Kép: Páczai Tamás

Magyarország már nemcsak a bulinegyed vagy a Balaton miatt vonzó turisztikai célpont, hanem a világ gasztronómiai és borturisztikai térképeire is felkerülünk az elmúlt évek fejlesztéseinek és átgondolt stratégiájának köszönhetően.

2013 júniusában részt vehettem egy háromnapos kerékpártúrán a Fertő-tó burgenlandi részén. Tökéletes utak, virágzó cseresznyefák, biodinamikus borászatok, organikus kertészetek, fine dining éttermek, luxushotelek és muskátlis panziók szegélyezték kalandozásaimat. Minden roppant tökéletesnek tűnt, zöldebb volt a szomszéd kertje. Élénken él bennem a purbachi „Haus am Kellerplatz” vinotéka is, ahol a Lajta-menti hegység borgazdáinak 350 tételéből vásárolhattunk, és űrtechnológiát idéző automata boradagoló robot segítségével 64 féle bort kóstolhattunk a tizedfok pontossággal temperált, zsetonnal működő rendszerben.

Teltek az évek, én magam is felnőttem a borhoz: hétvégenként a bulinegyed helyett egy palack jó bort választok szombat estére, és amikor tehetem, meglátogatom a 22 borvidékünk közül a kedvenceimet.

Az elmúlt évben megfordultam Tokaj-Hegyalján, Badacsonyban, Sopronban, Szekszárdon, Egerben, ezekről a Képmás hasábjain is olvashattak. Egy ilyen kiruccanás alkalmával a szekszárdi Posta testvérek mesélték kitűnő kadarkájuk kóstolása közben, hogy a biodinamikus szőlőtermesztés náluk azt is jelenti, hogy az őzek és szarvasok „komolyan besegítenek a hajtásválogatásban és a fürtszelekcióban”. Ott rádöbbentem, hogy nekem inkább a természetes lazaság adja a színvonalas körítést a borhoz, nem a robotika.

Kifakultak emlékeim a purbachi kertről, és megértettem, hogy a borturisztikai élményekben a legmodernebb technikáknak és az ősi hagyományoknak egyforma helyük és szerepük van.

Csakúgy, mint a profi marketingmunkának, ugyanis hiába termeljük a világ egyik legjobb desszertborát, ha rajtunk kívül kevesen értesülnek erről, és még kevesebben látnak ezen túl. Ezért kiemelkedő lehetőség hazánknak, hogy a 10. IWINETC-t Budapesten rendezik, és a kétnapos konferencia után workshopok és szervezett túrák keretében testközelből ismerkednek meg a magyar borvidékekkel a nemzetközi borturizmus véleményvezérei.

Külföldön szinte kizárólagosan Tokajhoz kötik a magyar borokat, így érthető, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség mint az állami bormarketingért felelős szervezet is erre összpontosít marketingben és a fejlesztések terén, hiszen kell egy zászlóshajó olyan értékes borvidékeink befutásához, mint például Villány, Szekszárd vagy Badacsony.

Kép: Páczai Tamás

Hegyalján már a rendszerváltás előtti években megindult az újjáépítés, kezdetben alulról szerveződve – a két világháború és a kommunizmus évtizedei ugyanis alaposan megviselték a királyok borának több évszázados hagyományait. A munka negyed évszázad után kezd beérni. Jól jelzi ezt, hogy a brit Guardian neves szakírója, Fiona Beckett szerint 2017-ben tokaji furmintot volt érdemes inni a szigetországban. A furmintot Magyarország másik szenzációs borának nevezte a Forbes hasábjain a New York-i Thomas Pellechia független borszakíró. A szintén brit Evening Standard pedig „Miért fogunk idén mindannyian magyar bort inni?” című cikkében arról jelentett, hogy a brit Lidl különleges nemzetközi borokat bemutató válogatásának legkeresettebb darabja a tokaji késői szüretelésű félédes bor, de a száraz Dereszla furmint is nagyon népszerű a vásárlók körében. A Lidl borbeszerzői 2017 tavaszán tanulmányi úton vettek részt hazánkban, melynek szervezésében a Magyar Turisztikai Ügynökség is közreműködött. A brit Lidl eladott borainak harmada tokaji, ez 2016-ban hatmillió palackot jelentett, ami a 2015-ös eladások duplája, és arányaiban két másik kiskereskedelmi lánc (Waitrose, Marks & Spencer) is hasonló bővülésről számolt be.

Persze az ígéretes trendek mellett tennivaló is akad. A február 22–23-án Egerben rendezett 19. Szőlészeti és Borászati Konferencián Elizabeth Gabay (Master of Wine) előadásában kiemelte, hogy 2016-ban is 1,3 euróba került az összes exportált magyar bor literje, eszerint „az olcsó borok alternatívájaként tekintenek a magyar borokra a világ nagy részén”. A neves borszakértő összegzésében kifejtette, hogy sok országban lenne nagyon jó esélye a magyar boroknak, de csak kitartó munkával lehet ezt elérni.

 Kép: Páczai Tamás

Ez a munka a borhoz kapcsolódó élményturizmust is magában foglalja. Mád felett Szokolay Ákos, a Budaházy pince borásza vezetett körbe. Szerinte „ez itt Hegyalja Monte-Carlója”, mindent kielégítő szálláshelyekkel, a fine dining Gusteau Kulináris Élményműhellyel és az ország legdrágább földterületeit tartalmazó Szent Tamás-dűlővel. A közeli Tarcalon Berecz Stephanie (Borászok Borásza 2014) nyitott hangulatos borkostolót és kávézót, tőle pár háznyira Bartha Gabó a Terrapolisban várja permakultúrás kertjével, kóstolóival és a fine dining határán egyensúlyozó egyedi vacsoráival a betérőket. Egyéb látnivalóban sincs hiány, említhetjük a bodrogkeresztúri pincéket vagy a bodrogkisfaludi vendégházakat, a Megyer-hegyi tengerszemet, a Zemplén Kalandparkot Sátoraljaújhelyen, Boldogkő és Regéc várait, a vizsolyi Bibliát, a Bodrogzugot Tokajnál.

Az állami és a magánszektor mellett a természet és a történelem is azt szolgálja Hegyalján, hogy évszázadok óta luxusborként becsült folyékony aranyunk, a Tokaji Aszú ismét legszebb fényében csillogjon minden pohárban.

 Kép: Páczai Tamás

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

"Harcolj, mint egy lány" - Kép: Rochelle Brown on Unsplash

Politikusok mindig voltak, amióta csak emberi közösségek léteznek, mert az emberi sokaság nem tud együttműködni vezetés nélkül.

Régen vezéreknek, törzsfőnököknek, fejedelmeknek, királyoknak nevezték őket. És persze politikusok voltak a közvetlen tanácsadóik, segédeik is: az alvezérek, a vének, a befolyásos vazallusok, hűbéresek, miniszterek, titkárok. Valószínűleg ez a legősibb mesterség (nem pedig az, amit általában legősibbként emlegetnek), és szükség is lesz rá mindaddig, amíg az emberek nagyobb közösségeket alkotnak. Régen is és ma is háromféleképpen lehetett valaki vezető: születési előjog, egyéni rátermettség vagy protekciós kapcsolatok révén. E három lehetőség persze gyakran keveredik, sőt, ha a három feltétel együtt érvényesül, az a legbiztosabb recept a politikai sikerhez.

