Az elmúlt években hatalmas erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a Balaton augusztus 20. után is vonzó utazási célpont legyen. A munka gyümölcse most kezd beérni: egyre több étterem és szálláshely tart nyitva egész évben, kezd virágozni a borhoz kapcsolt élményturizmus, idén pedig november közepéig minden hétvégére akad vonzó program Badacsony környékén. Az is igaz azonban, hogy a hétköznapok csendesebbek, a legtöbb borászat csak előre bejelentkezés után fogad vendégeket, az éttermek egy része zárva tart. Így, ha hétközi kikapcsolódást tervezünk, mindenképpen ajánlott programjaink célzott szervezése. Ebben kitűnő segítséget ad a badacsonyi Tourinform iroda (+36-87/531-013, [email protected], www.badacsony.com), érdemesebb az internetes keresgélés helyett munkatársaikkal felvenni a kapcsolatot, főleg, ha először ismerkedünk az őszi Badacsonnyal.

Bor és gasztro

Laposa Bence és családja kétségkívül a régió vezéregyéniségei, az elmúlt években gasztrovonalon erősítettek rá. A központból indulva igazi Laposa-túrát tehetünk a Kishableánytól a Római körúti Frissteraszon át a hegyen található borteraszig. Ez utóbbi van nyitva a hét minden napján, pazar konyhával, világbajnok panorámával és vinotékával. Korábban Laposáékhoz tartozott a 2010-ben az Archdaily nemzetközi építészeti portál által a legszebb ipari épületnek választott feldolgozó, valamint a Kis Péter és Molnár Bea tervezte modern borhotel is, azonban a család egy befektetővel évekig húzódó névhasználati és egyéb vitákba keveredett. Erre tehet pontot és oszthat tiszta lapot egy új szereplő. A borhotel idén júniustól Pátzay Villa néven megújulva várja a vendégeket, a szintén Pátzay névre keresztelt borászat pedig hatalmas tervekkel szüreteli a 2017-es évjáratot.

Ottjártamkor az új borászat vezetője, Alain Michel Rousse tájékoztatott, hogy kizárólag saját borokat készítenek, a kapacitást a korábbi mintegy 100 ezerről évi 250 ezer palackra növelik, az eddig kihasználatlan látványpincét átalakítják, korszerűsítik.

A fent említett két borászaton kívül is számos helyet felkereshetünk, ha pedig időnk engedi, akkor az írásunkban részletezett borvidéki névadó Badacsonyon kívül a többi tanúhegyre is látogassunk el. A kis távolság ellenére teljesen más miliővel találkozhatunk, ami a borok és a vendéglátók karakterében is megnyilvánul. Nézzük most, hogy milyen programokkal vár minket októberben a Badacsonyi borvidék:

Az Istvándy borműhely valódi élményközpont, ahol bort házasíthatunk, illatfelismerő kvízjátékon vehetünk részt, a bormoziban pedig balatoni ihletésű filmeket vetítenek. 2017 újdonsága a bazaltkövek titkai tematikus túra, amely a hegy sötét múltjába enged bepillantást. A hegyen például 1949–1954 között börtön működött, de az egykori bazaltbányák is félelmetes titkok tudói. Az úticsomag tartalmaz térképet, pogácsát, lávakövet, egy palack Istvándy bort (gyerekeknek szőlőlé) és egy 20 perces kisfilm megtekintése után indulunk a 9 kilométeres, 3–5 óra alatt teljesíthető túrára. Indulás minden nap 11-től, bejelentkezés szükséges. Istvándyék a hegy fenegyerekei, a fentieken kívül több különleges programot szerveznek, mangalicákat tartanak, káptalantóti birtokukon konyha és szállás van, bővebben: istvandy.hu.

Kötelező a betérő a Németh pincéhez. Igazi családi bormanufaktúra, mintegy két hektáron gazdálkodnak. Késői szüretelésű édesboraik túlzás nélkül felveszik a versenyt Hegyaljával, de olaszrizling és szürkebarát tételeiket is rendre magasan pontozzák a hozzáértők: www.nemethpince.hu

A Szent György-hegyről két borászatot emelünk ki. Szászi Endre ökológiai gazdálkodással műveli a terroirt, kézzel metszett, válogatott és szüretelt spontán fermentációjú borokat kínál a vinotékában. Ez ősszel minden nap nyitva, éttermük viszont előzetes bejelentkezés után és csoportoknak üzemel: szaszipince.hu.

Szintén bioszemlélettel gazdálkodik a Kanadába kivándorolt nagyszülők gyermekeként Magyarországra költöző Gilvesy Róbert. A Ruppert Mártonnal közösen vitt Gilvesy borászat modern és grandiózus feldolgozója előzetes bejelentkezés után fogad látogatókat: gilvesy.hu.

Bazalt és bazár

A tanúhegyek panorámája világhírű, erre a legjobb bizonyíték, hogy szeptember közepén a badacsonyi Kisfaludy-kilátóhoz caplatva majdnem olyan erős volt a forgalom, mint a Váci utcában: német, holland, svéd, finn, koreai, orosz és lengyel túrázókkal találkoztam csak az odafele úton!

A Szent György-hegy teteje már csendesebb, pedig a Kaán Károly turistaháztól indulva meseország bazaltorgonái adják a mennyország kapuját. A hegy tetején kilátó sem kell, hogy egyszerre lássuk a Mecsek, a Balaton, Szigliget, a Badacsony, a Bakony, Tihany és tiszta időben az Alpok tájait.

Figyelem, az omlós talaj és a meredek, csúszós bazaltlépcsők fokozott óvatosságot kívánnak, ajánlott a magas szárú, jó minőségű túrabakancs, a jó kondíció. Készüljünk fel a hegyek tetején várható erős szélre meleg, víz- és szélálló ruházattal!

A Badacsony Céh Turisztikai Egyesület négy éve szervez ingyenes, vezetett túrákat a régióban. Októberben lesz tanösvény túra (7), rizlingtúra (14), őszi hangulatú túra Szigligeten (22), Tördemic körtúra (28), a mi kedvencünk viszont a november 4-i holdfény túra és a hajnalmadár túra november 11-én, ahol a badacsonyi bazaltbányák falán próbálunk rátalálni az Alpokból itt telelő, trópusi pillangóra emlékeztető hajnalmadárra.

Idősebbeknek, kisgyermekes családoknak egyaránt tökéletes célpont Badacsonyörsön a Folly arborétum. A 2016-ban bővített játszótér a kicsiknek, az arborétum saját borainak kóstolása a nagyoknak nyújt kikapcsolódást.

A balatonedericsi Csodabogyós barlang igazi extrém program, néhol csak négykézláb vagy hason csúszva lehet haladni! A vezetett túrákra előzetesen kell időpontot foglalni, kapunk sisakot, barlangászoverallt, fejlámpát, szakvezetést: csodabogyos.hu

Helyi termelők portékáiból szombat délelőtt a Lábdi Piacon (Badacsonylábdihegy, Herczeg Ferenc Strand melletti sétány), vasárnap délelőtt pedig a messze földön híres Liliomkert Termelői Piacon válogathatunk Káptalantótiban.  

Rizling vakáció, október 14–15: a badacsonyi bortriatlon III. állomása, sok különleges olaszrizlinggel, nyereményjátékkal és meglepetésekkel. 14-én újra közlekedik a nyáron nagy sikerrel bevezetett, ingyenes régiójáró busz is! Infó: www.badacsony.com.

