Miért öltünk álarcot kapcsolatainkban? – Homonnay Zsolt rendezésében debütál A cirkuszhercegnő az Operettszínház színpadán

A Jászai Mari-díjas színházi alkotó jónéhány nagy sikerű darabot színpadra állított már az Operettszínházban. Elég, ha csak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon közel 3000 néző előtt is bemutatott Mária főhadnagyra gondolunk, amiről így írt az akkori kritika: „Homonnay Zsolt Mária főhadnagyának, az Operettszínház friss bemutatójának nem célja, hogy megváltsa a világot, és nem is kell mindig, mindenáron erre törekednie egy előadásnak. A sokfelé látható ’kreatív’, ’újszerű’, ’formabontó’ és ’rendhagyó’ színházi látásmódok mellett lassanként már-már az lesz az igazi innováció, ha valakinek akad bátorsága visszatérni a klasszikus értékekhez.” A rendező pályáján továbbá kiemelkedő helyet foglal el Frank Wildhorn, a Grammy-díjra is jelölt világhírű zeneszerző Carmen című musicaljének színrevitele. A 2023 tavaszától látható összművészeti előadás egyesíti magában a pazar látványvilágot, a lehengerlő zenét, a vérpezsdítő táncokat, az ámulatba ejtő cirkuszi attrakciókat és természetesen a teátrum közönségkedvenc sztárjai is a színpadra lépnek, nem véletlen, hogy az előadást estéről estére állótapsos ovációval honorálják a nézők. 

Kép

Erdős Attila, Tassonyi Balázs és Dénes Viktor a darab sajtótájékoztatóján − Fotó: Janus Erika

Homonnay Zsolt február végén visszatér az operett műfajához. A cirkuszhercegnő című nagyoperett története szerint Fedóra Palinszka, az özvegyen maradt, fiatal hercegné – attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és végleg elzárkózik egy újabb kapcsolat kialakításától. Azonban egy alkalommal ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő lovas Mister X néven, álarcban mutatja be virtuóz mutatványát, aki manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon. Homonnay rendezői koncepciójának alapját az egyénnek a személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés képessége, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepünket. 

A rendező úgy látja, hogy az igazán nagy remekműveknek a sajátja, hogy olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek minden korban érvényesek. 

Nincs ez másképpen A cirkuszhercegnővel sem, hiszen az előadás saját mai, kortárs jelenünket tárja a közönség elé. A darab érdekessége, hogy az operettekben jól megszokott primadonna – bonviván és szubrett – táncos-komikus kettősök mellett megjelenik egy negatív karakter: Szerhej Vlagyimir, a féltékeny nagyherceg. 

Kép

A cirkuszhercegnő szereplői az Operettszínház színpadán − Fotó: Janus Erika

Természetesen az operett műfajának sajátossága, hogy végül minden megoldódik és a szerelmesek egymásra találnak, így az előadás elsősorban felhőtlen szórakozást és hamisítatlan operettszínházi életérzést ajánl a színházi ínyencek számára. 

Forrás: Operettszínház