökkel építik újjá a munkahelyi közösséget, hanem azt is, hogyan tudják bevonni kollégáikat ebbe az építkezésbe” – mondja.

A gyerekeket meg kell hallgatni! Ez a mottó hatja át az anonim, ingyenesen és éjjel-nappal elérhető lelkisegély-szolgáltatást működtető Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szervezetében dolgozók mindennapjait 30 éve. Sok tényező változott a működésben, a világban és a benne élő tizenévesek helyzetében, de az Alapítvány céljai változatlanok. A Kék Vonal 1993-ban az az igény hívta életre, hogy a gyerekeknek, fiataloknak legyen közvetlen lehetősége történeteiket elmesélni, nehéz érzéseiket megosztani, és ha bajban vannak, segítséget kérni. 

„Kezdetektől fogva tudjuk, hogy gyerekeket meghallgatni, rájuk figyelni és az ő szükségleteik mentén kapcsolódni hozzájuk nem könnyű, ezért a közvetlen segítségnyújtáson túl, feladatunk a gyerekek miatt tanácstalan vagy túlterhelt felnőttek támogatása is. S bár a világ változik, gyereknek, kamasznak, fiatal felnőttnek lenni nem lesz egyszerűbb! Sőt! Azt tapasztaljuk, hogy normatív krízisek, kapcsolati problémák és a kapcsolódási igény mellett az elmúlt öt évben arányaiban növekszik a veszélyhelyzetek és a mentális problémák jelenléte a szolgáltatásainkban – mondja Reményiné Csekeő Borbála az évforduló kapcsán. – A digitalizálódás, a közösségi élet online térbe tolódása, a társadalmi problémák, a járvány, a háborús helyzet a közelünkben és még számos szempont adja ki, az évi körülbelül 20 000 megkeresésen keresztül, azt a komplex képet, amiben mi azt tapasztaljuk a tizenévesek nagyon nincsenek jól.”

Táler Orsolya, az Alapítvány ügyvezetője arra hívja fel a figyelmet, egyre többen fordulnak hozzájuk öngyilkos gondolatokkal: „Nálunk nincs kis vagy nagy probléma. Bármivel fordulhatnak hozzánk a fiatalok, de 2018 óta a legtöbb megkeresést a lelki egészség témájában kapjuk. Hívóink többsége szorongásokkal, félelmekkel, magányossággal és önagresszív gondolatokkal küzdve keres minket. 

Meredeken emelkedik az önsértéssel kapcsolatos konzultációk száma.

 Évi több mint 2000 megkeresésben jelenik meg a bántalmazás, idén pedig már közel 1500 öngyilkossági veszéllyel kapcsolatos konzultációnk volt. Gyakran kell megtapasztalnunk, hogy vannak gyerekek, akik szó szerinti életveszélyben találnak ránk, akiknek esetenként azzal kell segítenünk, hogy mentőt hívunk hozzájuk. Ez azonban azt is jelenti, hogy tisztán látjuk, mekkora felelősség, hogy legyünk, hogy elérhetőek legyünk és számíthassanak ránk a gyerekek a következő 30 évben is.”

Papp Zsuzsanna, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemeli, mindenkit meghallgatnak: „A Kék Vonal egy különleges hely, egy különleges kapcsolat, amiben minden érzés legitim, minden gondolat értékes, nem kell bemutatkozni, udvariaskodni. Az a történet a legfontosabb, amiről éppen beszél a hívó. Ez egy különleges szervezet, amelyik 30 éve teszi ugyanazt az év 365 napján, éjjel-nappal. Meghallgatja a fiatalokat. Ha valaha érezted azt kamaszként, hogy magányos vagy, hogy félsz, vagy szorongsz, ha bajba sodródtál, vagy csak egyszerűen elveszettnek érezted magad olykor, akkor biztosan érzed, érted a Kék Vonal fontosságát.”

A 30 éves évforduló apropóján egy egész napos szakmai konferencián panelbeszélgetéseken, filmvetítésen, műhelymunkán és improvizációs színházi előadáson foglalkoznak a történetmesélés, meghallgatás jelentőségével a szervezők. 

Az esemény a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány és az UNICEF Regionális Ukrán Menekültprogram Magyarországi Irodájának együttműködésével valósul meg. Az egész éven át tartó partnerség keretében az Ukrajnából menekült gyermekeket és fiatalokat, valamint az őket befogadó közösségekkel is kapcsolatban álló szakembereket is támogatni tudják a Kék Vonal munkatársai. Az együttműködés kapcsán Pilar Gonzalez Rams, az UNICEF Regionális Ukrán Menekültprogram Magyarországi Irodájának vészhelyzeti koordinátora elmondta: „Hiánypótló, amit a Kék Vonal 30 éve nyújt a gyerekeknek, ahogyan a szomszédban dúló háború elől menekülő fiatalokat támogató, immár orosz és ukrán nyelven is elérhető lelkisegély-szolgáltatás, melyet 2022-ben indított a Kék Vonal és az UNICEF, a Child Helpline International szervezetével együttműködésében. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvánnyal közösen azért dolgozunk, hogy valóban minden gyermeknek, hátterétől, identitásától, és nyelvismeretétől függetlenül legyen kihez fordulnia a legnehezebb pillanataiban.”  

Semmiképp sem mondható hétköznapinak, hogy egy plébániai közösség alapvetően amatőr társulata ilyen nagyszabású produkció előadására vállalkozzon, ugyanakkor a történet nem előzmény nélküli: tavaly áprilisban a városmajori fiatalok Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperáját mutatták be nagy sikerrel a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
„Ifjúságom titokban hallgatott lemeze olyan színpadi életet kapott, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Túlszárnyalta várakozásaimat, profi volt minden részletében.” 

„A produkció attól volt amatőr, és leginkább ez különbözteti meg a profi színpadra állításoktól, hogy végig átjött belőle: szeretetből fakad.”

Ilyen és ehhez hasonló üzenetek tömege borította el a közösségi médiát 2022 tavaszán, a városmajori Jézus Krisztus Szupersztár előadást követően.

A Webber-musical szereplői közül sokakkal találkozhattunk a Valahol Európában premierjén is. Ugyanakkor a tavaly még mindössze 40 fős társulat létszáma ma már meghaladja a 80 főt. Ennek egyik oka, hogy az új előadás kettős szereposztásban kerül színpadra.

Az 59 szereplő munkáját 25 fős stáb segíti. Vannak köztük cserkészek, majori hittanosok, ministránsok, mások a családos közösséghez kötődnek, sőt még az egyházközségi képviselő-testület világi elnöke is feltűnik Simon Péter szerepében. Mivel a szereplők többsége alsó tagozatos gyerek, a stábban fiatal pedagógusokat is találhatunk, akik a gyerekszereplők koordinálásával segítik a produkció létrejöttét. A legfiatalabb szereplő mindössze 7 éves, a legidősebb elmúlt 60. A rendező ezúttal is Varga Balázs, a városmajori Zrínyi Miklós Cserkészcsapat csapatparancsnoka.

Kép

Fotó: Városmajori Plébánia Társulata

A Valahol Európában zenei rendezője Réti Katalin, akinek kórusa, a 4 Akkord Show Kórus tizedik éve működik a Városmajori Plébánián. A könnyűzenei csapat tagjai szintén „amatőrök”, tehát nem hivatásszerűen, hanem kedvtelésből énekelnek. 

Ugyanakkor több alkalommal nyertek arany minősítést nemzetközi kórusversenyeken, rendszeres közreműködői a Forráspont ifjúsági lelkinap zenés dicsőítéseinek, és énekeltek már Ferenc pápának is. 

Így nem meglepő, hogy a kórusvezető mellett a csapat több tagja is fontos szerepekben bukkan fel az új darabban.

Radványi Géza Valahol Európában című, 1948-ban bemutatott filmjéből Dés László és Nemes István írt musicalt. A második világháború végén játszódó történet főszereplői árván maradt gyerekek, akik próbálják túlélni a háború borzalmait. A darab arra emlékeztet, hogy felnőttként is fontos, hogy megtartsuk azt az önfeledt derűt, ami a gyerekekben zsigeri, tiszta érzelem. Akik képesek pillanatok alatt elfeledkezni a rosszról és bízni egy jobb jövőben.
„– Ha valami nagyon fáj, vagy annyira szép, hogy azt már nem lehet szavakkal kifejezni… akkor azt az ember zenével mondja el.
– És te tudsz úgy beszélni?
– Valamikor tudtam. Csak elfelejtettem. De ti még most is tudtok!”