Programdömping az október 23-hoz kapcsolódó hétvégén: Badacsonyban sajt- és borünnep lesz 21-én, Nagy Imre emlékszüret 22-én (kevesen tudják, hogy a forradalmat megelőző utolsó békés napjait a badacsonyi szőlőkben töltötte a néhai miniszterelnök és felesége), a szigligeti strandon pedig 21. és 23. között rendezik a már hagyományos Süllőfesztivált.

Ne hagyjuk ki a szigligeti várat (októberben nyitva 9–17-ig mindennap) és a tapolcai tavasbarlangot (nyitva 9.30–17-ig mindennap).

(A cikk a Képmás magazin októberi számában jelent meg.)

Tényleg tudományosan

A Heimann Családi Birtok a pécsi kutatóintézettel közös projektben éveken át figyelte a 80–100 éves kadarkatőkék termését, ennek eredményeként hét különböző kadarkát telepítettek, majd ezek klónjait megosztották kollégáikkal is. Ma ott tart az évtizedes munka, hogy Heimann Zoltán fiával a világ legjobb kadarkájának elkészítését tűzték ki célul. Kilencedik generációs svábként erősen kötődik a vidékhez, igaz, fiatalabb korában a fővárosban dolgozott felsővezető beosztásban. Hagyományőrzésként kezdte építgetni a családi borászatot 1990-ben, majd szép lassan akkorára hízott a birtok, hogy már nem lehetett játékból csinálni.

A terület fél hektárról 25-re nőtt, a 10 méteres pincéből 100 méteres lett, az első év 2000 palackjától eljutottak a 150-200 ezres termelésig. Heimann úr azonban világosan látta, hogy örökös nélkül megreked a birtok fejlődése, eladni pedig felesleges, mert gyakorlatilag nincs értéke.

„Zoltán fiamat próbáltuk ebbe az irányba terelni, de nem akartuk, hogy a döntést a szülői kényszer miatt hozza meg. A legnagyobb lökést egy 2005-ös borkóstolás adta Szepsy Istvánnál, ahol az egri Gál Tiborral is találkozott.” Az ő személyes varázsuk hatására ifj. Heimann Zoltán hat éven át a világ legjobb iskoláiban (Geisenheim, Montpellier, Bordeaux) tanulta a szakmát és a legmodernebb tudással és nemzetközi kapcsolatrendszerrel tért haza. Ma az édesanya, Ágnes feladata a számvitel, a pályázatok figyelése, Zoltáné a szőlészet, a beruházások, a vásárlások felügyelete és a stratégiaépítés, a borászatban pedig egyre inkább az ifjabb Zoli szava érvényesül, ő egyben a marketingkommunikáció és a brandépítés felelőse is. Valószínűleg a profi munkamegosztásnak is köszönhető, hogy a Heimann Családi Birtok az év borászata lett a Gault&Millau 2016-os kiadásában.

Persze Szekszárd nem csak a kadarkáról szól, az elmúlt 10 évben szép sikerpályát írt le: példátlan összefogással közös irányba indultak a kadarka-kékfrankos-bikavér trióval, meg kell említeni a kiemelkedő rozékat, a nagy pincészetek mellett erősödnek a családi és a bioszemlélettel gazdálkodó borászatok. A Posta testvérek (Pósta Borház) a kétezres évek elején kezdték. Péter egy szerencsés véletlennek köszönhetően tudott vásárolni egy 38 hektáros egybefüggő területet, amelyen 15 hektár szőlő van, erdővel körbevéve. Mint mondja, „akkoriban jól prosperáltak a dolgaink és divatos is volt szőlőt venni”. Mindent az elejéről kezdtek, Gergő elvégezte a kertészeti egyetemen a borászatot, eközben tíz év alatt megteremtették a hátteret.

A borkészítésben a legmodernebb technológiákat használják, a szőlőt viszont a természetre bízzák, műtrágyát, adalékanyagokat nem használnak.

„Annyi az őzünk és a szarvasunk, hogy gyakorlatilag bent élnek a szőlőben. Elég komolyan segítenek a hajtásválogatásban és a fürtszelekcióban is...” - mondja nevetve Gergő. Postáék fő filozófiája, hogy a lehető legkevesebb mesterséges hatást gyakorolják boraikra, ennek természetes velejárói a változatos minőségű és mennyiségű évjáratok. Az évi mintegy 40 ezer palackos termés jó részét a gasztronómia szippantja fel, hazai éttermek mellett skandináv, belga, angol és kanadai Michelin‑csillagos éttermek évek óta visszatérő vásárlóik. Péter szerint kizárólag a helyi fajtákat viszik. Ez is mutatja, hogy Szekszárd jól határozta meg a maga karakterét, a következő évjáratok hírnévben is egyre ígéretesebb jövővel kecsegtetnek.

Programok a borozgatás mellé

Heimannék és Postáék borászata egy-egy szelet a szekszárdi borvidék színes életéből. Hozzájuk hasonlóan a legtöbb helyi borász kitűnő fogadtatással és vendégszeretettel várja a látogatókat! A kadarka.net szekszárdi információs portálon tájékozódhatunk a pincészetekről, rendezvényekről és árakról is. Általában borkóstolásra csak előzetes bejelentkezés és időpontfoglalás után van lehetőség.

Rendszeresek a szervezett bortúrák: a reggeltől estig tartó programon több száz vendég sétál pincéről pincére, ahol kóstolóval, hidegtálakkal vagy meleg ételekel, koncertekkel készülnek a borászok. Ilyen például a Bikavér Borongoló, az Iván-völgyi kadarka túra, a Búcsúi Borjárás.

Szállásfoglaláshoz a visitszekszard.hu vagy a kadarka.net jó kiindulópont. Ha tehetjük, válasszunk a borhotelek (pl. Takler‑kúria, Merops Hotel Mészáros, Fritz panzió) közül, vagy keressünk családbarát panziókat (Fogadó a Patkolókovácshoz, Panzió a Fehér Tehénhez). Titkos tipp az Ég és Föld vendégház, amely a város feletti dombtetőn található. Modern, két fő plusz két gyermek részére ideális, saját borospincével és bioszőlővel a kertben!

Gasztronómiában Szekszárd még keresi útját, de egyre több az előremutató kezdeményezés. A Kávé Háza az elmúlt években kultikus hellyé vált és sikeresen olvadt be a mai minőségi gasztronómiába, a Takler‑kúria étterme is minőséggel vár, csakúgy, mint a medinai, díjnyertes Apponyi Kiskastély konyhája. Érdemes a Duna túlpartjára, Érsekcsanádra ellátogatni egy ebédre: a Rév Csárdában főzik az ország legjobb halászlevét, mindig friss halból, bográcsban, szabad tűzön, frissen vágott fűszerekkel ízesítve.  

Nemcsak bortúra

Szekszárd Babits Mihály szülővárosa, keressük fel a szülői házban kialakított múzeumot (Babits u. 13.) és a költő szobrát a Sétakertben. Szeptember a szarvasbőgés fő időszaka, Közép-Európa legnagyobb ártéri erdője ilyenkor mutatja legszebb arcát. Hétvégenként a Gemenc Zrt. erdei vasutazással egybekötött szarvasbőgés hallgató túrákat indít, a részletekről a www.gemenczrt.hu oldalon tájékozódjunk. Saját szervezésben kerékpárral (ez csendes) érdemes körbejárni a töltéseken, de 500 forintért gépkocsira is válthatunk napijegyet a Sió torkolatánál, a keselyűsi zsilip irodájában. A Keselyűs és Pörböly közötti töltés mellett van a Lankóczi vízügyi kiállítóhely. A gépház és benne a hatalmas szivattyúk szabadon látogathatók, a kapu nyitva, kulcs a lakatban.

