„Én választom a könyveket, teljesen átlátom, mit tanulnak” – Amerikai otthonoktatás magyar szemmel

Az otthonoktatás tudatosságot és áldozatot igényel, de a megkérdezett anyák szerint bárki képes rá, és bele tud rázódni, ha előnyeit elég fontosnak tartja ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat. A pennsylvaniai háromgyermekes iskolapszichológus, Szonja szerint érdemes részt venni a (gyakran ingyenes) konferenciákon, és elolvasni egy-két könyvet vagy blogbejegyzést a főbb irányzatokról. 

Amerikában a legszigorúbb irányzat a Classical Conversations, amit rengeteg memoriter, latin nyelvtanulás és klasszikusok olvasása jellemez, és drága is, mégis nagyon sok család végzi, mert erős alapokat ad. 

A másik népszerű irány az előző századfordulón élő angol pedagógus, Charlott Mason nevét viselő módszertan, amelyben kiemelt szerepet kap a közös olvasás, a természet tanulmányozása és a művészet. 

Egyre több amerikai család követi a Montessori-elveket és a Waldorf-filozófiát; az „eklektikusok” több módszerből választják ki a nekik tetsző részeket, és alakítják ki a sajátjukat. 

Léteznek ritkább, de erős meggyőződéssel követett módszerek, például az „unschooling” (önvezérelt otthontanulás leckék és tananyag nélkül) vagy „gameschooling” (társas- és kártyajátékok alkalmazása). A módszertani döntés után következik a sokféle tananyag, majd a „co-op” csoportok (több család tanul együtt) és a kiegészítő foglalkozások kiválasztása, amelyekből ma már szintén rengeteg áll rendelkezésre.

A coloradói kétgyermekes könyvelő, Márta arról számol be, hogy a „homeschooling” által nemcsak a gyermek lesz otthon tanuló, hanem az egész család. „Aktívan részt kell venni a teljes folyamatban. Megtervezni a tanrendet, kitalálni a különórákat, a más otthon tanuló csoportokkal való kapcsolattartást és a rendszeres, tudatos összejárást más, hasonló családokkal” – mondja. A co-opokat önkéntes alapon szervezik a szülők, fontos szempont az ingyenesen elérhető és megfelelő helyszín is, így gyakran találkozni átmenetiséggel is. 

Márta szerint ezekben minimális közös tanulás folyik, hiszen minden gyerek más elvárás szerint tanul otthon, és más szinten tart. 

Ugyanakkor részesei lehettek izgalmas projekteknek: bagolyköpet szétszedése, rágcsálók csontjainak vizsgálata, hal boncolása, közös múzeumlátogatások stb. 

Sok iskolai körzetben vannak „homeschooling enrichment” programok is, ahol tanárok vezetésével foglalkoznak bizonyos iskolai tantárgyakkal, de vannak klasszikus dráma, zene, művészet, kézműves, robotika, stb. foglalkozások is. 

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

A New Jersey-ben élő háromgyermekes pedagógus, Klára szerint a co-opok az együttlét miatt fontosak. Ők hasonló gondolkodású keresztény családokkal jártak össze. Egy zeneiskolai csoportban éneket, hangszert, művészetet tanultak, az angol foglalkozásra pedig azért jártak, mert otthon csak magyarul beszélnek, de számára fontos volt, hogy legyen egy angolul beszélő családos közösségük is.

