Újat mutat az andoki repülőgép-katasztrófáról „A hó társadalma” – Mi történik, amikor a világ magadra hagy?

72 nap a hó fogságában

1972. október 13-án egy repülőgép az uruguayi Montevideóból – rajta az Old Christians Club amatőr rögbicsapattal, családtagokkal, barátokkal – Santiago de Chilébe tartott egy barátságos meccsre. A személyzettel együtt negyvenöten utaztak a fedélzeten. Az 571-es járat azonban a hófödte Andok szívében, mindentől távol lezuhant, és két részre szakadt. Tizenkét ember azonnal életét vesztette, további tizenheten az azt követő napokban, hetekben haltak meg. Tizenhatan viszont túlélték mindazt, ami emberi ésszel felfoghatatlan. 

Hetvenkét napot töltöttek a hó fogságában ott, ahol a hőmérséklet éjszakánként a mínusz 30–40 fokot is elérheti. 

A megtörtént eseményt jól ismerjük, sokan, sokféleképpen feldolgozták már. A tragédia után rögtön egy évvel az amerikai Clay Blair írta meg a történteket, ez adta az 1976-os, mexikói gyártásban készült Survive! című film alapját. Világszerte és itthon is kedvelt hollywoodi filmfeldolgozás az Életben maradtak, amelyet 1993-ban mutattak be az akkor még nagyon fiatal Ethan Hawke főszereplésével. Az amerikai mozi a brit Piers Paul Rudd azonos című sikerkönyve alapján készült. 

Jogosan vetődik fel a kérdés, miért volt szükség még egy filmre. Az 1993-as film remake-je készült el most el? Nem. Fontos különbség, hogy a filmet ezúttal spanyol–uruguay-i koprodukcióban gyártották, dél-amerikai, eddig ismeretlen színészekkel. De A hó társadalmát (Society of the Snow, eredeti, spanyol címén: La sociedad de la nieve) azért is kár kihagyni, mert képes új olvasatot adni a történteknek. 

Kép

Képkocka A hó társadalma című filmből – Forrás: Netflix

Egy joghallgató narrációja

A Netflixen elérhető alkotás ugyanis Pablo Vierci író, újságíró 2008-ban megjelent művét dolgozta fel. Vierci maga is uruguayi, Montevideóban született, ráadásul annak idején a túlélők főiskolai csoporttársa volt. Juan Antonio Bayona spanyol rendező több mint tíz évig dolgozott a film előkészületein. Úgy érezte, hogy eddig senki nem mesélte el igazán őszintén ezt a történetet, és új szemszögből akarta bemutatni mindazt, amit a repülő utasai átéltek. Szándékosan utasokat, nem túlélőket írok, mert ennek a történetnek nemcsak túlélői voltak, hanem áldozatai is, akikről a világ kevesebbet tudott. Eddig.

A rendező az áldozatok családtagjait és az életben maradt személyeket is felkereste, hogy hiteles képet kapjon mindarról, ami 1972-ben az Andok fogságában töltött két és fél hónap alatt történt. 

Így tettek a színészek is. A történetet Numa Turcatti (Enzo Vogrincic uruguayi színész alakítja), egy a gépen utazó, mélyen hívő joghallgató narrációjában ismerjük meg. A 25 éves fiatal bár nem volt tagja a rögbicsapatnak, az Andokban a közösség megkerülhetetlen alakjává vált.

Nem modern kannibálok, hanem a túlélésért harcolnak

„Ismered a hármas szabályt? Három perc levegő nélkül, három nap víz nélkül, három hét evés nélkül” – hangzik el a filmben. A gép utasai felismerték, ahhoz, hogy életben maradjanak, a bőröndökben talált néhány csomag keksz nem lesz elég, valamit enniük kell, ezért elhunyt társaik húsát fogyasztották el. 
A rendezőt különösen érdekelte az ezzel kapcsolatos bűntudat, amitől nem klasszikus hőstörténet A hó társadalma. Az alkotó sokat moralizál, hosszan mutatja be azt a dilemmát, ami a túlélőket is foglalkoztatja: ehet-e egy hívő ember meghalt társából? 

„Ha kiderül, börtönbe kerülhetünk miatta? Vagy ez csak olyan, mint egy szervadományozás?” – vitatkoznak egymás között. „Szóval nincs jogom mindent megtenni, hogy életben maradjak? Ki veszi el ezt a jogomat?” – teszi fel a kérdést egyikük. De a hegyen a vallási meggyőződést felülírja az életben maradásért való küzdelem. A hó társadalma szereplői nem modern kannibálok, hanem érző emberek, akik az életben maradást választották. 

Kép

Képkocka a filmből – Forrás: Netflix

Az eredeti helyszínen is forgattak

A film operatőri munkája teszi igazán átélhetővé a történteket. Miközben gyönyörű totálképekkel mutatja be az Andok hegyvonulatait, ahol a hó az úr, a roncs belsejében a testi-lelki megpróbáltatásoktól elsorvadó arcokat is képes igazán közel hozni hozzánk. 

A baleset mozzanatait rendkívül naturalistán ábrázolja, ugyanakkor érzékenyen nyúl az emberi hús témájához. Nem sokkolni akar, hanem elgondolkodtatni. 

Az Andok hegységről készült külső felvételeket a baleset eredeti helyszínén, Argentínában, a Könnyek Völgyében forgatták, míg a többi jelenetet Spanyolországban, Granadában, a Sierra Nevada síterepén. 
A csapat tagjai együtt élik át, ahogy egyre több társuk szervezete adja fel a küzdelmet, együtt vannak akkor is, amikor lavina temeti be a roncsot, és együtt hallgatják, amikor a rádió bemondja, nem keresik tovább őket a mentőcsapatok. Végül két társuk hosszú gyalogtúra után eléri Chilét, aminek köszönhetően megérkezik a segítség, és végül 1972. december 22-én tizenhat túlélő tér haza az Andokból.

A film Netflixes plakátja – Forrás: Netflix

A film a hó fogságában töltött 72 napra fókuszál. Felvillannak ugyan a megmenekülés, a viszontlátás és a kórházi kezelések pillanatképei, de a következményekről, például arról, hogyan fogadta közvélemény, amikor kiderült az életben maradásuk „titka”, már nem foglalkozik. Ahogy a baleset körüli felelősség kérdésével sem. Ez talán nem is jogos elvárás, így viszont a 144 perces játékidő kicsit túlzás.
Ennek ellenére fontos film A hó társadalma, amelyet Spanyolország be is nevezett az idei Oscar-gálára. A fotelből felállva jó eséllyel más szájízzel esszük meg a vacsoránkat, talán félve ülünk repülőre, de jobban értékeljük majd a családunkat és a barátainkat.