Könnyen megpirulhatunk, ha túl sokat heverünk a strandon, vagy napsütéses időben belefeledkezünk a kertészkedésbe, de mivel ilyenkor az ok és az okozat egyszerűen összekapcsolható, nem lepődünk meg. Más a helyzet az úgynevezett fotokontakt dermatitisz, azaz a bőr­gyulladás esetén, amelynek kezdeti tünetei hasonlítanak a leégéshez, de a kettő mégsem ugyanaz. Ilyenkor ugyanis a bőr valami miatt fokozottan érzékennyé válik a napsütéssel szemben. 

„Ennek a típusú dermatitisznek két alcsoportja van, az egyik a fototoxikus, a másik a fotoallergiás reakció. Az előbbi a gyakoribb, annak jelentkezéséhez egyéni adottságokra, egyéni érzékenységekre sincs szükség. Ez a reakció az emberek nagyjából öt százalékánál legalább egyszer fellép. Kiválthatja például az, ha napsütés előtt egyes növények vagy illatszerek, kozmetikai készítmények, ipari festékanyagok érintkeznek a bőrrel. Emellett vannak olyan gyógyszerek, amelyek belsőleg alkalmazva eredményezhetnek ilyen reakciót” – mondja dr. Bánvölgyi András PhD bőrgyógyász-kozmetológus, nemigyógyász, egyetemi adjunktus. 

A növények közül elsősorban azok okoznak gondot, amelyek furokumarint tartalmaznak. Ilyenek például az ernyősvirágzatúak, így a petrezselyem, a zeller, a paszternák, az édeskömény és a medvetalp, illetve a citrusfélék és a füge.

Mi fán terem a furokumarin? 

Ezek a növények azért váltanak ki fotokontakt dermatitiszt (más néven fitofotodermatitiszt), mivel a növény vagy a nedve furokumarin típusú vegyületet tartalmaz. A furokumarinok, amelyek közül a legismertebb a pszoralén, a sejtek DNS-ébe beépülve felerősítik a napfény UV-sugárzásának DNS-károsító hatását, sőt a sejtekre fokozottan veszélyes szabad gyökök is kialakulnak a hatásukra. Ezek a hatások együttesen a bőrre toxikusan hatnak, benne gyulladást okoznak. Ez vezet ahhoz, hogy a bőr estére vagy másnapra bepirosodik, gyakran fel is hólyagosodik. Ehhez elég, ha a növények nedve egy kis területen a bőrrel érintkezik. 

„Ilyenkor a fototoxikus reakció attól függően jelentkezik, hogy az adott testfelületre mennyi provokáló ágens került, illetve hogy utána a napfény mennyi ideig érte a bőrt. A hatás kiváltásához már akár harminc-hatvan perces kitettség is elegendő. Az ilyenkor kialakuló fitofotodermatitisz a tüneteit illetően főképp abban különbözik a klasszikus leégéstől, hogy a kar vagy a nyak – vagy bármi, amely az adott növénnyel érintkezett – nem teljes egészében válik vörössé, gyulladttá és hólyagossá, hanem jellemzően csíkszerűen. Picit hasonló ez ahhoz, mintha a bőrfelületet valamivel lespriccelték volna, vagy megcsapták volna egy ostorral, és annak a mintázatában alakulnának ki hólyagok. Az adott terület inkább fáj, mint viszket, de utóbbi sincs kizárva” – mondja szakértőnk. 

Bár ijesztőnek tűnhet, hogy a fototoxikus reakció során sérül a sejtek DNS-e is, mindez – mivel jó esetben egyszeri jelenségről van szó – nem növeli a daganatos betegségek, a bőrrákok kockázatát.

A DNS-károsodás mellett a legfőbb gond a már említett szabadgyök-hatás és az annak nyomán kialakuló gyulladás. Egyéb problémák csak akkor jelentkezhetnek, ha a fototoxikus reakció rendszeres, a sérülés és a gyulladás úgymond állandósul. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Hogyan lehet kivédeni? 

A növényekkel való érintkezést követő fototoxikus reakciót azzal lehet kivédeni, ha a kerti munkák során bőrt fedő ruházatot és kesztyűt viselünk (pláne akkor, ha ernyősvirágzatúakat gyomlálunk, vagy éppen fügét szedünk a fáról). Így egyrészt a növények nedve sem jut a bőrre, másrészt a nap sem éri azt. Mivel furokumarint tartalmazó ernyősök a természetben is előfordulnak (jó példa erre a vadmurok és a medvetalp), így a kirándulások során is érdemes hosszúnadrágot viselni. Mint minden esetben, ilyenkor is segítenek az UV-sugarak nagy részét elnyelő fényvédők, így feltétlen szükséges azokat is használni.  

Nagyító alatt a gyógyszerek 

A gyógyszerek közül elsősorban a tetraciklin-tartalmú antibiotikumok okozhatnak fototoxikus reakciót, így azok alkalmazására mindig figyelni kell. Ilyen készítményeket a bőrgyógyászati kezelések során elsősorban a pattanások eltüntetésére adják, de alkalmazzák őket az urológiai, húgyúti fertőzések esetén, vagy éppen a tüdőgyógyászatban a hörghurut gyógyítására. 

„Mi, ha lehet, nyáron nem is írunk fel ilyen gyógyszereket, vagy ha ez mégsem kerülhető el, akkor mindig hangsúlyozzuk a bőrt fedő ruházat és a fényvédők használatának fontosságát. Hatóanyagtól függően elővigyázatosnak kell lenni akkor is, ha valaki szívgyógyszert szed – például olyat, amely amiodaront tartalmaz – vagy vízhajtót, illetve pszichiátriai betegségre felírt orvosságot alkalmaz. Ha ilyenkor az érintettek nem kellően körültekintőek, akkor szintén leégésszerű tünetek jelentkeznek, és a bőr is felhólyagosodhat” – emeli ki Bánvölgyi András. 

Az ilyen problémát okozó készítményeknek a betegtájékoztatójában is szerepel, hogy az érintetteknek kerülniük kell a közvetlen napfényt, ezt pedig minden esetben komolyan kell venni. 

Figyelni kell a retinolra is, amely egyrészt bőrgyógyászatban alkalmazott akne elleni készítményekben van jelen, másrészt kozmetikai termékekben. Ilyeneket érdemes csak este használni, reggel pedig gondoskodni a fényvédelemről. 

Nyáron figyelni kell az illatanyagok, parfümök alkalmazására is, azok ugyanis tartalmazhatnak olyan komponenseket – ezek többsége valamilyen citrusféléből, például bergamottból származik –, amelyek szintén okozhatnak fototoxikus reakciót. 

Mi legyen a pirossággal? 

A leégésszerű tünetek okára sokszor nem jönnek rá az érintettek, azok hátterét gyakran még az orvosok is nehezen tárják fel. Ez azért fordulhat elő, mert az akut tünetek sokféle problémára és betegségre utalhatnak, a hólyagok miatt felmerülhet akár az övsömör gyanúja is, szóba jöhet az orbánc. 

„A diagnózis nem mindig egyszerű, de a panaszokkal fontos orvoshoz fordulni, pláne, ha hólyagok is képződnek. A fotokontakt dermatitisz tüneteit ugyanis az immunrendszer nem csökkenti olyan hatékonyan, mint a normál leégését. A gyulladás mérséklése viszont elengedhetetlen, mert különben hosszabb távú tünetek is jelentkezhetnek, a gyulladt bőrterületek néhány nap után bebarnulhatnak, helyükön úgynevezett hiperpigmentáció alakulhat ki” – mondja szakértőnk. 

A fototoxikus dermatitisz kezelésének első lépése mindig az akut tünetek csökkentése. Ez pedig a napégés kezelésére kifejlesztett készítményekkel, panthenol- vagy kortikoszteroid-tartalmú krémekkel és szprékkel érhető el. A hólyagok és azok talaján képződő sebek esetén szükség van fertőtlenítésre is. A lokális gyulladáscsökkentés mellett – ha a reakció rendkívül erős – kortikoszteroid-tartalmú gyógyszerek alkalmazására is szükség lehet. Ha ennek ellenére kialakul a hiperpigmentáció, akkor azt eltüntetni nagyon nehéz. 

