Hogyan tudott Gándhí tömegeket megszólítani? – Interjú dr. Szenkovics Dezső Gándhí-kutatóval

– A kérdést úgy is fel lehetne tenni, minek köszönhető, hogy a Mahátmá ilyen Nagy Lélekké vált – bár ő ezt a „Nagy Lelket” jelentő megszólítást nagyon nem szerette.

Az első a lelki tisztaság: a gondolat tisztasága, a szó tisztasága és a cselekedet tisztasága.

Sokszor kijelentette: „Én azt mondom, amit gondolok, és azt cselekszem, amit mondok.” A második, ami szintén összefügg a hitelességével: az életére úgy tekintett, mint egy kísérletsorozatra. Amit önmagán tesztelve igaznak és jónak látott, azt próbálta kiterjeszteni a tömegek szintjére. Úgy tartotta, hogy a politika tulajdonképpen nem más, mint a vallás „meghosszabbítása”, kiterjesztése társadalmi szintre, ezért a közéletben és a hétköznapi életben is ugyanolyan következetes erkölcsi elvek szerint kell viselkedni. A diákjaimat gyakran kérem arra, gondolják végig, milyen lenne a mi kis közép-kelet-európai társadalmunk, ha ilyen morális tartású vezetőink lennének. 

– Valószínűleg jóléti társadalomban élnénk, a szó szellemi és anyagi értelmében is. Ugyanakkor ehhez le kellene győzni sok emberi késztetésünket, például hogy mindenáron élre törjünk, hogy minden érzékünket kielégítsük, megszerezzünk szükségtelen javakat is… 
– Az ő jóléti társadalma a „morális emberek” megszületésére épült volna, akik sajnos nem születtek meg. Három alapelvre próbálta ráirányítani a figyelmet: a már említett igazságra – ami számára Istent jelentette –, az erőszakmentességre (áhimszá) és az általa létrehozott fogalomra, a szatjágrahára, amelyet az igazsághoz ragaszkodás, az igazság ereje kifejezésére használt. Mivel tudott tömegeket felzárkóztatni maga mögé? Ez a három minden keleti vallásban alapérték, így mindenki számára érthető a szegényektől a gazdagokig. Végigutazta Indiát, ismerte a legkisebb falvak és a nagyvárosok problémáit is. Ráadásul húszas évei elején három éven át jogot tanult Londonban, és később is kapcsolatban maradt a nyugati kultúra képviselőivel, ismerte gondolkodásmódjukat, tehát számukra is érthetően tudott fogalmazni. 

– Kikkel állt ő szemben, kiket nem sikerült megnyernie? 
– Az angolokkal mint gyarmattartókkal, de még ez se teljesen egyértelmű: olyan bírók, akik többhavi börtön­büntetéseket szabtak ki rá, később tisztelettel nyilatkoztak róla. A hindu nacionalisták a céljával – a politikai függetlenséggel – egyetértettek, de az ő bűnének tartották, hogy nem tudta megakadályozni India szétesését.

Nehezen viselték azt is, hogy valahányszor fegyvert ragadtak az angolok vagy a muszlimok ellen, ő mindig éhségsztrájkkal kényszerítette ki a fegyverletételt. Ők ölték meg végül. 

– Az éhségsztrájkot mint politikai kényszerítő eszközt „tökélyre fejlesztette”. Szívós szervezete lehetett, hogy kibírt ennyi éhezést. Következhet ez abból, hogy sokat foglalkozott a helyes életmód keresésével. „Egészségre vezérlő kalauz” című műve állítólag az egyik legolvasottabb könyve Indián kívül. 
– A nyugati orvoslás hiányosságának tartotta, hogy gyakran csak tüneti kezelést nyújt, nem az okot szünteti meg. Az indiai gyógyító hagyomány eleve a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Gándhí nem evett húst, és a mértékletességet nagyon fontosnak tartotta. „Akkor lehet tudni, hogy nem a helyes úton járunk, ha az étkezés élvezetté válik” – írta. Az egészség helyreállítását célzó tanácsait egyébként a Covid-járvány idején is használták. 

Kép

Dr. Szenkovics Dezső

– A 20. század elejétől egyre több újságcikk, tudósítás, irodalmi alkotás jelent meg Gándhíról Magyarországon. 
– Nem telt el egy hónap úgy, hogy ne írtak volna róla 1918-tól 1950-ig. Az 1930-as 24 napos „sómenet” idején, amellyel a brit sómonopólium ellen tüntetett, napi szinten tudósítottak róla. Egy pesti újságban Gándhí-viccmelléklet is megjelent! A tudósítások hangnemére a tisztelet jellemző, persze kritikus írások is születtek, túlzó idealizmussal vádolva őt. Legismertebb Karinthy karcolata, amelyben sok mindent Gándhí szemére hány a maga vitriolos stílusában. Vele szemben ott van például Juhász Gyula dicsőítő verse, Németh László pedig drámát írt a haláláról. Kisebb színházak játszották nagy sikerrel az életéről szóló kamara-színdarabokat. Karikatúrák jelentek meg a „kis csúnya emberkéről”, akivel a világ nagyhatalmai tárgyalnak. 

– Különös keveréke ő a modernnek és a hagyománytisztelőnek. Jelképes, hogy papucsban, ágyékkötőben, vállán egy fehér lepellel vonult be a Buckingham-palotába tárgyalni. Hogyan értékelte őt Európa? 
– A békességteremtés prófétájának tekintették, ő ugyanakkor arra intette az indiaiakat, hogy ne hagyják magukat befolyásolni a nyugati civilizációtól, mert az a jézusi útról letérve a saját pusztulását készíti elő, hamarosan megszűnik.

Jézus Hegyi beszédét ugyanis a világ egyik legfontosabb útmutatásának tartotta. 

Szerteágazó a hatása rengeteg társadalmi-politikai irányzatra, környezetvédelmi, életreformer és pedagógiai mozgalomra. Csak a legismertebbek, akik eszméiből merítettek, hivatkoztak rá: Martin Luther King, Nelson Mandela, Khan Abdul Ghaffar Khan, Lech Wałęsa, az elkötelezett környezetvédő Al Gore, Steve Jobs… A fenntartható társadalom, az egészséges életmód, a jó kormányzás modern elméleteiben visszaköszönnek az ő eszméi. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. júliusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>