„Közösen fedeztük fel, mi is ez a szakma”

Számítógép mindig volt otthon náluk, már kisgyerekként látta, hogy a szülei a gépnél ülnek. Érdekelte, mire lehet használni azt. Kezdetben, mint a legtöbb gyerek, csak játszott, és videókat nézett rajta. Nagyjából tízéves volt, amikor elkezdte érdekelni a programozás. Meglátta benne a lehetőséget, hogy valami újat építsen, hozzon létre. 
„Nővérem akkoriban masszőrtanfolyamra járt, a masszázsszalonjának csináltam egy weblapot. Aztán ő nem lett masszőr, az oldal pedig nem lett éles. Lehet, jobb is így” – kezdi nevetve. 
A programozás hogyanját YouTube-videókból, teljesen autodidakta módon tanulta meg. Addig-addig próbálkozott, míg sikerült neki. Nemcsak weblapot, de egyszerű számítógépes játékokat is készített. Középiskolában már komolyan foglalkozott a programozással, miután a váci Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium diákja lett. Mint meséli, itt sok barátot szerzett, többekkel a mai napig szakmailag is együttműködnek. 

„Közösen fedeztük fel, hogy mi is ez a szakma. A tanáraink pedig a kezdetektől buzdítottak minket, hogy vegyünk részt különböző versenyeken” – mondja. 

A versenyrutint tehát már tizenévesen megszerezte. 

Amikor a mérnöki munka és a művészet találkozik

Míg egy átlagos tinédzser a témazárókat szeretné maga mögött tudni, addig János a középiskola alatt már saját vállalkozásban dolgozott, amit a sógorával indított még 2016-ban. „Ő szállodaigazgatóként dolgozott, és nagy szüksége volt mindenféle kimutatásokra arról, hogyan teljesít a hotel. Volt egy Excel-táblája rengeteg számmal.” Az óriási adathalmaz azonban már kezelhetetlenné vált. „Megoldásként létrehoztam egy webes alkalmazást (Peaqplus – a szerk.), amit a mai napig használnak szállodák” – folytatja.

Az érettségi után szabadúszó szoftverfejlesztőként dolgozott, így hallott először az EuroSkillsről, majd megismerkedett Sisák Zoltánnal, aki a felkészítőtanára lett. Többkörös válogató után tavaly májusban dőlt el, hogy ő képviselheti Magyarországot a webfejlesztők között. Másfél éven keresztül a HTTP Alapítvány irodájában zajlott a felkészülés. Mint meséli, a szeptemberi Európa-bajnokság előtt az utolsó egy-két hónapban gyakorlatilag „látástól vakulásig” készült. 

Mint mondja, a webfejlesztés nagyon tág terület: a legegyszerűbb honlapkészítéstől, például egy cég bemutatásától egészen a webes alkalmazásokig. Utóbbi áll hozzá közelebb. „Egy teljes, működő rendszert kell megtervezni, akár egy mérnöknek.” 

„Másrészről egy kicsit ahhoz is tudnám hasonlítani, mint amikor egy festő vagy egy grafikus valami szépet alkot. A kettő terület találkozása a webfejlesztés” – összegzi.

„Felrobbant” a Messenger a győzelem után 

A Szakmák Európa-bajnokságán, Gdanskban három napon át, napi hét órában folyt a munka. Egy mesterséges intelligenciával foglalkozó képzeletbeli cég weboldalával kellett foglalkozniuk. Először egy egyszerű bemutatkozó weboldal, majd egy komplex rendszer összerakása volt a feladat.  
„Éreztük a szakértőmmel, hogy jól fekszik a feladat, sikerült mindig megcsinálnom azt, amit elterveztem. Viszont volt egy kazah versenyző, aki szintén nagyon jól teljesített. Bíztunk a dobogóban, de az aranyérem azért bizonytalan volt. A verseny közben nem, de az eredményhirdetésnél nagyon izgultam. A várakozás alatt már fájt a hasam, fájt a fejem, minden bajom volt. Amikor másodikként nem az én nevemet mondták ki, megkönnyebbültem” – idézi fel. 

Kép

Fotó: MKIK

Hidvégi János nemcsak a saját szakmájában nyert aranyérmet, hanem utólag az is kiderült, hogy az Európa Legjobbja, Best in Europe díj harmadik helyezettje lett, vagyis az összes idei versenyző közül neki lett a harmadik legtöbb (783) pontja.  Magyar webfejlesztő a EuroSkills történetében még soha nem ért el ilyen magas pontszámot. (A Best in Europe kitüntetést idén a magyar informatikai rendszerüzemeltetők kapták, róluk itt olvashatnak.). 

János családjában elég messze áll mindenkitől az informatika, évekkel ezelőtt szülei még nem is értették, mit szeretne kezdeni a honlapkészítéssel. Mostanra viszont belátták, hogy jó irányba halad a pályája. Szülei és barátnője is a helyszínen szurkoltak neki. „Megkönnyezték a történteket, nagyon örültek. Barátaim is nézték itthon az élő közvetítést. Az eredményhirdetés után visszaértem a székemhez, ahol a telefonomat hagytam, és a Messenger szinte felrobbant, körülbelül negyven olvasatlan üzenet fogadott” – mondja. 

„Ez egy óriási rendezvény, életre szóló élmény. Nagyon sok tehetséges emberrel lehet találkozni, nemzetközi kapcsolatokat építeni.” 

„Ha valaki megvillantja, hogy ő a szakmájában Európa-bajnok, az az álláskeresésénél elég erős hátszelet adhat” – vélekedik. 

A mesterséges intelligenciáé a jövő?

Kíváncsiság, alkotásvágy, ezenkívül kreativitás és precizitás, mondja, amikor arról kérdezem, mitől lesz szerinte valaki jó webfejlesztő. „Én mindig valamit alkotni akartam, ami aztán magától működik. Ez egy annyira gyorsan változó szakma, hogy folyamatosan nyitottnak kell lenni az új ötletekre. Nem szabad megállni. Érdekes problémákra kell kreatív megoldásokat találni.”

János jelenleg egy banknak és egy magyar startupnak dolgozik szoftverfejlesztőként. Decemberben tölti be a 22. életévét, de már a tervei közt szerepel, hogy a nem túl távoli jövőben saját startupot indítson. Leginkább a mesterséges intelligencia (AI) érdekli: hogyan lehet mesterséges intelligenciával készülő szoftvert készíteni, vagy olyan eszközöket, amik segítik a fejlesztőket abban, hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni. 

„A mesterséges intelligenciának megvannak a veszélyei, de attól nem félek, hogy a gépek átveszik a munkákat. A történelem során sokszor hitte ezt az ember. Például amikor feltalálták a gőzgépet. Másfajta munkák lesznek, ez egészen biztos, ehhez kell alkalmazkodni és kihasználni az új helyzet előnyeit” – véli.

Az Európa-bajnok mindig olyan munkákat vállal el, amikben kihívást lát, amikből maga is tud tanulni. Lehetőségek pedig bőven vannak, ugyanis már a cégek keresik őt, hogy együtt dolgozzanak. És hogy miért ajánlaná saját szakmáját a fiatalabb generációnak? „Nem kell óriási műhely rengeteg géppel, egy laptopon keresztül bármit meg lehet valósítani, ha elég kitartóak és érdekli őket ez a szakma. Nem sok hivatás tudja ezt nyújtani” – teszi hozzá.