Ilyenkor hámlasztó kezelések jöhetnek szóba, de a pigmentáció mélysége miatt azok sem feltétlenül jelentenek megoldást. A foltok évek alatt persze halványulhatnak, de néhány hét vagy hónap alatt nem tűnnek el. 

Nem mindenki ugyanolyan 

Míg a fototoxikus reakció mindenkinél kialakul, akinek a bőrét úgy éri napsugárzás, hogy közben az adott gyógyszert szedi, vagy a bőre előtte az adott anyaggal érintkezett, addig a fotoallergiás reakció jelentkezése nem magától értetődő. Esetében mindig van egyfajta egyéni érzékenység, a tünetek attól függően alakulnak ki (néhány nappal vagy héttel később, tehát nem azonnal). Ilyen jellegű allergiát egyebek mellett a reumatológiában alkalmazott diklofenák- vagy ketoprofén-tartalmú készítmények, kenőcsök okozhatnak. Akik ezekre érzékenyek, azoknak májustól nyár végéig csak kellő elővigyázatossággal, fényvédelem mellett szabad ilyen krémeket használniuk. Erre az adott készítmények betegtájékoztatója is felhívja a figyelmet. 

Létezik polimorf fényérzékenység, vagy más néven napallergia, amely akár a lakosság húsz százalékát is érintheti. Esetében a napnak kitett területen kisebb átmérőjű, gyulladt pöttyök alakulnak ki, amelyek jellemzően hevesen viszketnek. Itt nincs szükség semmilyen kiváltó ágensre, a fényérzékenység magától jelentkezik, pusztán a napsugárzás hatására. Ennek a jelenségnek az oka nem ismert, kialakulását csak különféle elméletekkel magyarázzák. Ez a fajta fényérzékenység jellemzően csak nyár elején figyelhető meg (néhány nappal a napfénynek való kitettség után), majd később megszűnik. Kezelése helyileg alkalmazott gyulladáscsökkentőkkel, allergiaellenes gyógyszerekkel és kortikoszteroidokkal történhet. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Várakozással teli, izgalmas egy óra után lépett a Szent Péter-bazilika erkélyére Dominique Mamberti protodiakónus bíboros, hogy megossza a világgal: „Habemus Papam!” Robert Francis Prevost ezzel XIV. Leó néven megkezdte szolgálatát az egyház élén. Ferenc pápa húsvéthétfői halála óta bő két hét telt el, a konklávé május 7-én, szerdán ült össze, ám az aznapi, majd a másnap délelőtti szavazások még eredménytelenül zárultak. 

A Szent Péter téren összegyűlt tömeg a fehér füsttől számítva alig egy óra alatt sokszorosára nőtt, a bejelentést követően már telt ház skandálta az új egyházfő nevét.

Megható volt látni az önfeledten örülő egyháziakat és világiakat a közvetítésben, ám az igazi meglepetést sokunk számára talán mégsem ez jelentette, hanem az oldalsó erkélyeken álló bíborosok felszabadult mosolya, és legfőképp az új pápa elfogódott öröme. 

A meghatott egyházfő – akinek vonásait zavarba ejtő közelségből közvetítette az adás – visszatükrözte a rá váró tömeg ragyogását, és reméljük, hosszú időre szívébe zárta ezt a meghitt egységet a téren állókkal és a világgal. Minden elemében „húsvéti” jelenetnek tűnt: a férfi, aki az imént még egy volt az egyháziak közül, mától egy személyben képvisel másfél milliárd embert. Az egyház legmagányosabb hivatalában a világ legtöbbek által támogatott vezetője lett.

Bemutatkozik a pápa

XIV. Leó első szavaival békességet kívánt: a feltámadt Krisztus békéjét, amely „egy fegyvertelen béke, egy lefegyverző béke, alázatos és tartós, Istentől jön, aki mindannyiunkat szeret, feltétel nélkül”. Ezután Ferenc pápa húsvétvasárnapi áldását folytatva fölhívta a figyelmet Isten szeretetére, amely arra hív, hogy „félelem nélkül, egységben, kéz a kézben Istennel és egymással, haladjunk előre”.

„Segítsétek ti is egymást, hogy hidakat építsetek, a párbeszéddel, a találkozással, mindenkit egyesítve, hogy egyetlen nép legyünk, mindig békében” – fogalmazott, majd köszönetet mondott Ferenc pápának és a bíborosoknak, akik Péter utódjául választották.

Szerzetesi múltjára utalva idézte Hippó püspökét: „Szent Ágoston fia vagyok, Ágoston-rendi. Szent Ágoston azt mondta, veletek vagyok keresztény, és értetek vagyok püspök. Ebben az értelemben mindannyian együtt tudunk menni a haza felé, amelyet Isten készített elő számunkra.” 

Ezután külön, spanyol nyelven köszöntötte perui egyházmegyéjét, majd megerősítette, hogy célja Ferenc pápához hasonlóan a szinodális Egyház megvalósítása, „amely mindig úton van, amely mindig a békét keresi, a szeretetet keresi, amely mindig arra törekszik, hogy közel legyen másokhoz, különösen azokhoz, akik szenvednek”. Végül a Pompeji Szűzanya aznapi ünnepét idézve, a hívekkel közösen elimádkozta az Üdvözlégyet.

Út a Szentszékig

Robert Francis Prevost OSA 1955. szeptember 14-én született Chicagóban, 1981-ben tett örökfogadalmat Szent Ágoston rendjében. 1987-ben teológiából doktorált, a következő évben pedig elöljárója Peruba küldte misszióba, hogy az ottani ágostonos jelöltek közös képzését vezesse. Tizenegy év elteltével kinevezték a chicagói Jó Tanács Anyja tartomány perjelévé, később pedig a rend általános perjelévé, ezzel ő lett a felelős az Ágoston-rend tervezési és irányítási folyamataiért.

Ferenc pápa szinte pápasága kezdetétől egyengette útját. 2014-ben tette a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává és szufári címzetes püspökké, 2020-ban a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává, majd 2023-ban bíbort adott, és kinevezte a Püspöki Dikasztérium élére. 

Püspöki jelmondatában – In illo uno unum, azaz Az egyetlen Krisztusban egyek vagyunk – XIV. Leó az egység és a Krisztus-központúság fontosságát hangsúlyozta.

Török Csaba, az Esztergomi Bazilika plébánosa szerint az új pápa bemutatkozó beszéde három kulcsfogalomra épült: „Isten népe”, vagyis az egység hangsúlyozására; a „közös úton levés”, azaz a szinodalitás fontosságára; valamint a béke fogalmára. Emellett üzenetértékkel bírt az is, hogy milyen tisztelettel és szeretettel szólt elődjéről, aki – mint ez életútjából látszik – nem csupán egyházfőként volt jelen az életében, hanem személyesen is meghatározta az életét: ő küldte Peruba, majd ő hívta vissza onnan Rómába. 

Török Csaba az új pápa alkalmasságát többek közt abban látja, hogy egyaránt kötődik Észak- és Latin-Amerikához, valamint a szerzetesi lelkiséghez és a római testületekhez. Nevelt, tanított, missziózott, lelkipásztorkodott, kormányzati ügyeket látott el, és adminisztratív feladatai is voltak: sok színtéren helytállt, összetett tapasztalattal rendelkezik, fogalmazott, hozzátéve, hogy az általa földrajzilag képviselt térség lélekszámban a világ katolikusainak több mint a felét jelenti.

Híres előd a pápai trónon

Ami pedig a névválasztást illeti: ha abból indulunk ki, hogy a legutóbbi, Leó nevet viselő szentatya örökségét tekinti irányadónak, akkor a társadalom sok csoportjának megdobbanhat a szíve. 

Az 1878–1903 között regnáló XIII. Leó pápa (1810–1903) ugyanis a 19. század nagy hatású egyházfőjeként tulajdonképpen a modern egyház alapjainak megteremtője volt. 