A 16. század elején Niccolò Machiavelli megírta „A fejedelem” című összefoglaló művét az uralkodásról, vagyis a tömegek befolyásolásának és vezetésének művészetéről. Ezt írta többek között: „A fejedelem országának megtartása érdekében gyakorta arra kényszerül, hogy rossz legyen, mert ha az a közösség, amelyikre szükséged van, hogy hatalmad fenntarthasd, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Márpedig ilyenformán a jámbor cselekedetek ellenségeid lesznek.” Sokat és sokan kárhoztatják Machiavellit, amiért elválasztotta az erkölcsöt a hatalomgyakorlástól – pedig ő csak őszintén leírta a tapasztalatait, amelyeknek nagy része ma is érvényes.

A kérdés tehát: mint keresztény erkölcsi rendet követő ember, tarthatod-e majd magadat elveidhez akkor is, ha politikus leszel?

Ha megelégszel az alsó tisztségekkel, akkor talán igen. De miért elégednél meg velük?

És mindjárt adódik a másik kérdés: lemondhat-e egy keresztény ember arról, hogy befolyásolja a politikát, vagyis az emberi közösség életét, amiért erkölcsi aggályai vannak a politikai szereplőkkel szemben? Nyilvánvaló, hogy nem mondhat le róla. A keresztény hit megélése ugyanis nemcsak magánügy, hanem legalább ugyanannyira közügy is, vagyis egy „keresztényebb” társadalom építése.

Ha tehát döntéshozói pozícióba kerülsz, ellen kell állnod a hatalom kísértéseinek.

Annak, hogy mindent és mindenkit a te céljaid érdekében használj, és kiiktatandó zavarként tekints a másra törekvőkre. Annak, hogy magadat, barátaidat és rokonaidat az átlagpolgárokénál nagyobb előnyökhöz juttasd anyagi téren. Meg kell őrizned józan önértékelésedet, tudnod kell, hogy nem kizárólag neked lehet igazad.

El kell viselned kritikusaidat, sőt, időnként meg kell látnod saját hibáidat az ő görbe tükrükben.

Meg kellene őrizned az önkritika és a bocsánatkérés képességét, hiszen nem vagy mindenható és mindentudó – ezeket azonban a beosztottaid és főnökeid politikai öngyilkosságnak fogják tartani, és mindent megtesznek, hogy eltántorítsanak. Támogatóidnak az lesz az érdekük, hogy ne vedd észre a hibáidat (és az ő hibáikat), ellenfeleid pedig nem a javadat akarják majd, hanem bukásodat.

Mégsem beszéllek le a politikusi pályáról, mert Isten biztosan nem azért teremtette ezt a sok szép lehetőséget tartogató világot, hogy építéséről, gondozásáról csak úgy lemondjunk. Ha az Ő vezetésére bízod magad, és nem elsősorban a körülötted álló emberekre hallgatsz, akkor van remény, hogy nem kell feladnod önmagad.

Talán neked sikerül az, ami sokaknak nem: erkölcsösen hatalmat gyakorolni.

Tudatosan a végére hagytam a véleményemet arról, hogy te nőként akarsz teret nyerni ebben a ma még férfiak által uralt közegben.

A férfiak vezérelte politika hosszú távon csődöt mondott – elég végigtekinteni Európa történelmén, a háborúk során, amelyek hatalmas és szinte folyamatos érvágást jelentettek a népességnek, és az anyagi fejlődést is sokszor lenullázták. Nem tudjuk, milyen lett volna egy nők és férfiak által egyforma arányban irányított történelem, de a múlt csődjét látva a jövőben érdemes lesz kipróbálni.

A konfliktusok nem fognak csökkenni, de talán ritkábban jutnak majd el a tettlegességig, vagyis a háborúig.

A női–férfi hatalommegosztás persze nem megy könnyedén, ezt te is tapasztalod majd, ha esetleg férfikollégáid egymás közt megvitatnak fontos döntéseket, és téged kész tények elé állítanak, vagy ha kétszer annyit kell gályáznod egy előléptetésért, mint nekik. De gondolj arra, hogy Isten nem azért teremtette az embereket férfinak és nőnek, hogy ne együtt, egyenlő lehetőségekkel és felelősséggel viseljék a világ gondját, ezért állj a sarkadra! Gondolatban veled leszek.

(Fiktív levél: ezeket mondanám a lányomnak, ha politikus szeretne lenni, de a valóságban még nem kellett szembenéznem ezzel a nehézséggel.)

Slachta Margit, az első képviselőnő a magyar parlamentben, az Országház folyosóján (1920)​​​​​​​

Az egyházak ne politizáljanak! – fogalmazódott meg ez az elvárás a 19. század utolsó harmadában.

A hitre, egyházakra ellenségesen vagy gyanakodva tekintők szerint a hit és vele az egyház létezése nem a köz-, hanem a magánszférába tartozik, a vallási közösségek illetéktelenek véleményt formálni a politika kérdéseiben. Erre a keresztény közösségek közül elsőként a katolikus egyház adott feleletet. XIII. Leó pápa kezdeményezése útjára indította a katolikus társadalmi tanítást, a társadalomteológia azóta aprólékosan kidolgozott rendszerét. Abból indult ki, hogy az egyház és annak hívei a világban élnek, éppen ezért felelősséget viselnek a világ dolgainak alakulásáért, és joggal formálhatnak véleményt a társadalmi élet dolgaiban. Így az Egyház kötelességet mulasztana, ha evangéliumi küldetéséből fakadóan nem foglalna állást az evilági valóság, a politika, a gazdaság, az emberi kapcsolatok kérdéseiben, ha nem vértezné fel híveit a világban való tájékozódás szempontjaival. Ezért kell visszautasítania minden olyan törekvést, amely a hitet, az egyházat, a hívő embereket a templomok falai közé kívánná száműzni a közélet világából.

Ugyanakkor azt is világosan ki kell mondani, hogy az egyház maga nem politikai intézmény, párt vagy mozgalom.

A hívő ember nem Krisztus hitének pártkatonája, hanem világnézeti és erkölcsi elvek hordozója. Ebből fakad II. János Pál pápának az a kijelentése, hogy a társadalmi tanítás nem ideológiai, politikai állásfoglalás vagy doktrína.

Az egyház társadalmi tanítása a világ erkölcsi állapotának megítélése az igazságosság, a társadalmi szeretet, az emberi méltóság és a közösségi létezés érdekei alapján. Erkölcsi üzenet a politika, a közélet számára.

A II. Vatikáni Zsinat is az evilági valóságok jogos autonómiájáról beszél, miközben a hívő ember lelkiismereti, hitéből fakadó kötelességének tekinti a közös emberi felelősség vállalását, a köz dolgaiban való cselekvő részvételt. Fontos viszont, hogy ez a jog és kötelesség nem az egyházat mint intézményt, hanem a hívőket és a nem kifejezetten vallási jellegű közösségeiket illeti meg.