A 2023-as Szakmák Európa-bajnoksága további magyar érmeseivel készült interjúink itt érhetőek el.

Kimondja és eltáncolja, ami a szívét nyomja

„Őszintén, ha magamról kellene beszélnem, legelőször nem ott kezdeném el, hogy hol születtem, mert igazából nem ez számít, ki hol születik, hanem sokkal inkább az, hogy milyen emberré válik” – mondja a Habiszti – Csak azért is! című dokumentumfilm egyik első jelentében Balogh Attila. A kiskamasz roma srác érettebben gondolkozik, mint a felnőttek többsége, és érzékenyen figyeli a körülöttünk lévő világot. Szüleivel és két testvérével Budapest VIII. kerületében él, a Madách Tánc- és Színművészeti Iskola és Szakgimnázium növendéke. 

Egyik nap megéli, hogy az Orczy téren kést tartanak a torkához, letépik a nyakláncát, másik nap Kováts Gergely Csanád táncművész roma holokausztról szóló koreográfiájának főszerepét táncolja.

 
De Attila nemcsak a táncban fejezi ki magát, zenél és rappel is, belemondja a nagyvilágba, ami a szívét nyomja. Rasszizmust, kirekesztést, megaláztatást. Miért van az, hogy egy tehetséges roma gyereket nem vesznek fel az elit iskolába?

„Beszélhetnék arról, hogy milyen nehéz az életem, (…) és ahogy a fajtám bélyeges. (...) Más vagyok én, mint a többi, a boldogságom képletes” – darálja a szavakat. 

Dobray György filmje jó érzékkel ugrál főszereplőnk mindennapjai, a táncos próbaterem és az otthon között. Végigkövetjük az ifjúsági táncelőadás megszületését. Látjuk Attilát, ahogyan mesterétől tanulja az apróbb mozdulatokat, gesztusokat: hogyan lehet egy kézmozdulattal kifejezni azt, hogy csak azért is! Az utolsó körülbelül 15 percben maga az elkészült táncelőadás is a film részévé válik.
 

Attól válik igazán emberközelivé a dokumentumfilm, hogy megismerünk egy összetartó, szűkösen, de boldogan élő, a roma származására büszke családot. Látjuk őket közös ebédnél, de a bensőséges pillanataikban is: közösen lapozgatják a fényképalbumot, amikor az édesanya a bajszos, „igazi barna bőrű cigányember” nagyapa emlékét idézi fel a gyerekeknek. 

A családanya óriási szeretettel engedi, hogy szárnyaljon, de azért igyekszik terelgetni is fiát az úton. „Ne tartsunk már még ott, Attila, hogy neked feleséged lesz meg gyerekeid, előbb érettségizzél le…” – inti rendre a kamera előtt a jövőjéről, saját lakásról elmélkedő fiát. 

De nehéz feledni a „Sok jó ember van, aki nem rasszista, csak mi még kevéssel találkoztunk” mondatát is.

Az alkotók nagy szerencséje volt, hogy főszereplőnk bámulatos természetességgel kezeli a kamera közelségét. Szeret szerepelni, erre született – ez nem kérdés, de mindeközben a legőszintébb vágyait, félelmeit tárja a nézők elé. Csak remélni tudjuk, hogy pár év múlva Balogh Attilát már nagy színházak színpadain láthatjuk viszont…

Vezet-e út a börtönből a bencés rendbe?

Egy másik Attiláról szól Hajnal Gergely dokumentumfilmje, a Szabadító, amely díjmentesen nézhető meg. Lólé Attila 38 éves, 18 alkalommal ítélte el a bíróság, több mint hat évet töltött börtönben. Pálhalma, Baracska, Állampuszta börtöneit mind megjárta. Thai bokszoló, késelő, szerb háborús bűnös – sokan megfordultak mellette a zárkában.

„Fáj az a 15 év, megérzem azt a 15 év fehér foltot, (…) nem fejlődtem semmit, csak pusztítottam magam” – mondja arról az időszakról, amit a bűnözés és a kábítószer fogságában töltött. Attila a rácsok mögött találkozott a Börtöncursilló missziós kezdeményezéssel, megtért, és eldöntötte, hogy más életet szeretne. Szabadulása után mindent hátrahagyva egészen Pannonhalmáig, a bencésekig ment, hogy rátaláljon az útjára. De lehet-e ilyen múlttal Isten szolgája? Bevonuljon-e a bencés rendbe? Ha nem így tesz, milyen élet vár rá? A reintegráció folyamatát mutatja be a film, amely korántsem egyszerű, sokkal inkább mindennapos küzdelem. 
Attila nem szeretne mást, csak közösséghez tartozni. 

„Valaminek a része legyek, az alkatrésze, aminek a javára tudok válni” – ez a vágya.

Feljár imádkozni, misére, bibliakörbe az apátságba, miközben asztalosként Győrben vállal munkát. De úgy érzi magát, mintha két világ között lenne. „Egyszer már teljesen lemondok a szerzetességről, egyszer meg a semmiből előjön. Egyszer teljesen bezárom a nők felé az utat, akkor meg mindig jelentkezik egy nő.”  Amikor az apátságban munkára fogják, két lapátolás között viccesen meg is jegyzi: talán olyan nagy különbség nincs is a börtön és a szerzetes életforma között. 

Fokozatosan ismerjük meg Attila múltját. Megrendítő hallani, ahogy arról beszél egy atyának a Pannonhalmi Főapátság kertjében, hogy ő vágta le a kötélről öngyilkos öccsét, máskor a VIII. kerületi Diószeghy Sámuel utcában, egykori otthonánál a földön heverő fecskendőkkel, drogtanyával, befalazott lakásokkal terhelt éveit idézi fel. Lólé Attila örökölte a sorsát, szülei is ki-be jártak a börtönbe, nem volt előtte minta, hogyan ne lépjen erre az útra. Fontos jelenet, amikor számonkéri anyját – aki mindössze 14 évesen szülte – mindazért, amit gyerekkorától át kellett élnie. Az asszony érti is meg nem is a fiát, de a történetben talán ő is áldozat. 

Jelenet a Szabadító című dokumentumfilmből

A férfi visszajár a börtönbe, segít a missziós munkában. Saját történetével bátorítja a rabokat, emellett iskolákban tart drogprevenciós előadást. „Marhára izgulok amúgy, pedig voltam már Kőhidán (Sopronkőhidai Fegyház és Börtön – a szerk.) is életfogytosok között” – vall érzéseiről a diákoknak. 

A kábítószeres múltja sokszor kísérti, tart tőle, hogy visszaeshet, de közben van benne valami gyermeki, ahogy rácsodálkozik a szép égboltra, a vadludakra vagy Kosztolányi Dezső költészetére. 

Önálló felnőtt életet próbál kialakítani magának, aminek része a háztartásvezetés, a gázóra-leolvasás és a jogosítványszerzés. 

 
„Túl vagy a nehezén, de most kezdődik csak a neheze” – ezeket a szavakat mondta Attilának egy barátja a szabadulás után. A film az istenhitre rátalált Attiláról szól ugyan, de fontos meglátni mögötte azokat a börtönmissziós segítőket, társakat is, akik nem engedték el a kezét, hanem megmutatták neki, hogy igenis van kiút. 

