Egy közepes magyar városnyi gyermek él fogyatékossággal, egyetlen szülővel – nekik segít a Találj Magadra Egyesület

Ma Magyarországon mintegy félmillióan nevelkednek egyszülős családban. Ez óriási szám. A sérült gyermekeket nevelő egyszülős családok ezen belül egy speciális csoport. Mit tudunk róluk?

Az Egyszülős Központtal közösen készítettünk egy kutatást, az eredmények alapján a sérült gyermeket nevelő családok 90 százalékában – ott is, ahol együtt vannak a szülők – az anyára hárulnak a gondozási feladatok. Ő az, aki feladja a munkahelyét, a szociális kapcsolatait. A statisztikai adatok szerint 24 ezer sérült gyermek nevelkedik egyszülős családban, ahol 98 százalékban hárulnak az édesanyákra a terhek. 

Miért bomlanak fel nagy számban azok a párkapcsolatok, ahol fogyatékossággal vagy betegséggel élő gyermeket kell gondozni?

Ez egy olyan nehéz élethelyzet, hogy a szülőknek nem marad idejük egymásra, nem tudnak egymáshoz kapcsolódni. Minden a gyermek fejlesztése és ellátása érdekében történik. A felmérésünk során megkérdeztük az édesanyákat, hogy mit gondolnak, a gyermekük állapota befolyásolhatta-e a házasságuk vagy párkapcsolatuk felbomlását. Sokan azt válaszolták, hogy igen.

Megkerülhetetlen kérdés: miért van az, hogy leggyakrabban az édesapa lép ki a családból? 

Tipikus családokban is egy váláskor gyakrabban maradnak az anyával a gyerekek. Itt is ugyanaz a helyzet, és igazából ez a társadalmi elvárás is a nők felé. Sok édesapa már a sérült gyermek születésekor elhagyja a családot, de inkább az a jellemző, hogy később megy tönkre a kapcsolat.

 Egy édesanya ilyenkor a sérült gyermekének igyekszik mindent megadni, rá figyel, neki szenteli az idejét, energiáját. Nemcsak a párjára, de önmagára sem marad ideje. Elszigetelődik a világtól. A gyermekének él. 

Másrészt eltérő módon dolgozzák fel a szülők a sérült gyermek érkezését, különböző az apa és az anya megküzdési stratégiája. Például az apák gyakran nem tudják elfogadni, hogy sérült gyermekük született, hárítanak. Mivel nehéz szembesülniük a ténnyel, ezért nem minden esetben partnerei az anyáknak a fejlesztésekben és a speciális nevelésben. Nem tudnak egymás segítségére lenni az eltérő hozzáállás miatt, és ez jelentős kapcsolati problémákat is okoz.

Egy közepes magyar városnyi gyermek él fogyatékossággal, egyetlen szülővel
Több mint 90 ezer nőt érint az országban, hogy akár családban, akár egyedül a fogyatékossággal élő gyermekét ápolja. Az elmúlt évtizedben nőtt az egyszülős családok száma, a népszámlálás adatai szerint 341 ezer egyszülős családban 490 ezer gyerek él. Rajtuk kívül gyerekstátuszban él az a 16 ezer fogyatékossággal élő, 25 éves vagy idősebb egyszülős gyermek is, akik felnőttkoruk ellenére gondoskodásra szorulnak. Közülük 11 ezren nem tanulnak és nem is dolgoznak, így feltétlenül a szülő támogatására szorulnak. Legalább 24 ezren élnek – életkortól függetlenül – fogyatékossággal, egyetlen szülővel. Ez több mint Tata vagy Siófok lakossága. 

Amikor egyedül marad az édesanya, mivel találja magát szembe?

Elsősorban anyagi nehézségekkel, hiszen onnantól kezdve egyedül kell a mindennapokban boldogulnia. Amikor egy kétszülős családba sérült gyermek érkezik, az egyik fél biztosan kiesik a munkaerőpiacról, mert sok teendővel jár egy fogyatékossággal élő gyermek gondozása, fejlesztése, a megfelelő intézmény megtalálása. Kevés a megfelelő intézmény, ezért sokszor nagyon messzire kell vinni a gyerekeket, ez akár három–négy óra utazást is jelenthet naponta. Emellett folyamatosak az orvosi vizsgálatok, állandó a készenlét. 

Ha egy egyszülős családban az anya nem tud dolgozni, a támogatásokból (GYOD – gyermekek otthongondozási díja – a szerk.) él. Nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem mert nincsenek meg hozzá a feltételek. Sok intézményből ebéd után el kell hozni a gyereket, így pedig egy négyórás állást sem tud vállalni. 

Jellemzően a nagyszülők segítik. Esetleg a szűkebb család, testvérek vagy barátok, ismerősök. Az ellátórendszerben létezik úgynevezett támogatói szolgálat is, de túl kis kapacitással működik, úgyhogy kevesen tudják igénybe venni. Szomorú tény, hogy a külön élő szülő nem veszi ki igazán a részét a gyermeknevelésből, de azért vannak pozitív kivételek. 