Az egyház dolga ezen a téren annyi, hogy buzdítja híveit a köz ügyeiben való aktív részvételre, tanításában pedig erkölcsi, de semmiképpen sem politikai elveket és értékeket fogalmaz meg. Az erkölcsi elvek politika nyelvére való lefordítása minden egyes, a politika kérdéseiben állást foglaló hívő személyes mérlegelésének tárgya.

Nem az egyház tehát az, amely politikai vitákban vagy választási helyzetekben valamelyik oldalra áll, valamely pártot támogat, az egyház maga nem párt, rajta kívül álló politikai szervezetek mögé sem sorakozik fel. Nem az egyházak támogatnak egyes pártokat, másokat pedig nem, hanem a politika szereplői azok, akik elveikben, programjaikban értékeket választanak vagy tagadnak, elérve, hogy a hívő emberek ezek után melléjük álljanak vagy éppen elutasítsák őket.

Politikai kultúránkban vannak magukat kereszténynek nevező pártok is.

De ezek sem az egyház teljes hitét képviselik a világban, nem valamiféle politikai klerikalizmus szószólói, hanem tagjaik közös meggyőződése révén más mozgalmaknál bőségesebben, hitelesebben merítenek azokból az elvekből és értékekből, amelyeket lelkiismereti ajánlásként az egyház eleve tanít. Több, egymással vetélkedő politikai erő is verseng a hívő emberek megnyeréséért, ilyenkor is a hívő ember dolga mérlegelni, hogy mely programok hitelesebbek a számára.
Ha valamely párt a hittel, a keresztény erkölccsel nyilvánvalóan összeférhetetlen elveket hirdet, akkor az egyént a hite és a lelkiismerete, de nem az egyház vagy annak papja kötelezi arra, hogy elutasítsa az ilyeneket. Még így sem könnyű a keresztény dolga, hiszen minden feléje forduló politikai erő a közjó szolgálójának mondja magát, miközben gazdasági, szakpolitikai kérdésekben az ezek mögött rejlő erkölcsi tartalmat, értéket nehéz felismerni. Ilyenkor csak az adhat némi támpontot, ha a programját megfogalmazó politikus maga hiteles, morálisan kifogástalan, vagy éppen hitét nyíltan vállaló közszereplő.

A politikai mérlegeléshez szükséges, az egyház tanításából fakadó alapértékek például a következők lehetnek: az élet értékének és az emberi méltóságnak mindenre és mindenkire kiterjedő védelme, az emberek boldogulásának és gyarapodásának igenlése, a társadalom és az emberi kapcsolatok jó rendjének képviselete, a családok, a jövő nemzedékek oltalmazása és támogatása, a haza, a nemzet szolgálata, a kultúra és a természet értékeinek megőrzése, a társadalom dinamikus és lehetőség szerint harmonikus fejlődésének elősegítése.

Az egyházaknak nem feladata, küldetése és lehetősége konkrét politikai megoldások megfogalmazása.

A vallásos emberek dolga, hogy külön-külön mérlegeljék az eléjük táruló politikai kínálatot, és döntésre jussanak. Ám közömbösek nem maradhatnak, a számukra leghitelesebb állásfoglalást kell meghozniuk a legfontosabb evangéliumi, lelki, lelkiismereti munícióra, a hitre, a reményre és a szeretetre hagyatkozva.

„2016 áprilisában volt az első kiállításunk. A Golgota Keresztény Gyülekezet akkori vezető lelkésze szerette volna támogatni a Névtelen Utak Alapítványt, ő adta az ötletet egy szemléletformáló és érzékenyítő kiállításhoz. A mostani már a harmadik” – válaszolja az eredetet firtató kérdésemre F. Rita, az alapítvány egyik önkéntese. A kiinduló ötlet tehát mélyen keresztény eredetű: minden ember értékes. Ezt azok az emberek viszont nem így élik meg, akik önértékelési képesség híján, személyi szabadságuktól megfosztva feladják emberi méltóságukat, és áldozatai vagy éppen kihasználói lesznek egy kizsákmányoló kapcsolatrendszernek. A védett környezetben felnövőket pedig, akiket kevésbé fenyeget a szexuális kizsákmányolás veszélye, szeretnék érzékenyíteni erre a témára, hogy segíteni tudjanak embertársaiknak.

A kiállítás terét is a gyülekezet biztosítja, amelynek a tagjai közül többen is dolgoztak már önkéntesként az alapítványban. Tizenkét éven át utcai szolgálatot végeztek: az utcán dolgozó prostituáltakkal beszélgettek, teát vittek nekik télen, karácsonykor ajándékokat osztottak nekik. 2012-ben öltött hivatalos, alapítványi formát ez a segítő szolgálat.

Azóta védett házat működtetnek, és egy komplex felépülési programmal segítik a szexuális kizsákmányolás kötelékeiből szabadulni vágyó nőket.

„Egy kanadai szervezet, a Servants Anonymus Foundation biztosítja munkánk hátterét. Ahogy a prostitúcióból kilépő lányok is fokozatosan önállósodnak, úgy arra törekszünk, hogy a mi szervezetünk is egyre önállóbb legyen, egyre több saját anyagi forrást találjon. A rehabilitációs és reintegrációs program, amit használunk, a kanadaiak hiteles tapasztalatokon alapuló, több száz oldalas programjának »franchise«, magyarra ültetett változata. Olyan nők állították össze, akiknek sikerült kitörniük a kizsákmányolásból. Szükségük van a lányoknak erre a nevelő programra, önmagában a védett ház nem lenne elegendő az új életük elkezdéséhez.”

Három alkalmazott és körülbelül húsz önkéntes dolgozik a Névtelen Utak Alapítványnál.

Veszélyes lehet ez a munka, hiszen a futtatók érdekeivel ellentétes, hogy a nők biztonságot találjanak.

„Az a tapasztalatunk, hogy egy-két hónapig keresik a szökött prostituáltakat, utána lemondanak róluk, mert sajnos találnak új áldozatokat erre a munkára. Viszont amiatt az egy-két hónap miatt nagyon fontos, hogy a védett ház címe ne tudódhasson ki.”

A házba kerülés feltétele, hogy a nő maga kérje azt, és ő maga akarjon kikerülni a helyzetéből.

Mivel mindannyian rendelkeznek olyan függésekkel, amelyek nem engedik, hogy szabaddá váljanak, végigcsinálják az Anonim Alkoholisták speciálisan erre a területre kifejlesztett lelkigyakorlatát. Amennyire a nők állapota engedi, már a kezdetektől részt vesznek egy iskolaszerű oktatásban, mindennap tíztől négyig. Így próbálják őket megtanítani a legalapvetőbb készségekre, amelyekkel ők többnyire nem rendelkeznek.

Sokuknak az is gondot okoz, hogy életükben először egyedül aludjanak egy szobában.