A Valahol Európában musicalt még két alkalommal adja elő a Városmajori Plébánia Társulata a MOM Kulturális Központban, az előadásra jegyek a jegy.hu hálózatában kaphatók.
November 27., 19.00 | November 28., 19.00
Még több információ a Valahol Európában Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/europabanvalahol 

Valahol Európában
A Városmajori Plébánia Társulatának előadása
Főbb szerepekben:
Hosszú: Martos Domonkos | Tamás Jeromos
Suhanc (Éva): Bayer Zsuzsanna | Poncsák Fanni
Ficsúr: Illényi János Kázmér | Németh Bendegúz
Simon Péter: Mihálffy Imre | Tamás Benedek
Kuksi: Taczmann Ákos | Adamik ZalánRendező: Varga Balázs
Zenei rendező: Réti Katalin
Koreográfus: Komesz Flóra és Komesz Fruzsina
Rendezőasszisztens: Fetter Dóra Eszter
Díszlet: Erős Hanna és Aszalós Rita
Jelmez: Mihálffy Ágota, Fogarasi Zengő, Nagy Viola

Családi csapatmunka

Már gyerekként az iparos szakmunkát tanulgatta édesapja mellett Czimmer Bálint.  
„Apa bútorasztalos, és délután, iskola után meg hétvégén mindig segítettünk neki a testvéremmel. Itthon összeszerelte a szekrényeket, amiket hétvégén elvittünk lakásokba, házakba, majd beszereltük a konyhabútort. De például egy egyszerű villanyszerelést is megcsináltunk” – mesél a kezdetekről. 

Igazából a véletlen hozta úgy, hogy a festő szakma mellett tette le a voksát. „Nyolcadik osztály végén nem tudtam eldönteni, mi szeretnék lenni, szerintem ezzel sokan vannak így manapság. A tanulmányi eredményeim nem voltak olyan jók, ezért gimnáziumba nem akartam felvételizni. Végül a szobafestő és a kőfaragó szakmát jelöltem meg.” Így került Pécsre a Pollack Mihály Technikum és Kollégiumba, ami jó választásnak bizonyult. Bálintnak megtetszett a szobafestés, tehetsége és szorgalma pedig a tanárainak is feltűnt.

Az ő biztatásukra négy év kitartó munka után tavaly kijutott a Szakmák világbajnokságára (WordSkills), ahol 5. helyen végzett, ezzel kvalifikálta magát az idei Európa-bajnokságra (EuroSkills). 

Szeptember elején a lengyelországi Gdanskban pedig ő állhatott a dobogó legfelső fokára a festők, díszítőfestők között. 

Magyarország szeptember 5-9. között nyolcadik alkalommal vett részt a Szakmák Európa-bajnokságán. Gdanskban 32 országból 576 fiatal mérte össze tudását, hazánkat 22 versenyszámban 26 fő képviselte. Czimmer Bálint mellett szintén aranyérmet nyert Hidvégi János webfejlesztő, Nagy Dániel épületasztalos, valamint Offner Márton víz-, gáz- és fűtésszerelő. Európa-bajnok lett informatikai rendszerüzemeltető csapatversenyben Bandúr Tamás és Koncsik Zsolt.

Sima, mint a papírlap

De mi a különbség a szobafestő és a díszítőfestő között? „Ugyanúgy tapétázunk meg ajtót mázolunk, mint egy szobafestő, csak a falat úgy kell lefesteni, hogy majdnem olyan sima legyen, mint egy papírlap. Erre szerkesztünk, végül a mintát szabad kézzel kell kifestenünk” – magyarázza Czimmer Bálint. Első hallásra szinte művészet, amiről mesél. „Viszont a díszítőfestésben kötött formák vannak, minden feladatot milliméter pontossággal kell végrehajtani, ezért szerintem inkább az építészethez áll közel” – véli. 

Bálint egy 900 fős községben, Kölkeden él a családjával. „Családi házban lakunk, ahol egy kerten keresztül át lehet sétálni a dédnagyapám ma már üresen álló házába is. Ott kialakítottam magamnak egy szobát, ahol a régi festéket lekapartam, majd legletteltem, olyan sima falat csináltam, amin tudtam gyakorolni.” De sokat ingázott és utazott is azért, hogy minél jobb szobafestő válhasson belőle. A versenyre való intenzív felkészüléshez Budapestre kellett költöznie. Ment a gyakorlás hétköznap és hétvégén is – így telt hat hónapja egy hazai festékgyártó és forgalmazó cég festőakadémiáján. A szponzorcég festékekkel és szerszámokkal is támogatta a munkáját. 

„Reggeltől estig gyakoroltam, s amikor közeledett a verseny, már időre kellett dolgoznom, minden másodpercet beosztottam” – mondja. 

Sőt az idei felkészülés közben még le is érettségizett, a szoros munkatempó miatt hétvégén. Szombaton érettségi Mohácson, vasárnap pedig utazás vissza Budapestre szerepelt a programban.

Kép

Bálint mesterével, Csáki Csabával – Forrás: Czimmer Bálint

„Nem akartam elhinni”

Egy ilyen világverseny óriási stresszel jár, de nem Bálint esetében. „Nem vagyok izgulós típus” – állítja, és ez látszik is rajta. Ennek ellenére mentális felkészítést is kapott, egy-egy munkanap végén egy pszichológussal beszélték át a nehézségeket. „Azt mondják, 60 százalék múlik azon, hogy az ember mentálisan mennyire erős a versenyen” – fogalmaz.

A lengyelországi Európa-bajnokságon összesen 18 órát kellett dolgozniuk a festő versenyzőknek, három napra elosztva. Első nap a tapétázással kezdtek: négy színt kellett kikeverni és felfesteni a mintatáblára. Második nap következett a gyorsasági feladat, amire másfél órát kaptak. Utolsó napra maradt a dizájnfeladat, az ajtómázolás és egy szabadon választott munka. Utóbbi egy antikolt csempefestés volt. A dizájnmunka során egy gdanski vízparti épület leegyszerűsített mását kellett felszerkeszteni a falra, Bálintnak ez sikerült a legjobban, és szerencsére ez érte a legtöbb pontot is. Összesítésben 100 pontból 84-et ért el, így a dobogó legfelső fokára állhatott. 

Eredményhirdetéskor utolsóként hívták fel a színpadra. „Nem akartam elhinni” – idézi fel a nagy pillanatot.

Kép

Fotó forrása: Czimmer Bálint

Húszéves tanár úr

Több mint két hónap eltelt a verseny óta, és Bálint már kezd hozzászokni, hogy egyre többször látja viszont a nevét a sajtóban. Közben november óta már nemcsak Európa-bajnok festő- és díszítőfestő szakember, hanem oktató is, ugyanis visszahívták egykori iskolájába tanítani. 
„Furcsa érzés, mert van olyan diák, aki idősebb nálam. Nehéz nekik, hogy magázzanak, de próbálnak tanár úrnak szólítani. (nevet) Az a célom, hogy akit valóban érdekel a szakma, annak segítsek, akár külön foglalkozzam velük. Ne húzzák le őket olyan társaik, akik csak azért vannak ott az órákon, mert kötelező” – magyarázza. 

A pécsi technikumból Erdélybe is járnak ki képezni a fiatalokat. Bálint néhány éven belül saját vállalkozást indítana, és azt tervezi, hogy építésznek jelentkezik a Pécsi Egyetemre.
„Nemrég egy olyan lakásban dolgoztam, ahol az egyik fal piros, a másik zöld volt. Mintákat csináltam márvány glettből, és az ehhez illő színvilágra festettem át a falakat. 

„Pár nap alatt egy egész lakást át lehet alakítani úgy, hogy olyan legyen, mintha egy teljesen más helyiségbe lépnél be” – hangsúlyozza, amikor arról kérdezem, miért is tartja szép szakmának a szobafestést. 

„Hálás vagyok az oktatóimnak, többek közt Csáki Csabának, akivel a versenyekre készültem, és Wensofszky Péternek, akinél gyakorlaton voltam az iskolás éveim alatt, ő szerettette meg velem a szakmát. Emellett a családomnak és minden körülöttem lévő embernek, mert nekik is köszönhetem ezt a sikert” – teszi hozzá.

(Csáki Csaba festő-mázoló-tapétázó mestert idén Prima Primissima díjra jelölték Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriában.)

A 2023-as Szakmák Európa-bajnoksága további magyar érmeseivel készült interjúink itt érhetőek el.

„Munkájukat nem megjátszva, hanem tiszta szívvel csinálják. Segítenek az ügyintézésben. Kabátot, cipőt és pólót is kerítettek nekem. Nemcsak felhozzák a vacsorát, hanem megkérdezik azt is, hová tegyék. Úgy viselkednek velünk, mint a saját családtagjaikkal” – így jellemezték a máltai szociális munkásokat azok a hajléktalan, fogyatékossággal élő, rászoruló idős emberek, akik a szociális munka napja alkalmából forgatott kisfilmben szerepeltek. A videót Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díjának átadó ünnepségének kezdetén vetítették le.

A 2018-ban alapított Ambrózia-díj névadója a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend egykori tartományfőnöke, Ambrózia nővér. Az évente odaítélt kitüntetéssel a Máltai Szeretetszolgálat a szervezeten belül a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen végzett kiemelkedő munkát ismeri el.