A filmek online itt kölcsönözhetőek: https://festival.verzio.org/page/v-20-filmek-a-z/ 
 

Ötévesen megtalálta az igazit

Leo Messi nemcsak labdarúgóként írt történelmet nyolc Aranylabdájával, világbajnoki címével és számtalan szédületes rekordjával, hanem a magánéletében is mesébe illő sztorit alkot a mai napig egy, úgy fest, örökké tartó szerelemmel. Hiszen ő maga is még csak álmodozott arról, hogy egyszer sikeres sportoló lesz, amikor már kopogott ajtaján a nagy Ő, későbbi felesége és három gyermeke édesanyja. Egyikük életkora sem sokkal haladhatta meg az öt esztendőt(!), amikor először találkoztak Messi barátja, Antonela unokatestvére, Lucas révén. Leo hamarosan már szerelmesleveleket fogalmazott a lányhoz, az egyikben azt is kijelentette: „Egy napon eljegyezzük egymást.” A jóslatot azért foglalta írásba, mert túl félénk volt megszólítani szíve választottját, személyesen csak csendben csodálta őt.

Az óceán sem állt közéjük

Tizenévesen egyre gyakrabban lógott Lucaséknál, hogy minél többször összefuthasson Antonelával, akivel össze is barátkoztak. Az élet azonban 13 éves korukban hosszabb időre külön utakra terelte őket. A fociban kiemelkedően tehetséges Messit ugyanis édesapja, Jorge közbenjárására 2000-ben szerződtette a spanyol FC Barcelona csapata, így az argentin kiskamasz nemcsak szülővárosát, Rosariót, hanem földrészét, Dél-Amerikát is elhagyni kényszerült. A korai váltásnak komoly egészségi és anyagi oka is volt, miután a fiú növekedésihormon-hiánnyal küzdött, és a katalán klub átvállalta a kezelése borsos költségeit, amit a családja nem tudott volna előteremteni. Cserébe a Bolha (La Pulga) becenevű talentum náluk bontakozhatott ki.

Egy tragédia végleg összehozta őket

Öt évvel később Messi már a „Barca” felnőtt csapatában csillogott, amikor egy tragédia újra közel hozta gyermekkori szerelméhez. 

Tudomására jutott, hogy Antonela a legjobb barátját közlekedési balesetben elveszítette, ezért nagyon nehéz időszakot él meg, az iskolába sem jár be (fogorvosnak készült egyébként Rosarióban). Messi ekkor azonnal átrepült Dél-Amerikába, hogy mellette legyen s megvigasztalja. Ebben az időben mélyültek el az egymás iránti érzelmeik, nem csoda, hogy Antonela rövidesen a férfi után költözött Barcelonába. A nyilvánosság 2009-ig mit sem tudott a kapcsolatukról, miután titokban randevúztak, Messi akkor egy interjúban beszélt először a szerelméről. Akiről rögtön elmesélte azt is, hogy unalmasnak találja a futballt, nem villanyozzák fel az ő sikerei sem. „Amikor hazaérek és azt mondom, két gólt vagy mesterhármast szereztem, őt ez nem érdekli” – panaszolta.

Kép

Messi és felesége 2022-ben – Forrás: Profimedia

A mézesévek

Milyen „szerencse”, hogy mesterhármast ők ketten hamarosan együtt is elértek, méghozzá családi vonalon, a gyermekeik számában, akik pont háromévente érkeztek. A pár eljegyzésére 2010-ben került sor, 2012-ben született Thiago – az ő érkezését Leo a pályán olyan gólörömmel „jelentette be”, amely során a meze alá rejtette a labdát, hogy várandósságot színleljen –, 2015-ben Mateo és 2018-ban Ciro nevű fiuk. Esküvőt már kétgyermekes szülőkként, 2017 nyarán tartottak – természetesen Rosarióban, ahonnan két és fél évtizeddel korábban a szerelmük indult. „Apaként az vagyok, amit otthon tanulok. Igyekszem tükrözni mindazt, amit a gyerekeim tanítanak nekem” – nyilatkozta egyszer a Barcelona után néhány évet Párizsban töltő, ma pedig már Miamiban futballozó sztár. Aki karrierjében is kitartóan küzdött, hogy a csúcsra érjen, ami az ötödik világbajnokságán sikerült is neki. 

Addig is minden idők egyik legjobbja volt, ám a vb-trófea az „egyik” jelzőt letörölte a megjelölés elől.

Egyszer nyíltan is udvarolt

Leo tehát kitartásban is összeillik Antonelával, aki a hormonbetegsége és a sportszakmai nehézségei során is mindig támogatta (előbbi idején még csak leendő) párját a távolból, illetve a háttérből. A végül bölcsész diplomát szerző modell-üzletasszony amúgy is nemes lélek: férjétől függetlenül is kiterjedt jótékonysági tevékenységet folytat. Jó volt látni, hogy 2022-ben három gyermekükkel együtt ünnepelték Argentína világbajnoki címét, amelyben Messi főszerepet vállalt. Ő a boldogság ellenére ritkán beszél a magánéletéről, de egyszer három bővített mondatban is megnyílt szerelméről: „Az az igazság, mindent csodálok benne. Sok jó tulajdonsága van: ahogyan boldogul a mindennapokban; a személyisége; az, hogy mindig remek hangulatban van és csodálatra méltó módon néz szembe a problémákkal. Nagyon intelligens ember, aki az élet minden aspektusában nagyszerű” – lelkendezett.

Messi család – A többiek
Mi sem jelzi jobban a klasszis édesanyja, Celia iránti szeretetét, mint hogy arcképét a vállára tetováltatta. Édesapjának is hálás – ő menedzserként intézte az ő pályán kívüli ügyeit, nagyban segítve a karrierjét (első klubjába is ő íratta be, ahol maga is edzősködött). Messinek egy húga, Maria Sol és két bátyja született – Matias a Leo Messi Alapítványt vezeti, míg Rodrigo a futballista közönségkapcsolatait és napi beosztását irányítja. A Messi családnak ma már csak távoli tagja egy hatalmas bordeaux-i dog típusú kutya, Hulk is – a rajongók gyakran viccelődtek, hogy az állat a 170 centi magas játékosnál nagyobbra nőtt. Az idős kutya nem költözhetett Leóékkal Miamiba, barcelonai házukban gondozza a személyzet.

Források:
https://sportsbrief.com/football/31591-messis-family-details-leo-messis-wife-children-father-mother-siblings/ 
https://www.dailystar.co.uk/sport/football/lionel-messi-wife-antonela-roccuzzo-24731214 
https://www.hola.com/us/celebrities/20221219315424/lionel-messi-antonela-roccuzzo-love-story-1/ 
https://www.manchestereveningnews.co.uk/news/love-story-lionel-messi-childhood-25807491 
https://www.sportskeeda.com/football/lionel-messi-family 
 

Az elképzelt jövő, ahogy a középiskolás diákok látják

Üzenet a jövőből főcímmel ismerhettük meg a hetvenes években a népszerű rajzfilmsorozat, a Mézga család különös kalandjait. Aladár zsenijének köszönhetően kapcsolatot teremtettek egy 30. századbeli rokonnal, MZ/X-szel, aki újabb és újabb csodatalálmányokkal kápráztatta el köbükunokáját és családját. A jövőből érkező segítség azonban mindig balul sült el.

November közepén az MTVSZ találkozót szervezett, ahol középiskolás diákok fogalmazhatták meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseiket és észrevételeiket dr. Botos Barbara klímanagykövetnek. 