„Én kommunikációra, konfliktuskezelésre, egészséges kapcsolati mintákra tanítom őket hetente egyszer, két órában – mondja Fazekas Rita. – Sok más mellett a pénz beosztását is tanulják, ebben segíti őket az a hétezer forint, amit egy hétre ösztöndíjként kapnak. Traumáikból, lelki sérüléseikből gyógyulnak, alapvető készségeket sajátítanak el, pozitív élettörténeteket tanulmányoznak.”

A házban magatartási szabályokhoz igazodnak. A foglalkozásokon részt kell venni, ott nincs dohányzás és drogfogyasztás. Persze a testi-lelki gyógyulás, fejlődés, önállóvá válás nem mindenkinél egyenes vonalú, de itt a visszaesést is a folyamat részének tekintik. Az újrakezdésre már jobb pozícióból nyílik lehetőségük, mint ahogy először kerültek be a házba.

„Egy nagy csapat dolgozott ezen a kiállításon. Volt prostituáltak – áldozatok – beszámolóit használtuk fel, az életszerű videójeleneteket azonban önkéntes színészek és modellek játszották el, a fotókon is ők szerepelnek – nyugtat meg Rita, mivel sokan attól tartanak, valódi szereplőket látnak. – Az úgynevezett »szabadságszobában« pedig az emberkereskedelemtől megmentett, immár szabad, illetve gyógyulófélben levő nők alkotásai láthatók a világ különböző országaiból.”

Engem lenyűgözött és mély elismeréssel töltött el mindaz, amit a Golgota Gyülekezet termeiben láttam és hallottam. Farkas Vivien művészi fotói, a nagyszerű videók, az installáció mind-mind profizmusra vallanak, mély pszichológiai hatást keltenek: elképedést, együttérzést, dühöt, haragot, aggodalmat, segíteni akarást váltanak ki a nézőkből. Néhányan nem is bírják végignézni a gyerekkori abúzusokról szóló, jelképekkel és hanghatásokkal is megerősített kisfilmet.

Aki a kiállítást megtekinti, az egy szimbolikus életutat jár be.

A való világot jelképező előtérből a nagyterembe lépünk, ahol a téma racionális megismerésére nyílik lehetőség: váltakozva olvashatjuk a rabságból kitört nők visszaemlékezéseit és a velük történtekre vonatkozó büntetőjogi paragrafusokat. Az oszlopokra erősített táblákon pedig a prostitúcióval kapcsolatos közhiedelmeket cáfolják meg és oszlatják el.

Melyek ezek a tévhitek, amelyekkel le kell számolnunk, mert hátráltatják a kizsákmányolás elleni küzdelmet? Például hogy a prostitúció egy áldozat nélküli bűncselekmény. Izgalmas, csillogással teli életet és gazdagságot ígér. A prostituáltak szabadon választják ezt a megélhetési formát, átgondoltan döntenek mellette. Hatást gyakorolhatnak arra a rendszerre, amiben élnek. Vannak jogszabályok, amelyek szabályozzák a prostitúciót.

A pince helyiségei ennek az életformának a pokoli bugyrait idézik meg: a rabságban tartott lányok valósághűen berendezett, börtönszerű lakhelyét, és jelképesen ábrázolják az elfojtott lelki sérüléseket is: az eltitkolt vagy nem is mindig tudatosuló gyerekkori szexuális bántalmazásokat. Tűsarkú cipők vörös nyomait követve jutunk fel az emeleti pornószobába, ahol öt videófilmet nézhetnek-hallgathatnak egyszerre többen is: webkamerás szexrabszolga, bordélyalkalmazottak és pornófilmek szereplői (kiváló színészek által megjelenítve) árulják el valódi gondolataikat, érzéseiket munkavégzésük közben vagy szünetében.

Innen vezet az út a megkönnyebbülés irányába, vagyis a szabadság szobájába. Közben a kiállítás rendezőinek figyelmessége még arra is kiterjed, hogy a külföldi munkavállalások veszélyszempontjaira is felhívják a nézők figyelmét egy plakáton. A szabadság szobájában pedig a szabadultak lelki világába pillanthatunk be a rajzaik által, és az alapítvány rehabilitációs munkájával ismerkedhetünk meg.

„Henderson Dávid énekes és csapata írt nekünk egy dalt, amelyhez klipet is forgatott. Ez is profi munka lett, amelyhez nagyon sokan adták hozzá önkéntes, lelkes segítségüket – mondja Rita, a hangjában érezhető büszkeséggel. – A Mennyit érsz? kiállításhoz közösségi médiakampány is tartozik, amely két szlogenre épül: »Az igazi férfi nem vesz nőt« és a nő »nem árucikk«. Ezekkel a táblákkal szelfizni is lehet. És társul mindehhez egy szakmai konferencia, a mostanit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Határrendészeti Tanszékével együttműködve szerveztük. A »Kiállok érted« című színdarabunk is egy pályázat részeként született meg, a Bohócok a Láthatáron és a KV Társulat színészei működnek közre, és nagyon erős üzenetet közvetítenek: az áldozattá válás folyamatát mutatják be.”

Egy vonaton játszódik a történet, egy nevelőotthonból szökött lányt a barátnője visz ki külföldre, valójában eladja őt egy prostituáltakat futtató bűnszervezetnek. Mindenkit megérint ez a színdarab, ezért gyakran hívják a társulatot olyan előadásokra, ahol utána rögtön meg is beszélhetik a tanulságait a nézőkkel, főleg nevelőotthonokban lakó kamaszokkal, fiatalokkal.

Kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a drasztikus valóságot, a loverboy (szerelmest játszó futtató)-jelenséget, amely a prostitúcióra kényszerítés megelőző állomása.

Fazekas Ritától egyáltalán nem hat dicsekvésként, amikor elmondja, hogy az Igazságügyi Minisztériumtól kitüntetést kapott az Alapítvány magas színvonalú szakmai munkájáért. Teljesen érthető, hogy azoknak a segítő munkatársaknak, akik keményen megdolgoznak minden apró sikerért, és bizony az embermentés nem mindig sikeres, különösen nagy jelentőségű a szakma elismerése.

Felvetem Ritának, hogy a fiúk is válhatnak áldozatokká, ha nem is olyan gyakran, mint a nők.

„Nekünk csak arra van lehetőségünk, hogy nőkkel foglalkozzunk, de bátorítok bárkit, hogy alakítson szervezetet a fiúk védelmére is, mert sokkal kisebb százalékban ugyan, de az emberkereskedelem veszélyeztetettjei ők is. Azért is fontos az ő érzékenyítésük és helyes önértékelésre tanításuk, hogy ne váljanak később szexuális kizsákmányolóvá, a nők »megvásárlóivá«”.

A Névtelen Utak Alapítvány hálásan fogadja az adományokat és az adó 1 százalékának felajánlását a védett ház és a rehabilitációs program működtetéséhez. Támogassa Ön is minél több nő felépülését!