Köszöntőjében Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke arról beszélt, hogy a nagy horderejű társadalmi eseményeknek, változásoknak mindig megvannak a győztesei és vesztesei. „A szocális munkát végzők küldetése a mindenkori kárvallottak mellett állni. Segítőnek lenni annyit jelent: föltenni az életünket arra, hogy a veszteseket szolgáljuk – mondta. – Ebben a hivatásban az a cél, a távlat, hogy olyanoknak törekszünk jövőképet és reményt adni, akik úgy érzik, mindent elveszítettek. A segítő munkában az első találkozás mindig a veszteséggel való szembesülés, és egyben a legnagyobb lehetőség is arra, hogy a vesztesek győztesekké váljanak. A Máltai Szeretetszolgálat az Ambrózia-díj átadásával nemcsak büszkeségét és elismerését fejezi ki munkatársai és önkéntesei felé, hanem saját közösségének ad irányt. A ma díjazottak elhivatott munkáját úgy állítjuk magunk elé, hogy azt mondjuk: a mi közösségünk ezt tekinti példának, ezt tekinti szolgálatnak, ez az az út, amin közösen járni akarunk” – zárta gondolatait az ügyvezető alelnök.

A kitüntetéseket a Szeretetszolgálat alapító elnöke, Kozma Imre atya és Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök adta át.

Az ünnepség alkalmával mondott beszédét Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapítója azzal kezdte, nem azért teszünk valamit másokért, mert elismerést várunk érte, hanem azért, mert adósai vagyunk egymásnak és Istennek. A Máltai Szeretetszolgálat a szeretet elkötelezettje, mert nem felejti, hogy az emberi élet megtartója és növesztő ereje a szeretet. A szeretet iránti elkötelezettség azt is jelenti, hogy az egyén élete csak közösségben, a közösség szolgálatában teljesedhet ki. Az Ambrózia-díjról szólva felhívta a figyelmet, hogy a görög ambrosios szó jelentése: halhatatlan, így tehát amit a szeretet elkötelezettjei tesznek, halhatatlan. Kozma Imre atya kitért arra, hogy Ambrózia nővér áldozatos szolgálatának köszönhető többek között az, hogy a ma a máltaiakhoz tartozó Batthyányi téri épületben, amely évszázadok óta karitatív célokat szolgál, ma a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend örökségét folytatva a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodhat a társadalom legelesettebb, kivetett tagjairól. „Isten az ember leghűségesebb szövetségese. Ha az örökségünkhöz, ha az előttünk járó szerzetesek szent elhatározásaihoz mérjük a szolgálatunkat, az égi segítség, Isten kegyelme biztosan elegendő lesz ahhoz, hogy a küldetésünket a Kárpát-medencében betölthessük, és a közösség szolgálatában kiteljesedjen az életünk” – mondta. Az alapító elnök végül Isten áldását kérte a díjazottak és minden máltai munkatárs és önkéntes szolgálatára, „hogy a szervezet egész küldetése tanúbizonyság legyen Isten megmentő szeretetéről, és megadasson nekünk, hogy emberek életét szolgálhassuk.”

A díjak átadását követően Herczku Ágnes és Nikola Parov adtak rövid koncertet ajándékképpen a díjazottaknak és a máltai közösségnek.

Ambrózia nővér – a kitüntetés névadója
Ambrózia nővér, polgári nevén Balázs Irma 1926. július 26-án, Zala megyében született. Tizenöt éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezve Budapestre utazott, és a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend Batthyány téri központjában felvételét kérte. Tizenhét évesen öltött szerzetesi ruhát, huszonkét évesen pedig már örökfogadalmat tett. Szerzetesi nevének a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett Mária Ambrózia nevet választotta. 1950-ben a szerzetesrendeket az állam feloszlatta. Ambrózia nővér ápolónőként dolgozott, az újpesti rendelőintézetben munkája elismeréseképpen főnővérré léptették elő, s 46 év után onnan ment nyugdíjba. Szerzetesi elhivatottságát a szocialista rendszerben is büszkén vállalta, az üldözött apácákat felkarolta. A rendszerváltoztatás után a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend visszakapta a Batthyány téri épületét, amelyben idősotthon működött. Az idős, beteg nővérekből álló rend magyarországi tartományfőnöke Ambrózia nővér lett, aki Kozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködését kérte az intézmény által betöltött feladat ellátásához. 
Ambrózia nővért kilencvenedik születésnapján írásban köszöntötte Erdő Péter bíboros, Orbán Viktor miniszterelnök, Ferenc pápa pedig apostoli áldását tanúsító oklevelet küldött neki. A nővér 2017. december 26-án, a Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri épületében hunyt el.

Az Ambrózia-díj
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen, szervezeten belül végzett, kiemelkedő munka elismerésére alapította 2018-ban a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend volt tartományfőnökéről elnevezett Ambrózia-díjat. A kitüntetést a Szeretetszolgálat a Szociális munka napjához kapcsolódóan adja át olyan munkatársaknak és önkénteseknek, akik áldozatkész munkájukkal az egész máltai közösség számára példaképek lehetnek.
Az Ambrózia-díj plakettjén egy szerzetesnővér sziluettje látható, amint letérdelve az elesett emberekhez magához öleli a rászorulókat. A kitüntetés grafikáját Póth Rebeka tervezőgrafikus készítette.

A 2023-as kitüntetettek és méltatásuk

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bánkutiné Tószegi Mónika, a csökölyi Jelenlét Pont vezetője

A pécsi születésű Bánkutiné Tószegi Mónika 2011 augusztusában csatlakozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz mint a Gyerekesély Program munkatársa: akkor a Mozgó Játszótér buszával járta a Sellyei járás falvait. A kezdetektől megtalálta a közös hangot a rábízottakkal, valódi kíváncsisággal és őszinte elfogadással fordult minden gyerekhez és családhoz, a biztonság és a megértettség élményét adva nekik ezzel. 2013-ban a hiricsi közösségi ház vezetőjeként folytatta szolgálatát, 2021-től pedig a Felzárkózó Települések program keretében a csökölyi Jelenlét Pontot irányítja. Kivételes érzékenységgel veszi észre a felmerülő nehézségeket, habozás nélkül és békéltető kedvességgel segít.

Bánkutiné Tószegi Mónika a Szeretetszolgálat vészhelyzetkezelési munkacsoportjának is tagja. 2013-ban a dunai árvíz okozta károk elhárítását segítette, 2015-ben azon önkéntesek egyike volt, akik mintegy 15 helyszínen láttak el szolgálatot a menekültellátásban, 2022-ben pedig az ukrajnai háború elől elmenekülők megsegítésében vállalt részt. Kiegyensúlyozott személyiségének, egyedi humorának és együttműködő hozzáállásának köszönhetően bizalommal fordulnak hozzá mind a rászoruló emberek, mind a máltai munkatársak: Bánkutiné Tószegi Mónika ugyanis minden tekintetben csapatjátékos.

Bendi-Varga Erika, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régióközpontjának regionális intézményi szakreferense 

Bendi-Varga Erika 2004 óta máltai munkatárs, akinek kulcsszerepe van a fogyatékossággal élő emberek szakszerű ellátásában, annak folyamatos fejlesztésében. Szociálpedagógusként diplomázott, később személyi segítői, támogató szolgálat vezetői és intézményvezetői képesítést is szerzett. A Szeretetszolgálat Kapuvári Támogató Szolgálatánál kezdett dolgozni, majd annak vezetője lett, emellett megszervezte a helyi jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, és az ellátásba személyesen is bekapcsolódott. A gyermekével otthon töltött idő után a csornai Gondviselés Háza Fogyatékos Személyek Napközi Otthona és Sorstárs Támogató Szolgálat intézményvezetője lett, 2019 júliusától az újonnan létrehozott integrált intézményt irányította. 2022 nyarán a régió alapszolgáltatási munkaközösségének vezetője, 2023-ban regionális intézményi szakreferens és a Máltai Szeretetszolgálat fogyatékos személyek részére nyújtott alapszolgáltatások országos munkaközösségének vezetője lett. Bendi-Varga Erika vezetői feladatai mellett mindig részt vállalt a fogyatékos emberekkel való közvetlen munkában. Máltai munkássága kezdetétől önkéntes is, rengeteget tesz a közösség erősítéséért. Mindig odafigyel arra, hogy a szolgálat a lehető legjobb válaszokat adja a fogyatékossággal élő emberek szükségleteire, és hogy a sérült hozzátartozóról gondoskodó családok is segítséget kapjanak. Minden tevékenysége, szava, gesztusa azt közvetíti, hogy a fogyatékos ember élete érték, amelyet gondozni, óvni kell. Bendi-Varga Erika felelősségteljes, előzékeny és lelkiismeretes ember, támogatására, jóindulatára, szakmai iránymutatására mindig lehet számítani.

Gombárné Frank Erika Anna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci Idősek Otthona vezető ápolója

Miskolcon született Gombárné Frank Erika, aki több mint húsz éve támasza az idős embereknek. A miskolci Egészségügyi Szakiskolában végzett általános ápoló asszisztensként. Ezután csecsemő- és gyermekgondozónak tanult, majd tizenhárom évig bölcsődében dolgozott. 2000 márciusában a Máltai Szeretetszolgálat miskolci Idősek Otthona munkatársa lett, munka mellett szerzett felnőtt szakápolói képesítést. 2011 óta az intézmény főnővére, idén januártól intézményvezető-helyettese is.
Gombárné Frank Erikának nem csak a munkájára, de minden tevékenységére a teljes odaadás és a megoldáskereső hozzáállás jellemző. Melegszívű és érzékeny ember, vidám természete az időseket is a kollégákat is jókedvre deríti. Mindig szakít időt arra, hogy együtt sírjon vagy nevessen azzal, aki megosztja vele ügyes-bajos dolgait, legyen szó akár munkatársról, akár az otthonban élő emberekről. Barátságos és nyitott, így különösen jó kapcsolatot ápol a hozzátartozókkal. Mindennapi munkája mellett elkötelezett önkéntes is, Beregsurányban is minden erejével segítette a menekülő családokat. Két felnőtt fia és három unokája van, akikről szintén teljes szívvel gondoskodik, és mindig nagy örömmel mesél.