A munkáskérdésre és a társadalmi átalakulásra reagáló Rerum novarum kezdetű enciklikája (1891) miatt ragadt rá a „szociális pápa” megnevezés, és elsőként adott keresztény teológiai alapokon nyugvó alternatívát az osztályharc ideológiájára. 

Számos más területen is maradandót alkotott: reagált a Kulturkampfra és az állami struktúrák változására is – utóbbit a születő olasz nemzetállam megalakulásával saját hivatalán is megtapasztalta, miután az egységessé váló Olaszország évtizedeken át csorbította a pápai állam és a pápa jogait. Emellett érzékeny figyelemmel, modern értelmiségi szemlélettel fordult a tudományok felé, megalapította az Aquinói Szent Tamás Pápai Akadémiát, a Biblikus Bizottságot, és ami talán a legfontosabb: megnyitotta a kutatók előtt a Vatikáni Levéltárat 1883-ban. Ugyancsak XIII. Leónak köszönhetjük az ismert Szent Mihály-imát, amelyben az arkangyal oltalmát kéri a sátán gonosz kísértései ellen.

Hogyan tovább?

Bemutatkozását követően az új pápa visszatért a Szent Márta Házba, ahol az őt éljenző kisebb csoportból egy kislány lépett oda hozzá, hogy írja alá a Bibliáját. „Ki kell próbálnom az új aláírást, hiszen többé már nem a régit használom…” – mondta kissé zavarban, majd aláírta, és áldást adott az őt körülvevő embereknek. Az amerikai sajtó eközben már elérte a pápa két bátyját is (hárman vannak fivérek), az idősebbik fölidézte, hogy gyerekként sokat ugratta öccsét azzal: „egy nap még pápa lesz belőled”. Amikor azonban két éve Ferenc pápa bíborossá kreálta, már nem is tűnt annyira tréfának, hogy ez akár megtörténhet. Másik bátyja úgy fogalmazott, XIV. Leó pápának mindig is a vágya volt, hogy az elnyomottakon és a jogfosztottakon segítsen, ezzel alighanem továbbviszi majd elődje örökségét. A fivér arról is beszélt, XIV. Leó egyszerű ember, aki nem fog 19 fogásos vacsorákra járni.

Május 9-én, pénteken délelőtt XIV. Leó megtartotta első szentmiséjét is: homíliájában anyanyelvén, majd olaszul beszélt, az alázat fontosságáról és az egyház missziójáról beszélt. 

Legközelebb május 11-én, vasárnap láthatjuk, amikor délben elimádkozza a Regina Coeli Mária-imát a hívekkel a Szent Péter-bazilika központi loggiájáról, majd május 12-én, hétfőn fogadja a média képviselőit.

A következő napokban megkezdődik a vatikáni struktúrák átvétele, XIV. Leó szolgálata a világegyház vezetőjeként. Amellett, hogy egyre jobban megismerhetjük az új egyházfőt, hamarosan talán kiderülhet az is, hogy a sede vacante miatt félbe maradt ügyek – többek közt az első magyar vértanú munkáslány, Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása – mikor és hogyan folytatódhatnak.

Az elmúlt napokban a „negyedik pápámat” vártam: II. János Pálon nőttem föl, kevésbé tudatos pillanataimban a miseszöveget még ma is János Pál pápa nevével hallom magamban. Felnőttként ért már a halála, XVI. Benedek pontifikátusa egybeesett egyetemista éveimmel, egyháztörténeti érdeklődésem kibontakozásával. Szerettem, hogy lelki és szellemi igazodási pont lehetett konzervatív, tudós álláspontja, és szerettem, hogy e hagyománytisztelő életművet formabontó, szabad döntéssel zárta le. Ferenc pápa lelki kisugárzása 2013 tavaszán, mindössze pár nappal a megválasztása után kapott el egy modenai kutatóúton. Közvetlensége mémek sorával tarolta le a világhálót – azt üzente, hogy a hivatásbeli hitelességhez a saját hangunk megtalálásán át vezet az út. Leónak egyelőre csak örülök. Az idei szentévben talán lesz alkalmam élőben is látni – vagy ha most nem, talán a következőben. Az új egyházfő még csak 69 esztendős: ha megéri elődje, XIII. Leó hivatali idejét, akkor a 2050-es szentévet ő nyithatja meg.

Ki volt Voit Paula?

„Azt hiszem, zenei tehetségemet, muzsikus hajlamomat ettől a finom lelkű, drága asszonytól örököltem.” Bartók Béla szavait idézem. Ez a cikk most mégsem a világhírű zeneszerzőről, vagyis csak részben róla szól. Bartók ugyanis egész életében különleges kapcsolatot ápolt édesanyjával. Voit Paula végigkísérte, hogyan lett Nagyszentmiklóson született, sokat betegeskedő kisfiából a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. 

Voit Paula Turócszentmártonban született 1857-ben, majd családjával együtt Pozsonyban élt. Mindössze tizenhat éves volt, amikor szülei súlyosan megbetegedtek, ezért nyolc évvel idősebb nővérével, Irmával varrással keresték a kenyerüket: egy férfi ingért 25 krajcárt kaptak. Már Pozsonyban éltek, amikor elvesztették édesapjukat, Voit Mórt, röviddel utána édesanyjuktól, Polereczky Teréztől is végső búcsút kellett venniük. A két lány Lajos bátyjukhoz költözött, aki gazdatiszt volt a csorvási Wenckheim uradalomban.

Paula szülei korai halálát követően, 1879-ben elvégezte a pozsonyi tanítóképzőt, emellett kitűnően zongorázott. Nagyszentmiklóson kapott tanítónői állást, itt ismerkedett meg későbbi férjével. 

Idősebb Bartók Béla ugyanis megörökölte a nagyszentmiklósi mezőgazdasági iskolát édesapjától, és mindössze 21 évesen lett az igazgatója. 

Összeházasodott a fiatal tanítónővel, majd a házasságkötésük utáni évben, 1881-ben megszületett fiúk, ifjabb Bartók Béla, négy évvel később pedig lányuk, Bartók Erzsébet (Elza).

Kép

Idősebb Bartók Béla 1900-ban – Fotó: Hajtman Ágnes

Első zongoraleckék és négykezes 

Édesanyja visszaemlékezése szerint a kis Béla egészséges, életerős csecsemő volt, azonban háromhónapos korában himlőellenes oltás során megfertőződött, testét kiütések és sebek borították, ezért ötéves koráig állandó orvosi kezelésben részesült, később tüdőgyulladást kapott, a szülei a széltől is óvták. Az anyai féltés, dédelgetés félénkké tette. Betegsége miatt az átlagosnál később kezdett el járni. Kétéves elmúlt, mire beszélni kezdett, de az éneket, a zenét már előbb is feszült figyelemmel hallgatta. Alig egyévesen már jelezte, melyik zenéket szereti, melyeket nem, négyévesen egy ujjal lepötyögte az ismerős dallamokat a zongorán. 

Édesapja zenekart vezetett, zongorázott és csellózott, sőt még táncdarabokat is komponált, de az első zongoraleckéket Bartók Béla édesanyjától kapta, akivel már egy hónap gyakorlás után kis házi koncertet adott. „…Március 25-én, éppen ötödik születése napján kezdtük el a tanulást, és április 23-án, Béla-napkor egy kis négykezessel lepte meg az édesapját – így emlékezett a történtekre Voit Paula, tőle tudjuk, hogy Bartóknak már hétéves korában „abszolút hallása volt”.

Nem meglepő, hogy az apja által vezetett Zene- és Dalegylet fellépése nagy hatással volt rá: „ez volt az első alkalom, amikor kisfiunk orchesterzenét hallhatott. Jól emlékszem még, hogy a Semiramis ouvertürjét adták elő mint első darabot.” 

„A vendégek tovább ettek-ittak, de ő azonnal letette az evőeszközt, és teljes odaadással hallgatta a zenét, el volt ragadtatva, de méltatlankodva mondta, hogy tudtak a többiek enni, mikor ilyen szép zene szólt” – így emlékezett vissza Voit Paula. 