Számlaszámuk: 10918001-00000020-41860018 Unicredit Bank

„Nemcsak elszegényedve hagytam ott a prostitúciót, de teljesen el voltam szigetelve az össztársadalomtól. Majdnem egy évtizedig az egyedüli emberek, akikkel kapcsolatot tartottam, futtatók, kliensek és más prostituáltak voltak. Meg voltam fosztva az elemi oktatástól. Semmilyen munkaképességgel nem rendelkeztem. Műtétre és folyamatos orvosi kezelésre volt szükségem nemzőképességi károsodás miatt, és örökké terméketlen maradok. Ezeken a kézzel fogható problémákon kívül traumával is meg kellett birkóznom az évek során elszenvedett érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazások miatt.” (Egy prostituált státuszból kiöregedő nő vallomásának részlete)

Az év legizgalmasabb hegyifilmjeit láthatjuk a mozivásznon április 11-13. között, a 42. Banff Hegyifilm Fesztivál világkörüli turnéjának budapesti állomásán!

A kanadai Banff Mountain Film Festival a világ legkiválóbb fesztiválja a maga műfajában. Évről évre itt mutatkoznak be a legújabb hegyi témájú dokumentumfilmek, legyen szó hegyisportokról, felfedezésről, kalandról vagy éppen hegyi kultúrákról és környezetvédelemről.

A legjobb filmek a kanadai fesztivált követően világkörüli turnéra indulnak. Japántól Dél-Afrikáig, a hegymászóktól az egyetemi diákokig évente közel 500 000 néző kíváncsi világszerte az elmúlt év legizgalmasabb hegyifilmjeire.

A budapesti Banff Hegyifilm Fesztivál idei műsorán 13 film szerepel. Közel 200 percnyi székbe szögező látvány és izgalom a Corvin focipályányi mozivásznán.

Above the Sea Adam Clark

Ízelítő az idei műsorból:

Az idei Banff műsor egy pörgős rövidfilmmel indul: a freerider Sam Favret nyomába szegődünk, aki a Mont Blanc szívében fekvő, mitikus Mer de Glace-t veszi célba! Szuper operatőri munka és persze remek sízés a gleccserszakadékok és gleccser-formációk között. Kaland, móka, kacagás egy olyan helyen, amit épeszű ember inkább elkerül – legalábbis síléccel!

A 2017-es kanadai Banff egyik legtöbb közönségszavazatot kapott filmjében Leighan Falley hegymászó, síző és túravezető hölgy az alaszkai vadonba visz el minket. Ahhoz ugyanis, hogy összeegyeztesse kalandvágyó természetét az anyasággal, meg kell tanulnia repülni.

A My Irnik című film a mindennapi élet szépségéhez írt himnusz. Egy férfi beleszeret északba és persze egy nőbe a kanadai sarkvidéken. Az ifjú apuka előtt most nagy feladat áll: át kell adnia fiának mindazt az ősi tudást és örökséget, amit még neki is tanulnia kell.

DENALI'S RAVEN - RENAN OZTURK

Az Above the Sea-ben a legendás mászó, Chris Sharma visszatér Mallorca szigetére, ahol várja egy érintetlen, meredek sziklafal. Ha túléli infarktus nélkül a sok zuhanást a tengerbe és végre sikerül összeraknia a projektet, akkor nagy valószínűséggel a világ legnehezebb, tengerbe nyúló sziklán végzett szólóját tudhatja majd a magáénak.

A Tarfala című filmben egy öregember úgy dönt, hogy a mindennapok taposómalmát maga mögött hagyva elvonul messze, északra, a rideg sarki viharok földjére, hogy nyugalmat találjon egy magányos kis hegyi kunyhóban.

Lehet, hogy a félkarú Maureen Beck megcsinálja a sziklafalon azt, amiről a legtöbb egészséges sportoló csak álmodik, de korántsem azért, hogy inspirációt adjon másoknak. A hölgy iszik, káromkodik, miközben a végtelenségig feszíti a korlátait.

Vajon miért nincs több nő a kalandsportok világában, legyen szó akár magashegyi sízésről, sziklamászásról vagy vadvízi evezésről? Van! A Where The Wild Things Play-ből megtudhatjuk, hogy hol játszanak ezek a Vadmacskák!

A Banff Hegyifilm Fesztivál díjnyertes filmalkotása a „Hegyi Kultúra” kategóriában egy igazi műalkotás. Megkapó történet, gyönyörű operatőri munka, remekül összerakott film. Briliáns és megragadó történet a nepáli kultúráról és egy lenyűgöző élettörténet a Himalája hegyei között élő utolsó „mézvadászról“ a The Last Honey Hunter című filmben.

Néhány percre idén is csatlakozhatunk a Flying Frenchies szokásosan őrült csapatához, most egy szédítően mókás kötéltáncra a Surf the Line című rövidfilmben.

WHY Jeremy Bernard

A kanadai filmfesztivál közönségének másik nagy kedvence a hegymászó történelem egyik nagy legendáját bemutató narratív dokumentumfilm volt. Apa Sherpa 21 alkalommal mászta meg a Mount Everestet, mégsem kívánja senkinek ezt a dicsőséget. Gyönyörű képek, elgondolkodtató üzenet és egy lenyűgöző élettörténet. Szívhez szóló, őszinte és aktuális. Magával ragadó képi világ és operatőri munka. A filmkészítőket, a Sherpas Cinema-t több fórumon is a szakma egyik legjobbjának kiáltották ki. Loved By All: The Story of Apa Sherpa, ezt a filmet látni kell!

Hideg, zord, kíméletlen táj, ahol erőtől duzzadó folyók robognak zúgókon és vízeséseken át a tenger felé. Egy csapat francia kajakos Izlandra utazik, hogy választ találjon a kérdésre: „Miért? Mi hajt minket?” A Why egy csodálatos kisfilm, nem csak kajakosoknak! Vicces, félelmetes, van benne egy kis meztelenség és persze csak férfiak szerepelnek benne, a zenéje pedig szuper!

Egy gyönyörű rövidfilmben Johanna Nordblad szabadtüdős búvárral merülhetünk 4 percre egy szürreális, mégis megnyugtató környezetbe, a jég alá. A Johanna a hegyifilmek versenyén az elmúlt évben elnyerte a „Legjobb Rövidfilm” címet.

Cedar Wright profi sziklamászó és történetmesélő. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy a közönséget megragadó módon mutassa meg a föld felett egyensúlyozó profi sportolókat. Idén a Safety Third című filmjét láthajuk nagyvásznon, amiben a látvány és történet mellett persze most is kiemelt szerepet kap a humor. A legtöbb mászónak a biztonság az első. De Brad Godbright nem olyan, mint a legtöbb mászó. A filmben néhány tegnapi fánkkal a gyomrában, rettegést nem ismerve vág neki félelmetes trad utaknak és izzasztó free szólóknak.

Safety Third Taylor Keating

Ha kíváncsi vagy az év legjobb hegyifilmjeire, idén se hagyd ki a Banff Hegyifilm Fesztivál világkörüli turnéjának budapesti vetítéseit április 11-12-13-án, a Corvin Moziban!

Bővebb információ és jegyvásárlás: www.banff.hu

Április 17-én 19.30-tól Zene húros hangszerekre, ütőkre és énekszóra címmel Herczku Ágnes és zenésztársai legújabb Bartók-műsorának bemutatója lesz a Zeneakadémia Nagytermében.