Az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium tizedikes diákjai is üzentek a jövőbe. 

Hering Hanna úgy érzi, többnyire felszínesen közelítünk a problémákhoz; azt gondoljuk, a Föld jelenlegi állapotát még sokáig megőrizhetjük. Ennek a struccpolitikának és a reklámoknak köszönhetően remekül érvényesül a „vedd meg, dobd el, és vegyél másikat” elv. Szükség van felhasználói tudatformálásra, hogy a káros fogyasztási szokásaink megváltozzanak. „Hogyan lehet a lakosság szemléletmódját megújítani és környezettudatos fogyasztási mintákra ösztönözni?” – fogalmazta meg a szerinte legégetőbb kérdést. Kaló Csengét az aggasztja, hogy a termelési folyamatok során szinte mindig hulladék keletkezik. „Hogyan lehet érdekeltté tenni a gazdasági élet szereplőit abban, hogy növekedjen az újrahasznosítás, és megvalósuljon a körforgásos gazdaság?” – érdeklődött a budapesti találkozón. Gácsi Vivien nemtetszését fejezte ki, amiért a gyártók látszatmegoldásokkal és zöld ígéretekkel környezettudatosnak tüntetik fel magukat, de ez nem fedi a valóságot. „Két kanadai tudósnak köszönhetően megismerhette a világ az ökológiai lábnyom kifejezést, de vajon vállalati szinten mérhető-e a fenntarthatóság, és megbízhatók-e a mutatók és minősítések?” – keresi a választ.

Kép

Fiatalok kérdeznek és beszélgetnek a klímavédelemről a Magyar Természetvédelmi Szövetség konferenciáján – Forrás: Magyar Természetvédelmi Szövetség

Egy asztal körül az egész világ

Magyarország klímanagykövete fontosnak tartja az érzékenyítést, ezért játékos feladatokba is bevonta fiatal beszélgetőpartnereit. „Belenézünk, hogyan zajlik egy tárgyalási folyamat, miért nehéz asztalhoz ültetni közel kétszáz ország képviselőit, ki milyen diplomáciai nyomást tud gyakorolni a másikra. 

A diákok Kína, Kanada, USA, egy-egy kis szigetország vagy egy sérülékeny afrikai ország szerepébe helyezkednek, és megegyezésre kell jutniuk. 

Nem egyszerű a kompromisszum, amikor számos érdek, szempont ütközik. Mindig lesznek eltérések az országok között, de a cél az, hogy senkit se hagyjunk hátra, mert abban a pillanatban nem lesz közös megoldás. Minden területen együtt kell előrelépni.”

A diákok felkészítő tanára, Kelemen Istvánné Anna szerint valószínűleg senki nem akar szándékosan ártani a bolygónknak, de a mindennapokban akaratlanul is károkat okozunk. Nem elemezhetjük ki minden cselekvésünk hatását, de apró lépéseket kell tennünk. Erről sokat beszélget diákjaival a kollégiumi szakkörökön is. Úgy látja, a fiatalok a legfogékonyabbak a szemléletváltozásra, ezért már az iskolában el kell mélyíteni a környezet iránti érzékenységüket. Tanítványai is az „apróságokban” látják a környezettudatosság megélését: a szelektív hulladékgyűjtésben, az áram és a víz takarékos használatában. Amióta visszatértek a találkozóról, az osztálytársaik is élénkebben érdeklődnek a környezetvédelem iránt. A konferencia célja épp ez: egyrészt tájékoztassák saját korosztályukat az aktuális problémákról és megoldási lehetőségekről, másrészt ők is aktívan formálják a jövőt. „Örömmel viszem a magyar fiatalok üzenetét, és személyesen fogom átadni Magyarország Köztársasági Elnökének, valamint az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény főtitkárának” – ígérte Botos Barbara. 

Mérséklés helyett alkalmazkodás?

Hazánk utazó nagykövete két lehetőséget lát a globális felmelegedés megoldására: elkerüljük az elkerülhetőt, azaz csökkentjük a kibocsátásainkat, illetve megpróbálunk alkalmazkodni az elkerülhetetlen következményekhez. „Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legutolsó értékelése szerint 3,3–3,6 milliárd ember él olyan országban, ahol az éghajlati hatásokhoz már csak alkalmazkodni lehet. A kibocsátáscsökkentés tekintetében mi, magyarok jól teljesítünk – tette hozzá. 

– Az egy főre jutó kibocsátás alacsonyabb, mint az uniós átlag, és fele az amerikai átlagnak.

Mindeközben alkalmazkodnunk kell, mert a Kárpát-medence különösen is érintett az klímaváltozás által okozott veszteségek és károk tekintetében. A tudatosság terén pozitív változásokat látunk, mert az emberek egyre jobban érzékelik, hogy amit ma teszünk, az befolyásolja a gyermekeink holnapját.” 

Kép

Kép: Freepik

Botos Barbara szerint több figyelmet kellene szentelnünk annak, hogyan lehet egy kis szigetországot ellenállóvá tenni a partmenti erózióval szemben, vagy megvédeni a szárazságtól és erdőtüzektől a mezőgazdaságot. Ezek is tudást, technológiát és projektet igényelnek, amelyhez finanszírozás szükséges. 2009-ben, Koppenhágában a fejlett országok ígéretet tettek, miszerint 2020-ig évi százmillió dollárt adnak a fejlődő országoknak. Ezt az összeget – az OECD jelentése alapján – 2022-ben sikerült elérni. 

Hol van az igazság?

Az afrikai kontinens a globális üvegházhatáshoz és gázok kibocsátásához csak négy százalékban járul hozzá, mégis ott van a legtöbb éghajlatváltozás okozta katasztrófa. Líbiában a gátszakadás, a hirtelen esőzés és a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt húszezer ember esett áldozatul. „Az ENSZ főtitkára a tavalyi, egyiptomi klímacsúcson bejelentett egy 3,1 milliárd dolláros tervet annak biztosítására, hogy a bolygón mindenkit korai előrejelző rendszerek védjenek a következő öt évben – tudtam meg hazánk klímanagykövetétől. – 2050-re nem lehet olyan éghajlatváltozás okozta katasztrófa, amelynek halálos áldozata van.” 
A méltányosság és igazságosság globális értelemben is fontos része az éghajlatvédelemnek. 

A fejlett országok, amelyek a problémát okozták, többel tartoznak, de a fejlődő országoknak is ki kell venniük a részüket a cselekvésből. 

Nagykövet asszony érdekes példaként említette Kínát, amely feltörekvő gazdasága miatt nagy kibocsátóvá vált. A feltörekvő gazdaságok növekedése immár lehetővé tenné, hogy hivatalosan is nem hagyományos donorokká váljanak a nemzetközi klímafinanszírozásban. 

Barbara fontos feladatnak érzi a Veszteségek és Károk Pénzügyi Alap működőképessé tételét. A katasztrófák idején, amikor emberek tízezreit kell kimenekíteni egy területről, nincs idő a pályázatírásra, azonnali humanitárius és pénzügyi segítség szükséges. „Úgy gondolom, hogy mi, magyarok igen jók vagyunk ebben; ha tragédia történik külföldön, a magyar szakemberek elsőként érkeznek oda. Úttörők vagyunk például a víztisztítási technológiákban; több olyan hazai találmány van, amely egy havária helyzet utáni szennyezett vízből megújuló energiával tud tiszta ivóvizet előállítani. Az ilyen gyors segítség életeket menthet, amikor átszakad egy víztározó gát, és több százezer ember ivóvíz nélkül marad” – véli utazó nagykövetünk. 
A 2023-as Klímacsúcs egyik fő témája a Veszteségek és Károk Pénzügyi Alap struktúrájának felállítása lesz, és várhatóan az első adományok, felajánlások is érkezni fognak. 