A kis Bartók Béla hatéves korában utazott el először otthonról, az ausztriai Radegund fürdőhelyre apjával. Innen írta édesanyjának első levelét is. A levelezés egész életüket meghatározta: Bartók népzene- és népdalgyűjtései, valamint európai koncertkörútjai alkalmával rendszeresen küldött levelet, képeslapot édesanyjának. 

Kép

Voit Paula (archív fotó)

„A nagyszőlősi tanítónő már hajnalban talpon volt”

A családi idillnek hamar vége szakadt, apja, idősebb Bartók Béla ugyanis 33 éves korában elhunyt, halála óriási csapást jelentett a családnak. Új igazgató érkezett a földművesiskolába, így át kellett adni szolgálati lakásukat, az apa nélkül maradt család költözni kényszerült, özvegy Bartóknénak pedig a zongoratanítványai mellett tanítónői állás után kellett néznie, ami sok nehézséggel járt. 

„Kedves Mamám! Névnapodnak reggelén Mit tehetnék érted én? Összeteszem két kezem És kérem jó Istenem, Hogy tartson meg tégedet S akik néked kedvesek, Egészségben, jólétben, Folytonos kegyelmében. Szerető fiad Béla” – írta a nyolcéves Bartók édesanyjának, aki német származása ellenére magyar szellemben nevelte gyermekeit. 

Először Nagyszentmiklósról Nagyszőlősre (ma erdélyi, valamint kárpátaljai települések) egy kis lakásba költöztek: az őszi esőben szamár vontatta kis kocsin szállították a bútorokat, még a zongorát is. 

Bartók édesanyja a helybeli elemi iskolában 84 gyerek tanításáért havi 27 forint díjazást kapott. 

„A nagyszőlősi tanítónő már hajnalban talpon volt. Varrt, stoppolt, vasalt a gyermekeinek. Emberfölötti munkát végzett. Szerencsére Bartókné nénje, a legendás hírű »Irma néni« néhány hónap múlva hozzájuk költözött Pozsonyból. (…) Ez a rendkívüli önfeláldozó, egyedülálló teremtés ettől a pillanattól kezdve úgyszólván egész életét a húga gyermekei gondozására, életük megkönnyítésére fordította” – fogalmazott Szegő Júlia Bartókról szóló életregényében. 

Bartók első szerzeményeit (keringőket és polkákat) kilencévesen írta. Kisdiákként rövid időre Nagyváradra került gimnáziumba, és innentől rendszeresen levelezett édesanyjával. Megírta zenei sikereit, nehézségeit, beszámolt mindennapjairól, például azt is levélben mesélte el, amikor életében először cigarettára gyújtott. Az ott kapott bizonyítványt édesanyja igazságtalannak tartja – lévén fia sokat betegeskedett –, ezért kivette az iskolából, és hazavitte Nagyszőlősre. A kisdiák Bartók előadóként és zeneszerzőként 11 éves korában debütált A Duna folyása című művével, amivel a nagyszőlősi vármegyeházán tartott jótékonysági hangversenyen nagy sikert aratott. 

Kép

Bartók Béla és Rezik Károly orgona-és csellóművész 1922-ben – Forrás: Fortepan

Trianon elszakította őket egymástól

Többszöri költözés után Pozsonyban telepedtek le, ahonnan a gimnázium után a 18 éves Bartók Budapestre ment a Zeneakadémiára tanulni. Albérletkeresés, nem megfelelő koszt, operalátogatás és közügyek – mindenről beszámolt hazaküldött leveleiben. 
„Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát” – 1903 őszén írta azóta szállóigévé vált mondását édesanyjának címzett hosszú levelében, amiben a magyar nyelv védelmében és az idegennyelvek, főleg a német használata ellen foglalt állást. 

Szoros kapcsolatukat mutatja, hogy amikor felajánlottak neki egy erdélyi nyaralást egy mágnás családnál, ahol két lányt kellett volna zenére tanítania, nem fogadta el a meghívást, mert édesanyjával akart minél több időt tölteni.

Később tanári állást kapott a Zeneakadémián, ezért édesanyja és nagynénje, akire második anyjaként tekintett, Pozsonyból hozzá költözött, és Ziegler Mártával kötött házasságáig vezették háztartását.
„Fils tout bien” („fiú, minden rendben”) – a művész franciául ezt a rövid táviratot küldte éppen Ausztriában tartózkodó édesanyjának, miután 1910-ben megszületett első gyermeke, ifj. Bartók Béla. Tizennégy évvel később jött világra kisebbik fia, Bartók Péter, már második feleségétől Pásztory Edith-től. 

Eközben a trianoni békediktátum érzékenyen érintette a zeneszerző-népzenegyűjtőt, mert tartósan elszakadt akkor már újra Pozsonyban élő édesanyjától, aki bizonytalan állampolgársági és nyugdíjhelyzetbe került. Másrészt Bartók számára teljesen lehetetlenné vált a népdalgyűjtés folytatása, illetve erősen aggasztotta az elcsatolt területeken maradt magyarság sorsa. 

Kép

Voit Paula idősebb korában (archív fotó)

„Ha édesanyjával volt, úgy tűnt, megszűnik a kora”

Bürokratikus nehézségek után végül Voit Paula és nővére, Irma Budapesten telepedtek le. Bartók hetente többször meglátogatta édesanyját Krisztina körúti lakásában, ha pedig a nagy zeneszerzőnek utaznia kellett, előfordult, hogy nemcsak levelet, de a svájci hegyekben szedett gyopárt küldött szeretett anyjának. Emléktárgyaiból és leveleiből Voit Paula valódi kis Bartók-múzeumot hozott létre budai otthonában. A zeneszerző látogatásai alkalmával sokszor magával hozta levelezését, egyéb munkáját, hogy minél többet együtt lehessenek.

„Sokszor találkoztam ott apámmal, mert mindketten rendszeresen látogattuk a nagyanyámat. Azokban a szobákban egészen más ember volt, mint amilyennek otthon ismertem. Ahogy édesanyjához viszonyult, azt a gyöngédséget nem lehetett szavakkal kifejezni.

Otthon király volt; ő határozta meg a házirendet, s amikor a munkájáról volt szó, az ő szükségleteihez és kívánságaihoz kellett mindenkinek alkalmazkodnia; kifejező szemeinek egyetlen pillantása felért egy paranccsal.

Ha viszont édesanyjával volt, úgy tűnt, megszűnik a kora. Ahogy elmesélte neki a legfrissebb élményeit, ahogy bármilyen témáról beszélt vele, alázatos fiúvá vált, azzá, ami édesanyja számára mindig is volt és maradt” – fogalmazott Apám című emlékezéseiben Bartók Péter.

Bartók akkor is ott volt, amikor 1939. december 19-én édesanyja örökre lehunyta a szemét, mégis furdalta a lelkiismeret. „A legnehezebb […] a szemrehányásokat elviselni, amelyeket magamnak teszek – mi mindent kellett volna másképp csinálnom, hogy anyám életét és utolsó éveit megkönnyítsem. Most már késő, jóvá- vagy jobbátenni nem lehet semmit soha többé” – írta egy közeli barátjának. 

Amíg édesanyja élt, Bartók gondolni sem tudott arra, hogy külföldre költözzön – mesélte egy 2017-ben megjelent dokumentumfilmben Bartók Péter, aki szinte az egész életét apja életműve gondozásának szentelte. Ahogy bátyja, ifj. Bartók Béla is megírta apjuk életének krónikáját. 

Bartók Béla édesanyja halála után Amerikában telepedett le, 1945. szeptember 26-án bekövetkezett haláláig New Yorkban élt. Földi maradványait 1988-ban, országos médiafigyelem mellett két fia saját költségén hozta haza, Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ott, ahol édesanyja is nyugszik.

Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítása a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába hívja a látogatót. E harangok hangjai örömben és bánatban, békében és veszedelemben is együtt rezdülnek, határokon átívelve találnak utat egy egész nemzet szívéhez. A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében megvalósuló tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a Kárpát-medence harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét. „A harang összeköti az Eget a földdel, Istent azzal, akit az Ő képmására teremtett” – hangsúlyozta Berecz András a kiállításmegnyitón; ezt a gondolatiságot képviseli a tárlat elrendezése is, a három részre osztható fotók a Szentháromságot idézik. A szemlélő, miközben a múltból a jelenbe ér, végigkísérheti a történelem évszázadait, útja a középkori, elnémult harangoktól az ékesen szóló harangnyelvekig vezet. A harang rendeltetése szerint is időt jelez, ünnepre, imára, emlékezésre hív, végső útra kísér, máskor veszedelemre figyelmeztet, az ellenség jöttét jelzi. Vajon létezik-e még olyan zenei eszköz, amely ugyanazon a hangon évszázadok óta ilyen sokféle érzést tud kiváltani? A kérdés a kiállítás számára fontos, hiszen „ezek a képek úgy szólítanak meg igazán, ha megérted a bennük foglalt időt” – írja a kiállításról Orosz István író, grafikusművész. A 24 tablóból építkező tematikus összeállítás grafikai munkáit Szepessy Béla festőművész, grafikus készítette.

A tárlatot Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség igazgatóságának elnöke nyitotta meg: „Ez a kiállítás figyelmeztetés. Csend és hang határán állunk. Berecz András most is azt teszi, mint amikor dalol, beszél – képein keresztül olyan történeteket mesél el, amelyek jobb emberré és jobb magyarrá tehetnek bennünket. A harangok belső életét mutatja meg nekünk. Közös örökségünk szívverését.” 

„Berecz András harangképei olyanok, mint egyfajta sajátos evangélium: ha megszólalnak, ne csak halljuk, értsük is őket” 

– hangsúlyozta.

Kép

Demeter Szilárd a kiállítás megnyitóján – Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség / Csiki Vivien

A kiállításmegnyitón dr. Zsigmond Gábor, az MNMKK MNM főigazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes művész méltatta szakmailag a tárlatot. Közreműködött Osztrosics Éva Junior Prima díjas hegedűművész. A tárlat 2025. május 8-tól június 22-ig ingyenesen megtekinthető az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkertjének nyitvatartási idejében.

Kép

Fotó: Nemzeti Múzeum kiállítás

A Szívverés a magasban kiállítás budapesti megnyitóünnepségét követően Lendván, Zentán, Beregszászon, Kassán, Kolozsváron, majd június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Csíkszeredában nyílik meg a tárlat. A harangok határtalan, messzeségeket átívelő üzeneteik révén összekapcsolják a magyar, keresztény, történelmi közösséget: a külhoni tárlatokkal kapcsolatban további információk a Petőfi.hu oldalon olvashatóak.

A Szívverés a magasban-kiállítássorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában jött létre.

***

Berecz András ének- és mesemondó. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzeti Színház társulatának tagja. 1957-ben született Budapesten. Az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben dalokat, meséket, tréfákat „gyűjtöget”. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York egyetemen, amerikai nyári zenei táborokban, Hollandiában magánkurzusokon. Mesét mondott tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, japán, holland, olasz, egyiptomi közönségnek is. Ez úgy igaz, ahogy hiszitek címmel mesemondókról készített dokumentumfilmet. Három nemzetközi mesemondó találkozó megálmodója, szervezője, műsorvezetője. A Károli Gáspár Református Egyetem Japán Tanszékén műfordítás, mesefordítás kurzusokat tart Kaoru Watanabéval.

Forrás: Petőfi Kulturális Ügynökség

A fotóarchívum létrejötte lényegében Szepessy Ákossal a ti gyűjtőszenvedélyeteknek köszönhető. Mi motivált annak idején, hogy lomtalanításokon járva megmentsetek sok ezer fotónegatívot? És mikor kezdtétek érezni, hogy ezekkel kellene valami komolyabbat is kezdeni, nem csupán otthon gyűjteni őket?

Nagyon sok minden kellett az induláshoz, de elsősorban internetre volt szükség. Egyáltalán nem volt tudatos, hogy készüljünk valamire, csak jártuk a lomtalanításokat, és gyűjtöttük a negatívokat, fényképeket. Tizenhat éves voltam, ilyenkor az ember mindenféle marhaságot hazavisz, de a fotó és a negatív az első pillanattól fogva érdekesnek tűnt. Azért is, mert abban a gimnáziumban, ahová jártunk, volt egy fotólabor, ahol lehetett nagyítani. Nagyon magával ragadó élmény volt, amikor lenagyítottuk egy vadidegen család képeit a harmincas évekből. Hihetetlennek tűnt, hogy ilyenekhez hozzá lehet jutni az utcán. A negatívot senki sem gyűjtötte, mert nincs piaci ára, a lomizó pedig nem nagyon tud vele mit kezdeni. 

A gyűjteményt 2009-ben kezdtük átnézni, és a legérdekesebbnek tartott ötezer fotóval indítottuk el a honlapot. 

Ez darabszámra nagyon kevés, de a szabad felhasználhatóság miatt elég hamar népszerűek lettünk. Sokakat motivált, hogy mi nem anyagi okokból szeretnénk a múlttal foglalkozni, hanem azért, mert érdekel minket. Ez a hozzáállás azóta is tart, érzünk egyfajta közbizalmat, és mára már összejött több mint ezer adományozó, akik úgy érzik, hogy a legjobb helyre kerültek a családi fotóik.

Terveztetek kapcsolódni hasonló külföldi archívumokkal is. E téren mik a tapasztalatok mostanában?

Az elmúlt években volt több kísérletünk arra Lengyelországban és Olaszországban, hogy exportáljuk azt, amit itt felépítettünk. Három éve elkezdtünk egy uniós pályázatot összerakni, magunk kerestünk hozzá partnereket, akik vállalták, hogy egy fortepan.eu elérhetőségű honlapra gyűjtenek és töltenek fel fotókat. Azonban nagyon nehéz boldogulni, mert nem mindenhol van ilyen érdeklődés, mint nálunk. Itthon pedig – ha nem is mondanám, hogy egyre több kép érkezik – stabilan felkerül évente tizenötezer fotó az oldalra. Heti egy-két megkeresést kapunk általában. Annak idején, amikor indultunk, sokkal kevesebb volt a digitális tartalom, jobban felfigyeltek ránk, a sajtó is hamar elkezdte használni a fotóinkat, sokan az újságokon, blogokon keresztül találkoztak a képekkel. 

Én már akkor szorgalmaztam, hogy a cikkekhez minél többen válasszanak archív fotót, mert így jobban látható, mennyire összefonódnak a jelen kérdései, problémái a már ismert huszadik századi történésekkel, jelenségekkel, legyen szó divatról, időjárásról, építészetről. Úgy éreztem, a média és a közösségi média nem használja ki a lehetőségét annak, hogy megmutassa: nem először történnek a dolgok. A mai napig motivál, hogy olyan cikkek jelenjenek meg, amelyekben – akár látszólag oda nem illően – van archív, fortepanos fotó. 

Mert nem mindent rögzítettek a sajtófotók, amelyek sokszor túl hivatalosak voltak, hiszen politikai, közéleti eseményeket mutattak be. Pedig a huszadik században fotóztak családok, magánemberek is, az ő felvételeik sokszor jóval érdekesebbek a propagandafotóknál. Izgalmas bepillantani egy-egy család életébe, legyen szó a nyaralásukról, a spájzukról vagy bármi másról. Az induláskor azért is volt sikerünk, mert ilyesfajta hiányt tudtunk pótolni. 

Azokban az országokban, ahol már előrébb tart a múzeumok és a sajtóügynökségek digitalizálása, és sok a kép a neten, nehéz helyet találni az ilyen, kisebb gyűjteményeknek. 

A külföldi kurátorok, szakemberek is el szoktak csodálkozni, hogy van egy ilyen archívum már több mint kétszázezer fotóval, és teljesen szabadon hozzáférhető, még csak el sem kell kérni a képeket, csupán jelölni kell a forrást. 

Szokatlanul jó lehetőség arra, hogy megtudjunk valamit a huszadik századról. Azt is észrevettem, hogy a magyar vonatkozású fotók sokkal jobban érdekelnek, mint a külföldiek. Már magamnak is megfogalmaztam: a történelmi Magyarországon készült képek az igazán fontosak számomra.