Herczku Ágnes ezúttal a 2007-ben indított úttörő vállalkozását folytatja: ekkor jelent meg Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára című lemeze (szerk.: Kelemen L.), melynek anyagából néhány évvel később Pár-ének címmel koncertet és táncszínházi előadást is színpadra állított.

Bartók a népdalfeldolgozásokról írta, hogy a népdalok sajátos karakterét

„először is föl kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig esetleg elhomályosítani.”

Herczku Ágnes most a népi ének hangvétele mellett újabb ötlettel segíti a reliefszerű kidomborítást: ez pedig az eredetileg zongorára írt művek cimbalmos átirata.

A koncert közreműködői: Herczku Ágnes (ének); Kiss Péter (zongora); Szalai András (cimbalom); Balogh Kálmán (cimbalom); Nikola Parov (gadulka, duda); Orczy Géza (ütőhangszerek); Herédi Zsombor (harmonika). A cimbalom-átiratokat Szalai András készítette.

Hozomány címmel április elején jelenik meg Herczku Ágnes legújabb lemeze, amelyen mezőségi, visai gyűjtéseinek eredeti, valamint mai, népzenekarral előadott dalai szerepelnek. Az elmúlt 15 évben Herczku Ágnes rendszeresen járt Erdélybe népzenei gyűjtésre – Agócs Gergellyel, Pál István Szalonnával, Nikola Parovval, illetve egyedül – s több lemezanyagnyi gazdag kincset sikerült felgyűjtenie. A közelmúltban fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy a gyűjtési anyag legszebb, legértékesebb részeit közkinccsé tegye, ugyanakkor méltó módon köszönetet mondjon az adatközlőknek, emléket állítson azoknak, akik már nincsenek köztünk, és nem utolsó sorban visszaadjon valamit azoknak, akiktől mindezt a gazdag kincset kapta.

Idén aztán odáig fokoztam a tevékenységet, hogy kora délután még néhány tő eper átültetésébe is belevágtam. Nagyjából nyolcszor kellett az ásót a földbe nyomnom, ám a hetedik után pokoli fájdalom állt a derekamba. Megmerevedtem, elejtettem a szerszámot és összecsuklottam. (Lehet, hogy nem szenteltem meg eléggé az Úr napját, azért kaptam a büntetést, pláne, hogy ez még a boltzáras időkre esett.

De tudjuk, hogy Jézus is szombati napon gyógyított, és hasonló helyzetben szerintem ő sem várta volna meg a hétköznapokat az epertövek átültetésével.)

Négykézlábra ereszkedve sikerült megközelítenem a házat, és szembesülhettem a relativitáselmélet egy sajátságos példájával: a máskor nevetségesen csekély távolság hirtelen sokszorosára nőtt. Nem hiszem, hogy nagyobb erőfeszítésbe kerül a hegycsúcs utolsó méterein küszködni vagy az emeletnyi hullámok között hánykolódó csónakot a felszínen tartani. Igazi kaland volt tehát eljutni az ágyig, ahol elfoglalhattam egy olyan pozíciót, amelyről a következő napokon alig-alig mozdultam el.

Másnap már nyilvánvalóvá is vált, hogy az öregek kidőlésével megnyílik a tér a fiatalok előtt: a fiúk hármasban indultak locsolni, most először nélkülem. A legnagyobb vezethette az autót, a legkisebb locsolóverseket magolt, és szemlátomást inkább élvezték a kialakult helyzetet, mintsem kétségbeestek volna mozgásképtelen apjuk láttán. S míg ők szorgosan gyűjtögették tarisznyájukba a tojásokat, engem az otthon maradt két nő (feleségem és leányom) támogatott kétfelől, ha a természet törvényeinek engedelmeskedve mindenképpen el kellett hagynom biztonságos bázisomat.

Pár nap múlva már magamban is eltotyogtam – misére menve az utcán elhúzott mellettem egy nyolcvanöt év körüli néni –, de például a karom felemelése még nehézséget okozott. Így történt, hogy Botond életében először megkaparinthatta a fúrógépet, és utasításaim alapján felszerelte magának az olvasólámpáját a falra. Hétvégén már a füvet is ő nyírta.

Miközben hátamról az oldalamra hengergőztem az ágyban – ilyenkor derül ki, mennyi izom használata szükségeltetik a legártatlanabb mozdulathoz is, a tüsszentésről és köhögésről nem is beszélve –, konstatáltam, milyen öröm az apának, amikor a fiai önállósodnak. Éppen ezen merengtem, a test sebezhetőségén és mulandóságán töprengve, amikor csörgött a mobilom. Édesapám keresett, aki persze mit sem tudott állapotomról – nem is akartam vele terhelni –, s igazából csak a memóriáját akarta tesztelni.

– Tudod, Zsoltikám – magyarázta –, attól tartok, hogy szellemileg hanyatlok.

– Ugyan… – kezdtem volna, ha egy görcs nem készül éppen szétroppantani a gerincemet, ami néhány másodpercre kiiktatott a világból.

– Arra gondoltam – folytatta zavartalanul –, elmondanám a pí első húsz tizedes jegyét, ellenőrizd, légy szíves…

S már sorolta is: három egész tizennégy, tizenöt, kilencvenkettő, hatötvenhárom…

– Egyet hibáztál – javítottam ki a végén. – Nem ötnyolcvanhárom, hanem ötnyolcvankilenc…

– Igen… – pár pillanatig hallgatott. – Hát egy hiba még nem olyan vészes, ugye?

– Nem, ennyi belefér – nyugtattam meg, és gyorsan kinyomtam, nehogy meghallja a kiáltást, amit kénytelen voltam hallatni, mivel úgy éreztem, valaki derékon döfött egy hatalmas késsel.

Az Orientale Lumen 2018 sorozat második koncertjén Dés László szaxofon improvizációi reflektálnak a férfikar által előadott ősi és kortárs dallamokra, amiket a Nagyböjti és a Húsvéti időszak keleti és nyugati egyházzenéjéből válogattak. A Húsvéti hang-áhítaton grúz, görög, szír-maronita és arámi énekek mellett megszólal Leszja Dicsko kortárs ukrán komponista, a fiatal olasz zeneszerző, Alberto Schiavo egy-egy műve, valamint Dukay Barnabás egyik darabjának itt lesz az ősbemutatója.

Dés László

Míg a nyugati egyházban a hangszerek is meghatározó szerepet kaptak az Isten dicséretében, addig Keleten a mai napig csakis az emberi hang, a vox humana az egyetlen megengedett instrumentum az istentiszteleteken. Sokan mondják azonban, hogy van egy hangszer, amely csaknem tökéletesen képes visszaadni az énekhang lélegzését és rezgését: a szaxofon.

A Szent Efrém Férfikar az Orientale Lumen 2018 sorozat második koncertjén egy hangszeres szólistát lát vendégül a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplomban: Dés László szaxofon improvizációi reflektálnak a férfikar által előadott ősi és kortárs dallamokra, amiket a Nagyböjti és a Húsvéti időszak keleti és nyugati egyházzenéjéből válogattak. A Húsvéti hang-áhítaton grúz, görög, szír-maronita és arámi énekek mellett megszólal Leszja Dicsko kortárs ukrán komponista műve, amelyet a hegyi beszéd szövegére komponált, egy fiatal olasz zeneszerző, Alberto Schiavo Szent Kereszt himnusza is elhangzik, Dukay Barnabás három női szólóhangra komponált húsvéti tematikájú művét  pedig most először hallhatja a közönség. Természetesen most sem maradhat el az Orientale Lumen sorozaton már hagyománnyá vált közös éneklés.