Horváthné Ács Aletta, a zalakomári Jelenlét Pont vezetője

Horváthné Ács Aletta 1993-ban született, s már a pályaválasztásában is az elesettek segítése iránti fogékonysága vezette. A Kaposvári Egyetemen, később az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szerzett diplomát, okleveles gyógypedagógus és pszichopedagógus lett. Horváthné Ács Aletta 2020 június elsejétől a Zalakomári Jelenlét Pont vezetője. Kétgyermekes édesanya, második gyermeke idén tavasszal született, és az érkezése után néhány héttel már az újszülöttel a karján fogadta a Jelenlét Ponton az oda betérő falubelieket. Kicsit mindenkinek a barátja, édesanyja: a gyerekeket játékkal és derűvel várja, munkatársai személyes ügyekkel is fordulhatnak hozzá. Nyitottsága, gondos figyelme nyomán a zalakomári Árpád utca pezsgő, egymásnak segítő közösséggé formálódott.  Horváthné Ács Aletta naprakész szakmai tudásával, illetve kreativitásával és bátorító lelkületével is lendületet ad a közösségnek – legyen szó akár nyári egyetemen való részvételről, egy nehéz sorban élő fiú támogatásáról, hogy óvodai dajkai képesítést szerezzen, egy kerti faház építéséről egy életveszélyes lakókocsiban élő idős asszony számára, egy gyermekrajz-rekordkísérletről, vagy akár a zalakomári Jelenlét Pont Facebook-oldalának igényes kezeléséről. Horváthné Ács Aletta kezdeményező szeretete, a hátrányos helyzetű családokkal való együttműködése és önzetlen hozzáállása példaértékű.

Kurucz Szilárdné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza Budapesti Hajléktalanok Átmeneti Szállása és 24 órás Egészségügyi Centrum főnővére, vezető ápolója

Kurucz Szilárdné Krisztina mérvadó személyisége a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan embereket ellátó egészségügyi szolgálatának. Ő a budapesti 24 órás Egészségügyi Centrum és a mellette működő lábadozó főnővére, vezető ápolója. Felsőfokú egészségügyi végzettséget és több kapcsolódó szakképzettséget szerzett, szakmai tapasztalatának elképesztő tárházát többek között kórházban, műtősnőként, illetve a honvédségi tűzszerészetnél végzett munkája során gyarapította. Kurucz Szilárdné 2017 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Kiemelkedő szakmai színvonalon, egyszersmind a teljes emberhez odaforduló személyességgel dolgozik nap mint nap. A törődés, amit a hajléktalan emberek iránt tanúsít, messze túlmutat az egészségügyi ellátás keretein. Feltétel nélküli együttérzéssel fordul feléjük, panaszaikat a maguk összetettségében szemléli, türelemmel és jó szívvel keresi a legmegfelelőbb megoldásokat. Mindig naprakész a lábadozóban fekvő emberek állapotával kapcsolatban, mindent megtesz, hogy hozzájussanak a szükséges szakorvosi ellátáshoz, kórházi kezeléshez. Sok erőt fektet az új kollégák betanításába és az egyetemisták elsősegély-oktatásába; szakemberhiány idején kisegít más, hasonló profilú intézményekben is. Két gyermek édesanyja és immár háromszoros, teljes szívvel szerető nagymama is. Nagyon szeret kertészkedni – bár alig jut rá ideje, mert minden szabad percét az unokáival tölti.

Minczér Krisztina, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat esztergomi Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthona ápolója

Minczér Krisztina 1970-ben született Esztergomban. Általános ápolói és pszichiátriai szakápolói végzettséget is szerzett. 1996 óta dolgozik az idősellátásban, abban az esztergomi intézményben, amelyet a Máltai Szeretetszolgálat 2017-ben vett át fenntartóként, és amelyet ma a Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthonának hívnak. Minczér Krisztina huszonhét éve kimagasló szakmai tudással és páratlan türelemmel látja el a munkáját. Nemcsak felkészültsége, hanem személyisége is ösztönzést jelent a pályakezdők vagy az új munkatársak számára: a profizmus és a határozottság mellett nem enged a toleranciából és a segítőkészségből sem. Új feladatokkal, váratlan krízisekkel, kitaposatlan utakkal vagy változó körülményekkel szembesülve is helytáll. Minden esetben a tőle telhető legtöbbet teszi egy helyzet megoldásáért, egy hozzá forduló ember megsegítéséért. Nemcsak az otthon összes lakója, hanem az intézmény vezetője és minden dolgozója számíthat rá, bátran támaszkodhatnak ismereteire, jó szándékára és lélekjelenlétére. Minczér Krisztina olyan ember, akiben bíznak és akire felnéznek a munkatársai.

Tóth Zoltán Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi Befogadás Háza szociális asszisztense

Tóth Zoltán Tamás 1987-ben született Veszprémben. 2011-ben lett a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Több mint tíz évig a Befogadás Házában segítette a támogatásért oda forduló hajléktalan embereket, emellett ő koordinálta a foglalkoztatási programot is, nap mint nap segítve az utcán élők közül is a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket. Úgy dolgozott értük, hogy velük dolgozott: a hajléktalan emberekkel együtt, személyesen és tevékenyen, egy munkatársát idézve „szó szerint nyakig a konténerben” vett részt városi lomtalanításokban, közterületi szemétszedésekben és más fizikai munkákban. Ez az eltökélt sorsközösségvállalása nagyon sokat adott ahhoz, hogy a rászorulók bizalommal legyenek iránta és a Szeretetszolgálat iránt, és hogy a lakosság szemében változzon a hajléktalan emberek megítélése. Tóth Zoltán Tamás egy éve a Veszprémben szociális bérlakásokban élő családokat segíti, és ebben a munkában is teljes mértékben képviseli azt, amit csinál. Részt vesz a családok életében, jó érzékkel ismeri föl a problémákat és azok gyökerét – ezeket fegyelmezett türelemmel, hatékonyan, együttérzéssel kezeli. Tóth Zoltán Tamás tiszta szívvel, személyválogatás nélkül, az elesettek iránti maradéktalan tisztelettel és bizalommal végzi hivatását. Vezetői és kollégái is mindenkor számíthatnak rá, nagyon sokat tesz a munkahelyi közösségért, a csapat összetartásáért.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta nem szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bedecs Béláné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régióközpontjának gazdasági ügyintézője

Bedecs Béláné, vagy ahogyan közvetlen környezete szólítja, Erzsók, Pápán született 1965-ben. 1999 júliusában érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz, akkor a Területi Központban könyvelési és munkaügyi részlegen dolgozott. Később gazdasági ügyintéző lett a győri Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthonában, ahol a fogyatékossággal élő emberek rögtön bizalmukba fogadták. Bedecs Béláné a humorával mindig felderítette a napközi ellátottjait és munkatársait. Támogató figyelmével rögtön ráérzett mások nehézségeire, és mindig a legjobbkor mondott megnyugtató, biztató vagy elismerő szavakat a körülötte lévőknek. 2018 óta a Nyugat-dunántúli Regionális Központ munkatársa, a jelentősen megnövekedett könyvelési feladatokat végzi céltudatosan és rendkívül alaposan. Huszonnégy évnyi máltai tapasztalatával, megoldást kereső hozzáállásával a könyvelői feladatokon túl is számos helyzetben volt a régió segítségére: a fogyatékossággal élő fiataloknak tartott sportnap szervezésétől egészen az ukrajnai menekültek megsegítésében való aktív részvételig mindenben lehet rá számítani. Bedecs Béláné Erzsók 2024-ben nyugdíjba vonul, de a Szeretetszolgálatnál vállalt feladatait teljes erőbedobással folytatja. Lelkiismeretes, kedves személyiségével, hűséges jelenlétével a biztonság és a meghittség légkörét teremti meg maga körül.

Kun Jánosné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi Befogadás Háza Időskorúak Otthona nyugdíjas segítője

Kun Jánosné Erzsike Tarjánban született 1953-ban. Szinte az intézmény megalakulásától kezdve, több mint két évtizeden át dolgozott takarítóként a Máltai Szeretetszolgálat pátyi Befogadás Háza Idősek Otthonában. Nemcsak az idős emberek környezetét tette rendbe, hanem a láthatatlan gondok elrendeződését is mindig segítette szerénységével, kedvességével. Jóindulatával és biztató szavaival felüdülést hozott és hoz ma is az idősek sokszor nem könnyű mindennapjaiba. Van egy tiszta, békés, mégis pezsgő szeglete a világnak, ahol jó beszélgetni, ahol mindig megkérdezik az odaülő idős embertől, hogy érzi magát, s hogy egy finom kávét, teát szívesen inna-e. A pátyi Befogadás Házában van ez a szeglet, Kávésziget a neve – ez a kicsi, életteli közösségi tér Kun Jánosné igényes munkáját és törődését dicséri. Körültekintő figyelmének köszönhető, hogy a Kávésziget az otthonban lakók legkedvesebb találkozási pontjává vált. Kun Jánosné Erzsike jelenleg nyugdíjas segítőként végzi szolgálatát. Csendes, nyugodt természetével és ragaszkodó gondoskodásával biztos támaszává vált az idős embereknek, az általa teremtett szeretetteljes légkörben mindenki új erőt meríthet a mindennapokhoz.