(A cikk a Képmás magazin szeptemberi számában jelent meg.)

Az eredeti úticél Tokaj volt, azonban Tarcalnál megpillantottam a hatalmas Jézus-szobrot – az első pillanatban azt hittem, hogy Rio de Janeiróról álmodok –, és leugrottam a vonatról.

A legenda szerint Petró Attila vállalkozó a tarcali Szent Teréz-kápolnában egy Áldó Jézus-képet talált, ez arra inspirálta, hogy szobrászművészeivel 2015-ben gránitból elkészíttesse Közép-Európa legnagyobb, 8,5 méter magas, 50 tonnás Áldó Jézus-szobrát. Aki a szobor miatt a hegyhez megy, páratlan kilátásban lesz része. A meredek kaptatón számos pihenőt helyeztek el, az időseket, mozgássérülteket az önkormányzat elektromos járműve segíti a helyszínre.

Visszasétálva a Kikelet Íz Műhelybe térnék be, de a nemrég felújított épület zárva, így szerencsét próbálok a kertkapunál. Egy hölgy nyit ajtót, akit azonnal felismerek. Berecz Stephanie-ról olvastam már, érdekelt, hogy a Loire völgyében született borászmérnök miért maradt Tokajban: „Szakmai gyakorlatra érkeztem 1994-ben, és beleszerettem Zsoltba. Ő nagyon utál kimozdulni, így én alkalmazkodtam” – meséli. 2002-ben megalapították a családi birtokot – ez a Kikelet pince –, 4,5 hektáron gazdálkodnak. Stephanie-t 2014-ben az év borászának is megválasztották. Miközben kávézunk, az eső elered, a borász aggódva kémleli a közeli dűlőket. Július elején a legveszélyesebb a szőlőre a fülledt idő, mert kedvez a peronoszpóra szaporodásának, az eső pedig lemossa a permetszert a fürtökről.

„Ez a nap mindent eldönt” – sóhajt Stephanie. Búcsúzáskor kezembe adja Bartha Gabó névjegykártyáját, hogy ha rejtett kincset keresek, az ő kertjét mindenképpen látnom kell.

Tarcaltól csak 8 km Tokaj, de a 37-es főúton tiltott a kerékpározás, így Bodrogkeresztúron át kerülök a városba. A főutakon (37, 38, 39) szigorúan tilos a kerékpározás – elég nagy a kamionforgalom –, de használhatjuk a Nyíregyháza és Tokaj között nemrég átadott 25 km hosszú kerékpárutat. Néhány falut (pl. Mád, Tolcsva, Erdőbénye) mellékutakon, idilli földutakon tudunk megközelíteni, ide tehát javasolt a strapabíró kerékpár.

Keresztúron az első utam az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) irodájához vezet, a Bodrogköz látogatásához itt kell engedélyt kérnünk – ez 700 Ft/fő/nap. Szervezett kenutúrákhoz a bodrogzug.hu az iroda által ajánlott túrák és cégek fő gyűjtőhelye. A faluban lakik a leghűségesebb gólya, Fülöp már a 11. telét töltötte a Bodrog partján, a munkatársak lelkesen meg is mutatják a fészkét, három utódot gondoz éppen. Javasolják, hogy Keresztúron vagy a szomszédos Kisfaludon keressek szállást, jobban járok, „a borok is finomabbak nálunk.” Így érkezem a Kalózkikötőbe (kalozkikoto.hu), ahol kiderül, hogy egy hatalmas állóhajón szállás is van. A Bodrogon töltött csillagos éjszaka és a vadregényes táj felejthetetlen élménnyel gazdagít, a szállás kevésbé, pedig egy kis odafigyeléssel a Hegyalja egyik legjobb szálláshelye lehetne. Kárpótol a Kisfalucska vendégház Kisfaludon: patyolattiszta, pazar belső dizájn, elsőrangú szolgáltatások nagycsaládosoknak.

Mindegyik apartman konyhával és közösségi térrel rendelkezik, nyáron nyit az udvaron a helyi termelők portékáit bemutató Finomtéka, és szauna, konditerem, grillház is található az udvaron. A személyzet kenutúránkat is megszervezi, ez 2500 Ft/fő/nap, szállítással együtt (www.kisfalucska.hu).

Szemet gyönyörködtető Tengerszem

A Sárospatak határában található Megyer-hegyi Tengerszemet emberkéz formálta, de az egykori malomkőbánya és a természet ma harmonikus egységet alkot. Gyalogosan egy óra a város központjától, autóval egész közel lehet menni a pataki dűlők között kanyargó földúton.

Az elmúlt években nagyon sokan felfedezték a rendkívül fotogén bányatavat, nem véletlen, hogy Magyarország legszebb természeti csodájának választották egy internetes szavazáson.

Bartha Gabót közben elérem telefonon, naplementekor vár rám Terrapolis Tarcalon, amely az ökológiai gondolkodás és tett helyszíne: egy permakultúrás, vegyszermentes kert és annak konyhája. Megkóstolhatod a zöld levest maceszgombóccal, a labodatazsint vagy olyan salátát, amiben húsznál is több növény van. Vagy valami mást, ami éppen terem. Nekem a ligetszépe virágzása termett előételnek, a hatalmas sárga virágok sötétedéskor másodpercek alatt pattannak ki, felejthetetlen élmény. Gabó körbevezet kertjében, türelmesen válaszol bárgyú kérdéseimre, és közben megkóstoltat velem egy-egy levelet, virágszirmot.

A vacsorámat már korábban leszedte, a konyhában tételről tételre ismerteti, hogy miből áll a salátám. Étkezéshez előkerül a furmint, abból is a legjava. Ízeket, illatokat, harmóniát tanulok a Terrapolisban. (Terrapolistarcal.blogspot.hu, bejelentkezés szükséges!)

„Ez itt Hegyalja Monte‑Carloja”

E szavakkal mutat körbe Szokolai Ákos a mádi Szent Tamás-dűlőn. Az ő furmintját ittuk tegnap a Terrapolisban, Ákos ugyanis Gabó párja, és vacsora után megbeszéltük, hogy másnap körbevezet a szőlőben. A Budaházy pince egyszemélyes mindenese, a 2,5 hektáros mikrobirtokon a szőlészettől az értékesítésig viszi a munkát.

A Budaházy kereskedelmi forgalomban nem kapható, itthon a Costes és a Mák bisztró borlapján szerepelnek tételeik, de főleg lengyel és svéd Michelin-csillagos éttermek viszik boraikat. Elmondja, hogy itt, a Szent Tamáson a legdrágább a föld az országban, egy hektárért 50 millió forintot is kifizetnek, ha egyáltalán van eladó.

És amíg Hegyalján közel ezer éve folyik borászat, ráadásul a szőlő miocén kori leletek tanúsága szerint őshonos a vidéken, a kommunizmus tervgazdálkodása olyan károkat okozott, hogy 1990-ben a nulláról kellett újjáépíteni azt. A munka gyümölcse 25 év után kezd beérni, a tokaji bor egyre markánsabban fogalmazza meg magát a világ számára. Ahogy Ákos mondja, Mád az elmúlt években nagyon elhúzott Tokajtól. Ez azért is történhetett, mert a legjobb minőségű földek és egész Hegyalja szőlőinek 20 százaléka tartozik Mádhoz.