Otthontanulás New Jersey-től Pennsylvániáig

Mint az élet legtöbb területe, az otthonoktatás is tagállami szabályozás alá esik az USA-ban, jelentős eltéréseket mutatva. Például a leglazább szabályozással bíró New Jersey és Indiana államokban csak „megfelelő szintű és színvonalú” oktatást kell nyújtani, nem kell hivatalosan bejelenteni, akkor kell felmutatni bármit, ha esetleg a gyermekvédelem ellenőrzi a családot. A szintén lazább, de szándéknyilatkozatot és kötelező alaptantárgyakat előíró Arizonában nincs más elvárás, vizsgák sincsenek. Coloradóban kötelező 172 napon keresztül legalább napi 4 óra alaptantárgyak-oktatás is, a gimnáziumi években pedig van elvárt minimális kreditszám. Kötelező az orvos által igazolt oltási lista (vagy nyilatkozat, ha nem oltatják be a gyereket) és az állami standardizált tesztek elvégzése is a 3., 5., 8. osztályok végén. Itt a közoktatáshoz hasonlóan az általános szövegértést és elemzési készséget tesztelik, kevésbé a tárgyi tudást. A legszigorúbb szabályozású államok közé tartozó Pennsylvaniában a közjegyzővel hitelesített nyilatkozat mellett oltási listát (vagy nyilatkozatot) és éves tantervet kell benyújtani, nyilvántartani a tanítási napokat és az olvasott könyveket, év végén elkészíteni a fejlődést bemutató portfóliót, amit a szülő által választott, adott állami tanári engedéllyel rendelkező pedagógus bírál el, majd be kell nyújtani az iskolakörzetnek. Az állami tesztek is kötelezők.

Motivációk és előnyök

Ahány család, annyi oka lehet az otthonoktatás választásának, de kutatások szerint vannak visszatérő, közös motívumok. Az 2022-23-as tanévben a leggyakoribb indok az iskolák környezete (fizikai biztonság hiánya, drogok jelenléte, negatív kortársi nyomás stb.) miatti aggodalom (83%), az erkölcsi nevelés biztosítása (75%), a közös családi élet iránti igény (72%) és az iskolai oktatás színvonalával való elégedetlenség (72%) volt. 

Szonja kíváncsiságból részt vett egy online konferencián, több könyvet elolvasott, s ahogy környezetében egyre több otthon tanuló család jelent meg, ahol „a szülők és a gyerekek is nagyon normálisak, sőt kifejezetten kellemes társaság voltak”, lassan kialakult benne a meggyőződés: ő is ezt szeretné. „Családunk keresztény, ami fontos szempont a tananyag tartalmát illetően is, de az otthontanulás pedagógiai és fejlődéslélektani alapon nyert meg: általa megőrizhetjük a kíváncsiságot és a kreativitást, alkalmazkodhatunk gyermekeink tanulási stílusához, sebességéhez, képességeihez, érdeklődéséhez és készségeihez, sok közös élményben lehet részünk, kapcsolataink erősödhetnek, és mi választhatjuk meg, milyen hatások érik őket.”

Az Indiana államban élő háromgyermekes Zsuzsa keresztényként szintén nem tud azonosulni a világban végbemenő folyamatokkal. „Olyan értékeket képviselünk, amelyek felé a társadalom és az oktatás is egyre nagyobb ellenségességgel fordul. Nem akarjuk, hogy a korosztályuk jobban befolyásolja a gyerekeinket, mint a szüleik. Szeretnénk mi megalapozni a világnézetüket. Egyszer el kell engednünk őket, de az a reményünk, hogy mire ennek valóban meg kell történnie, olyan szilárd alapot tudunk építeni számukra, hogy tudják, kik ők, és mit akarnak, és kezelni tudják a világ kihívásait.” 

Zsuzsa a saját gyermekkori élményei miatt sem szeretné, hogy gyermekei esetleg ugyanazt átéljék az iskolában. 

„Voltak olyan tanáraim, akik verbálisan bántalmaztak, megfélemlítettek, zaklatásban is volt részem diákként; teljesen lebombázott önbizalommal léptem be a felnőtt életbe. Nagyon hálás vagyok, hogy itt ilyen lehetőségünk és ekkora szabadságunk van.”

Márta is számára elfogadhatatlan problémákat és hiányosságokat látott az amerikai oktatási rendszerben. „Mivel jó magyarországi iskolai alappal érkeztem, szerettem volna átadni a magyar iskolai rendszerből azt, amit abban előnyösnek láttam; például több nemzetközi rálátást nyújtani a gyerekeimnek, és jobban hozzászoktatni őket a memoriter típusú tanuláshoz is, mert az egyetemi felvételinél vagy a szakmai vizsgáknál itt is szükség van nagyobb tudásanyagra, amire az állami rendszer alig készít fel.” Idővel néhány célt módosított, és a gyermekei közti különbségeket is igyekezett figyelembe venni. Elsősorban autizmus spektrum zavarral (ASD) küzdő lánya miatt fogott bele az otthontanulásba. 