Ördögh János, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegedi Gondviselés Háza Hajléktalanellátó Központ karbantartója

Ördögh János Szegeden született 1955. augusztus 24-én. Sokáig biztonsági őrként dolgozott a városban. A 2010-es években a Máltai Szeretetszolgálat Nappali Melegedőjébe is biztonsági őrként érkezett, akkor még egy külső biztonságtechnikai cég alkalmazottja volt. 2018-ban lépett be a Szeretetszolgálat munkatársi csapatába. Kezdetben a krízisautón vállalt szolgálatot, majd a Hajléktalanellátó Központ gondnokaként intézményi dolgozó lett. Ördögh János a nagybetűs Karbantartó, aki nemcsak a tárgyi környezet, az infrastruktúra állapotára, hanem a közösség és az egyes emberek lelki „berendezésének” épségére is odafigyel. Munkatársaival és az ellátottakkal is közvetlen, mindig van néhány jó szava a betegekhez, a melegedőbe betérő hajléktalan emberekhez, a játszótéri gyerekekhez. Szolgálatát szakszerűen, leleményesen és igaz emberséggel végzi, nyugdíj mellett is teljes odaadással tevékenykedik. Szerteágazó napi munkája mellett, az ő irányításával hozták létre a betegek közösen az Egészségügyi Centrum konyhakertjét. Ördögh János pozitív természete, megbízhatósága nyugalmat és biztonságot ad a hozzá fordulóknak.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta önkéntesként:

Fekete Szabolcs atya, a Keceli Önkéntescsoport lelkivezetője

Fekete Szabolcs atya esperes, kanonok, keceli plébános János evangéliumából választotta papi jelmondatát: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” Fekete Szabolcsot a kalocsa-kecskeméti érsek 2002-ben szentelte áldozópappá. Műveltsége széleskörű: közgazdasági, jogi és hittudományi diplomát is szerzett, több élő és holt nyelvben jártas. 2005-től a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseki Bírósága első és másodfokú főszentszékének bírója is. A Máltai Szeretetszolgálat közösségéhez 2016 áprilisában csatlakozott, ekkor szülővárosában, Baján volt plébános, és ő volt a Szeretetszolgálat Bajai Csoportjának lelkivezetője is. Áthelyezése után 2020 májusában a keceli Szentháromság templom plébánosa lett, azóta látja el a keceli máltai csoport lelkivezetői feladatait is. Fekete Szabolcs atya igazi pásztor: szolgálatával nemcsak építi, hanem támogatja és óvja is a közösségeket. Szentbeszédeiben nemcsak magyarázatokat, példákat és bátorítást, hanem mindig újabb ismereteket is átad a hívőknek. Vallja, hogy az egyház és minden emberi közösség legragyogóbb arca az, amikor az elesetteken segít. Törekszik a világi szervezetekkel és intézményekkel együttműködve is szolgálni a rábízottak javát – mindenkor szeretettel, hittel, szolidaritással.

Fülöp Bertalanné, Az Abasári Önkéntescsoport vezetője

Fülöp Bertalanné Marika 1951. június 24-én született Abasáron. Egészségügyi végzettsége, az idős emberek iránti figyelme, empátiája és állhatatossága révén csaknem három évtizedig dolgozott szociális területen: az idősek nappali ellátását vezette szülővárosában. Lelkesen és hatékonyan buzdít másokat is a segítségnyújtásra, ennek elismeréseként Kiváló Véradószervező címet is kapott 1998-ban. Ugyanebben az évben csatlakozott önkéntesként a Máltai Szeretetszolgálathoz, ahová keresztény hite és törődő lelkülete vezette. Az Abasári Csoport 2008-as újjászervezésétől Fülöp Bertalanné irányítja az önkéntesek munkáját a településen. Az ő vezetésével végzik meghatározó szolgálatukat az adományok gyűjtése, közvetítése terén, és sok közösségi programot is szerveznek az abasári idősek és rászoruló családok támogatására. Évtizedes hagyománya van a „Legyen mindenkinek meleg étel az ünnepi asztalán” elnevezésű akciójuknak, mely során a csoport tagjai 50-100 rászoruló, magányos idős embernek főznek és szállítanak meleg vacsorát karácsonykor. Fülöp Bertalanné a csoporttagok felé is odaadó figyelemmel fordul, testvéri közösséget teremt. A csoport hitéletének gazdagítására fáradhatatlanul szervez lelki programokat, zarándoklatokat. Olyan ember, aki nem csak a rászorulók, hanem a vele szolgálók szükségét, küzdelmeit, örömeit is számon tartja.

Horváth István, a Komáromi Önkéntescsoport vezetője

A csupaszív tanító – ezt a címet adta egy 2014-es cikknek a Komárom-Esztergom megyei hírportál szerkesztője. A portré Horváth Istvánról, a Máltai Szeretetszolgálat Komáromi Csoportjának alapító tagjáról és a helyi Móra Ferenc Általános Iskola és Speciális Készségfejlesztő Szakiskola faipari technikus-szakoktatójáról szólt, aki abban az évben kapott Németh László-díjat. Ekkor már több mint húsz éve szolgálta a várost pedagógusként és karitatív tevékenységet végző önkéntesként. Nyugdíjba vonulásáig tanította asztalosmesterségre a speciális nevelési igényű gyermekeket, akiket heti rendszerességgel focizni is elvitt, szabadidős programokat szervezett számukra, és ha valami elromlott, ezermester módra maga fogott a javításba. Horváth István Szentgotthárdon született 1952-ben. 1991 óta önkéntese, majd 1993-tól tagja a Szeretetszolgálat Komáromi Csoportjának, amelyet 1998 és 2005 között ő irányított, ám akkor egészségügyi állapota miatt nem tudta tovább vállalni ezt a szerepet. 2018-ban a tagság ismét csoportvezetővé választotta. Horváth István alázattal és szelíd jóindulattal fordul a rászorulók és a munkatársak felé. Jelenléte buzdításul hat mások számára, önzetlenül és örömmel tevékenykedik minden szerepében. Személyiségéből derű és nyugalom árad, szolgálata a Máltai szellemiség tettekre fordítása – amiből mindannyian sokat meríthetünk és tanulhatunk.

Vukov István, a Tököli Önkéntescsoport önkéntese 

1990 óta tagja a máltai közösségnek Vukov István, aki szülővárosában, Tökölön lett a helyi máltai csoport alapítója és mindmáig aktív önkéntese. Több cikluson keresztül a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetőhelyettese is volt. Vegyészmérnök, környezetmérnök. Négy gyermek édesapja. Feleségével, Sávoly Eszterrel harminc éve táboroztatnak rászoruló fiatalokat Tihanyban. Az azóta felnőtt táborozók közül többen már a saját gyermekeiket viszik hozzájuk. Az „öreg” táborozók egyike így beszélt a tihanyi nyaralásokról: „Ez a tábor semmi máshoz nem hasonlítható esemény volt az életemben. Ahogy véget ért az egyik, már azt kérdezgettük, mikor kezdődik a következő. Amikor felső korhatárt húztak, aggódva számoltuk, mi vajon beférünk-e még. A szeretet, amit a táborvezető házaspártól, Vukovné Sávoly Esztertől és Vukov Istvántól kaptam, főszerepet játszott abban, hogy az legyek, aki vagyok.” Vukov István a fogyatékossággal élő embereknek nappali ellátást nyújtó tököli máltai napközi elindításában szó szerint a két kezével vett részt: ő vezette az átépítési munkálatokat, az intézmény működtetésében pedig oroszlánrészt vállal. A közösségi és a lelki programok tevékeny résztvevője. Olyan ember, akire minden körülmények között lehet számítani.

Tamás Józsefné, a Soproni Önkéntescsoport önkéntese. Távollétében nevében a kitüntetést Szalay Ferenc régióvezető vette át.