Hegyalja Monte‑Carlójában nem leszünk elveszettek, de a borászatok látogatásához tájékozódjunk a mad.info.hu-n. Kulináris élményeket a Gusteau Kulináris Élményműhelyben vagy az Első Mádi Borházban szívhatunk magunkba, alváshoz a Hotel Botrytis csak a szőlőhegy csúcsa.

(A cikk a Képmás magazin augusztusi számában jelent meg.)

A Szent Imre Iskolaházat öt éve a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatásával hozták létre, Böjte Csaba atya szellemiségét és a Polgárdi Don Bosco Iskolaház mintáját követve. Jelenleg 14 rászoruló gyermek és családjaik mindennapjait segítik közös tanulással, játékokkal, fejlesztő és felzárkóztató foglalkozásokkal a spontán szerveződő, de mindig megbízható önkéntes segítőik. Együttműködnek Székesfehérvár iskoláival, szociális intézményeivel, egyházi vezetőkkel és támogatókkal. Mindent megtesznek azért, hogy egészséges és szerető környezetet biztosítsanak a kisiskolástól kamaszkorú pártfogoltjaik számára. Itt az ennivaló és a tiszta ruha mellett minden gyereknek bőven jut a jó szóból, az odafigyelésből és az ölelésből is. A Jószolgálat-díj számukra egy óriási visszajelzést jelentett, hogy a munkájukat a saját környezetük is elismeri. A díjjal járó egymillió forintos juttatást a gyerekek nyári táboroztatásban tudták hasznosítani.

A Várkert Bazár a Jószolgálat-díj 2017-es "családokért végzett szociális munka" intézményi kategória támogató partnereként a székesfehérvári Szent Imre Iskolaház lakói és dolgozói számára igyekeztek örömet szerezni. Az önkéntes csapat december 14-én tíz fővel indult útnak Székesfehérvárra, hogy az Iskolaházba járó gyermekeket karácsonyfával, játékokkal és könyvekkel ajándékozzák meg karácsony közeledtével az első személyes találkozón.

A délután beszélgetéssel indult, ahol Takács Gyula, nyugdíjas önkéntes mesélt az Iskolaház alapításáról, a ház üzemeltetéséről, a mindennapok nehézségeiről és a hozzájuk járó gyerekek kedvességéről mesélt. Ezt követően körbevezette a látogatókat az intézményben, amelynek láthatóan minden sarkát a szeretet és az őszinte törődés hatja át. A Várkert Bazár munkatársai a gyerekekkel együtt feldíszítették a fenyőfát, és egy családias hangulatú vendégség keretében meghívták az Iskolaházba járó gyerekeket és dolgozókat a 2018-ban rendezendő családi programjaikra. A Várkert Bazárban már januártól gazdag programkínálattal várják a látogatókat, az Iskolaház közösségét ingyenesen látja vendégül az intézmény a jövő évben.  

---

A Várkert Bazár a főváros egy olyan egyedülálló építészeti alkotása, amely egyszerre képes történelmi, kulturális és természetközeli élményt nyújtani, miközben a szórakozás, a kikapcsolódás és művelődés színtere. Az adventi hétvégéken koncertekkel, irodalmi estekkel, gyerekprogramokkal és kiállításokkal várják a látogatókat. A Jószolgálat-díj 2017-es év "családokért végzett szociális munka" intézményi kategóriájának támogató partnere a Várkert Bazár, ahol a májusi díjátadót rendezték.

Ezért is különösen fájdalmas, amikor azzal szembesülünk, hogy egy főnöki székbe kerülő nő ugyanazokat a hatalmi balfogásokat követi el, mint férfi kollégái. Az Amerikából begyűrűző, és nem csak a művészvilágot érintő szexbotrányok sokféle álságos érdekről, elfogadottnak beállított hatalmi és szexuális perverzióról rántották le a leplet.

Nemcsak riogatásként, hanem komoly elgondolkodásra indító tényként jegyzem itt meg, amit két pszichológus nemrégiben megjelent cikke állít: a sikeres érvényesüléshez felhasznált tulajdonságok gyakran hasonlítanak a másokat szexuálisan kihasználók tulajdonságaihoz, nem csoda hát, ha e kettő gyakran együtt is jár.

Azok a képességek, amelyek segítségével valaki híressé, nagyon sikeressé válik, tartalmazhatnak (de nem szükségszerűen) olyan személyiségjegyeket is, amelyek magyarázzák a kizsákmányolás hajlamát: önmaguk nárcisztikus túlértékelése, pszichopátiás viselkedés és az erkölcsi gátlások hiánya.

A Marton László és a Kerényi Miklós Gábor nevéhez köthető botrányok a szemet hunyó, sőt, támogató férfi és női(!) kollégák cinkos hálózatát is felvillantották. Ezek közül különösen elszomorító volt Eszenyi Enikőnek, a Vígszínház igazgatónőjének nyilatkozata, miszerint nem tudott rendezőkollégája (és egykori főnöke), Marton visszaéléseiről. Annál is lehangolóbb ez a többek véleménye szerint hazug kijelentés, mert Eszenyi Enikőt a magyar kultúra terén az egyik legbefolyásosabb nőnek tartják. Ráadásul ma már nemcsak a „rossznyelvek”, hanem egyre több sajtóorgánum feszegeti azt a témát, hogy nagy valószínűséggel ő maga is hasonlóan viselkedett vezetői pozíciójában, mint a nemrég állásukat vesztő férfiak.

Mit is érezhetünk ilyenkor? Csalódást. Mint ahogy szégyen, amikor európai felmérésekből kiderül, hogy az összes elkövetett nemi erőszak-esetek legalább 5–10 %-ában nem nő, hanem férfi az áldozat, és nő az elkövető (cáfolva azt a téveszmét, hogy a férfiakat nem is lehet megerőszakolni). Vagy amikor kiderül, hogy a gyermekek és öregek testi fenyítői családon belül egyforma mértékben az anyák és az apák, sőt, lehet, hogy gyakrabban az anyák…

Még rosszabbul teljesítenek a nők akkor, ha az erőszaknak nemcsak a testi épség elleni, hanem egyéb formáit, különösen a verbális erőszakot is bevonjuk a képbe.

Az a sok szekálós nő, aki élete párját rövid pórázon tartva még a lelket is kiszorítja belőle!

Nemrég egy régen látott férfi ismerősömmel futottam össze nagyobb társaságban, ahol ott volt a felesége is. Meg akart hívni teára, de előbb odament a feleségéhez, és kért tőle négyszáz forintot. „Mire kell?” – kérdezte az asszony a társaság füle hallatára. – „Őőő, izé, szeretném meghívni…” Ismerősöm zavartan magyarázta nekem, hogy náluk kizárólag a felesége kezeli a pénzt, de így van ez jól, mert ő ért hozzá.

Most akkor veszítsük el a reményt, hogy ha több nő kerülne társadalmi vezetői pozícióba, akkor javulna a világ? Nem hiszem, hogy erre a következtetésre kellene jutnunk. A felmérések arányai még mindig azt mutatják, a nők kevesebb gyilkosságot és nyíltan erőszakos cselekedetet követnek el, mint a férfiak. És ez nem lebecsülendő tény. Szintén felmérések igazolják, mennyire sikeres irányba lendítheti egy-egy vállalat, alapítvány, társaság működését, ha a női nézőpontokat, megérzéseket is érvényre juttatják az addig csak férfiak által meghatározott vezetésben.