Szent Efrém Férfikar |fotó: Orban Domonkos

 

A Magyar Örökség és Budapest Márka díjjal kitüntetett Szent Efrém Férfikart a Liszt- és Magyarország Érdemes művésze díjas Bubnó Tamás 2002-ben alapította. A kórus missziójának tekinti a kultúrák közötti párbeszéd kialakítását. Fő céljuk, a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének kutatása, bemutatása és népszerűsítése mellett az európai kortárs zene új kompozícióinak megszólaltatása és a magyar férfikari hagyomány - Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti - ápolása. Énekeltek többek között a King's Singers-szel, Sebestyén Mártával, a Muzsikással, Presser Gáborral, a Budapesti Fesztiválzenekarral egyaránt.

A Szent Efrém Férfikar ortodox húsvéti hangversenyére jegyek már kaphatók a Jegy.hu hálózatában, illetve a szentefrem.hu/orientale-lumen oldalon 4.000 és 2.000 forintos áron.

Persze a keresztény gondolkodás nem egyenlő a felelőtlenséggel, hiszen naponta, aztán életünk végén egész földi létünkről el kell számolnunk a Jóistennek. Ez azt jelenti, hogy számonkérhetők vagyunk. Pontosan ezért logikus és érdemes közéleti dolgainkat, közös ügyeink irányítását keresztény emberekre bízni.

Nem véletlen, hogy a kereszténydemokrata politikusokat mindegyik diktatúra (a nemzeti és a nemzetközi szocialista is) üldözte, mert a realitásokat figyelembe véve még megvalósítható és egyúttal leginkább ideális társadalmi berendezkedést képviselték – vagyis az abszolút közepet.

A kereszténydemokrata politikusoknak vékony pallón kell haladniuk, biztonságosan, kiszámíthatóan, megingások nélkül. Ne legyenek szemforgató farizeusok, akik bort isznak és vizet prédikálnak, ugyanakkor ragaszkodjanak a krisztusi tanításhoz minden körülmények között. Ez a hitelesség záloga.

A Jóisten a keresztény politikusokat dupla védelmi rendszerrel látta el.

Az első maga az erkölcsi rend, amelyet Krisztus tanítása alapján igyekszünk napról napra megélni és ahhoz alkalmazkodni. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy stresszesebb időszakokban, nehezebb élethelyzetekben az erkölcshöz való kapcsolódás kötelékei meglazulni látszanak, és hajlamosak vagyunk egyre nagyobb érdeklődéssel figyelni a minket körülvevő szirénhangokra. Ilyenkor léphet be a második védelmi vonal: az önző emberi szempontok rendszere. Ez pedig azt jelenti, hogy vitatható tartalmú dolgok (például karriervágy) is állhatnak a jó szolgálatában, ha visszatartanak az erkölcsi rossztól (mert akkor vége lenne a politikai pályafutásnak).

Isten minden eszközt a jó szolgálatába tud állítani – persze csak a mi közreműködésünkkel.

Így tehát két esélyünk is kínálkozik arra, hogy ellentmondjunk a csábításnak, legyen az pénzügyi jellegű vagy egyéb. Egy dupla védelmi vonalnál ritka, hogy mindkét rendszer egyszerre hibásodik meg, azonban sajnos erre is láttunk már példákat. Ezért nagyon fontos minden közéleti szereplőnél az egyéni felelősség és a hitelesség.

Szent II. János Pál pápa útmutatása (Christifideles laici) kell hogy legyen a mérce minden kereszténynek, minden politikusnak és minden keresztény politikusnak:

„Az egyéni törtetés, hatalomimádat, önzés, korrupció, amelyeket gyakran hangoztatnak vádként a közügyekben tevékenykedő vagy képviselőséget vállaló, az uralkodó osztályhoz tartozó, a különböző politikai pártokhoz csatlakozó emberekkel kapcsolatban, valamint az az igen elterjedt vélemény, ami a politikát az erkölcsi veszély szükségszerű helyének tekinti, semmiképpen sem igazolhatja a keresztények közügyekkel szembeni kétkedését vagy tartózkodását.”

 

Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel… 
(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Jn 1,4–12

Nyikolaj Nyikolajevics Ge (1861): Az utolsó vacsora (Digitálisan javított változat, forrás: University of Notre Dame weboldala)

Vannak olyan kultikus jelenetek és történetek, amelyek szinte teljesen összeforrnak egy-egy művészeti alkotással. Ezeket a remekműveket ismertségben nehezen lehet felülmúlni. Számomra – csak a témánál maradva – ilyen a lírában Babits Mihály Jónás könyve (1939), a regények között a Szent Gergely-legendát csodálatosan elmesélő Kiválasztott Thomas Manntól (1951), a filmművészetben Mel Gibson „A Passió”-ja (2004).
Vannak emellett olyan képek, amelyek mémmé váltak, elég Albert Einstein nyelvöltögetős portréjára gondolni, a Forrest Gump által „feltalált”és az emoticon-mozgalmat elindító smiley-ra, vagy az emberré válás szakaszait bemutató evolúció rajzsorozatra. Ez utóbbi izgalmas folytatása miatt számtalan változatban létezik: az australopithecusból homo sapienssé egyenesedő figurák sorát hol a gőzkalapács vagy számítógép mögé visszagörnyedő emberalak, hol a fitt-futóember, hol Darth Vader zárja. Humorosan sokatmondó például az a változat, ahol az utolsó alak szembe jön, s ezt mondja a többieknek: Ez egy zsákutca, fiúk, forduljatok vissza!

Ilyen mémmé vált Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” c. képe is, amelyet az itáliai reneszánsz képzőművész-zsenije 1498-ra fejezett be, s amely a milánói Santa Maria delle Grazie-templomban ma is milliókat vonz. Érdemes beütni a Google képkeresőjébe a „Last supper funny” keresőkulcsot, találunk a módosult festményből Simpson családosat, McDonald’s-osat, hitlereset, LEGO-figurásat. Talán a legtalálóbb modern változat az, ahol a tanítványok mind tabletjük vagy okostelefonjuk képernyőjébe mélyednek, s nem figyelnek a Mesterre.

Merőben formabontó ellenben Nyikolaj Nyikolajevics Ge festménye. Jézus nem nagy asztalnál trónol középen, hanem – a kor zsidó szokásainak megfelelően – félig fekve eszik, a tanítványok pedig állnak, illetve a háttérben ülnek egy padon. A parányi ablakban olyan táj és napszak látható, ami félreérthetetlenül a Getszemáni kert iszonytató éjszakáját vetíti elő.
Ám a kép központi szimbóluma nem az ablak, nem a tizenegy, sőt, nem is Jézus: jobboldalt elöl a távozni készülő Júdást látjuk, aki hátat fordít a fénynek, Jézusnak és az apostoloknak. 