Tamás Józsefné Mária Parádon született 1944-ben. Hitoktatóként végzett. Tanított, és dolgozott postahivatalban is. 1993-ban néhány hétig saját édesanyját látogatta a kórházban, ahol észrevette: a betegtársak közül sokakhoz nem jár senki. Nekik is vitt tehát csomagot, és segítette őket az intézendő ügyeikben – így vált önkéntes beteglátogatóvá. Ez vezette el őt a Máltai Szeretetszolgálat akkor alakuló Soproni Csoportjához, amelynek több mint három évtizede tagja, és amelyet évekig vezetett is. Tamás Józsefné nagy horderejű és kiterjedt önkéntes szolgálata az egész csoport iránytűje és erőforrása is egyben. Rendkívüli tehetsége és fáradhatatlan szorgalma, odaadása és megbocsátó szeretete ma is könnyebbé teszi a Sopronban élő elesett emberek életét. Csak néhány példa a több tucat szolgálatból, amely az elmúlt harminc évben általa bontakozott ki: kórházi betegápolás, kórházi igeliturgia-szolgálat, anyák napi ünnepség a csecsemőosztályon, baba-mama csoport, zarándoklatszervezés, zarándokcsoportok fogadása, takarókötés betegeknek, gyógyászati segédeszköz-kölcsönzés, játszóház fogyatékossággal élő gyermekeknek, elhagyott sírok gondozása, poliphorgolás koraszülötteknek, élő kapcsolat ápolása a passaui és bayreuthi testvércsoportokkal. Tamás Józsefné Máriát Sopron város önkormányzata 2010-ben Humanitás díjjal tüntette ki. Három gyermeke, tizenegy unokája és két dédunokája van. Az őt jól ismerők az mondják róla: minden tettének mérlege az élő lelkiismerete

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta intézményvezető munkakörben dolgozó munkatársként:

Kátayné Gáti Melinda, a pátyi Máltai Családok Háza Integrált Intézmény intézményvezető-helyettese, ezen belül a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetője

Kátayné Gáti Melinda a romániai Szatmár megyei Alsószoporról származik. 2011-ben családgondozóként kezdett dolgozni a Máltai Szeretetszolgálatnál, és immár ötödik éve a Családok Háza Integrált Intézmény Család- és Gyermekjóléti Szolgálatának szakmai vezetője. Megismeri és szívén viseli a rábízott családok élethelyzetét, történetét, és minden helyzetben együttérzéssel, következetességgel fordul feléjük. A gyerekek érdekében elvárja a szülőktől, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, ugyanakkor önmagával szemben is a legmagasabb elvárásokat támasztja. Kátayné Gáti Melinda minden feladatát szívvel-lélekkel végzi, és fáradtan is rámosolyog a hozzá fordulókra. Munkáját nagy becsben tartja a település is: Páty városvezetése gyakran kér tanácsot tőle szociális kérdésekben. Ebben az önkormányzati ciklusban a szociális bizottság külsős tagjának is felkérték. Szakmai vezetőként minden segítséget megad munkatársainak a betanuláshoz, a fejlődéshez és a problémák megoldásához. Egyenes, határozott, ugyanakkor szeretetteljes és nyitott jelleme miatt mindenki szívesen kér tőle útmutatást, még a volt kollégák is gyakran keresik akár szakmai, akár személyes örömeikkel, nehézségeikkel. Kátayné Gáti Melinda szolgálatának legfontosabb ismertetőjegye a Jóistenbe vetett bizalma, amellyel már azokat az embereket is észrevétlenül erősíti, akik csupán néhány szót váltanak vele.

Kovács Hajnalka, a devecseri Biztos Kezdet Gyerekház vezetője

Kovács Hajnalka 1968-ban született Devecserben. Az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán és a Műszaki Egyetem pedagógiai karán tanult, óvodapedagógusi és közoktatási vezetői diplomát szerzett. 2005-től tagja, majd 2016 óta vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Káptalanfai Csoportjának. Állhatatos, ötletgazdag és tettrekész jelenlétével egyre élettelibbé válik általa a csoport és a település közössége is. 2013-ban Kovács Hajnalka a Máltai Szeretetszolgálat munkatársi közösségéhez is csatlakozott mint a devecseri Biztos Kezdet Gyerekház vezetője. Nagy szakmai tudással és az új kihívás iránti lelkesedéssel vette kézbe az intézmény irányítását. Kiemelkedő színvonalú munkája mellett az elmúlt évtizedben összetartó, lelkes közösséget is kovácsolt. Igazi csapatot, amely fölismeri a devecseri kisgyermekes családok nehézségeit és előremutató megoldásokhoz segíti hozzá az érintetteket. Igazi csapatot, amely minden hátteret és támogatást megad a három év alatti kisgyermekek fejlesztéséhez, ellátásához. Igazi csapatot, amely kitartóan támogatja a fiatalok életének egészséges kibontakozását, az édesanyák és a családok egyensúlyát. Munkabírása, közösségszeretete, pedagógiai érzéke és szakmai tapasztalata kulcselemei annak, hogy a Somló-környéki Biztos Kezdet Gyerekházak szakmai célkitűzései megvalósulhatnak, sőt folyamatosan fejlődhetnek. Kovács Hajnalka olyan ember, aki szavaival, döntéseivel, cselekedeteivel munkaidőben és azon kívül is minden percben máltai küldetést teljesít.

Magyar Gabriella, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tarpai Gondviselés Háza Kikelet Otthon intézményvezetője

„Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hanem hogy segítsünk nekik azt tenni, amit szeretnének.” A hozzásegítésnek, a kísérésnek ez az alázata jellemzi Magyar Gabriella munkáját, aki a Máltai Szeretetszolgálat tarpai Kikelet Otthonának vezetője. Magyar Gabriella 1970-ben született. A fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolában, majd a Nyíregyházi Egyetemen tanult. 1995 októberében a középsúlyos értelmi fogyatékos embereket ellátó tarpai otthon dolgozója lett. 2009-től ő az intézmény vezetője, 2021. június elsejétől már mint a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Magyar Gabriellát jószívűség, odaadás és elnyűhetetlen segítőkészség jellemzi. Olyan vezető, akit inkább „lebeszélni”, mintsem „rábeszélni” kell, és olyan ember, aki „gyors a hallásra”, vagyis valóban és késedelem nélkül foglalkozik a különböző gondokkal, amikkel találkozik. Magyar Gabriella intézményi munkája mellett Tarpán önkormányzati képviselő, és aktív tagja a helyi gyülekezetnek is. Bekapcsolódik a menekülteket segítő feladatokba az intézményben és Beregsurányban is, és állandó támasza a helyi Jelenlét Pont csapatának. Magyar Gabriella két és fél éve máltai munkatársunk: ez idő alatt nem volt egyetlen olyan feladat sem, amely mellé ne állt volna teljes mértékben oda.

Németh Julianna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona intézményvezetője

Németh Julianna 1965-ben született Szekszárdon. 1983-ban szerzett általános ápoló és asszisztens végzettséget, majd házi gondozóként dolgozott. 1993-tól a tengelici önkormányzati otthonban lett foglalkoztató nővér, egy év múlva már a vezető ápolói, majd az általános szakmai helyettesi feladatokat is ellátta. 2011-től a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmény szekszárdi Palánki Idősek Otthona megbízott vezetője volt, 2016-tól a sárpilisi idősotthont is ő irányította. Az intézmény 2021 júliusában került a Máltai Szeretetszolgálat fenntartásába Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona néven – Németh Julianna ekkor lett máltai munkatárs, továbbra is az intézmény vezetőjeként. Mindig elsődleges felelősségének tekintette a családias, meghitt légkör fenntartását, az idős emberek méltóságának őrzését. Németh Julianna több évtizede szilárd szakmai alapokon, de az emberi törékenységhez szükséges alázattal és rugalmassággal szolgálja a rábízottakat. Idén szeptemberben nyugdíjba ment, ám tovább folytatja munkáját mint vezetőhelyettes, tudásával és sokrétű tapasztalatával támogatva utódját. Németh Julianna elhivatottsága nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szekszárdi idősotthonnak az állami fenntartótól a máltai kötelékbe kerülése minél zökkenőmentesebb legyen. Pályája során sokadszor vállalt oroszlánrészt egy intézmény átszervezésének, összevonásának lebonyolításában, ám ezt a tevékenységét kevésszer ismerték fel vagy ismerték el korábban. Most a Máltai Szeretetszolgálaté a megtiszteltetés, hogy e teljesítményért köszönetet mondjon az Ambrózia-díjjal.