Nem szabad elfelejteni azt a pszichológiai tényt sem, hogy el kell érni bizonyos tömeget – pszichológusok szerint a 30 %-ot – ahhoz, hogy a kisebbségben lévők merjenek saját egyéniségük szerint viselkedni.

Hiába van a parlamentben, az igazgatótanácsban, a színházak vagy zenekarok élén mutatóban egy-egy nő, ha férfiattitűdöket vesznek fel azért, hogy megfelelhessenek a többségi környezetüknek, a vezetőkkel szemben támasztott „férfias” elvárásoknak.

Naivság volna persze a békesség növekedését várni a nők tömeges vezetői pozícióba kerülésével. Az intrika, a másik lejáratása, az irigység megmaradna emberi gyarlóságként. Abban azonban joggal reménykedhetünk, hogy kevesebb nyílt fizikai erőszak történne, ha a nőies attitűd szélesebb körben számítana értéknek, meghatározó mintának.  

Zavarbaejtő és ellentmondásos mindez? Igen, az. Sok esetben megfér személyiségünkben együtt az angyal és a boszorkány.

Reményeim és tapasztalatom szerint azonban általánosságban a női pozitív képességek meghatározóbbak, és ez jól jöhet valamennyi férfinek, akit az élet a gondjainkra bíz.

Az angyalok másnak is eszébe jutottak, mert volt, aki azt mondta, hogy hozzájuk ők hozzák a karácsonyfát. De legtöbben azért mégis maguk veszik, és már december elején fel is díszítik, mert karácsonykor úgysem lesznek otthon. Sokan elutaznak valahová, és csak akkor jönnek vissza, amikor újra elkezdődik az iskola. Kicsit irigyek is vagyunk Ágóval, mert nekik majdnem egy hónappal előbb elkezdődik az ünnep: csillog-villog a fa a nappaliban, és mindennap eszegetik az édességet az ádventi naptárukból… Amikor meg elfogy a csoki, jöhet a pulyka és a sok-sok ajándék a nagyszülőknél. Igaz, azért sokan elmennek a templomba is, hogy énekeljenek a kis Jézus születésnapjára.

Nekem is el kellett magyaráznom a szavaimat.

Nálunk minden azzal kezdődik, hogy csinálunk egy szép koszorút az ajtóra: szúrós zöld leveleket teszünk rá meg piros bogyókat és egy díszt, amit Anya készített nagyon régen, az első angol karácsonyunkra, amikor én még az ő pocakjában ünnepeltem.

Aztán odakészítünk négy szép gyertyát az asztalra, és abból minden héten meggyújtunk egyet. Anya szerint ez a mi ádventi naptárunk. Este befűtünk a kandallóba – mert akkor már nagyon hideg van –, és együtt készítjük a képeslapokat, díszeket, amiket Magyarországra küldünk a nagyszülőknek és az unokatestvéreknek. Próbálunk jobbak lenni, mint máskor. Ez a legnehezebb része – de azért egy kicsit ritkábban rugdosódunk az asztal alatt. Sőt, ajándékot is készítünk egymásnak! Legtöbbször valami szaloncukorfélét, mert azt itt egyáltalán nem árulnak, és mert Anya szerint az biztos nem kallódik évekig a fiókunk alján (persze csak azért, mert ő is segít megcsinálni).

Amikor mindenkinek véget ér az iskola, akkor jön a legérdekesebb rész: a fenyővadászat és a pontyhalászat. Először karácsonyfát kell szerezni. Az pedig nem könnyű, mert addigra mindenki rég megvette a szép fákat, mi meg versenyeztethetjük a maradékot, hogy melyik nem annyira ferde, kopasz vagy szomorú… A nyertest viszont olcsón hazavihetjük, mert már úgyse kéne senkinek. Ez nagyon izgalmas dolog, mert több helyre is elmegyünk, és mindig azt hisszük, hogy egyáltalán nem fogunk normálisan kinéző fát találni, de aztán a végén valahogy mindig lesz egy, amivel nagyon jól járunk. Szerintem ez biztosan a karácsonyi angyalok miatt lehet.

Utána száguldunk a szomszéd városba pontyot venni, amit sosem lehet kapni máskor, csakis szenteste előtt egy nappal – és nagyon kell sietni, mert a lengyelek is pontyot esznek az ünnepen, és ők sajnos jóval közelebb laknak a bolthoz.

A múltkor amint beléptünk az áruházba, Apa mindjárt mondta, hogy Ágó meg én rohanjunk a halashoz, és ha van ponty, mindenképp vegyük meg. Nagyon büszke voltam, mert még soha nem vettünk egyedül semmit, és pont az utolsó halat kaptuk meg – mire Apa meg Dani odaértek, már be is csomagolták nekünk. Úgyhogy mi ketten mentettük meg a karácsonyi vacsorát.

Amikor már minden megvolt, Anya szépen megsütötte a kalácsokat, jól elvágta a kezét a nagy késsel, és megfőzte a halászlét meg a tésztát. Mi meg feldíszítettük a fát. Misére is mentünk, ajándékot is kaptunk, mint az angol gyerekek. A nagyszülők helyett pedig minden évben elmegyünk a David bácsiékhoz pulykát enni – meg játszani a gyerekeikkel.

 

Nálunk mindig ilyen a karácsony, de ebben az évben, azt hiszem, kicsit máshogy lesz. Most végre mi is együtt ünnepelhetünk az egyik nagymamánkkal! Sőt, idén ő intézi majd az egész karácsonyt!

Nagyon izgalmas lesz!!! Én már alig várom!

Ágó kicsit aggódik, hogy mi lesz a mákos kaláccsal meg a halászlével, de Anya elmagyarázta, hogy ő is mindent a nagyitól tanult, úgyhogy az ünnepi vacsora biztosan legalább annyira finom lesz, mint szokott. Dani vigyorgott:

 – Akkor most majd a nagymama vágja el a kezét…

 – Hátha idén ez is elmarad... – mondta Anya.

 – És te mikor jössz haza? – kérdezte Ágó.

 – Ti – javítottam ki.

 – Még nem tudom. Ha szerencsénk lesz, talán szentestére kiengednek.

 – Ó, akkor idén két jászol is lesz a fa alatt! Egy a Jézuskának, egy meg a mi kicsi babánknak – öleltem meg Anya pocakját, de csak óvatosan.

 – Ha vigyáznak ránk az angyalok, akkor egészen biztosan – mosolygott Anya.

 – Vigyáznak ránk – mondta Apa. – Egészen biztosan.

Természetesen mi is megértük a pénzünket. Ránk is mondták, milyenek vagyunk, amikor a játszótéren bandáztunk vagy a csuklós buszon felültünk a forgóban lévő korlátra. Olyan szabadon és őrizetlenül bóklásztunk, közlekedtünk, ami ma szinte elképzelhetetlen.

Pedig engem még estig aszaltak a suliban, az egésznapos iskolát én már a '70-es években kipróbáltam. Napköziotthonnak hívták, fél nyolcra kellett menni, ott csináltuk meg együtt a leckét (a mai napig képtelen vagyok rá, hogy önállóan, hosszasan koncentráljak egy feladatra), bent ültünk délután ötig. Iszonyat volt.

