Már az óvodában is csillag volt a jele – A 17 éves Haluska Lili képe győzött Európa legnagyobb asztrofotós találkozóján

Hogyan ismerkedtél meg a csillagászattal?

Kisgyerekként vacsora után rendszeresen kimentem a szabad ég alá a csillagokat nézni. Vagyis mentünk, mert mindig magammal ráncigáltam a húgomat is. (nevet) Szeged külvárosában lakunk, és volt egy nagy trambulin a kertben, oda feküdtünk ki. Elképesztőnek tartottam magát az égboltot, hogy mennyi apró kis csillag van, és mennyire távol vannak tőlünk, mégis idáig elér a fényük. Szerettem nézni a bolygókat, ahogy mindig másik csillagképben látjuk őket.

Igazából már óvodáskoromban nagyon érdekelt a csillagászat. Kértem is, hogy váltsuk le a régi jelemet, így végül csillag lett a jelem az oviban. Aztán ahogy elkezdtem az iskolát, majd tanulni kezdtük a tudományos tantárgyakat, egyből megfogott a fizika és annak a csillagászati része. Hamar éreztem, hogy ez az én utam.

Mikor néztél először teleszkópba?

Általános iskola elején, abban az időben kaptam egy lencsés távcsövet. Óriási élmény, amikor valaki először belenéz a teleszkópba, és látja a Szaturnuszt meg a gyűrűjét. A Szaturnusz és a Plútó a kedvenc bolygóim. 

Mindig megkérdezem a hasonló érdeklődésű barátaimat, hogy szerintük a Plútó bolygónak számít-e vagy sem. Szoktunk erről vitázni. 

Hogyan lett a csillagászatból asztrofotózás? 

Sokat beszélgettem a fizikatanáraimmal a csillagászat rejtelmeiről. Később a fotózást magam tanultam Molnár Gergely szegedi amatőr asztrofotós segítségével és YouTube-videókból. Szegeden sok csillagász él. Van, hogy közösen megyünk ki észlelni, nekik komolyabb műszereik vannak, és sokat segítenek, hogy én is tudjak fejlődni. Nagyon tehetséges csillagászok és asztrofotósok élnek országszerte, ez egy elég nagy közösség itthon. Megosztják egymással, hogy mikor tiszta az égbolt, olyankor mindenki kimegy, és egyszerre fényképeznek. 

Pont most számoltam utána: egy éve vettem meg az asztrokamerámat, azóta foglalkozom komolyabban az asztrofotózással. Fontos tudni, hogy a csillagokat szabad szemmel is látjuk, de a ködöket nem. Ha nagyon légszennyezésmentes területre megyünk, akkor talán kivehető az Androméda-galaxis ködös része. A belvárosban csillagokat szinte egyáltalán nem, inkább bolygókat látunk. De például Szegeden, a külvárosban az Orion-csillagkép egy jellegzetes régiója szabad szemmel is látszik. Apukámmal két-három órákat is képesek vagyunk utazni csak azért, hogy nagyon tiszta égboltot találjunk. 

Hódmezővásárhelyen túl, egy tanyákkal övezett területen szoktam csillagászkodni. Hatalmas puszta, óriási csend, körülöttünk őzikék.

Ott készült a győztes fotód is, amellyel Londonban a European AstroFest-en, Európa legnagyobb éves asztrofotós találkozóján első díjat nyertél? Mit ábrázol? 

Nem, azt pont a saját kertünkből készítettem. Egy viszonylag fényes sötét ködről van szó. A képen a Lófej-köd és a Láng-köd látható egy nagy központi csillaggal, az Alnitakkal – ez az Orion övének legnyugatibb csillaga. A ködöknél gyakori, hogy van egy központi csillag, ami olyan nagy, hogy beragyogja az egész környéket. 300–400 fotó is készül ilyenkor, több órán keresztül csak egy régiót fotózunk. Azután ezeket összerakjuk egy képpé, majd számítógépen kidolgozzuk.

Háromszáz órát biztos dolgoztam vele. Sokszor az iskola, a tanulás után akár éjfélig is csak a fotóval foglalkoztam, hogy jobb és jobb legyen. Száz meg száz opció létezik az utómunkában. Van egy olyan applikáció, ami a sok-sok képből képes egyet csinálni, majd a színegyensúlyt, a hátteret is ki kell egyenlíteni, és Photoshopot is használok.