Oláhné Váradi Emese, az ózdi „Csakazértis” Tanoda vezetője

Oláhné Váradi Emese Ózdon született 1987-ben. Szociális asszisztens végzettséget szerzett, jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem harmadéves szociálpedagógia szakos hallgatója. Két fiú édesanyja. 2017-ben lett a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, ettől az évtől az ózdi „Csakazértis” Tanodát vezeti. Oláhné Váradi Emese mindennapi szolgálatának alapja az a meggyőződése, hogy „amit adunk, azt kapjuk vissza, és kemény munkával és tanulással minden megvalósítható”. Folyamatosan elérhető, megközelíthető, és a gyerekek bizalommal fordulnak hozzá, felnéznek rá, példaként tekintenek sikereire. A szülőkkel való kapcsolata is élő, gördülékeny, nagy nyitottsággal működik együtt velük. Mindig kész a munkája mellett is plusz erőfeszítéseket tenni a hozzá fordulókért, minden alkalmat megragad arra, hogy bővítse mások lehetőségeit, és elsősorban a családok előbbre jutását tartja szem előtt. Mindent megtesz, hogy a gyerekek képességei kibontakozhassanak, iskolai eredményeik javuljanak, az életben helytálljanak. Munkájának eredményességét jól jelzi a tanodás gyerekek növekvő továbbtanulási aránya. Oláhné Váradi Emese higgadt, harmonikus és hiteles személyisége biztos pontot jelent az általa mentorált gyerekek és családjuk számára.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját posztumusz kapta:

Kőszegi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi Szolgáló Szeretet Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének segítő munkatársa

Kőszegi László a pécsi Szolgáló Szeretet Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének szociális gondozó munkatársa volt. 2012-ben érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz. Több mint tíz éven át szolgálta hajléktalan embertársait. Hétről hétre zsíroskenyeret kent, teát főzött, éjjeli műszakban ügyelt a szállón lakókra. Markáns megjelenése tekintélyt kölcsönzött neki: határozott fellépése egy-egy nehezebb esetben nagyon hasznosnak bizonyult. De ugyanilyen határozottan lépett oda akkor is, ha valakinek támaszra volt szüksége. Soha senki nem érezhetett hátrányaiból származó különbséget, ha segítséget kért tőle: Kőszegi László azonosnak tekintette magát a hozzá fordulókkal. Szerény életet élt, de szüntelenül kereste a munkát és minden lehetőséget megragadott, hogy családját támogatni tudja. Fesztelen, egyszerű, őszinte jelenléte a munkatársak számára is otthonosságot jelentett. 2023. október elsején Kőszegi László tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála mély sebet hagyott családja, barátai és munkatársai lelkében. Megrendülésünknek is időt engedve, mégis arra figyelünk most, hogy Kőszegi Lászlóval együtt dolgozni, egy közösséghez tartozni ajándék volt. A posztumusz Ambrózia-díjjal munkatársunk és barátunk egész életéért, szolgálatáért hálát adunk. A díjat gyermeke, Jázmin vette át.

Honnan és hogyan indult a színészi, énekesi pályafutása? Mi volt az első olyan meghatározó élmény az életében, ami belső meggyőződésévé tette, hogy erre az útra kell lépnie?

A ’90-es évek közepén egy kisvárdai szerveződés, a Doktorock indított el ezen az úton. Ez kezdetben egy városi bohém zenekar volt, amelyet orvosok alkottak. Amikor tagja lettem, akkor kezdtek el nyitni a városi értelmiség felé, hogy együtt csináljanak színházat. Itt éltem át először a művészi munka katarzisát. Az első produkció alkalmával már tudtam, hogy ezen a pályán a helyem.

Melyek voltak a meghatározó mérföldkövek a színészi, musical- és operettszínészi karrierjében? Mennyire volt ez az út tudatos, és mennyire jutott benne szerep véletleneknek, szerencsés találkozásoknak?

Mindig is tudtam, hogy a szakmát a legmagasabb színvonalon szeretném űzni, s hogy ehhez a legjobb mesterekre van szükségem. 

Tanodásként kezdtem Pesten, de a vágyott cél mindig is a Színház- és Filmművészeti Egyetem négyévente induló operett-musical szakja volt. Tudatosan készültem rá, és 2001-ben Kerényi Imre fel is vett az osztályába. Utána minden sorsszerűen jött. Hatalmas szenvedély és tudásvágy fűtött: a szakmában mindent meg akartam tapasztalni, mindenbe bele szerettem volna kóstolni. Imádtam vidéken játszani, rendezni, majd visszatérni a fővárosba és magamat mint zenés és prózai színészt is kipróbálni. Épp ez a tudatosság eredményezte azt is, hogy a 2005-ös színművészetis diploma után, 2020-ban színháztudományi szakon is diplomáztam, majd 2021-ben művészeti ösztöndíjat kaptam az Akadémián, s idén felvételt nyertem az SZFE zenés színház-, operarendező nappali szakára.

Kik voltak a mentorai, akik sokat formáltak a személyiségén, tudásán, világnézetén? 

Szerencsésnek tartom magam, mert olyan mentoraim voltak, mint Miklós Tibor, aki megismertette velem a zenés műfajt; Kerényi Imre, aki mindezt elmélyítette bennem; Kelemen Csaba barátom, aki teret hagyott a fiatal kereséseimnek, és atyaian egyengetett az utamon; Nagy Viktor, aki a zenés műfajban mindenre kiterjedő figyelmet és precizitást tanított és tanít nekem, valamint Kiss-B. Atilla, aki nemcsak a hangi fejlődésemet segítette, hanem a mai napig – megtisztelő módon – bízik a kvalitásaimban.

Mi volt az első szerepe, hogyan élte meg azt? Mivel gazdagodott a kezdetek óta a művészi eszköztára?

Az első igazán nagy szerepem A vörös malomban a Magister karaktere, amit idén újra alkalmam volt eljátszani, sőt, a darabot is én rendeztem. Akkor még bizonyítási vágy égett bennem, figyeltem az előttem járó kollégákra, és fontos volt, hogy megfeleljek az általuk kialakított képzetnek. Most, 20 évvel később már a saját hangomat megtalálva, önmagamból építkezve álltam bele ebbe a szerepbe. Tudom, mit szeretnék, és azt hogyan tudom előhozni. Sokat tanultam, sokat tapasztaltam – ahogy a szakmában, úgy privát emberként is. Foglalkoztat, hogy merre tart a kultúra s benne merre tart az ember, és hogy mi, művészek képesek vagyunk-e formálni a kultúrát, cél-e ez egyáltalán, vagy csak pillanatokat adunk a mindennapok megszokott elemeit átfényesítve. Ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat a munkáim, szerepformálásaim közben is, de férjként és édesapaként is. Nem ismerek félgőzt. 

Aktívan, tettre készen, gondolatokkal és érzelmekkel telve vagyok jelen minden pillanatban, és a mottóm, hogy az életet és a színházat is „csinálni” kell.

Játszik musicalekben, operettben, zenés és prózai darabokban egyaránt. Melyik műfaj áll közelebb a szívéhez? 

A legtöbb szakirodalomban valamilyen formában elhangzik az a mondat, hogy ahol a szöveg kudarcot vall, ahová az már nem képes behatolni, tartalmat kifejezni, ott belép a zene. Gondoljunk csak bele, életünk legfontosabb pillanataihoz is mindig zene kötődik! Altatót éneklünk gyermekünknek, énekkel kísérjük elvesztett szeretteinket utolsó útjukra, de zenével kísérjük életünk párját is az oltárhoz. A zene mindig valami pluszt idéz meg, valami kimondhatatlant szólít meg bennünk. Hogy Nietzschét idézzem: „Zene nélkül tévedés lenne az élet!” Én úgy gondolom, hogy a zene képes minket valami világon túli erőhöz kötni. Kevés a jókor eltalált szó, s azok leginkább csak felismerést adnak, gondolatokat, kiutat mutatnak, megoldást az adott élethelyzetre. De a zene képes arra, hogy akár csak egy pillanatra is, de kiröpítsen minket a világiságból, és valamiféle hittel eltöltve legitimálja életünk igazságát. 

Úgy gondolom, hogy ha csak egy pillanatra is érezzük a transzcendencia erejét, egész életünket hozzá tudjuk kapcsolni abban az egy momentumban az „istenihez”. 

S ehhez kapcsolódik az „együtt” fogalma is a fejemben. A zene voltaképp közös cselekvés, még akkor is, ha a másik személy nincs fizikailag jelen. Mindig valaki ébreszti bennünk a zenét, valakihez szól, valakire gondolunk, valakinek íródik. Egy közös élmény, amiből következik az „együttérzés” képessége. Ha valamire pedig szükség van a mai világban, az ez az érzet. Ez az első kapaszkodó a jövő felé, amit a gyerekeimnek kívánok. 

Voltak olyan darabok az életében, amelyek sokkal jobban megérintették, mint addigi szerepei? Van kedvenc darabja?

Hosszú ideig mindig volt egy kedvenc darabom. Mára ez megváltozott. Minden karakteren, minden történeten sokat gondolkodom és dolgozok, s ezek mindig valami újat hoznak ki belőlem. Valahogy mindig az aktuális karakter a „kedvenc” arra a két hónapra. Mindig bizonyos távolságból indítok, egy értelmezői attitűdből, s egyre jobban közeledek a karakterhez a próbák során. A szövegből történelmi ismereteket szedek össze, de mindent, ami a karakter megformáláshoz kell, azt magamból ásom ki. 

Többször lépett fel külföldön, Németországban, Franciaországban is. Mennyire más ott készülni, előadni, mint itthon? 

A jó színészi játékon túl nagyon sok munkám van abban, sok tréning kellett ahhoz, hogy akcentus nélkül tudjak játszani. Essenben nem lehet megszólalni akcentusokkal terhelt németséggel, mert a néző, ha ilyet hall, képes távozni, s a producerek többé nem hívnak. Én – hála Istennek – több évadon keresztül szerepelhettem külföldön. A színházat és annak profizmusát ott nagyon komolyan veszik. A közönség – ahogy az itthoni közönség is – hálás, nyitott szívű, kíváncsi. A felkészülés nehéz, más eszköztárral dolgoznak a kinti színészek, de színpadon állni ugyanolyan – az előadás mindenhol történik magától.

Az Orfeumi játékok egy különleges kezdeményezés. Hogyan kapcsolódik ez Az Orfeum mágusa című nagyoperetthez és főhőséhez, Somossy Károlyhoz, akit ön alakít a darabban?