… a gyermekekben még él az énszeretet. 

Az önbizalomhiány már-már népbetegség, nagyítóval kell keresni azokat, akik elégedettek magukkal. Nem így a gyerekek! 
Nővérem egyszer így gyönyörködött keresztlányomban:
– Nagyon csinos vagy.
Mire ő pontosított:

– Olyan csinos vagyok, mint egy hercegnő!

A megjelenésével állandóan elégedetlenkedő felnőttként örülök, hogy egészséges önbizalom jellemzi. Hogy ne térítsem le a helyes útról, a saját külsőm kritizálását is mellőzöm, amire nem is érkezik tőle panasz!

Büszkeségem szépségéhez nemes jellem is társul: volt, hogy odaadta egy játékát a kisöccsének, máskor pedig az ebédjét osztotta meg vele.
– Ugye, milyen jószívű vagyok? Az Öcsinek adtam husikát – állapította meg nemes tettéről.

Ilyenkor nem mulasztjuk el megdicsérni, de fontos, hogy ne ez motiválja, hanem váljék számára természetessé a testvére (és mások) iránti önzetlenség. Arra is figyelek, hogy ne csak a jó cselekedeteit vagy a külsejét, képességeit illessem elismeréssel, amelyeket ajándékul kapott, hanem egész lényét, amiért szeretjük.

… észreveszik, ami körülöttük zajlik. 

Azt vallom, nem szabad a gyerekek előtt titkolózni, hanem mindent el kell nekik mondani a saját szintjükön, ugyanis észreveszik, ami körülöttük zajlik, még ha nem is mutatják. Keresztlányom – szerencsére – nemtetszésének is hangot ad. Egy családi vita alkalmával például így zsörtölődött: 
– Na, megint a veszekedés.
Mi, felnőttek viszont hajlamosak vagyunk nem mindig a lényegre figyelni.
Nagyban készülődött a közös játékra, amikor én még egy Facebook-posztot olvastam, ami nagy indulatokat szított az oldal felhasználói között.
– Most pedig rakjátok el a telefonotokat és játsszunk! – kérte nagy bölcsen, én pedig egyből elszégyelltem magam, elvégre mi lehet olyan halaszthatatlanul fontos, amit előbbre soroltam nála?

Azóta be is vezettem egy szabályt: ha vele vagyok, nincs mobilozás. Mennyivel nyugodtabb is ilyenkor az élet! Most már semmi sem akadályozhat meg minket abban, hogy kiszabadítsuk a boszorkány által foglyul ejtett barátainkat.

… tükrök vagyunk a gyermekek számára.

Mióta a keresztlányom megszületett, kétszer is meggondoljuk, hogyan fogalmazunk előtte, mivel minden szónak súlya lett: a legkisebbek szivacsként szívják magukba a hallottakat, és a legváratlanabb helyzetekben és kontextusban idézik vissza – akár a mi kárunkra. Egy játszás alkalmával például így nyomatékosította a felém intézett kérését: – Figyelj, te szakállas nőszemély!

Szerencsére nem csak az ehhez hasonló cifra szavakat jegyzi meg, választékos beszédével gyakran meglep. Egyik nap előkerestem egy régi horgászbotot, amivel gyerekként mi is rengeteget játszottunk, hadd lelje örömét benne ő is. Figurákat tettem egy vízzel teli vödörbe, ő pedig nekilátott, hogy kihalássza azokat, egy-kettő viszont nem adta könnyen magát, és rajta fogott ki. Megtapasztalta, hogy a sikerért meg kell dolgozni, amit így sommázott:
– Ez egy türelemjáték.

… a legegyszerűbb dolgokból születnek a legjobb ötletek.

Nem szükséges ahhoz Barbie baba vagy legó, hogy jól szórakozzanak, ha ott a képzelőerő, a legegyszerűbb háztartási cikkek is képesek mesevilágba röpíteni őket. Keresztlányom például odáig van a vécépapír-gurigákért, kész gyűjteménye van belőlük. Vagyis bocsánat, nem egyszerű papírgurigák ezek, van köztük ló, méhecske és mikulás is. Ezen a polcon tárolja a hurkapálcának álcázott varázspálcáját is, aminek nemrég nagy hasznát vettük.

A már említett boszorkány ugyanis uralma alá vett egy kastélyt, és minket várt a feladat, hogy felszabadítsuk. Az akcióra készülődve álarcot és piros köpenyt öltött, míg én egy plédet kanyarítottam magamra, azt érezve, hogy megtaláltam a tökéletes jelmezt, ami majdnem megközelíti az övét. 

– Nem vagyunk elég hősiesek – állapította meg, és hogy teljes legyen a kép, egy-egy kék sapkát húztunk a fejünkre. 

Majd kismotorra pattant, és így indultunk neki a kalandnak. Ahogy robogott, alig értem utol. De sietnünk is kellett, a bajbajutottak már vártak ránk.

Kép

A kép Fekete Fanni tulajdona

… gyerekeinknek mi vagyunk a mindenség.

A gyerekek számára olyanok vagyunk, mint a Nap, amely körül törpebolygóként keringenek. 
Amikor meglátogatom keresztlányomat és szüleit, igyekszem minél többet foglalkozni vele, nemcsak azért, mert a mindenem, és hogy keresztszülői kötelességeimnek eleget tegyek, hanem hogy nővérem – akit gyakorta a mosdóba is követ – egy kis levegőhöz jusson. Ezt ötévesünk is megértette, és egyik délután így konstatálta a helyzetet:
– Anya most pihenhet, te leszel a póthelyettes!

Leggyakrabban kézműveskedni szoktam vele, ami először nem győzte meg, mostanában viszont már ő kéri, hogy rajzoljunk állatokat, vagy készítsünk cipősdobozból házat a papíregereknek. 
– Nincs olyan, hogy nem akarok veled kézműveskedni. Még akkor is, ha ott lógok a lámpán – vallotta meg. Pedig a legegyszerűbb eszközökből dolgozunk ilyenkor – éljen a papírguriga! –, őt azonban nem is a cél lelkesíti, hanem az odáig vezető út, a közös alkotás öröme.

A rajongás kölcsönös, az élet összes gondja semmissé válik huncut mosolyát látva. Már nem is emlékszem az okára, miért itattam az egereket, amikor ő, könnyeimet látván, lelkesítően zendített rá:
– Nee búúsulj, Fanni!
Mondanom sem kell, ezek után minden bánatom elszállt. 

… a gyerekeknél van a bölcsek köve.

Írhatunk cikkeket, végezhetünk tudományos kutatásokat, az élet nagy kérdéseit akkor is ők fogalmazzák meg, csak úgy mellékesen, mondjuk reggelizés közben. 
– Hogy lehet, hogy a háziállatainknak, a szobanövényeinknek, akár a háztartási gépeinknek adunk nevet, de a testrészeinknek nem?! – morfondírozott nemrég keresztlányom, aki szeretné megtörni ezt a furcsa hagyományt. 