Emlékszem a téli kora estékre: odakint már sötét van, borzasztóan éhes vagyok – utáltam a menzakaját, és inkább koplaltam, mint hogy megegyem –, és kék postairónnal karikázom be a Népszabadságban az „a” betűket.

Ennél szörnyűbb már csak az óvoda volt. Otthagytak egy vadidegen helyen, csupa vadidegen ember között. Beszoktatás akkoriban nem létezett, vagy ha mégis, én kimaradtam belőle. Ordítottam, toporzékoltam. (Mint szegény József Attila, akinek a mamája érzéketlenül teregetett közben, s így ő leírhatta a magyar irodalom legszomorúbb sorát: „Nem is nézett énrám…”)

Üvöltöttem az anyukám után; mikor visz haza. Azt mondták, reggeli után. Ettől egy kicsit megnyugodtam. Ám eltelt a reggeli, és nem jöttek. Újra sírtam. Mikor jön az anyukám? A már kissé fáradó óvónéni újabb hazugsággal traktált: majd ebéd után. Vártam az ebédidőt, elmúlt, mégsem vittek el.

Még két vagy három határidőt jelöltek meg, a végére már nem hittem el senkinek semmit.

Sokszor becsaptak később is. Mátrafüreden teleltünk, lehettem öt éves, amikor egy reggelre bedagadt a fogam. Nosza, irány Gyöngyös, az SZTK. Félve kérdeztem a folyosón várakozó felnőttektől, mi fog történni. „Semmi, a doktor bácsi megkocogtatja a fogadat.” Megnyugodtam.

Odabent anyám ölbe vett, kitátottam a számat, vártam a kocogtatást. „Megnézem a gukkerrel!”, szólt az orvos. A következő pillanatban iszonyú fájdalmat éreztem, ömlött a vér a számból, sírtam. Visszafelé a kisvonattal utaztunk Mátrafüredre, de én kimentem dacosan a peronra, köpködtem a vérem, és nem voltam hajlandó anyámmal szóba állni.

Nem az a célunk, hogy a következő generációkat tönkretegyük, mégis mindent elkövetünk ennek érdekében. Én is lázadtam, de végül megtörtem, és a gyerekeimet óvodába, iskolába, fogorvoshoz vittem. Nem tudom, az ő személyiségüket ez mennyire rombolta. Majd megírják harminc-negyven év múlva.

A rendező ölében ott ült az egyéves kislánya, ügyesen ivott egy pohárból, aztán a habot kérte apja kávéjáról, közben a két férfi élénk eszmecserét folytatott a gyereknevelésről. Kiderült, túl vannak már a pelenkázás, az első lépések megtétele, az éjszakai alvás és nem alvás megvitatásán, az etetés és önállóságra szoktatás kérdésein. A fotósnak ugyanis napra ilyen korú kislánya van.

Néztem a két apát, igazán férfias alkat mind a kettő, szakmájukban tehetségesek, mindkettejük mögött szívós munkával elért karrier van, dolgozó feleség és gondokkal, napi egyeztetéssel, kölcsönös elfogadással működő család. Negyvenes éveikben járnak. Jó volt hallgatni őket, humorral kezelt, de mégis teljes odafordulásról mesélő sajátos megoldásaikat az egyéves kicsi lányok nevelése körül. Az altatásról beszéltek éppen.

– Idáig bevált a módszerem – meséli szélesen mosolyogva a rendező –, én érintésterápiának nevezném. Lefektetem a lányomat a kiságyába, a két meleg tenyerem közé veszem a testét, és így tartom egy darabig, közben finoman rázogatom a kis fenekét. Most, hogy a fogai őrült iramban jönnek és kínozzák, ez már nem mindig válik be, mást kell kitalálni. De kitaláljuk…

Nagyon férfiak voltak, nagyon apák, és ezt nagyon jó volt látni.

Egy másik kép ötlik az eszembe, ez is egy friss találkozásé. És szintén egy apa és a kislánya kettőse. Ott ült a férfi, ölében a két és féléves kisasszonnyal, aki úgy cirógatta kis copfjaival a nyakát, úgy forgolódott, hízelgett, mint egy doromboló kismacska. Az apja, aki a fiát is imádja, csak sandított rá elolvadva, aztán azt kérdezte.

– Most mondjátok meg, honnan tudja ez a csöpp, hogy mitől nő egy nő…?

Igen, a nő. Lapozgatok az emlékeimben, régi beszélgetések mondatai között járok, izgalmas férfiakra gondolok. Sok mindenről kérdeztem ezeket a férfiakat, sokféle érzelemmel, gondolattal, női kíváncsisággal közeledtem feléjük, és  mindig előkerült a nő.

Mészöly Miklóssal a meséin keresztül találkoztam először. Fiatal lányként szerettem korai írásait, vitt magával Az atléta, a Saulus tiszta hangja. És nagyon vonzott férfias megjelenése, magas, sportos alakja, erős vonásokkal metszett szép arca. Feleségét, Polcz Alaint személyesen előbb ismertem, mint őt. Aztán sor került egy találkozásra, az akkor már idős Mészöly Miklóssal. Sok egyéb mellett arról kérdeztem, hogyan tud férfi és nő jól élni egymás mellett.

Először szülei megromlott házasságáról beszélt, arról, hogy kisfiúként milyen tisztán állt előtte, hogy az érzelmi kapcsolódás erőszakolása a legképtelenebb emberi kívánság.

– Hány éves volt ekkor?

– Tizenkettő. De ezt most is tisztán érzem, csak ma már meg tudom fogalmazni, miről is lehet szó. Két ellentmondó dolog feszül egymásnak. Ugye, fontos, hogy a mind a két ember önálló legyen. Ennek a szeretet mellett párosulnia kell valamiféle agresszióhiánnyal. Mert rendszerint ez billenti meg a dolgokat. Hogy nem bírjuk el a másik önállóságát. És így a hétköznapjaink tele vannak agresszióval. Legyen az főzés, a gyerek házi feladata, bevásárlás, egy utazás. Mindenki tudja, miről beszélek.

És mindig arról van szó, mennyire tudom agresszió nélkül elfogadni a másikat.

Persze alkattól függően sok a lépcsőfok és a különbség. Az önállóság belső minősége, témavilága, érdeklődési köre, a személyiség ezer összetevője mind meghatározó abban, hogy valaki meddig megy el a saját akarata érvényesítésében.

– Maga mennyire megy el?

– Azt hiszem, elfogadó vagyok. De abban, hogy milyenek leszünk, igen fontos az indulás légköre. Az enyém ideális volt. Korai érettségem tőlem idősebb férfiak, köztük két kiváló tanárom barátságával ajándékozott meg. Felnőttként kezeltek, vitatkozó, beszélgető, fröccsöző partnerük tudtam lenni. És a hozzájuk tartozó asszonyok, hölgyek is elfogadtak. Férfiszámba vettek, és ez intellektusban, viselkedésben, kultúrában sokat adott.

Ma a fiatalok mintha beleszerettek volna az egykorúság tébolyába. Ez a csak kamaszkorba zárt férfi-nő viszony sokszor egyfajta túltengő erotikába megy át. A társ, a veled egyenrangú társ, a másiktól való tanulás élménye sokszor elmarad.