Kép

Lomtalanítás 1990-ben – Forrás: Fortepan/ Prohászka Imre

Mit tapasztalsz, miért adnak át nektek negatívokat, fotókat?

A covid óta azt látom, hogy egyre kevesebben kérik vissza szkennelés után a fotóikat. Kezdetben ez nagyon meglepő volt, mára már természetes. A legtöbb kép nálunk marad, amivel mára megbarátkoztam, bár azt gondolom, a családi fotók legjobb helye a családnál van. Az emberek azonban annyira szétszóródnak a kivándorlás vagy az országon belüli mozgás, a válás és hasonlók miatt, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni a nagyszülők, dédszülők fotóival. Az, hogy nekünk adják a fotókat, felelős döntés, és jó lehetőség a családnak arra, hogy múzeumi körülmények között maradjanak meg a képek, mi pedig nem élünk vissza ezzel. 

Szeretném, ha közgyűjteménybe kerülnének a képek, és még nem adtam fel azt az álmomat, hogy egyszer majd együttműködhetünk a Magyar Fotográfiai Múzeummal. Most minden megvan biztos helyen, de kétségkívül új időszak köszöntött be azzal, hogy a családok elengedik ezeket a negatívokat, fotókat, diákat. Tehát az a romantikus kép, hogy karácsonykor majd leülünk a nagymamával fotóalbumokat lapozgatni, már nem, vagy csak nagyon ritkán létezik. Hiszen az idősek is laptopon, asztali gépen nézegetik a fotókat. Digitális formában sokkal egyszerűbb a megosztás, csak el kell küldeni a fotót e-mailben, vagy fel kell tölteni valamilyen felületre.

Tiéd a munka dandárja: mennyi időt foglalkozol naponta a fotókkal? Pár éve ez a főállásod, és komoly magántámogatóknak köszönhetően tud így működni a Fortepan.

Én válogatok a negatívokból, és részben én szkennelem őket, valamint tartom a kapcsolatot az adományozókkal. Mindenki más önkéntesként vesz részt a munkában. Egy kolléganő például a papírképeket szkenneli, az adatolást ugyancsak önkéntesek végzik, minden munkafolyamat nagyon fontos.

Kép

Tamási Miklós – Forrás: Tamási Miklós

Mi alapján válogatsz a negatívokból?

Először is az a fontos, hogy technikailag legyen rendben a kép. Ezen a szűrőn már sok kiesik. Utána azt figyelem, melyik kép érint meg engem személyesen, amiről azt érzem, hogy másnak is érdemes látni. 

A jelentőségteljes fotókat keressük, de ez még mindig nem mond semmit, szóval a válogatás szempontjai szavakkal nehezen körülírhatók. Az is lehet szempont, hogy valami olyat lássak a képen, amit addig még nem. 

Illetve jó lenne, ha földrajzilag le tudnánk fedni az egész országot, mert óhatatlanul budapesti bázisú a gyűjtemény. Vannak ugyan fotók vidékről is, de sok a hiányos terület. 

A valamikori Magyarország lefedése egyelőre álom. Ezen a helyzeten szeretnénk változtatni, vagyis szeretnénk vidéki helytörténeti gyűjteményeket felkeresni, határon túli vagy vidéki múzeumokkal működnénk együtt. Nagyon szeretjük Budapestet, de jó volna, ha az ország egyéb tájai is megjelennének a Fortepanon. Mivel a képeket sokszor turisták készítették, azok a frekventáltabb helyszínekről származnak. Emellett számít, hogy kinek milyen fényképezőgépe volt, milyen minőségű fotókat tudott készíteni. Lehet, hogy a következő tizenöt évünk arról is szól majd, hogy felkeressük a falvakat, hogy ne csupán városi anyagaink legyenek.

Van olyan anyag, amelyről tudsz, de még nem sikerült megszerezned?

A Fortepanon nem csak amatőr fotók vannak, hanem szerzői anyagok, komplett fotós hagyatékok is. Tudok olyan anyagról, ami közgyűjteményben van, elképesztően értékes, mégis teljesen láthatatlan. Escher Károly fotográfuséra gondolok például, akinek az Országos Széchényi Könyvtárban van az életműve. Próbáltunk már együttműködni az Escher-negatívok szkennelése kapcsán, de eddig mindig visszapattantunk. Az idei év nagy dobása lehet – megkeresés alapján –, hogy a Műemlékvédelmi Hivatal fotótáránál van nyitottság irányunkba. Ez is egy komplett intézmény, fantasztikus negatív anyaggal, és lehet, hogy pár év alatt ez a fotóanyag felkerülhet a Fortepanra. Nagyon szép lenne.

Kép

Fotó: Fortepan/ Erdei Katalin, 1978

Hogy állsz az évfordulókkal? Számontartod őket, ünnepelsz, vagy nem érdekelnek
különösebben?

Ilyen szempontból nem vagyok az az ünneplős alkat ilyen szempontból. Eszembe jutnak dolgok, de nem jellemző, hogy nagy feneket kerítenék nekik. Az azért ott motoszkált bennünk, hogy tizenöt éve működik a Fortepan, ám túl nagy dolgokat nem terveztünk.
Amit azonban igen, az egy kiállítás és egy könyv. 

Utóbbi címe Fortepan ABC lesz, ezt én írtam és szerkesztettem az elmúlt öt évben. A hatszáz oldalra ötszáznyolcvan fotót választottam ki, és minden képhez írtam rövid szöveget is. 

A fotókban az a közös, hogy mindegyiken szerepel valamilyen szöveg, például egy reklámfelirat, egy graffiti, egy tetoválás vagy politikai üzenet. A képeket a betűk kötik össze, innen jön a cím is. Korábban még nem vállalkoztam hasonlóra, ez az első alkalom, hogy megpróbálok valamit személyesen mesélni a képekről. A kötet kiadója és mecénása a Kieselbach Galéria, ahol nagyszabású tárlatot is nyitunk augusztusban. 

Azért is érdekes ez a vállalkozás, mert a Fortepan alapvetően csak kevés információt,
szöveget közöl a fotók mellett.

Kezdetben, amikor elindultunk az ötezer képpel, tényleg nem szerepelt szöveg a képeknél. Az utóbbi időben évente négy-öt alkalommal kerülnek fel újabb fotók a honlapra. Alkalmanként körülbelül 3-5000 kép, így egy évben nagyjából tizenötezer fotót teszünk ki. Ha folyóiratban gondolkodunk, akkor ezek lapszámok, amelyekben változatos a tematika. Vannak olyan lelkes olvasóink, „megfejtőink”, akik a Fortepan Fórumon közösen töprengenek az adatok nélküli fotókon, és kikutatják, mi látható a képen. Többnyire helyszínekről, évszámokról van szó, ezeknek bukkannak a nyomára, a személyeket nehéz beazonosítani. Az archívumunk közösségi tudásra épít, és remélem, hogy ennek ellenére – vagy éppen ezért – megbízható az a sok adat, ami a képek mellett olvasható. Próbálunk tömörek, tárgyszerűek lenni a leírásokban, de az online kulcsszavazás is sokat segít a kereshetőségben. Azt látom, az olvasók nagyon lelkesek, már a Tavaszi tárlat képeinél is gyűlnek a kulcsszavak.

A tartalomból:

– Sokat hallunk arról, hogy a túlsúly, a káros szenvedélyek, a dohányzás, az alkoholizmus rizikótényezők, újabban a feldolgozott élelmiszerek, a tartósítószerek, a mikroműanyagok is felkerültek a kerülendők listájára. Az „összegubancolódott” emberi kapcsolatoknak, a lelki őrlődésnek, a stressznek vajon mekkora szerepe van a rák kialakulásában? A rák valójában a test vagy a lélek betegsége? Mi a helyzet a genetikával?

– Mekkora szerepe van a gyógyulásban a pszichének? Sokszor halljuk, hogy van, ami fejben dől el… Igaz ez a rák kiújulására is?