– Fanni, te már elnevezted a lábaidat? Az enyémek Ákos és Nilla. 

Már erre sem volt ütős válaszom, soron következő kérdésével viszont egyenesen emberi mivoltomban is elbizonytalanított.
– Fanni, mi lenne, ha te egy giliszta lennél?
Jó ötlet, de akkor már legyek sajtgiliszta, ha kérhetem.

Egyszer azért nekem is sikerült kifognom rajta.
Reggel egy tigrisálarcot viselő babájával a kezében ébresztett.
– Tudod, kit rejt a maszk? – kérdezte. 
– Arany Oroszlánka? – tippeltem, bizakodva, hogy jól emlékeztem a figura nevére.
– Nem – csóválta meg a fejét. – Amúgy én sem tudom.
 

„Most fogd ezt az ütőt, Daniel, és suhints! Jól van, semmi baj, próbáld meg még egyszer!” Az asszisztens két kézzel, egy kis létrán álldogálva óvatosan még egyszer eldobja a kviddicslabdát, mire a fekete hajú, szemüveges kisfiú esetlenül meglendíti az ütőt. Nem találja el a labdát. Zavartan mosolyogva felveszi a különös kis gömböt, visszaadja a stábtagnak, majd újra elhelyezkedik, és koncentrál. 

„A mozgáskoordinációm kifejezetten pocsék volt” – emlékszik vissza nevetve 11 éves önmagára a David Holmes: A túlélő című dokumentumfilmben Daniel Radcliffe, aki egyik pillanatról a másikra a világ egyik legnépszerűbb gyerekszínészévé vált, miután megformálta a varázsló Harry Pottert.  Amikor ezt a készítők is felismerték, nem estek kétségbe: bemutatták valakinek, akit mindenki csak úgy emlegetett: „a srác, aki semmitől sem fél”. „Csak lógjatok együtt” – mondogatták, amikor odairányították dublőréhez, a Radcliffe-nél néhány évvel idősebb David Holmes-hoz. 

Nem kellett kétszer mondani, a két fiú gyorsan egymásra hangolódott: birkóztak, hülyéskedtek, a barátságuk pedig egyre csak mélyült, szinte már testvérivé vált. „Ő a legmenőbb ember, akivel valaha találkoztam” – áradozott róla már akkoriban Radcliffe, aki David hatására egyre bátrabbá és ügyesebbé vált a vásznon. 

David Holmes: a tornaklubból a díszletek közé

Greg Powell, aki a Potter-filmek kaszkadőrmutatványainak koordinálásért felelt, ma is úgy gondol vissza David Holmes-ra, mint a szakma egyik legígéretesebb tehetségére. „Nem volt félelemérzete” – emlékeznek vissza szülei David korai éveire, akinek mozgásszeretetére és ügyességére Sue és Andy hamar felfigyeltek. Holmes Romfordban született, a három testvér közül ő volt a legfiatalabb. Ötévesen már rendszeres látogatója volt a helyi tornaklubnak, ahol komoly eredményeket ért el, ő mégsem a sportban látta a jövőjét: 

„A kaszkadőrök gyöngye leszek” – mondja magabiztosan a kamerába nézve egy régi családi felvételen. 

Így is lett. A nagysikerű Lost in Space című film stábjából egy nap valaki odatelefonált Holmes tornaklubjának, mert olyan gyerekeket keresett, akik jó dublőrei lehetnének a film kiskorú szereplőjének. David remekelt, nem volt kérdés, hogy őt választják a szerepre. Onnantól kezdve nem volt visszaút, néhány évvel később már a Harry Potter és a bölcsek köve forgatásán találta magát. „Ha palackozhatnám azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor egy kimerítő forgatás után hazavezettem, most gazdag lennék” – réved a múltba kerekesszékében ülve a majdnem negyvenéves David. 

És valóban, ezt csak az értheti, akinek hivatása van: valamiben a legjobbnak lenni semmihez sem fogható érzés, ami olyan függőséget okoz, mint a kábítószer. Davidnek ilyen volt a kaszkadőr lét, mindenki a csodájára járt a képességeinek, kitartásának, kreativitásának. Úgy keresett, mint a miniszterek, a bulik legnagyobb sztárja volt, imádták a nők, a világ a lábai előtt hevert. Egészen addig a napig.

Radcliffe és Holmes a Harry Potter és a tűz serlege forgatásán – Forrás: HBO

A Harry Potter díszleteiből a kórház falai közé

A Harry Potter-rajongók emlékezni fognak arra a jelenetre, amikor A halál ereklyéi első részében Nagini, a kígyó megtámadja Harryt (a jelenet ebben a gyűjtésben is megtekinthető), és az óriáshüllő olyan erővel veti rá magát, hogy Potter áttöri a szoba téglafalát. Ezt a trükköt úgy akarták a mutatvány tervezői véghezvinni, hogy Holmes-t a greenbox előtt hirtelen hátrarántják egy drótkötélen. A súlyokat azonban a kísérlet során elmérték, ő pedig a trükk végén „úgy lógott ott, mint egy bábu.”

Nagyon nehéz végignézni, ahogy a dokumentumfilmben felelevenítik azt a napot, amelyen egy elpusztíthatatlannak hitt ember élete darabjaira hullik. Holmes még harmincéves sem volt.

„Eltörtem a nyakam. Itt érzem” – David a balesetet követően eszméleténél volt, de már tudta, hogy nagyon nagy a baj. Lebénult, műtétek sorozata várt rá, az állapota pedig sajnos most sem stagnál, hanem azóta is folyamatosan romlik. Félő, hogy végül teljes bénuláshoz vezet, beleértve a nyelési és légzési funkciók teljes leállását is.

Együtt jóban és rosszban

David korábban egy ügyes barátját is beajánlotta a forgatásra, szinte elválaszthatatlanok voltak, a szünetekben is folyamatosan hergelték egymást, őrültebbnél őrültebb mutatványokkal szórakoztatták magukat. A dokumentumfilmben látszik, hogy Marc-ot is mennyire megviselte, ami történt, többször el is sírta magát. Bár őt kevesebbszer mutatják, Holmes életének még Marc-nál is meghatározóbb szereplője Tommy, aki nemcsak a gyerekkori legjobb barátja, hanem teljes állású segítője is. Amikor meghallotta, hogy mi történt Daviddel, természetes volt számára, hogy ő fogja ápolni őt ebben a nehéz helyzetben. 

A stábtagok között talán ma is Greg Powell van a legrosszabb állapotban, aki meggyötörten nyilatkozik a filmben, hiszen magát érzi felelősnek azért, ami történt. „Elb*asztam az életét” – összegzi magába fordulva Greg, és talán ez a film egyik legdrámaibb pillanata. 

Ott áll előttünk egy ember, aki valószínűleg felelős David nyomorúságáért, mégsem tudunk rá annyira haragudni, amennyire a helyzet az igazságérzetünktől megkívánja. 

De nem dühös rá Holmes sem, aki számára a tapasztalt kaszkadőr Powell mindig is afféle szakmai példakép és apafigura volt. Mindannyian a Harry Potter család tagjai, és úgy gyászolják egymás testi és lelki nyomorúságát, mintha valóban vérségi kötelék lenne köztük. 