Én szerencsésebbnek tartom, ha valaki korán kijárja az emberi kapcsolatok kis magánegyetemét. Ezért volt fontos nekem az idősebb lányokkal vagy fiatal asszonyokkal létesített kapcsolat. Hihetetlenül sok mindent lehetett tanulni tőlük. Máig hálás vagyok, hogy elfogadtak. Az érzelmi rétegezettség gazdagsága, a viselkedés, az udvariasság és az udvariatlanság keretei, belső viharok és feloldásuk – mindez kiélesítette a látásomat a férfi és nő közötti kapcsolat ezerféle fokozata iránt. Tán ezért tudtam keresni minden kapcsolatban a barátot, a játszótársat, a tanulmánytársat – mindig társat. Mert nem úgy vagyunk mi nők és férfiak önálló személyiségek, hogy nincs szükségünk a másikra. Pontosan azért van szükségünk a másik önállóságára, hogy közben a magunkét megőrizhessük.

A cikk Schäffer Erzsébet Mesék férfiakról sorozatában jelent meg. „Milyen jó lenne elmesélni egyszer a férfiakat. Akikkel találkoztam, akiket megszerettem, akiket elkerültem, azokat, akiket elveszítettem, akikhez ragaszkodtam, akikkel éltem és élek. S közben jó lenne megfejteni titkokat. Annak az örök vágyódásnak, harcnak és kiegyezésnek a titkát, ami a férfit a nő, a nőt a férfi mellé rendeli. S ami elválasztja, ha nincsenek résen."

A cikk a Képmás magazin 2012. áprilisi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt>>

Leggyakoribb az anya és egy gyermek formáció, amikor az apa nem, vagy csak nagyon ritkán érhető el. Minden család élettörténete egyedi, az apahiányt más és más alaphelyzetekből (válás után eltávolodó, illetve külföldön élő, ismeretlen vagy meghalt apa) kell elviselnie, feldolgoznia anyának és gyermekének. A család az első közösség, amelyben a gyermek él, ahol szocializációja elkezdődik.

Az egészen korai, szimbiotikus kapcsolat idején, amikor a lelki köldökzsinór még erősen tart, talán nem tűnik olyan markánsnak az apahiány. A csecsemőgondozást hagyományosan az anyai szerephez kötik, bár a mai kétszülős családoknál már az apukák is nagyobb teret kapnak a baba ellátásában, és ez nagyon jó minden családtag számára.

Távolodni, de merre?

Az első nehézségek akkor jelennek meg, amikor a kicsinek személyiségfejlődéséhez ki kell bontakoznia a szorosan ölelő anyai karokból. Az anyától való időszakos eltávolodás feszültségét, ilyenkor az apa felé mozdulással lehet enyhíteni kétszülős családokban. Az egyedül nevelő édesanya a háttércsaládtól, annak hiányában a szűkebb közösségtől kérhet és kaphat segítséget. Ez még nem az ödipális korszak, amikor nagyon fontossá válik a segítő személy neme. Ebben a korban a közelség-távolság szabályozását tanulja meg a gyermek. Azt, hogy az anyja és ő két külön személy, és a közelség iránti vágy konfliktusba kerülhet a világ felfedezésének vágyával.

Nem társ, nem csecsemő

Öt éves kor körül a pszichoszexuális fejlődés egyik állomása az ödipális korszak. Ennek lényege, hogy a tudattalanban megjelenik az ellentétes nemű szülő megszerzésére irányuló törekvés, ezzel együtt az azonos nemű szülő eltávolításáról való fantáziálás, a vele való rivalizálás. Ennek a többirányú késztetési viharnak van egy nagyon finom belső egyensúlya. Minden benne szereplő személynek jól körülhatárolt a szerepe. Ha ezt elég jól képviselik, megtartják a határokat, ellenállnak a csábításnak, a gyermek önbizalmát erősítik, de ugyanakkor éreztetik is vele, hogy a gyermeki alrendszerben van a helye. Az anya-gyermek kettősben felborulhat az egyensúlyi rendszer, mert a gyermek vagy beemelődik társnak az anya mellé, vagy túlkoros csecsemőként szorongatja szoknyája szegélyét. Ez persze kétszülős családokban is megeshet, ha a felnőttek szerepeikkel, határaikkal nincsenek tisztában, és a gyermekükkel kialakított koalíció a másik szülő gyengítésére összpontosul. A társnak tekintett gyermek felelősnek érzi magát anyja lelkiállapotáért, önmagát vádolja, megbocsáthatatlan cselekedeteket ró fel magának, melynek nyomán bűntudatos, önértékelése negatív lesz. A tehetetlenségben tartott gyermek, állapota minden frusztrációját anyjára borítja, amikor az anyai mindenhatóság illúziója szertefoszlik.

Kolos édesapja börtönbe került. Az óvodás kisfiú helyzete kritikussá vált. Apukája hirtelen eltűnt az életéből, a családra súlyos anyagi gondok nehezedtek, a szégyenérzet lebénította őket. Az anyuka hihetetlen erőfeszítések árán próbált talpon maradni, úgy érezte sem magának, sem a fiának nem engedheti meg a gyengeséget, a sírást. „Te vagy most a férfi a családban”– bíztatása a kisfiúban csak fokozta a szorongást. Kolos nem mert elaludni, éjszakánként bolyongott, viselkedése szétesett. A terápiás órákon hosszú ideig autót vezetett úttalan utakon, szakadékok peremén egyensúlyozva, majd lezuhanva, a lehetetlen elvárást szimbolizálva.

Láthatatlan kép

Annak a gyermeknek is szüksége van apaképre, aki nem ismerhette az apját.

Eszmélése pillanatától kezdve, akár egy fénykép, a kapcsolat alakulásának hiteles története formájában. Késznek kell lenni és készségesnek mutatkozni a gyermeki érdeklődés kielégítésére! A megfoghatatlanság riasztó voltát és az abból való kibontakozás gyötrelmét megrázóan érzékelteti Per Olov Enquist Egy másik élet című regényében.

„Röviden szó esik róla, de nincs arca, nincsenek emberi vonásai. Meghalt, felemeltetett, ül Isten jobbján. Nem félre van tolva, hanem felfelé, ahol az örökkévalóság nyeli el.

Így akarja anyja megölni apját annak halála után. A gyerek arra gondol, hogy anyja fél a lehetőségtől, hogy bárki – akár az apja is – közös tulajdonnak tekintse gyermekét. A gyerek most már az övé, mindig is az övé lesz, egyedül az övé, örökkön-örökké…A gyerek szereti és csodálja anyját. Tudja, hogy anyja teremtette, de vergődik a szobrász szerető kezei között. Szíve mélyén menekülni próbál. De titokban akarja tartani. Anyjának nem szabad megtudnia, hogy nem egyedüli birtokosa gyermekének. Soha nem mondja el neki.”

Nem szabad a felnőttek frusztráltságával megterhelni a gyermekben kialakult képet.

Ilyenkor jól teszi a nevelő szülő, hogy megpróbálja beleélni magát a hiányzó személy helyzetébe, és az ő aspektusából magyarázni a kettesben maradás történetét.

Az egyke terhe

A testvér hiánya is problémákat okozhat a gyermek fejlődésében. A nukleáris családon kívülre helyezi annak megtanulását, hogy osztozni kell a releváns személy figyelmén, a javakon, az énközpontúság egyeduralmát nem lehet, nem érdemes fenntartani.

Nincs gyermekszövetséges a felnőttek néha érthetetlen, néha igazságtalan állásfoglalásaival szemben.