Kép

A Találj Magadra Egyesület operatív csapata – Forrás: Találj Magadra Egyesület

Mi hívta életre az egyesületet?

A Találj Magadra Egyesületet tizenkét érintett édesanya alapította 2018-ban. 
Egy érdekérvényesítő tréningen vettünk részt közösen, ahol kiderült, mindannyian hasonló problémákkal küzdünk. Úgy gondoltuk, hogy megoldásokat keresünk. Azóta is a hátrányok leküzdésén dolgozunk. 

Hogyan segítenek az édesanyáknak?

Négy fő alappillérünk van. Az egyik a közösség: sorstársi csoportokat működtetünk, így segítünk az érintetteknek kilépni az elszigetelődésből. A második a munkaerőpiacra visszatérés segítése az önálló jövedelem érdekében, ehhez egyéni tanácsadást biztosítunk. A foglalkozásainkat szintén sérült gyermekeket nevelő anyák tartják: van pszichológusunk, gyógypedagógusunk, edzőnk, trénerünk, coach-unk, masszőrünk, grafológusunk. A harmadik a szabadidő megteremtése. Végül, de nem utolsó sorban nagyon fontosnak tartjuk, hogy felébresszük bennük az önbecsülést. Ez egy láthatatlan tevékenység, és fontos, hogy ők is megértsék: a gondozás egy értékes munka. Nemcsak az érintettekben, de az egész társadalomban szeretnénk ezt tudatosítani.

Sokszor mondják a tréningjeinken az anyák, hogy „ez a dolgom”. Mi erre azt szoktuk válaszolni, hogy jó, fogadjuk el, hogy „ez a te dolgod”, de számítsuk ki, mi ennek az értéke. Ilyenkor meglepődnek. Tudatosítjuk bennük, hogy mennyire értékes az a munka, amit végeznek. Az államot is tehermentesítik azzal, hogy otthon gondozzák a gyermeküket. 

Kép

Találj Magadra Egyesület művészetterápiás csoportja – Forrás: Találj Magadra Egyesület

Mit adhat számukra a sorstársközösség?

Megmutatja, hogy nincsenek egyedül ebben a helyzetben, hanem mindannyian hasonló cipőben járnak. Ez nem a saját tehetetlenségük, hanem ezzel jár ez az élethelyzet. Biztonságos, megértő közegben beszélgethetnek az életükről.  A gyermek fogyatékossági típusától, súlyosságától függetlenül ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek. 

Ők megértik egymást, míg sokszor a többségi társadalom nem érti őket. A legempatikusabb ember sem tudja felfogni, milyen nehézségekkel jár ez a helyzet. 

Hogyan jutnak el az érintett anyákhoz?

Igyekszünk minél inkább láthatóvá válni. Nem a szegregáció a célunk, hogy külön éljenek a fogyatékossággal élők és az őket nevelők, hanem hogy egységesen mindenki a társadalom része lehessen. Sokszor ér minket az a vád, hogy csak az anyákkal foglalkozunk. Hogy miért, arra az a válaszom, hogy mert a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő egyszülős családok 98 százalékában rájuk hárulnak a terhek. Másrészt, mert mi is nők vagyunk, anyák vagyunk, és az anyákon keresztül szeretnénk segíteni. De segítünk apákon is, ha hozzánk fordulnak. 

Kép

Láng Edina – Forrás: Találj Magadra Egyesület

Mi kellene ahhoz, hogy javuljon a helyzet?
Elsősorban az intézményi ellátást kellene fejleszteni. Ahogy már említettem, kevés megfelelő intézmény létezik, és messze vannak. Az érintettek 33 százaléka már költözött is azért, hogy a gyereke megfelelő iskolába járhasson. Szorongással tölti el a szülőket, hogy mi lesz a gyerekükkel, ha ők már nem lesznek. Minél idősebb és minél halmozottabban sérült a gyermek, annál nehezebb az intézményi ellátás. 

Sokan nem látnak arra megoldást, hogy emberhez méltó körülmények között tudják a gyermeküket, ha ők már nem tudnak róla gondoskodni. 

A közelmúltban A könnyebb mindennapokért címmel rendeztek konferenciát. Milyen tanulságokkal zárult?

Azt láttuk, hogy megnyugvást jelent az érintett anyáknak, hogy foglalkozunk a megoldási lehetőségekkel, és nincsenek egyedül. Szakemberektől is tudtak kérdezni, és sorstársakkal is találkozni, miközben gyermekfelügyeletet biztosítottunk. Minden érintett édesanyának azt tudom tanácsolni, gondolják át a saját igényeiket, hogyan szeretnének élni, és keressenek olyan szervezeteket, ahol tudnak közösséghez kapcsolódni, ahol megoszthatják a saját megéléseiket, és segítséget találhatnak.

Aki támogatná, az egyesület munkáját, itt megteheti!  Az adománnyal a sérült gyermeket nevelő szülők és gyermekeik részére szervezett programok megvalósításához lehet hozzájárulni.