Valószínűleg ez is lehet az oka annak, hogy nem került sor komoly pereskedésre, amit nem mindenki tudott David környezetében könnyen elfogadni. A kaszkadőr azonban bölcsen csak annyit mondott dühös édesanyjának: „Az életem romokban van. Miért akarnám másokét is tönkretenni?”

Kép

David Holmes a dokumentumfilmben – Forrás: HBO

Az archív felvételekből az látszik, hogy David igyekezett mindig pozitívan és optimistán hozzáállni a jövőhöz annak ellenére, hogy tudjuk, a mosolyok mögött sok a szenvedés. A háttérben ott lebeg az a kimondatlan gondolat, hogy azért is akar erős és vidám lenni, mert bűntudata van a szerettei miatt, akiknek az élete szintén a feje tetejére állt, és mosolyok helyett könnyekkel telt meg. David tudja, hogy az édesanyja nem azért sír, mert az utcán sétálgatva a fia fejére esett egy tégla, hanem mert Holmes a világ egyik legveszélyesebb hivatásába szeretett bele, és ez tönkretette a saját és hozzátartozói életét. 

Ha visszamehetne az időben, akkor is a kaszkadőrséget választaná

A tragédia ellenére ez a film mégsem arra tanít minket, hogy „aki nem megy oda, annak nem lesz baja, aki meg igen, az magára vessen!” 

Hanem éppen ennek ellenkezőjét akarja megmutatni: aki megtalálja, amit igazán szeret, az akkor sem fogja megbánni, hogy követte az álmait, ha azok egy ponton ellene fordulnak.

Az olyan inspiráló emberek, mint David, drága kincsek, nem csoda, hogy olyan sokan szeretik őt. Mások mellett Daniel Radcliffe is, akinek bár azóta már New York az otthona, nem felejti el régi barátját.
A David Holmes: a túlélő szomorú, mégis inspiráló film magasságokról és mélységekről, veszteségről, újrakezdésről és arról, hogyan ne bénítsanak meg minket félelmeink és az életben elszenvedett traumáink.

Alkoholista szülők mellett felnőtt gyermekek története, örökbefogadott roma csecsemők sorsa, alsózsolcai és zentai dúlák mindennapjai, egy nyitott gerinccel született, vak kislány és családjának kálváriája, valamint a házasság szépségei és kihívásai – többek közt ilyen témákkal foglalkoztak a Média a Családért- és a Külhoni Média a Családért-díjak idei jelöltjei.

A 16 évvel ezelőtt alapított Média a Családért-díj idén is azokat a magas szakmai színvonalon elkészült, nyomtatásban és online felületeken megjelent cikkeket, rádió- és televízióműsorokat jutalmazza, amelyek a családról szólnak.

A korábbi évekhez hasonlóan a szakmai zsűri idén is havonta egy hazai és egy külhoni médiamegjelenést választott ki, a jelölteket a Média a Családért Alapítvány és a Képmás mutatta be az elmúlt hónapokban. Az így kiválasztott 2 x 12 pályamű közül kerül ki majd a Média a Családért-díj, valamint a Külhoni Média a Családért-díj győztese. A két szakmai fődíj mellé 1-1 millió forintos pénzjutalom is jár.

A szakmai zsűri mellett a közönség is szavazhat, a kategóriákon belül több jelöltre is leadhatják szavazatukat a mediacsaladert.hu oldalon. Az olvasók által legjobbnak tartott hazai és külhoni jelölt 400-400 ezer forint jutalomban részesül. A szervezők a szavazók között Képmás-nyereményeket sorsolnak majd ki.

A magyarországi Média a Családért-díj főtámogatója a Magyar Telekom, a Külhoni Média a Családért-díj a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával valósul meg. A közönségdíjakat az MBH Bank támogatja.

Magyarországi zsűritagok:

•    Prof. Dr. Aczél Petra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára
•    Gáspár Monika, a Librettó vezető szerkesztője, M5 (MTVA)
•    Király Eszter újságíró
•    Martí Zoltán, a 777 alapító-főszerkesztője
•    Mohay Bence, az M4 Sport műsorvezetője
•    Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakember, a Képmás Kiadó és a Salt Communications ügyvezetője
•    Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa
•    Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője

Külhoni zsűritagok:

•    Csinta Samu újságíró, közíró (Erdély)
•    Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója (Kárpátalja)
•    Molnár Judit, a Ma7 médiacsalád főszerkesztője (Felvidék)
•    Tóth Lívia, a Hét Nap hetilap főszerkesztője, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke (Délvidék)

További információ:  
www.mediaacsaladert.hu 
https://www.facebook.com/mediaacsaladert 

A három hetes ünnepi rendezvényen a Népművészeti Egyesületek Szövetsége legkiválóbb mesterei vesznek részt, a több évtizedes kékfestő dinasztia kézművesei mellett keramikusok, tűzzománc és mézeskalács készítők zsűrizett, míves termékei csodálhatók és vásárolhatók meg, de Üzbegisztánból és Kazahsztánból is érkeznek ékszerészek és textilkészítők. 

Ingyenes ajándékkészítő műhely várja a gyerekeket délutánonként, ahol a különböző foglalkozások keretében elkészíthetik szeretteiknek szánt karácsonyi ajándékaikat az M-ART (Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Regionális Társasága) közreműködésével. 

Érdemes mindennap kilátogatni, mert naponta más-más foglalkozással örvendeztetik meg a családokat: lesz sok más mellett adventi naptár, méhviasz gyertya, gyékény ajtó- és ablakdísz, üdvözlőlap és karácsonyfadísz készítés gyöngyből, mézeskalács sütés és díszítés is. 
A Szentháromság téri esemény különlegessége, hogy kedvezményesen kapnak bemutatkozási lehetőséget az első kerületi művészek és vállalkozások, a látogatók megismerkedhetnek a kerület testvérvárosainak – Lendva, Révkomárom, Székelyudvarhely és Zenta – kézműveshagyományaival. Hétvégénként színpadi programokkal várják az ünnepre hangolódni vágyó közönséget, fellép többek között a Hot Jazz Band, Szalóki Ági és zenekara, a Kaláka, a Misztrál és a Kolompos Együttes, valamint Bognár Szilvia és zenekara. 
A rendezvényre a népi gasztronómia elmaradhatatlan ínyencségei miatt is érdemes lesz kilátogatni, hiszen a forraltbor és a meleg tea mellett számos hungaricum étel is megjelenik az Advent Budán programsorozaton, ahol többek között kürtőskaláccsal, pozsonyi kiflivel, lángossal, tokaji borokkal, Egri Bikavérrel és a legfinomabb pálinkákkal várják a gasztronómia szerelmeseit. 
Az I. kerületi lakosok a rendezvényen 10% kedvezményt kapnak az ételek és italok árából. 
A Szentháromság téren december 2-től szombatonként adventi gyertyagyújtás lesz, amelyen minden héten részt vesz az I. kerület egy-egy felekezete.
Igazi látványosság lesz Erdélyi Tibor, Népművészet Mestere, Kossuth-díjas fafaragó Betleheme, és a vásár különlegessége, hogy lehetőség lesz Böjte Csaba testvér adománygyűjtéséhez csatlakozni a nevelőszülők részére. 
Az esemény fővédnöke: Böröcz László, miniszteri biztos

Nyitvatartás: 
December 1– 23.: 10.00-20.00
December 24.: 10.00-14.00
Helyszín: 
Budapest, I. kerület, Szentháromság tér
A rendezvény ingyenesen látogatható!