„Az egy kaptafára készült speciális tantervek számára nem működtek. Rengetegszer volt kitéve bántásnak is az ASD-je miatt. Emellett könyvek nélkül, papírdarabokból és online forrásokból tanulnak, melyekből a szülő semmit sem lát, pedig kisiskolás korban különösen fontosak a jó alapok...”

Klára szerint rengeteg előnye van az otthonoktatásnak. „A harmadik úgy született, hogy a legidősebb épp kezdte volna az iskolát, de így nagyon összenőttek. Általában délre végeztünk az egyénre szabott tananyaggal, délután sok idejük maradt játszani, játszóterezni, nagyszülőket látogatni. Kiskorban nagyon fontos a szabad játék, rengeteget tanulnak belőle, növekszik a képzelőerejük, kreativitásuk.” Amint egy gyermek megértette és begyakorolt egy témát, máris ugorhattak a következőre, nem kellett másra várni. „Én választom a könyveket, teljesen átlátom, mit tanultak, szükség esetén kiegészítem azzal, ami szerintem még fontos.” 

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

Hátrányok és tévhitek

Az Arizonában élő négygyermekes Csenge szerint sokkal több energiát igényel részéről az otthonoktatás, mintha leadná a gyerekeket a suliban, és Zsuzsa is arról számol be, hogy nincs „énideje”. „Ezzel ellentmondok magamnak, hiszen korábban épp azt hangsúlyoztam, milyen jó, hogy velem vannak egész nap...”

„Ahhoz vagyunk szoktatva, hogy jár nekünk anyaként pár óra gyerekek nélkül. Én viszont már hozzászoktam ahhoz, hogy ilyen nincsen, másképp osztom be az energiámat.” 

Számára nagyobb dilemma volt az, hogy az otthonoktatás során kötelező angolul tanítani a gyermekeit, miközben előtte csak magyarul beszélt velük. Megoldotta, de érzi a negatív hatását a gyerekek magyarnyelv-ismeretére, ráadásul ő is többet használja az angolt a jelenlétükben. Ez eleinte Klárának is nehézséget okozott, de mivel gyorsan végeztek az iskolai feladatokkal, maradt idejük magyarul is olvasni, a beszélgetések közben pedig gyakran előjöttek iskolai témák, amiket magyarul beszéltek meg, így a gyerekek magyar szókincse is bővült. 

Szerinte annak is megvan az értelme, hogy az iskolában padban kell ülni, órán csendben maradni, alkalmazkodni az osztálytársakhoz, és követni az intézmény szabályait. Ott sok olyan helyzetbe is kerülhetnek, sokféle olyan személyiséggel, témával és feladattal is találkozhatnak, amelyekkel otthon nem tudnak. Hátrányként említette az anyagiakat is: az otthonoktatás több gyermek esetén teljes munkaidőt vesz igénybe, ami kétkeresős családban nehezen vagy nem valósítható meg. 

A leggyakoribb tévhit Amerikában is a szocializálódás kérdése. Szonja ellenérvként hozta fel: az állami iskolákban 2–5 perces szünetek vannak, a közeli iskolában a folyosókon, ebédlőben sokszor beszélgetni sem szabad. 

Eközben az otthon tanuló gyerekek gyakran vesznek részt olyan programokon, ahol különböző korú és fejlettségi szintű gyerekekkel találkozhatnak, beszélgethetnek felnőttekkel, és különböző társas helyzeteket tapasztalhatnak meg. 

Ők egyelőre nem köteleződtek el konkrét co-op csoport mellett, de a gyerekek rendszeresen találkoznak barátaikkal, járnak balettiskolába, nyáron napközis táborba, hétvégenként egy keresztény közösségbe. „Amikor csak tehetjük, sokféle programot szervezünk a tágabb családi körünkkel is; ezek mind fontos részei a szocializációjuknak.” 