Ge zsenialitását tükrözi, hogy egyfelől két fényforrás van a képen, egy fizikai és maga Jézus; hogy a legemberibb és legfelismerhetőbb alakok, akikre a fény vetül, János és Péter; és hogy Júdás emberi vonásai a festményen immár felismerhetetlenek a ráomló sötétség miatt. Júdás maga fogja el a fényt, árnyékba borítva a tanítványok jelképezte emberiség jó részét. Péter és Júdás árnyékot vetnek a falra, ezek egy tömbbé állnak össze, rávetülve a Getszemáni kertet jelképező ablakra, kifejezve ezzel is nagypénteki árulásukat. János árnyéka nem éri el az ablakot, ő nagypéntek határhelyzetében az egyetlen hű tanítványnak bizonyult. Júdás árnyéka nem érinti Krisztust, az egyedüli bűntelent. Ő a „szeplőtelen bárány”, akinek fekete köpenye itt a gyász jele – ám ez a feketeség az emberiséget gyászolja, magára vett szín, független a bűnök jelképezte árnyékfelhőtől.

De talán a szerencsétlen, áruló tanítványon kívül mást is megszemélyesít a sötét fő alak?

Széles körben ismert az a másik kép, amelynek címe: Feleségem és anyósom. A kép eredetije egy 1888-as német képeslap, amely alapján Ely Hill brit karikaturista 1915-ben jelentetett meg rajzot. (Ezt Edwin Boring, harvardi fizikus professzor 1930-ban írt cikkében pszichológiailag kétértelmű képként elemezte, és azóta nagyon sokszor idézték mint a kétértelműség mintaképét.) Vajon Ge tudatosan megelőzte évtizedekkel korát, s két alakot festett egybe? Vagy csak az én belemagyarázásomról van szó? Kis fantáziával Júdás figurája ugyanis a Halál Angyalaként is értelmezhető, ahol a palást a szárny, a jobb kar pedig a szellemi lény Jézus felé néző feje. Egyfajta levegőoszlop, mely így is, úgy is látható. Aki fogékony rá, megpillanthatja az angyalt – habár nem azt az angyalt, amelyikkel itt és most találkozni szeretne. A válasz valószínűleg egyike marad a festő életművét övező számtalan rejtélynek.

Ha ez az értelmezés helytálló, akkor a tanítványok megdöbbenve tekintenek az angyalra, hiszen – bár Krisztus többször megjósolta eljövetelét – most látják csak színről-színre. Egyedül a Megváltó nyugodt. Fekszik, eszik. Csak mélységesen szomorú…
De miért nem tudja Jézus Assisi Szent Ferencéhez felérő örömmel fogadni „halál nővért”?

Jézus fizikai szenvedését a legnagyobb lelki szenvedés készítette elő, ez utóbbinak egyik csúcsponti pillanatát ábrázolja e kép.

Júdásnak eleddig hatalmában állt lelkiismerete szerint cselekedni, innentől egyenes kényszerút vezet árulásához, öngyilkosságához és a világ urának meggyilkolásához. Péter tagadását is most jósolta meg a Mester, a tanítványok hamarosan átalusszák a legnagyobb lelki küzdelmet, amiben Krisztus magára veszi a világ bűneit. Elhagyják virágvasárnapi rajongói, a szeretett tanítvány kivételével mind szétszélednek s félelmükben elbújnak, szadista katonák és koncepciós bírák karmai közé kerül, leginkább csak néhány gyönge asszony tart ki mellette: Pilátus felesége, Veronika, Mária Magdolna, és némi sokk-okozta elbizonytalanodás után édesanyja, Szűz Mária. 

Az angyal előtt – avagy Júdás háta mögött – egy tiszta gyolcslepel fekszik. „A Passió” c. filmben ilyennel itatta fel Jézus vérét Mária az ostorozás után. S ilyenbe burkolták testét halála után. Ez a feltámadás jele, a leghitelesebb (s talán az egyetlen hitelesnek tekinthető) Krisztus-ereklye: a Torinói lepel. 

Végül nem lehet a képen nem észrevenni az eucharisztia megalapításának kellékeit, a vizes és boros edényeket. A legmélyebb sötétség pillanatában majd ezek adják azt a „tündöklő fehérséget”, amilyet „földi kelmefestő nem tud fehéríteni” (M 9,3), s melyet harmadnapra meglát a világ.

 

Nyikolaj Nyikolajovics Ge: Utolsó vacsora - előtanulmány (Tretyakov Képtár)

Nyikolai Nyikolajevics Ge (1831–1894) orosz realista festő, a szimbolizmus korai képviselője. Voronyezsben született, francia eredetű orosz nemesi családból. Gyermekkorában elvesztette szüleit. Fizikát és matematikát hallgatott a kijevi és szentpétervári egyetemen. 19 évesen feladta a tudományos pályát, és beiratkozott a Szentpétervári Birodalmi Művészeti Akadémiára. Hét évvel később aranyéremmel végzett, mesterműve Az endori boszorkány megidézi Sámuel próféta szellemét volt. A kitüntetés okán ösztöndíjhoz jutott, Németország, Svájc és Franciaország meglátogatása után Olaszországban telepedett le. Itt festette meg Az utolsó vacsorát. Jézus alakját egy Alekszandr Ivanovics Herzenről készült fotóról mintázta, erre korábban nem volt példa, ami keltett is némi felzúdulást a korabeli sajtóban. A képet II. Sándor cár vásárolta meg, nagy közönségsikert és professzori címet hozva a festőnek. Ge ezután történelmi témák felé fordult, ekkor festette meg Nagy Péter kihallgatja Alexej cárevicset c. művét. Más festményeit azonban közömbösség fogadta. Ge ekkor azt írta, hogy az ember éljen inkább földművelésből, a művészet ne legyen kereskedés tárgya. Kis birtokot vett Ukrajnában, s oda költözött. Megismerkedett Lev Tolsztojjal, akinek filozófiáját magáénak érezte. Vallotta, hogy mindenki jogosult egy saját portréra, ezért bármilyen alacsony díjért, amit a modell meg tudott fizetni, lefestette az embereket. Visszatért az újszövetségi témákhoz, de kései műveit már furcsa tiltakozás övezte: a Krisztus és Pilátust (1890) nem engedték kiállítani, a Kálvária (1893) befejezetlen maradt, a Keresztre feszítést (1894) pedig III. Sándor tiltotta be. Ge összes festményét a svájci Beatrice de Vattvillerre hagyta, cserébe egy csekély életjáradékért. Ám a hölgy 1952-ben bekövetkezett halála után annak kastélyában egyet sem találtak meg közülük. Az elveszett darabok között van Ge fő műve, a Keresztre feszítés is. Legalábbis az angol nyelvű Wikipedia szerint… A nevezetes festmény valójában elnyerte méltó helyét: Párizsban, a Musée d’Orsay-ban látható. Az életmű nagy részét a Tretyakov Galéria vásárolta meg az Orosz Nemzeti Bank segítségével, több évtizednyi tárgyalás után.