Vásár a bazilikánál és a Vörösmarty téren 

Az Advent Bazilika 2022-ben harmadszor lett Európa legjobb karácsonyi vására azon az online szavazáson, amelyen a kontinens huszonegy nagyvárosa közül lehetett választani. Az idei vásár november 17-én nyitotta meg kapuit a Szent István téren, ahol rácsodálkozhatunk a bazilikára vetített hangulatfényekre, korizhatunk a tér közepén a káprázatosan feldíszített karácsonyfa körül kialakított korcsolyapályán, sokféle finomság közül válogathatunk, és remek forralt borokkal koccinthatunk a barátainkkal. A karácsonyi várakozás heteiben a szervezők minden vasárnap alkalomhoz illő programok kíséretében gyújtják meg a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet jelképező gyertyákat az adventi koszorún, a látogatók pedig minden este színvonalas koncerten vehetnek részt. Ha már itt járunk, érdemes átnéznünk a Vörösmarty térre is, ahol több évtizede ugyancsak hangulatos karácsonyi vásár várja az érdeklődőket. A tér ezekben a hetekben kedvelt találkozási ponttá válik ünnepi illatokkal, ízekkel, különleges portékákkal.

Kisvonattal Vácon 

Idén november 25-e és december 17-e között minden pénteken, szombaton és vasárnap újra zakatol Vácon az adventi kisvonat, amellyel beutazhatjuk a város legszebb részeit, és felfedezhetjük barokk kincseit. A kisvonatozás a kicsiknek izgalmas kalandot, a felnőtteknek pedig valódi nosztalgikus élményt jelenthet. 

Arról nem is beszélve, hogy a masiniszta maga a Mikulás lesz.

Fényművészet Debrecenben 

Debrecen történelmi belvárosában szintén igazi karácsonyi hangulat, faházszépségverseny, egyedi kézműves termékek és egy negyvenöt méter magas óriáskerék várja a közönséget november 25-e és december 23-a között. A nagytemplom előtt felállított hétszázötven négyzetméteres mobil korcsolyapálya jégdiszkóval szórakoztatja a korizni vágyókat, szombatonként pedig DJ-k adják a talpalávalót. 
Idén tizenhatodik alkalommal rendezik meg a Nagytemplomi Adventi Koncertek programsorozat, amelynek keretében Halász Judit, Gájer Bálint, Malek Andrea és Kovács Kati lépnek fel a remek akusztikájú debreceni református nagytemplomban. 

Tipp: A nagytemplom mellé 2010-ben egy üvegpiramist építettek, amelynek „mélye” a hajdani középkori gótikus Szent András-templom alapjait őrzi. A Lighthouse fényművészeti csoport a piramisba szerelt LED-csövekkel különleges fényjátékot és egyedi hangulatot varázsol a Kossuth térre. Ebben az évben újdonságnak számít, hogy falra vetített portrékon láthatjuk majd a város arcait, vagyis azokat a példaképeket, akik inspirálóan hatottak az itt élőkre.

Kép

Hangolódás az ünnepre Debrecenben – Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

Öt templom advent Győrben 

Újra ünnepi fénybe öltözik Győr városa is, november 26-án veszi kezdetét a Győri Adventi Vásár, amely a Közép-Európa egyik leghangulatosabb karácsonyi vására címmel is büszkélkedhet. Győr-Újváros Kossuth utcájában található az az öt templom, amelyekről az adventi vásár is kapta a nevét. Az evangélikus öregtemplom, a zsinagóga, valamint a református, a katolikus és a görögkatolikus templomok hagyományos programokkal és karácsonyi koncertekkel várják az érdeklődőket. Fellép többek között a The Klezmer Brothers, Vecsei H. Miklós, a Dés László – Balázs Elemér Quartet és a Bagossy Brothers Company.

Mikulásvonattal Lillafüredre 

A mikulásvonat – kisebb kihagyás után – mindenki nagy örömére újra útnak indul a Bükk ölelésében fekvő Lillafüredre. 

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút szerelvényei kívülről és belülről is karácsonyi díszben pompáznak. 

A fűtött vonaton krampuszok társaságában utazhatunk el a Lillafüredi Mesebirodalomba, ahol a Mikulás fogadja a gyerekeket, majd jelmezes szereplők egy interaktív, szabadtéri mesejátékba vonják be a kis utasokat. Az utazás ideje körülbelül fél óra a Miskolc, Dorottya út – Lillafüred útvonalon.

Mesevilág Egerben 

Az elmúlt években a vidéki városok közül Egeré volt a leglátogatottabb adventi programsorozat Magyarországon. Idén november 25-től ismét megrendezik az Eger Adventet, amely igazán hangulatos élményekkel gazdagítja az ide látogatókat. A Dobó téren minden adott ehhez: árusok, díszkivilágítás, különleges látványelemek, körhinta, a hüttehangulatú melegedő, háttérben a kivilágított egri várral. 

Tipp: A Kis-Dobó tértől a Tinódi térig tartó Mesesétány tíz helyszínén a gyerekek népszerű magyar mesék szereplőivel találkozhatnak. Ha valaki kitölti a játékos feladatlapot, amely az információs faházban kapható, részt vehet a nyereménysorsoláson.

Kép

Adventi fények Egerben – Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

Világító kalendárium Szentendrén 

A város lakói immár negyedik alkalommal kapcsolódnak ahhoz a Solymárról indult kezdeményezéshez, amely a világító adventi kalendárium elnevezést kapta, s amely az évek során már országosan ismert szokássá vált. Lényege, hogy a várakozás heteiben más-más helyi lakos díszíti fel és világítja ki házának vagy lakásának ablakát az aznapi adventi számmal. Karácsonyhoz közeledve idén is egyre több ablak világít majd Szentendre utcáin, szenteste pedig egyszerre hoz fényt az összes ablak. Azt, hogy melyik este hol csillan fel egy újabb, egy térképen lehet majd nyomon követni az esemény Facebook-oldalán. 

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

A legnehezebb, amikor csak sejtjük, hogy valószínűleg ADHD-s a gyerekünk, de nem tudjuk, milyen mértékben, milyen egyéb tünettel kísérve. Amikor a pszichológus nem lát semmi rendkívülit, a tanító nem érti, mire ez a sok aggodalom, mi pedig biztosan tudjuk, hogy lépnünk kell, mert nincs idő a tanácstalankodásra. 

Keresztes Ilona vendége egy édesanya, akinek középső gyermeke ADHD-ban érintett, és komoly kihívások elé állítja a családot. 

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

A Mégis podcastban olyan emberekkel beszélgetünk, akik nem mindennapi hátránnyal élik napjaikat, miközben komoly kérdéseket kell megválaszolniuk, fontos döntéseket kell meghozniuk és erőforrásokat kell találniuk a napi küzdelmekhez.    
A második évad vendégei mentális betegséggel, függőséggel  élnek, szembenéztek vele és folyamatosan küzdenek ellene. Az életükért harcolnak és kemény ellenféllel birkóznak. Miért jött a baj és honnan van az erő ahhoz, hogy változtassanak?    
A beszélgetéseket hallgatva magunk is felismerésekre juthatunk, és közben mondatról mondatra bomlik le a fal a nehézséggel élő emberek és átlagosnak tartott társaik között.    
A Mégis podcast műsorvezetője Keresztes Ilona.

Az adás támogatója a Szerencsejáték Zrt.