Márta hasonlóan érvelt: „Nézzünk csak szét az állami iskolákban, mennyi a drogos, milyen gyakori a zaklatás, a tanároknak semmi tekintélye, a családok alig ismerik egymást... Ezzel szemben mi rengeteg otthon tanuló családot ismerünk, összehozzuk a gyerekeket és a szülőket, hogy minőségi kapcsolatot építhessenek egymással. Továbbá meg tudjuk védeni a tudatukat és szellemüket a »manapság normális« gondolkodástól is, ha mi azzal történetesen nem értünk egyet...”

A másik általános tévhit az önállóság, az akadémiai tudás és a visszailleszkedés kérdésköre. Kláráék három év otthontanulás után váltottak. „Mivel otthon több gyerekkel foglalkoztam egyszerre, gyorsan megtanulták az önálló munkát. Az átállás pedig nagyon simán ment, de tudom, ebben sokat számít az is, hogy egy konzervatív, katolikus magániskolába kerültek, sok mindenben az otthon tapasztalthoz hasonló hozzáállással.” 

Márta statisztikai felmérésekre hivatkozik: az otthon tanuló gyerekek között teljesen azonos, vagy akár nagyobb arányban vannak a felsőoktatásba sikeresen jelentkezők és a sikeresen lediplomázottak. „Biztosan állíthatom, az otthontanulás ebből a szempontból sem jelent hátrányt. Mi rengeteg tinédzsert ismerünk, akik már a 10-11. évfolyamtól helyi főiskolai kurzusokon vesznek részt, és olyanokat is, akik a 12. tanév végére »associate degree«-vel végeznek minden gond nélkül.”

„Minden egyetemnek saját felvételi rendszere van: a jól felkészült otthon tanuló család ezeket feltérképezi, és aszerint építi fel a gimnáziumi tantervet, állítja ki a bizonyítványokat és írja meg a főiskolai jelentkezéseket.” 

Zsuzsa is megerősítette: „Bármikor visszaírathatjuk őket a gimnáziumba, tudásuk sok esetben magasabb szintű, mint az állami iskolai. Az egyetemek szívesen fogadják az otthon tanuló diákokat, mert köztudottan jobbak az önálló tanulásban.” 

A harmadik jellemző tévhit: a szülőnek pedagógusnak kell lennie, egyébként rámehet a gyerek-szülő kapcsolat. Szonja szerint „ha elszakadunk a saját tanári emlékeinktől, és rájövünk, hogy a gyerekünket vezetjük, és vele együtt élünk át új élményeket, már meg is dőlt a szerepzavar mítosza. Ha a gyerek nem akarja elvégezni a feladatait, az ahhoz hasonló helyzet, mint amikor a házimunkától vonakodik – ott sincs szerepzavar, hiszen a szülő nem főnök.” 

Csenge szerint az otthonoktatás nem pedagógusi végzettséget, „csak” türelmet és elfogadást igényel, mert általa újabb dolog kerül a „miért piszkálsz?” listára. „A suliból hazajövet panaszkodhatna nekem, de most nem vagyok külső szemlélő. Valóban nem kell pedagógusnak lenni, viszont fontos, hogy megtanuljunk tanítani, ha nem egy felkért tanár oktatja őket. Ez sokkal több extra idő a részünkről, és oda kell figyelni arra is, hogy legyenek határok a tanulás és a családi élet között.” 

Zsuzsa szerint annyira jól kidolgozott a tananyag, hogy neki sokszor elő sem kell készülnie, a munkafüzetben az is le van írva, mit mondjon a gyereknek. 

Márta szerint elfogadónak és nyitottnak kell lenni, hiszen minden otthontanuló család mást gondol helyesnek. „A homeschooling közösségekben látunk példát sokféle formára, és nem lehet úgy gondolkodni, hogy csak az én elképzelésem a helyes, mert itt még nagyobb a hangsúly a gyerekek szocializációján, a közösségek építésén.” 

Klára szerint csak annyit igényel az otthontanulás a szülőktől, hogy „akarják és teljes szívből csinálják”, de ő is fontosnak tartja szigorúan venni az iskolai időt. „Nekem is meg kellett szokni, reggeli után nem kezdek bele a házimunkába, hanem megyek velük tanulni. Amíg a szülő érdeklődik, és fontosnak tartja, hogy ott legyen a gyerekei mellett, azok is fontosnak fogják tartani a tanulást” – vallja az édesanya.