Annak a gyereknek, aki mint „anyja életének egyetlen értelme” nő fel, nehéz értelmeznie, hogy a másik embernek mások a preferenciái, hogy hol húzódik a határ a zsarnokoskodás és az egészséges énképviselet között. Sokat segít a hiányzó tapasztalatok megszerzésében, ha tudatosan törekszik a szülő a gyermekközösségbe járásra, a barátkozások erősítésére. Azt is érdemes fokozatosan a gyermek értésére adni, hogy anyjának nem minden perce az övé. Ebbe a csapdába gyakran belekerülnek az egyedül nevelő anyák, akiknek két embernek való feladatokban kell helytállniuk. Nincs 24 órás anyai szolgálat, az anyának is joga van nyugalomra, privát időre, kapcsolataira.

Az ő élete

A túl szoros kapcsolat, a „szavak nélkül is értjük egymást” létrehozhatja az érzelmi viszonyulás keveredésének állapotát. Ilyenkor a szülő azt gondolja, hogy egy adott személy vagy helyzet a gyermeke kárára volt, mert korábbi frusztrációját kísérő érzelmeit nem képes elkülöníteni az itt és most szituációtól.

Réka nem tudott megmaradni egyetlen barátnője mellett sem. A kezdeti nagy lelkesedés az első kisebb-nagyobb konfliktusnál elillant. A világ ellenséges, és az emberek csak egymás kihasználására törekednek értelmezés anyukája csalódottságából eredt. Miután mindig vele beszélte meg élete eseményeit, csak a kapcsolatból való kiválást ismerte, mint megoldási lehetőséget.

Buktatók minden emberi kapcsolatban léteznek. A felállástól függetlenül beléjük lehet botlani, de a korrekcióra is rengeteg lehetőség kínálkozik. Önismerettel, a jelenlegi döntések múltba nyúló gyökereinek feltárásával, meg lehet szakítani az ismétlődések láncát.

A gyermek nem a tulajdonunk.

Szüksége van arra a háttérre, ami lehetővé teszi személyisége kibontakoztatását, a maga és környezete örömére. Saját, az ismeretlentől való félelmeinken felülemelkedve ez megteremthető számára a nagyobb családon belül, a barátok, a közösségek segítségével.

A Budapest Music Centerben megrendezett gálán köszöntötte a vendégeket Skrabski Fruzsina, a Mozgalom elnöke, majd köszöntőt mondott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.  Kihangsúlyozta, hogy a munkavállalás az egyén és a közösség életminősége szempontjából is kiemelendő és bejelentette, hogy december elejétől megkezdi működését a Kopp Mária nevével fémjelzett KINCS (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért).

A felszólalók között volt őexc. Iain Lindsay, az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete is, aki a technológiai  forradalom nyújtotta lehetőségeket kiemelve beszélt az Egyesült Királyság legjobb gyakorlatáról: kiemelte azokat a szabályokat, melyek az elmúlt években lehetővé tették, hogy a munkáltatók biztosítsák alkalmazottaik számára a munka és magánélet közti egyensúlyt.

A Mozgalom Mentorszervezetei közül a K&H Bank és a BT ROC képviselői is megosztották gondolataikat. Beke Lajos, a K&H vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a felelősségteljes gondolkodás a vállalatok számára kifejezetten fontos. Szabó Zoltán, a BT ROC ügyvezető igazgatója pedig kihangsúlyozta, hogy mentorszervezetként azon dolgoznak, hogy minél több vállalat követhesse példájukat és váljon családbaráttá.

Majd videón keresztül üzent a Gála jelenlévőinek: Csíkszentmihályi Mihály pszichológus professzor. Kiemelte, hogy a dolgozók igényeit figyelembe vevő munkáltatói hozzáállás nemcsak a munkavállalók életminőségét javítja, hanem a vállalat profitabilitását is növeli. A professzor jó kívánságait fejezte ki a Mozgalomnak.

Végezetül Novák Katalin, államtitkár asszony köszöntötte a díjazottakat és hangsúlyozta, hogy a Minisztérium továbbiakban is támogatja a családbarát civil kezdeményezéseket.

A zsűri a díjak odaítélésekor több szempontot is figyelembe vett: a cégeket nem statikusan, hanem lineáris fejlődése mentén vizsgálja. Nagyon lényeges elvárás a pályázó cégek felé, hogy mind szervezeti szinten, mind vezetési stratégiában megjelenjen az ember- és családbarát szemlélet, szervezeti kultúrájának része legyen a munka-magánélet egyensúly fenntarthatósága, és éljen az atipikus vagy rugalmasabb munkaszervezési formákkal. A cégvezetés felé elvárás, hogy folyamatos interakcióban álljon a munkatársakkal, valódi párbeszédre adjon lehetőséget és olyan változtatásokat foganatosítson, melyek a munkavállalók igényeit is figyelembe veszik. Vizsgálódás tárgyát képezi, hogy a szervezet elkötelezett-e abban, hogy innovatív módon fejlessze a családbarát működését, figyelembe véve a környező trendeket. A saját szektorában példaértékű, innovatív kezdeményezéseket a zsűri szinte minden esetben kiemeli és támogatja.
 

Díjazottak 2017-ben:

Nagyvállalat kategória: Celanese Magyarország Kft.
A Celanese kismamákat támogató programjával emelkedett ki a pályázók közül. A várandós munkavállaló náluk minden információt és segítséget megkap a gyermekvárás időszakában, illetve a visszatérés előtt és alatt is. A dolgozókat ezentúl az irodában gyümölcsökkel, vitaminokkal és motivációs előadásokkal támogatják, hogy testben és lélekben is erősek tudjanak maradni, s ne csak a munkahelyükön, de otthon is helyt tudjanak állni.

Közepes vállalat kategória: Metlife Zrt.
A kismamák támogatására a MetLife is nagy hangsúly fektet. A cég a kismamáknak szóló programjával érdemelte ki az Év Családbarát Vállalata-díjat. A MetLife számos családbarát intézkedése közül érdemes kiemelni a Buddy programot, melyben az újszülött mellől visszatérő munkavállalók mellé támogató személyeket rendelnek a szervezetből.

Kisvállalat kategória: PC Trade Systems Kft.
A vállalat rácáfolt arra a tévhitre, hogy igazán hasznos családbarát intézkedéseket csak nagyvállalatok tudnak hozni. A cég felismerte, hogy a vakáció amekkora öröm a gyereknek, akkora fejtörést okoz a szülőknek. A vállalat erre a problémára tematikus táborokat kínál megoldásul, így minden gyermek kiválaszthatja, ami érdekli.

Különdíj: 
Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. a „Return to Work - Lendüljön Újra Munkába” programért.

Családbarát vállalat címet kaptak 2017-ben: 
BDO Magyarország, 
BPO Audit Tax, 
British Petrol – BP GBS Europe, 
Budapest Bank Zrt., 
Diageo Kft., 
Egis Gyógyszergyár Zrt., 
Gallus Kft., 
HR Partner Consulting Kft., 
Lechner Nonprofit Kft., 
MAVIR Zrt., 
National Instruments – NI Hungary Kft., 
Profigram Kft., 
Prolan Zrt.,  
RICOH Hungary Kft., 
Salva Vita Alapítvány, 
SHS Kft., 
zent Kristóf Szakrendelő Közhasznú Nonprofit Kft., 
Új Ház Centrum SZ+C Stúdió Kft.

Videó különdíjat kapott a City Bank Europe plc. A különdíj jutalmát a Képmás magazin adta: 100 negyedéves előfizetést kapnak a City Bank Europe dolgozói.