– Mit javasol a pszichológus, mivel tud erőt adni azoknak, akik nemrég szembesültek azzal, hogy rosszindulatú daganat van a testükben? Amikor az embert letaglózza a trauma, beszűkült tudatállapotba kerül. Miképp lehet innen kikerülnie, és hogyan képes eljutni oda, hogy elhatározza: „meg fogok gyógyulni”? 

– Pozitív, megerősítő gondolatok, esetek. Az időben felfedezett daganat, sok esetben „gyógyítható”. Melyek a legerősebb pszichés védőfaktorok?

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

Bár a műszempilla és a szempilla lifting esztétikailag sok ember számára vonzó, a szemészeti betegségek megelőzésének érdekében érdemes tisztában lenni az esetleges egészségügyi kockázatokkal. Vannak, akiknél már az első használat után néhány percen, egy-két órán belül kialakulhatnak az akut panaszok. „Szemhéjduzzanat, szemvörösség, fájdalom, könnyezés, viszketés, fényérzékenység, nehezített szemnyitás esetén a műszempillát és a ragasztót a legrövidebb időn belül el kell távolítani, hűsítő borogatást kell tenni a szemre és orvoshoz kell fordulni” – mondja dr. Barcsay-Veres Amarilla. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika adjunktusa hozzáteszi: a szemészeti vizsgálat fontos része ilyenkor, hogy megállapítsák, nem jutott-e idegen test, ragasztómaradék a szemfelszínre vagy a szemhéj alá, ami akár szaruhártya-gyulladást, rosszabb esetben szaruhártya-fekélyt is okozhat, amely tartós látáskárosodással is járhat.

Az allergiás reakciók többszöri műszempilla-viselés esetén idővel fokozódhatnak.

Aki egyszer érzékenyen reagált a ragasztóra, az abból kiáramló gőzre, akár súlyosabb tüneteket, légszomjat, köhögést, mellkasszorítást is tapasztalhat.

Ebben az esetben mentőt kell hívni – hangsúlyozza az adjunktus. Kiemelve: az atópiások, vagyis akik túlzott válaszkészséget mutatnak a szokásos környezeti hatásokra, sokkal gyakrabban érintettek. Az atópiás személyek, akiket ekcémával, allergiás náthával vagy asztmával diagnosztizáltak, nagyobb eséllyel reagálnak érzékenyen a ragasztóban található anyagokra. Számukra fokozott elővigyázatosság ajánlott!

Egy másik, az előbbinél is gyakrabban előforduló kórkép a szemhéjszéli gyulladás (blepharitis). Ezt a krónikus, lassan kialakuló betegséget rendszerint a bőr felszínén jelen lévő baktériumok túlszaporodása kíséri. Gyakran a műszempilla-viselés esetén a nem megfelelő higiénia hiányától alakulhat ki. Vöröses, gyulladt szemhéjszéllel és bőrhámlással jár, a szempillatöveknél korpára hasonlító, fehéres hámtörmelékek megjelenésével kezdődik. Bakteriális felülfertőződés esetén sárgás váladék jelenik meg a szem sarkában. A gyulladás következtében a természetes szempillák is sérülnek, megritkulnak, akár ki is hullhatnak.

„A műszempilla eltávolítása után a betegek azt tapasztalják, hogy a korábbinál is kevesebb szempillájuk van”

– magyarázza dr. Barcsay-Veres Amarilla. A blepharitis eredményezi a szemgolyó elülső felszínén lévő folyadékréteg, más néven a könnyfilm instabilitását. Ez égő érzést és fokozott könnyezést, fényérzékenységet okozhat. Ilyenkor is a lehető leggyorsabban le kell szedetni a műszempillákat, hogy ne okozzon további gyulladást, és orvoshoz kell fordulni. A teljes gyógyulás hetekig is eltarthat, felülfertőződés esetén antibiotikumos szemcsepp és teafakivonatot tartalmazó szemhéjszél-tisztító kendő használata ajánlott. Szemhéjszéli gyulladás esetében javasolt kezelés a szemhéjtoalett. A Semmelweis Egyetem otthon is elvégezhető oktatóvideója olyan gyakorlatsort mutat be, melynek alkalmazásával a kellemetlen tünetek jelentősen csökkenthetők.

Műszempilla és kontaktlencse együttes használata szintén növeli a fertőzésveszély kialakulásának kockázatát. A higiénés szabályok betartásával, a szemhéjszél és a lencse tisztántartásával azonban elkerülhetők a komolyabb problémák. Az érintetteknek érdemes fokozottabban arra is figyelni, hogy soha ne viseljenek nappali kontaktlencsét alvás közben – emeli ki az adjunktus.

Forrás: semmelweis.hu

A Kopp–Skrabski-díjjal olyan személyeket és házaspárokat tüntet ki a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány, akik munkájukkal kiemelkedően hozzájárulnak a társadalom lelki egészségének megőrzéséhez, támogató közösségek kialakításához, a családbarát szemlélet terjesztéséhez és a gyermekvállalás ösztönzéséhez – függetlenül attól, hogy mely életterületen dolgoznak.

A korábbi díjazottakban közös, hogy mindannyian példaértékű emberek, akik életútjukkal és mindennapi munkájukkal segítik környezetüket – és minket is – abban, hogy emberibb, értékekben gazdagabb közösségekben élhessünk.

Több ismert személyiség is Kopp–Skrabski díjas, mint például Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter színészházaspár, vagy például Galamb Alex, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye legismertebb cukrász-pék oktatója. A tevékenységük példa arra, hogy igenis lehet építő módon hatni a társadalomra – és tenni az egészségesebb lelkületű közösségekért.

A jelölési időszak április 3-án kezdődött, május 20-ig várják a nevezéseket. Jelölni bárkit lehet egy rövid írásos bemutatással ide kattintva. 

A díjat mindkét kategóriában egy fődíjas és egy közönségdíjas nyerheti el.

 Az Alapítvány 2017 óta minden évben meghirdeti a díjat. Az elnevezés Kopp Mária orvos, pszichológus és Skrabski Árpád szociológus kutató házaspár nevéből ered. Az együtt kutató és alkotó szakemberek számos társadalomlélektani és magatartás-szociológiai munkát publikáltak. Több országos reprezentatív felmérést végeztek a magyar lakosság egészségi állapotának és életminőségének pszichoszociális hátteréről.

Kopp Mária 2009-ben alapította meg a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, amely mára országos civil szervezetté vált.

A tavalyi díjátadó összefoglalója alább nézhető vissza:  

https://www.youtube.com/watch?v=4RUXfd_rhCs

1.  Csak gyerekkorban alakulhat ki?  

Allergia bármilyen életkorban kialakulhat, érzékennyé válhat valaki pollenekre vagy poratkákra akár felnőttként is. „A puhatestűekkel és a kagylókkal szembeni allergia tipikusan serdülőkorban vagy azt követően szokott jelentkezni. A kor előrehaladtával az allergének köre bővülhet is, az érintettek egyre több anyagra lehetnek érzékenyek. Kinőni csak kevés allergiát lehet, ilyen például a gyerekkori tej- és tojásallergia” – mondja dr. Papp Gábor csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-tüdőgyógyász, az Allergia Képzett Iskola Program elindítója.

2.  Számít a születés módja?  

Ma már egyértelmű, hogy az allergia rizikójára hatással van a mikrobiom, ez magyarázza azt, hogy aki császármetszéssel jön világra – és így nem találkozik a hüvely mikroflórájával –, annál gyakrabban alakul ki allergia. Ilyenkor a kicsik bélrendszere elsősorban az anya bőrén lévő és a kórházi baktériumokkal kolonizálódik, ez pedig kevésbé kedvez az egészséges mikrobiom kialakulásának. Emiatt is fontos az indokolatlan császármetszések kerülése. 

Hasznos lehet az is, ha az anya hüvelyi flóráját megpróbálják a kicsibe bejuttatni oly módon, hogy az abból vett mintát egy kisebb tamponon vagy vattapamacson a kicsi orrához, szájához érintik. 

Ez a megoldás nem rutinszerű, nincs róla szakmai ajánlás sem, de már sok helyen végzik.