Somossy Károly az Operettszínház épületének megálmodója és építtetője, aki nemcsak Budapestet tanította meg mulatni, de egész Európát is. A Somossy Orfeumba jártak szórakozni a bécsi, berlini, de még a szentpétervári urak is. Az Orfeumi játékokkal Somossy Orfeumának világát idézzük meg, színházunk minden egyes szegletében kalandok és meglepetések várják a közönséget, Az Orfeum mágusa nagyoperett keretünnepségét képezve.

Milyen viszonyt alakított ki Somossy Károly „figurájával”, hogyan képzeli el őt, ami alapján életre kelti a színpadon?

Nagy megtiszteltetés és egyben nagy felelősség egy ősbemutatóban címszerepet alakítani. Somossy Károly egy érdekes, összetett ember lehetett. Néhány fénykép, dokumentum maradt csupán utána, de annál több tény, leírás, hogy mit hozott létre a századforduló Budapestjén. Alig tölti be a húszat, amikor a 1848-as szabadságharcban harcol, bajtársak halnak meg mellette, miközben reménnyel telve küzdenek a függetlenségért. Felállása az árulás és vereség utáni vérrel, könnyel teli időszakból, az alkalmazkodása lehet a kulcs a személyiségéhez. Míg mást a háború lelkileg megnyomorított, ő erőt merített ezekből a tragédiákból is, és a fővárosnak új érzületet adott. Arra buzdította az embereket, hogy merjenek újra levegőt venni és vágyaikat elfogadva könnyedebben élni és szórakozni. Az életörömöt hirdette. 

Azt hiszem, a mai világban erre újra nagy szükségünk van: hiányzik a mulatság a szó pozitív értelmében, újra meg kellene tanulnunk együtt mulatni. 

Milyen szerepálma van, és milyen megvalósítandó célokat tűzött ki maga elé a jövőre nézve?

Vannak csodálatos szerepek – Jean Valjeantól kezdve Sweeney Toddig –, amelyekben egy zenés színész lubickolhat, ha kvalitásai engedik. De elengedhetetlen, hogy új darabok is szülessenek a mai kor emberének. Más korban élünk, máshogy kell kifejeznünk magunkat. A múltbeli darabok a mi nemzedékünkre hatottak, a maiaknak az új nemzedékre kell hatniuk. Ez igaz az operettre, a musicalre és az operára is. Én már nem akarok a múlt énekese lenni – a múlt, a szüleink és nagyszüleink élete tele volt fájdalommal, veszteséggel, elnyomással, tragédiákkal. Terhes évszázadok vannak mögöttünk, ugyanakkor a „felkönnyülés” híve sem vagyok. Én a gondolkodó, egymással sorsközösséget vállaló, együttérző, morális emberben és társadalomban hiszek. Ennek a nevében írt darabokat bármikor szívesen vállalok. 

Támogatott tartalom

A növényekben gazdag étrend hozzájárul a vércukorszint és a vérnyomás, a szív- és érrendszeri problémák, az emésztést és a szemet érintő betegségek, a daganatok rizikójának csökkentéséhez. A zöldségek, gyümölcsök fogyasztására való igényt a legjobb gyerekkorban megteremteni. „A kicsikkel játékosan kell megismertetni a zöldségeket és a gyümölcsöket. A legjobb friss, nyers darabkákkal, salátákkal, turmixokkal és smoothie-val kínálni őket. 

A falatkákkal már a hozzátáplálás időszakában érdemes megismertetni a gyerekeket, és nem szabad föladni akkor sem, ha visszautasítják őket: fel lehet ajánlani nekik ugyanazt akár ötször-tízszer is.

»Üzleti tárgyalásokat« azonban soha nem szabad élelmiszerről folytatni, ne vezessük be, hogy ha a kicsi megeszi a sárgarépát vagy a spenótot, akkor nézhet utána mesét” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus. Az elveket fontos az egész családdal tisztázni, megkérni a nagyszülőket is arra, hogy a szabályokat tartsák be. 

Bevonni mindenbe 

A gyerekeket célszerű elvinni a piacra vagy a zöldségeshez, és ha valami megtetszik nekik, akár a színe, akár a formája, akár az illata miatt, azt érdemes kipróbálni. Jó ötlet már az üzletben megkérdezni tőlük, hogy miből szeretnének krémlevest vagy főzeléket, gyümölcssalátát vagy smoothie-t, hogy mit tudnának elképzelni a joghurtban. A kisebb méretű vagy bogyós gyümölcsöket a gyerekek apró méretük miatt is szerethetik, belőlük igazán könnyű mutatós keverékeket készíteni, bele lehet őket dobni cukor nélkül készülő limonádékba, müzlikbe is. Erre a célra kiváló a ribizli és a málna, a félbe vagy negyedbe vágott szőlő és eper, a bodza, az áfonya és a szeder. Rosttartalmuk magas, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban pedig rendkívül gazdagok. A bogyósok a bennük lévő flavonoidok miatt is értékesek. 
„A gyerekeket érdemes az ételkészítés folyamatába is bevonni, ha már elég nagyok, akkor pucolhatnak például zöldborsót, szeletelhetnek és reszelhetnek egyéb zöldségeket. Az alapanyagokból lehet figurákat és miniszobrokat faragni, ez is remek eszköze annak, hogy megszokják az állagukat, tapintásukat. Paradicsom, uborka és retek formázgatásával készülhet akár vicces, emberi arcra hasonlító szendvics is” – mondja Antal Emese. 

A sokszínűség és a játékosság később is fontos, az alapanyagokat praktikus mindig vegyíteni, mutatósan elkészíteni. 

Például a nagyobbaknak remek saláta állítható össze sárgarépából, céklából és almából, amit elég egy kis citromlével meglocsolni. Reszelt céklából, tejfölből és túróból pillanatok alatt ízletes túrókrém lesz.

Finomságok forrása 

A zöldségek és a gyümölcsök desszertek, finomságok formájában is bekerülhetnek a kicsik menüjébe. Készülhetnek belőlük sütemények és mártogatósok, meg is lehet őket sütni – természetesen nem bő olajban, hanem csak kicsit megspriccelve, sütőben. Ha a gyerekek gyakran ennének csipszet, akkor érdemes zöldségcsipszet készíteni nekik. Ez a nassolnivaló egészséges és könnyen elkészíthető, akár uzsonnára is csomagolható. „Az otthoni verzió azért jobb, mert garantáltan friss zöldségekből készül, a boltinál jóval kevesebb olajjal süthető meg, sózni is elég utólag. A készen vásároltak gyakran még az első kritériumot sem teljesítik: azokat gyakran rizslisztből és kukoricalisztből, burgonyalisztből, keményítőből, zöldségporokból, zsiradékból és aromákból állítják elő, sokszor még hozzáadott cukrot is tartalmaznak. A házi verzió viszont készülhet például céklából, cukkiniből és sárgarépából, amelyeket elég meghámozni és nagyon vékonyra szeletelni, majd egy tálban kevéske olívaolajjal megspriccelni. Ezt követően csak egyenletesen el kell oszlatni egy sütőpapíros tepsin, majd 200 fokon nagyjából 10 percig sütni. Ha nem elég ropogós, akkor süthető még pár percig, de vigyázni kell vele, mert könnyen megég” – mondja szakértőnk. 
Üdítőket szintén lehet házilag készíteni a gyerekeknek, de mintaként itt sem a bolti verzióra kell tekinteni. Hiába hangzik ugyanis jól, hogy egy gyümölcslé 100 százalékos, attól még sok lehet benne a cukor. 

Ezekkel akkor is óvatosan kell bánni, ha magunk facsarjuk őket, mert a cukortartalom olyankor is magas, a rosttartalom pedig nem megfelelő. 

Folyadékpótlásra az ilyen italok nem jók – folyamatos iszogatásuk a fogaknak is árt –, napi egy-két pohárnál többet nem szabad belőlük inni, és azt is inkább hígítva. A kicsik folyadékpótlását nyáron is tiszta vízzel kell megoldani. Ebben az időszakban érdemes előnyben részesíteni a magas víztartalmú zöldségeket és gyümölcsöket is, mert azok úgy járulnak hozzá a folyadékbevitelhez, hogy értékes rostokat is tartalmaznak.

Együtt nevelni 
Mikrozöldeket lehet készen venni, de akár nevelni is, közösen a gyerekekkel. A kicsik nagy örömet lelhetnek abban, hogy az icipici salátákat, minipalántákat 2-3 hetes korukig figyelhetik, aztán meg is ehetik. Ez az időtáv számukra is követhető, nem olyan, mint a klasszikus kertészkedés, ahol az eredmény lényegesen lassabb. Mikrozöldségként sokféle növény kerülhet az asztalra, ilyen például a zöldborsó, a retek, a brokkoli és a káposztafélék. Ennek a technológiának nagy előnye, hogy nem kell a szezonhoz igazítani, segítségével az év bármely szakaszában nevelgethetők növények otthon is. Fel lehet velük dobni a gyerekek salátáját és uzsonnai szendvicsét, lehet őket a főfogások díszítésére is használni.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>