Kép

Lili győztes fotója, középpontban az Orion csillagkép övének legnyugatibb csillagával

Hogyan választották ki a fotódat?

Sok képet kidolgoztam itthon magamnak, aztán felcsaptam a Google-t, és beírtam a keresőbe, hogy „asztrofotó versenyek”. Egy jó hosszú listát kidobott, így találtam rá a European AstroFestre. A versenynek januárban volt a határideje, beküldtem a fotómat, viszont tartottam attól, hogy még nagyon kezdő vagyok ehhez. De úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm. 

Pont asztrofizika szakkörön végeztem egyik nap, amikor csippant a telefonom. Jött egy e-mail, amiben jelezték, hogy beválasztották a döntőbe a képemet. 

El sem akartam hinni, ezután felgyorsultak a dolgok. Kedden kaptam az értesítést, és pénteken már repültünk is ki a szüleimmel Londonba. 

Milyen élmény volt maga az esemény?

Az AstroFest kétnapos rendezvény volt február elején. Szakmai előadások követték egymást: az Európai Űrügynökség (ESA) kutatásért felelős vezetője, asztrofizikus professzorok az Oxfordról, Cambridge-ről mind-mind az előadók között voltak. Az előadások alatt írtam egy hosszú listát a kérdéseimről, és szerencsére minden szakértővel tudtam beszélni utána. Emellett volt maga az asztrofotó-kiállítás, ahol az én képemet is kiállították. Nekem már az nagy megtiszteltetés volt, hogy bejutott a fotóm a döntőbe, az már csak ráadás volt, hogy meg is nyertem a 18 év alattiak kategóriáját. Ezt a mai napig alig hiszem el. 

Nem sok 17 éves merne megszólítani egy oxfordi asztrofizikus professzort. 

A határaimat feszegetem az ilyen helyzetekkel. Mindig a húgom jut eszembe, aki Belgiumban tanul, hegedűművésznek készül, és nagyon sokszor lépett már fel színpadon hatalmas közönség előtt. Ilyenkor arra gondolok, ha ő meg tudta csinálni, én is biztosan képes vagyok rá. De persze nagyon izgulok ilyenkor. Ha van egy közös pont, az már továbbviszi a beszélgetést. 

Kép

Lili az oxfordi asztrofizika professzor, Andrew Bunker társaságában – Fotó: Haluska-Kiss Andrea

Tizenegyedik osztályos gimnazista vagy, mik a jövőbeni terveid?

Szegeden a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban emelt óraszámban tanulom a spanyolt, a fizikát és a matekot is. Emellett az asztrózásra is igyekszem időt szakítani. Járok asztrofizika szakköre a gimnáziumban és a Szegedi Tudományegyetemen is. Péntekenként kijárunk a Szegedi Csillagvizsgálóba, fölmegyünk a kupolába, ahol nagyon sok teleszkóp van: galaxisoktól kezdve ködökön át mindent obszerválunk. Asztrofizikával, csillagászattal szeretnék foglalkozni, de most még igyekszem elmélyíteni a tudásomat, hogy amikor eljön majd az idő, ki tudjam választani, melyik egyetem lenne nekem a legjobb, ahol kutatási programokba is bekapcsolódhatok. Minden kérdésemre szeretném megtalálni a választ. 

Mi áll a kérdésekkel teli listád elején?

Nagyon érdekelnek a fekete lyukak, minél pontosabban szeretném megismerni őket. Úgy tartják, hogy szupermasszív fekete lyuk van minden galaxis közepében. 

Ha két fekete lyuk egyesül, akkor az energiájuk, a tömegük is egyesül – de mit okozna, ha mindez két galaxissal történne meg? Pont erről beszélgettem az oxfordi professzorral is a londoni fesztiválon. 

Az interjú során többször említetted a húgodat, aki indult a Virtuózok című televíziós tehetségkutatóban. Láttam egy videót, amin te kíséred zongorán. Szoros a kapcsolatotok?

Igen, Larával mindennap órákig tudunk beszélgetni. Elmeséljük egymásnak, hogyan éljük meg a mindennapokat, ő Belgiumban, én itthon. Valóban zenéltem korábban, de kosárlabdáztam és néptáncoltam is. Végül az asztrofizika az, ami engem választott, és én is kiválasztottam magamnak.