3. Olyan, mint a nátha?  

Az allergia leggyakoribb típusa a szénanátha, amelynek már az enyhe típusa is kellemetlenné teheti a mindennapokat, a közepes erősségű pedig komolyabb életminőség-romlást okozhat. „Erről felmérések is készültek, amelyekből kiderült, hogy az allergiaszezonban gyakoribb az iskolai hiányzás és a munkahelyi kimaradás. Az allergia a közlekedésben is problémát okoz, mivel csökkenti a járművezetők figyelmét. Ha valaki tüsszent, a szeme becsukódik, ez pedig az autóvezetésnél plusz veszélyforrást jelent. Ráadásul, ha az allergiát nem kezelik, akkor egyre több szervi tünet jelentkezik, a klinikai kép pedig egyre súlyosabb lesz” – mondja szakértőnk. 

Az allergia hagyományos kezelési módja a tüneti terápia, amelynek az alapját tablettás antihisztamin-készítmények adják, ezt egészíthetik ki orrszprék és szemcseppek. Bár ezek alkalmazása esetén nem szempont, hogy valaki pontosan mire érzékeny, de magával az allergénnel ettől függetlenül jó tisztában lenni. Ez azért fontos, mert így az érintettek fel tudnak készülni az allergiaszezonra, és tisztában lehetnek a keresztallergiákkal is. A fekete üröm például a zellerrel lehet keresztallergén, a nyírfa az almával, a parlagfű pedig a dinnyével.

4.  Álmosít az antihisztamin?  

Sokan tartanak az antihisztaminoktól, mert az gondolják, azok álmosítanak, de ez csak a régi típusú készítményekre igaz. „A modern, új generációs antihisztaminoknak már nincs ilyen hatásuk, nem csökkentik a reakciókészséget. Az ilyen készítmények nem is jutnak át a vér-agy gáton, így nem tudnak kötődni azokhoz a receptorokhoz, amelyek a korábbról ismert álmosságot okozták. 

Ez hatalmas előrelépés, a tanulmányok ugyanis azt mutatják, hogy az első generációs antihisztaminok legalább annyival csökkentették a reakciókészséget, mint egy korsó sör.

Emiatt az ilyen gyógyszereket érdemes újabbakra cserélni. Ebben sajnos elmaradásban vagyunk, az orvosok ma is sokszor írják fel a régebbi készítményeket. Pedig az ilyen gyógyszerek az árukat tekintve sem kedvezőbbek a korszerűbbeknél” – mondja dr. Papp Gábor.   

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Rawpixel

5.  Félni kell a szteroidtól?  

Sokan tartanak a szteroidos orrszprék használatától, pedig azoknak nincs olyan mellékhatásuk, mint a szisztémás szteroidgyógyszereknek. A vény nélkül kapható, érösszehúzó hatású orrszprék tartós alkalmazása viszont kockázatos, mert azok csak a tüneteket csökkentik, a háttérben álló gyulladást nem szüntetik meg. A vény nélküli készítmények hosszabb távon – egy hétnél tovább használva – nagyon károsak, a befújás után három-négy órával ellencsapásos reakciót alakítanak ki, tönkretehetik magát a nyálkahártyát is. Emiatt kell allergia esetén szteroidos orrszprét használni.

6.  Segíthet a kalcium?  

Régi hiedelem, hogy a kalcium segíti megszüntetni a fellépő allergiás rohamot, ez egyrészt nem igaz, másrészt veszélyes is lehet, mivel így késhet a valóban hatékony kezelés. Megesik, hogy valaki még anafilaxia esetén is ilyen oldattal – általában ampullával – próbálkozik, pedig akkor már csak az adrenalin beadása jelent megoldást. „Itt tehát nem az a helyzet, hogy valakinek csak a bőre viszket, és arra feleslegesen kap kalciumot, hanem arról van szó, hogy életveszélyes állapotban nem kapja meg a szükséges terápiát” – mondja dr. Papp Gábor. A kalciumos tévhit eredete nem tisztázott, de szerepet játszhat benne az, hogy az egyik régi antihisztamin-készítmény mellesleg tartalmazott kalciumot is.

7. Csak rovarcsípés okozhat anafilaxiát?  

A méh- és a darázscsípés mellett bármilyen étel okozhat anafilaxiás rohamot, amely ellen IgE-antitest termelődik. Lehetnek ilyenek a diófélék, a földimogyoró, a pisztácia, a kesu, a tej és a tojás, a szója és a különböző puhatestűek, a tengeri rákok, a halak. 

Emiatt aki ezekre érzékeny, annak érdemes otthon tartania adrenalin autoinjektort. Igaz ez azokra is, akiknek a családjában halmozottan fordult elő rovarcsípés-allergia.

8.  Az adrenalinnal várni kell?  

„Ha valakinél felmerül az anafilaxia gyanúja – vagyis a rovarcsípés vagy az ételfogyasztás után nehézlégzés, szájdagadás, vérnyomásesés, rosszullét és bágyadtság alakul ki –, akkor egyből adrenalint kell beadni az izomba. Tévhit, hogy meg kell várni a tünetek súlyosbodását. Ugyanez a helyzet akkor is, ha rovarcsípés után gyorsan terjedő csalánkiütés jelentkezik, és ahhoz légzési, emésztőrendszeri vagy keringési tünet társul. Az autoinjektor alkalmazása után mentőt is kell hívni, amelynek kiérkezéséig az érintettnek feküdnie vagy legalább ülnie kell, járkálnia viszont nem szabad” – mondja szakértőnk. 

Ha a méh- vagy darázscsípés után csak helyi tünetek jelentkeznek, és azok nem rosszabbodnak, vagyis nincsenek általános panaszok, és nem alakul ki csalánkiütés, amely terjedne, akkor nincs ok az aggodalomra. Ilyen esetekben csak allergiaellenes gyógyszerre és kellő felügyeletre van szükség, külön ellátásra nincs.

9.  Az ételallergének csak későn adhatók?  

Régebben azt gondolták, hogy a gyerekek étrendjébe a legjobb egyéves kor után bevezetni a potenciálisan allergén élelmiszereket – például a földimogyorót, a tejet vagy a tojást –, de mára paradigmaváltás történt ezen a területen. „Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy négy-hat hónapos kor körül kinyílik egy úgynevezett toleranciaablak, vagyis a kicsik ekkor a táplálékallergéneket jól fogadják, azokat nem allergénként azonosítják. A fokozatos bevezetést azoknál a babáknál lehet megkezdeni ebben az életkorban, akiknek a családjában nem fordult elő súlyos ételallergia, amúgy egyeztetni kell erről szakorvossal” – mondja dr. Papp Gábor. Ellenjavallat az is, ha a csecsemő nagyon ekcémás. Ilyen helyzetekben az allergén ételek bevezetéséről szintén allergológussal kell konzultálni.

10. Az immunterápia mindenre jó?  

Az immunterápia már nagyjából száz éve ismert módszer, de a modern készítmények csak az elmúlt években jelentek meg. Ezek oki terápiát jelenthetnek egyes pollenallergiák, háziporatka-, penész-, macskaszőr- és kutyaszőr-allergia esetében is. Azt, hogy a terápia kinél mennyire hatékony, előre fel lehet mérni molekuláris allergiavizsgálatokkal. A pázsitfű-allergiások jelentős része például jól kezelhető ezzel a módszerrel, de azok nem, akik annak profilin nevű fehérjéjére érzékenyek (ez más növényekben is előfordul). 

A légúti allergiára használt készítmények a kivizsgálás után otthon alkalmazhatók, ráadásul nagyon egyszerűen: azokat a nyelv alá kell betenni, és így felvinni a szájnyálkahártyára. 

Ezzel érhető el, hogy az immunsejtek „rájöjjenek” arra, hogy az adott anyag nem veszélyes, és erről „tájékoztassák” az immunrendszer egészét. Tartós eredmény jellemzően három-négy év után várható. A darázs- és méhmérgek elleni készítményeket csak kórházi körülmények között lehet alkalmazni, és a földimogyoró-allergia immunterápiáját is csak ott lehet elindítani. Utóbbi készítménye ezt követően otthon is alkalmazható, de a dózisemeléseknél ismét szükség van klinikai háttérre a teljes biztonság érdekében.   

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.